Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

László Károly
KATONAI ÉLETEMBŐL

Terebess Kiadó, Budapest, 2001
A könyv borítója
Elektronikus kiadás > PDF

László Károly (Kecskemét, 1815. márc. 30. – Bátya, 1893. máj. 4.): mérnök. 1848 – 49-es tüzér hadnagy, egyes források szerint százados. Mérnöki tanulmányait Pesten végezte. A szabadságharchoz mint közvitéz csatlakozott, majd mint mérnök a tüzérséghez átlépve érte el a tiszti rendfokozatot. A szabadságharc végén a D-i harctéren küzdött és Bemmel együtt 1849. aug. 22-én Töröko.-ba ment s Kossuth kíséretéhez csatlakozott. 1850-től 1852-ig Kossuth titkára volt, Amerikába is elkísérte. 1853-ban felvette az amerikai állampolgárságot. Az USA-ban és Mexikóban mint mérnök dolgozott. 1867-ben visszaköltözött Mo.-ra, Dunapatajon telepedett le, majd 1871-ben szülővárosába költözött. Később mint a Jobbparti Tiszaszabályozó Társulat ig. mérnöke a társulat székhelyén, Újkécskén élt. Cikkei a Vasárnapi Újságban,a Politikai Újdonságokban és vidéki lapokban jelentek meg. – F. m. Naplótöredék (Bp., 1887); Kecskemét város térképe (Kecskemét, 1895). – Irod. Vasárnapi Újság, (1868. 2. sz.); Nemzet (1894. 132. sz.); Fővárosi Lapok (1894. 158. sz.); Kecskeméti Lapok (1894. 19. sz.) .


Tartalom

I. Füzet
1848. szeptember 25. - 1849. április 24-ig

II. Füzet
1849. április 24-től 1849. december 4-ig

III. Füzet
1849. december 8-tól 1850. július 3-ig

IV. Füzet
1850. július 4-től 1851. május 8-ig

V. Füzet
1851. május 9. - 1851. december 31

László Károly és naplója

Irodalom

 

I. Füzet [1]
1848. szeptember 25. - 1849. április 24-ig

Előbeszéd
1848. Mártz. 15-dikén kezdődött átalakulásunkkal nyert szabadságaink sok irigyeket s fondor elleneket támasztottak. Feltámadtak az Al-Dunánál az illírek, s szerbekkel egyesülve, országunk alsó részére beütöttek, dúltak, pusztítottak, gyújtogattak, raboltak, kimondhatlan kegyetlenül gyilkoltak. Fegyveres erőnk nagyobb része ellenök fordíttatott. Később, ősszel, szeptemberben az osztrák ház és kamarilla által pénzzel segített, felfegyverzett s még fegyveres néppel is ellátott pártütő horvátok Jellačić bán[2] vezérlete alatt Varasdnál Magyarhonba beütöttek. Az ott felállított védelmi sereget és álgyútelepet a honáruló gróf Teleki (Ádám)[3] részint hátráltatta, részint másfelé félre utasította, s így a pártütők minden ellenállás nélkül Nagykanizsán, Keszthelyen keresztül a Balaton keleti oldalán Székesfehérvár alá vonultak, s az ott kevés napokkal elébb öszvesereglett 15 ezer főnyi lelkes tábort az árulók azon szín alatt, hogy Jellačić seregének Buda felé útját állja, Velencéhez húzzák, a pártütő horvátoknak utat nyitottak a városba, hol serege részére élelmiszereket parancsolván, s a várost lefegyverezvén, továbbvonult Győr felé. - Azon időben, mikor Jellačić seregével a Balaton mellett vonult felfelé, én látván azt, hogy mint nemzetőr, szegény üldözött hazámnak oly szolgálatot, mint az tőlem igényel, s tenni forró óhajtásom, nem tehetek, a mérnöki munkák ezen háborús időkben a béke helyreállásáig egészen megszűnvén

Szept. 25-én d.u.
a Pestről ruhákat szállító Hunyadi szabad gyalogcsapat hadnagyához beállottam (minthogy ezen csapatban lenni csak győzelemig köteleztetik a vitéz). Innen éjfélkor elindultunk s

Szept. 26-án
Seregélyes, Öreg-Hantos[4] Sismánd, Hercegfalván keresztül estve 9 órakor Dunaföldvárra értünk, s itt beszállásolva, henyélve töltöttünk két napot. (Én a Hunyadi zászlóalj I-ső századába tétettem.) A város nem tudva az ellenség hollétét, s azt hívén, hogy Földvárnál szándéka áltkelni a Dunán, Kér felé elkezdte a sáncoltatást, de csakhamar abban hagyta, s minket ti. a Hunyadi-gyalog (1600 fő) csapatot az ideérkezett szabolcsi 800 jól fegyverzett s begyakorlott, egyenruhás, bátor önkénteseken,[5] s egy divisio[6] Miklós-huszárt[7] négy álgyúval 28-dikán naplementekor szörnyű viharos záporban s szélben útnak indítottak Adony felé. Az iszonyú setétségben vezető nélkül menvén egyszer el is tévedtünk, végre plenkérek[8] tapogatózása mellett csúszva-mászva, botorkázva éjjel 11 órakor Pentelére értünk, (a Csepel-sziget nyugoti széle rakva volt kecskeméti, kis- és nagykunsági, s Pest megyei fölkeltekkel) itt csoportosan beszállásoltatván aludtunk, s reggel

Szept. 29-én
Adonyba indultunk, hova midőn a töltésen közelítettünk az általellenben, a szigetben Lór[9] alatti táborunkból, - ők nem tudván, hogy mi kik vagyunk-, először egy vaklövés téttetett álgyúból, mire a mi őrnagyjaink nem eresztetvén ki a lobogót, csakhamar egy 6 fontos lövés küldetett ránk, s a golyó a Hunyadi-csapat I. század 2. és 3. szakasza között ugrott által a töltésen, mi nem kis zavart okozott, mert a sok tapasztalatlan, megfélemlett vitéz részint előre futott, s mire az őrnagyi segéd fehér kendőt lobogtatva a Duna felé nyargalt, már lövést is tettek golyóval. Ezen napot beszállásolva itt töltöttük (Adonyban).

Szept. 30-án
Ercsénbe[10] gőzösön menendők, a Duna-partra kiállíttattunk, hova, míg ott várakoztunk a faluból egy granicer[11] őrmestert hoztak, ki ottlétünket nem tudva, fehérvári drabant[12] vezetése mellett odajövén a Jellačić serege számára élelemvitelt rendelni, megfogatott, s a Duna-parton kiköttetett. Még délelőtt elindultunk s délben Ercsénben voltunk. Itt ugyan beszállásoltattunk mindnyájan, de másnap a Hunyadi I. és II. század, a bécsi mintegy 100 önkéntes,[13] Zrínyi szabad gyalogcsapat,[14] a hevesi önkéntesek az urasági majorhoz táborba szállítattak, s itt húztunk ki 2 napot s másfél éjet. Ide hozták másnap utánunk a hírt, hogy 30-án estve gróf Zichy Ödön[15] a lóri táborban 9 órakor lámpa világánál felakaszttatott mint honáruló, kire több nála s lakásán, Kálozdon talált irományokból kivilágosodott, hogy Jellačićcsal egyetért, s annak a számára nála pénz találtatott letéve, az elfogók állítása szerént 4 millió aranyban, 3 millió ezüstben.[16] Elfogta a Hunyadi IV. század, mely ott vorposton[17] volt. Vele ki volt kötve a seregélyesi ifjú gróf is, de ez mint rab Pestre felvitetett, s más három bűnös. [18] Mert okt. 2-án éjjel 11 órakor lármadob riasztott fel bennünket. Az eső szakadt, szuroksetétség volt; sokan a silány szalmagunyhócskákban nem állhatván ki a hideg esőt a városba szöktek, s ott házakba s istállókba bújtak. Ez volt az oka annak, hogy az I. századból mintegy 150 ember indult el csak egy lámpás kalauz után a nagy esőben és sárban. Ezen kívül senki más nem mert elindulni. Hogy mily keserves volt ezen utazás, megtetszik abból is, hogy még ezen elszánt vitézek közül is az útban egy majornál mintegy ötvenen, nem bírván a kellemetlen utazás terhét, elmaradtak, s minket, kik a szabolcsi és csongrádi pusztákon keresztül utunkat folytattuk, reggel a csongrádi csárdában szekereken értek utol, s velek együtt a pusztai szekereken délre beértünk Seregélyesre.

Okt. 3-át
Seregélyesen töltöttük. Másnap okt. 4-én hozzánk érkeztek a Hunyadi-csapatból Ercsénbe maradtak, és a Miklós-huszárok, és 4 álgyú Jánossy[19] főhadnagy alatt. Midőn az uraság birkáiból ebédünk szinte készen volt, az első század Hunyadiakat, Miklós-huszárok fél divisióját, fegyveresen, sürgetve összehívták, hogy a közelítő ellenségnek útját álljuk. Eljött velünk a 4 álgyú is. Tác felé indultunk, s fele útján a fövenyesi pusztán a Zichyek szőlőjénél álló emberek mondván, hogy a horvátoknak egy része a falun alól lágerben (táborban), más része, mintegy 1200, a faluban van: a huszárok és álgyúk vágtatva nekieredtek, s mi is utánok mintegy 3 ezer lépésnyit, többet futottunk, mint dupla lépésben mentünk, annyira, hogy alig fele utunkon már álgyúink puffogását hallottuk, s bár oly sietve mentünk is, hogy a gyengébbek hátramaradtak, éppen akkor értünk álgyúnkhoz midőn már az ellenség a faluból ki, s a táborból is elfutván az utolsót lőtte. Álgyúinkból három a falu felső végére nyargalt a huszárokkal, s az ott csoportozó ellenre sikeresen lőtt, a huszárok pedig nem bírván tüzökkel, a csatarendbe felállott ellennek nekinyargaltak, s azok egyszerre kisütvén rájok fegyveröket, egy huszár halva esett le, egy ló agyonlövetett, s két huszár megsebesült. Az ellenség közül azok, kik megsebesülvén, elfutni nem tudtak, vagy futás közben eldőltek, a Hunyadi-csapat, huszárok és parasztok által kivégeztettek. Ellen halott 30. A faluban mi meg sem állván utánok siettünk táborhelyökig, de látván, hogy a halálfélelem gyorsította rablókat, különben is a nap már nyugvóra szállván, utol nem érhetjük, a fövenyesi pusztára visszavonultunk. Érdekes volt látni a falun alól futás közben elhullatott s elhányt sapkákat, kalapokat, tarisznyákat, ruhákat, fazekakat, kobakokat s fegyvereket. A falubeli parasztok az utánok talált töltött tarisznyákat rudakon emelték haza. Így az ellen vissza levén fordítva, másnap

Okt. 5-én
seregünk többi részével csatlakozandók Seregélyesre indultunk, s midőn a fent említett Zichy-féle szőlőhöz csaknem álgyúlövésnyire közelítettünk, plenkér huszárjaink a szőlő melletti erdőcskébe lövöldöztek, s hírül hozták, hogy az erdőben vannak a horvátok. Őket ott megtámadni nem levén tanácsos, csak útjokat akartuk állani, hogy Sz.Fehérvárra ne mehessenek. E célból az útból kitértünk s a legelőn egyenesen felfelé elibök tartottunk, s alig haladtunk 1500 lépésnyire, midőn roppant éljen kiáltások s dobpergés verdeste füleinket. A futár hírül hozván Seregélyesről jövő seregünknek, hogy az erdőben rejtezett 1500 horvát[20] magát megadta, mi is odamentünk, s az örömben részt vettünk. Az ellen lefegyverzése, s egy csapat huszár és a kaszás nemzetőrök általi Pest felé kísérése után mi Hunyadiak, Zrínyiek, szabolcsiak, bécsiek, Miklós-huszárok, a kassai nemzetőr tüzérek 4 álgyúval, Jánossy főhadnagy 4 álgyúval az ellen üldözésére Soponyára indultunk, hol fő táboruk volt. Tác alá odaérvén, hol előttünk az ellen táborozott, minthogy még aznap nem is ettünk, du. 3 órakor letelepedtünk, 4 óra után húst kaptunk, s midőn főzéséhez készültünk, huszárok kíséretében fehér kendőt lobogtatva, hintón hozták táborunkon keresztül Tácra Szalay ezredesünkhöz[21] báró Roth generál[22] segédjét, a pardonért esdeklőt. De azt nem nyervén, visszabocsáttatása után, seregünk tüstént talpra állíttatott, s félig főtt húsonkat földre öntvén, felkészülve, éppen naplementekor csatarendbe állíttattunk, és Soponya felé indultunk, plenkérek s vorpostok tapogatása után a setétben Csőszit elértük, de ezt az ellen már otthagyván, a falun alól, azon helyen, melyben megállíttattunk, ledőltünk, s minden vacsora és tűz nélkül, a göröngyös, kopasz földön megvirradván

Okt. 6-án
Lángon keresztül estve Dégre értünk, hol piacon és falun kívül tábort ütöttünk, húst az uradalomtól kapván főztünk, vacsoráltunk, s magosra lobogó tüzek körül fekve felvirradtunk. Megjegyzendő itt az, hogy Lángon utolért bennünket a 4 ezer főnyi felkelt[23], s többnyire kapával, lándzsával s villával fegyverzett kecskeméti, lelkes magyar nép, s velünk indult a pártütők után.

Okt. 7-én
Hajnalban kiindult seregünk az üldözöttek után a huszárokon kívül, mert azok Lángtól fogva az ellen nyomában lévén előre volt, hogy el ne szalasszuk. Elérvén az uzorai[24] erdőt, csatarendbe állva, előcsapatok után, az erdőn keresztül vonultunk egész arcjárattal, Perczel Móric ezredes úr[25] vezérlete alatt.[26] Amint az erdőből kibukkantunk, előttünk alig 400 lépésnyire láttuk rakásra bújva a lázadókat; kik elől a Sión a hidakat nemzetőreink felszedvén, és mintegy 10 ezer a túlparton, gátolván áltkelésöket, seregünk által egészen bekerítve, fegyvereiket letéve megadták magokat, mintegy 8 vagy 9 ezeren. Roth generál a tisztikarral együtt, kivéve kettőt vagy hármat, kik alkotmányunkra megesküdtek, foglyul kísértettek Pestre, a nép pedig - mely állott a brodi és gradischkai regimentekből[27] - egy csoportban őrizet alá véttetett. Megjegyzendő itt az, hogy a tisztikar a fegyvert letenni nem akarta, s Roth generál a népet még eznap reggel is csatarendbe akarta állítni, s ellent állani, de népét rá nem bírhatta. Elvéttetett tőlök két 3 fontos, nyolc 6 fontos, két 7 fontos rövid vetálgyú, a hozzá tartozó ütegkocsikkal, a nagyrészben magyaroktól elvett lovakkal, melyek tulajdonosaiknak visszaadattak. Elvéttettek tőlök sok hátaslovak, szétszedettek s tépettek minden hadi-irományaik,[28] s fegyvereiknek nagyobb része a kecskeméti s más nemzetőrök és rendes csapatbeliek által szétragadoztattak. Seregünknek nagy része a városba, Ozorára szállásoltatott estve, más része pedig a foglyoknál kinn táborozott.

Okt. 8-án
Ozorán pihentünk. Ezen napon kísértetett el a 8-9 ezernyi horvát fogoly a Hunyadi VI. és Zrínyi IV. század által hazája felé.

Okt. 9-én
Ezen vidéken már ellenséget nem tudván; győztes seregünk Veszprém felé, Jellačićnak ekkor Győr körül pusztító rabló serege ellen indíttatott. Lajoson, Új Hodosi pusztán keresztül ozsonna tájban Enyingre értünk. Itt beszállásoltattunk s megháltunk. Táctól fogva eddig mindég a pusztító rablók nyomán járván, kik minden élelmiszert, pénzt s drágaságot egyiránt raboltak, bútorokat öszvetörtek, hordók fenekét beütvén a bort eleregették, az ellent állni merészkedőt leölték s több effélék, kenyérben, borban, húsban nagy szükséget láttunk, pálinkát az üres korcsmákban pénzért sem kaptunk. Jánossy főhadnagy úr a horvátoktól elvett 12 álgyúból fél üteget, azaz három 6 fontos és egy 7 fontos vetálgyút a maga fél ütegéhez vévén; a hozzá kívántató tüzéreket a Hunyadi- és Zrínyi-csapatokból felállítani neki fővezér Perczel Móric úr által megengedtetvén.

Okt. 10-én
reggel Bonyolódott körülményeinkből azt nézvén ki, hogy én, bárha győzelemig felállított csapatba állottam, három év előtt innen - béke előbb alig lehetvén eszközölhető - nem szabadulhatok, s hozzám inkább illő a tüzérség; különben is, csak két hét alatt is a Hunyadi-csapatban megunván a rendetlenséget, függetlenséget[29], s ezekért a tisztektől kapott általános és személyes pirongatásokat, gorombaságokat, mindennek kiszolgáltatásábani hanyagságot; nem szeretvén azt, hogy gyakorlatok mondhatni sohasem tarttattak; s restellvén azt, hogy oly kovács, nyerges, suszter legényekből felkent tizedesek s őrmesterek alatt legyek, kiknél, mind fegyver gyakorlati s más tudományokban s míveltségben sokkal feljebb érzem magamat, a honvéd tüzérséghez áttérésre jelentettem magamat. De ekkor reggel mindjárt indulnuk kellvén az ütegkocsin, Bozsokon, tekeresi csárdán, Akarattya csárdán keresztül délután Kenesére értünk. Itt a tüzérekkel elszállásoltattam s ebédeltem ugyan, de minthogy még volt kapitányomnak általjöttömet nem jelenthettem, Kenesén éjjelre nem maradhattam, hanem az Akarattya csárdánál jobbra tért Hunyadi-csapatot kellett a többi általtért Hunyadiakkal együtt felkeresnem. Általmentünk Papkeszire, itt őket nem találván alább kellett mennünk kocsikon Peremarton-Berhida-Kovácsi hármas faluba, honnan reggel

Okt. 11-én [30]
a Hunyadi-csapattal Sz.Istvánon[31] keresztül Veszprémbe mentem, ott beszállásolva, egy napot pihentünk.

Okt. 12-én
Ezen napon küldtem el levéllel együtt az ozorai lefegyverzésnél szerzett vágószuronyos puskámat Horváth János mérnök úrhoz. Ezen napon kaptam Ellátási Jegyzéket a Hunyadi-csapat I. század hadnagyától, Hegyessy úrtól[32] s ezáltal a tüzérekhez általadattam. Ezen napon előre küldettek szálláscsinálók Zircre, merre voltunk másnap reggel Jellačić után indulandók. Azonban éjjel érkezett sürgönyök hírül hozván, hogy a horvátok Varasdnál Nugent[33] vezérlete alatt általjővén a Dráván már az egész Muraközt elfoglalta[ák, Nugent], a főbírót[34] letévén más horvátfélét tett helyébe, s már a Murán hídépítéssel foglalkozván, Nagykanizsa felé szándéka nyomulni:

Okt. 13-án
Reggel 6 órakor a Miklós-huszárok egy divisiója fedezete mellett dupla marsban ezen napon mi honvédtüzérek 8 álgyúval, a kassai tüzérek 4 álgyúval délre Nagyvázsonba mentünk, s itt ebédelvén Leányfalun,[35] Patándon,[36] Kapolcson, Apátin,[37] Gyüszőn[38] keresztül Tapolcára értünk estve, s beszállásoltatván, vacsoráltunk, s reggel jókor

Okt. 14-én
Elindulván Edericsen39 keresztül Keszthelyre mentünk, a város alatt mozsár durrogással, zenével s éljenzéssel fogadtattunk, hol beszállásoltatván ebédeltünk, s délután utolértek bennünket a gőzhajón jött Hunyadi-, Zrínyi-csapatok, szabolcsi önkéntesek, s kik velünk együtt másnap

Okt. 15-én
Sármelléken, Égenföldön[40], Balatonhídvégi-pusztán keresztül Kiskomáromba értünk, beszállásoltattunk, estve fővezérünkhöz ordinancnak[41] rendeltettem.

Okt. 16-án
Korán reggel elindulván Récsen keresztül 9 óra tájban reggel Nagykanizsára értünk, hol a 24 órámat, mint ordinánc kitöltöttem. Itt csatlakozott hozzánk a Radetzkytől[42] elszökött mintegy 130 Sándor-huszár[43]. Innen lelkesült seregünk

Okt. 17-én[44]
útra indult a vakmerő pártütőket porrá törendő. A Zrínyi-csapat fél divisio Miklós-huszárokkal s kassai tüzérekkel, 4 álgyúval mentek Kottori felé. Mi pedig 8 álgyúval a Hunyadi-csapattal (a VI. század híján, melyet Ozorától fogva nem láttunk[45]) szabolcsi önkéntesekkel, valami 10 bécsivel (a többiek Ozorától a fogoly tisztek kíséretéhez csatlakozott s vissza nem jött) a szabolcsi önkéntesekkel s más nemzetőrökkel a 1/2 divisio Miklós- és Sándor-huszárokkal Kiskanizsán, Becsehelyen, Polán át Letenyére értünk, hol meghallván, hogy a horvátok közül mintegy 200 innen van a Murán, s az álló hídépítésén erősen dolgoznak, huszárjaink nekik vágtattak, de a túlpartról jól irányzott álgyútűz miatt vissza kellett vonulniok. Azalatt vágtatva mi is álgyúlövésnyire közelítettük az ellent. A tüzelést előbb 4 álgyúval (minthogy a többi 4 a két gyalogcsapat között hátrább maradván későbben érkezett csatatérre) elkezdtük a tüzelést. Az ellen viszonozta 3 és 6 fontossal. Későbben mi tüzeltünk 8 álgyúval, s bár az ellen kedvezőbb helyen, bokros, gödrös helyen, kukoricakunyhóktól fedve, mi pedig tiszta síkon, általok tisztán láthatva állottunk, az ő tüzelésök mind inkább lassúdott. Első lövéseink után népök a parton levő malomházakból, kukoricaszár kunyhókból s korcsmából csoportosan futamodott és bújt. Gránátjaink több kunyhót és egy házat meggyújtottak. A csatának szinte elején egy álgyúnktól egy 6 fontos ellenségi golyó kivégzette az irányzót s egyik lőszerhordót, egy másik álgyúnknál egynek lábát térden lőtték el, egy harmadik álgyúnk kerekéből egy küllőt és egy darab talpat lőttek ki, s ennek darabjai két tüzérünknek a lábát ütötték meg. Egynek tenyerét kartácsgolyó sodorta egy kicsint. Az kinek térde lövetett el, a láb elmetszése után elvérzett s meghalt.[46] Eszerént részünkről esett el 3 tüzér, 3 sebesült, a többi csapatból se halott, se sebesült. Az ellen a csatatérről ugyan megfutott, de a bokrok megett a dragonyosok[47] ismét rendbe állottak fel, de egypár jól irányzott 6 fontos lövés őket onnan is elriasztotta, s többé senkit nem láttunk. Gyalogjaink is lövöldöztek ugyan a vízen keresztül a futamodókra, de valamint azoknak ránk irányzott puskalövéseik nem ártottak, úgy a mieinkének sem volt hatása. Ezalatt a Hunyadiak a horvátok által malmok hajóira rakott gyaloghídon általszállingóztak, a kunyhókban koboztak s horvátokat kutattak. Ezen gyaloghidat a tüstént szekereken odahordott deszkákból 1 1/2 öl szélesen erősen megkészítvén a gyalogok, huszárok, s minden álgyúink rajta általvonultak délután 2 órakor. A csata tartott 11 órától 1 óráig hevesen. Hogy az ellenségnek hány halottja volt szám szerént nem tudhatni, minthogy a muraközi lakosok állítása szerént szekerekre rakták, s 3 szekérre alig fért. Táborukban utánok nem kaptunk egyebet, mint katonai számvivői, s napiparancs könyveket s más irományokat, kenyeret, bort, húst, lisztet, abrakot, szénát, álgyúslovak szerszámait és t[öbb]e[f]f[éle]. Általjővén mindnyájan, a megfutamodottak üldözéséhez fogtunk, s midőn Hodosány[48] alá értünk, a délre fekvő falu alatt rendbe állított katonák fegyvercsillogása vonta magára figyelmünket; huszárjaink odavágtattak, s megösmervén őket, hogy ellenek, az álgyúkkal csakhamar bevágtattunk az ott levő kukoricaföldekre, s reájok szegeztük, de lőnünk nem volt szükség, mert az ott volt 7-8 száz horvát fegyverét lerakván, magát megadva jött szinte fegyvertelen tisztjeivel felénk. Ezek a kaszás nemzetőrök által Nagykanizsa felé elkísértettek; néhány megfutamodottak pedig 7-en vagy 8-an Hodosányban a huszárok által lemészároltattak. Részünkről más nem esett el mint egy Miklós-huszár[49], a mi huszárainktól levagdaltatva. Oka volt az, hogy ezen vitéz, ittas lévén, a már foglyokká tett fegyvertelen horvátokra rohant, s azokat mészárolni akarta, tisztjei ettől letiltották; mire ő azokat is gazemberezvén, s rájok rohanván kivont kardjával, a Sándor-huszárok őt el akarták fogni, ő nekiiramodott, s a Hunyadiak egy százada rá siker nélkül tüzelvén, a Sándor-huszárok által űzőbe véttetett, s utoléretvén sok vágások, szúrások által földre teríttetett, s haldoklófélben egy parasztházhoz vittetett, ott hidegvizes ruhákkal borogatták, s kínok között még másnap is élt, míg az orvos, mint mondják, erét megnyitván, kínjainak véget vetett. Hodosányon keresztülvonultunk, s túl rajta táborba háltunk. A huszárok s főtisztjeink a faluban háltak. Másnap

Okt. 18-án[50]
Csáktornyára[51] értünk, hol mindenik toronyból, az ablakokból nemzeti lobogót és nemzetiszínű kendők lobogtak, nagy éljenzéssel fogadtattunk. Álgyúinkat a vár alá a mezőre vívén, a sereg tábort ütött. Estve felé a vár tornyában elkezdtek harangozni (a harangozás az egész városban egészen el lévén tiltva, csak lárma vagy vészjelül használtatott) s elterjedt a hír, hogy két csapat sereget is vettek észre felénk közelítni. Az eső szakadt, s mi csatarendbe állítva várakoztunk, míg plenkér huszárjaink hírül hozák, hogy hozzánk tartozók, s nemsokára a Kottorinál s Domborúnál csatázott győztes sereget fogadtuk körünkbe örömrivalgásokkal,[52] s éji tanyánkra tértünk. Fél éjjel az eső szakadt, s mi kunyhók nélkül, magosan lobogó tüzek körül, többnyire állva szárítkozva vártuk meg a virradtot, másnap

Okt. 19-én
reggel az ellent tovább űzendők Varasd[53] felé siettünk, Nedelicen[54] nemzeti lobogóval fogadtattunk, ezentúl a Drávától majd álgyúlövésnyire, néhány házikó környékében, bokros, rétes és kukoricás helyen táborba szálltunk. Az előőröket a Drávához közel felállítottuk, s beljebb két álgyút. Húst, kenyeret, bort ingyen kaptunk. A varasdi hidat egy darabon a horvátok felszedték, s a híddal szemközt a nyugoti parton beszállásolva táboroztak, honnan sáncásóinkat gyakori gránátlövésekkel akarták szétverni, de senkit sem sértettek. De mindemellett is el kell ismernünk, hogy tüzérjeik, kik osztrákok, jól lőttek, bizonyítja ezt az, hogy a letenyei csata előtti napon a parton tábor fekvésöket vizsgáló két huszárjainkra lővén a túlpartról, egyiket leejtették, bizonyítja ezt a letenyei csatánkbani lövéseik; bizonyítja végre az, hogy a varasdi sáncokból egy szakasz Hunyadi őrökre bocsátván egy gránátot, azok közül hármat agyonütött.

Okt. 20-án
is még ott táboroztunk; hanem ekkor estve felé az a hír jöven hozzánk, hogy két divisió uhlanus[55] közelg felénk, és már Csáktornyán is van talán; a gyalogság nagyobb része, a huszárok és 14 álgyú estve későn útnak indíttatott a legnagyobb csendben Csáktornya felé, azonban alig haladunk álgyúinkkal egy álgyúlövésnyire, visszafordíttattunk táborunk felé, de ismét Csáktornya felé indíttattunk, s alig egy álgyúlövésnyire újólag megállíttattunk, s tűz mellett esőben még csak szalma nélkül is, az ég alatt gyepen és országúton virradtát várni rendeltetett.

Okt. 21-én
hajnalban Nedelicen keresztül Csáktornya felé haladtunk, s délelőtt odaérvén, az ellenségnek híre sem volt, mi beszállásoltattunk, egy házhoz 10-20-30-an is. Nagyrésze, kivált a nemzetőrök, kinn táboroztak. Előőreik a Dráva mellett mindig voltak, huszárok és gyalogok, s Nedelicen innen két álgyú. Jegyzet Okt. 21-dikén neveztettem ki, a letenyei csatában kitüntetett szorgalmam jutalmául főálgyúsnak 14 p.Ft.[56] napidíjjal, s Perczel Móric parancsnok úr által megerősíttetten.

Okt. 23-án
délelőtt egyszer két álgyúnkkal lármalövés téttetett, a harangok félreverettek, az egész város megrémült, az egész katonaság csatarendbe állíttatott, vizsgálat végett csapatok küldettek ki, s ezek Nedelicen is túlmenve hírül hozták, hogy semmi baj sincs, s mi szállásunkra takarodtunk.

Okt. 26-án
éjjel 10 óra tájban dob, trombita s harangszó és fegyverre kiáltások riasztottak fel bennünket, egy negyedóra alatt már kint csatarendben állottunk, s valami jó egy óra múlva hazabocsáttattunk. Oka volt ezen lármának az, hogy a varasdi táborból a Johann-dragonosok[57] általjöttek, s előőrsön álló Hunyadiakat megtámadtak, ezek közül - mint mondják - hármat elfogtak, de a rájok vágtatott huszárok kiszabadították, s ha igaz, a dragonyosok közül kettő agyonlövetett, részünkről csak egy huszárnak a lova sebesíttetett meg.

Okt. 24-én
Kezdődtek el tüzéri előadásaink, a város egyik iskolájában.

Okt. 28-án
Estve kiadatott a parancs, hogy

Okt. 29-én
hajnalban 3 órakor mindnyájan az ellenség ellen indulunk. Kiállottunk pontosan, azonban még 10 órakor is ott állottunk, s ekkor szállásra bocsáttattunk, azon paranccsal, hogy egypár fehér ruhát, magunknál tartott egyéb podgyászunkat a málhás kocsira tévén, du. 2 órakor mindnyájan álljunk ki. Kiállottunk, s mint a gyalogoknak, mint a tüzéreknek lett nagy gyakorlatuk estig, s ekkor parancsul kaptuk, hogy az ellen mozgalma felől minden pillanatban várván a futárt, az indulásra mindig készen álljunk. Ezen éjjelen jött Csáktornyára a Zrínyi-csapathoz 500 vitéz, és a Hunyadi VI. század Pestről, és a tábori zenekar Nagykanizsáról.[58]

Nov. 5.
napjára nagyszerű hálaadási ünnepély rendeltetett; de reggelre a földet hó borította, s délelőtt 11 óráig folyvást nagyon esett, de másfelől olvadt a hó; emiatt az ünnepély elmaradt. Nov. 4-én Jánossy Sándor főhadnagy úr által a honvéd tüzérség első balszárnyas 1/2 üteg s a horvátoktól elvett 1/2 üteg irodájába bevétetvén, egy fő óhajtásom teljesült, hogy a katonai számadási és rendelkezési, kezelési módokat megtanulhatom.

