Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
indiai ékszerviselet
Indiában
annyira elterjedt az ékszerek viselete, hogy az ékszereik szembetűnőbbek, mint
az - egyébként ugyancsak rendkívül színes öltözékük. Náluk ékszert viselni teljesen
természetes, ám hogy milyen ékszereket öltenek magukra, az a kaszti hovatartozástól,
a vallástól és a helytől függ. Az asszonyok számára az ékszerek gazdasági jelentőséggel
is bírnak. Az esküvőn kapott ékszerek a mennyasszony atyai örökségét képezik,
amelyek gazdasági biztonságot jelentenek számára egész élete során. Az ékszerek
a házasságot jelképezik, az özvegyasszonyok sohasem ékszerezik fel magukat. Ez
utóbbi szokás még ma is dívik, annak ellenére, hogy már nem kötelező számukra.
Az
indiaiak a színpompás, drágakövekkel, zománccal díszített arany ékszereket kedvelik
a legjobban. Az aranyról feltételezik, hogy mindent képes megtisztítani, amihez
hozzáér, emiatt az arany ékszereket - ruha közbeiktatása nélkül közvetlenül a
bőrükön viselik.
Sokféle ékszert és sokféleképpen hordanak, amelyeknek mind
külön jelentésük van. Az orrtű és az orrkarika a tisztaságot és a házasságot jelzik,
habár manapság már sok hajadon is viseli ezeket az ékszereket. Az indiaiak speciális
nyaklánca, a mangalaszútra, amelyet a férjes asszonyok hasonlóan használnak, mint
nálunk a jegygyűrűt. Hagyományosan az asszonyok az esküvői szertartáson teszik
a nyakukba, és csak akkor veszik le magukról, ha a férjük meghalt. Számos érzelem
és hiedelem kapcsolódik a mangalaszútrához.
A karpereceket, karkötőket védőpántoknak
tekintik, mint jelképes őrt a férjük mellett. A legtöbb férjezett asszony üveg
karkötőt hord. Bengálban a férjes asszonyok a házasság jeleként kagylóból, vagy
korállból készült karkötőt viselnek. A pandzsáb menyasszonyok mindkét csuklójukon
elefántcsont karkötőt hordanak - a családi hagyományoktól függően az esküvőt követő
21 napig, hat hónapig vagy egy évig. A radzsásztáni asszonyok ugyancsak elefántcsont
karkötőt viselnek egész életükben, vagy a férjük haláláig.
A különféle fülbevalók
karikák, gombok, függők az egész országban nagyon kedveltek. A lányok fülcimpáját
rendszerint már az első születésnapjuk előtt kilyukasztják. Egyes fülékszereket
csak a férjes asszonyok hordanak, például a kasmíri asszonyok arany fülbevalói
egy hosszú vörös szálon lógnak, a fülük felső részébe fúrt lyukból.
Fontos
ékszereik még a kézgyűrűk, a lábgyűrűk és a bokapercek, amelyeket fiatalok, öregek,
hajadonok és asszonyok egyaránt hordanak. A gyűrűt nem tekintik ma már a házasság
jelképének. A lábgyűrűk és a bokapercek viszont ma is főleg a házas asszonyok
megkülönböztető jelei. A lábékszerek általában ezüstből készülnek, mivel egy olyan
tiszta fémet, mint az arany, nem illik lábon hordani. Ez a privilégium csak a
királyi családoknak volt fenntartva.
Speciális ékszerük a mangatika vagy tikli,
amelyet a homlok fölött, a haj választékánál hordanak. Ez egy kis fityegő a hajt
összefogó lánc végén. Bár valaha ez is a házasság jelképe volt, ma már a férjes
asszonyok körében sem általános viselet, csak különleges alkalmakkor, ünnepi eseményeken
hordják.
