Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Asóka
RENDELETEI
Forrás: http://bocs.hu/asoka/
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

II. a rendeletek keletkezésének az alkalma és célja: a kalingai háború, asóka belső átalakulása, a dharma elfogadásának eszméje

III. A dharma tárgya és elsajátítása

IV. a dharma elsajátításának az útjai

V. A dharma természete

VI. a dharma alkalmazása

Részlet Jules Bloch: Les Inscriptions d'Asoka
(1950, Paris, Édition "Les belles Lettres") bevezetéséből

Földünk szuverén uralkodói közül senki nem írt hasonlót, mint a XIII Szikla-rendelet. Két analóg szöveget azért meg lehet említeni, ezek is buddhista sugallatra készültek, Kínában illetve Tibetben.

Az egyik Tai-tsong-Tang 628-ban nyilatkozatában megbánja, hogy saját kezével ölt meg több mint ezer áldozatot, 630-ban templomot építtetett a csatatéren, hogy megbékítse a halott katonák lelkét, beleértve az ellenség katonáit is.

Jobban egyezik Asoka szellemével Kua-tseu tibeti kormányzónak 800 körül kelt nyilatozata. Tetteit formálisan megbánja és feloldozást kér Tuen-huang kínai szerzetes révén: "Véres háború, véget vet mások életének, elpusztítja a falvakat; a kolostorokat lerombolják, a szent szövegeket, az ikonokat elpusztítják, ... a derék embereket bántalmazzák és megalázzák, a lakoságot bot és ostor zabolázza meg. ... Ilyenek azok a bűnök, amelyeket jelenlegi élete, vagy számos előző élete során elkövetett, elkövettetett vagy jóváhagyott. Ezentúl mindörökre véget vet az ilyen bűnöknek és a jövő végezetéig nem követi el többé.

ELŐSZÓ

A tudás hatalom, amint Francis Bacon több mint háromszáz évvel ezelőtt megállapította. A tudomány haladásával a kommunikáció lett mind a hatalom, mind a tudás eszköze. Korunk számos látszólagos ellentmondása összefoglalható abban az ellentmondásban, ami egyrészt a tudomány és a technológia által rendelkezésünkre bocsátott kommunikációs eszközök számának erős növekedése, másrészt a politikai érintkezés, a gazdasági kapcsolatok és a kulturális befolyás megakadályozására emelt gátak között fennáll. A kommunikáció lényeges a tudományos kutatás számára, a demokrácia számára pedig fontos mint a politikai és társadalmi együttműködés eszköze. A tudomány haladása anyagokat és eszközöket biztosított az ember gondjainak a megoldására; emellett lehetővé tette a tömegpusztító fegyverek előállítását s ugyanakkor a különféle politikai intézmények egy sor korlátozást vezettek be a kutatással és kommunikációval szemben. A demokrácia fejlődése indokolja azt a reményt, hogy az emberiség meglelte az eszközöket önmaga kormányzására, az egyéni szabadság és az emberi jogok elősegítésére, a közjó érdekében. A különböző politikai és társadalmi viszonyok között más és más módon alkalmazott és manipulált tömegtájékoztatási eszközöket úgy működtetik, hogy azok csökkentsék a szabad tájékozódáshoz szükséges sokféleséget és türelmet.

A civilizáció és a társadalom gondjai jórészt hatalmi kérdések, a politikai és gazdasági hatalom kérdései. Mégis a béke és a jólét nem biztosítható pusztán politikai tárgyalások és gazdasági megállapodások révén. Ha az igazságot és a lelki értékeket csak a hatalom eszközeiként kezelik, azokat a hatalom fanatizmussá változtatja, s az igazságról alkotott egyetlen nézetet a korlátlan hatalom fölhasználásával rákényszerítik az emberekre. Korunk fanatizmusának sok oka van. Az egyik gyakori példa, a valódi vagy ok nélküli félelem egy ellentétes esztelen fanatizmustól. A fanatizmussal való szembeszállás is fanatizmust szül. A hatalmak összeütközésében a türelem gyengeségnek tűnik; mégis csak a türelem nyújt ésszerű lehetőséget a szervezett esztelen összecsapások helyett. A fanatizmus oka, a félelem és feszültség mélyében a gondolkodás és a kultúra más történelmi hagyományairól való tudatlanság. Az első világháború befejeződése óta az emberek bezárultak különböző fokú elszigeteltségük révén sajátos nemzeti és kulturális hagyományaikba. Ebben az időszakban a politikai gondolkodás gyakran olyan filozófiákon alapult, amelyek nem engedtek teret a gondolkodásbeli eltéréseknek és nem tisztelték mások gondolkodását. Dicsőítették az erőt és az erőszakot, kialakították azt a fölfogást, hogy az embert teljes mértékben gazdasági szükségletei határozzák meg; minden más értéket ideológiává kicsinyítettek, amelyek révén az emberek befolyásolhatók és megtéveszthetők.

A politikai hatalomra való törekvés és a gazdasági javak felhalmozása a civilizáció történelmének nem az egyedüli vagy uralkodó tárgyköre. A birodalmakat legyőzték és azok darabokra estek széjjel; osztályok és népek uralmat szereztek más emberek felett és elűzték őket. Valójában ezen mozgások többek voltak puszta hatalmi összeütközéseknél és befolyásolták ezeket a növekedés és pusztulás más egyidejű folyamatai (s viszont), - a vallások elterjedtek, majd hanyatlottak. A kultúráknak széles humanisztikus és spirituális megnyilvánulásai voltak, majd ezek önző és anyagelvű célokká alakultak át. Az értelmet tisztelték, mert hatékonyan feltárta és működtette az igazságot, bár sejtették, hogy az az önbecsapás eszköze az ésszerűsítésben valamint az ideológiák manipulálása. Az epikus és tragikus költők leírták a hűség összeütközéseit amely során a hatalom szembekerült más értékekkel és gyakran behódolt azoknak. A próféták és a teológusok a jótékonyságban, az emberszeretetben és a szentségben találták meg ösztönzőiket és a világi értékektől az örök értékek felé fordultak. Az erkölcstanítók a gazdagságon, hírnéven és gyönyörön, valamint az önző érdekeken túlmutató késztetése az örök értékeket kereste. A politikai bölcselők az ésszerűségben és a rendben keresték az intézmények és a politika alapjait. A hatalom megragadását jelentő forradalommal szemben minden kultúrában voltak emberek, akik egy sokkal mélyebb forradalom révén visszavonultak a világtól vallásos, intellektuális és jóléti közösségeik felépítése érdekében, hogy azok más fajta értékei csökkentsék a hatalom és az anyagi nyereség iránti vágyat. A hatalmukban biztos embereknek meg kell állniuk és meg kell fontolniuk, hogy az emberiség előrejutása érdekében a hatalom milyen eszközöket alkalmazhat.

Asokának ebben az új kiadásban bemutatott Rendeletei kiváló gyakorlati példákat adnak a hatalom és más értékek közötti kölcsönhatásokra. Olyan ember nyilatkozatai, akinek nagy volt a hatalma, de megváltozott a tudata/lelkiállapota. Ezek bemutatják a hatalomnak a kulturális, a társadalmi és az erkölcsi értékek általi egyetemes átalakulását. Egyetemességük túlterjed a nemzeti és kulturális határokon: egy megállapodás alapján létrejövő kölcsönös egyetértésre és bizalomra törekednek és olyan eszméket fejeznek ki, amelyek felidézik más elmélkedő hatalmasságok, mint például Marcus Aurelius gondolatait. Ezeket az eszméket elnyomta a hatalom embertelen tevékenysége. Ezek a rendeletek egyetemesek, átlépik az osztályok határait: úgy kezelik az emberiséget, mint egy családot, amelyben gazdagnak és szegénynek, hatalmasnak és egyszerűnek hasonló a kötelessége és azonos a jutalma. Egyetemességük túllépi a törvény és a fegyelem korlátait: összekötik a hatalom, valamint a nevelés és meditáció közreműködését és szeretettel, ésszerűséggel, türelemmel átalakítják a jogot.

Asóka uralkodó volt és hódító, akit egy rövid és véres kalingai háború után lesújtott a bűnbánata. Ezen bűnbánat következtében filozófusként mutatta be saját magát - politikai filozófusként, aki önmagát nyilatkozataiban és törvényeiben fejezte ki. Az eszméit és céljait hirdető Szikla-rendeletekkel országát összekötötte a szomszédaival és a határ menti alattvalóival. Birodalma fontos helyein Oszlop-rendeleteket állított föl, hogy kifejezze erkölcsi és társadalmi céljait, Barlang-rendeleteiben helyeket jelölt ki a vallási szertartások céljaira. Erkölcs-filozófus volt, aki a fegyverek győzelmét a Dharma győzelmével, igazságossággal és erkölcsiséggel helyettesítette. Vallási vezető volt, aki a külső szertartásoktól a belső meditáció felé s az átmeneti birtoklástól az örök igazságok felé fordult. Azonban mindenekfelett tanító volt, különösen a megértés és a türelem tanítója.

Asóka egyetlen szóban összegezi a tanítását, s ez a "Dharma". A rendeletei világossá teszik azon vélekedését, hogy küldetésének célja a Dharma meghatározása, nyilvánossá tétele és hirdetése. Tanításának erejét és eredetiségét hangsúlyozza ezen bizonytalan kifejezésnek általa adott értelmezése. A "Dharma" a vallás és a jámborság {piety} fölfogását és forrását jelenti; e mellett az etika és a moralitás elveit és előírásait is. A vallás és az erkölcsiség kérdéseinek alapvető voltát világosan mutatják a tanításaira vonatkozó különféle eltérő értelmezések. Sokszor úgy tartják, hogy Asóka Dharma-fölfogása lényegében hindu tanítás egy buddhista árnyalattal; máskor pedig, hogy az alapvetően buddhista tan a brahman eszmékkel szemben. Olykor úgy vélik, hogy tanítása az erkölcsiség szektás korlátoktól megszabadított általánosítása és következésképpen a Dharma értelmezései, mint "a jámborság törvényei" {piety} és "az erkölcsiség törvényei" {morality}, - félrevezetőek. Ez ellentmondás, ami megcáfolja a Rendeletek alapvető tanításait. Asóka figyelemre méltó világossággal fölismerte az erkölcsi élet különféle vonatkozásainak kölcsönhatását: az visszatükröződik az ember életszakaszai által meghatározott kötelességeiben; a mindenség alapvető rendjében és az ezen rendben észlelt igazságban. Az az emberek közti kapcsolatot jelenti a családokban, a közösségekben, vallásokban és nemzetekben. Az azonos a különféle kultúrákban és vallásokban eltérő módon kifejezésre jutó alapvető fölfogással, amely a kölcsönös béke és egyetértés alapja. Útmutató a cselekvéshez, az önmegvalósításhoz és boldogsághoz; cselekvés révén lehet eljutni hozzá, fejleszthető tanítással, megvédhető szankciókkal, viszont alapot ad a politikához, a neveléshez és az igazságossághoz; fölfedezhető önvizsgálattal, meditációval és megtéréssel, s maga után vonja a lemondást mindarról, ami vele összeegyezhetetlen.

A Dharma hindu fölfogása egy életszabályra összpontosít, amely minden egyes ember kasztjához és rangjához alkalmazkodik s ez meghatározza teljes erkölcsi, társadalmi és vallási kötelezettségét. Minden kasztnak megvan a saját Dharmája, de a Dharma egyben az erkölcsi rend és az igazság is, rta vagy satya, az isteneket meghaladva és őrizve általuk. A Dharma buddhista fölfogása eltávolodik a Dharma abszolút igazságot és legmagasabb realitást jelentő teológiai és metafizikai szemléletétől, az a természet törvényeire és az emberi viszonyok terén való működésére összpontosít. A Dharma a Királyok Királya és egy dolog vagy egy személy tulajdonságaiban, indítékában, okában nyilvánul meg. Asóka fölfogása szerint a Dharma elkülönül a kaszt-megkülönböztetéstől, a vallásos szertartásoktól és a teológiai dogmáktól. Asóka Dharmára vonatkozó tana megfosztja azt az ember életútjára vonatkozó misztikus értelmezésektől; ez az újjászületésről, a szenvedés négy nemes igazságáról és a Nirvánában való megszabadulás útjának buddhista tanából fejlődött ki. Az ő Dharmája a tisztánlátástól és a tudati változástól függ; alkalmazható az egyéni cselekvésekre és az emberi viszonyokra; megtalálja a célját a boldogságban ezen a világon és az égben.

Asóka saját Dharma iránti érdeklődését a kalingai háború erőszakos és kegyetlen tettei miatti bűnbánatának tulajdonítja. A háborúról való gondolatai miatt változott meg a tudata/szíve/lelkiállapota és ez sugallta Rendeleteinek a kibocsátását, gondoskodva egy erkölcsi reformról. Az érdeklődése mindvégig gyakorlati jellegű. A Dharma tanulmányozásának, a Dharma szerinti cselekvésnek, a Dharma lélekbe vésésének szentelte magát. Ez a három elválaszthatatlan egymástól - a Dharma tanulmányozása a Dharmát megfogható tettekké változtatja; a Dharma szerinti cselekvés példával szolgál a bevésésre; a Dharma bevésése, bár az függ az utasításoktól, felülvizsgálattól, az igazgatástól és intézményektől, végül is csak meditációval és tanulással érhető el.

A Dharma tanulmányozása a cselekvés szokásos elveit átalakító magatartások és mozgató erők tanulmányozását jelenti. Asokának a háborúval kapcsolatos gondolatai tudati/lelkiállapotbeli változást okoztak és ez biztosította számára az erkölcsi újításai során alkalmazott fölismerést. A háború erkölcsi egyenértékét akkor találta meg, amikor a győzelemre törekvő, erőszakos késztetését megsemmisítette a vágya az erkölcs győzelme iránt (Dharma-vijaya). Ebben a folyamatban a rossz és a jó cselekedetek egyaránt átalakultak. Így a bőkezűség erény, de minden más ajándék lényegtelen, ha összehasonlítjuk az erkölcsösséggel (Dharma-dana). Az erkölcsiség ajándéka viszont sugallja a gazdagság erkölcsön alapuló fölosztását (Dharma-samvibhaga), az erkölcsön alapuló emberi kapcsolatokat (Dharma-samstava), az emberek közötti, erkölcsön alapuló testvériséget (Dharma-sambandha). Hasonló módon a vallásban meg van a szentségek helye, de a Dharma szentsége (Dharma-mangala) jelentéktelenné tesz minden más rítust és szentséget. A gyönyör a cselekvés természetes indítéka, de az igazi gyönyör az erkölcsiségben van (Dharma-rati), ezért Asóka felhagyott a szokásos királyi kéjutazásokkal az erkölcsi kirándulások kedvéért (Dharma-yatras). A jog megalapozásának és végrehajtásának az erkölcsiségen kell alapulnia, ezért Asóka átalakította igazgatási rendszerét, megalkotta a magas rangú tisztségviselők új osztályát, megbízva őket az erkölcsiség hirdetésével és felügyeletével (Dharma-mahamatras). A feladatuk volt, hogy elvezessék az embereket az erkölcshöz való kötődéshez és az annak megfelelő cselekvéshez, valamint a már az erkölcshöz kötődő (Dharma-yukta) emberek erkölcsiségének a fokozásához (Dharma-vrddhi). Az erkölcshöz kötődő (Dharma-yukta) emberek között vannak, akik az erkölcsre hajlamosak (Dharma-nisrita), vagy akik megalapozottan erkölcsösek (Dharma-adhisthita), és akik helyesen ragaszkodnak a könyörületességhez (danasamyukta). Ahogyan olvassuk a Rendeleteket, Asóka erkölcsi tanulmányának a nyelvi célja nyilvánvalóvá válik a "Dharma" szó más szavakkal való társításában. Ez a Dharmának cselekvésre való alkalmazását vagy motívumát határozza meg, s a Dharma maga is átalakul ebben a meghatározásban. Asóka megállapítása céljának három kiterjedéséről ugyanazt a megoldást használja, hogy kifejezze odaadását a Dharma tanulmányozása (Dharma-palana), a Dharma szerinti cselekvés (Dharma-karma) és a Dharma bevévése (Dharma-anusisti) iránt. (???)

