Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

makrobiotika, makrobiotikus táplálkozás

A makrobiotika görög szó, amely a hosszú élet tudományát és művészetét jelenti, és követőinek is hosszú életet ígér. Már Hippokratész is azt vallotta, hogy a megfelelő élelmiszer alapozza meg az egészséges és hosszú életet. Az étkezés egyszerű és kiegyensúlyozott.
A Távol-Keleten George Ohsawa, eredeti nevén Sakurazawa Nyoichi (1893-1966),- egy japán szamuráj család leszármazottja volt - fejlesztette tovább ezt a szemléletmódot. Később Európában és az USA-ban - is megjelenik, ahol az európai viszonyoknak megfelelően fejlődik tovább. Jelentős propagátora pl. Michio Kushi (1926-).

Alapfilozófiája az egység: az ember a világ része, és a világmindenség törvényszerűségei vonatkoznak rá. Ha ezt az ember megszegi, az egészségével kell fizetnie. Mint ahogy a természetben, az emberi szervezetben is folyik a küzdelem az ellentétes erők között. Ezen erők küzdelmének az ingadozása, túlsúlyba jutása, a küzdelem kimenetele határozza meg az egészséget vagy a betegséget. A makrobiotikus elmélet alappillére a jin-jang. Dr. Eke Károly így írt erről: "Az ősi kínai tanítás szerint minden természeti dolog energiakettősből képzett. Ellentétes, de kiegészítő erők folytonos mozgásban reagálnak egymásra. Minden lény és dolog születése és létezése, változása és halála a jin és a jang állandó változásán nyugszik. A jin és a jang tehát a teremtés és minden dolog változásának, az univerzum minden lényének eredete, ősforrása. A jin-jang az univerzum törvénye, minden lény általános rendje, az élet és a halál alapja..."

