Terebess
Ázsia E-Tár
«
vissza a "Vámbéry Ármin Ázsiában" tartalomjegyzékére
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Csécsy
Imre
VÁMBÉRY A VILÁGPOLITIKÁBAN
Nyugat, 1913. 19. szám
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Adynak egy kritikájából
emlékszem erre az idézetre: "Új csillag indult el Keletről Britannia felé…"
Mikor mesélni kezdett a mély álmú dzsungelről, Rudyard Kiplingre zengette e
himnuszos szókat a Themse partja. Az angol kereskedelem nyomán az angol szellem
végighálózta a sötét világokat, utazók, katonák nyomán Nyugat kultúrája bevilágított
őserdők és sivatagok szívébe, s a Kiplingek lelke e fénynek visszaverődése volt
csupán… És ekkor már elmúlt néhány évtized azóta, hogy a magyar dzsungel mélyéről,
kicsiny, szegény magyar falu homályából elindult egy kicsiny, szegény magyar
fiú - új csillag Nyugatról Kelet felé -, hogy bevilágítsa Britannia diadalos
útját: Vámbéry Ármin.
A turáni fennsíkon a magyarok őshazáját keresvén, tudományos utazását Vámbéry
összekapcsolta azzal, hogy az angol világpolitika útját egyengesse. Ezernyolcszázhatvannégyben
ő volt az első európai, ki bejárta a khivai sivatagot, majd egész Bokharát:
azt az országot, mely Afganisztánnal együtt az orosz birodalom és India közé
ékelődik. Tapasztalatait a Royal Geographic Society ülésén olvasta fel - ez
a látszólag szigorúan tudományos társaság pedig ebben az időben s még sokáig
az angol politikának egyik legjelentősebb tényezője volt: ide folytak egybe
az ázsiai és afrikai utazások eredményei, itt méltatták először Stanley munkáját
is, ami a közép-afrikai angol uralom kiterjesztését vonta maga után. A Society
tudósai valósággal az angol imperializmus éclaireur-jei voltak, kik a geográfia
megismeréseivel bevilágították a hatalmi és kereskedelmi hódítások útját, s
Vámbéry Ármin ezek sorába állva, egyszersmind a történelem útjára lépett.
A világtörténelem éclaireurjeinek nevét azonban nem őrzi meg a világpolitika
történelme. Ma és mindig úgy fogunk emlékezni Vámbéryre, mint az invenciózus,
szorgalmas és nagystílű tudósra, vagy a küzdelmes sorsú, örökké ifjúságos akarat-emberre
- de a világpolitika fejlődésében közvetlenül alig követhetjük nyomát. Viktóriával,
Edvárddal és leginkább Disraelivel való belső politikai barátsága, a Times-be
írott cikkei, melyek kifelé, mint a pártatlan és világhíres tudós ítéletei,
orákulum erejével hathattak, befelé pedig kétségkívül a külügyminisztérium legtitkosabb
szobáiban gyökereztek: csak halvány következtetéseket engednek Vámbéry munkájára.
De ha tudjuk, hogy Vámbéry bokharai útja óta az angol diplomácia kohójában hatalmas
tervek forrtak, melyeknek legnagyobb része azóta teljesedése ment, s melyek
a napi politika hullámzásai közben is ki-kivillannak a diplomáciai sakkhúzások
rejtelmeiből - ha látjuk, milyen belátások határozták meg a múlt század közepe
óta az angol ázsiai politikát: Vámbéry iniciatíváinak, ítéleteinek nyomát számtalan
esetben föllelhetjük.
A század közepén a Gladstone-Palmerston kormányban fogamzott meg először a gondolat,
hogy Ázsiában nagyhatalmi politikára Britannia helyzete a legkedvezőbb. De Palmerstont
inkább még csak érzéke vezethette a krími háborúra, majd később a perzsiai status
quo védelmére - ekkor még távolról sem tisztázódott az a program, mely csak
Disraeli politikájában bontakozott ki, s mely ma is az angol imperializmus tengelye.