A Dharma tanulmányozása nem csupán a Dharmának megfelelő megfogható cselekvés alapja; az cselekvés is. Cselekedet, amelyik befolyásolja a saját elveit. A Dharma tanulmányozása révén megtisztul a hitünk, visszatér a morális cselekvés alapját képező önvizsgálathoz és az erkölcsi haladás eszközét képező cselekvéshez. A saját magunkról alkotott tudás elvezet az utak különbözőségének a fölismeréséhez, amely révén eljuthatunk saját Dharma-értelmezésünkhöz. Ez a fölismerés türelmet nyújt nekünk és az élet szentségét, az elvek erejét adja. A mások iránti tisztelet törekvéseink és hitünk következménye és egyben forrása is. A Dharma győzelme biztosítja a bepillantást a valódi dicsőségbe. A Dharma ajándéka az emberiséggel való testvériség fényében megmutatja az anyagi birtoklás és anyagi ajándékok értelmét. A Dharma iránti odaadás irányt mutat minden törvényhez és eszközöket ad ahhoz, hogy összekapcsoljuk a fizikai jólétet a boldogsággal. Az erkölcsiségbe való bepillantás és odaadás alapján a Dharmát meghatározzák egy ember cselekedetei és az emberek közötti viszonyok. A Dharma, az egyénben néhány bűnből és sok jó cselekedetből áll, a rossz és az indulatok (düh, kegyetlenség, harag, gőg, irigység) elkerüléséből, továbbá: kedvesség, nagylelkűség, igazságosság, belső és külső tisztaság, szíves magatartás, életszentség, a pénz-költés és birtoklás elkerülése, önuralom, együttérzés, hála és odaadás gyakorlásából. Ezek az erkölcsiséghez való kötődés és az iránta való szeretet megnyilvánulásai. A Dharma, az emberi kapcsolatokban erkölcsi törvény alakját ölti, amelyet a Rendeletek többször is megismételnek: engedelmesség az anya, az apa, az idősek, a tanítók, a hatóság iránt; a tanítók iránti tiszteletadás; a papi rendekhez tartozók, az aszkéták, a rokonok, a rabszolgák és a szolgálók, a szegények, a szerencsétlenek, a barátok, az ismerősök, a szomszédok megfelelő kezelése; nagylelkűség az aszkétákkal, barátokkal, társakkal, rokonokkal és idősekkel szemben; tartózkodás az élőlények elpusztításától.

Az erkölcsiség tanulmányozásának és az annak megfelelő cselekvésnek eredete Asóka szerint az erkölcsi nevelés. Az erkölcsi nevelésnek két eszköze van - az előírások és a meditáció. Az előírás önmagában hatástalan, ha valaki nem vizsgálja önmagát és tetteinek a következményeit, ha nem fordul a lelkifurdalás és megtérés szándékát hordozó alapvető késztetések felé, ha nem folytat a megértés és cél alapját képező elmélkedést saját magáról. Asokánál az erkölcs elsajátítása sugalmazás és kényszer, eszmei példa és igazgatási szankció érzékeny és okos együttese. Intézményesítette az erkölcsi tisztségviselőket s megbízta őket a tanítással, büntetések kiszabásával, kitüntetések és ajándékok adományozásával; más tisztségviselők feladatává az erkölcsiség ellenőrzését tette. Néhány rendelet a tisztségviselőknek adott tanítás, amelyekben mindennapi nyelven elmondja nekik, hogy mit ítél jónak, hogy annak alapján cselekedjenek, s a végrehajtásnál megfelelő eszközöket használjanak. Kinyilatkoztatja a buddhizmus iránti hűségét, az erkölcsiségről szóló buddhista szövegek alapján megfogalmazza a saját jegyzékét, fölszólítja a szerzeteseket és az apácákat, hogy tanulmányozzák azt. Türelmet hirdet az összes vallás iránt, megbecsülést minden ember és a gyerekei iránt, bizalmon és erkölcsiségen alapuló egyetértésre törekszik a közeli és távoli országokkal. Gondoskodik népének egészségéről és jólétéről, jogi újításokat vezet be, biztosítja a vallási szertartások szükségleteit is. Kihirdeti, hogy kész megbocsátani az ellene irányuló támadásokat, de leszögezi, hogy hatalmában áll azt megtorolni, ha a támadó magatartása nem javul vagy a támadás megbocsáthatatlan. Előírásokat, politikai elveket és büntetéseket hirdet ki. Felismeri a megegyezés fontosságát és bízik abban, hogy a példamutatása sokkal hatékonyabb lesz, mint a hatalma és túl fog terjedni az idő és a birodalmi határok korlátain.

Asóka Rendeletei az irodalom részét képezik minden olyan kultúrában, amelyik a hatalom célját nem az emberek feletti uralomban és a javak fölhalmozásában látja, hanem az én legyőzésében, a többi emberrel való egyetértésben és az igazságról való elmélkedésben, az ésszerűség és a jó cselekedetek keretein belül. Ez olykor a művészetekben és a költészetben jut kifejezésre; máskor a vallási meditációban, filozófiai gondolkodásban, a humanisztikus vagy tudományos kutatásban. Olykor megjelenhet azon tevékenységekben, amelyek az emberi jólét fejlesztése és irányítása számára szükséges mechanizmusokhoz és anyagokhoz kapcsolódnak. Ezek az eszmék olykor Isten városát teremtik meg, a szellemtudományok köztársaságát, az emberiség birodalmát vagy egy, az ember városának bűneitől és vetélkedéstől mentes tudományos akadémiát. Olykor lefekteti a bölcseket, szenteket, az alázatos vagy bűnös embereket irányító alapelveket, hogy megvédje őket a szerencse forgandóságával és a hatalom fenyegetésével szemben. Olykor éleslátást és késztetést ad, amelyek révén az emberi közösségek átalakulnak és az emberi lények felszabadulnak más társadalmakban nem is sejtett és elérhetetlen lehetőségek megvalósítására.

Mai világunkban ezen irodalom klasszikusai új fontosságot és erőt nyerhetnek. Felidézhetik számunkra a különféle vélemények iránti türelem eszméjét és utat nyithatnak olyan közösségek kialakítására, amelyek ereje a sokféleségből és a szabadságból ered. Egy ilyen közösség fölismeri egy hasonló, türelmen és sokféleségen alapuló világközösség lehetőségeit, amelyet a világ jelenlegi helyzete által előírt felelősségérzet irányít.

A kommunikáció fejlődése elkerülhetetlenné tesz valamilyen világközösséget. A költők, szentek, filozófusok és államférfik fölismeréseiből eredő türelem, ésszerűség, szeretet és érzékenység eszközöket fog biztosítani egy hiteles kommunikáción alapuló valódi közösséghez. Egy ilyen felismerés nem fog fegyvert adni a hatalomért való küzdelemhez, ami szintén a kommunikáció fejlődésének a következménye. A hatalomért való küzdelmek során ritkán győzedelmeskedik valamelyik ellenfél - a győztes és a vesztes egyaránt rendszerint feledésbe merül vagy lerombolandó emlékművé válik. A béke, a rend és az egyetértés megsemmisíti az okaikat.

Richard McKeon

Előhang

Asóka Rendeletei ezen kiadásának két célja van: a Rendeletek közzététele egyszerű angol nyelven és a tanítások érthető sorrendben való bemutatása. A rendeleteknek sok fordítása áll az olvasó rendelkezésére. Azonban a legtöbb esetben a fordítók arra törekedtek, hogy hűek maradjanak az olykor töredékes szövegekhez, hogy visszaadják az eredeti nyelvét és kifejezési módját, hogy visszatükrözzék az időszak légkörét és magatartását. Ez gátolta őket abban, hogy gondolataihoz illő módon fejezzék ki Asóka magas eszményeit és egyenes módszereit. Ez a fordítás arra törekszik, hogy a Rendeleteket korszerű kifejezésekkel adja tovább, torzítások és anakronizmusok nélkül. Elkerüli a régies és elavult kifejezéseket, világossá teszi a feltételezett értelmeket és a hipotetikus kapcsolatokat, amelyek a sokkal inkább betű szerinti és óvatosabb változatokban jelen vannak.

A Rendeleteket általában a régészeti jelleg és a földrajzi hely szerint sorolják fel - Szikla-rendeletek, Oszlop-rendeletek, Barlang-rendeletek. Ebben a kiadásban más a sorrend: I: Asóka leírása a rendeletekről, azok egymáshoz és a körülményekhez való viszonyai. II: Számadása a Kalinga-háborúban szerzett tapasztalatairól, amelyek elvezették őt a Rendeletekben leírt politikához. III: Asóka célja a Dharma vagy az erkölcsiség terjesztésében. IV: Ezen politika terjesztésében használt módszerei. V: Dharma-értelmezése. VI: A Dharma egyetemes és eseti alkalmazása.

Ezen elrendezés olyan eszközről kíván gondoskodni az olvasó számára, amely segítségével eljuthat a Rendeletek egyéni értelmezéséhez, azok jelentőségéhez, ahelyett hogy egy rendszert alkotna azokból vagy tantételt olvasna ki belőlük. A Rendeletek önmagukért szóljanak. Mindegyik Rendelet a teljességében le van fordítva. A hosszabb Rendeletek közül négyet, a VII. Oszlop-rendeletet, az V. és X. Szikla-rendeletet és a Maski Szikla-rendeletet részekre bontottuk, hogy megfeleljenek az elrendezésnek, azonban legnagyobb részüket egy egységben nyomtattuk, akkor is, ha a tartalmuk túllépi annak a résznek a határait, ahová elhelyeztük. A tartalomra vonatkozó táblázatban világosan bemutatjuk az elhelyezést és a négy széjjelválasztott rendelet részeinek a viszonyulásait. A Rendeletek újra-elrendezése könnyebbé kell, hogy tegye azoknak mint Rendeleteknek a megértését - a működést, a célt, a föltételezést - ahelyett, hogy átalakítanák azokat egy erkölcsi törvénykönyvvé, filozófiai rendszerré vagy vallásos credóvá. A Rendeletekre vonatkozó további felvilágosítások találhatók a Bevezetésben; s Asóka Dharma-fogalmáról való elmélkedések az Előszóban.

Asóka Rendeletei fontosak mai világunkban is. Asóka szemben találta magát a társadalmi osztályok, vallási szekták, népek és nemzetek közti feszültség és félelem kérdésével. Hatékony politikát keresett a háború elkerülésére, s hogy növelje az emberi jólétet és boldogságot. Arra törekedett, hogy nem hódításokra, hanem az erkölcsre, a Dharmára támaszkodva alapozza meg az egész emberiség közösségét. Meg kívánta tisztítani a vallási szertartásokat és ki akarta küszöbölni a tantételekről való vitákat, a szektás türelmetlenséget, fölismerve a Dharma eltérő értelmezése mellett is létező erkölcsi ideál azonosságát. Azt akarta, hogy ne az előírásokkal és parancsokkal javítsák az erkölcsi gyakorlatot (ezeket kevéssé értékelte) - hanem meditáció és egyetértés révén. Segítségükkel kívánta átalakítani az egész erkölcsiséget, politikát és vallást két kölcsönösen összefüggő kötelezettséggé: ezek a mások iránti tisztelet és a jó cselekedetek. Asóka erről a kérdésről igen széles földrajzi keretek között gondolkodott - ez felölelte nem csak India egészét, hanem háromezer mérfölddel túlterjedt a határain. A gond ma az egész emberiség gondja, az ember birodalmáé, a világ közösségéé. Ez, miként Asóka fölismerte, a közösség alapját szolgáló közös törekvés tisztázásának és a hitek pluralizmusa megteremtésének a morális problémája. A közös cél inkább a javulás és az egyesítés alapja mint a korlátozás és széthúzás oka.

Köszönetünket fejezzük ki kollégáinknak az International Institute of Philosophy-ban: Raymond Klibansky professzornak (McGill University, Montreal, Canada), A.J. Ayernek (University College, London, England), Julius Ebbinghausnak (Marburg, Germany), Dr. A.C. Ewingnek (Cambridge, England) a fordítás átnézéséért és bírálatukért.

Átnéztük az alábbi szövegeket, az olvasó a Rendeletek más változataiért és megjegyzésekért ezekhez fordulhat:

B.M. Barua, Asoka and His Inscriptions (Calcutta: New Age Publishers, 1946).
Jules Bloch, Les Inscriptions d´Asoka (Paris: "Les Belles Lettres", 1950)
E. Hultzsch, Inscriptions of Asoka, Corpus Inscriptionum Indicarum, Vol.I. (Oxford: Clarendon Press, 1925)
Radhakumud Mookerji, Asoka (London: Macmillan & Co., 1928)
G. Srinivasa Murti and A.N. Krishna Aiyangar, The Edicts of Asoka (Priyadarsin) (2nd ed.; Madras:Adyar Library, 1951)
Ramavatara Sarma, Piyadasi Inscriptions (Patna, 1917)
W. Schumacher, Die Edikte des Kaisers Asoka (1948)
Amulyachandra Sen, Asoka´s Edicts (Calcutta: Indian Publicity Society, 1956)
D.C. Sircar, Inscriptions of Asoka, (Delhi: Government of Indian Publications Division, 1957)
Vincent A. Smith, Asoka: The Buddhist Emperor of India (3rd ed.; Oxford: Clarendon Press, 1920).
A.C. Woolner, Asoka Text and Glossary, Vols. I-II (Oxford: Oxford University Press, 1924).

Konzultálva Dr. A.N. Upadhye M.A., D. Litt., szanszkrit és prakrit professzorral (Rajaram College, Kolhapur) átnéztük az eredeti szöveget és elkészítettük a saját változatunkat, figyelembe véve a létező fordításokat. Shri K.V. Raghavacher, M.A., Assistant Professor of Philology, Maharaja´s College, Mysore, igen segítőkész volt a szöveg elkészítése során. Georg V. Bobrinskoy és Dr. Hans von Buitenen (University of Chicago) sok javaslatot és bíráló megjegyzést tett, amiből nagy hasznunk volt.

Asóka Rendeleteinek a kiadása az International Institute of Philosophy által tervezett szöveggyűjtemények részét képezi. Annak címe "Filozófia és világ-közösség". A szöveggyűjteményeket a lehető legtöbb nyelvre szeretnénk lefordítani és kiadni. A gyűjtemény szerkesztőbizottsága: G. Calogero (Róma), J Ebbinghaus (Marburg-Lahn), R. Klibansky (Montreal), elnök, J. Lameere (Brussels) és R. McKeon (Chicago). A sorozat első kötete John Locke: A letter concerning Toleration (Levél a türelemről). Asóka Rendeletei ezen angol fordítása a sorozat második kötete.

