Terebess: ehető vadnövények

Leírása. Bokorrá vagy kis fává növő, évelő növény. Őshonos. Szára és hajtása belül üreges. Az üreget fehér bél tölti ki (szárából a gyerekek kócpuskát készítenek). A fiatal hajtások kérge zöld, később szürkésbarna, papírszerű, alatta zöld, rostos réteg található. Levelei 5-7 páratlan számú levélkéből állnak. Virágzata sárgásfehér, 10-20 cm átmérőjű, lapos tányérra emlékeztet. Május végétől júliusig virágzik. Termése feketeibolya színű, vörös levű.

Összetéveszthetősége. A földibodzával és a fürtös bodzával lehet összetéveszteni.
A földibodzánál a kellemetlen illatú, talajszint feletti rész minden évben elpusztul, ezért fás hajtást, szárat egyáltalán nem találunk. A fürtös bodzát termése és a szár bélszövete különbözteti meg a fekete bodzától. A fürtös bodzának vörös bogyótermése van és barna bélszövet tölti ki a szár üregét.

Előfordulása. Kertekben, utak mentén, szemétlerakó-, törmelékes helyeken, réteken, bozótosokban, nitrogénben gazdag akácosokban, rontott erdőkben.

Felhasználása. Szörp, alkoholos ital, méz, leves, színezőanyag, savanyúság, ecet készíthető belőle. Virágja sütve is fogyasztható. A hagyományos angol ketchup egyik fő alkotórésze. Az idős bodzahajtásokon néha egy gombafaj él (Hirneola auriculajudae), ami Kínában, Japánban kedvelt élelmiszer. Szörp készítéséhez csak teljesen érett, kocsány nélküli bogyókat használjunk fel. Jól keverhetők almával, birsalmával, és szilvával. Fontos, hogy a bogyókat felhasználás előtt magtalanítsuk, mivel a magvak gyengén mérgezőek. Vigyázat, nemcsak a magvak, hanem a levelek, az éretlen bogyók, a friss kéreg sambunigrin glikozidatartalma miatt mérgező. Görcsöket, hányingert okoz.

Gyűjtési ideje. Június-július a virággyűjtés ideje. Száraz időt válasszunk. Augusztus-szeptemberben a teljes érésben lévő bogyókat gyűjtsük.

Nyári bodzaleves. A bozdabogyókat (1/2 l) szitán áttörjük, 1/2 l vízzel, 4-5 evőkanálnyi cukorral felfőzzük. 2 dl fehérborral, kávéskanál citromlével ízesítjük. Jéghidegen tálaljuk.

Bodzás omlett. Simára keverünk 120 g lisztet, 3 tojást, csipet sót, 1 evőkanál olvasztott vajat, 1 evőkanál sört, 2 evőkanál tejet (vagy tej nélkül 3 evőkanál sört-, ha van barna sörünk, az jobb). 20-25 teljes virágzásban lévő virágzatot a tésztába merítünk és forró zsiradékkal teli serpenyőbe tesszük úgy, hogy a virágzat legyen lefelé. A még kiálló virágzati tengelyt levágjuk, majd megfordítva a másik oldalát is aranysárgára sütjük. Cukorral beszórva melegen tálaljuk.

Bodzalekvár I. Túlérésben lévő bozdabogyókat (1/2 l) lecsumázzuk, megmossuk, kevés vízzel, ízlés szerinti cukorral, néhány kimagozatlan érett szilvával kb. 2 óra hosszat főzzük. Zsemlemorzsát vajban megpirítunk, majd a már elkészült alaphoz keverjük a keveréket, majd szitán áttörjük. Hidegen tálaljuk. Frissen fogyasztjuk.

Bodzalekvár II. Bodzabogyókat, (1/2 l) felezett, kimagozott szilvát (3-4 db), alma- és körteszeleteket (2-3 egész gyümölcs) ecetes vízben puhára párolunk, szitán áttörjük, cukorral, kis darab fahéjjal ízesítjük, keményítővel megkötjük. Frissen fogyasztjuk.

Bodzalekvár szilvával. Azonos mennyiségű bodzabogyót (500 g) és szilvát (500 g) puhára főzünk. Szitán áttörjük. Lábasban 50 g vajat olvasztunk, hozzáadjuk a lekvárt, majd felfőzzük. Literenként egy evőkanál keményítőlisztet számolva, tejjel híg tésztát készítünk, majd a lekvárhoz öntjük. A keményítő sűrűvé és lággyá teszi lekvárunkat. Frissen, hidegen és melegen egyaránt fogyasztjuk.

Bodzalekvár almával. A leszemezett bodzabogyót (600 g) megmossuk, 4 evőkanál vízzel főzzük. Szitán vagy szűrőn áttörjük. 1 kg almát megmosunk, negyedeljük, megtisztítjuk, 1/4 l vízben felfőzzük, áttörjük. A két masszát összekeverjük, félannyi cukorral ízesítjük. Felfőzzük, forrón üvegekbe töltjük. Ha tárolni akarjuk, száraz gőzbe tesszük.

Bodzalekvár körtével. A leszemezett bodzabogyókat (250 g) megmossuk, 2 evőkanál vízben 3 percig főzzük, áttörjük. 1/2 kilónyi körtét megmosunk, negyedelve 1/4 liter vízben megfőzzük, áttörjük. A lekvárokat összekeverjük, félannyi cukorral édesítjük. Felfőzve, forrón üvegbe töltjük. Ha tárolni akarjuk, száraz gőzbe tesszük.

Bodzalekvár csipkebogyóval. 750 g szemezett bodzabogyót, 1/4 l vízben, forrás után 3 percig főzünk, majd áttörünk. 1 kg csipkebogyót megmosunk, kimagozunk, 1/8 l vízben, forrás után 3 percig főzzük, áttörjük. A kétféle lekváralapot összekeverjük, megmérjük, félannyi cukorral édesítjük. Felfőzve, forrón üvegekbe töltjük. Száraz gőzben tartósítjuk.

