Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Asóka
más írásmóddal ASHOKA (megh. Kr. e. 238? India), az indiai Maurja-dinasztia utolsó jelentős császára. Uralkodása alatt (Kr. e. 265-238 k.) minden erejével támogatta a buddhizmust, s ezzel elősegítette a vallás további terjedését Indiában. A keleti parton fekvő Kalinga tartomány sikeres, de véres elfoglalását követően Asóka lemondott a fegyveres hódításról, és olyan politikát alkalmazott, amelyet ő „dharma” (itt: a világrendnek megfelelő, helyes életelvek) általi hódításnak nevezett.
Tanításának és cselekedeteinek általa fontosnak tartott tényeit úgy tárta a nagy nyilvánosság elé, hogy erre alkalmas helyeken sziklákra és oszlopokra vésette őket. Ezek a feliratok - a Szikla-nyilatkozatok és Oszlop-nyilatkozatok (pl. a Sarnathban [Szárnáth] talált oroszlános oszlopfő, amely India nemzeti jelképe lett) - értékes információval szolgálnak a nagy király életéről és tetteiről. Közvetlen és őszinte hangvételük nagyban valószínűsíti igazságtartalmukat.
Saját beszámolója szerint uralkodásának 8. évében foglalta el a Kaling-földet. A szenvedés, amit a háború okozott a leigázott népnek, olyan bűntudatot ébresztett benne, hogy felhagyott a fegyveres hódítással. Ebben az időben ismerte meg és fogadta el a buddhizmust. Elhatározta, hogy a dharma szerint fog élni és prédikálni, s így szolgálja alattvalóit és az egész emberiséget.
Ahogy Asóka többször is megfogalmazta, a dharmán az őszinteség, igazmondás, könyörület, részvét, jóakarat, erőszakmentesség, tapintat, „kevés bűn, sok jótett”, mértékletesség, szerénység és állatszeretet erényeinek hathatós gyakorlását értette. Nem valamiféle sajátos vallásos hitet és imádatot tanított, és nem hirdetett filozófiai tanokat. Csak hittársainak beszélt a buddhizmusról, más vallásúaknak sohasem.
Minden hitfelekezet iránt tiszteletet tanúsított, és teljes szabadságot adott nekik, hogy hitelveik szerint éljenek, csak belső értékeik gyarapítására buzdította őket. Figyelmeztetett mások hitének tiszteletben tartására, jó oldalaik dicséretére és arra, hogy tartózkodjanak mások nézeteinek indulatos, ellenséges bírálatától.
A dharma gyakorlati megvalósítása érdekében Asóka időnként körutakat tett, falusi embereknek hirdette a dharma tanait, és enyhítette szenvedésüket; magas rangú tisztviselőinek hivatali kötelességük végzése mellett ugyanezt parancsolta meg; figyelmeztette hivatalnokait, hogy mindig ismerjék jól a köznép örömét és bánatát, az igazságszolgáltatásban pedig gyorsak és pártatlanok legyenek. A főtisztviselők egy külön csoportját, a „dharma-minisztereket” a dharma szerint végzett munka serkentésével, a nyomorúság enyhítésével s azzal bízta meg, hogy legyenek figyelemmel a nők, a peremvidékeken élők, a különféle vallási közösségek sajátos igényeire. Elrendelte, hogy a közjót érintő fejleményeket mindig jelentsék neki. Kijelentette, hogy az egyetlen dicsőség, amire vágyik, hogy népét a dharma ösvényein vezethesse.
A közösséget szolgáló intézkedései közé tartozott még a kórházak létesítése és a gyógyszerellátás megszervezése emberek és állatok számára, út menti fák és ligetek ültetése, kutak ásása, pihenőhelyek és itatók létesítése. A nyilvános kicsapongást és az állatkínzást tiltó törvényeket is hozott.
Asóka halála után a Maurja-birodalom szétesett, a király munkáját senki sem folytatta. Emléke a megvalósítandó célokban és magasztos eszményeiben él tovább.
A buddhizmusért tett szolgálatai voltak a legmaradandóbbak. Számos „sztúpát” (temetkezési emlékdombot, emlékművet) és kolostort épített. Kemény kézzel próbálta megakadályozni a renden (a buddhista vallási közösségen) belüli szakadásokat, s követőinek a szent szövegek tanulmányozását írta elő. A ceyloni Mahávamsza krónikában feljegyzett hagyomány szerint, amikor az egyház úgy döntött, hogy térítő prédikátorokat küld külföldre, Asóka lelkesen segített nekik, és saját fiát és lányát is elküldte Ceylon szigetére misszionáriusnak. Asóka támogatásának köszönhetően a buddhizmus, amely addig néhány vidékre korlátozódó kis szekta volt, egész Indiában és később az ország határain túl is elterjedt.
Az alábbi idézet jól illusztrálja Asóka vezérlő szellemét: „Minden ember a gyermekem. Ahogy saját gyermekeimnek azt kívánom, hogy ennek s a következő világnak minden java és boldogsága az övék legyen, ezt kívánom minden más embernek is.”
