Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

 

Határ Győző
MANGÚN
mesetragédia
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

történik egy soha-nem-volt világ Világuralkodójának uralkodása, Néki soha-nem-élt Első Sáfárja sáfárkodása idején; a rabló szelek, lepusztult táblák, bújó barlangok és bitangoló áradatok nomád összefutásánál, a Selyem Horda torkolati medrében

DRAMATIS PERSONAE

Hurpagu, tangut nagyfejedelem, világcsászár, az ajándék elfogadója

Mangún, a sárga tangutok öregfejedelme, kegyenc és első sáfár, a Sastrón megajándékozója

Ruxillána császárné, a nagykán főfelesége, a világhárem kordában tartója, ajándék latolgató

Énikő császárlány, az ajándék előtapsolója

Tigrid kán, főrend Hurpagu udvarában. Mangún ellenlábasa, de keze tiszta és áskálódására bizonyság nincsen, ajándék fitymáló

1, 2, 3, 4 Lakomás

1, 2, 3, 4, 5 Fecsegő várbeli

1, 2, 3 Kasgár

1, 2 Gyilkos

veterán kurudu harcos

vak regős és

vezetgető muzsikás legénye

Mangún testőrei – három kisúr

udvarhölgyek, fejedelmek, kapitányok, testőrök, apródok, szolgák, kardtáncosok, mutatványosok, tűzkarika dobálók, bakugratók, lángnyelők, törpék, bábosok, akrobaták, maskarások, szerencsevadászok, hivatlan lakomapecérek, udvari lebzselők, stb.

Szín – Mangún palotája. A lovagterem. Festett-faragott mennyezetgerendázat; a rikító bütükön sámánpofák, ördögfejek, a falakon rézpajzsok, dobok, álarcok. A mongol fejedelmi sátor és a mór beütésű normann várkastély különös keresztezése.

Balról, magasan – tágas-téres trónemelvény, személyes lelépő szintekkel rang szerint s e szinteken Ruxillána császárné és Énikő császárlány nyeregtrónja.

A tróndobogó alacsony felhágóján kétfelől két trónőrző sas terjegeti aranyszárnyát. Az emelvényre terebélyes trónbaldachin borul: kívülről mérműves márványsátor, belülről kagyló forma, lengeteg legyező-burok, amelynek tollai meg-megremegnek – a pávatoll színorgiája. A trónkárpit öblében Hurpagu heverőtrónja, mellette vendéglátó párnaszékek, trónzsámolyok; rézasztal.

Jobbról, a lovagterem egész hosszában lakomaasztal, mögötte karosszékek a kánoknak, ülőnyergek az apródoknak. A jobbszélen, a terem végén zászlós, harsány díszkapuzat: a főbejárat. Ebből (az áttört fal mögött és az alatt is jól láthatóan) szerpentínes rámpaszínpad nagy S-betűje kanyarodik alá – az előszínpad teljes szélességében balra s onnan vissza, még előrébb, középen. Betölti az előszínpadot s legközépütt hídba torkollik, amely a nézőtérbe betüremlő „színpadszigetre” vezet. A nagy meneteles út kanyargó lefutását függőkert, falpártázat, várudvar, várfal, várkapubolt jelzésszerű játéktereivel egészítik ki az alsószínpad mellékszínei.

A balszélen, az előszínpad szintjéről áttört rejteklépcső vezet fel egyenesen a trónemelvény baloldali sasa elé – s ez a Kegyencek Lépcsője.

Kezdéskor mintha láthatatlan fojtó köd terjengene, amelyen a fáklyák fénye áthatolni nem tud; a füstös sötétben eleinte csak a réz feltétel – dísztárcsák, pajzsok, veretek pontvillogása tüzel. Mindenki jelen van; fényszóró követi a játékot.

Idő – a világbirodalom hatalmi delelése: világcsászár vendégelő dél – lakomaidő.

 

 

ELŐJÁTÉK

Mangún utolsó percei

A „várkapubolt” alól válik ki árnya és a villódzó vaksötétben Mangún alaktalan foltként tapogatózik le jobbról az úton – középre, előre. Ugyancsak a „várkapubolt” vak foltjából lép ki a két másik alaktalan árny.

Jeladó szisszenés – utánavetik magukat a kánnak. Árnyak kavargása. Elérték? Nem érték? Dulakodás. Fogcsikorgatva morzsolt átokszó. Mint akit beleznek, fájdalom-csikarta nyújtott nyögés. A kán – (elgáncsolva? hátracsavart karral?!) – előrebukik.

Éles jajszó.

Kiáltva tépi ki magát kivégzői kezéből s a „szigetszínpadra” menekül. Megáll. Felegyenesedik – kinyúlik. Megtántorodik. Megfacsarva oldalt dől és elvágódik. Lepuffanó teste-zsákját a két árny azonnyomban összeszurkálja, megforgatja benne vasát s a testet hengergeti.

Többszöri gurgulázó üvöltés. Eleven párájának hosszú kihörgése. Szakaszos vergődés. Küzdelmes haláltusa. Kivégzői vizslatják. Lehanyatlik – elcsitul. A két orgyilkos meg-megpiszkálja „dögében” s bele-belemeríti szurkáját, hogy meggyőződjék róla – jót szúrt-e. Suttogásuk (a hangszórón) a rémálom bizonytalan képzelődése

1. Gyilkos. Jót szúrtál-e, azt szúrtad-e, akit szúrnod kellett?

2. Gyilkos. Azt hát.

1. Gyilkos. De bizonyos vagy benne?

2. Gyilkos. Bizonyos hát. Nem először látom.

1. Gyilkos. Mangún-e, ő-e?

2. Gyilkos. Magún hát. A sárga tangutok fejedelme.

1. Gyilkos. Mangún legyen ám, élve vagy holtan. Bizonyos vagy benne, megforgattad-e, nézd meg jól!

2. Gyilkos. Megforgattam. Az hát. Mangún.

Visszaveszik vasukat a testből, elsomfordálnak. A két kivégző – kardvasát karján rongyzekéje ujjához fenve – visszalődörög arra, amerről jött: visszasompolyog a „várkapubolton”, fel a „várfalak” alatt és hadráló néma perlésbe merülve, árnyával – jobbról – eltűnik a kanyarban.

Kolostorgong lármazengése. Teljes sötétség.

 

 

A JÁTÉK (1)

Mangún palotája

Az előjátékból a játék ad attacca megy tovább. A zengés elül. Egy merőleges reflektor ütemesen hunyorgó fénykörében láthatni – a „szigetszínpad” teljesen üres. A fényhullám aláhanyatlik, majd (egy sötét intervallum után) ismét erőre kap. A felderengő fénykúp megszilárdul. Föltetszik Mangún.

Fejedelmi díszben, stilizált pózban áll – mintegy materializálódik. Ezt követi hangja is: a sejtelmes suttogásból a rekedtes beszédbe, hörgése feltisztulásából az örvendező meghirdetésbe – feláradó harsogásba. Szavát játékával kiséri.

Mangún. Járiji Láuhú Öregisten akaratából ez a vízenúszó világtányér egy

a tenger körűle egy

és sasszállattól sasszállatig a véghetetlen földség egésze egy:

oly igaz mint hogy Urunknak hódol a világ

a jóslat és a Sastrón Betöltője Ő

a Koponyakorona Viselője Ő

Hurpagu / a Selyem Horda Sasa

Hurpagu / tangutok Nagyfejedelme

Hurpagu

hadúr / világuralkodó

ésde valamiképp Urunk Hurpagu a Tűz Égből vette

Járiji Láuhú Tűz kegyes öléből s az ő Szolgájának alábocsátva kapta:

a hatalmat / a szépséget

a szívjóságot – és / a szörnyetegséget

– amint Ő maga mondja a fejedelem szól

           

behátrál a színpadra s balról, lassan felhág a kegyenclépcsőn, amelynek márványos nyílásain ki-kibukkan. Ezalatt

Hurpagu trónján felfényesül; hangja visszhangzik.