Az International Institute of Philosophy anyagilag támogatta a kézirat elkészítését és az Asóka Rendeletei közlését, amit biztosított az International Federation of Philosophical Societies, az International Council for Philosophy and Humanistic Studies szíves támogatása.

N.A. Nikam
Richard McKeon
Mysore University és University of Chicago

Bevezetés

Asóka, India egyik legnagyobb uralkodója (i.e kb. 274-232), a Maurya dinasztia alapítójának, Chandragupta Mauryának az unokája volt. A történelmi följegyzések szegényessége miatt nehéz fölidézni az indiai történelem legkiemelkedőbb alakjainak a pályafutását és személyiségét. A Chandragupta birodalom alapításának ideje (ie.322) közel egybeesik Nagy Sándor halálának időpontjával (i.e. 323). A görög és római történészek írásaiban fennmaradt Megathene, Seleucus követe egy jelentésének a töredéke a chandragupták udvaráról és hivataláról, viszont az első jelentést Asóka uralkodásáról Ceylon és India buddhista krónikásainak a feljegyzéseiben találjuk meg. Asóka azonban ránk hagyta följegyzéseit, amelyekről azt remélte, hogy örökké fenn fognak maradni. Ezek kőbe vésett szövegek, amelyeket nem önmagának állított, nem a hőstetteiről szóló emlékművek, hanem a tapasztalatairól közhírré tett erkölcsi törvények és a meditációról szóló beszámolók. Ezekből származtak a magyarázatok és az utasítások. Ő a föliratokat olykor erkölcsi szövegként (Dharma-lipi), máskor erkölcsi nyilatkozatként (Dharma-sravana) említi és kifejezi azon reményét, hogy azok fenn fognak maradni, hogy sugallatot és segítséget nyújtsanak utódainak és az embereknek.

A feljegyzések fennmaradtak. Asóka halála után 50 évvel vége szakadt a Maurya ház uralmának, tehát leszármazottait a följegyzések már nem segítették. Nem szolgáltak viselkedési útmutatóként sem, mert kibetűzhetetlenné váltak, amikor az emberek már nem beszélték többé a prakrit nyelvjárást és az Asokával kapcsolatos korai hagyományok kevéssé utaltak a feliratok tartalmára. Két híres kínai buddhista zarándok, akik meglátogatták Indiát, Fa Hien (A.D. 401-10) és Hiuen Tsang (vagy Yuan Chwang, i.sz. 629-45) leírták Asóka palotájának maradványait és más épületeket, de jelentésüket kiszínezik a legendák és semmilyen rokonságot nem mutatnak a Rendeletekkel. Fa Hien hat oszlopot látott, Hiuen Tsang 15-öt; néhány - négy vagy öt - valószínűleg azonosítható a létező oszlopokkal, mások eltűntek. Asóka felirat nélküli és feliratos oszlopokat is emeltetett és a ma ismert feliratos oszlopok közül csak kettő azonosítható biztosan a Hiuan Tsang által leírtakkal. A Meerutnál és Topranál állított oszlopokat Sultan Diruz Sah (1351-88) Delhibe vitette. A Kausambinál állított oszlopot - feltehetően Akbar - Allahabadba szállította. Azonban a lakosság központjainak a változása és az őserdő terjedése miatt a legtöbb fölirat elveszett és az eredeti helyük feledésbe merült.

Asóka Rendeleteiről mindezek következtében csak az újabb időkben szereztünk tudomást. Az első modern jelentés egy oszlop-rendeletről Tieffenthaler atyától, egy római katolikus paptól származik, aki 1756-ban Delhiben megvizsgálta a Meerut-oszlop darabjait. Asóka-szöveget először 1837-ben James Prinsep fejtett meg. Azóta a szövegeket újra fölfedezték, kiadták és magyarázták. Annak az embernek a jelleme, aki a Rendeleteket kibocsátotta, világosan és élesen jelenik meg: bölcsessége gyakorlati okosságával párosult; abban az időben egyedülálló és a későbbi hatalmasságok által felül nem múlt türelemmel rendelkezett, amely erkölcsi megkülönböztetéssel és igazgatási döntésekkel társult. Törődött népének anyagi jólétével és boldogságával s ehhez az a vágy járult, hogy megjavítsa az erkölcsi szemléletmódot és csökkentse az anyagi birtoklásra, tekintélyre és gyönyörök hajszolására való törekvéseket. Testvériséget érzett minden ember iránt, figyelemmel volt minden élőlényre s ez azon meggyőződéséhez társult, hogy az embereknek különféle utakon kell közeledniük a céljaikhoz és békében kell élniük egymással. A Rendeletek nagyon sajátos volta arra csábította a magyarázókat, hogy hasonlóságokat találjanak Asóka és más vallásos misszionáriusok, szektás hercegek, birodalomépítő, szervező vagy filozófus királyok között. Mindezektől való eltérése nem kevésbé fontos, mint a megfigyelt hasonlóságok.

Az Asokáról szóló korai följegyzések befolyásolták a Rendeletek értelmezését, annak ellenére, hogy az elmondott események és a belőlük kialakított jellem jórészt ellentmond a Rendeleteknek. Azok nem rendelkeznek független történelmi bizonyítékokkal és valószínűtlenek. Arról szólnak, hogy áttért a buddhista hitre egy fiatal, kegyetlen zsarnok, aki kimondhatatlan rémtetteket követett el, meggyilkoltatott 100 fivére közül 99-t, majd a buddhizmust terjesztette mind Indiában, mind Ceylonon. Ennek következtében már nem úgy ismerték, mint Gonosz Asokát, hanem ehelyett a Dharma királyának (Dharmaraja) nevezték. A rendeletek Asóka áttéréséről szólnak és arról, hogy világi tanítvány lett. Ő azonban nem annyira egyetlen hit misszionáriusa, mint inkább a minden hit iránti türelem képviselője volt, s a Buddhizmus iránti lelkesedéséből az következett, hogy felhívta a buddhisták figyelmét a Dharma tanulmányozásának a fontosságára és a romboló széthúzások elkerülésére.

Összehasonlították Dáviddal és Salamonnal, Izrael királyaival. Ő azonban nem folytatott egy sor háborút - mint Dávid - a szomszédai ellen, nem szervezett hadsereget és államigazgatást, nem vezetett be újításokat az istentiszteleteken, mint pl. zenét vagy zsoltáréneklést. Ő nem volt - mint Salamon - a gazdagság és a fényűzés iránt érzékkel rendelkező költő és látszólag nem volt Salamonhoz hasonlóam tehetséges a kereskedelem fejlesztésében. Összehasonlították Omar kalifával, aki először ellenezte az iszlámot, majd áttért reá - de ő készítette az első gyűjteményt a Koránból és a meghódított területeken katonai-vallásos birodalmat szervezett. Nagy Konstantin 313-ban kiadta a Milánói Rendeletet, amelyben a Római Birodalom elismerte a kereszténységet és összehívta az első Niceai Zsinatot, azonban nincs okunk föltételezni, hogy ezek egy új erkölcsi meggyőződés következményei lettek volna és kevés az arra utaló jel, hogy az áttérése befolyásolta volna a viselkedését, - valójában ő a haláláig, 337-ig nem vette fel a keresztséget. Ezen felül, a kereszténység a Római Birodalomban jött létre, a buddhizmus Indiából terjedt el.

Egyéb hasonlóságokat keresve, más nagy uralkodók nevét is összekapcsolják Asokáéval - Hammurabiét, Nagy Károlyét és Akbarét. Hammurabi Törvényét, melyet ie. 2100 körül véstek egy diorit-oszlopra, 1901-ben találták meg Susaban. Ez a babilóniai törvény egy jogrendszer, míg Asóka erkölcsi rendszert nyilvánított ki, amely módosította a fennálló jogot és annak a végrehajtását. Nagy Károly megnagyobbította és megszilárdította a frank birodalmat, megkoronázta a római császár és a tudomány védelmezője lett. Akbar megnövelte és megerősítette Indiában a mogul birodalmat, megújította a polgári igazgatást és a jogrendszert s megnövelte a vallási sokféleség iránti türelmet.

Az összevetések kiegészíthetők a platoni filozófus-királlyal és Marcus Aurelius-szal való hasonlósággal. Platon azonban leszögezte, hogy filozófus-király által vezetett köztársaság sosem létezett és nem is létezhetett, míg Asóka, akinek a filozófiája erkölcsi meditációra korlátozódott, a Rendeleteit egy valós, változatos és tökéletlen birodalomra alkalmazta. Marcus Aurelius - úgy tűnik - a sztoikus filozófiát a politikai vezetés okozta feszültség elleni vigaszként alkalmazta, ezzel szemben Asóka erkölcsi törvényei nemcsak önmaga számára képeztek szabályt, hanem alárendeltjei és a népe számára is. Végső összehasonlítás jelent Asóka és Gandhi pályájának összevetése. Ők különféle történelmi időszakokban ébresztették tudatra India népét, hogy egyesített erőfeszítést tegyenek a béke érdekében. Asokát "Jóindulatúnak" nevezték, Gandhit a "Nagy léleknek". Mindketten spirituálissá akarták tenni az államvezetést és a politikát; mindketten az erőszakmentesség eszméjét hirdették; mindketten a jóakarattal és a barátsággal mélyen törődő humanizmust és a kulturális hagyományokat képviselik. Azonban amíg Gandhi elkerülte a politikai hivatalt, hogy követhesse a küldetését, Asóka a legfőbb hatalom gyakorlásában találta meg a föladatát, s azt a hivatalos nyilatkozataiban fejezte ki.

Ha valaki nekifog a Rendeletek olvasásának, azok önmagukért szólnak a monda torzításai és az analógiák figyelemelterelő hatásai ellenére. Rendkívül éles képet festenek, ha határok között is, a kibocsátójukról és a birodalomról, amelyet kormányozott. Ezen felül a bennük fölvetett kérdések, a meghatározott célok és a kihirdetett eszközök annyira egyetemesek, hogy meghaladják saját idejüket és terüket. Mai világunkban különleges jelentőségük és fontosságuk van. Nagyobb összefüggései csak a történelmi körülmények ismeretében ítélhetők meg.

A Rendeleteket aszerint osztályozzák, hogy milyen felszínre vésték be - sziklákra, oszlopokra vagy barlangokba. Ezek a különféle felszínek azonban különféle céloknak feleltek meg és a Rendeletek elhelyezése és tartalma meghatározott mintázatot követ. A Szikla-Rendeletek a birodalom határai mentén vannak, beleértve a két Kalinga-rendeletet a Bengáli öböl két újonnan meghódított területén. A tizennégy Szikla-Rendelet nagyon széles szakterületet fed le, kezdve két Rendeletben az állatok elpusztításával kapcsolatos aggodalommal és az orvosi - jóléti gondoskodással. Ezt követi a Dharma szélesebb erkölcsi alkalmazásának a megfontolása, az igazságszolgáltatás, a Dharma természete és annak hatásai a türelemre, a szertartásokra és a jótékonyságra. Ezeket lezárja a Kalinga elleni háború története és annak hatásai, majd a Rendeletek közti kapcsolatokra vonatkozó megállapítás, amellyel ez a kiadás kezdődik. A két Kalingai-rendelet helyettesít három Rendeletet: a XI. az emberszeretetről és az emberiséghez való kapcsolatról, a XII a vallási türelemről, és a XIII. a kalingai háborúról és az uralkodó tudatának/lelkének/lelki-állapotának megváltozásáról. Ezen két Rendelet címzettjei a meghódított terület tisztségviselői, akik foglalkoznak az erkölcs kérdéseivel, az igazságszolgáltatással valamint a szomszéd népek aggodalmainak csökkentésével és a nemzetközi béke elősegítésével. Az Oszlop-rendeleteket fontos városokban és a birodalom útjai mentén állították fel. Három oszlopot Pataliputrából, Asóka fővárosából a buddhista szent helyekre vezető út mentén találtak a Himalája lábainál. Tartalmuk mintája egyszerűbb: a Dharma természetéről szóló két Rendelettel a kezdődnek, a Dharmához való folyamodással szóló három Rendelettel folytatódnak: a bűn és a szenvedély leküzdéséről, valamint az erkölcs és igazság hirdetéséről, az ünnepek szabályozásáról és az állatok megöléséről, végül az erkölcs terjesztésének eszközeiről szóló Rendelettel zárulnak be (vagy kettővel Topra-oszlop esetében). A Kis Szikla-rendeletek leginkább a birodalom déli és középső részén összpontosulnak. Foglalkoznak Asokának, mint buddhista világi tanítványnak a tevékenységével, egy gyakorlati erkölcsi törvénnyel. Végül, a buddhista szerzeteseknek címzett egyetlen szöveg a III. Kis Szikla-rendelet a Dharmáról szóló buddhista szövegekkel.

Két vagy három Kis Oszlop-rendelet és a két Oszlop-felirat (Nepalban) a buddhizmussal foglalkozik. A Barabar-dombokon található Barlangi Feliratok az esős időszakban a szerzeteseknek menedéket nyújtó helyek rövid felszentelései.

A 14 Szikla-rendeletet hat különböző helyen találták meg bevésve. A 14 közül 11-et és további két járulékos rendeletet (amelyeket olykor XV. és XVI. Rendeletnek vagy Kalingai Rendeleteknek neveznek) a hiányzó három helyén (XI., XII. és XIII. Rendelet), két helységben találták meg. A 14 Szikla-rendelet helyei közül kettő közel van a birodalom nyugati határaihoz az Arab tengernél, Sopara-ban (Bombay államban) és Girnarban, (Saurahtrában). Kettő az északnyugati határ közelében van Mansehrában és Shahbazgarhiban, (Pakisztánban); egy Északon Kalsinál (Uttar Pradeshban); egy Délen Errgudinál (Andhra Pradeshban). A 11 Szikla-rendelet és a Kalinga-rendeletek közül kettő közel van a keleti parthoz a Bengáli öbölben, Dhaulinál és Jaugadá-nál, (Orissában). Ezen 16 Szikla-rendeleten kívül az I. sz. Kis Szikla-rendeletet hét helyen találták meg, India északi részén és Hyderabadban - Bairathnál (Radzsasztánban), Gavimathnál, Maskinál és Palkigundunál (Hyderabadban), Gujarránál (Vindhya Pradeshban), Rupnathnál (Madhya Pradeshban) és Sahasramban (Biharban). Ugyanezt a Rendeletet egy II. sz. Kis Szikla-rendelettel együtt 5 helyen lelték föl Délen - Brahmagirinál, Jatinga-Rame"varánál, Siddapuránál (Mysore), Erragudinál, és Rajula-mandagirinél (Andhrában). Az I. sz. mellett egy III. sz. Kis Szikla-rendeletet találtak Bairatban. A sziklák, ahová a rendeleteket bevésték, közönséges szikladarabok, amelyeket a nagyságuk és kiemelkedő voltuk alapján választottak ki. Különböző mértékben koptak el és a feliratok többé vagy kevésbé megsérültek, egy réteg fölszínről való leválása, elemi vagy emberi behatások révén, beleértve, hogy a rajtuk való ülés kopásokat okozott. A Sopara fölirat esetében a VIII. és IX Szikla-rendeletnek csak darabjai maradtak meg. A fordításokhoz használt szövegek néha egy helyről valók, máskor többről, attól függően, hogy a feliratok mennyire maradtak fönn. Hiányzó részeket olykor más helyeken talált szövegekkel lehetett pótolni.

