Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

IV. Füzet
1850. július 4-től 1851. május 8-ig

1. Jegyzet: Kütahyán a cseresznye csak a hó elején kezdett érni, a meggy pedig közepe felé pirulni.
Zöldpaszulyt lehetett legelőször Júl. 8-a táján látni. Júl. vég 's august első napjaiban kezdték a búzát kapálni. Aug. 7-én lehetett először ehető, gyenge tengerit látni. A szentivány alma érett august elején.
2. A kánikulában a hőség volt árnyékban Reaumur[372] szerint 20-25 fok. - A tavasz amilyen nagyon esős volt, a nyár éppen oly száraz.
Októberben a meleg volt, 10-20 Reaumur, átaljában száraz.
Novemberben '' '' 0-15 Reaumur esős, kevés havas,
ködös, [...].
Decemb. 9-én hó borította a földet, éjjel 3-9 fok hideg, nappal 0-5.
Dec. 16 -án meglágyult, tiszta őszi napok jöttek.
''31-én hó borította a földet 4 fok hideggel.

Júl. 4-én
Kormányzóné asszony estélyt tartott a kertben, hova hivatalosok voltunk, kik Kormányzó urat ide követtük, a két török ezredes és egy őrnagy 's Wysocki tábornok úr harmadmagával. Vacsora alatt poharak üríttettek nemzetünkért, Kossuthért, családjáért, különösen Luiza nővériért, kinek egyszersmind átadatott az általunk török pénzből (9 darab egy piaszteres ezüst és 1 darab 50 piaszteres arany) 100 piaszteren készíttetett emlékkarperec, melybe az aranyat foglaló ezüstbe belől ez vésetett "Kossuth követői, Küitahia. 1850."

Júl. 7-én
Érkeztek Kütahyába az új internáltak Sumlából, lengyel öszvesen 15 (5 internált, velek 4 tiszt 6 szolga) fő köztök Bulharyn György tábornok,[373] és két magyar két szolgával. Az egyik magyar Fockner alezredes[374], ki Kossuthot ide követni nem akarta, Sumlán az osztrák consullal társalgott, 's ennél fogva őt mint osztrák kémet gyanús szemmel tartjuk, mint szinte a másikat, Lülley[375] nevű magyar zsidót, kit szabadságharczunkban mint kémet használtunk, 's ki vallomása szerént Sumlán Jazmagy osztrák ügynök által amnesztiával haza szóló szabad útlevéllel, 's osztrák hivatallal kínáltatott meg. Meglátjuk kik ők!

Júl. 11-én
Kezdődött a törököknek Ramazán nevű böjti hónapjok. Egész hónapon által naponként hajnaltól késő estig, azaz naplementig sem esznek, sem isznak, sem dohányoznak, hanem ekkor elkezdik az evést, ivást, dohányzást, 's szokásuk ellenére ekkor későn estve is boltok 's kávéházak kinyitvák, szurkos fenyőmáglyákkal az előttöki tér kivilágítva, hol a törökök tömegekben letelepedve esznek, isznak, dohányoznak, az egészen kivilágított templomokban imádkoznak (a keringők körkarzataik minden nap kivilágítvák).

Júl. 12-én
Érkezett ismét Kütahyába Dembinski tábornok[376] négy kísérőjével, Kovács István őrnagy[377] nejével (kivel Sumlán kelt öszve, előbb, hogy ez megtörténhetnék, - minthogy ő r.[ómai]kat. pap volt 's neje is kat. - mindketten ref. vallásra térvén;), Szabó Samu hadnagy[378] inas szín alatt követte őket.[379]

Júl. 15-én
Érkezett ide Waagnerné, ki kormányzóné asszony Sumlára hozása után Magyarországra, a Kossuth gyermekei kiszöktetése végett kormányzó úr által, néhány száz aranyra szóló utalványnyal visszabocsáttatott. De az osztrák kormány maga is hajlandó lévén a gyermekek kiküldésére, az ő közbenjárása nélkül már előbb kibocsáttattak.

Aug. 2-án
Indult vissza Kossuth testvére, Ruttkayné, Magyarországba. (Passzusa adva volt 2 hóra hazáig, de 3 hó is eltelék, míg hazaér), mi Kossuth követői, 's a lengyelek közül nehányan elkísértük őt egy órányira Korm. úr egész családjával együtt. Mily fájdalmas, mily érzékenyítő volt a családi búcsú, azt híven nem bírom leírni. Azon mély fájdalmat a sok időre, talán örökre elválás miatt, melyet a könnyben úszó szemek 's hosszú, forró ölelések mutattak, a viszontláthatás szent reménye, 's a kétség görcsös fájdalma mint váltogatták egymást az arcokon, nincs emberi kéz, mely híven rajzolhassa. - Az elválásnak meg kellett lenni, a nemes hölgy kíséretével Brussa felé ellovagolt, 's mi könnyes szemekkel kísértük, míg a közel hegyorom előlünk talán örökre eltakarta.
- Két nappal ezután indult utánnok Kütahyából Thompson úr, kiről a télen oly hír terjedt el, hogy muszka bérenc, 's hogy a Vidinben kormányzó úr által kezébe adott leveleket is a muszkának általadta volt. Mindez alkalmasint hamis hír volt, mert kormányzó úr most újólag többekkel bízta meg a mi ügyünkben. Most nem Thompson, hanem Hamilton álnév alatt utazott itt.

Aug. 8-án
Délután sok álgyúdörgések hirdették a várhegyről, hogy a böjtnek vége. Ezen hosszú böjt neveztetik Ramazánnak. Ezen böjtjök a törököknek tart egy hóig, mely idő alatt soha egész nap semmit nem esznek, nem isznak (még vizet sem), 's nem dohányoznak naplementig, amidőn a szabadságot egy álgyúdurranás hirdeti. Ekkor elkezdenek enni, inni, a kávé, serbet[380] foly, a kávéházak kívül-belöl vendégekkel tömvék, kiknek az utca szurkosfenyő máglyákkal világíttatik. Máskor a török városok naplement után mind kihaltak, a boltok bezárvák és az utcán egy lélek sem jár; de ekkor a dohány, cukor 's kávé áruló boltok nyitvák a nép az utcát ellepi, 's tolong, a gyermekek az utcákon rakétákkal 's pattantyúkkal játszanak, zsibongnak, még asszonyok is járkálnak. Ez így megy éjfél után mintegy 2 óráig, amidőn egy álgyúlövéssel figyelmeztetik a város, hogy ételét készítse, 's vegyen magához minél előbb, mert egy óra múlva vége a mulatságnak. Ez után egy órával két álgyúlövés megtiltja az evést, ivást, dohányzást. Lefeküsznek 's alusznak oly soká, hogy a boltok másnap délig is alig nyiladoznak ki. - Ezen hónapban nappal koplalnak, de éjjel annál többet esznek, ekkor még a szegény is, habár háza utána megy, jól él. Tejet, vajat, tojást e hóban alig kapni.

Aug. 9-10-11-én
A törököknek nagy innepjük volt, neve Bájrám. Szokás ezen innepben a szegények közti pénzosztogatás, egymás meglátogatása, üdvözlése, és a felsőbbeknéli tisztelgés. A katonaság ekkor, kivált első napon egész parádéban volt, 's tisztelgett főtisztjeinél.
Kormányzó úr is meglátogatta kíséretével a két török ezredest, Szulejmánt és Ahmedet. Estve a padisa költségén a katonaság mulatságára a katonai laktanya előtt szép tűzijáték tartatott, készítette azt egy kiszolgált török tüzérőrmester. Ez után az udvarra vonult a közönség 's két szurkosfenyő máglya világánál a földre törökösen letelepedett katonaság által képzett körben táncolt
két fogadott táncos-gyermek(köcseknek hívják az ilyet) 's pajazzójok[381] táncolt, később átöltözött, 6 katona járta felfegyverkezve kardforgatás és pisztolylövöldözés közt a rablótáncot. Ez után
a sarokban felállított gyékénysátorkához tódult 's földre települt a közönség 's mély figyelemmel, közben nagyokat nevetve bámulta a nekünk szerfelett silány árnyékbábjátékot. - Éppen ily esti mulatság volt 11-én is.

Aug. 25-én
Mi kormányzó úr kísérői, nehányan a lengyelek közül is 's más magyarok, felmentünk kormányzó úrhoz, Berzenczey László úr tolmácsolá névnapi óhajtásunkat. Kormányzó úr válasza után kért bennünket, hogy maradjunk nála egypár percig gyermekei tudományos előmenetelét meghallgatandók. A gyermekeknek az első nyilvános próbatétök volt. Mert 1849-ben Pestről éppen azon napon kellett Szegedre húzódni, mely nap akarták az elsőt tartani, azután pedig 7 havi osztrák fogságuk alatt az addig tanultakat csaknem elfeledték. Feleletök bátor 's értelmes volt mindenből u.m. Magyarhon történetiből, francia nyelvből, sztereometriából[382], számolásból, természettanból 's szavalásból. Írásuk szép, rajzolásuk nagyon kielégítő. Könyvből ők semmit nem tanultak, mindent hallásból. Hanem mit tanultak azt felfogásuk után 's maguk stílusával leírták. Nevezetes azon erős önmeggyőződésük feleletök helyességéről, mely szerént akár tréfából, akár tévedésből hibáztatták feleletöket, bátran tagadták azt 's megmutatták feleletök helyességét. - Nagyreményű sarjadék!!!!

Sept. 8-án
Érkezett Kütahyába Jazmagy nevű osztrák - inkább kém, vagy bérgyilkos, mint - biztos. Jövetelekor őt Szulejmán bej tüstént kikérdezte, hogy miért jött ide? Ő igaz török útlevéllel jött ide, mint mondá némely jóbarátaihoz, azonkívül Batthyány és Mészáros urakkal is szeretne beszélni. Amahhoz elment vele Szulejmán bej, emehhez pedig, minthogy a laktanyába lakik, nem szabad lévén neki bemenni, Szulejmán bejnél beszélt vele. Mindkettőt amnesztiával kecsegtette, folyamodásra akarta persvadeálni,[383] de mindkettő által erre meghatalmazása mutatására szólíttatván fel, miután azt nem tudott mutatni, gúnyosan elutasíttatott. Kormányzó úr által Szulejmán bej Jazmagy rögtöni kiűzetésére szólíttatott fel; de már ő ekkor annak 24 órai ittlételt engedvén, adott szava ellenére azt nem teljesíthette. Hanem ígéré, hogyha 24 óra elteltével távozni nem akarna legcsúfosabban űzi ki a városból.

Szept. 9-én
Jazmagy itt semmiben célját nem érve visszaindult Stambulba, hol ő az osztrák követségnél tolmács. e.a. ő örmény születésű.

Szept. 14-én
Kapta a postán Szulejmán bej a hivatalos levelet Stambulból, mely tudtára adja Jazmagy jövetelét 's inti, hogy ébren legyen 's vigyázzon, hogy az internáltak 's azok kísérőihöz se testi-, se lelkiképpen ne férhessen, 's hogy magának itt fészket ne csináljon.

Szept. 22-én
Érkezett Kütahyába hozzánk Perczel Mór tábornok úr neje 's Mór és Irma gyermekei. Eznap a meleg volt 21 fok Reaumur, árnyékban, délután nagy záporeső volt kevés jéggel keverve.
Ugyancsak Perczelnével érkeztek ide Stambulból Dobokai József erdélyi rendőrség elnöke, Dézsi Gerő huszárőrnagy, és Szabó Sándor ezredes[384] urak.

Okt. 1-én
Adott ki kormányzó úr Asbóth Sándor alezredes úrnak egy velünk inspectios[385] tisztekkel közlendő rendeletet, melyben érintvén, hogy ezen szolgálatot szorosan a katonai disciplina alapján szabályozni 's a szabályzat szerint kezeltetni akarja; rendeli, hogy ezen szabályokat szerkesztvén megerősítés végett vele közölje, helybenhagyás után regulamentumul szolgálandó, továbbá, hogy az inspekcionális tiszti személyzet körébeni felvétel, vagy attóli felmentés természetesen ő magának lévén fenntartva, a szolgálati rendrei felügyelet és a kellő disciplina fenntartása alezredes úrnak vezérsegédi tisztéhez és hatóságihoz tartozik, minek egész terjedelmébeni szigorúan pontos teljesítését megvárja. A végén kötelez bennünket, hogy a nevezett alezredes urat testületünk főnökének ismerjük, vele katonailag szokott hivatalos viszonyban állandunk 's magunkat ahhoz szintúgy alkalmazandjuk, mintha benn a honban a kormányzói hivatalban volnánk. Testületünk két tagjai Koszta Márton és Harczi[386] egész kifakadással nyilatkoztak Kossuth irányában, hogy ők, mint szabad polgárok semmi szabályok alá magokat nem adják; hogy Kossuth Magyarhonból nem mint kormányzó, hanem csak, mint polgár jött ki, micsoda felsőséget affectál itt ezen rendelettel. Nem hallgathatva tovább a botrányos nyilatkozatot elhallgattattuk őket 's gyűlésünkből ők távoztak. Testületünk első tagjai önként állván összve a Kossuthot fenyegető veszélykor Sumlán 's önként fogadván magok kebelébe új tagokat 's csak helybehagyás végett terjeszték kormányzó úr elibe. Kértük őt írásban, hagyja meg testületünket továbbra is önállásában, legyen ő maga, mint eddig közvetlen parancsnokunk, akarata nekünk elég törvény, az önkéntes szíves szolgálatot szigorú szabályok által ne változtassa disciplináris hideg kötelességgé. Másnap

Okt. 2-án
minket, kiknek nevében a folyamodvány írva adatott be: név szerint, Fráter Alajos százados, Török Lajos százados, Waigli Vilmos százados, Kalapsza János főh., Grechenek György főhadn. és László Károl hadnagy (Timári Bálint szolgabíró külön nyilatkozott, Kinizsi István kapit. beteg volt, 's Meyerhoffert és Szabó Samut, mint akik ellen volt folyamodványunk egy része, meg nem kérdeztük.) minket hatunkat kormányzó úr magához hivatott megilletődve adta értésünkre, hogy iratunkban éppen azt látja, mi oka volt honunk bukásának, t.i. felsőbbség nem ismerés, egymás elleni torzsalkodás. Tudatá velünk, hogy a török kormány irányában állásunk kívánja, hogy tiszti személyzete rendezve 's szabályozva legyen, 's hogy különben is, vénaszszonyként kiadott rendeletét teljesítetlen vissza nem veheti. A Meyerhoffer eltávolítását illeti, miután érzékenyen nyilatkozott, hogy ez az egy ember ki neki nem, hanem annak ő tartozik, mert nejét szabadítá meg az osztrák gyilkosok kezéből; kért bennünket, ne hozzuk oly kínos helyzetbe, hogy vagy neje megmentőjét verje el hálátlanul, vagy kérésünk nem teljesítésével minket sértsen. Egyébaránt fogadja, hogy a szabályok sem tiszti becsületünket, sem hazafiúi indulatunkat sérteni nem fogják; mert Istenére állítja, hogy becsületünk magunk előtt nem drágább, mint ő előtte. Csak legyünk csendesen, most a napokban sorsunk elhatároztatik 's meglehet úgyis el kell egymástól válnunk, váljunk el becsületesen, ne csináljunk nagy zajt, hogy mások örömmel mondhassák "ni magok közt meghasonlottak".
Waigli ekkor kormányzó úrnak megígéré, hogy még holnap Meyerhoffere nézve felvilágosítást fog adni 's mi nyilatkozat nélkül távoztunk.

Okt. 3-án
Waigli bebizonyítá kormányzó úrnak, hogy nem Meyerhoffer hozta ki a nejét, hanem inkább a hivatal nélküli, kenyér nélküli börtönből akkor bocsátottat ő hozta magával, hogy legyen az úton velek férfi. Az inspekciót folytattuk Kinizsivel heten, rendesen.
Koszta tettén csudálkozik kormányzó úr, mert ezt hozzá ragaszkodónak 's különösen rendszeretőnek 's tartónak hitte. Hanem, hogy Harczi, így hetykélkedik, az a Harczy kit mint kocsist úgy loptunk magunkkal által Kisázsiába 's ki mint szökött, itt is a török kormánytól semmit nem kapván eleinte, kormányzó úr által segíttetetett maga szűk fizetéséből elszakasztott havidíjjal. A hálátlan fagyott kígyó! a rajta szánakozót nem pirul megcsípni.

Okt. 5-én
Dobokai és Dézsi urak Stambulba visszaindultak. Ezektől küldtem Allérn Jakab stambuli pénztőzsér kezébe kis Magyarhonba küldendő leveleimet egy boríték alatt pesti posztókereskedő, Nádosy István úrhoz utasítandót. Az egyik Simon István sógoromnak, a másik Horváth János mérnök úrnak mindegyiket 1. szám alatt.

Okt. 12-én
Érkeztek Stambulból együtt Urquhart[387] angol parlamentaris tag, író, nagy szónok, nagy tory, a muszkának halálos ellensége, a töröknek nagy barátja, a magyaroknak hatalmas pártfogója, az európai túlságos civilisaciót, mint minden rossznak okát megveti, a magyarok harcát igazságosnak elösmeri, a keleti egyszerűséget, mint minden jó kútforrását becsüli. Kossuthot Európa legjelesebb diplomatájának tartja, 's azt mondá, hogy azon nemzetnek ügye, ki ily embert állíta élire, nem lehet igazságtalan. Thompson angol, Kossuthnak régi ösmerőse, megbízottja. Messingberd angol gárdatiszt,[388] nagyon gazdag, ki ha a körülményeink majdan hazaparancsolnak elnyomott szabadságunk kivívására fegyvert fogni, ígéré, hogy pénzzel segítend bennünket, 1/2 zászlóaljat a maga költségén állítand, 's maga is velünk harcoland. Eleven, ügyes, ifjú ember. Regaldi olasz rögtönző költő;[389] amilyen jeles ő ebben, éppen oly ügyetlen ő az életben, szórakozott, kimondhatlan félénk lovagló, a nevetségig; a macskától úgy fél, mint valami dühös ebtől stef. [s több efféle] Regaldi lovaglási félénksége felfoghatása végett leírom az ő visszaindulását Stambulba lóháton (török szokás szerint). Törökhonban szokás az, hogy midőn török hivatalnokok vagy tekintélyes idegenek indulnak útra, melléjök útitársul szolgálás és fedezés végett úgynevezett kavász adatik (olyan forma, mint a pandúr). Ez kerít az útra lovakat nyereg és podgyász alá, fizetésért; és teljesíti az utazás alatt előforduló szolgálatokat. Az ilyen lovakat a környékbeli földmívesektől rendelik ki, kik magok is, vagy legalább közülök egy, a többi által is megbízott, lóra ül a lovaknak visszavezetése 's a bér felvétele végett. A török földmívesek lovai, mint a magyar 1/4 telkes jobbágyokéi, rendesen aprók, 's rosszak; de ha van is nekik jó lovuk, utasok alá mindég a rosszat adják. Midőn a Stambulba visszaindulás reggelén Regaldi és útitársai számára rendelt lovak a katonai laktanya elibe állíttattak, Regaldi azokból is a legjámborabbnak látszót választotta, ki búsan hajtotta le fejét, talán a gondolatra, hogy neki utazni kell 's még mást is vinni. Midőn Regaldi fel akart mászni kérte a kavászt, hogy tartsa a lovat a zabolánál fogva erősen. Remegve, óvatosan közeledett azután hozzá mint valamely szilaj állathoz. Nagy nehezen felmászott, 's öszvecsukott esernyőjét hóna alá szorítva, öszvegörnyedt helyzetben mind a két kezével a serénybe kapaszkodott; se jobbra, se balra nézni nem mert, 's talán hideg verejték is verte. Végre indulni kellett, de neki nem volt harmadik keze kantárt tartani, de ha lett volna sem használta volna azt arra. Aggodalma, szívszorongattatása lovagunknak még csak most kezdődött igazán, a gondolatra, hogy a ló most már mozogni fog, 's hogy ez tüzes sárkányként fog vele hegyen-völgyen, tüskön-bokron keresztül rohanni, 's ő második Mazeppa[390] fog lenni. Ily borzasztó gondolatra még inkább négyrét görnyedt 's keze görcsösen kapaszkodott a serénybe és kérte a kavászt, hogy vezesse a lovat kantáránál fogva. Ezt az szívesen akarta teljesítni, de a szó igaz értelmében nem tehette, mert az ő vezetése húzás volt; a jámbor állatban se akarat, se erő nem volt gyorsan mozogni. Végre megindultak 's szemeink elől a kertek kígyózó szűk közbe merültek, mi pedig, kik az ő küzdelmeit láttuk, nemcsak akkor nevettünk elfojtva, hanem még utána hetek, hónapok múlva is jókat kacagtunk ha Regáldi lovaglására gondoltunk.
Ruszkovics, orvos, beszél franciául. Ezek a magyar emigrációt együtt látni óhajtván, és Prick József sumlai emigráns társunk, volt m.[egyei] jegy.[ző]

Okt. 17-én
egy pompás estvélyt adtak, hova Asbóth alezredes úr által minden magyart kértek meghívatni. De ez Koszta Mártont és Harczit a minap illetlen maguk viseletiért Kossuth iránt a névsorból kihagyta 's felszólítás után sem akarván őket meghívatni, Perczel Miklós ezredes által gazembernek neveztetett, mit az neki csak visszamondott, de érte ki nem hívta, annak utána Perczel Asbóthot pofon csapta. Ezért ez őt másnap párbajra hívta ki. Ekkor a két jegyes egyén is meghívatott az estélyre. Jelen volt gróf Batthyány Kázmér 's minden magyar emigráns Kossuthot 's a tábornokokat kivéve, kik a meghíváson felül estek. Az estvély erőltetett víg volt; pohárköszöntések, mind nemzetünket 's ügyünket és főnökeinket érdeklők, lelkesek, remekek történtek magyar angol, francia s olasz nyelven. Ittunk a többek közt a londoni serfőzők egészségiért, kik az osztrák hóhér Haynaut Londonban megverték, megtépték, pökdösték.[391]

Okt. 20-án
Perczel Miklós ezredes és Asbóth Sándor alezredes közt a párbaj megtörtént, Asbóth élet-halálra akart menni, pisztolyra, de az orvosunknak az ilyen sebhez megkívántató készülete nem levén, a párbaj karddal történt. Perczel kapott egy kék ütést a karján, Asbóth egy karcolást a karján, egy karcolást az orra alatt, egy nagy vágást a jobb arcán a fülétől az orra éléig, miben a vérvesztés következtében hetekig feküdt. A vágás után Perczel bocsánatot kért 's kapott, kezet fogva.

Okt. 24-én
Thompson, Messingberd és Prick Smirna[392] tájékára mentek a Kossuth által tervezett magyar telepítvény számára földet vásárlandók.

Okt. 26-án
Érkezett egy amerikai utazó (ki másnap továbbment) 's vele Lukki Antal nevű 1ő honvéd zászlóaljnál volt, mint látszott, horvát születés vagy zsidó, reményelve, hogy itt vagy jó fizetésre köztünk marad, vagy legalább tőlünk pénzt koldulva visszamegy; 's az utóbbi történt, mert miután sem szilárd jellem, sem tudomány, sem hazafiság nem, ellenben hazudozás, kérkedés 's szemtelenség látszott a fiúból, kormányzó úr őtet be nem fogadta, annál fogva

Okt. 31-én
Urquharttal Stambulba visszautazott.

Nov. 7-én
Volt a törököknek 1267k új évök (Moharem); 's a katonaság mustrája. - A reggeli készületek már mutatták a nap nagyságát. - A laktanya előtti téren 3 kisebb zöld, és egy (kívül fehér, belől veres, kívül-belől cifra) mintegy 6 öl hosszú, 4 öl széles pompás nagy sátor vonatott fel, melynek az ára volt 10 000 piaszter. Ez alatt félkörben mintegy 40 személyre díván és pamlag. - Reggel 9 óra tájban a lovasság és gyalogság a térre kiállott, a nagy zászlóval (szandzsák) a karéjba állott katonaság előtt egyet kerültek 's a laktanyába reggelizés végett visszamentek. - 11 órakor ismét fegyverbe álltak. Miután Kossuth, ki szinte meg volt híva az ünnepélyre, kíséretével a sátor alá kiment, a katonaság is kivonult a térre, a lovasság a helyszűke miatt gyalog. Fél négyszeget alakítottak, 's a zászlóalj zászlóját (szandzsák) 's az elbocsátandó 5 éves katonák szabadságleveleket 2 tálcán veres selyemmel takarva kihozták, 's a tisztek közt egy polgári pap menvén elől, körülhordozták 's középen a laktanya felé arccal megállottak ily formán:

Azután a pap imádkozott (a katonaság gyakran közben csak az ámint mondta). Az imádság vége felé a katonai pap a nagy zászló mellett egy kost metszett le áldozatul; az imádság után a padisáht 3-szor éltették, 's rá a várból az ágyúk dörögtek.
- Ez után a szabadságleveleket kinek-kinek általadták, kik azt tekercs alakban félig a keblökbe tűzték; 's azután sorban a nagy zászló előtt elvonultak, azt megcsókolták, 's oda homlokjokat érintették, 's mindegyik ezen tett után a sátorok felé egyet kilépett, 's az ott ülő főtisztektől 's papoktól és nézőktől, szokásuk szerint köszöntve, búcsút vettek. Azok, kik az elbocsátó levelet visszaadták, 11-en, a búcsúköszöntés után a sorból a nézők felé egy lépéssel előre rendbe állottak, 's miután az elmenendők helyrementek, ezek a zászló után állva két sorban, azzal együtt a téren egyet fordultak. Ezen érzékeny jelenet szemünk héjára könynyeket csalt. Itt megjegyzendő az, hogy a nagy zászlóval Ihász Dani alezredesünk magyar nemzeti színű táborszalagja lógott, mit a török főtisztek is egyesülési jelnek mondák örömmel. Ez után a fegyveres katonaság a sátorok előtt defilírozott.[393] Míg a gyalogság töltéseket kapott, addig az itt lakó helytartó (ki 13 apró megye parancsnoka), azon 11 egyénnek, kik az elbocsátó levelet visszaadták, még tovább akarván szolgálni, ajándokot osztogatott, mint szinte a szabadságra hazamenőknek is útiköltséget. Ezalatt a sátorbaniak feketekávéval és serbettel vendégeltettek. A gyalogság ismét előjött különféle forgások közt fegyverfogtákban, 's tüzelésbeni bámulatos pontosságukat mutatták, mind a futó, mind a század, mind a zászlóalj tüzet a lehető legjobban csinálták. Ez utóbbi, dacára kovás puskájoknak,[394] oly egyszerre történt, mintha csak egy ágyú durrant volna. Ez után újra a padisát 3-szor éltették, a vár ágyúi rádördültek, 's az ünnepélynek vége lőn. Az idő ezen ünnepélynek nagyon kedvezett, ugyanis bárha már két éjjel egymás után igen nagy dér, sőt vékony fagy volt, de a nappal felhőtlen, tiszta, csendes és meleg volt, (délben árnyékban 14 fok Reaumur)

Nov. 10-én
majd egész nap havazott széllel; de a meleg idelent, folyosón
4 fok levén, elolvadt, csak a felettünki hegyek tetején maradt meg. Másnap még hűvös volt (5 fok), de harmadnap szép napos idő lett.

