Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
A bambusz (zhu) Kínában
A bambusz Kína egyik legfontosabb növénye, gyakorta "Kína barátjának" is nevezik. Ez az a növény, amelyet a legsokoldalúbban használnak fel, a gyékény-, kosárfonástól, a sétapálcától, a hangszereken, bútorokon keresztül egészen a házépítésig szinte kimeríthetetlen azon termékek száma, amelyekhez kiváló alapanyagul szolgál. Bambuszcsíkokra írták a kínai műveltség legkorábbi műveit, melyeket összefűzve, tekercsekben tároltak. Az egyik legkorábbi (Zhou-kori) krónika címében is megőrizte a bambusz ilyen célra történő hasznosítását: Bambusz-évkönyvek (Zhu shu jinian). Bambuszból készül pl. az ecset nyele, ezért az írástudók, kalligráfusok, festők mindig nagy tisztelettel viseltettek a bambusszal szemben. A piktúrában ugyancsak előszeretettel örökítették meg ezt izgalmas festői témát kínáló növényt. A költészetben is gyakorta megjelenik, a Song-kori Su Dongpo az egyik legismertebb költő, aki számtalan versében örökítette meg a bambusz báját, szépségét, lenyűgöző rendületlenségét. A gyermekek kedvelt játékszere volt az ún. "bambusz-ló" (zhuma), melynek képi szerepeltetése az ifjúságra, a gyerekkorra utal. A bambusz levele azért konyul le, mert belül (ti. a szíve) üreges, üres, épp ezért a tökéletes megnyugvás, a kiürített elme jelképe is egyben. Örökzöld növény lévén a szilvafa és a fenyő mellett a "hideg három barátja" (barát, a három) néven ismert csoport tagja, melyek mindegyike a magányos, állhatatosság jelkép növénye. A kínai nyelvben a bambusz jelenésű zhu és a "kívánni" zhu homonima, épp ezért előszeretettel szerepeltetik üdvözlőképeken a különböző jókívánságok kifejezésére. A bambusz és a szilvaág együtt szerepelve a férjre és a feleségre utal. A bambusz köztudomás szerint nagyon ritkán - fajtától függően 18-60 évenként - virágzik, épp ezért, ha a kínaiak azt mondják: "majd ha a bambusz virágzik", ez annyit tesz, hogy sohanapján.
Lásd még a "bambusz" címszót!