Nov. 7-én[59]
Estve parancsba adatott, hogy mindenki útra készüljön, s éjfélkor a legnagyobb csendben kiálljon. Ami meg is történt. Éjfélkor seregünk - mely állott a honvéd egy ütegből s a kassai önkéntes 1/2 ütegből, a Hunyadi- és Zrínyi-csapatokból, szabolcsi és zalai önkéntesekből, a Miklós-huszárok egy divisiójából, a Sándor-huszárok 1/2 divisiójából s a Radetzky-huszárok[60] egy szakaszából - kiállott a rendelt helyre, s 1 1/2 órakor valóban elindult. Én bármint óhajtottam is a csatában s a bizonyosnak hitt győzelem örömeiben részt venni - miután szeretve tisztelt főhadnagyom úgy nyilatkozott, hogy szeretné, ha mint felügyelő az irodával maradnék -, Csáktornyán maradtam. Seregünk pedig Nedelic felé vette útját, s azt hitte, hogy Varasdra vitetik, mindaddig míg a faluból egészen jobbra fölfelé tért s folytonosan haladt, s mire a hajnal szürkült

November 8-án
stajer határba lépett által, s Polstrauban[61] már feltűntek a kétfejű sasok, s a fekete-sárga jelcövekek. Innen alig mentek egy órányira Nugent[62] előőrseire bukkantak, kik egy malom alatt tanyáztak. Seregünk plenkir csapatokra oszolva az előőrsöket, kik vadászokból[63] s chevaux-legers-ekből[64] állottak űzőbe vették, s sokakat közülök lelőttek, részint foglyokká tettek a Zrínyi-csapat derék vitézei, kik rettegést nem ismerve, csak mint nyúlvadászatra rohan[tak] s boly[ongtak] az erdőben. Ezalatt álgyúink az országúton előrenyomultak, s az ős szép Fridán[65] tornyai tűntek fel előttök. A várostól mintegy 1700 lépésre megállapodtak, s az egy major hosszában felállott chevaux-legerseket három lövéssel szétűzték. Ez után míg Perczel tábornok úr előrenyargalván az álgyúk felállítására helyet szemlélt, a Zrínyiek folytonos plenkirben az erdőben bújkáló vadászokat kiűzték. Álgyúink egész 700 lépésnyire a város alá nyomultak, s míg a mi két vetálgyúink tüzeltek (de a kassai tüzéreket a terror bellicus[66] meglepvén nemigen tüzeltek a mieink mellett álló két álgyújokkal, a többi 8 álgyú pedig tartalékul, de a térszűke miatt is hátrahagyatott), a Zrínyiek az ellen álgyúi felé egész elszántsággal rohantak. Az ellen visszanyomult a város túlsó oldalára, s 4 álgyúink utánok nyomultak, s a városon túl tüzes csatába keveredtek. Mieink szabad helyen állva tüzeltek, míg az ellen[ek] védve egy dombtól, szaporán eregették gránátjaikat s gránátkartácsaikat; a kassaiaktól is jelen volt a mi két vetálgyúnk mellett két sugárálgyú, a kassaiak alig 2/4 órai lövöldözés után két roncsolt álgyúkerékkel a golyózápor közül visszavonultak. Most a mi két vetálgyúink egyedül maradtak a csatatéren folytonosan s dicséretesen tüzelve. Az ellen erős tüzelésünket nem állhatván ki tovább, felállított mintegy hat álgyújának egy részével visszavonult, de a tüzelés egy darabig még hevesen folytattatott, s midőn Perczel parancsnok úr a tüzelést elhagyni s visszaindulni parancsolta, ugyanakkor hagytak fel azok is a tüzeléssel, mintegy 11 órakor de. Részünkről egy sem esett el, sem ember, sem ló, egy Zrínyi-csapatbeli kapott halálos lövést, s mintegy három sebet, az ütegünkből csak egy lovasálgyús kapott combon egy lövést. Az ellen közül sok eshetett el a plenkírozók, álgyúlövések, s a városban házról házra járó Zrínyiek által, mint hallik 270 körül van a halottjuk száma. Az egész ütközet és visszajövetel alatt Csáktornyáig verte seregünket az eső, s tanyájokon éhesen, de vidoran beszélgettek a nap hősei új diadalunkról. Mondják, hogy Nugent nov. 9-én támadandotta meg táborunkat, ha őt meg nem előzzük. Mondják azt is, hogy Nugent táborábani olaszok[67] magyar ellen harcolni nem akarnak, s ezt megszagolva Nugent, hátseregül állította fel őket. Általános azon vélemény, hogyha Perczel Móric helyett egy tanult, tapasztalt vezér van, az ellent nemcsak megfutamtathattuk, hanem álgyúit is elvehettük volna, csak még egy kevés kitartás kellett volna. Egyébaránt győzelmünk fényére homályt vet leginkább a Zrínyiek és huszárok azon magok viselete, hogy Fridanban a megrémült lakosok által otthagyott házakban rablottak, s ezáltal az irántunk ellenszenvvel nem viseltetett stajerekben rossz véleményt s borzalmat gerjesztettek a magyarok iránt.

Nov. 10-én
Tiszteletbeli tizedesnek neveztettem ki Jánossy főhadnagy úr által.

Nov. 11-én
Muraközének általjában nagyon lapos fekvése lévén, a napokban folytonosan tartott esőzések vízzel öntötték el a legelőket, réteket és erdőket, az országútról csak ritka helyen lehetvén valami térre letérni; szóval a Muraköz csatázásra alkalmatlan, s az élelem szállítás is nehéz lévén, Prezlavec[68], Belica[69], Dezemnec[70], Turnincsa[71], Hráscsán[72], Hodosány falukon keresztül Letenyére mentünk. Itt a malomhajókra könnyedén állított hídon áltkelvén: álgyúinkból négyet az országúton felül és alól a révnél készített sáncokba tévén, s előőrséget állítván fel a faluba elszállásoltuk magunkat. - A Muraközből kijővén, mint gyalog, mint lovas, úgy ütegerőnk is megoszlott.[73] Egy része a seregnek, (1. oszt.) Turcsányi János hadnagy úr[74] parancsnoksága alatti 1/2 üteggel ment Lendvára, másrésze Turcsányi Károly mozgó nemzetőri tüzérhadnagy úr parancsnoksága alatt Molnáriba, s ez neveztetett az 5. haditestület 3. osztályának; nagy része seregünknek a Jánossy Sándor főhadnagy úr parancsnoksága alatt álló egész üteggel, mint 2. osztály Letenyén állomásozott, mint főtábori helyen.

Nov. 13-án
A Nugent táborából alattomba küldött levél Perczel Mór tábornok úrhoz írja, hogy a november nyolcadiki stajer csatánkban az ellen részéről 300 nagyon sebesült lett,[75] közülök 29 tiszt, s hogy legnagyobb tüzelésünk alatt Nugent seregét előre akarván vezényelni, egy őrnagya által, ha azt meri tenni, leszúrással fenyegettetett.

Nov. 15-én
de. 11 óra tájban lármadob veretett, a sereg tüstént a Murához kiállott, de a hír, hogy az ellen a szigetben mutatkozik nem volt való, s hazamentek.

Nov. 16-án
neveztettem ki, s erősíttettem meg Perczel Mór tábornok úr által a valóságos tizedesi rangba.

Nov. 20-án
neveztettem ki Jánossy Sándor százados úr által tiszteletbeli tűzmesternek, és Simony György volt számvívő s irodavezető tűzmester a 3k 1/2 üteghez hadnagyul általtétetvén, a számvívés és irodavezetés nékem adatott által.

Nov. 22-én
Hajnalban minden előleges hirdetés nélkül Letenyén állomásozó seregünk a Mura mellé rendeltetett, de az állóhíd, melyet a nagy víz azelőtt elszakasztott, még nem lévén megcsinálva, álgyúkat s lovasokat általszállítni nem lehetett, s csak egy-két század gyalog evezett által, kiket a horvát előőrök meglátván, rájok nem tüzeltek, hanem fegyveröket lábhoz tevén, elbeszélték mennyire óhajtják már, hogy a magyarok általmenjenek, s őket, kik kéntelenítve állanak fegyverben, hazakergessék, a szerezsánok[76] pedig amint a magyarokat távolról meglátták, öszvepakoltak s Varasdig futottak, az útközben eső falukból is fegyvereseiket visszahúzva, innen pedig futár által tudatván Nugenttel a magya- rok jövetelét, a Heilige Sonntagnál[77]seregéből egy részt hagyva, táborával 2 állomással hátrább vonult.

Nov. 26-án
Reggel rögtön parancs adatott, hogy négy álgyúnkat Letenyén hátrahagyva, a másik 1/2 ütegünkkel, s az azelőtt néhány nappal Pestről küldött két 10 fontos vetálgyúval Légrád[78] felé induljunk. Elindultunk délben, s Polán, Becsehelyen keresztül Szepetnekre mentünk éjjeli szállásra. Felejthetetlen egy hely ez; mert én irodámmal, Jánossy Sándor százados úrral az ispánhoz szállásoltatván be, a pompásan s kényelmesen bútorozott szobákban jó vacsorával s legőszintébb szívességgel fogadtattunk. Százszorosan nevelte érdekét e szállásunknak az ispán úr angyali neje, ki bámulatos szépségével, bájos, nyájas tekintetével, szabályos deli termetével, szelíd szeráf hangjával, s megelőző szíveséggel még a földieket megvető Szokrates fagyott vérét is forrásba hozná. Ő nem földi hölgyek, hanem angyalok ideálja. Fiatal s már két fiúnak, Ferinek s Lajosnak, és egy leánykának anyja. Másnap reggel

Nov. 27-én
Fityeházán keresztül délelőtt Beleznára értünk, honnan délután Perczel tábornokunk a főtisztekkel vizsgálódás végett a légrádi révhez kilovagolt, másnap, nov. 28-dikán reggel korán, sáncolók küldettek előre, seregünk is 9 óra felé kiindult. Álgyúinkból 1/2 üteg tartalékul hátrahagyatván Turcsányi Károly főhadnagy úr 1/2 ütege képezte a balszárnyat, a mi 1/2 ütegünk a 2 tíz fontossal a jobb szárnyat. A tüzelést megkezdték a mieink 11 órakor, s mindamellett, hogy az idő ködös volt, oly jól lőttek, hogy már jobban nem lehetett. A mi álgyúink állottak a Dráván inneni hegyoldalban, s innen küldötték özönnel a Dráván keresztül az ellen jól készítte sáncaiba lefelé. Részünkről csak a somogyi önkéntesekből kettő esett áldozatul, kik elég vakmerők lévén a révhez lemenni, s a Dráván átkelni akarni az ellen vízpartoni sáncából kartácslöveggel halálosan sértettek. Az ellen sáncait lövéseink nagyon megrongálták, népét megritkították, mert mint hallottuk 106 halálosan sebesíttetett,[79] köztök több tiszt; tisztjeik a népet futástól alig bírták visszatartani. Két álgyújokat hasznavehetetlenné tettük. A tüzelés tartott délután 3 óráig, ekkor nagy köd ereszkedvén álgyúinkkal Beleznára visszavonultunk, hogy álgyúink miként dolgoztak szolgáljanak bizonyságul Tábornok úrnak, Beleznára beérkeztünkkor tüstént Jánossy százados úrhoz küldött levelének ím e szavai: "...a haza és magam nevében is köszönetet mondok Önnek, úgy a többi tiszt uraknak is, és a tüzérségnek általjában, és különösen a jobb szárnyon szolgálaton levő 4 álgyú személyzetének, bámulatos ügyességiért, és a legnagyobb veszély közti példás bátorságáért a legnagyobb dicséretet jelentem ki."

Nov. 29-én
Fityeházán keresztül Szepetnekre mentünk, még délelőtt odaértünk, de lovainkkal nagyobb utat tenni nem akarván, éjjelre is ott maradtunk. Én Becsehelyre kenyérért áltrándultam, s azt kiosztván, midőn szokott szállásomra a vendégszerető ispán úrhoz mentem, dalnok tüzéreink egész társaságát tisztjeinkkel együtt vígan dalolva, poharazva találtam; ott maradtunk éji szállásra százados és orvos urak s én. Reggel útnak indulván Becsehelyen Polán keresztül, Letenyére visszavonultunk. Itt tanyáztunk békében egész dec. 12-ig.

Dec. 10-én
Mura melléki hadseregünk, mely eddig 3 osztályban állott Lendván, Letenyén s Molnáriban, most 2 felé osztatott, Lendvára és Letenyére. A Molnáriban volt 1/2 üteg Lendvára küldetett, ott parancsnok volt Gál Endre,[80] letenyei osztálynál Gáspár Endre[81] ezredes.

Dec. 12-én
A 2. hadosztály Letenyéről s vidékéről a Muraközbe átkelt, s ott több falukban eloszlott. 1/2 üteg Simony György hadnagy úr[82] vezérlete alatt szállásolt Podturenben[83], a többi 6 álgyúnk Gáspár ezredes úr szálláshelyén Turnicsányban.

Dec. 15-én
Reggel 7 órakor az egész 2. hadosztály Turnicsánytól délre felállíttatott, minthogy az azelőtti napon Csáktornyát megszállott ellenség minket szándékozott meglepni. De amint a vizsgálódás végett előrement huszárcsapatot meglátta, nemcsak szándékáról tett le, hanem úgy elfutott, hogy még túl Csáktornyán, Nedelicen sem értek nyomukba a huszárok.

Dec. 17-én
Reggelre ismét kiállás és előrenyomulás rendeltetett, de elmaradt.[84] Ezen napon olvastuk Perczel úrnak Gáspár ezredes úrhoz írott leveléből azon örvendetes hírt, hogy a mieink Versecnél[85] győztek,[86] s hogy Windisch-Grätz megveretett, és hogy az ausztriai részről két tizedessel 12 álgyú s 40 lovas álgyús jött által részünkre.

Dec. 18-án
Hajnalban adott parancs következtében korán reggel megindulva Krestyánon,[87] Hodosánon keresztül Letenyére vonultunk. A letenyei révnél a híd nem lévén készen, kompon és ladikon szállíttatott a sereg által, s egy ladikra a Hunyadi-csapatbeliek sokan rárakodván elmerült, s 2 vitéz belehalt.

Dec. l9-én
Rátkán, Vörcsegen, Dobrin, s Újfalun[88] keresztül Alsólendvára és a vele öszveragadt Sz[ent] jánosiba mentünk, innen

Dec. 20-án
Lövőre[89] indult seregünk, de Baksán[90] - az erős hideg szél miatt sem ló, sem ember tovább nem mehetvén seregünk éjjelre megmaradt; én pedig pénz általvétel miatt előrementem Lövőmindszentre, hol százados úrral Szabó fiskális úrnál szállásoltunk.

Dec. 21-én
Ért ide utánunk seregünk, s másnap

Dec. 22-én
búcsút vévén jó házigazdánktól s gyönyörű arcú, deli termetű leányától, Bettitől, Körmendre utaztunk. Innen

Dec. 23-án
Rábahidvégen keresztül Rumba utaztunk.

Dec. 24-én
Jánosházára mentünk.

Dec. 25-én
Innepet nem tarthattunk, mert Karakón, Tüskeváron, Vásárhelyen[91] keresztül Jánosházára utaztunk. Szembetalálkoztunk a távolabb vidékről Karakóhoz sáncolni menő sok néppel.

Dec. 26-án
Noszlopon, Kupon, Kovácsin keresztül Pápára mentünk, hol a lakosok zeneszóval, örömmel fogadtak, estve kivilágítás és zene volt, minden háznál a legnagyobb szíveséggel fogadtak.

Dec. 27-én
Pápáról már Győrbe, hova szándékoztunk, a Windisch-Grätz serege utunkat állván,[92] nem mehetvén Gyimót, Csót, Teszér[93] keresztül Tamásiba[94] mentünk,

Dec. 28-án
Bánkon[95] keresztül Kisbérre mentünk, hol találkoztunk a Fischer[96] főhadnagy lovasütegével s kíséretével. Másnap korán

Dec. 29-én
Sárkányon[97] keresztül Mórra mentünk. Perczel Mór tábornok úrnak ebéd felett jó kedve volt s elhatározta, hogy másnap reggel 9 órakor a serege a városon felül kiáll, 2 óra hosszát az ellent várja, ha eljön megütközünk, ha nem, Fehérvárra vonulunk. Minden katonának fejenként, ha csata lesz 2 Pftot ígért áldomásra. Másnap

Dec. 30-án
Feltétlenül elhatározta tábornok úr, hogy bevárja az ellent.[98] Délelőtt 10 óra felé egyszerre riadójel adatott: a hozzánk Kisbéren csatlakozott Fischer hadnagy lovasütege a mi 13 álgyúink s a sereg nagyobb része a város felső szélére állott ki a kisbéri országúthoz; én pedig Mike[99] hadnagy úrral két 7 fontos vet- és egy 6 fontos sugárálgyúval a Szőlőhegy melletti kopasz hegyre mentem, s az ottlevő 6 Fttos, az irányzó másfelé tévedvén, amellett tettem irányzói szolgálatot. Mi a 3 álgyúval még a hegyre fel sem értünk, visszanyomták, de jött a főcsapat, s a várostól mintegy 1000-1500 lépésnyire eső erdőben rendezgették magokat. Ez állított vadászcsapatjokból[100] négyesével, hatosával szökdöstek előre egy domboldalra, fekvésünk kikémlelése végett, mit én el nem nézhetvén, a domboldalon leskelődő négyre rálőttem, s egyet a golyó derékon kettészakasztván, a többi visszafutott, lövésem ezen sikerét hírül hozta egy Hunyadi-csapatbeli plenkir, ki éppen azon halomig szökött előre s a széthasítottat ott találta. Az ellenség készülésével mintegy egy óra telt el, addig részünkről csak ritkán történt egy-két lövés. A lovasütegünk a balszárnyon s két gyalogálgyúnk az erdőben oly közel nyomult, hogy a vadászok golyói röpködtek fejök körül. A Hunyadi-csapatbeliek folytonosan tüzelve, plenkírozva az erdőbe nyomultak, de visszahúzattak s utánok nemsokára a chevaux-legers-ek[101] nyomultak ki az erdőből, mit a lovasütegbeliek meglátván felmozdonyoztak, s anélkül, hogy csak egyet lőttek volna, futásnak eredtek, s egy álgyújokat otthagytak. Mi az ellenségnek csak bátorságát nevelte, s nemsokára az erdő alatt felállított álgyúik ontották mieinkre tüzöket két helyről, alig 5-6 perc múlva az ellen jobbszárnyán álgyúi elhagyták a tüzelést, s lovasai záporként rohantak álgyúinkra, melyek jó vezénylő hiányában igen rendetlenül s céliránytalanul, s keveset s azt is kevés sikerrel lőttek; álgyúinkat mindjárt az utca elején a chevaux-legers-ek körülfogták, tüzéreinket s lovászainkat az álgyúkról s lovakról nagyobb részint leverték s lekergették, a huszárokkal összekeveredve vívtak; s azalatt álgyúink a városból ki, Fehérvár felé nyargaltak, s csak sebes vágtatással hajtás, s Bodajkra bekanyarodás mentette meg őket, hol az ellenség őket eltévesztette; ezek Fehérvárra menekültek, s még aznap Seregélyesre. Én pedig a hegyen volt három álgyúval s négy ütegkocsival erdőn-hegyen keresztül, többnyire út nélkül bolyongva Kápolnán, Gánton keresztül estve mintegy 9 órakor Csákvárra menekültem. A gyalogságnak egy része a szőlőkön keresztül velünk menekült Csákvárra, a huszárok Fehérvárra, a szabolcsiak egy része, a Hunyadiak s Zrínyiek nagyobb része a városba szoríttatván, részint levágatott, részint fogollyá téttetett. Álgyúnk összesen 5 maradt a csatában, ebből egy volt a lovasütegé, egy a mi ütegünkből, 3 a Turcsányi Károly főhadnagy 6 álgyúja közül. Másnap

Dec. 31-én
a Csákváron szállásolt ......[102] seregével Acsán, Válon, Tordacson keresztül délre Martonvásár alá értünk, hol már pihenve találtuk Fischer lovasütegét, s idejött híre, hogy táborunknak Seregély felé menekült része is már hozzánk közelít. Itt többféle gyalog s lovasütegek voltak már együtt, s pihentetve, de nem étetve Hamzsabégig[103] mentünk ezen napon, hol beszállásolván magunkat levert kedvvel gondoltunk vissza a tegnap történtekre, s láttuk, hogy táborunk mily nagy szégyent s honunk mily nagy kárt vallott tábornokunk hiúsága miatt, ki a babérkoszorút mással osztani nem akarván, bár tudta azt, hogy egy állomással még továbbvonulva nagy erővel csatlakozva bizonyosan győzend, azt nem tette, hanem maga ütközött, s bukott; bukását okozta még az, hogy állásunk szerfelett rossz volt; hozzánk az erdő nem messze, melyben az ellen seregét okosan rendezhette a megtámadásra anélkül, hogy árthattunk vagy csak észre is vehettük volna. Álgyúink középen oly helyen állottak, hogy a balszárny felől rohanó chevaux-legers-eket csak akkor vehették észre, midőn tőlök, midőn hozzájok 10-20 lépésnyire voltak. Így kellett egypár óra alatt 2-3 hó alatt szerzett országhírű dicsőségünket behomályosítni, s szétverve bujdosni. Ezen estve a Fehérvár felé menekültek is itt utolértek, s lovaik, bár a hó egész éjen által esett, kinn a szabad ég alatt háltak. Másnap 1849 január 1-én Tétényen, Promontoron[104] 's Saxenfelden[105] keresztül Budára mentünk, hol a Vérmezőn álgyúinkat elhelyezvén, beszállásoltattunk a házakhoz. Másnap

Január 2-án
Az álgyúkkal általmentünk Pestre az Újépületbe[106] 's ott tanyáztunk 3 napig.

Január 5-én
Hajnalban kiállíttattunk 's Üllő felé minden előlegesen kiadott parancs nélkül csaknem véletlenül útra indíttattunk. A két városban még sok mindenféle katonáink maradtak. Mire mi Üllőre értünk Windisch-Grätz serege már a két fővárost ellepte, 's katonáink nagyrészét beszorította. A budai várban szorult századosunk Jánossy Sándor úr is. Ez nap Üllőn háltunk.

Jan. 6-án
Pilisen keresztül Albertibe mentünk.

Jan. 7-én
Irsán, Bercelen keresztül Ceglédre mentünk, 's 8-án ott pihentünk.

Jan. 9-én
Abonyon keresztül Szolnokba mentem a szálláscsinálókkal. Azonban táborunknak egy része Cegléden maradt 's csak egy része jött Abonyig 's 10-én ezen állásban maradtak. Jan. 11-én jöttek Szolnokba 's 12-én itt pihentek.

Január 13-án
Török Sz.[ent]Miklósra mentünk. Magunk után a pest-szolnoki vaspályát elrontottuk ugyan, mégis mire Török Sz.Miklósra értünk az ellenség már Szolnokon volt, 's mint mondják 4 ezüst huszas napibérrel fizetett napszámosokkal a vaspályát megcsináltatta. A városból tanyákra szökött lakosokat, felgyújtással fenyegetvén őket haza parancsolta. Általában szokása volt neki a fegyverfoghatók összefogatása 's külországokba katonákul küldése. Ez okozta azt, hogy Pesttől fogva a fegyverfoghatók vagy mint újoncok, vagy csak mint menekülők hozzánk csatlakoztak, 's velünk együtt jöttek Debrecen felé hova ideiglenes kormányunk - melynek elnöke Kossuth Lajos volt-, 's a népképviselőkből alakított országgyűlés is vonult.[107]

Jan. 14-én
Kisújszállásra mentünk. Itt vacsoráltam G. Nagy János volt debreceni tanuló társammal, barátommal tulajdon házában. Ő itt a város jegyzője.

Jan. 15-én
Továbbvonultunk Karcagra.[108] 16, 17, 18-án itt pihentünk. A nép erre mindenütt, de különösen itt meg volt ijedve. A városházának tanácsteremét, könyvtárát minden szobáját tárva-nyitva találtuk, a jegyzők Debrecenbe szöktek 's az egész terhet az egy bíróra hagyták, ki azt sem tudta, hogy mit tegyen. A boltok mind zárvák voltak, aprópénzünk nem volt, bankjegyért, nem tudván azt elváltni, semmit sem kaptunk. Ha kenyerünket és húsunkat rendesen ki nem kaptuk, bankjegyeink mellett koplaltunk volna eleget. Emlékezetes Karcag arról is, hogy sehol oly rossz, ihatatlan 's mégis drága bort, mint itt nem kaptunk.

Jan.19-én
Kisújszállásra visszanyomultunk. 20-án ütegünknek Simony György hadnagy úrral Karcagon maradt másik felét bevártuk.

Jan. 21-én
A szálláscsinálók és én az irodával Török Sz. Miklósra előre küldettünk. A szállást megcsináltuk, 's az ebédet előre készítettük. Egyszerre lárma támad, hogy a város alatt vannak már a chevaux - legers-ek. Rögtön kocsira raktunk mindent 's mindnyájan kik előre jöttünk visszahajttattunk, néhányan a huszárok közül elibek mentek, 's midőn azok a szőlőknél lándzsákkal állott lakosokra tüzeltek (mintegy nyolcan lehettek) őket megrohanták, de elfutottak vissza. Mi lovasságunk nagyobb részét a 1/2 lovas üteggel már a várostól nem messze csatarendbe állva találtuk, kik a gyalogcsapatainkat 's gyalogütegünket bevárva a városba bevonultak 's ott semmit sem találván beszállásoltunk. Másnap

Jan. 22-én
reggel 8 órakor Perczel tábornok úr seregéből egy lovas és egy gyalog dandár 12 álgyúval megindítatott Szolnokra. Török Sz. Miklóson az a hír volt, hogy Szolnokból 21-én estve 6 órakor mind kitakarodott az ellenség; azonban a Szanda csárdánál már két dragonyost találtak huszáraink, mint őrszemeket, kik a nagy ködben nem vevén észre a mieinket ott lepettek 's közülök az egyik levágatott, a másik elfogatott. Itt a mieink jelül 3 vaklövést tettek álgyúval, 's előrenyomultak. Legelől menő 7 huszárjaink a [...]gát mellett a várostól mintegy 500 lépésre őrködő 17 dragonost megtámadták 's szinte lefegyverezték, midőn az ellen a városból rájok kartácsolván 's egy huszár le is esvén, kéntelenek voltak a prédát elereszteni 's visszavonulni. A mi ütegünkből 3 álgyú 's a 3 tizenkét fontos előre vezényelttettek, 's bár az ellen erősen tüzelt rájok, előrenyomultak, mit látván a németek a hídra röppentyűket eresztettek, de siker nélkül. Ők a városból kifutottak, 's a mi előcsapatunk utánok; 's amint ezek a városból kiértek, azok által álgyúlövésekkel fogadtattak, mire a mieink is tüstént hatályosan visszafelelvén, a német visszahúzódott, de még kétszer megállott 's visszalőtt, végre mégis elfutott, otthagyván a városban a sok lisztet és kenyeret, mellvérteket és betegjeit, a csatatéren sok halottat, döglött és gazdátlanul nyargaló lovakat. Sebesültjeit felkapkodta 's magával vitte. 'S így Szolnok visszavéttetett egy huszár áldozattal.[109]Általános a hiedelem, hogyha a mi vezérünk előbbre látó, a várost a nagy ködben körülkerítvén, a benn volt 2000 ellenséget mind elfoghatta volna, álgyúival. Estve másnap mindenfelé víg zene hangzott a városban.

Jan. 23-án
A várost elfoglaló két dandár[110]Szolnokon pihent.

Jan. 24-én
A három első dandár Abony elfoglalására indult 's az ellenséget még ott nem találván beszállásolt. A Szolnokról megszalasztott ellenség 22-én estve ért Abonyba 's ott meg sem mert etetés végett állani, hanem a legnagyobb rettegés közt - nehéz sebesültjei közül nehányat otthagyva -, továbbment, 's éjfél után Ceglédre ért, 's beszállásolt.

Jan. 25-én
A mi három dandárunk[111] Abonyból délelőtt 9 óra után Cegléd elfoglalására indult, 's utána mintegy másfél órával nyomult a 4k dandár is, mindössze mintegy 28 álgyúval. Czegléden kívül a németek csatarendbe állva várta seregünket. A tüzelés kezdődött délután 1 óra tájban 's tartott harmadfél óráig. A siker lőn az, hogy a németek 4 - 5 halottat és 8 - 9 lovat vesztettek, többen sebesültek; a mi részünkről csak egy tüzér esett el és 2 huszárló. A németek megfutottak, 's Irsáig meg sem állottak. 'S mi a várost megszállottuk.

Jan. 26-án
Csudálkozásunkra, nem a futó német had után, - mely állott 2200 Walment[112] és Hardick curasirokból[113] 's 2, 3 ezer vadászból s 12 álgyúból, - hanem Abony felé indultunk mindnyájan, hol csak ebédelve estvére Szolnokba mentünk. Hol aznap Perczel Mór tábornok úr kiadott napi parancsában ezeket mondja: "A középponti hadsereg[114] munkálata kezdetén mind nevezetes szolgálatot tőn, a hazának jeles eredményekkel dicsekedhetett. Az ellenség Szolnoknál, Ceglédnél megvereték és diadalmasan elűzeték a középponti hadsereg előhada által, és ami fő, nem egy gyáva, rendetlen népség, hanem, mint a tapasztalás mutatja egy bátor, jeles tüzéreink golyóinak vitézül szembeállani képes, és magát a legnagyobb veszély között is rendben visszavonni tudó katonaság ellen vívaték ki ezen győzedelem, mi is ha egyrészről büszkeséggel töltheti el, csak alig pár nap olta alakított és szüntelen menetek által kitikkadó hadunkat, úgy másrészről buzdításul szolgál még nagyobb fegyelem és férfias bátorság előidézésére. A haza nevében dicséretet mondok a szép rendet tartott Würtemberg huszároknak, a Mándy őrnagy[115] és Wepler kapitány[116] alatt az ellenséget Irsáig űző Württemberg-[117] és Császár-huszároknak,[118] nem kevésbé, mint a más jeles gyakorlatosságot tanúsított Lehel-[119] és Hunyadi-huszároknak[120] és azok őrnagyának, kik is a balszárnyon gyors előrehaladásukkal igen elősegíték az ellenség visszanyomását. A fő érdem mindenesetre a tüzérségé, kik bátor és ügyes tüzelésökkel nagy kárt tőnek az ellenségben, és azt mindenütt futásra kényszerítették.''[121] Jan. 27-én Török Sz. Miklósra mentünk, hol háborítlanul tanyáztunk.

Jan. 26-án
jött hadseregünkhöz Dembinszky Henrik tábornok[122] is. Ő később a Tiszafürednéli seregünkhöz ment, 's itt a Tisza melléki hadsereg vezérletét Répásy tábornok[123] vette által február 1-én.[124]

Febr. 6-án
Éjjel kapott parancs következtében 3 hat fontos, 1 hét fontos és 2 tíz fontos vetálgyúnk személyzetével Schill százados úr[125] vezérlete alatt Tiszafüredre indult. Én a Török Sz. Miklóson maradt 2 sugár és egy 7 fontos vetálgyúnk személyzete rendbehozása 's zsoldali elláttatása végett hátramaradván másnap

Febr. 7-én
mentem Kunhegyesre. Innen

Febr. 8-án
Madarason,[126] Tiszaőrsön keresztül Igar[127] mellett T. Füredre mentem, hol ütegünket utolértem 's velök 2 nap pihentem.

Febr. 11-én
Lövőn[128] keresztül Mezőkövesdre mentünk 's ott pihenve vártuk továbbmenésünkre a parancsot, 15-én Kövesdre hallott a Diósgyőr tájáról a nagy álgyúzás midőn Schlik,[129] Dembinski és Görgei által közrekapva nagyon megveretett.

Febr. 17-én
Reggel egy sugár 's 2 [hét] fontos vetálgyúnk Poroszlóra küldetett Simony hadnagy úrral. Mi pedig ebéd után indultunk meg ugyanoda, de fél mérföldre alig haladtunk, az utánunk küldött futár által Sz. Istvánra fordíttattunk.

Febr. 18-án
Még virradta előtt riadójelre kiálltunk 's Kövesden[130] keresztül Szíjhalom alá mentünk, ott csatarendben, nyugvásban vártunk további parancsra. Délben hallottuk meg, hogy Kápolnánál a múlt éjfélkor huszáraink az ellenség streif patrouielle-jait[131] elfogván a curasirokat nyergelésben lepték,[132] sokat lelőttek, vágtak, 's sok curasirt és elfogott lovakat hoztak magokkal. Ezután Szemerére[133] szállítottak bennünket ott megháltunk, 's másnap

Febr. 19-én
délben áltrendeltek bennünket Farmosra.[134] Itt Nagy István gazdánál szállásoltam, hova estve bőrdudást híván, 's a falu ifjait 's leányait öszvegyűjtvén, borozva, fánkozva, 's táncolva töltöttük vígan farsang utólját hajnalig. - Itt veszteglettünk 5 napig. Febr. 22-én borvásárlás végett felrándultam Novajra, hol Kovács Imre ispány úrnál láttam Egerből egy dicső, angyali lényt, jobbat, mint az angyalok, szebbet, mint Venus, kellemes hangút, mint Zefirek nyájas zengése, szelídség, nyájasság, szépség, jóság, deliség remek példányát keresztneve Angel. (Egerből)

Febr. 24-én
Délután rögtön Füzesabonyba rendeltettünk, hova későn beérvén beszállásoltattunk.

Febr.25-én
itt pihentünk.

Febr. 26-án
Reggel seregünk megindítatott Kálra, hol táborba szállva már ebédelni akartunk, 's beszállásoltatni, midőn rögtön riadójel adatott 's az odaérkezett ellenséggel a csata elkezdődött 2 1/2 órakor, ' s hevesen folyt 6 óráig, 's ekkor a setétség miatt mindegyik fél éjitanyára vonult, mi a helyünket hősiesen megtartva.

Febr. 27-én
Kál alatt a tegnapi csatamezőn reggel 7 órakor a harc megújult 's Kompolton, Kápolnán 's azonfelül a hegyek alatt majd két mérföldnyi hosszan nyúlva a két sereg a legdühösebben vívott, délután 2 óra tájban seregünk, miután Kál, Kompolt 's Kápolna az ellenség rakétái által lángba boríttatott, hátranyomatott, 's F. Abonyba 's környékére visszahúzódott. Ezen csatában, a Zanini olasz zászlóalj[135] Kápolnán roppant erőnek vezényeltetvén rohanni, részint leölettek, részint elfogattak - némelyek szerént általpártoltak - F. Abonyon felül táborban töltöttük az éjt.

