Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

SAKK (xiangqi)
A kínai sakk eredeti elnevezése "elefántok játéka". Mintegy 800 éve játsszák a mai szabályok szerint. A hagyományosan nagy megbecsülésnek örvendő "négy művészet" egyikének számított. A legrégibb változata másmilyen lehetett, bár sokan feltételezik, hogy tulajdonképpen az indiai sakk és egy régi kínai táblajáték elemeinek kombinálásáról van szó. A játékmező 10 vízszintes és 9 függőleges vonalból áll, és két játékfélből, amelyeket egy folyó választ el egymástól. A két játékos 16-16 vörös, illetve feketészöld bábját mindig a 90 metszőpontra helyezi. A bábok a következők: egy hadvezér és két testőre egy 9 pontos erődben, amelyet nem hagyhatnak el; két elefánt, amelyek átlósan ugorhatnak a második mezőre a folyón keresztül; két huszár, amelyek nem ugorhatnak, mert előbb egyenesen kell lépniük, csak aztán léphetnek átlósan; két harci szekér, amelyek bástyaszerűen lépnek; két előretolt ágyú, amelyek mindegyike ütheti a vonalban második mező lévő ellenséges bábot; végül öt előretolt gyalog, amelyek egyenesen lépnek, de ugyanígy üthetnek, a folyón túl még vízszintesen is. A játék célja a hadvezér leütése. A kínai sakkot jóval többen játsszák (mintegy félmilliárd ázsiai), mint a FIDES.-világszövetség által szabályozott sakkot. Az első Ázsia-bajnokságra 1980-ban került sor Makaón.

Lásd még: a Terebess Kft. terméklistáját