Terebess fűszerkalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Bors
Piper nigrum L.
Család: Piperaceae (borsfélék)

A: pepper;
F: poivre;
S: pimienta;
N: Pfeffer

A bors több évig élő lián, egy- vagy kétlaki, szára legfeljebb 15 m, a tövén elfásodik; a hajtások megduzzadt csomóin kapaszkodó léggyökerek nőnek, melyekkel a növény fákhoz vagy más támasztékhoz rögzíti magát. Levelei szórt állásúak. A levéllemez általában 19 x 7 cm nagyságú, elliptikus vagy széleslándzsás, kihegyezett, válla az egyik oldalán jelentékenyen szélesebb, mint a másikon, színén nagyon fényes, fonákján fénytelen és világosabb zöld. A főér mindkét oldalán a váll közelében 2-2 erős, a csúcs felé hajló oldalér ered, amely számos gyenge keresztirányú érrel kapcsolódik egymáshoz. A levélnyél körülbelül 1,5 cm hosszú. A kis virágok zsúfoltan helyezkednek el a legfeljebb 20 cm-es, kezdetben felálló füzérekben, amelyek mindenkor egy pálhával szemben erednek.
Termése: az 1 magvú, gömbölyű kis csonthéjas termések kb. 5 mm átmérőjűek; héjuk éretlen állapotban zöld, megérve vörös. A termés legnagyobb részét a gömbölyű, világosbarna kőmag alkotja. A termések kocsánytalanok, 50-60-asával zsúfolódnak össze a csüngő füzérekben; égető, aromás ízűek. A csípősséget a piperin alkaloid okozza, amely főleg a csonthéjban található nagyobb mennyiségben. Az aromát a héj és a terméshús illóolajai, valamint gyantaanyagai adják.
Felhasználása: a borsot évezredek óta használják élelmiszerek fűszerezésére. A terméseket különböző módon kezelik: a fekete borsot az egész, éretlen, zöld termésből állítják elő: a füzéreket leszakítják, és csoportosan tárolják, míg a szemek fermentálódnak és feketévé válnak; végül napon vagy kályhákban szárítják. A fehér bors csak a termés lehántott kőmagja; kevésbé aromás, mivel hiányoznak belőle a héj és a terméshús olajai és gyantaanyagai. A fehér borshoz érett terméseket szednek, ezeket mintegy 10 napig vízben áztatják, míg a terméshéj leválik, azután a héjmaradványokat ledörzsölik, majd megszárítják a kőmagokat. Ételfűszernek a száraz borsterméseket vagy kőmagokat rendszerint összezúzzák vagy megőrölik. Az éretlen friss zöld bors csak rövid ideig tárolható, és ritkábban használják; befőzve hosszú ideig eltartható.
A trópusi Ázsiában a terméseket emésztésjavítóként, gyulladások, reuma, fejfájás és kólika ellen alkalmazzák; nagy adagokban, bambuszsarjakkal vagy gyömbérrel keverve a bors a népi gyógyászatban magzatelhajtó vagy féregűző szernek számít.
Elterjedése: Indiában honos, ahol több mint 3000 éve használják. Arab és kínai kereskedők a borsot már évszázadokkal ezelőtt behozták. Európába, ahol drága fűszerré vált, és a gyarmatosító mohóságnak is tárgya lett. Napjainkban a növényt minden nedves, trópusi területen termesztik; fő termesztő országok India, Indonézia, Malajzia és Brazília.
Termesztése és betakarítása: a bors nedves-forró trópusi klímában tenyészik, kb. 500 m magasságig; humuszban gazdag talajt, félárnyékot, jó vízellátást igényel. Hajtáscsúcsdugvánnyal (fejdugvánnyal) szaporítják, és kisparaszti gazdaságokban, valamint nagy ültetvényeken nevelik. Mivel lián, a borsnak támaszték kell, ezért többnyire vegyes kultúrában haszonfákra futtatják fel. A növények 3 éves korukban hozzák az első termést, és több mint 15-20 évig kultúrában tarthatók. A betakarítást kézzel végzik; az éretlen termésű egész füzéreket vagy az érett, vörös terméseket szedik le. A termesztett fajták levélzetben, a termések nagyságában és a termőhelyi igényekben különböznek egymástól.
Rokon fajok: Ázsiában még a Piper longum L. (India) és a P. retrofractum Vahl (Délkelet-Ázsia), a trópusi Afrikában pedig a P. guineense Schum & Thonn terméseit is használják fűszernek. A bételbors (Piper betle L.) levele a bételfalat egyik komponense (lásd még bételpálma).