Febr. 28-án
Egész erőnk Mezőkövesdre húzatott öszve, hol mi és a két napi csatában kiürült lőszerkocsiainkat megtöltöttük, 's még aznap délután 3 óra után riadójelre kiállottunk, 's a Szíjhalom felől jövő ellentől rövid álgyúzás, 's attakirozás[136] után 3 lovasálgyút 's 2 lőszerkocsit személyzettel együtt huszáraink elfogtak néhány curasirt levágtak; néhányat elfogtak.[137] Ezen éjjel egész seregünk a város körül táborba szállva tanyázott, de a hajnalba bennünket betakart hólepel mélyen aludni nem engedett. Másnap

Márc. 1-én
Reggel hadierőnk többfelé indíttatott útnak. Mi Dembinski vezérlete alatt mintegy 30 álgyúval Egerfarmos alá vonultunk, hol alighogy táborba szállva tüzet gerjesztettünk, ott termett Szíjhalomtól az ellen, mi amennyire a keskeny híd engedte hamar elibe nyomultunk a temetőhöz, de ott a sok álgyú 's rakéta által kereszttűzbe szorítva a tüzet soká ki nem állhatva egynegyedig sem tartott álgyúzás után visszavonultunk, 's a hátunk megetti sok ingoványon keresztül álgyúinkat 's lőszerkocsiainkat 's podgyászainkat a legnagyobb veszély között menthettük meg. Ha ekkor az ellen bátran utánunk nyomul, az ostoba helyeni felállításnak áldozatai lészünk álgyúinkkal együtt, de így alig egy-két ütegkocsi maradt a sárban az egész seregünkből. - Megfutamodott seregünk egy része Lövőre, más része, mellyel én is mentem - Poroszlóra menekült, hol én vacsorálva még aznap T. Füredre hajtattam, 's a múltkori szállásomat Halász István csizmadiánál elfoglaltam. Másnap seregünk is idegyűlt.

Márc. 4-én
A révnéli sáncokba a Guyon[138] hadosztályát a mi t. i. Szekulits[139] hadosztálya váltván fel kimentünk álgyúinkkal, azokat elhelyeztük. Délután Poroszlón volt előőrjeinket a németek álgyúkkal visszakergették. Tűzmesteri kollégáim voltak az ütegünknél Pelcsárszky, Pakobraczky és Leép.

Márc. 5-én
Délelőtt bennünket a sáncokban meg akartak látogatni, de jól irányzott golyóink közöttük 2 kocsi sebesültet, 's néhány halottat csinálván, egy rakétagépet öszvetörvén, három rakéta felénk röpítése után visszafutott 's maga után a hidakat elégette. Az egerfarmosi csata után Görgei tábornok Dembinski altábornaggyal a rossz tervezés miatt öszvezördülvén a dolog felsőbb helyre jelenttetett. Kossuth személyesen Füredre jött, 's következmény lett, hogy Dembinski leköszönt 's Debrecenbe ment.[140]

Márc. 8-án
A sáncokból a városba beszállásoltattunk, 's naponként innen küldtünk ki a sáncokbani álgyúkhoz két álgyú személyzetet. Itt tanyáztunk 13-ig. Ekkor itt hagyva a sáncban a 3 és 4 fontos ütegeket őrül.

Márc. 13-án
Igar alatt T. Őrsön keresztül Madarasra.[141]

Márc. 14-én
Kenderesre

Márc. 15-én
Törökszentmiklósra mentünk. Innen másnap

Márc. 16-án
a mi hadosztályunk is a seregünk többi része után T. Földvár felé indult, hol táborban kész ebédet kapván rövid evés és etetés után Cibakháza felé indultunk, hol ütegünkből Répásy főhadnagy úr[142] alatt 3 álgyú a Tisza-parti sáncba tétetvén mi a többi 4 álgyúnkkal a Nagy Réven felül a Tisza-parton készített sáncokba mentünk. Másnap

Márc. 17-én
roppant haderőnk Kecskemét felé indult, mi pedig a fán ez okból őrködtünk, 's három napot, három éjet kunyhó nélkül nyers fűzfa füstjénél, alom nélkül kucorogva, dideregve töltöttünk. Az alatt míg ott voltunk tél közepébe illő hideg volt, a hó nagyon esett a csípős szél erősen fújt.

Márc. 19-én
délután felváltottak bennünket 's mi Cibakra menvén, ott beszállásoltattunk. Másnap

Márc. 20-án
dandárunkkal M. Túrra mentünk, hol egy napot pihenéssel töltöttünk. Ezen napon estve írtam meg Schill Kristóf százados úr meghagyása szerént hadnagyi előléptetési ajánlatomat Pakobraczky Istvánét, Leép Istvánét 's Frühwirck Károlyét. De másnap még ezek közé soroztatta Jónák tüzérosztály parancsnok úr[143] Pelcsárszky Ede tűzmester társunkat is.

Márc. 22-én
Elutaztunk Kisújszállásra. Innen

Márc. 23-án
Madarasra mentünk.

Márc. 24-én
Tiszafüredre utaztunk, Tiszaőrsön keresztül Igar alatt.

Márc. 25-én
A 24 órai esőzés csinálta nagy sárban Poroszlóra mászkáltunk. Onnan

Márc. 26-án
Besenyőre[144] mentünk.

Márc. 27-én
Erdőtelekre utaztunk, hol szinte beszállásolva tanyáztunk 3 napig.

Márc. 30-án
Kálon, Kápolnán, Tófalun keresztül Aldebrőre mentünk, hol egy nap pihenvén.

Ápr. első napján
Halmajra[145] utaztunk, 's ott beszállásoltattunk. Innen

Ápr. 2-án
a gyöngyösi országúton Gyöngyös felé siettünk, 's a gyöngyösi szőlőknél hirtelen az árokszállási útra fordíttatván seregünk, a Gyöngyösről akkor indult Damjanich[146] táborával együtt utaztunk Adácsra. Innen ez még tovább ment, mi pedig beszállásolva megháltunk.

Ápr. 3-án
Délben elindulván Árokszállás alatt Klapka[147] és Damjanich seregével egyesülve mentünk Jászberénybe, hova együtt ért velünk Kossuth is. Mi a város déli részén táborba szálltunk, Damjanich és Klapka serege már korán N.[agy]Káta felé elindult, mi pedig csak reggel mentünk el

Ápr. 4-én
Tápiófarmosra (egy része hadosztályunknak T.[ápió]Szelére), itt a falu alatt alig hogy megtelepedtünk, a megcsinált szállásokba be sem mehettünk, minthogy T. Bicske felé nagy ágyúzás hallatszott. Röviden ebédelve 's étetve még aznap N. Kátára mentünk. Hol szomorúan hallottuk a mieinknek megcsalattatását 's veszteségét, mely röviden így van. Klapka 's Damjanich serege az ellent Cegléden vélve 's elébe sietve N. Kátából zenével húzódott T. Bicske felé egész biztosságban, 's egy helyen az erdőhöz közel levő homokgödrökből gyalogok tűnnek fel, kik honvédeinkhez hasonló ruhát 's színeket viseltek 's vakításból a magok serege felé tüzelve hátráltak a mieink felé. 'S midőn a mieink rájok akarnak tüzelni, tisztjeink mondták, hogy nem kell, hiszen hozzánk tartoznak. Midőn közel voltak, a 3. gyalogüteget megrohanván, s mintegy 14. leszurkálván, 7 álgyúnkat húztak el magokkal mozdony nélkül. Mint mondják, a fedezetül volt Császár-huszárok itt is, mint Moórnál, megmutatták futásbani gyakorlottságukat. Mindamellett az ellen visszaveretett.[148]

Ápr. 5-én
A mi hadosztályunk Tóalmáshoz húzódott, mialatt Klapka 's Damjanich serege tőlünk nyugotra kergette az ellent, kit tőlünk mintegy 4000 lépésnyire szemléltünk végig Zsámbok felé sebesen húzódni.

Ápr. 6-án
Indult el hadosztályunk Tóalmásról, Zsámbok felé, melyet azon éjen az ellen kirabolt, 's Dányon, (hol azon éjen az ellen tanyázott) keresztül Isaszeg felé haladtunk. A falutól Pest felé a dombon felállottunk Klapka s Damjanich tábornok is balra megérkezett. Az elfutamodott ellen Windisch-Grätz, Schlick és Jellačić vezérek alatt, magok után az erdőt, melyen keresztül kellett mennünk, felgyújtván, tovairamlott, Klapka 's Damjanich utána, kiket Isaszegnél, midőn az erdőből kiértek, erős tűzzel fogadott, de ezek által a falun felül felnyomatott, de egész napi utazás, koplalás 's csatázás alatt vitézeink elfáradván ismét az erdőig visszanyomattak. Ekkor érkezett a mi hadosztályunk segítségül, 's mi új erővel kelvén harcra az ellent csakhamar egészen viszszavertük. A harc tartott setét estig. Kitüntették ekkor gyalogkatonáink bátorságukat, 's ily kevés idő alatt szerzett 's bármelyik rendes katonának is szégyenére nem váló ügyességöket 's kitartásukat, mind a rohanásban, mind a plenkírozásban. Álgyút sem mi, sem az ellen nem vesztett, ló kevés esett mindkét részről, halottunk 25-35 öszvesen, de az ellené sokkal több, sebesültjeink mintegy 30-40. Nagyon fontos volt e csata, mert itt meggyőződött az ellen arról, hogy csak most öszveszedett, nem eléggé gyakorlott gyalogaink erdőben is megmérkőznek rendes, tanult vadászaival 's gyalogjaival; nem is állott meg előttünk Pestig. Ezen éjen által a csatatéren háltunk.[149] Másnap reggel

Ápr. 7-én
Miután Damjanich egy r. cath. papot, ki egy hívének gyermekét magyar bankjegyért el nem temette, 's a németekhezi vonzása világosságra jött, a táborban agyonlövetett,[150] (ezelőtt harmadnappal is lövetett már ő egy plébánost agyon azért, hogy nyilvánosan szószékből a magyar harcosokat rablóknak, lázadóknak nevezte, átkozta, Kossuthot káromolta, 's a népet az új császár iránti hűségre intette), - Görgei, Klapka, Damjanich serege egyenesen Gödöllőnek, mi pedig Aulich tábornok[151] alatt Besenyő felé mentünk Gödöllő alá, 's tábort ütve itt háltunk, miután a német had Cinkotáig kergettetett. - Itt ért bennünket utol Gáspár ezredes[152] dandára, mely Hatvannál verte meg a németeket.

Ápr. 8-án
Húsvét vasárnapján délben egész magyar seregünk különböző irányban megindult. A mi ütegünk miután Schill Kristóf századosunk és Répásy József főhadnagyunk Debrecenbe vezényeltettek el végképp tőlünk, tévedésből Görgeivel Mogyoródon keresztül Fótra ment, itt táborba szállva már-már elaludtunk midőn utánunk parancs jővén a visszatérésre, tüstént elindultunk, 's fedezet nélkül egész éjen ált utazva Mogyoródon, Gödöllőn keresztül Isaszegre mentünk hajnalra

Ápr. 9-én
hol már a seregnek éppen csak az utolját találtuk ' s velek együtt N. Tarcsán keresztül Cinkotához vonultunk 's a falu feletti dombon tábort ütöttünk.

Ápr. 10-én
Az ellen egy csapatja két lovasüteggel Cinkotához közelített 's a mi lovasütegünkkel 's egy 6 fontos gyalogüteggel öszvetüzeltek, mely alig 1/4 óráig tartott ütközetecskében, mint mondják részünkről 24 meghalt, sok megsebesült. Az ellen magával vívén halottjait, sebesültjeit, csak azt hallottuk, hogy két tüzértisztet vesztettek. Ezután a nagy esőben, hideg szélben visszavonultunk egész Kerepesig, 's itt a falu alatt táborba szállottunk, 's elázott, fázott tagjainkat 's ruháinkat nyers fából rakott síró tüzünknél melengettük, szárogattuk. Itt reggelre, mint mondják cholera-féle betegségben 61 katonánk meghalt.

Ápr. 11-én
Dandárunk mintegy harmadával 1/2 10 órakor Cinkota felé indultunk 's a Rákos melletti dombokon ágyúinkat felállítottuk. Alább Kereszttúrról ugyanakkor indult ki 's haladt a kőbánya körül felállított ellen felé Asbóth[153] dandára. Felül rajtunk eső falucskából ugyanakkor mozdult ki 's állott fel a Rákos melletti dombokon Kisfaludy[154] dandárával. Asbóth a balszárnyon előrenyomult, az ellent első sáncából kikergette, 's egy röppentyűgépet elfoglalt. Palota felé egy nagy része seregünknek sűrű álgyúzással középen az ellent csak feltartottuk, míg az álgyúk elnémulására a közös jel megadatván a Cinkota feletti dombra visszavonultunk. Mint hírül hozták ezen csatában Asbóth nagyon sok kárt tett az ellen seregében.

Ápr. 12-15 tétlenül itt pihentünk.

Ápr. 16-án délután 1 órakor táborunkból minden 6 fontos álgyúütegekkel az ellen felőlünki ereje kipuhatolására a Rákos felé indultunk. A kertek fái és árkaiba bújt vadászokat a bátor Dom Miguelek[155] rohammal kikergették 's álgyúink segítségével a malmon túl kergették a már innen felállított 1/2 üteggel együtt. Én 2 álgyúval a kertek felső véginél lévő dombra előrenyomultam 's az ellenünk felállított két ütegre bátran dobáltuk golyóinkat. Nagyobb tűzben, vagyis álgyú és puskagolyó záporban már nem lehettünk, mint ott voltunk. Oly sűrűn jöttek az ellen 6 fontos golyói 's pattantyúi, hogy nem is lehetett se jobbra, se balra előrehajolni, csak meg kellett a magyarok istenében bízva állani. Csuda, hogy több kárunk nem esett, mint az, hogy vetálgyúnk mozdony - gyűrűi 's fája ellövetett, egy lovunk lába gránát által eltöretett, 's egy tüzér karja pattantyú által nagyon megsérttetett. Egész dandárunkban legnagyobb veszteség van a Dom Miguelekben, kik közül, mint mondják 40 halott és sebesült van. (Ápr. 11-től ekkorig a cholera táborunkban nagy pusztítást tett, de most már szűnni kezd.) Ugyanekkor támadta meg Asbóth is Kereszttúr felől is az ellent sáncaiban, de későn, 's hamar viszszaveretett. Már estve lévén dandárunk a Cinkota fölötti táborba visszavonult.

Ápr. 20-án d. u. 3 órakor
Recognoscírozás[156] végett az ellent ismét megtámadtuk cinkotai táborunkból, 's 6 fontos golyóink zápora 's vakmerő gyalogságunk fegyvere az ellent csakhamar a Rákos vizén általkergette. Láttuk, hogy az ellennek mind álgyúra, mind lovasságra 's gyalogságra nézve kisebb volt most az ereje, mint 16-án. Naplemenetre táborunkba visszavonultunk. Veszteségünk semmi sem volt. Bárha a mi ütegünk legelől, a kert alsó és felső véginél a legnagyobb tűzben állott szilárdan. De Asbóth serege ugyanekkor nem vonult ám ily szépen viszsza, mert, mint mondják a rohanásban kifáradt 's védelem nélkül hátrahagyott 61. z. aljat a chevaux legers-ek megtámadván 1-2 százat közülök levágtak.[157]

Ápr. 21-én
Délután két pesti bérkocsi jelent meg Cinkotán, 's a rajta jöttek hírül hozák, hogy a német sereg nagyon takarodik Budára 's packolnak a gőzösökre, de még előőrök vannak a Rákoson. Másnap

Ápr. 22-én
reggeltől délig úgy özönlött ki a pesti nép, mint kasból a rajzó méh, batáron, lóháton, kocsin 's gyalog hoztak sok koszorút, szalagot, ételt 's italt, kijöttek a polgári zenészek 's vigadott a felszabadult pesti polgárság a felszabadító bevonult hadfiakkal. Ezen nap sokan kinn maradtak közöttünk, sokan jöttek ki még másnap, 's

Ápr. 24-én
bevonultunk a Rákos mezején a vaspálya 's Pest közé, 's a kerepesi út mellett kétfelől táborba szálltunk. Angelo [...] [...] [...] [...][158]Jegyz.: Ezen két olasz gyalogkatona velem volt egy szálláson, úgy gondolom Török Sz. Miklóson.

JEGYZET
1). A naplóban többnyire a mai helyesírást követtük, bár megőriztünk több régies alakot, főleg az idegen szavaknál. A helyneveket a mai elfogadottt alakjukra írtuk át, a neveket átírtuk mai alakjukra. A kezdőbetűkkel jelölt neveket, rövidítéseket [ ] zárójelben oldottuk fel.
2). Jellačić von Buzim, Josip báró (1801-1859; 1854-től gróf), cs. kir. altábornagy, Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok bánja, osztrák hadtest, majd hadsereg parancsnok.
3). Teleki Ádám, gróf (1789-1851), cs. kir. vezérőrnagy, 1848. szept. 18-ig a drávai magyar hadtest parancsnoka, majd a feldunai hadtest hadosztályparancsnoka. Október végén kilép, a cs. kir. hadbíróság rangfosztásra ítéli.
4). Valószínűleg Nagyhantos község
5). A szabolcsi önkéntesek azonosak a Szabolcs megyei önkéntes mozgó nemzetőrzászlóaljjal, a későbbi 48. honvédzászlóaljjal.
6). divízió - hadosztályt és osztályt jelent, itt az utóbbit jelenti
7). A cs. kir. 9. ( Miklós orosz cár) huszárezred 2. őrnagyi osztályáról van szó.
8). plänkler (német) - csatár, harcos
9). Lóré
10). Ercsi
11). granicér - határőr (grenzer, vagy granicsár), tehát egy horvát őrmesterről van szó
12). darabont - gyalogos katona, ez esetben Fejér megyei hajdút jelent, akit azért adtak a határőr altiszt mellé, hogy a horvát sereg számára szükséges élelmiszer kiszolgáltatásban segítségére legyen
13). a későbbi bécsi légió nevű alakulat
14). A Perczel Mór parancsnoksága alatti Zrínyi szabad gyalogcsapatról van szó, a későbbi 35. honvédzászlóaljról.
15). Zichy Ödön (Eugen), gróf (1809-1848), Fejér megye főispáni helytartója (adminisztrátora), 1848. szept. 30-án Görgei az ellenséggel való összejátszás gyanúja miatt kivégezteti.
16). Zichy Ödön ellen hozott halálos ítélet indokai: nyílt háború idején az ellenséggel cimborálás, Jellačićtól kapott menlevél, az ország törvényes közrendjét felforgatni célzó proklamációk. A László által feljegyzett vádak szóbeszéden alapulnak.
17). Vorpost: előőrs (német)
18). Zichy Pált Pestre vitték.
19). Jánossy Sándor (1821-1898), honvéd tüzérhadnagy, később százados.
20). A magukat megadó horvátok Roth tábornok hadtestének elővédjét képezték, a cs. kir. 8. (gradiskai) határőr gyalogezred 3. zászlóaljának katonái voltak.
21). Szalay László (1813-1864), pénzügyminisztériumi államtitkár, a Hunyadi-szabadcsapat alakítója, őrnagy, majd alezredes, emigrál.
22). Roth, Karl von (1784-1864), cs. kir. vezérőrnagy, Jellačić Szlavóniából betört tartalék hadosztályának parancsnoka, 1848. okt. 7-én Ozoránál fogságba esik.
23). Perczel hátramaradt velük, ezért nem tudtak támadni.
24). Ozora
25). Perczel Mór (1811-1899), ellenzéki politikus, 1848. szeptember 16-tól honvéd ezredes, végül tábornok és hadtest-, illetve hadseregparancsnok, 1867-ig emigrációban él.
26). Görgei Artúrtól a fővezényletet október 3-án Móga tábornok parancsára Perczel Mór vette át.
27). A bródi és gradiskai regimentekből álló csapatok: a cs. kir. 7. (bródi) 3., 4. és 5. és 8. (gradiskai) határőr gyalogezredek 4. és 5. zászlóaljai.
28). Roth hadosztályának iratanyaga megmaradt, 1956 után adták át Jugoszláviának.
29). a függetlenség szó ez esetben a függelmi (alárendeltségi) viszonyok hiányát jelenti
30). Perczel október 11-én délután 2 órakor vonult be Veszprémbe, október 13-án Tapolcán volt, kötelességének érezte Kanizsa védelmét és Nugent üldözését, felülbírálta Kossuth utasítását, aki Todorovi ellen szerette volna küldeni.
31). Királyszentistván
32). Hegyessy Lajos (1819 - ?), 1848. októberétől őrmester a Hajdúságban alakuló Bocskai önkéntes csapat lovasságánál. 1849 januártól hadnagy a Bocskai huszárezredben, főhadnagy, majd alszázados a II. hadtestben Komárom várának feladásáig.
33). Albert Nugent von Westenrath, gróf (1816-1896), szlavóniai báni biztos, ezredes.
34). Az itt említett főbíró neve Séllyey Elek.
35). Nemesleányfalu
36). Petend
37). Monostorapáti
38). Diszel
39). Balatonederics
40). Egenfölde
41). ordinanc - ordonance - parancsőr - tiszt mellé szolgálatra beosztott katona, küldött (német)
42). Radetzky von Radetz, Josef gróf (1766-1858), cs. kir. tábornagy, az itáliai cs. kir. hadsereg főparancsnoka.
43). Ez a cs. kir. 4. (Sándor) huszárezred ezredesi osztályának 1. százada volt, amely nem Radetzkytől, hanem Grazból szökött meg Stadnicki tizedes vezetésével. A cs. kir. 4. huszárezred 1849-ig Sándor orosz trónörökös nagyherceg, a későbbi II. Sándor cár nevét viselte.
44). A Perczel által vezetett hadoszlop Letenyénél megtámadta az ottani révet őrző cs. kir. különítményt, és megfutamította azt, majd átkelt a Murán. A Kerkapoly Tivadar főhadnagy, Bessenyei György és Tekésy Károly által vezérelt csapat Hodosánnál egy horvát határőr különítménybe ütközött, a horvátok számbeli fölénye ellenére sikerült fegyverletételre kényszeríteni őket.
45). Ők kísérték haza a foglyul ejtett horvátokat az ozorai diadala után, ld. László Károly: Napló Okt. 8-án.
46). Az elesett és megsebesült tüzér neve: Dréher tizedes, irányzó, fejét ágyúgolyó vitte el. Az ütegnél kezén sebesült meg Fabriczy főágyús, Vonya és Tóth Ignác alágyúsnak a lábát vitte el egy golyó, utóbbi bele is halt sérülésébe.
47). Az említett dragonyosok az 1. (János főherceg) dragonyosezred alezredesi osztályához tartoztak. 48). Hodosány, ma Hodosan (Horváto.)
49). A Miklós-huszárt Molnár Andrásnak hívták.
50). A Honvédelmi Bizottmánytól parancs jött, hogy az offenzíva folytatása helyett vonuljanak vissza. 51). Csáktornya, ma Cakovec (Horváto.)
52). L. 33-as jegyzet; a Gáspár őrnagy vezette oszlop a kottori (Kotoriba - Horváto.) átkelés után Domborúnál egy újabb ellenséges különítményt vert szét.
53). Varasd, ma Varadin (Horváto.)
54). Nedelic, ma Nedelice (Horváto.)
55). ulánus: dzsidás lovas katona, a muraközi harcokban nem vettek részt dzsidások
56). pengőforint
57). A Johann-dragonosok a cs. kir. 1. (János főherceg) dragonyosezred alezredesi osztályát jelölik.
58). A horvát hadifoglyok egy részét a Zrínyi-csapat 1. százada kísérte Pestre. Október 13-án ezt, és az időközben Bécsből beérkezett önkéntesekből szervezett két századot a miklósfalvi (lajtai) táborba indították. A három század, amelyet Bangya János vezetett október 18-án indult Parndorfból, s Sopronon keresztül utazott Perczel táborába, ahová október 29-én érkezett meg. A Hunyadi-csapat 6. százada viszont soha nem tért vissza alakulataihoz, hanem a baranyai hadmű- veletekben vett részt, majd az eszéki várőrség soraiban kapitulált 1849. február 14-én.
59). Perczel október 23-27. között fegyverszüneti tárgyalásokat folytatott Burits cs. kir. vezérőrnaggyal, de ezek nem jártak eredménnyel. Perczel azt a hírt kapta, hogy a seregek összpontosított támadása november 9-re várható, elhatározta, hogy preventív támadást indít a legerősebbnek tartott Burits-féle csoport ellen.
60). Az 5. Radetzky huszárezred ekkor Itáliában szolgált. A szabadságharcban harcoló Radetzky-huszárezred újonc ezrednek számított, mert Magyarországon csak a tartalék század volt. A tartalék század keretéből és újoncokból szerveztek egy fél századot, 1848 decemberétől részt vett a Perczel-hadtest, majd később a IX. hadtesthez kerültek, parancsnokuk Szabó Vince alezredes lett.
61). Polstrau, ma Ptuj (Szlovénia)
62). Ez a Nugent az előbbi apja: Nugent von Westenrath, Laval gróf (1777-1862), cs. kir. táborszernagy, 1848 tavaszán és nyarán a cs. kir. hadtest, decembertől az ebből alakuló stájer-horvát hadtest parancsnoka, 1849 tavaszától a Stájerországban szerveződő cs. kir. II. tartalékhadtest parancsnoka.
63). a 9. vadászzászlóalj katonái voltak
64). chevaux-legers - könnyűlovas (svalizsér), a lovasságot azonban nem könnnyűlovasok, hanem a János-dragonyosok őrnagyi és ezredesi osztálya alkotta
65). Fridán, ma Ptuj (Szlovénia)
66). terror bellicus (latin) - a háborútól való félelem
67). Ez az utalás a venetói kiegészítésű 13. (Wimpffen) és a 26. (Ferdinánd Károly Viktor d'Este főherceg) gyalogezredek zászlóaljaira vonatkozik.
68). Prezlavecz, ma Pribislavec (Horváto.)
69). Belica (Horváto.)
70). Dezemnec, ma Densimerec (Horváto.)
71). Turnincsa, ma Turnicsán (Horváto.)
72). Hráscsán, ma Donji Hrašcan (Horváto.)
73). Perczel három részre osztotta seregét, Lendvával szemben Gaál Miklós alezredes állt csapataival, Letenyénél Perczel személyes vezetésével táboroztak a katonák, Molnáriban Gáspár András őrnagy vezetésével állomásozott a sereg egy része.
74). Turcsányi János (1817?-1899), volt cs. kir. tüzér altiszt, legmagasabb rangja honvéd őrnagy. Komáromban kapitulál.
75). Perczel adata túlzó, noha csak fogolyból 47 került a magyar csapatok kezére.
76). szerezsán - szerb vagy horvát határőrvidéki katona Dél-Magyarországon
77). A község neve helyesen Gross Sonntag (Ausztria).
78). Légrád, ma Legrad (Horváto.)
79). A légrádi ágyúzásnál a horvátok vesztesége 1 halott és 1 megrongált löveg volt.
80). Gaál Miklós (1799 -1854), cs. kir. alezredes, 1848 októberétől Perczel vezérkari főnöke, decembertől ezredes, 1849 január 1-től honvéd vezérőrnagy, február közepéig az aradi ostromsereg parancsnoka, majd a honvéd mérnökkar főparancsnoka. Várfogságban hal meg.
81). Gáspár Endre (András) (1804-1884), a kapitány a cs. kir. 9. huszárezredben, a szabadságharc során honvédtábornok, a VII. hadtest parancsnoka, a trónfosztás után visszavonul, várfogságra ítélik, a kiegyezés után országgyűlési képviselő.
82). Simony György (1822-?), 1848. október 4-étől tűzmester a Tiszán-inneni önkéntes nemzetőrsereg hatfontos félütegénél, nov. 25-étől hadnagy a Perczel-hadtest tüzérségénél, 1849. márc.-tól főhadnagy, a 2. hatfontos lovasüteg parancsnoka a Feldunai hadseregben, Világosnál leteszi a fegyvert.
83). Podturen, ma Pothorny (Horváto.)
84). Perczel visszavonulásának az volt az oka, hogy Windisch-Grätz főserege december 14-16-án támadásba lendült, és több ponton átszakította a feldunai hadsereg védelmi vonalát. Kossuth december 16-án utasította Perczelt, hogy Görgei intézkedései szerint Győr vagy Budapest felé induljon.
85). Versec, ma Varsac (Szerbia)
86). Az itt említett verseci győzelem valószínűleg azonos Damjanich károlyfalvi és alibunári (dec.12.) győzelmeivel.
87). Krestyán, ma Krirsavec (Szerbia)
88). Lendvaújfalu, ma Tornyiszentmiklós
89). Zalalövő
90). Zalabaksa
91). Somló-Vásárhely
92). Győrt (1848 dec. 26-27-én) feladták a magyarok
93). Pápateszér
94). Bakonytamási
95). Bakonybánk
96). Fischer Ferencről (1820-1867), a 6. lovasüteg parancsnokáról, később honvéd századosról, és ütegéről van szó.
97). Bakonysárkány
98). Perczel Móron kapta meg Kossuth dec. 29-i levelét, amelyben az OHB elnöke győztes csatát kér tőle, Perczel ezért szállt szembe december 30-án Jellačić előnyomuló hadtestének két dandárával, s az ütközetben súlyos vereséget szenvedett.
99). Mike Károly (1814- ? ), hadnagy, 1848 augusztustól a nemzetőrség hadnagya, novembertől honvéd tűzmester; a VII. hadtestben lovasüteg parancsnok, főhadnagy, majd százados.
100). a cs. kir. 5. vadászzászlóaljról van szó
101). Az itt említett cheveaux-légers csapatot László Károly elnézte, mert a cs. kir. hadsereg részéről az ütközetben Jellačić báni huszárain kívül a 3. (Ferenc József) dragonyosezred, a 6. (Wallmoden) vértesezred és a 7. (Heinrich Hardegg) vértesezred vettek részt, könnyűlovasok nem.
102). A kipontozott név valószínűleg Ferdinand Karger ezredesé, aki a feldunai hadtest Csákváron állomásozó dandárának parancsnoka volt. (1803-?), cs. kir. őrnagy a 4. (Sándor) huszárezredben, legmagasabb rangja honvéd ezredes, dandárparancsnok, 1849. máj. 1-jén nyugalmazzák.
103). Érd
104). Budafok
105): Sachsenfeld - Albertfalva
106). Neugebäude: Újépület - tüzér laktanya
107). Az országgyűlés december 31-én döntött úgy, hogy Debrecenbe helyezi át székhelyét. Első ülése jan. 8-án volt.
108). Perczel Debrecenbe akart vonulni, de Karcagról nem folytatta a visszavonulást mivel az OHB és a hadügyminiszter utasította a tábornokot, hogy ne folytassa a visszavonulást, hanem mindenáron vegye vissza Szolnokot az ellenségtől
109). Ottinger vezérőrnagy a városon kívül csatarendbe állított dandárával meg sem kísérelte az ellenállást.
110). A Hertelendy-hadosztály két dandára, a Mándy- és a Mihály-dandár foglalta el.
111). Az itt említett három dandár a Mándy-, Mihály-dandár és Perczel Miklós dandára.
112). A morvaországi kiegészítésű 6. Wallmoden - Gimborn vértesezred.
113). A csehországi kiegészítésű 7. Heinrich Hardegg vértesezred.
114). Perczel csapatainak neve januártól Középponti Mozgó Hadsereg.
115). Mándy Ignác (1814-1883), cs. kir. alszázados, 1848. okt. 19-től főszázados, nov. 26-tól honvéd őrnagy, 1849. jún. 30-tól alezredes, aug. 18-tól ezredes, komáromi kapituláns.
116). Wepler Ágost Lajos (1820-1862), főhadnagy, a cs. kir. I. huszárezredben, a szabadságharc során huszár alezredes, kimenekül, Tefik bej néven török ezredes lesz, tábornokként és pasaként hal meg.
117). A cs. kir. 6. Württemberg huszárezredet 1848 nyarán és kora őszén vezé nyelték haza Magyarországra, de a magasabb rangú tisztek egy része 1848 őszén elhagyta az ezredet.
118). A cs. kir. 1., a mindenkori császár nevét viselő huszárezred 1848 tavaszán Eszék környékén állomásozott. 1848 nyarán a szerb felkelők ellen rendelték őket. November végén az ezredet a Dunántúlra vezényelték. Miután a tisztek többsége nem akart a cs. kir. csapatok ellen harcolni, elhagyták az ezredet, az ezred két százada Perczel, három százada Görgei hadtestéhez került.
119). A 14. lehel huszárezredet 1848 őszétől kezdve állították fel jászkunsági önkéntesekből és újoncokból.
120). A 13. Hunyadi huszárezredet 1848 nyarától kezdve szervezték meg a Hunyadi-szabadcsapat lovasságából.
121). Perczel legnagyobb sikere az volt, hogy megzavarta a császári hadvezetést, és elérte a Görgeit üldöző erők legnagyobb részének visszarendelését, Erdélyen kívül ez volt az első jelentős siker.
122).Dembinski Henrik (1791-1864), lengyel szabadságharcos, magyar honvéd altábornagy. Világos után Törökországba, majd Párizsba emigrált.
123). Répásy Mihály (1800-1849), császári-királyi őrnagy, a Középponti Mozgó Sereg hadosztályparancsnokává, a későbbi II. hadtest parancsnokává nevezték ki, májusban hadügyminisztériumi osztályfőnök lett, júliusban kolerában meghalt.
124). Dembinski még január 23-án megjelent Perczel táborában, akit Kossuth az összpontosítandó magyar sereg fővezerének szánt, részt vett a január 25-i ütközetben, majd Perczellel együtt tért vissza Szolnokra.
125). Schill Kristóf (1815-?), tűzmester a Jánossy-féle ütegnél, 1849 nyarán Munkács várának tüzérparancsnoka.
126). Kunmadaras
127). Tiszaigar
128). Egerlövő
129). Schlik von Bassano und Weisskirchen, Franz, gróf (1789-1862), cs. kir. altábornagy, hadtestparancsnok, 1859-ben hadseregparancsnok, nyugállományú lovassági tábornokként hal meg. 130). Mezőkövesd
131). katonai járőr
132). Az itt említett rajtaütést Dessewffy Arisztid huszárjai hajtották végre Kompoltnál.
133). Mezőszemere
134). Egerfarmos
135). Ez a 16., venetói kiegészítésű Zanini-gyalogezred magyar oldalon maradt nyolc százada.
136). rohamozás
137). Mezőkövesdnél a VII. hadtest lovasságához tartozó 9. és 10. huszárezredi századok verték vissza a Deym-lovasdandárt, s négy löveget zsákmányoltak.
138). Guyon Richárd (1813-1856), kilépett főhadnagy, a szabadságharcban honvéd tábornok, hadtestparancsnok, kimenekül, Kursid pasa néven török tábornok lesz.
139). Szekulits István (1810 - 1885), kilépett cs. kir. főhadnagy, 1848. szeptember 1-jétől százados a Zrínyi önkéntes zászlóaljban, végül honvéd ezredes és hadosztályparancsnok.
140). Vetter Antalt nevezték ki március 9-én főparancsnoknak.
141). Kunmadaras
142). Répási József (1824-1896), 1849 januárjától hadnagy a Perczel-hadtestben ill. a Középponti Mozgó Seregnél, februártól főhadnagy, az 1. hatfontos gyalogüteg parancsnoka.
143). Jónák János (1811-1875), cs. kir. hadnagy, ekkor a II. hadtest tüzérparancsnoka, a szabadságharc végén ezredes, várfogságot szenved.
144). Besenyőtelek
145). Halmajugra
146). Damjanich János (1804-1849), volt cs. királyi százados, majd honvédtábornok, az aradi vértanúk egyike.
147). Klapka György (1820-1892), kilépett cs. kir. főhadnagy, honvédtábornok. Világos után Törökországba emigrált, majd Olaszországban és Svájcban élt. A Magyar Nemzeti Igazgatóság tagja, az 1866-os porosz-osztrák háború idején felállította a Klapka-légiót. A kiegyezés után hazatért, országgyűlési képviselő.
148). A Klapka vezette I. hadtest az Isaszegre vonuló Jellačić üldözésekor Tápióbicskén váratlanul a cs. kir. hadtest utóvéd Rastic-dandára fogta kereszttűzbe a honvédeket. A találkozás a császáriakat is meglepte. Míg a falu mögé húzódtak a magyar csapatok betörtek oda, itt a házakban 2 horvát határőr-zászlóalj várta őket, a meglepett magyar dandár megfutamodott. Délután megjelent Damjanich a III. hadtest zászlóaljaival, végül magyar győzelemmel végződött a csata, 800 honvéd vesztette életét.
149). Az isaszegi csata a császári fősereg átkarolását célzó hadművelet legfontosabb állomása. Jellačić seregével szemben az I. és a III. hadtest, ill. tartalékként a II. hadtest állt. Hosszú csatározások után sikerült a Királyerdőt elfoglalniuk a magyaroknak, Jellačić ezek után a császári fősereghez Gödöllőre menekült. Klapka azonban nem tudott elcsigázott seregeivel még aznap Pest felé vonulni, így Windisch-Grätz 7-én Kispest-Pestlőrinc-Kerepes-Cinkota vonalára vonulhatott. A VII. hadtest ugyanekkor bevonult Gödöllőre. Kb. 1000 katona vesztette életét mindkét fél részéről.
150). Damjanich április 5-én Mericzay János tápiószecsői plébánost, 7-én Hernogger Antal kókai plébánost lövette főbe.
151). Aulich Lajos kinevezése a II. hadtest élére március 8-a és 10-e között történhetett.
152). Gáspár András (1804-1884), cs. kir. huszárszázados, majd honvéd huszár őrnagy, végül tábornok, ekkor már tábornok (vezérőrnagy), s nem dandár-, hanem hadtestparancsnok volt.
153). Asbóth Lajos (1803-1882), nyugalmazott cs. kir. főszázados, 1848. június 22-től nemzetőr őrnagy, végül honvéd ezredes és a II. ill. a tartalék hadtest parancsnoka, hét év várfogságot szenved.
154). Kisfaludy Móric (1814-1893), kilépett cs. kir. főhadnagy, ekkor nemzetőr százados, nov. végétől honvéd őrnagy, az 56. zászlóalj parancsnoka, később alezredes, várfogságot szenved.
155). Dom Miguelek - a cs. kir. 39. (magyarországi) gyalogezred Dom Miguel portugál infáns és trónkövetelő (1802-1866) nevét viselte. Az ezred mindhárom zászlóalja a honvédseregben harcolt.
156). rekognoszkál - felderít, kikémlel (latin)
157). Az Asbóth vereségéről szóló hír túlzás. A 61. zászlóaljat somogyi újoncokból állították fel 1848 november-decemberében.
158). olvashatatlan nevek

