Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Lux Éva
IDŐTLEN IDŐ - A ZEN

Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Időképek (Katalógus), Néprajzi Múzeum, Budapest, 2001


Néhány kép a katalógusból
https://web.archive.org/web/20121227152214/http://www.neprajz.hu:80/idokepek/idoben_elni/idotlen_ido.html

 

A hinduizmusban gyökerező vallásokban, így a buddhista felfogásban is az
élőlények a ciklikusan ismétlődő világkorszakok során át különféle anyagi -
állati, emberi és növényi - testekben örökösen újjászületnek, alávetve a
szanszárának vagy létforgatagnak. A lények szanszárába kerülését a karma,
a következményekkel járó cselekedet törvénye okozza. Buddha tanítása szerint
az emberi élet végső célja a nirvána elérése, megszabadulás a szanszárából
a szenvedés és a halál legyőzésével, azaz a vágyak kioltásával lehetséges.
Az egyén jó tettek véghezvitelével, elmélkedéssel fokozatosan eljuthat
a nirvánába.

A buddhizmus különbözö ágai eltérő utat kínálnak a szanszárából való meg-
szabaduláshoz. A Ceylonban, Hátsó-Indiában, Thaiföldön elterjedt eszme-
rendszer, a hinajána ("kis jármű") buddhizmus szerint a megszabadulást
csak a világról lemondók, a Tan ismerői, a szerzetesek érhetik el. A tan világi
követői csak jobb újjászületésben reménykedhetnek. A Kr. utáni 1-2. szá-
zad folyamán kialakuló mahájána ("nagy jármű") eszmerendszerben az
össze s ember és az összes élőlény jogosult a megszabadulásra, nemcsak a
szerzetesi életformát követők. Gyakorlata az általános együttérzésre helyezte
a hangsúlyt. Központi alakjaivá a bódhiszattvák váltak, vagyis olyan
"rnegvilágosodott lények", akik másokat képesek elvezetni a nirvánába,
akik fogadalmuk értelmében mindaddig vállalják a "visszatérést", amíg
egyetlen megmentésre váró lény is létezik.

A Kínában kialakuló csan (japánul zen) filozóf ia alapját a mahájána buddhiz-
mu s "univerzális Buddhaság" elmélete adja, amely szerint minden élőlény
eredetileg Buddha-természettel rendelkezik, amelyet azonban elhomályosí-
tanak az érzékcsalódások. A buddhizmus alapfilozófiáján kívül hatott rá a
taoizmus is, főként a spontaneitás, a természetesség és a szóbeli hagyo-
mány fontosságának hangsúlyozásával.

A buddhizmus más irányzataiban hosszadalmas és nehézkes megvilágoso-
dáshoz vezető utat a zen követői "lerövidítették"; a meditáló a felismerés
(szatori) pillanatában megragadhatja a végső igazságot. Ez az a pillanat,
amikor a véges agy felfogja, hogy a végtelenben gyökerezik. A megvilágo-
sodást Rinzai (a kínai Lin-csi) követői kóanok - feloldhatatlannak látszó
paradoxonok - tanulmányozásával, a rajtuk való meditálással próbálják
elérni. Egy ilyen nevezetes kóan, amelyet sok zen-rnester adott fel tanít-
ványának: "Két tenyér hangját ismerjük. De hogyan szól egy tenyér hangja?"

A zen a jelenségek "tagadásával" a jelenségek meghaladására
irányul. A zen erőfeszítés a megkülönböztetés nélküli gondolko-
dás birodalmának elérésére, a kategóriákon túli tudatosság megva-
lósítására. Főtörekvése, hogy az egyén személyes, közvetlen tapasztalatai
során ismerje fel az igazságot. Ezért a zen mesterek sokszor meglepe-
tésekre, sokkhatásokra építettek váratlan gesztusokat tettek, rákiáltottak
tanítványukra, bottal, kézzel megütötték, orrát-fülét megcsavarták, hogy
felrázzák a tudatot, és a tanítványt felülemeljék a hagyományos értelem
határain, esetleg ezzel segítve a megértéshez. A szóban megfogalmazott
dolgokhoz gyakran különleges asszociációkat, jelentésen túli jelentéseket
társítottak, így alkalmasint az asszociáció hiánya, azaz szükségtelensége
is meglepetésként hathatott.

