Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

vaisésika

(szanszkrit: „különös”, „partikuláris”), az ind filozófia hat ortodox rendszerének (darsanjának) egyike; természetelvűségéről nevezetes. Elméletét Kanáda Kásjapa (II-III. sz.ő) fejtette ki. Az iskola későbbi fontos képviselői Prasasztapádam Udajana és Srídhara. A XI. századra teljesen összeolvadt a njája nevű irányzattal; azóta az iskolát njája-vaisésika néven emlegetik.

A vaisésika arra törekszik, hogy azonosítsa, számba vegye és osztályozza az emberi érzékelésben megjelenő dolgokat és viszonyaikat. A létezőknek eredetileg hat kategóriáját (padártha) sorolta fel:

1. Dravja („anyag” vagy „szubsztancia”): az a szubsztrátum, amely minden más kategóriától függetlenül létezik, és minden belőle keletkező összetett dolognak anyagi oka. Kilenc dravja van: föld, víz, tűz, levegő, éter, idő, tér, szellem és elme.

2. Guna („minőség”): ennek 24 faja van.

3. Karman („cselekvés”): mind a guna, mind a karman a dravja lényegi sajátja, és nem létezhet attól függetlenül.

4. Számánya („genus”): olyan jellemző hasonlóság, amely lehetővé teszi két vagy több dolog egy oszályba sorolását.

5. Visésa („differentia specifica”): az a sajátosság, amely az egyedi dolgot megkülönbözteti az osztályon belül.

6. Szamavája („egybetartozás”): adott dolgok lényegi elválaszthatatlanságát jelöli.

A hat padárthához járult később az abháva („nemlétezés” vagy „hiány”). Bár ez tartalmában tagadó, valójában állító benyomást kelt: ha egy dolog hiányzik nekünk, akkor ténylegesen a hiányát észleljük. A vaisésika négy ilyen hiányt sorol fel: az előzményhiányt (valamilyen új produktum „eddig nem volt”), az utólagos hiányt (egy megsemmisült tárgy hiánya), a teljes hiányt (pl. a szélnek nincs színe), valamint a reciprok hiányt (pl. egy tál nem ágyékkötő, és egy ágyékkötő nem tál).

A vaisésika szerint a világ oszthatatlan és meg nem semmisíthető atomokból (anu) épül fel. Minden fizikai dolog a föld, a víz, a tűz és a levegő atomjainak kombinációja. Az önmagukban nem cselekvő és nem mozdulatlan atomokat az isteni akarat mozgatja az erény és az erénytelenség láthatatlan erői révén.

 

Vaisésika-szútra
Fordította és a magyarázatokat írta Tenigl-Takács László [1992]
Forrás: http://www.freeweb.hu/tarrdaniel/documents/Hinduizmus/VaisesikaSzutra.doc

ELSŐ FEJEZET
ELSŐ SZAKASZ

(a vaisésika célja)

1. Íme a Törvény magyarázata:
2. Ami által a felemelkedés és a Legfőbb Jó és bebizonyosodik, - az a Törvény.
3. Ezt mondja ki, ezért a hagyomány mérvadó megismerés.
4. A Legfőbb Jó: egy megkülönböztetett törvényből (érhető el), ami az állag, a tulajdonság, a mozgás, az egyetemes, az egyedi és az összetartozás kategóriái hasonlóságának és különbözőségének lényegi tudásából (fakad).

Magyarázat: Az 1-4. szútrák kulcsa a dharma szó, ami egyszerre jelent törvényt, tanítást, világrendet, val-lási ill. erkölcsi érdemet. Upaszkára szerint a "megkülönböztetett törvény" a vaisésika iskola tanait jelenti, ez vezet el a legfőbb jóhoz. A vivritti ezzel szemben a világról való lemondással, ill. az istenség, Ísvara sajá-tos kegyével azonosítja. A "Legfőbb Jó" minkét kommentár szerint a rossztól (értsd a nemtudástól) való megszabadulás a tudás révén. Az 2. és 4. szútra gondolati kontinuitása arra utal, hogy a 3. utólagos betol-dás. Upaszkára szerint az "azt mondja ki" (szó szerint: tad-vacsanád, "annak mondásából") kifejezés két-féleképp is értelmezhető: Ha a "tad" szó az előző szútra Törvény szavára utal, akkor a mondat megfejté-se: "Mivel a Törvényt mondja ki, ezért a hagyomány (értsd: a véda) mérvadó megismerés." A "tad" szó utalhat az istenségre is, ekkor viszont a fordítás: "A hagyomány mérvadó megismerés, mivel azt az isten-ség nyilatkoztatta ki."

