Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
A JÁTÉK (2)
Mangún Alámenése
Mintha a cezúra félbe sem szakította volna – a játék megint ad attacca megy tovább: a néző érezze úgy, hogy visszahajítják a zenelárma és a látvány forgatagos közepébe
Hurpagu, a Világbíró Kagán még mindig sáfárját ajnározza: oly nekiadással-s belemerüléssel, mint aki asszonyairól is megfeledkezik és a lovagterem lakomázó seregletét kutyába se veszi: a Palotája Odaajándékozó a Fogadott Fivére – a sáfárja a mindene.
A rikoltozás, éljenzés, a féktelen zsivaj tetőzésekor Mangún hátrapillant, a táncosokat a tekintetével parancsolja ki, a mutatványosoknak meg odatapsol s türelmetlen jelére a cirkusz hátrálvást hajlongva hanyat-homlok eltakarodik. A fejedelem és kegyence tovább édeleg – a hirtelen csendet észre sem veszi.
Alighogy a zenelárma elhallgat, az átható zsivajgás is – mintha elvágták volna – abbamarad. Döbbenet, feszült várakozás a lovagteremben.
Mangún a diadalmámor kényszeredett-szerény, úri hencegésével. Mint fent – félig kibontakozva a párjelentből, félig úgy mondja, ad spectatores
Ide érkeztem fel:
felérkeztem ahonnan / nincs tovább: / A tetőre!
S míg én / bizton járdallok magasán – az alantjáró nép / szédüldöz látásomtól a tetőn
Első Kegyence vagyok
Megölelkezve enyelgünk
Tréfa sziporkákat hányunk
Szelet eregetünk / – egymás egészségére kívánjuk a kipöffenését
Nyájaskodunk / bizalmaskodunk
Uram oly féltve-őrzött / öreglakatos országpecsétes titkokba avat be hogy / én magam / el nem árulnám dehogy árulnám el! soha! még / hóhér elé halálba induló cselédemberemnek se –
Ihol én: Mangún
mellérever:
ez-itt-ez a Mangún
No ugye! / Most ugye: most!
van is nagy elcsendesedés a teremben
Vetélytársaimat az ájulás környékezi / irígyeim torka összeszorul
Reszketnivalója ha kinek van / ugyan visszaszívná – megbánnivalója ha kinek van
Ha leverhetnétek / letúrhatnátok / hej be sokért nem adnátok / s én ahogy a lábam ahol megvetettem / megállok erősen / én / Mangún
ez-itt-ez a Mangún / én a tetőn
elsárgulók tőle – most sárguljatok el / hogy ki ne nézzétek
a látókátokat rajta / most lássatok Országnagyok
Urunk a fülemhez oly közel hajol hogy / veres-kék szakállával belecsiklandoz s verejtékéről / fülemre kenődik a festék
vetélytársaim hátratántorodnak
irígyeim a torkukat fogják a szakálluk alatt:
– a Kagán...!
a Kagán most / rengeteg gyűrűjével nekemnyomakodva kissé eltaszít magától hogy / errőlfelől ésde meg amarrólfelől is / tetszeleghessen látásomban – – – de
de szeme erezetes fehér homályát mutatja csupán
azt – (meg szeme-sarkának véres aláfutását mint ki / ritkán s csak nagy titkon – sátrában – de akkor / kiadósan nyavalyatörős)
csak a homályát – de szeme-bogara kisikló / oldaltremegő / és tekintetével Urunk figyelme
Urunk figyelme is már / elvándorol
s már meg mintha rajtam keresztül keresgélne s / rajtuk pihenne meg / Országnagyokon / – kánok! – / Hurpagu hirtelen odabömbít de még félig engem-ölelvést hogy a rázásába majd belesiketülök / – kánok! – / legorombító nagy vidoran és a parancsoláshoz szokott nagyúr úri szokása szerint / Zság Cseleb Agrenu / Tegir Kabláj Tigrid Huptalu / urak urak / jertek jertek / viduljatok uratok látásában / kényes hölgyeinek közrefogásában / vastagodjatok az örömben!
– – – így
– – – a Kagán
a Nagykán bömbölésének előmorajlása. Az országnagyok nevének elkiáltását visszhanghatás kíséri
Hurpagu. Zság! Hu-hujj! / Cseleb! Ha-hajj!
Agrenu! Héjj te! / Tegir! Kabláj! / Tigrid! Huptalu!
Iiiíj!
Urak! Urak! / Jertek! Jertek!
Ide-Hozzám Aki-Tangut-Rabló-Mindene-Van!
Ilkánok! Kánok! / Jertek! Jertek! Fel!
Viduljatok a Főkán látásában / kényes hölgyeinek közrefogásában / Vastagodjatok az örömben!
a Sárka Tangutok Öregfejedelme megkezdi alámenését. Minden – mozzanatról-mozzanatra – bekövetkezik, amint mondja
Mangún. Azok felerednek / – Szolgák! Párnát! Nyeregszéket! – / tapsolok s rendelkezem / Ahol hozzák
Előmbe szökken az én Tigridem
Pávás rátarti de kifogástalan úr / az igazi remekbe-pallérozott Udvari Ember minden illedelmével
Nem is értem:
ennyi irántam való gyűlölség / olyan kifogástalan puccos nagyúrba / hogyan rekedhet
...avagy tévednék tán?
