« vissza Terebess Gábor különlapjára
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

 

IDŐTLEN IDŐ: A ZEN
Forrás: Időképek (Katalógus)
Néprajzi Múzeum, Budapest, 2001

Néhány kép a katalógusból
Lux Éva muzeológus képaláírásaival


Fehér kimonó
Japán, 1967
Lenvászon
H: 155 cm
Terebess Gábor tulajdona

Fehér vékony lenvászon, kézzel, géppel varrt. Zen szerzetes fekete kimonó alatt viselt öltözéke. Eleje áthajtós, sálgallérja vastagított, külön szabott, derék alá ér. Ülőfelülete belső oldalán rávarrott négyzet alakú erősítés. Nyakkivágása körül bélés. Ujjai kiterítve téglalapot alkotnak, hónaljban nyitott. Az ujjak alja a hónaljnyílás és a kéznyílás alatt zsákszerűen végződik. Széles, hosszú övvel (obival) hordják.
L. É.


Obi
Japán, 1967
Pamutripsz
H: 337 cm, Sz: 9,3 cm
Terebess Gábor tulajdona

Széles öv a zen-szerzetesek fehér kimonójára. Nyersszínű, hosszú, széles, keményre szőtt szalag, feltekercselve. Végei közelében, keskeny csíkban lazább beszövés. Két végén cikk-cakk ollóval elvágott, szegetlen.
L. É.

 
Rövid kimonó, juban
Japán, 1967
Flanel
H: 64 cm
Terebess Gábor tulajdona

Fehér, vékony flanel, kézzel varrott. Eleje áthajtós. Sálgallérja külön szabott, vastagított, fehér hernyóselyemmel bélelt, derékig ér. Ujjai kiterítve fekvő téglalapot alkotnak. Hónaljban nyitott.
Zen szerzetes alsóruhája. Hosszú, keskeny, vékony selyemövvel hordják.
L. É.


Keskeny öv, himo
Japán, 1967
Selyem
H: 210 cm, Sz: 4,5 cm
Terebess Gábor tulajdona

Varrógéppel varrt. Egyik végéhez közel sárga festékkel írott írásjegyek nyomai.
A rövid alsó kimonó derekára kötik. L. É.


Ágyékkötő, suteteko
Japán, 1967
Flanel
H: 107,5 cm, Sz: 33 cm
Terebess Gábor tulajdona

Fehér, vékony flanel. Hosszú, keskenyen szőtt csík, az egyik rövidebb oldalán lévő pánttal T alakot alkot. Másik rövid végén szegés. Zen szerzetes alsóruhája.
L. É.

 


Fekete csuha, koromo
Japán, 1950-es évek
Kenderszövet
H: 133 cm
Terebess Gábor tulajdona

Fekete, keskeny szélekből kézzel varrott. Zen szerzetes felső ruhája. Terebess Gábor mesteréé, Noiri Kojun Roshié volt. A ruha szabása kínai eredetű. Sálgallérja vastagított, külön szabott. A koromo derékban elvágott, alsó részét széles rakásokkal varrták a felső részhez. Derekában, a vállában és az ujjak kézfej felőli végén dupla az anyag. Eleje áthajtós, derékmagasságban 2-2 pánttal csukódik. Ujjai a kimonó mellett kiterítve álló téglalapot alkotnak. Az ujjak és az oldalak összeillesztésénél hónaljban nyitott, a nyílás fehér kendervászonnal szegett. Az ujjak a hónaljnyílás alatt zsákszerűen végződnek. (Eredetileg ezt a két zsákszerű részt Japánban az ülőmeditáció idejére a hideg elleni védelemül a térdükre terítették.) Az ujjak kézfej felőli részén a zsákrész végig nyitott. Szükség esetén az ujjak hatalmas lelógó részét a kötélöv megfelelő felvételével a karokhoz csavarhatják.
L. É.