Az oszlop-rendeletek sorozata hat Rendeletből áll, amelyeket monolit oszlopokba véstek. Ezeket 5 helyen találták meg - Meerutnál (ezt a 14. sz.-ban Delhibe vitték) és Kausambiban (ezt Allahabadba szállították valamikor) (Uttar Pradeshba), valamint Lauriya-Ararajnál, Lauriya Nandangarhnál és Rampurvanál (Biharban). A hatodik oszlopot, amelyre egy hetedik Rendeletet véstek, valamint azokat is, amelyek a többi oszlopokon ott voltak, Toprában (Kelet-Punjabban) állították fel és a 14. században szállították Delhibe. A hat Rendelet szövegei közel azonosak, de több helyen a feliratok nem teljesek vagy nehezen fejthetők meg. Az allahabadi oszlopra, amelyet eredetileg Kausambiban (ma Kosam) állítottak föl, két kiegészítő Rendeletet róttak. Az elsőt olykor I. Kis Oszlop-rendeletnek is nevezik; ez megtalálható Sanchiban (Bhopal állam) és Sarnathban (Uttar Pradesh) is. A feliratok mind a három helyen károsodtak és a szövegeik között jelentős eltérések vannak. A Sarnath Oszlop egy további rendelettel egészül ki, vagy az első folytatásával, ezt néha II. Kis Oszlop-rendeletnek is nevezik. A második kiegészítő Rendeletet az Allahabad-Kosam oszlopon III. Kis Oszlop-rendeletként is említik, megemlékezik Asóka egyik királynőjének az ajándékáról s ezt általában a Királynő rendeletének is nevezik. Végül két oszlopföliratot találtak Nepalban, egyet Rummindei temploma közelében, a Buddha szülőhelyén, a másikat egy Nigali Sagar nevű kis tó közelében, ahol kegyelettel őrzik a korábbi Buddhák között számon tartott Kanakamuninak a maradványait. Asóka sok felirat nélküli oszlopot is felállíttatott, de mint a Rendelet-oszlopok esetében, csak kevés maradt meg. Sok oszlop föliratát nehéz kibetűzni, azonban az oszlopok megjelenése önmagában is meglepő: a törzsük ki van fényesítve egy jellemző maurya kivitelezéssel, aminek a módszere elveszett; monolitok, szokásos módon 40-50 láb magasak (12-15 méter); soknak a tetejére faragott oszlopfő van erősítve - oroszlán (Lauriya-Nandangarh), harang alakú oszlopfő oroszlánnal, vagy a négy oroszlán, amelyeket ma India jelképének használnak (Sanchhi és Sarnath). Egy harang-oszlopfő is van (Rummindei) - míg néhány fölirat nélküli oszlopon egy elefánt vagy egy bika található.

A Barlang-rendeleteket Bihar államban találták meg, a Barabari Dombok gránitjába vájt négy barlang közül háromban; a negyedikben egy, az i.e. 5. századból származó felirat van. A három Asóka-fölirat közül kettő megszenteli a barlangokat mint az Ajivika szekta szerzeteseinek a lakóhelyét. A szektát a Buddha idejében élt vallási vezető, Go"ala, alapította. Három további barlang a Barabari Dombok egy másik helyén, a Nagarjuni Dombon, szintén tartalmaz föliratot. Ezek szintén az Ajivika szekta szerzetesei részére szentelik fel a barlangokat az uralkodó nevében, aki saját magát "Az istenek által szeretettnek" nevezi, de ezeket Asóka unokája, Da"aratha vésette be.

Ebben a kiadásban közöljük az összes Rendeletet, kivéve a Királynő Rendeletét és a Kis Rendeletek néhány változatát. Hat főcím alatt rendeztük el ezeket azzal a szándékkal, hogy az olvasót először Asóka Rendeletekről szóló leírásába vezessük be, azután számadását az okról, a célról és az alkalmazott eszközökről, majd végül a Dharma természetéről adott értelmezését és az alkalmazások részletezését. Négy Rendeletet részekre bontottunk, hogy megfeleljenek ennek az elrendezésnek, de ettől eltekintve a Rendeleteket mint egységeket fordítottuk le. Ha ez az elrendezés elősegíti a Rendeletek első értékelését, akkor a célt szolgálta. Ez nem kell, hogy akadályozza világos benyomásunkat a megjelenés eredeti alakjáról vagy a Rendeletek helyéről. Az alábbi táblázat segítséget nyújt az olvasó számára hogy kapcsolatba hozza a föliratok rendjét a fordítás során alkalmazott sorrenddel.

Több Rendelet megmutatja annak kibocsátása és más események időpontjának az egymáshoz való viszonyát, amilyen pl. Asóka megkoronázása, világi tanítvánnyá válása. Könnyű megállapítani a Rendeletek kibocsátásának az egymásutánját és ennek alapján megállapítható uralkodásának valószínű időrendje (bár nem szükségszerűen ismerjük az egyes föliratok keltezését, mivel Asóka utasítást adott rá, hogy a rendeleteket le kell másolni és be kell vésni, ahol alkalmas kövek és oszlopok vannak). Az első Kis Rendelet említi, hogy két és fél éve világi tanítványként határozottá vált az erőfeszítései során. A XIII. Szikla-rendelet szerint Kalingát nyolc évvel a megkoronázása után foglalta el. A VIII. Szikla-rendelet a Sambodhiba tett látogatását 10 évvel a megkoronázása utáni időre teszi és ez volt a Dharma-útjai közül az első. A III. és IV. Szikla-rendeletet 12 évvel a koronázása után adta ki. Az V. Szikla-rendelet jelzi az erkölcsi kérdésekkel foglalkozó tisztviselők kinevezését (Dharma-mahamatras) 13 évvel a megkoronázása után, tehát ez a felirat nem születhetett meg ezen idő előtt. Az első két barlangi fölirat keltezése a koronázása utáni 12. év., a harmadiké: a 19. év. Az I., IV., V. és VI: oszloprendeletet Asóka 26 évvel a koronázása után bocsátotta ki; a VII. Oszlop-rendeletet 27 évvel. A Purana hagyomány és a pali könyvek szerint az uralkodása 36 vagy 37 évig tartott. Asóka születésének az idejét kb. ie. 304-re teszik, trónra lépése valószínűleg ie. 274-nél nem később történt, megkoronázása nem később ie. 270-nél. A kalingai háború eszerint ie. 262 körül lehetett. Ő valószínűleg korábban áttért a buddhista hitre és elhivatottságának fokozódása a háború idejéből származik. A Dharma-utazások kezdete kb. ie. 260, s ugyanebben az évben adta ki az I., a II. és valószínűleg a III. Kis Szikla-rendeletet. Ezek voltak az első rendeletek. A Kalinga-rendeleteket (XV. és XVI. Szikla-rendelet) ie. 259-ben bocsáthatta ki, de a 14 Szikla-rendelet és a Barabari Dombok két barlangi fölirat kelte ie.258-257. A Dharma tisztségviselőit ie 257-ben iktatta be. A nepáli két emlékoszlopot ie 250-ben állította, az Oszlop-rendeleteket ie 243-242-ben. Asóka halálának időpontját olykor ie. 237-236-ra teszik, máskor ie 232-re, attól függően, hogy az uralkodásának 36-37 évét a trónra lépésétől vagy a megkoronázásától számítják.

Asóka életútja összefüggött egy fontos eseménnyel, az egyetlen katonai fellépésével, a rövid kalingai háborúval, amelyben legyőzte a szomszéd népet. Följegyzi a háború kegyetlenségére bekövetkező mély érzelmi reakcióját és "szívének/tudatának/lelki-állapotának változását". A Rendeletek ezen tanúsága szerint a változás megnyilvánult személyes életében, a királyi háztartás működésében, a kormányzás szervezésében. A Rendeletek, amelyek a változások következményei és megnyilvánulásai, elmondják a Dharma, az erkölcsiség eszméjének minden kiterjedését. A Dharma gondoskodik a személyes viselkedés szabályozásáról, az emberi kapcsolatokról, a politikai igazságosságról, a nemzetközi kapcsolatok elveiről, és a Dharma eltéríti az emberek életét a rossz cselekedetektől, a kölcsönös türelmetlenségtől és a fegyveres összeütközésektől.

Asóka új életmódra kötelezte el magát. Ebben a vallásos, politikai valamint erkölcsi indítékok és célok elkülöníthetetlenül összekapcsolódtak egymással, a vallásos szertartás és a kormányzás az erkölcsi elvek alkalmazása révén átalakult, az etika valóssá vált és a mindennapi cselekvés fontos része lett. Asóka áttérése a buddhista hitre, legalább is világi tanítványkénti elhivatottságának növekedése hozzávetőleg egybeesett a kalingai háború eseményeivel. Küldetésévé vált a Dharma tanulmányozása, a Dharma szerinti cselekvés és a Dharma elsajátítása. Minthogy a Dharma a buddhizmus alapvető fogalma, ezt a törődést a Dharmával - a legendák szellemében, - mint a buddhizmus iránti misszionárius buzgalmat magyarázták. A legendák nem számolnak be a kalingai háborúról és annak hatásairól, de megemlékeznek Asokának a buddhizmus terjesztése érdekében tett erőfeszítéseiről, valamint fiának, Mahendrának és unokájának, Sumanának ceyloni küldetéseiről. Azonban a Dharma a hinduizmusnak és más indiai szektáknak is az alapvető eszméje volt. Asóka távol állt attól, hogy a Dharmát egyetlen vallás elveire és gyakorlatára szűkítse le, a XII. Szikla-rendeletben kinyilvánítja, hogy az összes vallás és szekta művelheti a Dharmát és minden vallás híveiben fejleszteni akarja azt. Ehhez a célhoz hűen a III. Kis Szikla-rendeletben arra tanítja a buddhistákat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a Dharmáról szóló buddhista szövegekre. A VII. Szikla-rendelet bemutatja az országa összes szektája közötti türelmes összhang eszméjét. A Dharma újonnan kinevezett tisztségviselőit azzal bízta meg, hogy ügyeljenek az összes alárendeltjük jólétére, beleértve az egyes szekták - hindu, ajivika, dzsaina és buddhista - sajátos tevékenységére.. Végül két Rendeletben megemlíti, hogy küldöttségeket indított nem csak Ceylonba, hanem öt hellenisztikus görög királyságba, Szíriáról Macedóniáig. A XIII. Szikla-rendelet megörökíti, hogy ezek a népek tájékoztatást kaptak a Dharmáról, a II. Szikla-rendelet pedig, hogy orvosi segítséget nyújtottak nekik. A Rendeletekben a Dharma és a jólét szorosan kapcsolódnak egymáshoz, a Rendeletek hangja és szelleme azt sugallja, hogy az intézkedések célja sokkal inkább a szomszéd országok népei anyagi és lelki állapotának a javítása volt, mint a buddhista vallásra való áttérítésük. A Dharma gyakorlásának a lényegét képezte a vallásos erkölcsiség, az ember istenekhez való viszonya, a szentségről való fölfogás, a többi emberhez való viszony, a jótékonyság. Nemrégiben Kandaharban, Afganisztánban találtak egy rövid föliratot görög és arami nyelven, egy, az állatok megölését tiltó rendeletet, amelynek szándéka azonos az I. Szikla-rendelettel. Kandahar Asóka birodalmán belül volt, annak a területnek a része, amelyet Seleucus Nicator átengedett a nagyapjának. A felirat valószínűsíti Asóka azon szándékát, hogy befolyásolni akarta a hellenisztikus görög királyságokat és világosan mutatja, hogy mekkora mértékben vitték szét a feliratait, hogy a Rendeleteket bevéssék ahol csak lehetséges.

Majdnem ugyanilyen módon Asóka fölhasználta a Dharma eszméjét a birodalom ügyintézésének az ujjászervezésére. A trónra lépése nem volt ellenvélemény mentes; a birodalom kiterjedése hatalmas volt és sok szektára, osztályra és kasztra tagozódott, - erre utalnak a Rendeletek olyan kifejezései, mint "aszkéták és háztulajdonosok", "gazdagok és szegények". Az indiai uralkodók csak a társadalmi zavarok, politikai cselszövések és katonai vetélkedések által korlátozott abszolút uralkodók voltak. Asóka a nagyapjától és az apjától örökölt egy igazgatási rendszert. A Rendeletek eszközével lefektette a törvényeket magyarázatát. Az alárendelt tisztségviselők a saját körzetükben meghatalmazással rendelkeztek, egy olyan rendszeren belül, amelyik biztosította a folyamatos felülvizsgálatot és ellenőrzést. A tisztviselők egy osztálya meg volt bízva az erkölcsi ügyekkel vagy a Dharma ügyeivel és óvintézkedéseket tettek az igazságtalan bebörtönzések és jogtalan kínzások ellen valamint az ítélet végrehajtása előtti fellebbezési lehetőség érdekében. A tisztségviselők foglalkoztak az orvosi segélynyújtással, utakkal, az emberek és állatok számára létesített vízlelőhelyekkel, az árnyat adó fákkal, menedékházakkal. Az egész politikai szervezet alá volt rendelve az erkölcsi törvénynek, megfoghatóan értelmezve a törvényt az emberi és társadalmi viszonyok különféle alakjaira.

Asóka tevékenységeinek a középpontjában az erkölcs állt. Az erkölcs nem egy eszmény prédikációját vagy egy törvénykönyv előírásait jelentette. Asóka azt tanította, hogy a törvény lényege, legyen az vallási vagy politikai, az önmagunkba nézés és a mások iránti tisztelet. A módszer a tanítás volt és bár a tanítás függ előírásoktól és a meditációtól is, meg volt győződve arról, hogy az előírás értéktelen és minden bizalmát a meditációba helyezte. A meditáció az ő véleménye szerint nem elméleti spekuláció vagy misztikus elmélkedés - az valakinek a másokhoz való viszonyában, a belső beállítottságában és külső törekvéseiben nyilvánul meg. A meditáció következtében átalakulás következik be más vágyak és eszmények irányában, az emberi testvériség és méltóság szélesebb és gazdagabb felfogásának a hatására. Ez csökkenti a feszültséget, félelmet és sóvárgást. Sejtteti a felelősség új eszméjét, amelyben a mások iránti türelem nem közöny, hanem a javulás irányába való befolyásolás. Ennek révén bepillanthatunk a politikai és társadalmi viszonyok során alkalmazott új erkölcsi szabályokba. Ezek élesen szemben állnak az erkölcsi magabiztossággal amely másokat a saját értékei alapján ítél meg és a moralizáló csalással, amelyik azt prédikálja, amit nem gyakorol. A történelem nem ad fölvilágosítást arra nézve, hogy Asóka kormányzata miként valósította meg a programot, de a rendeletekben kifejtett alapvető eszmék és gyakorlatok új értelmet és fontosságot kapnak a mi életünk időszakában, amikor az egyének és a nemzetek problémái újra alapvetően erkölcsiek.