én / Hurpagu

Tangutok Fejedelme / a Selyem Szélvész Sasa

Világbíró Hurpagu / Hadúr

Járiji Láuhú Öregisten Szolgája aki a Tűz Égből vettem/

   ő kegyes öléből alábocsátva kaptam:

a hatalmat! / a szépséget!

a szívjóságot! / a szörnyetegséget!

A Mindenség robajlik.

 

Mangún a lépcsőn. Meg-megáll. Ahogy a robajlás fokozatosan elhalkul és elvész – úgy veszi át ő maga a hangot

szintazonképpen kaptam én – Mangún / az Ő szolgája /

jószága / és jószágának sáfárja

Első Kegyenc

Hurpagutól / Világ Sáfárjától / az én Uramtól:

a galambszelídséget / az ostorírást

a számtudományt / a kulcsokat és a pecsétet

dobbant örömében s karját széttárja

nagy nap ez a mai!

ma van az a nagy nap amikor Mangún / ez a Mangún / – és ha a Sastrónnak nem több egy percenetnél és Őnéki oly hamarsággal lepergő ez az énnékem örökké tartó nagyonnagy nap: mégis! / álmok beteljesülése! ha csak / csak egy átalfutó mosolyt is csalok Nagyurunk unottan enyelgő Szörnyeteg Orcájára

szakállát is (amilyen lobogója:) csíkos kékre-vörösre festi / s fejedelmi verejtéke ahová – olvadó csíkja-vörösével kékjére – lecsöppen

ha csak egy oldalfutó félmosolyt is – hosszútűrő Szörnyeteg Orcájára / amint csíkos vörös-kék szakállába túr s szemredője mögül előleső szúrós tekintetét / saslebegéssel / Első Kegyencén nyugtatja

örömlakoma napja ez a mai:

ma Mangún palotát ajándékoz: / ez a Mangún! / ihol én: palotát ajándékozok a Kagánnak / Hurpagu Főkánnak: / én! én! ez a Mangún! / Világbíró Hurpagu úrnak!

palotát!

Kinek temérdek Ábrázata amilyen iszonytató és – bátor hóhéri kegyetlen / (hogy aki először látja, lába dobbantására legszívesebben szörnyethalna!) / mégis: mindazáltal én tudom

számos Ő titkának beavatottja – Mangún a Kegyenc tudja:

diplomáciai szükségből van így csupán

Urunk mind a kilenc főtörzs nyelvét beszéli / tizedikül szellemnyelven társalog a Szemjúnnal / kilenc hármasugrás távolából átlát kilenc szitán és / esze-kereke gyorsabban forog kilenc békekérő földighunyászkodó küldöttség kilencszer-kilenc békeköveténél:

pallérozottabb / csiszoltabb Ő és / finomultabb kolostorpalotájában a Szemjúnnál – ha kell: / másképp hogy is lett volna belőlünk / tangut rablókból / világbirodalom

a tenyere mellett – ad spectatores

azért – nekem is – szörnyen fúrja az oldalam / igaz odaadásom nagy alázatában és, szörnyen, a kíváncsiság / most hogy itt ül főfeleségével lányával palotámban: vajon?!

vajon hogy nem adták-e el titkomat a besúgó-piacon jó pénzért / neki vagy másnak a Várban / nem jutott a fülébe máris / nem csak mímeli-e s azért vág ekkora mitsemsejtő nagyúri ábrázatot

tudja? nem tudja?

nem tudhatja – – –

a meglepetésben van az erőm / ez az amivel elbűbájolom

senkinek se mondtam – – –

... – Ő ne tudná?! Ő aki a Mindentudást a Tűz Égből alábocsátva magáénak mondhatja: / Ő ne tudná...?!

... hogy amelyben eddig Fejedelmi Vendégként ült – a palotámban: / annak már ura ajándék-jogon / s hogy ez az én palotám nem az enyém többé hanem / mellette az ő kegyenci fenntartott főhelyén vacsorázó Első Kegyencének alázati felajánlásából: / az  Övé úr-jogon

imhol már szólít is / jer Mangúnom / jer ide mellénk

Hurpagu szavait visszhang-robbanás kíséri.

Jer jó Mangúnom jer / jer ide mellénk

Első Kegyencünk jövel / heverj le barátom

a visszhang-robaj elül.

Mangún. Már az is nagy kitüntetés hogy kíséretével a Selyem Horda vezéreiből (kik maguk is nagy számú kísérettel jöttenek) Ruxillána főfeleségével és Énikő lányával Ő a nagyúr ellátogat:

elfogadja örömlakoma-meghívásomat és kegyes leereszkedésében a kánokkal Mi Nagyfejedelmünk odáig megy / odáig hogy íly tökéletesen színleli (engem is megtévesztőn) mert tökéletes mestere a színlelésnek: / már az is – nagy kegy! nagy kegy! – – –

... ó nem. Mit sem sejt ajándékozási szándékomról – hogy nem magamnak építettem / és a kedvemért végigjátssza a jámbor komédiát – az örvendezés, a meglepődés színlelését

a végére tartogatva... de

de lehet-e színlelni ennyi ártatlanságot?

ennyi hányiveti – nagyúri gyanútlanságot tíz ujján azzal a húsz gyűrűvel amelyektől alig tudja hajlítani?!

Nem / Még lehet hogy nem tudódott ki: még lehet még lehet hogy meglepetés lesz

hogy elképed és túláradó örömében percekig magához sem tér a meglepetéstől – amilyen gyermetegek tudnak lenni a jól szolgált fejedelmek

– – – de mert apránként adagolva akarok előhozakodni fejedelem-ajándékozó szándokommal amint elterveztem: ezért / elsőbbet engedélyt kérek hogy feldícsérhessem a palotát (mintha még az enyém volna: Mangúné) / az előbástyákat / a bástyákat / a függőkerteket / az istállókat: / hogy elősorolhassam csodáit – – – fennen.

Urunk! Fejedelmünk! Hurpagu

szólhat-e szolgád és hű sáfárod Mangún – palotájáról

Hurpagu. Bírod engedelmünket Mangún

hogy feldícsérhesd a palotát mintha még a tiéd volna

az előbástyákat

a bástyákat

a függőkerteket

az istállókat:

hogy elősorolhasd csodáit

Mangún. Uram! / Életnek Adója / Fénynek Tékozlója / Életadó Fénynek Tékoz Forrása: / Világbíró Hurpagu! –

Hurpagu. Hagyd a formaságokat jó Mangúnom / most így elheverve s magunk közt: légy fesztelen

csevegjünk önfeledten amint egyenrangúak lakomáján szokás –

Mangún. Uram! / A forgandóság amely engem / – Hozzád képest ezt a tetűt! – / íly magas polcra helyezett / de / a múlandóság lerakódó rozsdájával csontjában már aki kilovaglásait is ritkítani kénytelen

mert mi az ember?

katáng kóró az idő szóró szelében

ördögszekér mely mire birodalmad sivatag hátán átalgörögne: / felében-harmadában elfogy / s a túlfelére még csak emlékezete sem ér –

Hurpagu. Hagyd a forgandóságot-múlandóságot / Míg védőpajzsom alatt élsz nincs mitől tartanod / s emlékezeted sem láthatja kárát hogy a birodalom száján forogsz

s mondd el rendre-sorra barátom amint illő igaz barátok és egyenrangúak között

mondják egy napig tart csak körülnyargalni s hogy szurdok szegleteiben már valóságos kóborjáró falvak keletkeztek a falak alatt –

Mangún. Kóborjáró szekértábor csak – szegkovácsok sarazók

s a legtöbbje délibáb csupán Nagyuram / a csodák a falakon belül vannak: / az Egyenesség / a Párhuzamosság / a Szilárdság – – –

Mesélősen; amit elmond, sorra minden megtörténik.

s most amilyen belemerülve sorolom palotám csodáit: a Fejedelem / olyan belemerülve hallgatja

iszik itat nógat bíztat

elragadtatásom átragad Rá és / amilyen olajos-göndören tekeredik le nyelvemről a szó – Ő / olyan önfeledten csügg a palotaépítés viszontagságos – megénekelnivaló történetén –

