Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

japán etikett

Ryokanban:
- Egy japán házba való belépéskor, rakjuk le a cipőinket az ajtó elé, és figyeljünk arra, hogy a cipők orra mindig az ajtó felé mutasson. Használjuk a vendég számára kikészített papucsot!
- Tatamis padlóra csak mezitláb, vagy zokniban lehet lépni!
- Az illemhelységbe való belépéskor vegyük le a papucsot és tegyük az ajtó elé! S csak az erre a célra rendszeresített papucsot használjuk.
- Vannak szállások, ahol hagyományos japán vécét találunk: egy lyukat a földön, mely fölött guggolva végezhetjük el dolgunkat. Mindig hagyjunk tisztaságot magunk után.
- A házigazda elvárja, hogy a vacsora várható idejét vagy mi határozzuk meg (pl. 17-19 óra között), vagy egy fix időpontban legyen felszolgálva a központi étkezőben. A vacsora, és sokszor a reggeli is nagy gonddal elkészített helyi specialitás. Sértésnek számít nem megenni az ételt, vagy mást kérni helyette! A japán reggeli rizsből, sült halból szójabab levesből és néhány helyi specialitásból áll. Ha európai reggelit szeretne, netalán érzékeny egyes ételekre, ezt már az utazás foglalásakor jelezze irodánkban, mert egyes szálláshelyeken nem könnyű ezeket az alapanyagokat beszerezni.
- A ryokan házigazdája az este során elrendezi az ágyakat a szobákban.
- Japánban előfordul, hogy a szálláson a fürdőszoba közös, ellenben sosem koedukált. Ha a minshukunak nincs külön női és férfi fürdője, feltüntetik, ki mikor használhatja. Mielőtt a fürdőbe lépnek, vegyül le a yukata-t (pamut kimonó, általában a szoba tartozéka), és tegyük az öltözőhelyiségben lévő kosárba.
- Fürdés előtt mindig alaposan mosakodjunk meg a zuhany alatt, vagy csapvízzel, s csak utána használjuk a kádat.
- Reggel ajánlott nem sokáig lustálkodni, hanem inkább résztvenni a reggelin az adott időben.
- A személyzet kérdéseinkre sokszor válaszolhat olyasmit, hogy "ahogy óhajtja", de vigyázzunk, nehogy visszaéljünk előzékenységükkel! Mindig törekedjünk arra, hogy az egyik fél "érdekei" se csorbuljanak!
- Nyílvános helyen nem illik orrot fújni.

Asztalnál:
- az éttermekben egy közös tányérra rakják az ételt, az elején vegyük el, amiből enni szeretnék, utána nem illik belenyúlni
- illik megenni mindent, ami a tányérunkon van (különösen a rizst)
- ha végeztünk az evéssel, igyekezzünk visszaállítani az eszközöket az eredeti helyükre (a tányérokat vissza az asztal közepére, a pálcikákat a tartóra)
- ne igyunk mielőtt meg nem kapja mindenki a poharát, és el nem hangzik a 'kampai'!

Üzleti életben:
- A névjegykártyát a névvel felfelé, két kézzel adjuk át, először a rangidős személynek.
- Ne próbálkozzunk viccekkel, mert a japánok nem értik a nyugati vicceket.
- Hangsúlyozzuk, hogy az együttműködést hosszútávra képzeljük
- Először a legmagasabb rangútól kell elköszönni, majd sorban a többiektől.
- Az üzleti életben is elfogadott az ajándékozás, első alkalommal érdemes az országunkra jellemző ajándékot adni.
- Semmiből ne adjunk páros számút, vagy kilencet.
Tartsuk tiszteletben partnerünk privát szféráját, a nálunk megszokott 45-60 cm, náluk kb. 2 méter.

 

Japán szokások (Sahoko Kaji, Noriko Hama és Jonathan Rice: Miért nem bírjuk a japánokat?)

