Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« Japán költészet

Rácz István
FÉNYES TELIHOLD
NÉGY ÉVSZAK NIPPONBAN
HAIKUK ÉS TANKÁK

Kozmosz Könyvek, Budapest, 1988
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


ELŐSZÓ

A japán líra gyöngyszemei a tankák és haikuk. Apró gyöngyszemek, hiszen a tanka öt, a haiku meg éppen csak három sorból áll. Más népek költészetében aligha találunk ilyen szűkszavú, tömör verseket. De a japánok, jól tudjuk, a művészetek más területén is kedvelik a kis formátumot. Gondoljunk csak a japán tusrajzokra, hogy a művész pár ecsetvonással milyen tökéletes műalkotást tud létrehozni. Avagy jussanak eszünkbe a japán kertek: néhány négyzetméternyi területre fantasztikus tájakat tudnak varázsolni a kertészek, törpe fákkal, kis hegyekkel, folyókkal, hidakkal.
A tanka és a haiku közeli rokonai egymásnak, és mint látni fogjuk, a haiku valójából a tankából eredt, annak rövidített formája. Mindkettőnek alapeleme egy pillanatkép a természetből: pár szóval felidézett táj vagy esemény. A kiindulópont rendszerint egy látvány, amelyet a tanka első három sora épp hogy felvillant. A japánok felfogása szerint mindannak, amit szemünkkel vagy fülünkkel érzékelünk, egy másik, mélyebb, rejtettebb értelme is van. Hiszen a világ - így tanítja ezt a zen-buddhizmus - csak külső megjelenési formája a mindenséget betöltő Buddha szellemének. A tanka első három sora, melyeknek szótagszáma rendre: 5=7=5, magát a látott vagy hallott élményt rögzíti. Ezt az expozíciót a következő két - 7-7 szótagos - sor lezárja, magyarázza. Mondjuk úgy: levonja belőle a bölcseleti tanulságot.
A tankának ez a felépítése emlékeztet a klasszikus disztichonra, hiszen az első három sor, ha egyvégtébe írnók, tizenhét szótagjával nagyjából megfelelne a hexameternek, az utolsó két, 7-7 szótagos sor pedig a pentametert mintázná. Ez a versforma igen régen, még valamikor az i. sz. 7. évszázadban alakult ki, és roppant népszerű volt. Utóbb a költők szinte társasjátékszámba menő versenyeket rendeztek egymással: egyikük leírta az első három sort, majd ezt elküldte költőtársának, hogy fejezze be, azaz írja meg hozzá a lezáró sorokat. Majd a másik költő küldte el ezt a két sort egy harmadik barátnak, aki meg új kezdősorokat költött hozzá. Ez a rengának, láncverselésnek nevezett játék végül oda vezetett, hogy a japánok rájöttek: okosabb elhagyni a befejező sorokat! Így a vers még tömörebb, még pregnánsabb lett - és egyben nyitottabbá is vált. Így jött létre a háromsoros vers, a haiku, melynek költője csupán a bevezető képet villantja fel - a többit rábízza az olvasóra: egészítse ki ő, értelmezze kedve szerint! Hiszen minden jelenségnek nemcsak egy, de többféle szimbolikus jelentése is lehet.
A haiku végül is a japán költészet legkedveltebb, legjellemzőbb műfajává vált. Különösen az 1643-94 között élt Matsuo Basho volt nagy mestere ennek a rövid formának, s hatása alatt a tankaköltészet átmenetileg háttérbe szorult, helyét a haiku foglalta el. Basho követői közül Hattori Ramatsu (1654-1707), Yosa Buson (1716-1783), Kobayashi Issa (1763-1827) és Shiki (1886-1902) voltak a nevezetesebbek.
De ha voltak is név szerint ismert és nagyra becsült haikupoéták, ezt a rövid s egyszerű versformát szinte mindenki gyakorolta, aki íróecsetet vett a kezébe. A japán antológiák több millió haikut tartanak számon! Nem volt ez népköltészet abban a formában, ahogy ezt mi értjük Európában. A mi népdalaink szerzője valaki ismeretlen, s az általa útnak indított, szájról szájra szálló dalt más énekesek tovább formálják, csiszolják, átalakítják, megtoldják vagy megrövidítik a közízlés szerint, s így él a népdal leíratlanul mindaddig, amíg egy tudós gyűjtő le nem jegyzi. A mi népdalunk tehát egy népi közösség kollektív alkotása.
A japán haikunak mindig egy ismert - néha ugyan névtelenül maradó - egyén a szerzője; nem szájról szájra szállva, énekelve formálódik, hanem rögtön leírva, a végleges formáját kapja meg. Az a tény, hogy a japánok több millió haikut ismernek, mégis azt mutatja: ezekben a kurta versekben egy nép közös szemlélete, életfelfogása fejeződik ki. Az írástudatlanoknak ebben semmi szerep sem jutott, de az írástudók, lettek légyen bár tudósok, udvari emberek, lovagok, kereskedők vagy éppen maga a császár, buzgón rótták a haikukat. Igen, még a császár is, hiszen például Meiji tennónak, aki 1868-1912 között megújította Japánt, ennek a nagy császárnak a tollából több mint százezer haiku és tanka maradt ránk. De Hirohito császár is minden évben megrendezi a nagy költői versenyt, amelyen bárki részt vehet, hogy a császár által megadott témákra írjon verset.
Ó, hiszen oly egyszerűnek s könnyűnek tetszik haikut írni! Mint ahogy könnyűnek s egyszerűnek látszik az a tusrajz is, melyet a festő egy negyedív finom japán papírra vagy egy legyező szélére könnyedén odavet. Valóban "könnyű" vízben ingó nádszálakat vagy szélben lengő fűcsomót festeni - de nem minden tusrajzból lesz igazi műalkotás. Ahhoz valami többlet kell - valami nehezen megnevezhető, titokzatos elem teszi a rajzot élővé, és ad lelket neki. És ha már tusrajzról esett szó, hadd említsem meg: sok haikuköltő, így például Yosa Buson, egyszersmind neves festő is volt. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert a haikut nem elég csak olvasni, azt látni is kell! Azok az öt szótagos kezdősorok néha majdnemhogy száraz, prózai megállapításként hatnak: "Hull az első hó" - "Fényes telihold" - "Záporeső zúg" - "Cseresznyevirág" - ilyen szűkszavú tényközléssel kezdődik nem egy "háromsoros", és ahhoz, hogy ebből költemény keletkezzék, az olvasó képzeletére is szükség van. Neki látnia kell azt a cseresznyeágat, hallania kell az őszi eső egyhangú kopogását a háztetőn. S hogy aztán ezekből a prózai ténymegállapításokból miképp lesz költemény? Arra nincs recept - azt csak olvasva, de látó szemmel, halló füllel olvasva tapasztaljuk meg.
Haikut szinte mindenről lehet írni: nemcsak az ábrándos teliholdról, titokzatos őszi ködökről, csodálatos krizantémumokról, hanem a lámpa körül zajongó szúnyogokról, a tó partján vartyogó békákról, sőt a hideg téli éjszakán a vizescsöbörbe fulladt patkányról is.
De azért a haikukkal szemben mégis érvényesült bizonyos tartalmi követelmény. Nem volt kötelező, de a közízlés megkívánta, hogy a haiku valamelyik évszak tipikus hangulatát idézze fel, s lehetőleg említse meg a jellemző virágot, madarakat. Ezért is van az, hogy a legtöbb japán antológia nem szerzők vagy irodalmi korszakok szerint, hanem a négy évszaknak megfelelő beosztásban csoportosítja a verseket. Nippon fiai tulajdonképp nem is négy, hanem öt évszakot tartnak számon: ők ugyanis az újév napját szinte külön évszaknak tekintik. Az óév utolsó napján leszámolnak a múlttal, kifizetik adósságaikat, elfelejtik keserves csalódásaikat, s az új esztendőt terhektől, tartozásoktól tisztán kezdik. Kalendáriumukban egyébként az újév napja nem a mi január elsejénkre esik, hanem február elejére. Ilyenkor érzik: nemcsak az esztendő örök körforgásában áll be fordulat, hanem minden ember életében is.
Február, március, április - a három tavaszi hónap. Reggel és este még könnyű köd leng a táj felett. Nyílik a szilva- és a cseresznyevirág - de néha még hó hull fehér szirmaikra! Énekelni kezdenek a madarak, főleg a japánok kedvence, a csalogány, és a tó partján hangosan, fülsiketítően brekegnek a békák.
Nyáron, vagyis májusban, júniusban, júliusban gyakran elviselhetetlen a nyomasztó, párás hőség. Legyek és szúnyogok teszik keservessé a nappalokat - s épp ezért az est hűvössége szinte megváltásként hat. Az erdők mélyén a kakukk kiált, de még jellegzetesebb nyári muzsika a tücskök hangos cirpelése.
Augusztus, szeptember, október a legszebb, legköltőibb évszaknak, az ősznek a hónapjai. Színét a lehulló lomb, különösen a jávorfa bíbor levelei jelzik. A véget érni nem akaró, egyhangú őszi esők adják az évszak zenéjét. És igen sok versben megjelenik a tépett, kopott madárijesztő - az elnyűtt, megviselt ember szimbóluma.
A hideg téli hetekben a költő, hacsak teheti, visszavonul kellemes, magányos kamrácskájába. Sőt szokásos volt az is, hogy januárban pár hétre valamelyik kolostorba rejtőzzék el, s meditáljon az élet mulandóságán. Odakünn minden halott, mozdulatlan - még a hold is betegesen sápadt az égen. De a frissen esett hó tisztasága, szépsége szinte felér a cseresznyevirágéval!
Ebben a kötetben én is évszakok szerint válogattam s rendeztem a lefordított verseket. Ezzel válik antológiám lényegesen mássá, többé, mint kétszáz haiku és tanka zavaros gyűjteményévé. Ezek a kis háromsoros és ötsoros versek önmagukban is szépek ugyan, mint ahogy gyönyörűen csillognak azok az apró kövecskék, amelyekből egy-egy mozaik épül. De egészen más hatást tesznek ránk a kis kristályszemek, gyöngyök, ékkövek, ha csak ömlesztve láthatjuk őket, mint ha egy rendező kéz mozaikot formál belőlük. Hiszem, hogy így, ebben az elrendezésben, e verseknek sikerül olvasóim szeme elé varázsolni Nippon négy évszakát, és megsejtetni velük: miképpen élik át a japánok a természet örökös körforgását.
Munkámban csak olyan nyersfordítást fogadtam el alapul, ahol tudtam: közvetítőm maga jól ismeri a japán nyelvet. Ahol lehetett, összehasonlítottam a különböző fordításokat. Gyakran az eredeti japán szöveget is segítségül hívtam - persze nem japán írásjelekkel, hanem latin betűs átiratban.
Egyetlenegy példán szeretném bemutatni, hogyan is hangzik a japán haiku. Hallgassuk meg Kaga no Chiyo (1701-1775) költőnő egyik háromsorosát:

Asagao ni
tsurube torarete
moraimizu.

Az egyes szavak jelentése:

Asagao = egy folyondár neve, melynek égszínkék tölcséres virágai vannak. Szó szerinti jelentése: a hajnal dicsfénye. Nemcsak a maga mivoltában, de nevében is azonos a mi hajnalkánkkal.

tsurube = vízhúzó szerszám, a kút lánca vagy kötele

torarete = megfogni, valamibe belekapaszkodni, rácsimpaszkodni

moraimizu = összetett szó; a mizu főnév vizet jelent, de a moraimizu már ige, s azt fejezi ki: máshonnan (a szomszédtól) hozni vizet

Így hát az egész vers:

Hajnalka kúszott kú-
tunk láncára. Vizet más-
honnan hozok.

A vers mondanivalója világos. A költőnő vízért megy a kútra, de meghatódva, gyönyörködve látja, hogy a "hajnal dicsfénye" rátekerődött a kút láncára. Letépje róla, hogy a láncot mozgásba hozza? Azt már nem! Inkább átmegy a szomszédba, s onnan hoz vizet.
Milyen szép gyöngyszem ez a kis háromsoros - és mennyire jellemző a japán emberre. Ez a jelentéktelen esemény is elég ahhoz, hogy vers szülessék belőle.
Hálásan köszönöm kedves ismerősömnek, Y. Natsuharának, hogy finom ecsetjével leírta nekünk a verset.

Mikor fordításaimat összehasonlítottam német és francia átültetésekkel, úgy találtam: e nyelvekben a főneveket és igéket, vagyis a jelentéshordozó szavakat oly sűrűn veszik körül a kötelező névelők, prepozíciók és segédigék, hogy szinte lehetetlen öt és hét szótagos sorokba bezsúfolni a haiku tömör tartalmát. A japánban nincs névelő, s a szavakat szinte grammatikai kötőanyag nélkül, mozaikszerűen rakják egymás mellé. Erre a feladatra a magyar nyelv is alkalmas. Hogy sikerült-e majdnem prózainak ható, dísztelen, rövid mondatokba belelopnom a japán költészet titokzatos, megfoghatatlan báját? Ennek eldöntését olvasóimra bízom. Annyit talán mégis elértem, hogy e verseket olvasva, bele tudják élni magukat Nippon négy évszakának varázslatos világába.

A fordító
Helsinki, 1984 őszén


ÚJÉV, TAVASZ

(február, március, április)

 

Tűnik az óév.
Kezembe hajtva fejem
nézem a nyomát...

Choji

 

Aludni térek.
Hisz csak holnap kezdődik
az új esztendő

Issa

 

Újév hajnalán
messzi múltba merül el,
ami tegnap volt!

Ichiku

 

Újév reggelén
úgy tetszik, hogy senkinek
semmi gondja nincs!

Shogyoku

 

Még az árnyékom,
az is virgonc és vidám:
új év kezdődik!

Issa

 

Ma még csak Ma van:
hajtsuk fel hát borunkat
vígan, gondtalan!
Hogy mi bajt hoz a Holnap?
Törődjünk azzal - holnap!

Kotomichi

 

Múlnak az évek.
Magányosan múlok ki -
de nem egyedül!

Shiki

 

Újév napja van -
de nincs semmi új vágyam
csöndes cellámban.