Piper L. (1753)
Piper aduncum L. (1753) - zsinóros bors, álkavabors, álmatikóbors
Piper aethiopicum
Piper aggregatum P.J. Bergius (1777)
Piper amalago L. (1753)
Piper angustifolium Ruiz & Pav. (1798) - perui bors
Piper arborescens Miq. (1844), p.p.
Piper aromaticum Lam. (1791)
Piper auritum Kunth in Humb. & Bonpl. (1815)
Piper betle L. (1753) (= Chavica betle) - bételbors
Piper celtidifolium Kunth in Humb. & Bonpl. (1815)
Piper chaba Hunter (1809)
Piper clusii (Miq.) C. DC. in DC. (1869)
Piper colubrinum Link in Sprengel (1820)
Piper concinnum Haw. (1821)
Piper cubeba L.f. (1782) - kubébabors
Piper cubilquitzianum C. DC. (1920)
Piper demeusei C. DC. (1925)
Piper dilatatum L.C. Rich. (1792)
Piper elongatum Vahl (1804)
Piper famechonii C. DC. (1914)
Piper fatoanum C. DC. (1920)
Piper gaumeri Trel. (1929)
Piper guianense (Klotzsch) C. DC. in DC. (1869)
Piper guineense Schum. & Thonn. (1827) - hamis kubébabors
Piper intersitium Trel. (1940)
Piper kuntzei C. DC. in Kuntze (1898)
Piper latifolium Hunter (1809)
Piper leonense C. DC. in Seem. (1866)
Piper lolot C. DC. (1898)
Piper longum L. (1753) - hosszú bors
Piper longum Blume (1826)
Piper lundellii Trel. (1936)
Piper lundelliifolium Trel. (1927)
Piper malamiris L. (1753), p.p.
Piper medium Jacq. (1781)
Piper megalophyllum C. DC. (1872)
Piper methysticum G. Forst. (1786) - mámorbors, kávabors >>>Tovább
Piper multinervium M. Martens & Galeotti (1843)
Piper nigrum L. (1753) - fekete bors, fűszerbors, borscserje
Piper officinarum (Miq.) C. DC. in DC. (1869)
piper ornatum - díszbors, szívlevelű bors
Piper peepuloides (A. Dietr.) Roxb. (1832)
Piper pellucidum L. (1753)
Piper pereskiaefolia Jacq. (1791)
Piper pinguispicum C. DC. & Koord. (1909)
Piper porphyrophyllum - bíboroslevelű bors
Piper purpurascens D. Dietr. (1839)
Piper retrofractum Vahl (1804)
Piper ribesioides Wall. (1830)
Piper saigonense C. DC. in Lecomte (1910)
Piper sanctum Schltdl. ex Miq. (1844)
Piper sarmentosum Roxb. (1820) - borslevél
Piper schmidtii Hook.f. (1886)
Piper sclerocladum C. DC. (1894)
Piper siriboa L. (1753)
Piper trichostachyon (Miq.) C. DC. in DC. (1869)
Piper tricuspe C. DC. in DC. (1869)
Piper trioicum Roxb. (1820)
Piper umbellatum L. (1753)
Piper viridispicum Trelease (1927)
Piper wichmannii C. DC. (1910)
Piper wulfschlaegelii C. DC. in DC. (1869)
Piperaceae C. Agardh (1824)

II.
India: gol mirch, gulki
Piper nigrum L.

bors, feketebors

Csípősen erős, aromás. A feketebors erősebb, ám nem olyan finom aromájú, mint a fehérbors. Mennyiségét tekintve a bors a legáltalánosabban fogyasztott fűszer. Őrölve szinte valamennyi indiai étel - az édességeken kívül - hozzávalója. Fűszerként az örökzöld borscserje megszárított, részben érett, részben éretlen bogyóit hasznosítjuk. A nagy, hosszú száron ülő leveles és kalászra emlékeztető virágzatú kúszócserje 20-30 bogyós termése alkot egy bugát. A héjas termésekben ülnek a magok (borsmagok). A bors aromája frissen őrölt állapotban a legerősebb (borsőrlő!).