(az állagok, a tulajdonságok és a mozgások felsorolása)

5. Föld, víz, hő, levegő, űr, idő, tér, lélek, elme - ezek az állagok.
6. Kép, íz, szag, tapintásérzet, valamint számok, méretek, egyedüliség, kapcsolat és szétválás, távoliság és közeliség, ismeretességek, öröm és szenvedés, vágy és viszolygás, valamint szándékok - a tulajdonságok.
7. Felvetődés, lehullás, összehúzódás, szétterjedés, ide-oda járás - ezek a mozgások.

Magyarázat: Az első négy elsődleges tulajdonság, mindig összetartoznak az atomos állagokkal (> 2.1.1-4.). A számok, az egyediség, a kapcsolat és szétválás több állag(béli) közös tulajdonsága, a kapcsolat és szétválás egyszersmind a mozgások közvetlen oka és következménye (>1.1.29-30.) A hang az űr jele (> 2.2.xxx), a távoliság és közeliség az idő és tér tulajdonsága. Az utolsó 7 tulajdonság hovatartozása homá-lyos, olykor az elme, olykor a lélek állagához sorolják őket. A továbbiakban a VSZ 7 másik tulajdonságot is felsorol: folyékonyság és nedvesség (> 2.1.2.), hang (> 2.1.25-27.), nehézség (> 5.1.7.) érdem és érdem-telenség (> 6. könyv), valamint önreprodukció (> 9.2.6.). Talányos az ide-oda mozgás, ebbe a kommentá-rok az előbbi négy alkategóriába be nem sorolható mozgásfajtákat sorolják be (forgás, szivárgás, stb.).

(az állagok és a tulajdonságok hasonlóságai)

8. Létezők, múlandók, ok-okozatosak, egyetemes-egyediek - ebben az állagok, a tulajdonságok és a moz-gások nem különbözők.
9. Az állagok és a tulajdonságok abban hasonlóak, hogy magukkal egyneműeket eredményeznek:
10. az állagok más állagokat eredményeznek, a tulajdonságok más tulajdonságokat.

Magyarázat: Upaszkára szerint a múlandóság ismérve csak az összetett (strukturált) állagokra érvényes, hiszen az atomok és a "mérhetetlenül nagy" (vibhu) állagok (űr, tér, idő, lélek) örökkévalóak. Az ok-okozatosság ismérve azt jelenti, valamennyien valamely oka okozatai, az állag állagé, a tulajdonság tulaj-donságé (> 1.1.11.), a mozgás pedig kapcsolatoké és szétválásoké (> 1.1.20.) Az egyetemes-egyedi ismérv jelentése: mindhárom kategória mindig és mindenhol jelenlevő (egyetemes) azonban mindig egyetemes je-lenségekként. (pl. a föld elem mindenütt jelenlevő agyagpohárként, kavicsként, vályogként, a Himalája-hegységként, stb.) Létezik néhány maradandó tulajdonság is, így például az anyagi állagok érzékszervi ta-pasztalhatósága: a kép, a tapintásérzet és az íz, stb.

(az állagok, a tulajdonságok és a mozgások különbségei)

11. A mozgást nem másik mozgás váltja ki.
12. Az állagot sem ok sem okozat nem szünteti meg.
13. A tulajdonságot mindkettő.
14. Okával ellentétes a mozgás.

Magyarázat: Az állag(béli) megmozdulásának oka ugyanis egy másik, mozgó állag(bélivel) való kapcsolat ill. a korábbi, mozdulatlan állaghoz való kapcsolat szétválása. (Pl. a mozgó levegővel való kapcsolat lesza-kítja a falevelet a mozdulatlan ágról.) A mozgás oka így a korábbi kapcsolat szétválása, okozata pedig egy újabb kapcsolat (a falevél a földre hull). A mozgás ekképpen megszűnik saját okozatában. Az összetett ál-lagoknak csak struktúrái szűnhetnek meg, vagy úgy, hogy más struktúrákká alakulnak (a meggyúrt vá-lyogból téglát vetnek), vagy pedig úgy, hogy a struktúra visszabomlik az atomi létbe (a vályogtégla porrá {= föld elemmé} málik). A tulajdonságok oka és okozata egy másik tulajdonság (> 1.1.10), értsd: egy má-sik tulajdonsággal bíró állaggal való kapcsolat, így okként és okozatként is megszűnhetnek (pl. a hideg és meleg víz keveredéséből langyos víz lesz.). Utóbbi állítás azonban nem érvényes a primér tulajdonságokra (> 1.1.6. magyarázat).

(az állag, a tulajdonság és a mozgás ismérvei)

15. Mozgása és tulajdonsága van, inherens ok -ezek a tulajdonság ismérvei.
16. Állaghoz tartozó, tulajdonsága nincsen, nem közvetlen oka a kapcsolatoknak és a szétválásoknak - ezek a tulajdonság ismérvei.
17. Egy állaghoz tartozó, tulajdonsága nincsen, közvetlen oka a kapcsolatoknak és a szétválásoknak - ezek a mozgás ismérvei.

