Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

17. Sabdártha - pratyajánám - itaretarádhjászát - szamszkarasz tat - pravibhága - szamjamát szarva - bhúta - ruta -dzsnyánam.
17. ..... szó; hang, .... tárgy; szándék, ..... ideá(nak); az elme tartalmának, ..... mivel egymásra helyezettek, ....... összekeverés; konfúzió, ....... azoknak a, ..... szétválasztása; elkülönítése; felbontása, ...... szamjámát végezvén azon, ..... minden, ..... élőlényen, ..... hangokon, .... tudás; megértés.
17. A hang, a ( mögötte lévő ) jelentése és az elgondolás (idea, amely akkor van jelen az elmében), összekevert állapotban vannak együtt jelen. Szamjámát végezvén a hangon, azok elkülönülnek és így bármely élőlény által kiadott hang jelentésének megértése jön létre.

Amennyiben meg akarjuk érteni hogyan fogja fel a jógi bármely élőlény által kiadott hangok jelentését, akkor azt a mentális folyamatot kell figyelembe vennünk, amely a hangokat létrehozza. Vegyük például a párját hívó fülemülét. Mi csak a külső hangot halljuk, azonban az a hang összetett folyamat végső kifejeződése, amelyhez még két másik elem is tartozik. Az egyik a fülemüle elméjében jelenlévő kép a párjáról, és a másik az a vágy vagy szándék (Artha), hogy a párját lássa. E két elem nélkül a hangokat nem lehetett volna létrehozni. Amennyiben valaki be tudna hatolni a fülemüle elméjébe, akkor e két tényezőnek tudatára ébredne és akkor azonnal megértené a külső hangok jelentését. Az I. rész 42-es szútrájának elmagyarázásakor már rámutattunk, hogy amikor valamely összetett mentális folyamatban több ilyen természetű tényező van jelen, azok azáltal bonthatók fel és különíthetők el egymástól, hogy a legkülsőbb tényezőn végzünk szamjamát. Ez a három tényező alkot egy olyan "magot", amelyet fel lehet nyitni és az elmagyarázottak szerint a jelentést el lehet különíteni. Ez a jógit azonnal képessé teszi, hogy a fülemüle által kibocsátott hang jelentését megértse. Mivel minden élőlény által kiadott hangok, a fent említett ugyanilyen mentális folyamat által jönnek létre, szamjama által a jógi mindig megértheti azok jelentését.
Az ilyen hangok jelentésének megértéséhez, a jóginak nem kell leülnie a meditáláshoz. Ha egyszer elsajátította a szamjama technikáját és megtanulta azon összetett folyamatok felbontását, amelyek a külső hangokat eredményezték, akkor szinte pillanat alatt végighaladhat a folyamaton és így a hangot hallva megismerheti annak jelentését.

18. Szamszkára - szaksátkaranát púrva - dzsátidzsnyánam.
18. ..... benyomások, ..... megfigyelése által; közvetlen észleléssel, .... korábbi; előző, .... születésnek a, .... ismerete.
18. A benyomások közvetlen észlelése által, ( jön létre ) az előző születések ismerete.

Az újraszületés tanának része, hogy a tudathordozó eszközeinkre valamilyen benyomást gyakorol minden olyan tapasztalat, amelyen átmentünk, és amelyeket megfelelő módszerek alkalmazásával vissza lehet nyerni. Hipnotizálási kísérletek következetesen utalnak arra, hogy a tapasztalatok, amelyeken valamely személy élete folyamán ment át, kitörölhetetlenül belevésődtek az agyába, még akkor is ha nem képes rájuk emlékezni. Ezt bizonyítja az a tény, hogy amikor hipnózis állapotába viszik, azok a tapasztalatok előidézhetők. Például, az olyan személy, aki valamely nyelv alapjait sem ismerte, hipnózis alatt egyszerre csak folyamatosan kezdett azon a nyelven beszélni és egy egészen más személyiség jellegzetességei mutatkoztak nála. Ez arra utal, hogy az általunk átélt összes életek benyomásai valahol bennünk vannak, és tudatunkba eléggé mélyen merülve lehetséges azon benyomásokat létrehozó tapasztalatok újra átélése. Ez hasonlóan történik, mint ahogyan valamely hanglemezről lehetséges azoknak a hangoknak a visszahallása amelyeket az arra rögzített benyomások hoztak létre.
Az előző életek ezen benyomásai csak olyan tudathordozó eszközben lehetnek jelen, amely nem alakul újra minden inkarnációban, miként a fizikai test. Ezt a tudathordozó eszközt kárana sarírának vagyis kauzális testnek nevezik és a II. rész 12-es szútrájában karmásajaként hivatkoznak rá, mivel abban van elrejtve a karma minden "magja", amely a jelen valamint a jövő életekben fog kihajtani. Minden magas szintre fejlődött jógi, aki tudatát a kauzális testébe képes visszavonni, így kerülhet közvetlen kapcsolatba ezekkel a benyomásokkal és ezáltal mind mások, mind a saját előző életéről szerezhet tudomást. Ennek technikáját a szamjama által lehet elérni.

19. Pratyajaszja para - csitta - dzsnyánam.
19. ..... az elme tartalmából, .... másoké, ..... elmének a, ..... ismerete.
19. Az elmét elfoglaló képnek ( szamjama általi közvetlen észlelése által), mások elméjének ismerete történik.

A pratyaja kifejezés jelentését másutt már teljesen elmagyaráztuk. Valamely sajátlagos tudathordozó eszközön át működő elme tartalmát jelenti. Mivel az átlagos egyén tudata éber állapotban a mentális testén át működik, pratyaja ebben az esetben az elmét elfoglaló mentális képet jelenti. Bárki megismerheti azt az elmét, aki ezt a mentális képet láthatja. Ezt szamjama végzésével lehet elérni, és a két tudathordozó eszköz közötti tisztánlátó kapcsolat létrehozásával. Mivel ez a szútra közvetlenül a III. rész 18-as szútrája után következik, a szasátkaranát szavakat a pratyajaszja után következőként lehet értelmezni.

20. Na csa tat szálambanam taszjávisají - bhútatvát.
20. .... nem, .... és, .... az, .... ami támogatja ( .... amin valamely tárgy függ vagy amely alátámasztja), .... annak a, ..... mivel annak nem tárgya ( a szamajmáé).
20. Azonban a mentális képet alátámasztó más mentális tényezőket nem, mivel az nem tárgya (a szamjamának ).

Nyilvánvaló, hogy a másik elmében lévő mentális kép észlelésével, a jógi nem szerezhet automatikusan tudomást a mentális kép mögött jelenlévő indítékról vagy szándékról. Ezt egy példa teszi világossá. Tegyük fel, hogy a jógi a Nap képét látja a másik elmében. Ezt a képet a Napon gondolkodó csillagász hozhatja létre, akit a Nap mint csillagászati tárgy érdekel. Ugyanezt a képet egy a Nap szépségében gyönyörködő művész is létrehozhatja. De a mentális képet napimádó is létrehozhatja, aki a Napot az isteni élet kifejeződéseként imádja. A mentális kép mindezekben az esetekben ugyanaz lesz, azonban a mentális háttér lesz egészen más. A szútra rámutat, hogy a mentális kép puszta észlelésével, a jógi nem lesz képes tudomást szerezni a háttérben jelenlévő más tényezőkről, amelyek a kép létrehozásáért felelősek. Ez a példa csupán annak kihangsúlyozására szolgál, hogy a nevek és formák világa eltér és könnyebben elérhető mint az indítékok stb. világa, amely az alsóbb elmében mozgásokat hoz létre.

21. Kája - rúpa - szamjamát tad - gráhja - sákti - stambhe csaksuhu - prakásászamprajoge 'ntardhánam.
21. .... a test, .... forma; láthatóság, .... szamjamát végezvén azon, .... attól; azóta, ..... felfogó; befogadó; érzékeny; felfogható; megérthető, ...... képessége; teljesítmény, ..... felfüggesztésével, ..... a szemének a, .... a fénnyel, .... nem lévén kapcsolat, .... eltűnés; láthatatlanság.
21. Rúpán ( az öt tanmátra egyikén) szamjamát végezvén, a felfogó képesség felfüggesztésével, ( a megfigyelő ) szeme és ( a testtől érkező ) fény közötti kapcsolat megszakad és a test láthatatlanná válik

Önmagunk láthatatlanná tétele a jóga által elérhető egyik jól ismert sziddhi. Hogy lehet ennek a sziddhinek a működési módját ( modus operandi) megmagyarázni? A modern tudomány szerint, valamely test akkor válik láthatóvá, ha az arról visszaverődő fény eléri a felfogó szemét. Amennyiben a
szem és a fény közötti kapcsolatot meg lehet akadályozni, akkor a test láthatatlanná válik. Ezt a rúpa tanmátrán végzett szamjamával lehet megtenni. A tattvák, tanmátrák, és az érzékszervek, valamint a megfeleléseik jól ismertek, és a jóga tudománya alapjául szolgáló lélektan szervesen hozzátartozó részét képezik. Minden látási jelenség a rúpának nevezett tanmátra, a tedzsasznak nevezett tattvának, valamint a csaksuhunak (szem) nevezett érzékszervnek a függvénye. A rúpa tanmátrán végzett szamjamával, a jógi megismeri a tattvát, a tanmátrát, valamint az érzékszervet összekötő erőket és tetszése szerint kezelheti azokat. Így hát a testéről visszaverődő fényt megakadályozhatja abban, hogy elérje vagy befolyásolja a felfogó szemét és ezáltal láthatatlanná teheti magát.

22. Etena sabdády antardhánam uktam.
22. .... ezáltal; a fentiek szerint, .... hang, .... és mások; stb. .... eltűnés, .... elmondták vagy leírták.
22. A fentiekből megérthető a hang stb. eltűnése.

Az előző szútrában a látás jelenségével kapcsolatban említett alapelv, a többi négy érzékszervre is alkalmazható. Így tehát szamjamát végezvén a sabda tanmátrán és így tudást szerezvén az ákásának nevezett tattva és srotrának ( a fül) nevezett tanmátra között működő erőkről, a jógi ellenőrizni tudja a hanggal kapcsolatos jelenségeket. Ha bármely érzékelő szervre ható rezgést el lehet vágni a rezgés forrásától, azok a rezgések természetesen felfoghatatlanokká válnak a vonatkozó érzékszerv számára. Egyes szövegekben nyilvánvalóan azért hagyják ki ezt a szútrát, mivel az ebben lévő megállapítást, már az előbbi szútrából is le lehet vonni.

23. Szopakramam nirupakramam csa karma tat-szamjamád aparántadzsnyánam aristebhjo vá.
23. ..... energikusan működő; aktív, .... lassan működő; intenzív tevékenység nélkül; szunnyadó, .... és, .... valamely személy cselekedeteinek összege (a jövőjét meghatározó szempontból), ..... azokat, .... szamjamát végezvén azon, .... a halálról; a végső befejezésről, .... tudás, .... jelekből; ómenekből vagy előjelekből, .... vagy.
23. A karma kétféle: aktív és szunnyadó. Azokon szamjamát végezvén, megtudható a halál ideje. Ugyanez az előjeleken végzett szamjama által is.

Akik tájékozottak a karma tanában, emlékezni fognak, hogy a karma háromféle: prárabdha, szamcsita és krijamána. Szamcsita karma a felgyülemlett karma teljes készlete, amelyet az egyén a jelen és előző életei alatt hozott létre, és amelyet még le kell dolgoznia. Prárabdha ennek a teljes készletnek az a része, amelyet a jelen testetöltésben kell ledolgozni. Minden testetöltés elején, ennek a résznek a teljes készletből történő kiválasztása történik, a karma különféle típusainak kidolgozásához abban a testetöltésben adott lehetőségek szerint. Krijamána a napról napra létrehozott karma. Ennek egy része azonnal kimerül, míg a megmaradó rész a felgyülemlett készletet növeli.
A fentiekből világossá válik, hogy a szamcsita karmától a prárabdha karma a jelen életben való kifejeződési lehetősége által különböztethető meg. Bárki számára, akinek távlati rálátása van a szamszkárákra, lehetősége kell legyen, hogy ezt az aktív prárabdha karmát megkülönböztethesse a szunnyadó szamcsita karmáról. Amennyiben ez megtehető, akkor a halál idejének megállapítása egészen könnyű kell legyen. Az pedig az a pillanat lesz, amikor a prárabdhába foglalt karmák kimerülnek. Ez az amit a szamcsita és a prárabdha karmán történő szamjama létrehoz. Azonban ez a szidhi magában foglalja a tudatnak a kárana saríra (kauzális test) szintjére emelésének képességét. Ez a test az összes kármikus szamszárák tárolója, és amikor jógi már tudatosan képes ebben a testben működni, csak akkor tudja a saját és mások életének karmikus lehetőségeit sikeresen kutatni.
Másik mód ahogyan a jógi a halál idejét megállapíthatja az, hogy megfigyel bizonyos előjeleket, és azokon végez szamjamát. A tudományos korszak bejövetele, az összes ilyen dolgokat, mint az ómenek vagy előjelek, a babonák világába száműzte. Semmi kétség, hogy a tudomány haladása előtt, a tudatlan tömegek, az előjelek témáját, a leggorombább babonákkal és képzelgésekkel vette körül. Azonban meg kell érteni, hogy semmi eredendően abszurd nincs abban, hogy bizonyos rendelkezésre álló jelek vagy jelenségek által, az éppen bekövetkezni készülő jövő eseményekre kapunk utalásokat, mivel a bekövetkezendő események, azok tényleges bekövetkezése előtt, már előre vetítik az árnyékukat.
Amikor egy orvost súlyos betegség utolsó fázisában lévő beteghez hívják,
akkor egyszerűen azzal, hogy a beteg pulzusára teszi a kezét, néha teljes bizonyossággal meg tudja mondani, hogy az e világból éppen eltávozóban van. A pulzus a beteg általános állapotára utal, és az orvos majdnem teljes biztonsággal jelezheti előre a beteg halálát. Az orvos előrejelzése nem kitalálásra alapozódik, hanem bizonyos megfigyeléseiből levont következtetésekre. Nem minden ember tud ilyen eseményt előre megmondani. A valódi előjel olyan jelentős jelzés, amely a bekövetkezendő eseményre utal. Önmagában triviális is lehet, és az is lehet, hogy nem függ össze ésszerűen az előre jelzett eseménnyel, azonban annak akinek a természetes jelenségek belső oldalára van rálátása, a jövő eseményre vonatkozó határozott utalást adhat. Azonban nyilvánvaló, hogy csak akiknek megnyílt a belső látásuk, és akik szamjamával képesek a hatásokat azok okaira visszavezetni, ismerhetnek fel valamilyen óment, és értelmezhetik azt helyesen.

24. Maitri-ádisu baláni.
24. ..... barátságosságon, stb., ..... erő vagy képességek.
24. (Szamjamát végezvén) a barátságosságon stb., (a tulajdonság) erőssé válik.

A lélektan jól ismert törvénye, hogy ha kitartóan gondolunk bármely tulajdonságra, képességre, akkor az a tulajdonság egyre inkább jellemünk részévé válik. A meditáció fokozza ezt a hatást, mivel ebben az elme összpontosítása sokkal intenzívebb mint az általános gondolkodásban. Szamádhiban az alábbi okok miatt roppant módon fokozódik ez a hatás. Amikor a jógi bármely képességen szamjamát gyakorol, akkor elméje arra az időre eggyé válik azzal a képességgel, ahogyan azt az I. rész 41-es szútrájában már elmagyaráztuk. A pozitív képességek, mint például a bátorság, részvét stb., nem bizonytalan, ködös dolgok, amilyeneknek az alsóbb elme számára tűnnek, hanem határtalan erejű valóságos, eleven, dinamikus alapelvek, amelyek megfelelő eszközök híján nem képesek az alsóbb világokban megnyilvánulni. Valamely alapelv vagy tulajdonság, ameddig csupán gondolunk arra tulajdonságra, úgy mondhatnánk, gyengén sugározza ragyogását, azonban a sugárzás egyre ragyogóbb lesz, amint az a gondolkodás mélyebbé és kitartóbbá válik, és egyre inkább ráhangolódik arra a tulajdonságra. Amikor azonban valamely különleges képességen végzünk szamjamát és az beleolvad az elmébe, akkor az elmén át az a tulajdonság határtalan mértékben nyilvánulhat meg. Még
amikor azzal a tulajdonsággal való együttrezgés a szamjama abbahagyásával meg is szűnik, annak a közvetlen kapcsolatnak a hatása, maradandó benyomást gyakorol az elmére, és roppant mértékben növeli meg annak képességét, úgy, hogy normál körülmények közepette is megnyilváníthassa azt a tulajdonságot. Továbbá a szamjama ismétlésével annyira összehangolódik a tulajdonsággal, hogy a normál életben könnyűvé és természetessé válik annak tökéletes kifejezése.
Ez az ahogyan az előrehaladott jógi a szeretet, szimpátia, bátorság, türelem stb. megtestesülésévé teheti magát, és olyan mértékben képes azokat kifejezni, amely csodálattal tölti el a még azon tulajdonságok elsajátításával küzdő kezdőt.
Szamjama, ezért a jellem-építés leghatékonyabb technikájával látja el a jógit.

