Fizáliszfélék - Physalis spp.

földicseresznye - Physalis pruinosa
kannibál paradicsom - Solanum uporo Dun.
közönséges zsidócseresznye - Physalis alkekengi L.
milpero - Physalis chenopodifolia Willd., Physalis philadelphica Lam.
mullaca - Physalis angulata, Physalis pubescens L.
naranjilla, lulo - Solanum quitoense
perui földicseresznye, poha - Physalis peruviana, Physalis edulis
tomatillo - Physalis ixocarpa Brotero

http://www.liseed.org/aa.html

• földicseresznye - Physalis pruinosa
hólyagcseresznye, földieper-paradicsom,
ground cherry, husk tomato, strawberry tomato, dwarf cape gooseberry

A perui földicseresznyéhez hasonló kinézetű, de kissé eltérő ízű: a paradicsom és az ananász elegye.

• kannibál paradicsom - Solanum uporo Dun.
Cannibal's tomato

A Fidzsi-szigetekről származik, úgy eszik, mint a paradicsomot. Leveleit is felhasználják salátának.

• közönséges zsidócseresznye - Physalis alkekengi L.
(= Physalis franchetii (Mast.), Physalis alkekengi L. var. franchetii (Masters) Makino)
japán (vagy kínai) lampionnövény, piros zsidócseresznye, fizálisz, piros papmonya, ebből Diószegiéknél páponya; alkekengi, muharc, hólyag, koráll- v. kláris-cseresznye, kőrontófű, Venus köldöke, Halicacabon, a. m. hólyagcseresznye v. sócsepp, Physalis L., a burgonyafélék füve, mintegy 30 faja leginkább Amerikában (hazánkban 1) terem. Levele hasítatlan, öblös, ritkán szárnyas hasábú, virága a levél tövéből fakad, lila, sárgás v. szennyes fehér; gyümölcse gömbölyű bogyó s az éréskor vele nagyobbodó, végre színesedő kehely rejti. A Ph. alkekengi L. (boberella) többnyáréltű, bogyója cseresznye nagyságú. Mint vizeltető orvosság (bacca alkekengi v. halicacabi) ismeretes, az arabnak meg a spanyolnak csemegéje. (A Pallas nagy lexikona)

Feltűnő - felfúvódott terméses csészéje skarlátpiros, belül a bogyó fényes piros, kedvelt szobadísz. Száraz erdőkben, cserjésekben, néha nitrogéndús ligetekben is megtalálható.
A növény minden része, még az éretlen gyümölcse is mérgező! >>>Tovább

Mintha a tomatillo mini-változata lenne, kissé más ízzel. Egynyáriként nevelhető.

• mullaca - Physalis angulata, Physalis pubescens L.
bolsa mullaca, camapu, winter cherry, wild tomato

Dél-amerikai paradicsomféle, nyersen fogyasztják. Nálunk egynyári növény.

• naranjilla, lulo - Solanum quitoense
M: narannyilla, quitói narancs;
A: naranjilla;
F: morelle de Quito;
S: lulo, naranjilla; lulo, lulum (inka); lulun (Mexikó)
P: lulo;
N: Quitotomate, Lulo