magam is felserkenek és / kibontakozva fejedelmünk szép elbocsátó / rajtam-felejtett pillantásából / tisztelet adó- és tudó udvaros szép üdvözléssel / átadom Tigridnek fekvőszékemet
s lelépek
fokonként
hátrálvást
le a trónról
el a tróntól
hátrabukni – én? trónlépcsőn?! Soha! / Soha még nem vétettem el a lépést
S ki volt nékem fegyvertáncos három mulattatóm: / veszi észre kétfelől a falnál három kisúr / Jagtáj Szecsen Tamedzsin / elértik szándékomat jelintés nélkül s / azok is hárman
árnyékként vonulnak vissza / léptüket az enyémhez igazítva
testőreim
nem olyan mondurba de / olyan szerrel s hű igyekezettel mint aki tudja / kit szabad szemmel tartania s / tekintetét meddig-hová emelheti
(a kánjai körében mulató Nagyúrra semmiesetre sem – ki hogy mi urak szemünket ráemeljük / nékünk fő kiváltságul adta engedelmét)
így hát jómagam a trónlépcső utolsó fokáról lelépve / – (onnan kezdődik szolgálatuk megint) / s amazok távolról tisztelegve – akkor vesznek újfent szemük vigyázó kereszttüzébe
Immár a Trón tekintetét magamon nem érezvén / tájékozódni próbálnék asztalfőn asztalvégen hogy / szíveslátók közé hol kihez telepedjem
ki maradt meg a megürülő nyeregszékek körül / Zsmúd / Gudunék / Biliktu / Kis Ogdáj / Csapal meg a mulató társai / Baidár meg a bandája...
Merő alázatból gőgömben és / mások iránt való udvariasságból / lejjebb ereszkedem az asztalsoron
ilyenkor magamfajta Ország Gyámolának kétszer dukál ami dukál s / tudom:
haj! tudom én: már el-s letünedezésemkor a Trón függöny
szőnyege alól – leköszöntem házigazdai tisztemről / s mit még tegnap a magaménak mondhattam: ma –
ma – Urunk palotájában – / én se vagyok több (látszatra legalábbis) mint / akárki más vendég – – –
minduntalan arra gázolnak nagy gázoló léptekkel – kapitányok, szerencsevadászok, lakomapecérek. Mangún sokallja a tömeget. Kis híja hogy el nem ütik a nagy jövés-menésben.
Eleinte még tapos, kapaszkodik, méltatlankodik, mérge kipöffen. Maga sem érti, miféle láthatatlan örvény tépi alá.
Próbálná megvetni a lábát – mindhiába.
Érvel; kesereg; fel-felhorgad – de önbizalma fogyóban s mind lejjebb találja magát a palota lefele sodrásában.
– – – Lábam elfeküdtem kissé de / ne higyjék hogy mástól sántítok s nem a zsibbadástól
S már ha ők nem csapódnak verődnek hozzám: / kihez verődjek vaj hová csapódjak
Ésde ha udvarlásomra járulni egyikőjüknek sem akaródzik
– nehogy / olyan látszata legyen hogy én / Mangún kán
én leszek udvarlásukra járulandó csak egyőjüknek is
Lássuk csak / lássuk csak
sorraveszem latolgatom / asztalhosszat / s mint a kerge birka – forgadozom az örömlakomán
S hogy habozó sürgésemtől szabaduljak (mely / éppoly szokatlan mint lépésem koravén tétovasága) / a Fejedelmet keresem szemmel a trónheverő szék magasán
a Fejedelmet – – – de
az illatfüstölők nagy gomolygásán / egybefolyik minden és / amazokat / Tigridéket a főrendekkel / seholsem találom
akkor veszem észre (nem kis riadalmamra) hogy / kasul-keresztbe megyek haránt holott / hosszába kell s ha rossz irányba kémlelődöm Hurpagut is / hiába keresem
a bőszítő igazság az hogy / máris elkeveredtem s eltévedek saját palotámban pedig / minden labirintusát árkolása óta ismerem – vagyis hát csak ami volt az enyém: ma már / Világbíró Hurpagu az aki / magáénak mondhatja s Ő is lakja meg / pedig
pedig-pedig! / valamikor
alsó-setétső vakpincéimben is / kádak hordók ládák korsók tekenők puttonyok útvesztő korom setétjén / a sűrű sár hallgatásban is / mit sem tapogatózva s fáklyások nélkül
a vak siket pince setétjén
tudtam a járást
kiismertem magam
mellette kétfelől átszaladó fiatal maskarások hangos kurjongatással – lármásan megforgatják Mangúnt
micsodás maskarák feltolakodása / csepűrágók hivatlan bitangolása palotámban?!
sövénynek néznek – betöretlen csikóval átalugratónak? / ahány ilyen elüget itt hát / meg sem is számlálnám: beférkőző / furakodó / ide-nem-való
nem néznék ki fia-borja: / Sárga Tangutok Fejedelmét már meg / levernék lábról
Ejszen vendégjárás pénzért vesztegetője őrségen / kazárok kasgárok között akárki lett-légyen: / körmére koppintok! dolgának végére járok! ésde / kinyújtóztatom ha addig élek
köntösét rángatja-húzkodja; nyugalmat erőltet magára. Pulykás-peckesen, nekidülleszkedve körülforog, mintha ostorhegyesét keresné vagy kíséretét.