25. Balesu haszti-baládíni.
25. ..... az erőn végzett szamjama által; képességek (többes szám), ..... az elefánt ereje.
25. (Az állatok) erején (szamajamát végezve), az elefánt stb. ereje.

Az emberi jellemvonásokra vonatkozóan fentebb elmondottak, ugyanúgy alkalmazhatók az állatok jellegzetes képességeire is. Így, amennyiben a jógi, a különféle állatokra jellemző erőkön végez szamjamát, még az elefánt erejét is elsajátíthatja. Az elefánt természetesen nem jelenti az elérhető erő határát. Ezt az állatot csupán azért említik, mert feltételezhetően az általunk ismert legerősebb állat. Nehéz megmondani, hogy hol van a megszerezhető erő határa.
Amit meg kell jegyeznünk az, hogy ezek az összes tulajdonságok vagy képességek mint például az erő, a sebesség, stb., amelyek általában fizikai erőket jelentenek, nem puszta elvontságok, hanem eleven alapelvek, vagy tattvák, amelyek eredete a Logosz tudatában van. Amennyire az ránk vonatkozik, így ezekkel az alapelvekkel közvetlen kapcsolatba kerülő jógi határtalan lehetőségű forrással kerül kapcsolatba.

26. Pravritti-áloka-nyászát szuksma-vjavahita-viprakrista-dzsnyánam.
26. ..... magasabb érzékszervi tevékenység; fizikain túli képesség, ..... könnyű, ..... irányítás vagy kivetítés által, ..... a kicsinek; finomnak; aprónak, ..... a rejtett; a homályos, ..... a távoli, ..... tudás.
26. A fizikai fölötti képesség fényét irányítva, a kicsi, a rejtett vagy a távoli ismerete.

Az okkult bölcselet jól ismert tanítása, hogy a fizikai világot áthatva fokozódó finomságú fizikain túli világok vannak. Patanydzsali nem említette és osztályozta határozottan a különféle szinteket, azonban létezésük benne foglaltatik a különféle tudatszintekről (I. rész, 17-es szútra), valamint a gunák fokozatairól (II. rész, 19-es szútra) szóló tanításaiban. Az ebben a szútrában a magasabb érzékelési tevékenységre, vagy a fizikain túli képességekre való utalása, úgyszintén arra vall, hogy a fizikainál finomabb világok létezését, valamint azokba hatolás képességének gyakorlását elfogadottnak tekintette. Másik oka annak, hogy kifejezetten nem említette a különböző szintek létezését, talán az, hogy a világegyetem anyagi oldalának ilyen felosztása, a jóga céljára nem szükséges. A jóga mint gyakorlati tudomány, főleg az emberi tudatnak a
létezés egyre magasabb szintjeire emelésével foglalkozik, és mivel az összes szintek valójában az anyagrészecskék heterogén tömegét képezik, a kényelem kedvéért egynek vehetők.
A kicsinység, finomság, homályosság és távoliság, amire ebben a szútrában utal, mind az érzékszervek korlátozottságainak következménye. Ezeken a korlátozásokon, az érzékszervek felfogóképességét bővítő, magas szintre kifinomított fizikai műszerekkel igyekszik a tudomány felülkerekedni. Így a tudomány óriási segítséget nyújt a szemnek azáltal, hogy a távcső segítségével meglássa azt ami távoli, a mikroszkóppal, hogy lássa azt ami parányi, és a röntgen felszereléssel azt ami rejtett. Azonban az érzékszerveink számára rendelkezésre bocsátott műszeres segédeszközök, annak ellenére, hogy bizonyos módon csodálatosak, különféle módon mégis roppant korlátozottak. Első sorban, akármennyire is nagyítanak, megfigyelési területük mégis csak a fizikai világra korlátozódik. Természetük miatt, az összes fizikain túli világok mindig rejtve maradnak bármilyen megtervezett, legérzékenyebb fizikai műszer elől is. Mivel a fizikai világ, a megnyilvánult világegyetemnek csupán a legkülsőbb burka, a világegyetemre vonatkozó tudásunk továbbra is töredékes és nagyon részleges marad. Másrészt ezen a módon sohasem lehet az alapvető tudományos kérdésekre vonatkozó végső igazságokat elérni. Bármilyen csodálatos az anyagra és az energiára vonatkozó tudásunk, nem szabad elfelejtenünk, hogy ez kikövetkeztetett tudás, és ezért kétkedésnek és hibázásnak van kitéve. A különféle elméletek gyors meghaladása, egyik az másik után, ami végigvonult a vegytan és a fizika területein a tudomány haladásán, olyan sok zűrzavart és bizonytalanságot teremtett a megnyilvánult világegyetemre vonatkozó alapvető kérdések tekintetében, hogy a tudós, - kivéve a megszerzett és oly csodálatos módon felhasznált tapasztalati tényeket -, most már semmiben sem biztos.
Ez elkerülhetetlen, ameddig kizárólag fizikai eszközökkel, műszerekkel és matematikai elemzésekkel folytatjuk egy olyan világegyetem kutatását, amelynek alapjai az elme és a tudat birodalmaiban vannak.
Nos hát, a jóga szerinti módszer egészen más. A külső segédeszközöket teljesen félreteszi, és belső észlelés szerveinek kibontakoztatásában bízik. Ezek a szervek minden fejlett emberi lényben, többé kevésbé tökéletesen fejlett állapotban vannak jelen, és csupán a jóga szerinti módszerek általi megfelelő gyakorlással, használatba kell azokat venni. A tudat és az anyag finomsága minden szintjének megfelelően, ezen szervek kibontakoztatása, lépésről-lépésre természetesen nyitja meg a jógi számára az anyag minden finomabb birodalmát, egészen fel az utolsó fokozatig, ahol az anyag eltűnik a tudatban. Történetesen még a fizikai világ jelenségeinek vizsgálati lehetőségeivel és erőinek sokkal
egyszerűbb és hatékonyabb kezelési lehetőségeivel is ellátja őt, amint azt a sokféle sziddhi természete világosan mutatja. Az viszont igaz, hogy a jóga szerinti módszer egyéni, és alkalmatlan a nyilvános bemutatásra, továbbá hosszas és szigorú ön-fegyelmet igényel. De azok akik képesek meglátni az élet káprázatait, és elhatározták magukat, hogy meg akarják találni az igazságot, készek arra, hogy a fentieket részesítsék előnyben, amikor felfogták, hogy a tudományos módszer a fizikai szintről csupán felszínes ismereteket képes adni, ami nem elegendő ahhoz, hogy az élet korlátozásaitól megszabadítsa őket.
Az ebben a szútrában hivatkozott képességek határozottan alacsonyabb rendűek mint a sokkal fontosabb valódi sziddhik, mivel világszerte szétszórtan csak néhány ember van, akik korlátozott mértékben, de kétségtelenül képesek ezeket a képességeket gyakorolni. Az olyan pszichikai képességek, mint a tisztánlátás vagy tisztánhallás annyira általánosak manapság, hogy a gondolkodó emberek többsége már nem tagadja lehetőségüket, még akkor sem ha a szigorúan tudományos körökben nem leltek elismerésre. Azonban amikor pénzügyi meggondolásokból, vagy azért, hogy kielégítsék az emberek kíváncsiságát, emberek közönséges módon mutatják be, azt találjuk, hogy nem a szigorúan jóga szerinti módszerekkel, hanem másfélékkel fejlesztették ki azokat, amelyekre Patanydzsali a IV. rész 1-es szútrájában utal.

27. Bhuvana-dzsnyánam szúrje szamjamát.
27. ..... a Naprendszernek az, ..... ismerete, ..... a Napon, ..... szamjamát végezve.
27. A Napon szamjamát végezve, a Naprendszer ismerete.

Ez és a következő két szútra az égitestekre vonatkozó ismeretek megszerzési módszereivel foglalkozik. Ehhez a tudáshoz három alapkérdés tartozik. Az első a Naprendszer szerkezete, amely alapvető egység az egész Kozmoszban. A második a csillagok elhelyezkedése különféle csoportokban, mint például galaxisokban stb. A harmadik, mozgásaik alapjául szolgáló törvények. Ezen elsődleges kérdésekre vonatkozó tudást, az ebben a három szútrában jelzett,
három különféle égi tárgyon végzett szamjama révén lehet elsajátítani. Annak megértéséhez, hogy ez hogyan lehetséges, a tanulmányozó idézze fel az emlékezetében, amit ezzel kapcsolatban a különböző célú szamjama alapjául szolgáló különféle alapelvekre vonatkozóan, az I. rész 42-es szútrájában mondtunk.
Az éppen tárgyalt szútra a Naprendszer szerkezetére vonatkozó ismeretek megszerzési módszerével foglalkozik. Ez a tudás nem csak a fizikai aspektust foglalja magában, amelyet a modern csillagászok alaposan tanulmányoztak, hanem a fizikain túli aspektusokat is, amelyek látásunk elől rejtettek, azonban sokkal érdekesebbek és jelentősebbek. A tudományos módszerekkel, a Napra vonatkozó általános ismeretek bárkit meggyőzhetnek arról, hogy bizonyos misztikus módon a Nap, a Naprendszerünk szíve és lelke. A jóga szerinti módszerekre alapozott okkult kutatások rámutattak arra, hogy a Naprendszerben lévő minden élet megjelenésének a Napban történő összpontosítottsága mélyebb jelentőségű, és annak a ténynek tulajdonítható, hogy a Naprendszer olyan hatalmas lény életének és tudatának kifejeződése, akit mi Ísvarának vagy Naplogosznak nevezhetünk. Ez az élet és tudat önmagát különböző, egymást kölcsönösen átható szinteken, a Naprendszer különféle világain át fejezi ki, amelyek összesített egészet alkotnak.
Mivel a Naprendszer különböző szintjei szervesen viszonyulnak egymáshoz, és a Naprendszer ennek az összetett szervezetnek a központjában van, könnyen belátható, hogyan bontakoztatja ki a jógi elméjében, a Napon végzett szamjama az egész Naprendszer elrendezését, és nemcsak a saját Naprendszerünk szerkezetére vonatkozó általános tudást ad neki, hanem a Kozmoszt alkotó összes Naprendszerre vonatkozóan is. Ezek a Naprendszerek, bár azokat roppant távolságok választják el, valójában nem függetlenek egymástól. Az Egy Végső Valóságban gyökeredznek, és életüket az egy "Közös Forrásból" merítik, továbbá egy minta szerint modellezettek.

28. Csandre tárá-vjúha-dzsnyánam.
28. ..... a Holdon (végzett szamjama által), ..... csillagnak a, ..... szervezet; összekapcsolódó elrendezés, ..... ismeret; tudás.
28. ( Szamjamát végezvén ) a Holdon, a csillagok elrendezésére vonatkozó tudás (érhető el).

Ez a szútra azt mutatja be, hogyan lehet valamilyen külső jelenségen végzett szamjama által, a jelenség alapjául szolgáló alapvető tőrvényre vagy alapelvre vonatkozó ismeretet szerezni. Az ég csillagászati módszerekkel történő tanulmányozása, nemcsak a látókörünket bővítette ki és az emberi elérhetőség határán túli csillagokra, galaxisokra és világegyetemekre vonatkozó ismereteket adott, hanem arra is képessé tett bennünket, hogy a csillagok különböző csoportjai közötti összefüggésekbe is beleláthassunk. A távcsövek nagyítóképességének minden növelésével, új galaxisok és világegyetemek kerülnek a megfigyelés látókörébe, és mindez a kozmosz végtelen természetét bizonyítja. Az égen véletlenszerűen szétszórt égitestekre vonatkozóan, a csillagászok úgy találták, hogy különféleképpen csoportosulnak, és ezek a csoportok meghatározott módon viszonyulnak egymáshoz. Így a holdak valamely bolygó köré csoportosulva keringenek, a bolygók valamely központi Nap köré csoportosulva mozognak, továbbá a Napok, amelyeket mi csillagoknak látunk, sokkal nagyobb és galaxisnak nevezett csoportosulásban vannak és világegyetemben csoportosulnak. Ezekben a csoportosulásokban lévő távolságok és idők, valamint a csillagok mozgása annyira elképesztő, összehasonlítva a megfigyelésekre használt periódusokkal, hogy pusztán fizikai módszerekkel nem kapható világos és átfogó kép az egész kozmoszról, azonban bárki aki a témát nyílt elmével tanulmányozta, nem kerülheti el, hogy a csillagászati jelenségek alapjaként hatalmas tervet ismerjen fel.
Hogyan szerezhet a jógi erre a tervezett elgondolásra vonatkozó tudást? Azzal, hogy a különféle csoportosulásokra és mozgásokra jellemző valamely csillagászati jelenségen végez szamjamát. A Hold, Föld körüli keringése ilyen legkisebb skálájú jelenség. Az összes csoportosulások és mozgások lényeges jellemzőjét testesíti meg, és ezért könnyen belátható, hogyan fogja a szamjama a jógi elméjében a kozmikus terv elgondolását kibontakoztatni.

29. Dhruve tad-gati-dzsnyánam.
29. ..... (szamajamát végezvén) a sarkcsillagon, ...... mozgásuknak az, ...... ismerete.
29. (Szamjamát végezve) a sarkcsillagon, mozgásaik ismerete.

Amit fentebb az égitestek térbeli viszonyulásait szabályozó általános törvényekre vonatkozóan mondtunk, ugyanúgy érvényes a viszonylagos mozgásukat szabályozó tőrvényekre is. Ismeretes, hogy a mozgás tisztán viszonylagos és hogy abszolút mozgást nem lehet meghatározni vagy megállapítani. Csak valamely másik fix tárgyhoz viszonyítva lehet mozgást mérni. Ez az a törvény, amelyre a mozgás minden más törvénye alapozódik. Mármost csak egy csillag van az égen amelynek helyzete viszonylag meghatározott, és amelyet ezért a mozdulatlanság szimbólumának tekintenek. Ezt a csillagot Dhruvának, vagyis sarkcsillagnak nevezik. Ezért ezt a csillagot lehet a fent említett mozgás alapvető törvénye szimbólumának tekintik. Ezért Dhruván végzett szamjama, nem azt a nevet viselő fizikai csillagon végzett szamjamát jelenti, hanem a mozgás azon törvényén, amelynek a szimbóluma.
Az hogy hogyan fogja ezen az alapvető törvényen végzett szamjama a jógit képessé tenni, hogy az égitestek mozgásait irányító törvényekről szerezzen ismereteket, abból válik világossá, ha emlékezetünkbe idézzük, hogy a mozgás különféle törvényei kölcsönös kapcsolatban vannak, és az alaptörvényen szamjamát végezve mindegyikről tudást lehet szerezni. Akik a modern tudomány bölcseletében járatosak, emlékezni fognak hogyan igyekszik a tudomány mindig valamilyen egyszerű és alapvető törvényt felfedezni, amely valamely különleges területen működő számos különféle törvény alapjául szolgál. Az ilyen kutatás a megnyilvánulás alapjául szolgáló egység intuitív felfogásából indul ki. A különféle területeken működő összes, látszólag összefüggéstelen törvény, valójában egyetlen, az egész természet működését kifejező átfogó törvény fokozatos differenciálódásából származnak. Ezért lehetséges a kisebb jelentőségű törvények fokozatos integrálása átfogóbb törvényekbe azáltal, hogy a törvény egyik aspektusán végzünk szamjamát, annak érdekében, hogy az összes többi aspektusokra vonatkozó ismereteink legyenek.

