~ 'Fastigiata' (fekete jelölés a kertben)
oszlopos, felfelé törő ágakkal, nagy levelű, porzós,
[jobbra a leghátsó], 2009-ben virágzott először

 

~ 'Lakeview' (piros jelölés a kertben)
tömör, keskeny kúpalakú fa, nagy és mélyen szeldelt levelekkel, porzós
[kint az utcán], 2009-ben virágzott először

 

~ 'Mariken'
gömb-ginkó, magas törzsre oltják
[jobbra a legelső]

 

~ 'Palo Alto' (sárga jelölés a kertben)
[jobbra a harmadik], 2009-ben virágzott először

 

~ 'Pendula'
csüngő ágú "szomorú", lassú növekedésű, kínai szelekció

 

~ 'Princeton Sentry' (kék jelölés a kertben)
keskeny, tömör formájú, a 'Fastigiata' mutációja, a Princeton-temetőben (USA) találták, lassan nő, levelei nagyok, porzós,
[jobbra a második], 2009-ben virágzott először

 

~ 'Santa Cruz' (zöld jelölés a kertben)
alacsony, szétterülő, ernyő formájú, termős (!), 2009-ben termett először
Fotók: Böjte Ágnes, Tiszaörvény, 2009. május 22.

~ 'Mayfield'
Góczán Szilvia fotói, Terebess kert
Elpusztult!

~ 'Kitsi' vagy 'Barabits Nana'
[balra a leghátsó]
Góczán Szilvia fotói, Terebess-kert

 

Tiszaörvény, 2005. október 14. Fotók: Böjte Ágnes

További fajták:

Ginkgo biloba 'Anny's Dwarf'
Ginkgo biloba 'Autumn Gold'
Ginkgo biloba 'Bergen op Zoom'
Ginkgo biloba 'Bon's Dwarf'
Ginkgo biloba 'Canopy'
Ginkgo biloba 'Chase Manhattan'
Ginkgo biloba 'Chi-Chi'
Ginkgo biloba 'Chotek'
Ginkgo biloba 'Epiphylla'
Ginkgo biloba 'Fairmount'
Ginkgo biloba 'Globus'
Ginkgo biloba 'Gresham'
Ginkgo biloba 'Heksenbezen Leiden'
Ginkgo biloba 'Horizontalis'
Ginkgo biloba 'Jade Butterfly'
Ginkgo biloba 'King of Dongting'
Ginkgo biloba 'Liberty Splendor'
Ginkgo biloba 'Magyar'
Ginkgo biloba 'Mother Load'
Ginkgo biloba 'Ohasuki'
Ginkgo biloba 'PNI 2720'
Ginkgo biloba 'Pragense'
Ginkgo biloba 'Saratoga'
Ginkgo biloba 'Shangri-la'
Ginkgo biloba 'Spring Grove'
Ginkgo biloba 'The President'
Ginkgo biloba 'Tit'
Ginkgo biloba 'Tremonia'
Ginkgo biloba 'Tubifolia'
Ginkgo biloba 'Umbrella'


Ginkgo biloba 'White Variegata'

Ginkgo biloba 'Witches Broom'
Ginkgo biloba 'WB'
Ginkgo biloba 'Windover Gold'

http://www.pinetumanloo.nl/cats/sortiment/sortiment.htm
http://www.xs4all.nl/%7Ekwanten/

Ginkgo biloba, mint gyógynövény
Páfrányfenyő, ginkgófa, ginkgó, ginkó

Rendszertani besorolás:
Ginkgoales rendje, Ginkgoaceae (páfrányfenyőfélék) monotipikus család egyetlen élő faja.

Drog:
Drogja a szeptember-október hónapokban gyűjtött levelekből szárítással előállított Ginkgo bilobae folium. Ismert még a húsos maghéj eltávolításával és pörköléssel nyert, kemény maghéjú Ginkgo bilobae semen.