Nyugat-India nyugati partvidékén (Malabár) őshonos. Napjainkban a bors termesztési helyei: Malajziában Szaravak, Indonéziában Szumátra, Thaiföld, Brazília és Madagaszkár.
A fűszerek királyának tartott bors az egyik legrégebbi és legnépszerűbb fűszerünk, amelynek értéke már nagyon régen is az aranyéval vetekedett, és amely a tengeri utak felfedezése után súlyos kereskedelmi háborúkat váltott ki.
A rómaiak Alexandria kikötővárosát tették az Ázsia és Európa között folytatott kereskedelem központjává, a városban hatalmas raktárak épültek a bors tárolásához. A város egyik kapuja a borskapu nevet viselte.
A középkorban a bors kedvelt fizetőeszköz volt. Gyakran fizették ki borsszemekkel a bérleti díjakat, az adókat, de adták hozományként is. A "borsos számla" kifejezésből is következtethetünk arra, mekkora összegeket kellett fizetni valaha ezért a ritka fűszerért.

Fehérbors
A teljesen megérett, sárgás-pirosas bogyókat 7-10 napra vízbe áztatják, megszabadítják a gyümölcshús vékony rétegétől, a héjtól, és a napon megszárítják. A visszamaradt szürke magocskákat többször megmossák, majd újból levegőn szárítják, amíg színük sárgás-fehéresre nem változik. A napon fehérített borsszem gömbölyű, 2-4 mm átmérőjű. A feketeborsból gépi hántolással is kinyerhető a fehér bors.

Kali mirch, kala mirch, feketebors
black peppercorns
Amikor pirosodni kezdenek a buga legalsó termései, megkezdődik a szüret. Szárítás után lehúzzák a bugáról a még éretlen terméseket, és addig szárítják a levegőn, amíg azok ráncosak és barnás-feketék nem lesznek.

Shimla mirch, zöldbors
Az éretlen, de már zöld bogyókból nyerik, amelyeket vagy hűtőszárításnak, vagy más speciális szárítási eljárásnak vetnek alá. A bors kifeketedésének a megelőzéséhez o-fenolaxidáz enzim hozzáadásával kell megakadályozni az oxidációt. Lehetséges az éretlen termés kifehérítése, majd vizes káliummetabiszulfát-oldatba merítése, legvégül szárítása. Akkor is megőrzi eredeti színét, ha a magokat sóslébe (ecet, só, citromsav) helyezik.

III.
India: pippali
Piper longum L.

hosszú bors

IV.
Indonézia: cabé jawa, kamukus
Piper cubeba L.

kubébabors, jávai bors
tjabé djawa, cubeb pepper, Java pepper, tailed cubebs, tailed pepper, cubebe

Jáva szigetén őshonos, trópusi kúszónövény, hosszú ideig azzal akadályozták meg az elterjedését, hogy pörköléssel csírátlanították a fűszerként kereskedelembe kerülő magjait. Barna termése 3-4 mm átmérőjű, csípős, kissé kámforos, borsos-kesernyés ízű. Egészben érdemes tárolni és csak használat előtt őrölni, mint a feketeborsot, nehogy veszítsen aromájából.
Az indonéz konyha főleg gulé-kba használja. Fűszerkeverékekben feketebors vagy szegfűbors helyett érdemes kipróbálni borsosabb íze miatt.

V.
Afrika: hamis kubébabors
Piper guineense

African black pepper, Sasima, Ashanti pepper, False cubeb pepper, Bush pepper

VI.
Vietnam: trau không
Piper betle L. (= Chavica betle)

Betel Leaf, Bétel, Pan, Phulu (Lá Trau)
Evergreen vine climbing to a height of 1m. Stem is slender, twining and rounded. Leaves are oval-acuminate, green and smooth. Flowers are green, occurring in spikes. Fruit are fleshy, red berries. The leaves are chewed together with mineral lime and Betel nut as a stimulant an antiseptic and a breath freshener.

VII.
Vietnam: la lot
Piper sarmentosum

borslevél, pepper leaf, wild betel leaf, ye-thoei (thai)

Szívalakú, kissé orvosságízű, nyersen édesen fahéjillatú levelei a fonákjukon hamvasak, a színükön fényesek, mintha nedvesek lennének. Kiválóak darált marhahúst töltésére. Grillezve újabb fűszeres aromák szabadulnak fel belőlük. (A leveleket abálják forró vízben, majd belecsavarják a húst, nyársra húzzák és úgy grillezik.). Kiváló szobanövény.