Naoshi

Lásd, újév napján
még a varjú is vígan
mossa köpenyét!

Issa

 

Új év kezdődik?
Tollam, tintám, papírom
úgy vár, mint tavaly.

Matsuo

 

Kondul a harang.
Még az újév napja is
egyszer véget ér.

Hokki

 

Újév napján is
fordul egyet a vén föld -
újév napján is!

Wafu

 

Újév napja van?
Nekem az is egyre megy,
öreg vagyok én!

Ryota

 

Újév ünnepén
nincsen Rossz és nincsen Jó -
minden él csupán.

Shiki

 

Megint újév lett:
ős idők lehelete
száll a fák felett

Onitsura

 

Ha evilágon
öröm és kéj jut nekem,
akkor nem bánom:
túlvilágon mi sors vár:
féreg leszek, vagy madár?

Otomo na Tabito

 

Ha lenn a völgyben
nem szólna egy kis madár,
senki sem tudná:
fagyban, hóban mégiscsak
megérkezett a tavasz!

Oe No Chiisato

 

Ez már a tavasz?
Vagy még visszatért a tél?
Igen: hull a hó -
de hópelyhek fátyolát
cinke füttye vágja át!

Sakawada Mashitoshi

 

Szántják a földet -
Távol templom tornyából
halálharang kong.

Buson

 

Nézd, a pimasz szél
cibálja a hölgy haját
- hogy dühöng szegény!

Gyodai

 

Szeretném, ha majd
tavaszi szél lehetnék,
mely minden ajtón
bezörget, hol gondterhelt
szegény öregek élnek.

Sasaki Nobutsuna

 

Sötét hajnalon
harmat hullását hallom -
elmúlt már az éj!

Kogetsu

 

Északon, délen,
ameddig a szemem lát,
köd ül a réten.
Lásd: megjött már a tavasz -
csak te nem jössz? Hol maradsz?

Kujo Takeko

 

Halvány hajnalfény -
Gyönge fűszálak hegyén
harmatcsöpp himbál.

Onitsura

 

Olvad már a hó.
Felhők rejtik a hegyet -
Varjúkárogás!

Gyodai

 

Tavaszi eső.
Lágyan jő az alkonyat -
Megint múlt egy nap!

Issa

 

Sáros bakancsok
állnak sort a ház előtt -
Ez már a tavasz!

Issa

 

Még harangjuk sincs!
Mit csinálnak tavasszal,
ha leszáll az est?

Basho

 

Buddha nagy szobra
alszik, szuszog, szendereg
- enyhén süt a nap.

Shiki

 

Rizsföldön egy lány,
fülig iszap, nyakig sár -
csak dala tiszta!

Raizan

 

Virágos ágon
csalogány szól. Tóparton
vartyog a varangy.
Költő? Béka? - mindenki
maga dalát énekli.

Ismeretlen

 

Ha a csalogány
nem dalolna, akkor csak
szürke madárka volna.

Onitsura

 

A csalogánynak
hívogató dalára
felbukkant a nap!

Chora

 

Ködös hajnalon
messze szálló vadludak
hangját hallgatom.
Szemem könnyek öntik el:
hová, merre szállnak el?

Fujiwara No Toshinari

 

Vadlúd, vén gúnár!
Első röptöd idején
hány éves voltál?

Issa

 

Minden árpámat
lelegelték a ludak -
elröppentek már!

Yasui

 

Elszállt mind a lúd.
Harmatos rét tengerén
halvány hold sétál.

Buson

 

Lám, a csalogány!
Még a császár előtt is
ugyanígy dalol!

Issa

 

Öröm tölti el
szívem e friss reggelen,
mivel nézhetem:
fenn a fán a verebek
mily vidáman repkednek!

Ryukan

 

Gyorsan messzi száll,
gyorsan ismét visszatér
ez a csöpp madár!

Onitsura

 

Vidám verebek
cseresznyét csipegetnek
kerti kapunknál.
Elszállnak, visszajönnek -
csak te nem jössz sohasem!

Ismeretlen

 

Cseresznye ágán
minden szirom valami
szerelmes szót rejt.
Ezer virág szól hozzád:
ne zárd el a szívedet!

Fujiwara No Hirotsuga

 

Hajnalka kúszott
kútunk láncára. Vizet
máshonnan hozok.

Chiyo

 

Csillagok képét
sima tónak tükörén
borzolja a szél.

Sora

 

Cseresznyevirág
hullna rám, takarna be -
könnyű, szép halál!

Etsujin

 

Felhős ma az ég.
Napfény helyett világít
egy cseresznyeág!

Kyohaku

 

Kinyílt a virág -
aztán: néztük - azután
lehullt - és aztán?

Onitsura

 

Sok apró virág!
Nem tudom a nevüket,
mind-mind csudaszép.

Sampu

 

Nézd a csalogányt!
Szilvavirág szirmába
törli a lábát!

Issa

 

A pacsirtadal
versenyt vív a tavaszi
zúgó viharral!

Yasui

 

Te kicsi madár,
egész nap csak énekelsz -
sohasem únsz rá?

Basho

 

A pacsirtából
már csak a hangja maradt:
oly magasra szállt!
Fenn a tiszta kék égben
eltűnt nagy fényességében!

Saito Ryu

 

Százezer madár
hangos szóval hirdeti:
itt a tavasz már!
Mindenek megújulnak -
egyedül én öregszem.

Ismeretlen

 

Május esti nap
aranyfácán farkára
lépett - s lebukott!

Buson

 

Zeng a csalogány,
mintha már nem is látná
ketrece rácsát -

Taigi

 

Fényes telihold!
És még tőlem kérditek:
mit bámulsz, bolond?

Bakusui

 

Tavaszi zápor.
Esernyőm, köpenyem,
locskán fecsegnek.

Buson

 

Hajnali ködök -
Mint egy festett álomkép,
ballag egy vén ...

Buson

 

Köd ül a réten -
Hallgat a sok kis patak,
közeleg az est.

Buson

 

Tavaszi eső -
Napról napra egy kicsit
szebb lesz a világ.

Chiyo-Ni

 

Égre nézek én:
milyen úton száll a szél,
azt kutatgatom.
Hallom a szél zúgását,
nem látom a szél útját.

Oshikochi No Mitsune

 

Tavaszi szélben
libegteti tollait
egy pávamadár.

Shiki

 

Míg virágaim
nagy pompával virítnak,
sok vendégem jő.
Ha már elhullt a virág,
senki ajtót sem nyit rám.

Oshikochi No Mitsune

 

Pacsirták dala,
hangos békabrekegés
versenyeznek most!

Shiki

 

Sima víztükör.
Béka ugrál a parton -
Megcsendül a tó!

Basho

 

Záporeső hull
zúgva a zöld nádasra -
Békabrekegés!

Issa

 

Oly szépen dalolsz:
táncolj hozzá egy kicsit,
csöpp békaporonty!

Issa

 

Cseresznyevirág!
Szép új övet vesznek most
a kicsi gésák!

Buson

 

"Szilvafa ágát
lopd el bátran, mit se félj!"
Így biztat a hold.

Issa

 

Hegy fölött a hold
ezüst fénnyel világít
még tolvajnak is!