Bodzalekvár sárgarépával. 350 g szemezett bodzabogyót megmossuk, 1/8 l lobogó vízben 3 percig főzzük, áttörjük. 400 g sárgarépát megmosunk, megtisztítjuk, darabokra vágjuk, 1/8 l vízben megfőzzük, áttörjük. A lekváralapot összekeverjük, megmérjük, félannyi cukrot adunk hozzá. Felfőzzük, forrón üvegbe töltjük. Száraz gőzben tartósítjuk.

Bodzalekvár birsalmával. Egyenlő mennyiségű szemezett bodzabogyót (250-250 g) és szeletelt birsalmát 3 percig lobogó vízben főzünk, szitán át. A lekváralapot félannyi cukorral édesítjük, felfőzzük, forrón üvegbe töltjük, száraz gőzben tartósítjuk.

Bodzalekvár galagonyával és sóskaborbolyával. 750 g szemezett bodzabogyót forró vízben 3 percig főzünk, majd ha kész, szitán áttörjük. 125 g galagonyabogyót megmosunk. 125 g sóskaborbolya-bogyót leszemezünk, mindkettőt összeöntve, 1/4 l vízben, forrás után 5 percig főzünk, majd áttörjük. A lekváralapokat összekeverjük, félannyi cukrot hozzáadunk, felfőzve, forrón üvegbe töltjük. Száraz gőzbe tesszük.

Bodzalekvár szederrel - Stefanovits módra. Egyenlő mennyiségű bodzabogyót és szedertermést 3 percig lobogó vízben főzünk, szitán áttörjük, félannyi cukorral édesítjük, ismételt felfőzés után, forrón üvegbe töltjük, légmentesen lezárjuk.

Bodzakocsonya. A bodzabogyókat megtisztítjuk. Vízzel (1/4 l) leöntve addig főzzük, amíg a szemek szétfőnek. Ekkor szitán áttörjük, 1 kg bogyóra 800 g cukrot számítva, a keveréket addig főzzük, míg a tányérra cseppentett lé meg nem kocsonyásodik. Üvegbe töltjük, és lekötve száraz gőzbe tesszük.

Bodzakocsonya almával. A szemezett, tiszta bodzabogyókat (1 kg-ot 3/4 l vízben) megfőzzük, vászonzacskóba rakva levét lecsöpögtetjük. Közben almát (1 kg-ot 3/4 l vízben) főzünk. Ha kész, éppen úgy átszűrjük. Az alma- és a bodzaszűrletet egyenlő arányban elegyítjük. 1/2 kg cukrot adunk hozzá a szűrlet minden literjéhez. Az így nyert keveréket kocsonyává főzzük. Az előbbi módon tartósítjuk.

Bodzavirágszörp. 8-10 szép, rovaroktól mentes bodzavirágot gyűjtünk. Csap alatt megmossuk. 10 l-es rozsdamentes fazékba 7 liter vizet öntünk, 1 citromot szeletekre vágunk, hozzáadjuk. 800 g cukorral édesítjük, 1 dl borecettel savanyítjuk, majd feltesszük melegedni. Közben 200 g cukrot szép barnára pirítunk, felengedjük 1 l vízzel, és simára forralva beöntjük a fazékba. Felforraljuk, beletesszük a bodzát, majd a tűzről levéve 1 napig állni hagyjuk. Másnap leszűrjük, üvegbe töltjük, és jól bedugaszolva hűvös helyen (lehetőleg hűtőgépben) 6 hétig állni hagyjuk. Az érlelés után hígítva fogyasztjuk.

Bodzavirágszörp Zsófi módra. 6 db, szép nagy bodzavirágot megmosunk, rovaroktól megtisztítunk, 5 l vízbe tesszük, 3/4 kg cukrot, 1 doboz citrompótlót, 1 egész szeletelt citromot adunk hozzá. 3-4 napig állni hagyjuk, utána leszűrjük és hűtőgépben egy hónapig érleljük. Hűtve, hígítva fogyasztjuk.

Bodzabogyószörp. 3 kg szemezett bodzabogyót porcelán vagy kőedénybe téve néhány napig állni hagyunk. Utána megtörjük, és a levét átszűrjük. Minden literhez 1 kg cukrot adunk, addig főzzük, míg sűrűsödni nem kezd. Forrón üvegbe töltjük, és lekötve száraz gőzbe tesszük. Vízzel hígítva kiváló üdítőital, de a fél liter tejjel összemixelt 1 dl bodzaszörp is kitűnő italnak számít.

Bodzavirágbor. 1 l lemorzsolt bodzavirágot rozsdamentes fazékba tesszük, 1 kg cukrot és 1 karikára vágott citromot rászórunk, majd 3 liter lobogó vízzel leforrázzuk. Ha kihűlt, 50 g élesztőt adunk hozzá, egy éjszakán át állni hagyjuk, majd másnap leszűrve üvegekbe töltjük, gyengén ledugaszolva hűvös helyre tesszük. Ne aggódjunk, ha az érlelés alatt lövöldözést hallunk, mindig dugaszoljuk vissza az üvegeket.