Hatóanyag:
A levelek fő hatóanyagai a 0,04-0,15%-ban jelenlévő ginkgolid A, B és C (erősen oxidált diterpén laktonok), valamint a 0,02% mennyiségű bilobalid (szeszkviterpén lakton). A ginkgolidtartalom növekszik az életkorral, ezenkívül függ a gyűjtés helyétől és idejétől (legmagasabb szeptemberben).
A falvonol-glikozidok (összesen 0,9-1,2%, ebből: 0,3% rutin, 0,2% izokvercitirn és 0,3% kempferol-glikozid) mennyisége a tavaszi, míg a biflavonoké (összesen 0,3%, ebből: amentoflavon, 0,06%, bilobetin 0,15%, gingetin, 0,06% szciadopitizin) és a procianidineké (kb. 10%) az őszi levelekben a legmagasabb.
A kisérletek során megállapítást nyert, hogy a levél terpenoid- és flavonoidvegyületei szinergista hatást fejtenek ki, ezért a Ginkgo-készítmények nem izolált hatóanyagot, hanem standarizált levélkivonatot tartalmaznak, melynek összetétele: 6% terpenoid, 24% falvonoid és max. 5 ppm ginkgolsav.
A magvak ginkgolsavakat, bilobolt, ginnolt stb. Tartalmaznak.

Botanikai leírás:
40 m magasra is megnövő (MM), szabályos, álörvösen elágazó törzsű, széles kúp vagy szabálytalanul szétterülő koronájú, lazán ágas fa. Lassan növő, létlaki, lombhullató faj. Hosszúnyelű levelei villás erezetűek, a legyező alakú levéllemez szabálytalanul, általában két karéjra beszakadó szélű és ősszel aranysárgára színeződik. Porzós virágai barkaszerűen alakulnak, több pollenzsákos porzólevéllel. A termővirágok, helyesebben a kívül húsos, belül csontkemény héjú magkezdemények hosszú kocsányokon, általában párosával állnak, de rendszerint csak az egyik fejlődik érett maggá. Különböző nemű példányai sok tulajdonságban (nagyság, rügyfakadás és lombhullás ideje, anatómiai és sejttani sajátosságok) eltérőek. Magot csak akkor hoz, ha porzós és termős példányait egymás mellé ültetik. Lecsüngő, hosszú kocsányú, gömbös, érett magja szilva nagyságú, sárga, kívül fehéres-hamvas (japán neve: ezüstbarack). Maghéja két rétegből áll, egy belső kemény (szkleroteszta) és egy külső húsos, gyantás (szarkoteszta) rétegből áll. Utóbbi könnyen bomlik, s a akeletkező vajsavtól, karponsavtól igen kellemetlen szagú.

Előfordulás:
A ma élő legrégibb magvas fafaj, “élő kövület”. Őshazája Dél-Kína. Kelet-Ázsia többi részén (Korea, Japán) betelepített. Érdekes leveleivel, jellegzetes habitusával a páfrányfenyő a legszebb díszfák egyike. Parkokban gyakori.

Környezeti igény:
Fényigényes. Talajban nem túl válogatós, közepesen szárazságtűrő mezofita. A városi szennyezett levegőt is jól tűri, kártevőknek, kórokozóknak ellenáll. A magoncok, facsemeték fagyérzékenyek.
Valószínűsíthető, hogy a növény nagyfokú stressztoleranciája – a vírusokkal, baktériumokkal, gombákkal, rovarokkal és légszennyező anyagokkal szemben – a levélben található 2-hexenal és a rendkívül aktív ixidáz enzimrendszer védőhatásának köszönhető.

Fajta:
Díszfaként ültetik alakváltozatait (‘Pendula’, ‘Fastigiata’) és színes levelű fajtáit (‘Aurea’, ‘Variegata’).

Gyűjtés:
Gyűjtése hazánkban nem jelentős, mert standarizált kivonatát és készítményeit ültetvényekről származó alapanyagból állítják elő. Vizes kivonata (teája) háziszerként és a természetgyógyászatban nem alkalmazható, mert legtöbb hatóanyaga vízben nem oldódik.

Termesztés:
Gyógyászati jelentőségét felismerve termesztésbe vonták az Egyesült államokban, Franciaországban, Dél-Amerikában, Japánban, Koreában.
Mivel legtöbb hatóanyaga ősszel, lombszíneződés előtt éri el felhalmozódási maximumát, ezért ekkor érdemes a leveleket kíméletesen gyűjteni. Útsorfákról a szennyezettség miatt ne, parkokból, gyűjteményes kertekből is csak engedéllyel, kíméletesen gyűjtsük a leveleket.

