"I am as happy serving tea as having tea."
(Julia Terebess)

Terebessné Kiss Julianna
ügyvezető igazgató
Kapcsolati űrlap

(sz. Karcag, 1951. február 2.)
Több mint egy évtizedig dolgozott első munkahelyén, az akkor versenytárs nélküli állami külkereskedelmi vállalat, az Artex iparművészeti osztályán. Több nyelven tárgyalóképes. A nyolcvanas évek elején elérkezett egy pillanat, amikor újságot is szívesebben hordott volna ki, mint tovább vergődjön a szocialista nagyvállalati kontraszelekció hálójában.

Ezután végigjárta a magánszektor szinte minden változatát: egy tsz-melléküzemág bedolgozói részlegvezetője volt, majd GMK-t, kisszövetkezetet, alkotóközösséget (ez utóbbit Droppa Judit művészeti vezetésével), és amint lehetett az elsők között kft-t alapított, női divatruházat gyártását szervezve.

A kilencvenes évektől az importliberalizáció révén áttért a termelésről a kereskedésre, a hagyományos ázsiai kultúra kézműves termékeinek behozatalára koncentrálva. Az import és a nagykereskedelem után – a családnevet cégnévként is használva – egy országos üzletlánc felépítése következett. Az áru beszerzésétől az értékesítésig alakítja a cég üzletpolitikáját és arculatát.

"Éppoly öröm teával szolgálni, mint teázni"
Prutkay Csaba interjúja Terebessné Kiss Julianna üzletasszonnyal
theBusinessWoman, Nők az üzleti életben, I. évfolyam, 2. szám, 2003. Tél, 52-56. oldal

Egy exkluzív üzletlánc tulajdonosa és ügyvezető igazgatója, a keleti tárgykultúra egyik olyan magyar terjesztője, akit nem elsősorban az üzleti érdekek mozgatnak...

- Azon túl, hogy szeretted a keleti tárgyakat, hogyan jutottál el odáig, hogy kereskedj is velük?

- Előbb kezdtem el iparművészettel foglalkozni, mint a kelettel. A '70-es évektől, több mint egy évtizedig dolgoztam első munkahelyemen, az akkor versenytárs nélküli állami külkereskedelmi vállalat, az Artex iparművészeti osztályán. Itt a magyar iparművészek alkotásainak kellett, elsősorban Nyugat-Európában piacot találni, de exportáltunk Japánba is. Ekkorra datálódik első keleti utam, melynek során egy árucsere kontingens levásárlása kapcsán eljutottam Vietnámba. Ez éppen egy történelmileg nagyon izgalmas időszakban, a háromhetes háború alatt történt. Hanoi és Saigon lenyűgözött, talán ekkor köteleződtem el a távolkelet és Délkelet-Ázsia felé. A keleti kultúráról persze már korábban, férjem Terebess Gábor révén is sokat tudtam, ő vezette be igazán ezt a világot az életembe. Amikor az Artex, mint minden más nagy külkereskedelmi vállalat elkezdett széthullani, akkor kezdett el foglalkoztatni a gondolat, hogy saját vállalkozásként csináljam azt, amihez értek.

- Hogyan épült ki ezek után, szinte a nullából az üzletláncotok, mely mára mintegy tíz üzletből álló hálózattá vált?

Az import liberalizációjával a '90-es évektől, az ember tulajdonképpen abba fektette a pénzét, amibe merte. A mi számunkra természetes volt, hogy a kelet felé folytassuk üzletileg is az utunkat. Először, a kínai gyógytermékeket találtuk meg magunknak. Köztudott, hogy Ázsiában és ezen belül főleg Kínában mekkora kultúrája van a gyógyászatnak és mennyi olyan termékük van, ami számunkra is hasznos lehet. Ez persze rögös útnak bizonyult, s bár először az üzleteinket 60%-ban a gyógyászati termékek tették ki, mára teljesen leálltunk ezzel. A férjem inspirációjára kezdtünk el a kínai csikung golyók behozatalával foglalkozni, ami akkor a legjobban menő árucikkünknek számított, ez indította el a folyamatot. A gyógyászati termékekre majdnem ráment a vállalkozásunk, mert hosszú távon az engedélyeztetési eljárások és felmerült problémák teljesen aláásták a létjogosultságát. Nem tudtuk, a többezer éves hagyományok alapján, kínai gyógynövényekből készült termékeket a hivatalos engedélyeztetési eljárásokon átvinni. De, mivel első perctől kezdve két lábon álltunk, tehát keleti iparművészeti tárgyakat is forgalmaztuk, így át tudtuk csoportosítani az erőforrásainkat és mára teljesen erre a területre álltunk rá. Amikor elkezdtük az üzleti vállalkozásunkat, akkor nem gondoltunk rá, hogy ekkorára növi ki magát. Ma már mintegy ötven ember dolgozik a cégben. Én magam sosem vágytam vezető szerepre. Szépen lassan, a szükség hozta, hogy egyre többen legyünk. A kistarcsai bemutatótermünkben megvalósíthattuk minden álmunkat, nyolcezer négyzetméteren hoztuk létre a mi kis Távol-Keletünket. Lakberendezési bemutatótermünkben különböző keleti enteriőröket rendeztünk be, hogy mindenki számára kézzel foghatóvá váljon, hogyan lehet a mi kultúránkba beilleszteni ezeket a bútorokat és berendezési tárgyakat, és nem utolsó sorban, hogyan lehet együtt élni velük. Kistarcsán végre helyet kaphatott a különböző keleti országokból származó tálalási szokásokat bemutató kiállítás, a japán kőlámpás park, két japán és egy kínai kert, a keleti könyvtár, a gyógynövény könyvtár és képtár. Itt működik nagykereskedésünk és a Terebess Könyvkiadó is. Ez a hely, tulajdonképpen egy nagy keleti vízió is, ami a reményeink szerint a jövőben sok kulturális eseménynek is helyet tud majd biztosítani. Gyakran kell szembenéznünk azzal, hogy mindent nem lehet elhozni keletről, így az egyes tárgyak saját szűrőnkön mennek keresztül, ezért is hívjuk boltjainkat Terebes Collection-nek. Ez a mi Távol-Keletünk, ahogy mi látjuk.