Issa

 

"Ez bizony tilos!"
- mondotta, és letörött
egy ágat nekem.

Taigi

 

Paloták romján
itt is, ott is kinyílt egy
ibolyavirág!

Shokyu-Ni

 

Itt háború dúlt -
kormos romok közt mégis
almafa virult!

Shiki

 

Lehullott szirmok
szőnyegét rossz seprűddel
szemétbe szórod!

Buson

 

Régi barátom
most ugyan hogy gondol rám?
- bizony nem tudom.
De kertjének illata
úgy köszönt, mint valaha.

Ki No Tsurayuki

 

De jó lenne most
részegen heverni itt
violák között!

Basho

 

Aki letörte,
annak adja illatát
a cseresznyeág.

Chiyo-Ni

 

E virágos ág
minden szirma ezer szót
visz el most hozzád -
szavakat, mit suttognék
néked, ha megengednéd.

Fujiwara No Hirotsuga

 

A Hold udvara
tán virágok égbe szállt
párás illata?

Buson

 

Déli hőségben
a templom nagyharangján
lepke szendereg.

Buson

 

Boldog lepkenép!
Ha majd újraszületek,
bár lepke lennék!

Issa

 

Felszállt egy szirom?
Mikor jobban megnéztem:
lepke volt - bizony!

Moritake

 

Mikor elnézem,
hogy libeg a pillangó:
sár vagyok - érzem.

Issa

 

Ha lepkét fognék
tenyerembe - szürke por
lesz, mit találnék.

Buson

 

Az a két lepke
úgy táncol, mintha épp nász-
ünnepet ülne!

Ryoku

 

Vándorutamon
más társat nem kívánnék,
csak egy pillangót.

Shiki

 

A kis szilvafa
kivirult - s én restellem:
haragos voltam.

Rosen

 

Virág illatát
bárcsak könnyű ecsettel
visszaadhatnám.

Shoha

 

Elhalt a harang.
Elszállt a virágillat -
leszállt az este.

Basho

 

Míg a cseresznye
virágzik, azt sóhajtjuk:
"Bár éj ne jönne!"
Őszi ezüst holdfényben:
"Bár soha nap ne kelne!"

Saigyo

 

Csöndes tavaszéj -
Vajon akad valaki,
ki vélem virraszt?

Bakusui

 

Vízililiom
virít - magányos kócsag
sétál a parton.

Shiki

 

Millió szirom
lehullt - mély csöndben alszik
Enjoj temploma.

Onitsura

 

Üde, hűs a tó!
A hold is elszenderült
hűs hullámain...

Ryusui

 

Tompa holdfényben
átlábolt a patakon:
ölében egy lány!

Shiki

 

Tengerpart mentén
lábnyomok a fövenyen -
Hosszú volt a nap.

Shiki

 

Szellő hirdeti:
közel már a meleg nyár!
Hattyú, vadlúd mind
elszállottak messzire
észak kopár földjére.

Issa


 

NYÁR
(május, június, július)

 

Enyhe nyári éj.
Fellegekből fellegbe
száll a telihold.

Ranko

 

Szép virágaim!
Ma este a telihold
nálatok is szebb!

Soin

 

Rövid nyári éj -
Kicsi tócsa tükörén
csillog a holdfény.

Buson

 

A kis tó vize
sima, fekete tükör.
Csak ott csillámlik
ezüstcsepp, hol egy pisztráng
fickándozik jókedvvel.

Ota Mizuho

 

Senki sincs otthon -
Csak a kertben egyedül
ég egy lampion.

Shiki

 

Villámlobbanás!
Éjnek sötét mélyéből
darurikoltás.

Basho

 

"Csak a hőség, a hőség!"
mondotta és csöndesen
zokogott a lány...

Kigin

 

Lábamnak porát
nem merem itt lemosni:
tiszta a patak!

Issa

 

Két fehér felhő
találkozott - azután
elváltak megint.
Szétfoszlottak, eltűntek -
megint tiszta kék az ég.

Bakusui

 

Hűs szellőt árul
a legyezőkészítő -
szörnyű forróság!

Kako

 

Minden papírom
szétszórta a forgószél
írópolcomról!

Shiki

 

Csónak és a part
feleselnek egymással -
hosszú, forró nap.

Buson

 

Ha megöregszel,
hosszú nyári naptól is
szomorú leszel -

Issa

 

A híd közepén
senki más: a hold meg én -
Hűvös esti szél.

Kikusha-Ni

 

Halvány holdvilág.
Sötét folyó túlpartján
vajh ki álldogál?

Chora

 

Alszik a baba.
Anyja ezüst holdfényben
pelenkákat mos -

Issa

 

Nyomasztó álom.
Kiégett mezők felett
forró szél rohan -

Onitsura

 

Májusi zápor!
Öregember füleli:
súg a csatorna -

Buson

 

Zápor kergetett.
Alighogy hazaértem,
nyomban el is állt.

Yuinen

 

Zuhog a zápor!
Megáradt a kis patak -
félek: elsodor!

Buson

 

Ha forró napon
hirtelen hűs eső hull:
senki sem dohog!

Shokyu-Ni

 

A mély vizek mind
hallgatnak, nem zajlanak.
Csak a kis patak
harsog, zajong szilajan -
hisz oly kevés vize van!

Sosei

 

A friss lomb még zöld,
sárga és érett vetés,
fehér a folyó.

Buson

 

Májusi eső -
Minden száraz, szúrós gyom
kizöldült megint.

Kijo

 

Zuhog a zápor -
Házam körül hápogva
kacsák tocsognak.

Kikaku

 

Záporeső zúg.
Kis pontyok piros fejét
vízcseppek verik.

Shiki

 

Futó záporok!
Kis kertemben lucskosra
ázott virágok -
De már kiderült az ég,
esti fényben csillag ég.

Minamoto Na Yorimasa

 

Nyári zápor vág:
pőrén ülve lovamon
hazavágtatok -

Kikaku

 

Sarum levettem,
úgy gázolok a vízben.
Hű, de élvezem!

Buson

 

Poros út szélén
minden vándor megpihen
ezen a kövön -

Shiki

 

Hol az úton át
a göcsörtös öreg fűz
veti árnyékát,
ahol zúg a kis patak,
álltam soká, hallgatag.

Saigyo

 

Ha nyári napon
hűs szél lengi át szobám
- mit kívánjak még?

Issa

 

Hazakocogva
elengedtem a gyeplőt -
Hűs a folyóvíz.

Kikaku

 

Hűvös folyóvíz -
Ott a híd, de paripám
vízben gázol át.

Shiki

 

Elkókadt gebém
a friss nyári záportól
friss lett és vidám!

Takai

 

Meztelen talpam
a híves falnak vetem -
délben így alszom!

Basho

 

Pőre koldusnak
ég és föld az öltönye -
szerencsés fickó!

Kikaku

 

Hűs az esti szél.
Lámpám lassan kialszik.
Halk vízcsobogás -

Shiki

 

Társammal, aki
sokat gondol, ritkán szól,
ülünk hűs estén.

Hyakuchi

 

Kopár cellámban
apró szúnyogok hada -
semmi egyebem.

Ismeretlen

 

Senki sincs otthon.
Csak a szúnyoghálóban
sír egy kisgyerek.

