Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

 

Dr. Vígh Béla (1932-2016)
egyetemi tanár, professor emeritus
Semmelweis Egyetem ÁOK Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intéze

https://semmelweis.hu/hirek/2016/08/01/elhunyt-dr-vigh-bela-professor-emeritus/
Megszámlálhatatlan mű és közlemény tanúsítja, hogy századunk legjelesebb jógatudósa ő. Évtizedeken keresztül tanítványok százai sajátítottak el tőle a jóga elméleti és gyakorlati kérdéseinek legjavát. Aktív oktatói éveinek végét a szó legszorosabb értelmében az éves szinten 2-300 főt vonzó jógatanfolyam kényszerű feladása jelentette.

PDF: Jóga és tudomány
Budapest : Gondolat, 1972, 540 p.

PDF: A jóga és az idegrendszer
Budapest : Gondolat, 1980, 469 p.; 2. jav. kiad., 1985, 417 p.

PDF: A jóga orvosi szemmel
Budapest : Alliter, 2007, 148 p.

 

Beszélgetés dr. Vígh Bélával, a SOTE anatómiaprofesszorával
Az interjút 2007 áprilisában készítette
Veszprémi Kriszta

KÉRDÉS: Professzor Úr, mesélne nekünk arról, hogyan került kapcsolatba a jógával?

VÍGH BÉLA: Először Selvarajan Yesudiannal találkoztam oly módon, hogy a szüleim jártak az előadásaira. Én akkor úgy tizenegy-tizenkét éves lehettem — ez még a világháború előtt volt —, és amikor hazahozták a Sport és jóga című látványos könyvét, amelyben a szépen retusált képeivel propagálta a jógát, a cingár fiú, aki akkor voltam, nagyon szeretett volna olyan szép izmos lenni mint ő. Akkor rögtön fogtam a könyvet és egy pokrócot, kimentem a kertbe, és a szomszédok megrökönyödésére tekergetni kezdtem magam a hatha-jóga utasításai alapján. Volt egy barátom, akinek a mamája ismerte Haich Böskét, és sokat mesélt róla. Mi, gyerekek azután sokat jógázgattunk együtt. Míg más normális gyerek cowboyost játszott és focizott, én jógáztam és transzcendens könyveket olvasgattam. Ekkortájt jelent még meg Weninger Antalnak A keleti jóga című könyve is, amely eléggé mély benyomást tett rám.

Honnan eredt a szülei ilyen irányú érdeklődése?

A család elég felvilágosult volt, főleg az anyai ágról, sőt a demokratikus eszmékkel is szimpatizáltak egészen addig, míg nem jött be a kommunizmus. Jártak az Eszperantó Egyesületbe is, és eszperantóul is viszonylag jól tudtak. Az Eszperantó Egyesület egy demokratikus egyesület volt, amely bizonyos kultúrirányzatot képviselt, egészen az oroszok bejöveteléig. És természtesen franciául tudnunk kellett. Mesélik, hogy amikor megszülettem — én még otthon szüléttem —, a nagynéném felolvasott egy francia könyvből, hogy a gyerek francia nyelvet halljon először. Nagyon érdekes, hogy mind a mai napig, ha francia szót hallok, még ha véletlenül nem is értem, akkor sem idegen, míg az angolt, anit jól értek, idegennek érzem.

A jógára visszatérve, Baktay Ervin Indiával kapcsolatos könyvei is ismertek voltak már, azokat is bújtuk, olvasgattuk. Jártunk az előadásaira, nagyon érdekesek voltak. Sőt, egyszer el is mentem hozzá, hogy tanácsot kérjek tőle, tájékoztasson, mely helyeket érdemes felkeresni, ha valaki a jógát szeretné tanulmányozni. Nagyon kedves volt, rengeteg címet adott, és hozzátette, hogy ne keseredjek el, ne legyek türelmetlen, ha nem írnak vissza rögtön, mert ott lassabban jár az óra.

Baktay Ervin tanított jógát?

Tartott jógaórákat, el lehetett hozzá menni, de az elsősorban szellemi jóga volt. Annak idején így nevezték a jóga bizonyos irányzatait: a mantra-, jantra-, rádzsa-, bhakti-, karma-jógát. Ö nagyon jól ismerte a jógahagyományt, bejárta Indiát, de sajnos rengeteg baktériumot, kórokozót szedett ott össze, és állítólag azért is halt meg olyan korán.