Nov. 18-án
Estve laktanyánk közelében a kórház újabb része vigyázatlanság és rossz építési modor miatt kigyulladt. A betegeket ugyan és ágyakat mind kikapták, de az egész épület földig égett. A török a tűzoltáshoz semmit sem ért, de nem is oltja babonás hite miatt, azt tartván, hogyha Isten úgy rendelte, hogy elégjen, hijában oltják, tűzoltószereik nincsenek. Tűzvészi jel a lövés, mire néhány férfi és gyermek a városból jött ugyan lámpákkal, 's a tüzet öszvedugott kézzel bámulták. Az épület még harmad, negyednapon is füstölgött, mert az égő üszköket szét nem verik, egy csepp vizet rá nem öntenek, mintha az bűn volna. Ennek következtében a helybeli tartományi helytartó és mufti (főpap) vezetése alatt egy küldöttség a laktanyában már jól rendezett, vaskemencékkel ellátott szobáinkat 's konyháinkat sorbajárták 's következménye lett, hogy a laktanya megégésétől félvén ők, kandallóink, hol főztünk, befalaztattak, a laktanyábani akármiképpi főzés eltiltatott. Kárpótlásul a magyarok számára - minthogy a lengyelek a németes 's magyaros eledeleket nem ehetik, 's ennél fogva külön együtt menage-írozva magok főznek-, Lülley nevű zsidó, szabadsági harcunkban volt jeles kém által, semmi költséget nem kímélve egy nagy közös vendéglőt állíttatott, 's bútoroztatott fel. Hanem a vendég itt kevés lett, minthogy a nagyobb rész - félvén a majd drága rossz koszttól (1 hóra 4 tál ételes ebéd kávé 's bor nélkül 105 piaszter, egy ebéd 31/2 piaszter=1 ezüst húszas), részint inkább nyomorogva főzött a felső udvarbani katonai közös nagy konyhán, részint a városba kihúzódtak szállásra, 's ott főztek, részint a városon lakó nős emigránsokhoz járnak ebédre.

November utolján
A főzés a laktanyában csakugyan midnyájunknak eltiltatott, Szulejmán török ezredes kormányzó úr kezét térdelve csókolta, kérte, hogy hagyja el a laktanyábani konyháját, 's menjen a főző közös nagy konyhában számára készítettbe (7 hónál tovább használta már azt; de minthogy az messzire volt szobáitól 's mostanában már az ételek hidegen kerültek az asztalra, szobáihoz közel csináltatott egy konyhát kandallóból), ígérvén neki Szulejmán 's írásban is kötelezvén magát, hogy most mindjárt elküldetvén a kormányzó úr melletti lovas hadnagyot, Ömert evégett Stambulba, ez 15-20 nap alatt hírt hoz, 's az akármilyen legyen, vagy az elhagyott konyhát nyittatja ki újra neki, vagy
a helytartó üresen álló háremébe teszi át Kossuth szállását.

Dec. 10-én estve 9-10 órakor
Borzasztó gyilkosság követtetett el itt a városban, Ali pasa, Ahmed ezredes és a bíró lovászaik által, A. ezredes kocsisa ugyanis egy özvegy örmény asszonynál, kinek egy serdülő Mari nevű leánya lakott csak vele, mindenes, amint mondják, az aszszonnyal szerelmi viszonyban; de ő a leányba szeretett 's az anyjától megkérte. Az anya rá nem állott, mondván, hogy a leányt, mint örményt bolgárhoz nem adhatja (mind a három bűnös bolgár volt). Ez időtől az bosszús volt, a házat otthagyta, 's szolgálatba állott. Most az Ali pasa kocsisa tervezésére 's biztatására ráadta fejét, hogy az asszonyhoz, ki pálinkát főzött, 's mért mentek, ittak, 's fizetéskor belekapcáskodtak,[395] kettő megfogta 's a bosszút forraló a nyakát elől csontig elvágta. Most a lányt keresték fel, ki a felső szobában aludt; a bemenéskor felült, ettől fojtogatással kitudták, hogy a pénzök hol van, 's azután ennek is nyakát vágták, 's az ott levő ágyneműt meggyújtották, hogy a testekkel együtt a ház porrá legyen. De ez nem történt, mert a szobából utcára toluló büdös füstre a szomszédok betörtek 's eloltották, de a két hölgy már halott volt. Nyomába könnyű volt jönni a gonosztevőknek, mert egy kisfiú, ki mindennap nálok segítni szokott, akkor ment haza tőlök, mikor már ezek ott ittak, és egy hentes is szinte, ki aznap ott nekik bialt[396] vágott le, mielőtt hazament volna, ezek már odajöttek. A bűnösöket török papi 's világi, úgy szinte örmény papi 's világi személyek előtt a tartományi helytartónál kivallatták, 's azután mintegy harmadnap a vallomással együtt őket Stambulba küldték. Ítéletüket várják.
- A meggyilkoltak nagy pompával temettettek el, 6 örmény pap 's 14 felöltözött ministransok[397] kíséretében még aznap délután.

Dec. 16.
Kikaptuk a török kormánytól megjobbított fizetésünket. Ugyanaz napon egészen megszakadt a barátság Kossuth és Szulejmán török ezredes közt, oka volt, hogy Szulejmán, midőn a küldöttség a tüzelést a kandallókban eltiltotta, Kossuthnak kezét térden állva csókolta, 's kérte, hogy ne szegüljön ellen, 's menjen a közös nagy konyhába főzője; ígérve, hogy a most mindjárt Stambulba küldendő török hadnagya Kossuthnak, akármi választ hozand, 15-20 nap múlva e tárgyban, vagy a most befalazandott konyháját nyitandja meg, vagy a helytartó üresen álló háremjébe szállásolandja be. Ma a 20 nap eltelvén Kossuth felszólította őt, hogy ígérete szerint, mit Szulejmán írásban is adott Kossuthnak, a konyháját nyissa meg, 's mit rajta pusztítottak, igazíttassa ki, (a második ígéretét, már a helytartó ez idő alatt megnősülvén, nem teljesíthetvén) Szulejmán ezt nem teljesítette, hímezett-hámozott, 's mondá, hogy a 20 nap ugyan eltelt, de a hadnagy még nem jött el, várjuk meg azt.
Néhány nap múlva a hadnagy is megérkezett, 's Szulejmán ígéretét mégsem teljesítvén, Kossuth neki megizente, hogy neki soha többé nem hisz, 's szívességet tőle nem fogad.

Dec. 19-én
Érkeze hozzánk Szentgyörgyi József huszár-százados,[398] ki október közepén szökött ki Magyarhonból (mint mondá), az osztrák üldözése elöl. Ezt Szulejmán eredes a Kossuth iránti bosszúból dec. 23-án estve szállásán a városban Ihász alezredesnél, míg ő gróf Batthyánynál volt estve, török tolmácsával 's kavászokkal (pandúr) megváratta 's még azon estve podgyászostól egy vendégfogadóba szállította, azon szép ígérettel kecsegtetve, hogy ott szállását Szulejmán fizetendi 's onnan a kaszárnyába naponként bejárhat. Azonban dec. 24-én hajnalban őtet Szulejmán 25 piaszter útiköltséggel lovon Brussába szállította, 's mi reggel csak hűlt helyét találtuk. Ismét itt egy mutatvány, hogy higygyünk a török ígéretnek. A török tisztviselők alattomosságáról, hazudozásáról, csalásáról török földön már eddig is sok sajnos tapasztalást gyűjtöttünk, úgyhogy mit a görögökről mondanak, "Graeca fides, nulla fides"[399], a török tisztviselőkről is bátran el lehet mondani. - Szentgyörgyivel együtt küldetett el egy kóborló német gymnasticus[400] is, ki egy szakácsot is hozott magával oly szándékkal, hogy majd ők a menekültek számára vendéglőt nyitnak, de biz ők, mint gyanúsok, - különben is a napokban Kossuth tudósítást kapott, mint szinte Szulejmán is, hogy bérgyilkosok jönnek ide, 's vigyázzanak, - visszaküldettek. Jobb is, mert az osztrák-orosz ételek a mi gyomrunknak nehezek, 's nem emészthetők.

Dec. 24-én
Elkezdett délelőtt erősen havazni, gondoltuk, hogy fehér lesz Karácsonyunk, de biz az elfutott, 's Karácsonyunkban szép őszi idő volt.

Dec. 25-én, Karácsonkor
Délelőtt a katonai laktanyában Asbóth alezredes szobájában gyülekezett öszve a magyar emigráció isteni tisztelet végett. Ugyanazon énekek mondattak el négyes hanggal, mik Brussán Húsvétkor (lásd az ezelőtti füzetet). Ács Gida ref. lelkész által pedig ezen ima és beszéd mondatott el:

Ima
''Isten, teremtő atyánk, gondviselőnk, mindenünk! Leborulunk előtted e napon, melyet leghőbb fiad, Jézus születésének emlékére szentelünk, 's hálát adunk, hogy minket okos, téged ismerő lényekké teremtettél, értelemmel, szabad akarattal felruháztál, hogy Jézus által megismertetted magadat velünk, egy igaz Istent, kiben kell egyedül bíznunk, reménylenünk, kit nem áldozatok vérével, nem szertartásokkal, szolga félelemmel, önkínzással, hanem tiszta indulatokkal 's szívből eredt nemes tettekkel kell tisztelnünk. Hála neked, hogy küldötted Jézust, ki által téged láthatatlant láthatunk, ki tudtunkra adta, miképp a téged szeretőknek minden, még a nyomor is, javokra szolgál. Ő hirdette a haláltól borzadóknak, miképp az élet túlterjed a síron, az igazság halálban nem marad, sőt halál sincs, csak átváltozás.
Uram, ki a halál után boldogság hazáját ígérsz, adj nekünk szabad hazát e földön is. Te, ki hajdan nem hagytad el népedet az aegypti, a babiloni fogságban, ki megszabadítva ínségből vezérelted azt a pusztában: elhagynál-e minket a bujdosás földén? Nem lennél-e nekünk is szabadító istenünk? Milliók szent könyörgése emelkedik hozzád e napon, titkon esdekelve szabadításáért: milliók könyörgése nem találna-e meghallgattatást előtted? Mi csak gyarló teremtményeid vagyunk, 's mégsem zárjuk be szívünket a szerencsétlen előtt: te tiszta, szent igaz, irgalom Istene, nem hallgatnád-e meg fájdalmunk szavát? Megvetnéd-e gyermekeidet, kik a mélységből kiáltanak hozzád?
Adj erőt, kitűrést, szilárdságot kebelünkbe!
Vigasztald szegény nyomatott, üldöztetett nemzetünket, mely ínsége napjain, önbizalmán kívül, mindentől elhagyatva hozzád is csak titkos sóhajokban mer szólani, mély panaszait titkos némaságba fojtva, könnyező szemeit csak rejtekben emelheti hozzád, Istenéhez!
Tartsd meg nemzetünknek világba szórt jobbjait. Te, ki a mező liliomát királyi fénybe öltözteted, ki a lég madarait táplálod, ne hagyd végínségben pusztulni őket, 's légy gondviselő Istenünk.
Emlékezzél meg azokról, kik a zsarnokság kínzásait igazságért szenvedik. Ha ők bilincsezett kezeiket felemelik e napon, legyen az meghallgatott könyörgés az igaz ügyért. Legyen az égre kiáltó vád a zsarnokság kínzásai ellen. Emlékezzél meg azokról, kik özvegyekké, árvákká, koldusokká lettek az igaz ügyért. Az ő könnyeik, nyomoruk, kétségbeesésök legyen meghallgatott könyörgés érettök, 's az igaz ügyért legyen meghallgatott vád a fényben dőzsölő zsarnokok ellen.
Emlékezzél meg az igaz ügyért kiontatott vérről. Legyen az meghallgatott ima az igaz ügyért. Legyen vád, égre kiáltó, mint Ábel vére a gyilkos zsarnokok ellen.
Tekintsd még a téged gúnyoló bűnös kényurakat vérengező bakóikkal 's a vallás bűnt uraló szolgáit. Bűneik szolgáljanak ellenök vádul, imául az elnyomatott népekért, a megfertőztetett vallásért, a legyilkoltatott jogokért.
Belénk pedig, szenvedőkbe adj nemesen tűrő, senkit nem sértő indulatokat; az élet minden körülményei közt bátran járó eszélyt és szívet, mely örömét, bizodalmát, reményét, vigasztalását tőled kérje, várja, nyerje, könyörülő, mindenható Istenétől, Amen.
Miatyánk 'sat.
Egyházi beszéd[401]
Szöveg Máté XX; 28. Az ember fia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem, hogy ő szolgáljon egyebeknek, 's életét adja váltságul sokakért.
Alig van fájdalmasabb mi emberre nézve, mintha tehetséggel párosított, tiszta, önzéstelen igyekezettel szenteli magát embertársai sorsának javítására, érettök kész mindent, még életét is áldozni, 's nemes szándéka félreértetik. Csüggedetlenül küzd a hatalmasok önzése, kevélysége 's a féltett előjogokat őrző fondorlatok, a köznép tudatlansága, előítéletei, babonái, a gonosz akaratnak rágalmai, üldözése ellenében: de vérig keseríti őt, midőn a jobbak, kiknek fogékonyságára, közremunkálására biztosan vélt számíthatni, nemes törekvése elé hatalmas gátakat félreértésből gördítenek. Ez volt a sorsa Jézusnak is, kinek születése napját ünnepli ma vallása követőinek nagy része.
Szembetűnő, miképp a vallásszerzők csaknem mindegyike akkor állt elő, midőn nemzete mind műveltségi, mind politikai elaljasodásban sínlett, 's mind ezek, mind az általuk szereztetett vallás későbbi reformátorai a kor politikai igényeihez alkalmazzák a vallást 's odatörekedtek, hogy míg egyfelől tisztább erkölcsi 's vallásos fogalmakat terjesztenek, másfelől a politikai életben is haladást eszközöljenek. Mózes csaknem baromilag buta szolganemzetét új vallás által emeli önállóvá. Gyűlölve az egyeduralkodás eszméjét, némileg köztársasági institutiókat[402] szerez, az isteni tisztelet egy helyre szorítása által központosítja nemzetét, 's hogy a törvényeknek a durva nép közt tekintélyt szerezzen theocratiai[403] rendszert léptet életbe. 'S ezt azon korban 's körülmények között kétségkívűl igen eszélyesen cselekedte. De későbben a köztársaság vezérletére koronként választott szófetek (bírák, hasonlók a karthagói szuffetekhez) nem nyújtottak elegendő biztosságot az ellenséges monarchiák hódításvágya ellen. A nép királyokat választott, kiknek két elsőbbike dicsőséggel,
a többi gyáva zsarnokul urakodott. A nép lassanként távozott el vallásától 's vele az eredeti politikai szerkezettől, gyöngévé, idegen hódoltatók rabjává lőn. Midőn a legerősb járom, a római nehezült rájok, támad Jézus. A cél, mely szemei előtt volt, midőn Mózes vallását tisztítani kezdette, kitetszik szavaiból, melyeket őt félreértő 's előre hivatalokon osztozó tanítványainak mondott. Tudjátok meg, miképp pogányokon szoktak uralkodni fejedelmek 's azokon erőszakoskodnak hatalmasok. De nem így leszen köztetek, hanem aki köztetek nagy akar lenni, legyen ti szolgátok, és ki köztetek első akar lenni, legyen ti szolgátok, mint az emberfia sem jött, hogy szolgáljanak neki, hanem, hogy ő szolgáljon stb. Megtámadja kemény szavakkal nemzete hierarchiáját, azokat, kik Mózes székében ülvén elhordozhatlan terheket kötnek a népre, melyeket magok egy ujjal sem illetnek. Megtámadja nemzete aristokraciáját a farizeusokat,[404] kik szeretik az elől ülést a gyülekezetekben, a téreken a köszönést, az alvezéreket, kiket fenyeget, hogy ők, kik magokat felmagasztalták meg fognak aláztatni. Követőibe minden alkalommal gyűlöletet igyekszik önteni az egyházi vagy világi zsarnokság ezen támaszi 's eszközei ellen, 's szívökre köti az egyenlőség eszméjét. Testvériséget hirdet mindenek fölött, 's a szeretet jellemének, tanításainak, tetteinek legerősebb oldala. Az ő tanítványa kiáltja a Jézus vallását követőnek: ne legyetek emberek szolgái.
Ezekből láthatni mi lehetett a cél, melyet Jézus a vallás tisztításában szeme előtt tartott. Vallása éppen nem uralkodók számára készült, hanem mint maga gyakran mondja a szegények, az elnyomottakéra, 's nem csodálhatni, hogy Jézust saját nemzete hierarchiája 's aristokráciája vádjaira a római egyeduralkodó helytartója megölette, hogy apostolai 's első követői a császárok által oly vérengző üldöztetéseket szenvedtek. Csak miután a vallásba, különösen Constantin[405] idejében, képek imádása, szentek tisztelete, hierarchia 's egyéb Jézus szellemével ellenkező tanítmányok csúsztak be, lőn az uralkodók vallásává, 's lett a despotismus hatalmas eszköze. De a XVI. században a reformáció nemcsak a vallásban eszközölt forrongást, hanem a politicai életben is, 's korunkban szabadságot, a műveltebb világrészekben csaknem egyedül a protestáns országokban látunk.
Így szolgált Jézus az emberiségnek, ily célra szentelte életét, melyet saját előérzete szerint váltságul adott sokakéra. Fájhatott neki éltében a félreértés, de mit érzett volna a következett sötét századokban, ha láthatandá miképp lett erőszakos elnyomások eszközévé, gyámolává vallása, az övé ki ezt mondja Luk.[ács] 4;18.[406] Azért küldött engem az Úr, hogy a szegényeknek hirdessek örömhírt, hogy gyógyítsam meg a töredelmes szíveket, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek a vakoknak szemök megnyílását 'sat. Mit érzene most, ha látná miképp az, ki magát helytartójának nevezi, áldás helyett átkokat mond, 's nem a foglyoknak hirdet szabadulást, de a szabadokat teszi foglyokká? Mit érzene ő, ki tanítványait intette, legyen köztök az első utolsó, mert ő maga is szolgálni jött; ha látná az apostolok utódait, gazdagságért, hatalomért, rangért esdekelve nem az emberiségnek szolgálni, hanem azoknak kik uralkodnak, mint pogányokon szoktak a fejedelmek? Óh! mi rossz követői vagyunk Jézusnak, ha mint ő, szolgálni nem igyekszünk.
Szolgáljunk Istennek azáltal, hogy őt lélekben 's igazságban tiszteljük, tartsuk őt, miként Jézus mondotta, atyánknak, kinek mindnyájan gyermekei vagyunk 's egy atyának gyermekei közt nincs különbség. A mennyei atya mindegyiket szabadsággal 's értelemmel ruházta föl, nem előjogokkal. Tiszteljük őt azáltal, hogy azon törvényeket, melyeket szívünkbe írt híven kövessük, a tehetségeket melyekkel fölruházott lehetőleg kifejtsük, a jogokat, melyeket köztünk egyenlően osztott ki, fönntartsuk 's az erőszak ellenében védjük, 's ha elnyomottak szabadságra vívjuk. Midőn egy szent író mondja Istennek "Uram téged a holtak nem dicsérhetnek" szavai alatt értem azokat is, kik erkölcsileg holtak meg. Csak a tiszta lelkű, csak az ártatlan szívű közeledhetik hozzája tiszteletével, csak az érezheti miképp szenteltetik meg a buzgóságban Istenhez emelkedő lélek, csak az emelheti fiúi bizodalommal szemeit Istenéhez. Szolgáljunk Istennek erkölcsi tisztasággal! És szolgáljunk embertársainknak, nem sértve természetes jogaikat, mert a magunkéit sem örömest tűrjük sértetni, szeretve őket, miként magunk is óhajtunk szerettetni, segítve őket, miként magunk óhajtunk segíttetni. Az önző ember örömei nemtelenek, kevesek, rövid ideig tartók 's emlékezete a halálban, ha átokban nem marad fönn, együtthal vele. Azé, ki az emberiséget szereti, áldott az életben, dicső a halál után. Örömei nemesek, a szívet betöltők. Munkássága kiható a késő utódokig, 's legszebb emlék sírja fölött. És ha szenved is éltében félreértés, gonosz akarat, üldöztetés által, fájdalmát a tiszta lelkiismeret, az önérzet enyhíti; de az elvetemült szív hol talál vigasztalást szenvedéseiben. Még örömei is megmérgezvék, mennyivel inkább fájdalmai. Munkáljunk szorgalommal az emberiség javára! Mi elődeinktől némi műveltséget, mely által az életet nemesbítve édesíthetjük, tudományokat, mesterségeket, melyek által az élet szükségeit enyhítjük öröklöttünk. Ha elődeink munkáltak értünk; a hálátlanság bűne nehezül reánk, ha nemcsak kortársainkért, de utódainkért is folyamatosan nem munkálkodunk. 'S különösen az emberiségnek azon része, melyet velünk egy nyelv, közös törvények, szokások kötnek össze, nemzetünk 's annak kedves lakhelye a szeretett haza az, mely minden tevékenységünket igénybe veszi. A balsors csapásai rája súlyosodtak 's ez minket iránta kétszeres ragaszkodásra vonz, 's ha Isten a szenvedőleges sorsot változtatja, kétszeres munkásságra kötelez. Szenvedésünkben tartson föl minket, a gondolat, hogy a hazának lelkierőnkre, csüggedetlenségünkre, tevékenységünkre szüksége leend.
Szolgáljunk családunknak, barátinknak megelőző szeretettel.
Szolgáljunk az igazságnak őszinteség 's mértékletesség és egyéb keresztényi erényeknek. De ne legyünk soha szolgái a bűnnek, mely embereinek más jutalmat nem adhat, mint pillanatnyi kábító gyönyört, elerőtlenülést lélekben és testben, önvádat, kétségbeesést, halált.
Ne legyünk soha szolgái kényuralomnak. Szerencsénket nem mennyiség, de minőség szerént mérjük 's becsüljünk többre egy napnyi szabad emberhez illő életet, az állati szolgaság éveinél (Speroni Sperone[407] híres szavai szerint). Ne legyünk eszközeivé azoknak, kikről a magas szellemű Dante mondja:''miképp a halál után forró vérben fognak lakolni 's a föl-föl merülőket Chiron[408] és [...] nyilakkal riasztják vissza.''
Jézus tisztakeblű vallásszerző, 's egyszersmind aljasult nemzetek szabadságának apostola, mi nemes tanításaid szelleméhez ragaszkodunk, nemes önfeláldozásodat követni készek vagyunk. Legyen életünk célja az, mi volt a tied; hogy szolgáljunk Istennek, az erénynek, emberiségnek 's ha szerencse nem koszorúzandja tiszta törekvéseinket föltalálandjuk a jutalmat mi szívünkben 's koszorúzandja sírunkat a vértanúi koszorú. Amen.'' Ez után az Úrvacsorájában részesültünk.
Buzgóbb isteni tiszteletet képzelni nem lehet, mint ez volt. Mindnyáját mintha a Szentlélek szállotta volna meg. Fájdalom 's remény könnyei csillogtak a hontalan magyarok szemein. Kölcsönös jókívánásokkal szétoszlánk.

Dec. 29-én
Érkezett Stambulból Nyújtó Mátyás,[409] volt Lehel huszárkapitány, és Bernát János honfitársunk, ki 10 éve, hogy külföldön vándorol 's jelenleg a császári kocsigyárban dolgozik. Ugyanez nap tudtuk meg Stein tábornok[410] tudósításából Aleppóból, hogy Bem József magyar forradalmi altábornagy, Erdély megszabadítója, az osztrolenkai hős mintegy 60 éves korában f. hó 5-én meghalt. Halálát okozta lóróli leesése, mely szerencsétlenségkor régi 's mindig folyó sebje megsértetett 's orvoslás alatt begyógyult.
Jegyz : Jan. 4-én Fiala[411] tudósítása szerint lázban, mihez kólika is járult, múlt ki, a már különben is törődött öreg hős, teste feloszlott.
Ezen felejthetlen hősönkért másnap Kossuth indítványára

Dec. 30-án
a kathol. örmények templomában, Kossuhttól le minden magyar 's lengyel menekültek jelenlétében száz meg száz gyertya fényénél a legnagyobb pompával requiem tartatott.

Dec. 28-án
Kaptam Magyarhonból Sz. Fehérvárról Törökhonban létemben a legelső levelet Horváth János mérnök barátomtól, első szám alatt.

