Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Szun mester
[Szun-ce]
A' HADAKOZÁS REGULÁI
Fordította Tokaji Zsolt
Terebess Kiadó, Budapest, 1997
A
könyv borítója
A' HADAKOZÁS REGULÁI
Az hadi dolgoknak mindennemű fortélyárúl és naturájárúl való tractatust,
mindenik hadakozó hadnagy és kapitány okulására, tizenhárom discursusban egyben foglalván
megírá a' chinai Vu fejedelemség vitéz hadnagya:
SZUN mester
Bölcs munkáját, mi szerfelett sok sententiákkal és aphorizmákkal rakva vagyon, nemcsak az hadi embereknek, de a' háborúságoktúl magukat megoltalmazni, szívükben békességet kévánók hasznosságára is, az chinai hierogliphákbúl szép magyar nyelvre fordítá:
deák TOKAJI ZSOLT
Tartalom
I. A' praeceptumok
II. A' hadviselés
III. A' stratagema
IV. A' figura
V. Az erő
VI. A' gyönge és az erős
VII. A' sereg viadala
VIII. A' kilenc változás
IX. A' vonuló hadak
X. Natura loci
XI. A' kilenc föld
XII. Tűz által való támadás
XIII. A' kémeknek alkalmazása.
Jegyzetek
Szójegyzék
A fordító utószava
A
könyv szövegét 2011. március 23-án töröltük: Tokaji Zsolt nem járult hozzá fordítása
további ingyenes közzétételhez.
Lásd Tőkei Ferenc fordítását!
actio - tett, hadművelet
állapat - állapot
aphorizma - bölcsmondás
attributum - segédeszköz
authoritás - tekintély
caeli signum - csillagkép
calculatio - számítás, számbavétel
circulatio - körforgás
collocatio - elhelyezés
conditio - feltétel
conferál - összehasonlít
confudál - meg-/összezavar
confusio - zavar, káosz
consensus - egyetértés
consideratio - mérlegelés, megfontolás
consilium - tanács, javaslat
constellatio - csillagok, bolygók egymáshoz viszonyított helyzete
componál - megszervez
defensio - védelem, védekezés
definiál - meghatároz
disciplina militaris - katonai fegyelem
discursus - értekezés
distributio - felosztás
divinus - isteni
effectus - hatás
elementum - elem
élés - élelem
examinál - megvizsgál, tanulmányoz
experentia - tapasztalat
fama - hírnév
fatalis - végzetes
fegyverderék - páncélruha
figura - forma, alak
fundamentom - alap
gömbölég - gömbölyű
habahurjául - hebehurgyán
hadnagy - hadvezér
hieroglipha - írásjegy
humanitas - emberség
idea - eszme
informatio - tájékoztatás
institutio - tanítás
iustitia - igazságosság
kalauz - vezető
kolyessza - társzekér
köböl - űrmérték
locus - terep
melyvas - páncélruha
miát - miatt
natura - természet, jelleg
natura loci - terepviszony
nexus - kapcsolat
numerus - szám
occasio - lehetőség, alkalom
ordinantia - rendszabály, rendtartás
penetrál - kifürkész, megles
penig - pedig
poenitentia - büntetés
praeceptum - szabály, elv
propensio - hajlam
prófétia - jóslás
provideál - biztosít, vmivel ellát
ratio - ész, megfontolásregula - törvény, szabály
salutál - tiszteleg, üdvözöl
securitás - biztonság
sensus - érzék
sententia - bölcsmondás
solidum - szilárd, kemény
státus - helyzet, pozíció
stratagema - hadicsel, taktika
találmány - csel, fortély
talentom - tehetség
tikmony - tyúktojás
tractatus - értekezés
tumultus - rendezetlenség
varia - változat
véka - űrmérték
verbuvál - sereget toboroz
vigilintia - éberség
virtus - bátorság
vis belli - haderő
vitium - hiba, fogyatékosság
A' hadakozás regulái (Szun-ce ping-fa) Kínának abban a korszakában született, amelyet a patriarchális arisztokrácia uralta kisebb-nagyobb fejedelemségek rivalizálása jellemez. A Csou-kor utolsó szakaszában, a Hadakozó fejedelemségek korában. (i.e. 403-221) azonban nemcsak fegyverekkel keresték a megoldást a már elviselhetetlenné vált politikai viszonyok orvoslására, de a megélénkült filozófiai iskolák új elméleteivel is. Ebben az i.e. 4. század végi pezsgő bölcseletei vetélkedésben kereshetők a legizmus (facsia) gyökerei. A legizmus vagy más néven a törvénykezők iskolája híven szolgálta azt a politikai törekvést, amely véget kívánt vetni a fejedelemségek folytonos csatározásainak és meg akarta teremteni az egységes Kínát. (Ez utóbbi i.e. 221-ben sikeresen meg is valósult.) Praktikus módszereivel az államszervezés és közigazgatás terén jutott elsősorban jelentős szerephez, de az ókori hadtudományi irodalom megszületését is elősegítette. Ekkorra ugyanis már a hadvezetés és a hadviselés külön "szakmává" vált, s a hadvezérek szükségét érezték, hogy mesterségbeli tudásukat megörökítsék mind a kortársak, mind az utókor számára.