30. Nábhi-csakre kája-vyúha-dzsnyánam.
30. ..... (szamjamát végezvén) a köldök-korongon (központon), ..... a test, ..... elrendezés; szervezet, ..... tudás.
30. A köldök központon (szamjamát végezve), megismerhető a test szervezete.

A fizikai test csodálatos élő szervezet, amely a fizikai szinten figyelemre méltó módon szolgál a tudat eszközéül. Igaz ugyan, hogy a fizikai test egy része és a legfontosabb része, a modern tudományos módszerek hatáskörén kívül esik. Az egész prána elosztó rendszer, például, amely a pránamaja kosát és az annamaja kosát látja el életerővel, ismeretlen a tudomány számára. Még az is, ami tudományos módszerekkel megvizsgálható arra utal, hogy a test különféle tevékenységei, a legtudományosabb módon vannak megszervezve, és úgy tűnik, hogy a legmagasabb intelligencia irányításával.
Ennek a szervezetnek a részletes tanulmányozása kész terv szerinti megszervezésére utal, és ezért lényegében, szerkezetileg és működésileg, minden emberi hasonló. A keringési rendszer, az idegrendszer, a nyirok rendszer, a mirigy rendszer és más rendszerek, minden emberi szervezetben ugyanúgy működnek, bár figyelemre méltó alkalmazkodási képességük van. Minden emberi test e hasonló viselkedésének oka természetesen az egyetemes elmében lévő őstípus jelenléte, amelyhez minden test hozzáidomul. Ezért van az, hogy a legkülönfélébb körülmények között megszülető sok milliárdnyi emberi lény testének külső formája azonos elrendezésű, és belső működése figyelemreméltó hűségességgel ismétlődik.
Bárki aki az emberi testnek ezzel az őstípusával mentálisan kapcsolatot képes létesíteni, a fizikai test működésére vonatkozóan teljes tudást érhet el. Ezt azzal lehet elérni, hogy szamjamát végzünk a köldök csakrán, mivel ez a csakra vezérli a testben működő szimpatikus idegrendszert. Természetesen a test archetípusa (őstípusa) az, amely a szamjama végzésével elérendő tudás tárgya, és a köldök csakra csupán azon őstípushoz vezető kapu. A köldök központ nem a napfonat, hanem a pránajama kosában lévő csakra közepe az, amely a napfonattal van kapcsolatban.

31. Kantha-kúpe ksut-pipásá-nivrittihi.
31. ..... ( szamjamát végezve) a nyelőcsövön és garaton, ..... éhségnek a, ..... szomjúságnak a, ..... megszűnése.
31. A nyelőcsövön és garaton (szamjamát végezve), az éhség és szomjúság megszűnése.

Ismert, hogy az éhség és szomjúság, valamint más hasonló jelenségek, a test különféle részeiben lévő mirigyek kiválasztásaitól függenek. Ezen mirigyek működésének és kiválasztásaik szabályozásának képessége, a jógi számára lehetővé teszi az érzékelések szabályozását. A torokban és körül több mirigy helyezkedik el, és mivel a köldök csakrán végzett szamjama, az éhséget és a szomjúságot szabályozó mirigy jelenlétét fedte fel, az képessé teszi a jógit, hogy az érzékelések szándékossá váljanak.
Megemlíthető azonban, hogy valójában a prána szabályozza a mirigyek kiválasztását, és mivel a prána a gondolat által irányítható, ha a jógi egyszer elsajátította a mirigyek működésének ismeretét, akkor a test összes fiziológiai működését képes szabályozni, még a szív és a tüdő mozgásait is. Amit az orvos a gyógyszerek segítségével igyekszik elérni, azt a jógi a testben lévő prána áramlatokkal képes megvalósítani. Az ezekben a fiziológiai működésekben résztvevő mirigyeket Patanydzsali nem nevezte meg, ezzel megakadályozva az ostoba embereket, hogy az ilyen dolgokban kontárkodjanak és maguknak ártsanak.

32. Kúrma-nádjám szthairjam.
32. ..... ( szamjámát végezve ) a kúrma-nádin, vagyis a kúrmának nevezett prána eszközéül szolgáló idegen, ....... állandóság; mozdíthatatlanság; állhatatosság.
32. (Szamjamát végezve) a kúrma-nádin, állhatatosság.

Sokféle prána van, és a testben mindegyiknek különleges működése van, és különleges nádi szolgál annak eszközéül. Kúrma a prána egyik ilyen jól ismert változata, és az eszközéül szolgáló különleges ideget nevezik kúrma-nádinak. A prána ezen változatának nyilvánvalóan van valami köze a test mozgásaihoz, mivel ha a jógi ezt ellenőrizni tudja, akkor a testet mozdulatlanná képes tenni. Ezt az ellenőrzést szokás szerint úgy lehet megvalósítani, hogy szamajamát végez azon a nádin amely annak eszköze.
A fizikai testben működő minden szerv arra a célra szolgál, hogy szándékosság nélkül is végezze normál tevékenységét. Azonban mivel mindegyik szerv valójában valamely alapelv, vagy tattva eszköze, működése fölötti szándékos ellenőrzés elérésével, lehetséges bármilyen kívánt mértékben kiterjeszteni azt az alapelvet. A jógi által a kúrma-nádi működése fölötti ilyenfajta szándékos ellenőrzés elérése, teszi őt képessé olyan erő bemutatásra, amely az átlagos ember számára csodálatosnak tűnik. Azonban természetes, hogy egy igazi jógi sem fog ilyesmit nyilvánosan bemutatni.

33. Múrdha-dzsjotisi sziddha-darsanam.
33. ..... (szamjamát végezve) a fejkorona alatti fényen, ..... tökéletes lényeknek a; adeptusoknak a, ..... látása; látomása.
33. ( Szamjamát végezve ) a fejkorona alatti fényen, tökéletessé vált lények meglátása.

Mivel a jóga bölcselet az emberi lélek halhatatlanságára, valamint annak fejlődés általi tökélesedésére alapozódik, azok létezése, akik tökéletessé tették magukat, és a legmagasabb megvilágosodottság állapotában élnek magától étetődőnek vehető. Az ilyen lényeket sziddháknak nevezik.
Ezek a tökéletessé vált lények túl vannak az újraszületés szükségességén, mivel megtanultak minden feladatot, ami a testi életben megtanulható és befejezték az emberi fejlődés ciklusát. Ők a Naprendszer szellemi szintjein élnek, és még ha az emberiség fejlődésének megsegítésre megtartják testeiket az alsóbb szinteken, a tudatuk valójában a magasabb szintekre összpontosítva marad. Ezen lényekkel kapcsolatba kerüléshez, fel kell emelkednünk arra a szintre, amelyen az ő tudatuk általában működik. Valamilyen módon csupán fizikai kapcsolatba kerülni velük nem sok haszonnal jár, mivel amennyiben valaki nincs az ő magasabb életükre hangolódva, nem nyerhet igazi eredményt a velük való kapcsolatból.
Hogyan kerülhetünk megfelelő módon kapcsolatba ezekkel a tökéletessé vált lényekkel? Azáltal, hogy a fej koronája alatti fényen végzünk szamjamát. Az agyban van egy alapvető kis szerv, az agyfüggelék, vagy hipofizis. Az orvosi tudomány által ismert egyéb működései mellett, még az a fontos funkciója is van, hogy kapcsolatot hozhat létre azon szellemi szintekkel, amelyeken a sziddhák tudata működik. Amennyiben meditációval aktívvá tesszük, akkor a magasabb és az alsóbb tudat közötti hídként szolgál, és lehetővé teszi, hogy a magasabb világok világossága az agyba hatoljon. Csak ebben az esetben válnak a sziddhák a jógi számára valóban hozzáférhetőkké, mivel ekkor a jógi az ő szintjükre képes emelkedni és velük kapcsolatba lépni. Azonban az ilyenfajta
kommunikáció létrahozásához nem elegendő csupán a fizikai szervre összpontosítani. A kommunikáció azon a fényen való szamjama végzése által jön létre, amelynek fizikai eszközeként szolgál az a szerv.

34. Prátibhád vá szarvam.
34. ..... intuitív ( tudásból ), ..... vagy, ..... minden; összes.
34. Minden (tudása) intuíció alapján.

Ismeretes, hogy az összes sziddhiket más módszerekkel is el lehet sajátítani mint a jóga-szútrákban eddig körvonalazottakkal. Például valamely bhakta, aki a szeretet útját követi, sokféle sziddhi birtokába jut, annak ellenére, hogy
szándékosan semmit sem tett azok kifejlesztésére. Ez arra utal, hogy van a szellemi tudatnak olyan állapota, amelynek velejárói az összes ilyen képességek, és ezért bárki aki bármilyen módszerrel eljut erre az állapotra, automatikusan megszerzi a sziddhiket. A bhakta erre az állapotra a szeretett lénnyel, szeretet általi egyesüléssel jut el, a dzsnyáni megkülönböztetés által. A következő két szútrában Patanydzali ennek a tudatállapotnak szigorúan a jóga szerinti módszerrel való kifejlesztési módszerét adja meg.
Ez a tudatállapot, amelyben mindenféle sziddhik benne rejlenek, az igazságnak bármilyen eszköz nélküli közvetlen felfogási képességét is lehetővé teszi. Az utóbbi képességnek, amelyet pratibhának neveznek, a mi nyelveinken valóban nincs egyenértékű megfelelője. A jelentéséhez legközelebbi szó az intuíció. Azonban ennek a szónak, hogy intuíció, amint azt a nyugati lélektanban használják, igen homályos és általános a jelentése, vagyis az igazság érvelés vagy következtetés nélküli felfogása. A hangsúly az okoskodás, következtetés hiányán van és nem annak a transzcendens természetén amit felfognak. Igaz, hogy egyes nyugati bölcselők az intuíció szót sajátságosabb értelemben használták, ami közelebb van a pratibhá jelentéséhez, azonban az nem a kifejezés az általánosabban elfogadott jelentése.
A joga-szútrákban használt pratibhá kifejezés azt a transzcendens szellemi képességet fejezi ki, ami nemcsak az érzékszervek, hanem az elme használata alól is felmentést adhat. Mindent, mintegy közvetlenül magában a tudatban képes felfogni, és nem az érzékek vagy az elme szerkezetén át. Másrészt az intuíció, még a legjobb működése esetén is csupán pratibhá homályos és gyenge tükröződése, és pratibhá visszhangjának vagy az elme birodalmában
lévő alsóbb visszaverődésének tekinthető. Hiányzik belőle pratibhában rejlő közvetlen és határozott felfogás.
Az, hogy nem-eszközi felfogó képességnek léteznie kell, abból a tényből is világosan következik, hogy Ísvara érzékszervek és elme használata nélkül is mindenről és mindenhol tudatos. Amennyiben a mindentudás tény, akkor a nem-eszközi felfogás is tény kell legyen, és pratibhá csupán az egyénen át történő korlátozott ilyenfajta felfogás kifejeződése. Ez az a képesség is, amelyet a kaivalyát elért tökéletessé vált lények használnak, az általuk már túlhaladott alsóbb világokkal való kapcsolatuk fenntartásában. Ezért, az érzékszervek általi észlelést, a tudat kibontakozásának csupán egyik fázisaként kell tekinteni. Miután a magasabb tudat kibontakozottá vált, legtöbbször szükségtelenné válik ezen szervek használata és csak bizonyos különleges célokra veszik azokat igénybe. A fejlődés folyamán sokszor lehet azzal találkozni, hogy valamely alsóbb fokozatot képviselő különleges mechanizmust csak a magasabb fokozat kibontakozásáig használják, és miután célját teljesítette, eltűnik.

35. Hridaje csitta-szamvit.
35. ..... a szíven (szamjamát végezve), ..... az elme éber tudatossága (az a tudat, amely az anyaggal mint elmével kapcsolatban nyilvánul meg).
35. A szíven szamjamát végezve, az elme természetének éber tudatossága (jön létre).

Ebben és következő szútrában olvasható az intuícionális tudat kibontakozásának módszere. Mivel az intuícionális tudat meghaladja a mentális tudatot, természetesen az első lépés az elme természetére vonatkozó tudás megszerzése, és az hogyan módosítja a tiszta tudatot, vagyis purusa tudatát. Ez a tudás a szíven végzett szamjamával érhető el. Mit értünk a szíven?
A forma oldalon a dzsívátmá különböző finomsági fokú anyagból összetett tudathordozók, koncentrikus sorozatából van kialakítva, ugyanúgy mint a Nap Logosz, a forma oldalon, a tudata által kisugárzott koncentrikus tudat és energia szintekből alakul ki. Az előbbit pindándának, az aurikus tojásnak nevezik, míg a másikat Brahmándának, a bráhmikus tojásnak, és ez a kettő úgy aránylik egymáshoz mint a közös központú mikrokozmosz és makrokozmosz. Ugyanúgy mint a Nap, mind annak fizikai, mind a fizikain túli aspektusában a Naprendszer szívét alkotja, amelyből a Naprendszer fenntartásához szükséges összes
energiák kisugároznak, ugyanúgy a dzsívátmá összes tudathordozóinak, őket energizáló közös központjára, az okkult és misztikus irodalomban mint a szívre hivatkoznak. Elsősorban valószínűleg azért nevezik így, mert a fizikai szívhez van közel, és másodszor mivel a működése analóg. A misztikus szívhez vezető kapu az anáhata csakra, és valójában ezen végzendő szamjama teszi a jógit képessé arra, hogy a különböző szinteken, különböző tudathordozókon át működő elme princípium természetét megismerje.
Mivel csitta csupán a tudat és az anyag kölcsönhatásának terméke (I. rész, 2-es szútra), könnyű belátni, hogy miért az összes tudathordozó eszközök közös központja, amelyen át a tudat működik, ugyanakkor csitta székhelye is. Az érzékek, csupán csitta előretolt állásai és azokat csitta részeként kel értelmezni.

36. Szattva-purusajor atyantászamkírnajoho pratyajáviseso bhogaha parárthát szvártha-szamjamát purusa-dzsnyánam.
36. ...... szattvának a ( a három guna egyike ) a kifinomult buddhit és purusát képviselve, ........ szélsőségesen, ....... nem vegyíthető; megkülönböztethető, ......... éber tudatosság, ......... nem megkülönböztethető, ..... tapasztalat, ..... más érdekétől eltérően, ...... önérdek, ..... szamjamát végezve a, ..... purusának a, ..... tudás.
36. Tapasztalat, a purusa és a szattva közötti megkülönböztetésre való képtelenség eredménye, bár azok abszolút különbözőek. Purusa megismerése ( pususának az ) önérdekétől eltérő másik, ( a prakritinek az) érdekén végzendő szamjama eredménye.

Ez egyike azon szútráknak, amelyeket sok tanulmányozó nehezen ért meg. Ennek oka az a tény, hogy a számkhja bölcselet néhány olyan alapvető tanítását tartalmazza, amelyre vonatkozóan nem egészen világosak az elgondolásaink. Amennyiben előbb ezeket az elgondolásokat tisztázzuk, a szútra értelme is sokkal világosabb lesz. Annak ellenére, hogy a jóga-szútrákat általában teljesen a számkhjára alapozottnak vélik, a legjobban mégis mind a számkhja mind a vedánta szerinti tanítások alapján lehet azokat megérteni, és valójában a vedánta szerinti tanítások önkényes kiiktatása nem igazolható a magasabb jóga problémáinak megtárgyalásából.
Az első elgondolás, amit meg kell kísérelnünk felfogni az, hogy a purusa a Végső Valóság (Brahman) egyik központja, és meghaladja a megnyilvánulást és
annak korlátozásait. A purusa, prakritivel történt társulás általi leereszkedése a megnyilvánulásba, nem változtatja meg transzcendens természetét, bár prakritit azáltal módosítja, hogy szat-csit-ánandának nevezett hármas természete nyilvánul meg általa. Ez a hármas természet a három gunában tükröződik. A tudat aspektusai és a gunák közötti megfelelés a következő ábrán látható:

10. ábra.