Hátam mögé pillantok igen mogorván hogy / nemes hölgyeivel és főnemeseivel mulató Urunk tán / amarra van s / megpróbálok a felszolgáló nép szaladgálásán eligazodni
megütköznek forgódásomon
mit akar ez a pusztai kerengő / ki ez a bárdolatlan
tán megkergült s mikoron még senkise járja: / egymaga ropja a párnás palotást?
látom már / látom: ha / nem akarok véteni a magam kiadott parancsa s / tulajdon Váras Illemrendem ellen – le kell ülnöm
odasomfordálok / letelepszem
De hiába köszönök oda / harmadszor / negyedszer / odabólintok: megint-és megint / hiába!
egy-kettő / csak-csak / fejbiccentéssel visszaköszönne / a többije állja tekintetemet mindje igen zordon és / se-nem-is ért se-nem-is ismer
a Gudun hordájának nézem
két-három kapitányt látok a Kitboga sátrából / a többi / – a Kaidu törzséből – / magasrangú de hozzám cselédember
legeltetésről / gulyáról / asszonyragadásról beszéldegélnek
nincs itt kőpalotának igazi értője
Valaki szól
Mangún! / Herceg úr! / – – – igaz-e hogy szerencsenapot ülök
1. Fecsegő. Mangún! / Herceg úr! / Ma szerencsenapot ülsz igaz-e?!
2. Fecsegő. Antul feljebb / Sáfár úr: / entül magasabbra: már / nem hághat szerencséd csali Napja!
3. Fecsegő. Forgódsz Nagyúrnak kegyében hogy / mint a tűznél – mézesbábról / lecsurran ábrázatod méze
2. Fecsegő. Édesség Sáfárja!
1. Fecsegő. Mangún! / Herceg úr! / Ma szerencsenapot ülsz igaz-e?!
Mangún. Hol? Ki?
Az incselkedője...! / Keresném asztalhosszat / válogatom a fizimiskáját de / lebukik a tálak mögött amerre hordozzák s tán / sohasem fogom kitudni
Ésde vajon tisztességtudó volt s a mondókáját is: / hogy értsem? / merre forgassam?
Semerre: az kellett hogy legyen
megsüvegelő formán mondta / megadta rangomat / Sáfár úrnak nevezett / meghercegezett
– – – Már nem bánnám ha / ha akár így is / asztalvégre szorulva / errekerítenének egy tálat – – – Mertmivel / csak ittam vedeltem és most / korgása is elhallgatván: kis labdára ugrott gyomrom remegésén / alig tudok erőt venni / Nagyurunk megudvarlására is / ugyan éhomra járultam
– – – Hogyan is mondtam-magyaráztam? / Az éhség hogy mi nagy röptető / Felmérgelt három sasommal Ő trónját magasba ragadó
s majd cudar éhomra / énnékem is lesz haragos víjjogással / új szárnyrakelésem / palotát magasba ragadásom
– – – Az ám: csak errefelé / errefelé / nem tolatnak azzal a tállal
– – – Tegnap még Mangún! / Mangún így-úgy! / Sáfár úr! / a széjjeltépők sorfala közt / azt sem tudtam merre forogjak
S ma már: / felállok jobb-hely-keresőben s ide-oda lődörgök
nem szívesen állnak szóba velem
vagy ha igen: csak mert / legunnyadtam mellé s nem állhatja hogy ne szóljon / Hát a koncot a kutyámnak miként! / Nincs benne köszönet
s kik tegnap még / falkástul jártak utánam nagy dédelgetőn s
kihúzkodtak volna rókalyukból is ha / odabújok előlük: ma...?!
ma egyre tétovábban s mind kevesebben közelednek a / hozzám-kenekedő régi törleszkedők
az új fogások felszolgálásánál meg / vagy elkapják vagy / mellőznek – – –
hé te fickó! / ide azt a tálat!
lejjebb nem adnátok?!
hányadik az a vakon zabáló hogy / ki se lát a pofahájából?!
Másnak csak hadd kopogjon a szeme?!
azt a hullott bárányt is lekopasztjátok mire ideér?! / kapitány!...
– – – most is / most is! / Ez is / a fajtátokat
– – – megest éhkoppon maradtam s / mind lejjebb szorulok az asztalvégen
Már alázkodom – már / odaáig süllyedek hogy akár kierőszakolom / mintha csak elszólnám / elkottyantanám örömömben
örömömet / ez örömlakomán
hallod-e koma
(ennyi kedélyes elereszkedés / suta hátbaütingetés nem a világ)
(ha a máséból nem hát a magam szájából: / hallani akarom!)
(magamnak kell / magam hozom szóba nagy-nagy szerencsémet hallod-e koma / ide süss! hallod-e...)
... Hallottad-e koma
... Ma / Felséges Urunk / a Főkán
... Melyben sütkérezünk: / Lesugárzó kegyével ma rámsütött
Hurpagu
... Elfogadta és én / odaajándékoztam palotámat – – –
... Ej no: akkor hát / nagy-nagy szerencse ért – – –
... Hja: ügyes szerrel ha ki / maga-szekere-tolója – – –
... Az-is-bolond-aki-nem – – –
... Most hát akár / holtod napjáig Urunk tüzénél sütögetheted rablópecsenyéde ecsém míg / magad azzal a két pipaszár lábaddal / pecsenyére nem sülsz a Napon – – –
... Jól tetted pajtás aligcsak felverted – mindjárást / Ő süvegébe vetetted oszt’ / Urunknak ajándékoztad ezt a cifra kősátort
...Jól tetted pajtás!
