Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
fúrin (japán
szélcsengő)
Termékkatalógus
kínai: feng-ling
koreai: pungkyong
Egy télen kiakasztott szélcsengő a japánok számára szörnyülködés és nevetség tárgya lenne, a fúrin ugyanis a nyarat jelképezi, a párás hőségben az üdítő szellőt.
Mindig olyan helyre függesztik – eresz sarkára, fára –, ahol a legkisebb szélfuvallatot is felfogja, házon belül nem használatos.
Leggyakarabban fémből, üvegből, kerámiából vagy bambuszból készül. A nyelvére néha ujjnyi széles papírcsíkot kötnek, hogy még érzékenyebb legyen, ha megrezdül a levegő. Mikor a kis harang (vagy csőcsoport) csilingelni kezd, biztos van egy kis légmozgás. Ha már a fúrin is hallgat, tényleg rekkenő a hőség. Ha monotonnak tűnik is, a szél erősségével együtt folyton változik a hangja, sosem ismétli önmagát.
Két érdekes típusa : az Edo-fúrin, kézzel fújt, festett üvegből és az öntöttvas Nambu-fúrin, amely Ivata-tartományban készül már 400 éve.
A fúrin
közvetlen elődje a futaku-harang, mely buddhista csarnokokban és haranglábakon
lógott, Kínából származik és a Kamakura-kortól (1192-1333) került át Japánba.
Szélesebb körben a szélcsengő a Muromacsi-korban (1336-1573) terjedt el és szokássá
vált az eresz alá akasztani, hogy hűvöset hozó hangját hallgassák forró nyarakon.
Az Edo-kortól (1603-1867) házalók árulták, hosszú rudakra kötve, óbégatni se
kellett, hírdette a portékát saját csilingelése.
Japánban minden nyár közepén (július 20-a táján) a Kavaszaki Daisin templom területén (Tókió külvárosában) Fúrinvásárt tartanak, mely 25 ezer darabos gyűjteményével 200 ezer látogatót vonz oda.