A fenti vázlatból látható, hogy a vedántikus meghatározás szerinti ánandában foglalt megismerő, vagy éber tudatosság alapelv, a szattva gunának felel meg. Azért van olyan fontos szerepe a jóga tanítások kifejtésében a szattva gunának, mert a jóga tárgya az önmegvalósítás, vagyis igaz természetünk éber tudatosságának elérése (I. rész 3-as szútra).
Amikor purusa tudata prakriti birodalmában nyilvánul meg, a nem-én éber tudatosságaként jelenik meg, és ezt az éber tudatosságot amely szattva guna tevékenysége által fejezi ki magát buddhinak nevezik. Mindig bizonyos zavart okoz ugyanazon - tudat - szó használata mind purusa transzcendens tudatára, amely prakriti birodalma felett van, mind annak a tudatnak prakriti birodalmán belüli éber tudatosságaként való tükröződésére. Amikor a tudat szót általános értelmében használjuk, mindig az utóbbi értelemben értjük, azonban valójában az európai nyelvekben nincs purusa transzcendens tudatára vonatkozó megfelelő kifejezés, amelynek a modern lélektan tudat kifejezése csupán részleges és korlátozott megnyilvánulása. Purusa transzcendens tudatára a szanszkrit nyelvben használt kifejezés csiti-sakti (IV. rész, 34. szútra), vagy általánosabban csaitanyam, míg a feltételhez kötött (kondicionált) tudat általános elnevezése szamvit (III. rész, 35. szútra).
Amint purusa tiszta tudata prakritival társul, akkor amint szintről szintre lejjebb ereszkedik, úgy válik fokozódó mértékben feltételekhez kötötté, ahol a feltételekhez kötöttség különböző fokozatait a gunák négy szakasza képviseli (II. rész, 19. szútra). Azt azonban észben kell tartani, hogy a számkhja bölcseleti iskola, és purusa feltétlen transzcendenciájára alapozódik. Annak megfelelően purusa nem ereszkedik prakritibe, hanem csak valamilyen meg nem határozott módon társul prakritivel. Purusa puszta közelsége változásokat hoz létre prakritiben, amelyek közül az egyik a feltételhez kötött tudat kibontakozása. Mivel purusa prakrititől mindig teljesen különálló és eltérő, van az a helyzet, hogy a tudat vagy éber tudatosság minden jelenségét a szattva gunára alapozottan tisztán prakritikusnak veszik. A szattva szót, a jelen összefüggésben alkalmazva, minden gyakorlati célra, a buddhi képességen át kifejeződő éber tudatosság alapelvének lehet tekinteni. Purusa teljesen elkülönült marad prakrititől, bár jelenléte a buddhin át serkenti az éber tudatosságot. Ez az éber tudatosság egyre élénkebbé válik és tökéletesebben serkenti purusa tudatát, amint az a gunák egyre finomabb szakaszain át fejeződik ki, azonban a kettő között semmi közös nem lehetséges, mivel az előbbi prakriti tiszta terméke, míg az utóbbi teljesen túlmegy prakritin. A kettő teljesen más. Ez érthető az atyantásamkírnajoh kifejezésen.
Ebben a szútrában a második megértendő gondolat a tapasztalat természetére vonatkozik. Mivel purusa teljesen túl van prakritin, és a tapasztalat mindig prakriti birodalmában van, purusa nem lehet a tapasztaló. Tapasztalat akkor jön létre amikor avidjá által a purusa és az ebben a szútrában szattvának nevezett feltételhez kötött tudat között nincs megkülönböztetés. Még a közönséges életben is úgy találjuk, hogy minél inkább azonosítjuk magunkat az elmével és tartalmával, és megengedjük magunknak, hogy elvesszünk benne, annál nagyobb a belemerülés az életélvezetbe, míg a ragaszkodás mentesség kiemeli az életélvezetet a tapasztalatok közül és puszta éber tudatossággá alakítja át azokat. Minél nagyobb a ragaszkodás mentesség vagyis a megkülönböztetés általi vairágya, annál tökéletesebb bhoga vagy tapasztalat puszta éber tudatossággá alakítása. A dzsívanmukta ugyancsak tudatos amikor valamely tudathordozó eszközön át mint egyszerű ember működik, azonban mivel az azonosítás eleme nincs jelen, nincs bhoga vagyis érzékelhető tapasztalat. A tiszta tudatnak ez a fokozatos eltávolodása valamely tudathordozó eszközzel való érintkezés által okozott pratyajától, viveka és vairágya által jön létre, és befejeződésekor kaivalyához vezet.
Ezek szerint kaivalya egészen boldogság nélküli állapot? Tökéletesen színtelen létezés, amelyben semmi nincs ami a közönséges életben néha érzett örömet és boldogságot pótolná? Ez olyan félreértés ami gyakran zavarja a kérdést felszínesen tanulmányozókat, tovább gyakran oka annak a visszautasításnak, amelyet egyes esetekben a jóga szerinti felszabadulás eszméje iránt éreznek. E félreértés kiküszöbölésére, csupán meg kell kérdeznünk, hogy mi a forrása annak az illuzórikus boldogságnak, amit átlagos életünk örömteli tapasztalatai közben és a magasabb élet üdvös tapasztalatai között érzünk. Az természetesen az Én, akinek maga a természete üdvösség. A külső tapasztalat csupán izgalmas ok. A belülről jövő reagálás - az üdvösség forrása -, amely azokat a halk visszhangokat hozza létre, amelyeket az alsóbb élet örömeinek és élvezeteinek érzünk. Amennyiben az alsóbb élet örömeit és élvezeteit feladjuk, csupán az üdvösség elnyerésének közvetett, gyenge és bizonytalan módszerét adjuk fel a közvetlen módszerért. Az árnyék megragadását adjuk fel a lényeg megragadása érdekében. Az helyet, hogy üdvös tapasztalatokat igyekeznénk hiábavalóan szerezni, magává az üdvösséggé válunk.
Mivel purusa tiszta tudata valójában teljesen külön van, és mégsem tűnik megkülönbözethetőnek prakriti birodalmában lévő éber tudatosságától, felmerül a kérdés hogyan lehet a kettőt úgy elkülöníteni, hogy purusára vonatkozó tudásra tegyünk szert. Az ebben a szútrában előírt módszer, szamjama a pratyaja mögött rejlő cél, valamint maga purusa célja közötti megkülönböztetésen. Pratyaja másért van. Az prakriti terméke, amely a számkhja bölcselet szerint, csakis és mindig purusáért cselekszik. Purusa tudata, magáért a purusáért van. Nincs utólagos indítéka vagy célja, mivel purusa örök, változatlan és önmagában elégséges. Ezt a megkülönböztetést, finoman ahogyan van, szamjama tárgyává lehet tenni, és ily módon lehet a két összetevőjére bontani a látszólag homogén pratyaját, vagyis szattva gunára, amelyben purusa tudata tükröződik, és magának prusának a tudatára. A probléma ahhoz hasonló, mint amikor meg kell különböztetnünk egy fényforrást annak tükörbeli másától. Ahogy számos módszer van valamely valódi tárgy és tükröződése megkülönböztetésének, úgy számos módszere van purusának szattvában tükröződésének és magának purusának a megkülönböztetésére. Az ajánlott módszer egyike azoknak, és magának purusának szattvában tükröződésétől való megkülönbözetésének ismeretéhez vezet. Amikor a jógi ezt a tudást megszerezte, abban a helyzetben van, hogy a III. rész 34-es szútrában jelzett nem eszközös észlelést gyakorolja. Mivel purusa prakriti korlátozásai fölött van, észlelései is mind az elme, mind az érzékszervek korlátozásai fölött kell legyenek.

37. Tataha prátibha-srávana-vedanádarsászváda-vártá dzsájante.
37. ..... onnan; attól, ..... intuícionális, ..... halló- , ..... tapintható, ..... látható, ..... ízlelhető, .....szagolható (ismeret), ..... születik meg; létrejön.
37. Attól intuícionális hallás, tapintás, látás, ízlelés és szaglás jön létre.

Mivel az intuícionális észlelés meghaladja az elmét, és az érzékszervek tulajdonképpen az elme kihelyezett megfigyelői, általában könnyen érthető kellene legyen, hogyan csapják be az érzékszervek az intuícionális észlelés gyakorlásakor. A normál folyamatban, érzékszervi megismeréseink, az érzékszervek szerkezetén át történnek, és ezért az érzékszervekben rejlő korlátozások szűkítik be azokat. Azonban amikor a legutóbbi szútra által jelzett szamjama végzésével a purusa ismerete következett be, elesnek ezek a korlátozások, és a jógi számára lehetségessé válik, hogy mindent az érzékszervek segítsége nélkül észleljen. Tisztánlátás stb. gyakorlásakor a jógi csupán kiterjeszti a fizikai érzékszervek körét, azonban intuíció által működő sravaná, stb., esetében teljesen felfüggeszti az érzékszerveket, és a mindent átfogó általános észlelési képességét használja.
Az intuícionális észlelés természetének megértésében segíteni fog bennünket, ha emlékezünk, hogy purusa az igazi észlelő (drastá). Bármilyen tudást lehet külső eszközökkel az alsóbb szinteken megszerezni, purusában már mindaz teljességében jelen van. Bármilyen képességet fejleszt ki a fejlődés folyamán, az potenciálisan már egészen a kezdettől benne van, és prakriti által szolgáltatott ösztönzések tevékenysége azt csupán előhozza vagy kibontakoztatja a szunnyadó állapotból. Úgy tűnik, hogy a fejlődés korai szakaszaiban, a megismerő képesség számára szükséges a differenciálódás, és az, hogy külön vezetékeken át működjön, és így létrejönnek az érzékszervek. Azonban miután az elme bizonyos mértékben már fejlődött, és purusával történt közvetlen kapcsolat által a tudat képességei elegendő mértékben bontakoztak ki, a megismerő képesség teljességként működhet, az érzékszervek segítsége nélkül. Az intuícionális észlelés a fehér fényhez hasonló, amely az összes színeket magában foglalja és ezért elő tudja hívni mindennek a jellemző színét. Az érzékszervi észlelés hasonló a színképben jelen lévő színekhez, amelyeket a fehér fénynek a prizmán át történő fénytörésével lehet létrehozni. Amikor a jógi képessé válik, hogy az elme prizmáját meghaladja, akkor ő közvetlenül képes megkapni minden tudást, amit korábban az érzékszervek külön vezetékein, csatornáin át kapott meg.
Ebben a szútrában lévő két szóra vonatkozóan eltérnek a vélemények. Ezek közül az első pratibhá. Néhány kommentátor úgy tűnik azt gondolja, hogy pratibhá fizikain túli megismerést jelent és, hogy prátibha sravana, stb., pusztán tisztánhallást, stb. jelent. Az ilyen értelmezés egyáltalán nem látszik igazoltnak. Először is, mert ezen fizikain túli képességek kifejlesztésével már más szútrákban (III. rész, 26. szútra, III. rész, 42. Szútra) foglalkoztunk, másodszor, mivel nem kellene, hogy a jógi számára szükséges legyen purusáról legalább is részleges ismereteket szerezni, hogy képes legyen azokat gyakorolni.
Prátibha sravana, stb., nyilvánvalóan sokkal magasabb ismeretek, és az összefüggés természetéből kitűnik, hogy magával purusával különleges képességek vannak kapcsolatban, mivel azok azután jelennek meg, hogy a jógi legalább részleges kapcsolatot ér el purusa tiszta tudatával.
A második olyan szó, amely valamelyes zavart okozott, várta. Annak ellenére, hogy ezt a szót jelenleg nem használják a szaglás érzékelésével kapcsolatban, mégis a jelen összefüggésben való használata semmi kétséget nem hagy az iránt, hogy ebben az értelemben áll itt. Amennyiben a szaglás érzékelése kivétel lenne a jól ismert ötös érzékelési tapasztalatból, azt a tényt biztosan jelezték volna itt. Ez az anomália utal arra, hogy mennyire nem tanácsos a jóga-szutrákat szigorúan és mereven a használt szavak jelenlegi értelmében venni. Tekintettel a gyakori változásokra, amelyek a századok folyamán a szavak értelmezésében történik, a jóga-szútrákat a jóga hagyományok fényében, a misztikusok és okkultisták tapasztalatai, valamint a józan ész szerint kell értelmezni. Ezekben a dolgokban a filológia nem elég biztos útmutató.

38. Te szamádháv upaszargá vjuttháne sziddhajaha.
38. ....... ők, ...... szamádhiban, ...... akadályok, ..... a kifelé fordultság állapotában, ..... képességek.
38. Amikor az elme kifelé fordult állapotban van, azok akadályok a szamádhi és a képességek útjában.

A III. részben leírt különféle sziddhik természetesen akadályok lesznek amikor a jógi tudatának mélyebb rétegeibe merül, mivel a sziddhik a tudatot kifelé igyekeznek húzni. Ezért van az, hogy a misztikus ódzkodva küzd minden ilyen képesség ellen. Nem kívánja, hogy bármi köze legyen a sziddhikhez, mivel azok gyakorlása a ösvényén mindenféle kísértést és figyelem eltérítést hoz létre. A tökéletesség azonban a tudat működésének minden szintjén, minden jelenség kezelését jelenti és foglalja magában, és a tökéletes embernek nemcsak a valóságról kell közvetlen tudása legyen, hanem a tudat működésének minden szintjét kell ismernie és kezelnie. Ezért kell az egyik vagy másik fokozaton megszerezni az összes sziddhiket, mielőtt a tökéletesség fokát elérné. Az Adeptus nemcsak, hogy a III. részben tárgyalt összes képességekkel rendelkezik, hanem azzal a legfelsőbb bölcsességgel is, amely lehetetlenné teszi ezen képességek helytelen használatát.

39. Bandha-kárana-saithilját pracsára-szamvedanács csa csittaszja para-sarírávesaha.
39. ..... kötöttségnek az, ..... ok, ..... lazításban; elengedve, ..... átjárók-; vezetékek- ( nek a ), ..... tudásából; ismeretéből, ..... és, ..... az elmének a, ..... másiknak a, ..... a testébe, ..... behatolás.
39. Az elme a megkötöttség okának ellazításával és az átjárók ismerete által mások testébe hatolhat.

A más személyek testébe hatolás képessége jól ismert sziddhi, amelyet okkultisták néha a külső világban végzet munkájuk közben alkalmaznak. Nem szabad a megszállottsággal összetéveszteni, amelyhez külsőleg hasonlít. Megszállottság esetén, a testbe lépő lény, alacsony típusú, vágyhoz kötött lélek, aki azért, hogy a fizikai világgal, vágyai kielégítése céljából időleges és részleges kapcsolatot hoz létre, erőszakkal veszi birtokba áldozata fizikai testét. Magasrendű jógi által gyakorolt ezen képesség esetén, a másik személy testét először is annak beleegyezésével és tudtával veszi birtokba, és az a személy általában a jógi tanítványa és tökéletes összhangban van a jógival. Másodszor is, szó sincs bármilyen, a jógi által kielégítendő személyes vágyról. A jógi azon célból veszi a másik személy testét birtokba, hogy az emberiség megsegítésében valamilyen fontos és szükséges munkát végezzen el. A legtöbb esetben, a jógi a célját a krijá sakti képességével ideiglenesen materializált mesterséges testtel éri el, abban a környezetben, ahol a munkát el akarja végezni. Ilyen a nirmána - kája elnevezésen ismert mesterséges testnek azonban bizonyos korlátozásai lehetnek, és ezért kényelmesebb a számára, ha a szükséges időre valamely tanítványa testét veszi igénybe. E feltételek mellett, a tanítvány kilép a testéből és a jógi foglalja el azt. Ezen időszak alatt a tanítvány a magasabb szinten lévő finomabb tudathordozó eszközében marad, és azután ismét elfoglalja a saját testét, amint az üressé válik.
Egyes emberek, különösen a Nyugaton, különleges irtózást éreznek valaki teste, más általi elfoglalásának még a gondolatától is. Azonban az ilyen fajta
érzés nem jogosult, ha a test csupán a léleknek a fizikai világon végzendő munkájára szolgáló lakás vagy eszköz. Barátunk házának vagy gépkocsijának kölcsönzését nem bánjuk. Akkor mi rossz van abban, ha a jógi kölcsönveszi valaki másnak a testét, aki kész neki szolgálatot tenni? Az irtózás ezen érzése valójában annak tulajdonítható, hogy a fizikai testünkkel teljesen azonosítjuk magunkat, vagy tévesen azt gondoljuk, hogy valaki más testének ilyen módon történő elfoglalása, szükségszerűen az akaratán való uralkodást is jelenti.
E hatalom gyakorlásának képessége előtt, a jóginak két feltételt kell teljesítenie. Az első " az elme megkötöttség okának ellazítása". A megkötöttség itt nyilvánvalóan általában az élethez, és különösen a fizikai testhez való ragaszkodást jelenti. Mindkettő alapvető oka az öt klesa, amelyek a II. rész 12-es szútrájában elmagyarázott karmák eszközeit hozzák létre. Ez a kötöttség lazul, bár nem semmisül meg teljesen, amikor a jógi a klesákat legyengítette, és a jóga gyakorlása által megfelelően kimerítette a karmáit.
A második feltétel az, hogy a jógi részletes tudással rendelkezzen azon átjárókra vagy vezetékekre vonatkozóan, amelyek mentén a testbe való lépéskor és annak elhagyásakor az elme központja halad. A testben lévő különféle nádik különféle célokat szolgálnak, és ezen nádik egyikét csitta-váhá-nádinak nevezik, és a mentális központ átjárójaként szolgál, amikor az a testbe lép vagy azt elhagyja. Mentális központon a fizikainál magasabb tudathordozó eszközök közös központját értjük, amelyen át csitta működik. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a jóga képességek gyakorlása a fizikai és a fizikainál finomabb tudathordozó eszközök részletes és pontos ismeretére alapozódik, és hogy a különleges célokra való alkalmazáshoz ezen tudás szigorú gyakorlására van szükség. A jóga tudomány, és követelményei legalább olyan sokat várnak el mint a fizikai tudományok.

