Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
japán etikett
Ryokanban:
- Egy japán házba való belépéskor, rakjuk le a cipőinket az ajtó elé, és figyeljünk
arra, hogy a cipők orra mindig az ajtó felé mutasson. Használjuk a vendég számára
kikészített papucsot!
- Tatamis padlóra csak mezitláb, vagy zokniban lehet lépni!
- Az illemhelységbe való belépéskor vegyük le a papucsot és tegyük az ajtó elé!
S csak az erre a célra rendszeresített papucsot használjuk.
- Vannak szállások, ahol hagyományos japán vécét találunk: egy lyukat a földön,
mely fölött guggolva végezhetjük el dolgunkat. Mindig hagyjunk tisztaságot magunk
után.
- A házigazda elvárja, hogy a vacsora várható idejét vagy mi határozzuk meg
(pl. 17-19 óra között), vagy egy fix időpontban legyen felszolgálva a központi
étkezőben. A vacsora, és sokszor a reggeli is nagy gonddal elkészített helyi
specialitás. Sértésnek számít nem megenni az ételt, vagy mást kérni helyette!
A japán reggeli rizsből, sült halból szójabab levesből és néhány helyi specialitásból
áll. Ha európai reggelit szeretne, netalán érzékeny egyes ételekre, ezt már
az utazás foglalásakor jelezze irodánkban, mert egyes szálláshelyeken nem könnyű
ezeket az alapanyagokat beszerezni.
- A ryokan házigazdája az este során elrendezi az ágyakat a szobákban.
- Japánban előfordul, hogy a szálláson a fürdőszoba közös, ellenben sosem koedukált.
Ha a minshukunak nincs külön női és férfi fürdője, feltüntetik, ki mikor használhatja.
Mielőtt a fürdőbe lépnek, vegyül le a yukata-t (pamut kimonó, általában a szoba
tartozéka), és tegyük az öltözőhelyiségben lévő kosárba.
- Fürdés előtt mindig alaposan mosakodjunk meg a zuhany alatt, vagy csapvízzel,
s csak utána használjuk a kádat.
- Reggel ajánlott nem sokáig lustálkodni, hanem inkább résztvenni a reggelin
az adott időben.
- A személyzet kérdéseinkre sokszor válaszolhat olyasmit, hogy "ahogy óhajtja",
de vigyázzunk, nehogy visszaéljünk előzékenységükkel! Mindig törekedjünk arra,
hogy az egyik fél "érdekei" se csorbuljanak!
- Nyílvános helyen nem illik orrot fújni.
Asztalnál:
- az éttermekben egy közös tányérra rakják az ételt, az elején vegyük el, amiből
enni szeretnék, utána nem illik belenyúlni
- illik megenni mindent, ami a tányérunkon van (különösen a rizst)
- ha végeztünk az evéssel, igyekezzünk visszaállítani az eszközöket az eredeti
helyükre (a tányérokat vissza az asztal közepére, a pálcikákat a tartóra)
- ne igyunk mielőtt meg nem kapja mindenki a poharát, és el nem hangzik a 'kampai'!
Üzleti életben:
- A névjegykártyát a névvel felfelé, két kézzel adjuk át, először a rangidős
személynek.
- Ne próbálkozzunk viccekkel, mert a japánok nem értik a nyugati vicceket.
- Hangsúlyozzuk, hogy az együttműködést hosszútávra képzeljük
- Először a legmagasabb rangútól kell elköszönni, majd sorban a többiektől.
- Az üzleti életben is elfogadott az ajándékozás, első alkalommal érdemes az
országunkra jellemző ajándékot adni.
- Semmiből ne adjunk páros számút, vagy kilencet.
Tartsuk tiszteletben partnerünk privát szféráját, a nálunk megszokott 45-60
cm, náluk kb. 2 méter.
Japán szokások (Sahoko Kaji, Noriko Hama és Jonathan Rice: Miért nem bírjuk a japánokat?)
Luís
Fróis
Európa és Japán [1585]
Értekezés, mely
rövid sűrítménye azon ellentmondásoknak és különbségeknek amelyek Európa népei
és Japán eme provinciája között fennállnak.