 

Luís Fróis
Európa és Japán [1585
]

Értekezés, mely rövid sűrítménye azon ellentmondásoknak és különbségeknek amelyek Európa népei és Japán eme provinciája között fennállnak.
Mindazonáltal felállíthatók hasonlóságok párjai is Ximo ezen részeivel, s amelyben mi és a japánok megegyezve osztozunk, ámde nem azért mert ezek közös jegyeink vagy egyetemes kincseink volnának, hanem mert tőlünk azt eltanulták a portugálokkal való kereskedés folyamán, akik üzletelni kikötnek itt is hajóikkal. Szokásaiknak nagyobb része oly régi, vándor és távol eső a mieinktől, hogy szinte felfoghatatlan, hogyan lehetséges szögesebb ellentétben álló különbségeket találni pallérozott, éles elméjű és természetes tudással élő nép és a miénk között. Rendszerezni szándékozva, – hogy a dolgok egyike a másikkal össze ne keveredjék – Isten kegyelméről mondandómat fejezetekre osztottam mikor lejegyeztem itt, Canzusában az 1585. év június hava 15. napjában.

I. fejezet, amelyben a férfiakról szólok személyük és viseletük dolgaira nézve

2. Közöttünk, aki festett ruhában járna, kigúnyolnák és nevetség tárgya volna, a japánoknál azonban mindez általánosság, kivéve a boncok és vén megnyírottjaik körében.
3. Nálunk az öltözetekben szinte évente új módi járja, Japánban az egyforma ruhadarabok kinézete nem változik. (…)
8. Köreinkben a férfiak ruhája nem olyan, hogy azt akár aszszonynép is viselhetné, Japán kimonói meg katabirái férfiak és asszonyok számára egyaránt hordhatók.
9. A mi ruháink méretre szűkek és testre szabottak, a japánokéi meg olyan szélesre vannak szabva, hogy deréktól felfelé nem nehéz kibújni belőlük.
10. A gombok és kapcsok miatt ruháinkban nem egyszerű a testünk melegéhez jutni, Japánban azonban nem lévén ilyesmi, úgy a férfiak mint a nők, különösen télidőben ruhájuk ujjából kibújva kívül lógatják azt, míg karjaikat belül melengetik.
11. Nálunk a legjobb ruha a felöltő, s a kevésbé jó az alsó, a japán a legjobbat alul, s a kevésbé jót felül hordja. (…)
29. Nálunk faragatlanság, ha ülne a szolga, míg az ura áll, volna, náluk meg fordítva van.
30. A gyász színe nálunk a fekete, Japánban fehér. (…)
37. Mi lábbeliben lépünk be a házba, ami Japánban udvariatlanság, hisz itt a cipőt ott kell hagyni az ajtóban.