 

Kötélöv, shukin
Japán, 1967
Zsinór
H: 135 cm
Terebess Gábor tulajdona

Sötétkék műszál fonalból, négyesfonóssal készített zsinór, két végén a fonás egyesülésével kört alkot, kis bojtban végződik. Zen szerzetesek hordják a fekete csuhán, a koromón. Szükség esetén a kötélöv megfelelő felvételével a karokhoz csavarhatják az ujjak hatalmas lelógó részét, így azok nem akadályozzák viselőjüket a munkavégzésben.
L. É.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fekete csuha, koromo
Japán, 1960-as évek második fele
Selyem
H: 141 cm
Terebess Gábor tulajdona

Fekete, csíkosan szőtt, fényes selyem, géppel és kézzel varrt. Sálgallérja vastagított, külön szabott, fehér hernyóselyemmel bélelt. Derékban elvágott, alsó részét széles rakásokkal varrták a felső részhez. Derekában, a vállában és az ujjak kézfej felőli végén dupla az anyag. Eleje áthajtós, derékmagasságban 2-2 pánttal csukódik. A pántokat zöld selyemszállal, díszöltéssel varrták a kabáthoz. Ujjai a kimonó mellett kiterítve álló téglalapot alkotnak. Az ujjak és az oldalak összeillesztésénél hónaljban nyitott. Az ujjak a hónaljnyílás alatt zsákszerűen végződnek. Bal elejében a sálgallér alsó végéhez kis selyemcímkét varrtak, rajta írásjegyekkel a tulajdonos neve. Zen szerzetes felső ruhája. Szabása kínai eredetű.
L. É.

 

Munkaruha, Samu-e
Japán, 1960-as évek második fele
lenvászon, fekete, géppel varrt
H: 135 cm
Terebess Gábor tulajdona

Zen szerzetes munkaruhája. A koromo szűk ujjú változata. A zen-szerzetesek napi életéhez és a szerzetesi fegyelemhez hozzátartozik a rendszeres munka.
Sálgallérja vastagított, külön szabott. Derékban elvágott, alsó része eleje sima, a két oldalvarrásnál mély hólokkal bővül, hátán széles rakások. Eleje áthajtós, derékmagasságban 2-2 pánttal csukódik. Derekában dupla az anyag, nyakkivágása válláig szürke puplinnal bélelt. A derékon hátul rávarrott, elöl megköthető öv. Az ujjak és az oldalak összeillesztésénél hónaljban nyitott. Bő ujjai a kézfejnél rakásokkal összeszűkülve kézelőben végződnek. A kézelő nagyméretű patenttal csukódik.
L. É.

 

Okesa
Japán, 1960-as évek második fele
Fekete lenvászon
H: 181 cm, Sz: 118 cm
Terebess Gábor tulajdona

Kézzel varrták 18 darabból. Zen szerzetesek felső leple. Az indiai szerzetesi ruha zen-buddhista változata. A zen szerzetesi öltözék szent darabja. Meditációk, szertartások alkalmával, ünnepi alkalmakkor hordják. A bal vállra terítve a jobb kar alatt rögzítik.
Eredetét Buddhához vezetik vissza. Buddha a világról lemondva, hogy öltözékhez jusson, eldobott rongydarabokat mosott ki, toldott össze lepellé, és festett meg földfestékkel narancssárgára. A buddhisták leplüket legalább hét darabból, maguk varrják.
L. É.

 

Okesa
Japán, 1960-as évek második fele
Fekete, csíkosan szőtt, fényez selyem, kézzel varrt
H: 200 cm, Sz: 134 cm
Terebess Gábor tulajdona

21 darabból állították össze. Felső részén fehér selyemzsinór a rögzítéshez, alatta kis selyemcímkén írásjegyekkel a tulajdonos neve.
Zen szerzetesek felső leple. Meditációk, szertartások alkalmával, ünnepi alkalmakkor hordják. A bal vállra terítve a jobb kar alatt rögzítik.
L. É.