A narannyilla dúsan elágazó, legfeljebb 2,5 m magas, gyengén fásodó szárú növény. Szórt állású, elálló, lágy szőrű levelei tojásdad-elliptikusak, durván fogazott szélűek, hirtelen kihegyezettek és szíves vállúak. A levélnyelet és a levélereket, éppúgy, mint a fiatal levéllemezt és a szárat, lila csillagszőrök borítják, és hosszú, merev tüskéket hordozhatnak. A virágok mintegy 3 cm átmérőjűek, és rövid kocsányon 1-10-esével fejlődnek a levélhónaljban; a csésze lila-molyhos, az 5 cimpájú fehér párta alul lila szőrű.
Termése: vastag kocsányú, gömbölyű, legfeljebb 6,5 cm nagyságú bogyó, amelyen megmarad a nagy, kehely alakú, 5 cimpájú, molyhos csésze. Az érett termés héja vastag-bőrnemű, vastagsága 4 mm-ig terjed, fényes narancsszínű, érdes, világosbarna csillagszőrökből álló nemezes bevonatát letörölhetjük. A bogyó belseje halvány narancsszínű, húsos vagy hártyaszerű hosszanti falakkal 4 üregre tagolt, amelyet az üveges sárgásnarancs, nagyon bő levű, savanykás, zamatos pulpa tölti ki. E termésfalak közül kettő a vele határos üregekbe benyúló 1-1 bordát hordoz, amelyekhez a számos, lapos-gömbölyded vagy tojás alakú, zöldesfehér, 2-2,5 mm nagyságú mag tapad.
Felhasználása: a bogyókból ízletes italok készülnek, a külső nemezréteg eltávolítása után a bogyót pürésítik, édesítik és jeges vízzel keverik. Dél-Amerikában a termés levéből bort állítanak elő. Desszertként a félbevágott gyümölcs pulpáját cukorral megszórják, és kikanalazzák a héjból. A vastag héjat banánnal vagy más hozzávalóval megtölthetik és megsüthetik. Lekvárt, zselét és szirupot is készítenek narannyillából.
Elterjedése: az Andokban honos, és Latin-Amerika hegyvidékein gyakran, az Óvilág trópusain ritkán termesztik.
Termesztése és betakarítása: az igényes növény tápanyagban gazdag talajon, árnyékos helyen, csapadékban gazdag trópusi hegységekben, 1000 és 2500 m között fekvő területeken, 18 °C körüli hőmérsékleten tenyészik. A virágok vetés után 4-5 hónap múlva jelennek meg, kb. egy év múlva kezdődik a betakarítás, amely 4 évig tarthat. A piaci árut röviddel érés előtt szedik, és 1 hétig, hűtve legfeljebb 1 hónapig tárolható; az érett bogyók gyorsan romlanak.
Rokon fajok: az Orinoco mentén és az Amazonas-medencében termesztet igen nagy levelű Orinoco-paradicsom (S. sessiliflorum Dunal, syn. S. topiro Humb. & Bonpl.) akár 10 cm nagyságú, gömbölyű, narancssárga vagy vörös, szőrös terméseket fejleszt ("barackparadicsom"), amelyek pulpája paradicsomízű. Számos más Solanum faj bogyóit fogyasztják, gazdasági jelentőségük viszonylag csekély.

• perui földicseresznye, poha - Physalis peruviana (= Physalis edulis)
ehető zsidócseresznye, ananászcseresznye
Afrika déli részén is meghonosodott, fokföldi egres néven termesztik.
cape gooseberry, ground cherry, golden berry, poha berry; japánul: kajitsu, kudamono