Bodzabogyóbor. 13 kg leszemezett, érett bodzabogyót, 30 g szegfűborsot és 60 g gyömbért 1 óra hosszat 50 l vízben főzünk. Fakádba 22 kg cukrot öntünk, majd erre szűrjük át a főzetet, miközben a bogyókat megtörve szitán átnyomkodjuk. 125 g borélesztőt adunk hozzá és 2 napig állni hagyjuk. Átfejtjük hordóba, kotyogóval lezárjuk, két-három naponként megkeverjük a készülő bort a hordó mozgatásával. Ha kiforrott, 2-3 liter borpárlattal feljavítva véglegesen lezárjuk és 4 hónapig érleljük. Ha kész, palackokba fejtjük. Kiváló forralt bor készíthető belőle a következő módon: bodzabort és bodzaszörpöt egyenlő mennyiségben összekeverünk, fahéjjal, szegfűszeggel, citromszeletekkel ízesítve felforraljuk, melegen kínáljuk. Bodzavirágpezsgő. Rozsdamentes fazékban 5 liter vízhez 750 g cukrot adunk 1/4 liter borecet társaságában. Kb. 5, karikára vágott citromot, 12-15 db jól fejlett, szárak nélküli bodzavirágzatot, kis csomóba kötött, még nem virágzó szagos mügét adunk hozzá. Az egészet jól összekeverjük. Kb. fél óra után a szagos mügét kivesszük a folyadékból. Ezután a pezsgőalapanyagot 8 napig állni hagyjuk, de minden nap egyszer megkeverjük. Ha az előírt idő eltelt, leszűrjük, és tisztára mosott pezsgőspalackokba töltjük a folyadékot. Ledugaszoljuk, és a dugót drótkosárral lekötjük. 14 napi hűvös helyen való érlelés után fogyasztható az ital.

Bodzabogyópezsgő. 3 kg szemezett bodzabogyót megtörünk, rozsdamentes edényben, 8 l vízzel, 1,5 kg cukorral, 3 db szeletelt citrommal, 1-1 db kálmos- és gyömbérgyökérrel és néhány szem szegfűborssal összekeverjük. Néhány napig állni hagyjuk, de közben legalább egyszer jól megkeverjük. A folyadékot gondosan leszűrjük, pezsgősüvegekbe töltjük, gondosan ledugaszoljuk, a dugót drótkosárral lekötjük. 14 napi hűvös helyen való tárolás után fogyasztható.

Bodzapezsgő ananásszal. 1/2 kg-os ananászkonzerv tartalmát jénai tálba öntjük. Ízlés szerint cukorral ízesítjük, fél órát hűtőgépben állni hagyjuk. Tálalás előtt koktélospoharakba osztjuk szét az ananászt, félannyi ginnel meglocsoljuk, jégkockákkal hűsítjük, bodzapezsgővel felöntjük. Szívószállal és kiskanállal kínáljuk vendégeinknek.

Bodzapálinka. 1,5 kg szemezett bodzabogyót 1/4 l vízzel, 1/2 kg cukorral, 1 db vaníliarúddal 1 óra hosszat közepes lángon főzünk. Ha kész, szitán fazékba szűrjük. Kb. 1 napig csepegtetjük. Következő nap a szűrletet felfőzzük, majd lehűtjük. 1/2 l 96%-os alkohollal összekeverjük, palackokba töltjük, lezárjuk. 1-2 hónapig érleljük. Nemcsak koccintásra jó, a szakácsművészetben flambírozásra, ecetek ízesítésére, esetleg mártás készítésére is használhatjuk.

Bodzaecet. Befőttesüveget megtisztított, frissen szedett bodzavirággal megtöltjük, majd borecettel színig töltjük. Kb. 2 hétre napra vagy meleg helyre tesszük. Leszűrjük, kis üvegekbe öntjük szét. Halételek ízesítésére használjuk fel.

Bodzabogyó kapribogyó módra. Még éretlen, tehát zöld bodzabogyókat egy éjszakára sós vízben áztatunk. Másnap lecsöpögtetjük, üvegbe rakjuk néhány tárkonyhajtással együtt. Előzőleg felforralt, majd lehűtött borecettel felöntjük, az üveget lezárjuk. Hogy az ételeknek csak az ízét kölcsönözze, tálalás előtt távolítsuk el.

Bodzamártás (ételízesítő). 1/2 kg szemezett, érett bodzabogyót megmosunk, porcelán vagy kőedénybe rakjuk, 1/2 l borecetben egy éjszakán át állni hagyjuk. Másnap szitán leszűrjük, jól lecsöpögtetjük. A bogyókat durvára darált borssal, gyömbérgyökérrel vagy szegfűszeggel, fahéjjal, néhány apró fej vöröshagymával és reszelt citromhéjjal ízesítjük. A masszát 6-8 percig állandó keverés közben főzzük. Lehűlés után szitán áttörjük, üvegbe töltjük. Halételek pikáns mártásaihoz nélkülözhetetlen.

II.
Fekete bodza
Sambucus nigra

Közép-Európa egész területén gyakori cserje vagy fácska, elsősorban erdők szélén és ruderális területeken találkozhatunk vele. Hazánkban őshonos növényként tartjuk számon. A fekete bodza 3-6 m magasra is megnövő cserje vagy fácska, az egyéves ágainak kérge zöld színű, az ennél idősebb ágakat szürke vagy szürkésbarna színű kéreg borítja. Az ágak felületén lévő paraszemölcsök kiemelkednek. Levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyasan összetettek, 5 levélkéből állnak. A levelek hosszúsága elérheti a 40 cm-t. A levélkék alakja elliptikus, csúcsuk hegyes, szélük fűrészes. Bogernyő virágzata 10-25 cm átmérőjű. Sárgásfehér színű pártája (csővé forrt sziromlevelek), sárga színű porzói a pártacsőhöz nőttek. A fekete bodza virágai bódító, édeskés illatúak. Szárítás után a virágok sötétté válnak, és illatuk megváltozik. Május közepétől június közepéig virágzik. Termése csonthéjas bogyó, mely fényes fekete színű, vékony héjú, ragadós.
A fekete bodza virágzatát, érett bogyóit és leveleit gyűjtik.