40. Udána-dzsajádzs dzsala-panka-kantakádisv aszanga utkrántis csa.
40. ..... az öt prána vagy vitális levegő egyikén való, .....uralkodás által, ..... víz, ..... sár, ..... tüskék, stb., ..... nem érintkezés, ..... levitáció, .....és.
40. Udánán való uralkodás esetén, levitáció és nem érintkezés vízzel, sárral, tüskékkel stb.

A pránamaja kosában ötféle prána működik: prána, apána, szamána, udána, vjána. Ezek mindegyikének különleges működése van a test karbantartásának végzésében, és az ellenőrzés elérése bármelyiken azt jelenti, hogy az annak megfelelő működést a jógi akarata szerint lehet szabályozni. Udána nyilvánvalóan a Földnek a testre gyakorolt nehézségi erejével van kapcsolatban, és ennek a különleges pránának az ellenőrzése semlegesíti ti ezt a nehézségi erőt. A pránamája gyakorlatban igen általános jelenség a levitáció, és az a pránikus áramlatok különleges módon történő folyásának tulajdonítható. Amennyiben a jógi képes semlegesíteni a Föld nehézségi erejét és testét bármilyen tetszőleges magasságban képes lebegtetni, akkor könnyen elkerülheti a vízzel, sárral, tüskékkel stb. való érintkezést.

41. Szamána- dzsajádzs dzsvalanam.
41. ...... az ötféle prána egyikén, ..... uralom által, ..... ( a gasztrikus tűz ) lángolása.
41. Szamánán uralkodás által a gasztrikus tűz lángolása.

Jól ismert szamána váyu kapcsolata a gasztrikus tűzzel és az élelem megemésztésével. Szamána ellenőrzése természetesen képessé teszi a jógit, bármilyen mértékben növelje a gasztrikus tűz intenzitását, és hogy bármilyen mennyiségű élelmet megemésszen.
A modern orvosi tudományban jártas emberek számára fantasztikusnak hangzik az, hogy az élelem emésztése tűztől függ. Itt azonban a tűz elnevezést nem a megszokott értelemben használják. Agni a lényeges tattvák egyike, amely számtalan módon nyilvánul meg, és az általunk ismert közönséges tűz csupán ezek egyike. A gasztrikus tűz működése, amely agni tattva más formája, arra szolgál, hogy a gasztrikus kiválasztást serkentse, és így lehetővé tegye az emésztést. Ezért a jóga tudománya nem ellentétes az orvosi tudománnyal. Ezekről a természetes folyamatokról csupán teljesebb képet alkot, és e folyamatok mögött működő finomabb erőket is látókörébe vonja.
Dzsvalanam-nak fénylésként fordítása nem tűnik helyesnek. Első sorban eddig még senki sem hallott fénylő állapotban lévő jógikról, de még ha lett is volna valaki olyan állapotban, akkor az aligha lehetne valamely sziddhi tudatos gyakorlásának eredménye. Az a hagyományos fénylés, amely az igen haladott szellemi lények feje körül látható, az a fizikain túli aurájuk fényessége és nem fizikai jelenség.

42. Szrotrákásajoho szambandha- szamjamád divjam srotram.
42. ..... fülnek, ..... és tér vagy éter, ..... viszonyuláson; összefüggésen, ..... szamjama végzésével, ..... 'isteni'; fizikain túli; fizikai fölötti, ..... hallás.
42. Az ákása és fül közötti összefüggésen végzett szamjama által fizikain túli hallás.

A fizikain túli szinteken lévő hang lényegileg nem különbözik a fizikai szinten lévő hangtól. Az csupán ugyanolyan fajta, de finomabb rezgések folytatása, mivel a különféle szintek hangrezgései igencsak úgy viszonyulnak egymáshoz mint a zenei hangok különféle oktávjai. Bárki aki ákása és a hallás érzékelése közötti viszonyuláson végez szamjamát, a teljes hangskálában válik tudatossá, és a fizikai fölötti szintek hangjait és képes lesz hallani. Divjam srotram nem más, mint érzékennyé válni azon hangrezgések iránt, amelyek a fizikai fül érzékelés tartományán túl vannak. Bármely alapelven vagy erőn végzett szamjama, a jógi tudatát kapcsolatba hozza azon alapelv vagy erő alapját képező valósággal, és így éberen tudatossá teszi őt mindazon szférákon és tartományokon, amelyeken azok az alapelvek vagy erők működnek.

43. Kájákásájoho szambandha-szamjamát laghu-túla-szamápattes csákása-gamanam.
43. ..... a testnek a, ..... és tér vagy éter, ..... viszonyuláson; összefüggésen, ..... szamjamát végezvén, ..... könnyűséggel (a nehéz ellentéte), ..... gyapot pihe, ..... az elme egyesülése (egyesítése) által; kapcsolat létrehozása által, ..... és, ..... tér; ég, ..... belehatolás; áthaladás.
43. A test és ákása közötti összefüggésen szamjamát végezve, és ugyanakkor létrehozni az elme egyesülését (olyannal mint) a gyapot pihe könnyűsége, létrejön a téren való áthaladás képessége.

Ákása-gamanam a test egyik helyről a másikra ákásán át történő átvitelének jól ismert sziddhije. Ez nem jelenti azt, hogy testileg, mint a madár repül át az égen, ahogyan általában képzelik. Ezzel az jár, hogy a test részecskéit egyik helyen feloldják a térben és azután rendeltetési helyén újra összeállítják. A fizikai test megszámlálhatatlan anyagrészecskéből van, amelyet a kohézió erői tartanak össze, és amely erők az ákásában, az egyetemes közegben vannak. Valójában, a test létezése azon a viszonyuláson múlik, amely a test részecskéi és ákása között van, amely utóbbiból végül is kialakulnak.
Amennyiben a jógi szamjamát végez a fizikai test és ákása összefüggésén, akkor a kohézió ezen erőire vonatkozó tudásra és tetszése szerinti manipulálási képességére tesz szert. Ha miután ezt a képességet megszerezte, az elme egyesülését hozza létre olyan pelyhes szubsztanciával mint a gyapot pihe, akkor a test részecskéinek szétoszlását idézi elő és azoknak az ákásába történő feloldását. Laghu-túla-szamápattehe igen kifejező, ami azt jelenti, hogy az elme arra a folyamatra összpontosít, amellyel gyapotból, gyapot pihét hoznak létre, vagyis a szétoszlásra. Ez arra utal, hogy amennyiben a jógi akaraterejét egy bizonyos folyamat elmében tartásával gyakorolja, akkor ha a szamjama végzéséhez megvan a képessége, létrehozhatja azt a folyamatot. Ahhoz, hogy a részecskéket a rendeltetési helyen ismét összehozza, csak az akaraterő visszavonására van szükség. Az akaraterő volt az amely a részecskéket feloldott állapotban tartotta, és amint azt az erőt megszüntették, a kohézió erői ismét kihangsúlyozódnak, és a test, látszólag a semmiből, azonnal materializálódik.
Tehát ákása-gamana technikája azon erők, valamint az akaraterő különleges módon történő gyakorlásának tudásától függ, amelyek a fizikai tárgyak ákásából történő kialakításáért felelősek. Ez magában foglalja ákásába történő feloldását és az ákásából való újramaterializálás fordított folyamatát. Azonban ez a tudás nem közönséges intellektuális tudás, mint amilyen a tudósnak van. Ez az a közvetlen tudás, amely csak szamjama által érhető el, amellyel együtt jár az, hogy a tudat eggyé válik azzal a tárggyal amelyen meditál. Ez a szamápattehe kifejezés jelentése.
Az ákása-gamana működést meg kell különböztetni a krijá saktival távoli helyen kialakított materializált test jelenségtől. Az első esetben a jógi eredeti fizikai testét szállítják át másik helyre a feloldás és materializáció összetett folyamatával. Az utóbbi esetben, az eredeti fizikai test ott marad ahol volt, és másik mesterséges testet materializálnak egy másik helyen a nirmána csitta köré. A két eljárás technikája különbözik, és az alkalom igényei szerint használják az egyiket vagy a másikat.

44. Bahir akalpitá vrittir mahá-videhá; tataha prakásávarana-ksajaha.
44. ..... kívül; külső, ..... elképzelhetetlen, ..... (elme) állapota, ..... jóga sziddhi neve, amely a jógit képessé teszi, hogy test nélkül maradjon (itt a mentális test), ..... onnan; attól, ..... fénynek a, ..... beborítás, ..... pazarlás.
44. A képességet az intellektuson kívüli tudatállapottal való érintkezésre, amely ezért megfoghatatlan, mahá-videhának nevezik. Ettől a fénnyel való beborítás elpusztítása.

Amikor bármely pillanatban az elménk tartalmát vizsgáljuk, akkor két képkészlet kombinációját találjuk benne. Az egyik a külső világgal, az érzékszerveken át történő tényleges érintkezés által létrehozott, és a másik a saját képzeletünk terméke. E két képkészlet összeszövődik és a világról minden pillanatban alkotott képünket jelenti. Milyen természetű az a kép, amelyet az érzékszerveknek a külső világgal való érintkezése hozott létre? Mi az eredete? Amennyiben a körülöttünk lévő világ az isteni idea-alkotás általi valóság kifejeződése, akkor természetesen feltételezhető, hogy az elménkben lévő világkép, az Egyetemes Elmének az egyéni elménkre hatásának az eredménye. Mi emberek az Egyetemes Elmével az egyéni elménken át érintkezünk. Tehát az elménkben történő folyamatos változások, az Egyetemes Elme folyamatos változásainak az eredménye, amint ez utóbbi tőlünk függetlenül kibontakozik a megnyilvánult Naprendszerben. A világképnek az egyéni elménk általi individualizálása korlátozza és torzítja az isteni idea-alkotást, és mi csupán halvány és homályos képet kapunk. Az Egyetemes Elme világossága mintegy beborítódik, elfedődik az egyéni elménk által, és mi életünket a saját elménk sötét börtönében éljük. Nem vagyunk tudatában annak a ténynek, hogy a saját elménkben létrehozott sötét és tovatűnő árnyékok, csupán egy roppant valóság árnyékai, amelyről fogalmunk sem lehet amíg tudatunk börtönünk falai közé van korlátozva. Mi történik ha valahogyan kikerülünk ebből a börtönből? Az Egyetemes Elme világossága betör a tudatunkba, és mindent átfogó látomásunk lesz mindazokról az alapelvekről és természeti törvényekről, amelyekkel csak egyenként vagyunk képesek foglalkozni és azt is tapogatódzva, az intellektusunk szerkezetén keresztül. Ezt a képességet, hogy kijussunk az intellektusunkból mahá-videhának nevezik, feltehetően azért, mert a tudatot beengedi az Egyetemes Elme birodalmába, amely deha vagyis test nélkül működik. A bahir elnevezést azért használják, mert az Egyetemes Elme az egyéni elmén kívül van, és az egyéni elmében lévő világképnek külső forrása van. Ez a mindent átfogó életerős kép, amely a világfolyamat sötét és részleges képének helyébe lép, akalpitá vagyis az intellektus tartományán kívül van. Önálló valósága van és felfoghatatlan. Mivel múló állapot, ez egy vritti, azonban az Egyetemes Elme vrittije, és nem a nagyon korlátolt egyéni elméhez tartozó.
Látni fogjuk ezért, hogy ebben a szútrában szereplő "fényborítás" eltérő a II. rész 52-es szútrájában hivatkozott "fényborítás"-tól. Az utóbbi esetben említett "borítás" az agyra vonatkozott, amely a mentális világ fényét fedi el. Ebben a szútrában az egyéni mentális testre vonatkozik, amely az Egyetemes Elme világosságát fedi el. Ez az utóbbi folyamat később történik és sokkal magasabb szinten. A II. rész 52-es szútrájában hivatkozott beborítást pránájáma által pusztítják el, és dháranához (II. rész 53-as szútra) készíti elő a talajt. Jelen szútrában hivatkozott beborítást szamajama által lehet elpusztítani, valamint purusa ismerete általi (III. rész 36-os szútra) intuíciós észlelés kibontakoztatásával. Ez a sziddhi nemcsak arra teszi képessé a jógit, hogy túlhaladjon az érzékszerveken (III. rész 37-es szútra), hanem az egyéni elmét is, amelyért az érzékszerveket teremtették. Ezért a III. rész 37-es szútráját egészíti ki.

45. Sthúla - szvarúpa - szuksmánvayárthavattva - szamjamád bhúta - dzsajaha.
45. ..... sűrű ( állapotban ), ..... valóságos vagy állandó forma, ..... finom (állapot), ..... mindent átható (állapot), ..... a célnak alárendelt; működés (állapot), ..... szamjamát végezvén, ..... uralkodás a (panycsa) bhútákon.
45. Uralkodás a panycsa-bhútákon, szamjamát végezvén azok sűrű, állandó, finom, mindent átható és működő állapotain.