Az ehető földicseresznye legfeljebb 2 m magas, terebélyesen ágas, gyakran lilával futtatott, bordás szárú egyéves növény, amely tőállású mellékhajtásokat is hoz. A levelet, kocsányt, csészét elálló, részben kuszált, fehér, lágy, különböző hosszúságú, sűrűn elhelyezkedő szőrök borítják. Levelei szórt állásúak. A levéllemez szív alakú, zöld, 10-17 cm hosszú és széles, gyengén csipkés szélű és hullámos, színén a főér barna bordájú. A felső oldalán gyengén bordás levélnyél legfeljebb 10 cm hosszú. A bókoló virágok 2-4 cm hosszú kocsányon egyesével fejlődnek az elágazásokban és a levélhónaljakban. Forrt, harang alakú csészéjük középig 5 hegyes, 3 szögletű, gyengén szétálló cimpára hasadt, zöld színű, tövén és az ereken feketésbarna. A széles hosszredőjű pártacső karimája 5 széles, szétterülő cimpára tagolt, kb. 1,5 cm hosszú, 2 cm széles, sárga színű, a torokban 5 nagy, barna folttal. A párta torkában gyapjas sárga szőrgyűrű és szőrlécek találhatók, kívül rövid, tömött, a torok sötét foltjain hosszabb, lágy szőrök borítják. Virágzás után a csésze zárt köpennyé nagyobbodik, amely a növekedő bogyót magába zárja.
Termése: sárga vagy világosbarna, gömbölyű, 1-2 cm nagyságú bogyó, amelyet a megmaradó, megérve szalmasárga, felfúvódott csésze vesz körül. A sima, vékony, szilárd, áttetsző héj alatt a bő levű, narancssárgás terméshúsban számos nagyon kicsi, lapos, sárga mag van. Az érett termés íze édes vagy édeskésen savanyú, zamatos.
Felhasználása: a vitaminban gazdag bogyókat a csésze eltávolítása után a magokkal együtt nyersen fogyasztják, befőttnek, lekvárnak, zselének, chutneynak dolgozzák fel, vagy italokba teszik. A bogyó pudingok, gyümölcssaláták és jégkrémek nyersanyaga, vagy cukorral vagy mézzel párolva desszert. Az éretlen termések (és lampionszerű burka) mérgezők.
Elterjedése: szubtrópusi növény, amely az Andokban honos, és világszerte termesztik a trópusokon és a szubtrópusokon. A fajt a meleg évszakban újabban Európában is termesztik.
Termesztése és betakarítása: a viszonylag hűvös, fagymentes klímán, tápanyagban gazdag, homokos talajon tenyészik; mindenütt nevelhető, ahol a paradicsomtermesztés lehetséges; a trópusokon inkább a hegyvidékeken termesztik. Magról szaporítják, a vetés után 3-4 hónap múlva kezdődik az érés, és sok hétig tart, mikor is egy növény több mint 300 bogyót hozhat. 10°C-on teleltetve egész télen át folyamatosan érleli a gyümölcseit. Fejlődésének első periódusában vízigényes, gyümölcsérlelés idején azonban kevés vizet kíván. A terméseket a csészével együtt szedik és tárolják, száraz, hűvös helyen több hónapig eltarthatók.

II.
Mint annyi más Dél-Amerikából származó növény, így a földicseresznye is hittérítők és felfedezők révén került Európába. A szalmasárga, csúcsban végződő felfúvódott burok élénksárga, csillogó héjú bogyót rejt. A gyümölcs mérete megegyezik a meggyével vagy a cseresznyéével, míg a belsejében sok apró, sárgásfehér mag ágyazódik a gyümölcshúsba. A bogyó íze édes és "trópusi" illatot áraszt. Idehaza kis kosárkában, burokkal együtt árusítják nagyobb választékú csemegeboltokban.
Nevelése nem ördöngösség annak, aki már nevelt paradicsomot: vetése és tartása ugyanis megegyezik vele. A földicseresznye szubtrópusi vidékeken évelő növény ugyan, de az a tapasztalatom, hogy egyévesként, ládába vagy cserépbe ültetve eredményesebb nevelni, mert bővebb termést hoz.
Egy bogyóban annyi a mag, amennyi elegendő egy hosszabb erkélyláda betelepítésére. A magvetést és a palántanevelést még a lakásban kell elvégezni kora tavasszal, akárcsak a paradicsom vagy a paprika esetében. A fagyosszentek múltával ki lehet ültetni ládába vagy 20 cm átmérőjű cserépbe. Nagyobb cserépbe 3-4 tő is kerülhet. A földicseresznye laza, tápanyagban gazdag földben fejlődik a legjobban. Kedveli a meleg, napos fekvésű helyeket, és a nyári időszakban bőséges öntözést igényel.
A termés augusztustól folyamatosan szüretelhető, és frissen vagy lekvárnak befőzve fogyasztható. A termésburkot csillag alakban szét lehet hajtogatni, és a bogyót csokoládémázba meríteni: különleges csemege válik belőle.