1851. jan. 1-én
A Kütahyán létezett magyar menekültek névjegyzéke
Jegyz.: A csillagosok teljesítik ez időben az inspectionalis szolgálatot a kormányzónál, azok közül is kettő, nevezetesen Kinizsi és Mayerhoffer betegek.
rang v. hivat.[al] | Név | fő | nő | fő gyermek | fő
internált önkéntes szolga
i. ö. sz.
Kormányzó Kossuth Lajos 1 Kormányzóné 1 Kossuth gyermekei
Meszlényi Teréz Kossuth Ferenc 1
Dto kísérete Dto Vilma 1
Alezredes Asbóth Sándor 1 Dto Lajos 1
Gyalogs. alezr. Ihász Dani 1
" őrnagy Bíró Ede 1
Tüzér " Waagner Gusztáv 1
Gyal. százados Török Lajos 1
" " Fráter Alajos 1
" " Koszta Márton 1
" " Waigli Vilmos 1
" " Cseh Imre (tolmács) 1
Huszár Kinizsi István 1
Gyal. " Németh József 1
Huszár főhad. Kalapsza János 1
Tüzér " Meyerhoffer János 1
Gyalog. " Grechenek György 1
Tüz. hadn. László Károly 1
" " Harczi Gyula 1
Min. tanácsos Házmán Ferenc 1 ezredesi ranggal
Szöv. korm.biz. Berzenczey László 1 Dto Dto
Rendőr osztály Lórodi (Eischl) Ede 1 Dto Dto
főnök
Szolgabíró Szerényi Antal 1 századosi ranggal
" Timáry Imre 1 "
Ref. lelkész Ács Gida 1 "
nevelő Karády Ignác 1
szoba inas
Korm. úrnál Grezsák József 1
főző Schwartz Károly 1
Asbóthnál
szoba inas Szegedi (Hochhett-
linger) János 1
külügymin. Batthyány Kázmér 1 Batthyányiné 1
Keglovics Aug.
főszolgabíró Mihálovics Athanáz 1
altábornagy
hadügy min. Mészáros Lázár 1
huszár ezredes Katona Miklós 1
" őrmester b. Diószegi Géza 1 Perczel nevelőné 1 Perczel gyerm.
tábornok Perczel Mór 1 Teréz Perczel Irma 1
Perczel Mórné Dto Mór 1
őrnagy Halász József 1 Sárközy Juli 1
ezredes Perczel Miklós 1
külügyminisz-
tériumnál Szőllősi János 1
"Közlöny" Gyurmanné Gyurman gyerm.
szerk. Gyurman Adolf 1 Debreczeni Zsuzsa 1 " Etelka 1
gyal. alezredes Fokner József 1 Foknerné
Oltoványi Erzsébet 1
" őrnagy Kovács István 1 Kovácsné
Oltoványi Fáni 1
kém Lülley Manó 1 Waagner őrnagy
anyja 1
gyal. főhadn Szabó Samu 1 Sonnenwend Ter. 1
" hadn. Szathmáry Károly 1 Szabó Samuval
Görög Péterné 1
mint vendégek
ingen.412 ezr. Szabó István 1
építő száz. Kappner Ferencz 1 Dinnyési gyermekei
mosó Dinnyési Lajos 1 Dinnyésiné 1 Dinnyési Lajos 1

rang v. hivat.[al] Név fő nő fő gyermek fő
internált önkéntes szolga
i. ö. sz.
Mór 1
Batthyánynál
testőr huszár Haraszti Antal 1
belső szolga Janda Ferencz 1
főlovász Sümek András 1
kocsis Matics Márton 1
lovász Zábrák János 1
Mészáros táb.-nál
főző Kiss Károly 1
lovász Magyar Sándor 1
Perczel Mórnál
belszolga Fülöp Péter 1
főző Bán János 1
konyhaszolga Andrási János 1
Gyurmannál
szolga Kelemen Sándor 1
Szőllősynél
szolga Bilkai József 1
Lülleynél
szolga Grün Lajos 1
" Aczél Ignácz 1 neje Miz Róza 1
Cseh Imrénél
szolga Nagy János 1
Magyarok öszvesen 12 31 17 12 8

Lengyel menekültek névjegyzéke

Internált Önként követő
rangja neve fő rangja neve fő szolga neve fő

tábornok Dembinszky Hen. 1 dzsid. őrn. Korzelinszky
Szev. 1 Teczyk 1
" hadnagy Zavadzki Julian 1
" " Panozsievicz Sán. 1
tábornok Wysocki József 1 Karbacki 1
dzsid. kap. Lussakoszky
József 1
Kossák László 1
tábornok Bulharyn György 1 Mictecky Péter 1
gyal. száz. Koszek Leonard 1 Jaworsky József 1
dzsid. hadn. Bobcinszky
Erneszt 1
gyal. " Záborszky László 1
ezredes Thorznicky László 1 Danilák György 1
dzsid. hadn. Bielonsky Antal 1
ezredes Idzsikovszky Tádé 1 Popiel Albert 1
" Przyjemszky Julian 1 Niwinsky Sándor 1
őrnagy Matczinszky Const. 1 Oburtalevicz Valen. 1
tüzér hadn. Szerepanszky
Corn. 1
őrnagy Grochowalszky Ad. 1 Pitiewicz József 1
őrnagy Bleszinszky Szever 1
tábori pap Niewiademsky Józs. 1 Transfeld Károl 1
dzsid. had. Chojecky Szaniszló 1
" " Brigánti Szaniszló 1
tábori orvos Szpaczek Lajos 1
lengyel öszvesen 12 11 10

Török kormánytól havi fizetés a menekülteknek
rang név v. rang részl. szám részletes váltság
1850 Nov. 1850 Nov.
előtt után
Korm. Kossuth 3 414 10 000 Az első öszvegen kívül
kapott a nejére, gyerme-
kekre 's cselédekre
Minis. G. Batthyány
Kázmér 64 3 414 5 500 Elsőben nejére nem kapott
egy tábornok 64 3 414 4 500 Ezen kívül
" ezredes 16 625 835 Perczel Mórné = 300
" alezredes 12 500 660 Dto Miklósné = 150
" őrnagy 8 375 500 's így minden nőnek
" főtiszt 1 200 250 többet 's kevesebbet
Táb. Bulharyn mint bri- 1 710 2 250 a cselédeknek 60-80 piaszter
Táb. Wysocki gadosok 32

A főtiszti részlet váltság csak mintegy 40-50 piaszter volna, 200 csak kegyelemből, rendkívül adatott.

Új év napján
A szentlélek talán megszállotta a magyar menekülteket. A lefolyt évben a magyar emigráció olyan volt, mint a jó must, pezseg, forr, hánykolódik, zavarog, marja maga magát, mindenki hasznavehetlen valaminek tartja. Azonban háborgása lecsillapul s tiszta erős ital vált belőle. A lefolyt évben köztünk számtalan gyanúsítgatás, viszálkodás, pletyka, rágalom, irigység, nagyravágyás s tudja Isten még mi nem, a testvéri szeretetet, honfiúi egyetértést felforgatta, köztünk több pártok voltak 's mindegyiknek felei a másékéit (testvér létire) mint ellenségét nézte, gyűlölte 's kerülte. Ez okozta azt, hogy legközelebb múlt karácsonkor kormányzó úr üdvözletére a táblán látható 22 kísérői közül (kik Sumláról eljöttünkkor neki megtörhetetlen szeretetet s ragaszkodást ígértek sírig) csak tízen menénk fel ú.m. Ihász, Török, Fráter, Waigli, Kalapsza, Kinizsi, Grechenek, László. Új év napján azonban Házmánt, Kosztát, Harczyt és a beteg Meyerhoffert kivéve mind felmenénk, még Fockner[413] is. Nevünkben Berzenczey László üdvözlé kormányzó urat. Beszédében érinté a múlt évben köztünk uralgott bizalmatlanságot, visszavonást, egyenetlenséget; okául adván ennek hontalanságunkból s a vele öszvekötött családi veszteségünkből eredő komorságunkat, zárkózottságunkat. Kérte végre kormányzó urat arra, ő mint erős bocsásson meg a gyenge, ellene vétetteknek; feledje a múltakat, ajándékozzon meg bizalmával mindnyájunkat.
Mire Kossuth érzékenyen, fájdalmas méltósággal válaszolt. Beszédében említé, hogy ez évben egymástól meg kell válnunk; mert szigorúbb őrizet alá teszik őtet, vagy szabadabb tevéskört engednek neki 's egyik esetben sem maradhatunk együtt, hacsak egy harmadik eset nem lenne, t.i. hogy az Isten, kinek egy pillantásába kerül századokra kiható változásokat rögtön előállítni, szabad hazánkba még ez évben együtt visszahívatná. Mi, ha ez évről elmarad is, sokáig el nem késhetik, mert a természet semmiben űrt nem szenved. Honunkban jelenleg azon hivatalnoki hely, melyben a nép bizalma összpontosul betöltve nincs, ez sokáig üresen nem maradhat. Szívünkre köté, hogy mindegyikünk magában bármily csekély egyén legyen is, hazánk jövő szabadságára nézve nem haszontalan tag, csak fő célunkra, szenvedő honunk megszabadítására nézve egyetértsünk, akárkit ajándékozzunk meg bizalmunkkal mindegy, csak a fő célra egyetértve törekedjünk. Csupán azt az egyet kéri tőlünk, hogyha valaki bizalma jövendőben őiránta elveszendett, adja tudtára ezt neki férfiasan, nyíltan, az alattomosság nem illő férfihoz.
Végül társalgás közben közlé velünk egy most kapott privat tudósításból azon szomorú hírt, hogy külföldön az emigráció éhen hal, azaz akinek pénze vagy mestersége nincs katonai tudománya mellett éhen halhat, mert katonának, mint jeles Vetter tábornokunkat,[414] semmi statusba be nem veszik 's egy fillérrel sem segítik.
Ezután elmentünk gróf Batthyány Kázmér miniszter úrhoz, szónokunk Berzenczey beszédében kiemelte a grófnak azon resignatioját,[415] hogy annyit nélkülözve a száműzetés keserű poharát velünk ürítgeti a grófnéval együtt, kinek neve dicső színben ragyogand a magyar évlapokban. Erre a gróf válaszából megemlítendő azon mondata, hogy ő nemhogy büszkélkedhetnék resignatióval, sőt minket csudál ilyen kitartásért, 's példánk ösztönzi őt hasonlóra.
Végre Perczel Mór tábornok úrhoz menénk. Berzenczey szónokunk hasonlón nyilatkozott a Kossuthnálihoz.
Perczel válaszából kiemelendő az egyesülésrei készség, 's csudálkozott azon, hogy mi kérünk tőle bocsánatot, holott közülünk senki őt meg nem sértette, sőt ő tett olyat felhevülése kellemetlen pillanatiban, mit tenni nem akart. Ő nekünk közcélunk elérésére kezet nyújt.
A tábori erődítés tudományból az előadásokat tiszttársaimmal bevégeztem 's több törzstisztek jelenlétében közvizsgálatot tartottam. (segédkönyvem volt Sztrokay Elek[416])

Jan. 3-án
Reggel utazott vissza Stambulba Nyújtó[417] és Bernát. Még magyar vendégeink közül senki sem fogadtatott általunk oly általános hő szívességgel, mint az egyszerű, igénytelen, de egyenes lelkű magyar Nyújtó Mátyás. (Nagyváradi volt lakos.) Magával vitte Stambulban szenvedő, nyomorgó honfitársainknak szíves üdvözletünket, jókívánatunkat 's 808 piaszter havi segedelmünket a Stambulban felállított magyar egylet gyarapítására, beteg 's ügyefogyott, de jó hazafi tagjai segítségére. Ugyanennyi vagy több összeg havonkénti küldésére magunkat köteleztük.
Kossuth Törökhonban maradásának egyedüli oka volt a magyar menekültek együtttartása 's célja, ha a körülmények kívánják, honunkba innen közelebbről hatni. Ez volt neki iránypontja minden tetteiben, ezért intette a magyar menekülteket Vidinben és Sumlán is mindig megtörhetlen kitartásra, tűrésre, szenvedésre 's együttmaradásra, 's mi hatalmában állott e cél elérésére mindent elkövetett, hogy sorsukat tűrhetővé tegye, hogy éhség 's meztelenség miatt ne kénytelenítessenek a világba szétoszolni. Dacára ennek miután Vidinből Hauslab osztrák tábornokkal 2000-en felül a gyengelelkűek hazamentek. Sumlán maradtak kis szükség alatt megtörve, remény vesztve oszolni kezdettek Kossuth az utolsó módról, telepítvényről gondoskodott.
Törökhonban akármi idegen nemzetbőlinek szabad földet vásárolni 's megtelepedni. Honunk jó Istene Angolhonból küldött egy egyént Messingberd urat, ki nagyon gazdag fiú (mintegy 25 éves), fényes, gárdai tisztéről leköszönvén eljött a vad Ázsia sivatagján megösmerni a despotismust rettegtető, igénytelen, egyszerű magyar polgárt, Kossuthot. Kossuthtot ő megösmerte 's most szereti, tiszteli 's célja kivitelében áldozattal segíti. A telepítvényre Kossuthnak a megkívántató összeget kölcsönzi (1000 Ft sterl.[ing]). Ő a maga nevére Smirna táján földet vásárol, lakhelyeket építtet, földmívelési 's kézi mesterséghez kívántató műszereket, egy majd ott felállítandó vadász-század számára felszerelést és 2 tanítót 's Angolhonból hozat. Az alapszabályok szerint a katonai parancsnok Messingberd lesz; az egész telepítvény (mintegy 150 egyénre számítva) katonai disciplina alatt lesz; e.a.[418] munkára nézve a felosztás és hivatalok kétfélék u.m. katonai és gazdászati. Minden egyén kap havi díjt, ruhát 's élelmet, szállással. Az élelmezés társaságonként történik. A közraktárból mind élelmiszereket a társaságok, 's mind ruházati cikkeket az egyének megszabott áron kapnak, 's ha a társaságok a kiszabott élelmiváltságból, úgy az egyének a szabott ruhaváltsági illetményből valamit meggazdálkodnak, az nekik pénzül kifizettetik. Dolgozni mindenki tehetsége, tudománya szerint tartozik, azaz vagy hivatalt viselni, vagy mesterséget űzni, vagy katonáskodni 's egyszersmind földet mívelni, 's mindenki tanulni. A gazdászati osztály főnöke Meyerhoffer József [János]. A telep igazgatója maga Kossuth 's több efféle.
A telep létesítését Messingberd 's Thompson erélyesen munkába vették, a telek megvásároltatott a szükségesek beszerzésére a rendelések megtétettek. Nem volt egyéb hátra, mint az, hogy Prick József a szükséges 150 egyént Sumláról 's Stambulból csendesen szedje öszve, 's hozza a telepítvénybe. Ő azonban Stambulba érvén nagy lármával 's plakátok által hirdette ezt, 's szólította fel az ottani magyar menekülteket az odamenetelre, mi az osztrák-muszkának tudtára esvén a Portánál ez ellen óvást tett, miről Urquhart Kossuthot sajnálkozva tudósította.

Febr. 8-án
Kapta kezéhez Kossuth a Bem magyar elsőrendű érdemjelét. Ezen érdemjel Aleppóból Stambulba a szeraszkier (fővezér) kezébe küldetett, ez pedig mint nem a török, hanem a magyar kormányt illető vagyont Kossuth kezébe küldte, azon izenettel, hogy ''nemsokára látjuk egymást''. Jó jel! Ezzel elismerve Kossuth kormányzósága!, még fogoly korában is! Ezen érdemjelt Kossuthnak a török parancsnok Szulejmán ezredes adta által, kit csak többszöri kérésre 's mások közbenjárására bocsátott Kossuth magához, mint ki őtet hazugságával már megcsalta 's előtte hitelét, becsületét eljátszotta.

Febr. 19-én
Indult el Kütahyából Dembinski tábornok Stambulba, hol illető leveleit átveendi. Ő mint francia alattvaló 's stambuli francia követ sürgetésére bocsáttatott közülünk legelőször szabadon. Kossuthtal kibékületlenül távozott. Ő, mint mondá, egy angol pártfogás alatti szigetbe vonulva a világ zajától, csendben élendi hátralevő napjait, a mintegy 58 éves aggastyán, de még életerőteljes ősz bajnok. Ő szerencsétlen volt a lengyel, szerencsétlen a magyar forradalomban, tervei rosszul ütöttek ki, sőt mind itt, mind amott árulással gyanúsíttatott, haditörvényszék elébe állíttatott. Ő azon szerencsétlen, csatában őszült bajnok, kinek tehetsége kitüntetésére a sors nem kedvezett, ki számára e földön nem nőtt cserkoszorú. A magyarok Istene jutalmazza érdeme szerint!

Márc. 1-én
Estve érkezett ide Száli pasa tüzéri főparancsnok Stambulból, 2-án az itteni katonaságot, lovait 's ételét megvizsgálta, 's 3-án továbbutazott Kénia felé, (mert, mint mondják, küldetése célja a megyékbeni igazságszolgálat megvizsgálása). Elnökeinket nem látogatta 's irányunkban sem kérdett, sem tett.

Márc. 7-én
Lengyel és magyar menekültek vegyes gyűlést tartottak, Mészáros Lázár elnöklete alatt. Első kérdésül volt kitűzve, akarunk-e itt emléket hagyni magunk után. Ez átalános szótöbbséggel igeneltetett. 2. kérdés volt: akarunk-e egy emlékoszlopot, obeliszket[419] vagy effélét kúttal 's ültetvénnyel felállítni? Ez kevés szóval megbukott. 3. kérdés: akarunk-e egy új kutat (értve mindég földalatti csatornából felszökő kutat), 's körülte ültetvényt? Átalános kevesebbséggel megbukott. A 4. kérdés: akarunk-e egy már kész kutat kiújítni, felcsinosítni, emléklappal ellátni 's fákkal körülültetni? Szótöbbséggel elfogadtatott. 'S így a különféle alakú 's költségű szép tervrajzok visszaestek. További működésre egy 6 tagból álló választmány neveztetett, közülük 3 magyar 's 3 lengyel, magok közül választva elnököt.

Márc. 12-én
Közgyűlés elibe terjesztette a választmány tervét a helyre nézve, mit a laktanya előtti gyakorlótér szélére tervezett. Minthogy némelyek tudatták azt velünk, hogy a török katonai parancsnokság úgy nyilatkozott, miképp a gyakorlótérből egy tenyérnyit sem engedhet elfoglalhatni: határozni egyebet nem lehetett, mint azt, a török katonai parancsnokság világosíttassék fel, hogy a gyakorlótérből semmi el nem vétetik, 's az egész laktanya az ültetvény által szépség 's egészségi tekintetben csak nyerni fog. Továbbá harmadnapra új gyűlés határoztatott, 's egyszersmind, hogy lássuk pénzerőnket, mint támaszkodhatunk: egy aláírási ív tétetett ki a az olvasószobában, önkéntes aláírásra 48 órára.

Márc. 15-én
Annak következtében, hogy senki sem írt alá semmit: korelnök úr egy körlevélben tudatta mindnyájunkkal a tárgy megbukását. És így semmi emlék!
Estve mi magyarok a március 15-ét sírva-vígadva megültük.
Ez estve érkezett Lemmi[420], olasz (Mazzini[421] küldöttje), más két olasszal, 's két volt honvéddel.

Márc. 16-án
Érkezett Stambulból Zahn… nevű orvos, német, magyarországi bánáti születés, idejövetele ürügye, hogy egy gróf Nádasdynak 10 ezer p. ftot adott költsön, 's minthogy azt elszalasztotta, idejött, hogy annak az előadása szerint az itteni, még Magyarországból hozott emigrácionális pénztárból azt felvegye. Valódi ok pedig - mint mondák - annak kikémlelése (az osztrák consulatus által küldve), hogy Lemmi 's társai itt mit csinálnak. Ennek következtében stambuli értesítés nyomán Szulejmán török ezredes

Márc. 17-én
útnak indította Brussára vissza.
Ezen estve érkezett Smirnából Hamilton (Thompson) és egy dán herceg Fridrik princ Schleswig-Holstein.

Márc. 22-én
Visszament Lemmi két társával Stambulba.

Márc. 23-án
Elutazott Thompson 's útitársa, a herceg Stambulba.

Márc. 27-én
Naplemenetkor villámlott, dörgött 's esett; - az öreg Waagnerné (58 éves) meghalt.

Márc. 28-án
D. u. az örmény kat. pap egész ornatusban[422], előtte rúdon vitt ezüst kereszttel 's mintegy tizenkét, cifra, csillogó ruhákba öltözött ministrans kíséretében a laktanyába jött, 's a testet rövid szertartással beszentelvén, a kísérők közt kiosztogatott számtalan gyász viaszgyertya csillogása közt énekléssel a testet a katol. templomba vittük 's a középen felállított emelvényre feltettük, 's ott maradt másnapig, midőn d. e. 9 órakor szertartással a templom kerítésében 600 piaszteren vásárlott 1 négyszögöl földbe eltemettetett. Mióta Törökhon fennáll, a török ily vallási türelmet még nem tanúsított, hogy császári laktanyába gyaur (hitetlen) papok keresztet hoztak, 's szertartást végeztek volna. 'S most nemcsak eltűrték, sőt az ezredestől le minden tisztek parádéruhában kísérték velünk a testet a templomba 1 század katonával, 's Szulejmán ezredes parancsnok a temetési költséget mind kifizette.

Márc. 29.
D.u. érkezett Brussából (Lemmi utasítása következtében) Rózsafi Mátyás,[423] kinek az apja magyar indigent,[424] azelőtt valami német báró volt, 's ő már Magyarhonban született 's magyarnak neveltetett, a szabadsági forradalmunkban részt vett, 's utánunk 1850/51 télen emigrált. Most korm. úr fontos dologban bízva meg bocsátotta útra Stambul felé ápril 2-án.

Ápr. 5-én
Érkezett Szerbiából (talán Kragujaváczból) Dömötör őrnagy,[425] hozva korm. úrnak leveleket.[426]

Ápr. 12-én
Adva tudtára Szulejmán bej korm. úrnak, hogy Dömötört ma érkezett felsőbb parancs következtében neki itt őrizet alatt le kell tartóztatni. Melyen korm úr 's az egész emigráció felzúdulva, Szulejmán bejre rohantak 's ott heves expectoratiók[427] történtek. Szulejmán farizeusi képpel szánakozott a történeten, mit neki a parancs következtében meg kell tenni 's min változtatni neki hatalmában nincs; hanem mondá, hogy mondjuk el mit akarunk, ő betűről-betűre megírja Stambulba, 's erre elsorolánk neki sérelmeinket elég világosan. Kossuth is oly tűzbe jött e méltatlan bánáson, hogy a padisához tüstént levelet írt, melyben világosan megmondja, hogy eddig tűrt, de már tovább nem tűr, hogy ő tovább itt nem marad, zárassa börtönbe, fejével kísérti meg kitörni az ajtót, itt nem marad, ölesse le; akkor itt marad, de élve nem. Mert ő szív szabadságát elibe teszi a padisah rabsággá vált vendégszeretetének.
Jegyz.: Az ápril 12-13-ki demonstrációk következtében félvén a török parancsnok kitörésünktől, az eddig folyóson állott lándzsákat mind bevitték, 's minden szoba ajtó elibe, melyben török katonaság lakik 's fegyvereik vannak, fegyveres őrök állíttattak.

Ápr. 13-án
Perczel Mór tábornok egy török dzsidás közembert megkorbácsolt felindulásában azért, hogy egy kilovagló lengyel internáltat annyira nyomba követett, hogy ló lovat ért, 's hogy visszaintő parancsának sem engedelmeskedett. Melyért a dzsidások zúgása következtében a 2 ezredes, 2 őrnagy 's tisztek estve későn Kossuthoz felmentek, 's éjfél utánig ott voltak.

Ápr. 18-án
Érkezett Stambulból Lépri Hippolit, olasz szobrász, Mazzini 's Lemmi megbízottja, fontos levelekkel.[428 3

Ápr. 20-án
A Húsvét innepi szertartást végeztük magyarok a laktanyában, ének nélkül. Buzgó állapotunkhoz alkalmazott imát 's beszédet mondott Ács Gida reform. lelkészünk, 's Úrvacsorában részesített bennünket (köztünk Kossuthot, Batthyányt 's nejét).

Ápr. 21-én
Körlevélben közlötte Kossuth a magyar-lengyel emigrációval az Éjszak-Amerikai Szabad Status congressusa határozatát: melyben miután nyilvánítja, hogy méltányolják a vallás és szabadságért tanúsított hősies magunk viseletét, méltányolják a Portának irántunk, hontalan bajnokok iránt mutatott szíves vendégszeretetét; 's minthogy mi hazájokba, Éjszak-Amerikába óhajtunk emigrálni; utasíttatik az elnök, hogy a Nápoly körül cirkáló hajóhadból egy fregátot[429] küldjön értünk, Stambul alá, hogy az bennünket a Szabad Statusokba vigyen. Közlötte a congressus elnökétől kapott azon tudósítást, hogy Mississippi gőzfregát már értünk valósággal útnak is indíttatott 's mely bennünket május vége felé, ha a szultán elereszt, elvisz. A stambuli amerikai vicekövet pedig arra szólít fel bennünket: adjunk be egy memorialet a Portához, saját aláírásunkkal, hogy mi Amerika ajánlatát elfogadjuk, 's hogy ennek a párját küdjük el neki is, hogy a hajón szükséges accomodatiót[430] megtehesse.

Ápr. 22-én
Efelett tanácskozni öszvejöttünk. Köztünk megjelent Kossuth (főnökök közül nem volt jelen egy sem; ő is csak véletlen, nem reményelve jött közinkbe). Némelyek óhajtották, hogy ő tenné fel a feliratot a Portához, melyet mindnyájan aláírnánk. De Ő előadván, hogy abbeli nyilatkozatát, hogy innen mindenáron szabadulni akar, hogyha erővel itt tartóztatják kész minden scandalaumot[431] elkövetni, beadta már mind a Portának, mind a követségeknek, most tehát ezt a Porta felszólítása nélkül ezt tennie fölösleges volna, de nem is akar ő hivatalosan, írásban nyilatkozni azért, mert a congressus határozatában azon kifejezés lévén, hogy mi "Amerikába akarunk emigrálni", nem akarja a congressus határozatát, mint áll, átalánosan elfogadni, nehogy ez aláírván magát, idővel valamely európai kikötőbe akarna lépni, azt bezárnák előtte, mondván: "te arra kötelezted magad, hogy Amerikába emigrálsz, azaz, hogy többé onnan vissza nem jössz, itt tehát nincs helyed", nem akarja pedig a congressus ezen kifejezését értelmezni sem, azaz óvást tenni rossz értelme ellen, mert ezzel meg a szíves Szabad Státust sértené meg; annál fogva kéri őtet ilyen aláírás felmentése alól. Ő felel a vicekövetnek, mit előttünk fel is olvasott, melyből világosan értésére adja neki, hogy ő velünk együtt innen kész 's törekszik szabadulni 's hogy ezen szándékát a Portával is tudatta; csak ő utasítása szerént hatályosan működjön 's szedjen fel bennünket minél előbb a Mississippi hátára; mondá, hogy a magyar-lengyel emigráció névjegyzékét is elküldi ez alkalommal. Egyébiránt aki akar nyilatkozzék, ő a nyilatkozat biztos elküldésére ajánlkozik.