II. fejezet az asszonyokról: a személyükre és a szokásaikra vonatkozó dolgok

1. Európában a hajadon nőszemélyek legnagyobb erénye és gazdagsága a szemérmük és annak hiánytalanul elrekesztett tisztasága, amire Japánban a legkevésbé sem ügyelnek, a szűzi tisztasághiánya sem a tisztességnek, sem a házasságnak nem akadálya.
2. Az európai fehérnépek nagyra tartják és mindent meg is tesznek fürtjeik szőkeségéért, amire a japániak fittyet hányva azon ügyködnek, hogy minél feketébbek legyenek. (…)
4. Az európai asszonyszemélyek hajukat illatfelhőbe vonják, a japán nők viszont az olajtól bűzlenek, amivel fejüket kenegetik.
5. Európában az asszonyok ritkán használnak vendéghajat, a nippónok meg felvásárolnak minden hajat, amit csak a kínai, évente kikötő, nagy hajóba berakodnak.
6. Míg Európa asszonyai fejüket sokfajta főkötőkkel ékesítik, addig a japánok hajadonfőtt járnak, a nemesek meg még hajukat is kibontják.
7. Európában a nők hajuk fonatait alul szalaggal fogják öszsze, a japán nők apró papírdarabbal a fejük tetején.(..)
9. Az európai nők fejet s hajat otthonaikban mosnak, a japánok a közfürdőkben, ahol külön mosdótál van a hajmosásra.(…)
11. Európa asszonyi népének tetszik az ápolt szemöldök, amit a japánok csipesszel egytől egyig kihúzkodnak.
12. Európában a nőnem pomádékkal él, hogy fehérítse az arcát, a japán nők meg fekete kenőccsel festik arcukat.
13. Európában az asszonyok hamar megőszülnek, Japánban meg hatvan fölött sincs fehér hajszáluk, annyit kenik olajjal.
14. Az európai nőnek ki van fúrva a füle s fülönfüggőt hord, a japánnak nincs kifurva, és nem hord fülbevalót.
15. Európában fals a sok kence-fice az arcon, Japánban meg minél több fehérítőt használ valaki, annál előkelőbbnek tartják.
16. Az európai nő fehéríti a fogát, a japán ecettel meg vassal kúrálja minél feketébbre.
17. Az asszonyok Európában arany s ezüstkarpereceket hordnak, Ximo tartomány nemes asszonyai finom szálakat tekernek karjukon négyszer vagy ötször körbe.
18. Európa asszonyai ékszereket és aranyláncot viselnek, Japánban a pogányok semmit sem, a keresztények rózsafüzért hordanak.
19. Európában a ruha ujja a kézig is leér, Japánban jó ha karközépig, mert sem a fedetlen kar, sem a fedetlen kebel nem számít tiszteletlenségek.
20. Közöttünk a mezítlábas asszonyt bolondnak vagy szégyentelennek tartják, a japánok meg, akár magas, akár alacsony sorból valók, az év nagyobb részében mind cipő nélkül járnak.
22. Az európai nők ékköves gyűrűket és másfajta ékszereket viselnek, míg Japánban sem arany-, sem ezüstékszert egyáltalán nem hordanak.
25. Európa asszonya hosszú, mesés és illatozó kesztyűt húz, a japáni karközépig selyembugyrot, ami ujjait mind szabadon hagyja.
26. Európában a nők igen hosszú, fekete mantát hordnak, a japán nemes asszonyi személyek meg lenge selyem alkalmatosságot.(…)
29. Európában a férfiember megy elöl, az asszony meg utána, Japánban a férfi hátul, az asszony meg előtte.
30. Európában a házasfelek vagyona közös tulajdon, amit Japánban külön-külön igazgatnak, néha az asszony még uzsorára is adhat kölcsönt az urának.
31. Európában, túl azon hogy bűn is, nagy becstelenség az asszonyoknak a reputációját becsmérelni, Japánban meg bármennyi férfival hozzák hírbe a nőt, az nem válik sem tisztessége, sem férjhezmenetele kárára.
32. A bűnös természet okán nálunk a férfiak szeplősítik meg az asszonyt, Japánban meg sokszor az asszonyok a férfit.
33. Európában egy rokon hajadon elrablása egész családi nemzedéket sodor halálos veszélybe és viszályba, Japánban a szülők és testvérek úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, és átsiklanak felette.
34. Európában a leányok és úrkisasszonyok nagy s nehéz elzártságban élnek, Japánban a lányok egy meg több napra szabadon járnak s kelnek, szüleiknek számot sem adva.
35. Európában a férjes asszony nem hagyja el otthonát a férje engedélye nélkül, a japániak viszont szabadon mehetnek, ahová csak akarnak, akár a férjük tudta nélkül is.
36. Európában a rokonok és rokonság szeretete erős hajlam, ami Japánban alig-alig van, sőt egyik a másikát idegenszámban tartja.
37. Indiában szolgafiúk viszik a nap- meg esernyőt az asszonyoknak, Japánban meg egymásnak viszik az asszonyok.
38. Európában ritka, hogy az asszony elvetélje akarattal saját gyermekét, Japánban viszont oly gyakori, hogy van nő, ki hússzor is megteszi.
39. Európában, ha már egyszer a csecsemő megszületik, ritka hogy megölik, a japánok megfojtják, ha úgy látják, hogy nem tudnák fenntartani.
40. Európában a várandós asszony leoldja az öveit, nehogy baja legyen belőle a babának, a japánok a szülésig szorosan fűzve hordják.
45. Közöttünk nem túlságosan gyakori az írástudó asszony, Japánban a tisztességes nőnek kárára van, ha írni nem tud.
46. Nálunk az asszonynak címzett levelet a férfiak aláírják, Japánban sem a nekik írt levélen nincsen jelzés, sem azon, amit ők írnak, és hiányzik a dátum is róla.(…)
51. Európában általában az asszonyok főzik meg az ételt, Japánban ellenben a férfiak, sőt még a nemesek is illőnek tartják, ha a konyhába elvonulnak.
52. Európában férfiember a szabó, Japánban az asszony az aki varr.
53. Európában a férfiak a magas, az asszonyok a kurtalábú asztaloknál falatoznak, Japánban a nők a magasabb, a férfiak meg az alacsonyabbak mellé ülnek.
54. Európában sértésszámba megy a borissza némber, Japánban gyakorta isznak a nők, ünnepeiken néha alaposan felöntenek a garatra.
60. Európában az asszonyok felállva fogadják a vendégeket, Japánban maradhatnak akár ülve is.

