Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Kemal Atatürk

(török: „Kemal, a törökök atyja”), eredeti nevén MUSTAFA KEMAL, másképpen MUSTAFA KEMAL PASA (szül. 1881. Szaloniki [Thesszaloniki], Görögország - megh. 1938. nov. 10. Isztambul, Törökország), katona, államférfi és reformer, a Török Köztársaság megalapítója és első elnöke (1923-38). Modernizálta országa jogi és oktatási rendszerét, és ösztönözte az európai életforma átvételét (latin betŰs török ábécé és európai stílusú névhasználat).

Ifjúsága és neveltetése. Apja, Ali Riza a orosz-török háború (1877-78) idején a szaloniki helyi milícia hadnagya volt.

Ali Riza meghalt, amikor Mustafa még csak hétéves volt, ennek ellenére komoly hatással volt fia jellemének alakulására. Mustafa születésekor apja a kardját a gyermek bölcsője fölé függesztette, és ezzel a katonai szolgálatnak szentelte. Ali Riza gondoskodott arról, hogy fia nevelése modern, világi iskolában kezdődjék, nem pedig egyháziban, ahogy anyja, Zübeyde Hanim szerette volna. Ali Riza ezzel elindította fiát a modernizáció útján, amiért Mustafa örökké hálás volt neki.

Mustafa a középiskolában, matematikatanárától kapta a Kemal - jelentése: „a tökéletes” - ragadványnevet. 1895-ben a monasztiri (ma Bitola, Macedónia) katonai iskolába került. 1899 márciusában az isztambuli katonai akadémia hallgatója lett. Harmadéves korában részt vett egy II. Abdülhamid szultán despotizmusa elleni titkos újság szerkesztésében. Leleplezése ellenére lehetőséget kapott tanulmányai befejezésére, és 1902-ben, 450 társa közül az első 10 között, hadnagyként végzett. Ezután a vezérkari akadémia hallgatója lett. Tanulmányait 1905-ben, az 57 fős évfolyamból ötödikként, századosi rangban fejezte be. Ő volt a birodalom egyik vezető fiatal tisztje.

Katonai pályafutása. Katonai karrierje már a kezdetekor csaknem véget is ért. Tiszttársaival, titkos összejöveteleken, a birodalomban elkövetett politikai visszaélésekről folytatott eszmecserét. Feljelentették őket, és a csoport tagjait szétszórták a birodalom különböző részeibe. Mustafa Kemal az 5. hadsereghez, Damaszkuszba került. Itt ismét titkos csoport, „A haza és szabadság szövetsége” szervezésében vett részt.

1907-ben Szalonikibe helyezték, ahol csatlakozott az egyik legfontosabb kormányellenes csoporthoz, az Egység és haladáshoz (Ittihad veterakki), amely kapcsolatban állt a nacionalista és reformista „ifjútörök” mozgalommal.

Az isztambuli reakciós gárdacsapatok 1909. április 13-án kitört lázadására válaszként, a Szalonikiben állomásozó csapatok és tisztjeik - köztük Enver (Enver pasa), Mustafa Kemal későbbi vetélytársa - április 23-án bevonultak a fővárosba. Az Egység és haladás lemondatta II. Abdülhamid szultánt.

Mustafa Kemal állásfoglalásával, mely szerint a katonáknak ki kell vonulniuk a politikából, még jobban maga ellen hangolta Envert és az Egység és haladás vezetőit. A fiatal tiszt ezután katonai ügyek felé fordult, gyalogsági kiképző kézikönyvet fordított németből törökre, presztízse a hadseregen belül egyre növekedett.

1912-ben, az első balkáni háborúban, melynek során az Oszmán Birodalom európai területeinek nagy részét elveszítette, a Dardanellákat védő Gallipoli-félsziget parancsnoka volt.

A második balkáni háború (1913. június-július) után Mustafa Kemal bulgáriai katonai attasé lett. Itt alezredessé léptették elő.

Az Oszmán Birodalom a központi hatalmak oldalán lépett be az I. világháborúba. Mustafa Kemalt a Gallipoli-félszigeten szerveződő 19. hadosztály élére állították. Az 1915 februárja és 1916 januárja között lezajlott gallipoli ütközetben visszaverte a szövetségesek partraszállási kísérleteit és megvédte a Dardanellákat. Repesztalálat érte, de a repesz megakadt a zubbonya zsebében lévő órában. „Isztambul megmentőjének” kiáltották ki, és 1915 júniusában ezredessé léptették elő.

1916-ban az orosz frontra küldték. Tábornokká nevezték ki, és egyúttal a pasa címet is megkapta. Ő volt az egyetlen török tábornok, aki a keleti fronton győzelmet aratott az oroszok felett. Később az év folyamán átvette a délkelet-anatóliai 2. hadsereg parancsnokságát. 1917-ben Mustafát Szíria és Irak oszmán tartományaiba, az Egyiptomból előretörő brit csapatok ellen küldték.

A harcnak az 1918. október 30-án aláírt mudroszi fegyverszünet vetett véget. Enver és társai Németországba menekültek, a szultán pedig a szövetségesek felé fordult.

Nacionalista mozgalom és függetlenségi háború. A szövetségesek (franciák, olaszok, görögök) már a békekötés előtt befolyásuk és ellenőrzésük növelését tűzték ki célul, és anarchiától tartva, a rend helyreállítását követelték a szultántól. Mustafa Kemal a 3. hadsereg főfelügyelőjeként teljhatalmat kapott Anatóliában.