Elsődleges feldolgozás:
A termesztő államok az ültetvényekről begyűjtött leveleket szárítják és aprított formában exportálják.

Hozam:
Mennyiség. Az ipari feldolgozáshoz elsősorban importból biztosítják az alapanyagot. Minőség. Elsősorban ipari előiratok alapján adják meg.

Szaporítóanyag-előállítás:
Generatív szaporításához a legalább húszesztendős fákon őszre beérő magvakat gyűjtik össze. Nagy erőfeszítéseket tettek ugyan a hím egyedek fiatal korban történő megkülönböztetése (morfológiai és biokémia módszereket is bevetve), de ezek mind ez idáig sikertelennek bizonyultak. A lehulló érett magvakat összegyűjtik és – az embrió rövid ideig tartó életképessége miatt – minden évben késő ősszel történik a vetés. 5-8cm mély barázdákba vetnek, a magvakat talajjal és fűrészporral takarják. A csírázás érett magvaknál 50 napig tart. A csírázóképességet 30-60 napig tartó rétegzéssel lehet növelni. A magvak száraz körülmények között tárolva hamarosan elveszítik csíraképességüket, de azt egy évig még képesek megőrizni, ha a húsos magburkot eltávolítják és a magokat tőzeggel összekeverve, polietilén tasakban lezárva, alacsony hőmérsékleten (3°C) tárolják.
A leggazdaságosabban végezhető vegetatív szaporítás a porzós egyedekről június közepén vágott zölddugványokkal történik. A gyökersedést serkentőszerekkel (50 mg6l indol-vajsav, 24 óráná át) fokozzák, így az kb. 30 nap alatt lezajlik. A fajtákat esetenként oltással, szemzéssel vagy bujtással is szaporítják.
In vitro tenyésztési eljárásokkal (sejtkúltúrák, kallusz- és sekjtszuszpenziós kultúrák) is kisérleteztek az elmúlt években, de hatóanyag-kinyertésre e kultúrák nem voltak alkalmasak.

Farmakológia hatás:
Időskori panaszok esetén (geriátrikumként) használatos. A flavonoidok elsősorban szabadgyökfogó sajátságúak, a terpének pedig – főként ginkgolidok – a “vérlemezkét aktíváló faktor (PAF)” gátlóanyagai. Mind a szabadgyökök, mind a PAF az érfali membránok szétszakításával annak permeabilitását növelik és ezáltal rontják az agyi vérkeringést. A ginkgokivonat membránvédő hatású, javítja a vér folyékonyságát (csökkentve annak viszkozitását) és áramlási sebességét, különösen a mikrokapillárisokban, az agyban és a lábakban. Védi a testszöveteket az oxigénhiány káros hatásától. Szabályozza az erek tónusát, az agyi anyagcserét és –keringést, valamint hatékonyabbá teszi az ingerületáttevődést. Csökkenti az agysejtek elöregedését és pusztulását. Kimutatták antistressz és szorongásgátló hatását is. Gyulladáscsökkentő hatásáról is beszámoltak.