E hadtudományi szakirodalom betetőzése a Szun-ce ping fa. Kínában mind a mai napig meggyőződéssel állítják, hogy a Szun-ce írói név mögött egy régi hadvezér, bizonyos Szun Vu rejtőzik, aki a déli Vu fejedelemség uralkodójának, Ho-lünek (i.e. 514-496) ajánlotta fel szolgálatait. E nézettel több nyugati és japán szakember is vitába szállt, de érveikkel mit sem törődve, a kínai tudósok ragaszkodnak a mű ősi voltához, a legendás hadvezér szerzőségéhez. Bármi legyen is az igazság, a szövegen egyértelműen átsüt a legizmus forradalmian bátor gondolati rendszere, amely szakítva a merev patriarchális értékrenddel, a józan és megfontolt szabályokban, törvényekben látja az egyetlen lehetséges megoldást a hadvezetés területén is. Ez érhető tetten a mű azon részeiben, ahol a hadvezéri teljhatalomról van szó: a hadvezér önálló döntéseket is hozhat (sőt kell is hoznia), akár az uralkodó döntéseivel szemben is.
A Szun-ce ping-fa, az a mintegy ötezer írásjegyből álló mű, nemcsak megszületésekor bizonyult aktuálisnak. Érvényességét az évszázadok, évezredek sem koptatták el. Ahogy arra már utaltunk, hasznára volt a Kínát első ízben egyesítő Csin-si Huang-tinek, az első császárnak, aki birodalma központi eszméjévé a legizmust tette. A kései Han-dinasztia (25-220) tábornoka, Cao Cao, nemcsak olvasgatta, de kommentárt is írt hozzá. A történelem későbbi évszázadai során az övén kívül még kilenc kommentár született a műhöz. Hasznos olvasmánya volt Li Si-minnek (Taj-cung) is, aki nem más, mint Kína egyik legnagyobb, leghíresebb dinasztiájának, a Tang-dinasztiának (618-907) alapítója és kiváló uralkodója. A 20. századi Kínában is akadtak stratégák - nem is kevesen -, akik haszonnal forgatták e több mint kétezer éves írást. Közülük a leghíresebb Mao Ce-tung, aki nemcsak szívesen idézte híresebb sorait, de saját bevallása szerint stratégiáinak egy részét is ebből merítette.
A Szun-ce ping-fa népszerűsége túlterjedt Kína határain is. Jelenleg ismert első fordítása a mai Észak-Kína területén létező Hszia-hszia-birodalomban (1032-1227) született meg tangut nyelven a 12. században. A kínai műveltséghez kapcsolódó környező országok is felfigyeltek e hadtudományi munka jelentőségére, s amíg önálló írásbeliségük nem alakult ki, addig a kínai szöveget tanulmányozták. A 17. században japánul is ismertté vált, majd mandzsu és koreai nyelvű fordítások is napvilágot láttak. Ázsiában ma már burmaiul, malájul, thaiul és vietnámiul is olvasható. Európában elsőként a jezsuita J. J. M. Amiot francia nyelvű tolmácsolása jelent meg 1772-ben. 1860-ban oroszra, 1905-ben angolra és 1910-ben németre is lefordították, s azóta e nyelveken újabb fordítások születtek. Ma már csehül, hollandul, olaszul, románul, héberül és arabul is olvasható. A magyar olvasók előtt sem ismeretlen, hiszen Tőkei Ferenc kiváló tolmácsolásában legutóbb 1995-ben jelent meg kétnyelvű formában.
Kínában ma sohasem látott népszerűségnek örvend. A Szun-ce ping-fa kutatás már-már önálló tudományággá nőtte ki magát. Az utóbbi pár évtizedben szótárak készűltek hozzá, tudományos cikkek és tanulmánykötetek százait írták róla, s szinte havonta jelenik meg egy-egy újabb kommentárral ellátott vagy egyszerűen modern kínai nyelvre fordított kiadása. Számos olyan változatára is bukkanhatunk a kínai könyvesboltokban, amelyek egészen korszerű értelmezését kínálják e két és félezer éves munkának. Így a modern ember is hasznos kézikönyvként forgathatja, hogy megoldást találjon saját problémáira. Ezek a változatok már címükkel hirdetik gyakorlati hasznukat, úgy mint A Szun-ce ping-fa taktikáinak alkalmazása a mindennapokban, a családban és barátságban, az üzleti tárgyalások során, a pénzvilágban stb. Egy részük komoly kézikönyvnek számít és nemcsak Kínában. Japánul, koreaiul is készültek hasonló munkák.