A szervek csak úgy funkcionálhatnak normálisan, ha táplálékhoz jutnak. A tápanyagok, élelmek a szervek tevékenységére utalva átváltoznak, hogy a szerveknek segítsenek mindenkori tevékenységükben. Az anyag megteremti az aktivitást, ami elősegíti, előhívja az anyagot. A makrobiotika szerint az egészségerősítő étrend, a jin-jang energia és az ezeket képviselő ételek között fennálló egyensúlyon alapul. A jin-jang egymásra hatásában általában érvényes, hogy a jin a jangot futtatja, de a jang a hatását a jinre gyakorolja, egyidejűleg stimulálva egymást. A makrobiotika tanai szerint ha valaki főképp jin természetű ételeket eszik, egész szervezete jin reakciót mutat. Ha pedig főleg jang jellegű ételeket fogyasztunk, szervezetünk főképp jang reakciójú lesz. Az energiák kiegyensúlyozását jól példázza a következő: forró, jang karakterű nyári napon hűsítő jin ételekre és italokra vágyunk, például gyümölcsre, salátára, zöldségre. Minusz 10 fokos téli napon viszont jobban esik a kicsit sósabb ízesítésű főtt étel. Ha az ember több jint fogyaszt, mint amennyire a szervezetének szüksége van, a testhőmérséklete csökken, fázóssá válik. Ha a táplálkozásunkban a jin és a jang egyensúlyát biztosítjuk, egészségesen étkezünk (óvakodjunk a szélsőséges táplálkozástól!) A legszélsőségesebb jang-étel a só, utána a marha- és sertéshús következik, majd a zsírok és olajok, ezután a tojás, a sajt majd a szárnyasok, a hal, a kagyló, a rák, és a csiga. A jang oldalon középen a gabonák állnak. A jin oldalon a legszélen a kábítószerek állnak, majd a vegyszerek és a gyógyszerek, ezután a cukor, kávé, alkohol és a nikotin áll, a jin élelmiszerek közül legbelül állnak a gyümölcsök, és a zöldségek.
A vegetáriánusok jellemzően jin táplálékokat fogyasztanak: zöldséget és gyümölcsöket. Ez egy jang típusú betegségre igen jó hatással van. Ha azonban a vegetáriánus nem fogyaszt kellő minőségben és mennyiségben gabonákat is, egy bizonyos idő elteltével gyengül, erőtlenné válik. Ha pedig valaki eleve úgy áll a vegetáriánus konyhához, hogy jin túlsúlya van, tovább ront az állapotán.
Kínai felfogás szerint valamennyi étel - ha helyesen fogyasztjuk őket - gyógyszer is egyben. Ez már a görög orvostudományban is jelen volt, a már korábban említett Hippokratész így fogalmazta meg: "Táplálékod legyen a gyógyszered, és gyógyszered a táplálékod."
Az évszakok szerint is megfelelően kell táplálkozni: tavasszal, amikor minden kihajt, a tél után az energiák megindulnak, nekünk is meg kell adnunk a szervezetünknek az újrakezdéshez szükséges energiát. Ilyenkor magas energiatartalmú ételeket fogyasszunk: csírát, csírázó magvakat, rügyeket, friss hajtásokat. A tavaszi saláta alapanyaga lehet pitypang, frissen szedett csalán, tyúkhúr. Az idő teltével fogyasszunk egyre több zöldséget, ahogy teremni kezdenek, kezdetekben, amíg nem túl magas a hőmérséklet, párolva-főzve. Ahogy melegszik az idő, csökkenthetjük a főzési időt, és a fűszerezést. A nyár a nyers koszt ideje, ilyenkor szívesen fogyasztunk nyers salátát, gyümölcsöt. (Aki nem egészséges, annak ilyenkor is a párolást-főzést ajánlják inkább.) Még a meleg nyárban sem ajánlatos túl sok hideget fogyasztani, mert gyengíti az immunrendszert és a lépet. A gabonát ilyenkor is főzzük, nem hagyjuk el, de arányát csökkentjük. A zöldféléket rövid ideig pároljuk. A gabonapelyheket nyáron forrásban lévő vízbe tesszük, és csak rövid ideig főzzük. Ősszel a zöldségeket nagyobb darabokra vágjuk, és ahogyan a hőmérséklet csökken, egyre erősebben fűszerezzük. Hosszabban párolunk, főzünk, gazdagabb ízeket alkalmazunk. Kevesebb ételt fogyasztunk nyersen, aszalt vagy főtt gyümölcsöket teszünk az asztalra. Télen fontos, hogy meleg, kicsit sósabb ízesítésű ételeket együnk. Ha az ember több jint fogyaszt (vagyis gyümölcsöt, salátát, zöldséget), mint amennyire a szervezetének szüksége van, a testhőmérséklete csökken, fázóssá válik, arcszíne kékes lesz. A tél gyümölcsei sülve vagy főve fogyasztandók (sült alma, sült tök, sült gesztenye). Ekkor van szezonja a savanyú káposztának is. A főzésnél kicsit több olajos magvakat, olajat használhatunk, mert ezek is mind melegítenek. Kerüljük viszont a fagyos ételeket, mert ezek felborítják az egyensúlyt! Ezekkel a tippekkel, ha az ételeket úgy fogyasztjuk, hogy a külső hőmérsékletet is figyelembe vesszük, energetikailag is egyensúlyba kerülünk.
Nagyon fontos az egyensúlyt a jin-jangon belül is megtartani: ha hosszabb ideig fogyasztjuk a jin karakterű ételeket, nagyobb váltoozások is bekövetkezhetnek, a bizonytalan járás, húsos, vastag, piros orr, egyenetlenségek a körmön, pirosas bőrelváltozás a test különböző részein, petyhüdt izomzat, és a vér is nehezebben alvad. Az ember mozgása lassú, vontatott lesz, viselkedése passzív, nehezen határoz, lélegzetvétele lassúbb, erősen izzad. A jang karakterű ember járása célratörő, határozott, orra keskeny, bőre sima, izomzata feszes, cselekvései aktívak, lélegzete erőteljes, testhőmérséklete magasabb az átlagosnál. A túl sok jang is kóros elváltozásokhoz vezethet: az ember fanatikussá, agresszívvá és zárkózottá válhat.

A makrobiotika az ízeket és a színeket is kapcsolatba hozza. Öt alapízt különböztet meg, ezek az adott évszakkal harmonizálnak.
A tavaszt a savanyú íz jelképezi a savanyú ételek gyorsító energiát adnak. Savanyú a jó kenyér, a savanyú káposzta, az ecet. Előnyös a májra és a epehólyagra. A nyárral a keserű vagy égett íz harmonizál. A keserű jó hatással van a szívre és a vékonybélre. Szétszóródó energiája van a pitypangnak, a bojtorjánnak, a fekete szezámmagnak, a kukorica néhány fajtájának. A késő nyárra inkább az édes íz jellemző, ilyenek a teljes gabonafélék, zöldségek, és a gyümölcsök egy része. Ezeknek tápláló energiájuk van. A természetes édes íz ellazítja a testet, nyugtató hatással van a lépre, a gyomorra, a hasnyálmirígyre. Az agresszív édes íz, a cukor és a méz éppen ellenkező hatást vált ki a szervezetben. Az ősszel a csípős íz harmonizál, hiszen az ősz is "csípős". A csípős ételelek, mint a hagyma, a retek, a gyömbér, a bors, segítik a keringést a testben, serkenti a tüdő és a vastagbél működését. Kerülni kell azonban a túlságosan erős ízeket, mert azok túlműködést okoznak, irritálják a beleket, a májat és a tüdőt. A téllel a só harmonizál, a jó minőségű só lágyítja a megkeményedett szerveket, erősíti a vesét és a húgyhólyagot.