Ruxillána császárnő heverőjétől / sompolygó-futással lábujjhegyen / cikázva érkezik rabnője és / tisztes távolból ugyan de / Urunk tróndobogójának mellétérdelve – fátylaiból:

suttogva közvetíti a fejedelmi hölgy / Ruxillána! / mosolygó üzenetét: / ő is! / ő is! / hogy hallani szeretné

a másik oldalról a búgóhangú Énikő – a császárlány tunguz rabnője érkezik kuporgófutásban és / (szemlesütve hogy származásának mocskával ne illesse a Fejedelmet.) / Atyai Engedelmét kéri úrnője nevében ugyanarra / Hogy ő is! / ő is!

hadd hallgassa

Énikő! / a Kagán egyetlen leánya

Énikő! / a kecses előrebukott csupa-mell / a sudár-decsupa-hajlat Énikő

ifjú mint az ifjúság és gyönyörű mint a gyönyörűség / hogy aki látása kegyében részesül: zavarában elnevezeti magát és nevetésétől megzavarodik

Ruxillána

a Világhárem Kordában Tartója

Ruxillána Aki oly tartósan Szép / (idestova húsz éve már hogy az Uralnak mögűle – szarmát katonabordélyból! – tangutjaink ideragadták) / hogy Uralkodóján kívül tekintetét senki ráemelni nem meri

Cselédi Cselszövéseinek Táblázatán már csak ő ismeri ki magát: Ruxillána

amerre bordélyházi dallamos járásával elhalad hát mintha / hajgatóhal sújtaná – úgy éri a férfiembert (hogy töke sajdul egyet és hímvesszője feldobban utána – még ha háttal áll akkor is)

ésde már hozzák is – szolgák – a párnáikat / rakják át heverőiket / a két fejedelmi személy ide tart

Ruxillána, Énikő – udvarhölgyeivel – áttelepszik a fejedelem mellé. Mindvégig, amit mond s amíg mondja – mindennek

a megtörténte úgy özönlik, ahogy Mangún mondja.

Stilizált mozdulatokban, az álomképeskönyv rögeszmés élességével s olykor egyszerre kétféleképp: a „valóság” és a „rémlátások” párhuzamában. Pl. az, hogy Mangún „letelepszik” ura mellé s az, hogy időnként, felugrálva odalátja jelenetüket – egyszerre van.

Mangún. Ruxillána! Énikő! /

anya és lánya ugyan érti egymást / (s hiszen ha csak tudnám hogy romlásomat üdvözölhetem-e  nagy bókolva ebben a mosolyos iker-ragyogásban és én / hasznomra fordíthatnám előre-tudásomat!...

immár hárman hallgatnak szavamra / amit addig mondtam

ismételnem kell / úgy csüggnek rajtam el nem mulasztanák egyetlen igémet

a többiek amit a hegyezett fülükkel elkaphatnak: / csak a foszlányokon rágódnak / fejüket lesúnyják / a lerágott csontot a tálról hátradobálják továbbrágó apródjaiknak

ők maguk: / Tigrid / Gublaj / Ogranu / Zság / Cseleb / Haftalu / Zsmúd / Gudun / Tegir

vezérek főrendek

fejedelmi túszok

időszármazott beházasodók

ál-tangutok minket-majmolók

alámkapaszkodó udvaroncok

összesúgnak-búgnak s tán mulatnak is denem azon amin én szeretném és nem úgy ahogy én szeretném

bánja a manó

mi bajom lehet? míg a Fejedelem Napja ilyen melegen süt le rám hogy tőlem: Első Barátjától-és Trónállójától nemes hölgyei tündöklését sem tagadja meg és Győzhetetlen Pajzsa mögé húzódhatok – addig / tízannyit is aláhányok – nem hogy ezt a háromszázat

eláradok / eláraszt / a szómámor már ilyen

érzem hogy már az udvari fogalmazásról is megfeledkezem

s dől szájamból a szó

s ők meg: közelfészkelődve trónheverőiken s kéjelmes-könyökölvést / Urunk Hurpagu meg a két fejedelmi nő / megbabonázva ismételi ahogy mondom

(annyi pusztai szekértábor meg sátorváros után / mit is tudhatnak? hol láttak ezek annyit? olyat? amennyit!-amilyet!

egy világlátott sáfár látott...?!)

fennen.

– ha hiszed ha nem Uram / így ahogy áll

a palota

– amilyen dölyfös-szép s nagy-erős palota: hát

ezerszáz erős málhás öszvér / – mit öszvér: bivaly! / nem bírná el az aranyat amennyit idehozni! / – mit idehozni: amennyit aranybányász rabszolgád fejteni! / – mit fejteni: amennyit aranytaláló görbepálcás lelőembered előtalálni tudna

ez a palota a bástyákig / ameddig a szem ellát

kétfelől azzal a két ékszer palotasorral a várudvaron

várudvaron szoborcsarnokaival

csarnokain túl ligeteivel

ligeteiben szökőkútjaival / versenypályáival / díszállataival / – – – / minden felszerszámozva / befogva / berendezve betanított rabszolgákkal egyetemben:

– ez a palota!...

Hurpagu körülhordozza rajta tekintetét; visszhangja felmorajlik.

Ez a palota a bástyákig hadd lám

kétfelől azzal a két ékszer palotasorral várudvarodon

várudvaron szoborcsarnokaiddal

csarnokain túl ligeteiddel

ligeteiben szökőkútjaiddal / versenypályáiddal / díszállataiddal mondod / – – – / minden felszerszámozva / befogva / berendezve

betanított rabszolgákkal egyetemben:

– ez a palota mondod...?!

Mangún. Hurpagu elbűvölten ismételi / csücsörít / csettint / és a császárné is / a császárné / hatalmasan és kéjelmesen dorombolva / önszobrában félig hanyatt s feltartott mezítelen karjait forgatva / tekintete után melyet körüljártat rajta: / elégedetten leltározza

Ruxillána. A palota a bástyákig

kétfelől a két iker palotasorral

szoborcsarnokok lugasok ligetek

szökőkút versenypálya díszállatok

mind felszerszámozva befogva berendezve betanított rabszolgástul: / hm – – –

Mangún. Már Ruxillána is! / És ő is végigugrálja szemmel –

a császárlány / hogy amit előszólít feltündököl

de ő a fiatalság befogadó örömével s nem csak úgy – maga elé / hanem amit lát olvadozva odaszól annak és előtapsolja

Énikő. A bástyákig! / Ez a kőpalota!

Ez a sátraknál sokkalta palotább!

kétfelől ez az ékszeres kőoszlop-libasor!

csarnokokban szobrok!

ligetekben lugasok!

versenypályákon szökőkút! / Ez a fejedelmi állatsereglet! / Felszerszámozva! / Befogva! / Betanított rabszolgástul: / Elő! Elő!

Mangún. Előtapsolja

S hát még ami most következik / Énikőnek: / letapsolnivaló!

Merthogy olyat hogy rózsaeső a virágmennyezetről (ahonnan a betanított rabszolgák a lakomázókra lerázzák) Énikő még hírből sem hallhatott / s kerekre nyitott táti szájjal / csak ámulja-bámulja

s mialatt a rózsapiros szirmok alálibegnek az asztalpatkóra / a vezérek idegesen leseprik olajos hajukról a beleragadó virágot

egyik-másik már mintha utálkoznék

hallani vélem amint fő ellenségem Tigrid / titkos tivornyarendező- és ki-nem-nevezett fővadászmester / előles szemének öregredője mögül a sorban / s a foga közt a többinek odasziszegi / most mondom a palotámat – – –

Tigrid úri mértéktartással pökhendi.

Most mondja a palotáját a bástyákig / Nagyra van kétfelől azzal a két kalyiba-sorral amerre a falak felé konyul –

azzal a két hodályával a kancsal szobroknak: / se szeme se bögyörője – seggelyuka se... Egynek se!

az ő ligeteivel / Nagyra van

az ő szökőkutaival / a miafenéjével: versenypályájával

Nagyra van

a cirkuszi állataival amékkel megcifrázza

felszerszámozva kiganézva / befogva felgingallárézva / a lepányvázott rabszolgákkal egyetemben

a Mangúné / A palotája aki vót... Hahaha!