I. A rendeletek: a körülményekhez való alkalmazásuk és ismétlődéseik

XIV. Szikla-rendelet

Ezeket a Dharmáról[1] szóló rendeleteket az Istenek által szeretett Priyadarsi[2] Király parancsára vésték be. Az erkölcsi rendeletek közül egyesek erősen, mások kevésbé le vannak rövidítve, továbbiak teljes terjedelműek.

Nem hirdettek ki minden rendeletet az összes helyen, mivel a területeim nagyok. Sok felirat készült el és sok további készítésére fogok utasítást adni.

Egyes rendeleteket újra és újra bevéstek a tanítások varázsa miatt [és abban a reményben hogy] az emberek követni fogják a tanokat, ha ismételten hallják azokat.

Néhány rendeletet nem teljes terjedelmében vésnek be, mivel egyes részeik az adott helyen célszerűtlenek, vagy azért, mert okai voltak a kihagyásnak, vagy az átíró tévedése miatt.

II. A rendeletek keletkezésének az alkalma és célja: a kalingai háború, Asóka belső átalakulása, a Dharma elfogadásának eszméje

XIII. Szikla-rendelet

Az Istenek által szeretett Priyadarsi király uralkodásának nyolcadik évében elfoglalta Kalinga országát. Százötvenezer embert fogságba hurcoltak, százezret megöltek és ennél sokkal többen haltak meg.

Közvetlenül Kalinga elfoglalása után Priyadarsi Király mélyen elkötelezte magát a Dharma tanulmányozása, szeretete és lelkébe vésése iránt.

Az Istenek által szeretettnek, a kalingaiak legyőzőjének most bűntudata van. Emiatt mély szomorúságot érez és sajnálkozik egy korábban meg nem hódított nép legyőzése miatt, ami mészárlást, halált és az emberek elhurcolását hozta magával.

Még egy sokkal fontosabb oka van a Király bűntudatának. A Brahmanok és a Sramanok [papi és aszkéta rendek][3] továbbá más vallások követői és a családapák - akik mindannyian engedelmesek voltak a feljebbvalóik, a szülők és a tanítók iránt, valamint megfelelő udvariassággal és erős odaadással viselkedtek a barátaik, az ismerőseik, a rokonaik, a rabszolgáik és a szolgálóik iránt - mindnyájan szenvedtek a szeretteiket érintő igazságtalanság, mészárlás, elhurcolás miatt. Még azoknak is, akik saját maguk elkerülték a szerencsétlenséget, mély kínlódást okoztak a mélyen szeretett barátaik, ismerőseik, társaik és rokonaik által elszenvedett csapások. Így mindenki osztozik a szerencsétlenségben és ez nyomasztja Priyadarsi Király lelkét.

[Azonkívül a yona-földön (azaz a görögökén) kívül nincs ország, ahol brahmin és buddhista aszkéták ne lennének] és nincs olyan hely, ahol az emberek ne tartoznának egyik vagy másik valláshoz.

Ezért még ha a Kalinga elleni háborúban csak százszor vagy ezerszer kevesebb ember halt volna meg, öletett volna meg vagy hurcoltatott volna el, mint amennyi a valóságban, még az is nyomasztaná a Király lelkét.

Priyadarsi Király most úgy gondolja, hogy ha egy ember rosszat követ is el, meg kell bocsátani neki a megbocsátható rosszat.

Priyadarsi Király arra törekszik, hogy rávegye az uralma alá tartozó erdei népeket [azaz a elfoglalt terület távoli vidékein élő primitív népeket] hogy elfogadják ezt az életmódot és ezt az eszményt. Azonban emlékezteti őket arra, hogy bűnbánata ellenére is gyakorolja a büntető hatalmát, azzal a céllal, hogy rávegye őket a bűnöktől való tartózkodástól és megmenekülhessenek a kivégzéstől.

Mivel Priyadarsi Király kívánja a biztonságot, az önuralmat, a pártatlanságot és vidámságot minden élőlény számára.

Priyadarsi Király az erkölcsi győzelmet [azaz a Dharma győzelmét, Dharma-vijaya] tekinti a legfontosabb győzelemnek. Ő ismételten eljutott ehhez az erkölcsi győzelemhez mind itt, mind a birodalmának a határain túl, akár hatszáz yojana távolságban [kb. 3000 mérföld] élő emberek között, ahol a yona [görög] király, Antiyoka uralkodik; továbbá Antiyoka-n túl, a négy király, Turayama, Antikini, Maka és Alikasudara[4] országában valamint Délen a chola-k és pandya-k között [az indiai félsziget déli csúcsán], olyan messze is, mint Ceylonon.

Itt a Király birodalmában is, a yona nép között [az északnyugati határtartomány lakói, valószínűleg görögök] és a kamboja-k [a yonák szomszédjai], a nabhaka-k és nabhapankti-k között [akik valószínűleg a Himalája menti határnál laktak], a bhoja-k és paitryanika-k, andhra-k és paulinda-k [mind az indiai félsziget népei], gondosan figyelnek a Dharma tanításaira.

Még azokban az országokban is, ahová Priyadarsi Király követei nem jutottak el, az emberek hallottak a Dharmáról, Őfelsége előírásairól valamint a Dharmára vonatkozó utasításairól és maguk is elfogadják és el fogják fogadni a Dharmát.

Győzedelmeskedjék bárhol is a Dharma, megelégedettséget teremt. A megelégedettség szilárdan a Dharma győzelmén alapul [mivel nem váltja ki a győztes és legyőzött szembenállását]. A megelégedettségnek azonban csekély a fontossága. Priyadarsi Király végül is csak a másik világban kerül kapcsolatba a cselekedeteiből származó értékekkel.

A Dharma rendeletei azért vésettek be, hogy fiaim és dédunokáim, akik utánam jönnek, ne gondoljanak új hódításra értékek nyerése érdekében. Ha hódítanak, teljék a kedvük az önmérsékletben és a büntetések enyheségében. Fontolják meg, hogy az erkölcsi győzelem az egyedüli igazi győzelem.

Ez jó, itt és a másik világban. Teljék örömük az erkölcsi örömökben [Dharma-rati]. Mert egyedül az jó, itt és a másik világban.

III. A Dharma tárgya és elsajátítása

IV. Szikla-rendelet

Az elmúlt időben sok évszázadon át terjedt az állatok lemészárlása, az élőlényekkel szembeni kegyetlenség, az udvariatlanság a rokonokkal szemben, tiszteletlenség a papok és aszkéták iránt.

Azonban most, Priyadarsi Királynak a Dharmában szerzett gyakorlata miatt a harci dobok hangja átváltozott a Dharma hívásává [a háborús hívás helyett], megidézve az embereket az istenek versenyszekereinek, az elefántoknak, a tűzijátéknak és más isteni látványoknak a bemutatására.

Priyadarsi Király egyre jobban elsajátította a Dharmát, túlhaladva mindazt ami az évszázadok alatt létezett, tartózkodik az állatok megölésétől és az élőkkel szembeni kegyetlenségtől, jóindulatú az emberi és családi viszonyokban, tiszteli a papokat és az aszkétákat, engedelmességet tanúsít az anya, az apa és az idősebbek iránt.

A Dharma gyakorlását segítették ezen és más utakon. Priyadarsi Király folytatni fogja a Dharma gyakorlatának a segítését. A fiai, az unokái és a dédunokái az idők végezetéig segíteni fogják a Dharma gyakorlását; szilárdan állanak majd a Dharma talaján, tanítani fogják az embereket a Dharmára és az erkölcsös viselkedésre.

A Dharma tanítása a legjobb cselekedet. A Dharma gyakorlása lehetetlen egy erkölcstelen ember számára. Ezen gyakorlás növelése, még a csökkentésének a megakadályozása is dicséretes dolog.

Ez a rendelet azzal a céllal vésetett be, hogy leszármazottaim kapjanak sugallatot arra, miként tevékenykedjenek a Dharma terjedése érdekében és hogy megakadályozzák annak a hanyatlását. Priyadarsi Király 12 évvel a megkoronázása után rendelte el ennek a bevésését.

IV. A Dharma elsajátításának az útjai

1. Asóka gondolatai az erkölcsiség hirdetéséről

VII. oszlop-rendelet

Az Istenek által szeretett Priyadarsi Király így szól:

A múltban a királyok gondolkodtak azon, hogyan növeljék a nép Dharma iránti odaadását, azonban a nép erkölcsisége nem jutott eléggé előre.

Ezzel kapcsolatban Priyadarsi Király így szól:

Ez jutott az eszembe. Minthogy a régi királyok gondolkodtak azon, hogyan növeljék a nép Dharma iránti odaadását, azonban a nép erkölcsisége nem jutott eléggé előre, miként lehet a népet arra rávenni, hogy szigorúan kövessék a Dharmát? Miként lehet megfelelő módon növelni az erkölcsi előrehaladást ? Hogyan tudom felemelni őket a Dharma fejlesztésével?

Folytatva ezt a dolgot Priyadarsi Király így szól:

Ez jutott az eszembe. Kiáltványokat fogok kiadni a Dharmáról és elrendelem, hogy tanításokat adjanak az embereknek a Dharma szellemében. Ezeket a kiáltványokat hallván az emberek alkalmazkodni fognak a Dharmához; föl fognak emelkedni és előre fognak jutni a Dharma fejlesztésével. Ezzel a céllal kiáltványt adtam ki a Dharmáról és intézményesítettem különféle erkölcsi és vallási tanításokat.

A legmagasabb rangú hivatalnokaim, akik sok ember feletti hatalommal rendelkeznek, magyarázni és terjeszteni fogják a Dharma szabályait. Kioktattam a tartományi kormányzókat is, akiknek a gondjaira van bízva sok százezer ember, hogy törődjenek azzal, miként lehet elősegíteni az emberek Dharma iránti odaadását.

Priyadarsi Király így szól:

Ezért erre a következtetésre jutva a Dharmát hirdető oszlopokat állíttattam fel. Kineveztem a Dharma terjesztéséért felelős tisztviselőket, akiknek a neve Dharma-mahamatras. Nyilatkozatokat adtam ki a Dharmáról.

[Itt következik egy szakasz a pihenő házakról, víztárolókról és az utazókról gondoskodó fákról; ezek alább megtalálhatók a VI.B.3. részben. Asóka az erkölcs-felügyelők kötelességeinek részletezésével folytatja.]

Priyadarsi Király így szól:

A Dharma terjesztéséért felelős tisztviselőim az aszkéták és háztulajdonosok segítségére vannak különféle szolgálataikkal és fel vannak hatalmazva rá, hogy foglalkozzanak az összes szektával. Néhányukat utasítottam, hogy nézzenek utána a Samgha [buddhista vallásos rend] ügyeinek, másokat, hogy viseljék a brahmin és ajivika aszkéták gondját, ismét másokat, hogy dolgozzanak a nirganthák [dzsainista szerzetesek] között, s egyeseket, hogy más vallásos szektákkal törődjenek. Így különböző tisztviselők vannak kijelölve, hogy foglalkozzanak a különféle vallások ügyeivel, de a Dharmát terjesztő tisztviselőim az összes szektákkal foglalatoskodnak.

Priyadarsi Király így szól:

Ők és sok más magas rangú risztviselő gondoskodik az általam és a királynők által küldött ajándékok szétosztásáról. Ők különféle módokon jelentkeznek az összes háremem arra méltó címzettjeinél itt [Pataliputraban] és a tartományokban. Azt is elrendeltem, hogy közülük egyesek ellenőrizzék a fiaim és más királynők fiai ajándékainak a szétosztását, azzal a céllal [hogy elősegítsék] a Dharma nemes cselekedeteit, és azok összhangját a Dharma előírásainak megfelelően. Ezek a nemes tettek és ezek összhangja [magukban foglalják] az együttérzést, a nagylelkűséget, az igazmondást, a tisztaságot, a kedvességet és a jóságot.

Priyadarsi király így szól:

Akármilyen jó tetteket cselekedtem, az emberek utánozták és mintaként követték. Így cselekedve előrehaladást értek el és további haladást fognak elérni a szülők és tanítók iránti engedelmességben, az idősebbek tiszteletében, a papok és aszkéták, a szegények és ínségesek, sőt a rabszolgák és szolgálók felé gyakorolt szívességben.

[Következik egy rész a meditációról és az erőszakmentességről; az megtalálható alább az V.1. részben. A VII. oszlop-rendelet ezután a feliratok maradandó minőségének erkölcsi hasznáról szóló megállapítással fejeződik be.]

Ez a Dharmán alapuló rendelet azzal a céllal vésetett be, hogy az fennmaradhasson és kövessék, ameddig a fiaim és dédunokáim [uralkodni fognak], ameddig a nap és a hold [sütni fog]. Annak, aki ragaszkodik hozzá, az ezen a világon és a másikon eléri a boldogságát. Ennek a rendeletnek a bevésését 27 évvel a megkoronázásom után rendeltem el.

A Dharmán alapuló ezen rendeletre vonatkozólag Priyadarsi Király így szól:

Ez az erkölcsről szóló rendelkezés vésettessék be mindenütt, ahol oszlopok vagy kőlapok vannak, hogy mindörökre fennmaradjanak.

VI. oszlop-rendelet

Priyadarsi Király így szól:

Tizenkét évvel a megkoronázásom után elrendeltem a Dharmáról szóló rendeletek bevésését az emberek jóléte és boldogsága érdekében, hogy a Dharmában különös növekedést fölmutatva felhagyjanak a korábbi életmódjukkal.

Amióta az a meggyőződésem, hogy az emberek jóléte és boldogsága csak ezen az úton érhető el, azon gondolkodom, hogy miként teremthetem meg az emberek boldogságát, - nem csak a rokonaim és a főváros lakói számára, hanem mindazok részére, akik távol vannak tőlem. Mindenkivel azonos módon cselekszem.

Hasonló módon minden társadalmi osztályért aggódom.

Továbbá minden vallásos szektát különféle adományokkal jutalmazok. Azonban úgy ítélem, hogy fő kötelességem személyesen meglátogatni [az embereket].

A Dharma ezen rendeletét megkoronázásom után 26 évvel vésettem be .

2. Asóka segítő részvétele a tennivalókban és példaadása

VIII. szikla-rendelet

A múltban a királyok[5] szórakoztató utazásokat tettek (vihar-yatras). Ezeken a kirándulásokon vadásztak és más időtöltéseket engedtek meg maguknak.

Priyadarsi Király azonban tíz évvel a megkoronázása után a bölcsességben megvilágosodott (sambuddha). Azóta a kirándulásai erkölcsi kirándulások (Dharmayatras).

Meglátogatja a papokat és az aszkétákat és megajándékozza őket; meglátogatja az időseket és pénzt ad nekik; meglátogatja a falusi embereket, tanítva nekik a Dharmát és beszélgetve velük.

Priyadarsi Királynak sokkal nagyobb öröme telik ezekben az utazásokban, mint amennyire más utazásokban telhetne.

VI. sziklarendelet

Priyadarsi Király így szól:

A múltban az állam ügyeivel nem foglakoztak és azokról nem tudattak a nap minden órájában. Ezért intézkedtem, hogy a tisztviselők minden időben és mindenhol bejuthassanak hozzám és jelentést tehessenek nekem a népem ügyeiről - ha étkezem, ha a hárememben vagy a belső lakosztályomban vagyok, ha a jószágaimmal foglalkozom, ha sétálok vagy ha vallásos gyakorlatomat végzem. Most mindenhol a nép ügyeivel foglalkozom. És ha egy adományom vagy szóbelileg tett nyilatkozatom, vagy egy sürgős dolog, amivel kapcsolatban megbíztam a fő tisztségviselőimet, vitát vagy nézeteltérést vált ki a tanácsban, akkor ezt azonnal jelenteni kell nekem, bármely időszakban és bármely helyen. Ezek az utasításaim.