A virágzat szedését akkor kell elkezdeni, amikor a bogernyő szélén lévő virágok kinyíltak és a középsők még bimbósak. A bodza virágzatát csak száraz időben szabad gyűjteni, ugyanis ha esőtől vagy a harmattól nedves virágzatokat gyűjtjük, akkor a virágok szárítás közben megbarnulnak. A virágzatot közvetlenül az elágazás után ollóval vagy késsel metszik le a bokorról, a vastagabb szárrésszel együtt. A levágott virágzatokat kosarakba gyűjtik, ügyelni kell arra, hogy a virágokat ne nyomkodjuk össze, ne sérüljenek meg, nem szabad a virágokat műanyag zsákba vagy ládába összepréselni, mert a sérült virágok szárítva vörös vagy barna foltosak ("rozsdafoltosak") lesznek.
A begyűjtött feketebodza-virágzatokat 3-5 cm vastag laza rétegben szárítjuk. A virágzatok kocsánnyal felfelé állítva, szárítókereten, kifeszített ponyván vagy papírral borított deszkán sorbarakva 4-6 óra alatt megszáradnak. A bodza virágzatát ömlesztve vagy vastagabb rétegben nem szabad szárítani, mert megbarnul. A virág akkor kellően száraz, ha a szárrészek pattanva törnek. A száraz virágokat a kocsányról kézzel lemorzsoljuk. A lemorzsolt virágok közül a szárrészeket távolítsuk el, mert cianogén glikozid és szambunigrin tartalmuk miatt mérgező hatásúak. Mivel a száraz virágok nedvszívók, tárolásukra papírral bélelt dobozok vagy ládák a legalkalmasabbak. A szárított virágok akkor jó minőségűek, ha halványsárga színűek, jellegzetesen kellemes illatúak, kesernyés ízűek. A virág izzasztó és vizelethajtó hatású.

Az érett terméseket ("bodzabogyókat") ősz elején, mikor lilás-fekete színűek, a virágzathoz hasonlóan kocsánnyal együtt gyűjtik és szárítják, mert különben a bogyó leve kifolyik és a megszáradt bogyók összetapadnak. Szárítás után a bogyókat a virágzathoz hasonlóan a kocsányról le kell morzsolni. A megszáradt bodzabogyók kemények, a fekete borshoz hasonlítanak, fekete színűek, édeskés-savanykás ízűek. Lásd még! Peru (sauco).
A friss bodzabogyóból gyógylekvárt (Roob sambuci) készítenek, amelyet meghűléskor erősítőként, izzasztóként használnak. Készíthető belőle továbbá szörp, bor- és ételszínező adalékanyag. A fekete bodza termését az élelmiszeripar gyümölcskészítmények színezésére alkalmazza.
A termések gyenge hashajtó és vizelethajtó hatásúak. Izzasztó hatása a bodzavirágénál gyengébb.
Reumatikus panaszoknál is alkalmazzák (Kneipp-kúra). Enyhe hashajtó hatású.
Figyelem: a bodzabogyót nyersen ne fogyasszuk, mert magjai mérgezőek! Egyébként a bodza minden zöld része (így az éretlen bogyó is) enyhén mérgező. Hevítésre mérge lebomlik, hatástalanná válik. Így a bodza csak feldolgozva fogyasztható.

A fekete bodza leveleit a virágzás ideje alatt célszerű gyűjteni. Vékony rétegbe kiterítve szellős helyen szárítják. A belőle készült teát reumás bántalmak ellen, továbbá izzasztó, lázcsillapító és vizelethajtónak használják.
Kérgét a népi gyógyászatban féregűzésre használják.

A fekete bodza mérgező rokonai a gyalogbodza (S. ebulus; magjaiban lévő méreganyagai egyebek közt fejfájást, szédülést, látási zavarokat okozhatnak) és a piros bogyójú fürtös bodza (S. racemosa).

BODZAPÁLINKA - "A" KIRÁLY! Neve csupa nagybetűvel. Akit ilyen pálinkával megkínálnak, az méltán tarthatja magát megtisztelve! Kivételes alkalomkor (általában esküvőkor, kontypálinkaként kínálják). Borzalmas mennyiségű munka van vele: először is be kell gyűjteni a bodzát. Elképzelheti az olvasó, mi munka összegyűjteni 2-3 három hordónyi cefrét (4-600 liter). Úgy szokták csinálni, hogy olyan helyre mennek, ahol rengeteg bodza van (bodzás), nejlont terítenek a fák alá, és bottal leverik az érett bodzát, a kocsányokat kiválogatják, mert ront a minőségen, aztán hordóba öntik. Akinek 200 liter cefréből 7-8 liter pálinkája lesz, az nagyon jól gondozta cefréjét, és eltalálta a szüret idejét is. Láttam olyat is, hogy hordónyi cefréből másfél (1,5) liter első főzésű nedű (vódka) csorgott le. Hogy milyen misztikus italnak tartják Bácskában, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy öreganyámhoz az ötvenes években maga a patikus ment ki (ez általában fordítva szokott lenni), és tízszeres áron akarta megvenni a kertben csatos üvegben elásott pálinkát. Nagyanyám persze letagadta, hogy neki bármilyen pálinkája is lenne; mondom, az ötvenes években történt. A bodzapálinka ui. szívgyógyszer, ha jól tudom, rozmaringban áztatva. Reggeli előtt kell inni belőle a szívbetegnek egy gyűszűnyit. (Bozsik Péter)

Sambuca
A Sambuca igazi olasz specialitás, bár őse, egy ánizsos alkoholos ital a Közel-Keletről jutott először Olaszországba az 1800-as évek derekán. Ánizsmag, feketebodza és édesgyökér felhasználásával, titkos recept alapján készül. Áttetsző, testes és édes, ám nagyon erős ánizsos likőr; alkoholtartalma 38-40%.
A Sambuca rengeteg módon fogyasztható. Vízzel higítva - hasonlóan más népek ánizsos italaihoz (mint például a francia pastis vagy a görög ouzo) - a Sambuca is opálos színű, frissítő itallá válik. Remekül ízesíthetőek vele kávék, sütemények, fagylaltok. Hagyományos felszolgálási módja a "Sambuca léggyel" azaz "con la mosca"; ekkor 3 kávészemet helyeznek az italba, majd meggyújtják.