- Milyen alapelvek alapján vásárol egy kereskedő Ázsiában, ha már nem egy állami cég képviselője, hanem saját vállakozását építi?

- Amikor az Artex révén kötöttem üzleteket, akkor a vietnámi fél jelölte ki azt a partnert, akitől az árukat megvásároltuk, mintegy fölkinálták azt az árualapot, amiből vásárolni kellett. Mivel akkor még itthon nem volt semmi hasonló áru a piacon, így nem kellett igazodni ahhoz, hogy mi fogy és mi nem. Persze, így is a legszebb darabokat próbáltuk megvásárolni, azokat, amelyek értéket is képviselnek és távol állnak a turisták számára kínált bóvlitól. Ma, amikor már az ember a saját bőrén érzi meg egy jó, vagy éppen rossz döntésének a következményeit, akkor sokan nem mernek igazán arra vállalkozni, hogy értéket képviseljenek. Hagyják, hogy a piac diktáljon nekik. Mi megőríztük eredeti célkitűzéseinket, miszerint elsősorban a kelet értékeit és kultúráját akarjuk bemutatni, nem pedig az egyes divatáramlatok igényeit kielégíteni. Mindehhez jó hátszelet biztosított számunkra az, hogy amikor első boltjainkat nyitottuk, akkor még Magyarországon szinte semmilyen kínai árut nem lehetett kapni, így gyakorlatilag egy, keleti kultúrára kiéhezett piaccal és kereslettel találkoztunk. Abban az időben, pár vietnámi és egy-két indiai áru képviselte pusztán a keleti kultúra formavilágát. Az ebben rejlő üzleti lehetőség volt az, ami tulajdonképpen megalapozta a céget.

- Jelenleg milyen országokkal kereskedik a cég és mi a cég üzletfilozófiája?

- Túlnyomó részben Kínából importálunk, de ezen kívül India, Thaiföld és Japán is olyan terület, ahonnan szívesen hozunk be árut. Manapság három szempont szerint vásárolunk. Az első, melyhez a férjem mindig is ragaszkodott az, hogy bizonyos dolgoknak feltétlenül lenniük kell, még akkor is, ha azok nem fogynak. Ez persze nem egy gazdasági megfontolás, hanem inkább érzelmi elkötelezettségünket tükrözi és az értékközvetítésben való hitünket. Felvállaltuk azt a szerepet, hogy bemutassuk a kelet tárgykultúráját és megismertessük azt a vásárlókkal. Ők majd döntenek, hogy megveszik-e, vagy nem. Második szempontunk, az esztétikum és a praktikum. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a keleti kultúrákban számos olyan dolog, mint például a teázás, étkezés máshogyan zajlik, mint nálunk. Az olyan tárgyak használatával, melyek a keleti életmód szerves részét képezik, sokkal aktívabban ismerhető meg egy adott nép kultúrája, mint pusztán a dísztárgyain keresztül. Így bizonyos dolgokat szeretnénk áttenni az egzotikumból a mindennapokba, ezzel gazdagítva életünket. A harmadik szempontunk csak az, hogy a piaci viszonyoknak megfelelően válasszuk ki azokat a tárgyakat, amelyeket importálunk. Sokan keresnek meg minket egyéni kéréseikkel, s ezeknek is igyekszünk eleget tenni. Persze ahhoz, hogy az áru a vevőhöz eljusson még rengeteg dologra szükség van, így meg kell oldani a szállítást, raktározást, az értékesítési láncot is állandóan bővíteni kell, korszerüsíteni kell a nyilvántartási rendszerünket és még sorolhatnám.

- Hogyan tudnád összehasonlítani az első kiutazás üzleti tapasztalatait a legutóbbi üzleti utad során tapasztaltakkal?