Volt olyan, akitől Ön tanulta a jógát?

1950-ben kezdtem el az orvosi egyetemet. Akkor kerestem fel Weninger Antalt, és megkértem, hogy fogadjon el csélának, tanulónak. Ő nagyon kedves volt, el is fogadott, ,és ezt követően úgy másfél évig nagyon rendszeresen jártam hozzá, és ő mindent elmondott, mindent megmutatott, amit a jógáról tudott. Elsősorban tőle tanultam, az ő nyomdokain kezdtem el járni.

Neki ki volt a mestere?

Nem merült fel akkoriban ilyen, hogy van-e valakinek mestere, vagy nincs. Weninger az akkor rendelkezésre álló szakirodalmat tanulmányozta, mindent, amiben a jógáról bármi fellelhető volt, Kaczvinszkyt is beleértve.

Úgy hallottam, Weninger nem kedvelte Yesudiant.

A Sport és jógában nagy szerepe volt Balogh Barnának, aki fordította a könyvet, az ő ötletei voltak a beállitások, és maga a cím is. A sport nagy népszerűségnek örvendett Magyarországon, és én úgy fogtam föl, hogy ő úgy akarta propagálni a jógát, hogy sporttá alakította, Weningernek ez nem tetszett, de egyébként nekem soha nem szidta Yesudiant.

Hogyan emlékszik vissza a „tiltott" időszakra, amikor nem lehetett Magyarorságon jógázni, pontosabban az 1948-tól kezdődő kommunista érára?

A 40-es években még nálunk, otthon is voltak találkák, ahová eljöttek különböző természetgyógyászok, a transzcendens irányzatok képviselői, sőt spiritiszta szeánszokat is tartottak a lakásban.

Az 50-es évekről nekem is van egy emlékem. Egyszer csöngött a telefon az egyetemen, hogy azonnal menjek le erre és erre a rendőrségre — a pontos címre már nem emlékszem. Az a rendőrség volt, ahonnan nem mindig engedték ki azt, aki oda bement. Egy kongresszuson tartottam egy előadást a jógáról, és állítólag azért rendeltek be, mert engedély nélkül tartották. Megmondtam, hogy én tényleg tartottam egy előadást, az nem titok, de azt nem kérdeztem meg, hogy van-e a kongresszus rendezésére engedélyük, azt nem szokás a szervektől számon kérni. Ez aztán meggyőnek tűnt az ottani kérdezőbiztosnak, mert adott egy cédulát, hogy elhagyhatom az épületet. Ezek után is több előadást tartottam, sőt az egyetemen az előadások között mindig beszéltem a jógáról. Ma már német és angol hallgatóink is vannak, és németül és angolul is mesélek róla.

Weninger Antalon kívül volt egy egyetemi tanár, egy biológus, akit Kiszely professzornak hívtak, s neki volt egy csoportja, ahol olyan tudományok és elméletek kerültek szóba, amelyekről akkoriban nem nagyon lehetett beszélni. A találkozók mindig házaknál voltak, jártunk egyik házról a másikra, nála is találkoztunk. Ott nekem is kellett tartanon egy előadást a jógáról.

A 70-es években kezdett el tanítani Lemhényi Zoltán, majd bekapcsolódott Dely Károly is. Egy specialkollégiumot tartok éppen az egyetemen, Jóga és orvostudomány címmel, amely még Lemhényí Zoltán javaslatára indult el. Lemhényi 1998-ban nyújtott be az orvostudományi egyetemre egy beadványt, nagyon szépen megszerkesztve, melyben azt kérelmezte, hogy nyissanak egy hivatalos jógaegyetemet. Nagyon szép terv, de sajnos kicsit illuzórikus, mert nem az egytemtől függ. A rektor átadta a dékánnak, a dékán pedig nekem, mert tudta, hogy én foglalkozorn ilyesrnivel. Végül 1999-ben indult el első alkalommal az előadássorozat, és a jóga speciálkollégiumomat a Semmelweis Egyetem közben választható kredites tantárgyként fogadta el. A tavaszi félévben közel 200 hallgató jelentkezetl rá, más egyetemről is jöttek áthallgatók. A haladás jele, hogy Indián kívül már Budapesten is tanítanak az egyetemen jógát.