Mindazonáltal felállíthatók hasonlóságok párjai is Ximo ezen részeivel, s amelyben
mi és a japánok megegyezve osztozunk, ámde nem azért mert ezek közös jegyeink
vagy egyetemes kincseink volnának, hanem mert tőlünk azt eltanulták a portugálokkal
való kereskedés folyamán, akik üzletelni kikötnek itt is hajóikkal. Szokásaiknak
nagyobb része oly régi, vándor és távol eső a mieinktől, hogy szinte felfoghatatlan,
hogyan lehetséges szögesebb ellentétben álló különbségeket találni pallérozott,
éles elméjű és természetes tudással élő nép és a miénk között. Rendszerezni
szándékozva, – hogy a dolgok egyike a másikkal össze ne keveredjék – Isten kegyelméről
mondandómat fejezetekre osztottam mikor lejegyeztem itt, Canzusában az 1585.
év június hava 15. napjában.
I. fejezet, amelyben a férfiakról szólok személyük és viseletük dolgaira nézve
2. Közöttünk,
aki festett ruhában járna, kigúnyolnák és nevetség tárgya volna, a japánoknál
azonban mindez általánosság, kivéve a boncok és vén megnyírottjaik körében.
3. Nálunk az öltözetekben szinte évente új módi járja, Japánban az egyforma
ruhadarabok kinézete nem változik. (…)
8. Köreinkben a férfiak ruhája nem olyan, hogy azt akár aszszonynép is viselhetné,
Japán kimonói meg katabirái férfiak és asszonyok számára egyaránt hordhatók.
9. A mi ruháink méretre szűkek és testre szabottak, a japánokéi meg olyan szélesre
vannak szabva, hogy deréktól felfelé nem nehéz kibújni belőlük.
10. A gombok és kapcsok miatt ruháinkban nem egyszerű a testünk melegéhez jutni,
Japánban azonban nem lévén ilyesmi, úgy a férfiak mint a nők, különösen télidőben
ruhájuk ujjából kibújva kívül lógatják azt, míg karjaikat belül melengetik.
11. Nálunk a legjobb ruha a felöltő, s a kevésbé jó az alsó, a japán a legjobbat
alul, s a kevésbé jót felül hordja. (…)
29. Nálunk faragatlanság, ha ülne a szolga, míg az ura áll, volna, náluk meg
fordítva van.
30. A gyász színe nálunk a fekete, Japánban fehér. (…)
37. Mi lábbeliben lépünk be a házba, ami Japánban udvariatlanság, hisz itt a
cipőt ott kell hagyni az ajtóban.
II. fejezet az asszonyokról: a személyükre és a szokásaikra vonatkozó dolgok
1. Európában
a hajadon nőszemélyek legnagyobb erénye és gazdagsága a szemérmük és annak hiánytalanul
elrekesztett tisztasága, amire Japánban a legkevésbé sem ügyelnek, a szűzi tisztasághiánya
sem a tisztességnek, sem a házasságnak nem akadálya.
2. Az európai fehérnépek nagyra tartják és mindent meg is tesznek fürtjeik szőkeségéért,
amire a japániak fittyet hányva azon ügyködnek, hogy minél feketébbek legyenek.
(…)
4. Az európai asszonyszemélyek hajukat illatfelhőbe vonják, a japán nők viszont
az olajtól bűzlenek, amivel fejüket kenegetik.
5. Európában az asszonyok ritkán használnak vendéghajat, a nippónok meg felvásárolnak
minden hajat, amit csak a kínai, évente kikötő, nagy hajóba berakodnak.
6. Míg Európa asszonyai fejüket sokfajta főkötőkkel ékesítik, addig a japánok
hajadonfőtt járnak, a nemesek meg még hajukat is kibontják.
7. Európában a nők hajuk fonatait alul szalaggal fogják öszsze, a japán nők
apró papírdarabbal a fejük tetején.(..)
9. Az európai nők fejet s hajat otthonaikban mosnak, a japánok a közfürdőkben,
ahol külön mosdótál van a hajmosásra.(…)
11. Európa asszonyi népének tetszik az ápolt szemöldök, amit a japánok csipesszel
egytől egyig kihúzkodnak.
12. Európában a nőnem pomádékkal él, hogy fehérítse az arcát, a japán nők meg
fekete kenőccsel festik arcukat.