Magyarázat: A mozgás az ún. végtelen állagokhoz (űr, tér, idő, lélek) nem tartozik hozzá. A tulajdonsá-goknak egyrelmet azért nem lehetnek tulajdonságai, mert így egybeesnének az állagokkal, másrelmet vi-szont akkor a tulajdonságok tulajdonságai újabb tulajdonságokkal bírnának, s ez egy végtelenségi folya-matot eredményezne (> a színes pirossága > a piros sötétpirossága > a sötétpiros mély sötétpirossága stb.) Ugyanezen ok miatt nem tulajdonsága az öt mozgásfajta a mozgás kategóriájának, miként a "bengál-tigris" sem tulajdonsága, hanem alfaja a tigris fajnak.

(a mozgás különbözősége az állagtól és a tulajdonságtól)

18. Az állag, a tulajdonság és a mozgás közös oka az állag.
19. Miként a tulajdonság.
20. A kapcsolatok, a szétválások és a sebesség közös (oka) a mozgás.
21. Az állagok (oka) nem a mozgás,
22. ellentétessége miatt.
23. Az állagok közös okozata (ugyanis) az állag.
24. Mivel különbözik a tulajdonságtól, a mozgás (oka) nem a mozgás.

Magyarázat: Az 1.1.19. homályos vagy hiányos szútra, ami ellentmondásban áll az eddigiekkel. Valószínű-leg ekként értelmezendő: "Miként a tulajdonság (is egyetemes oka más tulajdonságoknak)", összhangban a Vsz. 1.1. 9-10. szútráival. Az állagoknak sem oka, sem okozata nem lehet mozgás, hiszen az magával egyneműt eredményez. Ugyanígy nem lehet a mozgás oka a mozgás, hiszen csak az állagok és tulajdonsá-gok ismérve az, hogy magukkal egyneműt eredményeznek. (> 1.1.9.).

(a mozgás, mint ok és okozat)

25. A kettő (és) nagyobb számok, az egyedüliség, a kapcsolat és szétválás (tulajdonságai) (egynél több ál-lagbéliből erednek).
26. A mozgás (viszont) nem (több állag) közös okozata, mert nem (több állaggal) inherens.
27. Az állag(béli) kapcsolatok és szétválások (okozata).
28. Miként több (más) színé egy szín.
29. A felvetődés a nehézség, az akarat és (az előbbi kettő) kapcsolat(ának okozata).
30. (Mint ahogyan) a mozgásoké kapcsolatok és szétválások.
31. (Így tehát) a közös ok tekintetében elmondhatjuk, hogy az állagok és mozgások oka nem a mozgás.

Magyarázat: Az egyedüliség a több állagbéli egymással szembeni különbözőségét jelenti. Egy adott moz-gás mindig egy (mozgó) állag mozgása, így például a folyón úszó fatörzs mozgása a mozgó föld-elemé, ami a folyó szintén mozgó víz elemével áll kapcsolatban. Az állagok strukturált, okozati síkja kapcsolatokból ered, például a földgöröngy a föld-atomok kapcsolatából, vagy a "tócsa" a föld és a víz állagának kapcso-latából. Kivételt képeznek ez alól a nem összetett állagok, mint az űr, az idő, a tér és a lélek. A mozgás több ok kapcsolatából is származhat, mint például a feldobott kő a súly és az őt feldobó akaratának kap-csolatából. A kő mozgásának vége egy újabb, a mozdulatlan földdel való kapcsolat. Összegzés: a mozgások oka és okozata egyaránt a kapcsolat és szétválás.

ELSŐ FEJEZET
MÁSODIK SZAKASZ

1. Ha nincs ok, nincsen okozat sem.
2. Az okozat nemlétéből viszont nem következik az ok nemléte.

Magyarázat: Ha a fenti két szútrát az előző szakasz tartalmára vetítjük: az állagok nemléte az összes többi létkategória nemlétét jelenti. Abból viszont, hogy nem léteznek a többi létkategóriák, nem feltétlenül kö-vetkezik az állagok nemléte. Így például a guruló kő nem létezhet a mozgó föld állag nélkül, ha viszont a kő megáll, a mozgás megszűnte nem szünteti meg az állagot. Ha a szútrákat a következő szakasz tartalmá-ra vetítjük: a lét hiánya az összes létkategória nemlétét is jelenti, az egyes létkategóriák hiánya viszont nem jár a lét megszűntével, hiszen az más, mint a létkategóriák (> 1.2.9.)