Hogyan jutott ki először Indiába?

A 70-es évek elején az első szervezett útra beneveztem, és amikor hazajöttem, annyi rémséget beszéltem össze Indiáról, hogy a következő évben már a családom is el akart jönni, így együtt mentünk. Hozzáteszem, hogy az első néhány alkalommal olyan beteg voltam, hogy alig éltem. Utolsó alkalommal viszont nem kaptam meg semmiféle betegséget, sőt, ahogy azt leírtam a Jógit kerestem Indiában című könyvemben, még azt a meggondolatlan cselekedetet is elkövettem, hogy a Taj Mahal Hotelben fagylaltot rendeltem. Semmi bajom nem lett. Egyszer viszont az is megtörtént, hogy valaki orvost akart hívni hozzám az utcán, mert látta, hogy halálsápadt vagyok, olyan rosszul voltam. Tavaly is hívtak Sántinikétánba, a Rabindranáth Tagore által létesített egyetemre egy orvos kongresszusra, de már nem mertem elmenni. A hosszú repülőút után még vonatozni kell, amihez — vonatoztam már Indiában, úgyhogy tudom — nagyon erős szervezetre van szükség.

Éppen ma jött ki a nyomdából Professzor Úr új könyve, A jóga orvosi szemmel. Mondana róla pár szót?

Ugyanezzel a címmel, magánkiadásban már megjelent egyszer, én állítottam össze, de most, hogy itt az egyetemen elfogadták kredites tárgynak, szükség volt egy könyvre, amely az előadásokat összefoglalja. Az Alliter Kiadó vállalta, hogy kiadja, és a szanszkrit neveket a ma divatos átírásokra javítottuk. A könyv kritikus, mindkét irányban: egyrészt arra, hogy mi hiányzik az orvostudományban, másrészt pedig arra, hogy milyen tudománytalan magyarázatokat találunk a jógában; illetve hogy miben tudja használni az orvos a jógát, és mire kell vigyáznia a jógát gyakorlónak, mert sajnos kárt is lehet okozni a jógával.

Egyébként általában ellentét van a természetes gyógymódok és a hagyományos orvoslás között, és én ezt próbálom kiegyenlíteni, hogy ne egymást szidják. Ez elsősorban a betegnek nem jó. Az alternatív medicina nem egy szerencsés kifejezés, mert nem egyiket a másik helyett kell használni, hanem a kettőt együtt. Sokkal jobb lenne, ha egyfajta konszenzus alakulna ki, ha az orvosi módszereket kiegészítenék a természetgyógyász módszerek.

A jóga elsősorban betegségmegelőzésre való.

Ön gyakorol?

Hogyne, 42 óta! Sőt, elég sok problémát is okoztam magamnak olyan gyakorlatokkal, amelyeket jobb, ha nem végez az ember, például a szívritmus megváltoztatásást.

Csoportoknak tart jógafoglalkozást?

Csoportoknak nem, de majdnem minden csoportnál bemutatok gyakorlatokat az előadás után. Most is volt egy ilyen alkalom. Nagy sikert arattam, rögtön taps tört ki: Lehetetlen, hogy ez a vén pacák itt bernutasson valamit!"

Főleg az idegrendszer kutatásával foglalkozom. Nem tartom feladatomnak, soha nem is tartottam, hogy a jógagyakorlatokat bárkinek tanítsam, hanem inkább azt, hogy értelmezzem azokat, mert nem látom, hogy bárki ezen fáradozna. Fontos tudni, hogy mire való egy ászana. Nyilvánvalóan tiszteletben kell tartani a hagyományokat, ugyanakkor tudományos szempontból is ismerni kell őket. Sajnos a jóga modern képviselőit orvosi szempontból nemigen todom hasznosítani, inkább a hagyományismeretben érdemes hozzájuk fordulni, de nem nagyon ismerik a jóga rnodern magyarázatát.

A jóga ősi szent irataiban nem találjuk meg a megfelelő magyarázatokat?