Ápr. 24-én
Lépri visszament Skutarin[432] keresztül Stambulba fontos levelekkel Kossuthtól.

Május 3-án
Kossuth korm. úr egy körlevelet bocsátott el közöttünk, melyben ekképp szól:
"Ad circulandum[433]
Az amerikai követségtől a következő értelmű tudósítást kaptam: "A legnagyobb sajnálattal tudósítom, hogy a Porta elhatározta a kütahyai emigrációnak főnökei közül hatot még őszig, de nem tovább letartóztatni, a többieket pedig azonnal szabadon bocsátani. Ezen határozat Ausztriának tudtára adatott.
Az amerikai követség ezen határozat ellen remonstrálván[434] kijelentette a Portának, hogy az amerikai hajók mindenesetre készek a kütahyai emigrációból azokat (legyenek sokan vagy kevesen) felvenni, akik Amerikába menni magokat elhatározták. A stambuliak felől sem a congressus határozata, sem utasításom nem szól.
Kérem társait értesíteni, hogy Amerika ajánlatának elfogadásával semmi szabadságukat korlátozó kötelezés nem hárul reájok. Az Egyesült Statusoknak teljes lehetetlen volna megegyezni ily korlátozásba." Egy másik követségtől pedig következő tudósítást vettem:
»Ausztria a Porta kiszabadítási kívánatára folyvást azon veszélyt vetvén ellene, mely önnek azonnali szabaddá tételéből a birodalmára nézve következnék 's más hatalmak által is támogattatván, a Porta kénytelen volt engedni, 's miután egymásután elvetette Ausztriának azon kívánságát, hogy az internációnak idő ne szabassék, azután, hogy még egy évre szabassék, a díván kijelentette, hogy az internációt szeptember elején túl nem terjesztendi.«"Alig tette meg a levél körútját; megérkezett Eder osztrák biztos Jazmagyval, mint tolmáccsal (mint ők mondták). A török parancsnok Szulejmán ezredes által számára fogadott 's bútorozott házba szállott, a laktanya közelében, 's őrökkel elláttatott, rendes katonákkal.
Kossuth másnap mindjárt hivatalosan kérdeztette Szulejmán török parancsnokunktól, hogy minek tekinti ő itt ez osztrákokat, - hivatalosan küldöttek-e, vagy csak osztrák érdekben alattomosan működőknek? -az első esetben közölje vele a rájok nézve kapott utasítását, a másodikban pedig tegye velök azt, mit már egyszer Jazmagyval tett. - Mire Szulejmán válaszolá, hogy ő velök semmi hivatalos viszonyban nem fog lenni, mert ők csak a maguk kormánya által mintegy ellenőrül küldettek, 's egyébiránt sem azok a laktanyába nem jöhetnek, se hozzájok menni senkinek sem engedtetik.

Ugyanez napon máj. 4-én
délben hivatalosan közlötte Szulejman ezredes, török parancsnokunk, mint Kossuthtal, mint a többi főnökkel, hogy 8 internált van, kik szeptember elejéig még itt maradnak 's Kossuthnak engedtetik meg mintegy 2 személyt maga mellett megtarthatni, a többinek egy sem, cseléd ahány akar maradhat. A nyolc internáltak pedig ezek: Kossuth, Batthyány, Perczel Mór, Perczel Miklós, Wysocki, Asbóth, Gyurman, Lülley. - Kormányzó úr az őt környezőknek most ismét szomorúan adta tudtokra saját szállásán, hogy meg kell válnunk, 's hogyha a szigorú eljárás kettőnél többet mellette maradni csakugyan nem enged; felszólított bennünket, választanók ki magunk közül ezt a kettőt. Mire mi
válaszolók: mi mindegyig óhajtunk Kossuthtal maradni, mind szerencsésnek tartjuk magunkat, ha körében maradhatunk, 's éppen ezért mindegyik magát ajánlaná itt maradónak, 's hogy ebből kellemetlen súrlódások ne keletkezzenek, megkértük kormányzó urat, hogy tűzze ő ki azt a két szerencsést, 's mi rajta megnyugszunk.
Mint inspekciós tiszt éppen kormányzó úrnál ebédeltem ekkor. Ebéd elején mindjárt előhozá: minthogy én voltam Törökhonban az első, kiben megbízott 's kit először magához fogadott: ha elfogadom, egyiknek engem választ maga mellé. Örömömben könnyek csepegtek levesembe, keblem elfogódott 's magam sem tudom hálás köszönetemet hogy rebegtem. Minthogy kormányzóné, hite szerint Magyarországbóli kiszabadulását egyenesen, közvetlenül Waagner Gusztáv tüzérőrnagy asszonyának köszönheti; hálából, a második helyre Kossuth által ő kínáltatott meg, oly formán, szép móddal, hogyha szeptemberig a maga fenntarthatására elég pénze nem volna, fogadja el. Mire ez azt válaszolá: "minthogy van még annyija, hogy szeptemberig nemcsak kijöhet, hanem még mást is segíthet egy-két piaszterrel arról, a helyről nem szorít ki oly egyént, aki e nélkül talán éhenhalásnak volna kitéve." De alig jött le, kell, hogy megbánta légyen nyilatkozatát, mert e perctől fogva bús, gondolatba merült volt.
A többiek tömegesen lementek Szulejmánhoz óvásukat nyilatkoztatni, ezen szigorú eljárás ellen: "mert úgymond, mi a török kormány tudtával, beleegyezésivel követtük Kossuthot fogságba, azon neki tett fogadással, hogy nem várva a török kormánytól semmi segedelmet, kézi munkával is keresve, ha kell, kenyerünket, vele leszünk, őt el nem hagyjuk soha, ennél fogva a török kormány nem oldhat minket fel ezen önként vállalt 's általa megerősített, szomorú, kedves kötelességtől, 's hogy mi mindnyájan körében akarunk maradni továbbra is". Szulejmán mondá, hogy ötnél többnek nem lehet Kossuthtal maradni. Egyébaránt e tárgyban írjunk a szeraszkierhez, ő pontosan el fogja gyorsan küldeni.
Most már több lévén ugyan, de mégis kevés az itt maradhatók száma; felszólíttatta általam kormányzó úr a szorosan köréhez tartozókat, hogy nyilatkozzanak minél előbb előtte mindazok, kik magok erejétől szeptemberig elélhetnek, mindazok, akik el nem tudnának élni. Az elsők közé jelentette magát Ihász, Török, Fráter; az utolsók közé Waigli, Kalapsza, Grechenek. Ezek közül hozzám még négyet választott korm. úr: u.m. Ihász, Waigli, Kalapsza és Grechenek. Amarra a kettőre pedig folyt az alkudozás Szulejmánnal még másnap is hevesen. Utoljára sem engedvén meg Szulejmán, azt mondá Kossuth, felviszi őket és még Németh Józsefet szobájába 's vigye el őket onnan Szulejmán. Felbőszítette pedig ennyire Kossuthot, nem egyenesen a Szulejmán megtagadása, hanem az, hogy a többi főnöknek is, mindegyiknek megengedte kettőt maga mellé választani tegnapi szava ellenére).
Indulási határidőül tűzetett ki május 8-ka. Megemlítendő, hogy Szulejmán ezredes hivatalosan tudatá velünk, hogy az elmenők Brussán keresztül vitetnek, hol már a császári küldött pasa várja őket, ki által útlevéllel, 's útiköltséggel ellátva mindegyik szabadon mehet oda hova akar, vagy Törökhonban maradhat akárhol, csak Kütahyára nem szabad visszajönni. Továbbá mondá kormányzó úrnak azt is, hogy a katonai laktanyában lakók közt két osztrák kém van, de unszolásra sem mondá meg, hogy kik azok, mert úgymond, "tudom, hogy azoknak a bőre nem jól járna".
Jegyzés: Ezen napokban vallotta meg Hadsi Ibrahim, arabs szolgája Kossuthnak, hogy midőn Sumlán voltak a tudva volt horvát bérgyilkosok, neki először 15, később 20 ezer piasztert ígértek Kossuth megölésére. De ő nem tette, hanem a Kossuth tolmácsának, Cseh Imrének (Ahmed) megmondta 's vele eddig hallgattak.

Máj. 5. 6. és 7-én
A császári főispányi (kajmakám) lakban folyvást tartottak a gyűlések, hol a sok császári rendeletek értelme kisilabizálásával 's végrehajtásával foglalkoztak, a kajmakám, Szulejmán, a 2 osztrák küldött, hozzájok felment gyakran Szőllősy és Lülley. Egyébaránt titkos öszvejövetelek tartottak rendesen minden estve Szőllősy szállásán, hol a két osztrák küldött elfogadta, kihallgatta, tanáccsal 's utasítással ellátta azokat, kik valami tárgyban hozzájok fordultak. Szőllősy Nagy Ferenc (Sumlán neve volt Schuller) született magyar, papi tudományokat is végzett 's katonává lett, a dragonosoknál volt talán őrmester, onnan megszökött Törökhonba, itt a császári pénzverőházban nagy hivatalt kapott, de itt csalást követvén el megszökött (a muszka udvarnál is volt valami hivatalban, hanem mily időszakban nem tudom) 's Erdélyben lappangott, hol elfogattatván, mint hitehagyott pogány perbe idéztetett 's sokáig fogva tartatott. Onnan hogy, hogy nem kiszabadult 's Zimonyban osztrák szolgálatban török tolmács volt 's Erdélyből nőt vett. Itt érte őt az 1848-i forradalom 's innen Pestre jött, hol a belügyi minisztériumnál fogalmazói címmel alkalmaztatott. Később Kossuth, mint kormányzó mellett hivataloskodott. Végre az oláhországi mozgalmak tárgyában oda két ízben is kiküldetett. Törökhonba menekült, hol, mint osztrák spion, ki a jövő-menő leveleket elfogta, elolvasta 's Stambulba mindent megírt, az egész emigráció utálta 's megvetette.
Ilyen volt négy a lengyelek közül, kik amnesztiát koldultak; a magyarok közül Lülleyn (a zsidón) kívül nem tudhattunk ki többet kettőnél u.m. Házmánt és Lórodyt. Hogy ezek miért jártak ott, miben törték fejöket 's mi utasítást kaptak, nem tudni, hanem irtózatosságát gyanítni lehet abból, hogy felmentek ők Kossuthoz 's őt elszökésre persvadeálták[435], mire ha ő ráállandott, bizonyosan a lesbe állított osztrák bérgyilkosok kezébe keríttetett volna. Kossuth ezt velünk, meghittjeivel, név szerint: Ihász, Török, Frater, Waigli, Kalapsza, Németh, Grechenek, László, mint titkot közlötte, mint gazembereket ismertetve meg velünk a hízelgő mérgeskígyókat, figyelmeztetve bennünket, hogy hidegséget ne vétessünk velök észre irántok, hadd űzzék sátányi ármányukat tovább még, mindaddig míg az álarcot ő le nem
rántja; de óvjuk magunkat minden politizálástól, beszéljünk velök más haszontalan tárgyról.
A lengyelek közül négyen jöttek öszve, rendelt időben Szőllősynél az osztrákokkal, magok személyére amnesztiát koldulók, hogy mi választ kaptak nem tudhattam meg.

Máj. 7-én
Berzenczeyt és Waagnert Szulejmán ezredes magához hívatja 's tudtokra adja, hogy még ők ketten internálva vannak. Waagner ezen kimondhatlanul örvendett, Berzenczey pedig bosszankodott azon, hogy őtet oly gyanús osztrák kémmel tették egy kategóriába.

Máj. 8-án
Reggel ismét azt izente Szulejmán ezredes Berzenczeynek, hogyha akar, szabadon mehet. Kossuthot pedig háta mögött azzal fenyegette, hogyha Töröknek, Fráternek 's Némethnek menhelyet ad, a hivatalosan megszabott öt számba beleveszi az orvost és tolmácsot is, vagy ha Kossuth a már kiválasztott ötöt akarja maga mellett megtartani; úgy az orvosnak 's tolmácsnak menni kell. A tolmácsnak meg is izente, hogy pakoljon 's az orvost is hívatta, hogy tudtára adja, ki midőn hozzá menve kérdé mért hívatta, azt a feleletet kapta, hogy a feje fáj 's üterét nézette vele.
Eljött az indulás ideje; szívszaggató búcsúzásoknak, maradók és menők közt véget vetett az első trombitaharsogás, melyre a podgyásszal terhelt lovak serege megindult, 's utána a másodikra a tőlünk elvált fogolytársaink mind lóháton, két hölgy szinte lovon 's egy hintóban. A diplomatice szabadon bocsátott magyar emigránsokat fegyveres katona korlát között kísérték a gömleki kikötő felé Ahmed bej, török huszárezredes parancsnoksága alatt. A három opponens436 itt maradt anélkül, hogy valaki csak figyelmeztette volna is az indulásra 's húzzák most is az ezelőtti havidíjt.
Mind privát levelek, buletinek,437 mind követségek 6 internáltat írtak, 's itt ezek mindjárt nyolcat, azután tizet csináltak. Szulejmán Kossuthnak azt mondá, hogy csak neki lehet kettőt maga mellett megtartani, 's a többi főnöknek egyet sem; 's látván Kossuth, hogy Batthyánynak kettőt, Perczel Mórnak is kettőt megenged maga mellé itt tartani: (sőt még Lülleynek is, kinek Szulejmán 2000 piasztert adott neje 's gyermekei kihozatására, megengedetett egyet gyermekei nevelőjének maga mellé venni, 's a pesti volt handlírozó438 zsidó elég szemtelen volt közülünk egy honvéd hadnagyot, Szathmári Károlyt erre fel is szólítni); ő is felszorította hétre, 's a három erőszakos ittmaradóval tízre az ő személyzetét.
Mint már máskor eleitől fogva mindég, úgy most is láttuk a török hivatalos diplomatikai eljárást. Ő a németet, mint alattvalóit bujtogató ellenét gyűlöli bensőleg, 's mégis vele cimborál, vele tanácskozik azon, miképp lehetne a szabadságot sanyargatni, megfojtani. A török köznép a maga természeti egyszerűségében becsületes ember - amennyire szent könyve engedi - de a hivatalnok, az utolsó hajdútól fel az első miniszterig csekély kivétellel, mind kincsvágyó, pénzzel vesztegethető, pénzért hazáját is eladó, alattomos, csalárd, hazug, nemzetiségről semmi fogalmuk, nép boldogítására semmi szándékuk. - Jaj annak, ki török tisztviselőtől szívességet, vagy igazságot várni büntettetett a kegyetlen sors által. Tartsd meg ezt emlékezetedben:"ügyedben kerüld a törököt!", 's szúrd bele úri imádságodba ezt: "ne vigy minket török törvényszék elibe, de szabadíts meg a török tisztviselőktől."

Kütahyában 1851. május 8-án még továbbra letartóztatott magyar emigráció névjegyzéke

rang vagy hivatal | Név | fő | nő | fő | gyermek | fő
i. ö. sz.
kormányzó Kossuth Lajos 1 Meszlényi Ter. 1 Ferenc 1
Vilma 1
személyzete Lajos 1
alezredes Asbóth Sándor 1
Asbóth szolg. Hochhettinger 1
Szegedi János 1
alezredes Ihász Dani 1
gyalog száz. Török Lajos 1
" " Frater Alajos 1
" " Weigli Vilmos 1
" főhadn. Grechenek György 1
huszár főhadn. Kalapsza János 1
tüzér hadn. László Károly 1
rang vagy hivatal Név fő nő fő gyermek fő
i. ö. sz.
gyalog. száz.
tolmács Cseh Imre 1
orvos Spacsek Lajos 1
gyalog száz. Németh József 1
Kossuthnál
szolga Grezsák József 1
főző Schwarz Károl 1
lovász Kovács Ferenc 1
Kossuthnál nevelő
nevelő Karády Ignác 1
szolga Szabó Péter 1
szolga Nagy János 1
kül.min. Batthyány Kázmér 1 Keglevics Aug. 1
Batthyány nevére maradtak
min. tan. Házmán Ferenc 1
szolgabír. Szerényi Antal 1
Batthyány cselédjei
huszár Haraszti Antal 1
belszolga Janda Ferencz 1
főlovász Sümek András 1
lovász Zábrák János 1
tábornok Perczel Mór 1 Sárközi Juli 1 Irma 1
Mór 1
szakácsné Görög Péterné 1
Ihász szolgája Szabó Péter 1
Perczel Mór nevére maradtak
rendőr oszt. főn. Lórody (Eischl) 1
ref. lelkész Ács Gida 1
ezredes Perczel Miklós 1 Latinovics Vil. 1
Közlöny szerk. Gyurman Adolf 1 Debreczeni Zsu.1 Etelka 1
kém, követ Lüllley Manó 1
Korm. bizt. Berzenczey László 1
tüz. őrnagy Waagner Gusztáv 1
Cseh szolg. Nagy János 1
közös manage-főző
Magyar Sándor 1
lengyelek
tábornok Wysocki József 1
dzsid.kapit. Lussakovszki József 1
" hadn. Kossák László 1

Ezeken kívül várandósága miatt itt maradt még Kovács őrnagyné férjével együtt. Nem különben Dinnyési nejével, gyermekivel, kormány fizetés nélkül, az emigrációrai mosásból él.

Jegyzet

372). Réamur-fok - a Celsius-skála 100 fokát 80 fokra osztó skála egy foka, R. A. F. Réamur XVIII. századi francia fizikus nevéről.
373). Bulharyn, Jerzy (1798-1885), a cári lengyel hadseregben főhadnagy, a lengyel szabadságharcban alezredes, majd Magyarországra emigrál. 1848. december
29-től a honvédsereg oldalán küzdő lengyel csapatok főparancsnoka. Emigrál, Kossuth Vidinben tábornokká lépteti elő, később Franciaországban él.
374). Fockner József (1800-1883), kilépett hadnagy, 1848 nyarától a Temes megyei nemzetőrség századosa, részt vesz a délvidéki harcokban. Emigrál, Kossuth Sumlán alezredessé lépteti elő. Az USA-ba emigrál, 1857-ben hazatér.
375). Lülley Emánuel (1807-1895), a szabadságharc alatt rendőri és kémszolgálatot teljesített a magyar kormánynak. Az amerikai polgárháborúban az északiak oldalán őrnagyi rangot ért el, később az amerikai igazságügyi minisztériumban is titkosszolgálati feladatokat lát el.
376). Dembinsky (Dembinski), Henryk (1791-1864), lengyel szabadságharcos, magyar honvéd altábornagy. Világos után Törökországba, majd Párizsba emigrál.
377). Kovács István (1817-1864), honvéd őrnagy, a Szeged környéki és bácskai harcokban vesz részt, megszervezi a torontáli önkéntesek zászlóalját. Emigrál, az amerikai polgárháborúban megsebesül, majd meghal.
378). Szabó Samu (1813-1890), eredetileg ügyvéd, majd Törökországba és az USA-ba emigrál. Kiegyezés után miniszteri osztálytanácsos.
379). Ő is áttért református hitre.
380). sörbet - jégbe hűtött sűrű gyümölcsszörp (arab-török)
381). pajazzó-polichinelle - bohóc (francia)
382). térmértan (görög)
383). perszvadeál - rábeszél (latin)
384). Szabó Sándor (?1830-1905), 1849-es honvéd, Törökországba, majd az USA-ba emigrál, 1855-től a texasi Houstonban élt, gyapottisztító üzeme volt.
385). inspekció - ügyeletes szolgálat, felügyelet, őrizet (latin)
386). Harczi Gábor (eredeti neve Némethy Gyula) - honvéd hadnagy. A szabadságharc előtt Nemzeti Színház karmestere volt. A szabadságharc veresége után Törökországba, majd az USÁ-ba emigrált.
387). Urquhart, David (1805-1877), 1847-52 között a brit parlament tagja, Kossuth híve, a lengyelek barátja.
388). Messingberd - angol gárdatiszt, a magyarok segítője, Thompsonnal együtt Szmirna közelében földet vásárol a magyar emigránsok letelepítésére.
389). Regaldi Giuseppe (1809-1883) - olasz költő, író.
390). Mazeppa - kozák atman a 17. sz.-ban, egy lengyel nemes tetten érte, hogy csalja a feleségével, lóra kötöztette meztelenül, a lovat szabadon eresztették, de Mazeppa megmenekült.
391). Haynau londoni megveretésére 1850. szept. 4-én került sor a Barclay and Perkins sörgyárban.
392). Izmir (Törökország)
393). díszmenetben felvonulni (német).
394). Gyújtásként kovakő szikrájával működő puska.
395). kapcáskodni - gáncsoskodni, kötözködni (nép)
396). bivalyt
397). katolikus egyházi szertartásnál a papnak segédkező, többnyire fiatalkorú személy (latin)
398). Szentgyörgyi József (1825-1897), Torda és Nagyenyed körül harcol, majd a Délvidéken, Komáromba menekül. Törökországba emigrál, hamarosan hazatér.
399). A görögök hűsége nem hűség (latin).
400). Komédiás értelemben használja a szerző.
401). Pontosan: "Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és adja ő életét vátságul sokakért." (Károlyi Gáspár)
402). intézmény (latin)
403). teokrácia - olyan uralmi rendszer, amelyben a legfőbb hatalom a papság v. az egyházi hatalommal is bíró király kezében van, az állami és vallási intézmények teljesen egymásba olvadnak (a.m. istenuralom).
404). A jómódú városi lakosság érdekeit képviselő, a vallási törvények formális megtartására szigorúan ügyelő vallási-politikai irányzat híve az ókori Júdeában (héber).
405). Nagy Konstantin (274?-337), római császár, beszüntette a keresztények üldözését, 313-ban kiadta a vallásszabadságot biztosító milánói edictumot, majd 325-ben megnyitotta a keresztények első egyetemes gyűlését, a niceai zsinatot.
406). Pontosan: "Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat."
407). Speroni Sperone (1500-1588) - olasz író, kritikus, esztéta.
408). Kheirón v. Khairón bölcs kentaur. Mellette valószínűleg Pholosz a haragos kentaur neve áll.
"Közbül, aki fejét mellére hajtja,
a nagy Chiron, Achilles nevelője;
hátul Pholus, haragját misem oltja.
S a vérpataknak még sok ezer őre
jár ott nyilazva, ha csak kibukkan
jobban, mint bűne engedné, belőle."
Dante: Isteni színjáték. Pokol XII. 70-75. (Babits Mihály)
409). Nyújtó Mátyás - huszár kapitány, Aradról Törökországba, majd USA-ba emigrál, New Yorkban szalont rendezett be.
410). Stein Miksa báró (1814-1886), 1848-49-ben honvéd ezredes, Világos után török szolgálatba lépett, felvett neve Ferhad pasa volt. Megmérgezték.
411). Fiala János (1822-1911), 1848 nyarától a temesvári nemzetőrség századosa, majd a délvidéki harcokban vesz részt, legmagasabb rangja honvéd őrnagy. Emigrál Törökországba majd az USA-ba, ahol az északiak oldalán harcol, ott is hal meg.
412). Ingenieur - mérnök (francia)
413). Fockner (Vogtner) József (1800-1883), honvéd őrnagy. 1849-ben a 2. honvédzászlóalj parancsnoka. Katonáival fedezte a Szerbiába menekülők útját. 1851 júliusában 70 emigráns társával Törökországból Londonba, majd New Yorkba hajózott, 1857-ben hazatér.
414). Vetter (von Doggenfeld) Antal (1803-1882), alezredes a cs. kir. 37. gyalogezredben, a szabadságharc során honvéd altábornagy, a főhadsereg, majd a déli hadsereg főparancsnoka, emigrál, az olaszországi, majd a poroszországi magyar légió szervezője.
415). rezignáció - belenyugvás, beletörődés, lemondás (latin)
416). Sztrokay Elek (1818-1847), császári-királyi huszár főhadnagy, a bécsi testőrségi könyvtár felügyelője, Itáliában hal meg. Munkája: Az erődítés tudománya. Buda, 1848.
417). Nyújtó Mátyás - volt Lehel huszárszázados, az aradi Fehér Kereszt fogadó tulajdonosa volt, emigrált az USA-ba, New Yorkban fogadót rendezett be.
418). értsd azt
419). négyoldalú, felfelé keskenyedő, piramis alakú csúcsban végződő magas emlékoszlop (görög)
420). Lemmi, Adriano - Mazzini híve, részt vett az 1848-49-es római forradalomban, bukása után visszatér Konstantinápolyba, ahol Mazzini megbízásait teljesíti.
421). Mazzini, Giuseppe (1805-1872), olasz szabadságharcos, forradalmár.
422). ornátus - díszruha (latin)
423). Rózsafi (Ruzicska) Mátyás (1828-1893), papi pályára készült, de a szabadságharc miatt abbahagyja, megalapítja a Komáromi Értesítőt. Járt Kossuthnál Törökországban diplomáciai küldetést teljesített, később Nyugat-Európában. Részt vett a Mack-féle fegyveres összeesküvésben, Londonban telepedett le, majd az USA-ba emigrált, az északiak oldalán részt vett a polgárháborúban, Washingtonban halt meg.
424). indigéna - kitüntetésképpen külön törvénnyel honosított idegen (latin)
425). Dömötör János (1803 - ?), honvédőrnagy, 1849-ben Törökországba, majd 1851-ben Amerikába emigrál, ahol Kossuth megbízottjaként működik, majd ott munkát vállal.
426). Perczel írja, hogy a bulletinben az állt, hogy a Porta elhatározta az internálás megszüntetését ( Perczel I.135.)
427). expektoráció - érzelmi kitörés, kifakadás T(latin)
428). A stambuli amerikai követ helyettesének, Mr. Brownak a levelével jöttek, amelyben közölte, hogy az amerikai kongresszus engedélyezte az emigránsok befogadását.
429). fregatt - gyors járatú, háromárbocos vitorlás hadihajó felderítő és megfigyelő szolgálatra
430). akkomodáció - alkalmazkodás (latin)
431). skandalum - botrány (latin)
432). Üsküdar (Törökország)
433). körözésre (latin)
434). remonstrál - tiltakozik, felszólal, fellebez (latin)
435). perszvadeál - rábeszél, rávesz, meggyőz vkit vmiről (latin)
436). ellenfél a vitában (latin)
437). bulletin - hivatalos jelentés (francia)
438). alkudozó (német, bizalmas)