(az egyetemes és az egyedi vizsgálata)

3. Az egyetemes és az egyedi az értelmezéstől függ.
4. A lét - folyamatossága okából - egyetemes.
5. Az állag-, tulajdonság- és mozgás-béliség egyetemes és egyedi.
6. A végső egyediségektől (eltekintve).

Magyarázat: Upaszkára szerint a végső egyetemes a létet (sat) jelenti, az egyedi pedig az állagbéliséget, tu-lajdonságot, mozgást, stb. Ennek megfelelően a cél az egyetemes megismerése az egyedivel szemben. A végső egyediségek az egyes kategóriák önmagasága (pl. a föld elem föld-elemsége), valamint az atomok. A végső egyetemes és egyedi véglete között mindenre érvényes az egyetemes és egyedi kategóriája, vagyis a struktúrák tekinthetők egy mindig nagyobb halmaz relmeének (pl. egy korsó az összes korsó egyetemes halmazába tartozik, ami viszont egyedi az összes konyhai edény halmazához képest, a konyhai edények vi-szont relmehalmazát képezik a föld állagából való létezőknek, stb. Az, hogy rendelkezzen az egyetemes és egyedi ismérvével, voltaképpen kritériuma is annak, hogy állag, tulajdonság vagy mozgás lehessen.

(a lét vizsgálata)

7. A lét az, ami által az az állagokban, tulajdonságokban és mozgásokban létezik.
8. A lét (mégis) más, mint az állagok, tulajdonságok és mozgások.
9. Mivel tulajdonságokban és mozgásokban létezik, ezért nem tulajdonság és nem mozgás.
10. S mert nincs meg benne az egyetemes és egyedi.
11. Több állagban létező - ez az állagbéliség meghatározása.
12. Valamint az egyetemes és egyedi hiánya.
13. Ugyanígy: több tulajdonságban létező, ez a tulajdonságbéliség meghatározása.
14. Valamint az egyetemes és egyedi hiánya.
15. Több mozgásban létező - ez a mozgásbéliség meghatározása.
16. Valamint az egyetemes és egyedi hiánya.
17. A "van" egyetemes jeléből, és (bármiféle) egyedi jel hiányából (következezik), hogy csak egyetlen lét lé-tezik.

Magyarázat: A lét ( = álllagbéliség, tulajdonságbéliség és mozgásbéliség) az állagok, a tulajdonságok és a mozgások végső egyetemessége. Bennük létezik, de velük nem azonos, márcsak azért sem, mert hiányzik belőle az egyedi. Semmiféle sajátos jel nem utal arra, hogy valami másként létezne, mint a többi, ez a bi-zonyság arra, hogy a lét egyazonos.

MÁSODIK FEJEZET
ELSŐ SZAKASZ

(az anyagi állagok tulajdonságai)

1. Képe, íze, szaga és tapintásérzete van a földnek
2. Képe, íze és tapintásérzete a víznek, valamint folyékony és nedves.
3. A hőnek képe és tapintásérzete van.
4. Tapintásérzete van a levegőnek.
5. Ezek nincsenek meg az űrben.
6. A vajnak, lakknak és viasznak is van folyékonysága, miként a víznek, ha kapcsolatba (lépnek) a tűzzel.
7. Az ólomnak, vasnak, ezüstnek és aranynak is van folyékonysága, miként a víznek, ha kapcsolatba (lép-nek) a tűzzel.

Magyarázat: Az atomi állagoknak elsődleges és másodlagos tulajdonságaik vannak. Az elsődleges tulaj-donságok (kép, íz, szag, tapintásérzet) elszakíthatatlanok önnön állaguktól, míg a másodlagos tulajdonsá-gokat (pl. folyékonyság) egyedi körülmények között más állagok is átvehetik. Az űrnek nincs érzékszervi-leg tapasztalható tulajdonsága, jele azonban van: a hang (> 2.1.27.)

(a levegő állag-voltának bizonyítása)

8. Szarvak, púp, bojtos farok - ezek a tehénség tapasztalható jelei.
9. (Miként) a levegőé a tapintásérzet.
10. A tapintásérzet nem a látható állagok (jele), hanem láthatatlan jele a levegőnek.
11. A (levegő) nem állaghoz tartozik, tehát (maga is) állag.
12. Azért is, mert mozgása és tulajdonsága van.
13. Nem állaghoz tartozik - evvel örökkévaló volta (is) kimondatott.
14. A levegőnek levegővel való ütközése a jele annak, hogy a (levegő) sokféle.
15. A levegő észlelésekor nincs látás-tapasztalás - ezért nincs látható jele sem.
16. Egyetemesen tapasztalható, tehát nem (pusztán) egyedi.
17. Ezért a hagyomány (is elfogadja).