A Szun-ce ping-fa örökérvényű, kortól és kulturális különbségektől független, az élet számos területén - nemcsak a hadviselésben - eredményesen használható stratégiai, taktikai fogásokat tartalmazó kézikönyv. Nem csupán kultúrtörténeti érdekesség, de segítségünkre lehet abban is, hogy a furcsának vagy egzotikusnak vélt, már-már misztikusan "csavaros" kínai észjárás, gondolkodásmód lényegét, alapjait megismerjük.
Fordításom egy kísérlet eredménye. Szerettem volna az idegen szövegnek nem csupán a tartalmát, gondolatait közvetíteni, hanem nyelvezetének hangulatát is, hogy a magyar olvasó megközelítően ugyanúgy érzékelhesse e több mint kétezer éves, klasszikus kínai nyelven írt hadtudományi munka különleges nyelvi- és előadásmódbeli ízeit, mint egy kínai. A csak filológiailag pontos tolmácsolás nem lenne képes visszaadni a mű legfőbb szépségét és sajátságát: régies veretét. Szun-ce alkotása nem olyan távoli az európai gondolkodástól, terminológiája nem olyan eltérő a miénktől, hogy azt csak nagy nehézségek árán lehetne egy, a saját régiségünket is tükröző magyar szépprózai fordításba "beletuszkolni".
Szerencsére nyelvünkön is születtek hasonló szakmunkák, a hadtudomány körébe sorolható művek. Ezek legszebb példái Zrinyi Miklós (1620-1664) nevéhez fűzödnek. Zrinyi is katona emberként vetette papírra szentenciáit a hadviselés szabályairól, akárcsak a jelen munka feltételezett szerzője. A két szerző műveinek összevetésekor kiderül, hogy a hadakozásról megfogalmazott gondolataik számos helyen majdnem megegyeznek. Ennek - és a hadakozás egyetemes jellegéből fakadó egyezéseknek is - köszönhetően a 17. században már kidolgozott terminológiával, nyelvezettel bírunk a hadtudomány terén. A ma már nehezen érthető, szokatlan, idegennek tűnő latin szavak, kifejezések szerves részei voltak ennek a nyelvi világnak, számunkra pedig régies hangulatuk miatt fontosak. Ezért alkalmaztam magam is "deák" szavakat fordításom során, de igyekeztem elkerülni mindenfajta stílustalanságot. Napjainkban a latin szavak megértése nehézséget jelenthet. Ám maguk a kínaiak is hasonló nehézségekkel találkozhatnak, amikor saját nyelvükön régi szövegeket akarnak olvasni. Hiszen a klasszikus nyelvezetű művek titkaikat terjedelmes jegyzetanyag és kommentár nélkül még a tanult kínai olvasók előtt sem tárják fel egykönnyen. Én is e módszerhez folyamodtam, s jegyzeteket, szómagyarázatokat mellékeltem a szöveghez.
A fordítás során Zrínyi hadtudományi műveinek terminológiájára és nyelvezetére hagyatkoztam. Mivel azonban célom nem Zrínyi utánzása vagy valamilyen nyelvi "virtuózkodás" volt, hanem az eredeti kínai mű gondolatiságát, tartalmát és stílusát jól kifejező, hitelesen régies magyar nyelv hangulati felidézése, ezért olykor eltértem Zrínyi fogalmazásaitól (pl. a helyesírás, a nyelvjárásból adódó sajátos hangtani jellegzetességek, stb. miatt), s a szókincset és a nyelvezetet néhol elenyésző mértékben megváltoztattam a kínai szöveg tartalmi kívánalmai, a szakkifejezések sajátosságai érdekében.
Bár munkámat kísérletnek szánom, mégis remélem, hogy szokatlannak tetsző vállalkozásom elnyeri az olvasóközönség tetszését. Végezetül a magam további "mentését" Zrínyi szép soraival zárnám, melyet a Vitéz hadnagy című munkája előszavában fogalmazott meg ekként:
„... Fáradtam ugyan rajta, hogy jó magyarul írjam, véghez vihettem-e, az te ítéleted rajta. Ezért én sem gyalázattul nem félek, sem dícséretet nem kévánok...”
