Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
hál
(arab: „állapot”), a muszlim szúfik, azaz misztikusok szóhasználatában azokat a lelkiállapotokat jelöli, amelyek elhatalmasodnak a szúfin az Istenhez tartó útja különböző állomásain. A hálok isteni ajándékok, amelyeket emberi erőfeszítéssel lehetetlen elérni, ill. megtartani. Amikor a lélek megtisztul az anyagi világ kötelékeitől, akkor is csak türelmesen várhat Istennek ezekre az ajándékaira, amelyek, ha elérik a szúfit, vágyódással töltik el, hogy újult erővel és újult várakozásokkal folytassa útját.
A legtöbb szúfi két szempontból tesz különbséget a hálok és a makámok (állomások) között. Először is a hál múló jelenséget jelent: mint a villámcsapás, olyan hirtelen éri el a szívet, s ugyanolyan gyorsan el is múlik. Másodszor: míg a hál tisztán isteni kegyelem eredménye, a makámot Isten az ember érdemei és erőfeszítései nyomán adja.
Noha a szúfik körében száz- és százféle hál volt ismeretes, a következőket emlegették a leggyakrabban:
1. A murákaba („megfigyelés”) nevű hál félelemmel vagy örömmel tölti el a szúfit aszerint, hogy Isten melyik jellemzője tárul föl előtte.
2. A kurb („közelség”) nevő hál olyan állapot, amelyben a szúfi képes kisöpörni a tudatából saját tetteit, és felismerni Isten jótetteit és neki szánt adományait.
3. A vadzsd („eksztázis”) nevű hált a szúfik hihetetlen érzésnek írják le, amely rátelepszik a szívre, és sokféle hatást kelt benne: szomorúságot és vidámságot, félelmet és szeretetet, elégedettséget és nyugtalanságot.
4. A szukr („mámor”) nevű hál során a szúfi ugyan félig-meddig tudatában van a körülötte lévő dolgoknak, mégis mámorossá válik, ahogy Istennel való kapcsolata elhomályosít előtte minden mást. A szeretett lény (Isten) mindent elborító tudata megszünteti a misztikus ama képességét, hogy megkülönböztesse a testi fájdalmat és élvezetet. A szukr pillanatait közvetlenül követi a szahv („kijózanodás”), de az előző élmény emléke élénken megmarad az elmében, és határtalan lelki örömforrássá válik.
5. A vudd („imádat, bensőséges kapcsolat”) nevű hál jellemzője az, hogy „megszűnik minden idegesség, miközben megmarad a lenyűgözöttség”. A szúfi nyugalommal, elégedettséggel és bizonyossággal telik el, és az isteni jelenlét mindenen elhatalmasodó tudata olyan tisztelettel tölti el a szívét, amely mentes a köznapi félelemtől.