 

II. Füzet
1849. április 24-től 1849. december 4-ig

1849. Ápr. 24. Sz. György nap
volt azon nap melyen negyedfél hóig a legsúlyosabb iga alatt nyögő fővárosunk felszabadult. Azon idő alatt öszvejönni többeknek tilttatott, utcán, kávé 's vendéglőházakban kémek leskelődtek, 's jaj volt annak aki a magyarok iránti vonzalmát titkolni nem bírta. A fegyverek halálbüntetés alatt beszedettek, az antischwarzgelbek fejére 20 pft jutalom tétetett, történtek befogatások, főbelövetések, Olaszországba küldetések, nyílt és szép szín alá rejtett rablások. Lélegzeni nem lehetett szabadon. Szóval a pestiek is érezték atyáskodni dicső császárunk kegyes kormányának 's védelmének áldott dús malasztjait.

Ápr. 24-én
hajnalban takarodott által a császári sereg a hídon 's maga után 4 órakor hajóhidat szurokkal beeresztvén 's több helyen meggyújtván porrá égette. A várba védsereget, mintegy 3 z. aljat,[159] több álgyúk voltak kiszegezve a várfokról különböző irányban, de különösen Pestnek, voltak mozsarak is, 's a két híd között a vár alatt is 3 álgyú. Több gőzhajókat 's uszályokat terheltek meg podgyásszal 's fegyverrel 's szállították alá felé. Az Újépületben nem hagytak egy álgyút 's egy mozsarat fenn.

Ápr. 29-én
Pestről délelőtt táborunk díszmenetben az indóház közelébe felvonult 's Te Deum [160] tartatván a Dom Miguel zászló - díszjellel, úgy szinte néhányan a z. aljból érdemjellel ékesíttettek. Ezután nagy szemle tartatván táborunkba visszavonultunk. Itt táborozásunk alatt vígan voltunk, az idő kedvező volt, a városból sok szép látogatóink jöttek, volt enni, inni elég; zene és táncz.

Ápr. 30-án
Délben rögtön parancsot kaptunk 's délután 2 órakor elindulván Soroksáron, [Duna] Harasztin keresztül Taksonyba jöttünk Sekulits alezredes 's hadosztálynok parancsnoksága alatt egy dandárral.

Máj. első napján
Leköszönésem következtében a kezelést 's iroda vezetést áltadtam Leép István tűzmester társamnak. Dél felé kiállíttattunk az álgyúkhoz. Láttuk mint vitték Pestre bérkocsin két szuronyos puska között a taksonyi plebanust 's befogatásán az ámítgatott nép örvendett. Lacházán keresztül Peregre mentünk, hol beszállásoltattunk.

Máj. 2-án
Ráckevénél általkelvén a Dunán részint lábakra, részint hajókra készített ideiglenes hídon Sziget-újfalu alá mentünk táborba 's itt együtt volt az Aulich tábornokunk 's Asbóth ezredes tábora. Néhány század mindjárt áltküldetett Ercsénbe. Az Ercsénnél felállítandó hajóhíd építésébe az utászok 's polgári ácsok tüstént belekezdtek. De emellett dereglyéken, csónakokon 's kis kompokon egyre szállították által a seregeket 's álgyúkat.

Máj. 3-án
Az általszállítás egyre folytattatott 's éjfél után

Máj. 4-én
4 órakor a mi ütegünket is áltszállították, 's d. u. 5 óráig a városbeli téren várakozván, ekkor az urasági majorhoz kimentünk a lovas és 3 fontos ütegekkel mind huszárok kíséretében. Táborba szálltunk; de éjfél után 1 órakor

Máj. 5-én
Martonvásár felé indíttattunk Ráckeresztúron keresztül, odaértünk 3 órakor, letelepedtünk a falu alatt, 's a lovakat megetetvén Tétény felé indultunk. Parancsnokunk a martonvásári plebanust, mint lázítót 12 kiskun nemzetőrrel velünk hozatván. Délben a Tétény alatti erdőben a Duna-parton letelepedtünk ( a plebanust a Buda alatti táborunkba előre vitték) a faluban rendeltetett ebédfőzés, 's a lakosok azt kihordván jóllaktunk 's 5 óra felé délután Promontoron 's Saxenfelden keresztül a Buda alatti táborba értünk, amidőn a vár a Sváb, János és Gellért hegyekről egyre lövöldöztetett. Az ostrom kezdődött Máj. 4-én d. e. 10 órakor, már ekkor éjjel a várban a nádori új szálló 's a vár alatt a Duna felől egy magazin a mieink által meggyújttatott.

Máj. 7-én
Hozta hírül Horvát János volt principálisom,[161] kedves emlékű lelki barátom, mint Fehérvár tanácsa küldötte, hogy Jellačić 8000 emberével Mohács, 4000-rel pedig 's öszvesen 52 álgyúval Pécs felé az országból már kivonul. Az Ercsén és Ráckevinél csinált hajóhidat Buda alá felvontatták, 's a budai lőporos házon felül beállítni elkezdték a szigetbe be 's onnan a Kis-Dunán keresztül Buda várát naponta lövik a mieink, de csak ritkán. Azok pedig a várból a Gellérthegyre 's legtöbbet Pestre lőttek, melyet már néhány helyen megrontottak 's gyújtottak, úgy látszik leginkább a középületeket tűzik ki célul.

Máj. 11k
A mieink az ostromhoz nagyon készülnek, az osrtromálgyúk Komáromból u. m. öt 24 fontos és egy 18 fontos álgyú és mozsarak megérkeztek, 's helyöket készítik, a szurkos koszorúk nagy mennyiségben készíttetnek, temérdek lajtorják hordattak öszve, a gyalogság zászlóaljanként felszólíttatott önkétesen rohanásra kik vállalkoznának, 's ezek száma nem csekély. - Hogy mikor kezdetik el az ostrom 's mi módon kíváncsian várjuk. Velem egyszerre terjesztetett fel hadnagynak Stetina Vince, Jónák őrnagy úr, mint adjutánsát másodszor is beadott 's megerősítése május 6-i Közlönyben kijött. Ennek következtében én Leép István, Pelcsárszky Ede 's Pakobraczky István miatt Márenkovics Béla hadnagy 's ütegparancsnokunk Psotta ezredes úrhoz[162] kérelmet küldött, hogy fogja fel ügyünket.

Máj. 13.
Délután a várból elkezdték Pestet 's Budát iszonyúan lövöldözni telepálgyúkkal, pattantyúkkal, bombákkal 's röppentyűkkel, Pesten sok házat öszvetörtek, mintegy huszat elégettek, közöttük a Rodut[163] épületet, Angol Királyné, 's István fogadó, Noththeatert[164] stb. Iszonyú álgyúdörgés volt az, mit a mieinknek sűrű viszonzása még borzasztóbbá tett. Estve későn 9, részint kővel terhelt, részint gyújtóhajókat bocsátottak hidunk felgyújtására 's elrontására, de mind kifogattak.

Máj. 16-án
Öt 24 fontos és egy 18 fontos álgyúval a vár nyugoti oldalán a falat töretni elkezdették, 's folytattatott majd egész éjjel, 's 17-én egész nap, közben a Gellért és Sváb hegyeni álgyúink is dörgöttek. A mi 8 álgyúink folyvást a Palatinus kert mellett alól a Duna-parton őrködtek. Május 16-án gyújtották fel a mi bombáink a nádori palotát.

Máj. 17-én
Estve a parancsban leírva kiadatott a rend és mód a várnak éjfél utáni megtámadására, minthogy már a 24 fontosok a falon nagy rést törtek. A támadás több helyre terveztetett egyszerre. Mi hősi elszántsággal más oldalakon is, de különösen a Nádori kertben megkezdetett, de az ott elbújva volt osztrák zsoldosok által mindjárt sűrű golyózáporral 's szuronnyal fogadtatván 's így tevők, mintegy elárulva levén az ostrommal felhagytak 's a Víziváros rejtettebb részeibe 's a táborba visszavonultak. Ezt követő napokon a várfal töretés 's általjában az álgyúzás folytattatott.

Máj. 20-án
Éjfél után zászlóaljaink titkon a vár felé indíttattak, 's 3 óra tájban már 2 zászlóalj, ötödfél órakor már 4 's 6 órakor 6 zászlóalj benn volt a várba 's nemzeti lobogóink lengésében gyönyörködött a pesti parton bámuló sokaság. Több oldalról támadtatott meg a vár, jelesen a Nádori kert felől, a Fehérvári kapun alól, a 24 fontosokkal törött részen, a vár nyugoti kerek bástyája mellett, 's a Bécsi kapu felé, a vár felső végén legnagyobb számmal hágcsókon. A várbeliek leginkább a rés felől eső részek védelmére szorítkoztak. Azonban a mieink a felső végen a sűrű kartácsgolyó között is a hágcsókkal a falhoz jutván azon hősi elszántsággal másztak fel, mit a vár védői látván, megrettenve a fegyvert letették, 's rimánkodva várták a kegyelmet, de honvédeink őket a horvát rabló, vérszomjas ebeket nem tudták kímélni, rakásra lőtték, szúrták. Ezalatt a várba minden oldalról tódultak be a falakat meghágott bátor honvédek, kik közül azokat, kik a déli részen akartak felhágni az odarendelt Csekopieri olasz zászlóaljbeliek [165] lebocsájtott köteleken 's nyújtott kezekkel még magok segítették fel a falon "éljen a magyar" kiáltással. Iszonyú volt a várban a vérontás, leginkább a lőtt résnél. Nevezetes dolog az, hogy bárha honvédeinknek Görgei tábornok 's most már hadügyminiszter által meg volt hagyva, hogy senkinek ne kegyelmezzenek, 's ezek dühösen nekik is rohantak, de a fegyverét eldobó, kegyelemért rimánkodó ellent nem tudta megölni, hanem tisztjeiket nagyobb részint lekoncolták. Ezen irgalmas bánásmódnak az lett következménye, hogy a 3-4 ezerből álló várőrizetnek alig 1/5 része öletett le a többi, mint fogoly Debrecen felé szállíttatott; az olaszok, mint mondják hozzánk esküdtek. Hentzi tábornok
[166] 's várparancsnok még az utolsó percekben is maga vezette rohamra a sereget, de látván a mieink túlnyomó erejét szíven akarván magát lőni, vékonyába lőtt 's eszmélet nélkül vittetett fogságba, hol vele kínlódott irtóztató sebeiben Alnoch Csekopieri ezredes is, mások szerént Auer ezredes [167] ki azon álnok, gyalázatos tettet követé el, hogy a Lánchíd, e világ nyolcadik csudája fellobbantására a híd láncai alá tett nagy tömeg lőport, - parancsára a császári tüzérek nem mervén elgyújtani -, maga lobbantotta fel, mely közben egyik karja elszakíttatott, 's ezen kívül még nagyon megperzselődött. - Hentzi - elfogott tisztjei vallomása szerént 13-án Pestet 24 óráig akarta lövöldöztetni, de haditanácsa bele nem egyezett. E dicső napon gyalog honvédeink megmutatták, hogy várat rohammal bevenni elég bátrak 's ügyesek. Az osztrák tisztek mondák "nem tudják mit bámuljanak honvédeinkben, elszánt, hősi bátorságukat-e , vagy nagylelkűségeket legyőzött ellenik iránt." Nyertünk ezen napon sok nagy, kevés kis álgyúkat, - köztök Esterházy Miklóséit[168] is nehányat, a honáruló gazemberét -, 30 és 60 fontos mozsarakat, öszvesen körülbelöl 100 darabot, fúrott 24 fontos és több fúratlan álgyúcsöveket, nagy mennyiségű lőporos kocsikat, társzekereket, töltéket 's tölteteket.

Máj. 25-én
Pestre szállíttattunk 's ütegünk polgári házakhoz beszállásoltatott, hol mindenütt szívesen fogadtattak pompás koszttal, 's minden szükségesekkel a szobájokban elláttattak, néhol naponként 20 pFttal is fizettettek.

Máj. 26-án K.[erelő] Szent Péterre anyám, nővérem 's sógorom látogatására 3 napi szabadsággal Pünkösd innepekre kirándultam, 's délre kiértem.

Máj. 27-én 's 28-ának
felét ott töltöttem, K[edves] anyám, húgom, sógorom öröm sugározta körükben.

Máj. 28-án d. u.
Ugyanazokkal berándultunk Budára. Itt megtudtam, hogy ütegünk már eznap reggel Vörösvár felé útnak indult.

Máj. 29.
Jókor reggel a várat rokonaimmal öszvejárván, d. e. 10 órakor kiindulván [Pilis]Vörösváron, Csabán keresztül Leányvár alatt Dorogra mentem, hol ütegemet utolértem.

Máj. 30.
Hadtestünk a Leányvár alatt táborozott részt bevárva, Esztergomba, 's Párkányba[169] szállásra vonult.

Máj. 31.
Köbölkútra[170] mentünk, hol táborba szállva megháltunk.

Jún. 1.
Perbetére[171] mentünk, hol táborba szálltunk.

Jún. 2-án
A Bajcsi-pusztán keresztül Érsekújvárra mentünk, 's a városon felül táborba szálltunk. Itt jutott történetesen kezembe Wanner tüzér őrnagy úr segédje Paulus Ignác barátom által a május 11-én Psotta ezredes úrhoz beadott kérelmünk következtében május 14-én a svábhegyi főhadiszálláson kelt napi parancsa Görgei Artúr tábornok úrnak, melyben hadnagyi kinevezésünk érkezett meg négyünknek u.m. Pelcsárszky Ede, László Károly, Leép István, Pakobraczky Istvánnak, május 1-től számítandó rang 's illetmények, melyet

Jún. 3-án közölvén osztályparancsnokunk Filiprovszki őrnagy úrral,[172] ő azt körzés által még az nap kihirdettette a tüzérség közt.

Jún. 4-én
A hajnalban volt nagy eső következtében katonáinknak kunyhójuk nem lévén, 's különben is sok beteg lévén, Asbóth ezredes úr parancsa következtében délután a Collig őrnagy úr[173] dandárja, melybe ütegünk is tartozik Tótmegyerre[174] ment 's beszállásoltatott. A tisztek mind a csinos belsejű úrilakba szállásoltattunk, 's pompásan élelmeztettünk, 's nyugodtan mulattunk.

Jún. 5-én
Vettem ki első tiszti járandóságomat u.m.
tiszti felszerelésre ajánlott ingyen összeg 100f
málhásló árul ajánlott ingyen összeg 60f
május havi díj 60f
lótáp váltság 60f
útiköltség 12f 24
szállás bér 5f
Öszvesen 243f 24

Jún. 8-i
tüzérosztály-parancsnoki rendelet által az I. 3 fontos gyalogüteghez tétettem. Ez napokban a cholera mint a falu lakosi, mint katonáink között nagyon pusztított.

Jún. 11-én
Éjjel 1 órakor rögtön kiadott parancs következtében hajnalban kiállottunk 's Érsekújváron, Naszvadon[175] keresztül (hol deleltünk) estvére Gutta[176] alá mentünk táborba.

Jún. 12-én
Kaptam parancsot a tüzéri főparancsnokságtól, hogy folyamodványom következtében, míg egészségem helyreáll 's külső erős szolgálatokat tehetek, Pestre menjek minél előbb. Ezen parancs következtében

Jún. 13-án
Keszegfalván, R[év]komáromon, Új és Ó-Szőnyön, Almás, Neszmely, Piszkén, Süttön, Nyergesújfalun, 's Táton keresztül Esztergomba értem, hol

Jún. 14-én
reggel magamat tüzéri főparancsnok Psotta ezredes úrnál jelentvén még aznap Dorog, Leányvár, Csaba, Vörösvár 's Budán keresztül Pestre értem. Itt magamat

Jún. 16-án
tüzérosztály-parancsnok Ullrich őrnagy úrnál[177] bejelentvén és tüzéri dolgozó 17. századba beosztattam, mely század a sok egyén szétvezénylete miatt elfogyván

Jún. 20-án
megszünttetett 's én is a több hátrahagyottakkal az I. századhoz oszttattam be Prokopp főhadnagy parancsnoksága alá.

Jún. 22-én
Mentem be lakni az Újépületbe I pavilon 3. emelet 44. szobába 's aznap kezdettem járni a vívóiskolába, Chapon Lajos[178] oktatóhoz.

Jún. 25-én
Kezdettem Lossoky János tüzérhadnagy barátomhoz ebédre járni.

Júl. 2-án
Reggel rögtön parancs adatott, hogy az egész hadszer, 's ruhatár, minden hadieszközök Szegedre indíttassanak s, hogy mi is még aznap Soroksárig menjünk. Mi meg is történt.

Júl. 3-án
Ócsára mentünk 's beszállásoltattunk.

Júl. 4.
Inárcsi pusztán keresztül Örkénybe utaztunk 's beszállásoltattunk.

Júl. 5-én
Földeáki pusztán keresztül Kecskemétre mentünk 's beszállásoltattunk. Pestrőli ezen kivonulásunkat hátrálásnak nem nevezhetni, mert míg a hadiszerek 's eszközök lefelé Szegedre 's Aradra szállíttattak, másfelől a felszerelt zászlóaljak 's ütegek az ellen elibe vitettek. Oka volt kivonulásunknak az, hogy kormányunk ezáltal csak a hadi munkálatoknak akart szabadabb tért nyitni. Az ellenséges táborok feküdtek kiindulásunkkor Komárom megyében Ács táján, Hevessen, Kál 's Kápolna táján. Alól a Ferenc-csatorna körül. Itt Kecskeméten azonban mindenfelől a legjobb hírek érkezvén,[179]
mindnyájan kik Szegedre utaztunk, megállíttattunk, s

Júl. 6-án
Kecskeméten pihentünk K. nagyanyámat, 's minden itt lakó rokonimat jó egészségben találtam. Estve velök János bátyámnál vacsoráltam.

Júl. 7-én
Pákán keresztül Félegyházára utaztunk 's beszállásoltattunk.

Júl. 8-án
Pusztapéteri pusztán keresztül Kistelekre jöttünk 's beszállásoltattunk.

Júl. 9-én
Szatymazi pusztán keresztül Szegedre értünk 's a városba elszállásoltattunk.

Júl. 12-én
délben megérkezett kormányunk 's hadügyminisztériumunk Szegedre. Estve a polgári nemzetőrök 's a városi hölgyek fehérbe öltözve sok száz fáklya világánál polgári pompás zenével 's szónoklattal tisztelte meg kormányzó elnökünket, az isteni Kossuth Lajost, ki a már-már kétségbeesetteket is reményre vidította ezen jóslatával, hogy valamint a télen Debrecenből mentetett meg az ország, úgy most Szegedből fog megszabadíttatni a hon.

Júl. 13-án
Estve véletlen parancsot kaptam Ullrich őrnagy úrtól a kormány nevében, hogy még azon éjjel egy 12 és egy 18 fontos álgyúval a Bácskába, Szeghegyre menjek, mint ütegparancsnok. Egész éjen által az álgyúk 's ütegkocsik felszerelésével, 's előfogat rendelésével talpon töltve az éjet, reggel

Júl. 14-én
8 óra után Horgosra mentem személyzetemmel 's álgyúimmal, 's itt beszállásoltattunk.

Júl. 15-én
Szabadkára[180] utaztam személyzetimmel, 's beszállásoltattunk. Itt már láttuk a jellacsiccsali csatából[181] hozott sebesült honvédeinket 's ellenségtől elfogottakat, hallottuk a mieinknek áldozattal kivívott szép győzelmöket, 's hogy egész Újvidék környékére nyomták a német-rác tábort 's nehány álgyút is elvettek a mieink. - A rögtöni elindításom miatt az álgyúk 's lovak közül temérdek hiány lévén egy napot emiatt itt tölteni kéntelenítettem. - Meglátogattam Csorba Veres Gábor bátyámat ki özvegységben, két leánya 's egy fia tőle szétoszolván, szegénységben tengődött 's ivott. Mivé teszi a rossz nő a jó művészt, szorgalmas 's józan embert! - Itt vettem egy könnyű, zöldre festett vastengelyű kocsit egy tüzes szürke lóval 's jó szerszámmal 170 pfton. A velem küldött álgyú-személyzet a tüzéri iskolából alakíttatván azok mind igen fiatalok (14-15) voltak, 's alig 2-3 hetes újoncok. Csatában részt még nem vettek, sőt az álgyú szerelésében is gyakorlatlanok voltak. Ezért, hogy rendeltetésünk helyére érve ott kívánt szolgálatot tehessenek, mindenütt az úton, hol éjjelre megállottunk, őket az álgyúkkal, ló nélkül és lovakkal gyakoroltam. A Szabadkán töltött egy napot pedig nagyobb részint nemcsak gyakorlati, hanem elméleti oktatásukra használtam fel. Egy iskolába menve velök a legszükségesebb dolgokat, különösen a célzás módját 's törvényét nekik órákig magyaráztam, melyet ők unalom nélkül, kíváncsian hallgattak. Ez után a piacon gyakoroltunk az álgyúkkal. - Kocsisaimmal több bajom volt, mert ezek majd mind tót újoncok voltak, kik magyarul egy szót sem tudva, magyarázatomat nem értették számból, hanem tolmács által. S emellett bárgyúk, ügyetlenek, ostobák voltak. De azért, bár nagy bajjal, boldogultam velök.

Júl. 17-én
Sándor alatt N. Fényi[182] pusztán keresztül Topolyára[183] mentem, az e vidéken Csicsó név alatt (öreg apót teszi rácul) ösmeretes, idei tavaszon a rácoktól elvett 2 nagy álgyúmmal[184] beszállásoltattunk.

Júl. 18-án
K.[is]Hegyesen[185] keresztül Újverbászra[186] értem, személyzetemmel beszállásoltam, Szeghegyre[187] nem mentem, mint vezényeltettem, minthogy onnan seregünk a rácokon vett fényes győzelem után utánok benyomultak. Verbászról tüstént futárt küldöttem a temerini[188] táborba Guyon tábornok úrhoz, megtudandó tőle, hogy álgyúimmal hova menjek? Ő ott nem lévén, Peretzi alezredes úr[189] még azon éjjel fedezetül küldvén 6 tüzér, 1 köz és 1 tizedes Mátyás-huszárt[190], reggel K.[is] és Nagy vagy Ókéren keresztül temerini táborunkba értem,

Júl. 19-én,
hol Jónák őrnagy úr által még aznap egy 10 fontos vet- és egy 12 fontos álgyú adatott kezem alá.

Júl. 20-án
Ismét két 12 fontos álgyú adatott négy álgyúmhoz 's ütegparancsnokul Schultz Róbert.[191]

Júl. 22-én
Reggel az egész táborunk egy elégetett rác falun, Zsablyán[192] keresztül, (mely szinte leégetett rác falu) Gyergyova[193] alá jöttünk csendesen, mely szinte leégetett nagy, szépen rendezett rác falu volt. Ezen a vidéken minden falu egy ólacskáig le van égetve, a magyar, német falvakat a rácok, a rác falvakat a magyarok égették le, sehol egy lényt nem találtunk, a magyarok 's németek Újvidékre 's felfelé, a ráczok Titel felé menekültek. Temerin is ilyen ráczok által a tavasszal egészen leégetett, kirabolott, pompásan rendezett, fákkal kiültetett szép és nagy magyar falu.[194] Az egész vidék puszta, az őszi és tavaszi vetés kevés, 's az is többnyire lábán romlik vagy kévében kötve rothad vagy a táborunkba emésztik fel. Egyébaránt ezen búzának teremtett áldott róna fekete föld parlagon hever, míg verebet sem látni, csak néhány sáskát.

Júl. 23-án
Korán hajnalban megindult brigádunk, a centrum négy 10 fontos vetálgyúval, a mi hat nagy álgyúnkkal, fél lovas és fél 6 fontos üteggel Mocsorin[195] ellen Guyon tábornok úr vezérlete alatt, 's míg Peretzi alezredes úr Vilovot[196] ostromolta, mi Mocsorint támadtuk meg, délelőtt csak álgyúkkal 's gyéren, délután 4 órától 8 1/2 óráig egész tűzzel álgyúkkal 's kis zászlóalj csatárral, de a roppant nagy és hosszú sáncok előtt még körül több, lovakkal átgázolhatlan mocsarak lévén, estve lévén setéttel, sikertelenül. Gyergyova alatti táborunkba visszavonultunk.

Júl. 25-én
Hajnalban egész táborunk megindult Zsablyán keresztül Csúrogra[197] (leégetett szép rác falu) 's alatta táborba szálltunk. Helyünkre mint hallottam Gyergyovára Kmety[198] dandárja ment.

Júl. 26-án
délután Földváron keresztül (fele magyar, fele rác leégetett csinos falu) Óbecse alá jöttünk.

Júl. 27-én
Hajnalban Moholy[199] alatt (fele magyar, fele rác falu, de a rácok tavasszal elfutottak 's most magyar) Ada[200] alá mentünk, 's itt táborba szállottunk. Ez is egy leégetett nagy szép magyar falu.

Júl. 28.
Még hajnal előtt megindultunk, 's zentai[201] határon keresztül utaztunk Zentán túl a tóparton megpihentünk, de rövid idő múlva Szeged felé nagy füstgomoly emelkedik, 's rettentő moraj hallatszik, talpra állíttattunk, 's utunkat folytattuk Magyar Kanizsáig,[202] hol táborba szállva megháltunk. Ez is egészen leégetett nagy, csinos magyar város. Itt hallottuk meg, hogy a tegnapi robajt az Újszegeden létező lőpormagazinunk felrobbanása okozta, hol sok porunk 's 2-3 száz ember légbe röpült, körülötte sok ház öszveroskadt, a távolabb, sőt még néhány a Szegeden álló házak is megrongáltattak, hajók elsüllyedtek, emberek, lovak agyonverettek a hulló kődarabok által.

Júl. 29-én
Horgason keresztül (hol táborba szállva 2 óráig pihentünk) Szegedre mentünk,[203] 's itt a piacon 3-4 óráig pihenve még aznap estve Dorozsma alá vonultunk,'s táborba szálltunk. Szeged alatt táborozott Perczel Mór tábornok úr táborával.

Júl. 30-án
Délelőtt nehány zászlók szentelése ünnepélyére kiállottunk.[204] Délután véletlenül jött vakhírre, hogy a muszka 1/2 órányira van az erdőben, álgyúinkkal a falu előtt levő sáncokba küldettünk, 's azokon egész éjen által dolgoztattunk.

Júl. 31-én
Még sáncokban voltunk.

Aug. 1-én
Reggel Szegeden, Szőregen, Sz.Ivánon,[205] 's Gyálán keresztül (mind leégetett faluk) Gyála és Rákoskeresztúr közé szálltunk táborba.