Shiki

 

A kolostorban
déli alvók hortyognak.
- Kakukk szava szól!

Shiki

 

Ha nem hallottam
a legelső kakukkszót -
restellem magam.

Senryo

 

Szól a kakukk, szól,
röptében is énekel
- csupa szorgalom!

Basho

 

Nézd, felkélt a hold!
Szellő leng a rét felett,
két kis kakukk szólt.

Shiki

 

Hűvös cellámban
régmúltakra gondolok.
Esti zápor zúg.
Forrón csordul a könnyem:
kakukk hangját hallottam.

Fujiwara No Toshinari

 

Nézd, kis kertemet
ezüst holdfény önti el -
jöjj hát, jó kakukk!
Ha van érző szív benned,
jössz, és énekelsz nekem.

Otomo Nofumimochi

 

HOTOTOGISU! (csalogány)
Bambuszcserje sűrűjén
holdfény csillan át!

Basho

 

"Én menjek hozzád?
Vagy ma te jössz énhozzám?"
Ezen töprengtem.
Nyitva hagytam az ajtóm,
végül - elszenderegtem.

Ismeretlen nő

 

Hosszú ez az éj,
mint az aranyfácánok
hosszú farktolla -
Jaj! hát nékem már megint
egyedül kell aludnom?

Hitomaro

 

Te jöttél hozzám?
Éjjel én mentem hozzád?
Magam sem tudom.
Álom volt, vagy igaz volt?
Álmomban öleltelek?

Ismeretlen

 

Semmim sincs nekem.
Mégis oly boldog vagyok:
hűvös este van!

Issa

 

Nagy Buddha-szobor
egykedvűen üldögél
hűvös árnyékban.

Shiki

 

Gyorsan felvillan,
gyorsan el is röppen a
szentjánosbogár -

Chine

 

Szégyellem magam:
akármennyit éltem én,
szegény maradtam.
Nem nőtt szárnyam sohasem,
sehová sem szállhattam.

Yamanoue O Okura

 

Elvész a világ?
Vén szerzetes vagyok én,
alszom egyet rá.

Soseki

 

A kék jégmadár
mozdulatlan néz, csak néz -
füzek, néma tó.

Shiki

 

Ezüstös pisztráng
úgy játszik, mintha a tó
lelke ő lenne!

Soso

 

Esti eső hull.
Most a békák dala is
mélabúsan szól.

Basho

 

Ne bántsd a dongót!
Hiszen köszönteni jött
sok szép virágod!

Issa

 

Vaksötét az éj.
Csak a kakukk szavában
világít a hold -

Issa

 

Ím, én itt vagyok!
De ti hová tűntetek,
ti nagy istenek?
Égi csillag ragyog rám,
csak az visel gondot rám.

Yanagiwara Akiko

 

Ha még élhetek,
örülök én annak is.
De ha mennem kell,
azt sem bánom, megnyugszom:
istenre bízom sorsom.

Sasaki Hirotsuna
(a költő nagyon beteg volt)

 

Elcsitult a szél.
Némán hallgat az erdő.
Hah! Kakukk kiált!

Kikaku

 

Aludni mennék -
Kérlek: halkan üsd agyon
mind a legyeket!

Shiki

 

Egy komisz legyet
akartam agyoncsapni -
eltört a korsóm!

Issa

 

Napernyőm körül
kering a sok pimasz légy -
szörnyű hőség van!

Shiki

 

Szemtelen legyek!
Agyoncsapnám őket mind
- de elrebbennek!

Shiki

 

A nagy teremben
csak egy törpe emberke
meg egy árva légy!

Issa

 

Kicsi a kamrám?
Ugrálj kényed-kedvedre,
vidám bolhanép!

Issa

 

Borús nyári éj.
Jaj de lassan múlik el! -
mondják a bolhák.

Issa

 

Elfogyott a rizs?
Tégy az üres tálakba
tarka bokrétát!

Basho

 

Tücskök zengenek.
Egyik szépen, a másik
csúnyán - ki hogy tud.

Issa

 

Vakító holdfény!
Az árnyékos zugokból
tücskök dala zeng.

Buson

 

Tücsök muzsikál
üres háznak kapuján.
Alkonyodik már -

Shiki

 

Tücskök nagy népe
régóta várt erre a
holdas estére.
Bárcsak soká tartana,
soha meg ne virradna!

Kamo Mabuchi

 

Ez a kis béka
egykedvűen tekint fel
a szent Fujira.

Issa

 

Nézd a zöld békát!
Milyen vígan hintázik
a bambusz ágán!

Kikaku

 

Kertem kapuján
váratlanul besétált
a békakirály!

Issa

 

Fecskék cikáznak
alkonyatkor - szívemben
nyugtalan vágyak.

Issa

 

Fürdővizem ma
nem tudom kiönteni:
tücskök mindenütt!

Onitsura

 

Elszállt a zápor.
Napsütötte fatörzsből
tücsökzene szól.

Shiki

 

Vidám zene zeng
vén koldus háza körül:
tücsökcirpelés!

Chiyo-Ni

 

Tücskök zengenek.
Csak a szentjánosbogár
hallgat egyedül.

Rokujin

 

Forró, néma nap.
Csak a sziklák közül zeng
tücsökcirpelés -

Basho

 

Aki üldözi,
annak is világít a
szentjánosbogár.

Oemaru

 

Kihűlten fekszik
tenyeremben a bogár -
mégis világít!

Shiki

 

Sok pimasz szúnyog
idén is összecsípett -
gratuláljatok!

Issa

 

"Megmenekültem!" -
sóhajtottad - hallottam! -
te kis tűzbogár.

Issa

 

Eltévedt kislány
sír - de mégis kapkod a
tűzbogár után!

Ryisui

 

Szentjánosbogár!
Megfogtam - de csak a nagy
semmit markoltam!

Issa

 

Messzi földre száll
kis pókkal az ökörnyál -
Szerencsés utat!

Issa

 

Leszállt már a nap.
Esti csöndben dalol a
pünkösdi rózsa ...

Shirao

 

A fa lombja közt
híves szél leng. Levelén
játszik a napfény.
Hirtelen meglep a vágy:
bár én is fa lehetnék!

Maedayugure

 

Kivágják a fát!
Pedig sok kicsi madár
fészket rakott rá!

Issa

 

Kiégett mezők.
Csak nagy néha hallani
békavartyogást -

Osayu

 

Záporesőben
ugyan hova igyekszel?
Csigabiga te!

Issa

 

Kis csigabiga!
Kússzál lassan, csendesen
fel a Fujira!

Issa

 

Felhőszakadás!
Türelmesen guggolnak
kertben a dinnyék.

Sodo

 

Látja a tolvaj
őt? vagy mégsem? - a dinnye
csöndben, békén ül.

Issa

 

Pünkösdi rózsák.
Ezüstszőrű macska és
aranypillangó -

Buson

 

Csöndes nyári éj.
Tiszta tóba hullott egy
gesztenyelevél.

Shokaku

 

A legtisztább Jó
tiszta Széppel egyesült:
piros pipacs lett!

Issa

 

Piros mákvirág
egykedvűen hullatja
csodás szirmát -

Etsujin

 

Ahol a tenger
esti bíborfényben ég,
pompázó fehér
liliom kelyhe nyílott -
fehér vitorlás siklott.