III. fejezet arról, hogy milyenek a gyerekek és a szokásaik

1. Európában a gyermekek haját megnyírják, Japánban tizenöt éves korukig hagyják megnőni egészen a hajat.
2. Európában a kicsinyek sokáig pólyában vannak, kezüket is belerakva, a japániak születésük után kimonót kapnak, s kezük szabadon marad.
3. Nálunk a felnőtt asszonyok ölben hordozzák a kisdedeket, Japánban már az egészen kicsi lányok is a hátukra kötve.(…)
4. A mi gyerekeink először olvasni tanulnak meg és csak azután írni, a japán gyerekek viszont előbb írni, s csak azután olvasni. (…)
13. A mi gyerkőceink alig ülnek meg és szokásaik gyatrák, a japánokéi ellenben furcsán jó magaviseletűek, sőt annyira, hogy az kész csoda.
14. Európa gyermekeit gyengéden nevelik, finomságokkal és ruházattal kényeztetve, a japán kicsik félmeztelenül járnak, szűkölködnek a finom falatokban és becéző szavakban.
16. A szülők nálunk fiaikkal közvetlenül intézik üzleti ügyeiket, Japánban pedig üzenetek és harmadik fél útján. (…)


VI. fejezet arról, hogyan és mit esznek és isznak a japánok

1. Mi mindent kézzel eszünk, a japánok, férfiak és asszonyok gyermekkoruktól fogva két pálcikával.
2. A mi alapélelmünk búzakenyérből, a japánoké a főtt, sótlan rizsből áll.
3. A mi asztalaink már terítve vannak az étkezés előtt, a japánok csak az étellel együtt adják fel a terítéket.
4. A mi asztalaink magasak, asztal- és szájtörlő kendővel terítettek, a japánoké négyszögletes, lapos tálcák, amin semmilyen kendő nincsen.
5. Mi széken, kinyújtott lábbal ülünk az asztalhoz, a japánok a tatamira vagy a földre ülnek, keresztbe tett lábbal.
6. A japánok minden fogást egyszerre tálalnak, mi pedig apránként adjuk fel egymás után az ennivalókat. (…)
11. Európában a férfiak általában az asszonyokkal együtt étkeznek, Japánban viszont csak ritkán, mert külön asztaluk van.
12. Európában szeretjük a főtt vagy sült halakat, a japánok viszont sokkal inkább nyersen szeretik a halat. (…)
21. Mi kezet mosunk az étkezés elején és végén, a japánok ezzel szemben, mert nem érintik kézzel az ennivalót, egyáltalán nem mossák meg a kezüket, merthogy szükségtelen.(…)
26. Nálunk behűtik a bort, Japánban az év szinte bármelyik szakában ivás előtt felmelegítik.
27. A mi borunk szőlő leve, az övék mindenestől rizsből érlelt.
28. Mi egy kézbe fogjuk a poharat, ők meg mindig két kézben tartják.(…)
38. Nálunk a férfiembernek csúfságára és hitelének rontására van, ha berúg, Japánban még dicsekednek is vele, azt mondogatva „mit csinál a merész? – pohár fenekére néz!”
40. Mi ki nem állhatjuk a kutyát, de megesszük a barmokat, ők a marhát utálják és a kutya náluk ínyencfalat.

Rákóczi István fordítása
Magyar Napló,
2004. március