Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
makám
(arab: „tartózkodási hely”), egy-egy lelki állomás a muszlim misztikusok (szúfik) Isten megpillantásához és a vele való egybeolvadáshoz vezető hosszú útján. A szúfi saját szorgoskodása vagy önföladása (mudzsáhada) által, valamint mesterei (sejkjei) segítségével és vezetésével halad előre ezen az úton. Minden egyes makámnál megpróbál megtisztulni minden világi érdeklődéstől, és fölkészülni a következő lelki fokozat elérésére.
A makámok száma és sorrendje nem minden szúfinál egyforma. A többség azonban megegyezik hét nagyobb makámban:
1. a tauba (megbánás) makámja, amely nem azt jelenti, hogy az ember visszaidézi és levezekli bűneit, hanem inkább elfelejti mindet, akárcsak bármi mást, ami eltérítheti Isten imádatától;
2. a vara (istenfélelem) makámja, amely nem a pokol tüzétől, hanem inkább attól való félelem, hogy az ember már soha nem pillanthatja meg Istent;
3. a zuhd (lemondás) makámja, amely azt jelenti, hogy az ember lemond a javairól, és nincs bírvágy a szívében;
4. a fakr (szegénység) makámja, amikor az ember függetlenedni tud minden e világi dologtól, és már csak Istenre van szüksége;
5. a szabr (türelem) makámja;
6. a tavakkul (bizalom, önfeladás) makámja, amikor a szúfi tudja, hogy semmilyen nehézség vagy fájdalom nem tántoríthatja el, mert teljesen aláveti magát Isten akaratának, és így még bánataiban is csak örömet lel; végül
7. a ridá (elégedettség) makámja, azaz a nyugodt megelégedés és öröm állapota, amikor az ember már érzi a közelgő eggyéválást az Úrral.