Aug. 4-én
Éjfél után megindultunk, 's Szőreg és Újszeged közt táborba szálltunk.[206]

Aug. 5-én[207]
Az osztrák sereg Ó- és Újszegedet szállotta meg 's Újszegedtől délkeletre a sáncok megett táborozott. Mi pedig a táborunk előtt Marostól Tiszáig húzott víz elleni sáncok megett voltunk elterülve, délelőtt csak ritkán váltatott nehány álgyú lövése. Déltájban a tüzelés meg volt tiltva. Ozsonna tájban az osztrák sereg elkezdett a sáncokból a Tisza mellett dél felé sebesen kihúzódni, lövéssel őket gátolni szigorúan tiltatott. Nagy seregét szemközt velünk felállította 's ütegeit. A legkeményebben parancsoltatott, hogy csak akkor tüzeljünk, ha 200 lépésre lesznek. Nyomultak felénk 1500-1200, 1000 lépésre; mi csak néztük, lőni tilos volt. Midőn már 7-800 lépésre voltak tőlünk az ütegek, parancsot megtörve is tüzelni kezdtünk, mert jobbszárnyunkat az ellen gyalogjai megrohanták, 's a jobbszárnyról minden gyalogságunk felénk futott a balszárnyra, de a nagy golyó-, pattantyú-, kartács-, 's utóbb puskagolyózáport nem állhatván ki, nagyobb részint a legnagyobb rendetlenségben a falu felé futni kezdettek, 's Guyon tábornok úr kivont karddal 's vágásokkal 's kemény paranccsal sem lévén képes őket rendben ott tartani, a falu felé bocsátotta őket. A többi ütegek már mind visszavonultak, a mi négy álgyúnk még kartácsolt, hanem ekkor már ezekkel is kéntelenítettünk visszavonulni, még pedig kettőt, minthogy megrémült lovaink a két első kerekekkel elszaladtak, gyalogok segítségével húztuk 7-800 lépésre, de itt már az ellen beközelítvén bennünket kéntelenek voltunk otthagyni. Golyózápor között haladtunk Szőregig 's azontúl csendesen, kevert csapatokban még az éjjel Bébára.[208] Ezalatt letelepedtünk, de 2-3 óra múlva pitymalatkor, aug. 6-án utunkat folytattuk, 's délre Ó-Besenyőre[209] értünk. Alig, hogy megállottunk, nem is etethetve, nem is itathatva talpra kellett állani, mert az ellen álgyúi a városon felül erősen durrogtak. Vert seregünk egy része feltartóztathatlanul a temérdek podgyász-szekerekkel Arad felé sietett , míg más része visszatartás végett megállott. A mi ütegünk, minthogy ló-, ember-, 's töltethiány miatti különben is nehéz álgyúk kemény csatába nem állhatott, parancs szerént megindult K.[is]Teremia[210] felé de Dugoszállásról[211] a 134k zászlóalj töredékével, néhány huszárral és sok szekerekkel Lovrinba[212] érkezett. A 134k zászlóalj őrnagya[213] és én tüstént futárt küldöttünk Kis Teremiára Guyon tábornok 's Jónák tüzérőrnagy úrhoz, hollétünket tudatva, 's hova menésünkre parancsot kérve, a futárt másnap

Aug. 7-én
8 óráig hiában vártuk, tovább itt tartózkodni nem mervén, minthogy seregünket N.[agy]Kikinda felé vonulni hallottuk, megindultunk mi is K.[is]Ősz vagy Gottlieb[214] felé, de alig mentünk egy dülő földnyire a fő lőportartalék parancsnoka visszatérített bennünket, mondván, hogy Gottlieben ellenség van, 's hogy ő is parancsot kapott Lovrinba vonulni. Visszatértünk 's a falun, ahol etettünk 's ettünk aggódva, hogy merre menjünk. Az Arad felé indult szekereket a huszárok mind visszatérítették, hogy arra ellen van, északra ellen van, nyugotra ellen van, nem volt egyebet mit tenni, minthogy az a hír jött, hogy az ellen Lovrinhoz közelít, megindulni Temesvár felé, hiszen seregünk is folytonos csatázás közt húzódik. Sándorházához[215] közel voltunk midőn a tábornok úr által értünk küldött, 100 szabolcsi huszár Kovács őrnagy úr[216] vezénylete alatt utolért 's a Csatád alatti táborunk felé Bogáros[217] alatt vezetett. Itt jött az izenet, hogy a tábor már Jisa[218] felé megindult 's, hogy mi is menjünk Billétre.[219] Visszatértünk 's hétfőn estve Billétre értünk; a falu alatt a huszárokkal megszálltunk.

Aug. 8-án
Kisbecskerekre értünk, hova táborunk is még aznap is csatázva megérkezett.

Aug. 9-én
Hajnal előtt már minden podgyászszekerünk Arad felé indulni szigorúan parancsoltattak, 's el is mentek. A mi ütegünk azt a parancsot kapta reggel, hogy menjen a fedezendő Besenovára,[220] 's további rendeletig ott várjunk. Ott alig pihentünk, hallott újra az álgyúzás 's kevés idő múlva jött a parancs Temesvár felé húzódni. Megindultunk a sok szekérrel, 's a csatatérről jövő gyalog- 's huszárcsapatokkal 's néhány kisebb álgyúkkal Szentandráson[221] keresztül Temesvár felé haladtunk. Az Arad felé elment szekereink után futár küldetett, hogy térjenek vissza, mert arra nem lehet menni. Kiket lehetett, visszatérített, de sokra nézve már késő volt, 's mint hallatszék 2-300 kocsinkat, több mint száz tisztünket velök Orczifalván[222] az ellen elfogott. Köztök az én kocsimat, lovamat, 's minden podgyászomat, mintegy 3-400 pengő értékűt. Servisióm[223] se maradt egyéb mint ami rajtam volt. Seregünk az ellennel folytonosan csatázva húzódott szinte Temesvár[224] felé, a mi ütegünk fedezetével Vécsey[225] 's Perczel tábornok urak által, akik itt táboroztak, 's most álgyúikkal 's seregökkel a mieink segítségére mentek, kevés gyalogot hagyott csak a várral szemközt a szőlők alatt, - az erdő és szőlőknél levő sarokban az országútnál kitörés fenntartóztatására felállíttatott. Erősen folyt a harc, irtózatos álgyúdurrogással, az ellen messzire visszanyomatott. Ezt a várbeliek látva, 's gyanítva hogy mi a kirontás gátlására kevesen vagyunk, a hozzájok alig 2000 lépésre nyugotra fekvő falucska felé kilopóztak, 's a falu alatt velünk szemközt egy batalion[226] 1/2 üteg 's egy divisio[227] uhlant[228] felállítottak,[229] csatázni minket csalni akarva a magokéi felé visszalövöldözve közelítettek felénk, lovasai szinte; de én ezt észrevéve erősen odatüzeltettem,'s egyszer vissza is nyomtuk, de a falutól egész hozzánkig roppant magos, még lovasnál is nagyobb kukoricák 's közben egy hajlás is lévén, hova nem lőhettünk, egy szakasz uhlán ránk rohant, a fedezetünkre állott szabolcsi 1/2 évre öszveállott huszárokat se szép szóval, se rimákodással, se káromkodással rá nem bírhattam, hogy álljanak ellent, védjék álgyúinkat, ők elfutottak. Az uhlánok álgyúinkat 's ütegkocsiainkat körülfogták 's Temesvár felé hajtották, midőn a kecskeméti védsereg pisztollyal, karddal, fokossal fegyverkezve rájok rohantak 's álgyúinkat 's 3 ütegkocsinkat visszavettek, három ütegkocsinkat már ekkor Temesvárra hajtottak. Seregünk ezalatt körülkeríttetett, 's munitió[230] szűke miatt vissza és szétveretett, Sz. András alatt. Én egy álgyúval, 's 3 ütegkocsival menekülendő Gyarmaton[231], Brukenaun[232] keresztül Lippának[233] tartottam, de Brukenaun több menekült főtisztjeinket találván, 's azoktól értvén, hogy Lippa felé sem biztos menni, velök együtt, vezetőt vévén magunkhoz, Jandva melletti erdő alá húzódtunk, itt akarva hálni, de a közel hallatszott gyakori puskalövések miatt nem mervén, felkerekedtünk, 's Jandván, Rákoson[234] 's több oláh falun keresztül

Aug.10-én
délre Kiszetóre[235] értünk, 's megetetvén még aznap Lugosra vonultunk seregünknek egy részével. - Ezen utolsó zavaros napokban seregünk szét is levén szórva, 's élelmet az élelmezők eleget nem tudván kerítni, 's az ellen miatt szállítni, katonáink csak kukoricával, gyümölccsel, 's magánházaknál koldult vagy rabolt kenyérrel tengődtek. Csak Lugoson kezdtek húst eleget, kenyeret keveset adni, sót és paszulyt.

Aug. 12-én
Rendeztetett seregünk. Én gyomor elrontás következtében rosszul lettem 's bementem az Újvilág utcába Wirth Péter kőmíves házában lakó Gross Henrik kőmíves pallérhoz, mind ő, mind neje a legszívesebben fogadott, ágyat adtak, körültem fáradtak. Ápolóm volt a fáradhatlan hű Filiszer András.

Aug. 13-án
Hánytatót vettem be, nagyon rosszul voltam, a hideg rám jött.

Aug. 14-én
China port[236] vettem be, a hideg ismét rám jött. Ütegem a sereggel még aznap este felé Lugosról kiindult. Én betegségem miatt velök nem mehettem, 's el voltam készülve, hogy az osztrák foglyává tesz, ha főbe nem lövet.

Aug. 15-én
Öszveszedtem minden erőmet, 's Filiszer András ápolómmal gyalog utánok indultam Facsét[237] felé. Az úton kocsira kapván Bozsúron[238] keresztül Facsétra értem. Ütegemet itt hiába kerestem, minthogy az hibásan a Kostilra[239] vezénylett sereggel ment, honnan azzal reggel, az osztrák seregtől űzetve futott Facsétra.

Aug. 16.
A hadsereg nagyobb része a vizen átkelt, a nagy tolongás, rendetlenség miatt én a 18 fontossal német Facsétra szorultam, 's azzal együtt Bem altábornagy vezérlete alatt még aznap Dobrára mentem.

Aug. 17.
Lesznek[240] alá mentünk, hol megtelepedve megháltunk.

Aug. 18.
Déva alá mentünk, hol mintegy 30 álgyúnkkal letelepedtünk. A falun túl volt kis táborunk az ellenségétől (muszka) nem messze. A parlamenterek szót váltottak, de a muszka feltétlen megadást követelt a seregünk szerteszét bontakozott. Aki tudott lóra kapott 's ment amerre látott. Én is negyedmagammal az álgyúmtól, Sebestyén János, Takács János, Lukó Mátyás tüzérekkel lóra ülve Lesznek felé jöttem, hol a Dobra alatt fekvő ellenséget ki akarva kerülni a dél felé hegyekre térő huszárokkal Dumbravicára[241] mentem, itt a faluban udvarokra oszolva öszvesen mintegy 200 megháltunk. Fejünk, vezetőnk volt Bem tábornagy, Guyon tábornok, alparancsnok Katona őrnagy úr.[242]

Aug. 19.
Éjfél után 2 órakor megindultunk, 's mindig dél felé menve 2-3 kicsiny oláh falun keresztül járatlan, meredek utakon, nagy hegyeken, rengeteg erdőkön keresztül mászkáltunk, bujkáltunk, a velünk indult 7 kocsi kéntelen volt tőlünk végképp elmaradni. A sűrű, járatlan erdőből a setétben út nélkül kibontakozva egy roppant magos, kopasz hegytetőre jutottunk, itt megháltunk.

Aug.20.
Hajnalban megindultunk lefelé 's tekervényes csigaútra jutván, azon és szén és vaskő égető helyeken keresztül a Ruszkica nevű hámorok 's vasolvasztókhoz jutottunk, hol a tőlünk a múlt éjjel elszakadtakkal öszvejövén utunkat folytattuk Ruszbergig,[243] csinos kis hámoros város. Itt faszoltunk[244] szénát, zabot, húst, kenyeret, Magyarországon utoljára. A város nagyobb része szíves részt vett fájdalmunkban, 's szívesen láttak, 's sírva bocsátottak útra bennünket délután 5 óra tájban. Mindjárt Ruszbergen alól az országúton értünk egy kis oláh falut, 's ettől nem messzire egy másikat. Itt egy pár óráig etettünk, 's utaztunk egy darabig az országúton Karánsebes felé, később délnek letértünk, 's Mörtel nevű faluba értünk, hol Kmetty tábornokunk a falubeliektől elfogva tarttatott, 's már a máglya megégetésére harmadmagával elkészíttetett. Uhlánjaink ezen felbőszülve a bírót az utcán meggyilkolták. Tábornagyunk pedig útmutatóul 7 oláh papjokkal, (a fő cinkosokat) a faluból hozzám vévén hajnalban

Aug. 21-én
Egy darabig patak mellett haladtunk délnek, később utunk elfogyott, 's elkezdtünk egy meredek, roppant nagy bükk- és fenyőfákkal benőtt nagy hegyre felmászni, a velünk jött hintókat 's szekeret a völgyben kellett elhagynunk 's a málhákat ökrökön 's lovakon szállítni tovább. Nehány ló kidűlésével 5-6 óra alatt izzadtan, fáradtan felértünk a kopasz hegytetőre. Alattunk mintegy 20 öllel láttuk a nagy felhőket úszni, melyek naplement felé oly nagy számmal gyűltek öszve, hogy az alacsonyabb hegyeket szemünk elől egészen eltakarták. Óh, mi pompás látvány volt ez! Az egész vidéket alattunk mintha nagy hófúvatok borították volna. A hegytetőn a hátramaradtakat öszvevártuk, 's a nagy hegytetőn végighaladva estve egy hajlásba vonultunk. Itt húztuk ki az éjet, mind mi, mind a lovak éhen 's fázva. Mert megjegyzendő, hogy ezen magas hegyeken oly hideg szél fújt, hogy bunda is jó lett volna.

Aug. 22-én
Hajnalban megindultunk a szörnyű magos, kopasz, köves hegyeken, egyes ösvényen haladtunk délkeletnek, 's déltájban egy hajlásban áltléptünk Oláhországba. Vezetőinket Bem[től] megajándékozva visszabocsátottuk, 's az oláh határőr vezetett tovább. 3 óra hosszát mindég völgyre menve elértük a határőrök tanyáját. Itt pihentünk, 's határőr vezérlete mellett egy nagy, hosszan tartó hegyen keresztül, meredek, kanyargó ösvényen, késő estve leértünk a völgybe, hol tábornagy úr két boglya szénát lovainknak megvévén, egész éjjel etettünk, itattunk, pihentettünk 's pihentünk. Ez napon sok lovunkat hagytuk el az úton éhség és fáradtság miatt kidőlve.

Aug. 23-án
Reggel a völgyön dél felé tartva a hegyi oláhok között haladtunk, mintegy 2 óráig 's akkor nehány oláh házikónál letelepedtünk,'s a tábornagy úr által vett kukoricalisztből az oláhok által főzött mamaligát[245] és sós juhtúrót faszoltunk. Déltájban innen megindultunk völgyön végig 's egy nehány hegyen át, mintegy 4 óra múlva elértük Baja de Ráma[246] városát. Ez faházakból álló, leginkább boltokból álló kereskedő helyök a hegyi oláhoknak. Itt faszoltunk húst és kenyeret.

Aug. 24-én
Délelőtt Zarzycki[247] alezredes követünk a 2 állomásra táborozó török basához küldetve szerződés végett felőlünk, hogy úgy, mint tábornagyunk által felszólíttattunk, befogada egy évi katonai szolgálatra? Délután megindultunk, 's több apró falun keresztül mintegy 5 óra hosszát a völgyön délnek haladtunk, 's egy térségen éjjelre letelepedtünk,'s a vett boglya szénából éjen által etettünk.

Aug. 25-én
Reggel megindultunk 's nehány oláh szálláson keresztül egy faluhoz értünk, hol megtelepedtünk és az ott levő török tiszt által hússal és kenyérrel bőven elláttattunk. Bem altábornagy úr innen előrement, mi pedig délután indultunk Chernic felé, de addig nem tudtunk menni, tőle mintegy egy mérföldre megháltunk, szénát kaptunk.

Aug. 26.
Reggel megindultunk 's két óra múlva Chernichez értünk. Itt 1 1/2 órát pihenvén, 's mi tisztek a kocsmában reggelizvén továbbmentünk a nem messzire Duna-parton fekvő Thurnba,[248] hol a török tábor feküdt, 's hol találtunk a 77-78. zászlóaljból, vadászcsapatból, kevés székely huszárokból, 's tüzérekből álló mintegy 2000 magyart, kik Ó-Orsováról[249] jövén által a Török Birodalomba, Új-Orsován lefegyvereztettek. Mi is, a tiszteken kívül, lefegyvereztettünk, kenyeret 's szénát kaptunk. Estve felé a tőlünk 600 lépésre fekvő török táborhoz felállíttattunk, miután az egész sereg felszólíttatott, hogy azok, kik velünk Törökországba nem akarnak jönni, álljanak ki, hogy azok az Ó-Orsovánál álló muszkának általadassanak,[250] senki sem találtatván oly balgatag: egy török tiszt minden embert 's lovat számba vett, 's még aznap kétszersültet faszoltunk.

Aug. 27-én
Reggel megindultunk mintegy 300 gyalog török katona fedezete alatt Vidin felé, Chernicen, 's más két falun keresztül egész nap menve, nem etetve 's nem éve, estve későn értünk egy harmadik faluba, Patsilára, kevéssé dombos, hol fekete földű, hol homokos, kukoricával, 's fabokrokkal borított vidékeken keresztül. Itt kaptunk szénát, árpát, kukoricát 's kenyeret.

Aug. 28-án
Reggel megindultunk, 's délre Koschmira[251] nevű faluba értünk, itt csak pihentünk, 's estve felé egy más faluba értünk, itt kaptunk kenyeret, húst, szénát és kukoricát.

Aug. 29kén
Reggel elindultunk, 's déltájban Kalafat[252] nevű kis faluba értünk, mely török őrhely, 's rév. Délután a Nádor-huszároktól,[253] a tiszteket kivéve, a lovakat mind elvették a törökök, kevés húst, szénát és árpát kaptunk. Estve felé vitorlás hajókon elkezdték a gyalogokat Vidin alá szállítni.

Aug. 30-án
Reggel egy dereglyén kezdették tízenként a lovakat áltszállítni, 's a törzsé átvitetvén, a többi tiszti lovak, Székely-huszároké[254] 's lengyeleké is mind elvétettek, még a szekerekből is kifogattak, kardunkat a sorompónál elvették 's mindnyájunkat az Vidin alá szállítottak, hol a számunkra készített sátorokba szállásoltattunk.

Aug. 31-én, Szept. 1-én és 2-án
semmi sem történt.

Szept. 3-án
Délután az egész magyar tábor (3538 személy) kiállott, Kossuth Lajos elváltoztatott alakkal 's öltözettel,[255] nyesett bajusszal, szakáll nélkül, hátrafésült hajjal, rövid rockban,[256] fekete magyar kalapban, ezüstgombos szerszámú lovon, Guyon, Batthyány Kázmér,[257] Perczel Mór- és Miklós[258] 'sat. kíséretében 'sat., 's hozzá lelkes beszédet tartott vigasztalva 's reménnyel kecsegtetve.

Élelmezésünk rendesen ment, egy személy kapott egy napon:

lat[259] | lat | egy ló kapott | lat | font
300 drem kenyeret = 55 | 7 drem lisztet | 1
60 drem húst = 11 | 2 drem gyertyát 1/2 | 1200 drem árpát = 218 | 6.8
219 drem tüzifát = 41 | 6 1/2 drem sót 1 | 1200 " szénát = 218 | 6.8
3 " vajat = 1/2 | Jegyzet: 5 1/2 drem = 1 lat
27 " rizskását = 5 | 400 drem = 1 oka
6 " vöröshagymát =1 | 1 oka = 2 1/4 font

Szept. 8-án
Táborparancsnokunk Katona Miklós ezredes úrnak kiadott parancsában közöltetett a táborral, hogy azon sereg, mely Bem tábornok úrral jött ki Erdélyből, Elite nevet[260] visel ezentúl. Ezen napokban mennyi különféle vidító és leverő hírek terjengtek táborunkban, nem győzni leírni. Mint hiteles hírt mondta egyik, hogy Görgei nem adta meg magát, sőt Bécs felé nyomul seregével a muszkával szövetkezve Ausztria ellen, másik, hogy Görgei a komáromi várparancsnokot, Klapkát 2000 muszka katona kíséretében felszólította a vár feladására, minthogy már minden veszve. Mások mondák, mint bizonyost, hogy Klapka a várból, hol 24000 [261] katonával van, kirontott, 's az osztrákokat megrohanván, leölt 7 ezeret, elfogott mintegy 40 ezerre való egész katonaöltözetet, sok társzekeret, temérdek aranyat 's ezüstöt, 's elve0tt kezökből 4 ezer újoncunkat. Híre volt, hogy 5 gőzös jön értünk 's visszamegyünk. Ismét híre terjedt, hogy bennünket a török Görögországba, Candiába[262] szállít, hogy 200 ezer arany útiköltséget küldött, 's ott földet ad letelepedésünkre. A cholera köztünk pusztítni kezdvén a dinnyeevés (mely itt egész nagy bővségben van) és a Dunában fürdés megtiltatott. Márkus Zsigmond tüzérhadnagy nagybányai fi láz és honvágy betegségben meghalván, a bolgár temetőben eltemettük.

Szept. 19-én
Reggel olvasta fel Katona Miklós ezredes úr a főtisztek előtt Andrássy Gyulának[263] Kossuth Lajoshoz Konstantinápolyból szept. 14-én írott levelét,[264] melyben tudatja vele, hogy ügyünk Konstantinápolyban nagy vita tárgya volt. Miután a muszka levelében 10 lengyel és 4 magyar, nevezetesen Kossuth, Mészáros, Perczel 's Batthyány kiadatását különösen, általjában pedig minden magyar menekvőnek kiadását követeli Ausztriának, 's tiltakozik fenyegetődzve, csak egyetlen egy magyarnak vidintőli elszöktetése ellen: a tanács nagyobb része a kiadás mellett volt, a miniszterek ellenkezőleg, de ezt csak egy úton látják elérhetőnek, ha a török vallást vesszük fel, ekkor mint a hadügyminiszter ígéré, mindenki rangjába vétetik be, felöltöztetünk 's fegyvereztetünk, aki tovább akar menni, útlevelet kap 's engedelmet, aki polgári állásban akar maradni, szinte mindennel elláttatik. Sürgetnek e levélben bennünket minél előbbi nyilatkozatra, hogy azok, kik a török vallást felvenni készek, még ugyanazon gőzösön Konstantinápolyba lemehessenek. De minthogy azon miniszterek, kik ezen gőzösön a levelet hozták, Kossuthnak azon kérdésére: mi biztosítékot ad a porta azoknak, kik a török vallást felveszik arra, hogy ki nem adatnak?, nem tudtak felelni, mind Kossuthnak, mind a tábornok felelete az lett: míg a Porta ezen biztosítékot ki nem mutatja, addig nem felelünk.

Szept. 21-én
Hajnalra táborunkból mintegy 343-an, használva az éjjeli setétséget 's esős zivatart, elszöktek, mi nagy zajra adott reggel okot, mert akkor a táborból nagyrész ismét podgyászosan útra készülve sürgette elbocsáttatását. A zaj nagy volt, alig lehetett lecsillapítani. A tábor öszvehívatott, a városi pasa[265] tisztjei kíséretében körünkbe jött, 's intette táborunkat, hogy nyugodtan várja el sorsa elhatároztatását, mert ha még ily eset lesz, fegyveres erőt fog használni, és szűkebb körbe szorítni; egyébaránt még sátorokat 's gyékényeket fog kiadni, már ezolta ruhákat is adott volna, ha katonáink saját ruháikat a törököknek potom árért el nem vesztegették volna. - Katona ezredes úr pedig Bem altábornagy úr nevében tudatta a táborral akaratát, mely az, hogy senki most ne határozzon, hanem csak akkor, ha a válasz Konstantinápolyból megérkezik. Mindemellett is délután többen mentek be a városba, majd mind tisztek, törökökké leendők, de Bem úr ezeket is csak azzal utasította ki a táborba vissza. Egyébaránt ugyanaznap Bem úr a török vallásba beavattatott, 's Murát pasa nevet kapott,[266] 's a török öszves tüzérség főparancsnokának tétetett.

Szept. 22-én
Öszvesen mintegy 130-an íratták be magukat töröknek. Ezen napon lehetett az osztrák consul ajtaján magyar, német és franc nyelven olvasni, melyben inti a consul, Dobroslavich M.[267] a tábort, hogy türelemmel 's férfiasan várjon azon kevés ideig, míg onnan felülről megjön az ő kérelmére az engedelem honunkba visszamehetni, amidőn az idő ad módot hazaszállításunkra, tüstént tudtunkra fogja adni. Ezen napon tudtam meg, hogy Egressy Gábor[268] is itt Vidinben tartózkodik.

Okt. 5-én
Táborunk fejenként, közlegénytől főhadnagyig, 70 parát (7 váltógarast) kapott, mint mondák, váltságául azon egy napi elmaradott élelemnek, mely napon Vidin alá jöttünk; főhadnagy kapott két részt 'sat.

Okt. 9-én
Mint mondák, Kossuth eszközlésére a török adott minden pipás egyénre fejenként egy öszvemarok jó dohányt.

Okt. 12-én
Táborunk számára megcsinálták a szállást Vidin városában.

Okt. 15-én
délelőtt a megcsinált szállásokba a táborból bévezettettünk 's az egész városban a bolgárokhoz 's oláhokhoz betétettünk, kiktől zúgolódás nélkül, sőt mondhatni szívesen fogadtattunk.

Okt. 16-án
Ragaszttatott ki az osztrák consul ajtajára egy proclamatiot,[269] az azelőtt harmadnappal ideérkezett osztrák generálmajor, Hauslab,[270] melyben előadván csörgőkígyói sima nyelvével, hogy az osztrák császár őfelségének szívére esvén az, hogy az ő alattvalói itt mily nyomorúságban szenvednek, kész őket atyai kegyelmes szárnyai alá visszafogadni: felszólítja a magyarokat a hazamenetelre, ígérvén őrmestertől lefelé esőknek a vollkommene Amnestiet,[271] hogy büntetésük semmi sem lesz, csak az osztrák seregbe soroztatnak be (de hogy hány évre, nem mondja). A tisztekre nézve pedig azt mondja, hogy Páncsovára érvén a legközelebbi katonai bizottmánynak általadja őket, 's érdem szerént az ítéli el. Ezen proclamatióra őrmestertől lefelé mondhatni mind, 's tisztek közül is sokan készek lettek a menetelre, magokat Hauslabnál beíratták. Kossuth pedig és generalisaink aggódtak, 's azon törekedtek, hogy az ily feltétlen elmenetelét seregünknek akadályozzák. Mert Hauslab még megbízólevelet sem tud mutatni hazulról.

Okt. 18.
Már indulás ideje volt a gőzösnek, de elhalaszttatott. Hauslab az ittmaradók által a kikötőben kifütyöltetett, 's azután szállását a gőzösre tette.

Okt. 19-én
Az elmenni akarók felkerekedtek, hogy már indulnak, köpenyt, attilát, nadrágot, 's más egyebet olcsón vesztegettek, 's a kikötőbe tódultak. Az elmenetel azonban másnapra halaszttatott.

Okt. 20-án
Kossuth Lajos kormányzó úr köröztetett egy felvilágosítást, elől sajnálkozván azon, hogy sokan a kiköltözöttek közül vakon vetik magokat gyilkos zsarnokunk lába alá, 's némelyek talán nyakukat a bárd alá; előadja, hogy a török kormány, mint eddig, ezentúl is ellát bennünket élelemmel, adni fog ruházatot, 's reménylhető, hogy a fényes Porta díszéhez illő pénzzel is fogunk segíttetni. Tudatta azt, hogy kik a tisztek közül török szolgálatot vállalnak, vallásuk változtatása nélkül mostani rangjokkal alkalmaztatnak. Átaljában pedig minden kiköltözöttekről telepítés vagy más módon gondoskodva lesz. Végül értesít arról, hogy az itteni pasa a cár meghagyásából őrmestertől lefelé senkit sem bocsát el addig, míg az osztrák generalmajor[272] kormánya nevében írást nem ad arról, hogy nekik semmi bántásuk nem lesz, hanem belmeggyőződése szerént szabadon választhat kényszerítés nélkül mindenki. 'S felszólíttattak az itt maradni akarók Ihász[273] alezredes úrnáli személyes aláírásra, hogy az itt maradók élelemmel 's ruhával elláttathassanak.

Okt. 21-én
Délután 3 órakor három álgyúlövés a gőzösről tudatta az elmenetelt. A menni akarók 's nem akarók a kikötőbe tódultak. A 3 gőzös és 5 uszály estig megtelt visszamenő magyarokkal (leginkább székelyekkel), lengyelekkel 's olaszokkal, a hajófedezetre kijött Hauslab generalmajor az itt maradt, 's parton álló menekültektől nagy süvöltéssel 's nyávogással üdvözöltetett, osztrák kormányt bosszantó 's gúnyoló dalok sem hiányzottak, míg az itt maradók a parthosszant kiállított török katonák által vissza nem utasíttattak. A hajóra berakottak éltették az osztrák császárt és Hauslabot, az itt maradók Kossuthot, 's a szultánt.

Okt. 22-én
Kossuth Lajos kormányzó úr magához fogadott engemet.

Okt. 25-én
Érkezett Vidinbe Frics alezredes úr[274] mintegy ötödmagával, kik a volt honvédeket halálra üldöző osztrák inquisitio elől szöktek ki Magyarországból, 's hírül hozák, hogy borzasztó dühvel hordatja öszve a kegyelmes császári inquisitio mind azokat, kik a magyar forradalomban részt vettek, 's hogy a pesti Újépületben 5000 fogoly van, hogy minden tábornokainkat, egy ezredest 's egy kapitányt kötéllel,[275] temérdek sok tiszteket golyóval végeztek ki, de egész ország az irtóztató kegyetlenségen megrémülve hallgat, de alattomban bosszút forral, 's várja az alkalmat a kitörésre.

Okt. 26-án Érkezett Thompson Henry,[276] angol, ki ügyünkben már több jó szolgálatot tett, ettől tudtuk meg, hogy Kossuth L. kormányzó úrnak Angolhonba küldött levele ott nagy részvéttel fogadtatott, 's hogy a franciák neheztelnek azért, hogy hozzájuk nem folyamodott.