VIII.
Thaiföld: cha plu
Piper sarmentosum

Bai Cha-Ploo, Cha-Phlu
La Lot (Vietnam); Daun Kadok (Malaysia); Phak I Leut (Laos); Betel Leaf, Wild Betel Leaf, Bitter Leaf
Bitter Leaf (Chapoo in Thai and E-lert in Lao) is eaten raw or used in soup or salads.The leaves used to make miang kham, a delicious Thai recipe. The leaves are known in Thai as bai cha-phloo. In some Asian supermarkets they may use the Vietnamese spelling of "La Lop" leaves. In English they're known as piper sarmentosum or "Betel" leaves. Somewhat bitter, the taste is perfectly suited for miang kham. Or you can wrap just about any Thai food in the leaves, such as fried rice with a peanut or two, and pop them into your mouth. The leaves are sold in bunches (see photo below). Leaves are 3-4" wide. These leaves are commonly used in Thailand as a stimulant, if mixed together with lime paste.

IX.
Thaiföld: prik thai
Piper nigrum L.

Pepper is the dried berry of Piper nigrum. This vine which can grow up to ten feet tall is indigenous to India and Asia.The Pepper plant produces berries, they are dried and ground with the skin on to give black pepper, or with the skins off to give white pepper. White pepper is mainly used in Thai cooking. Pepper is actually berries that are picked about nine months after flowering. Black, white and green peppercorn types. Black Pepper has a sharp, pungent aroma and flavour. White Pepper is hotter, less subtle and mildly fermented. Green Peppercorn is milder in flavour and has a fresh taste. Green Peppercorns are available all year round but are best towards the end of the rainy season. Used as a spice and condiment, pepper contains a 2-4% volatile oil. Therapeutic uses are as carminative, antipyretic, diaphoretic and diuretic agents.

• Prig Thai On
Prik Thai On, fresh green peppercorns, friss (éretlen) fürtös zöldbors
Green Peppers are the almost mature pepper berries. They are used in curries made without coconut milk and in stir fried curries Medicinal properties: Pepper contains 2 to 4 % volatile oil. Therapeutic uses are as carminative, antipyretic, diaphoretic and diuretic agents.

• Prig Thai Khow
white peppercorns, fehérbors
A teljesen megérett, sárgás-pirosas bogyókat 7-10 napra vízbe áztatják, megszabadítják a gyümölcshús vékony rétegétől, a héjtól, és a napon megszárítják. A visszamaradt szürke magocskákat többször megmossák, majd újból levegőn szárítják, amíg színük sárgás-fehéresre nem változik. A napon fehérített borsszem gömbölyű, 2-4 mm átmérőjű. A feketeborsból gépi hántolással is kinyerhető a fehér bors.

• Prig Thai Dum
Prik Thai (Dam-Khao), black peppercorns, feketebors
Amikor pirosodni kezdenek a buga legalsó termései, megkezdődik a szüret. Szárítás után lehúzzák a bugáról a még éretlen terméseket, és addig szárítják a levegőn, amíg azok ráncosak és barnás-feketék nem lesznek.

X.
Bors
Piper nigrum L.

A bors megvéd a szellemektől

A trópusi őserdők növénye egyike az emberiség legősibb fűszereinek. Kelet-India kincse 2000 évvel ezelőtt hagyta el először hazája határait. Hindu gyarmatosítók vitték magukkal Indonéziába.

Termései óriási értéket képviseltek, és sok helyen együtt jelentették a gazdagságot a nemesfémekkel.

A bors titka azonban ezekben az időkben csak kismértékben rejlett kellemes fűszeres ízében. Mint minden illatos és fűszeres növény, így a bors is — a hiedelem szerint — megvédte az embert a gonosz szellemektől. Ez a szellemi erő az ősi kultúrák emberének nélkülözhetetlen szükséglete volt. Csak segítségével tudott harcba szállni földöntúli ellenségeivel.