 



Rakusu
Japán, 1960-as évek második fele
Fekete, pamuttal kevert selyem és fehér pamutvászon, kézzel varrt
H: 33 cm, Sz: 23,5 cm, kalligráfia H: 24 cm, Sz: 14,5 cm
Terebess Gábor tulajdona

Apró részekből állították össze, téglalap alakú, kalligráfiával díszített.
Funkciója többé-kevésbé azonos az Okesáéval. Meditációk, szertartások alkalmával hordják, tulajdonképpen az Okesa jelzése. A kettő egymást helyettesítheti, együtt természetesen nem hordhatók. Ünnepi alkalmakkor azonban csak az Okesát hordják. Formája, használata Japánban alakult ki. Belső oldalán fehér pamutvászon lap, tussal írott kalligráfiával. Nyakba akasztásához felső sarkain két párhuzamos pánt, melyeket középen egy széles, összevarrott keresztpánt fog össze. A széles keresztpánton zöld selyemcérnával varrt díszöltés. A belső pánt végét lapos, csontszínű karikába csomózták, a karikát a rakusuhoz fehér cérnahurokkal csukható fül kapcsolja. Nyakba akasztva hordják, kalligráfiával a test felé fordítva. Noiri Kojun Roshi kalligráfiájával.
L. É.

 

Tok a rakusu tárolására, szállítására
Japán, 1960-as évek második fele
Brokát, kézzel varrt
H: 48 cm
Terebess Gábor tulajdona

Kétféle, tojáshéj színű, mintás brokátanyag kombinációja. A szélesebb és keskenyebb két brokát téglalap együtt négyzetet alkot. A négyzetet szélesebb és keskenyebb két fehér, összetoldott pamutvászon téglalappal kibélelték, és három sarkát barna selyemcérnával, laza öltésekkel, borítékszerűen egymáshoz öltötték.
L. É.

 

Dogen: Shóbógenzo (Az igaz törvény szeme fénye) - könyv - fakszimile
Japán, 1960-as évek
Papír, brokát, aranyozás, pamutvászon
H: 27 cm, Sz: 17,7 cm
Terebess Gábor tulajdona

A könyv szerzője, Dogen (1200-1253), a szótó-zen megalapítója, a középkori japán filozófia jeles alakja volt.
A könyv keményfedelű, zöld brokátborítású, lapjainak széle és fedőlapjainak belső oldala aranyozott. A lapok harmonikaszerűen vannak összefűzve. Felső borítója bal felső sarkán aranyozott címke fekete kalligráfiával. Alsó fedőlapja előtti lapon Noiri Kojun zen mester ajánlása, kalligráfiája. A könyv csomagolása éghetetlen cédrusfa doboz és narancssárga pamutvászon, tusfeliratos kendő. (A narancssárga a buddhizmusban, más hinduizmusból eredő vallásokhoz hasonlóan a megszabadulás színe.) A doboz fedelén három, tussal írt írásjegy. A doboz restaurált.
L. É.

 



Négyszögletes névpecsét
Japán, 1960-as évek második fele
Féldrágakő
H: 6 cm, Sz: 1,5 cm
Terebess Gábor tulajdona

Négyzet keresztmetszetű kis hasáb, élei enyhén lekerekítettek. Japánban, Kínában költemények, festmények szignálására használják. Alapanyaguk általában féldrágakő.
L. É.

 

Aláíráspecsét
Japán, 1967
Fekete, kemény szaru (bivalyszarv), barna bőrzacskó
H: 6 cm, Á: 1 cm
Terebess Gábor tulajdona

Japánban, Kínában okiratokon mindmáig az aláíráspecsét nyomata számít hitelesnek, nem a kézzel írt aláírás. A pecsétek metszése külön művészeti ág. Alapanyaguk általában féldrágakő.
L. É.

