Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
近松門左衛門 Chikamatsu Monzaemon (1653-1725)
eredeti nevén SUGIMORI NOBUMORI (szül. 1653. Echizen [ma Fukui prefektúrában] - megh. 1725. jan. 6. Osaka), japán drámaíró, sokan e műnem legnagyobb japán képviselőjének tartják. Több mint száz darabot tulajdonítanak neki, ezek túlnyomó részét bunraku- (bábszínházi) előadásra írta. Az ő nevéhez fűződnek az első olyan bunraku-játékok, amelyek nemcsak a bábjátékosnak adnak lehetőséget képességeik kibontakoztatására, hanem irodalmilag is igen értékesek. Alkotásai a XX. század végéig megőrizték népszerűségüket.
Szamurájcsaládban született, apja azonban valamikor 1664-1670 között szakított hűbéresi kötelmeivel, s családjával Kyotóba költözött, ahol Chikamatsu az udvari arisztokrácia körében forgott. Nem tudni, hogyan került kapcsolatba a színházzal. Az első darab, amely vitathatatlanul neki tulajdonítható, az 1683-ban keletkezett Jotsugi Soga (A Soga-örökös) c. bunraku-játék. A következő évben egy kabuki-drámát írt, és munkái között 1693-tól alig voltak bábszínművek. 1703-ban felújította kapcsolatát Gidayuu Takemoto bunraku-recitálóval, és 1705-ben átköltözött Kyotóból Osakába, hogy közelebb legyen Gidayuu bábszínházához, a Takemotozához, amelynek élete végéig írt színdarabokat.
Chikamatsu alkotásai két csoportra oszthatók: regényes történelmi játékokra és polgári tragédiákra. A modern kritikusok általában az utóbbiakat kedvelik, mert valószerűbbek és közelebb állnak a nyugati drámafelfogáshoz. Chikamatsunak a bábjáték művészetéről vallott nézeteit egyik barátjának 1738-as írása, a Naniwa miyage őrizte meg. „A művészet - jelentette ki Chikamatsu - olyan dolog, amely a valóságos és a valószerűtlen közötti keskeny sávban helyezkedik el.” Ennek megfelelően saját munkái is a bábszínházi műfajban kötelező fantasztikus képtelenség és az akkor divatba jött könnyed realizmus között egyensúlyoztak.
Chikamatsu polgári tragédiáinak szereplői kereskedők, háziasszonyok, tolvajok, prostituáltak és a korabeli Osaka tarka lakosságának sok más képviselője. Számos családi színmű aktuális eseményeken, például az akkoriban „divatos” kettős szerelmi öngyilkosságon alapul. Ilyen a Sonezaki shinjuu (Szerelmes öngyilkosok Sonezakiban; 1703), mely egy ténylegesen megtörtént kettős öngyilkosságről szól, s az esemény után alig két héttel már el is készült. A sietségnek azonban semmi jele nincs ebben a műben, amelyet a szerelmi öngyilkosságról szóló több dráma követett, s amely előképe volt Chikamatsu összes további polgári tragédiájának.
Chikamatsu legnépszerűbb színműve a Kokusenya kassen (Coxinga csatái; 1715) volt. A történelmi melodráma nagy vonalakban annak a japán-kínai kalandornak az életén alapul, aki megpróbálta helyreállítani Kínában a Ming-dinasztiát. Másik híres műve a Shinjuu ten no Amijima (Kettős öngyilkosság Amijimában; 1720), amely még ma is gyakran színre kerül. Bármilyen kiváló művész volt is azonban Chikamatsu, a bunkraku népszerűségének hanyatlásával darabjai mind kevéssé voltak ismertek a nagyközönség számára, eltekintve azoktól a rövidített és olykor erősen átdolgozott változatoktól, amelyek ma is jelen vannak a kabuki-színpadon, filmen és másutt.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Csikamacu_Monzaemon
A tambai Jószaku éji dala (丹波与作待夜のこむろぶし Tamba Yosaku machiyo no komurobushi)
Dzsórurijáték három részben
Vihar Judit fordítása
Műhely, 41. évf. 5-6. sz. (2018.), 37-74. o.
Kettős szerelmi öngyilkosság Amidzsima szigetén (心中天網島 Shinjū ten no Amijima, 1720)
Részlet, Vihar Judit fordítása
Magyar Napló, 2002. 11. sz. 38-41. o.
Kikaigasima (喜界島 Ördögsziget, 1719)
2. felvonás. In: Irodalmi epreskert 2014. 4. szám 30–45. o.
