Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Dr. Celler Tibor
A hasemiták tragikus története (Az iraki uralkodók)
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

http://www.csaladikor.co.yu/pages/20030410/friss/mozaik/celler.htm http://www.csaladikor.co.yu/pages/20030417/friss/mozaik/celler.htm

Irak a legősibb emberi civilizációk egyik színtere. A Tigris és az Eufrátesz folyók által határolt Mezopotámiai alföld az földművelés és az állattenyésztés "szülőföldjévé" tette ezt a területet (a "termékeny félhold" országa). Az első fejlett civilizációk Kr. e. 4000 körül jelentek meg: előbb a sumér városállamok (Ur, Uruk, Eridu), majd egy évezred után az akkádok centralizált birodalma élte fénykorát. A Kr. e. 19-16. század az óbabiloni birodalom virágzásának kora volt, amit a későbbiekben a hettiták pusztítottak el, akiket ezer évvel később az asszírok civilizációja követett. Kr. e. 539-ben II. Kürosz perzsa király foglalta el ezt a területet. A perzsák fennhatóságának Kr. e. 331-ben Nagy Sándor vetett véget, aki a birodalmához csatolta Mezopotámiát. A későbbiekben az ország területe a Szeleukidákhoz, majd a pártusok országához tartozott. Az időszámításunk utáni harmadik évszázadban ismét a perzsák fennhatósága következett, ezúttal a Szászánida-dinasztia hatalma alatt. 637-ben az arabok a kádiszijjai csatában foglalták el "a két folyó közét". Kalifátust alapítottak, a lakosság pedig átvette az arab nyelvet.

750-ben az Abbászida-dinasztiából származó Manszur kalifa alapította Bagdadot. A kalifák világi hatalmának a 10. században ismét a perzsák, ezúttal a Bujida-dinasztia vetett véget, ami után Bagdad kalifái csak vallási vezetők maradtak. Ezzel még korántsem ért véget ezen a területen a hatalmi vetélkedés: a perzsákat az egyiptomiak, majd a mongolok követték. 1258-ban a bagdadi kalifa immár egyházi hatalmát is elveszítette. A 16. század elején a perzsák a történelem során immár negyedszer lettek Mezopotámia urai, de ezúttal nagyon rövid ideig, mert 1534-ben II. Szulejmán török szultán foglalta el ezt a vidéket, amely ezzel a hatalmas Oszmán Birodalom elhanyagolt, peremvidéki tartománya lett.

A 19. század elején Davud pasa helytartó megpróbálta modernizálni Mezopotámiát, és elszakítani a törököktől, de sem ő, sem a 19. század második felében próbálkozó Midhat pasa nem járt eredménnyel. Az első világháború legelején brit csapatok foglalták el a dél-iraki Bászra városát, s bár a törökök 1916-ban győztes csatát vívtak Ku el-Amáránál, végül mégis letették a fegyvert a túlerő előtt. (1899-től a németek is szerették volna megvetni itt a lábukat, akiket 1917-ben a törökökkel együtt a britek véglegesen elűznek ezekről a területekről.)

A Népszövetség 1920-ban brit mandátumterületté nyilvánította az országot. Az 1921. augusztus 23-án kikiáltott, Nagy-Britanniától függő monarchia élére a hasemita uralkodócsalád tagja, I. Fejszál bin Husszein került. 1925-ben a király aláírta az ország első alkotmányát. Az 1930-ban a britekkel kötött egyezmény tényleges függetlenséget biztosított az országnak, majd két évre rá az ország a Népszövetség tagjává vált. 1933-ban meghalt I. Fejszál király, utóda fia, a tapasztalatlan Gházi lett, aki korántsem volt annyira angolbarát, mint édesapja, így 1936-ben minden további nélkül elfogadta a Bakr Szidki tábornok puccsa után előállt helyzetet, amikor az megbuktatta az angolbarát kabinetet. Szidkit már a következő évben megölték, ekkor viszont egy németbarát kormány került hatalomra, ami már iraki-brit fegyveres összecsapásokhoz is vezetett. 1939-ban az ifjú Gházi király egy autóbalesetben életét vesztette, így a trónra a mindössze hároméves gyermekkirály, II. Fejszál került, aki helyett anyai nagybátyja, Abd al-Ilah herceg uralkodott. A régensherceg megkérdőjelezhetetlen angolbarát volt, így a németorientált kormányzat helyett – a korábbi helyzet éles ellentéteként – 1943-ban Irak hadat üzent a tengelyhatalmaknak. Rá két évre az ország csatlakozott az Arab Ligához, és még ugyanebben az évben tagja lett az ENSZ-nek is. 1958 elején Irak és Jordánia rövid életű államszövetséget alakított, ám fél év után a forradalom véres eseményei mind ezt, mind a monarchia intézményét félresöpörték. Kászem vezérőrnagy, a lázadók vezére kikiáltja a köztársaságot, melynek "természetesen" ő lett a miniszterelnöke.

