Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Feiszal, I.
más írásmóddal FEJSZÁL vagy FAJSZAL (szül. 1885. máj. 20. Mekka [Oszmán Birodalom] - megh. 1933. szept. 8. Bern, Svájc), arab államférfi, Irak királya (1921-33), az erősödő arab nacionalista mozgalom vezető alakja az I. világháború alatt és utána.
Apja Huszain ibn Ali volt, a mekkai emír és saríf, aki 1916-tól 1924-ig uralkodott a Hidzsász fölött. Az I. világháború számos arab vezetőnek alkalmat adott az oszmán-török uralom elleni lázadásra. Több szíriai arab csoport Huszain személyében keresett magának vezért, mert ő nem állt közvetlenül oszmán-török uralom alatt. Feiszal 1915-ben Damaszkuszba utazott, hogy megegyezzék az ott titokban működő arab nacionalista társaságokkal arról, milyen feltételekkel támogatnának egy Huszain vezette arab felkelést. Feiszalnak sikerült legkülönbözőbb, számára addig ismeretlen csoportokkal találkozva elismertetni Huszain vezető szerepét az arab világban, ez pedig már az arab nacionalizmus erősödésére utalt.
A következő évben meghirdették az arab felkelést, s Feiszal nagy szerepet játszott a törökök elleni hadmozdulatokban. 1918 szeptemberében egy arab katonai különítmény elfoglalta Damaszkuszt. Ekkor Feiszalt Szíria királyává kiáltották ki. A brit hadvezetés az araboktól kapott segítséget azzal viszonozta, hogy támogatta egy Szíria nagy részét magába foglaló arab állam létrehozását. Amikor Feiszal Párizsba ment, hogy részt vegyen az 1919-es békekonferencián, rá kellett jönnie, hogy a franciák elszánták magukat egy befolyási övezet létrehozására Libanonban és Szíriában. Felismerte, hogy engedményeket kell tennie, így elfogadta Libanon és az Alexandrettától (Iskenderun, Törökország) délre eső szíriai partvidéki területek francia katonai megszállását. 1920 januárjában visszatért Damaszkuszba, de ott képtelen volt lecsöndesíteni a közfelháborodást, amelyet a franciák tervei keltettek. A legtöbb arab vezető nem értette meg, hogy teljesen kilátástalan lenne a franciák katonai erejével szembeszállni, s azt sem, hogy emiatt milyen nyomás nehezedett a Párizsban tárgyaló Feiszalra. Franciaország aztán, megfelelő ürügyet találva, megtámadta Feiszal országát, és elfoglalta Damaszkuszt (1920. júl.). Feiszal is száműzetésbe kényszerült; végül a brit kormány meghívására Londonba ment.
Eközben a britek Irakban létrehozták a saját befolyási övezetüket. Hogy lecsendesítsék a brit uralommal szembeni ellenállást, 1921 márciusában úgy döntöttek, hogy Feiszalt ültetik az iraki trónra, s az általa vezetett kormányzattal aztán Nagy-Britannia olyan szerződést köthet, amely idővel Irak függetlenné válását is lehetővé teszi. Feiszal elfogadta ezt a tervet. Irakban hatalmas lelkesedéssel fogadták, s 1921 augusztusában királlyá koronázták. Irakban és Szíriában rendkívül népszerű volt, s ez azt jelezte, hogy a nemzeti érzelmek az egész Termékeny Félhold arab lakossága körében tartósan eluralkodtak. Valójában pánarab vezetőként nem volt különösebb politikai háttere Irakban; tekintélyét az adta, hogy az egymással szemben álló politikai elemek között kiegyenlítő szerepet játszott. Nagyra értékelte az angolok barátságát, miközben a harcos arab nacionalisták között is megőrizte vezetői pozícióját. Befolyását felhasználva több szerződést kötött a britekkel. Ezt a folyamatot végül 1930-ban koronázta meg azzal a szerződéssel, amellyel Irak elnyerte teljes függetlenségét, majd 1932-ben a Népszövetség tagja lett.
Dr. Celler Tibor: A hasemiták tragikus története (Az iraki uralkodók)