V. Füzet
1851. május 9. - 1851. december 31.

Május 8. Kütahya
A Kütahya feletti hegyek kopasz csúcsáról is a hó ez napon tűnt el végképpen. A török őrök is ez napokon tevék le a bundákat, melyekbe mindeddig, még a tornácőrök is, éjjelenkint 7-11 fok R.[eaumur] melegben magokat burkolták.
Ez nap közlé velem kormányzó úr tudtával Ihász Dani alezredes úr egy nemzetünk életére ható titkot négyszemközt, mely ez: ápril 18-án Lépri által hozott levelek következtében neki (Kossuthnak) bármi módon, bármi áron szökni kell; mert mint Mazzini vele tudatja, az ő személye nélkül semmire sem mennek, 's hogy ezen szökésnek júliusig meg kell történnie. E célra már több idő óta lavíroz egy gőzösük Smirna és Gemlek közt. A határozandati időben Kütahyától Gemlekig álruhába öltözött hű, bátor vitézeik fogják kísérni. Tudatta pedig K. ezt velem azért, mert az én képemben szándéka a kaszárnyából estve kimenni Ihász úrral annak a szállására, mint ahhoz estélyre hívott vendég. Minthogy én így ahhoz több estve kimegyek anélkül, hogy katonát küldenének velem.
Hetek teltek, 's május 29-én egy olasz által hozott titkos levelekben Kossuth újra sürgettetik az elszökésre. Minden forradalom rendező főnökök, Mazzini, Gál Sándor[439] sat. erősen nyilatkoztatják, hogy ki jelen lesz, fegyveres népet százezreket 's pénzt 12 millió pengő kölcsönt kapnak, de nála nélkül semmire sem mehetnek, 's ha júliusig ő körükbe nem mehet, a forradalom jövő májusnál előbb ki nem törhet. Ezt közlötte velem Ihász alezredes úr által máj. 31-én négyszemközt, a tervvel együtt, hogy estve a kertjéből fog elszökni, hová estvefelé naponként járkálni szokott menni; de csak majd akkor, ha a most küldendő levelére válasz jön 's az estve ki lesz állítva. A terv akképp volt csinálva: Kossuth használatára a török kormány bérlett egy nagy gyümölcsös, lóhere és zöldségeskertet, melyet mi sétautak csinálása, rendezés, zöldség és virágnevelés által kellemes mulatóhellyé tettünk. Kossuthnak a kíséretéhez tartozók még a meleg napoknak is nagy részét itt szoktuk tölteni, az árnyékos sétautakon, vagy a mulatóházban (Lusthaus), melynek földszinti szobájában a friss, hegyekből föld alatt vezetett forrásvíz szüntelen csorgott, vagy a kugli-szín alatt olvasgatással, írással, 's idegen nyelvek tanulásával. (A kuglit a török kormány költségén csináltuk időtöltésül.) Itt említést érdemel az, hogy a törököknek nagy esztergályuk, azaz lábbal vagy más által hajtható nincs, hanem apró dolgok, p. o. pipaszár-szopóka esztergályozását is csak földön ülve teszik, keresztbe tett lábakkal, az esztergályozandó darabkát egy vonó-forma készséggel forgatják balkézzel, 's a jobbal a vésőt rátartják. Következésképpen a kuglinkhoz megkívántató bábok és golyót illetőleg meg voltunk akadva: mert azt egy török sem tudta csinálni. A kerékgyártóknak van ember által hajtott esztergályok, de az rendkívül goromba, e célra nem használható. A bajból Németh József fogolytársunk segített ki, ki ezermester volt. Ez esztergázta mind a bábokat, mind a golyót, egy kerékgyártóműhelyben. - Most a fő dologra. Kossuth rendesen mindennap lejött családjával, az inspekciós tiszttel (közülünk) kísértetve, az őrizetére rendelt török hadnagy, őrmester, tizedes és egy közember által kardosan (mert huszárok voltak). Itt szokott ő teste 's elméje megújításául sétálni, 's az őt körülvevő kíséretéhez tartozókat épületes beszélgetésével; 's jó anekdotákkal mulattatni, 's a kaszárnyába visszamenni csak naplemenet után szokott rendesen, néha setétessel. Ezen körülmények következtében, 's annak, hogy én mind termetre, mind arcra nézve igen hasonlón néztem ki Kossuthoz, azon tervet csináltuk ki Kossuthtal, hogy rendes szokás szerint ő családjával le fog menni a kertbe, 's ott járkálni, velünk társalogni setétesig. Ekkor énvelem a kert hátulsó részében ruhát fog cserélni, én az ő köpenyét 's kalapját véve fel, nejét karomra veszem, 's társaink és a török őrök kíséretében hazafelé ballagunk. A kaszárnya kapunál álló két őr között különös vigyázattal vonulva be 's fel az emeletre, Kossuth szobáiba. Kossuth pedig Ihásszal a szomszéd kertbe átugranak, hol a nagy gazban a bodzabokrok közé elrejtendett török ruhákat magukra veszik 's a hátulsó utcákon a városból kilopóznak, 's a városon kívül rejtekben rájok váró, színes török ruhákba öltözött olaszokból 's magyarokból álló kíséret veszi oltalma alá, 's a lehető legsebesebben haladnak lóháton a kitűzött kikötőbe, hol a gőzös fog rá várni. De hála Istennek, 's a magát értünk közbevetett amerikai népnek, ő rendes úton is szabaddá lett velünk együtt. (Ez évekkel későbbi jegyzet, mint a ''Napló'' írva)

Máj. 14-19, Kütahya
Május 8-án elvitt menekvő társainknak Szulejmán török parancsnok azt ígérte, hogy Brussán vitetvén keresztül, az ott rájok váró Ali pasa külügyminiszter által útlevéllel 's útiköltséggel láttatnak el, 's mehetnek oda, hova akarnak, vagy maradhatnak Törökhonban, ahol akarnak (Kütahyát kivéve), még Stambulban is; 's hogy ezt annál inkább elhiggyék, azt a hamis hírt terjesztette, hogy előre a számokra Brussára már 100 000 piaszter utalványoztatott is.
Őket azonban Brussa alatt el, egyenesen a gemleki kikötőbe vitték, 's ott mindjárt az ott horgonyzó török gőzösre akarta Ahmed bej török huszárezredes, 's escort [440]parancsnok pakoltatni, 's nem levén ott se miniszter se semmi török biztos, útlevél és pénz nélkül elszállítni. - De nem ez volt az, mi őket megdöbbentette, hanem az, hogy Kütahyán az mondatott nekik, hogy Gemleken amerikai gőzös várakozik rájok, 's ők ahelyett török gőzöst találtak, mely hogy hova szállítandja, nem tudták. Ezért mind a magyarok, mind a lengyelek tömegesen ellent álltak, azt mondván, hogy: míg őket arról nem biztosítják, hogy Angliába vagy Amerikába fognak szállíttatni, hajóra nem szállnak. E tárgyban futár küldetett mind Istambulba, mind a Brussán lakó pasához, kinek írásban adott jótállására (útlevél és pénz nélkül) felmentek a magyarok a török gőzösre, s azon magyar menekvőkkel együtt, kiket a török policia Stambulban szállásaikon 's utcán öszvefogatott május 14-én éjjel, 's mint foglyokat a gemleki kikötőbe szállíttatott, elvitorláztak, Isten tudja hova, május 19-én. A lengyelek parton maradtak 's útlevelet és pénzt követeltek.
A stambuli török policia által öszvefogottakra nézve említést érdemel azon alattomos, gaz eljárása a török kormánynak. Azt kívánta tőlök, hogy elösmerő levelet adjanak magokról, hogy Stambulból önként mennek el, mit ők megtagadtak: továbbá nem akarván a kormány a világgal láttatni, hogy ő a padisa vendégeit fegyveres erővel hurcolja hajóra: policáj katonáit különféle civil álruhába öltöztette 's általok távolról szemmel tartva kísértette hajóra a vendégül fogadott 's kétszeresen száműzött hontalan magyarokat.

Máj. 14. - Jún. 9.
Június 9-én
Pünkösd második napján tarttatott a katonaság mustrája a kaszárnya előtti téren. Az egész szertartás azon módon ment, mint a múlt évben (lásd előbb, IV. füzet, 10k lap) Elbocsáttatott 44 huszár és 39 gyalog, de ezek közül egy tizedes még öt évig viszszamaradt 's a hely színén őrmesterré neveztetett. A huszárok is gyalog voltak, a helyszűke miatt, 's nem maneuvriroztak.[441 3
A gyalogok maneuvrirozására megjegyzendő: hogy a fegyverfogtákban a legpontosabbak, hanem a mozgási gyakorlatokban annyira ostobák, hogy még az őrmestereket is mint a fabábokat rángatni kell ide-oda. Öltözetbeli tisztaságra, csinosságra semmit sem adnak. A tisztek közül ki kék, ki fekete, ki egy, ki két sor gombos rockban, ki fekete sinoros 's gombos attilában, ki sárga gombos bekecsben, nyári fehér nadrágban (pantalon), papucsban, a vitézek többnyire nyakravaló 's harisnya nélkül; ha kopasz nyaka meztelen, lába kivirít, ha csizmája fénymázt soha sem lát is, ha gombja hiányzik, ha ruhája feslett, rongyos 'sat. semmit sem tesz, ruhájokat kefélni soha sem szokás.
Ezen ünnepélyre előtte való nap Szulejmán ezredes Kossuthot is meghívta a legalázatosabb bókolások 's kézcsókolások közt; de Kossuth szemére hányván az azelőtt egy hónappali expedíciónál tanúsított gazságát kinyilatkoztatta neki: hogy ő a katonaságot, melynek nevében őt hívta, nagyon becsüli, de ő Szulejmánnal egy társaságba nem megy, hogy ott vele kávézva, pipázva Szulejmán a világnak azt mondhassa, hogy vele a legjobb barátságban, a legszebb egyetértésben él. Szulejmán nagy orral elment 's a többi magyarokat (Kossuth személyzetén kívül) 's lengyeleket személyesen meglátogatván, meghívta, 's mindent elkövetett, hogy az ünnepélyre őket megnyerje. Célját érte. Mert - Berzenczeyt, Waagnert kivéve - a többiek, Batthyánytól le az alsóig, minden férfi, minden nő gyermekeivel együtt, meggondolatlanságból és Kossuth elleni demonstrációul-e vagy kíváncsiságból, a gyakran rá-rázúduló eső dacára is megjelentek.

Jún. 9-17.
Június 15-én jött ide Stambulból, vagyis inkább Párisból az ottani oláh komité küldöttje, Kossuth nézetét kérve Oláhországra nézve, küldőinek azt megviendő. Mit ő meg is kapott.
A június 17-én Szulejmán által Kossuth 's kísérete elleni demonstrációul adott majálisba, mint általa meghívottak, kimenni elég meggondolatlanok voltak. Azon embernek, ki mindnyájunkat ámít csak, ki szegény bújdosó honfitársainkat azelőtt egy hónappal a legrútabbul megcsalta, 's mindnyájunkat úgy fog megcsalni, - azon embernek, kit mind Batthyány, mind a Perczelek gazembernek tartottak és neveztek eleitől fogva, 's barátságát megvetették, - azon embernek, ki most nyilván osztrák érdekben dolgozó bérlett agens[442] és így ellenségünk, kezet nyújtani, asztalához ülni, 's minket Kossuth-környezőket "leibgarde"-nak[443] nevezni csúfolkodva, (mit mi nem szégyenlünk, sőt rá a világ előtt büszkék vagyunk, 's hálát adunk Istenünknek, hogy azok lehetünk) több, mint meggondolatlanság, több, mint gyengeség, ez nekik felrovandó honfiúi bűn. Ha ellenség és azáltal megbántott honfi közt kell választani, bárha ezzel viszonyunk nem a legjobb, félretéve az irigységet, gyűlölséget, magánérdeket, a honfival kell kezet fogni amannak megalázására. Különben tudjuk azt: hiába irigyelte a béka a tündöklő szentjánosbogár fényét! Hiába igyekezte azt behomályosítni! Isten, bocsásd meg nekik, 'sat.

Jún. 19-én
Délután a kertbe Kossuth elibe vezettetett két cserkesz, kik Kütahyától keletnek 18 órányira laknak egy török császári pusztán, Csifteler csifliken (csiflik:török szó=puszta), mintegy 30 család 20 év óta, hova menekültek ők, midőn lakóhelyüket (Chabákthali) a muszka elfoglalta, 's a lakosokat fogságba hurcolta. Az egyiknek neve Mehemed, a másiké Mahmud Mürze. Amaz szőke, ritka szakállú 's bajuszú, emez barna, tömött kis bajuszú, szakállát borotválta, mindegyik 30 év körül. Mohamed vallásúak. Kütahyába jövetelök oka az: pusztájokon egyet közülök a török rablók lenyakaztak, de közülük két elfogottat Kütahyába hoztak, egyszersmind panaszukat az itteni főtisztviselőnek, mint akinek hatósága alá tartoznak, beadandók. Kossuth őket felkelve, velök kezet fogva fogadta, leültette, min ők nagy zavarba jöttek, 's az egyik leült ugyan a neki mutatott padra, de a másikat rá nem lehetett bírni, hogy a padra üljön, 's csak további nagy unszolásra ült le a pad megetti gyepre, de onnan is nemsokára felkelt, mondván: "bocsássatok meg, nem ülök, szégyen ily nagy ember előtt ülnöm". Kávéval, pipával kínáltattak, a kávét erőltetve elfogadták, 's Kossuthtól oldalt fordulva megitták, de a pipát csak az első fogadta el, 's annak a szájában is - a nagy reverencia[444] miatt nem mervén szívni - kialudt. Öltözete az elsőnek, már törökkel kevert; fez turbánnal, nyakkendő nincs, nyakat szorító, kétujjnyi gallérú, végig egysorgombos, vörös mellény, e fölött egy nyílt elejű, hosszú ujjú, félszárig leérő, bő ujjú, csíkos, pamutszövetből készült kabát, mely alól nem látszik a bő, térdig érő gatya, mely térdnél a bokáig érő lábszárharisnyába van szorítva, lábán törökös belső fekete topán, külső papucsban. Felső öltönye cserkesz[445] szabású, derékig testhez álló (szőrszövet, drapp színű), 's deréknél kevés ránccal, alá kibővül, félszárig ér, ujjai kézfejig érők, bővek, (mint a mi zekéinké). Sinórral csak a széle van szegve, se gomb, se kapocs nincs rajta, derékon egymásra hajtva a széle (a mellen nyitva maradva), vékony kendővel átköttetik, melybe van szúrva a farán egy ezüstös, csinos kovás pisztoly. A mellén mindkétfelől a felső ruhájára varrt tokocskákba szurkálva van mintegy 20-24 csontpatron, a derekára csatolt szíjról lóg a hasán egy 8-10 hüvelyk hosszú 's 2-2 1/2 hüvelyk széles, hegyesen végződő kétélű gyilok. A második öltözete eredetibb: fövege szőrszövetből cukorsüveg alakú, hegyes, 4-5 hüvelyk széles, fekete prémmel. Felső ruhája szinte olyan, mint a másiké, mellén szinte sok töltésekkel ellátva. Ezen ruha alatt csak ing és pantalonforma bőségű, bokáig érő gatya van. Mezítlábra török papucs. A derekát szorító szíjról lóg egy kevéssé görbe, kis markolatú, (kereszt nélkül), 2 láb forma hosszú damaszk kard, bőrhüvelyben, veres kordován[446] tokban, egy arannyal cifrázott csövű 's szerszámú kovás pisztoly, és egy billentyűvel záródó, lőporos lapos szaru. Vállán vastag abaposztó tokban szíjról lógott puskája, agyával előre, mit - midőn Kossuth őt annak mutatására kérte - a tokból kikapni, felhúzni, 's már célozni egy pillanat műve volt. Lőporuk a legfinomabb angol, fényes, apró por. - Beszélgetésünkből nevezetes volt ez. Mint mondák, ők a mi láthatásunkon szerfelett örülnek, mert mi rokonok vagyunk, egy ellenségünk 's mind menekültek vagyunk; 's az öregektől hallják, 's könyvekből tudják, hogy a magyarok az ő vidékjökről szakadtak Magyarországba; hallották vitéz tetteinket, hogy 300 000 németet, 's 300 000 muszkát?! háromszor kergettünk ki országunkból; de, hogy harc fiai vagyunk, észrevették ők abból is, hogy mióta Kütahyán vannak, azt se kérdezte senki más tőlök, hogy bot van-e, vagy puska abban a tokban? Csak mi magyarok néztük mindjárt a fegyvereiket. Kérdeztetvén, nem adná-e el puskáját, mondá: uram, a pénznek nálunk semmi becse, a mi kincsünk a fegyver. Egy fegyverért leányunkat odaadjuk. Kérdeztetvén, hogy lőszert honnan kapnak: mondá, hogy a lőszer útja hozzájok a muszka által elvágatott, magok, asszonyaik 's gyermekeik öntik a golyót 's csinálják a lőport. Ezelőtt pedig leányokért kapták a töröktől. Látni lehetett arcukon a lelkesedést, keblükön a dagadást, midőn Kossuthnak azon mondatát tolmácsolák nekik, "hogy ha mi ismét elkezdjük a csatát egyfelől, az ő híradására keljenek fel, 's csapjanak a muszkára másfelől." Távozásukkor nem bírták örömüket nyilvánítni azon, hogy
Kossuth, az a nagy ember velök kezet fogott, őket maga mellé ültette, kávéval 's pipával kínálta 's velök beszélgetett. Mondák, hogy mihelyt pusztájokra érnek, megizenik haza, hogy ne féljenek semmit, mert a magyar nekik barátjok. Mondák, sajnálkozva, bár közelebb volnánk hozzájok, hogy ide a kertbe hoznának nekünk tejet, vajat, túrót, bárányt, mert mint mondák, ők jól élnek, búzájok, marhájok bőven van, vizök jó. Óhajták, hogy vajha egyszer meglátogatnók őket, hogy mutatnák harci gyakorlataikat. Érzékeny búcsú 's kézszorítások után távoztak, emlékül hagyva nálunk pogácsáikból, mely két galambtojásnyi nagyságú, fehér tésztából, vajjal csinált könnyű sütemény; mint mondák, ebből egy ember lovára pakolva egy hónapra valót visz, egy embernek naponta 3-4 elég 's erőt ad, a víz rá jól esik.

Június 21-én
Ment vissza Stambulba azon olasz szobrász, Lemmi küldöttje, kinél láttuk a legremekebb féldombor képfaragványokat csigahajból (kameo[447]), 's a legfinomabb mozaikműveket, 's ki Kossuth arcképét is kezdte faragni, de itt be nem végezhette. (Idejött június 15-én.)

Jún. 21-én
Voltunk szemtanúi egy török modorú vallatásnak. A tett ez: Lussakowsky menekült lengyel bajtársunk szobájából (a kaszárnyában), midőn ő hon nem volt egész nap, 300 piaszter elveszett. A háziszolgájok mindjárt befogattatott, (mint a magyar, mint a lengyel emigránsok mellett a török kormány által havonként 60 piaszterével fizetett helybeli örmény szolgák - ájvázok - vannak a szobákban 's városon) 's ennek a vallomása következtében, hogy aznap azon szobában megfordult a szomszéd szoba szolgája is, az is bezárattatott, 's vallatása a kaszárnya előtti téren az egész világ láttára eképpen ment. Szulejmán török ezredes és internáció parancsnoka egy ingre vetkezve egy bikacsök forma vastag szíjkorbácsot véve kezébe maga elibe állíttatta a gyanúsítottat, 's 150 korbácsütésseli fenyegetés mellett felszólítá őt a lopás kivallására. De ez nem vallván, az odarendelt katonatiszttel nyakon ragadtatta 's szíját a hóna alá szorítva hátát kidüllesztette 's az ezredes úr hajdúként, káromkodás közt (gyaur, köpek=hitetlen, kutya névvel illetve) nekihuzalkodva egész erejéből vágta a hátát. Minden öt után a vallatás, 's ezután, minthogy nem vallhatta magára azt, amit talán nem is tett, újra a verés ismételtetett, figyelmeztetvén minden öt után, hogy még mennyi van hátra, 's hogy agyonveri, ha ki nem vallja. Harmincig vágta 's ekkor, azért-e, hogy valamit vallott, vagy azért, mert a császári ezredes úr kifáradt, de nem hiszem, hogy irgalomból, felbocsáttatott, 's elvittetett. Későbben a vallatott ártatlantól hallánk, hogy Szulejmán a 30 korbács után azt mondá, "látom, ártatlan vagy, menj szabadon", 's vigasztalásul tőle 60 piasztert kapott, 's előbbi szolgálatába visszaállíttatott. Ugyanezen ezredes volt az, ki Kütahyába jöttünkkor az úton egy koleszit (százados) közemberekkel lefogatva korbácsolt meg maga. Mit az a jó fiú a verőtől másnap kapott 500 piaszterért a hátára hagyott száradni. Hogy itt stabalis[448] tiszt a főtisztet megveri, mint neki tetszik, 's hogy egy pasa (generalis) a törzstisztet szobájában az ajtót rázárva elpatingolja, mint neki tetszik, nem újság.

Június 22-én
Érkezett Stambul felől egy amerikai festő, Walter Gould egy inassal (Makk,[449] magyar forradalmi tüzérezredessel, ki most is Kossuth hívására az osztrák börtönből szökött ki, 's jött ide. Szerepét a legpompásabban vitte.)

Június 28-án
Magyarországba fontos megbízásokkal visszaküldetett.

Június 30-án
Kormányzó úr Berzenczey által minket, őt környezőket összehívatván, ugyanaz által tudatá velünk, hogy: f. hó 28-án Házmán és Lórody hozzá felmentek, nagy bókolások közt, mint Magyarország kormányzójához, elpanaszolván neki, hogy ők tegnap estve kaptak levelet Koszta Mártontól,[450] melyben Koszta tudatja velök, hogy őket kettőjöket az Angliába menő magyarok kütahyai osztrák kémeknek tartják, 's hogy ezt itt Berzenczey is tudja; hanem mentsék ki magokat Kossuthnál. Megjegyzendő, hogy ők előbb Perczelhez 's Batthyányhoz futottak el panaszkodni, 's azokat részvétre 's illetőleg pártfogásra gerjeszteni: azután mentek Kossuthhoz. Aminthogy Perczel Miklós fel is akart lépni mellettök, mert elmenvén ő Berzenczeyhez, számon kérte tőle, hogy mit tud azokra, 's miért vádolja őket? Mire ő kezébe adta Perczelnek a 25-én Katona Miklós ezredestől kapott levelét, ez elolvasván elálmélkodott a két hundszfut gazságán 's továbbá nem pártolón őket, távozott. Ők mentették, 's kívánták Berzenczeyt 's Ácsot velök szembesíttetni, mint akikről Koszta azt mondja, hogy őket spionoknak tartják. Ott várták ők gőgösen, daccal Berz.-t 's Á.-t, azt híve, hogy azok, kik ellenök tanúkul állhattak volna fel, elmentek már 's az ittenieknek erre nézve semmi adatjok nem lehet. De mennyire elsápadtak, midőn Berzenczey előveszi a Katona Miklós ezredestől aznap kapott levelet, kezökbe adja, 's abból fennhangon olvassák: hogy Szőllősy (eddig itt köztünk volt osztrák spion), szolgáját, Bilkai Józsefet a hajón hagyva, Máltán elmaradt Piemontba szóló osztrák paranccsal, mit Kütahyán kapott, a szegény, megcsalt, hű szolga most nem félve fenyegetésektől, volt urának ezeket mondá:
- Eddig nem szólhattam, mert Szőllősy azt mondá" Józsi, légy hozzám hű, senkivel se társalogj, hogy kik járnak hozzám, 's itt mi történik, egy léleknek se szólj; ha ezt megtartod, fél év alatt hazateszlek, besorozástól mentesen, ha pedig valamit kikottyantasz, meghaltál, mert tudd meg, hogy könnyű ám nekem itt, Törökországban valakit láb alól eltenni". A szegény fiú részint remény, részint félelem miatt hallgatott. De most azon gazembertől megcsalatva, kijátszva, elveszíttetve, 's most szabadon kimondja, hogy a Kütahyában maradt magyarok közt két osztrák spion van u.m. Házmán Ferenc és Lórody Ede (Lórodynak igaz neve Eischl Ede), Házmán már múlt októbertől fogva járt gyakran Szőllősyhez. Ez sokat írt, sok írást vitt el innen 's hozott ide, mit, az ajtót ilyenkor bezárva, kettőjök közt felolvastak, azt hallotta, hogy németül volt. Lórodynak Szőllősy parancsolt, 's mint alárendeltet küldözte ide-oda. Kütahyába a posta nem szombaton, hanem pénteken éjjel érkezik, a leveleket ekkor mindég Szőllősyhez vitték, ő sorba felbontotta 's elolvasta, 's újra leragasztotta, (mit ő a hajón maga is megvallott) 's hogy ezen mesterséget most Házmán és Lórody viszik, mint általa betanított utódok. Vallá, hogy midőn májusban az osztrák agensek itt voltak, minden éjjel Szőllősyhez jöttek, hol megjelent Házmán és Lórody is. Elmenetel reggelén, együtt volt az osztrák agens, Házmán, Lórody és Szőllősy, neki ki kellett pakolni, mert a Szőllősy holmija közül ki kellett venni egy csomó írást, mit Szőllősy Házmánnak adott át; ő kiment 's hallott sok pénzcsörgést, de hogy kinek adták 's mennyit, nem tudja. Vallá, hogy Házmán 's Lórody fizetést fognak húzni az osztráktól, 's ezen pénzt Kovács István őrnagynétól, az osztrák kurvától veszik által. Vallá továbbá, hogy a hajón közöttök is van osztrák spion, 's az Koszta Márton, ki a hajón Szőllősyvel valóban intim barátságban élt, 's szobája honfitársaink által felkutattatván valóban a Szőllősy által nekiajándékozott, annak fölösleges ruhadarabokra akadtak. Ezen adatoknak szemök elibe terjesztése, 's más valószínű gyanúk előadása után ők magokat igazolni nem tudták, de ártatlanságukat állíták, 's azt mondák, hogy ők most a világot fogják felszólítni, hogy mondják ki, ha valami legkisebbet rájok tudnak, 's ha csak egy is bebizonyít valamit rájok, ők magok magokat fogják gazembereknek nyilvánítni. Kossuth a magok igazolhatására időt engedvén nekik elítéltetésöket felfüggesztette, 's a dolgok ezen állását magunk mihez tarthatása végett tudatta.