- Általában sokan félnek a keletiekkel üzleti kapcsolatba lépni, lévén nem ismerik eléggé a keleti ember gondolkodásmódját, üzleti elveit. Mi az első időkben, még angolul is alig boldogultunk velük, de az emberi kapcsolatok áthidalták a kommunikációs nehézségeket. Sok idő kell, mire az ember megérti és megérzi, hogy mik is mozgatják a keleti embereket, akár a magánélet, akár az üzlet területén. Az idegenség érzése először rémísztően hatott ránk, de ha megtaláljuk annak a módját, hogy hogyan kerülhetünk közelebb hozzájuk, akkor a kommunikáció átjárhatóvá válik. Ez idő, türelem és sok közös élmény után valósulhat csak meg. Csak ezek után épülhet ki tartós és megbízható üzleti kapcsolat a keleti világban. A személyes kapcsolatok kiépítése kulcsfontosságú. A férjem ment ki Kínába először egy kínai üzleti partnerünkkel és ő szerezte be az első konténernyi szállítmányt is. Partnereink először éppen annyira voltak bizalmatlanok irányunkban, mint mi feléjük, de később hosszas összecsiszolódás után, már tettekkel bizonyítva jószándékunkat, megoldódtak a kezdeti nehézségek. Persze ennek ellenére, minden egyes szállításkor rettenetes izgalom, hogy mit kapunk a megrendelt konténerben. Fordultak elő velünk is olyan hirtelen és váratlan nehézségek, melyek a spontaneitásáról, természetességéről és találékonyságáról híres keleti kereskedelem jellemzői. Hibák mindig történnek, mindig van valami, ami nem stimmel. Ennek az az oka, hogy többnyire mi nem meglévő raktárkészletet vásárolunk, hanem a tervezőkkel, festőkkel és a gyártókkal állunk kapcsolatba. Így előfordul, hogy egy-egy új porcelán minta nem úgy sikerül, mint ahogyan azt tervezzük. Az, hogy semmiféle nemzetközi egyezmény nem véd minket a kereskedéskor, néha kiszolgáltatottá teszi az embert, főleg ha Kínában próbál üzletet kötni. Ez persze nem csak a kínai piac sajátja. Indiában például egy egész antik bútorszállítmányunk égett porig, mert az azt szállító teherautóra rádőlt egy villanyoszlop. Ezek nem elsősorban anyagi veszteséget jelentenek számunkra, hiszen a kiválasztott és megvásárolt tárgyakhoz érzelmileg is kötődünk. Az is problémát jelenthet, hogy a kereskedők mindig a maximumot próbálják meg kihozni magukból és az általuk legszebbnek tartott tárgyakat akarják eladni. Nekünk, nyugati embereknek meg nem feltétlen az a szép, ami nekik. A kínai porcelánok területén nem szólunk bele abba, hogy mit csinálnak. A porcelán festészetben éppen az az érdekes, hogy milyen régi mintákat ásnak elő és festenek újra a mai termékeken. A kész mintadarabok között azért persze válogatunk. Az arány úgy húszból kettő, tehát húsz mintából mi kettőt érzünk megfelelőnek a hazai közönség számára. Indiában külön probléma szokott lenni az alkudozás. Néha már-már ott tartunk, hogy mondják már meg végre mi mennyibe kerül és akkor eldöntjük megvesszük, vagy nem. Egyszer egy indiai partnerünk azt mondta: "Nézze Mrs. Terebess, meg lehetne ezt csinálni tíz centért is, de nem szívesen csinálják meg az emberek annyiért és ez meg is fog rajta látszani."

- Nem gondolkodtál el még azon, hogy el is adj valamit keleten, ne csak vásárolj?

- Gondoltam, de hamar lebeszéltem magam erről. Kína hiába nagy piac, ha nem ismerjük teljesen a piaci helyzetet és az emberek gondolkodásmódját, akkor nagyon naív elképzelésnek tűnik bármiféle terméknek piacot teremteni. Az egy egészen másfajta alázatot kívánna, hogy az ember kitanulja mi az, amit ott el lehet adni. Nagyon márkafüggőek, nagyon nehezen váltanak valami újra, így bármi új termék bevezetése nagy kockázattal jár.

- Mi a szerepe a férjednek a cégben?

- Optimálisan kiegészítjük egymást. A férjem inspiratív és önmegvalósító természete szervesen épül egybe az én fönntartó szerepemmel. Mindkét gyermekünket is, minden kultúra irányába nyitottságra próbáljuk nevelni. A férjemmel mindig arra törekedtünk, hogy ami anyagi haszonra szert teszünk a keleti kultúrából, azt valahogyan az ismeretterjesztés, keletkutatás területén, úgymond nonprofit módon visszaforgassuk, visszadjuk. Ez nem üzlet, ez egy önként vállalt misszió. Ezért hozta létre a férjem a Terebess könyvkiadót is, ami bár ma már nem tud úgy működni, mint ahogy annak idején, de eddig is a keleti kultúra témakörében közel 100 könyvet adtunk ki. Mivel a könyvkiadás veszteségei elviselhetetlenné váltak, így most az internetes publikációra tértünk át és mára a terebess.hu, a távolkelet kultúráját illetően, az egyik legnagyobb kulturális és információs honlap a magyar weben. A cég így teljes, hogy nem csak az áruk eladása, hanem a keleti kultúra megismertetése is a része. Persze, az ember mindig úgy érzi, hogy lehetne mindent még jobban, még szebben is csinálni. Szeretnénk még több remekművet bemutatni, még több értéket közvetíteni. A férjemnek, így a cég spirituális előbbrejutásában elvitathatatlanok az érdemei.