Okt. 27-én és 28-án 29-én
Volt a töröknek egy nevezett Bairam Kurban=Kos-innep, mely nálok nagy áldozó innep. Szokás ezen nálok, hogy a gazdagabbak marhákat vagy kosokat vágatnak, 's azt a szegények között - magok is készíttetvén belőle maguknak - kiosztják. Az alantabb valók a fellebb valókat meglátogatják, 's tiszteletöket teszik, úgy a zenészek és táncosok. Ha egyenlő sorsúak jőnek öszve akár háznál, akár utcán öszveölelkeznek jobbról-balról, 's azt mondják egymásnak,[277] ugyanezt mondják egymásnak az egyenetlen sorsúak is, csakhogy ezek nem ölelik meg egymást, hanem az alacsonyabb sorsú amannak kezét megcsókolja, 's vele homlokát érinti. Ezen 3 napon a török birodalomban minden várban naponként 5-ször 21-et lőnek álgyúval, estve a tornyokat kivilágítják. Okt. 29-én A török kormány tudtunkra adta Sumlára szállíttatásunkat, 's mind adott a magyar kiköltözöttek számára 220 köpenyt, 220 nadrágot, 220 harisnyát, 220 cipőt, 220 pár fehér ruhát, 's útiköltségül - mind amellett, hogy az egész úton élelemmel ellátand - Kossuth úrnak 10 000, Batthyány és Perczel tábornok uraknak 5-5000 's az öszves kiköltözötteknek 25 000 ezer piasztert, melyből ezredestől őrnagyig mindenik fejenként 144, százados 126, fő-és alhadnagy, úgy minden tiszti fő 108 -, őrmestertől lefelé mindenki , úgy az asszonyaik 's gyermekek 30 piasztert kaptak. Kossuth úr a pasától ajándékul kapott egy 2000 forintos batárt.[278] Kossuth úr a magáéból felosztás végett a közreadott 3000, Batthyány 5000 piasztert, melyből először nyakkendők 's ködmenek vétettek a legénység számára. Ezen kívül kaptunk a török kormánytól elmaradt élelmi relictumot.[279] Nov. 3-án Délfelé a török rendelte 100 kocsin és 30 nyergelt lovon Vidinből Akcsár palanká[280] - (földvár, négy álgyúval)ra mentünk 's az itt lakó törökökhöz beszállásoltattunk, 's szívesen fogadtattunk. Nov. 4-én Lom palankára[281] mentünk, ez is török város, szívesen láttattunk, Kossuth úr kíséretével 15-16 féle török étellel vendégeltetett, de amelynek nagyobb részéből a nagy faggyúszag miatt, mellyel leginkább főznek és sütnek-, nem ehettünk, édes süteményeik jók voltak. Nov. 5-én Mogresz[282] bolgár faluban putrikba szállásoltattunk. Nov. 6-án minthogy nem érhettünk oly nagy helységet, melyben mind elfértünk volna, az őrmestertől lefelé esők beszállásoltattak Monaszterk[283] faluba, mi pedig tisztek egy oláh kis falun keresztülmenve későn estve beszállásoltattunk Altimir[284] nevű oláh falu földalatti lyukaiba. Nov. 7-én Kossuth, Batthyány és Perczel urakat áltszállították egy oláh falun keresztül, 's egy török falu alatt elmenve Iszmaelbunár[285] török faluba, 's itt szinte putrikba szállásoltattunk. A többi tiszturak pedig az alattvalókat bevárták. Nov. 8-án Mahalat kis faluba mentünk. Nov. 9-én Plevne[286] nevű nagyobb, részint török városba értünk, 's a bolgárokhoz csinos helyekre beszállásoltattunk. Ezen város nagyságra 's minőségre Vidinhez hasonló vagy azt valamivel felülmúlja. Nevezetes benne a temesvári volt pasának temetőhelye, hol ő fekszik magyar nejével 's 15 gyermekével, egy fiú a magyar nejétől, ki vitéz férfiú volt, és minthogy buzgó muzulmán nem volt, amennyiben estve nem szokott imádkozni, mellettök külön fedél alatt fekszik. Ezen sírszobát, mint szent helyet a törökök szokták látogatni. Nevezetes itt még ugyanazon Mehmed Ali pasa kertjében lévő 2 1/2 öl mélységű 's ugyanannyi átmérőjű víztartó, melybe a víz fél óra járásnyiról vezettetik a hegyek közül, 's innen több ágakon vezettetik széllel a városba, 's több helyeken több csöveken szabadon foly ki. Meglepő azon víztartónál az, hogy a kristálytiszta víz fenekén levő sziklát a tető alatt betörő napsugarak kékes-zöld varázsszínben tünteti elő. Soha annyi és oly óriási nagyságú fejes káposztákat nem láttam, mint itt ezen városban a piacon. Nov. 10k-én Itt pihentünk, 's a sereg utolért estve. 11-én Lovcsa[287] nagyobb részint török városba mentünk, 's Gends Ozmana bej lakába szállásoltatva, általa igen szívesen fogadtattunk. Ezen úr lakjából az alatta folyó víz felcsaptatása okozza 50-60 öl széles tó felett (födelezett fahíd van boltokkal rajta) a sziklás hegyekre 's a meredek oldalon elterült városrészre szép a kilátás, mit a felcsapatott víz zuhogása még regényesebbé tesz. Az egész város hegyekkel környezve. 12-én A nagy hegyekre felkapaszkodtunk, mely szőlővel van ültetve, 's estve későn egy víz mellett fekvő Szalvi[288] nevű, nagyobb részint török városba értünk 's 13-án reggel a vízen átgázolva, két török és egy nagyobbára török falu mellett elmenve, jobbra távolról a balkán Sipka nevű havas csúcsát látva, szünet nélküli hegyeken, dombokon keresztül éjfél után 1/2 órakor beértem a szekerekkel Ternova[289] nagyvárosba, mely a nagy hegyek közt kígyódzó Jantra folyó sziklás, meredek partjaira építve bámultatja rendkívüliségét az utazóval. E város a folyó és sziklák által öt darabba szakasztva ugyan, de két híd és egy sziklán átvágott út által van egybekötve. Általjában az egész városbani házak földszint kőből, az emeleten gerenda közé rakott vékony kőfalakból építvék öszvetömve, ízlés nélkül. Utcái szűkek, tekervényesek 's többnyire meredekek. Lakosi nagy részint törökök, vannak bolgárok és görögök. Ezen város lakosi majd mind iparűzők. 14-én 's 15-én itt pihentünk 's 13-án Kossuth, Batthyány és Perczel urak kíséretökkel együtt meglátogatták az itt lakó Dsamal pasát, aki kitűnő szívességgel fogadott és vendégelt bennünket (keresztény modorban, török, franciás ételekkel és borral). Nov. 16-án Kadiköj[290] faluba értünk 's a sereggel itt pihentünk, 17-én estve Egressy társaságával mulattunk. Nov.17-én Karagács[291] faluba értünk. (Karagács = fekete fa) Nov. 19. A sereg alsóbb rangú fele Jeniköj (új falu) török faluban maradt, a főtisztek pedig 's mi kormányzó úrral Köpzeköj[292] török faluba előbbre mentünk. Nov. 20. Dzsuma[293]török-bolgár városba mentünk. Nov. 21-én Termékeny, terült dombokon általmenve déltől estig berkes, sziklás, meredek hegyeken keresztül utazva naplementekor beértünk Vidintől 19 napi utazás után Sumlára;[294] a főtisztek többnyire a városban, azon alóliak pedig laktanyába szállásoltattak. Sumla egy 25 000 lélekből (melyből 11 000 török, a többi bolgár, örmény, görög és zsidó) álló, megerősített hegyekkel környezett, terült dombokon fekvő, kereskedő város. Utcái szűkek, tekervényesek, randák, épületei, mint máshol, fából vannak. Szőlőhegye jófekvésű, szőlője édes, de bora, minthogy vele bírni nem tudtak, rossz. Nov. 23-án Teleki Lászlónak[295] Párizsból estve kormányzó úrhoz érkezett leveléből tudtuk meg,[296] hogy a vendégszerető, fényes Porta az osztrákkali tractatus következtében az emigránsokat Kisázsia Kütahya nevű nagyvárosába szándékszik rövid időre küldeni, hol a tengertől 's mívelt világtól távol semmit nem árthatva, tétlenségben, szokatlan élelem 's lég által apródonként elfogyjunk. Nov. 24-én Perczel Mór tábornok úr szállásán a laktanyában, nagy nyílt gyűlés tartatott.(Perczel Mórban a pártoskodó szellem felébredt, főparancsnok lenni vágyott 's e célból tartotta szállásán a gyűlést, hogy a gyenge fejűeket elkábítva részére vonja, 's Kosssuth kezéből a főhatalmat a magáéba ragadja, de célja nem sikerült.[297] Mint 24-én, úgy 25-én 's azutáni napokban Kisázsiába szándéklott deportáltatásunk tárgyában megtétettek a lehető lépések, hogy az meggátoltassék, mint moralis meggyilkoltatásunk. Irattak levelek mindazon személyekhez, kik e tárgyban hatással bírnak. Nov. 25-én A török kormány által nov. 3-21-ig számunkra adott relutum[298] mikénti kiosztása tárgyában kormányzó úrnál választmányi gyűlés tartott 's a pénzkiosztás még aznap megkezdetett. Nov. 28-án Reggel ment el levelekkel 's megbízatásokkal kormányzó úrtól Kékessy[299] alezredes, ki Magyarországból kiszökve ezelőtt harmadnappal érkezett. Nov. 29-én hajnalra megfagyott 's nagy hó esett. Dec. 3-án Estve kormányzó úron nervosa[300] betegség kezdődött, 's dacára ennek mégis másnap Dec. 4-én a másik szállásba költözködött. E napon tarttatott engesztelő mise az osztrák kormány bakója által kivégzett hű honfiainkért, mely alkalommal Ács Gedeon[301] reform. lelkész lelkesítő alkalmi beszédet tartott. E napon kezdetett meg az aláírás avégett, hogy kik akarnak együttmenni azon 30-35 egyénekkel kik, mint internálandók Filippipolisba[302] fognak küldetni. Az enapi közgyűlésen kormányzó úr betegsége miatt meg nem jelenhetett, 's még estve is rosszul volt. E napon azok emlékére 6 napi gyászt kezdettünk hordani.

Menekült koromban kaptam

Hely | Hó-nap | Adó megnevezése | piaszter,grus | para

Vidin Oct. 5 | Török kormánytól 1 napi élelem váltság | 1 | 30
" Oct. | D[et]to D[et]to | 2 | -
" " 24 | Dto 2 rész relut[um] Kossuth úr kezéb[ől] | 30 | -
" " 30 | Dto 2 rész relut[um] Dto | 30 | -
Sumla Nov. 25 | Dto elmaradt relut Kabos Őrnagy[303] kezéb. | 10 | -
'' '' | Dto Nov. 5-21 relut. Lórodi Ede[304] kezéb. | 60 |-
Vidin Oct. 30 | Dto Sumláig úti költségül Kossuth úr kezéb. | 108 | -
Sumla Dec. 3 | Dto Nov. 23 - Dec. 7 ig Lórodi kezéből | 60 - 301 | 30

Jegyzék
1 piaszterben van 40 para 1 piaszter a mi számításunk szerint = 12 váltó Ft. Ami 20 p[engő]Ftosunk értéke Törökhonban 154 para Ami császári simpla aranyunk értéke 54 piaszter

JEGYZET
159). A várőrséget nem 3, hanem 4 gyalogzászlóalj alkotta.
160). hálaadó mise (latin)
161). elöljáró, felettes (latin)
162). Psotta Mór (1807-1863), 1848 tavaszától főhadnagy, a feldunai hadseregnél őrnagy, honvéd ezredes, a bukás után bebörtönzik, amnesztiával szabadul, majd öngyilkos lesz.
163). Redut, Redoute - régi pesti Vigadó
164). Notttheater (szükségszínház)
165). A lombardiai kiegészítésű 23. (Ceccopieri) gyalogezred 1. zászlóalja.
166). Hentzi von Arthurm, Heinrich (1785-1849), cs. kir. vezérőrnagy, Buda várának parancsnoka, a vár bevételekor elesik.
167). Allnoch von Edelstadt, Alois (1799-1849), 1849-ben a cs. kir. 23. gyalogezred ezredese. 1849. május 21-én a budavári osztrák őrség dandárparancsnokaként hal meg a Lánchíd felrobbantásának megkísérlésekor.
168). Itt Esterházy Miklósról van szó, akinek fraknói várából több ágyú került a honvédség, majd Budán a cs. kir. csapatok kezébe.
169). Ma: Stúrovo (Szlovákia)
170). Ma: Gbelce (Szlovákia)
171). Ma: Pribeta (Szlovákia)
172). Philippovszky Tamás (1808-1885), 1848 áprilisától alhadnagy a 18. (illir-bánsági) határőrezredben, 1849 ápr.-tól őrnagy, július közepétől az aradi vár tüzérparancsnoka. 15 év várfogságra ítélik, 1856-ban kegyelmet kap, 1885-ben öngyilkos lesz.
173). Collig Ferenc honvéd őrnagy (1808 - ?), 1828-tól hadfi, októberben csatlakozik a honvédsereghez, a 132. zászlóalj parancsnoka.
174). Ma: Palárikovo (Szlovákia)
175). Ma:Nesvady (Szlovákia)
176). Ma: Kolárovo (Szlovákia)
177). Ullrich Ágoston (1818 - 1888), 1847-től tűzmester az 5. tüzérezrednél Budán, később lőszergyártási felügyelő. Júliustól a szegedi-aradi tartalék hadtest tüzérparancsnoka, alezredes.
178). Chappon Lajos (1802-1878), francia származású vívómester, 1825-től vívómester Pesten, 1848. júl.-tól honvéd hadnagy és kiképző tiszt a pesti nemzetőrségnél, az 1850-es évektől kávéházat tart fenn Pesten, 1873-tól haláláig vívóiskola vezetője és tulajdonosa Kolozsvárott.
179). Besztercét elfoglalta Bem, július 1-jén Arad császári őrsége szabad elvonulás fejében átadta a várat az ostromló honvéd csapatoknak.
180). Ma: Subotica (Szerbia)
181). Kishegyesnél július 14-én Guyon és Vetter súlyos vereséget mértek a támadó Jellačićra.
182). Ma: Žednik (Szerbia)
183). Ma: Backa Topola (Szerbia)
184). Az említett "Csicsó" nevű ágyút a honvédek márc. 5-én zsákmányolták, amikor Gál László alezredesnek a IV. hadtesthez tartozó dandára Szabadka és Bajmok között, a kaponyai csárdánál megverte Dragić őrnagy vezette, Szabadkát veszélyeztető szerbeket.
185). Ma: Mali Idoš (Szerbia)
186). Ma: Novi Verbász (Szerbia)
187). Ma: Lovinac (Szerbia)
188). Ma: Temerin (Szerbia)
189). Peretzi Mihály (1809-1865), honvéd ezredes, az aradi várőrséggel esik fogságba, 18 év aradi várfogságra ítélik, 1856-ban kegyelmet kap.
190). A 15., Mátyás király nevét viselő huszárezredet Erdélyben toborozták, nevük kezdetben Kossuth-lovasság (Kossuth-lovagok) volt.
191). Schultz Róbert (1812 - ?), szász származású, a feldunai hadtestben főhadnagy, 14 év aradi várfogságra ítélik, kegyelmet kap.
192). Ma: Žabalj (Szerbia)
193). Ma: Durdevac (Szerbia)
194). Stratimirovićék még 1848. aug. 30-án foglalták el és égették fel Temerint és Járeket.
195). Ma: Mošorin (Szerbia)
196). Ma: Vilovo (Szerbia)
197). Ma: Curug (Szerbia)
198). Kmety György (1813-1865), főhadnagy és ezredsegédtiszt a cs. kir. 19. gyalogezredben, a szabadságharc során honvéd tábornok, kimenekül, Iszmail pasa néven török tábornok lesz.
199). Ma: Mol (Szerbia)
200). Ma: Ada (Szerbia)
201). Ma: Senta (Szerbia)
202). Ma: Kanjiža (Szerbia)
203). Július 8-án a kormány elhagyta Budapestet, és Szegedre tette át székhelyét.
204). Az említett zászlószentelés alkalmával a 122. és a 148. honvédzászlóalj zászlaját szentelték fel. 205). Újszentiván
206). Augusztus 2-án Dembinski feladta Szegedet, de a katonák elégedetlensége miatt kénytelen volt a harcot vállalni.
207). Augusztus 5-kén délután Haynau vezetésével a császári fősereg is támadásba lendült, a magyarok kezdetben visszaverték őket, de amikor Ramberg csapatai közeledtek Dembinski elrendelte a visszavonulást. Dembinski a kormány határozott utasítása ellenére Arad helyett, ahová Görgei seregei már útban voltak Béba-Óbesenyő-Nagykikinda felé vonult vissza.
208). Ma: Beba Veche (Románia)
209). Ma: Dudesti Vechi (Románia)
210). Ma: Teremia Mica (Románia
211). Ma: Dugoszello Neran (Románia)
212). Ma: Lovrin (Románia)
213). Benő István volt az őrnagy
214). Kisősz. Ma: Gottlob (Románia)
215). Ma: Šandra (Románia)
216). Kovács István (1817-1864), 1849-ben Szegeden megszervezte a "torontáli önkéntesek" zászlóalját, Guyon segédtisztje, a szabadságharc bukása után emigrál, az amerikai polgárháborúban az északiak oldalán harcol, 1863-ban megsebesül, a déliek fogságába esik, meghal.
217). Ma: Bulgarus (Románia)
218). Ma: Visea (Románia)
219). Billéd. Ma: Biled (Románia)
220). Besenova. Ma: Dudestii Noi (Románia)
221). Szentandrás. Ma: Sîntandrei (Románia)
222). Orczyfalva.Ma: Cocota (Románia)
223). felszerelés (latin)
224). Ma: Timisoara (Románia)
225). Vécsey Károly gróf (1807-1849), cs. kir őrnagy , a 2. Hannover huszárezredben, 1848. október 12-től ezredes, végül tábornok az V. hadtest parancsnoka, aradi vértanú.
226). bataillon (francia) - zászlóalj
227). divízió (latin) - hadosztályt vagy két századból álló lovasosztályt is jelent, itt az utóbbit jelenti
228). ulánus - dzsidás, lándzsával felfegyverzett könnyűlovas
229). Az említett egy dívizió uhlánus a 2. (Schwarzenberg) dzsidásezredhez tartozott.
230). muníció - lőszer
231). Temesgyarmat. Ma: Giarmata (Románia)
232). Hidasliget, Bruckenau. Ma: Pischia (Románia)
233). Lippa. Ma: Lipova (Románia)
234). Rékas, Temesrékas. Ma: Recas (Románia)
235). Kiszetó. Ma: Chizatan (Románia)
236). kinin
237). Facsád. Ma: Faget (Románia)
238). Bozsor. Ma: Traian Vuia (Románia)
239). Kostil. Ma: Costiu Mare (Románia)
240). Ma: Lesnic (Románia)
241). Ma: Dumbravita (Románia)
242). Katona Miklós (1813-1886), kilépett cs. kir. hadnagy, Kővárvidék szolgabírája, 1848. október 19-től honvédőrnagy, végül alezredes, kimenekül.
243). Ruszkabánya
244). Faszol (német) - vételez
245). puliszka (román)
246). Ma: Baia de Arama (Románia)
247). Zarzycki, Dionizy (1821-?), lengyel születésű, kilépett császári hadnagy, Bem segédtisztje, 1849 februártól az erdélyi lengyel légió szervezője és parancsnoka. A szabadságharc után emigrál, Oszmán bej néven Aleppóban szolgált.
248). Ma: Drobeta - Turnu Severin
249). Ma: Orsova
250). Az oroszok még 1848-ban megszállták a fejedelemségeket.
251). Ma: Gusmir (Románia)
252). Ma: Calafat (Románia)
253). A 12. huszárezred a mindenkori nádor nevét viselte. 1848-ban Csehországban állomásozott, de az ősz folyamán az ezred századai megpróbáltak hazaszökni. Az utolsó szökésekre 1849 júniusában került sor. A hazatért századokat kiegészítették, s folyamatosan harcba vetették. Az ezred parancsnoka Farkas Károly volt.
254). A 11. székely huszárezred az erdélyi határőrvidék szervezetébe tartozott. Két román legénységű százada 1848 őszén átállt a cs. kir. csapatokhoz. A magyar kormányzat ezek helyett újakat szervezett. Az ezred századai részt vettek Erdély, illetve a Bánság felszabadításában.
255). Kossuth már Aradon elváltoztatta külsejét, James Bloomfield névre kiállított hamis útlevéllel kelt át a határon.
256). kabát (német)
257). Batthyány Kázmér gróf (1807-1854), az 1840-es évek reformpolitikusa, a szabadságharcban a Szemere-kormány külügyminisztere, ideiglenesen rábízták az ipar-, kereskedelem- és földművelésügyi tárca vezetését is. Világos után előbb Kossuthtal Törökországba menekült, majd 1851-től Párizsban élt haláláig.
258). Perczel Miklós (1812-1904), honvéd ezredes. Törökországon keresztül Amerikába emigrált, a kiegyezés után tért haza.
259). lat - 1/ 32 font, font - kb. fél kilónak megfelelő tömeg- és súlymérték. Drem, helyesen dramm (dirham) török mértékegység. 100 dram = 1 oka Az oka értéke területenként változott, Törökországban 1,281 kg volt.
260). Az Elite nevet azért kapta a csapat, mert korábban Bem testőrszázadát is Elite-Corps-nak hívták. 261). Klapka kitörésére 1849. aug. 3-án került sor a Duna jobb partján.
262). Iráklion (Görögország)
263). Andrássy Gyula (1823-1890), 1848-49-ben a felsőház tagja volt, katonatiszt. 1849 májusában küldték diplomáciai megbízottként Isztambulba, Londonban, majd Párizsban élt. 1858-ban amnesztiával tért haza. 1867 és 1871 között miniszterelnök és honvédelmi miniszter, majd 1871-től a Monarchia külügyminisztere.
264). Andrássy említett levele megjelent Hajnal István i.m. 468-470.
265). Zia pasa, 1849 augusztusától novemberig intézte a menekültek ügyeit.
266). A nevezetesebb személyek közül Guyon, Kmety, Stein is áttértek. Bem azt remélte, hogy ezzel vérig sérti az oroszokat és háború következik. Kossuth ellenezte az áttérést.
267). Vidini osztrák konzul
268). Egressy (Galambos) Gábor (1808-1866), színész, a Nemzeti Színház rendezője, nemzetőr százados, majd kormánybiztos. Világos után emigrált, 1851-ben kegyelmet kapott.
269). kiáltvány (latin)
270). Hauslab, Franz von, lovag (1798-1883), cs. kir. altábornagy, 1849-ben a magyarországi, 1859-ben az olaszországi osztrák hadsereg tüzérségi parancsnoka, nyugállományú táborszernagyként hal meg. 271). teljes amnesztia (német)
272). vezérőrnagy (német)
273). Ihász Dániel (1813-1881), honvéd ezredes, az erdélyi harcokban többször kitüntette magát, Kossuth hadsegéde lett. Az oroszok szorították ki Havasalföldre, az olasz hadseregben is vitézül harcolt. 274). Fri).ts Gusztáv Adolf (1819-1881), német származású, 1848-ban jelentkezik a honvédseregbe, júliustól az aradi várőrség vezérkaránál szolgál, a vár feladásakor fogságba esik, megszökik, emigrál. Török katonai szolgálatba lép.
275). Az említett tábornokok alattt az aradi tizenhármat érti, az ezredes az Aradon kivégzettt Ormai Norbert, a kapitány valószínűleg az aug. 20-án Temesvárott kivégzett Hruby Gyula őrnagy .
276). Thompson Henry - Henningsen, Ch. F. - a londoni Daily News volt tudósítója, akit Pulszky küldött Magyagyarországra, Kossuth támogatója a törökországi emigrációban, kísérője angliai és amerikai útján.
277). L.K. itt valószínűleg kihagyott valamit, a Naplótöredék 13. oldalán "egymást megölelik s egymásnak jót kivánnak".
278). Üveges fedett hintó.
279). maradvány (latin)
280). Akcar (Bulgária)
281). Lom (Bulgária)
282). Mokres (Bulgária)
283). Monaster (Bulgária)
284). Altimir (Bulgária)
285). Izmael Bunár (Koinare - Bulgária)
286). Pleven (Bulgária)
287). Lovec ( Bulgária)
288). Sevlijevo (Bulgária)
289). Trnova (Bulgária)
290). Chalžiköi (Bulgária)
291). Karatlar (Bulgária)
292). Köprüköi (Bulgária)
293). Eski Dzumaja (Bulgária)
294). Sumen (Bulgária)
295). Teleki László gróf (1810-1861), ellenzéki politikus, 1844-től a Védegylet alelnöke, 1847-től az Ellenzéki Kör elnöke. A szabadságharc idején Párizsban diplomáciai megbízott. Emigrációban él 1860-ig, amikor Drezdában elfogják és hazahozzák. Az 1861-es országgyűlésen a határozati párt vezére. Öngyilkos lett.
296). Az internálás hírét Andrássy Gyula november 19-ki levele hozta, ő mellékelte Teleki október 26-i párizsi levelét, amelyben az eljövendő európai háborúról ír Napoleónnal való beszélgetése után, Kossuthot Európa legnagyobb emberének nevezi.
297). Perczel Mór már a határ átlépése előtt beszédet tartott a katonáknak, amelyben Kossuthot okolta a bukásért, ellentétüket tovább növelte, hogy a sumlai pasa Perczelt bízta meg az emigráció parancsnokságával, az internálás előtt újból mozgolódni kezdett Kossuth ellen.
298). reliktum - hátralék (latin)
299). Kékesi (Blauhorn) Mihály honvéd alezredes. 1849-ben Törökországba emigrál, 1851-ben Londonon át Amerikába vándorolt, megfordult Kanadában is. 1863-ban Brüsszelbe költözött, majd egy év múlva hazatér.
300). nervozitás - idegesség, idegeggyengeség (latin)
301). Ács Gedeon (1822-1887), református tábori lelkész, századosi rangban, az "emigráció főpapja". A világosi katasztrófa után csatlakozott a menekvőkhöz, Kossuth közvetlen környezetéhez tartozott. Az Egyesült Államokban az első magyar nyelvű egyházközség első megválasztott lelkésze. 1861-ben hazatért, 1862-ben Csuzán lelkésszé választották. Tízkötetes kiadatlan naplója jelentős forrása az 1860-as éveknek.
302). Philippopolis (Bulgária)
303). Kabos Károly (1814-1876), vagyontalan, erdélyi származású honvéd őrnagy. Emigrál, Kossuth Vidinben alezredessé lépteti elő. 1852-ben hazatér, 2 évet börtönben tölt, 1869-től honvéd őrnagy.
304). Lórodi (Eischl) Ede, a népképviseleti országgyűlés tagja, a szabadságharc bukása után Noury effendi néven török szolgálatba lépett, 1851-ben az USÁ-ba távozott, ott hal meg 1858-ban.


III. Füzet

1849. december 8-tól 1850. július 3-ig

Dec. 8-án
Kaptuk ki a török kormánytól élelmiszer-váltságunkat (egy személy részletet 42 piaszterével számítva egy hóra) november 23 - dec. 7-ig.

December 16.
Kaptuk ki a török kormánytól élelmiszer-váltságunkat dec. 8-13-ig.

Dec. 17-én
Érkezett Konstantinápolyból Bárdy[305], olaszhonbani zászlóaljainktól elszökött 's egy évi utazás 's bujkálás után hatodmagával a magyar emigrációhoz érkezett őrmester, ügyes, lelkes magyar, ki a többek között hírül hozá, hogy Konstantinápolyból 2 osztrák tiszt vezérlete alatt, mintegy 12 főből álló horvát bérgyilkos csapat fog érkezni a magyar emigráció kitűnőbb egyénei élte eloltására. Kik másnap meg is érkeztek. Ennek következtében

Dec. 19-től fogva
Az emigráció rendeletéből kormányzó úrnál éjjel-nappal egy lengyel és egy magyar tiszt volt, őrködendők, hogy semmi idegen hozzá bé ne mehessen.

Dec. 23-án
Kaptuk ki a török kormánytól dec.13-22-i élelmiváltságunkat. Ugyanez napon érkezett Magyarországról Berzenczey László.[306] Ez nap érkezett stambuli levelekből tudtuk meg azon megnyugtató hírt, hogy az osztrák először örökös internáltatásunkat[307] sürgette, de ezt a Porta megtagadta, azután azt kívánta, hogy csak addig internáltassunk míg a békét Magyarországon helyreállítja (értsd míg azt tökéletesen le nem igázza) a Porta ezt is megtagadta; ez után kívánta, hogy ő hadd tűzze ki számkivettetésünk helyét, a Porta erre rá nem állott; utoljára azt kívánta, hogy legalább oda, hol mi internáltak leszünk ő egy osztrák consult felügyelőképp küldhessen, a Porta ezt is megtagadta, ügyeink intézése körül a jogot magának tartván.

Dec. 25. Karácson
lő napján az örmények templomában a magyar emigráció isteni tiszteletet tartott, Ács Gedeon egyházi beszédet tartott 's Úrvacsorájában részesített bennünket.

Dec. 26-án
Ugyanazon templomban a magyar 's lengyel emigránsok előtt a lengyel pap által mise, azután lengyel 's utána magyar nyelven egyházi beszéd tarttatott, azután Ács Gedeon egy imát végezvén utána Berzenczey László úr tartott lelkes, könnyfacsaró beszédet az emigrációhoz 's végre bocsátott térdre esve buzgó imát a magyarok Istenéhez. E napokban kapta meg a ránk felügyelő török parancsnok a szigorú parancsot Stambulból, hogy a Sumlán lappangó orgyilkosok merénye végrehajtása ellen őrködjön; 's több pontokon a városban mindjárt erős őrsök állíttattak fel, a vendégfogadókba huszárok szállásoltattak, 's ezen rendeletet velünk is közlötték, figyelmeztetve, hogy amellett mi is vigyázzunk magunkra.

1850. Újév
Reggel a magyar emigráció Prick[308], választmányi jegyző szónoklata mellett tisztelkedett, 's kormányzó úr először az udvaron álló altisztekhez 's közhonvédekhez, azután a szobában öszvegyűlt fő- és törzstisztekhez tartott lelkes 's jó reménnyel biztató beszédet, melyben mondá, hogy ügyeink oly jól állanak, hogy reményelhetjük, sőt mintegy ígérheti, hogy tavasz kiderültével szenvedő honunkat ismét látandjuk, mondá, hogy ő az emigrációt ösmeri el a magyar nemzet képviselőjének 's hogy ő annál fogva mindenben aláveti magát annak 's felelősségének, kért bennünket, hogy bizodalmunkat helyezzük benne, még akkor is ha talán működése nem világos, minthogy vannak dolgok, melyeknek fejlődése nem lehet nyilvános, 's általában ennél fogva inte bennünket, hogy visszamenetelünkkor akárkit állítunk élire seregünknek, azt teljes bizodalmunkkal ajándékozzuk meg, egyetértsünk, akárkit választunk mást, ő a közremunkálástól vissza nem vonul, 's ha talán választásunk őt érné, választásunkat mint nép szavát parancs gyanánt veszi, melyet nem teljesítnie bűn lenne; de azt kinyilatkoztatja, hogy nemzetünk megszabadítása nagy munkája végrevitetvén, ha kérné, ha erőszakolná is őt a nemzet a főhatalom megtartására, el nem fogadná, hanem, mint szegény igénytelen polgára a szabad honnak nyugalomban élend. Ez után az örmény templomba mentünk, hol a magyar 's lengyel emigránsok nagy száma előtt előbb a lengyel pap misét, azután lengyel tanítást tartott (mise alatt a lengyelek zene mellett énekeltek), utána Ács Gedeon szólott a magyar emigránsokhoz intve 's reményünket élesztgetve. Délután néhányan vegyesen, minden rangúak gr. Batthyány Kázmér külügyminiszterünk tiszteletére 's köszöntésére mentünk, szónokunk volt Berzenczey László úr.

Jan. 2-án
Kaptuk a török kormánytól dec. 23 - jan. 2-ig járandó élelmi illetmény-váltságunkat.

Január 15-én
Carossini[309] Belgrádban tartózkodó sardiniai consul kíséretében érkezett Sumlára hozzánk kormányzóné asszonyság, 's ezáltal nekünk, kik a kormányzó úrnak hosszú életet, jóllétet 's nagy teendőihez lelkinyugalmat szívünkből óhajtottunk, kívánságunkat az ég megadta. Áldassék érette a magyarok Istene, ki ezáltal tanúsítá, hogy még a hű magyarokról el nem feledkezett, mert íme most szerencsétlen szabadsági harcunkban nagy részt vevő hű leányát honunknak, visszaadta epedő férjének, 's ezáltal azt nyugodttá, erőssé tette szenvedő honunk megmentése nagy munkájában. Áldassék a Gondviselés!!! - Megmentése ekképpen történt. Waagner Gusztáv[310] tüzérőrnagy anyja még a múlt ősszel egy, a kormányzó úr által nejéhez írott levéllel őérette visszament Magyarhonba, 's Pesten találkozott Meyerhoffer József[311] honvéd tüzér főhadnaggyal, (ki az osztrákok által öregsége miatt be nem soroztatván szabadlábon járt) 's ennek felfedvén a titkot, sok fáradság után megtalálták őt Orosházán, hol egy asztalosnál mint szegény özvegy honvédtisztné rejtezkedett, onnan nagy betegen vele megindultak, 's Szolnokon, Pesten, Péterváradon, Zimonyon, 's Belgrádon, Vidinen 's Ruscsukon keresztül egy oly útlevéllel, mely Meyerhoferra , annak nejére 's leányára szólott, sok bajok, veszélyek 's nyomorok között szerencsésen megérkeztek. - Ugyanaz napon jött látogatására kormányzó úrnak Bennett[312] angol consul Várnáról.

Január 16-án
Kaptuk ki a török kormánytól jan. 3 - 13-ig járó relutumunkat.

Január 17-én
A magyar menekvők a városban nagy zajt csináltak, mely ebből állott: - bizonyos Pollák[313] nevű, születésére nézve zsidó, volt honvédtiszt 's magyar menekvő az itt tartózkodó osztrák ügynök által, mint más néhány, elcsábítva magát annak szárnyai alá adva, 's egy kávéházban nagy kifakadással Kossuthot agyonlövéssel fenyegette, melyért őt a magyarok több leskelődés után egyszer elfogták, 's katonai parancsnokunknak átadatván börtönbe téttetett, de a török őrök hanyagsága miatt 17-én onnan kiszökött 's a városban elrejtőzött, ezt megtudván a mégis itt korhelykedő Bárdy, néhány társával annak felkutatására indult, először is az osztrák ügynök melletti segéd, egy kolozsvári születésű magyar lakára rohantak, követelvén tőle Pollák kiadatását, amit az nem tevén, őt kormányzó úrhoz több öklözés közt felhozták, itt azt kezeikből, 's talán a halálból kiszabadítván török fedezet alatt Faik bej török alezredeshez kísértettük. Bárdy pedig társaival ez után az osztrák ügynök lakára rohant, keményen követelvén Pollák kiadását, mire az a zárt lakból 7 pisztolylövéssel válaszolt a nála tartózkodó bérgyilkosok által. A támadók eloszlottak 's 40 század fegyveres török katonaság kereste, siker nélkül.

Január 18-án
Ezen alkalmon kapott a gőgös nagyravágyó, 's ezen szenvedélyének mindent, még a legszentebbet is feláldozni kész Perczel Mór tábornok, ki különben is mindenkor ujjat húzott kormányzó úrral, 's most ahhoz, "Kossuth Lajos úrhoz" (mert ő kormányzónak nem ismeri többé), mint "Tábornok" egy parancsoló, gőgös, lealázó levelet küld, melyben a többek közt meghagyja neki, hogy az emigráció dolgaiba magát többé ne avassa, 's szemrehányólag tudtára adja, hogy a választmányi elnökséget is neki ő (Magyarország kormányzójának, Perczel tábornok, ki amannak teremtménye, csak szívességből engedte által. A katonai parancsnok Kabos alezredes úrhoz küldött levelében tudatja Halim pasa[314] azon rendeletét, hogy a tegnapi botrány következtében alezredestől lefelé holnap d.e. 10 órakor minden magyar menekvő a katonai laktanyába beköltözzön, 's hogy minden csoportozatok öszvejövetelek tiltatván a holnapra (a választmány által) rendelt bíróság-választó gyűlés is elmaradjon. Igen, mert tudta azt, hogy azon gyűlésben mint ő a főparancsnokságból, mint pártosai a bíróságból ki fognak hagyatni. Mi úgy is történt. Mert kormányzó úr Halim pasával tudatván a körülményeket, hogy bírákat választani múlhatlanul kell, 's biztosítékul 's szemtanúul, hogy ott semmi török kormányt sértő dolgok nem történnek, egy török törzstiszt odarendeltetése kéretett. Ez napon tette az emigráció kormányzóné asszonyságnál Berzenczey úr érzékenyítő szónoklata mellett üdvözlő tisztelkedését.

