Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Niccolo Longobardi [Lung Hua-min Ching-hua]
(1565, Caltagirone – 1655, Peking): olasz katolikus teológus, misszionárius, jezsuita szerzetes, a kínai jezsuita misszió jelentős alakja. Itáliai rendi kollégiumokban nyert teológiai, bölcseleti és igen alapos természettudományos képzést, 1596-tól pedig a kínai misszióban dolgozott. 1610-ig több dél-kínai rendház életét irányította, 1610-től pedig M. Ricci utódaként évtizedeken állt provinciálisként és pekingi házfőnökként a jezsuita misszió élén. L., aki maga is közreműködött rendtársai matematikai, csillagászati és kartográfiai munkájában, osztotta Riccinek azt az elgondolását, hogy az európai tudomány eredményeinek tolmácsolása alkalmas eszköz lehet Kínában a keresztény hit terjesztése számára., ám élesen elutasította Ricci és több követője a kínai hagyományokhoz való alkalmazkodást szorgalmazó, teológiai engedményeket is eredményező módszerét. Így L. kárhoztatta a kínai istennevek megtartásának vagy az őskultusz megőrzésének stratégiáját, a konfuciánus vallási hagyományt pedig a hit mozzanatát nélkülöző puszta ateizmusnak tekintette. A helyi jezsuita közösséget erősen megosztó vitában L. több értekezést is írt, ezek terjesztését azonban az őt követő tartományfőnökök megtiltották. A kínai rítusok befogadását bíráló munkái közül néhány ennek ellenére Európába került, ahol a misszióban rivális domonkosok és ferencesek szorgalmazására kiadták illetve lefordították ezeket. A pekingi vitákat összegző Respuesta breve... című műve így a kibontakozó ritus-vitában a konzervatívok fontos fegyvereként szolgált, francia változata pedig a jezsuiták elleni közhangulat megteremtésében is komoly szerepet játszott. E következmények dacára maga L. hosszú élete végéig lojális maradt a kínai provincia véleményével szemben és zavartalanul végezte Ricci gyakorlatától eltérő módszerű missziós és tudományos tevékenységét.
Fő
művei:
Sheng chiao jih-k'e /Lelkigyakorlatok minden napra/, Peking: 1602.;
Libellus precum cum officio funebri et sepulturae, Peking: 1602.; Respuesta breve
sobre las controversias de el Xang Ti, Tien, Tien Xin y Ling Hoen, Peking: 1623.;
Ling-huan tao-t'i shuo /A lélekről/, Peking: 1628.; Responsa ad decem objectiones
Litteratae, Peking: 1642.
Irodalom: G. Minamiki: The Chinese Rites Controversy, Leiden: 1985.; A. Vath: J. A. S. von Bell SJ., Missionar in China, Roma: 1933.; W. V. Bangert: A jezsuiták története, Budapest: 2002.; DictThéolCath. II.; LThK. VI.; BBKL. V.
Az
MTA Filozófiai Kutatóintézetének
AKADÉMIAI-FILOZÓFIAI NYITOTT EGYETEME
TEOLÓGIA
SZAK