1. Lakomás. Ej no! Akkor hát / nagy-nagy szerencse ért –
2. Lakomás. Hja! Ügyes szerrel: / ha ki maga-szekere-tolója –
3. Lakomás. Az-is-bolond-aki nem –
4. Lakomás. Most hát akár holtod napjáig / Urunk tüzénél sütögetheted rablópecsenyéde ecsém míglen / magad is azzal a két gázlómadár pálcáddal / pecsenyére nem sülsz a Napon –
1. Lakomás. Kisbékára nem veti magát aki kanalas gém: / csak a nyakát nyujtogatja –
2. Lakomás. Jól tetted pajtás / sátradat alig csak hogy felverted –
3. Lakomás. Más ha / nagyon ugrálhatnék oszt’ a / rátátott torkába belecsudálkozik olyik varangyos –
2. Lakomás. Hogy mindjárást Ő süvegébe vetetted s / neki vágtad oda ezt a cifra kősátort –
4. Lakomás. Jól tetted ecsém –
Mangún. Nagy nehezen kizsarolom: / nagy keservesen!
kizsarolok félszavas homályos elismerés-féléket olyanoktól akikkel / tegnap még szóba se álltam –
– vagy urak-láncán-járó emberkék a sorból vagy / kapatosak
– vagy csak amolyanja: / hátam mögött aki / megvesztegetéssel került rá a meghívottak listájára
– ide / az asztalvégre amit tegnap még / azt se tudtam merre keressem: / ide!
– ezek közé! / ezekhez!
– Én?! A lovaimból / különb tetveket szedek elő / ezeknél / nem hogy hálát érezzek / ilyenek iránt
kirobbanok ha ülve maradok s inkább csak / hadd sodorjanak a kijárat felé / Bánom is én –
Emlékezni fog a császár / az Uralkodó / a Koponyakorona Viselője / Emlékezni fog
ebbe kapaszkodnék – ha kapaszkodhatnék – de / dühömben éhes émelygés fog el
gyalázatom kínjában fetrengek s / nem tudok! e szorongás alól / nem tudok felszabadulni
jobb is ha távozom
– – – egy sanda oldalpillantást még: oda! fel!
... Muzsikásával most vezeti fel a / tegnap-még-nekem-aki-volt-a-felvezetőm
most tereli urak színe elé / vak felolvasómat
szolgám-aki-volt: most viszi / ott viszi hímes arany rúdon / madzagtáramat
száz kolostort felhánytam: / a világot összekerestem történet-csomózó madzagaimért és / ha azt mondom láda kincset ér mindenike / keveset mondok
s akkor még a tetejébe a tele szekér kincset érő / vakemberem
a vakom – ahogy / az ujjai közt pergeti-morzsolgatja madzagaim / a csomóját meg-megnyomogatja s úgyan hirdeti / fennen hirdeti máris a Kék Farkastól származó minden népek történetét / és Előtte járó minden kánok viselt dolgait
tudja Urunk kinek köszönheti
meg! meg! / megemlékezik a Vakkal – ajándékozójáról
most kóstolgatja – – – élvezze ki: / hadd élvezze ajándékpalotáját!...
Mangún felbámul s tekintete találkozik a felfényesedő trónusemelvénnyel: tableau. A Sastrónon a nagykán, vezéri ornátusban, kánjai körében. Mögötte, oldalt, ki-kivillannak hölgyei.
Jobbfelől – muzsikás legényétől kísérve – a vak regős.
Hangja (a hangszórókon) a véghetetlen messze pusztákról érkezik: sugalmasan, sejtelmesen.
A krónikás kezében csomózott bőrszíj olvasó. Erről a „csomóírásról” olvassa akadozva az Eredet Legendáját s valahányszor tétován megáll, mögötte muzsikás legénye akkordot penget húrozott dobsorra emlékeztető különös hangszerén.
A Hang. Halljad Uram halljad // a Nagy Kék Toportyán! // Féregtől származó! // minden tatár! // népek nemzetségek // kagánok kánok // krónikás énekét kik
kik Járiji Láuhú Tűz! // Öregisten! // kegyelméből és parancsolatjára! // elindultanak lovon puzdrán! // a Szemjún Atya áldásával hogy
hogy a Te! // Selyem Szélvészed! // erejével és nyilai alatt!
// felmenvén! // Magad előtt kergess! // minden népeket a Három! // Világtáj iránt! // Halljad hát Uram Hurpagu! // Nagykán! // Hadúr! // Világbíró Vezér! // Halljad amint következik.
Ahogy a kép visszaolvad a sötétbe s a távoli hang is elvész, Mangún a szemét dörzsöli.
Mangún. Mi felségesen mulat a Megajándékozott meg / véle dombérozó társai
ésde még íly nagy izgágák is / hogy megjuhászodnak / Vakomtól míg / én – mástól szelídülök
s mely mint az epe / megkeseredik számban: az jó is / – a jó is! – ürömre változik ez örömlakomán
már szédelgek a éhségtől ámde nem / nem megyek / nem vagyok konyhákra kerülő / szag után ténfergő
kérencsélni a konyháknál még / akkor is restellném ha / nem ismernék fel rangomat / Jobb így – – –
Mangún eltűnik a lovagteremből s nyomban ismét felbukkan jobbfelől, a lekanyarodó bástyaút fokán. Kicsattanó fény – vakító napsütés.