• tomatillo - Physalis ixocarpa Brotero
M: mexikói földicseresznye, tomatijjo;
A: Mexican husk tomato;
S: miltomate, tomate de cáscara, tomate verde;
N: Mexikanische Erdkirsche

Ugyanúgy palántáról kell termeszteni a fagyok elmúltával szabadban, mint nálunk a paradicsomot. Nem öntermékeny, legalább két tövet kell ültetni ahhoz, hogy termést hozzon. Akkor szüretelhető, mikor a burka megbarnul és felhasadozik. Két fő fajtája van, a pinponglabda nagyságú nagy zöld, amit termesztenek és a kisebb méretű (padlizsán)lila, amit Mexikóban vadon szedhető gyomnövény.
Az aztékok a paradicsomot xitomatlnak hívták, a tomatillót pedig miltomatl-nak, az európaiak mindkettőt tomatl-ra rövidítették. Emiatt a mai napig van egy kis keveredés az elnevezésben. A tomatillo Európában sose lett népszerű, de az USA-ban a mexikói bevándorlók révén nagyon is az.
Nyersen, grillezve vagy főzve fogyaszható. A mexikói salsa (fűszerszósz) egyik alap összetevője, a többi hozzávaló a paradicsom, a csili, a vöröshagyma és a fokhagyma. Van, hogy nyersen aprítják a kész salsába, egyébként kevés vízben, lefedett serpenyőben mindössze 5-7 percig kell főzni, majd hozzáadni az ízesítőket. A salsa fűszerezése területenként változik, de leggyakrabban borssal, szurokfűvel és némi korianderzölddel ízesítik, sült hal-, és húsételekhez használják.

A mexikói földicseresznye Mexikóban és Guatemalában nagyra becsült, évezredek óta termesztett rokona az ehető földicseresznyének. A dúsan elágazó, felálló, a tövén fásodó szárú növény magassága elérheti az 1,5 m-t. Elliptikus, kihegyezett, ferde ékvállú levelei csaknem kopaszak, hullámos szélűek és legfeljebb 6 x 3 cm nagyságúak. A virágok rövid kocsányokon magánosan fejlődnek az elágazásokban és a a levélhónaljakban; a csésze zöld, 5 cimpájú, a legfeljebb 25 mm átmérőjű párta széles cimpái szétterülő-tölcséresek, sárgák, a torokban barna foltokkal.
Termése: széles-gömbölyded bogyó, kb. 5,5 x 6,5 cm nagyságú. Érésig körülzárja a szalmasárga, papírszerű, hosszirányban bordás csésze; a bogyó teljesen kitölti a csészeköpenyt, olyannyira, hogy szét is szakíthatjaä sima, fényes, kívül némileg ragacsos héja kb. 2 mm vastag, megérve zöld, sárga, kék vagy ibolyaszínű. A pulpa szivacsos, lédús, érett állapotban üveges zöldes vagy halványsárga, és savanykás, édes, zamatos, köszmétéhez hasonló ízű; nagyszámú lapos, kerekded vagy elliptikus, bézs színű, legfeljebb 3 mm átmérőjű magot zár magába.
Felhasználása: az ízletes, C-vitaminban gazdag tomatijjót zölden vagy érett állapotban főzve vagy párolva zöldségként vagy lekvárként készítik el. Az érett bogyókat friss állapotban nyersen is fogyasztják, vagy salátákhoz keverik. Mexikóban a pulpából csilipaprikával fűszerezett mártást készítenek, amelyet húshoz fogyasztanak. JA termés levéből üdítőital készül.
Elterjedése: Észak-Amerika déli részén honos, Mexikóban és Közép-Amerikában, valamint Kelet-Afrika hegyvidékein gyakran termesztik, ritkábban Indiában, Kelet-Ázsiában, Ausztráliában és Afrika megfelelő részein is ültetik.
Termesztése és betakarítása: szubtrópusi-trópusi klímájú, napos helyeken, tápanyagban gazdag talajon tenyészik, hűvösebb régiókban a fagyérzékeny növény egynyáriként nevelhető. A bogyókat zölden vagy éretten szedik; hűvös és száraz helyen, csészeköpenyükben több hónapig tárolhatók.