Felhasználás:
A Ginkgo-készítmények (pl. Kaveri, Tebofortan, Ginkgosan, stb.) alkalmazhatók az időskorral összefüggő anyagcsere- és leépülési folyamatok kezelésére, lassítására, következményeik csökkentésére: az agyérelmeszesedés okozta zavarokban, a szellemi teljesítőképesség, a koncentrálóképesség és az emlékezőtehetség fokozására. Hiányos agyi vérellátás, artériás vérátáramlási zavarok ellenszere. Szédülés, feledékenység, hangulathullámzás, az alkalmazóképesség és a kapcsolattartás nehézségei esetén, valamint Alzheimer-kórnál is jól bevált.
Mivel a páfrányfenyő-kivonat flavonoid-dimerjei a bőrben is fokozzák a vérkeringést és komplexet képeznek a bőr foszfolipidjeivel, ezért gyógy- és szépítő kozmetikumokban is fontos alkotórész.
Kelet-Ázsiában a mag keresett cikk, mivel belső táplálószövetét keményítőtartalma miatt pirítva csemegeként fogyasztják, ginkgolsavtartalma miatt pedig a gyógyászatban (antibiotikus, emésztést serkentő és simaizom-összehúzó hatású) alkalmazzák.
Ázsia rizstermő földjein a levélkivonat biológiai védekezés eleme lehet, mivel egy jelentős rizskártevő irtásában a diazinon és karbofurán hatóanyagú kémiai szereknél is nagyobb hatékonyságot mutatott.
Európában szívesebben ültetik a porzós példányokat – igen jó várostűrése miatt – díszfának, útsorfának, bár azok teljes bizonyossággal csak a hímivarú egyedek vegetatív felszaporításával nyerhetők.

http://www.tenyek-tevhitek.hu/ginko-biloba-es-szorongas.htm

Szabó Lajos – Koczka Noémi:
A ginkgófa
Élet és Tudomány, 1999/38. sz.

A ginkgófa Kínában őshonos, több ezer évet megérő fa. Különleges levélformája és bámulatos ellenálló képessége régóta foglalkoztatja az emberek fantáziáját. Ázsiában a magját pörkölve vagy forrázva fogyasztják. A néphit szerint serkenti az emésztést, és enyhíti a bor részegítő hatását.

A XIV. századi kínai füvészkönyvek megemlítik a ginkgófát, s a hagyományos hindu gyógyászatban is fontos szerepe van. A levélkivonat hatóanyagai, a terpének és a flavonoidok elsősorban a vérkeringési rendellenességek kezelésében hasznosak.

Mozgó hím ivarsejtek

A ginkgó nemzetség körülbelül 180 millió éve, az alsó jura időszakában alakult ki. Az ősi fajok maradványai Magyarországról a harmadkori rétegekből is előkerültek. A jégkorszak beköszöntével a legtöbb ginkgófaj kipusztult, ezt a sorsot egyedül a Ginkgo biloba kerülte el.
A növény első botanikai leírása E. Kaempfert német orvostól származik 1712-ből. A könyvében ginkgóként szereplő fa nevét vette át Carl Linné is 1771-ben. A nevet többen megkísérelték megváltoztatni, de nem jártak sikerrel. Eredetileg a tiszafafélék közé sorolták, de Hirase 1895-ben megfigyelte, hogy a ginkgó magkezdeményét mozgó hím ivarsejt termékenyíti meg, a tiszafafélék hím ivarsejtje ellenben mozgásképtelen. A ginkgófát ezután önálló rendbe és családba sorolták.

A növényt magyar nyelven helytelenül páfrányfenyőnek nevezik. Néhány tulajdonsága valóban a páfrányokra utal: például a csillós hím ivarsejt, a villás levélerezet, másban viszont – a növekedésében és a hajtásszerveződésben – a fenyőkre hasonlít, így átmenetet alkot közöttük. A ginkgó kétlaki, bár találtak egylaki példányokat is, de ezek ritkák. A kifejlett példányok magassága elérheti a 20-30 métert is. A Föld legmagasabb ginkgófája Koreában van, 60 méter magas.
A ginkgófa hosszú életét, nagyfokú ökológiai alkalmazkodó képességét biokémiai okokra vezették vissza. Levelének és gyökerének kivonata gátolja a répalepke és a kukoricamoly lárváinak fejlődését. Ismereteink szerint a levélkivonat gátolja különböző baktériumok, például az Erwinia amylovora, az Escherichia coli, a Pseudomonas phaseolicola, a Xanthomonas phaseoli és a Bacillus pumilis szaporodását. Ennek a növényvédelemben még nagy hasznát vehetjük.
A kifejlett gyökereknek az idős hajtásokhoz hasonlóan évgyűrűik vannak, s a hajszálgyökereiken szimbionta* nitrogénkötő baktériumok, valamint olyan mikorrhizás* gombák élnek, amelyek segítik a foszfor felvételét.

