Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

marokkó (mikádó)

ügyességi játék; vékony fapálcikákkal, esetleg szalma- vagy gyufaszálakkal űzik. A XVIII. század elején a pálcikák csontból vagy elefántcsontból készültek, a XIX. századtól a fa-, később a műanyag pálcikák terjedtek el.

A játék úgy kezdődik, hogy valamelyik játékos kézbe veszi a pálcikákat (számuk 20-tól 50-ig terjed), függőlegesen egy asztalhoz vagy egyéb sík és sima felülethez támasztja a köteget, aztán elereszti úgy, hogy a pálcikák kusza összevisszaságban hullnak a felületre. A játékosok sorban megpróbálnak kivenni a csomóból egy pálcikát anélkül, hogy a többi megmozdulna. Ameddig ez valamelyik játékosnak sikerül, addig ő van soron, ha mozdít, akkor jöhet a következő versenyző.

A győztes az, akinek a pálcikacsomagból sikerült a legtöbbet magához vennie. A marokkót olykor valami horogfélével játsszák; ez lehet a pálcikakészlet kelléke, de rögtönözve is elkészíthető. Némelyik marokkókészlet pálcikái főrész, kapa, létra vagy gereblye alakúak, így a játék sokkal nehezebb. A marokkó igen régi, s nevével ellentétben valószínűleg nem afrikai, hanem kínai eredetű.

Terebess terméklista