Sosem vagyok teljesen elégedett saját, a közügyek kivitelezése során végzett munkámmal vagy éberségemmel. Úgy gondolom, hogy legfőbb feladatom a nép jólétének az előmozdítása és ennek alapja a munka és az állandó igyekezet.

Semmilyen feladat nem annyira fontos a számomra, mint a nép jólétének az elősegítése. Egy ilyen munka, amit megvalósítok, hozzájárul az összes élőlény iránti adósságom lerovásához, hogy azok boldogak legyenek ezen világon és segít nekik abban, hogy elérjék az eget a következőben.

Utasítást adtam, hogy a Dharmára vonatkozó ezen rendeletemet véssék be, s az mindörökre maradjon fenn, hogy a fiaim, az unokáim és a dédunokáim kövessék azt mindenkinek a jóléte érdekében. Ezt azonban nehéz megtenni odaadó és állandó munka nélkül.

V. szikla-rendelet

Priyadarsi Király igy szól:

Nehéz jót cselekedni. Aki véghezvisz egy jó cselekedetet, az nehéz feladatot valósít meg. Mindazonáltal sok jó cselekedetet vittem véghez. Ha a fiaim, az unokáim és a leszármazottaim az idők végezetéig követni fogják a példámat, akkor jót fognak cselekedni. Azonban aki semmibe veszi ezen parancsnak akár csak egy részét is, az rosszat cselekszik. Mivel a rosszat könnyű elkövetni.

[A rendelet az erkölcs fejlesztésével megbízott tisztségviselők kötelességeiről szóló közléssel folytatódik; ez alább a VI.B.2. részben található.]

X. szikla-rendelet

Priyadarsi Király nem gondolkozik dicsőségről vagy értékes hírnévről, kivéve ha az emberek, most vagy a jövőben hallanak a Dharma gyakorlatáról és a Dharmának megfelelően élnek. Ilyen céllal vágyik a dicsőségre és a hírnévre.

[A rendelet befejező része kidolgozza a Dharma használatát a bűn elkerülésére; ez alább található a VI.A.1. részben].

V. A Dharma természete

1. mint meditáció és erőszak-mentesség

VII. oszlop-rendelet [a IV.1. rész folytatása]

Priyadarsi Király így szól:

Az emberek Dharmában való előrehaladása kétféle módon érhető el, erkölcsi előírásokkal és meditációval. A kettő közül az erkölcsi előírásoknak csekély a következménye, de a meditációnak nagy a fontossága. Az általam kihirdetett erkölcsi előírások magukban foglalnak olyan szabályokat, amelyek egyes állatokat sérthetetlenné tesznek, és sok egyebet. Azonban az élőlények károsításától vagy elpusztításától való tartózkodás ügyében az emberek a Dharmában való legnagyobb előrehaladást a meditáció révén tehetik.

2. mint felismerés, erény és szolgálat

II. oszlop-rendelet

Priyadarsi Király így szól:

A Dharma jó. De mit tartalmaz a Dharma? Tartalmaz néhány bűnt és sok jó cselekedetet, kedvességet, nagylelkűséget, őszinteséget és tisztaságot.

Az embereknek még a különféle módokon való látás [spirituális fölismerés] ajándékát is megadtam. Elrendeltem sok kedves dolgot, beleértve az élet megadását az élőlények számára, a kétlábúaknak, a négylábúaknak, a madaraknak és a vízi állatoknak is. Sok egyéb jó cselekedetet is véghezvittem.

Utasítást adtam, hogy a Dharma ezen rendeletét véssék be azzal a céllal, hogy az emberek annak megfelelően cselekedjenek és hogy ez hosszú időn keresztül fennmaradjon. És az, aki teljességében követi azt, az jót cselekszik.

I. oszloprendelet

Priyadarsi Király így szól:

A megkoronázásom után 26 évvel utasítást adtam, hogy a Dharma ezen rendeletét véssék be.

Nehéz elérni a boldogságot, akár ezen a világon akár a következőben, kivéve ha nagy a szeretetünk a Dharma iránt, nagyfokú az önvizsgálatunk, nagyfokú az engedelmességünk, nagy a félelmünk [a bűntől] és nagy a lelkesedésünk. Mégis a tanításom eredményeképpen a Dharma iránti tisztelet és a Dharma szeretete napról-napra növekszik és továbbra is növekedni fog.

Minden -- magas, alacsony vagy közepes rangú tisztségviselőm -- az előírásaim szabályait követve cselekedszik; példájuk és befolyásuk révén képesek visszahívni az állhatatlan embereket a kötelességükhöz. A határterületek tisztviselői hasonló módon juttatják érvényre a parancsaimat. Erre szolgálnak a szabályaik: a Dharma szellemében kormányozni, a Dharma szellemében szolgáltatni igazságot, a Dharma szellemében elősegíteni az emberek boldogságát és a Dharma szellemében megvédeni őket.

3. mint tisztelet és igazság

II. Brahmagiri szikla-rendelet

Priyadarsi Király így szól:

Mindenki engedelmeskedjék az apjának és az anyjának. Mindenki tisztelje az élet legfőbb értékét és szentségét. Mindenki igazat szóljon. Mindenki gyakorolja a Dharma ezen erényeit.

Ugyanígy a tanítványok tiszteljék a tanítóikat és a családokban mindenki illő udvariassággal viselkedjék a rokonaival szemben. Ez a Dharma hagyományos szabálya és ez elősegíti a hosszú életet. A férfiak is ennek megfelelően cselekedjenek.

Írta Chapada az írnok.

4. mint jótékonyság és az emberiséggel való testvériség

XI. sziklarendelet

Priyadarsi Király így szól:

Nincs adomány, amely felérhet a Dharma adományával, a Dharmán alapuló emberi kapcsolatokkal, a gazdagság Dharma szerinti elosztásával, vagy a Dharmában való testvériséggel.[6]

Ez az adomány magában foglalja a rabszolgák és a szolgálók helyes kezelését, az engedelmességet az anya és az apa iránt, a nagylelkűséget a barátok, az ismerősök, a rokonok, a papok és az aszkéták felé és a tartózkodást az állatok megölésétől.

Az apa, a fiú, a fivér, a mester, a barát, az ismerős vagy még a szomszéd is azt kellene, hogy mondja: "Ez értékes ember. Így kell cselekedni."

Ha valaki ilyen módon cselekszik, a Dharma ajándéka révén eléri a boldogságot ezen a világon és végtelen érdemet az eljövendő világban.

5. Mint rítus és szertartás

IX. szikla-rendelet

Az Istenek által szeretett Priyadarsi Király így szól:

Az emberek különféle szertartásokat végeznek. Erre alkalmat ad többek között a betegség, a fiú vagy a leány házassága, gyerekek születése, vagy az elutazás. A nők különösen szívesen folyamodnak különféle üres és értelmetlen szertartásokhoz.

Az helyes, ha szertartásokat végzünk. Azonban ilyen módon azok kevéssé gyümölcsözők. A Dharma szertartás (Dharma-mangala) ezekkel ellentétben, nagyon gyümölcsöző. Ebben benne foglaltatik a rabszolgák és a szolgálók helyes kezelése, a tisztelet a tanítók iránt, az élőlényekkel szemben alkalmazott erőszaktól való tartózkodás, nagylelkűség a papok és az aszkéták iránt. Ezeket és a hasonló tetteket nevezzük Dharma-szertartásoknak.

Ezért egy apa, fiú, fivér, mester, barát, ismerős, vagy akár szomszéd így kellene, hogy szóljon ezekről a cselekedetekről: "Ezek jó tettek; ezeket kell véghezvinni ameddig a célt el nem érjük. Meg fogom tartani."

Egyéb szertartásoknak kétes értékük van. Vagy elérik a céljukat, vagy nem. Ráadásul a célok, amelyek miatt végzik ezeket, erre a világra korlátozottak.

A Dharma szertartása, ellenkezőleg, időben nem korlátozott. Ha nem is valósítja meg a célját ebben a világban, korlátlan érdemeket szerez a következőben. De ha teljesíti a célját ebben a világban, akkor megvalósítja mindkét hatást: az ezen világban óhajtott célt és határtalan érdemet a másikban.

Azt is mondják, hogy ajánlatos a nagylelkűség. Azonban nincs nagyobb nagylelkűség, mind a Dharma ajándéka vagy a Dharma jótéteménye. Ezért egy barát, egy jóakaró, rokon vagy társ adott alkalommal unszolhat valakit, mondván. "Ezt kell tenned, ez dicséretes. Ha ezt teszed, eléred az eget.". És mi nagyobb érték, mint az ég elérése?[7]

VI. A Dharma alkalmazása

A. Általános megnyilatkozások

1. Az egyén bűnei és szenvedélyei ellen

III. oszlop-rendelet

Priyadarsi Király így szól:

Az ember csak az értékes tetteiről vesz tudomást, magában így gondolkozva: "Ez jó cselekedet volt, amit tettem." Nem vesz tudomást a bűneiről, nem így gondolkozik: "Ez rossz cselekedet volt, amit tettem; ezt nevezik bűnnek." Nehéz az ilyen önvizsgálat és felismerés.

Mindemellett az ember azt kell, hogy mondja önmagának: "A kegyetlenség, a zsarnokoskodás, a harag, az önteltség, a féltékenység vezet a bűnhöz; nem hagyhatom, hogy ezek a szenvedélyek tönkretegyenek." Világosan meg kell különböztetni a cselekedeteket, mondván: "Ez a cselekedet a javamra irányul ezen a világon és az a másik a javamra lesz a majdani világban"

X. szikla-rendelet (folytatva a IV.2.-ben lévő részt)

Bármilyen erőfeszítést is tesz Priyadarsi Király, az a jövő élet kedvéért van és azzal a céllal, hogy az emberek megszabaduljanak a rabságukból. Mert a bűn az rabság.

Gazdag és szegény egyaránt nehezen fog így cselekedni, hacsak nem tesznek nagy erőfeszítést és meg nem tagadják összes többi céljukat. A gazdag számára sokkal nehezebb ezt megtenni, mint a szegénynek.

2. Az egyén vallástalansága ellen

Maski szikla-rendelet

[A rendelet Asokának a buddhizmushoz való ragaszkodásával kezdődik; az megtalálható a VI.B.4. részben. A rendelet azután annak a meggyőződésének a kifejtésével folytatódik, hogy a vallásos élményt a szegény és a gazdag egyaránt elérheti, a kifejezések emlékeztetnek a X. szikla-rendeletnek a bűn és indulat elkerülésére vonatkozó megállapításaira.]

Jambudvipában az istenek akik azelőtt nem voltak kapcsolatban az emberrel, most társulnak velük. [8] Azonban arra az eredményre, amihez eljutottam, a szegény ember is eljuthat, ha odaadó a Dharma iránt. Helytelen föltételezni, hogy az csak a gazdagok számára van korlátozva. A szegények és a gazdagok ezt kell hogy mondják: "Ha ezen a módon cselekszel, ez a dicséretre méltó tett hosszú ideig fennmarad és emléke sokáig növekedni fog."

3. A vallási türelmetlenség és a közösségen belüli megkülönböztetés ellen

VII szikla-rendelet

Priyadarsi Király azt akarja, hogy a birodalmában az összes vallás hívei mindenütt élhessenek.

Mivel mindannyian törekednek az érzékek feletti uralomra és a tudat tisztaságára. Azonban az emberek hajlamai és szenvedélyei különböznek és lehetséges, hogy kötelességeiket teljes egészében, vagy csak részben végzik el.

Még ha valaki képtelen is bőkezű ajándékot adni, uralkodni érzékei és a tudatának tisztasága felett, a hála és az állhatatos odaadás ajánlatos és lényeges.

XII. szikla-rendelet

Priyadarsi Király ajándékokkal és nagyrabecsülésének különféle jeleivel tiszteli meg minden vallás híveit, a vallásos rendek tagjait és a világiakat egyaránt. Azonban nem értékeli sem az ajándékokat, sem a megtisztelést annyira, mint az összes vallás híveinél a hit lényeges értékeiben történő gyarapodást.

Ennek a gyarapodásnak sokféle alakja lehet, azonban ennek a gyökere, hogy kordában tartsuk a beszédünket. Kerüljük el, hogy a saját hitünket dicsérjük (extrolling?) és más hitét becsméreljük, nem odavaló módon, vagy ha az alkalom helyénvaló is, ne túlzott mértékben.

Mások hite megérdemli, hogy ilyen vagy olyan ok miatt tiszteljük. Ha tiszteljük azokat, akkor magasztaljuk a saját hitünket és ugyanakkor szolgálatot teszünk a mások hitének is. Másképpen cselekedve, ha valaki bántalmazza a saját hitét, rossz szolgálatot tesz a másokénak is. Mivel, ha egy ember magasztalja a saját hitét és a másikét becsméreli, - mert odaadó a sajátja iránt és azt dicsőíteni akarja, - mégis komoly mértékben árt a sajátjának.

Ezért csak az egyetértés ajánlatos, mivel az emberek az egyetértés révén tanulhatják és tisztelhetik a Dharma mások által elfogadott eszméjét.

Priyadarsi Király azt kívánja, hogy bármilyen valláshoz tartozó emberek ismerjék meg a többiek tanait és sajátítsák el az igazi tanításokat. Azoknak, akik egy adott felekezethez tartoznak, azt kell mondani, hogy Priyadarsi Király egyik vallás híveinél sem értékeli annyira az ajándékokat és tiszteletet, mint a vallás lényeges minőségeinek a növekedését.

Az ezen céllal kapcsolatos feladatokra sok tisztviselő van kijelölve, a Dharma terjesztésével megbízott tisztek, a nők főfelügyelői a királyi háztartásban, a szarvasmarhák és a legelők ellenőrei, és egyéb tisztviselők.

Ezen intézkedések célja minden ember saját hitének az elősegítése és a Dharma dicsőítése.

4. Az államok közötti agresszió és feszültség ellen

Kalingai II. rendelet

Priyadarsi Király így szól:

Elrendelem, hogy ezen utasításaimat közöljék Samapa-beli tisztviselőimmel[9]:

Valahányszor valami helyes dologról értesülök, azt gyakorlattá akarom tenni és azok megvalósítására hatékony eszközöket akarok kigondolni. A fő eszközeim erre, hogy eljuttatom hozzátok az utasításaimat.

Minden ember az én gyerekem. Éppen úgy, ahogyan a saját gyermekeim jólétére és boldogságára törekszem, ezen és a következő világon, ugyanarra törekszem minden ember számára is.

A birodalmam határai mentén élő független népek szeretnék ismerni a rájuk vonatkozó intézkedéseimet. Az egyetlen óhajom, tisztelettel irántuk, hogy ne féljenek tőlem, hanem bízzanak bennem; hogy csak boldogságot várjanak tőlem és ne nyomorúságot; továbbá, hogy értsék meg, megbocsátom a megbocsátható támadásokat; hogy a Dharma gyakorlásában mutatott példám vezesse őket ebbe az irányba; hogy érjék el a boldogságot ezen a világon és a következőben.