Óriási különbség van a régi és a modern jógatudósok ismerete között, egyszerűen ismeretelméleti szempontból, mert a modern tudomány az exterocepción — a külső érzékelésen — alapszik, az igazi jógi viszont az interocepció — a belső érzékelés — alapján alakított ki egy tudományágat. Ő ebben sokkal többet tud, és ezzel egészíti ki a modern orvostudományt.

Viszont ez a másik oldalról is igaz, a modern orvostudomány kiegészíti az interoceptív ismereteket. Vegyük például a propriocepciót vagy sajátmozgás­érzetet, avagy -érzékelést. Az összes áiszana a sajátmozgás-érzést kell hogy figyelje. amikor leül az ember jógaülésbe, akkor a bokaízületét érzi, a térdizületét, a csípőízületét és az izom feszülését, ezekre kell figyelnie, és nem az elhangzó utasitásokra vagy zenére. Tehát a propriocepció alapján ez ember pontosan érzi a saját mozgásrendszerét, azt, hogy hogyan normális, és hogyan nem az.

Ön tehát megpróbálja magyarul elmondani nekünk, hogy mi az ászana, a pránájáma stb., de vajon el lehet-e mondani azt, hogy mi a szamádhi, lehet-e arról beszélni?

Csak így lehet értelmesen. A szimbólumokat nem érti a tanítvány. Azzal lehet a legkönnyebben megérteni, ha mind a külső hatások, mind pedig a gondolatok mechanizmusát megérti az ember. Minden egyes benyomásnak, mondjuk, egy vizuális benyomásnak, van egy semleges része, amely maga a kép, és egy érzelmi része, amelyet kivált az emberből. A hallgatóknak a következő példát szoktarn elmondani: van egy szép fasor, melyen elhalad egy rabszállító kocsi és egy menyegzői kocsi. Én lefényképezem a fasort, azután beviszem a fotót a börtönbe. Ott nézi a rab: Jaj, itt hoztak engem a börtönbe!", és rögtön összeszorul a gyomra. Ez egy kellemetlen reflex, melyet az emlékkép váltott ki. Ha viszont megmutatom a párnak, ők örömmel felkiáltanak: Jaj, itt jöttünk végig az esküvőnk előtt!" A kép ugyanaz.

A meditációnál is erről van szó. Ha néz valaki egy virágot, az pozitív zsigeri választ vált ki nála, és arra kezd el figyelni, nem a virágra. Az egyes mantrák is kiváltanak belőlünk valamit. A szamádhiban eggyel tovább lehet lépni, ugyanis azt is tudni kell, hogy a tudati aktivitás és a tudattartalom kettő. Nem az agykéregben van a tudat székhelye, az már régen túlhaladott nézet, hanem az agytörzsben. Úgy szokták mondani, hogy az a könyvtáros, és a agykéreg a könyvtár. Amikor a könyvtáros a zseblámpájával megvilágít egy területet, azok megjelennek gondolatokként. A tudati aktivitásnak tehát semmiféle tartalma nincs, csak az éberség. A szamádhiban a tudattartalom megszűnik, nem zavarja sem pozitív, sem negatív tudattartalom.

Ezt nevezhetjük tiszta tudatnak is?

Igen, ez a tiszta tudat. Ez nagy szabadságérzettel jár együtt. A bagdadi tolvaj című film jelenete szokott eszembe jutni, amikor a szellem kiszabadul a kicsiny palackból: I am free! I am free! Szabad vagyok! Szabad vagyok!"

Ön szerint a jóga járható út a mai világban?

Természetesen! Nagyon fontos ászanákat végezni, mert az az életmód, amelyet mi folytatunk, egyáltalán nem egészséges. Én mindennap, reggel is, de főleg este, amikor hazaértem, egyfajta meditációval kezdem: végiggondolom, hogy milyen butaságokat csináltan aznap, és mi volt pozitív, és mit nem kell a következő nap végigcsinálnom. És amikor a pozitív érzeteket végigjátszom magamon, mint egy hangszeren, akkor jógaülésekbe helyezkedem, gerincgyakorlatokat, előre-, oldalra-, hátrahajlást, fordított testhelyzteteket, jógafutást végzek, amit nagyon szeretek. És természetesen légzőgyakorlatokat. Ezeket mindennap csinálom, de ha egy nap mégis kimarad, akkor azt már másnap érzem, mert feszülések vannak bennem.

