Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

szannjászí

más írásmóddal SZANNJÁSZIN (szanszkrit: „elhagyó”, „lehajító”), a hinduizmusban vándoraszkéta, aki a negyedik életszakaszt (ásrama) elérve lemondott a világról. A név szőkebb értelemben olyan aszkétára utal, aki különösen a „nagy aszkéta” néven is ismert Siva isten iránt érez elkötelezettséget. A saiva aszkétákat Sankara, a híres hindu filozófus és tanítómester a VIII. században tíz rendbe (dasnámí) szervezte (lásd lejjebb: dasnámí szannjászin).

A szannjászík körében az elérhető legmagasabb fokozat a paramahamsza („nagy hattyú”). Ezt a címet általában csak 12 évi, aszkétaként eltöltött próbaidő után kaphatják meg azok a szannjászík, akik szert tettek a teljes önismeretre. ők mentesülnek minden földi szabály és kötelezettség alól, amilyenek például a kasztra vonatkozó előírások. Azontúl nem kell az istenség képmását tisztelniük vagy áldozatot bemutatniuk; ha úgy kívánják, az istenség imádását belső ügyüknek tekinthetik. A modern kor legismertebb paramahamszája Rámakrisna, a XIX. században élt szent volt.

A szannjászík holttestét nem égetik el (a hinduk körében ez a szokás), hanem általában meditációs ülőtartásban eltemetik.

 

dasnámí szannjászin

saiva (Siva-követő) hindu aszkéta, az ún. 10 rend (dasnámí, „tíz név”) valamelyikének a tagja. Ezeket a rendeket a VIII. századi filozófus, Sankara alapította, s mind a mai napig virágzanak. Név szerint a következők: Aranja, Ásrama, Bháratí, Giri, Parvata, Purí, Szaraszvatí, Szágara, Tírtha és Vana. Sankara továbbá négy kolostort is alapított a négy égtáj szerint, tehát India északi, déli, keleti és nyugati részén, Uttar Pradesh-ben a Dzsjóti (Dzsósi) Mathát, Karnátakában a Sringeri Mathát, Orisszában a Góvardhana Mathát és Gudzsarátban a Sáradá Mathát. A kolostorok és a rendek között szoros kapcsolat van, valamennyi rend egy bizonyos kolostorhoz tartozik. A kolostorok vezetői a mahantok - a Sringeri Matha főnökét dzsagadgurunak nevezik („a világ tanítója”) -, a tanítás értelmezésével kapcsolatban ma is az ő véleményüket szokás kikérni, ennek megfelelően mind a hindu laikusok, mind pedig az aszkéták előtt igen nagy becsben állnak.

A dasnámí szannjászin általában okkersárga köntöst hord, a vállán pedig - ha szert tud rá tenni - tigris- vagy párducbőrt, amit maga alá teríthet, ha le akar ülni valahol. Az aszkéták három vízszintes csíkot (tilakát) szoktak rajzolni a homlokukra és más testrészeikre, éspedig lehetőleg halotti máglya hamujával; nyakukban olvasó lóg, amely 108 rudráksa szemből áll. Szakállukat megnövesztik, hajuk a vállukig lóg, esetleg kontyba van kötve.

Némelyik szélsőséges dasnámí gyakorlatilag ruhátlanul jár; ezeket nágá („meztelen”) szannjászinnak nevezik, az aszkéták között ők a legmilitánsabbak. A múltban a nágá szannjászinok gyakran csaptak össze iszlám fanatikusokkal, sőt akár más hindu szekták meztelen aszkétáival is.