Magyarázat: A levegő láthatatlansága miatt szorul bizonyításra. Egyetlen érzékszervi tulajdonság utal rá, a tapintásérzet (hideg-meleg), ami akkor is fennállhat, ha nincs jelen látható állag. Ha a levegő nem alá-rendelt más állagnak (> 2.1.11), ugyanakkor bír az egyetemesség és egyediség kategóriáival (> 2.1.14, 16), ráadásul még mozgása is van(> 2.1.14), akkor nem lehet más, csak állag.

(a tapasztalható állagok objektív voltának bizonyítása)

18. A megnevezés és a mozgás pedig a tőlünk különbözőknek a jelei.
19. Mert a megnevezést és a mozgást megelőzi a tapasztalás.

Magyarázat: A megnevezés a dolgok nyelvi jelölése ("ez hegy"). Úgy a megnevezés, mint a látható mozgás feltétele érzékszervi tapasztalás, tehát azok valami tőlünk különbözőt, érzékszervileg tapasztalhatót jelöl-nek. A kommentárok ezt a tőlünk különbözőt az Istenséggel azonosítják, ennek azonban ellentmond a többesszám, ami valószínűsíti, hogy Kanáda az anyagi állagokra gondol.

(az űr korábbi bizonyítékának cáfolata)

20. " A kilépés és belépés - úgymond - az űr jelei".
21. (Ezek azonban) nem (az űr) jelei, mert a mozgás csak egy állaghoz tartozik.
22. s mert különböznek (attól a) másik októl, (amiből a mozgás) következik.
23. (Ugyanis) kapcsolatból (lesz) a mozgás megszűnése.

Magyarázat: Kanáda egy korábbi űr-bizonyítékot cáfol a következőképpen: A kilépés-belépés egy állag (pl. korsó) más állaggal (vízzel) való telíthetőségét ill. üríthetőségét jelenti. Ez azért nem lehet az űr jele, mivel egy adott mozgás mindig csak egy állaghoz tartozik (> 1.1.17.), vagyis példánkban a betöltött és ki-öntött vízhez. A "másik ok", amiből a mozgás következik, a kapcsolat-szétválás ( > 1.1.30.), ez pedig nem lehet meg az űrben, aminek nincsenek kapcsolódni és szétválni képes részei. Ezért a "kilépés-belépés" nem az űr, hanem egy mozgó állag bizonyítékai.

(az űr jele a hang)

24. Az okozat tulajdonsága már korábban, az ok tulajdonságában tapasztalható.
25. A hang nem a tapintható állagok tulajdonsága, mert más, korábbi okozat nem előzi meg.
26. Nem a lélek és nem az elme tulajdonsága, mert máshoz tartozó, s mert érzékszervileg tapasztalható.
27. (A korábbiaktól való) különbözősége miatt az űr jele.

Magyarázat: A hang nem lehet a föld-víz-hő-levegő tulajdonsága, mivel ha így lenne, már korábban Meg-szólaltatásuk előtt) tapasztalni kellene pl. a föld állagból való dob vagy fuvola hangját, miként azok tapin-tásérzete vagy képe szintén korábban tapasztalható. Nem lehet az elme vagy lélek tulajdonsága sem, mivel külső okokkal inherens és érzékszervileg tapasztalható. Utóbbi ok miatt a tér és idő tulajdonsága sem le-het. Akkor viszont csak egyetlen állaghoz tartozhat: az űrhöz. Fontos megjegyeznünk, hogy nem elsődle-ges tulajdonsága az űrnek, hiszen akkor folyamatosan hallanunk kellene az űr hangját, hanem jele.

(az űr állag-voltának bizonyítása)

28. (Az űr) állag-bélisége és múlandótlansága a levegővel (kapcsolatban) elmagyaráztatott.
29. (Egy)valósága (pedig) a lét által,
30. a hang jelének nem egyedi voltával, s az egyedi jel hiányával is.
31. Ez okból (bizonyos az űr) egyetlensége is.

Magyarázat: A levegőre hivatkozó gondolatmenet a következő: az űr nem tartozik más állaghoz, tehát maga is állag. Ha állag, akkor örökkévaló. (> 2.1.10,13.) A lét állagokban létezik, ha az űr állag, akkor lé-tező. Az űr mindenütt jelenlevő, és sehol sem másmilyen, tehát csak egyetlen űr létezik. (> 1.2.17.) Ezt az is alátámasztja, hogy a hang mindenütt, ugyanúgy hallható.

MÁSODIK FEJEZET
MÁSODIK SZAKASZ

(az állagok átvehetik egymás másodlagos tulajdonságait)

1. Ha egy virág és egy szövet érintkezik, (a virág) illatának korábbi meg nem léte a szövetben annak jele, hogy illata nem a szövethez tartozik.
2. Kifejtettük: a föld (tulajdonsága) a szag.
3. Ez a melegség (átvételének) magyarázata is.
4. A melegség a hő (tulajdonsága).
5. A hidegség a vízé.

