Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kínai talyiga

más írásmóddal taliga, más néven kordé, általában állati vagy emberi erővel vont kétkerekű jármű. Nem összetévesztendő az emberi erővel mozgatott, egykerekű talicskával.
A talyiga az emberiség legrégibb kerekes járműve; egyfogatú talyigák legkorábban Kr. e. 1800 táján készült égei és asszír ábrázolásokon is szerepelnek, de valószínű, hogy röviddel a kerék feltalálása után, Kr. e. 3500 körül már készítettek ilyen eszközöket. Számtalan változatuk ismert, legfőbb közös jellemzőjük az egyszerű szerkezet. A felépítményt a szállítandó teher jellegének megfelelően néhány rúdból vagy deszkából állították össze. Később a személyszállításra használt változatokat igényesebben, akár rugózást is alkalmazva készítették el. A négykerekű fogatolt járműekkel szemben a kordé fő előnye a fordulékonyság és az, hogy az igásállat kifogása után billentéssel is kiüríthető.
A kínai talyigákat általában egy ló húzta és gyékénnyel befedett tetővel látták el. A kétkerekű kocsi rúdját az igásállat kifogásakor külön erre a célra gyártott támasztékkal polcolták alá, hogy le ne billenjen.