Mangún. Ez a Tigrid / ez a sátrából-szalajtott / anyjából-ideszökött / ez a visszapártolt – Hulagutól / felséges fivérétől a Fejedelemnek / ki nevének puszta említésére elsötétül Urunk tekintete:

ez mondja! ez!

a palotám a bástyákig: / ez mondja!

kétfelől az a neki-kancsal palotasorom a falakig fel / a szobraim pajtája: ő mondja / ő aki kőpajtát még sose látott tán

a ligeteimet a szökőkutaimat becsmérli már azzal is hogy

a szájára veszi

a díszállataimat – a betanított rabszolgáimat / láthatatlanul / a ringató-lugasokban amelyeket / hej be szíves-örömest a föld alá tenne velem együtt

... Ej! De mit törődünk effajta Tigridekkel! / addig amíg a Selyem Horda Hadúri Jegye sátrunknak előtte ott lobog s amíg / az Ő fényének-kegyének selyem sátrában fehérlünk!...

eleresztem a fülem mellett s csak inkább: / hadd soroljam serényen Fejedelmünknek és Hölgyeinek amíg így unszolnak / mi csuda dolgok vannak még márványos váramban – – –

Ruxillána. Mondd tovább márványos váradat Mangún kán / ésde semmit el ne hallgass

Énikő. Mondd csak! / Mondjad édes Mangún ó igen! / Sorold palotád sátrait!

Hurpagu nyájas-mennydörgőn.

Mondssza csak! Mondjad kedves jó Mangúnom: / mi csuda dolgok vannak még márványos váradban

Mangún – Ó igen-igen! Hadd elégítem ki hát kiváncsiságtokat!

Halljátok hát / Hurpagu Tangutok Főfejedelme! / Felséges Hölgy Világszép Ruxillána! / és te is Énikő – fejedelmi gyermek! Restélyeskedve.

márvány boltokon bölöm pilléreken / tetején-oldalán kovácsolt vasarany díszrácsával felrácsozva / szélte-hossza három nyíllövés harmadfél tangut rőf:

a földkerekség legeslegnagyobb madaras kalitkája!

hogy szárnyával szelet ver körűle és / a bámulónak szeme visszarebben

hogy annak szárnyával szelet verő – szélesen örvénylő kalitkamadaraiban nincs egy aminek híjával vagyon / s abból ami kalitkámon kívüle szabadon szálldos: nincs egyami ott ne volna benne az én madaras-kalitkás örvényemben a vasarany rácsok mögött!...

... Tetszik a szó Hurpagunak s valamíg mondom: csíkos kékre-vörösre festett szakállában mozog az ajka / és mozgó ajka ismételi és velem mondja a madárkalitkát –

Hurpagu robajló dörmögéssel.

A földkerekség legeslegnagyobb madaras kalitkája mondod / Hm... –

Mangún. És a nagyon kegyes Ruxillánának is / felséges tetszésével találkozik a beszéd –

Ruxillána. Tetején-oldalán kovácsolt / vasarany díszrácsával felrácsozva / s ha – mint mondod – több az aranykovács kovácsolta színarany mint a vas-ötvös munka – akkor: az már  igen!

Mangún. Szintúgy Énikő / azon a búgó hangján és / elébetapsolva

Énikő. Szárnyával szelet verő / szélesen örvénylő nagy csapat kalitkamadaradnak / bölöm pilléreken márvány bolton / temérdek madárkalitkája!

Mangún. Ám ahelyett hogy elégülne kíváncsiságuk / csak annál követelőzőbbek / csak annál játékosabbak az én drágáim

belelovalom őket s ők meg engem: / belelovalnak

lelkendezem-áradozom a palotáról mindegyre melyet / az én Uramnak volnék ajándékozandó hamarost

s ha csak – elfeledkezve engedelméről – megfelségezem / már mindjárt  barátságunkra emlékeztet: / hagyjam a formaságokat s mondjam a palotát

Hurpagu leereszkedő bombardó

Elhagyd már! / Ugyan hagyd el a formaságokat jó Mangúnom s te csak meséljed palotádat melyben / imhol abban szerencséltetsz hogy vendéged és bámulója vagyunk!

Mangún hebehurgyán öröm-hablatyol.

Ejszen ha győzném Nagyuram! / S tudod-e / tudjátok-e felségtek / no de hagyom is már – hagyom ezt az idétlen felségezést / Barátom Hurpagu / Tudod-e hogy annak aki ezt az én palotámat megörökli / avagy teszem / aki ajándékba kapja: annak / mindjárt  olyanja is lesz –

Hurpagu. Mije?

Ruxillána. Mi olyanja?

Énikő. Milyenje?

Mangún titokzatoskodva.

Huszonkét pár ökre vontatja / negyvennégy igájával / nyolcszorosan egybefogva

ésde fogatoló szerszáma is festett vörös bőr és kövér arany

nyolc kereke párján nyolc üllőt vertek tönkre míg kikovácsolták ilyen arany küllősre ésde / kerékagya királyszege is nehéz arany / láncán / párjával

s belsejében ahol– öblös belsejében: ott csak igazán

ahol a márványán a lápiszlazuli szőnyege be nem takarja: ott / lyukas alabástrom / két sor / s minden lyukon a csillám párjával / s azon! azon aztán: azon-aztán! / dől a fény!...

Olyan az a szekér / az aztán a szekér / a  palotaszekér!

Hurpagu szakállát karistolva.

A palotaszekér mondod? / Huszonkét pár ökre vontatja / negyvennégy igájával?! / Hm... –

Ruxillána. S aki palotádat megörökli szekerestül / öreg Mangún...?!

Énikő. Avagy teszem ajándékba kapja – annak / olyanja lesz?

Mangún. Olyanja

Hurpagu. Abban lészen hadak élén vonulóban / valakinek fejedelmi utazása!

Mondjad csak kedves Mangúnom s te csak / ne csigázd kíváncsiságunkat tovább / mondssza csak kisbarátom

mondssza-mondssza!

Mangún. Úgy-úgy Nagyúr! / Abban lészen hadak élén vonulóban / valakinek fejedelmi utazása / Vagy vedd vízorgonámat (virágsátoros tülöklugasomnak alatta.) / annak a ráboruló teteje is olyan – pedig ötvösmunka: / virágkehely a megszólalásig

ésde vízorgonám padlatán  teknőcös berakás

azon kétfelől fogódzónak agancsdísz

annak magos pádimentumos lapályán kétfelől – / (Uram Hurpagu Úrnőm Ruxillána s te tündérkoronás Énikő – hinnétek-e?!) / – színezüst farkával haragosan földet verdeső két ezüst oroszlán! ésde / két oroszlánja is olyan hogy / színezüst száját is nagyra tátintja ha szólal: / vízorgonaszóra színezüst fülét is: felétek hegyezi-forgatja annak felétek ezüstölése tülöklugasomban!

hát még! hát még! – gondolhatjátok s mondanátok is ha

Énikő. Hát még?!

Ruxillána. Hát még?!

Hurpagu. Ne kéresd magad

Mangún. ha nem tudnátok palotámról (mi egyébaránt különleges tulajdona-és sajátja:) hogy / akármint gyorsalkodtok csodáival s / bármi garázdán gazdálkodtok benne Nagyuram –

Hurpagu. Ne fukarkodj vele jó Mangúnom

Mangún. Mentől mohóbban próbálsz betelni vele – antul telhetetlenebb leszel és már / magam sem tudom hogy nem inkább megszemlélnétek / vaj elémondjam-é mind a csodáit vagy maradjon egy / hímes tartogató tarsolyomban / meglepetésnek: / ne inkább...?!

Hurpagu. Mondssza csak jó Mangúnom / Első Sáfárunk

sose tartogasd

Ruxillána. Ha van olyanja / vízorgonája szépen szóló / vízorgonának amint mondod / ráboruló ezüst virágkehely ritka ötvösmunka teteje – akkor / palotának / az már  igen!

Énikő. Virágsátor tülöklugasának alatta vízorgonája mondod / abban teknőc berakásos magos pádimentom

azon kétfelől agancsos fogódzó

annak magos padlatos lapályán őrízője kétfelől / színezüst farkával haragosan földet verdeső két ezüst oroszlán mondod?

