Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Samuel White Baker

(szül. 1821. jún. 8. London, Anglia - megh. 1893. dec. 30. Sanford Orleigh, Devon), angol felfedező, aki John Hanning Speke-kel együtt hozzájárult a Nílus forrásainak felfedezéséhez.

Baker kereskedőcsaládban született. Az indiai-óceáni Mauritius szigetén (1843-45) és Ceylonon (1846-55) élt, majd utazásokat tett a Közel-Keleten (1856-60). 1861-ben a magyar Sass Flórával (későbbi második feleségével) Afrikába ment, s kb. egy év alatt beutazta a Nílus mellékfolyóit az etiópiai és a szudáni határ környékén. Speke térképeit felhasználva 1863 februárjában expedíciót indított a Nílus forrásának felkutatására. 1864 márciusában Baker megállapította, hogy a forrás tulajdonképpen a mai Uganda és Zaire határán elterülő tó, amelyet Albert Nyanzának (Albert-tónak) nevezett el. 1865-ben tért vissza Angliába, ahol érdemeiért egy évvel később lovaggá ütötték.

1869-ben Egyiptom oszmán alkirálya, Iszmáíl pasa felkérte, hogy vezessen katonai expedíciót a Nílus egyenlítői területére, ahol a felfedezőnek sikerült megszüntetnie a rabszolgakereskedelmet, s olyan területeket annektálnia, amelyeknek négy évre ő lett a főkormányzója.

Főbb művei: The Rifle and the Hound in Ceylon (A puska és a vadászkutya Ceylonon; 1854), The Nile Tributaries of Abyssinia (A Nílus mellékfolyói Abesszíniában; 1867).