Az emlők gyökerei

A ginkgófa kérge szürkésbarna, repedezett, fája puha, egyenes szálú, nincsenek benne gyantajáratok. A fiatal fák ágazata ritkás, kúp alakú. A növény hajtásnövekedésében megmutatkozó dimorfizmus élettani alapjait még nem sikerült tisztázni. A talajhoz közeli vastagabb ágak alsó oldaláról fejlődő pozitív geotropizmusú* hajtásokat a japánok chichinek, azaz emlőnek nevezik. Amikor elérik a talaj felszínét, gyökeret eresztenek.
A ginkgó lombhullató, levelei tavasszal a hosszú hajtásokon szórtan vagy csokorban jelennek meg. A hím fák általában 2-3 héttel korábban rügyeznek, mint a termős példányok, s ősszel ugyancsak előbb hullik le róluk a levél. A fiatal leveleket dús szőr borítja. A levélerezet sugárirányú, és keskeny sávokra osztja a levéllemezt. A gázcserenyílások túlnyomó többsége a levél fonákján helyezkedik el. A fiatal levelek világoszöldek, aztán sötétzöldre váltanak, s mielőtt lehullanának, aranysárga, majd barna színt öltenek.

Virágot csak a már legalább húszéves fák hoznak. A porzós virágok barkaszerű képletként jelennek meg a hím ivarú fákon. A termős virág a rövid hajtások csúcsán fejlődik, és két magkezdeményt visel. A megporzás és a mag fejlődése hosszú, összetett folyamat. Az embrió és a burkolórétegek együttesen csupasz magot alkotnak. A mag 16–20 milliméter széles, ovális, lapított, a felülete sima, a színe barnásfehér. A húsos rész vajsavat tartalmaz, a nőnemű fák ettől kellemetlen szagúak, ezért kevésbé kívánatos dísznövények.

Díszfa, magtermés, drog

A ginkgófa nagyon alkalmazkodó, a mérsékelt övtől a trópusokig sokfelé megél, ahol a hőmérséklet nem süllyed mínusz 30 Celsius-fok alá. Évi csapadékigénye körülbelül 600 milliméter. A környezeti negatív hatásokat (a légszennyezést, a sugárzást stb.) jól viseli. Kártevője és kórokozója nincsen. A talajra sem kényes, bár a mély rétegű, tápanyagokban gazdag, 5,5-6,5-ös pH-jú talajt kedveli legjobban. Közepesen termékeny talajon fiatal korban évente 50–80 centimétert nő.
Magjainak életképessége száraz körülmények között és az idő múlásával gyorsan csökken. A magokat késő ősszel, novemberben is lehet vetni, de az őszi vetés kelési aránya gyengébb, ezért inkább kora tavasszal vetik barázdákba, és talaj–fűrészpor–mulcs keverékkel fedik be. A fiatal növénykéket különféle fuzáriumfajok támadhatják meg, ezért a magokat csávázzák. A február végi, március eleji vetés csírázási aránya 80 százalék körül van. A nevelés 3–5 évig tart.

Díszfának a porzós fák kívánatosabbak, a hím szaporítóanyagot vegetatív úton, dugványozással állítják elő. Az erős gyökérképződés ellenére a ginkgódugványok a szaporítást követő első évben rendszerint lassan növekednek. A vegetatívan szaporított ginkgók ritkán fejlesztenek domináns központi vezérágat, és a spirális ágelrendeződés is csak a magoncokra jellemző. Ehelyett az ágak egyenetlen eloszlású szögben nőnek, és a fák alacsony növésűek lesznek, utcai fásításra nemigen alkalmasak. A fiatal növényeket ezért a talajhoz közel visszavágják, hogy függőleges hajtások fejlődjenek rajtuk. Hazánkban utcán sorfaként, parkokban csoportosan ajánlják. Nálunk mindenütt jól érzi magát, bár az ország déli vidékein díszlik szebben, ahol sok a napsütés.
A ginkgófát 1730-ban Japánból hozták Európába, az első példány az utrechti botanikus kertbe került. Amerikában 1785-ben jelent meg, és az 1800-as évek végén vált utcai parkfává. Az egzotikus fa iránti lelkesedés az 1920-as, 1930-as években abbamaradt, mert az első fák ekkor kezdtek termőre fordulni, és az utcán széttaposott magok igen kellemetlen szagot árasztottak.