A makrobiotika öt alapszínt is megkülönböztet, a zöldet, pirosat, sárgát, fehéret és feketét.
A tavasz színe a zöld, jó hatással van az epére és a májra. A nyár, a tűz színe a piros, ami az életenergiát jelképezi, élénkít. A piros a szív és a vékonybél színe. A nyárutó színe a sárga, a lép, a hasnyálmirígy a gyomor segítője. A tüdő és a vastagbél színe a fehér, míg a fekete a veséé és a húgyhólyagé. Ezekből következően nem mindegy, hogyan terítjük meg asztalunkat. Az a jó, ha mind az öt szín szerepel, mert az öt szín együttes jelenléte jó közérzetet ad.
A színeket a jin és jang tulajdonságok szerint is besoroljuk, ami szerint a növényekről is megállapítható, milyen tulajdonságokkal rendelkeznek. Itt a színskálát a szivárvány színei szerint osztották fel: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigókék és lila. A vörös, narancs és sárga inkább jang tulajdonságú, míg a kék, a lila inkább jin. A répa tehát inkább jangabb minőségű a céklánál. Figyelembe veszik azt is, hogy a növény a föld alatt, vagy a föld fölött nő. Amelyik a Föld középpontja felé tör, az a jang erők hatása alatt áll, és minél magasabbra nő egy növény a föld fölé, annál inkább jin tulajdonságú. A cseresznye tehát erősebb jin, mint a káposzta. A túlnyomórészt jang tulajdonságú növények lassan, míg a jin jellegűek gyorsabban nőnek.
Az egyes szervek különféle időpontban aktívak, mivel a testet működésben tartó energia ritmusa 24 órás. A tüdő 3-5-ig, a vastagbél 5-7-ig, tehát ekkor a legcélszerűbb székletet üríteni. A gyomor reggel 7-9 óra között, így ez a legalkalmasabb időpont a reggelihez. A lép működése 9-11-ig a legintenzívebb, a cukorháztartását ekkor hozza egyensúlyba a szervezet. Ebben az időszakban érzi úgy az ember, hogy tele van energiával, ilyenkor nagyon aktívak vagyunk. Ebből következik, hogy az ilyenkor elfogyasztott villásreggeli teljesen felesleges. A szív 11-13 óráig a legaktívabb, a vékonybél 13-15 óra között, ilyenkor újul meg a vér. Ebben az időszakban a lehető legkevesebbet szabad csak enni. A vacsorát pedig legkésőbb három órával lefekvés előtt költsük el. 15-17 óra között a hólyag a legaktívabb, míg a vese 17-19 óra között. Ebben az időszakban tolódik napunk a világos nappali jangból a sötétebb jin időszak felé. 19-21 óra között a folyadékszabályozó rendszerünk működik a legaktívabban, minden testnedv ez időszakban kerül egyensúlyba. Érdemes megfigyelni, hogy ilyenkor a Föld vizei, a tengerek és a tavak is aránylag nyugodtak. 21-23 óra között a háromszoros melegítő merdián a legaktívabb, ez irányítja és ellenőrzi a test melegháztartását. Ilyenkor kellene ágyba bújni, és mivel az ember már eléggé megnyugodott, de a vesétől kapott vitalitása is megfelelő, ez idő tájt vagyunk a legalkalmasabbak a szexuális életre. Az epe 23-1-ig, a máj pedig 1-3 óra között dolgozik a legintenzívebben.

Két jótanács a makrobiotika káros hatásainak megelőzésére:

1) KEVESEBB SÓT!
Tegyünk elég levest a sóra! Korlátozzuk a szójaszósz, miso, umeboshi, tsukemono stb. fogyasztását is.

2) TÖBB VIZET!
Ki ne száradjunk! Igyunk vizet, zöldteát elegendő mennyiségben!