13. Európában az asszonyok hamar megőszülnek, Japánban meg hatvan fölött sincs
fehér hajszáluk, annyit kenik olajjal.
14. Az európai nőnek ki van fúrva a füle s fülönfüggőt hord, a japánnak nincs
kifurva, és nem hord fülbevalót.
15. Európában fals a sok kence-fice az arcon, Japánban meg minél több fehérítőt
használ valaki, annál előkelőbbnek tartják.
16. Az európai nő fehéríti a fogát, a japán ecettel meg vassal kúrálja minél
feketébbre.
17. Az asszonyok Európában arany s ezüstkarpereceket hordnak, Ximo tartomány
nemes asszonyai finom szálakat tekernek karjukon négyszer vagy ötször körbe.
18. Európa asszonyai ékszereket és aranyláncot viselnek, Japánban a pogányok
semmit sem, a keresztények rózsafüzért hordanak.
19. Európában a ruha ujja a kézig is leér, Japánban jó ha karközépig, mert sem
a fedetlen kar, sem a fedetlen kebel nem számít tiszteletlenségek.
20. Közöttünk a mezítlábas asszonyt bolondnak vagy szégyentelennek tartják,
a japánok meg, akár magas, akár alacsony sorból valók, az év nagyobb részében
mind cipő nélkül járnak.
22. Az európai nők ékköves gyűrűket és másfajta ékszereket viselnek, míg Japánban
sem arany-, sem ezüstékszert egyáltalán nem hordanak.
25. Európa asszonya hosszú, mesés és illatozó kesztyűt húz, a japáni karközépig
selyembugyrot, ami ujjait mind szabadon hagyja.
26. Európában a nők igen hosszú, fekete mantát hordnak, a japán nemes asszonyi
személyek meg lenge selyem alkalmatosságot.(…)
29. Európában a férfiember megy elöl, az asszony meg utána, Japánban a férfi
hátul, az asszony meg előtte.
30. Európában a házasfelek vagyona közös tulajdon, amit Japánban külön-külön
igazgatnak, néha az asszony még uzsorára is adhat kölcsönt az urának.
31. Európában, túl azon hogy bűn is, nagy becstelenség az asszonyoknak a reputációját
becsmérelni, Japánban meg bármennyi férfival hozzák hírbe a nőt, az nem válik
sem tisztessége, sem férjhezmenetele kárára.
32. A bűnös természet okán nálunk a férfiak szeplősítik meg az asszonyt, Japánban
meg sokszor az asszonyok a férfit.
33. Európában egy rokon hajadon elrablása egész családi nemzedéket sodor halálos
veszélybe és viszályba, Japánban a szülők és testvérek úgy tesznek, mintha mi
sem történt volna, és átsiklanak felette.
34. Európában a leányok és úrkisasszonyok nagy s nehéz elzártságban élnek, Japánban
a lányok egy meg több napra szabadon járnak s kelnek, szüleiknek számot sem
adva.
35. Európában a férjes asszony nem hagyja el otthonát a férje engedélye nélkül,
a japániak viszont szabadon mehetnek, ahová csak akarnak, akár a férjük tudta
nélkül is.
36. Európában a rokonok és rokonság szeretete erős hajlam, ami Japánban alig-alig
van, sőt egyik a másikát idegenszámban tartja.
37. Indiában szolgafiúk viszik a nap- meg esernyőt az asszonyoknak, Japánban
meg egymásnak viszik az asszonyok.
38. Európában ritka, hogy az asszony elvetélje akarattal saját gyermekét, Japánban
viszont oly gyakori, hogy van nő, ki hússzor is megteszi.
39. Európában, ha már egyszer a csecsemő megszületik, ritka hogy megölik, a
japánok megfojtják, ha úgy látják, hogy nem tudnák fenntartani.
40. Európában a várandós asszony leoldja az öveit, nehogy baja legyen belőle
a babának, a japánok a szülésig szorosan fűzve hordják.
45. Közöttünk nem túlságosan gyakori az írástudó asszony, Japánban a tisztességes
nőnek kárára van, ha írni nem tud.