Nagyon fontosnak tartom még a tantrikus jógát, pontosabban a jobbkezes tantrát, mivel a saját szexualitásunk, periodikus működésünk megértése elengedhetetlen a jó közérzethez. És természetesen a satkarmák, a tisztító eljárások is lényegesek.

Szerintem az imádság is egyfajta jóga, mantra-jóga. Emlékszem, gyerekkoromban jártam ministrálni, és az öregaszonyok folyamatosan mondták a Miatyánkot a rózsafüzérrel. Véleményem szerint nem figyeltek, hogy mit mondanak, hanem csak mondták, mondták. Én ezt úgy magyarázom, hogy ez egy kompetitív gátlás, vagyis ezzel az ember folyamatosan kiszorítja a káros gondolatokat. hiába nem érti, mit mond, mint például egy mantra esetében, az kiszorítja a káros gondolatokat. Volt egy francia gyógyszerész, Coué, aki maga szerkesztett mantrákat talált ki a pácienseinek, pozitív mondatokat, és azokat kellett mondogatniuk.

Selvarajan Yesudian is minden óráján használta a pozitív mondatokat.

Igen, ez a mantra-jóga, és az imádság is ugyanaz. a hit szintén ugyanilyen jó, mert ha az ember hisz valamiben például a jógában, és, teszem azt, jógázik, még ha tökéletlenmül is, az lelki egyensúlyt teremt számára.

Köszönöm a beszélgetést.

 

 


https://www.youtube.com/watch?v=0EmZIk4WkPM

 

Jógit kerestem Indiában
Budapest : L'Harmattan, 2005, 251 p.

A múlt század negyvenes éveinek elején, tizenkét éves koromban kezdtem érdeklődni a jóga iránt, amikor szüleim Yesudian jógaelőadásaira jártak, és maguk is jógáztak. Később orvostanhallgató koromban sokat tanultam a jóga élettani hatásairól Dr. Weninger Antaltól, aki a jógát a gyógyításban is felhasználta. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Általános Orvoskarán tanítok. A jóga és a modern tudomány összehasonlításáról írott tanulmányom 1972-ben jelent meg a Jóga és tudomány címmel, majd 1979-ben A jóga és az idegrendszer című munkám. 1975-től többször jártam Indiában, az ott szerzett változatos tapasztalatokról számol be jelen útleírás.

Tartalom

Az első út    
India Új Kapuja      
Nem várt benyomások     
Az első jógi  
Az első indiai ebéd 
Bombayi városnézés       
A dzsainizmus       
A Hallgatás Tornyai
Gandhi háza
Az Elefántsziget     
Bejutok a Jógaintézetbe   
Csak magam jógázom     
Aurangabadi mogul emlékek      
Az ellorai barlangváros     
Az adzsantai barlangtemplomok 
Vonaton Benáreszbe       
Varanasi, a szent város   
Gangesz-parti fürdőzők    
Kirándulás Nepálba
Nepáli pagodák      
Himalájai napfelkelte        
Betegeskedés Delhiben   
A szépséges Tadzs Mahal
Dzsaipur, a téglavörös város      
Bombay, Juhu Beach       

A második út
A levegőbe emelkedés titka       
Újdelhi, Ódelhi, Ősdelhi    
Az Orvosi Intézet és a Jógatelep
Az Ezüstpiac és a táncszínház   
A régi országúton Ágrába 
A Holt Város, Fatehpur Szikri     
Viszotnlátom Elephantát   

A harmadik út        
A hinduista filozófusnő     
A fejlődő Aurangabad      
Adzsanta és a Bhagavad Gitá    
Repülőgéphiba Udajpurban        
Ágra és Varanasi   
Benareszből Nepálba       
Az ősi Katmandu templomai       
Jógikat keresek Nepálban
A Maharisi-jóga mestere  
Gyógyultan távozom Indiából     

A negyedik út        
A "harmadik szem"-kongresszus
Végre egy igazi jógi Indiában!    
Kutatómunka Varanasiban         

Az ötödik út 
Irány Raipur!
A harmadik és negyedik szem    
A raipuri jógaiskola 
A katmandui jógaintézet   
Buddhista kolostorok       
Mumbai, azaz Bombay     
Santinikétan, ahova (még) nem jutottam el