A monarchia megszűnése után a máig is tartó politikai instabilitás korszaka következett. A hatalomra került baloldali nacionalista rezsim egyúttal a Nyugat-szimpatizáns politika végét is jelentette.

1963 elején egy újabb katonai puccs során megölték Kászemet, és az Arab Baasz (Baath) Szocialista Párt került hatalomra. A második puccsot a katonaság pánarab erői szervezték, akik mind szorosabb szálakkal kapcsolódtak Egyiptomhoz.

A második puccs vezére, Áref tábornok még meg sem melegedhetett vérrel szerzett elnöki bársonyszékében, amikor az addigi alelnök, Bakr megbuktatja és száműzi az országból. Bakr hatalmát 1979-ben unokaöccse, az addigi második számú vezető, Szaddám Huszein veszi át, aki azóta a világ egyik legkeményebb diktatúráját hozta létre. Országlása alatt az addigi belső villongások most már a határokon is túlléptek, előbb a nyolc évig tartó irak-iráni háború (a felesleges háború kb. 1 millió áldozatot követelt, és mintegy 200 milliárd dollárnyi kárral járt), majd 1990-ben Irak piciny szomszédját, Kuvaitot rohanta le, s be szerette volna kebelezni. Az ENSZ többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó csapatait kivonni az emírségből, mire 1991-ben az Amerika vezette katonai szövetség megtorló akciója következett. A demoralizált iraki hadsereg 45 nap után kapitulált.

Szaddám Huszein rendszerét jellemzi az a tény is, hogy a háború alatt vegyi bombát dobott Halabja kurd városra, vagyis gyakorlatilag a saját állampolgáraira, miután azt az iraki katonák elfoglalták, és így több ezer civil esett áldozatul.

A kuvaiti háború utáni időszakot a gazdasági szankciók, a nép elszegényesedése, a kurdokkal folytatott folyamatos csatározások követték, majd miután 2001. szeptember 11-én New Yorkot és Washingtont terrortámadás érte, Amerika és szövetségesei részéről megkezdődött a visszaszámlálás a nemzetközi terrorizmus egyik fő támogatójának tartott iraki rezsim megdöntése céljából.

2003. március 18-án George Bush amerikai elnök 48 órás ultimátumot adott Szaddám Huszein iraki elnöknek és fiainak Irak elhagyására, majd két napra rá – miután az iraki diktátor teljességgel elvetette az ultimátumban követelteket – az USA és szövetségeseinek részéről megindult az Irak elleni újabb hadművelet.

Irak történelmének áttekintése után szeretném bemutatni a világ legrégibb eredetű arab dinasztiáját.

A Hasemita-dinasztia megalapítója Hasem (Mohamed Próféta dédapja), Mekka királyának, Qusainak az egyik unokája volt. A közvetlen mekkai vonal a Próféta Hasszán nevű unokáján, a második imámon (egyben az ötödik kalifán), illetve annak dédunokáján Musza al-Jaunon át folytatódott. (Érdekességként említeném, hogy Musza al-Jaun bátyja, Muhammad al-Mahdi a mai marokkói, míg öccse, Idriss a mai líbiai királyi család őse.)

A hasemiták 967-től (más források az 1063. évet tekintik hitelesnek) előbb Mekka és Medina szent városok őrzői (nagyserifek), majd az arabok, Hidzsáz, Szíria, Jordánia és Irak uralkodói lettek. Ma már csak Jordániában vannak hatalmon. A múlt század elején az ottománok bukásával egyidőben a Hasemita-dinasztia felemelkedésének lehetünk tanúi, amely nagyon rövid idő alatt a Közel-Kelet vezető dinasztiájává nőtte ki magát, akit az arab világ legnagyobb hányada is támogatott.