Mangún. Annyi

Énikő. S ha vízorgonaszóra – hát víziladikomban / lányasszonyi nótaszóra: / arra is?

Mangún. Arra is

Énikő. Színezüst száját felém tátintja? / meg színezüst fülét is két oroszlán: / felém forgatja-hegyezi?

Mangún. Azt is

Énikő. Mangúnom!

Mangún. Szolgálatodra

Hurpagu. Csitt leány

Mangún. Megteszi mindezt ésde még / többet is tán

Hurpagu. Ne tapsikolj elébe csintalan: / meglásd hamarost

Énikő. Fejedelmi Atyám / ha mindez igaz való s úgy van amint

            a Te Első Sáfárod / az én Mangúnom elémondja

Ruxillána. Már meg a „te Mangúnod” s nem aki a miénk! / Leány!

Hurpagu. Ne szakítsd félbe fonalát a felmondónak / mi Első Kegyencünknek / jó Mangúnomnak ki mostan lészen / színültig csodával tőtt palotája csodáit elémondandó

Mangún. Parancsolatodra

Hurpagu. Tedd azt

Mangún. S mi lehet kegyencnek nagyobb öröm kit / annak vágya perzsel hogy / abba járjon s kedvedre tegyen: / meghajlok előtted

Hurpagu. Sose hajlongj s te csak / rakd ki szaporán palotás kirakóvásárod jó Mangúnom: / azzal jársz abba-s téssz kedvünkre kivált

Mangún. Nosza hadd ürítsem elibéd tartogató tarisznyámat Uram Hurpagu

mit sem fontolgatom-latolgatom ésde / semmit el nem hallgatok

Hurpagu. Ürítsed elibénk tartogató tarisznyádat Mangún kán / sose fontolgasd-halogasd ésde / semmit elne hallgass

Mangún. Legyen magos tetszéstek szerint

élek engedelmeddel barátom

hadd veszem hát elejére a végét ki nemcsupán / a Palotaépítés Betetőzése (ami ez az enyém) hanem / minden fejedelmi portán az lenne amilyen ceremóniás, olyan sejtelmes-körülményesen fog bele

szentségnek titokság / titokzatnak szentség

ésde ha látná – káprázatnak hinné a Selyem Horda

kolostorpalotájából kimeresztett szemmel a Szemjún / sápogva követné égen vonulásod

és rejtélyét teremtett emberfia meg nem fejtené míglen / lebegtető nyergébe fel nem hágsz / amint következik

Hurpagu. égen vonulásom – mondod?! / nyergében:  minek?!

Mangún varázslatos-láttató recitálás

három kajmós pózna rudamon lebegtetett / három vadhús kolonca után kapó / három királykeselyű / meregeti csőrét / terjegeti szárnyát / három világtáj iránt

Hurpagu. Három világtáj iránt...?!

Mangún m.f.

három felszerszámozott sas emelgeti madaraddal kupoláját / lobogtatja kupolád kárpitját / röpteti lábad zsámolyát

szállatja aranyos nyeregtrón széked / ragadja Koponyakoronád

Hurpagu. Koponyakoronám...?!

Mangún amit mond, mintha látná: felszegett fejjel az ég magasán követi a Kagán „repülését”; fejedelmi hallgatósága követi példáját és álmélkodva kémleli az eget

ahol-é! emitt! amott! amarra! / ott szárnyalsz is már a levegőégen

alant sorakozó hadaiddal / letekintő trónodnak alatta / míg fejednek felette: te tornyadzó trónod mennyezete – szállton-száll

         s te: Hurpagu / tangutok Nagyfejedelme / Hadúr / Világuralkodó / amonnan a magasból parancsnokolsz / fésülöd boronálod / zúdítod / torpantod / szélvész hordáidat

Ruxillána. Zúdítod szavaid bár: / megtorpannak elmém zsilipeinél / Mangún kán

Énikő. S már meg félek tőled édes jó Mangúnom

Mangún. Pedzed-e már szavaim értelmét Nagyúr / felfogtad-é?

Hurpagu. Felfoghatatlan talányos szavaid értelme barátom / ne tégy türelmetlenné s mondd elé: / nevezd meg

Ruxillána. S nem is egyfelé: / minden szavad kétfelé talányos Mangún kán / rejtvényed darazsától bong a fülem

Énikő. Én meg ijesztőnek találom s / arról mintha potyognék is már ami / mondd ki hamar: mi csodás alkotmány s hogy / nyerges vagy ötvös munka?

Mangún. Ez is az is

Hurpagu. Üstöllést barátom mert / ádáz kíváncsiságom türelmetlenségemet ingyen sem türtőzteti s ha tovább csigázod

nem állok jót magamért: kedves Mangúnom! / szórjad ide már s mutasd elé emez új palotás csodádat!

Mangún. S ez a legnagyobb

tudós magyarázatát izgalmával mindegyre fokozza

Három világtáj iránt

három emelő hámjába befogott három sasom / csőre fölé himbált

három póznáján három büdös vadhús kolonca

büdös vadhús három koloncával / három magasba csalt éhesem

három éhes sasommal szárnyokra kapó / arany mennyezet magasba ragadása

– annak szárnya-csattogató trónjával felhőknek iramodó / Koponyakoronája Uram

a te Koponyakoronás Trónod (ihol a megfejtése Uram Hurpagu / hajazod-e mit belehűvelyeztem:)

a Sastrón

az Eleven – a tied

a Sasfogatos! / a Repülőtrón: / ihol / beleülő kegyes intésedre vár

Hurpagu gyanakvó. Mely nem repül másként csupán éheztetéssel?!

Mangún. Mely nem repül másként csupán éheztetéssel

Hurpagu. S úgy e trón csak éhomra repül mondod?

Mangún. De – repül!

Hurpagu tamáskodó.

Vajon

Mangún. De! De! / Az éhség Uram: nagy röptető!... – / És ráadásul

Hurpagu. Mi még – „ráadásul” – tán / csak nem három Teli Bendő?!

Mangún. Bölcs vagy Uram!

három gyeplőnél / három telibendő Hajtója is ott csücsül trónod titkos hegyében ki / cseles szerrel piszkálója is

három hergelő hegyes ösztökével hárman ösztökélik trónod röpkeségét mely mint ilyen / roppant csodás ésde / sehol trón – hozzá fogható

Hurpagu. Mely csodás felröppentőben és sasainkat is nagyon éhomra tartva / még lehetnénk tán Eleven Trónunkon Ég-Atyánk / Járiji Láuhú Tűz Öregisten meglátogatására indulandó mondod?

Mangún. Időnap múltával: / fel – oda is! / mindenüvé Kagán

Hurpagu. De lenne-é s ki lenne / roppant csodádnak – előkóstolója?

Mangún. Voltam én s leszek is / parancsolatodra

Hurpagu hangja sötétre válik. Voltál? Kikóstoltad?

Mangún megszeppen. Engesztelné.

Kis körüllebegésre csak: / palotám felett

Hurpagu. Úgy-úgy: „palotád” felett mondod

bosszús. Türtőztetné; de rosszul leplezi.

A Koponyakorona Trónja mondod / uradé / a mi trónunk / a Sastrón: / a te palotádban?! / Mint vagyon ez s hogyan értsük Mangún...?!

Mangún. Úgy vagyok ez s te / ne is értsed másként Kagán

Ruxillána a magasba réved.

Az Eleven Sastrón kire felnéz a Horda / a három világtáj iránt három felmérgesített sasodnak hátán s te a Birodalom felett elrepülőben: / az már igen!

Énikő. S még bátorságos zsámolyodnál kucorogva is Fejedelmi Atyám: ha / én is én is / felrepülhetnék és ott szálldoshatnék veled Kagán / Eleven Trónod lobogó sátorában / tépő szelében!

Mangún újrakezdi, amiben félbeszakították. Rátarti hunyászkodással – amiről annyit álmodott, megteszi drámai bejelentését.

