Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

dió
(kínaiul: hu tao)

A dió kínai elnevezésének tükörfordítása: "barbár őszibarack". A barbárok alatt elsősorban az ázsiai hunokat értették, akik egy lovas nomád nép volt az ókori és a kora középkori Kína északi vidékein. Némelyik forrás tudni véli, hogy a dió valamikor az i. sz. 4. század tájékán került Kínába. A dió nem játszik különlegesebb szerepet a kínai jelképek sorában, de ha olykor rendelkezik bizonyos szimbolikus jelentéssel, akkor a flört és kacérkodás jelképe.

 

Orosz Péter: Könyv a dióról (2005)

Carya nemzetség diói
Juglans nemzetség diói