- Nem tudom megkerülni a kérdést, hogy mennyiben fog alakítani a cégen az EU-hoz való csatlakozás? Nem lesz-e nagy a konkurencia Nyugat-Európában?

- Az EU csatlakozással kapcsolatban tele vagyunk tervekkel és reményekkel. Már egyszer próbálkoztunk Olaszországban is üzletet nyitni, de annak akkor nem érkezett még el az ideje. A férjem egyébként is már a kezdetektől fogva európai dimenziókban gondolkodott a cégről. Amikor először próbáltunk betörni a nyugati piacra, rá kellett döbbennünk, hogy az akkori, nálunk újdonságnak számító termékeink, már lefutottak a nyugati piacon. Mára beértük a nyugat-európai színvonalat és árucikkeink minősége és ára egyaránt versenyképes. Így nagy lehetőségnek tekintjük az EU-hoz való csatlakozást. Magyarország azért kis piac és fizetőképességét tekintve is elmarad az európaitól. Mára a kínálatunk olyan sokrétű, hogy nehéz lenne Európában olyan céget találni, amelyik felvehetné e téren velünk a versenyt.

TEREBESS JÚLIA - A TEREBESS COLLECTION TÁRSTULAJDONOSA
Endrei Judit interjúja
Mindörökké nő - Endrei Judit könyve, Szentendre, 2003, 221-224. oldal

- Amikor megismertelek, akkor szép és kapós ruhákat készítettél. Csodálkoztam is, amikor megtudtam, hogy abbahagytad...

- A ruha csak mellékvágány volt, a "szünet" két felvonás között. Korábban külkereskedői szakképesítést szereztem az Artexnél, ahol nagyon nagy fegyelem volt. Húsz centtel sem lehetett tévedni - sem ott, sem másutt a külkereskedelemben. Nagyon kemény iskola volt, olykor még ma is előjönnek az ,artexes szorongásaim". Amikor aztán meglazult a monopolhelyzetben lévő külker vállalatok helyzete, akkor látszott, hogy annak a fajta külkereskedelemnek nincs már jövője. Ráadásul még munkahelyi villongások is kezdődtek, és tizenegy év után úgy éreztem: bárhova, csak onnan el! Akkor már három éve férjnél voltam. Elmondtam otthon a ,,menekülési" szándékomat, mire Gábor - aki könyvtáros volt - beleegyezően csak annyit mondott: "Cicus, ha beéred zsíros kenyérrel, akkor én eltartalak." A szűkösséggel sem engem, sem őt nem lehetett megijeszteni, hiszen én nagyon szegény lány voltam, ő pedig egy puritán
ember.

- Nem riasztott a bizonytalanság?

- Igazából sosem féltem az effajta nehézségektől. Mindig végiggondoltam, hogy mi az a legrosszabb, ami történhet velem az adott helyzet következményeként, de ,kikalkuláltam" azt is, hogy mi lehet a legjobb, ami a dologból kisülhet. Persze bármihez fogtam, abból mindig a maximumot akartam és akarom kihozni. És ha az ember felkészül arra, hogy a legrosszabbal is szembenézzen, akkor bele kell vágni, mindent megtéve a sikerért.
-Ilyen elszántsággal bizonyára hamar sikerült állást szerezned!
-Valóban csak néhány hétig tartott a "munkanélküliségem". Végül is egy téesz melléküzemágához, a párnavarró részleg élére kerültem. Elég hamar beleuntam abba, hogy Vecséstől Budaörsig kellett járnom a bedolgozókhoz, akiknek csak egyenesen kellett varrni, mégis mindennapos gondok voltak a minőséggel. Panaszkodtam erről a férjemnek, Gábornak, mire ő azt mondta: ha ez nem tetszik nekünk, akkor gyártsunk kimonót...

- Ezt viccből vagy komolyan?

Az első pillanatban én sem voltam biztos ebben, de aztán kiderült, hogy komolyan gondolja az ötletet. A japán nagykövetségen szakirodalmat gyűjtött, szabásmintát szerzett, olcsón vásároltunk alapanyagot, és abból elkészültek az első kimonók. Nem felejtem el, kék, bambuszmintás anyagból készült az első. Ezeket sikerült nagyon jól eladni - itt, Magyarországon. Aztán azon kaptuk magunkat, hogy nyakig belekerültünk a ruhakészítésbe. Nem butikokba való tucatárut, hanem egyedi, minőségi darabokat igyekeztünk előállítani, és sikerült komoly szakcégeknek eladni kollekcióinkat.

- Miért nem működik ez így a mai napig?

- Mert a nyolcvanas évek végétől megsokszo rozódott a hazánkba beáramló - gyakran nagyon gyatra minőségű - import ruhakínálat. Olyan körülmények között ráfizetésessé vált az igényes darabok készítése, így inkább abbahagytuk azt a munkát.

