Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Srí Aurobindo (Aurobindo Ghose)

eredeti nevén AUROBINDO GHÓSZE, az Aurobindo más írásmóddal ARAVINDA, (szül. 1872. aug. 15. Calcutta, India - megh. 1950. dec. 5. Pondicherry) látnok, költő, indiai nacionalista, kidolgozta a lelki fejlődés általi kozmikus üdvösség filozófiáját.

Aurobindo neveltetése egy keresztény szerzetesi iskolában kezdődött Dardjeeilingben, és már fiatalon Angliába küldték továbbtanulásra. A Cambridge-i Egyetem diákjaként jártasságot szerzett két klasszikus és három modern európai nyelvben. Miután 1882-ben visszatért Indiába, különféle adminisztratív és tanári állásokat töltött be Barodában és Calcuttában. Majd a hazai kultúra felé fordult, s elmélyülten tanulmányozni kezdte a jógát és az indiai nyelveket, beleértve a klasszikus szanszkritot is.

Az 1902-1910-es évek viharosak voltak Aurobindo életében, mivel eldöntötte, hogy küzdeni fog India felszabadításáért az angol „radzs” (uralom) alól. Politikai tevékenysége és forradalmi írásai miatt 1908-ban bebörtönözték. Két évvel később megszökött Brit-Indiából, és a francia gyarmaton, a délkelet-indiai Pondichéryn (ma Pondicherry) keresett menedéket. Itt saját filozófiája kifejtésének szentelte életének hátralevő részét. Asramot (lelki otthont) alapított, s ez a lelki fejlődést szolgáló nemzetközi kulturális központ a világ minden részéről vonzott tanulókat.

Aurobindo kozmikus üdvösségelmélete eszerint a Brahmával való egyesülés útja kettős úton vagy csatornán történik: a megvilágosítás felülről jön (tézis), a lelki megértés pedig (a felsőbb értelem) jóga-megvilágosodás révén igyekszik alulról fölfelé jutni (antitézis). Ha ez a két erő találkozik, megvalósul a gnosztikus egyén (szintézis). Ez a jóga-megvilágosodás meghaladja mind az értelmet, mind az intuíciót, s végül elvezeti az egyént odáig, hogy megszabaduljon az individuális kötöttségektől, s ha ez általánossá válik, talán az egész emberiség eljut a moksához (a felszabaduláshoz). Aurobindo tehát megalkotta az üdvösség dialektikus formáját, nemcsak az egyén, hanem az egész emberiség számára.

Ez a terjedelmes, összetett és néha kaotikus irodalmi munkásság magába foglal filozófiai elmélkedést, költészetet, játékot és egyéb műveket: The Life Divine (Az isteni élet; 1940); The Human Cycle (Az emberi ciklus; 1949); The Ideal of Human Unity (Az emberi egység eszménye; 1949); On the Veda (A Védáról; 1956); Collected Poems and Plays (Összegyűjtött versek és színművek; 1942); Essays ont the Gita (Tanulmányok a Gítáról; 1928); The Synthesis of Yoga (A jóga szintézise; 1948), és Savitri: A Legend and a Symbol (Szávitrí: Legenda és szimbólum; 1950).

Sri Aurobindo elmélkedései