A későbbi századokban — amikor az egyház szentjeinek borsot áldoztak — még mindig hittek túlvilági, misztikus erejében. Kincset ért, ezért háborúk idején sosem feledkeztek meg róla. A rómaiak féltve őrzött készletei erősen megcsappantak a gót betörés idején. Alarich, a nyugati gótok királya a harmadik sikeres ostrom után leigázva Rómát 3000 font feketeborsot is követelt.

Már az antik görög birodalomban is szó esett a borsról, ők azonban csak az etiópiai borsot ismerhették. Ez a növény, a Xylopia, Afrika trópusain élő fűszernövény azonban nincs rokonságban az igazi feketeborssal (csak jóval később jutott el Görögországba).

A görög „partraszállás" valamikor Nagy Sándor keleti expedíciója idején lehetett. Az indiai csípős bogyókat akkor pippalinak hívták. A perzsák alakítottak nevén és a pippaliból pappari lett. A görögöknek így sem volt megfelelő és peperinek keresztelték. Mai tudományos neve, a Piper nigrum, első szava a görög elnevezést idézi. A feltevések szerint elődeink a honfoglalás előtt már ismerték. Hogy ízét vagy szellemi erejét becsülték-e többre, nehéz lenne kideríteni. A bors szavunk maga is keleti eredetű, a törökökkel közös.

A borsszállítmányok a keleti, főleg arab kereskedők útján érkeztek Európába. A kereskedelmet Európában egy ideig Velence tartotta kezében. A keletről jövő rakományokat ők vitték tovább a Földközi-tengeren és még Hollandiába is eljuttatták. Velencében nagy borspiacok alakultak ki. Később a városállam csillaga lehanyatlott, és portugál, spanyol, francia, angol és holland hajók kezdték szállítani a gyarmatok legdrágább fűszerkincseit.

Vasco da Gama — a kelet-indiai út felfedezője — 1503-ban több tonna fűszerrel indult Calcuttából Európa felé. A bors jelentősége a középkorban óriásira nőtt. Misztikus ereje és gyógyító hatása után már a fűszert kedvelték benne. Annál többre tartották az ételeket, minél több borsot szórtak bele.

Az első magyar nyelvű kódexünkben több gyógynövény mellett a bors is szerepel.. Néhol az értékes holmikat csak „borsos áron", borssal lehetett megfizetni. Ahol nem volt pénz, ott borssal pótolták, sőt a XIV—XV. században a vámot is borssal fizették. Aztán teltek az évek, elmosva az ősi szellemek képeit, és a bors az áldozati helyekről és kincsesládákból a fazékba került.

A „borsosfazék" a guineai hollandok találmánya volt. Szutórisz szerint így hangzik-a recept: a manióka mérges levét hosszas főzéssel ártalmatlanná téve borsot tesznek hozzá, és addig főzik, amíg sűrű mártássá, az úgynevezett carareeppé nem válik — ezzel a mártással öntik le az egyik napról a másikra megmaradó húsos ételt — közben esznek is belőle, ha szükséges, új mártást öntenek rá — ez a fazék az úgynevezett „borsosfazék". A krónika 30 éves borsosfazékról is megemlékezik (gondoljuk el — 30 év mosogatás nélkül!).

A bors szaporítása és nevelése

India őserdeinek bennszülött növénye a kúszó szárú bors. Termesztésének fő központja Indonézia és Srí Lanka (Ceylon) mellett ma is India.

A bors, a Piper nigrum a borsfélék (Piperaceae) családjába tartozik. A család 1400 fajból áll, ezek közül a borsnemzetség 6—7000 fajt tartalmaz. Többségük aromaanyagot termel, de fűszernek általában a Piper nigrumon kívül csak a hosszú borsot (Piper longum) termesztik.

Sok szép dísz- és gyógyszernövény kerül ki ebből a családból, nálunk közkedvelt cserepes dísz a csíkos levelű Peperomia.

A bors kúszó szárú növény. Hajtásai járulékos tapadógyökerekkel kapaszkodnak. Szára világoszöld vagy sárgászöld, az ízeknél megvastagodott. A levelek rövid nyelűek, hosszúkás, kihegyezett szív alakúak. Felületük fényes sötétzöld, fonáki részükön simák, fehéres- vagy tengerzöldek és sok fehér folt díszíti. A levelek lemezén 5—9 ér fut végig, hosszuk 5—18, szélességük 2—12,5 cm. A levélnyél belső oldalán barázdált, 1—4 cm hosszú. Apró virágai 2—15 cm hosszú, lecsüngő vagy ívesen hajló virágzatokba tömörülnek. Kicsi, enyhén illatos virágai általában egyivarúak. A hímegyedeken rendszerint hím- (porzós), a nőegyedeken nővirágok (termős) fejlődnek. A porzós virágzat vékony, barkaszerű; a termős virágzat több soros füzér.