Ez a szútra és a III. rész 48-as szútrája, e fejezet legfontosabb és legnehezebben érthető szútrája. A tanulmányozót segíteni fogja jelentésük megértésében, ha előbb röviden megfontoljuk a panycsa-bhuták e tanításának alapjául szolgáló főbb elgondolásokat.
A panycsa-bhutákat, panycsa-tattváknak is nevezik, és segíteni fog nekünk a panycsa-bhutá természetét megérteni, ha világos elgondolásunk van a tattva szó természetéről. A tattva szónak, ahogyan azt a hindu bölcseleti rendszerekben használják nagy és finom jelentése van. Szó szerinti jelentése 'az-ság'. Valamilyen dolog lényeges minősége, amely minden más dologtól megkülönbözteti 'az-sága' és így a tattva szó azon lényeges minőségeket jelenti, amelyek különböző dolgokban, különböző mértékben testesülnek meg. Valamilyen minőség helyett, tattva olyan alapelvet is jelenthet, amely számos dologban, különböző mértékben testesül meg, amelyek ezért bizonyos dolgokban természetük azonosságát okozzák, bár kifejeződésük foka és módja különbözik. Tattva valamilyen működésre is vonatkozhat és 'az-ság' ebben az esetben közös működésű dolgok csoportjában is benne lehet. Azonban ez a különleges működés számos dologban közös kell legyen, bár a kifejeződés foka és módja különböző.
Ezért érthetővé válik, hogy a tattva kifejezés igen átfogó jelentésű, és nem lehet egyetlen szóval európai nyelvre fordítani. A jelentősége valójában a hindu bölcselet alapvető tanításaira alapozódik, amely szerint a megnyilvánult világegyetem végső valóság emanációja, amely egész idő alatt, mindenütt áthatja és energizálja a megnyilvánult világegyetemet. Amikor a megnyilvánult világegyetem létrejön, nagyszámú alapelv, működés, törvény stb. kell annak alapjául szolgáljon, amely a világ folyamatot alkotó állandóan változó jelenségek alapja. Az ilyen törvények, alapelvek és működések nélkül a megnyilvánult világegyetem nem lehetne kozmosz, hanem káosz lenne, amiről tudjuk, hogy nem az. Ezek a különféle alapvető kifejezési módok, amelyek a különféle részek egymáshoz való viszonyulását határozzák meg, és irányt szabnak azok kölcsönös működésének és reakcióinak, és ezzel a hindu bölcselet tattvái harmonikus, rendezet és folyamatos világfolyamatot biztosítanak. Annak ellenére, hogy a tattvák számtalanok, nem mentesek az egymáshoz való viszonyulástól, mivel folyamatos differenciálódás által mind az Egy Alapelvből származnak, amely az isteni természet lényegét képezi. Annak ellenére, hogy különböznek egymástól, és néha ellensúlyozzák egymást, mégis integrált egészet alkotnak, amelyben minden tattvát az ellentéte harmonizálja és egyensúlyozza. Amikor bekövetkezik a pralaja, és a megnyilvánult világegyetem eltűnik, ezek a tattvák végső forrásukba oldódnak fel, hogy kiegyensúlyozott és látens állapotukban maradjanak ott, ameddig másik világegyetem születik, és a világfolyamat újra kezdődik.
A panycsa-bhúták öt ezen számtalan tattvából, amelyeknek a megnyilvánult világegyetemben különleges szerepük van, éspedig az, hogy az anyagot a tudattal kapcsolatba hozza. A bhúták kifejezés elemekként való fordítása, abban az értelemben, ahogyan a kifejezést korábban használták (pl. föld, víz, levegő stb.), nagy hiba volt, mivel e szó mögötti egész elgondolást abszurd és érthetetlen dogmává szűkítette le. A panycsa-bhútáknak a halmazállapotokkal (szilárd, folyékony, gáznemű stb.) azonosítása, úgyszintén nem ad helyes elgondolást róluk, bár a korábbi értelmezéshez viszonyítva, minden bizonnyal javulást jelent. E helyen nem lehetséges a panycsa-bhúták-ra vonatkozó bölcselettel hosszasan foglalkozni, azonban a hindu bölcselet ezen tanítása mögötti lényeges elgondolást dióhéjban az alábbiak szerint lehet összefoglalni.
A külső világot az öt dzsnyánendrijánk, vagyis érzékszervünk által lehet megismerni. A rajtunk kívül lévő dolgokat csak az érzékszerveinkre gyakorolt hatásuk révén ismerhetjük meg. Mármost, a körülöttünk lévő dolgoknak számtalan olyan tulajdonsága van, amelyeken különböző mértékben és módon osztoznak. Hogyan lehet ezeket a minőségeket vagy tulajdonságokat, amelyek az érzék benyomások dzsungelét képezik, tudományosan és egyszerűen osztályozni? Azok a látnokok, akik a jóga gyakorlása által mélyen merültek minden dolgok belső és lényeges természetébe, és akiknek fő célkitűzése az élet legbelsőbb misztériumának felderítése volt, ezen minőségek osztályozására, tökéletesen tudományos és mégis igen egyszerű módszert alkalmaztak. Ez abból állt, hogy az öt dzsnyánendrijánkra gyakorolt hatásuk szerinti öt csoportra osztották azokat. Mindazt a sokféle tulajdonságot, amelyek által a külső világ minden tárgya megismerhető, öt fejezetre osztályozták, és az öt módot, ahogyan minden dolog az öt érzékszervünkön át az elménkre hat, panycsa-bhútának vagy panycsa tattvának nevezik. Így tehát tedzsasz az a mindent magába foglaló tulajdonság, amely egyik vagy másik módon szemünk recehártyájára hat, ákása pedig az a tulajdonság amely a fülünkre hat, és így tovább.
Azért, hogy kielégítsük azok igényeit, akik már megértették az érzékszervi észlelés illuzórikus természetét és hajlamosak a jelenségek világa mögött rejlő valóság felfedezésére, még milyen tudományosabb és mégis egyszerű minőség osztályozást lehetne ajánlani? Az anyaggal kapcsolatos elméleteink mindenképpen változni fognak, azonban a tárgyak külső világbeli megismerésének lényeges természete nem változhat, és ezért az osztályozás ezen módszere független minden olyan elmélettől és felfedezéstől, amely a tudományos ismeretek jövőbeni fejlődéséből következik. Akik e téren a tudomány haladásával kapcsolatban vannak tudják, hogy hogyan borítják fel egyik nemzedék felfedezései alapján kialakult elméletek, az előző nemzedékét, és az ilyen múló elméletekre és felfedezésekre alapozott osztályozás állandó módosításoknak vagy teljes megváltoztatásnak vannak alávetve. Azonban a panycsa-bhúták felfogására alapozott egyszerű módszer rendíthetetlenül és érintetlenül marad a tudományos elméletek kataklizmaszerű változásai közepette.
Azt sem lehet mondani, hogy ez az osztályozás a túlegyszerűsítés hibájában szenved. Ez a külső világnak nem valamilyen vad és önkényes módon történő osztályozásának durva és kész módszere. Amint azt ezzel a tárggyal foglalkozó néhány szútra jelzi, ez a dolgok azon belső természetével kapcsolatos, ami csak a jóga gyakorlásával felfedezhető fel. A modern tudományos ismeret, annak ellenére, hogy rendkívül sokoldalú, részletes és pontos, mégis attól a nagy hibától szenved, hogy elszakad azon dolgok belső természetének ismeretétől, amelyekkel foglalkozik. Az anyagot az elmétől és a tudattól külön veszi figyelembe, és így megítélése mindig a dolgok felszínére, azok felszínes megjelenésére és viselkedésére korlátozott marad. Viszont a jóga bölcselete a megnyilvánulás minden aspektusát - anyagot, elmét és tudatot, egy általános egésszé integrál, mivel különleges módszereivel felfedezte, hogy ezek mind bensőséges kapcsolatban vannak egymással. Valójában, a jóga egész elmélete és gyakorlata a létezés e három valóságának kölcsönös összefüggési eszméjére alapozódik, és a jóga szerinti gyakorlatokkal elsajátítható rendkívüli képességek is azt mutatják, hogy a jóga szerinti tanítások lényeges alapjai helyesek.
Nem itt van a helye a panycsa-bhúták természetére, valamint azoknak az indrijákhoz és az elméhez való viszonyulására vonatkozó részletek megtárgyalásnak. Azonban a II. rész 54-es szútra magyarázatához adott vázlat rámutat a jóga lélektana szerinti azon különféle tényezőkre, amelyek a külső világnak az elme általi megismerési folyamatához tartoznak. Felismerhetővé válik, ahogyan különleges működésük által a panycsa-bhúták a tisztán fizikai rezgéseket érzékelésekké alakítják át. Az érzékelések az a nyersanyag, amelyből az elme részképek integrációja, reprodukálása és újrarendezése által dolgozza ki az elgondolások, az eszmék világát. A jóga lélektana szerint azonban az elme dzsada (vagyis renyhe, tunya) is, és a buddhi megvilágosítása az amely az elme mechanikai működésével közli az intelligens megértés elemét. Azonban mivel ezt a kérdést már másutt alaposan megtárgyaltuk, térjünk most át arra a problémára, amellyel ez a szútra foglalkozik, vagyis a bhúták alapos megismerésére.
Bármi alapos megismerésének kulcsa, azon dolog lényeges természetének helyes ismerete, tudása. Az ember az összes természeti erőket, azon erők működését meghatározó törvények felfedezése által hajtotta uralma alá. A bhúták alapos megismerése, lényeges természetük megismerésétől kell függjön, és éppen ez az amire a jógi a bhúták végső formájuk elérése felé, a különféle fokozatokon át haladásukon végzett szamjama által el akar érni.
Amennyiben meg szándékozzuk érteni azokat a különféle fokozatokat, amelyeken a bhúták involúciójuk folyamán áthaladnak, akkor ismét vissza kell nyúlnunk a jóga bölcselet alaptanításához, amely szerint az egész megnyilvánult világegyetem az Én emanációja. Az Én, önmaga egy részének progresszív involúciója által vált nem-Énné. A tudat folyamatos involúciója az okozója, a jelen szútrában hivatkozott pánycsa-bhúta öt fokozatának vagy aspektusának, és arra is rámutat, hogyan lehetséges a folyamat megfordításával, azokat visszafelé az eredetükhöz követni.
Mivel annak az öt aspektusnak a megértése, amelyet involúciója folyamán a bhúták öltenek magukra igen nehéz, azért egyszerű példa végig gondolásával illusztráljuk, hogyan lehetnek valamely dolog egyszerű külső kifejeződésének a látásunk elől elrejtett finomabb aspektusai. Nézzük meg, hogy olyan vegyi elemnek mint az oxigén, az isteni elméből történő megnyilvánulásával milyen fokozatok járhatnak. Mivel az oxigénnek határozott szerepe van a fizikai világban, ezért kialakításához az első lépés, az oxigén szerepéről és céljáról az Isteni Elmében lévő elgondolás kell legyen. Ez az arthavattvának nevezett sajátos működés, a teljesítéséhez, minden megnyilvánult tárgy alapját képező gunák különleges összetételét igényli. Ezt nevezik az anvaja állapotnak, mivel a három guna mindent átható, és minden megnyilvánult tárgy közös alapja. A gunák sajátos kombinációja, amelyből az oxigén elem származik, a következő fokozatához a megnyilvánulásban sajátos formát igényel, mint például modern elektron elrendeződést. Ez nyilvánvalóan a szuksma vagyis az elem finomabb állapota. Az elektronok és protonok sajátos összetétele, az alkotó részecskék jellegzetes elrendezése és mozgása, meghatározott elemet képez, az elemre jellemző meghatározott minőség összetétellel. Ezek képezik összességükben az elem szvarupa vagy valóságos formáját. Ezek a lényeges minőségek a szilárd, folyékony vagy gáz nemű oxigénben, vagy azokban a vegyületekben, amelyekben a különféle elemekkel lépnek kapcsolatba, különböző módokon és különböző mértékben, különböző formákban fejeződnek ki. Ez az elem sthúla vagy sűrű állapota.
Így tehát látjuk, hogy szokványos tudás alapján, hogyan gondolhatunk el bizonyos rejtett aspektusokat vagy állapotokat olyan általános anyaggal kapcsolatban mint az oxigén. Hasonló, de nem könnyen érthető öt állapot vagy aspektus sorozat van jelen az öt bhúta esetében, amelyeken át a külső világról tudomást szerzünk. Igaz, hogy a bhúták nem elemek hanem alapelvek, azonban mivel ezek az alapelvek az anyag és a különféle energiák közegén át fejeződnek ki, ezért a különféle állapotukat vagy aspektusukat az elemekkel valamelyest analógnak lehet tekinteni.
Azonban nem szabad azt képzelni, hogy a panycsa-bhúták ezen öt állapotának puszta intellektuális megértése, bármily világos és pontos is lenne, bárkit képessé tenne a rajtuk való uralkodás megszerzésére. Intellektuális folyamat által elért intellektuális megértés, amint arra már előbb rámutattunk, teljesen eltérő a szamjama végzésével szamádhiban elért közvetlen tudástól. Az utóbbi fajta tudás azáltal érhető el, hogy tudatban eggyé válik azzal a dologgal vagy alapelvvel, és ezért olyan képességeket hord magával, amelyek abban a dologban vagy alapelvben rejlenek. Szamádhiban kapcsolatba kerülünk a meditáció tárgyát képező valósággal, míg az intellektuális megértésben csak a tárgy által az elménkben létrehozott zavaros és torzított képpel kerülünk kapcsolatba. A kettő közötti különbség a szubsztancia (lényeg) és árnyéka közötti különbség.

46. Tato 'nimádi-prádurbhávaha kája-szampat taddharmánabhighátas csa.
46. ..... ezért; azért; attól, ..... Animan, stb., nyolc sziddhiből álló csoport, amelyek egyike animan, ..... megjelenés, ..... a fizikai testnek a, ..... tökéletesítés; gazdagság, ...... azoktól ( a panycsa-bhúták-tól ), ....... tulajdonságok; működések, ..... nem-akadályozás; nem-felülkerekedés (a jógi testén), ..... és.
46. Attól, animán, stb. elnyerése, a test tökéletesítése és ( a test ) működéseinek nem-akadályozása (az elemek) tulajdonságai által.

Ez a szútra a panycsa-bhúták fölötti hatalom három eredményét adja meg. Az első a mahá-sziddhi-ként jól ismert magas szintű okkult képességek nyolcas csoportjának megjelenése. Ezek a következők: animan, mahiman, laghiman, gariman, prápti, prákámja, Ísatva és vasitva. Bhúta-dzsaja második eredménye, a fizikai test tökéletesítése, ami a következő szútrában van leírva. A harmadik eredmény, a panycsa-bhúták természetes működésével szembeni immunitás. Tehát a jógi átmehet a tűzön anélkül, hogy összeégetné magát. A fizikai teste úgy hatolhat be a szilárd földbe, mint ahogyan bárki behatolhat a vízbe.
A bhútákon való uralkodás ezen képességei igen rendkívülinek és szinte hihetetlennek tűnnek. Azonban olyan valóságosnak ismerik azokat, mint amit a sok évezredes jóga hagyomány és azok tapasztalata mutat, akik a jógik magas osztályával kerülnek kapcsolatba. A panycsa-bhúták természetének korábbi megbeszélése, valamint a mód ahogyan azok főlőtt el lehet nyerni az uralmat, bizonyos mértékben jelezni fogja hogyan jöhetnek létre ilyen rendkívüli eredmények az ilyen uralom által. Az egész jelenség világ a panycsa-bhúták játéka és bárki aki ezeket teljesen ellenőrzése alá vonta, természetesen az összes természeti jelenségek urává válik. A tanuló emlékezni fog arra, hogy a panycsa-bhúták anvaja állapota azzal a három gúnával van kapcsolatban, amely a megnyilvánult világegyetem igazi alapja. Így tehát a panycsa-bhúták fölötti uralom azzal az isteni tudattal való egységet jelenti, amelyen a megnyilvánulás alapszik és azáltal elnyerhető abban a tudatban rejlő isteni képességek gyakorlásának képessége. Ez nem azt jelenti, hogy az ilyen jógi bármit megtehet amit akar. Neki is még a természeti törvények keretén belül kell működnie, azonban a tudása olyan hatalmas és ezért a képességei annyira rendkívüliek, hogy úgy tűnik bármit megtehet.
Ezen képességek rendkívüli természeténél fontosabb az ilyen képességek létezését felkeltő megnyilvánult világegyetem természetének a kérdése. Mi a világegyetem lényeges természete, amelyben ilyen képességeket lehet gyakorolni? Az élet, anyag és tudat misztériuma mélyülni látszik és új jelentőséget nyer, és mi szinte rákényszerülünk arra a következtetésre, hogy minden jelenség, még az is amelynek szilárd anyagi alapja van, csupán a tudat játéka. Az egyetlen nyilvánvaló magyarázatnak az a vedántikus tanítás tűnik, hogy "Valóban, minden Brahman".

47. Rúpa-lávanya-bala-vadzsra-szamhananatváni kája-szampat.
47. ...... szépség, ....... finom külső megjelenés; kellem, ....... erő, ....... gyémántkeménységű; rendkívüli kohézió, ....... fizikai testnek a, ....... tökéletesítés.
47. Szépség, finom megjelenés, erő és sziklakeménység alkotják a test tökéletességét.

Ez a szútra, a test tökéletesítését határozza meg, amelyre az előző szútrában hivatkoztunk. A bhútákon való uralkodás, mindezen tulajdonságokkal rendelkező testhez vezet, mivel azok a tulajdonságok a bhúták működésétől függenek. Bárki, aki a bhúták ura, képes a testben lezajló folyamatok szabályozására. E mellett, amikor az összegyűlt karma által okozott torzulások megszűntek, a test természetesen hajlamossá válik az emberi forma archetípusának (őstípusának) megfelelni, amely csodálatosan szép és a fenti tulajdonságokkal rendelkezik.
Ne feledjük el, hogy a magunk körül látott fizikai testek csúnyasága és tökéletlenségei, a diszharmóniák és akadályok, valamint a karma eredménye, ami a fejlődés korábbi fokozataival jár. Amikor a tökéletesség elérésével ezeket eltávolítottuk, akkor még a fizikai testen át is előtör a ragyogás, pedig a fizikai test az összes testeink legsűrűbbje.

48. Grahana - svarúpászmitánvajárthavattva - szamjamád indrija -

48. ....... megismerési képességen; felfogás, ..... igazi természet, .....
egoizmus, ..... mindenen-áthatoló képesség, ..... a célnak alávetett; funkció,
....... szamjama végzése által, ....... uralkodás az érzékszerveken.
48. Uralkodás az érzékszerveken, szamjama végzésével a
megismerési képességükön, igazi természetükön, egoizmusukon, mindenen áthatoló képességükön és működéseiken.