Azzal a céllal adom át nektek ezeket az utasításokat, hogy lerójam adósságomat [irántuk], tudósítva titeket és elmondva nektek akaratomat és rendíthetetlen szándékomat és elkötelezettségemet. Ilyen módon kell véghezvinnetek a kötelességeteket és meg kell alapoznotok a Királyba vetett bizalmukat, biztosítva őket hogy ő olyan hozzájuk, mint az apjuk, úgy szereti őket mint saját magát és ők hasonlatosak a saját gyermekeihez.

Utasításokat adva és megismertetve akaratomat valamint rendíthetetlen szándékomat és elkötelezettségemet, tisztviselőket nevezek ki, hogy ezt az utasítást elvigyék az összes tartományba. Képesek vagytok rá, hogy a határvidék népét eltöltsétek az irántam való bizalommal és elősegítsétek jólétüket és boldogságukat ebben a világban és a következőben. Így cselekedve, ti szintén eléritek az eget és segíttek nekem abban hogy lerójam adósságomat a nép felé.

Ez a rendelet bevésetett itt, így a tisztviselőim minden időben azon fognak dolgozni, hogy a szomszédos országok népeinek sugallják az irántam való bizalmat és rávegyék őket a Dharma gyakorlatára.

Ezt a rendeletet minden negyedik hónapban ki kell hirdetni [a forró, az esős és a hideg évszak kezdetén] a Tisya-napokon [azaz, amikor a hold konstellációban van, tartalmazva/fékezve Tisyát, Szíriuszt]; ki lehet hirdetni ezen időpontok közötti szakaszokban is; továbbá megfelelő alkalmakkor elolvasható egyéneknek is.

Így cselekedve végrehajtjátok a parancsaimat.

B. Eseti alkalmazások

1. Megszorítások az ünnepségekkel és az állatok megölésével kapcsolatban; megbocsátva a raboknak

I. szikla-rendelet

Priyadarsi Király elrendelte, hogy ezt a Dharmáról szóló rendeletet véssék be:

Itt [Pataliputrában, Asóka fővárosában] semmiféle élőlényt nem szabad megölni és ünnepi összejöveteleket sem szabad rendezni. Priyadarsi Király sok rosszat lát az ünnepi összejövetelekben. Bizonyos ünnepeket azonban jóváhagy.

Őfelsége konyháin naponta sok-százezer élőlényt öltek meg az étkezéshez. Most, amikor ezen, a Dharmáról szóló rendeletet bevésik, naponta csak három élőlényt ölnek meg, két pávát és egy őzet, de az őzet nem rendszeresen. A jövőben még ezt a három állatot sem fogják megölni.

V. oszlop-rendelet

Priyadarsi Király így szól:

Huszonhat évvel a megkoronázásom után olyan határozatot hoztam, hogy a következő állatokat nem szabad megölni: papagájt, seregélyt, az arunat, rozsdás ludat, vadlibát, a nandimukhat, galambot [vagy darut], denevért, hangyakirálynőt, viziteknőst, csont nélküli halat [valószínűleg garnélarákot], a vedaveyakát, a gangeszi puputát, ráját, szárazföldi teknőst, sünt, mókust, 12 agancsú szarvasbikát, szabadon engedett bikákat, a családhoz tartozó állatokat, férget, orrszarvút, fehér galambot, házigalambot és az összes négylábút, amelyek nem hasznosak és nem ehetők.[10]

Nem szabad megölni nőstény kecskéket, anyajuhokat, kocákat, ha hat hónaposnál fiatalabb kicsinyeik vannak, vagy szoptatnak.

A kakasokat nem szabad kiherélni.

Nem szabad elégetni élőlényeket tartalmazó terméseket.

Az erdőket nem szabad értelmetlenül vagy élőlények elpusztítása céljából felgyújtani.

Élő állatokat nem szabad megetetni más állatokkal.

Halat nem szabad megölni vagy eladni a telihold napjain a három évszak kezdetén, a Tisya idejében [Szírius] telihold alkalmával három napon keresztül, amely lezár egy 14 napos időszakot és megkezd egy újat, valamint a böjti napokon [összesen 56 napon egész évben.]

Ugyanezen napokon az elefánt-erdőkben és a halászterületeken élő állatokat nem szabad megölni.

A kéthetes időszak 8. napján, a 14. és a 15. napon, Tisya és Punarvasu [valószínűleg a pleiadok idején] napjain, minden évszak első teliholdas napján és az ünnepeken nem szabad kiherélni bikát, bakkecskét, kost, kan disznót valamint azokat az állatokat, amelyeket ki szoktak herélni.

Tisya és Punarvasu napjain és minden évszak teliholdas héthetes időszakában nem szabad lovakat és ökröket jelölni.

A koronázásom óta eltelt 26 év alatt 25 alkalommal adtam utasítást a rabok elengedésére.

2. Közigazgatás: az erkölcsi tanítások közhírré tétele és az igazságszolgáltatás

III. Szikla-rendelet

Priyadarsi Király így szól:

12 évvel a megkoronázásom után a következőket rendelem el:

A birodalmamban mindenütt a helyi, tartományi és állami tisztviselők minden ötödik évben tegyenek körutat a saját területükben hogy hirdessék a Dharma alábbi előírásait, valamint hogy végrehajtsanak más munkákat:

Az anya és az apa iránti engedelmesség; a barátok, ismerősök, rokonok, aszkéták iránti nagylelkűség; az élőlények megölésétől való tartózkodás; és dicséretes dolog a pénz elköltésének és a tulajdon-szerzésnek a mérséklése.

Ezen parancsoknak az utasításomnak és szándékomnak megfelelő végrehajtására a Tanács helyi tisztviselőket fog küldeni.

V. szikla-rendelet [a IV. 2. folytatása]

Korábban nem voltak még a Dharma terjesztésével megbízott tisztviselők. Uralkodásom tizenharmadik évében létesítettem ezeket az állásokat.

Ezek a tisztviselők azzal vannak megbízva, hogy működjenek együtt minden szektával a Dharma megalapozása és terjesztése érdekében, gondoskodva mindazok jólétéről és boldogságáról, akik hűek a Dharmához a yona-k, a kamboja-k, a gandharak, a rastrikák, a pitinikák és a többi, a királyságom nyugati határainál élő nép között. Meg vannak bízva azzal, hogy dolgozzanak a katonák és parancsnokaik, az aszkéták, a háztulajdonosok, a szegények és az öregek között, valamint hogy biztosítsák a Dharma iránt elkötelezettek jólétét, boldogságát és a börtönből való kiszabadulásukat. Azzal is meg vannak bízva, hogy dolgozzanak a rabok között, hogy pénzt osszanak azoknak, akiknek sok gyerekük van és hogy biztosítsák azok kiszabadulását, akiket mások vittek a bűnbe és hogy megbocsássanak a nagyon időseknek.

Ki vannak jelölve mindenhol - itt [Pataliputraban] és minden tartományi városban, fivéreim, nővéreim és más rokonaim háremeiben. Ezek a Dharma terjesztésével megbízott felügyelők az egész birodalmamban dolgoznak a Dharmához hű, vagy csak a Dharma felé hajló, vagy a Dharmát elfogadó vagy a jótékonyság iránt odaadó emberek között.

Megparancsoltam a Dharmáról szóló ezen rendelet bevésését, így az örökké fennmaradhat és a leszármazottaim alkalmazkodhatnak ahhoz.

IV. oszlop-rendelet

Priyadarsi Király így szól:

A megkoronázásom után huszonhat évvel megparancsoltam ezen Dharmáról szóló rendelet bevésését.

Kineveztem tartományi kormányzókat [Rajuka-kat], hogy intézőként szolgáljanak többszázezernyi ember fölött.

Azzal a céllal, hogy bátrak és elfogulatlanok lehessenek a tartományok lakóinak a jóléte és boldogsága érdekében és jóindulatúak legyenek, ezen kormányzókra bíztam a megtisztelő jutalmazást és a büntetések kiszabását.

Ők meg fogják ismerni az emberek boldogságának és nyomorának a forrásait és figyelmeztetni fogják a tartományok lakóit a Dharmához hűségesek segítségével, hogy elvezessék őket a boldogság elnyeréséhez ezen a világon és a következőn.

A tartományi kormányzóknak természetesen készen kell állniuk arra, hogy engedelmeskedjenek nekem. Engedelmeskedniük kell a magasabb rangú tisztviselőknek [Purusák], akik megismerkedtek a kívánságaimmal és akik szintén tanítani fogják az embereket, azzal a céllal, hogy a tartományi kormányzók legyenek képesek örömet okozni nekem és engem szolgálni.

Éppen úgy, ahogyan egy ember bizalmat érez, amikor a gyerekét rábízza egy okos dajkára, gondolván: "Ez az okos dajka jól fogja gondozni a gyerekemet", úgy neveztem én ki a tartományi kormányzókat a tartományi népem jóléte és boldogsága érdekében.

Annak érdekében, hogy ők bátran, magabiztosan és derűsen végezzék a feladatukat, felhatalmazást kaptak a jutalmak szétosztására és a büntetések kiszabására.

A jogi eljárások során és a büntetéseknél kívánatos a pártatlanság. Ezért elrendeltem, hogy ezentúl a halálra ítélt raboknak három napos haladékot adjanak. [Ez alatt az idő alatt] a rokonaik fellebbezhetnek a hivatalnokoknál a rab életéért; vagy, ha senki sem nyújt be fellebbezést, a rabok készülődnek a másik világra ajándékok szétosztásával vagy böjtöléssel.

Azt kívánom, hogy ha a haladék letelt, érjék el ők a boldogságot a másik világban és hogy különböző módon való gyakorlás, önuralom és ajándékok adományozása révén, a Dharma növekedjék az emberek között.

Kalingai I. rendelet

Priyadarsi Király elrendeli, hogy a következő utasításait adják át a tisztviselőinek Tosaliban.[11]

Valahányszor egy helyes dolog az eszembe jut, azt a gyakorlatban meg akarom valósítani és ehhez hatékony eszközöket akarok kigondolni. A fő eszközeim ennek a megtételére hogy eljuttassam hozzátok az utasításaimat. Mivel én titeket többezer ember irányításával bíztalak meg, hogy elérjétek az irántam való vonzalmukat.

Minden ember az én gyermekem. Ahogyan ezen a világon a saját gyermekeim jólétére és boldogságára törekszem, más emberek esetében is ez a célom. Ti nem értitek meg teljesen ezen vágyamat. Néhányan megérthetik, de azok is csak részben és nem teljesen. Bármennyire is magas az állásotok, erre figyelnetek kell.

Olykor az igazságszolgáltatás során bebörtönözhetnek vagy megkínozhatnak egy embert. Ha ilyen történik, s az véletlenül meghal, sok ember szenved e miatt.

Ilyen körülmények között meg kell kísérelnetek, hogy a középső ösvényt kövessétek [azaz az igazságosságot vagy mérsékletet]. Irigység, harag, kegyetlenség, türelmetlenség, az igyekezet hiánya, lustaság és fáradság akadályozza ennek a középső ösvénynek az elérését. Ezért mindnyájatoknak törekednetek kell arra, hogy ne legyenek ilyen szenvedélyeitek.

Ezen igyekezet sikerének a kulcsa, hogy ne legyünk haragosak és ne siessünk. A fáradt tisztviselő nem halad előre, de nektek intézkednetek kell, előre kell jutnotok, haladnotok kell. A felügyelőitek azt kell hogy mondják: "Tegyetek meg minden erőfeszítést, hogy teljesítsétek a király által rátok rótt kötelességeiteket. Ezek és ezek az Istenek által szeretett Király utasításai."

Ennek a parancsnak a betartása nagyon jó dolgot eredményez; a be nem tartása nagy kárt. Mivel ha ti nem tartjátok be, sosem fogjátok elérni sem az eget, sem a Király jóindulatát. Ezen nagy gondolat értelme, hogy ezen kötelesség betartásából kettős haszon ered, mivel a pontos végrehajtása révén elnyeritek az eget és teljesítitek az irántam való kötelességeiteket.

Ezt a rendeletet mindenkinek föl kell olvasni minden Tisya napon. Fel lehet olvasni még egyéneknek is, megfelelő alkalmakkor, más időben is. Ha megteszitek, képesek lesztek a kötelességetek végrehajtására.

Ezt a rendeletet azért vésték itt be, hogy ebben a városban emlékeztesse a bírósági tisztviselőket arra, hogy kerüljék el mindenkor az igazságtalan bebörtönzést és kínzást. Hasonló céllal minden ötödik évben ki fogok küldeni egy tisztviselőt, aki nem lesz szigorú vagy kegyetlen, hanem jóindulatú, azzal a megbízatással, hogy megvizsgálja, a bírósági tisztviselők követik-e az utasításaimat. Továbbá az Ujjayini városát kormányzó herceg legalább minden harmadik évben ki fog küldeni hasonló tisztviselőket. Taksasilából is ki fognak küldeni egy tisztviselőt. Ezek a tisztviselők nem fogják elhanyagolni a saját kötelességeiket, de azt is vizsgálni fogják, hogy vajon a helyi bírósági tisztviselők végrehajtják-e a Király parancsait.

3. Orvosi segítség és jólét

II. Szikla-rendelet

Priyadarsi Király tartományaiban mindenhol, valamint a cholák, a pandyák, Satiyaputra, Keralaputra határ-tartományában [mindegyik az indiai félsziget déli csúcsa], a ceyloniaknál, az Antiochos nevű yona király és a szomszédos királyok területein -- mindenhol gondoskodtak kétféle orvosi kezelésről, az emberek illetve az állatok számára.

Ahol korábban nem léteztek az emberek és az állatok számára használatos orvosi növények, azokat behozták s elültették. Ahol a gyökerek és a gyümölcsök hiányoztak, azokat is behozták és elültették.

Az utak mentén kutakat ástak és fákat ültettek az emberek és az állatok használatára.

VII. oszloprendelet [a IV.1 folytatása]

Priyadarsi Király így szól:

Elrendeltem, hogy fügefákat ültessenek az utak mentén, hogy árnyékot adjanak az embereknek és az állatoknak. Elrendeltem, hogy mangó ligeteket ültessenek. Elrendeltem, hogy kutakat ássanak minden fél-kos távolságban [mintegy 0,5 mérföld], és elrendeltem, hogy menedékházakat építsenek. Sok víztárolót építtettem az emberek és az állatok részére.

Ez csekély kényelem. Az emberek a korábbi királyoktól, továbbá tőlem különféle lehetőségeket kaptak. Én azonban azt akartam, amit elsősorban elrendeltem, hogy az emberek hittel és odaadással kövessék a Dharma útját.

4. A buddhizmus és az Ajivika szekta

Maski szikla-rendelet

Az Istenek által szeretett Priyadarsi Király[12] a következő nyilatkozatot/kiáltványt bocsátja ki:

Két és fél éve világi Buddha-tanítvány vagyok. Több mint egy évvel ezelőtt meglátogattam a Samghát [buddhista vallási rend] és azóta határozott vagyok az erőfeszítéseim során.

[Ez a rendelet a továbbiakban kinyilvánítja a szegények és gazdagok számára a Dharma gyakorlása révén egyformán meglévő, istenekhez vezető utat; lásd fentebb, VI.A.2.]

Bhabra Szikla-rendelet

Magadha Királya, Priyadarsi az üdvözletét küldi a Samghának, jó egészséget és boldogulást kíván.

