«
vissza Terebess Gábor különlapjára
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
IDŐTLEN
IDŐ: A ZEN
Forrás:
Időképek (Katalógus)
Néprajzi Múzeum, Budapest, 2001
Néhány kép a katalógusból
Lux Éva
muzeológus képaláírásaival
| |
|
Fehér kimonó Japán, 1967 Lenvászon H: 155 cm Terebess Gábor tulajdona Fehér
vékony lenvászon, kézzel, géppel varrt. Zen szerzetes fekete kimonó alatt viselt
öltözéke. Eleje áthajtós, sálgallérja vastagított, külön szabott, derék alá ér.
Ülőfelülete belső oldalán rávarrott négyzet alakú erősítés. Nyakkivágása körül
bélés. Ujjai kiterítve téglalapot alkotnak, hónaljban nyitott. Az ujjak alja a
hónaljnyílás és a kéznyílás alatt zsákszerűen végződik. Széles, hosszú övvel (obival)
hordják.
Széles
öv a zen-szerzetesek fehér kimonójára. Nyersszínű, hosszú, széles, keményre szőtt
szalag, feltekercselve. Végei közelében, keskeny csíkban lazább beszövés. Két
végén cikk-cakk ollóval elvágott, szegetlen. |
Rövid kimonó, juban Japán, 1967 Flanel H: 64 cm Terebess Gábor tulajdona Fehér, vékony
flanel, kézzel varrott. Eleje áthajtós. Sálgallérja külön szabott, vastagított,
fehér hernyóselyemmel bélelt, derékig ér. Ujjai kiterítve fekvő téglalapot alkotnak.
Hónaljban nyitott.
Varrógéppel
varrt. Egyik végéhez közel sárga festékkel írott írásjegyek nyomai.
Fehér,
vékony flanel. Hosszú, keskenyen szőtt csík, az egyik rövidebb oldalán lévő pánttal
T alakot alkot. Másik rövid végén szegés. Zen szerzetes alsóruhája. |
|
|
Fekete
csuha, koromo Fekete,
csíkosan szőtt, fényes selyem, géppel és kézzel varrt. Sálgallérja vastagított,
külön szabott, fehér hernyóselyemmel bélelt. Derékban elvágott, alsó részét széles
rakásokkal varrták a felső részhez. Derekában, a vállában és az ujjak kézfej felőli
végén dupla az anyag. Eleje áthajtós, derékmagasságban 2-2 pánttal csukódik. A
pántokat zöld selyemszállal, díszöltéssel varrták a kabáthoz. Ujjai a kimonó mellett
kiterítve álló téglalapot alkotnak. Az ujjak és az oldalak összeillesztésénél
hónaljban nyitott. Az ujjak a hónaljnyílás alatt zsákszerűen végződnek. Bal elejében
a sálgallér alsó végéhez kis selyemcímkét varrtak, rajta írásjegyekkel a tulajdonos
neve. Zen szerzetes felső ruhája. Szabása kínai eredetű. |
 |
Munkaruha, Samu-e Zen
szerzetes munkaruhája. A koromo szűk ujjú változata. A zen-szerzetesek napi életéhez
és a szerzetesi fegyelemhez hozzátartozik a rendszeres munka. |
 |
Okesa
Kézzel
varrták 18 darabból. Zen szerzetesek felső leple. Az indiai szerzetesi ruha zen-buddhista
változata. A zen szerzetesi öltözék szent darabja. Meditációk, szertartások alkalmával,
ünnepi alkalmakkor hordják. A bal vállra terítve a jobb kar alatt rögzítik. |
 |
Okesa 21
darabból állították össze. Felső részén fehér selyemzsinór a rögzítéshez, alatta
kis selyemcímkén írásjegyekkel a tulajdonos neve. |
|
|
Rakusu Apró
részekből állították össze, téglalap alakú, kalligráfiával díszített. |
 |
Tok a rakusu
tárolására, szállítására Kétféle,
tojáshéj színű, mintás brokátanyag kombinációja. A szélesebb és keskenyebb két
brokát téglalap együtt négyzetet alkot. A négyzetet szélesebb és keskenyebb két
fehér, összetoldott pamutvászon téglalappal kibélelték, és három sarkát barna
selyemcérnával, laza öltésekkel, borítékszerűen egymáshoz öltötték. |
|
|
Dogen: Shóbógenzo
(Az igaz törvény szeme fénye) - könyv - fakszimile A
könyv szerzője, Dogen (1200-1253), a szótó-zen megalapítója, a középkori japán
filozófia jeles alakja volt. |
|
Négyzet
keresztmetszetű kis hasáb, élei enyhén lekerekítettek. Japánban, Kínában költemények,
festmények szignálására használják. Alapanyaguk általában féldrágakő. |
Aláíráspecsét
Japánban,
Kínában okiratokon mindmáig az aláíráspecsét nyomata számít hitelesnek, nem a
kézzel írt aláírás. A pecsétek metszése külön művészeti ág. Alapanyaguk általában
féldrágakő. |
 |
Zen szerzetes
fapapucsa, geta Talpai
lekerekített sarkú téglalapok, a velük egybefaragott két keresztlécen állnak.