Ez a szútra kiegészíti a III. rész 45-ös szútráját, és amit a bhútákra vonatkozóan az előbbiben mondtunk, bizonyos mértékben alkalmazható az indrijákra vonatkozóan az utóbbiban. Az egymást követő öt fokozat, amelyen az érzékszervekre vonatkozóan szamjamát kell végezni a teljes ellenőrzésük elnyerése érdekében, megfelel a bhúták esetében lévő öt fokozatnak. Azonban a tanulmányozó észre fogja venni, hogy a bhúták esetében sthúlának és szuksmának nevezett szakaszokat az indriják esetében megfelelően grahana és aszmitá helyettesíti.
Az indriják esetében, az első szakasz a megismerés képessége. Mindegyik érzékszerv működése a megfelelő szervnek a panycsa-bhúták által szolgáltatott külső ingerekre adott válaszával kezdődik. A mechanizmus amelyen át az ilyen válaszadás történik, valamint azok eredménye az öt érzékszerv esetében természetesen más, amint azt a III. rész 45-ös szútrájával kapcsolatban megtárgyaltuk. Így az indrijákon elérendő uralomért történő szamjama, az érzékszervben működő specifikus képesség megismerésével kezdődik. Azután következik az érzék igazi természete, amely természetesen az eredményként kapott és tanmátrának nevezett különleges típusú érzékelés. Mármost önmagában a puszta érzékelés nem teszi teljessé az érzékelés folyamatát. Az érzékeléseket, mintegy individualizálni kell, mielőtt az elme azokat mentális képei megszerkesztésére használhatja. Ennek az "én"-ségnek az érzékeléshez való csatlakozása nélkül, az csupán érzékelő jelenség marad és nem válik érzékelési cselekedetté. Ilyen körülmények között, az elme nem képes a különböző csatornákon át kapott öt érzékelést összetett mentális képpé integrálni. Mi az ilyen individualizált érzékelés alapja? Vajon nem valamilyen mozgásmód, a gunák különleges kombinációja? Az a mindent átható indriják aspektusa, amely megfelel a bhúták mindent átható aspektusának. Ezen a szinten mind a bhúták mind az indriják, csupán a három guna különleges kombinációja. Azonban a gunák minden különleges kombinációja mögött olyan működés van, amelyet annak a kombinációnak be kell teljesítenie. Ez az utolsó, az arthavattva szakasz, amely a bhúták arthavattva szakaszának felel meg.
Ezért be fogjuk látni, hogy mind a bhúták mind az indriják eredetileg csupán az isteni elme működései. Ezen működések gyakorlását, mind a bhúták számára, mind az indriják számára, a gunák különleges kombinációjának kiválasztása teszi lehetővé. Az egyik kombináció készlet a bhúták formájában válik a serkentővé, míg a kombinációk másik készlete az indriják formájában a serkentés mechanizmusává, és az elme számára nyersanyagként szolgáló érzékelések, a kettő kölcsönhatásának eredménye. Az egy tudat amely egész és integrált, a megnyilvánulás szubjektív-objektív játékát szolgáltató két áramlatra oszlik, - amit bhagaván lílájának neveznek.

49. Tato manodzsavitvam vikarana-bhávaha pradhána-dzsajas csa.
49. ..... ezért; azért; attól, ..... fürgeség vagy sebesség, mint a gondolaté, ..... az eszközöktől való függetlenség állapota (feltétele); eszköztelen állapot, ..... pradhána vagyis prakriti legyőzése; ..... és.
49. Ezért bármilyen eszköz nélküli azonnali megismerés, valamint pradhanán való teljes uralom.

Ugyanúgy ahogyan a bhútákon való uralkodásnak három eredménye van, az indrijákon való uralom is képessé teszi a jógit, hogy két legszélesebb körű sziddhit valósítson meg. Ezek közül az első az a képesség, hogy prakriti birodalmában, bármilyen szervezett tudathordozó eszköz segítsége nélkül bármit érzékeljen. A szokásos módon történő érzékelés mindig az érzékszervek eszköztárán át történik, akár a fizikai testhez, akár a fizikain túli tudathordozó eszközhöz tartoznak azok az érzékszervek. Amikor a jógi elnyerte az uralkodást
az érzékszervek felett, akkor szamjama által felmentheti magát attól, hogy a megnyilvánult világegyetemben bármit eszközök segítségével érzékeljen. Az eszköz nélküli érzékelés közvetlen és azonnali. Ez azt jelenti, hogy a jógi a tudatát bármely helyre vagy dologra irányíthatja és azonnal éberen tudatossá válik bármiről amit tudni kíván.
A tanulmányozó észre fogja venni, hogyan esnek el, szűnnek meg a
fizikai test érzékszervei által szerzett közönséges érzékelést jellemző roppant korlátozások, amint a jógi az önmegvalósítás ösvényén halad. Az átlagos ember
tudata szigorúan a fizikai testen belülre korlátozódik, és a felfogó képességének tartományát az érzékszervek képessége korlátozza, annak ellenére, hogy ezt a képességet nagymértékben megnöveli a különféle fizikai műszerek használata, mint például a mikroszkóp, a teleszkóp stb. Amikor a jógi a jóga gyakorlása által kifejleszti a fizikain túli tudathordozó eszközök érzékeit, akkor felfogó képességeinek tartománya roppant mértékben megnövekszik, amint azt a III. rész 26-os szútrájában jeleztük. Felfogó képességének tartománya és mélysége tovább növekszik, amikor a prátibha szerinti észlelés képessége megszületik, amint arra a III. rész 37-es szútrájában utaltunk. Az észlelés ezen típusa nem a finomabb tudathordozó eszközök érzékszervei, hanem az intuíció szellemi képességének használata. Ez a képesség bármilyen érzékszerv segítsége nélkül, prakriti tartományán belül működik. Abban a szakaszban amelyre jelen szútra utal, még ezen a szellemi képességen is túlhalad, és a purusa a saját, mindent átfogó, mindent magába foglaló felfogó képességével észlel. A jógi legyőzte a prakriti által ráhelyezett káprázatot, és hatalmasan kiterjedt birodalmának egésze nyitott könyvként van előtte.
Indrija-dzsaja második eredménye vagy inkább aspektusa uralkodás a pradhánán. Az eszközök általi észlelés korlátozásain túlhaladva, purusa valóban túlemelkedett prakritin, és ezért most prakriti ura. Bármin való teljes uralkodás titka, azon való túlemelkedésben van. Karmán akkor uralkodunk, amikor túlemelkedünk annak működésén. A fizikai testen akkor uralkodunk teljesen, amikor akaratunk szerint hagyhatjuk el, és a tudat puszta eszközeként használjuk.
A bhutákon és az indrijákon való uralkodást követő eredményekből világos kell legyen, hogy ezek a szavak nem csak arra vonatkoznak, ahogyan a bhúták és a indriják a fizikai szinten működnek, hanem ahogyan az összes szinteken működnek. A fizikainál magasabb szinteken is van az érzékszerveken át történő megismerés, de a megismerés mechanizmusa szintről szintre különbözik. Ezért a bhútákat és az indrijákat olyan alapelvekként kell venni, amelyek a megismerés jelenségére minden szinten alkalmazhatók. Amint a tudat egyik szintről a másikra hatol, a megismerés lényeges folyamata ugyanaz marad, csupán a mechanizmus változik szintről szintre. A bhúták változnak, az indriják változnak és a drastá változik ( drastá minden szinten az összes még meg nem haladott tudathordozókba burkolt purusa), azonban e három kölcsönös viszonya ugyanaz marad. Ezért van az, hogy a jóga bölcseletben erre a hármasra használt szavak a legáltalánosabb természetűek: gráhja, grahana és grahitr. Ezért nyilvánvalóvá válik, hogy a nem-énnek az én általi megismerése a fizikai szinten, az alany-tárgy kapcsolatot magába foglaló megismerési folyamat legalsó megnyilvánulása. A folyamat egyre finomabbá válik, amíg a bhúták és az indriják teljesen a jógi uralma alá kerülnek, és a purusa a prakrititől függetlenné válik.
Másik figyelembe veendő lényeges pont, hogy a vikarana bháva kifejezés nemcsak bármilyen eszköz nélküli megismerést jelent, hanem bármilyen eszköz nélküli cselekvést is. Bármilyen eszköz nélküli megismerési képesség elérésével, a jógi meghaladja a dzsnyánendijákat. Az eszközök nélküli cselekvési képesség elérésével meghaladja a karmendrijákat. Az előző képesség az utóbbi nélkül, a prusát tehetetlen szemlélő állapotára redukálná, és ez nem lenne összeegyeztethető azzal az egész gondolat irányzattal, amelyre a jóga bölcselet alapozódik. A jógi haladásában, a tudás és a képesség (hatalom) együtt járnak, és bármely erőre vagy alapelvre vonatkozó tudás elérése, a megfelelő képességet is reá ruházza, hogy akarata szerint használja vagy kezelje azt az erőt vagy alapelvet. A jóga-szútrák harmadik fejezetének legnagyobb része a különféle képességek kifejlesztésének van szentelve, és abszurd dolog azt feltételezni, hogy a jógi, aki egymás mellett fejlesztett ki tudást és képességet, egyszerre csak az utolsó szakaszban meg legyen fosztva a képességtől, és a körülötte zajló dráma puszta szemlélőjévé váljon. Ezen elgondolás irracionalitásától függetlenül, teljesen ellentétes azzal a szereppel, amelyet a jóga Adeptusai a megnyilvánult világegyetemben játszanak, valamint az okkultizmusban ismert más tényekkel. Ily módon a purusának a drastá és kartá ( néző és színész, szemlélő és cselekvő) kettős szerepét tulajdonítva, a jóga bölcselet alapvetően eltér az ortodox számkhja tanítástól.

50. Szattva - purusányatá - khjáti - mátraszja szarva-bhávádhistritvam szarvadzsnyátritvam csa.
50. ..... a három guna egyike, amely az észlelés alapelvének alapját képezi; kifinomult buddhi, ..... az egyéni Én, ..... megkülönböztetés; különbség, ..... éber tudatosság, ..... csak, ..... mindenek (felett), ..... a létezés állapotai vagy formái, ..... felsőbbség, ..... mindentudás, ..... és.
50. Csak szattva és purusa közötti megkülönböztetés éber tudatossága által jön létre minden létezési állapot és forma fölötti felsőbbség (mindenhatóság) és mindennek tudása (mindentudás).

Indrija-dszaja ( III. rész, 49-es szútra) által elért vikarana bháva adja meg az észlelés, valamint prakriti birodalmában működő összes erők bármilyen eszköz nélküli kezelésének képességét. Azonban nem adja meg a jóginak a mindentudást és a mindenhatóságot. Ez csak szattva és purusa közötti megkülönböztetés szamjama általi teljes éber tudatossá válása által érhető el. Azonban vikarana bháva a mindenhatóság és mindentudás kibontakozásának előfeltétele, és mivel ezen utóbbiak határtalanok, nem működhetnek olyan eszközön át, amely saját természete által korlátozott. Csakis vikarana bháva alapjain nyugodhat a mindentudás és mindenhatóság végtelen szuper-szerkezete.
Megjegyzendő azonban az is, hogy a III. rész 49-ik szútrájában említett pradhána feletti uralkodást egész egyszerűen drisjamnak (II. rész 18-ik szútra) drastától (II. rész 18-ik szútra) elkülönítésével lehet elérni. Azonban drisjamnak (a látottnak) önmagától elkülönültként való látásában, a drastá (a látó) még lát és ezáltal azonosul szattva gunával, ami az észlelés igazi alapja. Amíg ez az azonosulás megmarad, a látó korlátozott, mivel szattva guna úgyszintén prakriti birodalmán belül van. Ezért nem képes a mindenhatóságot és a mindentudást gyakorolni. Csak amikor sajátmagát a látás vagyis szattva képességétől külön képes megvalósítani, történik meg az, hogy teljesen kimegy prakriti birodalmából és a mindentudást és mindenhatóságot gyakorolhatja. A grahítr (a megismerő), gráhjától (a megismerttől), de a grahanától (megismeréstől) is különváltnak kell megvalósítania önmagát ahhoz, hogy a korlátozástól egészen szabaddá váljon.
Ez a szútra megerősíti az előző szútrában megtárgyalt véleményt, hogy purusa a néző és a színész kettős szerepével rendelkezik. Purusa nemcsak mind több és több tudást ér el, hanem azon tudás által közvetített képességeket is gyakorolja. Nemcsak mindentudóvá válik, hanem mindenhatóvá is. A tény, hogy ebben a szútrában a két működést külön említik, úgy tűnik semmi kétséget nem hagy ezen a ponton. De akkor miért látszik úgy, hogy a Jóga-Szútrákban állandóan a megismerési aspektust hangsúlyozzák, és az akarati aspektust ritkán említik? Nyilvánvalóan azért, mert a képesség és a tudás kölcsönös összefüggésben van, és minden gyakorlati cél tekintetében benne foglaltatik abban a tudásban amit a jógi elér.
A tanulmányozó jól tenné, ha ezt a szútrát összehasonlítaná a III. rész 36-os szútrájával. Az előbbiben előírt módszer mindentudáshoz és mindenhatósághoz vezet, míg a III. rész 36-os szútrájában leírtak csupán prathiba hallás, látás stb.
kifejlesztéséhez vezetnek ( III. rész 37-es szútra ). A következményként adódó eredmények, a III. rész 36-os szútrájában említett purusa ismerete tényének tulajdonítható, míg a III. rész 50-es jelen szútrájában hivatkozott tudás, teljes. Teljes napfogyatkozáskor, eleinte csupán a Nap egy része jön elő az árnyékból, azonban ez a rész egyre nagyobb és nagyobb lesz, amíg a Nap teljesen kijön a Hold által vetett árnyékból. Ez a két fokozat vet világosságot purusának a prakrititől való részleges és teljes elkülönítésére, amelyre a két szútrában hivatkoztunk.

51. Tad-vairágyad api dosa-bídzsa-ksaye kaivalyam.
51. ..... a nem-ragaszkodástól ahhoz ( az előbbi szútrában említett sziddhi), ..... még a, ..... kötöttségnek a; hiba, ...... mag, ..... elpusztítása által, ..... felszabadulás.
51. Még ahhoz sem ragaszkodás által, magának a kötöttség magvának elpusztításával, következik kaivlaja.

Amikor a purusa és szattva közötti finom megkülönböztetés éber tudatosságának eredményeként kibontakozott a mindentudás és mindenhatóság, akkor a jógi kiment prakriti szférájából, de amennyiben ragaszkodás van ezekhez a transzcendens képességekhez, amelyeket csak prakriti birodalmában lehet gyakorolni, akkor a jógi még prakrititől függ és bizonyos módon alá van vetve. Az uralkodás valamely dolgon nem jelent szükségképpen függetlenséget is attól a dologtól, és ameddig függés van, addig kötöttség is van. Egy asszonyt szerető férfi, teljesen hatalmában tarthatja szíve hölgyét, és mégis a hölgy rabszolgája lehet. Ebben az esetben a hölgyhöz való ragaszkodás a kötöttség oka, és ameddig meg nem szünteti ezt a kötöttséget, nem lehet szabad, és ezért a hölgy fölötti hatalma is korlátozott. Ugyanígy, a mindenhatóság és a mindentudás prakriti fölötti uralmat jelenti, és hacsak a jógi ezekhez való ragaszkodását el nem pusztítja, addig függ prakrititől és ezért nem teljesen szabad. Mivel kaivalja a teljes szabadság állapota, csak az ilyenfajta ragaszkodás vairágya általi elpusztítása után érhető el. A jóginak, az ilyen képességekhez való legenyhébb ragaszkodása vagy vonzalma sem szabad, hogy meglegyen, még akkor sem ha gyakorolnia kell azokat.
Ezért nyilvánvaló, hogy kaivalja felé való utazás mind magasabb és magasabb állapotú tudás és képességek elérésének, valamint a végső cél érdekében történő továbbadásának folyamata. Azonban bármely állapothoz való ragaszkodás, bármilyen magasan legyen is az, nemcsak a további haladás abbamaradását jelenti, hanem az elért szédítő magasságból való lezuhanásának lehetőségét is. Az utazónak a végső cél eléréséig rendületlenül kell előre igyekeznie és már szabaddá vált ettől a veszélytől.