[Méltán híresek az olasz bodzalikőrök: a sambuca-k, de magyart is egyre többet említhetünk: Békési Pálinka Rt. (Békés), Szicsek Kft. (Tiszaföldvár), Várda Drink Rt. (Kisvárda), Kaiser2000 Kft. (Érpatak), Zimek (Zamárdi-Felső), Lakatos Márton (Madaras), Csalló Jenő bodzapálinkái.]

A bodzafélék viszonylag szűk családhoz tartozó, mérsékelt égövi növények. Többségük fás szárú, visszahajló ágú, kúszócserje. Európában több mint 21 fajuk van. Ezek közül több olyan alacsony termetű, hogy nem éri el a 2 m-es magasságot sem.

A fekete bodza sűrű ágas-bogas cserjeféle, mely a bodzafélék családjában a magasabb növésűek közé tartozik. Nagy, szárnyalt levelei vannak, színük krém- vagy csontfehér. Virágai diffúz illatot árasztanak, és csillogó fekete bogyószerű fürtös terméseket hoznak. Csüngő bugákban érnek meg, bogyóik átmérője nem haladja meg a 6-8 mm-t.

A bodza hasznosságát egyrészt a virága, másrészt a gyümölcse nyújtja. Virágát május vagy június hónap elején gyűjtik. A gyűjtésre legalkalmasabb az a szakasz, amikor a virág még nem teljesen nyílt ki, de bimbói már megpattantak. A bodzavirág gyűjtésére legalkalmasabb a reggeli vagy az esti időszak, amikor a virág nem teljesen száraz, de már nem is nyirkos. A virágokat szármentesen, ollóval vágjuk, és úgy rakjuk, hogy azok egymást ne nyomják össze, mert a megsérült virág szárítás következtében nem lesz teljes értékű. A levágott virágokat vékonyan leterítve, árnyékos helyen szárítjuk, de a napon történő szárítás sem sokat ront a szárított virág értékén. A virágot akkor minősíthetjük kellően száraznak, ha tapintásra összetörik, szétmorzsolódik. A megszáradt virágot vászonzacskóba csomagoljuk, és száraz, hűvös helyen tároljuk. A bodzavirág teája meghűlés esetén izzasztó hatású. Már a múlt században felfedezték a bodzavirág köhögéscsillapító hatását, s Erdélyben ma is gyógyszerként használják. A bodza bogyóiból tartósító eljárással értékes készítményeket állíthatunk elő.

4 kg bodzabogyót hideg vízben többször megmosunk, majd leszemezünk. 2 kg cukrot adunk hozzá, felöntjük vízzel, és addig főzzük, míg a bogyó meg nem puhul, és a kevergetés közben széjjel nem esik. A főzés után hagyjuk kissé kihűlni, majd sűrű szitán átnyomjuk és az így nyert levet melegen előmelegített üvegekbe öntjük, lekötjük, és hőkezeljük. A kihűlés után hűvös helyen tároljuk. Az így nyert lé szénsavas vízzel hígítva üdítő ital. Alkalmas dzsemek, befőttek, édes tésztafélék, likőrök festésére is.

Fél liter bodzaléhez egy liter tejet adunk, 2 citrom kinyomott levét, 15 dkg porcukrot, késhegynyi őrölt fahéjat, egy kávéskanálnyi kakaóport, és turmixgéppel összekeverjük. Az így elkészített italt poharakba öntve jégszekrénybe helyezzük, tetejére tejszínhabot teszünk, úgy tálaljuk.

2 liter frissen főzött bodzáié, 2 kg cukor, 2 kg birsalma. 1 db citrom reszelt héja és leve a következő módon elkészítve: a birsalmát megmossuk, cikkekre vágjuk és annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Közepes tűzön egy órán át főzzük, majd paradicsompasszírozón vagy sűrű szitán áttörjük. Az így nyert birsalmaléhez hozzáadjuk a bodzalevet, cukorral dúsítjuk és közepes tűzön addig főzzük, míg kocsonyaszerű anyagot nem kapunk. Amikor kész, hozzáadjuk a citrom reszelt héját, a citrom levét, és aszpikos formába öntve vagy széles szájú üvegbe merve hagyjuk kihűlni, s utána fogyasztjuk.

A 4 kg érett bodzabogyót szárastul megmossuk, majd a bogyókat leszedjük és dunsztosüvegekbe rakjuk. 2 liternyi vizet, 1 kg cukrot - hozzáadva fahéjat és néhány szem szegfűszeget - felforralunk, és amikor kihűlt 2 db citrom levét adjuk hozzá, majd az üvegekben levő bogyókra öntjük. Az üvegek tetejét tartósítószerrel kezeljük, és gondosan lezárjuk. 80°C-on 30 percig hőkezeljük. Kihűlésig a fazékban hagyjuk, utána hűvös helyen tároljuk.

4 kg érett bodzabogyót alaposan megmosunk, majd szemezzük. 2,5 kg cukorból, fél liternyi vízből szirupot készítünk és a forró cukoroldatba belehelyezzük a bodzabogyót. Közepes tűzön addig főzzük, amíg a sűrűsödési folyamat meg nem indul. Előmelegített üvegekbe merve a tetejét tartósítószerrel kezeljük, és lezárjuk. 80°C-on 30 percig hőkezeljük, és kihűlés után száraz helyen tároljuk.

