Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
dörzsnyomat
a
nyomatkészítés egyik legelterjedtebb és talán legrégibb eljárása. A dörzsnyomat
készítésekor óvatosan papírt szorítanak egy metszett vagy vésett felületre, úgyhogy
a papír felveszi a másolandó ábra körvonalait. Ezután feketére satírozzák a papírt,
a kiemelkedő felület így sötét lesz, az ábra pedig fehér marad. Kelet-Ázsiában
különleges tintát használnak erre a célra, míg Nyugaton viasz és fekete festék
keverékét, a cipészszurkot dörzsölik a papírra. A gondosan készített dörzsnyomat
a reprodukált felület hű és teljes másolatát adja. Dörzsnyomattal rendszerint
olyan metszett vagy vésett ábrákat és felületeket másolnak, amelyeket nem a nyomat
készítője alkotott. A kész dörzsnyomat ennélfogva nem tekinthető eredeti nyomatnak,
hanem csak az eredeti alkotás hű másolatának.
A
dörzsnyomat technikája valószínűleg Kelet-Ázsiából származik, ahol számos gyakorlati
célra alkalmazták. A japán halászok például évszázadok óta dörzsnyomattal örökítik
meg a kifogott halak méretét. A legrégebbi ismert dörzsnyomatokon buddhista szövegek
olvashatók, amelyeket fába vésett eredetiről másoltak Japánban a VIII. században.
Számos bizonyíték utal azonban arra, hogy az eljárást Kínában már a II. században
használhatták. A dörzsnyomat (tapian,
pacskolat) ott nagyméretű kövekbe vésett konfuciánus szövegek terjesztésének
eszköze volt. Ezek a feliratok s a róluk készült dörzsnyomatok nagy becsben álltak
tartalmuk és kalligráfiájuk miatt egyaránt. A konfuciánus szövegeket még a fametszetekről
és kővésetekről készült nyomatok elterjedését követően is rendszerint dörzsnyomatok
útján másolták. A Song-dinasztia korában (960-1279), amikor divatba jött a régiségek
iránti érdeklődés, dörzsnyomattal készítettek másolatokat az ősi domborművek vésett
ábráiról.
A
dörzsnyomat technikája aránylag későn honosodott meg Nyugaton. Az USA-ban az eljárást
főként a gyarmati korszakból származó sírkövek vésett domborműveinek másolására
alkalmazzák, Európában pedig legtöbbször a kőből készült emlékművekbe illesztett
rézlapok véseteinek reprodukálására.
frottázs
(francia: „dörzsölés”), képzőművészeti technika valamely anyag felületi textúrájának érzékeltetésére. Az anyagra, például fára, egy darab papírt helyeznek, és puha ceruzával vagy - például vörösréz esetén - zsírkrétával átdörzsölik. Ugyancsak frottázsnak nevezik az elért hatást, ill. magát a művet. A frottázst XX. századi művészek, kiváltképp Max Ernst és a szürrealista mozgalom más tagjai alkalmazták. Számukra gyakran szolgált kiindulópontul gondosabban kidolgozott kompozíciók, például festmények, kollázsok készítéséhez.