52. Sthány - upanimantrane sanga - smajá - karanam punar anista - prasangát.
52. ..... a helyi hatóság által; a világ vagy sík ellenőrzésével megbízott fizikainál finomabb lény; a terek hatalmai, ...... meghívással, ...... ragaszkodás; élvezet, ..... csodálkozás; büszkeség; megelégedettség; önelégültség, ...... kerülés; valaminek nem cselekvése, ..... ismét, ..... a nemkívánatosnak a; a rossz, ..... visszatérés; ismétlődés vagy feléledés.
52. A különféle síkok ellenőrzésével megbízott fizikain túli lények általi meghívás élvezetétől vagy az miatti büszkeségtől óvakodni kell, mivel fennáll a rossz feléledésének lehetősége.

Az előző szútrában rámutattunk arra, hogy a mindentudáshoz és mindenhatósághoz való ragaszkodás, a kötöttség magvait tartalmazza, amelyeket kaivalja elérése előtt vairágyával kell elpusztítani. Ez a szútra utal arra, hogy az ezekhez való ragaszkodás nemcsak a kötöttség, hanem a veszély forrása is lehet. Az ilyen fennkölt helyzetben lévő jógit, a természet síkjainak, vagy különféle részeinek ellenőrzésével megbízott hatalmak állandóan próbára teszik, és amennyiben a teljes ragaszkodás-mentesség hiányában csábításuknak enged, biztos lehet bukásában. Az ilyen kísértéseknek alávetettség minden magas szintre emelkedett jógi sorsának része, és ilyen természetű hivatkozások minden nagy szellemi vezető életében megtalálhatók, mint például Krisztus és Buddha esetében is. Lehet, hogy a megkísértés tényleges módját nem írták le életük színes történetében, azonban az, hogy ilyen természetű próbákon át kellett menniük biztosnak vehető.
Azonban nem kell azt képzelni, hogy az ilyen kísértések csak a szellemileg nagyon magasra haladottakhoz jönnek. Abban a pillanatban, amint a jógi bármilyen mértékű valóságos hatalmat ér el, támadás céljává válik, és egész idő alatt vigyáznia kell. A kísértések természete a különleges gyenge pontjaitól, valamint fejlettségi fokától függ. Miközben a következő fizikain túli szintre betörni igyekvő kezdőt csupán az ottani elementálok kísértik meg, azokat akik a tudás és hatalom magas állapotához jutottak, a természet különféle részei ellenőrzésével megbízott nagy dévák támadásának tárgyává válnak. Minél magasabb az állapot, annál finomabb a kísértés és nagyobb a szükséges vairágya, a kísértés ellensúlyozására.
Azt sem szabad képzelni, hogy ezen hatalmak általi állandó kísértés rosszindulat lenne a részükről. Működésüket a természetben lévő jótékony erőnek kell venni, amely minden lépésünkön megvizsgál bennünket, hogy képesek legyünk gyengéink eltávolítására, és hogy képesek legyünk folyamatosan célunk felé haladni. Próbálja meg a tanulmányozó elképzelni, hogy mi lenne ha nem működnének ilyen tudatosságok. Azok akik az ön-megvalósítás útját járják, gyengéik tudattalanságának állapotában maradnának lekötve az alsóbb állapotokon, és képtelenek a további haladásra. A kísértés kardja, amely kikutatja és kivágja gyengéinket, minden bizonnyal időleges szenvedést és gyötrelmet okoz nekünk, azonban lehetőséget ad azon gyengeségeink eltávolítására is, és így az ösvényen való további haladásra tesz bennünket szabaddá.

53. Ksana-tat-kramajoho szamjamád vivekadzsam dzsnyánam.
53. ..... pillanaton, ..... és rendjén, egymásutániságán ..... szamjama végzése által, ..... a valóság éber tudatosságából született, ..... tudás.
53. A pillanaton és egymásutániságának ( folyamatán ) végzett szamjama által, a valóság éber tudatosságából született tudás.

Ezt a szútrát a IV. rész 33-as szútrájával együtt kell tanulmányozni, amely utóbbi megtárgyalása ksana, valamint az idő természetére vonatkozó jóga elmélet magyarázatát tartalmazza. Ksana-tat-kramajoho az a folyamat amely által az időn túli valóság, az idő fogalmai szerinti megnyilvánulásba vetítődik ki. Nyilvánvalóan ez a káprázat utolsó fátyla, amelyen kaivalja elérése előtt a jóginak át kell hatolnia. Ezen a végső fátyolon áthatolás technikája ugyanaz mint a többiek esetében, - szamjama. Az idő folyamatán végzett szamjama által elért tudás, az elérhető legmagasabb tudás, - magasabb mint a III. rész 50-es szútrájában hivatkozott mindentudás. Vivekadzsam-dzsnyánam-nak nevezik, ami azt jelenti, hogy "a valóság éber tudatosságából született tudás". A viveka kifejezést európai nyelvre általában "megkülönböztető képesség"-nek fordítják, azonban ebben az összefüggésben ez az értelmezés nem megfelelő. A "megkülönböztető képesség" kifejezést általában a szellemi ítélőképesség azon folyamatára alkalmazzák, amely arra tesz bennünket képessé, hogy észrevegyük az élet káprázatait és, hogy felfedezzük a mögöttük rejlő viszonylagos valóságot. Azonban ebben az összefüggésben viveka a végső valóság teljes éber tudatosságát jelenti. A folyamat lényegében mindkét esetben ugyanaz, és magában foglalja a tudatnak valamely kevésbé valóságosból a valóságosabb felé való áthaladását, azonban a fokozatbeli különbség oly roppant nagy, hogy a kissé homályos "megkülönböztető képesség" kifejezés használata, ezen végső "felfedezésre" nem közvetítheti a velejáró változás megfelelő fogalmát. Ezért jobb a vivekadzsam-dzsnyánam kifejezést "a végső valóság éber tudatossága"-ként lefordítani, mivel e fennkölt tudatállapottal kapcsolatban, a tudás szó használata nem látszik megfelelőnek. Magát a mindentudást meghaladó tudatállapotot nem lehet tudásnak nevezni. Jobb erre a fentebb megadott kifejezés.

54. Dzsáti - laksana - desair anyatánavacschedát tulyajosz tataha pratipattihi.
54. ..... osztály által, ..... jellegzetesség, ..... hely; helyzet, ..... elkülönültségnek a; különbség, ..... eghatározás hiányában, ..... két egyenlőnek a, ..... attól, ..... megértés; tudás (a megkülönböztetéssé).
54. Attól (vivekadzsam-dzsnyánam) az olyan hasonlóságok közötti megkülönböztetés tudása, melyeket osztály, jellegzetesség és helyzet szerint nem lehet megkülönböztetni.

A tény, hogy vivekadzsam-dzsnyánam az időn túl van, különleges, és intellektuális szempontból érdekes képességhez vezet. E szútra jelentős szava a pratipattihi. Mit jelent? Szamápattihi két nyilvánvalóan külön dolog fúziója. Pratipattihi két eredetileg összeforrott vagy szétválaszthatatlan dolog felbontása. Mármost mit tehet a jógi ha két olyan dolog között kell különbséget tennie, amelyek közönséges módszerekkel, vagyis osztály, jellegzetesség vagy helyzet különbségek által megkülönböztethetetlenek?
Azért, hogy elképzelésünk legyen az ilyen problémák megoldásánál alkalmazható módszerekről, emlékeznünk kell, hogy ha két pontosan azonos dolog ugyanazt a helyet foglalja el, az azt jelenti, hogy azon a helyen váltakozva jelennek meg és tűnnek el. Ilyen körülmények között csakis az idő tényező tehet különbséget közöttük. Olyan időelemzésnek kell alávetnünk azokat, amelynek felbontóképessége nagyobb annál a frekvenciánál, amellyel egymást ugyanazon a helyen felváltják. Azonban annak a frekvenciának amellyel két dolog ilyen módon helyettesítheti egymást, korlátozó értéke van, és ez az a frekvencia amellyel ksanák vagyis pillanatok követik egymást. Ezért bárki, aki az utóbbi szútrában említett időfolyamaton túl képes menni, képes kell legyen két ilyen dolog közötti megkülönböztetésre.
A jógi többi képességei képessé fogják őt tenni, hogy két látszólag azonos dolog között különbséget tegyen. Ez a szútra nem az olyan általános azonosságokra vonatkozik, hanem olyan nagyon finom természetű azonosságokra, amelyek még a mindentudást is zavarba ejtik. Ez a sziddhi, amint az összefüggés rámutat, mind közül utolsóként jön, amikor a jógi még az időn is túlhaladt, és megalapozott a minden korlátozáson és káprázaton túl lévő örök valóságban.

55. Tárakam szarva - visajam szarvathá - visajam akramam cseti vivekadzsam-dzsnyánam.
55. ..... transzcendens; az ami a ( létezés óceánján ) átkelésben segít, ..... minden tárgy egyidejű vagy szimultán ismerése, ..... bármilyen a múltban, jelenben és a jövőben minden tárgyhoz tartozó; minden időben és térben minden tárgyhoz és folyamathoz tartozó, ..... egymásután nélküliség; rendezetlenség; a világfolyamatot meghaladva, ..... és, ..... befejezés; bármi vége, ..... a valóság éber tudatosságából született tudás.
55. A valóság éber tudatosságából született legmagasabb tudás transzcendens, magába foglalja minden tárgy egyidejű ismeretét, bármilyen múltban, jelenben és jövőben lévő minden tárgyra és folyamatra vonatkozik és meghaladja a világfolyamatot is.

A III. rész 53-as szútrája, a jóga végső célját képező legmagasabb tudás elérésének módszerével foglalkozott. Ez a szútra, e tudás természetét határozza meg. Első sorban transzcendens, vagyis meghaladja a jelenségi létezés körében lévő tudás minden formáját. A valóság ismerete, vagy inkább teljes éber tudatossága, míg a tudás minden más formája, még a tudat legmagasabb szintjeihez tartozók is a viszonylagosság birodalmában vannak. A tárakam kifejezés jelenti azt is, ami a jógit képessé teszi bhava szágarának, vagyis a kondicionált létezés óceánjának átszelésére. A kondicionált létezés korlátozásaiba és káprázataiba merült lelket, táraka-dzsnyánam elérése ezektől teljesen felszabadítja.
Másodsorban, ez a tudás szarva-visajam. Ez nem csak minden tárgy átfogását jelenti, hanem azt, hogy minden egyidejűleg van a tudatban. Szarvathá-visajam a múlt, jelen és jövőhöz tartozó tudást jelent. Ugyanúgy ahogy szarva-visajam a térre vonatkozik, ugyanúgy vonatkozik szarvathá-visajam az időhöz. Így tehát vivekadzsam-dzsnyánam az idő és tér birodalmában mindent magába foglal, vagyis minden dolgot a világfolyamaton belül.
Harmadsorban, vivekadzsam-dzsnyánam tulajdonképpen akramam, vagyis meghaladja az időt létrehozó világfolyamatot. A világfolyamatnak alávetett viszonylagosság világában, a dolgok egymás után történnek, és ez az ami a múlt, jelen és jövő benyomását kelti. A világfolyamaton túli valóság világában nem létezhet idő, és ezt az időtlen állapotot nevezik az örökkévalósávnak. Ez nem pusztán érdekes feltevés. A legmagasabb szintű okkultisták és misztikusok szerint, az időnek nincs valóságos létezése. Az idő csupán a világfolyamat által létrehozott jelenségek egymásutánisága által a tudatban létrehozott benyomás. Ezért tehát, amikor a jógi túlhalad a világfolyamaton, egyúttal az idő káprázatát is legyőzi. Ez a legalapvetőbb káprázat, amelybe tudata bele van bonyolódva, és ezért természetesen, amint azt a IV. rész 33-as szútrájában kifejtjük, az utolsóként tűnik el.
Az a tény, hogy vivekadzsam-dzsnyánam, ugyanakkor szarva-visajam, szarvathá-visajam és akramam is, azt jelenti, hogy a valóság világa nincs elkülönülve a viszonylagosság világától. Ezért a valóság világába való átmenet nem jelenti a viszonylagosság világának magunk mögött hagyását. Inkább azt jelenti, hogy a viszonylagosság világát igazi természetében és helyes perspektívában látjuk, és a valóság fényében élünk a viszonylagosság világában. Ha már igazi Énjében megalapozottá vált, az ön-megvalósult jógi élhet és dolgozhat a viszonylagosság világában, mindazokat a képességeket használva, amelyeket prakriti bocsátott rendelkezésére, azonban anélkül, hogy a legkisebb mértékben befolyásolnák azok a káprázatok, amelyeket prakriti teremt azok számára, akik még nem győzték le.
A tanulmányozó látni fogja, hogy a III. rész 55-ös szútrája csodásan, világosan és néhány szóval írja le a lényeges jellemzőit az örök valóságnak, ami a jóga szerinti képzés és diszciplína célja. Ezekből az intellektuális megállapításokból halvány elképzelése sem lehet e valóság megtapasztalásának
tényleges természetéről, azonban képes lesz, hogy meglássa mily roppant nagy dolog ez, amelyért érdemes küzdeni. Az iti szó pusztán befejezését jelenti annak a témának (a sziddhiknek), amivel foglalkoztunk.

56. Szattva-purusajoho suddhi-számje kaivaljam.
56. ..... szattvának a és purusának a, ..... tisztaságnak a, ..... egyenlőség, ..... felszabadulás.
56. Kaivalja elérése akkor következik be, amikor egyenlőtisztaság van a purusa és szattva között.

Ez a szútra teszi teljessé a III. rész 36-os és a III. rész 50-es szútrákban részben már megtárgyalt elgondolást. A III. rész 36-os szútrában mutattunk rá arra, hogy szattva és purusa, bár általában megkülönböztethetetlenek, mégis egészen mások, és purusa megismerése lehetséges szattvától elkülönülten is. A III. rész 50-es szútrában tettük világossá, hogy purusának csak szattvától teljesen elkülönült megismerése által lehetséges prakriti által purusa tudására és képességére helyezett korlátozások elpusztítása. Azonban purusa és szattva e teljesen eltérő természetének megértése nem következhet be azonnal. Ez fokozatosan halad, és purusa valamint szattva eltérő természetének minden világosabb megértése viszi a jógit egyre közelebb a korlátozásoktól, valamint a káprázatoktól való teljes szabadsághoz, mint céljához.
Azonban meg kell jegyezni, hogy szattva megtisztítása, gyakorlatilag ezt a jógi részéről történő fokozatos megértést, megvalósítást jelenti, és nem a természetében történő valamilyen lényeges változást. A valóság fokozódó éber tudatossága, ami ezt a megvalósulást kíséri, úgyszintén nincs összekötve bármilyen lényeges változással. Ezért nevezik ezt vivekadzsam-dzsnyánamnak. Szattva és purusa megtisztítása akkor válik egyenlővé, amikor a jógi teljesen megértette purusa és szattva közötti különbséget. Szattva vagy a jógi észlelése mentes purusa és szattva látszólagos azonosságának káprázatától, és purusa ön-megvalósulása mentes a szattvával történő ön-azonosítástól.
Amikor a fentebb említett feltételek jelen vannak, akkor szattva jelenléte nem avatkozik be, nem akadályozza a jógi ön-megvalósulását. A jógi,
prakriti birodalmában maradhat, de ugyanakkor örök természetének teljes megvalósulásában lehet. Ebből a szútrából világos, hogy kaivalja nem jelenti
szükségszerűen purusa és prakriti szétválasztását. Amennyiben a szattvát a megfelelő mértékben megtisztították, akkor purusa, prakritin át igazi természetének teljes megvalósításával működhet, és mindig szabadon. Így tehát, saját szvarúpájának legteljesebb mértékű megvalósítása az ami kaivalja jellemzője, valamint elengedhetetlen feltétele és nem prakrititől való elválasztása. Ezért kaivalja "elszigetelése" szubjektív és nem szükségképpen objektív. Az általa prakriti birodalmában felépített és tökéletesített tudathordozó eszközöket, önzés és bármilyen káprázat nélkül használhatja bármilyen munkához. Ilyenek a tökéletessé vált emberek, a jóga Adeptusai, akik a Szent Tudomány mesterei, és akik az emberiséget a tökéletesedés felé vezetik.

IV. Rész