Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Srí Aurobindo (Aurobindo Ghose)
eredeti nevén AUROBINDO GHÓSZE, az Aurobindo más írásmóddal ARAVINDA, (szül. 1872. aug. 15. Calcutta, India - megh. 1950. dec. 5. Pondicherry) látnok, költő, indiai nacionalista, kidolgozta a lelki fejlődés általi kozmikus üdvösség filozófiáját.
Aurobindo neveltetése egy keresztény szerzetesi iskolában kezdődött Dardjeeilingben, és már fiatalon Angliába küldték továbbtanulásra. A Cambridge-i Egyetem diákjaként jártasságot szerzett két klasszikus és három modern európai nyelvben. Miután 1882-ben visszatért Indiába, különféle adminisztratív és tanári állásokat töltött be Barodában és Calcuttában. Majd a hazai kultúra felé fordult, s elmélyülten tanulmányozni kezdte a jógát és az indiai nyelveket, beleértve a klasszikus szanszkritot is.
Az 1902-1910-es évek viharosak voltak Aurobindo életében, mivel eldöntötte, hogy küzdeni fog India felszabadításáért az angol „radzs” (uralom) alól. Politikai tevékenysége és forradalmi írásai miatt 1908-ban bebörtönözték. Két évvel később megszökött Brit-Indiából, és a francia gyarmaton, a délkelet-indiai Pondichéryn (ma Pondicherry) keresett menedéket. Itt saját filozófiája kifejtésének szentelte életének hátralevő részét. Asramot (lelki otthont) alapított, s ez a lelki fejlődést szolgáló nemzetközi kulturális központ a világ minden részéről vonzott tanulókat.
Aurobindo kozmikus üdvösségelmélete eszerint a Brahmával való egyesülés útja kettős úton vagy csatornán történik: a megvilágosítás felülről jön (tézis), a lelki megértés pedig (a felsőbb értelem) jóga-megvilágosodás révén igyekszik alulról fölfelé jutni (antitézis). Ha ez a két erő találkozik, megvalósul a gnosztikus egyén (szintézis). Ez a jóga-megvilágosodás meghaladja mind az értelmet, mind az intuíciót, s végül elvezeti az egyént odáig, hogy megszabaduljon az individuális kötöttségektől, s ha ez általánossá válik, talán az egész emberiség eljut a moksához (a felszabaduláshoz). Aurobindo tehát megalkotta az üdvösség dialektikus formáját, nemcsak az egyén, hanem az egész emberiség számára.
Ez a terjedelmes, összetett és néha kaotikus irodalmi munkásság magába foglal filozófiai elmélkedést, költészetet, játékot és egyéb műveket: The Life Divine (Az isteni élet; 1940); The Human Cycle (Az emberi ciklus; 1949); The Ideal of Human Unity (Az emberi egység eszménye; 1949); On the Veda (A Védáról; 1956); Collected Poems and Plays (Összegyűjtött versek és színművek; 1942); Essays ont the Gita (Tanulmányok a Gítáról; 1928); The Synthesis of Yoga (A jóga szintézise; 1948), és Savitri: A Legend and a Symbol (Szávitrí: Legenda és szimbólum; 1950).