- Arccal Kelet felé?

- 1989-et írtunk. A férjem akkor már behatoan ismerte a tavol-Keleti Kultúrát és filozófiát. A japánok életéhez is olyannyira közel került, hogy zen szerzetes is lett. A mai napig is ennek szellemében él. Gábor azonban nemcsak elmélkedik, hanem a keleti kultúra kutatásának és népszerűsítésének szenteli az idejét. Nem is eredménytelenül, hiszen több mint száz könyvet adott ki Ázsiáról, az általa szerkesztett honlapot majd 300 ezren látogatják.

- Jött-e újabb "mentőötlet" azután, hogy a ruhakészítésnek leáldozott a napja?

- Megint a férjem elképzelése segített! A kilencvenes évek elején volt 2-3 millió forintunk, ami akkor nagy pénznek számított. El kellett döntenünk, hogy feléljük-e, vagy kezdünk valami mást vele. A pénz azért van, hogy szolgáljon, és nem azért, hogy mi szolgáljuk, ezért aztán kockáztattunk. Gábor javaslatára minden pénzünket csi-kung golyókba és zöld teába fektettük. Magunk is meglepődtünk azon, hogy milyen érdeklődéssel fogadták a vásárlók ezt a kínálatot, ami hamar el is fogyott. Valójában ezzel alapoztuk meg a mai - immár nagyon komoly árukészlettel rendelkező -üzlethálózatunk, a Terebess Collection létét. Most már az ázsiai kultúra 1500 féle, igényes tárgyát kínáljuk vásárlóinknak.

- Segítették-e kinti kapcsolatok az indulást?

- A kezdeteknél csak magunkra számíthattunk. Fáradhatatlanul nyomoztuk ki azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével elindulhatott - az akkor még egyáltalán nem mindennapos - kereskedés Kínával, Japánnal, Indiával. Gábor Kínában fedezte fel először ezeket a lehetőségeket. Sikeres útjában talán az is segítette, hogy nagy, bozontos szakálla van, mert a kínaiak nagy becsben tartják a dús szőrzetet. Aztán együtt folytattuk a kinti üzleti kapcsolatok kiépítését. Több mint tíz éve működik sikeresen a cégünk, én ügyelek a pénzügyi-gazdasági egyensúlyra, a gyakorlati rész az enyém, az elméleti pedig Gáboré. Egy évtized után már új társakat is találtunk a céghez, így már azt is megengedhetem magamnak olykor, hogy elfáradjak.

- Most, hogy "nagyok" lettetek, hogyan tovább?

- Mostanra már kisebb léptekkel haladunk, mint amikor elkezdtük, hiszen a nulláról indultunk, és űrt töltöttük be a magyar piacon. Jól emlékszem, hogy az első nagykereskedésünk szinte zarándokhellyé vált, egyre többen jártak oda rendszeresen, újabb és újabb kérésekkel, ötletekkel fordultak hozzánk.

- Szinte magától megy az üzlet. Mi jelenthet ilyenkor még sikerélményt?

- Például az, hogy odakint több szép, antik bútordarabot is sikerült felfedeznünk és megvásárolnunk. Köztük olyan remekművek is voltak, amelyeket a Kelet-Ázsiai Múzeum vásárolt meg tőlünk.

- Évente többször is együtt mentek üzleti útra Kínába üzletvezetőddel, Ilikével. Hogy fogadnak ott két nőt üzleti partnerként?

- Nincs ebben ott semmi meglepő, a nők ugyanúgy dolgoznak, mint mi itthon. Bár a parlamentben ott sem nagyon ülnek ők, de a "kevésbé fontos" munkából kivehetik a részüket. A kínai nők nagyon sokat köszönhetnek a kommunizmusnak: teljesen elnyomott helyzetből, alárendelt szerepből - a külső szemlélő számára legalábbis - egyenrangúvá váltak, és ebből az egyenlőségből ők már nem engednek. Persze még sok helyen él a régi életforma, a régi hagyományokkal. Azt is rebesgetik, hogy azért van ma tíz százalékkal több férfi, mint nő abban a hatalmas országban, mert sok újszülött kislány "eltűnik". Azt is tudni kell, hogy Kínában nincs nyugdíj, így a szülőnek a "nyugdíjellátását" a fia jelenti, aki az egyedüli támasz öreg korára. A lányos szülők számára a gyermekük, mint segítség, teljesen elvész, hiszen az esküvő után a férj családjához kerülnek. Szóval, ha alaposan végiggondoljuk, akkor belátjuk, hogy Kínában is akad még bőven javítanivaló a nők helyzetén.

- Mekkora most a Terebess birodalom?

- Tíz üzletünk van már vidéken és a fővárosban. Kistarcsán már egy éve megnyílt a központunk, bemutatótermünk, a Terebess Center, ami valóban nagy, hiszen 8500 négyzetméteren "lakunk". Nemcsak bútorok és használati tárgyak óriási választéka található ezen a helyen, hanem van itt egy könyvtárunk is, ahol húszezer kötet között válogathatnak az ázsiai kultúra hívei. Gábor csodálatos japánkerteket alakított ki, és aki szeretne, az a több száz darabból álló "teás" gyűjteményében is gyönyörködhet.