Tisztelendő uraim, ti ismeritek a Buddha, a Dharma és a Samgha iránti tiszteletem és hitem mértékét.

Tisztelendő uraim, akármit mondott a Buddha urunk, azt természetesen helyesen mondotta. Azonban helyénvaló, ha elsorolom azokat a szövegeket, amelyek kifejezésre juttatják a valódi Dharmát és amelyek azt örökkévalóvá teszik.

Tisztelendő uraim, ezek a Dharmáról szóló szövegek:

Az erkölcsi tan fölmagasztalása [Vinaya-samu-kasa]

Az ideális életről való elképzelések [aliya-vasani]]

Félelmek a jövőtől [Anagata-bhayani]

A remeték szutrája [Muni-gatha]

Előadás a szent életről [Mauneya-sute]

Az Upatisya kérdései [Upatisa-pasine] és

a Rahulához intézett beszéd [Rahulavada], amelyet a Buddha úr a hazugság tárgyában mondott.

Tisztelendő Uraim, arra vágyom, hogy ezeket a Dharmáról szóló szövegeket sok pap és apáca gyakran hallgassa meg és meditáljon fölöttük. A világi tanítványok, férfiak és nők egyaránt, hasonlóan cselekedjenek.

Tisztelendő Uraim, azért adtam utasítást ezen rendelkezés bevésésére, hogy ismerjék meg a szándékomat.

Sanchi Oszlop-rendelet

[A rendelet első sorait, amelyeket valószínűleg Asóka Sanchi-beli tisztviselőihez intézett, megcsonkították. Ebben a részben olvasható a "megosztassék" kifejezés és az utasítások világosan a Samgha szétszakadásának a megelőzését szolgálják]

A papok Samghájának és az apácák Samghájának az egysége létrejött és ennek fent kell maradnia, ameddig a fiaim és a dédunokáim uralkodnak és ameddig a nap és a hold sütnek.

A szerzetestől vagy az apácától, aki szétszakítja a közösséget, fehér ruha viselését kell megkövetelni [a szokásos sárga helyett] és nem lehet bentlakó (anabasasi). Az az óhajom, hogy a Samgha legyen egységes és maradjon az örökké.

Sarnath-i Oszlop-rendelet

[A rendelet első három sorát megcsonkították. A töredékes maradvány azt valószínűsíti, hogy Priyadarsi Király utasítja a tisztviselőit, föltehetően azokat, akik Pataliputrában állomásoztak, hogy tegyenek óvintézkedéseket, hogy] senki se szakítsa szét a Samghát.

Ha egy szerzetes vagy egy apáca szétszakítja a Samghát, annak fehér ruhát kell viselnie és nem lehet bennlakó.

Ezt a rendeletet ki kell hirdetni a szerzetesek Samghájában és az apácák Samghájában.

Priyadarsi Király így szól:

Helyezzétek el ezen rendelet egy másolatát a vihara kolostorában; adjatok egy további másolatot a világi tanítványok részére. A világi tanítványoknak minden böjti napon össze kell gyűlniük és tanulmányozniuk kell ezt a rendeletet. Minden tisztviselőnek a böjti napokon meg kell látogatni a szertartást, hogy megismerkedjen a rendelettel és teljesen megértse azt.

Ráadásul ti [azaz Asóka tisztviselői Pataliputrában] küldjetek szét utasításokat a vezetésetek alatt lévő körzetekbe hatásossá téve ezen rendeletet. Az alárendeltjeitek tegyék ugyanezt minden megerősített városban és az őket övező körzetekben.

Rummindei oszlop-rendelet

Az istenek által szeretett Priyadarsi Király a megkoronázása után 24 évvel személyesen meglátogatta ezt a helyet és imádkozott itt, mert a Buddha, a Sakyák Bölcse itt született.

Elrendelte, hogy a hely körül építsenek kőfalat és a látogatására emlékeztetve emeljék ezt a kőoszlopot.

Lummini [most Rummindei] falut adómentesnek nyilvánította, termésüknek csak 1/8 részét kell befizetniük [a szokásos fele részét], mint földadót.

[13]Karna Chaupar Barlang-rendelet

Priyadarsi Király, 19 évvel a megkoronázása után a nagyon kellemes Khalatika Dombon, az esős évszak áradásai után. megszentelte ezt a barlangot.

[1]"A Dharma" szó átvitt értelme "Törvény" vagy "erkölcsiség", a vallásos buzgóság és a társadalmi kötelesség felhangjával. Minden egyes fordítás szükségszerűen kihangsúlyozná ezek valamelyikét a többi rovására és kétes analógiákat adna más vallásos hagyományokra, törvényes rendszerekre, erkölcsi szabályokra. A "Dharma" szó ezért a fordítás legnagyobb részében megmaradt, de esetenként, ha a szövegnek az felel meg jobban, akkor erkölcsiség (moralitás) szerepel. A"oka saját jellegzetes szóhasználatában a fogalomnak van társadalmi, tantételszerű és hinduista - buddhista misztikus tartalma. A "Dharma" szó megtartása lehetővé teszi az olvasó számára, hogy eredeti alakjában értékelje Asoka szándékát és eldöntse önmaga számára, hogy milyen mértékben távolodik el a szűk értelmezéstől, feltárva egy új és szélesebb erkölcsi belátást. A Dharma jelentése és alkalmazása tekintetében l. az előszót.

[2]Asoka a rendeletekben sosem említi a saját nevét; az kétszer fordul elő társításokban. Helyette egy sor kifejezést alkalmaz: "Devanampriyah Priyadar"i raja", "Devanampriyah", "Devanampriyah Asoka", "Priyadar"i raja" és "raja Priyadar"i". Asoka akkor vette föl ezeket a neveket, amikor trónra lépett és a Maurya uralkodóházbeli elődeire is alkalmazta ezeket. A későbbi dokumentumokban más országokban uralkodó kortársaira is használta, de nincs meggyőző bizonyíték rá, hogy akikre Asoka alkalmazta, azok maguk is használták-e, vagy ez Asoka újítása volt? Ezek megtisztelő címek voltak és nyilvánvaló módon többet jelentettek, mint ma a "Felséged", az "Eminenciád", vagy az "Őfelsége". A Devanampriyah szó szerint annyit jelent, mint hogy az "istenek által szeretett", vagy "az istenek számára kedves"; Priyadar"i" azt jelenti, hogy "valaki, aki gondoskodik a mások javáról", "valaki, aki kedvesen tekint ránk", vagy szabadabban fordítva "jóindulatú"; a raja jelentése egyszerűen "király". Minthogy a címek tiszteletet fejeznek ki, egyes fordítók Asokát a "szent és könyörületes felség" kifejezéssel említették; mások elhagyták a szavak prakrit vagy szanszkrit megfelelőjét; ismét mások szó szerint az "istenek által szeretett"-nek és "jóindulatú"-nak fordítják. Számunkra ezen megoldások egyike sem tűnt kielégítőnek: a modern címek korszerűtlenek és nem helytálló mellékértelmet tartalmaznak; a prakrit szavak idegenszerűsége és változatossága megzavarja az azokban nem otthonos olvasót; a szokatlan leíró címek ismétlődése miatt elvész azok hagyományos alakisága és zavaróvá válnak. Ezért a"Priyadarsi rajat" és a "raja Priyadarsit" " Priyadarsi királynak" fordítottuk, ezt használtuk mindig Asoka helyett és esetenként hozzátettük az "istenek által szeretett" jelzőt.

[3]A "Brahmanok" nem a kasztra utal, hanem az aszkéták brahmani rendjére, amelynek sok szektája volt. A "Sramanok" másféle aszkétákat jelent, amelyek valószínűleg több szektára oszlottak. A kettő együtt az összes aszkétát jelentette, a hindu és buddhista vallásúakat. A továbbiakban brahmin és buddhista aszkétáknak, vagy egyszerűen papoknak és aszkétáknak fordítjuk őket.

[4]Az öt király a következő: Antiyoka = a szíriai Antiochos II Theos (ie. 261-246); Turamaya = az egyiptomi Ptolemaios II. Philadelphos (ie. 285-247); Antikini = a macedóniai Antigonos Gonatas (ie. 278-239); Maka = a cyrenei Magas (ie. 300-258) ; és Alikasudara = az epirusi Sándor (ie 272?-258). Ez a rész rendkívül fontos nem csak azért, mert megadja Asoka uralkodása eseményeinek időpontjait, hanem azért is, mert ebből megítélhetők annak a kornak a kapcsolatai. Megadja továbbá az ie. 258 évet, mint a legkésőbbi időpontot, amikor mind az ötükre egyszerre lehetett hivatkozni és ezzel rögzíti a rendelet valószínű idejét.

[5]Asoka itt az " istenek által szeretett" kifejezést alkalmazza az elődjeire, Devanampiyah -nak nevezve őket.

[6]Ebben a négy fogalomban Asoka újra a rendeleteiben mindvégig alkalmazott eszközöket adja nekünk, hogy meghatározza a Dharmáról alkotott eszméjét - a "Dharma" eszméjének a kapcsolatát a szokásos emberi tevékenységekkel, azzal a céllal, hogy az erkölcsi eszméhez kapcsolva átalakítsa a szokásos gyakorlatot. Így, a háborúval való kapcsolat és a győzelem elvezette őt a Dharma-vijaya eszméjéhez, a Dharma győzelméhez, ami az egyetlen igazi győzelem és amely minden valódi örömöt Dharma-rati-vá, a Dharmában megvalósuló örömmé alakít. A szórakoztató kirándulások szokása elvezette őt a Dharma-yatras, erkölcsi kirándulások eszméjéhez, amely nagyobb beteljesülést és örömet okoz, mint a szórakozások. A vallásos szertartás jótékonysággal és alamizsnálkodással társul, ezt Asoka gyakorolja és buzdít erre, feltéve, hogy az nem fajul el, gépiesen helyettesítve a felismerést és felelősségérzést. Az igazi jótékonyság a Dharma-dana, a Dharma ajándéka és hordozza a Dharma-samstava eszméjét, azaz a kapcsolatot más emberekkel és velük a Dharma alapján kialakított viszonyt; a Dharma -samvibhaga, a gazdagság szétosztása a Dharma szellemében, a Dharma-sambandha, a Dharma-testvériség. A következő rendeletben (IX. szikla-rendelet) Asoka ugyanezt az eszközt alkalmazza, hogy tisztázza a vallási szertartások és ceremóniák eszméjét, úgy vélve, hogy minden ceremónia kétes értékű, kivéve a Dharma-mangala-t, a Dharma-szertartást. A hatás minden esetben azonos: a háború, a társadalmi viszonyok, a politikai intézmények, a vallásos gyakorlat átalakítása, olyan alapvető erkölcsi elvek felé való irányítása, amelyek azonnal fölfedik a jelen gyakorlat elfajzását, közönyét és kegyetlenségét és egyszerű elvekkel valamint világos vezérfonalakkal helyettesítik azt.

[7]Ez a bekezdés megjelenik a sziklarendeletek girnari, dhauli és jaugada szövegeiben, a két előző bekezdést helyettesítve.

[8]Ez a rendelet 12 feliraton jelenik meg bizonyos szövegváltozatokkal. Néhány szöveg azt állítja, hogy az emberek, akik "nem keveredtek az istenekkel" , másik hogy "keverednek az istenekkel". Két felirat (Rupnath és Maski) úgy szól az istenekről, hogy azok nem keveredtek. A különbség eltérő fordításokhoz vezetett: azok, akik az első alakot hangsúlyozzák, úgy magyarázzák az állítást, hogy Jambudvipaban az emberek Asoka misszionárius tevékenysége következtében visszatértek a valláshoz; azok, akik a másodikat emelik ki, azok szerint Asoka azon fáradozott, hogy a különféle szektákat egyetlen vallásban egyesítse. Egy felirat, Brahmagiriben, az egyetlen, ahol a szöveg sértetlen, nem oldja meg a vitát, mert az értelmezhető úgy, hogy "az emberek keveredtek az istenekkel" vagy pedig, hogy azok "egybekeltek az istenekkel".

A vita oka nyilvánvaló módon nem a szöveg nehézsége, hanem a későbbi nemzedékek értelmezőinek azon hajlandósága arra, hogy bizonyítsák: Asoka, mint nagy vallási vezető, elkötelezett volt egy vallás, a hindu vagy buddhista terjesztésében. Más Rendeletek a vallási türelemre és minden vallás iránti tiszteletre irányulnak. Ez megfelel annak, hogy Asoka más Rendeleteiben tiltotta a vallási vitákat és szakadásokat a buddhizmuson belül, ugyanis azokban a Rendeletekben támadásának tárgya a vallás lényegét fenyegető dogmatikus vita. Hasonló módon, az a vallás, amelynek a fejlesztésére törekedett, nem egy választott hitvallás elveihez való ragaszkodás, hanem a Dharma gyakorlata volt. A Maski Rendelet adott pontját és az attól szavakban eltérő szövegeket kihangsúlyozza az a tény, hogy Asoka a "jambudvipai embereket " választja példának, mint "az istenekkel nem keveredők"-et. Jambudvipa nem egy elmaradt terület volt, amelynek arra lett volna szüksége, hogy a misszionáriusok bevezessék a vallásba; a szent szövegekben olyan tartományként említik, ahol a spirituális élet nagyon magas fokú volt. Asoka ezért azt mondja, hogy még olyan az embereknél is, akik életüket vallásos gyakorlatokkal töltik, előfordul, hogy nem mutatnak Isten iránti tudatosságot, jóllehet mindenki, papok és világiak, szegények és gazdagok egyaránt ismételhetik Asoka cselekedeteit fölfedezve a Dharmát és elkötelezik magukat a vallás lényegét képező erkölcsi gyakorlatok iránt.

A nézet az istenek és emberek elkeveredéséről hasonlít Cicerónak a világról adott meghatározásához (universus hic mundus): az istenek és emberek közössége (De legibus i. 7.23). Cicero számára ez azt jelenti, hogy az emberek és istenek erényei törvényei azonosak.

[9]A jaugadai felirat címzettjei Samapa tisztviselői, a Dauli-szövegé "Tosali hercege és tisztviselői". A két város Kalinga ország Jaugada és Dhauli kerületének a központjai voltak.

[10]A prakrit nevükön említett állatok ismeretlenek vagy kétesek.

[11]A dhauli szövegeket Samapa/a samapaiak olvassa/ák. A két kalingai Szikla-rendeletet csak Dauliban és Jaugadaban találták. Az I és II Kalingai Rendelet ugyanúgy kezdődik; de Asoka, miután kijelentette, hogy az összes ember az ő gyereke, a II. Kalingai Rendeletben folytatja a szomszéd országokhoz való viszonyára vonatkozó rendelkezéseit (l. fentebb, VI.A.4.), míg az I. Kalingai Rendeletben a figyelmét az igazságszolgáltatással kapcsolatos utasításokra fordítja.

[12]A Maski szövegben a Király neve, Asoka szerepel; a Gujarra szövegben Asoka Király, Asokaraja.

[13]A Barabari Dombokon 7 barlangot találtak, ezeket mint barabarit (négyet) és nagarjunit (hármat) említik. A barabari barlangok közül három tartalmazza Asoka rendeleteit. A hét közül öt barlangot az aszkéták Ajivika szektájának használatára szenteltek fel. A Barabari Domb neve Asoka idejében Khalatika-domb volt.