– – – jobb így / Kitámolyognom a szabadba s a palotatéren / párkányok árnyéka alá húzódom a / többi bámészkodó kuvaszszal
kengyeltartók – csatlósok
piperkőcök – hímringyók
kuruduk-burjátok
tumédek-turgudok – – – locsogásuk is zavar... de / se nyelvüket nem nem vágathatom / se / kiöntő ólmomat nem a magam fülének szántam / de-nem-ám
a hirtelen verőfényben meg ahogy / lehunyódik a szemem hát
hallókám is élesebb és / ami egyszer beleül a fülembe: / lehetetlen nem hallanom
míg sorolja-mondja őket, a falak alatt, hol innen, hol onnan – alulvilágított arcok villannak fel rendre: a Fecsegők.
Egyik szól / Tudod-e hékás / Első Sáfárját elcsapatta a Nagyúr
elbízta magát nagyon a beste: / Annak kit uralnak mindenek – Annak / vakmerőségében / palotát ajándékozott a Világbírónak ez a korbácsviselő de / meg is járta vele csúnyául
Másik szól / Szamár beszéd / Leköszönt hivataláról Mangún herceg / fárasztotta már nagyon
visszavonulóban – Akit kivált megillet: / lába elé tette palotáját szép ajándék
jeles tisztesség az Odaadónak / nyájas kegyesség az Elfogadónak
Harmadik szól / Ez? hogy tisztségéről leköszönjön? / a tíz horgas körmével ez a harácsolók hadnagya?!
amíg a világot össze nem harácsolta-s / hombárjába nem gyűjtötte / ésde nem hogy palotájáról: / rangjáról se!
soha! / amíg sáfárkodás ürügyén és / Urunk pecsétjével / öszsze nem rabolja amire szemet vet
mert még a hátán is az van neki: ezer / kiguvadt hiénaszeme s keze kétannyi hozzá amivel / zsákmány után a csaták döghegyeit felforgatja!
egy kardfenőkő annyi nem sok s / azt sem adott még soha senki emberfiának / nem hogy császárjának – palotát
Negyedik szól / hebehurgya beszéd ez / mit tudsz te ilyen országdolgához ha / nem tudod összetenni amit látsz?
Hurpagu úrnak az az egy szem lánya / világszép Énikő / Mangúnra néz
s Mangún herceg úr meg / már tapasztalt s korban is előrehaladott de / magabíró s a Horda leggazdagabb főrendje a tangutok legelső nemzetségéből / Énikőre néz / Hajazod-e?
Ötödik mondja / se így se úgy / Egyőtök sem ért országcsalafintaságához
mondják kileste a dajkája: / két félszíve van s ez a kettő kétfele dobog
attól olyan méz-máz s már hátadba áll a nyila de még / mindig csupa istenkedés
palotát ajándékoz a Kagánnak s még hozzá milyet! De miért?! / Nem afféle koca porhintő ez / hanem hogy lovával a Nagyúr szemébe felvágja a port / az míg kidörgöli – ő elfelhőz Huláguhoz az ilkánhoz s nosza: / nagy nyargalvást feluszítják a törzseket!
ez már az anyjában kezdte a cselszövést ez a mi Mangúnunk s / folytatná föld alól is ha jól el nem teszed
mert amiért Ruxillána se megy a szomszédba / Mangúnod nem restell a szomszédba pucolni s ránk felpiszkálni körül
a Zendülést
– – – a sok locska szólalkozó / szedetlen csimasz
– – – mocsári guvatnak henye kárpálása
– – – hars lármás harisnak üres cserregése
– – – jóféle szerzet mindvalahány / szegről-végről Nagyurunkkal rokon s / az elajándékozott palota tudója
a falpárkányok alatt, a felerősödő fénykúpban feltűnik a fecsegők csoportja. Összeverődnek, szétmennek, hadonásznak, sétafikálnak.
1. Fecsegő. Tudod-e hékás? / Első Sáfárját / megcsapatta a Nagyúr
3. Fecsegő. No?!
1. Fecsegő. Most dobatja le a bástyákról
4. Fecsegő. Aztán miért?!
1. Fecsegő. Elkapatták s / elbízta magát nagyon
5. Fecsegő. Szó ami szó
1. Fecsegő. Kinek mindenek térdet-fejet hajtanak / vakmerőségében odáig tolta fel magát hogy / palotát akart ajándékozni –
3. Fecsegő. Ajándékozni?!
1. Fecsegő. Ajándékozni / – a Kagánnak! – / ez a korbácsviselő
3. Fecsegő. Ugyan elszaladt vele a ló!
1. Fecsegő. El / Ezzel ugyan / Meg is járta vele csúnyául
2. Fecsegő. Már hogy járta volna? / Szamár beszéd
4. Fecsegő. Ne szólj szám
2. Fecsegő. Ugyan már! / Éppen csak / megelégelte hivatalát s
leköszönt róla Mangún herceg / fárasztotta már / Mert hiába haddal a szolga / a pénzügyminiszterség sok cepekedéssel jár
5. Fecsegő. Nono
2. Fecsegő. Megtanácskozták megforgatták ezt / nálunk okosabbak elsőbbet / meghihetitek
4. Fecsegő. Szó se róla
2. Fecsegő. Visszavonulóban ki mást illetne meg: / Hurpagu Vezérnek / lába elé helyezte palotáját – takaros ajándék / jeles tisztesség az Adónak / nyájas kegyesség a Kapónak