Az első világháború alatt Törökország meggyengülését kihasználva Mekka nagyserifje, Husszein (1853-1931) fellázadt a több évszázados török iga ellen, és az arabok királyává kiáltatta ki magát, de Anglia, Franciaország és Oroszország csak Hidzsáz királyának ismerték el (a király emellett az igazhitűek fejedelme, sőt később még a muzulmánok kalifája címeket is felvette).

Seregeinek élére fia, Fejszál herceg (1883-1933) állt, aki Arábiai Lawrence segítségével a teljes Arab-félsziget területéről kiűzte a törököket. Az első világháború vége Fejszált már Damaszkuszban érte, ahol 1920. márc. 11-én királlyá proklamáltatta magát, de hatalmát nem tudta megőrizni. Kezdetben az angolok a hasemitákat azzal hitegették, hogy az első világháborút követő rendeződés során támogatni fogják egy egységes arab állam létrehozását ebben a térségben, ám az angolok a háború alatt a franciákkal egy olyan szerződést kötöttek, melyben egymás között felosztották közel-keleti érdekövezeteiket. Szíria a franciáknak jutott, így Fejszálnak mindössze négy hónapnyi uralkodás után el kellett hagynia királyságát. A volt uralkodó mindössze 17 testőrével volt kénytelen elhagyni Szíria területét. Az angolok "kárpótlásképpen" a következő évben létrehozott Iraki Királyság élére állították, ami -- mint később a történelmi események is bizonyítják – nem volt éppen szerencsés választás, hiszen Fejszál, aki szunnita volt, egy 99%-ban síita vallású ország uralkodója lett, ami menthetetlenül belső feszültségekhez vezetett (már akkor is). Fejszálon kívül a nagyhatalmaknak még két jelöltjük volt a trónra, II. Abdül-Hamid török szultán egyik fia, Burhaneddin herceg, és az 1902 és 16 között Líbiában uralkodó el-Szanúszi herceg személyében.

Otthon, Hidzsázban az Abdul Aziz Ibn Abdul Rahman Al-Szaúd király által vezetett vahábita seregek 1924-ben megtámadták az országot. Husszein király idős kora miatt nem érezte magát alkalmasnak a hathatós védekezésre, ezért legidősebb fia, Ali (1879-1935) javára lemondott. A régimódi, önkényesen uralkodó király országában egyébként sem volt népszerű. Lemondása után Husszein király megkeseredett emberként élt tovább önként választott ciprusi száműzetésében, majd felesége, Adila királyné halála után az ammáni királyi udvarba költözött, ahol rövidesen el is hunyt. Jeruzsálemben temették el.

Négy fia és három lánya volt. A fiairól külön is szó lesz, a lányairól annyit, hogy a középső hercegnő egy európai, keresztény ember felesége lett, míg a másik kettő török férfiakhoz ment feleségül.

Ali, az új hidzsázi király a hatalmas szaúdi túlerő láttán, a vérontás elkerülése miatt inkább kiürítette a szent városokat, majd 1925-ben, mindössze 14 hónapnyi uralkodás után ő is lemondott. Ezek után öccséhez, Ammánba költözött, akinek távollétében ő volt Transzjordánia régense. 1935-ben, 56 éves korában halt meg sárgalázban a bagdadi királyi udvarban. Egyetlen feleségétől egy fia és négy lánya született. Abd al-Ilah hercegről, Irak régenséről majd trónörököséről a későbbiekben részletesen is szólok. A legidősebb nővér, Khadija Abdiya hercegnő 51 évesen a bagdadi forradalom egyik mártírja lett édesanyjával és öccsével együtt. Aliya hercegnő (1911-50) I. Gházi iraki király felesége illetve II. Fejszál édesanyja volt. Badia hercegnő (1920) ma Londonban él, ő Ali bin Husszein hercegnek, a jelenlegi trónkövetelőnek az édesanyja. A legkisebb királylány, Jalila hercegnő is nagyon tragikus véget ért, mindössze 32 évesen hunyt el egy bagdadi kórházban egy olajkályha felrobbanásakor szerzett súlyos égési sérüléseinek következtében.

Husszein király második fia, Abdullah herceg (1881-1951) 1921-ben előbb Transzjordánia emírje, majd 1946-tól Jordánia királya lett.