Heike és a nők szigete (平家女護島 Heike Nyōgo-ga-shima)
Második jelenet az ötfelvonásos történelmi dráma II. felvonásából
Vihar Judit fordítása
Kettős szerelmi öngyilkosság Szonezakiban (曽根崎心中 Sonezaki no shinjū, 1703)
(Részlet; a drámát záró micsijuki)
Baranyi Ferenc fordítása
Ezredvég, XV. évfolyam 3. szám - 2005. márciusMondjunk búcsút a földnek...
Ó, éjszaka s te, kedvesem, bocsáss meg!
Midőn a halál ösvényére léptünk:
dér lett belőlünk, mely a temetőkert
útját lepi - s elolvad, hogyha rálépsz...
Ó, súlyos álom! A világ az élet:
súlyos, szomorú álom!
A tanbai Jószaku éji dala
Dzsórurijáték három részben (Részlet)
Vihar Judit fordítása
Magyar Napló, 2006. február, 62-63. old.Tokaidó-társasjáték
NARRÁTOR
Induljunk, szökjünk az útra fel,
a híres útra, mint együtt zarándokok.
Nyugatról keletre, Kiótóból Edóba,
vigyázz, ne maradj le, dobj nagyokat!
Tessék, csak tessék, sorban minden bábu.
Ki mennyit dob, annyit lép előre.
Mind az ötvenhárom állomás előttünk,
mindenhová betérünk, várnak már reánk.
Itt nincsen hátasló, gyalogolni kell, gyerünk,
a lábunkat térdig lejárjuk.
Azért csak előre, előre,
s csodáljuk ezt a káprázó vidéket!Fel hát a játékra, figyelj szívszorongva,
jegyezd meg jól, kit követ dobásod.
Perdítsd a dobókockát, perdítsd ügyesen!
Csak nem hatot mutat? Szerencse fia!
Nosza hát a bábut, az utat el ne téveszd,
gyí lovam, gyí pejkó, hoppsza hó, hopp, hopp, hopp!
Hosszú útra kelünk, jó Buddha jöjj velünk,
vigyázz ránk számtalan alakban!Perdül a cseresznyefa-kocka,
cseresznyevirágos város, ég veled!
Kiotóból indulnak el a bábuk,
erről a dombról, itt van a rajt.Három ri távol vár az első állomás,
Ócu falu,
elő a pénzes zacskót, itt fizetni kell
a Biva-tó partjánál, a Jabasi híd mellett.
Hajóra szállunk,
hajóra száll mind, aki ide elér.Hullámok sodornak Kuszacu felé.
Ki hatot dobott, továbbléphet.
Jaj, a kisasszonyka lekéste a hajót,
a fődajka viszont már partot is ért.
Minden állomáson más és más finomság,
más és más ínyencség vár az utazóra,
itt van a rizslepényéről híres Kuszacu,
kóstold meg a lepényt, ízleni fog!Elmajszolsz egyet, aztán még egyet,
S már fel is bukkant tündöklő Minakucsi,
s nyelved hegyén a táncoló halleves íze.
Újra perdül a dobókocka,
s bábud a meredek Szakát eléri.
Vigyázz, jól figyelj, ügyes légy,
mert ha véletlenül Szuzukára lépnél,
vissza kell fordulnod, s kezdhetsz elölről mindent.Egyre nehezebben haladunk felfelé.
A lovunk nem bírja, le a nyeregből,
lassan mászunk, mint a teknősbéka,
föl a Teknőc-hegyre, a Kamejamára.
A csúcsra érve megpihenhetsz,
pipát tömhetsz, pöfékelhetsz.A bábjátékos számára különleges mutatvány a bábok
pipázásának bemutatása.Isijakusi a templomáról híres.
Sok hívő zarándokol felé,
Benne fényeskedik egy régi-régi
Buddha-szobor, háborgó
lelkek nyugtatója.
A templomhegyen újból pipára gyújtunk,
köröttünk hegyek karéja sötétlik.
Távolban Kuvana kék öble tündököl,
lomha hajókat s száz fürge csónakot ringatón.
Ha még továbbmegyünk, a várfokig,
tükörként csillan a messzi Csirifu,
fickándozó pontyok titkos otthona.A fogadóig vezet, már könnyű az út,
Okazakiba dal szárnya repít,
„Okazaki lányok, jaj, de édesek,
Okazaki lányok, csak öleljetek…”A dal közben a bábok táncot járnak.
Itt minden, minden a tiéd lehet,
valóság, minden vágy és minden gondolat.
Gyere, ne tétovázz, pihenj, pihenj, pihenj
Fudzsikava bódító lilaakácai alatt.
Vihar iramban vágtatunk előre,
Akaszaka vörös dombja bukkan föl hirtelen.