Lényeges tétel a zenben, hogy a dharma, azaz a Tan nem verbális úton, tan-
tételek és tanítás nélkül, vagyis közvetlenül, "szívtől szívig", "lélektől léle-
kig" is átadható. A közvetlen átadás egy sajátos "genealógia", pontosan
számon tartott mester-tanítvány láncolat létrejöttét eredményezte. A mes-
ter személyének azért tulajdonítanak nagy fontosságot, mert a szavak csak
elhomályosítják a valóságot. A valóság ugyanis a zen felfogásában a tuda-
tos gondolatok tartományán kívül esik, így elsősorban intuitív módon ra-
gadható meg. Az intuícióra sokszor szimbólumok, hasonlatok segítségével
hat. Fontos szimbolikus fogalom a zenben a tükrözés és tükröződés (példá-
ul a holdvilág a víz felületén), amelynek az az értelme, hogy minden dolog
olyan, mint a hold tükörképe, és a világot úgy kell megismerni, szemlélni,
hogy ne hagyjuk magunkra hatni.

A kínai buddhizmus különféle iskolái kiemelik a meditáció jelentőségét, a
zenben azonban az elmélkedő gyakorlat mindennél fontosabb. A zen budd-
hizmus a hangsúlyt a meditációra és a valóság megismerésének szertartá-
soktól mentes, közvetlen módjára helyezi. A meditáció révén juthat el az
egyén a megvilágosodáshoz, azaz eredeti természete felismeréséhez
A Buddha-tudat, amelyet a meditációs gyakorlatot folytatók magukban ke-
resnek, megegyezik az egységgel, a végső igazsággal. A megvilágosodás el-
éréséhez fontos az egyéni erőfeszítés, az intuíció fegyelmet és gyakorlatot
igényel. Az egyes ember az önmagába fordulás segítségével akarja elérni a
buddhaságot, a végső valóságot, amely a tökéletes lelki mozdulatlanság és
béke, nem-állandóság, nem-én.

A meditáció végzésében a testtartás és a légzés is fontos szerepet játszik.
Módja a zazen tartás: a gyakorló kis kemény párnán ül, maga alá húzott,
keresztezett lábakkal, gerince függőleges, "térdével a földet, fejével az
eget nyomja", és a légzésére koncentrál. A zazen gyakorlása során a ta-
nítvány képessé válik a tudatkoncentrációra az elme kiüresítésével és az
ego kikapcsolásával, s így képes Buddhához hasonlóan felismerni az igaz-
ságot.

A csan iskola első pátriárkája Kínában Bódhidharma, egy feltehetően indiai
szerzetes volt, aki Kr. u. 520 körül érkezett Dél-Kínába, majd onnan észak-
ra vándorolt. Po-csang és Lin-csi csan pátriárkák nevéhez fűződik a csan lé-
nyegének a köznapi "nem-cselekvés" módszerére redukálása. Lin-csi a té-
teles vallás "lerornbolásával", "istenkáromló" módon kizárólag az önmeg-
váltás lehetőségét hangsúlyozza: "Nincs Buddha, nincsenek érző lények,
nincs régmúlt, s nincs jelen pillanat. Ha el akarjátok érni, máris elértétek-
nem igényel időt. Nincs szertartás, nincs megvilágosodás, nincs elérés, nincs
elvesztés. Ez az egyedüli Dharma." A csan kolostorok életrendjét a munká-
ra alapozták, a csan regulák egyik legjellemzőbbje ami "aki nem dolgozik,
ne is egyék" közmondásunknak felel meg.

A zen a 12. században került Kínából Japánba Eisai japán szerzetes közvetí-
tésével, majd a Kamakura korszakban vált népszerűvé. Hívei szép számmal
kerültek ki a sógun harcosai, a szamurájok közül, mivel a szamuráj erkölcsi
világkép a zenhez hasonlóan a f egyelmet és a mértékletességet állította kö-
zéppontba. A zent a szamurájok vallásának is nevezik, akik a koncentrálás
és összpontosítás tökéletesítésére alkalmazták.

Japánban a Dógen mester (1200-1253) nevéhez fűződő szótó-zen helyez
nagy hangsúlyt a zazen gyakorlás és a napi munka mellett a hétköznapi cse-
lekedetek tudatos végzésére. A köznapi cselekvések tudatosságára figyel-
meztet egy anekdota is: "Tenno, aki tanítványból maga is mesterré lépett
elő, meglátogatta Nanint. Aznap történetesen esett az eső, így Tenno
esernyőt is vitt magával. Nanin, miután üdvözölte őt, megjegyezte: Felté-
telezem, hogy papucsaidat az előtérben hagytad. Tudni akarom, hogy az
ernyődet tőlük jobbra vagy balra tetted-e le? Tenno zavarba jött, és nem tu-
dott azonnal válaszolni. Ráébredt, hogy képtelen állandóan megtartani zen-
jét. Nanin tanítványa lett, és további hat évig tanult, hogy megvalósítsa a
zent, amely minden pillanatban érvényes."