3. Fecsegő. Az utánakapónak mondod?!
1. Fecsegő. Haha!
5. Fecsegő. Én ugyan / nem nagyon kapkodnék utána: / nyakamba – igának?!
3. Fecsegő. Én se!
4. Fecsegő. Én se!
3. Fecsegő. Még hogy ez / a tíz horgas körmével ez a harácsolók hadnagya / a tisztségről hogy leköszönjön?!
1. Fecsegő. Csak pótolja amit veszteget
3. Fecsegő. Hol? Mit? / Amíg a világot össze nem harácsolta és
pereputtyának – a Sárga Tangutnak a pusztán – haza nem lopta / s nem hogy palotájáról: / rangjáról se / soha
5. Fecsegő. Pedig hajtogatták s mintha mondták is volna / ajándék osztásnál: / nekünk is – neked is jutott
3. Fecsegő. Ne higyj a hadnagyoknak! / Amíg sáfárkodás ürügyén és / Urunk nevével a száján / össze nem rabolja amire szemet vet – mert még / a hátán is az van neki: ezer / kiguvadt hiénaszemes s keze kétannyi hozzá hogy / ha tőből lecsapod négyannyi nő s mereszti karmostul amivel / arany után
a csaták döghegyeit felforgatja!
1. Fecsegő. Ugyan már! / Talpig főrend és / szórja is nem csak zsugorgatja: / sokunknak nagyjó embere
3. Fecsegő. Ez?! / Ez a kazár?! / Egy kardfenőkő annyi nem sok
mit kardfenőkövet: egy / nyíltollat – kölcsönbe / azt sem adott még / teremtett emberfiának – nem hogy Urunknak! / Emlékbe! / Palotát
4. Fecsegő. Hagyd el te – te pálottszájú / te magad vagy a kazár
3. Fecsegő. Én – kazár?!
4. Fecsegő. Nem szeretem az ilyen / szájatépő hebehurgya beszédet
3. Fecsegő. Hebehurgya...?!
4. Fecsegő. Az hát! / Mit tudsz te ország-dolgához ha / nem tudod összetenni amit látsz?
3. Fecsegő. Még hogy én – kazár! / Nem hagyom –
1. Fecsegő. Szájonkaplak s az a tiéd lesz
4. Fecsegő. A Kagánnak az az egy szem lánya / sok dal tudó Énikő új dalt tanul: / Mangún hercegnek
Mangún meg / már sokat látott s tán korban is előrehaladott de / ereje teljében és a sereglő nép leggazdagabb főrendje / a tangutok legöregebb nemzetségéből: Mangún / Énikő nótájára igen odahallgat / Kapiskáljátok-e?
2. Fecsegő. Hóttra csudálkoznám magam
4. Fecsegő. Akár el is kezdheted
5. Fecsegő. Mi az tán / vőfély akarsz lenni?!
4. Fecsegő. S ha fogadnánk?! / Tokos tőrömbe?!
3. Fecsegő. Nagyot vesztenél
1. Fecsegő. Olyik tokos-tőrös túlokos / szeret többet látni annál ami van
2. Fecsegő. Valami kel hogy legyen – bátor: / van úgy hogy te is rebesgeted / a haraszt is zörög / mégis hiába
5. Fecsegő. Se így se úgy
4. Fecsegő. Se lány se ló?
3. Fecsegő. Se pénz se posztó?
1. Fecsegő. A szád jár vagy gondolod is?!
3. Fecsegő. Seggem mondja / fülednek / Szagold / Se fővesztés se mennyegző?! / Tudjátok is ti! Most / ki a hebehurgya?
5. Fecsegő. Tudja aki tudja / Mondják kifigyelte a dajkája: / két félszíve van s ez a kettő / kétfele dobog / csak apai ágon tangut: / az anyja turgud volt
3. Fecsegő. Hát aztán?!
5. Fecsegő. Attól van! / Az a nagy huncfut fifikája! / Attól olyan olajos beszédű
észre se veszed hogy már / hátadba állt a nyila s ő még mindig fogadkozik neked / megölelget megfelségez
palotáját is –ahol-e! – a Kagánnak ajándékozta: de miért?!
/ vaj miért?!
hogy ne tartson tőle / fülébe beférkőzzék / gyanúját elringassa / Porhintés pajtás / porhintés
4. Fecsegő. Porhintés?!
5. Fecsegő. Leesett az állatok hékám le ugye?! A te Mangúnod –
... Aki holnap már / a tovavágtató lovával felveri Urunk szemébe a port / Urunk Hurpagu mire kidörgöli – Ő Huláguhoz áll s az Ilkánnal / felzargatják a törzseket / ellenünk / holnap –
1. Fecsegő. Ki hinné hogy / ennyi alamusziság rekedjen egy / kétfele dobogó szívben!
5. Fecsegő. A te Mangúnod az a / nagy huncfut fifikás
2. Fecsegő. Nem mintha ritkán riadnánk virradóra s / virradnánk riadóra
5. Fecsegő. Nagy pártütő ez! / Megládd s emlékezz a szavamra: / holnap –
4. Fecsegő. Nyulat már láttam kiugratni a bokorból de / rókát! / Ilyen ravaszdi öreget! / Meg kell azt gondolni
5. Fecsegő. Kavarog a puszta! / Errefelhőz a turgud a burját a tuméd / Mangún kánnal az élen! / Áll a zendülés
1. Fecsegő. Az ám: ha még / le nem hányták a bástyákról
a fecsegők csoportja sötétbe borul.
Mangún. Mind csak hallgatom-hallgatom / az éléspusztító csőcseléket és / mukkot nem szólok / Ha odabenn nem téptek össze a karvalyok most idekünn / ezek tépjenek össze – a vércsék?!