Abehsera, Michel: Zen makrobiotikus receptek
Michio Kushi: Rákmegelőző és gyógyító diéta (PDF)


Dadányi István: Makrobiotika, harmónia a táplálkozásban
http://www.origo.hu/noilapozo/eletmod/20041118makrobiotika.html

A zen konyhaművészetet buddhista szerzetesek fejlesztették ki Japánban, s részben ennek a harmonikus, testre szabott táplálkozási kultúrának köszönhették hosszú életüket. Ám a nyugati hatások miatt ma már egyre kevesebb ázsiai ember követi a régi bölcsek étkezési tanácsait. Az ősi hagyományhoz visszavezető út lerakása George Ohsawa nevéhez fűződik, aki nyugati neveltetése ellenére hitt abban, hogy a zen étkezési kultúra feltámasztható, s a nyugati embernek is átadható.


A jin és jang egyensúlya

George Ohsawa a szerzetesek speciális szakácsművészetét a nagy (hosszú) bioéleterő (megszerzésének) technikájává (makro-bio-tika) keresztelte át, s tette így egyetlen szóval érthetővé az irányzatot (pontos jelentése: hosszú életet adó és az egészséget folyamatosan megújító szakácsművészet). A nyugati kultúra nagy fővárosaiban is egyre több hasonló bolt és vendéglátóhely nyílik, ahol a betérő vendég nemcsak a makrobiotikus táplálkozás alapanyagait - barna rizst, sós zöldségeket, szójaféleségeket, zöld teát - vásárolhatja meg vagy fogyaszthatja el a belőlük készített ételeket, de ízelítőt kap a zen szellemiségből is. Az ősi testi és lelki tápláléknak köszönhetően a tönkrement egészségű, elnyugatiasodott japánok visszanyerik életerejüket, hitüket, de az elhízott, megcsömörlött, renyhe életmódot folytató nyugatiak is szinte újjászületnek Ohsawa makrobiotikus étrendjétől.


Átültetett filozófia

A zen filozófia a jin és a jang ellentétes energiák kiegyenlítését, harmóniába hozását célozza mind az étkezésben, mind az életvezetésben. (A jang a férfi, a középpont felé tartó energia, a jin épp ellenkezőleg, a középpontból kifelé tartó, felszínre törő nő.) Ohsawa szerint az élet az ellentétek találkozásának színtere, s az élet titka az ellentétek boldog egységében, ügyesen megteremtett egyensúlyában rejlik. Az egyensúly teremti meg a harmóniát és a szépséget, s az egység eredményezi a békét és az erőt. A zen makrobiotika figyel az emberen belüli és az ember és a környezete közötti harmónia megteremtésére is.

A zen szerzetesek vegetáriánusok voltak, elsősorban barna rizsen s az ebből készített ételeken éltek. Környezetükben ehhez az élelemhez jutottak hozzá, természetes, hogy ezt fogyasztották, ezt szerették legjobban. Ohsawa makrobiotikáját már mindenkihez el szeretné juttatni, modernizálja a tradíciót, s megengedetté teszi a hal és a csirkehús fogyasztását. Figyel az egyéni különbségekre is, arra, hogy minden emberben különböző arányokban hozhatók harmóniába az ellentétek, tehát minden embernek egyéni szükséglete szerint kell táplálkoznia az adott földrajzi viszonyoktól, éghajlattól, időjárástól (hideg, meleg, száraz, nedves, szeles), a hónapok változásától, munkavégzéstől, gondolkozástól, műveltségtől függően. Emiatt a makrobiotika semmit sem tilt, mindent lehet fogyasztani, csak a megfelelő párosításokra kell figyelni. Így például a szezonális zöldségek, gyümölcsök fogyasztása mellett ügyelnünk kell az ízek (savanyú, keserű, sós, csípős, édes) harmóniájára, különböző élettani hatásaikra s a táplálékok színének (zöld, sárga, piros, fehér, fekete) egyensúlyba hozására is. A zöldségeket nem hámozzák meg, s főzésükhöz, sütésükhöz vaslábast vagy agyagedényt használnak.