Magyarázat: Az egyes állagok átvehetik egymás másodlagos tulajdonságát, mint például az eredendően hideg víz a hő melegségét, hasonlóképpen ahhoz, ahogy a szövet is átveszi a rá helyezett virág illatát. (> 2.1.6-7.)

(az idő állaga)

6. (Az olyan fogalmak, mint) "egymás után, egyszerre, sokára, hamar" - az idő jelei.
7. (Az idő) állag-bélisége és múlandótlansága a levegővel (kapcsolatban) elmagyaráztatott.
8. (Egy)valósága (pedig) a lét által.
9. Mert a múlandótlan (állagokban) nincs meg, a múlandókban pedig megvan, így az "idő" az oka (min-den keletkezettnek).

Magyarázat: Mivel az idő érzékszervileg nem tapasztalható, bizonyos (más szubsztanciákra nem vonat-koztatható) fogalmak jelzik a létezését. Mivel nem más állaghoz tartozó, maga is örökkévaló állag. (> 2.1.10,13.). Az idő mindenütt jelenlevő, és sehol sem másmilyen, tehát csak egyetlen idő létezik. Az idő nem vonatkoztatható a nem összetett állagokra (űr, idő, tér, lélek) valamint az anyagi szubsztanciák atomi sík-jára, mivel ezek mind múlandótlanok. Közvetett oka viszont az összetett (keletkezett) állagbéli dolgoknak.

(a tér állaga)

10. (Az olyan fogalmak, mint) "ettől eddig" - a tér jelei.
11. (A tér) állag-bélisége és múlandótlansága a levegővel (kapcsolatban) elmagyaráztatott.
12. (Egy)valósága (pedig) a lét által.
13. Okozatainak különbözőségéből a (tér) sokfélesége.
14. A Nappal való kapcsolatból - annak múltbeli, jövendő és jelenlegi (fázisaiból adódik) a kelet(i irány).
15. Ekként a déli, a nyugati és az északi (irány) is.
16. Ez a mellékégtájak magyarázata is.

Magyarázat: Hasonlóan az időhöz, a tér létezésére is jelek utalnak. A tér-állag részei (okozatai) az égtájak, ezek a Nap pályájának (térbeli mozgásának) megfelelően különbözők.

(a kétség okai)

17. Az egyetemes (jel) tapasztalásából, az egyedi (jel) nem tapasztalásából, valamint az egyedi (jelre) való emlékezésből támad kétség.
18. A (korábban) látott és (a most) látott (jel közötti különbségől is.)
19. A (korábban) akként látott (most) nem akként látásából is.
20. Tudásból és nemtudásból is kétség (támadhat).

Magyarázat: Példák a kétség okaira: Valami álló (általános jegy az egyedi jegy nélkül) tárgyat látok a fél-homályban, lehet, hogy ember, lehet hogy kiszáradt fa (korábbi egyedi jegyek emléke). (> 2.2.17.) Koráb-ban csak négylábú gyíkokat láttam, gyík-e ez a lábatlan állat ((> 2.2.18.) A korábban hosszú hajú és sza-kállas XY levágatta haját és szakállát, ő-e az> (> 2.2.19.) Helyes-e az adott tudományos magyarázat, vagy nem> (> 2.2.20.) A kétség definíciójára, mint a továbbiakból kiderül, a hang vizsgálata miatt van szük-ség.

(a hang vizsgálata)

21. A hallószerv érzéktárgya a hang.
22. (Kétség merül fel a hanggal kapcsolatban), mivel úgy a vele egyneműekhez, mint a tőle más osztályú létezőkhöz képest egyedi.
23. Egy állaghoz tartozik - tehát nem állag.
24. Nem is mozgás, mert nem látható.
25. "(De) hasonlít a mozgásokhoz."
26. Nincs jele annak, hogy (a hang tapasztalása előtt) létezik.
27. (A hang múlandó), mert különbözik a múlandótlantól.
28. Azért is múlandó, mert oka van.
29. Nem igaz, (hogy a fenti állítás) nem bizonyos, (a hang) változatai miatt,
30. s mert ha (állagként) bontakozna ki, hiba (lépne fel).
31. Kapcsolatból, szétválásból, (másik) hangból keletkezik a hang.
32. Jel-voltából (következően) múlandó a hang.
33. "Egyik fél részéről sem lenne cselekvés, (ha a hang múlandó lenne).
34. Az első hang miatt (múlandótlan),
35. valamint az újrafelismerés megléte miatt is."
36. (A hang) sokfélesége miatt kétséges (a fenti érv).
37. (A hang) számossága az egyetemes miatt van.