Kezdetben ő sem volt népszerű, amihez szegénysége is hozzájárult (az uralkodó évekig egy sátorvárosban lakott). Haláláig reménykedett abban, hogy egyszer Szíria királya is lehet. Utódai Jordániában ma is uralkodnak.

Öccse, Fejszál király iraki uralkodóként őszintén törődött új országa helyzetével, népének jólétével. 1925-ben sikerült felmondania a protektorátust, majd öt évre rá Angliának az ország teljes függetlenségét is el kellett ismernie (A király egyébként egész életében nem tanult meg jól angolul, ugyanis annak idején, isztambuli tanulmányai alatt francia nyelven folyt az oktatása).

Mindezek ellenére nem volt népszerű uralkodó, 1921 és 1932 között a brit haderőnek 130 (!) alkalommal kellett érdekében beavatkoznia. Népszerűtlenségének a király vallása és angolbarátsága mellett a másik oka az volt, hogy folyamatosan hidzsázi embereivel vette körül magát és jómaga is ilyen dialektussal beszélt.

Külföldi látogatói viszont egyenesen le voltak nyűgözve tőle. Arábiai Lawrence, a család barátja szerint a király egy olyan ember aki állandóan álmokat szövöget, de a legtöbb emberrel ellentétben ő ezeket valóra is tudja váltani. Egyik minisztere szerint: "született vezető, aki mindenkit meg tud győzni igazáról".

Magánemberként a király nagyon szeretett bridzselni és gyenge egészsége miatt a legtöbb nyári pihenőjét Európában töltötte. Egy svájci szállodában hunyt el teljesen váratlanul, mindössze ötven évesen. Halála után a trónra egyetlen fia, az akkor 21 éves I. Gházi került.

I. Fejszálnak fián, Gházin kívül még három lánya is született. I. Fejszál legidősebb lánya, a ma is élő Azza hercegnő (1906) 1936-ban Görögországban a királyi család szigorú tiltása ellenére is hozzáment egy ortodox keresztény, nála hat évvel fiatalabb görög szállodai pincérhez, emiatt kitagadták a királyi családból. A házasság hét év múlva válással végződött, így később Azza visszakapta hercegnői rangját. Rajiha hercegnő (1907-59) idősebb lánya Muna hercegnőnek, II. Abdullah jelenlegi jordán uralkodó édesanyjának az udvarhölgye. Raifi-a hercegnő 24 éves korában, hajadonon hunyt el.

I. Gházi egy lenyűgöző és sármos fiatalember volt, aki apjával ellentétben nagyon hamar népszerűvé vált országában. Az angliai Harrow-ban folytatott tanulmányokat, amelyet egy katonai kiképzés követett. Rossz emlékű tanulmányai miatt nagyon tartózkodó volt az angolokkal szemben, inkább arab nacionalista hírében állott, aki szerette volna megszerezni Szíria és Kuvait trónjait is. Magánéletében kedvenc időtöltése az amerikai filmek és a gyors autók voltak. Ez utóbbi lett a végzete, ugyanis 1939-ben egy autóbalesetben súlyos fejsérülést szenvedett, és még aznap elhunyt. Fia, II. Fejszál mindössze hároméves volt, amikor királlyá kiáltották ki. Az országot helyette régensként anyai nagybátyja, Ali hidzsázi király fia, Abd al-Ilah herceg (1913-58) vezette (ez a kinevezés Abd al-Ilah nővérének, Gházi király özvegyének volt köszönhető, ugyanis az ország vezetőinek többsége I. Fejszál öccsét, Zeid herceget szerette volna régensnek látni). Régensi megbízatása mellett 1943-tól Abd al-Ilah lett az ország trónörököse is. Emellett tábornagyi és légimarsalli rangokkal is rendelkezett. Miután nagybátyját, I. Abdullahot, a jordán uralkodót 1951-ben a jeruzsálemi al-Aksza mecset előtt megölték, ő lett a Hasemita-dinasztia feje.

A herceg talán kora legtanultabb arab hercege volt: tanulmányait Isztambulban, Bejrútban, Kairóban és Alexandriában végezte.