 

Zen szerzetes fapapucsa, geta
Japán, 1960-as évek második fele
Puhafa, műbőr
H: 26 cm, Sz: 11,5 cm, M: 5,5 cm
Terebess Gábor tulajdona

Talpai lekerekített sarkú téglalapok, a velük egybefaragott két keresztlécen állnak. A lábhoz a lábujjak között a talpba fűzött, puha fehér műbőrborítású kenderkötél rögzíti, amelyet alul a hátulsó léc tövében csomóztak meg.
A két keresztléc között tussal írt kalligráfia: A szerzetes Buddhára utaló "családneve" és szerzetesi neve: Shaku Gensho.
L. É.

 

Szerzetesi rongyszőnyeg
Japán, 1960-as évek második fele
Pamutvászon
H: 110 cm, Sz: 69 cm
Terebess Gábor tulajdona

Fehér vastag pamutvászonból, fekete selyemrátéttel, szegéllyel készült, kézzel varrt.
Zen szerzetesek a templomban, szertartásnál végrehajtandó leborulásokhoz leterítik, és rajta végzik azokat, háromszor vagy kilencszer. Szertartáson kívül hosszában keskenyre összehajtogatva az alkarjukon átvetik, és a fekete csuha, a koromo hosszan lecsüngő ujjrésze alá rejtik.
L. É.

 

Zen mesterek és tanítványok láncolata, kalligráfia és borítója
Japán, 1967
Selyemre festett
Noiri Kojun Roshi kalligráfiájával
H: 103 cm, Sz: 36 cm
Terebess Gábor tulajdona

Terebess Gábor zen buddhista szerzetessé avatásának selyemre írt dokumentumai. Szerzetesi neve: Gensho.
Lényeges zen-tétel, hogy a Tan nem verbális úton, tantételek és tanítás nélkül (azaz közvetlenül, "szívtől szívig", "lélektől lélekig") is átadható. A közvetlen átadás egy sajátos "genealógia", pontosan számon tartott mester-tanítvány láncolat létrejöttét eredményezte.
Nyers színű hernyóselyemre tussal és cinóberrel festett ábra. Egy pirossal megrajzolt üres körből kiinduló piros vonal ábrázolja az átadás menetét, a piros vonal "állomásaira" tussal felírt nevek a Tant megkapó és átadó mestereket jelzik. Az ábrázolás tanúsága szerint az alapító pátriárkától számítva a 34. "generáció" idején a Tan átadása két ágra szakadt, majd az egyik ágon kilenc, a másikon tizenegy "generáció" elmúlása után egyesült ismét. Újabb generációk után a láncolat végén áll a Gensho név két írásjegye, majd egy "végtelen" jel zárja a sort, mielőtt a Tan átadását ábrázoló piros vonal visszakanyarodna a zent is jelképező, üres piros körhöz. Az ábra kiindulásánál, az átadás két ágra szakadásánál és az ábra alá írt összefüggő szövegmezőben egy nagy méretű névpecsét piros lenyomatai láthatók, az ábra végére írt szöveget kisebb piros pecsétlenyomat zárja. Borítója többrét hajtogatott, vastag, itatósszerű papír, két fedő oldalán fekete tus kalligráfia piros pecsét-lenyomatokkal.
L. É.

 

Fahal, mokugyo
Japán, 20. sz.
Keményfa, faragott
M: 25 cm, Sz: 21 cm
Terebess Gábor tulajdona

Zen kolostorokban használatos fa hangszer. Nem tudható, hogyan került a halmotívum a buddhista templomokba. Egyesek úgy vélik, a hal a halhatatlanság szimbóluma, ugyanakkor a buddhizmus tanítása az újjászületésre helyezi a hangsúlyt, nem az egyéni halandóságra.
A fahal az éberség jelképe. Hangja rendkívüli, hipnotikus hatást gyakorol hallgatóira. Például szútrák olvasása előtt a hallgatóság figyelmét az elhangzottak befogadására különlegesen nyitottá teszi.
A két, hangsúlyozott szemű halfigura feje alkotja a hangszer fogantyúját. A fogantyú közepén a két hal együtt egy gömböt tart a szájában. Ütője keményfa pálca, tojásdad, puhafa fejjel. Alján a fogantyú vonalában felső végein kikerekedő, hosszanti rés húzódik. Az ütőt használaton kívül áthúzzák ezen a résen.
L. É.