Magyarázat: Kétséges, hogy a hang melyik kategóriába tartozik. Egyes iskolák örökkévalónak tartják, ennek alapján szubsztancia kellene, hogy legyen. (> 2.2.22.) Állag viszont nem lehet, hiszen maga is egy állaghoz (az űrhöz > 2.1.27. ) tartozik, (> 2.2.23.) és az állagoktól abban is különbözik, hogy oka van. (> 2.2.27-28.) A hang abban hasonlít a mozgásokhoz, hogy kapcsolat ill. szétválás, esetleg másik hang (a dob megverése, a faág eltörése, a kérdezett személy válasza) okozza (> 2.2.31) , valamint a mozgáshoz hason-lóan múlandó. (> 2.2.25.) Mozgás azonban mégsem lehet, hiszen egyetlen mozgó, ugyanakkor láthatatlan külső szubsztancia létezik, a levegő, a hang viszont látható okokból (a dob megverése, fa eltörése) ered. (> 2.2.24.) Azért sem lehet mozgás, mivel a mozgás vége újabb kapcsolat, viszont a hang esetében ez nem ta-pasztalható. A hang a vele egyneműektől, vagyis az érzékszervi tulajdonságoktól is különbözik (> 2.2.22) abban, hogy míg a többi érzékszervi tulajdonság (pl. a korsó színe) az őt megelőző ok tulajdonságából (a föld-állag színéből) ered, nincs rá jel, hogy a hang egy őt generáló szubsztancia tulajdonságából származ-na. (> 2.2.26.) Az űr ilyen tulajdonságaként ugyanis folyamatosan hallani kellene az űr hangját. A hang sokfélesége is bizonyítja, azt, hogy az függ az őt kiváltó ok sokféleségétől, hiszen a dob hangja annak meg-felelően gyenge, erős, gyorsritmusú stb., ahogyan a dobot verik (> 2.2. 29.) Ha az egyes hangok (szavak) a többi szubsztanciához hasonlóan egy eredendő hang-szubsztancia vagy istenség megnyilvánulásai lenének, akkor a többi állag okozataihoz hasonlóan kellene kibontakozniuk. Az egyes szavakat azonban egyedi je-lenségek megnevezésére használjuk, illetve egyedi jelenségek hangjai az egyes hangok. (> 2.2.30.) A hang érzékszervileg tapasztalható jele valaminek, ezért is múlandó (> 2.2.32.) A 33-35. szútrák ellenérve a kö-vetkező: Ha a hang (értsd: a verbális tradíció) múlandó lenne, sem a tanító, sem a tanítvány nem töreked-ne a véda szavainak megértetésére ill. megértésére. A hang azért sem múlandó, mert a szavak (mantrák) folyamatosan recitálhatók, s mert ugyanazokat a hangokat (szavakat) újra és újra felismeri az ember. A fenti ellenérv nem bizonyító erejű, hiszen más állagok bizonyítottan múlandó produktumai is sokfélék, és folyamatosan felismerhetők. (> 2.2.36.) A hangok és szavak számosságának oka ugyanúgy az egyetemes kategóriája, mint a többi tulajdonságok esetében. (> 2.2.37.)

HARMADIK FEJEZET
ELSŐ SZAKASZ

(a lélek bizonyítása)

1. Az érzéktárgyak ismeretesek.
2. Az érzéktárgyak ismeretességének oka, hogy létezik valami, ami tőlük különböző.
3. Az, (hogy ez a test lenne) téves következtetés.
4. Mert nem ismert az ok.
5. És az okozatokban ismert.
6. (Ilyen) ismeret (pedig) nincsen.
7. Más az ok. Téves következtetés.
8. Téves következtetés az, hogy valaminek valami más az oka.

Magyarázat: Az érzéktárgyak bizonyítottan tapasztaltak (> 3.1.1.), ez pedig csak úgy lehetséges, ha léte-zik egy tőlük különböző szubsztancia. (> 3.1.2.) Ez a megismerést hordozó szubsztancia nem lehet a test (> 3,1,1,), mivel ha a test rendelkezne a megismerés tulajdonságával, úgy a test okának (a föld-elemnek) illetve okozatainak (a különálló testrészeknek, illetve a test által létrehozott tárgyaknak) is rendelkeznie kellene a megismerés (a tudatosság) tulajdonságával, azonban sem a föld-elem, sem a testrészek, sem a használati tárgyak nem tudatosak. (> 3.1.4-6.) A felismerés eszköze az elme, az eszköz használója pedig a lélek. Úgy a kép, mint a kép felismerése tulajdonság, a kép a látható szubsztanciákkal, a felismerés a lélek szubsztanciájával inherens.