46. Nálunk az asszonynak címzett levelet a férfiak aláírják, Japánban sem a
nekik írt levélen nincsen jelzés, sem azon, amit ők írnak, és hiányzik a dátum
is róla.(…)
51. Európában általában az asszonyok főzik meg az ételt, Japánban ellenben a
férfiak, sőt még a nemesek is illőnek tartják, ha a konyhába elvonulnak.
52. Európában férfiember a szabó, Japánban az asszony az aki varr.
53. Európában a férfiak a magas, az asszonyok a kurtalábú asztaloknál falatoznak,
Japánban a nők a magasabb, a férfiak meg az alacsonyabbak mellé ülnek.
54. Európában sértésszámba megy a borissza némber, Japánban gyakorta isznak
a nők, ünnepeiken néha alaposan felöntenek a garatra.
60. Európában az asszonyok felállva fogadják a vendégeket, Japánban maradhatnak
akár ülve is.
III. fejezet arról, hogy milyenek a gyerekek és a szokásaik
1. Európában
a gyermekek haját megnyírják, Japánban tizenöt éves korukig hagyják megnőni
egészen a hajat.
2. Európában a kicsinyek sokáig pólyában vannak, kezüket is belerakva, a japániak
születésük után kimonót kapnak, s kezük szabadon marad.
3. Nálunk a felnőtt asszonyok ölben hordozzák a kisdedeket, Japánban már az
egészen kicsi lányok is a hátukra kötve.(…)
4. A mi gyerekeink először olvasni tanulnak meg és csak azután írni, a japán
gyerekek viszont előbb írni, s csak azután olvasni. (…)
13. A mi gyerkőceink alig ülnek meg és szokásaik gyatrák, a japánokéi ellenben
furcsán jó magaviseletűek, sőt annyira, hogy az kész csoda.
14. Európa gyermekeit gyengéden nevelik, finomságokkal és ruházattal kényeztetve,
a japán kicsik félmeztelenül járnak, szűkölködnek a finom falatokban és becéző
szavakban.
16. A szülők nálunk fiaikkal közvetlenül intézik üzleti ügyeiket, Japánban pedig
üzenetek és harmadik fél útján. (…)
VI. fejezet arról, hogyan és mit esznek és isznak a japánok
1. Mi mindent
kézzel eszünk, a japánok, férfiak és asszonyok gyermekkoruktól fogva két pálcikával.
2. A mi alapélelmünk búzakenyérből, a japánoké a főtt, sótlan rizsből áll.
3. A mi asztalaink már terítve vannak az étkezés előtt, a japánok csak az étellel
együtt adják fel a terítéket.
4. A mi asztalaink magasak, asztal- és szájtörlő kendővel terítettek, a japánoké
négyszögletes, lapos tálcák, amin semmilyen kendő nincsen.
5. Mi széken, kinyújtott lábbal ülünk az asztalhoz, a japánok a tatamira vagy
a földre ülnek, keresztbe tett lábbal.
6. A japánok minden fogást egyszerre tálalnak, mi pedig apránként adjuk fel
egymás után az ennivalókat. (…)
11. Európában a férfiak általában az asszonyokkal együtt étkeznek, Japánban
viszont csak ritkán, mert külön asztaluk van.
12. Európában szeretjük a főtt vagy sült halakat, a japánok viszont sokkal inkább
nyersen szeretik a halat. (…)
21. Mi kezet mosunk az étkezés elején és végén, a japánok ezzel szemben, mert
nem érintik kézzel az ennivalót, egyáltalán nem mossák meg a kezüket, merthogy
szükségtelen.(…)
26. Nálunk behűtik a bort, Japánban az év szinte bármelyik szakában ivás előtt
felmelegítik.
27. A mi borunk szőlő leve, az övék mindenestől rizsből érlelt.
28. Mi egy kézbe fogjuk a poharat, ők meg mindig két kézben tartják.(…)
38. Nálunk a férfiembernek csúfságára és hitelének rontására van, ha berúg,
Japánban még dicsekednek is vele, azt mondogatva „mit csinál a merész? – pohár
fenekére néz!”
40. Mi ki nem állhatjuk a kutyát, de megesszük a barmokat, ők a marhát utálják
és a kutya náluk ínyencfalat.
Rákóczi
István fordítása
Magyar Napló, 2004. március