Azért emlékezetembe vésem a ragyásokat és / ha székem elé kerülnek / úgyan ítélem meg őket majd hogy / ki miként forgatta a szót
ámbárvást hogy / székem meglelem-e még és / én leszek-é a holnapi Első Sáfár – Öregisten annak a tudója / Ha meg nem s takarodnom kell – hát
vagy a Szemjún fogad be kolostorpalotájában / vagy ha már
a Szemjún se és szent lámák öregsámánok / félnek az ilyen ország-prédájától hogy bajt hozok rájuk – akkor / lebújok mintha a föld nyelne el / Nekem is van még sátram valahol a pusztán / tangutjaimnál / azt megkeresem
...De addig amíg elnyel a föld: / hová legyek?! – – –
Sanyarú tűnődésemben arra leszek figyelmes hogy / immár haddal az ácsorgó:
járja gádoraimat / itt is ott is
lepi nyírott szálegyenes fasorom
szétveszi palotámból / ezt is azt is
belekukucskál és többé / nem tudja összerakni
egy a vízicsikómmal babrál – káváján szökdécsel: / mire szökőkutamnak alálát / már döntötte is
más a dísznövények füles kődézsáin / a gyökereimet keresi késével: / van-e olyanja? / hova tűnt? / hol megy a földbe?
ássa / furkálja / vájkálja és / már borogatja is
van amelyik a bezuhanó párkányom alól / a lerántott oszlopsorral gurigázik és / azzal szalad el: / mit sem bánja ha szétgurulóban / kövem odavész halasmedencébe / kútba / várárokba
van amelyik az összetört cserepet tovább töri és / lerondítja rakását
Elfogadó Fejedelmünké – Ő kinyilvánított palotája! de / kövestül-tövestül én sínylem lerondítását / kárvallójának kit benne meghagyott
Alámegyek a függőkertek indázó lépcsőin hogy / kiparancsoljam a bitangját az Elefántházból / állataim nem szívelik a csődületet
lépcsőim patakos káváját / csobolyós mellvértjét kiverték / csorbáján félrecsurog a vizem
a fejedelmi pisztráng-ugratóknál / bicskások lesik a halat és / fogadnak / nem várbeliek
...Vágnék át a kőkockákon de / forog velem a várudvar / lovagtermének nagy-sok ablakával
hullórostély fölött szakállszárítójával
kaputornyától öregbástyáig / forog a világ
...felfognak
veterán kurudu harcos fog fel igen nyalábol / ha igaz hogy mondja és én / hallom is amit hallok: / ej no – megszédültünk a napon?
Mögötteterem a veterán kurudu vitéz és a megszédülő, hátraájuló Mangúnt feltámogatja – talpraállogatja.
Kurdu harcos. Ej no! Tán / nem szaladgálnál hajadonfőtt amikor / hétágra tűz a Nap
odaragad ám a varkocsod ha / másodszor is bele találod verni a / tatár kobakod bátyóka – – –
Mangún. Köszöngetem de / mintha nem is én volnék s / vajon
vagyok-e: én-e?!
meg sem ismer
Porköntösömet is szorosan magamra húzom hogy / ne lássa
arany gönceimet / hol-mikor veszett-s gurulhatott el az is
– rangos úri fövegem / már keresni se keresem
eldőlök / elnyaklott zsákként / elnehezülök
rádőlök veterán vitézem karjára mint kinek / rontók rontások láttán tajtékozni / csepp ereje sincsen
megtapadt odaszegezett telefutott szemmel: / amit ahogy ezek a haramia bitangok véghezvisznek / ahova nézek
Virágfonatos tülöklugasomnak alatta / vízorgonám tetején hágdalnak: / moslékos sárlével töltik a garatját
(vagyis hogy már / császárunk vízorgonája ugyan de / felügyeletem alá tartozik)
Madaras Házam (vagyis hát amit / ajándékpárnán a lába elé helyeztem: / Császár Madaras Háza!)
csapott képű martalócok futkároznak alatta / bontó vasakkal bölöm oszlopai közt
feszegetik az aranyrácsot / eregetik elfele drágán összefogott madaraimat a Császárnak
most meg már! / most meg – – –
Amiket óriásokkal rakattam: / az erkélytornyaim támasztó falai alatt – ahol dobigálják! / ott lökik hányják alá a kiugrókon! / a Nyugati Szárny aranyajtóit / aranyos ajtófeltéteit
égetik már! / ahol égetik!
a kihasított burkolatdarabokat hogy / a drága fafaragásom parazsában / lassú tűzön / – a beleszabadult lator haramia bandája! – / bundástul puhítsák a juhot
Valamerre jár a pillantásom: az én kurudum is / szemmel – követ / A derék veterán...
már-már titkos hálálkodhatnék fog el... Hogy érett fővel: / okos részvéttel van felprédált Császár-Jószága iránt – – – / amikor / kifakadása észretérít
karóba vele
karóba az ilyennel aki
aki cifra márvány rakásaival annyi mintha / elvagdosná a lovaink a pusztai lovak vastagizmát
aki megrontja / jó kurudu népem / kóborjáró kemény virtusát:
a Kergetést! és / a Szerzést
Kurudu harcos. Karóba húzatni az ilyet / Egész Selyem Horda szemeláttára / Felhányt kőrakása közepén hogy / utolsó tekintetével is azt lakolja! / Égesse meg –
Járiji Láuhú égesse meg aki –
aki lelocsolja a / lóáldozat tüzét! aki –
aki lesből / lenyilazza a Sámánt! aki –
aki megpányvázza a / Nagykán kedve-förgetegét! aki –
aki elvágja / lovam vastagizmát! aki –
aki megrontja / jó kurudu népem / kóborjáró kemény virtusát:
a Kergetést! és / a Szerzést
a kurudu vitéz haragvó szoborrá merevülten visszaolvad a sötétbe, és a magáramaradt, ődöngő Mangún folytatja alámenését.