Yosano Hitoshi

 

"A peóniánk
ilyen nagy!" - és széttárja
karját a gyerek.

Issa

 

Sűrű fű között
- a nevüket sem tudom -
apró virágok.

Shiki

 

Szélben száz fűszál
őrzi halott katonák
utolsó álmát.

Basho

 

 

ŐSZ
(augusztus, szeptember, október)

 

Még a nyári nap
tűzvörös fényben ragyog
- őszről szól a szél.

Basho

 

Sötétkék hegyek.
Szőke, száraz füveket
táncoltat a szél.

Bason

 

Nézem a holdat.
Szegény árva szívemre
szomorúság száll.
Nemcsak nekem, másnak is
fáj, ha az ősz érkezik.

Oe No Chiisato

 

Augusztus végén
már őszi szél borzolja
az érett vetést.

Kyoroku

 

Tiszta őszi táj.
Valahonnan halvány füst
száll az ég felé.

Shiki

 

Ma este az ég
még világoskék - a hegy
őszi színben áll.

Issa

 

Zúg az őszi szél.
Mégis élünk mindketten,
te is meg én is.

Shiki

 

A hegyek felől
őszi ködök kúsznak fel
írópolcomra.

Issa

 

Ősz van. Este van.
"Meggyújtsam már a lámpát?"
- kérdezi a lány.

Etsujin

 

Jaj, elcsüggedek:
őszi szelek tombolnak,
rövidül a nap.

Shiki

 

A hegyi patak
haragosan habzik, és
Yuzukiban már
a hegyek büszke ormát
őszi felhők takarják.

Hitomaro

 

Sűrű őszi köd.
Hegyek közt és völgyek közt
miféle hang száll?

Kiso

 

Horgászzsinórom
bánatosan rezeg, ha
fúj az őszi szél.

Buson

 

Őszi vihar zúg!
Fenn a mennyben a felhők
meg sem moccannak.

Nogetsu

 

Vacsoraidő.
Alkonyati napsugár
süt az ajtón át.

Chora

 

Sűrű ködön át
küszködve jut el hozzánk
esti harangszó.

Onitsura

 

Szakadó eső
függönye takarja el
tavunk túlpartját.

Basho

 

Bő harmat esett.
Tűzhelyünk renyhe füstje
száll a rét felett.

Shiki

 

Mindent, ami új,
nagyra becsül a világ.
Ámde az embert,
minél inkább öregszik,
annál többre becsülik.

Ismeretlen

 

A harmatcsöppek
csöppet sem válogatnak:
bárhol megülnek.

Soin

 

A vihar éjjel
épp a madárijesztőt
borította fel!

Kyoroku

 

Csibész verebek!
Két madárijesztő közt
vígan repkednek.

Uwaya Sazami

 

Kalapot loptam
egy madárijesztőtől.
Most jégeső ver!

Ryoshi

 

Madárijesztő.
Császár előtt sem veszi
le a kalapját.

Dansui

 

Ó, én kopott vén!
Madárijesztőnél is
ijesztőbb vagyok.

Issa

 

Halavány a hold.
Minden madárijesztő,
mint a koldus, áll.

Shiki

 

Varázsos holdfény.
A vén madárijesztő
ügyet sem vet rá.

Issa

 

Madárijesztő!
Már akkor is kopott volt,
mikor született -

Nyofu

 

Csak most érzem, hogy
nyomorult koldus vagyok,
mikor itt az ősz.

Buson

 

Magos mennybolton
nyugodtan, méltósággal
őszi felhő száll -
Bárcsak egyszer én is ily
nyugalommal szállnék el.

Soma Gyofu

 

Ezüst volt a hold.
Pénzről, piszkos üzletről
ma senki sem szólt.

Chiyu

 

Megjött a vén ősz.
Messze-messze valahol
lámpa pislákol.

Buson

 

Sápadt fény dereng.
Álmos, szürke ködön át
harangszó remeg.

Basho

 

Jóbarátomat
őszi vándorútjain
elkísérheted:
irigyellek, holdvilág,
ki a magos mennyben jársz.

Saigyo

 

Most minden tanyán
mélyen alszik mindenki -
csak a patak zúg.

Buson

 

Hajnali ködök.
Az Akasi-öbölben
kis vitorlás száll -
eltűnik vágyakozó
szemem elől örökre.

Ismeretlen

 

Más nekünk az ősz.
Nekem más, mert mennem kell,
neked, mert maradsz.

Buson

 

Mikor ma éjjel
kedvesemre vártam én,
harmat hullott rám.
Hideg őszi harmattól
bizony bőrig eláztam.

Otsu

 

Néha milyen jó
magányosan maradni
őszi estéken.

Buson

 

Néma ösvényen
senki sem ballag, csak én.
Őszi alkonyat.

Basho

 

Lámpát gyújtanék?
Erőtlenül világít -
őszi este van.

Shiki

 

Fatörzsnek dőlve
elnézem az ágak közt
a sok csillagot.

Shiki

 

Nagy nyikorgással
csukják a templomkaput
- már leszállt az est.

Shiki

 

Esteli ködök.
Múltba tekint a szemem -
régi szép idők!

Issa

 

Múlik már az ősz.
A kis csermely jól elbújt
száraz lomb között.

Shirao

 

Ezerszer láttam
a szent Fujit - s belátom:
ezer arca van.
Hiszen napfény, felhő, szél -
mind más színre festik őt!

Chiguta Ariketo

 

Sötét, néma ősz.
Nem megyek már senkihez,
hozzám sem jön más.

Shokaku

 

Leszállt már a nap.
Kicsi tócsák tükörén
csillog némi fény.

Issa

 

Fényes telihold.
Mikor hazaballagok,
árnyékom követ.

Sodo

 

Holdat nézőknek
sötét felhők néha kis
szünetet adnak.

Basho

 

Ez a kisgyerek
kezével a hold után
kapkod - s pityereg.

Issa

 

Gyönyörű hold süt.
A templom szent tornácán
gyermekcsapat ült.

Chiyo-Ni

 

Keletre nézek:
tűzvörösen kél a nap
a rétek felett.
Megfordulok: nyugaton
sápadtan megy le a hold.

Hitomaro

 

Csodás telihold!
Szomszéd úr fuvolája
jaj, hamisan szól. -

Koyu-Ni

 

Fehér telihold.
Mint valami vitorlás,
ugyan hova szállsz?

Baikin

 

Gyönyörű holdfény!
Ma a rablóvezér is
szép verseket ír.

Buson

 

Vörösképű hold!
Mondjátok már, fiaim,
kié ez a hold?

Issa

 

Csodaszép a hold!
Mégis a vak citerás
búsan kuporog.

Ranko

 

Őszi viharok
tépik, törik a fákat
kertkapum előtt.
De a magas mennybolton
nagy fenséggel jár a hold!

Eusuku Monin

 

Hűvös már az ősz.
Lámpám körül szúnyogok
hada nem zsibong.

Buson

 

Hajnalka virít!
Még a pimasz szúnyog is
halkítja hangját.

Basho

 

Míg benn reggeli
imám mormoltam, ott künn
hajnalka virult!