Júl. 4-én
Az Amerikai Egyesült Statusok Függetlenségök Nyilatkozatjának 75. évnapját ünnepeltük a Kossuth kertjében. Jelen volt az amerikai festőn kívül Wisoczkival még két lengyel, Lussakowsky és Kossák, Szpaczek (orvos), Kossuth személyzete, 's vacsora előtt ő maga is családjával. Vacsora alatt toastokat[451] ittunk a magyar, lengyel és általános szabadságért, Kossuthért, az amerikaiakért 'sat. Vacsora után egyszerre előtüntetett egy rögtönzött illuminatio[452], melyen az Amerikai Szabad Statusok lobogóját (veres és fehér csíkú - 7 veres, 6 fehér - falú hosszú négyszög, felső sarkábani sötétkéken 30 fehér csillag), 's angolul e szavakat ''Be wellcome dear traveller''=''Isten hozott, vagy üdvöz légy kedves utazó''; megpillantván könnybe borult szemekkel, elérzékenyülve szorítá sorba kezünket, mondván, hogy 3 hét múlva ezt tudni fogják Amerikában. Nemzeti dalainkat szívesen hallgatta, 's Asbóth alezredes úr magyar szolgájának, a 13 éves Hochhettlinger Simon ügyes török táncát mosolyogva szemlélte.

Júl. 13-án
Kossuth minden kaszárnyában lakó magyarokat (Házmánt 's Lórodyt sem véve ki) öszvehívatott és előadá, hogy a májusi expedíció óta több levelet váltott egyik 's másik stambuli követséggel, de különösen az amerikaival, ki úgy látszik, hisz a török kormány szavának, 's megelégszik a Porta azon válaszával, hogy szept. elsőjén mindnyájonkat szabadon bocsát, 's akik Amerikába szándékoznak, azokat el is vitetheti. De kormányzó úr figyelmezteté őt, hogy a májusi expedíció mintegy az amerikai követség híre, tudta nélkül történvén, ezáltal az Egyesült Statusokat megsértetteknek, 's ezért a Portát kérdőre vonandónak tartja. Az amerikai követ, mielőtt e lépést megtette volna, minthogy
a májusi expedíció előtt ugyanazon alkalommal, mellyel ő, a Földközi-tenger hadparancsnok, Marsh úr is kapott őáltala egy bepecsételt levelet kormányától, 's minthogy nem tudja, nincs-e abban valami oly rendelet, melyről ő nem tud semmit, p.o., hogy májusban az ő rendeltetése a kütahyaiak irányába megszűnt: előbb azt erről megkérdezte. Ki válaszolván neki, hogy nemhogy megszűnt volna e célra rendeltetése, sőt kormánya utasítása szerint a stambuli követ intésére a Mississippi gőzös fregát készen áll: Resid pasával beszélt, 's előadván, hogy a májusi eljárással statusát megsértettnek tekinti, 's hogy ő most írásban követeli a Portának azon határozatát, hogy szeptember elsőjén minden Kütahyán letartóztatottakat kivétel nélkül szabadon bocsát. Mire Resid azt válaszolá, hogy ez a külügyminiszter körébe vágván, a dolgot vele tüstént közleni fogja. Mire a követ úr Resid pasának határnapul júli. 25-ét tűzte ki, kinyilatkoztatván, hogy ha ekkor ő írásbeli reversaliót[453] nem kap a Portától, ő mindezeket a statusa megbántatásának tekinti és aszerint fog intézkedni. Midőn a követ úr ezeket tudatja, egyszersmind felkéri kormányzó urat: adjon ő és az egész kütahyai emigráció egy nyilatkozványt arról, hogy ő és ők óhajtanak Amerikába menni, mi szükséges neki azért, hogy ha fellépésekor azt találnák neki mondani, hogy ő sürgeti a kütahyai emigránsok Amerikába szállíthatását, pedig talán nem is tudja, hogy azok akarnak-e odamenni vagy sem, hogy ezen esetben legyen magát mivel igazolni, másodszor kéri ezt azért, hogy minket hadigőzös fogván szállítni, a hadigőzösön pedig utasok számára annyira nem lévén hely, hogy most az admiralisnak is a Mississippi fedelén kellett szobát építni; hogy a hadigőzösön számunkra elegendő 's lehető kényelmes helyet készíttethessen. Monda kormányzó úr, hogy ő magát semmire se szóval, se írásban lekötelezni nem akarja. Nem akarja azt, hogy ezt téve, majd útközben szabadságunk ügye fordulata azt kívánván, hogy ez vagy amaz európai kikötőbe kikössön, adott szavánál fogva azt ne tehesse. Mondá, hogy tettek már neki oly ajánlatot, hogy adja szavát arra, hogy minden idő előtti elmeneteli szándékkal Kütahyából felhagy 's minden bosszantó őrzések megszűnnek. De ő azt felelte: '"börtöne ajtaját, ha bírja kitöri, de a becsületszavát meg nem törhetné". Ő ez első ok szerint ezt feleslegesnek is tartja, hanem a másodikra szükségesnek, hogy tudják az illetők a számot, amelyre kell helyet készítni. Ennél fogva ő a maga részéről úgy fog nyilatkozni, hogy ő a török birodalomból elmenni 's az Amerikai Szabad Statusok lobogója pártfogása alá juthatni minél előbb szerfelett óhajt. Akiknek az ő véleményétől eltérő valami észrevételök vagy személyöket érdeklő kivételök van, azok jelentsék nála magokat - a hallgatókat az ő véleményéhez tartozóknak számítja -. Mondá, hogy Batthyányval is közlötte ő ezeket, ki úgy látszik vagyona tekintetéből valahol csak közelebb Magyarhonhoz, Európában akarná magát meghúzni, 's ő maga fog nyilatkozni. Megkérte kormányzó úr Házmán 's Berzenczey urakat, hogy mennének el Perczelékhez 's közölvén vele a hallottakat, kérdezzék meg tőlök, hogy magok fognak-e felelni a követségnek, vagy megengednek helyettök felelni őtet?
Végre mondá kormányzó úr: ezen mostani együttlétünket használja annak velünk tudatására is. A minap Házmán és Lórody urak vádoltattak, hogy ők, mint osztrák ügynökök, mint Szőllösy szerepe vívők, mint osztrák spionok 's hazánk ellenségei vannak közöttünk. A becsület iránti tiszteletből tartozik ő kinyilatkoztatni, hogy azóta ő oly dolognak jött közvetlen bizonyos tudomására, melyet még titok lepel alatt kell tartani, mely őt tökéletesen meggyőzi arról, hogy ezen emberek osztrák kémek nem lehetnek 's hogy ő hiszi, hogy ezen ő nyilatkozata elég lesz azon baráti egyetértés helyreállítására, mely egy darab idő óta gyűlöltséggé változott irányokban.

Júl. 25-én
Walter Gould (olv. Valter Gád) amerikai festő Virginiából Berzenczey szobájában közszemlére kitette az itt általa készített arcképeket.
1. Kossuth L. - életnagyságú mellkép kardkötésig fekete acélsinórzatú attilában, ezüstrojtos magyar nyakkendővel, veres bársonymentével a vállán. A kép tökéletes hív, méltóságteljes, vidám, remény derített arcot mutat. Az ember, a kép nézésén elmerülve, azt szinte mosolyogni, szinte szólani látja.
2. Batthyány Kázmér. Miniatúra kép kardkötésig. Öltönye ólomgombos, sötétkék magyar parasztujjas (mint a forradalomban a Hunyadi huszároké volt) kihajló veres elővel, vállán világosabb kék (búzavirág szín) mente: - A kép tökéletes hív és a munka szinte finom.
[3.]. Perczel Mór. Szinte miniatúra derékig, (Batthyányénál valamivel kisebb). Öltözete egyszerű Zrínyi zászlóalji sötétkék attila vörös gallérral 's azon elől két-két arany tsíkkal. - A kép hív és finom mű.
[4.] Wysoczki József: Életnagyságú mellkép. Öltönye lengyel légiói tábornoki egyenruha, sötétkék kettős elejű rock, fehér lapos gombokkal 's ezüst épolet-vel.[454] A kép tökéletes hív és finom mű.
5. Szulejmán bej török parancsnok miniatúra képe féltesttel. Egyenruhájában: sötétkék attila még sötétebb sinórzattal. A kép tökéletes hív.
6. Egy félben maradt mű, melyen 26''[455] széles és 32'' 9''' magos vászon a következő személyek valának tussal vázolva, de nagyobb része máris híven találva névsz.(lásd ábra) 1=Ihász, 2=Berzenczey, 3=Asbóth, 4=Németh, 5=Waigli, 6=Grechenek, 7=Kalapsza, 8=Szpacsek, 9=Cseh (a törökök előtt Ahmed névvel), 10=Ács, 11=Fráter, 12=Török, 13=Waagner, 14=László.
Ezen képet ezen itt nevezett 14 személy rendelte készíttetni, mint jelenleg a Kossuth környezetét (középen benne lévén Kossuth képe is) oly szándokkal, hogy ezen olajművet Lajos napján fogjuk Kossuthnak kütahyai emlékül adni, 's később majd az ő megegyezésével kőre nyomatni, hogy azt, mint fogsági édes-keserű emléket láthassuk majd a boldog hazában csendes falaink között vén napjainkban. Egyezségünk a festővel volt, hogy ő olajjal a képet nekünk tökéletesen elkészíti 2500 piaszterért (250 pft) azért pedig ily drágán, mert a képpel együtt a lythographiroztatási jogot is átadja. Ezzel Kossuthot mi meg akarván lepni, tőle erre nézve tanácsot nem kértünk, vele nem tudattuk, de tudtára esett 's előbb létesítése ellen kifogásul csak mostani körülményeinkben, szegénységünkben ennyi pénz kiadását veté ellen, mondván, hogy Londonban is fogunk akadni oly szíves festőre, ki az emigráció iránti részvétből ingyen le fog bennünket festeni 's akkor kinyomatásából szép összeget nyerhetünk. - Mi hallgattunk 's minthogy kéz alatt megtudtuk korm. úrnak oly forma nyilatkozatát, hogy némely hű emberei onnan kimaradtak, mint a többek közt Bíró Ede, Meyerhoffer és Karády (a nevelője) felment Ihász alezr. 's nevünkben kinyilatkoztatta, hogy nézetünk szerint ez politikai 's nem családi kép lévén Karádynak benne helyét nem láttuk, de ha ő kívánja nézetünket akaratjának alárendelve, azt is beleszúrjuk (a másik kettő itt már nem lévén nem rajzolhatók le). Erre ő tűzbe jőve mondá, én nem akarom, hogy az a kép világ elibe menjen, de ha az urak szavamra nem hallgatnak, tessék. Ezen tiltakozására a festő azt mondván, hogy ő a képet nekünk hagyja itt (700 piaszterért), azok kik még nem ültek neki, le hagyták magokat vétetni; de ekkor már ő azt mondá, hogy a képet elviszi 's hogy kinyomatja. Ez ellen előtte tiltakoztunk 's mondánk vagy a képet hagyja itt nálunk pénzért, vagy elvihetésére Kossuthtól nyerjen engedelmet. Erre ő felment Kossuthhoz Berzenczeyvel 's Kossuthtól válaszul ezt kapák: "Minthogy a képen oly személyek is vannak kiknek hűségéről nincs meggyőződve, kiadatásukat meg nem engedheti" 's az amerikai szavát adá, hogy ki nem adja Kossuth megegyezése nélkül, itt ugyan, mint kezdett művet nem hagyja, hanem elvívén magával kidolgozza 's emlékül tartja. A kifogásos egyének köztünk kik légyenek bizonyosan nem tudjuk. Egynek gyanítjuk Berzenczeyt, ki május 8. előtt Kossuthnak nem barátjának lenni mutatkozék, másiknak Csehet, kiről maga Kossuth nyilatkozott, úgy hogy ez nem magyar, hanem török agens, mert az igaz, hogy a törökökhöz Kütahyán mindig jobban szított 's hol a törökkel - bár igaz okból - öszveütközésbe jött az emigráció, ő mindig a töröknek fogta pártját, 's zivataros napokban elbújt szem elől; hogy több van-e, és kicsoda? nem tudjuk.
Mi lefestettek a festőnek emlékül mindnyájan egy-egy török pipa készséget, némelyek damaszki kést vagy handsárt[456]adtunk 's Szulejmán ezredes még egy antik mosaique tükröt, mákszemnyi fehér, fekete, zöld csontdarabkákból és aranyszeletecskékből állítva öszve az egész külső része, pompás darab.

Júl. 26-án
Minden képet felpakolva búcsút vett tőlünk a virgonc, kis szőke festő, elment Stambulba a képeket ott kidolgozandó, s mint mondá, a Kossuthét életnagyságban, egész magosságban lemásolandó. Elmenetekor azzal vigasztala bennünket, hogy előbb látandjuk egymást Magyarhonban, mint Amerikában.

Júl. 27-én
Közlötte velünk kormányzó úr azon reánk derítőleg ható újságot, hogy: "az osztrák tudatá a török Portával, hogy barátsága jeléül küld Stambulba követet; de ezen szívességiért elvárja a Portától, hogy az internációnak szeptemberben még nem vet véget. A szultán erre válaszolá, hogy: a követet szívesen várja 's örvend a közöttöki barátság fennállásának, de másrészt sajnálja, hogy kívánatát e részben nem teljesítheti, mert az már elhatározott, megváltoztathatatlan dolog."

Júl. 28.
Láttunk itt mintegy 10 hüvelyknyi napfogyatkozást, kezdete mintegy 5 óra 2 perc - vége 6 óra 38 perc d.u. - csudálkoztak azon a törökök, hogy miképpen tudhattuk mi azt előre. Ők a nap- és holdfogyatkozást vallásos félelemmel nézik, azt hívén, hogy az bűneik soksága miatt történik, hogy gonoszságaikért az Isten egy heggyel takarja azt el előlük. Mi megmondtuk nekik annak természetes igaz okát: 's ők elhitték, annyival inkább, mert látták azt, hogy mi már előre tudtuk, 's megnyugodva szemlélték tovább a füstölt üvegeken, 's csudálkoztak.
Ugyanez estén kellett a hónapos böjtjüknek (Ramazán) bevégződni, 's vele a nagy innepnek (Bájrám) beállani, mit a naplemenetkori 5 álgyúlövésnek kellett volna hirdetni, a régi vár omladékiról; de a lövések elmaradtak. Mi kérdők az okát: ők válaszolának, hogy "a rendes böjti napok száma (30 nap) ugyan eltelt, de a böjt végét, s illetőleg a Bájrám kezdetét addig nem hirdetik, míg az Újholdat nem látják". Minthogy pedig a Hold csak ma estve fele újult meg: természetesen még ma nem láthaták: 's ők újra készülének az estveli böjti imádkozáshoz, elszomorodva, hogy még holnap, a víg Bajrámnak hítt napon koplalniok kell. Azonban éppen, midőn már öszvegyülekezve az esteli böjti imádsághoz kezdtek volna - a Brussáról sebesen küldött levél következtében, hogy már holnap ünnepet tartanak, mert bárha ma az Újhold nem látható is, de megújult - a tartományi helytartó palotája elől eregetett rakéták ('s a várhegyrőli 5 álgyúlövés) hirdeték estve 9-10 óra közt a böjt végét 's az ünnep kezdetét. (A törökök óráikat a naplemenetkor kezdik számítni, mindig akkor van 12 óra nálok, mikor a nap lemegy.) Az imádságot röviden végezték.
Ezen havi böjtöt különösen ülik meg a törökök. Ekkor ők a napot éjjé 's viszont ezt nappallá változtatják, egész nap semmit, egy morzsát sem esznek, egy cseppet sem isznak, még vizet sem, nem dohányoznak, nem burnótoznak,[457] szóval magukba levegőn kívül semmit sem vesznek, egész a naplemenetkori ágyúlövésig; amikorra kiéhezve, szomjúságtól 's dohányzási vágytól elalélva szinte megsüketülnek, azt sem tudják, ételhez, italhoz vagy pipához nyúljanak-e előbb, némelyik mind a hármat mohón kapja egyszerre. Ezen időtől fogva a török óra szerint 6 óráig (most éjfél után mintegy 1/2 óráig) esznek, isznak, mulatnak; szokásuk dacára ezen hónapon át, ezen ideig, a dohányboltok (hol egyszersmind rendesen kávét 's cukrot is szoktak árulni) kinyitnak, kivilágítnak, nemkülönben a kávéházak is. (Törökhonban a boltok naplemenetre rendesen mind bezárvák, estszürkület elmúltára mindenki lakásába húzódik, sem utcán, sem kávéházban egy lelket sem látni, az egész város kihaltnak látszik. Ha valaki éjjel csak szomszédjába menne is lámpa- vagy fáklyavilág nélkül, börtönbe vitetik.)
Az egész törökség ébren van, mulat, részint hon, részint kávéházakban 's előtt. A fő helyen, vaskosarakban égő szurkos fenyő komor világánál nyüzsög, serbetez (édes, festett víz ital), fagylaltoz, kalácsoz. Rakétákat, békákat,[458]forgókat gyújtogat a tarka öltözetű gyermekcsoport, és kísértetes rémalakként húzódnak keresztül a lepedőbe burkolódzott török hölgyek, bámulva ők is a vigalmat. Éjfélkor egy ágyúlövés hirdeti a vigalom vége közelgését, figyelmeztetve a népet sietni a testi vágyak kielégítésével. Az ez után félórávali két ágyúlövés végét szakasztja evésnek, ivásnak, pipázásnak, mulatságnak, 's az egész török világot halálcsend lepi, mély álomba merülnek, semmiféle török bolt és műhely nem nyittatik ki másnap 9-12 óráig, 's ezután is csak imígy-amúgy dolgoznak, mint mámorosok szoktak.
A katonákat koszttal mindég 's mindenütt a padisa látja el, 's mindég igen jól élnek, de ezen böjti hónapban mondhatni vendégeltetnek az ő életmódjuk szerint. Esti ágyúlövéstől az éjféliig 3 ízben is étettetnek. Ekkor még nyalánkságok, rendkívüli ételek is adatnak fel nekik, mint a legfinomabb gyümölcscukros befőzött, érett túró, oliva, stb. Éjfélig serbeteznek, dohányoznak, dalolnak, citeráznak 's táncolnak. 'S másnap majd délig alusznak. Ezen egész hónapon át mondhatni törvény- és fegyvergyakorlati szünet van.
Szép látvány volt ezen hónapon át a katonák esti imádkozása 9-10 órakor. A katonai laktanya előtti téren, két vaskosárban rúdon égő szurkos fenyőmáglya, és 4 póznára függesztett ráncos és öszvenyomható, fehér, viaszos perkállámpák[459]világánál öt-hat sorban letelepedve arccal Mekka felé fordulva mint bukdácsoltak egyszerre térdre, csókolva a földet, az előttök énekelve imádkozó papot (imám) pontosan taktusra utánozva. Az ő isteni tiszteletük sajátságos, ők ahelyett, hogy az Istentől szükségeik teljesítését kérnék, rimánkodó könyörgésben mindég csak az Istent dicsőítik, különféle arabs kifejezésekkel. Isteni tiszteletük, 's a r. k. mise közt némi hasonlat van, (templomukban sem kép, sem oltár nincs) amennyiben a pap legelöl szinte énekelve imádkozik 's bókol, szinte vannak ezeknek is oly szokásos kifejezéseik, amit több ízben mond a pap, p. o. Allah hű egber (=az Isten nagy), Szelám alejchüm (=béke nektek). Imádságára az amment (törökül=ámin) szinte a nép mondja. A papnak antiphonistája[460] ezeknél is van, mint a r. katolikusoknál. Isteni tiszteletükön sem ének, sem szentbeszéd nincs.

Júl. 29-én
A törökök 3 napos innepje (Bájrám) első napján mindenki a legtisztább, legcifrább ruhájába öltözködött, a katonák a legfényesebb egyenruhába. (A huszárezredes és őrnagy pecsét-piros posztó magyar dolmánban, gazdagon, magyar módra aranyozva szinte arany övvel, kézelője 's galléra sötétkék posztó volt: nadrágjok drappszín-forma posztópantalon, oldalán széles aranycsíkkal, középen veres csíkkal, sarkantyús csizma volt lábukon 's fez a fejükön, török kard az oldalukon. Mint mondák, ezelőtt mentéjök is volt, de az eltöröltetett. Szinte ily gazdagon aranyozott parádéruhájok van a főtiszteknek is, de minthogy azt a padisa csináltatja, Stambulba tartatik, de a törzstisztek, minthogy magok csináltatják, magukkal vihetik.) A főtisztek mind attilában vagy fekete, bőrprémes, sötétkék bekecsben sötétkék sinórra, sárgaréz som-és galambkosár gombokra voltak öltözködve, 's jártak sorra feljebbvalóik üdvözlésére. (Nem hiába, hogy a török nép is átaljában sinóroztatja ruháit, még cifrábban, túlságosabban, mint a magyar, de hajlandók is magyar ruháinkat utáncsináltatni, kivált a katonatisztek, kiknek a huszár-parádéruháik úgyis magyar attila, sötétkék posztóból, sötétkék sinórral, de nagyon cifrán, sűrűn sinórozva, fekete, kötött somgombokkal. De tőlünk megkedvelték a bekecs 's mind a huszár-, mind a gyalogtisztek ezredestől le a hadnagyig, mind csináltatott vagy attilát vagy bekecst, csakhogy a nagyobb rész sűrűbben sinóroztatva, 's a huszártisztek 3 sor somgombbal, 's a gyalogtisztek szérül galambkosár-'s középen somgombokkal.)
Hajdanában e napon még ellensége mellett sem ment el a török anélkül, hogy vele kibékülve ne ölelkezzék 's boldog innepet ne kívánt volna, sőt még házaihoz is elment vele kibékülendő. Ma már ezeret is látni az utcán egymás mellett elmenni. Egyébiránt most is nagyban megvan azon szokás, hogy az alattvalók, barátok 's ismerősök, urok, barátjok 's ismerősök üdvözlésére sorra járnak egymást úton-útfélen találkozva köszöntik, ölelik, csókolják; ami az ismerettség, barátság, rokonság, alárendeltség arányában temérdek fokozatú. Úgy, mint: ismerős ismerőssel csak kezet fog 's köszönti ekképp: ''bajrárniniz mubárek olszun'' (ünnepe önnek boldog legyen), mialatt mindkettő a maga kezeivel száját 's azután homlokát érinti magának; - bővebb ismeretségben levők egymást megölelik jobbra 's balra, azután kezet fognak 's kezökkel köszönnek a fentebbi szavakat mondva; - barátok ölelkezéskor egymás arcát meg is csókolják; az alárendeltek a felsőbbnek kezét két kézzel megfogván megcsókolják, azután azzal homlokukat érintik, de a felsőbbek a kézfogáskor többnyire kezöket ügyesen kikapják a csókolni akaró kezeiből 's ekkor mindkettő végzi [a] szokott kézköszöntést; vallási, papi személyeknek a köntösét is megcsókolják előbb, azután a kezét. Minthogy a törököknél a nő nagyon alárendeltje a férjnek, csaknem mondhatni első cselédje: midőn a férj ez napon először a templomból kijön, a nő az ajtóban várja, fogadja 's a férj rangja szerint kezét vagy köntöse alját csókolván üdvözli.
Átaljában megjegyzendő, hogy a törökök jelleli köszöntésükben sok fokozat van. Legegyszerűbb kézköszöntés, alárendelt iránt az, hogy jobb tenyerét a mellére teszi, ennél nagyobb becsülést mutat alantabb való iránt, ha jobb kezével előbb homlokát érintve ugyanazon tenyerét mellére teszi. - Föntebb álló iránt legalsó fokként kézköszöntés az, hogy kissé meghajolnak, jobb kezével száját, azután homlokát érinti; ha ennél mélyebb a tisztelet, kezével nem a száját érinti előbb hanem melle irányából viszi fel a homlokához 's minél mélyebb a tisztelet annál mélyebbről viszi a jobb kezét a homlokához; sőt még mélyebb tiszteletnél a földet érinti előbb; a magos polgári vagy vallási személyeknek előbb felső ruhája alsó szélét érintik jobb kezökkel 's azután homlokjukat. - Alárendelt feljebbvalója előtt gyomra táján egymásra tett kezekkel áll, keresztezett kezekkel állani illetlen. - Ha tisztviselők közt csak kis különbség van is, mint főtisztek között p. o., egymás ölelésekor az alantabb rangú mélyebben hajol meg, azaz vállát a feljebbvalóénál kissé alább húzza.
Kütahyán a katonai laktanyában a katonák számára a takarodójel minden estve naplemenet után nemsokára adatott 3-4 síppal 's ugyanannyi pergődobbal az udvaron. Ezen jelre mind a gyalogosok, mind a huszárok (ló nélkül) az udvaron külön kettős rendbe állottak. Midőn mind kinn voltak, a végről álló őrmester előtt mindnyájan egyenként elvonulva kiáltotta nevét és lakását (néha különböztetésül apja nevét is, mire majdnem minden névnél van szükség, mert a töröknek csak keresztneve van 's az is csak egy). Egyszerre mind a szokott köszönési jelt csinálta kezével sebesen. Az őrmester a kezében tartott névsoron a jelenlevőket megjegyzi 's a napostisztnek jelenti, ki szinte jelen van. Ezután dobpergéssel adnak jelt a padisa éltetésére, 's midőn a dob az utolsót üti jelül, minden katona egyszerre kiáltja tele torokkal "'Padisa csok jasa" (soká éljen a padisah) a kiáltás után a szokott tisztelgő vagy köszöntő jelt csinálják egyszerre, mely ebből áll. Mindegyik jobb kezét előbb szívére teszi 's azzal tüstént a száját 's végre homlokát érinti 's lebocsátja. Ezen kézmozdulat által azt mondja: Szívem, nyelvem 's fejem hatalmadban van. Az éljen kiáltás és az üdvözlőjel ismételtetik háromszor. Rendes szokás szerint ez itt végződnék; de Kütahyán ezután
a síposok és dobosok még helyükön maradtak 's egy nótát játszottak, mit - mint megértők - felsőbb rendelet következtében Kossuth tiszteletére tettek.

