Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
szélharang, szélcsengő
egy harang vagy egy sor hangvisszaverő csengő-zengő tárgy, amelyet a szél mozgat és szólaltat meg. Három fő változata van:
1. felfűzött fém-, üveg, kerámia-, bambusz-, tengerikagyló- vagy fadarabok, amelyek csilingelő hangot adnak, amikor a szél fújja őket;
2. egymás mellett felfüggesztett harangok sora, középen egy fémlemezhez erősített harangnyelvvel, amely a szél hatására megmozdul, és megszólaltatja a harangokat;
3. egyetlen harang, amelynek a nyelve egy lapos lemezhez van erősítve, hogy belekapjon a szél.
Bár a szélharang bizonyos kultúrákban már az őskor óta jelen volt, főként Ázsia keleti és déli részén, Balitól Tibetig és Japánig terjedt el széles körben, ahol különleges díszítésű, öntött vagy faragott változatait többnyire szent épületek ereszére akasztották fel. Különösen a buddhisták kedvelték, és kedvező széljárás esetén a templomok, szent helyek vagy pagodák ereszére felakasztott több száz vagy akár több ezer szélharang csilingelése az egész vidéket elárasztotta. Ázsiában és a Földközi-tenger medencéjében a szélharanggal hívták a jó szellemeket. Kínában és Japánban a magánházak és a szent épületek díszítő eleme volt; a XIX. és XX. században a nyugati országokban is egyre népszerűbbé vált.
Lásd még! fúrin - japán szélcsengő