- A cég fellendülése változtatott-e a család életén?

- A magánéletünkben nem váltunk "újgazdagokká", több évtizede ugyanabban a mátyásföldi családi házban lakunk, egy ötéves autóval járok. Ha van egy kis pénzfeleslegünk, akkor azt nem fölösleges luxusra költjük, hanem például egy szép kínai bútordarabra. Egyetlen igazi "luxusunk" az, hogy mi rendesen fizetjük az adót, nem trükközünk. Sokan mondták, hogy ez őrültség, mert az ő számukra sikk nem fizetni adót. Én azonban nem tudok úgy előremenni, ha még a hátamat is védeni kell. Mi nem a tipikus magyar vállalkozás vagyunk: a szegény cég és gazdag család. Nálunk ez fordítva van, mi arra koncentráltunk, hogy a cég erősödjön.

- A gyerekek - a cégetekkel együtt - felnőttek...

- Két csodálatos fiúnk van, fantasztikus nyelvtehetséggel megáldva. Gyuri 18, Pali 21 éves. Egy furcsa világba születtek bele, mert nálunk mindig jöttek-mentek a vendégek, nagyon gyakran ázsiaiak, afrikaiak. Számukra ez teljesen természetes volt, és én nagyon örülök, hogy két ilyen nyitott fiam van. Tudni kell, hogy amit megteremtettünk, az nemcsak a kettőnk munkája a férjemmel, hanem az egész családé. Az adott erőt, hogy van a két fiúnk, értük érdemes csinálni, meg kell mutatni nekik ezt a csodálatos keleti világot. Ha nem lett volna gyerekünk, akkor biztosan nem jutottunk volna el idáig. Ebben a sikerben ők is benne vannak, nekik akartuk megmutatni, hogy milyen végtelenül tág és érdekes ez a világ.

Terebess Júlia
RECEPTEK OTTHONRÓL ÉS A TEREBESS ÍZTEREMBŐL

Receptek

·   Sült paprika barna szószban (320 kcal/fő)

Az erős paprikának meghagyjuk a belső magos részét, csak a két végét vágjuk le, hogy a szaft belefolyhasson. Az édes paprikának kivesszük a csumáját is.

A forró olajra tesszük a natúr paprikát és mindkét oldalát közép-barnára pirítjuk. Ekkor még nem puha. Ráöntjük a szójaszószt és a hoiszin szószt meg 1 dl vizet. Lefedjük, és 4-5 percig hagyjuk párolódni. Akkor jó, ha a paprika kissé kifakul és összeesik.

Ha a szaft túl sós és sűrű, felengedjük egy kis vízzel, ha túl híg, akkor még egy kicsit párologtatjuk fedő nélkül. Fontos, hogy a szaftja az ízlésünk szerint legyen sós, mert nagyon finom kenyérrel tunkolva.

Apróra vágott hideg feta sajtkockákkal tálaljuk.

* * *

·   Gőzölt hal, bambuszgőzölőben (370 kcal/fő)

·   Paradicsom csatni

Minden hozzávalót összeaprítunk, esetleg a paradicsomot meghámozzuk, és legalább 1 órán át főzzük, a végén nagyon ügyelve rá, hogy le ne égjen.

Nátriumbenzoát tartósítót keverünk hozzá. Forrón üvegekbe tesszük, lezárjuk és száraz dunsztba (újságpapírba tekerve párnák és takarók közé) pakoljuk 1-2 napra.

* * *

·   Alma csatni mentával, citrommal

Az almát hámozzuk meg és kockázzuk fel. A citromokat mossuk meg, vágjuk fel és daráljuk össze a mentával (aprítóban vagy turmixgépben), a citrom héját is adjuk hozzá, csak a magokat szedjük ki.

Főzzük össze a többi hozzávalóval lekvár sűrűségűre.

Ezt is ugyanúgy tegyük el, mint a paradicsomos csatnit.

* * *

·   Túrógombóc – pille könnyű (675 kcal/fő)

A túrót összekeverjük a búzadarával, tojássárgájával és pici sóval, majd a hűtőbe tesszük legalább egy órára, de másnapig is hagyhatjuk. Ez a pihentetés nagyon fontos, mert ezalatt a túró átáztatja a búzadarát, így pillanatok alatt megfő és puha lesz.

Főzés előtt pirítsuk meg az olajon a zsemlemorzsát, hogy kihűljön, mire a gombócot beleforgatjuk.

Főzéskor felverjük a tojásfehérjét és óvatosan összekeverjük a túróval. Barack nagyságú gombócokat formázunk vizes kézzel és lobogó forró főző vízbe dobjuk. Ha feljött a színére, 1-2 perc múltán kiszedjük, és a pirított morzsába forgatjuk.

Egy tálon szépen elrendezzük, leöntjük tejföllel, bőven meghintjük fahéjjal, porcukorral.

