Terebess
szórólapok
«
szórólapok listája
PU-TAJ
Pocakos buddhista
vándor szerzetes,
ajándékokkal teli
batyuval a hátán,
örökké vidám,
amit koldul,
mindig szét is osztja,
útközben bárhol
képes elaludni
a batyujára dőlve,
megjósolja az időjárást.
Hóbortos, különc alakja
a zen buddhista
tusfestészet
egyik kedvenc témája.
A kínai népi hiedelemvilágban
a jószerencse istene.
„FENGHUA HSZIENBEN, Mingcsouban élt Pu-taj, akit Rongyos Zsák mesternek hívtak, mert olyanra hízott, mint egy jól kitömött batyu. A homloka szűk volt, a pocakja kövér, a beszéde szokatlan. Ott hevert le mindig, ahol rájött az alhatnék. Gyakran szundikált a hóban, csak úgy ültében, felhúzott térdekkel, de nem esett baja. A vállán átvetett boton lógott a batyuja, mindenét abban hordta magával. A vásártéren válogatás nélkül összekoldult bármit, amit csak meglátott, hogy megegye vagy eladja. Jövendőmondásban sosem tévedett. Eső előtt vízbe áztatott szalmabocskort viselt, száraz időben magaslábú sársarut. A környékbeli emberek figyelték a jövését-menését, és ebből tudták, milyen idő várható. 917-ben halt meg összefont lábakkal a Jüe-lin templom keleti tornácán ülve. Ám halála után is gyakran látták kószálni batyuval a hátán, és a szerzetesek versengtek egymással, melyikük tudja élethűbben megfesteni Pu-taj alakját.”
Ezt
a két esetet jegyezték fel róla:
„Pu-taj egy szerzetes után eredt és a vállára tette a kezét. Mikor a szerzetes hátrafordult, a markát nyújtotta felé:
– Adj egy pénzt!
– Előbb hadd halljam az igazság szavát – mondta a szerzetes –, csak akkor adok.
A mester letette a batyuját és összekulcsolta a kezét.
– Mi a buddhizmus értelme? – kérdezte tőle egy Pao-fu nevű szerzetes.
Pu-taj letette a batyuját és összekulcsolta a kezét.
– Ez minden? – kérdezte tovább Pao-fu. – Nincs ennél fontosabb?
Pu-taj felvette a batyuját és otthagyta.”
Ezt
a verset írta magáról:
„Árva csészémből ezer család rizsét eszem,
Tízezer mérföldön át magamban kószálok.
Botorok szavát készpénznek nem veszem,
Az
igazságra fehér felhők közt találok.”