Melegítő jang ételek, hűvöst adó jinfélék

A makrobiotikus táplálkozás alapgabonája a ma már mindenhol kapható vegyszermentes barna rizs.
Ha a rizshez húst is eszünk, ezzel a jang, vagyis a lúgosság felé billentjük a mérleg nyelvét. A harmónia visszaszerzéséért a rizs és a hús mellé valamilyen jin típusú zöldséget is fogyasztanunk kell, ami savassága révén helyreállítja a harmóniát. Az emberi szervezet egészséges működéséhez 5:1 arányú jin-jang, savas-lúgos, kálium-nátrium táplálékra van szükség, de az arány alkattól függően 10:1 között is mozoghat. Testünkbe nem csak a táplálékkal, de a levegővel és a sugárzással is bekerülnek ellentétpárok, döntően jin hatású vegyi anyagok, sugárzások, mely tényezőt a táplálkozásnál is figyelembe kell venni: a kiegyenlítés leginkább a jang típusú gabonafélékkel valósítható meg.
A tél hideg típusú energiát, tehát jint ad, a nyár éppen ellenkezőleg, jang energiát. Ezért télen meleg ételeket érdemes enni, nyáron pedig a legjobb a nyers, gyümölcsökre, zöldségekre épülő koszt. A tél a főtt gabonafélék, olajos magvak, fűszerek, sült tök, gesztenye szezonja. A makrobiotika szerint nyáron kerülni kell a hideg italokat, s meleg gyógynövényteát kell innunk. Az ősz a főzés idejének kezdete, az alapanyagok nagyobb darabokban kerülnek a fazékba, s szükség van a fűszerezésre is. A legújabb makrobiotikus irányzat szerint a termesztett növények helyett vadon fejlődő zöldségekkel (állatokkal) kell helyettesíteni, de ezeket pótolhatják a tengeri növények (állatok) is. (Az érintetlen táplálékok biológiai értelemben dinamikusabbak és tisztábbak, mint a termesztettek.)

A legjobb, szörpnek is elkészíthető vadnövények a gyermekláncfű, a bodza, a cickafark, a körömvirág és a százszorszép, a magvak, termések közül elérhető a bagolyborsó, a sulyom, a lednek, a tarlórépa, a zsázsa, a szelídgesztenye, a japán birs, a naspolya, a szamóca, a vadalma és a vadkörte. Főzeléknek is kiváló a csalán, a fényes laboda, a salátaboglárka, a mezei sóska és a szurokfű, míg a gumók és gyökérfélék közül többek közt a mezei katáng, a lapubojtorján, a macskahere és a vadmurok ajánlható, míg a fűszerek közül kiemelhető a kakukkfű, a gyömbér, a metélőpetrezselyem, a szerecsendió, a vanília és a citromhéj.

A termesztett gabonafélék közül az említett barna rizsen kívül kiemelkedik a jang típusú köles, a jin típusú, zsírban és ásványi sókban gazdag zab és a fehérjékben nagyon gazdag hajdina. De ebben a szakácsművészetben hangsúlyt kap a búza, az árpa, a köles, a rozs és a lencse feldolgozása is. A zöldségek közül a legfontosabb alapanyag a sárgarépa, a vöröshagyma és a saláta, a tejtermékek közül pedig előnyt élvez a kecskesajt.


Lecitin a szellemi frissességért

A tudósok az agy táplálékának, a test energiaforrásának, az erek, a szív védelmezőjének tartják az egyetlen, teljes értékű fehérjét tartalmazó növényi élelmiszert, a szójalecitint.
A szójaolajban lévő lecitin ugyanis lebontja az erek meszesedését okozó koleszterint, ezzel segít a magas vérnyomás s az annak következményként kialakuló keringési betegségek megelőzésében. Kevesen tudják, de zsírégető tulajdonságának köszönhetően gyorsítja a zsírok kiürülését a szervezetből, vagyis szerepe lehet a testsúlygyarapodás megelőzésében is.
Bár a lecitin az emberi szervezetben is megtalálható - például az agyban és az idegrendszerben -, a hosszan tartó és különleges fizikai, szellemi megterhelés következtében a szervezet lecitin-utánpótlásra szorulhat. A tudományos kutatások egyre több adalékkal szolgálnak arra vonatkozóan is, hogy a szójalecitin szerepet játszhat a szervezet méregtelenítésében, a testi és szellemi erőnlét megőrzésében, illetve növelésében, de az idegesség, a frontérzékenység, az ízületi fájdalmak mérséklésében is.
Mivel a koncentrálóképesség csökkenése - különösen a szellemi munkát végzőknél - akár egzisztenciális problémává, életminőséget rontó tényezővé is válhat, a rendszeresen erős fizikai megterhelés alatt állók számára pedig kiemelten fontos a jó testi erőnlét megőrzése, szinte minden korú és foglalkozású felnőtt számára ajánlható a természetes szójalecitin kúraszerű szedése.