* * *

·   Rák fokhagymával sütve (350 kcal/fő)

A fűszereket apróra vágjuk (aprítóban a legegyszerűbb). A rákokat megtisztítjuk és serpenyőben kevés olajon megpirítjuk. Ha már pirult színük van, beletesszük a fűszerkeveréket, és 3-4 percig együtt sütjük.

Ha kedvünk tartja, a fűszerekkel süthetünk hozzá kockázott almát, paradicsomot is.

Főtt rizzsel adjuk fel.

* * *

·   Japán ihletésű marinált lazac (290 kcal/fő)

A lazac bőrét lehúzzuk, a szálkákat kiszedjük, és a halat nagyon vékony szeletkékre vágjuk.

Hozzáadjuk a szójaszószt, az ecetet, a gyömbért, a szézámolajat és összekeverjük. Félóra múlva ellenőrizzük, mennyire sós vagy savanyú, mert sokféle szójaszósz és ecet van forgalomban. Ízlés szerint növelhetjük az adagot, ha szükséges.

Ha vendégeket várunk, már előző nap elkészíthetjük, mert két napig is eltartható a hűtőszekrényben.

Kenyérrel vagy pirítóssal előételként tálaljuk.

* * *

·   Rozmaringos szűzérmék kardon (395 kcal/fő)

A szűzpecsenyéből apró érméket vagy kockákat vágunk, sózzuk, borsozzuk és felfűzzük a rozmaring ágakra. A leveleket rajta hagyjuk. Meglocsoljuk olívaolajjal és legalább egy óráig állni hagyjuk a hűtőben, de állhat másnapig is. Frissen sütjük ki olívaolajban.

Tálaláskor a kardocskákat beleszúrhatjuk a köretként feladott parajos burgonyapüré kupacba. Nagyon finom a marinált endívia is hozzá.

* * *

·   Spenótos burgonyapüré (500 kcal/fő)

A burgonyát feltesszük főni és közben a vajon megpároljuk a tépkedett spenótot. Ha puha, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és a borsot.

A megfőtt burgonyát áttörjük és összekeverjük a spenóttal, tejjel. Megsózzuk. Ha habosan szeretjük, megdolgozhatjuk a habverő géppel is. Picit babrás, de megéri!

* * *

·   Endívia savanyúság

Ez egy régi családi savanyúság eltevő recept új változata. Ezt a savanyúság levet előre elkészítem nagy mennyiségben és üvegben tartom. Ha valami zöldség kimarad főzéskor, vagy meglátok a piacon valami eltenni valót, akkor csak ráöntöm a mosott zöldségekre és lezárom. Fel lehet használni zöldbabhoz, paprikához, csalamádéhoz, zöld paradicsomhoz, kisdinnyéhez, uborkához. Az endíviát tavaly próbáltam ki először. Nagyon jól sikerült, ropogós maradt és az ízét is megőrizte.

Ezeket egyszerűen hidegen összekeverjük.

Amikor a savanyúságot eltesszük, az üveg aljára egyedileg adhatunk a zöldséghez illő további ízesítőket. Néhány ötlet: torma, kapor, bors, tárkony, rozmaring, mustármag, kömény, babérlevél, zeller, lestyán, fokhagyma gerezdek.

* * *

·   Zöldséges raguval töltött padlizsán (160 kcal/fő)

A padlizsánokat vékonyan meghámozzuk, félbevágjuk, a közepüket kivájjuk, mint egy csónakot. A zöldségeket apró kockára vágjuk, a póréhagymát karikákra. Forró serpenyőben lepirítjuk a hagymát, utána a burgonyát, a megmaradt padlizsán, végül a paradicsomot. Arra nagyon figyeljünk, hogy valóban pirítsuk a zöldségeket, ne főzzük. Ízesítsük sóval, majd a zöldfűszerekkel. A kivájt padlizsánokat kevés vajon átfuttatjuk, tepsire helyezzük, betöltjük a zöldséges ragut jó púposan, a tetejére sajtot reszelünk, és pirosra megsütjük.

Előételnek vagy uzsonnára tökéletes.

* * *

·   Séfünk kedvenc tarjája (1280 kcal/fő)

A kicsontozott tarját enyhén kiklopfoljuk, megsózzuk és fokhagymával (vagy fokhagyma olajjal) bekenjük, félretesszük.

Serpenyőben a kockára vágott szalonnát zsírjára pirítjuk. Hozzátesszük az apróra vágott vöröshagymát. Addig pirítjuk, míg a hagyma üveges nem lesz. Karikára vágott kolbásszal átforgatjuk.

Az egyik szelet húsra tesszük ezt a ragut, megszórjuk pirospaprikával. Ráhelyezzük a másik szelet tarját is, és hústűvel vagy fogpiszkálóval összetűzzük úgy, hogy a töltelék sütés közben ne potyogjon ki. Mindkét oldalát megsütjük, hagymás paprikás tört burgonyával tálaljuk. Adhatunk mellé friss uborkasalátát.

* * *

·   Joghurtos csirkemell (390 kcal/fő)

A csirkemellekből szeleteket vágunk és összekeverjük a joghurttal, sóval borssal, curry porral. A joghurton kívül a fűszereket kedvünkre változtathatjuk.