A nép körében kirívó angolbarátsága miatt egyáltalán nem volt közkedvelt. Abd al-Ilah legtöbb barátja angol volt, ő maga is szinte mindig nyugati öltözéket viselt, kandallója párkányán az angol királyi család tagjainak aláírt és bekeretezett fényképei álltak. Angol módra szervezett vadászatai alakalmával még a kutyákat is Angliából hozatta. Abd al-Ilah herceg egyébként a Rolls-Royce típusú kocsik szerelmese volt, volt is neki néhány. Arabként irigylésre méltó korángyűjteménnyel is büszkélkedhetett.

Abd al-Ilah herceg háromszor is megnősült, de gyermeke egyik házasságából sem született.

II. Fejszál, a Próféta 42. egyenes ági leszármazottja tehát mindössze 3 évesen került trónra. Az intelligens, kedves és jóképű kisfiút legtöbb alattvalója a szívébe zárta. Úgy beszéltek róla, mint a "tökéletes uralkodóról". A gyermekkirály nagyon sokat szenvedett asztmájától, ami néha nyilvános eseményeken is megkeserítette az életét. Kezdetben a királyi udvarba hívott angol magántanárok oktatták, majd apjához hasonlóan őt is Harrow-ba küldték továbbtanulni.

1958 februárjában Irak és Jordánia államszövetségre lépett. Az új államalakulat elnöke II. Fejszál, míg alelnöke másodfokú unokafivére, Husszein jordániai király lett. Az államszövetség nem bizonyult tartósnak, mert a kikiáltását követő hat hónap múltán egy véres puccs vetett véget az iraki monarchiának. A hadsereg brutálisan megölte az ifjú királyt, amint kezében az arany telefonkészülékkel éppen hasztalan próbált volna segítséget kérni a palotát megostromló puccsista katonai különítmény ellen (II. Fejszál ezekben a napokban éppen házasodni készült, amikor élete tragikus fordulatot vett. Jegyese Nabila egyiptomi hercegnő /1941» volt, aki később egy török, majd egy francia polgári származású férfi felesége lett). A forradalmárok a királyi család több tagját, köztük Abd al-Ilah trónörököst, Ali hidzsázi király idős özvegyét és még néhány hercegnőt a Rihab palota, a királyi rezidencia előtti téren mészárolták le. Egyes holttesteket egész Bagdad utcáin végighurcoltak.

II. Fejszál halála után az iraki királyi család feje Zeid herceg (1898-1970), Husszein hidzsázi király legfiatalabb fia, vagyis I. Fejszál öccse lett. Zeid herceg már 18 évesen az északi arab hadsereg parancsnoka lett. A háborús időszak után Oxfordban folytatott tanulmányokat, majd visszatért Irakba, ahol bátyja előbb a lovasság parancsnokává és tábornokká nevezte ki, majd 1932-33-ban Irak törökországi diplomáciai képviseletének a vezetője lett. Bátyja halála után hazatért, hogy unokaöccse segítségére legyen, akit régensként többször is helyettesített. 1935 és 38 között előbb a berlini, majd 1938-tól a királyság fennállásáig a londoni nagykövetséget vezette. 1933-ban vette feleségül egyetlen feleségét, a tehetséges festőművész hírében is álló Fakhr un-nisa hercegnőt (1901-91), egy török pasa lányát, akitől egy fia, Raad herceg (1936), az iraki királyi család jelenlegi feje született.

A herceg a monarchia bukása után csendes, visszavonult, nyugatias életmódot folytatott. 72 évesen Párizsban hunyt el.

Raad herceg középiskoláit a híres alexandriai Victoria College-ben fejezte be, majd egyetemi oklevelet és tudományos fokozatot Cambridge-ben szerzett. 1963-ban unokatestvére, Husszein jordán király ammáni udvarába költözött, ahol főkamarásnak nevezték ki. E pozícióját a mai napig, immár 40 éve betölti. 1965-74-ben a Jordániai Fiatalok Népjóléti Szervezetének az elnöke, majd a mai napig számtalan egyéb szervezet elnöki és védnöki tisztségét tölti be, mint pl. a rádióamatőrök országos szövetsége, a jordán-amerikai archeológiai társaság, a jordán-francia orvosi társaság, a mozgássérültek és a vakok egyesülete stb. Raad herceg a Jordán Olimpiai Bizottság elnöke is. 1963-ban a svédországi Södertelge-ben vette feleségül Margaretha Inga Elisabeth Lindet (1942), aki anyai ágon XI. Károly svéd király leszármazottjának számít. Raad herceg felesége a muzulmán vallásra való áttérése alkalmával a Majda nevet kapta. Majda hercegnő már hosszabb ideje a szerteágazó humanitárius és szociális tevékenységet folytató Bandak Alapítvány elnökeként tevékenykedik.