 

Enó (Huj-neng) bambuszt aprít, tekercskép
Japán, 20. sz.
Papír, selyembrokát, nyomat
H: 185 cm, Sz: 58,5 cm
Terebess Gábor tulajdona

Ryókai (Liang-kaj) 13. század eleji tekercsképének másolata. Huj-neng (638-713), a VI. pátriárka egyike a leghíresebb csan (zen) tanítómestereknek, a kínai csan "Déli Iskolájának" atyja. Szerzetessé válása előtt tűzifa-házaló volt. Írástudatlan, házimunkákat végző novíciusként vált a patriarchátus várományosává. Szútra magyarázatait tanítványai adták ki.
A kép a kivágni szándékozott bambusz tövében guggoló pátriárkát ábrázolja, kezében széles késsel. Mögötte rövid kalligráfia, piros pecsét-nyomattal. A kép körül kék, virágmintás selyembrokát, felső és alsó szegélyén a selyembrokát csíkok lila színűek, mintájuk a kék brokátéval azonos. A tekercset papírral végig bélelték, felső szélén vékony léc, alsó végét fekete, lakkozott rúdra dolgozták. A felső lécen a tekercs felfüggesztéséhez barna, laza szövésű szalag. A tekercs hátsó oldalán a felső léc mentén fekete kalligráfia, végén piros pecsétnyomattal.
L. É.

 

 

Kis kerti vízmerítőmedence, tsukubai
Japán, 20. sz.
Gránit
Á: 39 cm, M: 16 cm
Terebess Gábor tulajdona

Kör alakú, lapos kő, közepén négyzet alakú víztartó mélyedés. Tetején a négyzet négy oldalán egy-egy kifaragott írásjegy.
Japán templomi és polgári kertek fontos tartozéka. A templomba vagy a teaszobába lépés előtt a látogatók az elme elnyugtatásával egy időben kezüket is megtisztíthatják vizével. Alacsonyan, gyakran a föld színén helyezik el, a víz kis bambuszcsövön töltődik bele. Ezt a tsukubai típust a régi kínai pénzérmék mintájára készítették, áthelyezve a vízmerítő kőre is a pénzérme arányait, szimbolikáját.
E szerint az érmek kör alakja az Eget jelképezi, közepén a négyszögletes lyuk a Földre, a lyuk köré rendezett írásjegyek a kultúrára, azaz az emberre utalnak.
L. É.

 


A pénzérme (vagy kézi malom) alakú víztartó (銭型蹲踞 zenigata tsukubai) elhelyezése a Ryôan-ji (Kiotó) kolostor kertjében.

Felirata egy régi zen mondás: “ware tada taru o shiru” 吾唯足知 = "Elég tudnom, mi elég." (Az a gazdag, aki elégedett azzal, amije van.)


A víztartó négyzete (a négyzet egy hagyományos gyök a kínai írásban) játékosan mind a négy írásjegyhez hozzá-olvasandó, föntről kezdve az óramutató járásával egyező irányba haladva.
Azt tartják, hogy Tokugawa Mitsukuni ajándékozta a templomnak. A Zoroku-an teakunyhó mellett áll. Zoroku azt jelenti teknősbéka.