Január 19-én
A nagy kaszárnyában öszvesereglettünk. Kormányzó úrnak a gyűléshez intézett felszólítása, 's ennek következtében a 'Perczel tábornok által Kossuth Lajos úrhoz' tegnap küldött levél felolvastatott, elmondatott szóval Halim pasa szóbeli válasza, hogy ő az emigráció fejének egyedül, mint a fényes Porta, csak Kossuthot ismeri. Az egész gyülekezet átkos kifakadásokra tört a köztünk itt is szakadást csinálni akaró, nagyravágyásáról megrótt 's megutált Perczel Mór ellen, egy szívvel 's egy szájjal kiálták elnöknek, a magyar menekvők fejének Kossuth Lajost, 's határozák, hogy Perczel Mór tábornok úrnak még a magyar menekvők pénztárába ajánlott havonkénti segély is köszöntessék meg, 's többé tőle el ne fogadtassék. Ezután a török törzstiszt mellé 4-en választattak közülünk, kik Halim pasával a gyűlés határozatát tudassák, 's a magyar menekvők nevében kérjék, hogy a beköltözés iránti rendeletét vonja vissza. Halim pasa beteg lévén, Mahmud pasához mentek, hol volt Faik bej is, 's a jövetel okát ezekkel tudatták, az elsőt ezek is helyeselték, a másodikat Halim nélkül nem tehették, csak három napig halasztották el a beköltözést, ígérvén, hogy annak elmaradását Halim pasánál eszközlendik. Az idő nagyon eltelvén a bíróság választása másnapra halaszttatott.

Január 20-án
Asbóth Sándor[315] alezredes úr szállásán kormányzó úr elnöklete alatt a törvényszéki bíróság megválaszttatott, 's ezek által magok közül elnökké Berzenczey László úr.

Január 21-én
Estve felé Halim pasa rendeletéből a városoni szállásokból az emigránsok a századoson alóliak, majd mindenünnen kiverettek, a katonai laktanyába menésre kényszeríttettek, a menni nem akarók podgyászai a török katonák által kihányattak, 's minden emigránsi szálláson 4-5 török katona maradt szálláson. Hiába mentek panasszal a durva bánásért, hiába kérelemmel a szálláson maradhatásért, akár Faik bejhez, akár Halim pasához, mert ezek részint elbújtak, részint még kormányzó úr leveleire sem válaszoltak. A kivertek éjszaka bújkáltak a még ki nem vertekhez és a laktanyába.

A következő napokban
Részint elnézték a török parancsnokok, részint megengedték a kiverteknek a szállás-megtartást vagy kibérlést.

Január 27.
Kikaptuk a török kormánytól jan. 14 - 23-ig járandó élelmi váltságunkat.

Február 2-án
Gyertyaszentelő estvéjén tarttatott kormányzóné asszonyság szerencsés megérkezése örömünneplésére a fáklyás zene vagy helyesebben lámpás dana. Fenn az ebédlőteremben volt felállítva egy jó ízléssel, finom munkával készült 4 láb magos, hatszegű, díszes, oszlopalakú transparent[316], tetején lobogó lánggal, célszerű ábrázolatokkal 's ünnepélyünkhöz illő mondatokkal lapjain. Kinn a ház előtt a Szózat zengett, utána Prick József üdvözölte hő szónoklattal az ablakon férjével kinéző szenvedő asszonyát szegény honunknak. Mit ő sírástól elfojtott hangon néhány szíves reményt nyújtó szóval viszonzott; míg nehány friss csárdás, 's végül a Himnusz hangzott. Ez után kormányzó úr nyájas, szelíd, vigaszteljes beszéde után kedves nejét a tisztelgők körébe levezette, 's a 101, mind nemzeti három színeinkkel ragasztott lámpák varázsfényénél a tömeg közt karján meghordozta. Szónoklatok, dalok után, 's a lennjárás közben 's után a szűnni nem akaró éljeneket a hegyek visszhangozák, 's a nagyszerű jelenetet az ilyest nem látott, nem hallott, csendes kedélyű törökök szobrokká meredten bámulták. - Ez nap kaptam ki a török kormánytól jan. 24 - febr. 2-ig járandó élelmi váltságomat, 40 piasztert. Asbóth Sándor alezr., Bodola Lajos[317] főhad. és én, ezen esteli tisztelgés előtt fedeztük fel a kormányzó úr előtt az őkörülte levők 's a magyar menekvők nevében, hogy Dembinski Tódor őrnagy[318] (ki szinte az ő köréhez tartozik, 's kinek deli termetű, ifjú, szép, bájos neje Vidintől óta mélyen tisztelt kormányzónénk megérkezéséig nyájas, kellemes társalgásával kormányzó úr homlokáról a fájdalom 's bú komor ráncait lesimogatta, 's a hontalanság keserű poharát kissé édesítgette) észrevévén, hogy mi őt 's nejét kormányzó úr körétől mint felesleges, sőt veszélyes egyéneket el akarjuk távolítni, minket megelőzendő, ellenünk akar vádlólag kormányzó úr előtt fellépni, hogy mi kormányzó úr körüli magyarok complottirozunk[319] ellene 's minden német légióbeliek 's lengyelek ellen 's ezeket kormányzó úrhoz bejutni nem engedjük; feltártuk, hogy ő most a napokban már két éjjel magánkívül, részegen hozatott haza szállására a magyar emigráció számára közköltségen felszerelt menageirozó[320] közszállásról, 's hogy a múlt éjjel ott minden pénzét eljátszotta 85 arany adósságot csinált, 's miután neki senki nem akart kölcsönözni, a vele egy asztalnál játszó szolgája jótállására kapott kölcsönt, 's utóbb ott részegen ablakot tört; előadatott, hogy ő az, aki Vidinben a kormányzó úr több tiszteletben tartására intetvén azt mondá: "mit? neki nem kormányzója, neki semmi, mert ő lengyel", 's így lerántatván az álarc a haszon-'s nagyravágyért mindenét eladni kész jellemtelen egyénről, kormányzó úr úgy nyilatkozott, hogy óhajtotta volna, ha ezt mi személye nélkül igazítottuk volna el, megkímélve őt a kellemetlen működéstől. Mire válaszunk volt, hogy mi azt már tettük is ezelőtt, többen a jobb gondolkozásúak az emigrációból, őket e szent körétől eltávolítandók, de ő a kormányzó úr kegyébe bízva intésünket, fenyegetésünket, mocskolásunkat fel sem vette, 's ha most is kormányzó úr nélkül tesszük e lépést munkánk bizonyosan sikertelen leendne. Végre azt a tanácsot adta, hogy másnap reggel menjünk által Dembinskihez, tudassuk vele a történteket 's szólítsuk fel arra, hogy kérje kormányzó úrtól elbocsáttatását a lengyel légióhoz, 's nejét küldje el Waagnerné asszonnyal Konstantinápolyba, ki mostanában induland, így mentve lesz mostani rangja, fedezve piszkos magaviselete 's kockára nem téve neje becsülete. Ellenkező esetben, azaz, ha ezt holnap délig nem teendi, hivatalosan kapja meg kormányzó úrtól azon levelet, melyben a vád ellene leírva, 's mely által ő feleletre szólíttatik fel, 's törvényszék elibe kerül az ügy 's csak roppant gyalázata 's örökös szerencsétlensége lenne következménye.

Febr. 3-án
eggel Asbóth Sándor vezérlete alatt Ihász Dani alezr., Kabos Károl alezr., Bíró Ede őrnagy,[321] Bodola Lajos főhad. és én Dembinski szállására általmentünk, 's mindent mint meg volt hagyva vele tudattunk, 's ígérte, hogy elbocsátását még ma kérni fogja 's nejét Waagnernéval Konstantinápolyba küldendi.

Febr. 4-én
Dembinski őrnagy a lengyel légióhozi bocsátását kérte 's kapta kormányzó úrtól.

Febr. 5-én
A fényes Porta határozatát velünk közlendő, régen várt Achmed effendi (másképp Achmedzsi, mely olyan forma értelmű, mint oly egyén, ki a jött leveleket felnyitja, minthogy a padisához menő minden levelek az ő kezébe mennek 's ő nyitja fel; tulajdon neve Rifát) a szultán egyik minisztere dél felé Sumlára érkezett. Érkezése után alig 1 óra múlva kormányzó úrhoz jött, 's egypár óráig ott mulatva minket jó reménnyel hagyva távozott. Estve Asbóth alezredes úr szállásán a negyed nappal ezelőtt használt nemzeti színű lámpákkal a magyar emigráció öszvegyülekezett 's mintegy 200-an a Müdir (főispán forma hivatalnok)nél szállásoló Achmed effendi tiszteletére mentünk. Az utcahosszant elnyúló lámpaözön varázsfénnyel önté el a vidéket. Az udvaron a lámpák nagy körre alakítottak, 's a lámpástalanok 's dalnokok a kör közepét foglalták el. Egy-két darab eldallása után nevünkben Cseh Imre százados[322] török nyelven előadta véleményünket 's forró óhajtásunkat, köszönve a szultánnak nagyszerű kegyét, milyenben egy más nemzet sem részesít vala bennünket, kérve ezt továbbra is; kérve különösen, hogy Kossuth Lajos kormányzónktól, kit azzá egy nemzet bizalma tett, 's melynek kormányát 1 1/2 évig tartotta, ne szakasszon el bennünket, 's ha talán őt felsőbb változhatlan határozat következtében nehány más internálandókkal, mint hallik Kisázsiába szállítandnák, szabad legyen őt, akinek tetszik követni. Ismét 2 dal után Achmed effendi válaszolt röviden 's jó reménnyel bocsátott dal 's beszédek után háromszorosan éljeneztetett a padisa és Achmed effendi, 's csendesen kivonulva szétoszlottunk.

Febr. 6-án
Dembinski őrnagyné, Kapner százados és az öreg Waagnerné, szül. Sonnenwert Josepha, társaságában Konstantinápolyba indult, onnan Magyarhonba menendő. 'S így valahára megértük azt, hogy szeretve tisztelt, sőt imádott kis Istenétől szegény honunknak eltávozott azon veszélyes Syren, ki ingerlő bájaival 's csábjaival a Magyarhonban nyomor közt bujkáló nejét 's állása fontosságát szinte feledteté, 's őtet tőlünk 's az őt imádó nemzetétől csaknem magának ragadá. Önsorsának átadva minden Kossuthot 's nemzetét szerető magyar menekvő örömére, mindnyájunk megvetésével távozott.

Febr. 10-én
Délben kormányzó úr minket svittjéhez323 tartozókat u.m. Asbóth Sándor alezr., Waagner Gusztav őrm., Cseh Imre század., Meyerhoffer József főhadn., Grechenek főhadn.[324] és engemet az emigratióból veletartó nehány lelkes egyént u.m. Ihász alezr., Berzenczey László, Bíró Ede őrm., Házmán,[325] Lórody (Eischl) Ede továbbá a személye mellett rendre őrködni szokott ordonnance[326] tiszteket nevez. Török Lajos,[327] Frater Alajos,[328] Waigli Vilmos,[329] Kinizsi István százados[330] és Bodola Lajos főhadnagy urakat magához behívott. Asszonyunk sírt 's ő leveretve mellette állott legmélyebb fájdalommal közlötte velünk az Achmed effendivel most tartott tanácskozmányt, hogy nekünk tőle el kell válnunk. Indulattal mondá, hogy tapasztalta ugyan már mostanában a török kormány gyávaságát, de hogy ily alacsonyan, mondhatni gorombán, méltánytalanul bánjanak vele, nem hitte, ő tartotta fel eddig a külhatalmak rokonszenvét a török iránt 's hatalmában volt és van azt szétrombolni; mondá a többek közt elfogódva azt hittem uraim! hogy ma temetésük lesz, de gondolám nem szerzek ezzel is nekik örömöt, különben is olyan levén én honom hű fiainak, mint a régi keresztényeknek a kereszt, abban hittek, hogy győzni fognak, mondá, hogy a legvégső 's legrosszabb pontra jutott midőn jó emberi, baráti nélkül egyedül kell neki a mívelt világból a tengeren átkelni, de talán a sors úgy rendelte, hogy míg neki a nagy csapást, a magánosságot, elhagyatosságot is meg kell kóstolni. Mondá, hogy magával, nejével együtt öszvesen megengedtetik neki 24 fejet vinni, beleértve ebbe a podgyászát szállító bolgár kocsisokat is (oh! bölcs török politika!) de, hogy a vele menendő egyének semmi rangra, semmi fizetésre, vagy csak élelemre, számot nem tarthatnak, kérdésére pedig, hogy hát ő mennyi fizetést fog kapni? azon feleletet kapta, hogy ő azt nem tudja, hanem reményli, hogy a szultán a maga fényéhez 's az ő állásához illőt fog adni: ő tehát, ki büszke arra, hogy szegény, nem tudván azt, hogy tudand-e valakit tartani, senkit közülünk nem viend, még moralis tereh nyomja az ő vállát 's nem akarja még azt is magára vállalni, hogy valakinek rossz állapotjáért lélekismerete számadásra vonja: ha ő maga éhezik békén szenvedi, de ha azt látná, hogy egy másik, ki ő iránti vonzalomból, szívességből, barátságból ment oda, vele éhezik, el nem viselhetné. Annál fogva ily bizonyos rossz sorsra vele menni senkit nem enged. Mi azzal jöttünk ki tőle, hogy eziránt értekezni fogunk Achmed effendivel.

Febr. 11-én
Csakugyan el is mentünk Achmed effendihez, Lórodi Ede szónokunk előadá francia nyelven, hogy mi azon férfiút, kit 15 millió fő kormányzójának választott 's kit mi most is annak tartunk, semmi esetre el nem hagyjuk, megvetne bennünket nemzetünk, 's méltán, ha mi őt számkivetése helyére egyedül bocsátnók; kértük mondja meg a számot, hogy hányan követhetjük őt 's ott a Portától mi gyámolíttatásra számíthatunk. Sima válaszában az egyenes feleletet kikerülé, annyit kivettünk belőle, hogy cselédjein kívül csak 5-6 tisztnek ígérheti, hogy gyámolítást reménylhet, de bizonyost egyáltalában nem mondhat. Estve Házmán és Asbóth urak e tárgyban újra hozzámentek kérni 's válaszul nyerék, hogy maga 's nejével, cselédjeivel együtt vihet 25 személyt, hanem azoknak neveit holnap reggel hozzá vigyék, hogy ő azokat kategorizálja, mert mint mondá a török Porta ellenségekkel van környezve, kik az internáció végrehajtását őrszemmel kísérik, 's a menendő személyeket úgy kell kategorizálni, hogy azoknak a kormányzóval menetele szemet ne szúrjon. Azon kérdésre, hogy azok kapnak-e 's mennyi segedelmet a Portától?, azt válaszolá :a Porta ki a magyar ügy miatt már 150 millió piasztert kiadott, ki fogja adni még a 151-ket is, de hogy a Porta a mennyiség iránt magát lekötelezze ezt a kormány méltóságán alólinak tartja. A dolgok ily állásában kormányzó úr felszólított bennünket, hogy egyenként vessünk számot magunkkal 's kik őt ily kétes állásban is követni akarjuk, írjuk öszve neveinket.

Febr. 12.
Bodola visszalépett, mi neveinket beadtuk, 's bennünket kormányzó úr így kategorizált: A török császári biztos úgy kívánván, hogy akik követni akarnak Kütahyába ne mint független helyzetű egyének, hanem mint bizonyos minőségben mellettem szolgálatot tevők adassanak be, ez oknál fogva következő módon gondoltam e kívánságnak megfelelhetni; magában értetvén, hogy ebből a velem jövők között egymás irányában semmi hierarchialis osztályozás nem következik:

Személyzeti lajstrom
Én és nőm személy: 2
Kíséret
Tábori segédkar Alezredes Asbóth, Ihász
Őrnagy Waagner, Bíró urak 4

Ezen urak közül mindenkihez egy-egy tiszt úr mellékeltetik, az alezredeshez a kapitányi, az őrnagyokhoz a hadnagyi karból tehát: Frater
Kinizsi kapitány 's
Kalapsza és
Grechenek főhadnagy urak 4

Irodai kar
1. Igazgató Házmán úr, volt külügyminiszteri-osztályfőnök ezredesi ranggal
2. Tanácsnok Berzenczy úr, volt képviselő 's székelyföldi főkormánybiztos, ezredesi ranggal Titoknokok, fogalmazók, fordítók 's írnokok
3. Waigli százados
4. Koszta százados[331]
5. Török százados
6. Szerényi szolgabíró[332] (századosi rang)
7. László Károl hadnagy urak 7

Házi tiszti kar
1. Magántanácsnok, egyszersmind rendőrfőnök, 's főpénztárnok Lórody úr, volt belügyminiszteri tanácsnok, rangja alezredes
2. Udvarmester (maitre de hotel) Kappner kapitány úr
3. Udvari káplán Ács úr (kapitányi rang)
4. Orvos Szpaczek kapitány úr[333]
5. Tolmács Cseh kapitány úr 5
6. cseléd u.m. szakács, inas és Hadzsi[334] 3
Öszvesen: 25

Február 14-én útiköltségül kaptam 225 piasztert
Február 15-én relutummal kaptam 44 piasztert

Február 15-én
Az internáltak közül heten u.m. Kossuth, Batthyány, Mészáros[335] (ez nem volt a listán, hanem maga ajánlkozott a Kütahyába menetelre) Gyurman,[336] Wysocky lengyel generál,[337] és Perczel Mór, Perczel Miklós.[338] És ezekkel menők öszvesen 40-45, szekereken 's lovakon, lovas dsidás[339] katonák kísérete mellett megindultunk Várna felé 's aznap későn elértünk a 4 órányira eső Jenipazárba

Február 16-án
a 4 órányira fekvő Jesztep[340] faluba.

Február 17-én
3 órányira sok malmoknál eső 2 vendégfogadóba - neve Devnehám - szállíttattunk.

Február 18-án
Délután ozsonna tájában beértünk Várnára, hol a város szélén mindjárt az ottani pasa nagy lakába szállásoltattunk be, hol estve pompás vacsorával láttattunk el. Említést érdemel különösen az asztalra felhordott fekete, erős, kellemes ízű, a magyar siklósi, nagyharsányihoz hasonló, Várnán termett bor.

Február 19-én
Villásreggelizés után, délután 2 óra tájban elkezdtek bennünket a kikötőbe szállítni, (az internáltakat hintókon, mi pedig a bagázsiás[341] szekerek mellett gyalog) két sor gyaloghuszár között. Az 1000 lépésnyire tengeren horgonyzó Tári-bahri (tari=Isten bahr=tenger arabul=tenger Istene) 240 lóerejű gőzösön délután 5 óra tájban Kütahya felé megindultunk. Naplement tájban már nehányan, mindamellett, hogy a tenger nyugodt volt a szép, csendes estén, a tengeri betegségbe beleestek. A gőzösön kaptunk vacsorát. Másnap

Febr. 20-án
reggel meglepő volt látni a Nap feljöttét. Varázsszép volt a kelet felé elterült végetlennek látszó zöld tenger felett az aranyzott felhőcsoportozat, és az erős fényű nap felbúvása, mely úgy látszott, mintha a tengerből suhant volna fel. - Ekkor már feltűntek előttünk a Boszporusz torkolatának partjai a két oldaloni világítótoronnyal. Beértünk a szorosba 's a két parton egymással szemközt, egymástól alig egy álgyúlövésnyire fekvő erősségek között haladtunk. Amint Konstantinápoly felé közeledtünk, a két part mind jobban-jobban meglepőbb, bámulatos szépségű volt. Mert a két parton csaknem egymást érő kisebb-nagyobb, néhol falu nagyságú csoportokban a legszebb keleti ízlésű különféle színre festett délceg házak, kastélyok, gyárak, cipruserdők, mulatókertek 's erősségek tűntek fel és el. Ezen szoros olyan, még most téli időben is, mint egy élő nagy panoráma, hol a varázsszépségű tájak egymást gyorsan váltva jönnek az ember elibe, 's a sok szép közül nem tudja az ember, mit nézzen, 's e kéjélvezetbe utóbb elkábulva vallja, hogy a földön ennél szebb nem lehet, mert ily magasztos szépet képzelni sem lehet. - E mulató, bájos szoroson haladva feltűnt szemközt Konstantinápoly egy dombon, sok minaretivel (torony) 's kúptetejű dzsámijaival (török imaház), legelől a domb orrán a szultán szeralja, mely annyira egyszerű 's alacsony épületekből álló, hogy nem császári, de nagyúri laknak sem nézné az ember. Elértük ezt reggel 9 óra tájban, balra hagyva mellettünk a tengerben sziklán épült Leander Thurmot[342] (törökül Kiz-kulesi=leány vára), 's a domboldalon elterült Skutarit.[343] Az eső cseperészni kezdett, lementünk a hajóba, daloltunk, mulattunk, ebédeltünk, mi állott juhhús-levesből hosszúmetélttel, hideg főtt juhhúsból 's főtt tengeri sós ízű, jó halból olajjal és olajfa-gyümölcsből, ecettel, olajjal, 's jó veresborból 's feketekávéból. Délután 4 óra felé a gömleki kikötőbe értünk, hol egy álgyúlövésseli jeladásunkra csólnakok úsztak hozzánk, 's kiszállítottak bennünket a partra, hol az internáltak közül a főbbek egy szép úri lakba, mi pedig egy nagy vendégfogadóba a tengerparton beszállásoltattunk, 's naponta délfelé és estve 3-4 féle étellel 's felséges jó borral elláttattunk.

Febr. 21-én
Itt pihentünk, délután kedvünkért a török ezredesünk, Szulejmán bej halásztatott, mely alkalommal fogott osztrigát (kagyló), különféle csodálatos alakú halakat, pókot és rákot megkóstoltam. Gömlek[344] egy tengeröböl véginél a tengerhez építve egy domboldalon fekszik a völgyben szőlők 's még zöldséggel gazdag kertek vannak, melyeknek a tél nem ártott semmit, a várost környező hegyek oldala mind olajfával van beültetve, a hegyek teteje még hóval fedve, bárha idelent a városban a legkellemesebb tavaszi meleg, tiszta nap van is, annyira, hogy a kikötőnéli mandulafák teljes virágzásban voltak.

Febr. 23-án
A hideg eső miatt nem indultunk ki Gömlekből.

Febr. 24-én
Podgyászunkat kétkerekű ökörtaligákra (mert másféle e vidéken nincs) felpakolva, magunk lovakra ülve délelőtt elindultunk Brussa[345] felé délnek, a kikötőnéli hegyen általvergődve, a gömleki kikötő másik könyökénél tavaszi zöld színben virító völgy felett kellemes volt a kilátás a távolabbi havas hegyekre. A völgyben egy kis török falu mellett elhaladva mindig magasabbra-magasabbra hágtunk zöldellő berkekkel borított sziklás hegyek között, 's minél feljebb hágtunk, annál több havat, 's annál nagyobb sarat értünk annyira, hogy ki a magyarországi alföldi őszi rossz utakban 4-5 lóval is elakadva eget káromlásokra fakadt, ily rossz útról tengelyt elnyelő, enyvként ragadó agyagsárról fogalma sem lehet, itt magos hegyeken kormányzó 's Batthyány Kázmér urak hintójait 10-10 lóval nem bírák elvinni, közel falukból hozott 8-8 bivallal vitték azokat keresztül a borzasztó sáros utakon. A hegyeket itt 3-4 hüvelyknyi friss hó fedte, de a sár feneketlen volt. Estve későn beértünk Démirtás nevű faluba, (demir=vad, tas=kő) mely egy sziklás hegy oldalában majd mind 1-2-3 emeletes keleti módon épült házakból áll, 400 házban lakosa 2000, mely selyemtenyésztésből él.

Febr. 25-én
Egy széles, majd egészen szederfákkal sűrűn beültetett termékeny földű rónán keresztül, melyen kanyarogva a … nevű sebes patak fut a tengerbe, mintegy két órai utazás után beértünk a már egy nap olta mindég szemünk előtt látszó 70-80 minarettel (török imaház tornya) büszkélkedő Kisázsia óriási városába, Brussába. Olaszországból a magyar forradalom hírére elszökött, 's csak idáig jöhetett nehány honfiaink, 's az utolsó oláh lázadáskor a török által ide internált nehány oláhok minden rendelést megtettek tisztes fogadtatásunkra. Pompás ebédre vártak, 's mindnyájunk számára a városon többnyire görögök házaiba a legkényelmesebb, 's díszesb szállást készítették, de szíves barátink botránkozására Szulejman bej török ezredesünk szívességöket visszautasította, 's mindnyájunkat a pasa lakába szorított be, kivált minket 14önket, a Kossuthoz szorosabban tartozókat, az ő szomszédságábani nagy katonai lakterembe, szolgálatot tevő török katonákkal, magunk cselédjeivel, 's a mellénk fogadott örmény szolgákkal együve szorított. Élelmezésünk március 9-én nagyon jó volt, 11 órakor volt a 4 féléből álló villásreggeli borral 's csemegével, estve volt 6-8 tál étel, cukor, süteménnyel, gyümölcscsel, 's finom borral. De mi megtudván azt, hogy Szulejman bej kosztunkért, az alánk adott ágyneműért, szolgálatért, 's szénért az olasz fogadósnak fejenként, naponként 27 piasztert ad; kértük őt, hogy ne adjon élelmet, hanem annak váltságát, 's ő szolgálatért, szénért, ágyneműért 's gyertyáért lefogva tőlünk fejenként 7 piasztert, ezentúl naponként adott mindegyikünknek, kik internáltak nem voltunk, 20 piasztert, az internáltaknak valamivel többet. Ezen város fekvése igen kellemes. Az ekkor még hóval fedett tetejű Olymp hegy tövében kissé emelkedetten elterülve, a hegyekről rohanó, mély árkot mosott, 's sok malmot hajtó patakok által megszaggatva, méltósággal néz a termékeny 's roppant kiterjedésű rónán keresztül a körülte fekvő falvakra 's a rónát bekerítő (még ekkor többnyire havas tetejű ) hegyekre. E város hajdan nagyobb lehetett, mit a városon most kívül eső romok, elhagyatott állapotban fél-rom dsámik (imaházak) bizonyítnak. A lakosok számát most némelyek 100, mások 150 000 teszik. Lakosai nagyobb részint törökök, vannak görögök, örmények és zsidók is. - A városnak azon része, hol a görögök 's örmények laknak meglehetős csinos, hellyel-közzel pompás, 2-3 emeletes, keleti módon oszlopokra épült házak vannak, de azon része a városnak, hol a törökök laknak, az utcán nézve ronda, minthogy a törökök, hölgyeik miatt, lakóházaikat keleti fénnyel virágoskertté alakított udvarokon benn szokták építni, még a szomszédok szemeitől is gondosan elkerítkezve, 's az utcára csak istállókat, kamarákat, 's félszereket szoktak építni, melyek mind meszeletlenek, rendetlenül építtettek, 's dűlőfélben lévén a kígyódzó, 1-2 öl széles utcáknak borzasztó színt adnak. E városban a szorgalom nagy, minden töröknek szükséges mesteremberek vannak, vannak temérdek boltjai, közöttök 2-3 európai módon kiállított. A selyemtenyésztés és szövés igen nagyban megy, majd minden gazdának van szedreskertje, selymet produkál, 's a hölgyek saját lakukban úgy szövik itt a selymet, mint Magyarhon Alföldén a házivásznat, selyemingeket 's gatyákat hordanak még a közrendűek is. - Nevezetes a francia és orosz consulok nagyszerű selyemgombolyító vagy motolláló gyáraik (filatorium). Nevezetes itt az ulu dzsámi=fő imaház, roppant épület két nagy minarettel (torony), 's 20 kúpboltozattal, melyeknek közepsője üveggel van fedve, közepén több ágon csorgó szökőkúttal, nagy kőmedencébe. Több császári családok pompás temetkező helyeik, épületeik is emelik e város díszét. Ilyen a város felső részén a Müráde, mely áll egy dsámiból 6 temetőhellyel (türbe), melyeknek egyikében fekszik II. Muráth[346], a többiben családja. Egy másikban a vezető szerint az Engüri királynak (talán Brankovicsnak[347]) elrablott leányai, kiket a padisah elvett. (megjegyzendő itt, hogy padisah a császár neve, sultán pedig a császári családbelié). A harmadikban Dsem sultán Jildürim (villám) Bajazet[348] öcscse, ki vezetőkint a frankokkal harcolt bátyja ellen, elesett s teste idehozatott. Udvarán roppant ciprusok s 5 öl körméretű vastag platánok vannak. Negyedik a Jesil[349] (:zöld:) dsámi, melyben fekszik Cselebi[350] (:úrfi:) Mehemed[351] sultán. Előtte a hegy élén büszkén áll egy keresztény templomhoz hasonló dsámi, egészen faragott kövekből pompás gótikus ablakokkal. Udvaráról pompás kilátás van az alatta elterülő városrészre, a termékeny völgyre, 's a látást határozó hegyekre. Ötödik a sultán Emir sírboltja, (melybe senkit be nem bocsátnak, csillogó pompáját csak ablakon át nézzük.) Hatodik a városon kívül, egy kis dombon áll Jildürim Bajazet[352] temetkező helye, egy nagy dsámi, mely elhagyatott, rongyos állapotjában is büszkén mutat vissza dicső virágzó korára. A vár még a Paleologok[353] korából való; mint minden török várban, kizárólag csak törökök laknak. Legnevezetesebb a várban egy bizánci stylben épült régi egyház: körítése kapujánál két görög oszlop áll fejtetőre állítva, 's mellette egypár oszlopfő 's talap. A templom most a törökök által imaházul használtatik. Belől gyönyörű mozaikkal van borítva. Az egyik igen vastag oszlopán egy mozaik mű, nagy kettős kereszt vonta magára figyelmünket, mely a törököknek azelőtt a keresztényekkel nagy mértékben éreztetett türelmetlenségük dacára is sértetlen állapotban van. Egyik falán, mely a mellette állott klastromhoz volt ragasztva, most kívül görög szentek festett képei látszanak, mit a századok dúló viharai sem bírtak lemosni. - Ebben fekszik Orhán padisa,[354] Othmán[355] fia, ki Brussát elfoglalta 1326ban 's ettől fogva Brussa fővárosa volt a török birodalomnak, Drinápoly[356] bevételéig. Ugyanazon kerítésben egy sírbolt van, melyben Ali Ozmán sultán és gyermekei feküsznek, a padlata szép mozaik. Ezen sírboltok többnyire 4-6-8 szegletű, 's kúpfedelű szilárd kőépületek, pompás kiállítással, belsejében középen feküsznek a holtakat fedő vagy magokban záró nagy kőkoporsók vagy koporsó alakú kőépítvények, melyek többnyire posztóval vannak befedve, a fejöknél egy oszlopra van téve a megholt turbánja; a koporsó körül a Koránnak több apró kötetei, nagy gyertyatartók, 's függő üvegmécsek, némelyekben lobogók. Ilyen régi sírbolt Törökhon nagyobb városaiban igen sok van, de annyira elpusztult állapotban, hogy ritkának van a kúpboltozaton felül borítékja, kevésnek van ajtaja, 's többen már kőkoporsó sem találtatik, hanem a kolduló rongyos török dervisek (szerzetesek) ütik fel bennök, mint szent, 's így őket joggal illető helyben tanyájokat. Hogy az ily épületek elpusztulnak, nem csuda, mert részint alapítványaik elvesznek, részint pedig mert vérében van a töröknek, épületét amint felépítette, soha többé nem meszelni, nem vakolni, nem újítni. Nyugodtan nézi, hogy furkálják öszve tövét az ott tanyázó állatok, 's mint alakítják át lassan-lassan a kíméletlen idő vaskarjai a díszes épületet romokká. Így van ő lakóházával is, nem újítja soha; ha öszverogyik, újat épít, de nem újít. A város közepén emelkedett sziklás dombon van a meglehetős kiterjedésű vár, melynek omladozott 's repkény borostyánnal buján benőtt falai 's bástyái roppant régiségre 's nem török műre mutatnak. A várban van az ordító dervisek (török nevök Rufai, ösmertető öltözetük nincs, mesterséget 's kereskedést űznek, 's a városban szerte laknak 's nősülnek), török szerzetesek klastroma, kiknek isteni tiszteletök bámulatos, babonás és vidító. Az imaterem egyszerű, csinos. A szerzethez tartozók (kik különben megkülönböztető öltönyben nem járnak, a városon szerte laknak 's mesterség, kereskedés vagy más által keresik élelmöket) a teremben körülállva csudálatos és sokszor botrányos testmozgatások között fejök szünteleni jobbra-balra hányása, előre-hátra hajlongás jobb 's bal lábbali szünteleni dobogás közt őrült emberéhez is alig, inkább oktalan állatéhoz hasonló értetlen hangokat, mondhatni bőgést adtak. Ezen irtóztató testhányás és ordítás tart majd egy óráig folyvást, hol sebesebben, hol lassabban, mint a középen éneklő 's dobogásával taktust tartó kántoruk[357] a jelt adja. Míg végre néhányan közülök (mint hitetik a néppel) az Isten által megihletve földhöz csapják magokat 's iszonyú görcsök által gombolyaggá húzatnak, szájok tajtékzik, 's az arra rendelt egyének tüstént odasietnek hozzájok 's dörgölés, nyújtóztatás által görcseit megszüntetvén helyére viszik. Közepén a teremnek 3-4-en ülnek, kik úgy látszik a szerzet fejei. Utoljára sok rosta alakú- 's üstdobokat, réztányérokat vesznek elő, 's fülsértő éneklés, csörömpölés közt néhányan közülök ámító mesterséget mutatnak. A vár fala alatt délre van a forgó dervisek, (török nevük Mevlevi, ösmertető öltözetük csak egy magos, vastag, festetlen, szőr, durva (kalap) ilyen formájú [rajz], mesterséget 's kereskedést űznek, a városon szerte laknak, nősülnek), zárdája 's imaháza, itt azonban úgy látszik csak a fők, mintegy papjaik laknak, mesterséget vagy kereskedést űznek, megkülönböztető öltözetük egy magyar béreséhez hasonló magos, fakó, sárgás színű, de annál vastagabb posztójú kalap. Isteni tiszteletök ilyen forma: az egyszerű, de csinos, karzattal körül ellátott imaházukba mikor belép, az ajtóval szemközt eső fő rész felé, jobb lába hüvelykét a balra téve, keresztbe tett kezekkel magát mélyen meghajtja, 's a circusban [358] állva helyt foglal. Egy darabig a karzaton levő kántor és a főhelyen, arccal az ajtó felé fordulva, térdelő főpap egymást felváltva énekelnek, a hívek csendesen állnak. Egy jó negyed múlva sorban a főpap előtt elhaladva balról jobb felé oldalvást magokat meghajtva körüljárnak nehányszor (az ajtónál és a főpap felé oldalt magokat meghajtva). Azután síppal-dobbal zene kezdődik, mire a hívek derékra felkötött hosszú szoknyájokat leeresztik, bő ujjú köpenyüket leteszik 's táncra kerekednek, mi abból áll, hogy szétterjesztett kezekkel 's meredt nyakkal balra folyvást sebesen forogva a teremben balra körül-körül haladnak, időnként a főpap felállván mindnyájan egyszerre megállanak 's magokat mélyen meghajtják, 's ismét forognak. Ezen forgás tovább tart fél óránál, 's mind amellett is a rögtöni megállásnál legkisebbé meg nem tántorodik, el nem szédül egy sem. Ez után a főpap előtt sorban elhaladnak, annak kezét megcsókolják 's vele homlokukat érintik, ez után sorban, egyenként megállanak 's egymást megcsókolják.