1918 decemberében a szövetségesek elfoglalták Isztambul egy részét és katonai közigazgatást vezettek be, majd további török területeket szálltak meg.

1919. május 19-én Mustafa Kemal partraszállt Samsun fekete-tengeri kikötőjében. Ezt a napot tekintik a modern török történelem kezdetének (amikor egyszer később Mustafa Kemalt életrajzi adatairól kérdezték, születése napjaként 1919. május 19-ét adta meg). Mustafa Kemal - mellőzve hivatali feladatát a rend helyreállítására - Amasyába ment, ahol beszédet mondott és a szultánt a szövetségesek foglyának nevezte. A szövetségesek követelésére a szultán leváltotta és köröztette (Mustafa Kemal maga is lemondott), de Erzurumban Kazim Karabekir tábornok rendelkezésére bocsátotta az irányítása alatt álló 15. hadsereg 18 000 katonáját.

1919. július 23-ra Kazim Erzurumban összehívta a jogaikért küzdő szervezetek kongresszusát. Mustafa Kemalt a kongresszus elnökévé választották. A hat keleti tartomány által elfogadott záródokumentum (a „nemzeti szerződés”) deklarálta a mudroszi fegyverszünet idején fennállt oszmán határok sérthetetlenségét. Ideiglenes kormány alakult, melynek feje Mustafa Kemal lett. A Sivasba összehívott nemzeti kongresszus ratifikálta az okmányt. Mustafa Kemal leleplezte az ellene irányuló kormányakciókat. Új kormány alakult, amely rokonszenvezett a nacionalista mozgalommal, és visszaadta Mustafa Kemal katonai rangját.

További belpolitikai harcok után az isztambuli kormány lemondott. Választásokat tartottak, és a Nagy Nemzetgyűlés által kinevezett ideiglenes kormány székhelye az Isztambultól 480 km-re fekvő, szultáni és szövetségesi befolyástól is mentes Ankara lett. Az isztambuli nacionalista kormányt a szövetségesek megbuktatták, és az új reakciós kormányzat távollétében halálra ítéltette Mustafa Kemalt. A Nagy Nemzetgyűlés viszont 1920. április 23-án Mustafa Kemalt választotta elnökéül.

1920. augusztus 10-én a szultán aláírta a sévres-i szerződést, amely jelentősen csökkentette az oszmán állam területét, és Örményországot függetlenné nyilvánította. Mustafa Kemal elutasította a szerződést, és szovjet katonai támogatással a görögök és az új örmény állam ellen vonult. A magára maradt Örményország kapitulált. Az alexandropoli és moszkvai béke kijelölte Törökország keleti határait az Arpa és az Aras (Araksz) folyónál.

Az Ankara felé előnyomuló görögöket 1921. január 10-én az első, majd 1921. március 27. és április 1. között a második Inönü menti csatában megállították. Az 1921. júliusi görög támadás azonban visszaszorította őket a Sakarya folyóhoz. A nemzetgyűlésben Mustafa Kemal - Kazim által vezetett - ellenzéke, a vereségben bízva, azt követelte, hogy ő vegye át a háború irányítását. Mustafa elvállalta, és a Sakarya menti ütközetben, 1921. augusztus 23. és szeptember 13. között legyőzte, majd az 1922. augusztus 26-ától szeptember 9-éig tartó offenzíva során Izmirig szorította vissza a görögöket.

1922. november 1-jén Mustafa Kemal javaslatára a nemzetgyűlés megszüntette a szultánságot. A szövetségesekkel folytatott tárgyalások 1923. július 24-én a lausanne-i szerződésben a Marica folyóban szabták meg Törökország európai határát.

A nacionalisták október 2-án elfoglalták Isztambult, és október 29-én kikiáltották a Török Köztársaságot.

A Török Köztársaság. Mustafa Kemal ezután életét annak szentelte, hogy országát Európába vezesse. Ezt szolgálta az 1924. augusztus 9-én megalakult Köztársasági Néppárt. 1925. március 23-án felszámolták a kalifátus XVI. sz. óta fennálló intézményét, ezt az egyházi iskolák és bíróságok megszüntetése követte. A reform fontos lépése volt az arab helyett a latin ábécé kötelezővé tétele 1928 novemberében, és a nyugati típusú családnevek felvétele 1934-ben. A nők 1934-től választók és választhatók lettek. Eltörölték a többnejűséget, a házasság és a válás pedig polgári jogi aktus lett. Mustafa Kemalnak a nemzetgyűlés az Atatürk („a törökök atyja”) nevet adta.

Élete vége felé eltávolodott az emberektől, és az isztambuli Dolmabahçe Palotába, a szultánok korábbi rezidenciájába húzódott vissza. Mindig sokat ivott és keveset evett, és ez kikezdte egészségét. Májzsugorodását későn ismerték fel, és 1938 novemberében meghalt.

 

Kerekesházy József: AZ IGAZI KEMÁL: EGY KÖZTÁRSASÁG SZÜLETÉSE. Első kiadás: Pantheon, Budapest, 1943. Második kiadás: Terebess Kiadó, Budapest, 2000. > HTML > PDF