A fekete bodzát lebogyózzuk, és vékony rétegre terítve napra tesszük száradni. Időnként megforgatjuk. Kedvezőtlen időjárás esetén mérsékelt hőfokon sütőben is végezhetjük az aszalást. Az aszalt bodzát üvegekbe rakjuk, lekötjük, és hűvös helyen tároljuk. Ügyeljünk arra, hogy csak a kellően megszárított bodzabogyó tartósítható a romlás veszélye nélkül.

Az aszalt bodzabogyót hideg vízben megmossuk, levét leöntjük, és annyi vizet öntünk rá, hogy a gyümölcsöt ellepje. 2-3 napi áztatás után felhevítjük, és néhány percig forraljuk. Az így nyert főzetet mézzel édesítve melegen gyógyteaként, lehűtve üdítő italként fogyaszthatjuk.

1 kg bodzabogyót alaposan megmosunk, szemenként válogatunk és üvegbe helyezünk. 1 liter 96%-os alkoholt öntünk rá és két héten át pihentetjük úgy, hogy naponta felrázzuk, illetve megkeverjük. Másfél liter vízben fél kg cukrot főzünk, szegfűszeget, darabos fahéjat és egy citrom reszelt héját adjuk hozzá, és az egészet az alkoholos bodzabogyóhoz keverjük. Két napig pihentetjük, és utána vászonruhán át lecsepegtetjük. A letisztult levet üvegekbe töltjük, lezárjuk, és 3-4 hónapi pihentetés után, amikor beérett - illetve a molekuláris folyamatok befejeződtek - fogyasztható.

A bodzát nem kell bemutatni, a magyar népgyógyászatban ott van a kamilla mellett. Talán ez annak köszönhető, mert régebben ott lapult minden ház mezsgyéjén. Hogy melyik keletkezett, a hiedelem, vagy a szokás, hogy a mezsgyére karónak a könnyen gyökeresedő bodzát választották, vagy azért választották azt, mert már élt a hiedelem a védelmező tulajdonságáról, ma már nehéz lenne kideríteni. Egy bizonyos, valamikor nagy becsben tartották őseink a bodzát, s a gyógyászatban megbecsült helyet kapott.

A bodzafa magas cserje, vagy alacsony fa formában fordul elő. Levelei 5-9 ágúak. Virágzata az ágak végén fejlődik ki, sárgásfehér, kellemes illatú, május, júniusban virágzik. Termése feketés lila, lilásvörös, édes, savanykás bogyó.

Tápértéke:
A bodzának a népi gyógyászatban és az étkezésben a termése mellett a virágját nemcsak gyógyteának, de frissen, a nyári melegben frissítő italnak is felhasználhatjuk. A virágja tartalmaz izzasztó glikozidát, rutént, illóolajat, nyálkát, cukrot, cseranyagot, kéksav glikozidát, C-vitamint stb.

Termése tartalmaz gyümölcssavat, C- és A-vitamint, cukrot, cseranyagot, nyomelemeket, illóolajokat stb. A bogyókból lekvár készül, de frissen is használhatjuk szörpnek készítve vízzel, vagy más gyümölccsel együtt.

Gyógyhatása:
Egész évben használatos, mint tea keveréknek, frissítőnek, vagy gyógyteának. Hat a légutakra, vértisztító és vesetisztító.
Reumás bántalmak ellen, lázcsillapítóul, vizelethajtó.

A bodzavirág tea téli meghűlés esetén kiváló gyógyszernek bizonyult. Köhögést csillapító, vértisztító, enyhe hashajtó. Virágját frissen szintén szörpként fogyasztjuk, kellemes ízéért, gyógyhatásáért. A bodzavirág a borban áztatva annak muskotályszerű ízt kölcsönöz. Az egyik legbecsesebb tulajdonsága a szerves sav tartalma, rendkívül jó hatású a szervezetre. Vértisztító, és a flavonoidokat tartalmazó tulajdonsága következtében antioxidánsnak számít.

Elkészítési mód:
A bodzavirágot, ha nyári, üdítőnek használjuk, frissen kell elkészíteni a következő képpen. Vegyünk tíz virágot, áztassuk egy napon át a hűtőben, szűrjük le, ízlés szerint keverjünk hozzá mézet, és fogyaszthatjuk. Ha nagyon tömény, hígítsuk. A bodzabogyót hasonlóan készítjük el, mint más bogyót, ízlés szerint mézzel ízesítjük.

Vad fajták szelekciójából 1965-ben előállított fajta. Jelenleg a köztermesztésben szinte kizárólag e fajta szerepel. Erős növekedésű, mégis egy kompakt koronaforma kialakítására alkalmas fajta. Június elején virágzik, így fagyveszély nem fenyegeti. Tányérjai nagyok, gyakran az 1 kg-os súlyt is elérik. Hazánkban található "árokparti" vad magoncok után átlagosan 7-14 nappal érik, érése kissé elhúzódó. Beltartalmi mutatói nagyon jók. Középnagy, jól kezelhető koronát nevel, hosszú vesszői leívelődnek.

Sambucus nigra ’Thundercloud’ = Bordó levelű bodza
Levelei kihajtástól lombhullásig sötétbordóak. Júliusban hozza tenyérnyi, illatos, rózsaszín virágait, melyekből augusztusra kifejlődnek fekete bogyói. 3 m magasra nő meg, napon, félárnyékban is jól fejlődik. Bogyói sokféleképpen felhasználhatók: tea, lekvár, gyümölcsbor stb.