Március 13-áig kellemes tavaszi idő járt, csak a vén Olymp havas feje juttatta eszünkbe az elmúlt telet. Hanem eznap éjjel elkezdett a hó esni, 's 16-ára térdig érő hó borította a vidéket.

Márc. 16-án
Halt meg bélgyulladásban Mertai Károl, kormányzó úr volt szakácsa, 's temettetett a várostól délkelet felé a katolikusok temetőjén túl, a szedres kertek között temetőnek hagyott kis téren, az Olymp tövében. Társai a földben, egy-két ott nyugvó olasz. Sírját jelöli egy ráfektetett fehér kőtábla, melyre vésve van:

Mertai Károl
Magyar szabadság harcosa,
követve bujdosásban
Kossuth-ot
kimúlt
Brussában Marz 16kán 1850
itt temették
társai.

Ez naptól fogva kormányzó úr számára főzött Németh József[359], volt gyalogszázados, ki nem volt ugyan szakács soha, de három-négy tál jóízű, egyszerű ételt naponta az asztalra feladni képes volt. Vállalta pedig ezen terhet magára, önként örömest, a kormányzó úr iránti hő ragaszkodásból, kiért mindnyájan, kik körülte voltunk remegtünk a borzasztó hírek hallatára, hogy Sumlán éltünk után leselkedő osztrák bérgyilkos horvátok Jazmadzsi[360] vezérlete alatt ide is megérkeznek a napokban 's kísérnek Kütahyába, 's hogy Jazmadzsi Várnán az osztrák-franc consul lakán úgy nyilatkozott, hogy Kossuthnak meg kell halnia, mert addig a Habsburg-ház nem lehet nyugodt. Sőt egy bizonyos egyén, kit Kossuth barátjának különben éppen nem mondhatni, titkon tudtára adta, hogy őrizkedjék, mert meg akarják mérgezni. Mely naptól fogva ő a számunkra a muszka consultól vásárlott borból, miután abban a tojás 24 óra alatt feketévé változott, nem mert inni, óncukrosnak tartván azt. Néhány nap múlva a hó elfutott, 's ismét kellemes tavaszi napok voltak, a virágzó fáknak az elmúlt hideg 's hó nem ártott. Nevezetes Brussa még természetes meleg, kénes fürdőiről is, melyek a városon kívül nyugotra esnek. Szinte ily meleg fördők vannak Brussától nyugotra 1/2 mérföldnyire az Olymp oldalán fekvő Csekerge[361] nevű görög faluban, hova kormányzó úr 's neje naponta, ha az idő 's dolgai engedték, kikocsikázott 's fürdött. Mióta Sumláról eljöttünk kormányzó úr szakállát meghagyta csak az állát borotválta.

Márc. 27-én
írta meg 's küldé el kormányzó úr Éjszak-Amerikába a már ott tartózkodó Újházy László,[362] Sáros megyei főispány 's Komárom polgári városparancsnokának magyar követté neveztetését 's felhatalmazását az Éjszak Amerikai Szabad Státusok polgáraihoz írt memorandummal együtt. Általjában míg Brussán voltunk, meg volt tiltva kormányzó úrnak az angol 's francia consulokhozi menetel, hanem azoknak hozzá jönni engedtetett. Általjában mindnyájonknak tilos volt az oláh internáltakkali társalgás 's úgynevezett frenk házakhoz bemenetel (frenk = európai). Mindenikünk után egy-egy katona járt, kivel egész nap kinn járhatott, mulathatott az ember.

Ápr. 6-án
Brussából délben kiindultunk. Podgyászainkat tevékre pakolták, magunk számára lovak rendeltettek. Egyébiránt eljött velünk kormányzó, Batthyány, Asbóth és Wysoczki urak hintaja és naiticsánja, kormányzóné, Batthyányné, Gyurmanné és Schuller[363] számára egy-egy palankin vagy tatreván, melyek mindegyikét két-két öszvér vitte függve a légben. Ezek azon esetre voltak rendelve, hogyha a járhatlan utak miatt a hintóknak el kellene maradni. Naplementekor beértünk a 4 órányira fekvő (a törökök a mérföldeket órára számítják, egy óra járásnak neveznek oly távolságot hova sebes gyalog, vagy sebesen lépő ló egy óra alatt eljuthat.) Agszú török faluba (ag=fehér, ősz, szú=víz) nevét vette az Olympról rajta keresztül rohanó fehér színű patakról.

Ápr. 7-én
A 4 órányira fekvő Einigöl[364] nevű török városkába.

Ápr. 8-án
A 3 órányira eső Kursunlu (ónas) kis török faluba értünk. Itt termesztik a szuszánt, mely a lenmaghoz hasonló lapos, apró mag, mellyel meghajalva szokták a török szimitdzsik(fehérsütők) a perecet bepergetni, 's mely rajta mondola-forma ízű.

Ápr. 9-én
Az 5 órányira fekvő Bazardsik[365] (vásárka) nevű városkába értünk, hol öreg török gazdánk által estve 11-, reggel 6-féle jóízű török ételekkel szívesen vendégeltettünk. Azért jegyzem meg, hogy jóízű ételekkel, mert a töröknek tilos levén a disznó evés, 's a ludat nem szokván hizlalni, az ételre kiolvasztott, tehén-, juh-, kecskevajat használnak, mi rendesen rájok avasodik, és birka 's kecske kövérséget, minek faggyúszaga van, mi miatt az ő zsíros eledeleiket mi nem is ehetjük.

Ápr. 10-én
Délig egy patak mellett kanyargó völgyben, két sziklás hegylánc között haladtunk, délben onnan kitérve magos, havas hegyre (Olymp) kapaszkodtunk, 's onnan leereszkedve estvére beértünk a 8 órányira eső Todrug nevű török faluba, az Olymp oldalán, hol mind fenyőhasítványból öszverótt házak vannak.

Ápr. 11-én
A 6 órányira eső Szeid Omar török falucskába értünk. Itt a falakba rakva nagyon sok mangánkövet találtunk, és a lythographirozásnál[366] használni szokott sima követ.

Ápr. 12-én
Reggel gyomor elrontás következtében rosszul lettem 's a 4 órányira eső Kütahyáig tatrevánban vitettem.

Ápr. 14-én
Bevevés következtében sok epétől megszabadultam, nagyon rosszul voltam. Ugyanez napon kaptuk ki a török kormánytól, mától számítva egy hóra az élelmiváltságot rang szerint, mely egy hadnagy, főhadnagy 's századosra nézve csak egyszeres lévén, oly csekély lett volna (mintegy 37 piszter), hogy vele kijönni egy hónapon lehetlen lett volna, hanem kormányzó úr 's a többi főbb rangúak is a magukéból pótolva 155 piasztert kaptunk. Batthyányn kívül a többi internáltak 's azokat követők mind egy pompás katonai laktanyába szállásoltattunk el 's ágyneművel is, asztalokkal 's székekkel elláttattunk.

Ápr. 15-én
Feküdtem.

Ápr. 17-én
Egészségem helyreállott.

Ápr. 19-én
Pünkösd innepét ültük Kisázsiában, Kütahyán. Délelőtt az emigráns magyarok mind öszvejött
ünk Asbóth alezredes szobájában a katonai laktanyában, 's közülünk alakított éneklő kar négyes hangra az alább írt darabokat énekelte, 's Ács Gida ref. lelkészünk egyházi beszédet tartott, szentírás azon szavairól "a betű amely megöl, a szellem pedig megelevenít" 's utána az Úrvacsorájában részesített bennünket. A főnőkök közül csak kormányzó úr részesült benne.

Az énekek
Előének
''Gyorsan imára!
A harangnak szent kongása hív bennünket hő imára,
Felsütött már keletnek ormán a dicső nap fénysugára:
Boldogul, hogy visszatérjünk, kérjük ért' az ég urát,
Benne vetve bizalmainkat, semmi vész nekünk nem árt,
Gyorsan imára!!!''

Beszéd után
(nehány szó változtatással "Nabukodnezár"[367] című dalműből)
Szárnyat ölts fel szívem gondolatja
És repülj az imádott hazába,
Hol a szellők bűvös illatárja
Szerte ömlik a dús halmokon.
Üdvözöljed Duna szent folyóját,
Üdvözöljed Kárpátnak büszke ormát,
Oh! mi édes, mi kínos emléked
Elveszített imádott honom!
Szemeinkben a könyű forrása;
Melyben látszott öröm csillogása;
Sziveinkben a búnak lakása,
Bujdosunk a távol partokon.
Oh nagy Isten! tekintsd szűnk imáját,
Add vissza a magyarnak hazáját,
Vedd le róla szenvedése súlyát,
Irgalom Szentatyánk, irgalom!
(az utolsó sor többször ismételtetik)

Utóének
"Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel,
Bal sors, akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
a multat s jövendőt!

Szánd meg isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép
'sat."

Jegyz. Brussán a húsvéti isteni tiszteletünk éppen ezen módon tarttatott szinte katonai, laktanyai szobában, azon különbséggel, hogy ott gr. Batthyány Kázmér és neje is részesültek a szent vacsorában, 's ott mind a három ének elmondatott, itt pedig az utolsó - a vacsorában kevesen részesült hívek korán kitakarodván - elmaradt. Az időjárás ekkoráig majd általjában hűvös volt, mint nálunk ápril elején, a város feletti hegyeken a hó még most is nagy mennyiségben tarkállik. A lugasoknak húzott szőlővesszők most kezdenek hajtani, az alma- ' s körtvélyfák virágaikat most hullatják.

Máj. 25.
Kormányzó úr megtudván. hogy az ő kíséretéből hatan Perczel Mór tábornok által fejenként 50 piszter havidíjjal segíttettünk, szörnyű indulatba jött. Felhívatván magához bennünket, előadá, egészen elváltozott, felindult, mondhatni dúlt arccal, hogy miután minket ő hozott ide magával, szorosan 's kizárólag szinte, mint családja tagjai hozzátartozunk, ha valamiben szükségünk van hozzá kell folyamodnunk; mi tudjuk - mint mondá -, hogy neki Perczel halálos ellensége, ki Sumlán egy levelében kinyilatkoztatta, hogy bánja, hogy Magyarországon agyon nem lövette, de még itt is meg fogja ölni, 's hogy mégis attól díjt fogadunk el, ez olyan tett melynek nincs neve a históriában, ezt nem tette vala fel rólunk; szóval előtte becsületünket eljátszottuk, 's szolgálatunkat személye körül többé el nem fogadhatja 's megteszi a lépéseket Stambulba küldetésünkre. - Mindegyikünk elmondá mentségét, el, hogy velünk azon levél nem közöltetvén, hogy a gyűlölség oly nagy legyen közöttök nem tudtuk, mint valósággal annak jelét itt nem is tapasztaljuk; egyébiránt úgy hisszük, hogy hazánk javáért ezen kellemetlen viszonyt magok is igyekeznek megszüntetni, 's nekünk ezt segélye visszadobása által még kellemetlenebbé tenni nem szabad. Nem tehetjük fel kormányzó úrról, hogy felőlünk azt hinné, hogy ezen segély által irántai vonzalmunk gyengült volna, 's még kevésbé, hogy Perczel Mór részére általcsábított volna bennünket. Mi a segélyt felvettük tőle köszönettel, mint szegény hazafiak egy szíves hazafitól, ki ezen filléreket nélkülözheti; vagy elfogadtuk azt tőle meggondolatlanságból, de semmi esetre nem rossz szándékból, és így bocsánatát kérjük, egyébiránt, ha szíve hajthatlan, tegye azt, mit jónak vél 's hatalmában áll, mi magunkat rendelkezése alá adjuk. Egyedül Kinizsi nyilatkozott közülünk így: minthogy K. úr iránta bizalmát elvesztette, ő személye körül nem lehetvén, kéri Sztambulba küldetését. - Kormányzó úr válasza értelme ez vala: Ő nem teszi fel rólunk, hogy amit tettünk, rossz célból tettük volna irányában, hanem ezt nem titkolhatja, hogy bizalma irántunk ezáltal csökkent, egyébiránt valamint bizalmat tett csökkent, úgy csak tett állíthat is viszont helyre, majd szemmel tart bennünket, Kinizsire nézve pedig rendelkezni fog. - Három nap hallgatással múlt.

Máj. 29-én
Bíró Ede őrnagy és Frater Alajos százados urak mentek fel kormányzó úrhoz számunkra bocsánatot kérni. Már ekkor egészen csillapult kedélyű volt; mondá, nem teszi ő azt fel rólunk, hogy iránta ezáltal megváltoztunk volna, 's Perczel tábornok urat is ő jó vezérnek, jó hazafinak tartja, csak azért nem helyeselte tettünket, mert tartott attól, hogy Perczel úrnak eszébe talál juthatni valamely lapba azt írni: hogy Kossuth kihozta magával a honfiakat 's itt éhezni, rongyoskodni hagyja őket 's ő kénytelen sorsukon segítni, az efféle becstelenítéstől tartott ő. Egyébaránt ő mindent tökéletesen elfelejt, 's meg nem történtnek tekint, még Kinizsire nézve is, ki úgy hiszi, csak hevességből nyilatkozott úgy, mint szinte ő is túlságosan fel volt ingerlődve. Három-négy nap múlva mindnyájunkat, kik kormányzó urat ide követtük, magához hívatott, 's többek közt világosan kimondá, hogy ő, mint főnökünk feltétlen függést kíván, hogy ő megkívánja, hogy párthoz tartozzunk, 's az oly egyént, ki az ő nyilvános ellenségeivel is társalog, mint levegőben kapkodót, maga körül meg nem szenvedendi, mi is kimondánk, mi szívünket nyomá, 's tereh-könnyülten szétoszlottunk.

Jún. 12-én
Ettem Kütahyán legelőször cseresznyét, de még ezt falukról hozták be, az ide való még mind zöld. A város feletti kopár hegyekről a hó csak ezen napokban költözött el szégyenletében, hogy már alatta a tövében cseresznyézünk is.

Jún. 18-án
Előhír következtében, kormányzó úr 's neje (szinte mintegy tizenkettőnk kíséretében) Brussa felé az utolsó állomásra Szeid Omerre a kormányzó úr gyermekei elibe lovagoltunk. Velünk jött az egyik török ezredes is Ahmed bej (ki elől mene mindenütt, a legnagyobb gonddal vezette a hintót jó úton) Szeid Omerben csak 1/4 óráig vártunk 's a várva várt kedves, kellemes gyermeki, név szerint Ferenc, Vilma és Lajos, kormányzó úr nővére, Luiza, (Ruttkayné[368]) 's nevelőjök, Karády Ignác[369] kíséretében szerencsésen odaértek. A találkozási, fogadási pillanat magasztosságát nincs költő, nincs festő, ki híven tudná rajzolni, a viszontlátási örömtől sírásra fakadt család heves ölelések közt, végtelennek tetsző forró csókokba fullaszták csaknem egymást, a pillanat nagyszerűsége mindnyájunk szemeibe könnyeket csalt. - Egy órai pihenés után Kütahyába visszalovagoltunk. Itthon a fogadásra szinte rendeletek voltak téve Szulejman bej török ezredes úr által. A gyalogság a laktanya előtt felállítva fegyveresen tisztelgett. A laktanya tetejéni árbocra a török innepet jelenteni szokott lobogó felhúzatott. Az egyik gyermeket Szulejman ezredes úr maga vitte fel. Estvére tűzjáték is volt rendezve, de a nagy szél miatt az másnap tarttatott a Kossuth-kertben.

Jún. 30-án
Mi, kormányzó urat környezők, azon kertben, melyet a kormányzó úr számára a török kormány vett ki haszonbérbe, 's készíttetett el annak kényelmére, 's melyet mi, őtet környezők rendezénk angol-franc stilben, 's mely mindennapi mulató- 's tanulóhelyünk, mert aki akar kertbe épített mulatóházban sakkon vagy dominón vagy kuglin vagy a 266 alma-, körte-, meggy-, barack-, 's naspolyafák közt kanyargó 500 lépés hosszú árnyékos úton sétál a mindenütt mellette futó patakocska csergése 's a felette éneklő fülemilék csattogásán andalogva, - mondom ezen kertben mi kormányzó úr nővére tiszteletére egy estélyt rendeztünk, mely ilyen formán ment véghez. A bejövetelnél mindjárt volt két lámpa, (transparent) az egyiken Nap, másikon Hold újság,[370] közepén csillaggal (török címer). A kígyódzó, gyepszegélyű úton fűbe állított két sor mécs fényinél, midőn a mulatóház előtt haladván a meghívott kormányzói család 's a két török ezredes, Wysocki lengyel tábornokkal, a mulatóház emeleti szobájából megzendül az éneklő kar, 's hat, részint operai darabbal, részint népdallal, 's utoljára a Marseillaise-zel mulattatta a közönséget, minden darab közt szinte általunk készített tűzmíből 3 röppentyű eresztetvén a magasba, énekek után feleresztettek a röppentyűk mind, meggyújtattak a forgók, 's utoljára első névbetűje, az L bengáli-tűzzel[371] írva ragyogott. Ezután a menet a kuglizó szín alatti terített asztalok felé vonult, hol a falon ismét három transzparent volt, - középső egy nagy L, felette félkörben'' üdvez légy kedves vendégünk'', alatta az őt körbefogó két babérágak mellett jobbra fügött egy L, felette ez irattal, ''Isten hozott'', balra egy más, ezen felirattal ''ha visszatérsz, vidd a nemzetnek üdvözletünket''; ezen irat fölött a magyar és török lobogók öszvelengettek, a lobogókon túl látszott a tenger, azon túl hegyek, 's a hegyek mögül felkelő nap. Vacsorához ültünk, 's poharak üríttettek a hazáért, nemzetért, Kossuthért 's családjáért. Vacsora után a Szulejman bej által török volt tüzérrel készíttetett, mintegy 20 darab röppentyűk szeldelték ismét a setét űrt, 's hazainduláskor meggyújtottuk a kertben felállított bengáli gyertyát, 's fehér világánál a kapuig haladtunk, honnantól ismét a katonai laktanyáig a török tüzér által utcán felállított bengáli tűz világítá utunkat. Egyébaránt a társalgás kedvnélküli volt, minek oka az lehetett, hogy kormányzó úr kezébe itt a kertben érkezett levél, melyből a Sumlán maradott emigráns társaink szomorú sorsáról tudósíttatik, hogy t.i. török szolgálatba kívánságuk szerént fel nem vétetnek, 's gyárakba sem alkalmaztatnak, 's a török kormány által számukra rendelt 500 piaszter útiköltség kiadásában is sok csempészkedés történik, 's hogy Éjszak-Amerikába, ha alkalom lesz is, csak azok mehetnek, kiknek erre elég költségük van, mi 1 1/2 - 2 ezer piaszterbe belekerül, minthogy a kormány senkit sem szállíttat.

Ezen hírek őt kedvetlen hangulatba hozták, 's azért nem is sokáig mulattunk a kertben.

Júl. 4-én
lásd a következő kötetben
Menekült koromban kaptam
hely | hó-nap | adó neve | garas, piaszt. | para
Sumla | Dec. 15. | Török kormánytól D. 8-13.élelem váltság Lórodi pénzt.-tól | 24 | -
" | Dec. 23. | Török Korm. Dec. 13-22. élelmi vált. | 40 | -
" | 1850. Jan. 2. | Dto Dec. 23. - Jan.2. " | 40 | -
" | Jan. 16. | Dto | Jan. 3-13. | 44 | -
" | Jan. 27. | Dto | Jan. 14-23. | 40 | -
" | Febr. 2. | Dto Jan. 24. - Febr. 2-ig | 40 | -
Febr. 14. | Dto Útiköltségül | 225 | -
Febr. 15. | Dto Febr. 3-13 élelmi válts. | 44 | -
Brussa | Márc. 9. | Dto Márc. 9 -13. Dto Dto | 100 | -
" " 14. | Dto " 14-16. Dto Dto | 60 | -
" " 17. | Dto " 17-21. Dto Dto | 100 | -
" " 22. | Dto " 22-26. Dto Dto | 100 |-
" " 27. | Dto " 27re Dto Dto |20 | -
" " 28. | Dto " 28-Ápr. 1. Dto |100 | -
" Ápr. 2. | Dto Ápr. 2-5. Dto | 80 |-
Kütahya | Ápr. 14. | Dto " 14-egy hóra Dto | 155 | -
" Máj. 4. | Dto Dto pótlék | 60 |-
" Máj. 14. | Dto egy hóra élelmi váltság | 250 - 1522 | -
Kütahya | Máj. 14. | Perczel Mór táb. úr havi segély | 50 | -
" Jún. 13. | a török kormánytól 1 havi élelem vált. |250 |-

Jegyz.: A török kormánytól ebből csak 200 piaszter, 250-re főnökünk s törzstiszteink némelyike által pótoltatott.
Jegyz.: Egy piaszter körülbelöl annyi mint Magyarhonban 5 pengő Ft, mert egy magyar arany 55 piaszter, egy huszas 140-150 para.

Jegyzet
305). Bárdy Rudolf eredetileg altiszt a császári hadseregben. 1849. április 19-én Türr Istvánnal átszökik a piemonti hadsereghez. Vidinbe megy Kossuthoz. Megtámadja a sumlai osztrák konzulátust, amiért a törökök letartóztatják, megszökik és Londonba megy, innen Konstantinápolyba, ismét Londonba, majd Amerikába távozik. Végül Argentínában telepedik le és ott is hal meg. Kalandjait megírta angol nyelven: Adventures of Rudolf Bárdy de Kovátsi Hungarian Exile in Italy, Hungary and Turkey.
306). Berzenczey László (1820-1884), a szabadságharc idején Erdély polgári főbiztosa. Az emigrációban Kossuthtal ment Amerikába, beutazta az egész világot, 1854-ben részt vett a krími háborúban. 1867-ben tért haza ausztriai internálás után. 1873-ban elindult a magyarok őshazájának felkutatására, élete végére agya elborult.
307). rendőri felügyelet alatt álló kényszerlakóhelyre telepít (latin)
308). Prick József (1823-1872), az 1848-iki szabadságharc Törökországban találta, onnan hazatért, majd Világos után Törökországba bujdosott, majd az USA-ba, 1872-től Torontál vármegye alispánja.
309). Carossini, Giuseppe - szardíniai konzul, Kossuth belgrádi ügynöke
310). Waagner, Gustaw Wenzel (1813- ?), a szabadságharcban honvéd őrnagy, ütegparancsnok, később a felső-tiszai hadtest felszerelési igazgatója, majd a bánáti salétromgyár országos főfelügyelője. Emigrál, az amerikai polgárháborúban hadmérnök ezredes az északiak oldalán.
311). Meyerhoffer János honvéd százados. Világos után Pesten marad, majd ő kalauzolja Kossuthnét Sumlába A morningville-i magyar fegyvergyárban a kísérleteket irányítja. Később szivargyárat alapít. 312). Bennett Henry, a várnai angol konzul titkára
313). Pollák Móric, honvédtiszt, osztrák kém
314). Halim pasa, altábornagy, sumlai kormányzó
315). Asbóth Sándor (1811-1868), honvéd alezredes, Kossuth kormányzói hivatala katonai osztályának vezetője, Kossuth szárnysegédje Törökországban, majd Amerikába emigrált, az északiak oldalán részt vett a polgárháborúban, 1866-tól az Egyesült Államok argentínai és uruguayai nagykövete.
316). jelmondatos, hordozható tábla
317). Bodola Lajos (1825-1881), királyi főmérnök, Bemhez csatlakozik, majd török szolgálatba áll, azután Itáliában szakmai munkát végez.
318). Dembinski Tivadar gróf (? - 1858), lengyel származású honvéd őrnagy. Felesége a feltűnően szép, temesvári születésű Hogl Emília volt. Dembinski korai halála után Rombauer Róberthez ment feleségül, aki később megírta felesége küzdelmes életének történetét.
319). komplott - összeesküvés (francia-német)
320). menázsi - ellátás, élelmezés
321). Bíró Ede (1806-1871), vagyontalan, polgári származású honvéd őrnagy. Törökországba emigrál, majd 1851-től az USA-ban él, 1857-ben hazatér, 5 év várfogságra ítélik, 1859-ben kegyelmet kap. 1861-től hivatalnok Kolozsvárott.
322). Cseh Imre (1805-1852), székely születésű, Konstantanipályban él, a szabadságharc hírére hazatér. Főhadnagy, százados, majd a vöröstornyi dandár vezérkari tisztje. Vidinben, Sumlán, Kütahyán Kossuth török tolmácsa.
323). suite - kíséret (francia)
324). Grechenek György (1825-1862), honvéd hadnagy, hadmérnök. Emigrál, az USA-ban New York állam csatornahálózatát építi ki. A polgárháborúban az északiak oldalán harcol, 1862-ben Williamsburgnél sebeibe belehal.
325). Házmán Ferenc (1810-1894), tisztviselő volt Buda város szolgálatában. Az első felelős minisztériumban belügyi álllamtitkár, a Szemere-kormányban a külügyminisztérium tanácsosa. Világos után Szemerével ő rejtette el a koronát, majd emigrál. Hazatér, ő lesz Buda utolsó polgármestere.
326). ordonánc - tiszt mellé szolgálatra beosztott katona
327). Török Lajos (1813-1870), volt nemesi testőr, kilépett dzsidás. Erdély felszabadításában vesz részt, Havasalföldre menekül. Törökországba emigrál, majd 1851-ben az USA-ba, New Yorkban kocsmáros. 1857-ben amnesztiával hazatér.
328). Fráter Alajos nemzetőr kapitány, honvéd százados, 1849-ben emigrál az Egyesült Államokba, majd Angliába, 1856-ban visszatér Magyarországra.
329). Waigli Vilmos (1810-1876), nagyváradi születésű, az emigrációban Kossuth magántitkára. New Yorkban szivarüzletet nyitott, az emigráció pénztárnoka.
330). Kinizsi István (1826-1886), honvéd százados, a cári csapatok Havasalföldre szorítják, Kossuth közvetlen környezetéhez tartozik, internálás után Londonba megy, 1851-től az USA-ban él, Bostonban lovaglóiskolát nyit, később hazatér és Küküllő megye szolgabírája lesz.
331). Koszta Márton (? - 1858), honvéd százados. Törökországba menekül, USA-ba emigrál. 1853-ban nevezetes nemzetközi bonyodalom főszereplője lett. Az Egyesült Államokból Szmirnába (ma Izmir) utazott, a kikötőben az osztrák követség által felbérelt csavargók a tengerbe taszították, majd a kikötőben horgonyzó osztrák hadihajó fedélzetére vitték, ahol vasra verték. A kikötőbe véletlenül befutó amerikai hadihajó kapitánya, Ingraham kikényszerítette szabadon bocsátását.
332). Szerényi Antal (? - 1856), krassói szolgabíró. Törökországba menekül, majd 1851-ben Amerikába megy, Flushingban nevelő a Mitchel családnál.
333). Szpaczek Lajos (? - 1859), lengyel származású orvos, 1848-ban a lengyel légió orvosa, Kossuthot követte az emigrációba, az USA-ban hal meg.
334). arab szolga
335). Mészáros Lázár (1796-1858), honvéd altábornagy, hadügyminiszter, fővezér, MTA levelező tagja. Törökországba, USA-ba, majd Angliába emigrál, ott is hal meg.
336). Gyurman Adolf (1813-1869), újságíró, Kossuth Pesti Hírlapjánál is dolgozott, a szabadságharc alatt a Közlönyt, a kormány hivatalos lapját szerkesztette. Törökországba, USA-ba, Angliába emigrál. 1863-ban hazatér és újságíróként dolgozik.
337). Wysocki, Józef (1809-1874), lengyel tábornok. 1848-49-ben Magyarországon harcolt az osztrákok ellen. Törökországba, USA-ba emigrál, 1853-tól Franciaországban él, de részt vesz a lengyelek mozgalmaiban.
338). Perczel Miklós (1812-1904), a reformkori ellenzék tagja, országgyűlési képviselő, a szabadságharcban előbb nemzetőr őrnagy, végül honvéd ezredes, kimenekül, az amerikai polgárháborúban ezredes, 1868 után Baranya megye főispánja.
339). dzsida - hosszú, lándzsaszerű lovassági szúrófegyver
340). Jasü Tepe (Törökország)
341). bagázsi - poggyász
342). Utalás Héro és Leander mítoszára, Héró minden éjszaka Helleszpontoszon átúszva látogatta meg kedvesét a toronyban, egy éjszaka a tengerbe fulladt.
343). Üsküdar (Törökország)
344). Gemlik (Törökország)
345). Bursa (Törökország)
346). II. Murád (1421-1451) török szultán
347). A Brankovics-ház Szerbiában 1427-1459-ig uralkodott, engüri-magyar királynak nevezik a szövegben, de csak szövetségese volt a magyar királynak, Zsigmondnak.
348). Yildirim Beyazit
349). Yesil
350). Çelebi
351 ).II. (Hódító) Mohamed (1451-1481), II. Murád fia
352). II. Bajazid (1481-1512)
353). Palailogosz - bizánci uralkodóház 1259-1453, VIII. Mihály az alapító.
354). Orhán szultán (1324-1362)
355). I. Oszmán szultán (1280-1324)
356). Edirne (Törökország)
357). kántor - az énekes szertartásokat énekszóval vezető egyházi alkalmazott
358). circus-kör (latin), itt jelentése körben állva
359). Németh József - a Nógrád megyei önkéntes nemzetőr zászlóaljban szolgál. Részt vesz a Jellačić elleni harcokban. 1849 decemberében Kütahyába emigrál. Az amerikai polgárháborúban, a Benton-huszárok egyik ezredese lesz. A polgárháború után Georgiában más magyarokkal együtt létrehozza a Buda nevű szőlőkultúrát.
360). Jazmagy (Jasmagy) Gábor - mérnök, keleti tolmács, az osztrák rendőrség egyik legveszedelmesebb ügynöke.
361). Çekirge (Törökország)
362). Újházy László (1795-1870), 1848-ban Sáros megye főispánja és kormánybiztosa, a komáromi vár parancsnoka. Észak-Amerikába emigrált, Iowa államban New-Buda néven magyar telepet hozott létre, 1851-ben Texasba költözött, új telepét Sírmezőnek nevezte. 1861-64 között az USA anconai konzulja, 1867-ben nyílt levéllel tiltakozott a kiegyezés ellen. 363 Szőllősy Nagy Ferenc - eredeti neve Schuller. 1851-ben Törökországból Angliába ment Dancs Lajos csoportjával, innen jutott ki az USA-ba.
364). Inegöl (Törökország)
365). Basardjik (Törökország)
366). litográfia - kőnyomtatás, egyfajta sokszorosító eljárás
367). Verdi: Nabucco című operája
368). Ruttkay Józsefné Kossuth Lujza (1810-1902), Kossuth idősebbik húga, 1852-ben anyjával emigrál Brüsszelbe, majd annak halála után Amerikában telepedik le.
369). Karády Ignác - 1848-tól Kossuth fiainak nevelője, tovább kísérte a fiúkat mindenhova. Londonból Amerikába vitorlázott, a hajón halt meg 1858-ban.
370). újhold
371). Bengáli tűz - lángszínező sókat, éghető anyagokat és oxidálószert tartalmazó, színes fénnyel égő porkeverék tűzijátékokhoz.


Folytatás