A sepoys-lázadás kényszerítette Angliát arra, hogy a kelet-indiai társulatot
feloszlatva s a birodalmat annektálva, gondoskodjék Indiának s az Indiához vezető
utaknak biztosításáról. Ekkor kezdődik tulajdonképpen Anglia ázsiai politikája,
s ebbe az időbe esik Vámbéry első szereplése is. Disraeli idejében már az angol
politika súlypontja egyre észrevehetőbben tolódik át Ázsiába. Szuezt a tőzsdén
megvásárolva, biztosítják a tengeri utat India felé, Perzsiában pedig (itt köszönhettek
Vámbérynek legtöbbet) az angol befolyás növelésén dolgoznak. Oroszországot állandóan
szemmel tartják: Sanstefano után Disraeli kezdésére ül össze a berlini kongresszus,
mely három évtizedre meghatározza Anglia balkáni politikáját. Az afganisztáni
hadjárattal Gladstone végleg megerősíti Oroszország és Perzsia felől India védelmét,
stratégiai helyzetüket a tengeren még Ciprussal biztosítják, s Egyiptomban is
túlsúlyra emelkedik az angol befolyás. Anglia balkáni politikája most már teljességgel
a közép-ázsiai helyzet függvénye lesz, s amikor Oroszország előtérbe tolja a
perzsa kérdést, Anglia létrehozza a hármas entente-ot, ezzel szabad kezet enged
Oroszországnak a Balkánra, s egyben kiegyezik vele Perzsiában: két érdekszférára
osztják fel a birodalmat, Anglia a kisebb értékű részt tartván meg, mely azonban
ismét közép-ázsiai helyzetének védelmére szolgál. Az európai nagyhatalmi erőviszonyoknak
jelenleg itt van a legkritikusabb súrlódási felülete: az angol tőke előnyomulása
itt fenyegeti legerősebben az orosz imperializmust, s nemcsak Ázsiának, de az
európai egyensúlynak sorsa is végső soron itt fog eldőlni.
Vámbéry politikai akcióinak, alátámasztásainak és bevilágításainak másik oldala,
Törökország érdekében kifejtett munkája is evvel a beállítással magyarázható.
A török status quo fenntartása - az előbbiek szerint - Angliának hosszú ideig
fontos érdeke volt, s Vámbéry mindig lelkesen hirdette is az iszlám élet- és
reformképességét. Akik távolabbi világpolitikai elveit ismerték, azok nem is
lepődtek meg, mikor a tripoliszi háború alkalmával úgy látszott, mintha Vámbéry
megingott volna ebben a hitében. A világsajtóban nem emelte fel szavát a török
uralom kiszorítása ellen, s csupán egyetlenegyszer nyilatkozott - elítélően
- az ifjútörök regimeről. Sok oka volt ennek. Személyes barátját, Abdul Hamidot
az ifjútörökök buktatták meg, Anglia befolyása a portán meggyöngült ellenfele,
Németország javára, s ami a legfontosabb: az angol politika számára a balkáni
kérdés nem bírt többé elsőrendű fontossággal, minthogy Oroszországgal ezen a
ponton már régen kiegyezett… Amint Vámbéry politikai szereplése akkor kezdődik,
mihelyt az angol imperializmus teljes élan-nal fordul kelet felé: úgy visszavonulása
abba az időbe esik, mikor holtpontra jutott az orosz-angol ellentét, az igazi
és tulajdonképpeni keleti kérdés, melyben Vámbéry Angliának mindenkor hű és
meggyőződéses éclaireurje volt. A történelem fordulását bizonyára másképp gondolta:
nagyobb stílusról, kultúrák jövőjéről, Kelet kultúrájáról álmodhatott, s utolsó
beszédében némi halvány rezignációval már csak így tudta látni Keletet: "Idegen
érdekek vágyainak célja, s idegen érdekek csatájának örök terrénuma…"