Úgy vagyon ez s te / ne is értsed másként Kagán / csupán mint illő s minden lenni tartozik:

Te trónod az Eleven Sastrón és / mely minden paloták közül a legpalotásabb: / tiéd  palotástul

s ez: / a  Te  palotád – – –

Hurpagu mintha iménti felgerjedéséről mit sem tudna – elsiklik felette s megenyhül.

Való igaz: / megbámultuk temérdek csodáját de mind közül

az Eleven Sastrón / kivált megnyerte tetszésünket

Ruxillána. Mellyel ha – mind mondod – palotája velejár: úgy

            az már  igen!

Énikő. S én meg már futkoshatnék benne függőkertről függőkertre / csaponghatnék csodától csodáig!

Mangún. Fogsz is! Fogsz is fejedelmi gyermek / fogtok is mindvalósággal tulajdon sugaras személyetekben Fejedelmi Hölgy / De már Uram: az apraját engedd el – – –

Hurpagu. Már hogyan engedhetném el csak az apraját is: / íly roppant csodáknak!

Mangún. Napestig mondhatnám / terelhetném sorolhatnám

Te bele nem fáradnál / én ki nem fogynék benne – de hadd szűnjek meg s engedelmeddel / mint Udvarnál mással tenném:

hadd szabjak határt tulajdon szavamnak (mert / „palotámra” még mindig ráforog a nyelvem:) / tapintsad érezd / fogadd el  tiédnek

tiédnek! fogadd el! s / tudd  magadénak

cséplése a szónak és ismételgetése csupán ami / tőlem telnék

majd még – palota szemlén – megvigyázod kis apró sorra-rendre / s úgyan sorjázod-rendezed-s veszed számba mint / juss szerint ami a  tiéd

első alászántásától falaidnak / te-minden tornyod utolsó tülökszarvas korona-gombja arannyal futtatásáig tereád nézett mindétig s / máótátul téged illet

ésde most nehogy azt kérdezd: ráuntam-é avagy / megcsömörlöttem tőle hogy így elgórom –

Hurpagu. Ráuntál? / Megcsömörlöttél tőle hogy így elgórod? / Jó Mangúnom!

Mangún... Oly gúnya már ez ki nékem / túlontúl lötyögő  bőrenagyra szabódott s mi egyébbel –

vaj mi egyébbel hálálhatná meg hűséges Első Sáfárod mit amúgy is / a legelőszörre bevert arany szögtől a legutolsó szög ráverő kalapács ütéséig / néked köszönhet? mi egyébbel mint hogy

lábad elé rakja s maga is / lábad elé borulva / úgy mondja:

ülj bele / jóltevőm!

Nagyúr! / ülj bele

– – – vagyis hát ne ülj bele hiszen már benne ülsz / csak értesd kegyes gyűrűddel homlokom / és / add ó add / fejedelmi jelét hogy

elfogadtad

magát tiédnek valló / szolgáddal egyetemben

hogy meglakod

magadénak megvallod és / leled is örömöd benne!

ésde teljék is nagy-sok örömed / – benne! – / hölgyeiddel és fejedelmeiddel – / – mint nekem ez ajándékozásban – / – s hogy derűs szívvel cseréled tőrömért tőrödet – / – – közöttünk harag nincsen – – / – – harag közöttünk nem is lehet – – / – – Járiji Láuhú látja haragtól tiszta lelkünket – – / – – Az Ki – – / – – – Az Ki lakozik a Tűz Égben – – – / – – – Ki a Tűz Ég Ő Maga – – – / – – – tőrcserés kötésünk Tudója – – – / – – – fel... felfogadott hűségünk és ba...barátságunk Látója – – – / – – – Járiji Láuhú – – – / – – – és...és Megáldója – – – / – – – Öregisten – – –

– belezavarodtam

– a Monarcha: nem tudja tovább türtőztetni nevethetnékjét

– kipukkad

hátraszegett fejjel a térdét csapkodja úgy megkacagja / fékeveszetten

(üljek bele palotámba mondod / vagyis hát – haha! – / ne üljek bele mondod / mert már / benne ülök / uhaha! / bruhaha!...)

Hurpagu dűlöngélve – hatalmasan kacag; a nagymindenség vele robajlik.

Üljek bele mondod / palotámba – uhaha!

vagyis hát – bruhaha!

Ne üljek bele mondod

mert!

már!

uuú-haha!

benne ülök!

uááá-haha!

Mangún. Az urak is felfigyelnek az asztalnál

rikkantgatnak

kukorékolnak egyet-kettőt

Gudun / Cseleb / odanevet a Trónra / udvaronci széptevők

maguk se tudják min miért – – – de / azok is elhallgatnak / ideges-zavarodottan

Hurpagu. Uhaha! Bruhaha!

Mangún. Énikő királylány is vele nevet –

Énikő. Haha!

Mangun – csilingelve ragadósan: / (inkább csak a fiatalság feláradása mintsem hogy / felfogná a fejedelmi tréfa játékosságát

és Ruxillána császárné – ő is! –

Ruxillána. Ha!

Mangún – vele mosolyog (de az is: / az is – inkább csak oldódás és megenyhülés hogy e múló pillantra / dacos kapzsiságáról és cselszövéseinek  / nyomasztó gondjáról megfeledkezhet)

a derültség alábbhagy

én is / megkésve de / Vele kacarásztam nagy dévajul mint / elébe henteredő ölbéli nyírott kutyája

fejedelmek jókedve éppoly ragadós mint / amilyen kötelező

ám énjó magam is / némileg idegesen és zavarodottan – / bajszom is csak mind rángatom mint a pányvát a ló / hátrarántott lelkem ágaskodik s hidegvérem nyergéből is: / majd kivet

Mire számítottam?...

Arra hogy megköszöni?...

A Világ Ura?!...

Egy tetűnek akit Ő hívott elő a semmiből?...

Akit felemelt? / akit Első Sáfárjának megtéve / Ő Világcsászári Szent Felsége / mind a Diadalmas Hordának mind a Megigázott Népeknek fölébe helyezett?!...

Megköszönni – Ő

egy tangut?!

mi tangutok győzelemről-győzelemre / mint minden győzelmeken-nevelkedett győző / mi kiszemeljük az ajándéknak valót s ha felajánlják: / másképpen adjuk világ-tudtára tetszésünket

fővetés

biccentés

intés

hátraparancsolás

– A mienk

– „A többihez”

Nálunk tangutoknál

Nálunk is megvan milyen móddal-szerrel tesszük / s ugyan miért is köszöngetnénk-hálálkodnánk oly vég nélkül mint  / más nyálcsorrantó érte-sóvárgók: / azért ami / kardkinyújtásnyira van s rá is vethetnénk kezünket

Ez is / az enyém: / felajánlás–elfogadás / fegyvertestvéri kötés / tőrcsere:

gesztus! / barátság pecsételő gesztus csupán

... Ó igen – azért  van úgy: / van az nálunk is tangutoknál

Más módja – – –

Kimutatjuk ha akarjuk ki bizony / Nagyon ám / Melegen / Szavak áradásával / Könnyes megölelkezéssel / Varkocs öszszefenéssel / Csökön érintéssel / Fegyvertestvérré fogadással

Ivó kehelybe csurrantott vérrel / Ország-Világ előtt a Szemjúnnak fogadott nagy esküvéssel

Szemnek felcsillanásával ha csak látjuk egymást

Szemnek ajnározó ölelésével fegyvertestvér megpillantására

Titkos terveknek megosztásával

Főfeleségnek éjszakai átalbocsátásával

Halálig hűséggel harcban

Túszul érette halálnak elébe küldésben

Idegenségben száműzetésben kivettetésben

Más módja

S most hogy / fejedelmünk kacaja könnye apadtával én / érezni vélem e megihlető melegség lesugárzását / – Ő szólalkozni készül s én odahallgatni – / neszelem én s már másodízben:

valami megbontja a jó varázst / valami annak megrontója – a szép egyetértést és én

görcsberánduló szegény gyomromhoz kapva (míg / mérgem nyála meggyűlik számban s kis híja feléjük köpök – egyszer / valamikor / megtelik-s túlcsordul a pohár:)

azt kérdem magamtól

Hát én / Első Sáfárja Urunknak a Birodalomban / meddig éljek úgy hogy eleresztem – egyszer majd / úgy lesz hogy többé nem ereszthetem el a fülem mellett

Hátha mos van ez  majd

Hátha meg kell legyen

ha most nem csapok le az áskálódókra / az ellenem pártot ütő

   Hulagu-bérencet is kiüthetném és / határt szabhatok Ruxillána becsvágyának a háremben aki / cselszövési Táblázatában éppen erre az én Tigridemre / magos rangot osztott s oda karikázta ahová nem való

hallom ez a Tigrid amint / halkabbra fogja a szót s úgy súgja-búgja: / lám-lám

lám a rabszolga-ivadék

apja eladott rabló volt / anyja templomi arrajárók alamizsnás kurvája / ő maga tetű

s imhol ez a tetű elbízza: odáig bízza magát hogy / feltolja fejedelmek megajándékozójának!...