(a helyes és helytelen következtetések fajtái)

9. (Vele) kapcsolatos, (vele) összetartozó, (vele együttes) tárggyal összetartozó, (őt) kizáró (a bizonyító je-lek).
10. Egy okozat (lehet bizonyító jele) egy másik okozatnak.
11. Egy ellentétes (létező) nemléte (a vele ellentétes) létének,
12. léte a (vele ellentétes) nemlétének.
13. Egy létező egy (másik) létezőének.
14. Helyes a következtés, ha bizonyító (jel) előzi meg.
15, A következtetés helytelen, ha nem bizonyító (ok előzi meg), ha nemlétező (jel előzi meg), illetve ha két-séges.
16. (Például:) "Szarva van, tehát ló."
17. és "szarva van, tehát tehén" - ez több oldalról is példája (a bizonyító jel hiányának).

Magyarázat: Példák a helyes következtetésre: A testnek bőre van (vele kapcsolatos). Az űrnek kiterjedése van (mert szubsztanciaként azzal inherens). Ha az űrnek kiterjedése van, akkor az atomnak is (mindkettő szubsztancia, a szubsztancia pedig a kiterjedéssel inherens). Zuhog az eső, nem száraz a folyómeder (vele ellentétes). (> 3.1.9.) Aminek szaga van, annak képe is van, mivel mindkettő a föld állag tulajdonsága (okozata). (> 3.1.10.) Ebben a kertben a kígyók nemléte oka a békák létének, a kígyók léte viszont a bé-kák nemlétének. (> 3.1.11-12.) A békák félelme a kígyók létének. (> 3.1.13.) A helyes következtetésnek minden esetben az a feltétele, hogy bizonyító jel (linga) előzze meg (> 3.1.14.). A "szarva van - tehát ló" következtetés két oldalról is téves. Nem bizonyító (hiszen a szarvval-bírás nem a "ló-ság" bizonyító jele), nem létező (hiszen a lónak nincs szarva). A "szarva van - tehát tehén" kétséges következtetés, hiszen a szarvak alapján még antilop, bivaly stb. is lehet. (> 3.1.15-17.) A bizonyító jelek tisztázására - mint azt a következőkben látni fogjuk - a lélek létének bizonyítása miatt van szükség.

(a lélek bizonyítása)

18. Más az, ami a lélek, az érzékszervek és az érzéktárgy kapcsolatából fellép.
19. A lélekben (is) tapasztalt cselekvés és nemcselekvés (pedig) a másik (lelkének külső) jele.

Magyarázat: A lélek, az érzékszervek és az érzéktárgyak kapcsolatából a felismerés születik, ez pedig - el-lentétben a korábban felsorolt téves következtetésekkel - a lélek bizonyító oka. (> 3.1.18) Saját magukban is tapasztaljuk, hogy a kívánatos érzéktárgyakra rámozdulunk, a nem-kívánatosaktól pedig visszahúzó-dunk, ez másokon is látható, ami pedig annak jele, hogy másoknak is van lelke. (> 3.1.19.)

HARMADIK FEJEZET
MÁSODIK SZAKASZ

(az elme állagának bizonyítása)

1. Az elme jele, hogy a lélek, az érzékszervek és az érzéktárgyak kapcsolatakor vagy van, vagy nincs értés.
2. Ennek állag-bélisége és múlandótlansága a levegővel (kapcsolatban) elmagyaráztatott.
3. A szándékok nem egyidejűsége miatt és az értések nem egyidejűsége miatt az (elme) egy(azonos).

Magyarázat: Az érzéktárgyakat képesek vagyunk úgy is tapasztalni, hogy felismerjük őket, de úgy is, hogy az észlelést nem követi felismerés. Ez egy új állag, az elme létét jelzi. (> 3.2.1.) Az elme nem tulaj-donsága más szubsztanciának, tulajdonsággal és mozgással bír, tehát maga is múlandótlan állag (> 3.2.2.), éppen úgy, mint a levegő. (> 2.1.11-14.) Ha sok elme kapcsolódna egyetlen lélekhez és testhez, úgy az ember egyszerre lenne képes felismerni egymásnak akár ellentmondó dolgokat is, illetve egyszerre akarhatna lépni a bal illetve a jobb lábával. Ez azonban nem így van, s ez annak a jele, hogy egy testhez és lélekhez egy elme kapcsolódik. (> 3.2.3.)

(a lélek jelei)

4. Belégzés, kilégzés, szemek csukása, nyitása, élet, elmemozgás, az érzékszervektől független (belső) változások, öröm és szenvedés, vágy és viszolygás, valamint szándékok - a lélek jelei.
5. Ennek állag-bélisége és múlandótlansága a levegővel (kapcsolatban) elmagyaráztatott.