Júl. 31-én estve
Érkezett Stambulból a csigahéj-képfaragó, barna kis olasz, elhozva magával a Kossuth családja szépen kifaragott arcképeit, karperecül alkalmazandókat; 's hozva Kossuthnak érdekes leveleket, különösen az olaszok lelkesüléséről átaljában, de különösen a Róma és vidéke lelkesüléséről felderítő híreket.

Aug. 4-én
A képfaragó olasz barátunk visszautazott Stambulba.

Aug. 15-én
Érkezett Kütahyába Stambulból Bodola Lajos honvéd tüzérfőhadn.,[461] kit két nap múlva fontos megbízással 's még fontosabb levelekkel indított útra Kossuth Magyarország felé.

Aug. 22-én
Érkezett Stambulból a szeraszkiertől hivatalos felsőbb rendelet, mely tudatta velünk szept. 1-éni feltétlen elbocsáttatásunkat Kütahyából. Felszólítván egyszersmind Kossuthot, hogy kívánságait tudassa a török kormánnyal. Ezt velünk Kossuth hivatalosan örömmel közlötte szobájában, felszólítván, hogy készüljünk el a régen várt napra, beszéd közben nyári csíkos ruhájában állva előttünk, mondá, hogy ő készen van akár mindjárt menni. S jól mondá, mert szegényül jött ki Magyarországból 's mint koldus hagyja el Kütahyát. Igen, ő a 10 000 piaszter (1000pft) havidíj mellett, mint egy koldus távozik Kütahyából. Kérded, hogy esik az? Ő az őt környező subalternus[462] tiszteket havonként 50-50 piaszterrel segítette, a stambuli magyar egyletet havonkint 100 piaszterrel gyámolította, Stambulban és Belgrádon az ügyünkbeni ágenset havonkint 1000 piaszterével fizette, az ügyünkben minduntalan jövő-menő titkos futárok útiköltségét fizette; az ügyünkben fontos dolgokkal megbízott egyéneket illő mennyiséggel 2-4000 piaszterrel ellátta. - Szóval ő a messze Kütahyában, számkivetésbeni török havidíját is magyar ügyre adta ki; szegényül indulva a bizonytalan jövőnek, messze földre. - Ő itt is, és mindenütt hazájának 's a népek szabadságának él.

Aug. 24-én
Délelőtt a Kossuth gyermekei közvizsgálatot tartottak, hova mi környezői, mint hivatalosak elmentünk 's a három gyermek értelmes, bátor, alapos feleleteikben gyönyörködtünk 4 óra hosszant 's megelégedéssel távoztunk. Estve a kertben tartott egyszerű vendégségben, mint a gyermekek vendégei részt vettünk, hol Kossuth családjával, Wysocki tábornok más két lengyellel 's mi Kossuth környezői jelen voltunk 's éjfélig mulattunk, ittunk Kossuthért, a hazáért, az általános népszabadságért 's at.

Aug. 25-én
Mi Kossuth környezői mindnyájan óngombos, setétkék színű, veres hajtókás és szegélyes magyar ujjasban 's fekete nadrágban jelentünk meg nála névnapi üdvözlés végett. Szónokunk Berzenczey László ékes, magasztaló 's mintegy búcsúzó beszédjére Kossuth elfogódva, érzékenyen válaszola, a többek közt köszönve iránta mutatott ragaszkodásunkat, hűségünket, azt mondá, hogyha az Isten őt mégegyszer tevékenységi térre állítja hűségünket gazdagon megjutalmazandja, 's ez jutalom abból fog állani, hogy "ahol hű emberre lesz szükség 's hol a veszély legnagyobb, oda fog bennünket állítni."

Szept. első napja
Eljött végre a nem hitt szabadulás napja Kossuthnak. A hajnali pikula, rézdob pergéssel kísérve költe fel bennünket kütahyai utolsó álmunkból. Felrázá a foglyokat a zsibbasztó álomból a szabadság életére. Mintha sírból támadtunk volna fel, gondolkozánk igaz-e vagy csak álom, hogy mi szabadon megyünk Törökhonból? - Igen, ez való volt, mert podgyászainkat tevékre, öszvérekre 's lovakra pakolva, hölgyeink török kocsikba 's tatrevánokba, tatreván két erős rúdra készített kalicka, mindenütt dróttal befonva, oldalt ajtókkal 's körül függönyökkel ellátva, melybe egy-két személy ülhet törökösen, minthogy alacsony a teteje, 's elöl-hátul egy-egy öszvér viszi, magunk lovakra ülve még nap feljötte előtt elhagytuk Kütahyát. Elhagytuk! - 's eztán édes fájdalommal emlékezünk vissza kényelmes fogságunkra. Kényelmesnek mondhatom, mert mit kényelmünkre lehetett, mindent megtettek. Szobáinkat törökösen 's európaiasan bútorozták, szép havi díjat adtak, 's a néppel tiszteletben tarttattak. Ha kimentünk a kaszárnyából, katona kísért ugyan bennünket (kivéve a Kossuth környezőit, kikért ő jótállott), de tilos nem volt akárhova menni, bárha mértföldekre, csak a tengerhez közel nem. Különösen nagy részét feledtette el bánatunknak, veszteségünknek a Kossuth számára a Porta által kibérlett 1 1/2 holdnyi herés, gyümölcsös, veteményes és virágos, sétakerti egy török ízlésű kerti szobával, konyhával 's csorgó ivóvíz-forrással, padokkal, kuglival 'sat. ellátva. Ide jártunk tanulni, járkálni, (körül 500 lépés hosszú kígyódzó 1 öl széles út volt, gyümölcsfák lombjaitól árnyékolva) gyümölcsözni, (volt benne 3-4 féle szilva, apró sárgabarack, fekete meggy, szentivány és őszi alma, 's 4-5 féle igen finom nyári és téli körte, som és kis dió nagyságú mogyoró, lasponya és birskörte) ide jártunk esténként társalogni Kossuthtal. Ebben volt a két kis Kossuth-fiú lovaglóiskolája. Itt sok jó órákat töltöttünk.

Kütahya rövid leírása

Kütahya fekszik az éjszaki félgömbön a hosszúság 28. és a szélesség 39. foka alatt, a Márvány-tengeri kikötőtől (Gemlek) 21 német mértföldre, (36 óra) délkeletnek, Brussától 17 német mértföldre (31 óra), az Olymp-hegyekhez közel délnek; egy nyugotról keletnek nyúló magas hegylánc éjszaki oldalán és tövében.
A fölötte levő magos, kopár hegyeket még júniusban is hó tarkázza, 's ezen hegyekből eredő források a föld alatt cserépcsöveken vezetve, temérdek ágakra oszolva ivó friss vízzel látják el a várost a száz meg száz rézcsapokon szünet nélkül csorogva; - részint a meredek hegyoldalon sűrűn épült lapátos malmokat hajtja, 's azután a város minden rondaságát magába véve a város alatt körül levő zöldséges kerteket kövéríti 's a növényeket annyira buján növeli, hogy 6-10 hüvelyknyi hosszú 's karvastagságú, húsos ugorkákat, 20-24 hüvelyk átmérőjű 's 10-20 okás káposztákat növel. (Egy oka körülbelül 2 1/4 bécsi font.)
A város utcái rendkívül rendetlenek 's annyira szűkek, hogy ritka helyt térhet ki két szekér egymásnak, 's az utcákon végigfolyó szaros víztől 's belehányt dögtől büdösek.
Az utcák, minthogy a törökök, asszonyaik féltése miatt a kíváncsi szemektől, házaikat az udvarban benn építik 's az utcára többnyire istállóik 's kamráik vannak, nem szép kinézésűek, annyival inkább, mert házaikat se kívül, se belül meszelni nem szokták, sőt malterezés is ritkaság, csak sárral vakolnak, 's a házakat sohasem igazgatják, hanem ha öszveomlik újraépítik, Tirol módra faoszlopokra gerendákkal, ezeknek közeit apró, keskeny vályogokkal rakva be. Falaik ennél fogva majd mind 4-5 hüvelyknyi vastagok, a nem vakolás, nem meszelés miatt poloskafészkek. A házak mind emeletesek a legszegényebb emberé is (egész Törökhonban, még falukon is többnyire). Sem padlás, sem padlat deszkája nincs semmivel letapasztva.
A várost lakják törökök, örmények (róm. kat. és óhitűek) és görögök öszvesen 25-30 ezeren, 's a keresztények is egyedül csak török nyelvet tudnak, az örmények örmény betűkkel írnak török nyelven. Nemzetiségük egészen elveszett, annyira, hogy a római katolikusok viszálkodásban élvén az óhitű örményekkel azokat gyauroknak (hittagadóknak) nevezik 's magokat örményeknek sem tartják 's ha kérdik tőle, hát mi vagy? azt válaszolja katolikus - szegényeknek nemzetiségről még csak fogalmuk sincs. A törököknek öltözetét 's szokásait egészen átvették. Ezeknek nemzeti jövőjök többé nincs. Templomuk 's iskolájuk van, de nem az utcára; tornyuk nincs, harang helyett nagy vasdarabot vernek.
A hajdan korban itt görögök laktak, hanem mikor az első török császár sultán Ozmán Kóniából[463] jőve, Kütahyán átment itt már törököket is talált, kik 50 év óta már itt éltek kis szultánság alatt, (az örmények később vándoroltak be) és a városba benyúló hegyág tetejére épült várat bírták. Ezen vár most már csak fél rom, fennálló falai mutatják, hogy nyilas időben épült, mert falai minden 5-10 ölre kerek és szegeletes nyilazó bástyákkal vannak körül megerősítve. Hogy mily régen épülhetett a romban álló vár, mutatja az, hogy falaiba régi épületbőli faragott kövek, táblák és szép oszlopok vannak nyers kő gyanánt fektetve beépítve.
A múlt század végén még e várban tarttattak a Napóleontól elfogott francia foglyok 's ültették a várhegy oldalán most is díszlő mondolást. E vár csak ezen században pusztult el 's csak ezelőtt 7-8 évvel vitték el belőle Stambulba az ágyúkat 's a kazamatáiba talált nyilakat, kopjákat, dárdákat, páncélokat 'sat. A várban jelenleg mintegy száz török ház van 's jelenleg is lakják 's ide keresztények a törökök méltatlan bánása miatt még most sem mernek felmenni, szétnézés végett sem.
Kütahya, mintegy ősi nagyságában, büszkén néz az alatta nyugot- éjszak- 's keletfelé elterülő nagyobb részint kopár, köves hegyekkel körülvett, 3 óra járás hosszú 's 1 óra széles, igen termékeny völgyre 's az annak szélire húzódott mintegy 4 kis falura.
Erdeje nincs, mert az a Törökhonban divatos rendetlen vágás miatt kiveszett. Köve roppant sok van, de azért a házakat mind vályogból építik 's görbecseréppel fedik.
Nevezetes Kütahyán az Ulu dzsámi (nagy templom), építtette Jülderim kán (mennykő uralkodó), egy időben a brussai főtemplommal 's minthogy az építő mester az ő parancsa dacára nem
a brussai alakjára építette (t.i. 20 kupola, 2 toronnyal), hanem hosszú négyszegre egy boltozatra, 1 toronnyal, őtet lefejeztette.
Itt van a Lala Hüsszén temploma is, (Lala tulajdonképpen =nevelő, így nevezték a török főemberek többnyire azon kedves emberöket is, aki őket jótanácsokkal segítette.) udvarán egy roppant terjedt lombú 's oly vastag derekú platánfa, hogy 5 ember bírja körülölelni; ágain roppant madársereg fészkel. - Midőn Ulászló magyar király II. Murád török császárral Várnánál csatázott[464] a császár, seregével már rémülve futott vissza, midőn a közvitéz Lala Hüsszén ezt meglátván a császárt megragadja 's megállítja 's visszatéríti, mondván "ne félj uram, mert úgy mind elveszünk." A császár visszafordult, a magyarokat tönkretették 's Ulászló fejét maga Lala Hüsszén vágta le. Ezért ő nagy emberré lett. Kütahyán, mint begler bég (hercegek hercege) lakott 's vidékének parancsolt.
Mintegy 15 év óta csak helytartók (mohaszil vagy müszellim, vagy kajmakám) laknak Kütahyán.
Ezelőtt mintegy 15 évvel a kóniai ütközet után Ibrahim pasa seregével idáig nyomult 's 15-20 ezer emberrel néhány hónapig itt tanyázott, midőn aztán a béke a Porta és Mehmed Ali közt megköttetvén visszavonult.
Kütahya népe bennünket szeretett, különösen kimutatták azt irányunkban az örmények, ők áldották a pillanatot melyben odamentünk, mert míg ott voltunk a legkisebb török bántalomtól is mentesek voltak. Tekintélyünk a török lakosság előtt igen nagy volt, nem is úgy tekintettek talán minket mint keresztényeket (mely név előttük megvetett 's gyaur-nak neveztetik=hittagadó) mert tőlünk szitkot, mocskot, gorombaságot, sokat tűrtek szó nélkül, miért más keresztényt megölnének. Igaz, hogyha csak távolról is rosszat szólott valami török magyarról az emigráció török parancsnoka, Szulejmán bej vasra verette, 's a többiek rettentésire vele a keresztények utcáit seprette.
Mi tornyaikba, templomaikba, sírboltjaikba bementünk, hová más keresztényt be nem eresztenének.
Kütahyába menetelünkkor Brussán Kossuth szakácsa, Mertai Károly hirtelen halállal kimúlván, Kütahyáig s ott is mintegy 6 hónapig Kossuth asztalárai főzés terhét Németh József tiszttársunk vitte közkérésünkre ugyan, de önként szívesen, nehogy valami idegen szakács által emészthetlen étel kerüljön asztalára annak, kinek élete a mi, 's a nemzetek élete. Azután pedig elindulásunk napjáig főzött a Kossuth asztalára Schwartz Károly volt honvéd, zsidó születés, ki mindig Németh mellett lévén,
a főzést meglehetősen megtanulta, ügyességet és hűséget mutatott. Hanem az utolsó napokban apró lopások miatt Kossuth bizalmát elvesztette, 's útra Grechenek György tiszttársunkat kérte meg Kossuthné a főzésre, ki ezt örömünkre felvállalta 's szívesen, ügyesen teljesítette. A Kossuth podgyásza fel-és lepakoltatása, 's a reá ügyelet általa reám bízatott, a hintóba fogott hajtása pedig Waigli Vilmos tiszttársunkra. Török Lajos, Fráter Alajos, Kalapsza János 's Waigli pedig párosával naponként Kossuthnál inspekciót tartottak, 's személye körül éjjel-nappal őrködtek.
Igy indultunk ki Kütahyából szeptember elsején, 's még aznap Szeid Omer török rongyos faluba értünk (4 órányira Kütahyától). Ezen falunak egész határa puszta Arábiát ábrázolja köves, homokos, kopár hegyeivel. A falunak csak egy élő fája vagy kertje sincs. A házikók többnyire fahasogatványokból róvák, 's lapossas tetejök földdel fedvék.

Szept. 2-án
Hajnalban megindultunk 's délre az 5 órányira az Olymp-hegy széle tövében fekvő Dodruga nevű török faluba értünk. Házai fenyőhasogatványból vannak öszveróva, egy-két szobával ellátva, hasogatott deszkával fedve, némelyik földdel is borítva. Ide érkezett egy osztrák útlevéllel ellátott cseh ember, ki német nyelven elmondá hetykén, hogy neki Kossuth fettere,[465] 's hogy ő Kossuthtal beszélni akar, 's megmondani neki, hogy a cseh nép a nyomatást már nem állhatja, 's hogy szabadítsa meg őket, kik őt várják. De Kossuthhoz ily gyanús ember nem bocsáttaték, kivált miután mind Szulejmán török ezredes, mind Kossuth biztos helyekről tudósítva vannak, hogy az úton, kivált Gemleken, de még a török gőzösön is vigyázzanak, minden idegentől óvakodjanak. Ennél fogva a szép madár Szulejmán bej által Kütahyába küldetett, hogy ott 14 napig letartóztattassék.

Szept. 3-án
Hol fenyves, hol csereserdők között az Olymp hegyeken mászkálva délután 7 órányira eső kis török városba, Bazárcsikba értünk. Innen

Szept. 4-én
hajnalban megindultunk 's az Olymp kisebb ágain délre az 5 órára eső Kursumluba értünk. Török kis falu selyemtenyésztésből (a motollált tiszta selyemnek okkája 160-180 piaszter) és szuszán termesztésből él (használják olaját kelva nevű török édességbe, meghajalt magvát kalács külsejére szokták hinteni). Itt beszállásolva ebédeltünk, 's kies, termékeny, az Olymp erdős ágaival környezett nehány falucska által mívelt mintegy 2 négyzetmérföldnyi völgyben, egy kis török falucska alatt elhaladva, estvére a 3 órára eső Ejnigölbe értünk; kis török város, rizs-, szuszán-, és padlizsán tenyésztésből él. (A padlizsán olyan forma növénygyümölcs, mint nálunk a tojásvirág gyümölcse, csakhogy ennek a gyümölcse arasznyi hosszú, öt ujjnyi vastag ibolya szín).
Jegyz. Kursumlutól kezdve a brussai völgyig mindenütt vadon oly bőven találtuk a völgyekben, kivált patakok mellett a platánokat, mint nálunk a fűz vagy cserfát, - a fügefát mint nálunk a bodzafát.

Szept. 5-én
Délre a 4 órányira eső Akszú (:fehér víz:) víz nevű török faluba értünk; melynek népe selyem tenyésztésből él, katonás, bátor emberek, kik a legkisebb rablási hírre fegyverre kelnek 's kétszázával pandúr tiszt (2 abtie basi) vezetése alatt a körül, belöl levő erdős hegyeket a rablóktól megtisztítják. 'S ezt ők jutalom vagy kárpótlás nélkül szívesen teszik a magok javára.

Szept. 6-án
Nap feljöttekor az Olympról végképp leereszkedvén Kesztene (gesztenye) nevű kis falu omladozott régi vára alatt, gránátalma erdeje mellett, Szuszulla nevű falun keresztül (hol a legszebb paradicsalmát, duránci őszibarackot vettünk, 's hol a bámiát[466] nagymértékben termesztik) az Akszútól 4 órára eső Kel Hasszán nevű görög faluba értünk. (Kel=kopasz)
Ez a falu selyemtenyésztésből él. Egy-egy gazda 10-20 oka motollált finom selymet elad 200-240 piaszterével. - Áll 160 házból.

Szept. 7-én
Reggel jókor a brussai kies völgyből kikelve, hegyen-völgyön keresztül, a Brussára a török által internált oláhok által most készülőben levő derék országút mentében, Engürdzsik nevű kis török falu mellett elhaladva, a 4 órányira eső gemleki kikötőbe értünk. Itt Kossuth, környezőivel beszállásoltatott az új vendégfogadóba, a többiek mind a tengerparti kék vendégfogadóba
téttettek 's Kossuthot kivéve, ki maga főzetett, étellel mindnyájan a török kormány által láttattunk el. - Mint előre figyelmeztették Kossuthot, igazán sokat is látogatták meg őt Brussáról és Stambulból, részint újság vágyból, részint vele Amerikába mehetni könyörgők; magyarok és gyanús külsejűek. De azok közül (kivéve egy-két egyént, kiket Kossuth rendelt magához Stambulból) egyet sem fogadhatott fel, minthogy a Mississippi amerikai fregaton hely csak 48 személyre van 's mi többen vagyunk Kütahyából jöttek, 's nehány már előre felfogat [a] Mississippire ötvennél. Név szerint:

férfiak | fő | nők | fő | gyermekek | fő
Kossuth Lajos | 1 | Kossuthné | 1 | Feri,Lajos, Vilma |3
Karády Ignác 1
Ihász Dani 1
Fráter Alajos 1
Török Lajos 1
Waigli Vilmos 1
Grechenek György 1
Kalapsza János 1
László Károly 1
Németh József 1
Asbóth Sándor 1
Waagner Gusztáv 1
Berzenczey László 1
Ács Gida 1
Perczel Miklós 1 Perczel Miklósné 1
Kovács István 1 Kovácsné 1
Gyurman Adolf 1 Gyurmanné 1 kisleánykája 1
Szerényi Antal 1
Lülley Manó 1 Lülleyné 1 Lülley gyermeke 5
Házmán Ferenc 1
Lórody Ede 1
Dömötör János 1 Dömötörné 1
szolgák
Grezsák József 1
Kovács Ferencz 1
Szabó Péter 1
férfiak fő nők fő gyermekek fő
Magyar Sándor 1
Hochhettlinger János 1

Lengyelek
Przyjemszky 1
Wysoczki József 1
Lussakowsky József 1
Kossák 1
Öszvesen 31 6 9

Ezeken kívül velünk jött még Cseh Imre volt százados és Kossuth török tolmácsa és szolgája, Nagy János. Nem különben Kütahyán hozzánk csatlakozott még Miklósy[467]volt honvédtiszt.
Ezeken kívül Gemleken hozzánk csatlakozott egy olasz, Dembinszky volt szolgája, Lemmi embere Meridzsi és egy bécsi német Liegel János ki a magyar szabadsági harcban velünk részt vett: és Tetzik.[468] A Mississippin hozzánk csatlakozott Lemmi nejével 's kisgyermekével. És így ekkor voltunk vendégek a Mississippin öszvesen 55-en.

Szept. 8-án és 9-én
Gemleken pihentünk 's ekkor délután a Muchabiriz-szubur (szerencsés hír) török gőzös fregátjára beköltöztünk és naplementekor a kikötőtől búcsút vettünk. - A gőzös nem kerék, hanem Archimedes sróf által (mi nem látszik) hajtatik; hossza 40, szélessége 6 öl; van rajta 26 darab 11 okás sugár - és 2 darab 44 okás mozsár. Katona van rajta öszvesen 400, - ebből csak 20 puskás, a többi mind tüzér 's egyszersmind matróz, a három főgépész angol 's a többi mind török. - A hajó pazar fénnyel, de kényelmetlenül van építve (t.i. európai igényeknek). A tálalás rendetlen, szolgálat igen hiányos 's az ételek kevés és rosszak voltak. Európai szokást majmolva az asztal be volt terítve félig-meddig egy darab piszkos abrosszal; a 48 személynek csak a fele fért asztalhoz 's a közül is csak 5-6 ülhetett (szék nem lévén) tányért, kést 's villát csak 5-6 személy kaphatott, asztalkendőt egy sem, az egész asztalon pohár csak 3 volt, mindnyájan sorban abból ittunk, ki vizet, ki bort. Vizet töltöttünk egy törött szájú, mázatlan cserépkorsóból. Az étel rendkívül kevés és faggyú büdös lévén, többnyire éhesen keltünk fel.

Szept. 10-én
Reggel 7 és 1/2 órakor a Dardanelláknál horgonyzó Mississippi Éjsz[ak] Amerikai Egyesült Szabad Statusok gőzös fregáthoz közel horgonyt vetettünk. Egy óra múlva kezdettünk átpakolni és költözni, délben mind rajta voltunk 's szabadnak érezve magunkat keblünk magosan emelkedett Kossuth hurrákkal 's örömkönynyes szemekkeli fogadtatásán az amerikai hajós tisztek 's vitézek által.
A Mississippi fregát hossza 43, szélessége 7 öl, vízbeni része 20, vízen felőli része 18 láb, jelenleg van rajta egy 8 fontos, nyolcz 68 fontos és két 86 fontos vaságyú (hadi lábon azonban 22 ágyúnak van rajta helye), minden ágyúhoz van a hajón 500 tölte. Van a hajón öszvesen 147 egyén, melyből 24 tiszt, mintegy 23 fegyveres katona; a többi mind matróz és szolga. - A hajó 640 lóerejű.

Jegyzet

439).Gál Sándor (1817-1866), honvéd tábornok. Világos után emigrál, s részt vesz a magyarországi politikai szervezkedés előkészítésében. 1860-ban tagja Garibaldi légiójának, majd átáll a pápai hatalom megerősítésére odarendelt francia csapatokhoz.
440). eszkort - fegyveres kíséret, fedezet (francia)
441). manőverez - hadmozdulatokat végez (francia)
442). ügynök (latin)
443). testőrség (német)
444). reverencia - tisztelet, hódolat (latin)
445). A Kubán folyó felső szakasza mentén élő nép.
446). Szattyánbőr, a spanyol Córdoba város nevéről.
447). kámea - domborműszerű ábrázolással vésett drágakő
448). stáb - magasabb parancsnokság
449). Mack József (1810 körül - 1868), honvéd alezredes. Perczel és Guyon seregében harcolt, majd a komáromi tüzérség parancsnokává nevezték ki. A fegyverletétel után Erdélybe ment, ahol elfogták. Szabadulása után Kütahyában Kossuthtal találkozott. Hazatért, fegyveres felkelés szervezésébe fogott, de ennek 1852-ben a hatóságok nyomára jöttek. Sikerült külföldre menekülnie, az észak-amerikai Karolinában halt meg.
450). Koszta Márton (? - 1858), honvéd, százados, kimenekül, Amerikából visszatér Törökországba, Szmirnában az osztrákok elrabolják, de az amerikaiak kiszabadítják.
451). pohárköszöntő
452). illumináció - épületek és utcák kivilágítása vmely ünnepség alkalmából (latin)
453). reverzális - kötelezvény, írásbeli nyilatkozat (latin)
454). epolett- vállrojt, vállbojt katonai zubbonyon (francia)
455). 1 bécsi láb = 1/6 öl = 12 coll = 144 vonás = 1728 = 0,316085 m vagyis
1' = 1/6° = 12'' = 144''' = 1728' = 0,316085m
456). handzsár - ívelt pengéjű, rövid szúrófegyver (arab)
457). burnót, tubák - orrba szippantva élvezett dohánypor (indián)
458). földön ugrándozó röppentyűfajta
459). perkál - nyomással csíkozott v. mintázott, vászonkötésű olcsó pamutszövet
460). antifóna - a kar és a pap váltakozó éneke (görög)
461). Bodola Lajos (1825-1881), királyi főmérnök, Bemhez csatlakozik, hadnagy majd főhadnagy. Törökországba emigrál, majd török szolgálatba áll, azután Olaszországban szakmai munkát végez. 1879-ben hazatér, majd Brassóban állami főmérnök lesz.
462). szubalternus - alárendelt, nem önálló (latin)
463). Iconium (Törökország)
464). 1444-ben volt a csata.
465). Vetter - rokon, atyafi (német)
466). fűszernövény
467). Miklósy Ármin - a tavaszi hadjárat végén százados és a Bécsi légió parancsnoka Erdélyben. 1849 júliusától a tiszai hadseregben szolgál, a szabadságharc végén kimenekül Törökországa, majd 1851-ben az USÁ-ba távozik.
468). Tetzik Vilmos - a szabadságharcban Dembinszky tábornok tiszti szolgája, aleppói internáltságából érkezett a Mississippire.