Ha visszanézek esztendeim ködbe mosódó alléjába, a legvégén egy bodzafát látok. Azon túl nincs semmi, hanem erre a kaszvadt öreg fára elég tisztán emlékszem. Úgy gubbasztott a pernyésgödrök szélén, mint valami szürke boszorkány. A koronáját nem látom, akkor nekem elérhetetlen magasságban volt az, de a töve körül nagyon otthon vagyok. Soha olyan kövér giliszták nem lesznek többet a világon, mint amilyeneket ott lehetett találni. Akkor általában sokkal kövérebb volt a világ, mint az újkorban. A tyúkok is, akik ott kapargáltak a nyirkos földben, és első szerelmem is, Kamilla, a kántor leánya, aki, azt hiszem, inkább lopott dióimért, mint egyéni kiválóságomért volt hozzám kegyes. Szerencse, hogy az ilyesmire csak akkor jön rá az ember, mikor elmén a haja, és megjön az a tehetsége, hogy humort tud tettetni. Kamilla kitanult nő volt már akkor, talán ötéves is lehetett, mindenesetre öregebb és tapasztaltabb volt nálam, és ösztönösen tudta azt az igazságot, amit nekünk, ostoba férfiaknak mindig újra kell tanulnunk, hogy a nők többnyire a férfiak gyönge ellenállásának esnek áldozatul.

A vezetéknevét különben már nem tudom Kamillának s életíróim számára csak annyit jegyezhetek föl, hogy kócos, fekete sörénye volt és szögletes, nagy feje, mint a shettlandi póniknak. De talán nemzetgazdasági vonatkozásainál fogva fontosabb ennél az az emlékem, hogy egyszer az édesapám a bodzabogyóból pálinkát akart főzni. Nem az auri sacra fames bántotta szegényt, hanem a fantáziája nem hagyott neki nyugtot, amely a subákra is mindig olyan cifraságokat varratott vele, amik többe voltak neki, mint amennyit értek. Úgy emlékszem, a bodzaszüretre is ráfizettünk, mert a bodzából nem lett ákovita, de míg vesződtünk vele, a szilvatermésünk mind ott rohadt a fa alatt. Olyan fátum, amely azóta énvelem is többször ismétlődött már e világi életben.

Íme, ennyi emlék köt engem a bodzafához, de azért nem mondhatnám, hogy valami különös kegyben áll előttem ez a fává gyökeresedett tót deák. Mert határozottan van benne valami tótos, akár mikor a széles, lapos virágkalapjával integet, akár mikor az érett fekete bogyóival vigyorog. A ravaszsága meg tiszta szláv nemzeti vonás, azt látom itt az erdőben is. Egészen úgy sompolyog be a szabad fák társadalmába, mint ahogy Heraclius császár idejében a zsupánok beszivárogtak Attila gazdátlan uradalmába.

A nép szíveli a bodzát, mert igénytelen, mint ő maga, és ha haszon nincs is belőle, gondot se kell rá viselni. Az erdőszélben tanyák vannak, és rendesen minden tanya körül ott kujtorog a bodza, mint a legprimitívebb díszfa. Hívni se kell, megtelepszik magától, és mindenütt jól érzi magát, ahol embert érez.

Igen, csakhogy jóravaló bodza ismeri a polgári kötelességét. Akármit tanít a bodzák katekizmusa, ő is csak avégre van a földön, hogy a magja ki ne vesszen. S nem is lehetne mondani, hogy a bodzát megmételyezték volna Malthus tanai. Senki sem látott még bodzát, amelyik csak egy bogyót termett volna. Millió bogyót terem, és abban hárommillió mag van. Szóval megvan benne a jó szándék, hogy egy nagy bodzáskertté változtassa a világot kelettől nyugatig.

Szerencsére az Isten csak tehetséget adott neki, de módot nem adott hozzá. A bodza pelyhe nem repül, mint a nyárfa pelyhe, vagy a juhar monoplánja, a szél szét nem rázza, mint az akáchüvely magját. Ha lepotyog a fáról, abból a bodzanemzetségnek nem sok haszna van, mert az anyabodza nem olyan bolond, hogy életében kiadja a jusst a gyerekeinek. Egy-két mag ha kikel is a fa tövében, de meg nem nevelkedik. Bodza anyó elfogja előlük a napot, és elveszi az ennivalót.

Mit tesz most a ravasz bodza, hogy dominiumhoz juttassa magzatjait? Hát bizony fuvarral szállíttatja el őket hetedhét fa ellen. Fuvarosnak a verebet szerzi meg, ezt a világ szemtelenjét, aki mindig ott lebzsel, ahol embert érez. Szólni ugyan nem tud hozzá a bodza, de az anyai szeretet találékony. Fekete bogyóba bújtatja a magjait, s hogy még szembetűnőbbek legyenek, vérpiros pólyakötő kocsánkákon lógatja őket. Mégpedig sokat együtt, fürtöstől, hogy már messziről szemet szúrhassanak a verébnek.

- Csip-csup - mondogatja afféle elégedettséggel, amilyennel az ember a hústalan napi ebédet dicséri. Csip-csup szemecskékkel töltözni is jobb, mint éhen kódorogni.

Hirtelen egy ajtó csapódik valahol. Vércse vijjog a magasban, vagy macska ugrik le a góré tetejéről. Surr - a veréb fölrebben, és suta szárnyaival bevágódik az erdőbe. Nem éppen messze, mert a nagy utazásnak nem barátja, de olyan sietve, hogy a borravalót csak röptében petyegteti el, és a száját se ér rá megtörölni, egész az akácfáig. Ott azonban az az első dolga, hogy a csőrét, amelyben megtapadt egy-két ragadós bodzamag, hozzádörzsöli az ághoz.

