Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

ZSÁK (budai)
A bőrből készült zsák jelentős szerepet játszott a régi Kína mindennapi életében. Akárcsak a régi Európában Kínában is zsákban tárolták és szállították a bort. Az elítélt bűnözőket bőrzsákba varrva botozták halálra. Az egyik ősi istenséget, Dijiang-ot ("Folyamős") csodálatos madárnak képzelték, akinek alakját formátlan zsákhoz hasonlították. A kínai buddhista mitológia egyik legismertebb és legnépszerűbb alakja a vászonzsákos szerzetes (budai heshan), akit az öröm és elégedettség isteneként tisztelnek. A kínai buddhizmus egyik terjesztőjével azonosítják, akit Milefo (Maitréja) földi megtestesülésének tartottak. A 14. századtól kezdve Milefo ábrázolásai összeolvadtak a vászonzsákos szerzetes alakjával, mindkettőt életvidám, meztelen, nagy hasú emberként ábrázolták. Úgy tartották zsákjába gyűjti az alamizsnát, amely bár roppant nehéz, mégis csak gyerekek képesek vinni.

Pu-taj (Budai)