Az abszolút viszonyában a forma az üresség, az üresség a forma, és az idő
nem-állandóság, nem-idő. "Mi az örökkévalóság? Ez a pillanat" - mondta
Fa-jen. A köznapi dolgokra történő koncentrálás tudatossága a zenben az
ember és az idő kapcsolatában a megszokott irányulásokat - a múltból a je-
lenen át a jövőbe, vagy tervek megvalósításakor a jövőből a jelenbe - meg-
változtatja: kiindulása és célpontja is a jelen; a jelenből a jelenbe irányul, az
itt és most, a "most van a rnost" válik fontossá, konkréttá. Ha eggyé vá-
lunk ezzel a közvetlen ponttal, megszabadulhatunk a köznapi gondoktól.
Az "itt és most" kizárólagossága a zen idő használatában áthatja a rnűvésze-
teket is: "A harcművészetek és a zen segítségével lehetővé válik az idő sze-
repének csökkentése és átalakítása. A tegnap és a holnap veszítenek je-
lentőségükből. Figyelmünket legnagyobbrészt a jelen pillanatnak és az élet-
nek szenteljük. Minden pillanatban tudatosnak kell lenni, reggel f elkeléskor,
munka és evés közben, lefekvéskor. Ez az önmagunk uralásának a módja"
- írja Taisen Deshimaru. Takuan Soho 16-17. századi szamuráj családból
származó zen mester, kalligráfus, festő, költő, kertész, aki írásaiban a zen
szellemet próbálja meg egyesíteni a kard szellemével. Szerinte "... nem fog-
1alkozni elmúlt dolgokkal, valamint engedni, hogy a jelen pillanat nyomokat
hagyjon az elmében, mindkettő helytelen. Azt jelenti ez, hogy az embernek
át kell vágnia a megelőző dolgokat és a jelent összekötő időegységet... Ha
az elme megáll a kardnál, amellyel egy ember lesújtani készül, időköz kelet-
kezik, saját cselekvésed pedig elvész."

A harcművészetek között is nevezetes az íjászat, a kiúdo, amely szintén a
meditatív önfelismerés útja, mesterei mind máig zen-mesterek. A kjúdo gya-
korlója a nyílvessző elszabadulásának pillanatában, nyugvó szellemmel
megéli az éntelenség állapotát.

Zen ihletésű a japán műalkotások jelentős hányada, a pillanat végtelensé-
gét, nem-állandóságot és nem-időt megjelenítő ikebana-kompozíciók (vi-
rág rendezés) és a végesben a végtelen kozmoszt ábrázoló japánkertek rnel-
lett az irodalmi és képzőművészeti alkotások is. Mind a harcművészetekben,
mind a művészetekben az összpontosítás és a gondolkodás terheitől való
megszabadulás szinte természetfölötti pontosságú mozdulatokat eredmé-
nyez, amelyek a művészetek kiemelkedő teljesítményeihez vezetnek.

 

Irodalom:

101 zen történet (1994). Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, Budapest
Cseh Éva: (1996) Japán buddhista művészet. Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum
Deshimaru, Taisen: (1995) Az Út gyakorlása. Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Budapest
Deshimaru, Taisen: (1997) A zen és a harcművészetek. Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Budapest
Harada, Shodo: (1998) Zen. Kulturaustausch 98/3: 76-77.
Lowenstein, Tom: (1997) Buddha látomása. Helikon Kiadó. Budapest.
Miklós Pál: (1978) A Zen és a Művészet. Magvető Kiadó, Budapest.
Miklós Pál: (1994) szerk. Kapujanincs átjáró. Kínai csan-buddhista példázatok. Helikon Kiadó, Budapest
Muszasi Mijamoto: (é.n.) Go rin no sho. Főnix AK. Kiadó
Takuan Soho: (1997) A korlátaitól megszabadított elme. A zen mesterének írásai a kard mesteréhez. MX BT. kiadása, Budapest.
Szigeti György: (1999) szerk. Buddha tudat. Zen-buddhista tanítások. Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Budapest
Terebess Gábor: (1990) Folyik a híd. Zen/csan buddhista anekdotakincs. Officina Nova, Budapest