Így – Tigrid.

A lakomaasztalnál. Tigrid összehajol a kánokkal s fojtott hangon, hol erre, hol amarra mondja.

Tigrid. Lám a rablóivadék

apja a puszta harácsa-begyűjtő Kagán Tárnokmestere / anyja a Levágott után való özvegyi gyorsalkodásában / az a tisztes gyászcsoroszlya se szülte: pottyantotta

Maga ősz már / sárga-fényes tar kobakú / pulykatokájú

S most ez! kánjai elől Urunk elorozója: ez / kobak tündökléssel / úr-kényeztetéssel / cifra cincálással / lányos lebzseléssel / bazár felhajtással / ajándék rázással

harci kedvét szegi a Sastrónnak s Világbíró Urunk figyelmét megosztja...

még gesztikulál, de hangja elvész

Mangún. Eddig is ezt tette / most is azt hajtogatja:

a magáét / ellenem

Tigrid

Ládd-e-ládd már mit nem!

Járiji Láuhú Tűz Öregisten Fölkentjének a Mi Urunknak ez

a tetű / ajándék rottyantó kedvében odavágja palotáját – odarittyenti!

a csupa toldás-foldás tarka kőrakását itató kutastul

bölöm kalitkáján baromfiudvarostul

istállóján dögszagú tevékkel / (a széllel ha csak elkapják

– lovaink megzavarodnak)

mihaszna elefántokkal / (csak-zabálni-tudó hústornyok tele-pöcegödrös pervátástul ezt a hiénabarlangot a Sárga Tangut

a jöttment semmirekellő

a tetű a tetű

... Így – az én Tigridem – – –

Tigrid a reflektor felvöröslő fénykúpjában megelevenedik.

Járiji Láuhú Tűz Öregisten Ki vagy a Tűz Égben: / ugyan ajándék hullajtó kedvedbenrángatta szakállad s / el sem eresztette míglen / ki nem zsarolta ajándék-palotáját!

Nagylelkű volt a Nagyúrtól hogy / íly sokáig meghagyta benne Sáfárocskáját de már / bizonytalan a nyeregben s most meg / elefántháton poroszkál: / orrmányos ülőszékén tolat az öreg

Látványnak arcpirító / az apraja elfut a nagyja csak kacagja

Mi szégyenülünk általa nem ő

Hosszú szép temetést rendezünk majd neki amint kijár Utazókoporsóban / két öszvéren vitetjük vissza tangutjaihoz és / útjában akit előtalál: / ne térhessen ki előle az olyan / másként mint / lenyakazva

látványa visszaolvad – hangja elvész

Mangún. Régről tartja a tangut mondás

„mi az a szekértábor kerítő futótűz (ti pusztaiak / ha nem az   irígység

– ez a jól futó tűz (ti pusztaiak) hogy / mire észbekapnátok: szöknek lovaitok s ti benneégtek?!” / ugyan nemhiába tartja régről a tangut mondás – – –

amit mond – mind rendre megtörténik és lejátszódik úgy ahogy mondja

A dühödt irígység moraja felhullámzott / S minekelőtte észrevehették volna magukat a tiszteletlenek: barbár hahotára fakadt a sereg

Ahaha!

Uhahaha!

Há-há-hááá!

...Utálkoztam / rázkódtak mennyezeteim

rezegett szőnyegrojtos kárpitom kék-ezüstje / a sarkallatokon pajzsaim aranybarnája

Uhuhu-huuú!

Huhuhu-uuú!

Uhuhu-huiiíj! huiiíj! huiiíj!

Ihihi-hiiíj! iiíj! hiiíj!

Uoá-há-hááá!

...A fertelmetes nyerítés – – – !

beleremegtek ördögpofázmányaim a gerendázatom végén / a neveletlen röhécseléstől rengett palotám

A sok taplóképű tatár ingyen sem alítja azt kit minden / magára valamit adó Udvari Ember tudva-tud

a fejedelemmel együtt-kacagni – / oly szabad kiváltság mely

kötelmes is és alóla kimentés nincsen

nem idevaló az olyan / jaj annak / – eljátszotta játékát

De megkacagni amibe a Kagán beavatva nincs s / Ő jelintésére mit se várva: / semmibe vevése a főhatalomnak / senki ezt féltékenyebben számon nem tartja mint / a Vezér

Urunk felöltötte Orcája Szörnyetegségét mellyel / ha akarja) / elöli a gyermeket anyja méhében

Mely már az övé volt / (vendégjogon csakúgy mint ajándékjogon) / derékszíjam ostorhüvelyéből kikapja-elcserdíti – de hogy annak a cserdítése se használ: / lecsapja / fonatos korbácsom s maga mellől a párolt kecskét óriás üstjével / rezes-tálastul / a terem közepére penderíti

kecskéje – tála / kétfele kalimpál

a nyerítő röhej elbicsaklik

Az akit a tál ütött meg – előrebukik / orrán száján / ott bugyborog a vére: / Ifjú Togunnak vége volt

Az kit a kecskéje fejbekólintott elhallgatott nagyon / s ahova borul nagyot hallgat mindenki körülötte

Tetemét az idegen Túsznak kit megütött / (Tudémiából – Uszakkal hercegfi) / kihúzkodták / lábánál fogva / szolgák

Hurpagu felgerjed. Felölti szörnyeteg ábrázatát s tálát üstjével, kecskéstül, széles mozdulattal a lakomázókra hajítja. Fülsértő csörömpölés – vakrémület.

A súlyos csendben a megütöttek tetemét – képükkel a padlót csikarva – az előrohanó szolgák kivonszolják.

Mangún most következő szavai alatt a dermedség felenged

s lassan újratámad az izgatott zsibongás a teremben, amely

– beszéde befejeztével – méltatlankodó zúgássá fokozódik

Mangún. Akkor / csillogó nyálával a foga-fehérjét elémutatva

– Urunk

az Ő torkonragadó tekintetével mely mint a beleálló halásznyíl horga kidagad nyakukon / verőerénél egy-fürtbe rántotta a bandát és közel:

Hurpagu

hallatta kánokkal-elbánó vezéri bődülését ésde / olyan bődüléssel hogy attól menten / alázuhant a zajgás és kipottyant feneke

Hurpagu

– elbődült / S ez így történt

Hurpagu trónszékén – ültében – felegyenesedik. Kezeit parancsolón előreterjegeti. Mezítelen hasa vörösen világol

Mangún. elsőbbet: gyenge morajlás – nem több / Az volt az indulása

másodjára megeredt mindnyájunknak / égen-földön / – Hurpagu Robaja

innen vágott fel azután – nagy robajlásából felvágott az Ő

joházó / hadat igazító / vezéri / fennen-bőgésébe

Hurpagu szobor alakja körül pávatoll-baldachinja felizzik s olyan, harapásra tátott szájú tigrist formáz, amelynek a szeme ott tüzel: belül, a felső szájpadlásán.

Mangún előmajmolja.

Mmmm! / Uaaa! / Auuú! / ...Ha!

Hurpagu. Mmmm! – – –

Uaaa – – –

Auuú – – –

...Ha! – – –

           

A Kagán hangja a hangszórókon: természetfölötti hörgés-bőgés, s utána az elemi erővel, hullámokban robajló visszhang, mely végül – felhangok magas csengésével, fültépő sípjaival – tovaárad és elül.