A nővirágokon murvalevelek találhatók, ezek széles-oválisak és húsos állományúak. A hímvirágokban két porzó található. Gömbölyű bogyótermései a nőtípusú növényeken, a virágzat tengelyén többesével fejlődnek. Kocsány nélküliek, 0,3—0,6 cm nagyságúak. Érett állapotban pirosak, szárazon megfeketednek.

A bors dugványozással könnyen szaporítható. Hajtáscsúcsai és kúszó szárának bármely része alkalmas dugványkészítésre. Mivel könnyen gyökeresedik, nagy hajtásrészeket is (5—50 cm) felhasználhatunk. Tőzeges homokban vagy humuszban gazdag, laza szerkezetű talajban gyökereztessük. Rendszeres öntözéssel, nagy páratartalom mellett és 20 °C körüli hőmérsékleten 3—4 hét alatt meggyökeresednek és növekedni kezdenek. Tavasztól nyár végéig lehet dugványozni.

Edényekben, zárt, párás, egész évben meleg helyen, szobában, szobaüvegházban vagy kisebb házi készítésű üvegházakban kiültetve is nevelhetjük. A sikeres borstermesztés nehéz feladat. Alapfeltétel a hím- és nőivarú növények beszerzése. Hazánkban a porzós (hím) típusok terjedtek el.

Csak tökéletesen vízáteresztő, magas humusztartalmú és tápanyagban nagyon gazdag talajon fejlődik megfelelően. Ilyen talajkeveréket tőzeg, homok, trágyaföld és különböző lazító anyagokból (pl. habszivacsreszelék) készíthetünk. A növények kapaszkodásához támaszrendszerről kell gondoskodni (farács, falfelület). A borsnövény vízigényes, naponta öntözzük és permetezzük. A gyorsabb elágazás végett a fiatal növények hajtásait csípjük vissza.

A dugványból kifejlődött növények hazájukban 1,5—2 éves korukban már virágoznak. Az első megjelenő virágzatokat eltávolítják, ezzel biztosítva a fiatal növények megerősödését. A 3—4 éves növények már rendszeresen teremnek. A jó termékenyüléshez hím növényekre is szükség van. Az edényes termesztés során csak mesterséges beporzással remélhetünk terméseket. A sikeres hazai termesztéshez még sok tapasztalatra van szükségünk, de ősi termesztési körzeteiben is „nehéz" növénynek számít: a kevésbé gyakorlott indonéz termesztők tövenként 0,5 kg, az ügyes kínaiak tövenként 1,4 kg borsot termesztenek egy év alatt.

A bors kártevői és kórokozói nálunk még — szerencsére — kevéssé ismertek. A zárt, párás helyen tartott növényeken gyakran telepednek meg a molytetvek (liszteskék). A forgalomban levő permetezőszerekkel védekezhetünk ellenük. Számítani lehet a fonálférgek megjelenésére is.

Csak a teljesen beérett, megpirosodott termések adnak a feldolgozás után kiváló minőségű árut. Nagyobb mennyiségben feketeborsot készítenek terméseiből, de a fehérbors is gyakori termék.

Feketebors készítéséhez a leszedett termésfürtöket halomba rakják, és így füllesztik, erjesztik. Ez alatt az idő alatt a bogyók megfeketednek és leválnak a kocsányokról. Utána gyékényen szétteregetik, és a napon megszárítják. A folyamat eredménye a nálunk is jól ismert feketésbarna, ráncos héjú fűszer. Egy kg nyers bogyóból 35 dkg fűszer lesz.

A ritkább fehérborsot úgy készítik, hogy a legszebb, legérettebb terméseket kiválogatják és zsákokba rakva 1—2 hétig folyóvízben áztatják. A vízben a termések héja megpuhul és könnyen eltávolítható. A héj nélküli terméseket megszárítják — ez a fehérbors. 1 kg nyers termésből 12 dkg fehérborsot lehet előállítani.