Legalább pár órát pácoljuk így, de nyugodtan eltehetjük másnapra. Sütés előtt beleforgatjuk a kukoricalisztbe és mindkét oldalát aranybarnára sütjük. Frissen fogyasszuk. Nagyon finom cukkinis burgonya lepénnyel vagy magos polentával és kapros kefir öntettel.

* * *

·   Cukkinis burgonyalepény kapros kefirrel (165 kcal/fő)

Lereszeljük a nyers burgonyát és a cukkinit. Hozzáadjuk a tojást, a lisztet és a kakukkfüvet. Nyolc lepénykét formázunk belőle és olajon mindkét oldalát megsütjük.

A hozzávalókat keverjük össze, és hidegen kínáljuk.

* * *

·    Magos polenta (374 kcal/fő)

A forrásban lévő vízbe beleöntjük a darát, a vajat, pici sót és a pirított magokat. Állandó keverés mellett addig főzzük, amíg el nem válik az edény falától. Ekkor már szeretne az alja leégni, ezért nagyon figyeljünk oda. Kicsit hagyjuk kihűlni (10-15 percig), és egy fóliával kibélelt őzgerincbe szorosan szedjük át. Pár napig is eláll a hűtőben. Fogyasztás előtt vágjunk szeleteket belőle és forró olajon picit mindkét oldalát megpirítjuk. Nemcsak köretnek kiváló, de juhtúróval, sajttal, szaftos salátákkal önállóan is feladható.

* * *

·   Szendvicskrémek

Az a nagy előnyük, hogy több napig elállnak, vendégség előtt egy-két nappal elkészíthető és még később is fogyasztható. Nagyon fontos, hogy csak fogyasztás előtt kenjük föl a kenyérszeletekre, nehogy eláztassa a szendvicset.

·   Lasszi

Nagy tejfogyasztó lévén, Indiában teljesen beleszerettem egy üdítőbe, amelyik érthetetlen módon még nem honosodott meg Európában. Én most teszek ezért egy lépést. Az alapja joghurt és nagyon sokféleképpen lehet ízesíteni. Készítik sósan, erős fűszeresen, édesen. Az édeset sokszor mangóból csinálják, mert nagyon finom, intenzív aromája van.

Az alap: 2 dl joghurt 1 dl jég (cca 10 dkg), amit a hozzávalókkal együtt összekeverünk. Jó a turmixgép, aprítógép vagy a botmixer. Egyszerre készíthetünk akár egy kancsóval is, mert a hűtőben 1-2 napig eláll, csak fogyasztás előtt kell felkeverni.

A lasszi készítésénél szeretnék szabad kezet adni mindenkinek, csinálják abból, ami van, és persze amit szeretnek. Én inkább csak ötleteket adok. (Szívesen megkóstolnám, amik esetleg a bíztatásomra születnek, biztos túltesznek rajtam!). A felsorolásban, amikor azt írom, hogy édesítő, az lehet méz, cukor, vagy diétás készítmény. A diétás édesítőknél vigyázzunk, mert sokszor nem olvad fel a jeges italban, de kapható folyékony változatban is.

Ha megszeretjük a mentát, akkor frissen, felaprítva eltehetjük mézben, így hónapokra van tartalékunk, és nem kell utána járni.

* * *

·   Aszalt szilvás padlizsán (Böjte Ágnes receptje)

A padlizsánt meghámozzuk és kb. 5 cm-es csíkokra vágjuk, majd hőálló tál vagy tepsi aljára tesszük. Az aszalt szilvát már előző nap borba áztatjuk, vagy 5-10 percig főzzük a borral, majd azt is a padlizsán tetejére borítjuk (borral együtt). A főzőtejszínbe keverjük a reszelt füstölt sajtot, a fél krémsajtot, a mustárt és a fűszereket. Az egész masszát ráöntjük, és fóliával letakarva sütjük fél órát, aztán fólia nélkül még 15 percet.
Húsok mellé is izgalmas köret.

* * *

·   Savanyító lé

1 l víz
2,5 dl 10%-os ecet
15 dkg cukor
3 dkg só
1 mokkáskanál kénpor

Alulra: egész bors, mustármag, koriander, szegfűbors, boróka, kakukkfű (tárkony, bazsalikom, zeller)

·   Pickle-kísérlet

Léhez:

2 l víz
1 l almaecet
3 kg só
sok szárazfűszer (fekete bors, boróka, szegfűbors, mustármag, koriandermag, erős szárított csili- vagy cseresznyepaprika)

Összefőzzük, majd hagyjuk lehűlni. Lehűtés után 2 mokkáskanál borkénport teszünk bele.
Az üvegek aljára sok zöld fűszer (zellerzöld, kakukkfű, bazsalikom stb.), kockára vágott uborka és fokhagyma gerezdek.

* * *

·   Bodzavirágszörp

Hozzávalók:
25 nagy bodzavirág ernyő (kicsiből dupla mennyiség)
2,5 kg cukor
2,5 l víz
5 dkg borkősav
5 dkg citromsav
50 dkg citrom aprítva

A cukorból és vízből szirupot főzünk, lehűtjük, majd ráöntjük a többi hozzávalóra.