Mangún – – – az óriásteknőc amikor / megmozdul alattuk a rátelepedett sirálysereg ha felrebben s messzekörözve

ráijed hogy / mi veszedelmes is volt az a / hátság

ezek is! / ugyanúgy! / adják már alább

no ugyan / viharmadarak / no ugyan

a hangjuk elszáll / Lekushadnak / Némán / Nyomottan / ki erre gunnyad ki arra súny

De Ő! De Ő!

Mintha nem is Ő lenne az aki volt az imént! / Mintha – mintha kicserélték volna / Urunk! / Hurpagu! – Ő:

innentova az a nagyműveltségű kényúr és elbűvölő világfi maga akinek / regőseink leírják és hivatalos legendáiból ismerjük

mind a kilenc főtörzs nyelvét beszéli de / szellemek csillagok művészetek nyelvén is társalog

pallérozottabb csiszoltabb Ő és finomultabb / kolostorpalotájában a Szemjúnnál – ha kell: másképp / hogy is lett volna belőlünk / tangut rablókból / világbirodalom

a Kagán most megenyhűlt és magához-emelő – nyájas és filozófikus. Szemmelláthatólag a szellemekkel, csillagokkal és a művészetekkel társalog – mint egyenrangúakkal – és más, körégyűlt Láthatatlan Démonokkal, Elemekkel. Tartása kiművelt és előkelő.

Mangún. tűri hogy felbátorodjék és / megint telefolyja az örömlakoma medrét a zsivaj – de

ez már az Ő zsivaja – ez már / tisztelettudó ez már / hódolati tompa zsivaj / palotába illő

S míg a lovagok magukra találnak – Ő közelvon magához és

nem üres szóval-szólamokkal hanem / közelédesgető váratlan bizalmával köszöni meg amit / Mangúnja / lábához helyezett

oly közel hajol fülemhez hogy / csíkos vörös-kék szakállával belecsikland

majd meg / – eltolva kissé magától hogy / kegyencében gyönyörködhessék – / csupa-gyűrű ujjaival beleturkál az enyémbe s / egy-egy deres fürtjét mutatóujjára tekerve / szakállamnál fogva szájához igazítja fülemet:

Hurpagu / – testvérének nevez

– – – Testér / Tudod

– – – Nem szívesen avatnálak be téged se ha

– – – Ha nem az volnál aki vagy

– – – Mangúnom

Titkom jól-tartó Tudója – – – / Megvigyázod-e?!

Ha én töltöm: java kumisz / ha más tölti: / ihatatlan sárlé pocsolyája

Emelem jogarom s mozdul a világ / – hátán hatalmam felbizsereg – / Emelné jogarom más – s ina rándul

hinnéd mozdulatlan vagyok pedig / a tumédra indulok hamarost

nélkülem a burjátot meg nem veri a kerait / s nélkülem a keraitot a burját

kedvem keresők ezek és még / szövetséget is pecsételünk hogy / a kezemhez szokjanak

De én / testvérke – / de én!

A hátsó lábuknál fogva – farkasokkal ahogy szokás: / én ezt a két farkast felragadom és / egyiket a másikával verem agyon

Utána a kurudura megyek / Abból hírmondó se

Korazm Kelat / elesik Karsz / Erbil / Dzsárbekr / Falaikat lerontom

Nagy a Tangut Szövetség – de / még nagyobb ami ránk vár

S akkor majd – – – Rá! – – – az Ilkánra! / Meglátja Hulagu fivérünk / mekkora szélvész a Selyem Horda s hol áll meg

– – – Felejtsd el testvérke mintha / mintha urad nem is mondotta volna s mit ha hallottál a füled csengése volt...

S most hadd gyönyörködjem hű cselédi látásodban jó Mangúnom / így! így – – –

Ezt! / Énhozzám!

Én Uram Hurpagu

a párjelenet megelevenedik. Hurpagu édelegve magához vonja bizalmasát és beavatja terveibe – aki ezzel újabb terhes és ijesztő titok tudója lesz

Hurpagu. Testvér!... Hinnéd / mozdulatlan tespedek s halomra tunyultam – pedig!

A tumédra zúdulunk hamarost

Nélkülem a burját hiába fenekedik a keraitra – s / nélkülem

a kerait hiába a burjátra

De én testvérke – de én!

Ezt a két farkast / felragadom és / egyiket a másikával verem agyon

A kurudut csak úgy magam előtt zavarom / Belefárad s hozzámáll

Úgy kell: hogy a Törzsek / kezemhez szokjanak / A módját érteni kell / Hogy szeresse láncát

Behódol Korazm Kelat Karsz Erbil Dzsárbekr

Faltörő katapultákkal akkor – Mobaligra

Láttál már minden csontkoponyájával gúlába rakott tunguzt?

Nagy ám a Tangut Szövetség de / még nagyobb ami ránk vár

Magáramarad az Ilkán / orrontja már Hulagu Fivérünk / lesi már porfelhőit amerre kavarja a Selyem Horda!... –

elüti leereszkedő nevetésével

Csak képzelődtél: / felejtsd el testvérke – csengett a füled...

S most hadd gyönyörködjem hű cselédi látásodban / jó Mangúnom

jer! jer!

ölelkezzünk meg – palotánkban

Mangún félig kibontakozva a párjelenet játékából s bár egyszersmind folytatva is – félig ad spectatores

Felérkeztem a tetőre – mit kívánhatok még?! / Felérkeztem a tetőre

Első Kegyence vagyok

Átölel / beszéldegélünk / iszunk

Titkos dolgokat árul el hogy / olyat még nem hallott emberi fül / ma a burjátra megyen holnap a tunguzra... / s Ő! / Engem! / testvérének nevez: / a Kagán!

Megosztja velem főfelesége felséges társaságát és / illatos társalgó művészetét: / el-elérkezik hozzám Ruxillána / orrcimpa csiklandó illat-árja

királylány közelragyogtatja szememhez / kösöntyűit és / skófiumos fátyolán át a Mandula Szempárt amelyet / a Megtapadó Szűz az enyémbe horgaszt és / rólam le nem vesz

féktelen örömében középreperdül. Dobbant. Tapssal jelt ad és megifjodva – úgy kiáltja

Héjj! Kardtáncosok! / Tűzkarika dobálók! Bakugratók! Lángnyelők! / A palotacirkusz csodáját!

           

A szín megbolydul. A szólítottak előlépnek:

Jagtáj! Szecsen! Tamedzsin! Három jó fegyvertáncosok! / Trón elibé szaporán!

Járjátok el mert / alátok verem a kapdel kurta karikás korbácsot: / eljárjátok ti Uratoknak / Világbíró Hurpagu Ő Szent Felséges Engedelméből és Parancsolatjára:

kardról-kardra!         

Mi felséges Ruxillána császárnénk édes gyönyörűségére! / járjátok el!

Elébetapsoló sugaras Énikő császárlány Kegyesünk kedve derítésére!

Ti hárman!

Táncoljátok el a sárga tangutok fegyvertáncát!

Mire befejezte – már áll a cirkuszparádé. Ütőhangszeres lármazene: dobszó és tülök. Tutulnak, jajgatnak. Jagtáj, Szecsen és Tamedzsin (Mangún három testőre) előterem és fegyvertáncot jár a trón előtt.

Addigra körétódul és kibomlik a palotacirkusz csodája: tűzkarika dobálók, bakugratók, lángnyelő, törpék, bábosok, akrobaták. A trónemelvény alatt kétfelől kört fogva, bemutatják bakugrásaikat, szaltóikat, otromba tréfáikat. Rikoltozás, éljenzés, féktelen zsivaj a teremben.

Csak ketten nem nézik: Mangún – a trónkerevet szélére bocsátkozva (ahova visszatért) – és a Nagykán.

Hurpagu – trónján kenyelmesen felfészkelődve – fejedelmi nemtörődömséggel: elnéz a mutatvány fölött és teljesen lefoglalja kegyencének jóltartása. Csak vele törődik, sáfárjával évődik, nyájaskodik, enyeleg a túlságig.

Tableau – melyre ráereszkedik a függöny.

folytatás