Kyoroku

 

Ugyan mit hagyok
magam után? Tavaszra:
cseresznyeágat,
nyárra: kakukk víg szavát,
őszre: bíbor színpompát!

Ryokan

 

Szöcske, jól vigyázz!
Virágaim gyöngyharmatát
nekem le ne rázd!

Issa

 

Száraz ágakon
sötét varjak pihennek.
Ősz van. Este van.

Basho

 

Elveszti színét,
ha elhervad a virág.
Ha a lány szívét
elhagyja a szerelem,
nem látja azt senki sem.

Ono No Komachi

 

Őszi alkonyat.
Varjú száll a táj felett
némán, hallgatag.

Kishu

 

Élek egyedül.
Testem: vízbe hullt virág -
gyökértelenül
sodorja a víz árja,
fodros hullám himbálja.

Ono No Komachi

 

Rád gondoltam és
elszenderegtem. Nyomban
itt voltál velem!
Ha tudom, csak álmodom,
fel nem ébredtem volna.

Ono No Komachi

 

Hamar kivirul,
hamar hervad a virág.
Jaj, én is hamar
kivirultam, hervadtam,
bánatomban fonnyadtam.

Ono No Komachi

 

Sűrű ködökben
erre csörtet valaki -
ugyan ki lehet?

Shiki

 

Hosszú utamon
senki sem jön utánam -
őszi alkonyat.

Basho

 

Itt az ősz! Reggel
elindulván hazulról
- mécsem égett még!

Suretsu

 

Mikor lantomat
pengetem, a szívembe
bánat költözik:
mintha halott asszonyom
rejteznék a lantomban!

Ismeretlen

 

Jávorfalevél.
Égő bíborszínt kapott,
mielőtt lehullt.

Shiko

 

Száz aranylevél!
Most kedves kis kertemet
sose söpröm fel.

Kavahigashi Hekigoto

 

Ősszel a szúnyog
- már halálra ítélten -
mérgesebben csíp.

Shiki

 

Lassan kél a nap.
Az óvár romja körül
kacsák hápognak.

Ky Oroku

 

Ha ősz érkezik,
azt a kis szitakötők
pontosan jelzik.

Shirao

 

Az őszi esők
elmosták a virágok
gyönyörű színét.
- Én is esőkben áztam,
orcám színét elhagytam.

Ono No Komachi

 

Egyik bús estén
kiléptem a kunyhómból,
s szertenéztem én:
esteledett mindenütt,
mindenütt őszi köd ült.

Ryokan

 

Öreg borostyán.
Levele halkan zizeg.
Őszi szellő leng.

Kakei

 

Egy szót sem szóltak.
Virág, vendég, háziúr
nagy csöndben voltak.

Ryota

 

Ugyan mit morogsz?
Némán hull minden levél,
nem panaszkodik.

Issa

 

Lenn a faluban
dalolnak és sípolnak,
zajos vásár van.
De fenn a hegy gerincén
nem dudál más, csak a szél.

Ryokan

 

Őszi fergeteg
egyszerűen elvitte
a révész rúdját!

Buson

 

Leszállt már a hold.
De két kerge táncospár
tovább ropja még!

Basho

 

Egy kövér szilva
lepottyant - a zöld békák
mind elhallgattak!

Senryu

 

A tüzijáték
felszikrázott, kilobbant -
sötét van, mint volt.

Terada Terahiko

 

Vége a táncnak!
Fenyők közt a szél dudál,
tücsök muzsikál!

Sogetsu Ni

 

Hazatértek mind.
Nagy tüzijáték után
mély sötét az éj.

Shiki

 

Házunk falára
ült a kis szitakötő -
leszállott a nap.

Sekiku

 

A szitakötők
tánca és az alkonyat
- az külön világ!

Kigiku

 

Tücsköm: jön az ősz.
Akár dalolsz, akár nem,
megjön mindenképp!

Soseki

 

Még ha megrúgom,
akkor sem szól! - nyugodtan
messzibbre gurul.
Ily béketűrő követ
inkább simogatni kell!

Takajima Hagorema

 

Hű de vidáman
faltam a lopott almát,
aztán - kihánytam!

Shiki

 

Körtét hámozok.
Kis késemről mézédes
leve lecsorog.

Shiki

 

A szitakötő
nem szállt a virágokra -
fehér kőre ült!

Koyodo

 

Sárga krizantém!
Mindig reá gondolok -
ő is gondol rám.

Shoki

 

Náro temploma:
kövér Buddha-szobrok és
krizantémillat!

Basho

 

Krizantémbolond!
Pompázatos virágok
rongyos rabja volt -

Buson

 

Búcsúzik az ősz:
tarka leveleket szór
minden utamra.

Otsuyo

 

A lakatlan ház
küszöbén kutya alszik -
fűz levele hull.

Shiki

 

Szép szerelmesem,
álmomban megjelentél.
Azóta lesem:
meglátlak-é valóban,
vagy megint csak álmomban.

Ono No Komachi

 

A tücsökasszony
eltűnt férjét siratja?
- Macskánk ette meg!

Kikaku

 

Messzi utazom.
Ti csak párosodjatok,
tücskök, bogarak!

Issa

 

Szúnyogzümmögést,
ostobák fecsegését
másképp hallgatjuk.

Wafu

 

Pfú! kalmárlelkek!
Orchidea árán is
ökölre mennek!

Shiki

 

Indul már az ősz.
Sok hosszú, száraz fűszál
búcsút int neki.

Issa

 

Előbb elseprem,
később - már nem seprem el
a sok levelet.

Taigi

 

"Haiku-verset írt,
hamvas szilvát szeretett."
Fejfámra ezt vésd!

Shiki


 

TÉL
(november, december, január)

 

Esteli ködök.
Jaj de messze múlt immár
mindaz - ami múlt!

Kito

 

Száraz kórókon
száradó harisnyákra
süt a téli nap.

Shiki

 

Ahol ösvényem
elérte a nagy utat,
ott megálltam én.
Fúj a szél? - hát hadd fújjon!
Zápor zuhog? - zuhogjon!

Ikkyu Sojun

 

Lehulló levél
száll lehullt levelekre -
esik az eső.

Gyodai

 

Fiúk, nézzétek,
hogy pattog a jégeső!
Jertek, fussunk ki!

Basho

 

A szilaj vihar
úgy kergeti a havat,
hogy földre se hull!

Kyorai

 

Zordon, rideg tél:
egy színt kapott a világ,
egy hangot a szél.

Basho

 

Szörnyű hideg éj!
Halk evezőcsobbanás.
Sír valaki, sír -

Basho

 

Zúzmarás berek.
Valahonnan visszhang száll -
visszhangzik a múlt.

Issa

 

Bősz téli vihar
vadul tépi a fákat.
Szinte rettegek:
nehogy a holdsarlót is
lesöpörje az égről.

Kagawa Kageki

 

Mind a hét tenger
egy családnak gyermeke:
testvér mind a hét!
Haragos vad hullámok
mért harcolnak egymással?

Meiji Tenno

 

Hosszú-hosszú éj.
Zajgó hullám zúgja el,
ami bennem fáj.