Josida, Futakava
kétágú folyója kíséri utunk.
Alig hagyjuk el Siraszukát,
máris Furiszode,
a kimonó ujja fogad.
Arai kikötőjében már kürtöl a hajónk:
irány Hamaguri,
a sült kagylók városa,
ezt árulják a parton mindenütt.
egész úton ezt rágcsáltuk mi is,
sietve a fenyődombi Hamamacu iránt.Maeokától Nadzsimi három mérföld,
ez itt a gondűző szerelem földje,
hol minden megfizethető,
csoda, gyönyör és élvezet,
amit asszony csak adni tud.Hajnalra kelve innen is továbbindul hajónk
Kakegavától Nisszakáig visz a víz,
a Mosolyok hegye mellé,
s valóban mosolyogó nép lakja
e páfránysüteménytől illatozó lankát.Óigava, a mi legnagyobb folyónk neve,
partján büszke Kosina trónol.
bábud, ha földre lép, nincs tovább,
a következő körből kizártad magad.Vizek vidéke, boldog Debana, Simada,
hol nyolcvan patak öleli a tengert.
Kanájánál két álló nap veszteglünk,
s mekkora szerencse, ez a tétovázás
hét vagy nyolc pontot jelent nekünk.
Lilaakáccal fürtös Fudzsieda,
a szomszédban Szeto és Okabe,
kedvelt híres étel ezen a vidéken,
omló tűzpiros rizzsel púpozza a tálad.
Ucujamabéban a tíz édes gombóc
az utazót új ízek örömével várja.Lábunk elfáradt, pénzünk elgurult,
gurul, gurul, el Labda állomásig.
Egyet, kettőt, hármat, s majd négyet dobunk,
hogy megpihenjünk Edzsiri állomáson.
Okicu kikötőbe innen már rövid út vezet,
hullámcsapkodta tengerpart ölén.A Fenyves-réten fenyőkrém íze vár,
s a Aomi-templom fölött
a kelő hold fénye mutatja utunk.
Jui, Kanbara, Josivara hármasa
nyárson sült angolna illatával vár,
húsa elomlik a szádban,
íze a mennybe repít.Nyergeld a lovat gyorsan,
estére már Misima városa vár
s három lépésre tőle
égretörő hegyek ölében
Hakone, a japáni gyöngyszem.
De ha hibázol, bűnhődsz is érte,
léphetsz Kjótóba vissza, s kezdhetsz elölről mindent.A játék néha megjutalmaz,
ha nincsen akadály, vágtatsz tovább.
Odavara, Óiszo, Hiracuka,
s aztán a híres Fudzsiszava.
Nem pihenünk meg Tocuka állomásán,
a szép Kanagavát is odahagyjuk.
Kavaszaki aztán Sinagava,
s messziről Edo kapuja tárul.Hejhó, mi történt, ide nézzetek!
A mi kiasszonykánk elsőként ért célba!
Átlépte Edo város küszöbét,
s most örül, nevet, ugrándozik, boldog,
az arca rózsás, mint az edói cseresznyevirág.
CSIKAMACU
MONZAEMON (1653–1724) a japán drámaírás legkiemelkedőbb
alakja, a japán Shakespeare.
Eleinte bábszínpadok
számára készített darabokat, melyek neve japánul: dzsóruri.
A
dzsóruri drámai feszültségű, narrátor által énekelve előadott lírai
történet,
melyet zenészek játéka kísér. Csikamacu kilencven történelmi
és huszonnégy
társadalmi dráma szerzője, melyeket később
kabuki színpadokon is előadtak.
Inkább tragédiákat írt, de egyik
legszebb vígjátéka A tanbai Jószaku éji dala,
melyet 1708-ban
mutattak be. Ebben a darabban egy társasjáték segítségével
végigjárhatjuk
a híres Tokaidó útvonalat, amely Kiotót kötötte össze
Edóval,
a mai Tokióval, s melynek ötvenhárom postakocsi állomása
volt. A képzeletbeli
utazás során nemcsak a különös tájakat
ismerhetjük meg, hanem bepillanthatunk
a XVII. századi Japán
hétköznapjaiba is. A Tokaidó útvonal állomásait Hirosige
csodálatos
életképei is megörökítették.
PDF: Peter Oswald: Versekkel kártyázó szép hölgyek (Fair Ladies at a Game of Poem Cards)
Verses színmű Monzaemon Chikamatsu 18. századi bunraku darabja alapján
Fordította: Nádasdy Ádám
Bárka Színház, Budapest, 1999
Hajónapló, a Bárka Józsefvárosi Szíház Kht. lapja, V. évf., 2000/1. 1-45. oldal