A többihez aztán neki már semmi köze, noha a bodzamag pályafutása még nincs befejezve, sőt csak most kezdődik. Az ágról lepereg a földre, de csak a színére. Neki pedig, szegénykének, ha meg akar élni, beljebb kell kerülni a jó meleg és puha bölcsőbe. Ezt a dajkaszerepet a tyúkocska végzi el, aki ott tesz-vesz a fa alatt s addig kipirgél-kapargál, míg a bodzamagot betemeti földdel. Bodzaanyó most már nyugodtan vetkezhet neki a téli álomnak: faja fönnmaradása biztosítva van.

A veréb öt-hatszáz méternél mélyebben nem megy az erdőbe. Idáig a tyúk is elkalandozgat a tanyáról. Ennél kintebb sehol sem látni bodzát az erdő fái közt, de ezen a körön belül lépten-nyomon találkozni a kis bodzasuhancokkal.

Hát ilyen stréber teremtés ez a bodza. Íme, még itt is külön fejezetet módolt ki magának.

A bodzabokrok messziről integető tenyérnyi, fehér virágának jellegzetes illatánál csak az íze egyedibb, semmi máshoz nem hasonlítható. Szerencsére a bodza a szó szoros értelmében újra a virágkorát éli.

Az utóbbi években újra felfedeztük a nyár elején illatozó bodzát. Jellegzetes íze egyedivé teheti a desszerteket, a belőle készült szörppel hűsíthetjük magunkat akár egész nyáron, pikánssá teheti a koktélokat, de készülhet vele pezsgő, méz, akár még fánk is…Persze nagyanyáink nemcsak azért kedvelték, mert úton-útfélen nőtt, szinte mindenkinek elérhető volt. Egyrészt több hiedelem is fűződött hozzá. Pozitív erőt tulajdonítottak neki. Egyes vidékeken például az épületek mellé ültették, mert úgy gondolták, hogy benne lakozik az udvar szelleme és megvédi a ház lakóit minden rossztól. Másutt egyenesen a vámpírok elűzésére tartották. Több helyütt az istállók, aklok, a baromfiudvar közelében tartották, az állatok fölé bodzaágat lógattak, mert úgy vélték, kiűzi a férgeket a jószágból. De nemcsak a bodzához fűződő hiedelmek különböztek vidékenként, hanem a jellegzetes illatú virág elnevezése is: a bocfa és a csete is a bodzát jelöli, az utóbbi van ahol csak a bodzabogyóból készült lekvár elnevezése.

Ha sorba vesszük a bodza évszázadok óta ismert sokrétű gyógyító hatását, akkor találunk is némi alapot a hozzá fűződő hiedelmekre. A bodza leveléből készült tea reumás bántalmakra kiváló, a virágzatából készült forrázat pedig nagyszerű vértisztító. Régóta használatos légúti megbetegedésekre, hurutoldásra - izzasztó hatású és vizelethajtó, C-vitamin tartalma pedig sokszorosa a citroménak, de sok A és B vitamint is tartalmaz. Gazdag vasban, kalciumban, káliumban, de magnéziumot és foszfort is tartalmaz, valamint folsavat, pantoténsavat is. Így rendszeres fogyasztása valóban erősíti az immunrendszert, és elkerülhetnek bennünket a nyavalyák. Ha a ház mellett illatozó bodzabokor mégsem teljesítené teljes egészében a hozzá fűzött reményeket, akkor szedjük le a virágokat, bogyókat és tányérba, üvegbe velük!

A bodzavirág begyűjtésénél ügyeljünk arra, hogy az országúttól távol fekvő bokrokról gyűjtsük be a virágzatot, ne legyen szennyezett. Vigyázzunk arra, hogy csak kinyílt virágot gyűjtsünk be – egyrészt csak ez tartalmazza a jellegzetes ízt kölcsönző aromaanyagokat, másfelől a még zárt ernyő ízetlen és hashajtó hatással bír. A virág zöld részeit és a kocsányát is el kell távolítani, mert mérgező lehet. Így a virágot a virágernyő alatt vágjuk le. Lehetőleg papírzacskóba, vagy kosárba szedjük a virágokat, hogy levegőzzenek. Műanyag zacskóban a virágzat megfonnyad, megrohadhat. A leszedett virágokat egyenként jól rázzuk ki, hogy az esetleg megbújó apró bogarak kihulljanak belőle.

Ha télre szeretnénk bőséges bodzatea készletet betárazni, akkor a virágokat ki kell szárítani. A virágernyőket száraz helységben terítsük szét, egymás mellé – semmiképp sem egymásra – rakva. A legjobb minőségű szárított bodzát úgy kaphatjuk, ha a bodzavirágokat felfűzzük és a levegőbe lógatva kifeszítjük. A virág akkor teljesen száraz, ha a legvastagabb kocsányrész is hajlításra azonnal eltörik. A virágokat csak akkor adagoljuk zacskóba, ha már teljesen kiszáradtak.

A friss bodzavirágot megtisztítva, le is fagyaszthatjuk, bármikor elővethető, ugyanúgy készíthetünk belőle szörpöt, teát, üdítőitalt, mint a frissből. A bodza ízével nagyszerűen harmonizál a citrom, a szilva, az alma és birsalma is. Ha egy-két napra borba áztatjuk a bodzavirágot, akkor muskotályos ízt kölcsönöz az italnak. A bodzavirág pikáns ízt kölcsönözhet az eper-, cseresznye-, meggy- és szilvalekvárnak is. A bodzavirágzás csak pár hétig tart, így mihamarabb gyűjtsük be az illatos, fehér ernyőket, és készítsük el a kedvünkre a klasszikus bodzaszörpöt, a kevésbé ismert bodzafánkot, vagy egy nyári partira a hűsítő bodzapezsgőt.