 

Ryōan-ji also has a teahouse and tea garden, dating to the 17th century. Near the teahouse is a famous stone water basin, with water continually flowing for ritual purification. This is the Ryōan-ji tsukubai (蹲踞) , which translates literally as "crouch;" because of the low height of the basin, the user must bend over to use it, in a sign of reverence and humility. The kanji written on the surface of the stone basin, 五, 隹, 止, 矢, are without significance when read alone. Though the water basin's frame is circular, the opening in the circular face is itself a square (口). If each of the four kanji is read in combination with 口 (the square-shaped radical is pronounced kuchi , meaning "mouth" or "aperture"), which the square opening is meant to represent, then the characters become 吾, 唯, 足, 知. This is read as "ware, tada taru (wo) shiru", which translates literally as "I only sufficiency know" (吾 = ware = I, 唯 = tada = merely, only, 足 = taru = be sufficient, suffice, be enough, be worth, deserve, 知 = shiru = know) or, more poetically, as "I know only satisfaction". Intended to reinforce Buddhist teachings regarding humility and the abundance within one's soul, the meaning is simple and clear: "one already has all one needs". Meanwhile, the positioning of the tsukubai , lower than the veranda on which one stands to view it, compels one to bow respectfully (while listening to the endless trickle of replenishing water from the bamboo pipe) to fully appreciate its deeper philosophical significance. The tsukubai also embodies a subtle form of Zen teaching using ironic juxtaposition : while the shape mimics an ancient Chinese coin , the sentiment is the opposite of materialism . Thus, over many centuries, the tsukubai has also served as a humorous visual koan for countless monks residing at the temple, gently reminding them daily of their vow of poverty . Notwithstanding the exquisite kare sansui rock garden on the opposite side of the building, the less-photographed Ryōan-ji tea garden is one of the most sublime and valued cultural treasures the temple offers to the world.
http://en.wikipedia.org/wiki/Ry%C5%8Dan-ji

In Ryoanji there i is a famous tearoom named Zorokuan, which is unfortunately closed to the public to protect it from damage by heavy tourist traffic. The design of the tea room is typical of the design favored by a tea master called Kishuza, a tea master in the early 17th century, although it appears not to have been one of his designs. Zoroku means to contain or hide "six". The six in this case refers to the head, tail and four legs of the tortoise - the symbol of the guardian god of the north known as Genbu. The camellia bushes beside the tea house are said to have been donated by Hideyoshi Toyotomi (1536-1598).

In front of Zorokuan there is a famous stone water basin. This is for rinsing one's hands and mouth before entering the tea room. It is called "Tsukubai", which translates literally as "crouch," from the fact that one must crouch down to use it. The Tsukubai is believed to have been contributed to the temple by a member of the powerful Tokugawa family - Mitsukuni Tokugawa (1628-1700). He was a feudal lord and member of the family that ruled Japan throughout the Edo Period (1603-1868). He is mostly famous for compiling the "Dai-Nippon-Shi" - the great history of Japan containing 397 volumes that he started in 1657.

Look closely at the water basin when you see it. It has a very unique description. There are four characters chiseled around its side. However if the square hole that holds the water in the middle of the Tsukubai is included as their radical, then the four characters are read "Ware Tada Taru Shiru" clockwise from the top.

This inscription translates as "I learn only to be contented" or "I just know satisfaction" or "The knowledge that is given is sufficient" or "To discover oneself is already enough". The concept is of utmost importance in Zen philosophy. In Zen, learning and knowledge do not need to be for practical use as skills - knowledge for its own sake is sufficient unto itself. It also means that someone who learns to be contented is rich in spirit and character, whereas someone who may be materially wealthy is spiritually poor if they do not learn contentment. To be content is to be generous, and to be free from greed. Water trickles into the basin and if you are lucky enough to visit on a quiet day you will be able to hear the peaceful sound of water flowing in various locations within the grounds.

A fusen (fusen no chôzubachi) hasonló vízmedence-típus, Kobori Enshu (1579-1647) tervének tartják, a legszebb a Daitokuji templom Sanunshô teakerttjében (roji) található a Kohô-an épülete mellett.
http://www.onmarkproductions.com/html/stone-water-basins.html
http://orion.fken.ise.osaka-sandai.ac.jp/orion/jap/hstj/kita/kohouan4.html