Gochiku

 

Messze-messze vagy.
Nem virágzik énnekem
cseresznyevirág,
bíbor levél sem vidít,
amíg messze-messze vagy.

Yanagiwara Yashuko

 

Hideg hónál is
fagyosabban süt a hold
ősz koponyámra.

Joso

 

Útszéli rabló
óvott: ne menjek tovább:
szörnyű vihar jön.

Buson

 

Halld, kakas kiált -
Téli zápor verdesi
istállónk falát.

Basho

 

Dobol az eső.
Bús jelenné lesz megint
minden, ami múlt.

Buson

 

Ugyan ki virraszt?
Amott ég egy lámpa még -
Zúg a zivatar.

Ryoka

 

Zúzmara fedi
kertem száraz avarját.
Bárcsak jönnél már
halk léptekkel, s kérdenéd:
"Látod a teliholdat?"

Saigyo

 

Mikor keleten
vörösen kél fel a nap,
reád gondolok.
Gondolj te is énreám,
mikor lenyugszik a hold.

Fujiwara No Michitoski

 

Sem hold, sem a nap
nem figyelmeztet engem,
mert minden órán,
akár süt nap, akár nem,
én sohasem feledlek!

Fujiwara No Kinzane

 

Hiába tombol
dühösen a téli szél:
nincs már falevél!

Soseki

 

A kegyetlen fagy
még a harang szavát is
béklyóba verte!

Buson

 

Hideg holdfényben
egyedül botorkálok -
Döng a hídpalló!

Taigi

 

Kocsma gőzéből
ittas lárma gomolyog -
Halvány, hideg hold.

Shiki

 

Bőgnek a barmok
bűzös istálló mélyén -
Jaj! hideg a hold!

Shiki

 

A kis faluból
csak a kutyavonítás
száll a hold felé.
Házak, kertek jó vastag
hóbundában alszanak.

Ozawa Eoan

 

Első hó esett!
Reggel imádkozni is
elfelejtettem!

Rijwan

 

A kis hógolyó
egyre nőtt és nőtt és nőtt -
végül órjás lett!

Oemaru

 

Hosszú, kínos éj.
Papírablakom előtt
egy árny suhant el.

Shiki

 

Hull az első hó!
Most ugyan ki maradna
a szűk szobában?

Mikoku

 

Ma éjfél után,
míg aludtak a tyúkok,
vastag hó esett.

Kien

 

Lengő gyertyaláng
jelzi: sötét éjszakán
hull és hull a hó.

Ryoka

 

Nincs a fa ágán
sem levélke, sem virág.
Bárcsak a friss hó
egy napig vagy két napig
megülne az ágakon.

Go Toba Tenno

 

Kis hegyi falu.
Vastag hóbunda alatt
patakvíz csobog.

Shiki

 

Fehér zúzmarán
csipkerózsa bogyója
piroslik árván.

Shiki

 

Jaj, mit tegyek majd,
ha megjön a kedvesem?
Ma kell jönnie!
Félek: összetapossa
kis kertem tiszta havát.

Izumi Shikibu

 

Hideg télidőn
fehér szirmok hullanak
magas mennyégből.
Talán a tavasz most fenn,
felhők felett tanyázik?

Fukayabu

 

Kedves vén kutya!
érj ki szűk ösvényemről:
térdig ér a hó!

Issa

 

Kurta az egyik,
hosszú a másik jégcsap.
Miért van ez így?

Onitsura

 

Ha tudtam volna,
kínos öregség jön, és
kopog kapumon.
Bizony bezárom ajtóm!
"Nincsen itthon a gazda!"

Ismeretlen

 

Hideg, tiszta nap.
Kályhámban a bikkfatűz
vidáman pattog!

Issa

 

Vizesvödrömbe
belepottyant egy patkány.
Hideg volt az éj.

Taigi

 

Vándor emberek
hangját hallom az éjben.
Szörnyű hideg van!

Yaha

 

Vizeskorsómat
szétpattintotta a fagy:
felébredtem rá.

Basho

 

Templom a hegyen.
Jéggé fagyott kék tintám
tintatartómban!

Buson

 

Buddha szobrának
orrlikából jégcsap nőtt!
Szánjad meg szegényt -

Issa

 

Mú és mú és mú
Sűrű ködből bömbölve
lép ki egy tehén.

Issa

 

Nézd azt a kacsát!
Csőrét begyére hajtva
alszik - és úszik!

Ginko

 

Komor éjszakán
hamvába holt a parázs.
Valaki kopog.

Kyoroku

 

Téli remete
vagyok, s kérdek egyet s mást
vén Buddhától is!

Shiki

 

Befagyott a tó.
Hova térjen aludni
a fehér sirály?

Basho

 

Tízezer évig
él a tengeri csiga,
mégse tesz semmit!

Shiki

 

Késő téli légy!
Mint a pimasz emberek,
túl sokáig élsz -

Mikaku

 

Remete vagyok.
Nem csinálok semmi jót,
semmi rosszat se.

Issa

 

A sok kisgyerek,
kikkel együtt játszottam,
mind nagy úrrá lett.
Nekem nincs, csak virágom,
feleségem, hű párom.

Ishikawa Takuboku

 

Pohár bor mellett
vidám kedvvel nézem én,
hogy hull künn a hó.
Künn a vihar vándora
vajon milyen kedvvel van?

Toyosu Munetake

 

Az a hó, amit
együtt láttunk hullani,
idén is hull majd?

Basho

 

Ott a tó jegén
hó hull két kiskacsára.
Öreg este van.

Shiki

 

Rejtett kis falu.
Otthon van itt a nyomor.
Zordon itt a tél -

Issa

 

Alkonyati pír.
Egyik fáról másikra
öt denevér száll.

Kikaku

 

Nézd, a holdsarló
reszketve összegörbült:
oly hideg az éj!

Issa

 

Havas pusztákon
egyedül bolyong a hold:
egy barátja sincs -

Roseki

 

Harapós a fagy.
Lámpám körül egyetlen
legyecske sem száll.

Shiki

 

Cseresznyevirág,
kakukkszó és hold és hó -
- ennyi volt az év.

Sampu

 

Néha egy lélek,
néha egy száraz levél
hull a semmibe.

Issa

 

Bronz szenelőmben
régen kihűlt a parázs.
Kihűlök én is.

Issa

 

Semmit sem látni:
sem eget, sem földeket.
Hull és hull a hó -

Hashin

 

Ki tegnap voltam,
más az, mint aki vagyok
e mai napon.
Két énem közül vajon
igazán ki vagyok én?

Sasaki Nobotsuna

 

Minden hófehér!
Most a borzas varjú is
jaj de csudaszép!

Basho

 

Hajdan, te vén hegy,
láttad jó apámat is:
hozzád térek én.

Issa

 

"Akar Ön hosszan
élni vagy sem?" - orvosom
kérdi zordonan.
Sokáig gondolkoztam,
végül - egy szót sem szóltam.

Isogikawa Takuboku

 

Tovatűnt az év -
Zarándok-bocskoromban
eltűnök én is.

Basho

 

Hazaballagok
éjféltájt - s havazni kezd!
Búcsúzik az év!

Ihara

 

Úgy van, ahogy van.
Belátom ezt magam is
minden év végén.

Issa