Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

dörzsnyomat

a nyomatkészítés egyik legelterjedtebb és talán legrégibb eljárása. A dörzsnyomat készítésekor óvatosan papírt szorítanak egy metszett vagy vésett felületre, úgyhogy a papír felveszi a másolandó ábra körvonalait. Ezután feketére satírozzák a papírt, a kiemelkedő felület így sötét lesz, az ábra pedig fehér marad. Kelet-Ázsiában különleges tintát használnak erre a célra, míg Nyugaton viasz és fekete festék keverékét, a cipészszurkot dörzsölik a papírra. A gondosan készített dörzsnyomat a reprodukált felület hű és teljes másolatát adja. Dörzsnyomattal rendszerint olyan metszett vagy vésett ábrákat és felületeket másolnak, amelyeket nem a nyomat készítője alkotott. A kész dörzsnyomat ennélfogva nem tekinthető eredeti nyomatnak, hanem csak az eredeti alkotás hű másolatának.
A dörzsnyomat technikája valószínűleg Kelet-Ázsiából származik, ahol számos gyakorlati célra alkalmazták. A japán halászok például évszázadok óta dörzsnyomattal örökítik meg a kifogott halak méretét. A legrégebbi ismert dörzsnyomatokon buddhista szövegek olvashatók, amelyeket fába vésett eredetiről másoltak Japánban a VIII. században. Számos bizonyíték utal azonban arra, hogy az eljárást Kínában már a II. században használhatták. A dörzsnyomat (tapian, pacskolat) ott nagyméretű kövekbe vésett konfuciánus szövegek terjesztésének eszköze volt. Ezek a feliratok s a róluk készült dörzsnyomatok nagy becsben álltak tartalmuk és kalligráfiájuk miatt egyaránt. A konfuciánus szövegeket még a fametszetekről és kővésetekről készült nyomatok elterjedését követően is rendszerint dörzsnyomatok útján másolták. A Song-dinasztia korában (960-1279), amikor divatba jött a régiségek iránti érdeklődés, dörzsnyomattal készítettek másolatokat az ősi domborművek vésett ábráiról.
A dörzsnyomat technikája aránylag későn honosodott meg Nyugaton. Az USA-ban az eljárást főként a gyarmati korszakból származó sírkövek vésett domborműveinek másolására alkalmazzák, Európában pedig legtöbbször a kőből készült emlékművekbe illesztett rézlapok véseteinek reprodukálására.

 

frottázs

(francia: „dörzsölés”), képzőművészeti technika valamely anyag felületi textúrájának érzékeltetésére. Az anyagra, például fára, egy darab papírt helyeznek, és puha ceruzával vagy - például vörösréz esetén - zsírkrétával átdörzsölik. Ugyancsak frottázsnak nevezik az elért hatást, ill. magát a művet. A frottázst XX. századi művészek, kiváltképp Max Ernst és a szürrealista mozgalom más tagjai alkalmazták. Számukra gyakran szolgált kiindulópontul gondosabban kidolgozott kompozíciók, például festmények, kollázsok készítéséhez.