László Károly és naplója

A XIX. század Európa-szerte nagy korszaka volt a napló- és levélírásnak. A naplóírás virágkora a XVIII. században kezdődik, amelynek oka a szubjektivizmusban, a bensőségességre hajlamos vallási irányzatok előtérbe kerülésében és a felvilágosodásból eredő moralista törekvésekben kereshető. A XVIII. század második felében az érzékenységgel, a preromantikával és az érzelmek kitárulkozásával megszületik a modern önéletrajz és ezzel egyidőben az önvizsgáló, önelemző, modern napló is. Itt megemlíthetjük Goethe, Novalis, Byron, R.W. Emerson, Benjamin Constant, Kierkegaard, Puskin, Tolsztoj nevét. A magyar naplóírók közül Kölcsey Ferencet, Wesselényi Miklóst, Széchenyi Istvánt, Justh Zsigmondot és Kemény Zsigmondot emelhetjük ki. A Világos után emigrációba kényszerülő 48-as politikusok közül is sokan megörökítették élményeiket.
A napló legközelebbi rokonságban a krónikával, emlékirattal, önéletrajzzal áll. Elkülönítésük alapja az, hogy a naplóíró azonnal rögzíti az eseményeket, tehát a jelen műformája, a másik három pedig a múlté.
A napló és az önéletrajz közös jellemzője a szubjektivitás magas foka, de amíg a naplóíró közvetlen benyomásait írja le a vele megtörténtekről, az önéletrajzíró önmaga időbeli fejlődését ábrázolja. A krónika és a memoár a naplóhoz hasonlóan főleg érdekesebb eseményeket jegyez fel, de amíg a krónika írója formailag szinte teljesen háttérben marad, addig a memoárnál lényeges maga az író is.
A 19. században nagyon sok korábban írt napló került a nyilvánosság elé, melyekre jellemzőek, hogy krónikaszerűek, a külvilág felé fordulnak. A modern napló befelé fordul, a naplóíró célja megismerni önmagát, és ezen keresztül az embert, a naplót sokan tükörnek tartják.
A memoárok is a 19. században válnak újból kiemelkedő jelentőségűvé. Szávai János megállapította, hogy a memoárok divatja a mozgalmas korok után következő nyugalmasabb időszakokra jellemző. Ebben a műfajban az események lezárulása után lép fel az összegzés és a tapasztalatok levonásának igénye.
A magyar memoárirodalom 19. századi fellendülése két történeti fordulóponthoz, 1849-hez és 1867-hez kapcsolódik.
A szabadságharc idején számosan jegyezték le élményeiket, 1849-1859 között külföldön több száz magyar témájú kötet jelent meg, és ezek között olyan emlékiratok, amelyeknek máig nincs magyar fordításuk, vagy nincs teljes és pontos fordításuk (Szillányi Péter, Prágay János, Klapka György, Beck Vilma, Czetz János, Teofil Lapinski, Jerzy Bulharin, Nedbál Ignác). Magyarországon 1861-1862 között már adhattak ki 1848-as emlékiratokat, de a publikációs feltételek az 1870-es, 1880-as évekre teremtődtek meg. Az objektív feltételek adottak, hiszen az olvasót nagy valószínűséggel érdekli a közelmúlt politikai, katonai, társadalmi eseményeinek szubjektív szempontú felelevenítése, és adottak a szubjektív feltételek is, hiszen az események résztvevői a saját szerepük tisztázásának szándékával szólalnak meg.
A személyesség a 19. század második felének memoárjaira kevésbé lesz jellemző, az elbeszélők többnyire a külső események leírását vállalják, itt megjegyzendő, hogy a korabeli olvasók elvárása is befolyásolja az elmondandó és elmondható határait. A műfaj népszerűségét jól mutatja, hogy Nagy Márta könyvében csak az 1848-49-es időszakból 79 szerzőt említ, Kacziány Géza pedig az 1848 és 1914 közötti időszakból 246 művet sorol fel.

 

László Károly élete és írásai

A Kossuth-emigráció visszaemlékezésekben gazdag anyagában kiemelkedő jelentőségű László Károly egykori tüzérszázados több mint húsz éven át vezetett naplója. A kilenc kis kéziratos kötet, amely az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában található Oct. Hung. 720-as jelzet alatt, László Károly 1848. szeptember 25. és 1870. január 1. közötti feljegyzéseit tartalmazza. A szabadságharcos emlékekkel kezdődő, majd a törökországi és amerikai emigrációval folytatódó Napló terjedelme kb. 1200 különböző méretű oldal.
László Károly 1815. március 30-án született Kecskeméten, iskoláit itt kezdte, majd Debrecenben folytatta jogi és teológiai tanulmányokkal. Ez után először iskolarektor volt Szabolcs megyében, majd mérnöki diplomát szerzett Pesten. A szabadságharc kitörésekor a Hunyadi-csapatba állt be, majd május 14-én Görgei hadnaggyá nevezte ki. 1849. augusztus 9-én részt vett a szabadságharc egyik utolsó csatájában, a temesvár-szentandrási összecsapásban, mely a magyar sereg vereségével végződött. Lugosra, majd Facsétra ment ütege maradványával, Déva alatt csatlakozott Bemhez és 1849. augusztus 22-én átlépte a határt, katonáival Törökország felé menekülve.
Vidin, majd Sumla után Kossuth híveivel 1850. április 12-én Kütahyába érkezett. A török császári biztos kívánságára összeállított személyi lajstromban szerepelt László Károly is, aki ezután Kossuth közvetlen környezetéhez tartozott.
1851. szeptember 10-én a magyar emigránsok egy része felszállt a Mississippire, az Egyesült Államok Dardanelláknál horgonyzó gőzhajójára, s november 10-én New Yorkba érkezett, itt várta be vezérét, aki közben Gibraltárnál megszakította útját, hogy Angliába menjen.
László Károly Kossuth amerikai tartózkodása alatt is az ő titkára, iratainak kezelője volt.
Kossuth 1852 júliusában Angliába indult, de előtte Asbóth Sándort, Grechenek Györgyöt és László Károlyt beajánlotta H. Baldwin, gazdag syracuse-i polgárhoz a csatorna építkezésekhez mérnöknek. László Károly Baldwin javaslatára New York Állam Csatorna Műveinek syracuse-i osztályában nyert alkalmazást. Később a Syracuse-Binghampton vasútnál mérnökösködött.
1853. február 17-én Syracuse-ban amerikai polgárrá avatták, ezután a washingtoni szövetségi kormány topográfiai osztályán alkalmazták.
1857-ben Mexikóba ment az ottani állami birtokok felmérésére, később Nemegyei Bódoggal mahagóni és berzsenyfa kereskedéssel foglalkoztak. (László Károly küldte az Akadémia épületének nagytermét díszítő burkolathoz a mahagónit, a Nemzeti Múzeum olvasóterme számára pedig mahagóni asztalokat ajándékozott.)
1867-ben megnősült, menyasszonya Josephin, Shiels lagunai angol consul leánya, mindössze 16 éves volt ekkor. Az esküvő után néhány nappal elindultak Magyarországra.
Itthoni sorsuk kevésbé ismert, sajnos László Károly hazatérésük után csak rövid ideig folytatta naplóját.
1871-től szülővárosában, Kecskeméten előbb a Népbank könyvelője volt, majd városi mérnök 1882-ig. 1882 őszén lemondott kecskeméti városi mérnöki állásáról, mert a szolnok-csongrádi Jobbparti Tisza-szabályozó Társulat igazgató-mérnökévé nevezték ki, ezért Újkécskére költöztek.
Hazatérése nem volt révbe érkezés, mivel Mexikóban és az Egyesült Államokban szerzett vagyonát nem tudta jól befektetni, elszegényedett, felesége elhagyta.
Élete végének egy mozzanatát és halálát szinte jelképesnek is tekinthetjük: 1892 nyarán még meglátogatta Kossuthot Turinban, hazatérése után megbetegedett és Kossuth halála után nem sokkal, 1894. május 4-én meghalt Bátyán. A közeli Foktőn temették el.
László Károly 1848-tól 1870-ig vezette naplóját, s ennek csak töredékrészét adta ki saját maga, átszerkesztve-megrostálva Naplótöredék az 1849-iki menekülteket, internáltakat, különösen Kossuthot és környezetét illetőleg, Törökországban és az Amerikai Egyesült Államokban címmel 1887-ben.

Kossuth a következőt írta ennek bevezetőjeként:

"Kedves barátom Komám Uram!
Még kiutahiai internálásunk idejéből tudom, hogy azon menekült honfitársaim közt, akik környezetemet képezték, Ön volt az, aki rendes naplójegyzeteket vezetett, és mi sokkal bensőbb viszonyban állottunk egymáshoz sem, hogy bő alkalmam nem volt volna Önnek mind jellemét, mind lelkiismeretes pontosságát, mind megfigyelő tehetségét annyira kiösmerni, mi szerint teljesen meg legyek győződve, hogy Önnek Naplójegyzetei a 49ki magyar menekültek történelmének kifogástalan kútfői közé tartoznak, s ahhoz becses adalékul szolgálnak; s azért nem csak teljes készséggel beleegyezem, hogy Ön kiadatni szándékolt Napló töredékeit nekem ajánlhassa - de sőt Önnek hontalanságom egykori leghívebb bajtársának e kívánságát, mint változatlan barátságának jelét köszönettel fogadom, 's hasonlóan változatlan barátságomnak és nagyrabecsülésemnek biztosításával viszonzom.
Turin Febr 10kén 1887
Kossuth Lajos"

Könyv terjedelmű Ács Tivadar munkája is, a Magyar úttörők az Újvilágban című könyvében ő adott ki részleteket László Károly írásából, igen pontatlanul, rossz olvasatban, kihagyásokkal, majd 1986-ban Bogáti Péter használta fel a kéziratot a Móra Kiadónál megjelent A mahagóni ember című ifjúsági életrajzi regényéhez.
Az említett köteteken kívül László Károly írásai megjelentek a korabeli lapokban is. A Vasárnapi Újság 1859-62-es, 1866-os, 1868-as évfolyamaiban, illetve a Politikai Újdonságok 1860-as évfolyamában találhatók László Károly Mexikóból és New Yorkból küldött levelei.
A Kecskemét című "politikai és közművelődési közlöny"-ben már hazaérkezése utáni írásai jelentek meg: 1873-ban és 1876-ban önálló cikkei. 1876-1881 között "Töredékek Naplójából".
Az idők folyamán többszörös szövegváltozásnak lehetünk tanúi. Az eredeti napló szövege az 1859-es Vasárnap Újság hasábjain az olvasókat érdeklő, izgalmas, egzotikus levéllé változott. A Napló részletei 1876-ban a Kecskemétben útikalauzként jelennek meg. László Károly a philadelphiai világkiállítás (1876. május 10.- november 10.) kapcsán közöl hasznos tudnivalókat a "világtárlatra" utazóknak. A napló-újságcikk-levél-útikalauz sor a "Kecskemét"-ben 1876-1881 között megjelent Töredék László Károly naplójából című cikksorozattal ismét az eredeti Naplóhoz kanyarodott vissza.
A 240 oldalas Napló-töredék az eredeti szöveg felől közelítve valóban töredék, az egész Naplónak csak töredék része. A Napló I. kötete és II. kötetének eleje 1849. augusztusáig nem szerepel a Napló-töredékben; a II. kötet 1849 augusztusától a III.-IV.-V.-VI. kötet 1852. július 14-ig, Kossuth Angliába távozásáig adja a Napló-töredék eredeti magvát.

A kéziratos Napló tematikája a következő:

I. kötet 1848. szeptember 25.- 1849. április 24. (A Hunyadi-csapatban eltöltött idő,
László Károly tüzérpályafutása Pest felszabadításáig)
II. kötet 1849. április 24. - 1849. december 4. (Buda ostroma, a Vág-menti hadjárat, délvidéki harcok, menekülés Törökországba)
III. kötet 1849. december 8. - 1850. július 3. (Törökország - Vidin - Kütahya)
IV. kötet 1850. július 4. - 1851. május 8. (Kütahya)
V. kötet 1851. május 9. - 1851. december 31. (Kütahya, Kossuth az USA-ban)
VI. kötet 1852. január 1. - 1852. július 14. (Kossuth az USA-ban)
VII. kötet 1852. július 16. - 1853. augusztus 30. (László Károly az USA-ban)
VIII. kötet 1853. szeptember - 1857. december (László Károly az USA-ban, Mexikóban)
IX. kötet 1853. január 1. - 1870. január 1. (László Károly Mexikóban, visszatérés az USA-ba, hazatérés Magyarországra)

A Napló-töredék fogadtatását jelzi a Pesti Napló Tüneményes időkből című írása:

"A 48-diki memoire-irodalom nevezetes adalékkal gazdagodott e könyvben, melynek címét föntebb leírtuk. Szerző igazán naplót ír, napról napra jegyezte fel a történteket, melyeket egy szellemes elbeszélő ügyességével ad elő. Jegyzetei között sok új és kimerítő adatra akadunk."
Visszatérve a kéziratos Naplóra, a Napló-töredékhez képest számos olyan információt közöl az emigrációra illetve Kossuth személyére vonatkozóan, amelyek a kiadott műben nem találhatóak.
A Napló nagy jelentőségű a következők alapján:

1/ A szabadságharc utolsó szakaszáról részletes feljegyzéseket tartalmaz.
2/ László Károly Kossuth titkáraként az emigráció legfontosabb ügyeit közelről ismerte, a Kossuth által bejárt helyszíneken fontos információkat szerzett. Kossuth híve volt, így a vele kapcsolatos feljegyzéseit megfelelő kritikával kell kezelni, de Kossuth egyéniségével kapcsolatos beszámolói különösen érdekesek.
3/ Igen fontos adalékot nyújt a törökországi mindennapok történetéhez, mentalitástörténeti, földrajzi szempontból is érdekes.
4/ A naplóíró alkata, rendkívüli precizitása, pontosságra való törekvése következtében a Napló számos részletes táblázatot, kimutatást közöl.
5/ Egy jellegzetesen 19. századi magyar emigráns sors bemutatása miatt.

 

A Kossuth-emigráció Törökországban

A temesvári csatavesztés, majd a világos fegyverletétel után tömegesen hagyták el Magyarországot azok, akiket a megtorlás erre kényszerített. Legtöbben Kossuth köré csoportosultak, akitől még továbbra is várták az események megváltoztatását. Az emigráció már kezdettől fogva megosztott volt, hiszen a szabadságharcban résztvevő vezetők is eltérő véleményt alkottak arról, hogy kell-e folytatni a harcot, azaz az emigrációbeli lét lehetőségeihez képest pénzt gyűjtsenek-e a folytatásához, ahogy ezt Kossuth is vélte, vagy pedig - ahogy Perczel Mór gondolta -, megegyezésre kell törekedni az osztrákokkal, és el kell fogadni az általuk felkínált lehetőségeket.
Kossuth a hazatérésre nem is gondolhatott, hiszen vele és a fontosabb vezetőkkel kapcsolatban a "minél messzebb Magyarországtól" álláspont érvényesült. Ennek következtében kellett neki és közvetlen környezetének egyre mélyebbre és távolabbra hatolni a Török Birodalomban, így lett Vidin, Sumla után utolsó tartózkodási helyük a kisázsiai Kütahya. Itt már az eredetileg közel 4000 fős menekültseregnek csak a töredéke töltött nehéz hónapokat a szabadulásra várva.
A Törökországban való tartózkodás körül is komoly diplomáciai küzdelmek voltak, hiszen az osztrákok és oroszok kezdetben ragaszkodtak Kossuth és a fontosabb politikai vezetők kiadatásához, hogy az aradi vértanúk sorsára jutassák őket. Később a minél hosszabb ideig tartó internálást követelték, kezdetben ez öt év volt, majd az amerikai, angol és francia fellépésnek köszönhetően beleegyeztek a menekültek Amerikába való távozásába. Nyilvánvaló, hogy beleegyezésükben meghatározó volt a távolságból eredő biztonságérzet.
Kossuth előtt már Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc is Törökországba volt kénytelen menekülni, egy olyan országba, amely akárcsak az Osztrák Birodalom szintén népeket nyomott el, és emellett még rendkívül elmaradott is volt. A Nyugat felé menekülés földrajzilag és politikailag is lehetetlennek bizonyult. Andrássy Gyula gróf már 1849 júniusától Konstantinápolyban tartózkodott diplomáciai megbízatással, később gróf Vay László vette át a feladatát. Természetesen Nyugat felé is próbálkoztak, Kossuth külpolitikai képviselői Pulszky Ferenc és Teleki László minden tőlük telhetőt megtettek, hogy megnyerjék a magyar ügynek Angliát és Franciaországot, de a nagyhatalmaknak nem állt érdekükben meggyengíteni a Habsburg-monarchiát. Nekik olyan erős Ausztriára volt szükségük, amely ellensúlyozhatja a Dardanellák és a Boszporusz birtoklására törő cári politikát. Bár amikor az oroszok és osztrákok 1849. szeptember 14-i jegyzékükben háborúval fenyegették meg Törökországot a kiadatás megtagadása esetén, akkor az angolok és franciák rögtön felvonultatták flottáikat a tengerszorosok védelmére. A Porta elleni orosz támadás a nagyhatalmak támogatását jelentette volna az emigránsok számára, Bem szerint az orosz támadás előidézését szolgálta az is, hogy többekkel áttért mohamedán hitre.
A törökországi emigráció elnevezés nem helytálló olyan szempontból, hogy 1850. február közepéig bolgár földön tartózkodtak a menekültek. Az első állomás, ahol több mint két hónapot töltöttek Vidin volt. Itt talán a legfontosabb politikai eseménynek Kossuth vidini levele tekinthető, amelyet a párizsi és londoni magyar diplomáciai ügynökökhöz és képviselőkhöz írt, ebben ismét kormányzónak nevezi magát, a bukás fő okának Görgei árulását tartja, de ugyanakkor bízik a nagyhatalmak segítségében.
A következő esemény, amely a széthúzást erősítette, az iszlám hit felvétele volt, szeptember 18-án kb. 250-en tértek át, Bem mellett Kmety, Guyon és Stein tábornok is. Kossuth nem tiltotta meg az áttérést, ő azonban nem volt erre hajlandó.
Október 12-én megjelent Vidinben Hauslab osztrák tábornok, és felhívásában büntetlen hazatérést ígért a katonáknak. Kossuth ezt sem akadályozta meg, így 21-én kb. 3000-en hazaindultak, azonban az ígéreteket nem tartotta be a Habsburg-monarchia, és a hazatérőket újból besorozták az osztrák hadseregbe. Előzőleg a menekültek közül már több százan meghaltak, szökést kíséreltek meg, néhányuknak így Egressynek, Szemerének sikerült is, Kossuth is tervezgette ezt a lépést.
A Vidinben maradók között tovább nőtt az elkeseredés, amikor a török hatóságok október végén közölték, hogy tovább kell menniük. Kossuth és csoportja, kb. 320-an november 3-án erős őrizet mellett elindultak Sumlába. Itt már az első napokban feléledt az ellenségeskedés Perczel Mór és Kossuth között.
Az emigráció életében fontos eseménynek számított, amikor valaki Magyarországról körükbe érkezett. 1849. december 17-én Bárdy Rudolf azt a hírt hozta, hogy az osztrákok orgyilkosokat küldenek Kossuth ellen, ennek volt is valóságalapja, sőt az emigránsok között kémek is voltak. A hír következtében megszervezték Kossuth személyes védelmét.
Az 1850-es év nem sok reménnyel kecsegteti a száműzötteket, bár fontos esemény, hogy január közepén megérkezett Kossuth felesége, később pedig (már csak Kütahyába) Perczel Mór és Miklós felesége is.
Sumla után a következő állomás Kütahya lett, ahová 1850. február 15-én indult kb. 60 fő, itt szeptember 1-jéig tartózkodtak.
Az itteni politikatörténet fontosabb eseményei közé tartozott, hogy Kossuth felvette a kapcsolatot Mazzinivel, aktivitása abban is megnyilvánult, hogy nagyobb figyelmet fordított a hazai szervezkedésekre is. 1851 tavaszán többen érkeztek Magyarországról, így Rózsafi Mátyás, Figyelmessy Fülöp, Makk József, neki Kossuth 1851. június 25-én kiadta a "Felhatalmazás" című iratot, amelyben megbízta a hazai szervezkedés irányításával. Megkísérelte az emigráció keleti és nyugati szárnyának összefogását is, e kísérlet része volt a Teleki Lászlóval folytatott párbeszéd is. Ennek a kütahyai alkotmányterv vetett végett. Ezt a későbbi Duna-konföderáció előzményének is tekinthetjük, de amíg Teleki és Klapka a területi autonómiát is biztosítani kívánta a nemzetiségeknek, addig Kossuth ettől elzárkózott, bár hangsúlyozta a demokratikus jogok biztosításának fontosságát.
Kossuth politikai ellenfelei közé tartozott Bem József is, aki 1850. december 10-én Aleppóban meghalt.
Az ellentétek Kütahyában is folytatódtak , a Perczel Mór és Kossuth közötti újabb összeütközés akkor következett be, amikor kiderült, hogy néhányan pénzbeli támogatást fogadnak el Perczeltől. Később Asbóth Sándor és Perczel Miklós között párbaj zajlott le.
Érdekes, hogy a Naplóban gyakran jelentkező törökök elleni ellenszenv a Napló-töredékben határozottan Törökország iránti érdeklődéssé, rokonszenvvé változott. Ez talán a napló és a memoár közötti különbséggel is magyarázható.
Pataki Ferenc is említi a visszaemlékezésekkel kapcsolatban, hogy: "nem áll módunkban megváltoztatni az egyes eseményt, de meg tudjuk változtatni egész kontextusát vagy azt a hátteret, amelyre, mint múltra vonatkoztathatjuk, s benne értelmezzük az eseményt." A későbbiekben így folytatja: "…sajátos kulturális-morális nyomás nehezedik az egyénre, amely arra indítja, hogy e normatív követelményeknek megfelelően szerkessze élettörténetét, vagyis kihullassa emlékezetéből következetlenségeit, "hűtlenségeit" önmagához."
A mindennapi élet sok meglepetést, nehézséget tartogatott a magyarok számára, bár Ázsiába való eljutásukat Perczel Miklós szinte megérkezésként fogja fel az őshazába. Az egykori őshaza azonban szokatlan ételeket, más időjárást, eltérő életmódot, mentalitást, szokásokat is jelentett.
A törökországi emigráció története Kossuth és hívei Amerikába távozásával véget ért. Bár többen ott maradtak, őket Klapka próbálja megszervezni a krími háború idején. A törökök mai napig tartó magyar barát érzelmeit valószínűleg az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc befogadott hősei iránti rokonszenv is növelte. A török birodalom lehetőségeihez képest mindent megtett értük, menedéket és megélhetést biztosított számukra. Ahogy László Károly írja: "az európai mívelt, keresztény államokban a magyar emigráczió éhen hal; …Mennyivel szerencsésebbek azok, kiket jó sorsuk a pogány török karjaiba vezetett. "

Irodalom

Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., 1988.

Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban. Második, javított és bővített kiadás. Bp., 1989

Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49-es szabadságharcban. I., III. k. Heraldika Bt., 1998., 1999.

Bogáti Péter: A mahagóni ember. Bp., 1986.

Görgey István: 1848 júniusától novemberéig. S. a. r. Katona Tamás. Okmánytár. Bp., 1980.

Hajnal István: A Kossuth emigráció Törökországban. Bp., 1927.

Hermann Róbert: A 47. honvédzászlóalj története. In: A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg, 1992.

Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata. Zalai Gyűjtemény 36/II. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg, 1995.

Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában. 1851-1852. I-II. k. Bp., 1940-1948.

Kacziány Géza: A magyar memoire-irodalom 1848-tól 1913-ig. Bp., 1917.

Kedves Gyula: A 48. honvédzászlóalj története az 1848-49-es szabadságharcban, alakításától Budavár bevételéig. Hadtörténelmi Közlemények 1990/2.

Lukács Lajos: A magyar politikai emigráció 1849-1867. Bp., 1984.

Nagy Márta: Az 1848-49-es emigráció memoire-irodalma. Bp., 1936.

Pásztor Imre: A Kossuth-emigráció Bulgáriáról. In: Tanulmányok a bolgár-magyar kapcsolatok köréből. A Bolgár állam megalapításának 1300. évfordulójára. Szerk. Csavder Dobrev, Juhász Péter, Petar Mijatev. Bp., 1981. 403-424.

Pataki Ferenc: Identitás, személyiség, társadalom. Bp., 1987.

Perczel Miklós: Naplóm az emigrációból. S. a. r. Závodszky Géza. Bp., 1977. [I. k.]

Perczel Miklós 1848/49-es honvéd ezredes: Naplóm az emigrációból. II.k. S. a. r. Závodszky Géza és Papp János. Bp., 1979.

Szávai János: Memoárirodalmunk új virágkora. In: Zsendül-e
a fügefa ága? Bp., 1984.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1900. VII. k. 833-835.

Urbán Aladár: Kossuth szabadcsapata 1848 őszén. Hadtörténelmi Közlemények 1988/4.

Urbán Aladár: Perczel Mór és a Zrínyi szabadcsapat. Hk 1991/1.