A házaspárnak négy fia és egy lánya született. Zeid bin Raad herceg (1964), a washingtoni Johns Hopkins Egyetemen jogi diplomát szerzett, majd Cambridge-ben PhD tudományos fokozatot. A Jordán Királyi Hadsereg tisztjeként 1994-96-ban az UNPROFOR bosznia-hercegovinai missziójában teljesített szolgálatot. Ezután négy évig Jordánia ENSZ-misszióját vezette, majd ezen megbízatása mellett kinevezték új hazája kubai nagykövetének is. 2002-ben a Nemzetközi Büntető Bíróság első elnökévé választották. Zeid herceg 2000 júliusában vette feleségül a texasi születésű Sarah Butlert (1972), egy helyi kormánytisztviselő és geológus lányát. Sarah Zeid hercegné Houstonban és Londonban folytatott felsőfokú tanulmányokat, majd a legmagasabb tudományos fokozatokat is sikerült megszereznie. A herceggel az ENSZ székhelyén, New Yorkban ismerkedett meg, ahol Sarah alkalmazásban állt. Jelenleg az UNICEF munkatársa. A hercegi pár első gyermeke, Raad bin Zeid herceg 2001-ben született.

Raad trónörökös herceg második fia, Mir'ed bin Raad herceg (1965) az USA Tufts Egyetemén szerzett bölcsészdiplomát, majd a Cambridge-i Egyetemen filozófiából doktorált. A későbbiekben a Sandhurst Katonai Akadémián tiszti fokozatot szerzett. Felségét, a jordániai Dina hercegnőt 1992-ben vette feleségül. A házaspárnak azóta egy fia és egy lánya született.

A harmadik királyfi, Firas bin Raad herceg (1969) talán a legképzettebb testvérei közül: előbb a washingtoni Johns Hopkins Egyetemen szerzett egyetemi oklevelet, amit a Harvard Egyetem követett, majd a tudományos fokozat megszerzése. Rengeteg egyéb megbízatása mellett egyetemi oktató, a rokkantak megsegítéséért létrehozott országos tanács elnöke, több könyv szerzője és unokabátyjának, II. Abdullah jordán királynak a népjóléti kérdésekben illetékes tanácsadója. Bátyjához hasonlóan ő is jordániai feleséget vett maga mellé Dana hercegnő személyében. Kislányuk, Safa hercegnő 2001 júliusában született.

Öccse, Fejszál herceg (1975) a Brown Egyetemen (USA) szerzett bölcsészoklevelet, majd a bostoni egyetemen jogot tanult.

Fahrelnissa bint Raad hercegnő (1981) jelenleg – Fejszál nyomdokain haladva – a Brown Egyetemen bölcsésztanulmányokat folytat.

Jelenleg a hasemita családban akad egy trónkövetelő is, Sharif Ali bin Husszein (1956) személyében. Ali herceg mindössze 2 éves volt, amikor kitört a forradalom. Szülei még idejében eljutottak a szaúd-arábiai nagykövetségre, így elkerülhették a vérfürdőt. Később Kairóba távoztak, majd egy libanoni kitérő után Londonban telepedtek le. A trónkövetelő apja Husszein bin Ali Bey, aki Alinak, Mekka nagyserifjének (ur. 1905-08 között) volt a fia. Anyja viszont Badia hercegnő, aki Alinak, Hidzsáz királyának volt a lánya, így anyai vonalon Ali bin Husszein a tragikus véget ért II. Fejszál király elsőfokú unokaöccse. Alinak még két idősebb fivére is van. A bankárként tevékenykedő trónkövetelő az Essexi Egyetemen szerzett közgazdasági oklevelet, nős, négy gyermek apja. Tagja az emigrációban működő Iraki Nemzeti Kongresszus vezetőségének.

Az utóbbi időben mind aktívabban kapcsolódik be az emigráns irakiak Nyugaton működő politikai életébe, a Szaddám Huszein megdöntéséért szervezett mozgalmak munkájába. Többek között vezető amerikai tisztségviselőkkel is találkozott. 2002 decemberében részt vett a Londonban az iraki ellenzék által szervezett Irak-konferencián is.