Minden második évben bő termést hoz, a női oltványok a telepítés után 3–5 évvel fordulnak termőre, a magról nevelt egyedek csak 20–30 év múlva teremnek. A termést szeptember közepén gyűjtik be. Egy-egy fa átlagosan 100-200 kilogramm termést ad. A ginkgómag tápértéke nagy: frissen 37,8 százaléknyi szénhidrátot, 4,3 százaléknyi fehérjét és 1,7 százaléknyi zsírt tartalmaz.
A drogtermelést sövényművelésel végzik, a leveleket géppel takarítják be, a hozam 3–4 tonna száraz levél/ha/év.
A ginkgófa magját élelmiszerként magonc-, illetve magoncalany-előállításra vetőmagként értékesítik. A magja különleges csemege, s a földimogyoróhoz hasonlóan pörkölve, konzervben, tasakokban hozzák forgalomba. Legnagyobb fogyasztói a kínaiak. A becslések szerint Kínában évente 5000 tonna szárított magot termelnek. A gyógyterméket gyártó cégek egyre több kis ültetvényt létesítenek levéltermelésre és drogtermelésre. Magyarországon évente nyolcezer–tízezer magoncot nevelnek.

A természetes, a ginkgóerdőkből, illetve -ültetvényekről származó leveleket a gyógyszer- és a kozmetikai ipar használja. Kína a világ legnagyobb levélexportőre. A legfontosabb gyógytermékeket már említettük, ezeken kívül a belőle készülő sampon, kifésülő- és habbalzsam érdemel szót. A hajápoló készítményekhez adott ginkgókivonat ellensúlyozza a napfény keratinroncsoló hatását, és erősíti a hajat.
A ginkgó kivonata (a GBE) a véráramlásra hat, nem befolyásolja a vörösvérsejtek rugalmasságát, viszont megóvja a hemolízistől a membránjukat, akadályozza az összetapadásukat, ezzel növeli a vér folyékonyságát, és javítja a vérellátást. Klinikai felhasználási területei: agyi és perifériás keringési, véráramlási zavarok kezelése, légúti betegségekben és asztma esetén görcsoldóként alkalmazzák. Az anyagcserére tett hatásának köszönhetően segíti a szövetek oxigén- és glükózfelvételét. Gyökmegkötőként is hat, ezzel akadályozza a sejthártyák összetapadását.

A páfrányfenyő-kivonat nem lassítja a szellemi hanyatlást
MTI, 2009. december 30.

A páfrányfenyő (Ginkgo biloba) leveléből készült kivonat nem lassítja a szellemi leépülést - állítják a Journal of the American Medical Association (JAMA) című orvosi szaklapban kedden megjelent tanulmány szerzői.
A Pittsburghi Egyetem kutatóinak nyolc éven át tartó követéses vizsgálatában részt vevő 3069 ember egyik fele napi rendszerességgel szedett ginkgót, másik fele placebót kapott. A kiválasztás véletlenszerű volt, az adatokat gyűjtő orvosok sem tudták, hogy ki melyik csoportba tartozik. A tanulmányhoz 72-től 96 éves korig toboroztak önkénteseket az Egyesült Államok keleti részéből. Azok, akik hatóanyag-tartalmú tablettát kaptak, naponta kétszer 120 milligramm ginkgokivonatot szedtek. Az emberek szellemi állapotát a tanulmány ideje alatt, 2000 és 2008 között hat amerikai akadémiai orvosi központban mérték fel.
Az adatok elemzésekor a kutatók nem találtak összefüggést a páfrányfenyő-kivonat szedése és a szellemi hanyatlást jelző tünetek változása, például az emlékezetromlás, a figyelem zavara vagy a nyelvi készségek rosszabbodása között. Holott, amint a tanulmány szerzői írják: "az Egyesült Államokban és Európában is a Ginkgo biloba talán a leggyakrabban alkalmazott gyógynövény az életkorral járó szellemi hanyatlás megelőzésére".