A lábhoz a lábujjak között a talpba fűzött, puha fehér műbőrborítású kenderkötél
rögzíti, amelyet alul a hátulsó léc tövében csomóztak meg. |
 |
Szerzetesi rongyszőnyeg
Fehér
vastag pamutvászonból, fekete selyemrátéttel, szegéllyel készült, kézzel varrt. |
  |
Zen mesterek
és tanítványok láncolata, kalligráfia és borítója Terebess
Gábor zen buddhista szerzetessé avatásának selyemre írt dokumentumai. Szerzetesi
neve: Gensho. |
 |
Fahal, mokugyo
Zen
kolostorokban használatos fa hangszer. Nem tudható, hogyan került a halmotívum
a buddhista templomokba. Egyesek úgy vélik, a hal a halhatatlanság szimbóluma,
ugyanakkor a buddhizmus tanítása az újjászületésre helyezi a hangsúlyt, nem az
egyéni halandóságra. |
 |
Enó (Huj-neng)
bambuszt aprít, tekercskép Ryókai
(Liang-kaj) 13. század eleji tekercsképének másolata. Huj-neng (638-713), a VI.
pátriárka egyike a leghíresebb csan (zen) tanítómestereknek, a kínai csan "Déli
Iskolájának" atyja. Szerzetessé válása előtt tűzifa-házaló volt. Írástudatlan,
házimunkákat végző novíciusként vált a patriarchátus várományosává. Szútra magyarázatait
tanítványai adták ki. |
|
 |
Kis kerti vízmerítőmedence,
tsukubai Kör
alakú, lapos kő, közepén négyzet alakú víztartó mélyedés. Tetején a négyzet négy
oldalán egy-egy kifaragott írásjegy. |
|
Felirata egy régi zen mondás:
“ware tada taru o shiru” 吾唯足知 = "Elég
tudnom, mi elég." (Az a gazdag, aki elégedett azzal, amije van.) |
Ryōan-ji also has a teahouse and tea garden, dating to the 17th century. Near the teahouse is a famous stone water basin, with water continually flowing for ritual purification. This is the Ryōan-ji tsukubai (蹲踞) , which translates literally as "crouch;" because of the low height of the basin, the user must bend over to use it, in a sign of reverence and humility. The kanji written on the surface of the stone basin, 五, 隹, 止, 矢, are without significance when read alone. Though the water basin's frame is circular, the opening in the circular face is itself a square (口). If each of the four kanji is read in combination with 口 (the square-shaped radical is pronounced kuchi , meaning "mouth" or "aperture"), which the square opening is meant to represent, then the characters become 吾, 唯, 足, 知. This is read as "ware, tada taru (wo) shiru", which translates literally as "I only sufficiency know" (吾 = ware = I, 唯 = tada = merely, only, 足 = taru = be sufficient, suffice, be enough, be worth, deserve, 知 = shiru = know) or, more poetically, as "I know only satisfaction". Intended to reinforce Buddhist teachings regarding humility and the abundance within one's soul, the meaning is simple and clear: "one already has all one needs". Meanwhile, the positioning of the tsukubai , lower than the veranda on which one stands to view it, compels one to bow respectfully (while listening to the endless trickle of replenishing water from the bamboo pipe) to fully appreciate its deeper philosophical significance. The tsukubai also embodies a subtle form of Zen teaching using ironic juxtaposition : while the shape mimics an ancient Chinese coin , the sentiment is the opposite of materialism . Thus, over many centuries, the tsukubai has also served as a humorous visual koan for countless monks residing at the temple, gently reminding them daily of their vow of poverty . Notwithstanding the exquisite kare sansui rock garden on the opposite side of the building, the less-photographed Ryōan-ji tea garden is one of the most sublime and valued cultural treasures the temple offers to the world.
http://en.wikipedia.org/wiki/Ry%C5%8Dan-ji
In Ryoanji there i is a famous tearoom named Zorokuan, which is unfortunately closed to the public to protect it from damage by heavy tourist traffic. The design of the tea room is typical of the design favored by a tea master called Kishuza, a tea master in the early 17th century, although it appears not to have been one of his designs. Zoroku means to contain or hide "six". The six in this case refers to the head, tail and four legs of the tortoise - the symbol of the guardian god of the north known as Genbu. The camellia bushes beside the tea house are said to have been donated by Hideyoshi Toyotomi (1536-1598).
In front of Zorokuan there is a famous stone water basin. This is for rinsing one's hands and mouth before entering the tea room. It is called "Tsukubai", which translates literally as "crouch," from the fact that one must crouch down to use it. The Tsukubai is believed to have been contributed to the temple by a member of the powerful Tokugawa family - Mitsukuni Tokugawa (1628-1700). He was a feudal lord and member of the family that ruled Japan throughout the Edo Period (1603-1868). He is mostly famous for compiling the "Dai-Nippon-Shi" - the great history of Japan containing 397 volumes that he started in 1657.
Look closely at the water basin when you see it. It has a very unique description. There are four characters chiseled around its side. However if the square hole that holds the water in the middle of the Tsukubai is included as their radical, then the four characters are read "Ware Tada Taru Shiru" clockwise from the top.
This
inscription translates as "I learn only to be contented" or "I
just know satisfaction" or "The knowledge that is given is sufficient"
or "To discover oneself is already enough". The concept is of utmost
importance in Zen philosophy. In Zen, learning and knowledge do not need to be
for practical use as skills - knowledge for its own sake is sufficient unto itself.
It also means that someone who learns to be contented is rich in spirit and character,
whereas someone who may be materially wealthy is spiritually poor if they do not
learn contentment. To be content is to be generous, and to be free from greed.
Water trickles into the basin and if you are lucky enough to visit on a quiet
day you will be able to hear the peaceful sound of water flowing in various locations
within the grounds.
A fusen (fusen no chôzubachi) hasonló vízmedence-típus, Kobori Enshu (1579-1647) tervének tartják, a legszebb a Daitokuji templom Sanunshô teakerttjében (roji) található a Kohô-an épülete mellett.
http://www.onmarkproductions.com/html/stone-water-basins.html
http://orion.fken.ise.osaka-sandai.ac.jp/orion/jap/hstj/kita/kohouan4.html