Mangún. Ez a kurudu / nem az én kurudum
A világ szája / Annak üres kereplése
A pusztaiaké akiket / nem a palota rakás hanem / az élteti:
a lerontása
válogatott szerrel: / pocsékká tenni amit ahol csak lehet
Odébblépek a veterántól nagy tétova s / elvándorolok az istállók felé
szedem a lábam kótyagos-szaporán és már / magam sem tudom: / onnan vagy oda meneküljek
– – – Ha megvakulhatnék és a / szemem-világa elvesztése megkímélne / ettől a látványtól!
A megvadult állat / nyakában a magárarombolt Elefántházzal s abból / ami a lába-ügyébe került pozdorjává zúzva: / ott tombol!
táncol tusakodik / hőköl huzakodik nagy / veszékelés menekülő sivalkodás közepette mert a latrok / a haramiák már / a szemébe eresztették az első nyílvesszőt
vad imbolygását – hátsó két lábának láncán – csak / amit húzkod maga után: az a / két farönkő kolonca csendesíti
– – – Hogy kárt teszen a nyavalyásokban – egyet se bánnám de / hogy magában kárt tegyen a / Nagykán elefántja!...
Akkor látom – hamarébb teljesül vágyam a kárvallásban semmint szeretném: / amott meg! amazok meg! –
hő! hő!
miféle váramban-sose-látott bocskoros nép ez? / kifelé lator haramiák dúlása Nagyurunk istállós-szekeres kincseiben! – hát / nem elékajtatták?! / de-bizony-hogy!
elékajtatták ökrömet bivalyomat: / Ahajt! Egybefogva! / huszonkettő–párjával! (de / feketéje a tarkájával fehérje a foltosával: felemás! össze-vissza!) Nyolcszorosan negyvennégy igájával (de / istráng a hámjával sokágú gyeplő a szárával: csomóban! keresztül-kasul!) kerékagyakirályszege / nyolc keréken / nehéz arany: / láncán – kilazulva!
mit tehet roskatag vén sáfár (palotája-odaajándékozóban) ha
a romlás átcsap a ragálybas / hogy is állhatok meg ennyi
csőstül nyakamba szakadó szerencsétlenségben: / az én palotás szekerem is oldaltrogyadozik és / négy fél tengelylyel a kövezetemet csikarja – négy félkeréken
améknek nyolc kereke párján / nyolc üllőt verettem tönkre míg / kikovácsolták nekem ilyen arany küllősre: / az én palotás szekerem / Hadurunk vezéri szekérpalotája!
s mert hogy a rabló kurgán még / sokágú gyeplőm szárát se tudja markosan tartani / hát
gyeplő nélkül – hajtó nélkül – nyakló nélkül
egyenest orrmányának-agyarának: / nekitart! / odatart! / Hő! Hő!
fogjátok vissza! – – – kurvanyátokat!
tomboló elefántomnak / több se kell
szerszám csörömpölésre / bivalyszekér szagára: / felhorkan
fordul / nekifordul / akadó koloncai láncába beleforgódva –
setét haragjában a Megvakított felvágja ormányát s kis híja: / rájukzuhan!
– – – így van ez amikor / kurgán ebek bitang harmincadjára kerül a Birodalom Boldogulása és / tudatlan férgek a járatlanságukkal amaz / Államfenntartó Fensőbb Furfangot / tulajdon vesztükre fordítják: / így van ez
Bárcsak megállnám hogy / számolatlan hagyom és / vaj ne mérném fel fogcsikorgatva veszteségem de / így van ez:
így van ez amikor a kontárság sáskajárása szövetségre lép a züllés sáskaröptető szelével a Birodalom ellen:
Öregisten Járiji Láuhú! / micsodás Jószágok Csatája ez az ő hajtásuk (szakadt gyeplő szárával rátekeredve – nyakukon) / micsodás gabalyodás!
gázolgás / tiprás
szarvaknak agyarakkal öklelődzése
micsodás Jószágok Csatája és / ölése-rontása amit / torony elefántom ökrömben-bivalyomban véghezviszen
már bocskoros csőcselék / alázuhogásának se tudok örülni igazán – lerántott szekeremről: / annak is – hulló roncsait – most rázza le orrmányával / leveri magáról és / már igen szomorú
s hogy is ne volna / királyi jószág kiben / ilyen kár esett: fél agyara csorba
fél agyarára csorba a / Nagykán felséges elefántja és / fél szemére vak
fél csorba agyarával s fél vakon / terpesztett ökör tetemek / alátiport jármok / kereketlen küllők / jármok hámok gubancán végigszántva / nagyokat hörren s már idefordul –
– panasz-trombita szóval / idetrombitál ez az én szegényem –
– s hogy is ne lenne goromba fékeveszett – amilyen / Csorda Első Elefántja lehet ha / nem hiszi győzedelmét és jószág fájdalmában holott a sok döfő / utoljára aláhasogatta: véknyából kibuggyan és / vérével vegyest patakzik-és dől:
cafrangja / béle / bőnyéje –
...A Nagykán palotaszekere – oda / Maradék rom tömkelege is – hova tűnt hova nem: / alámerült a penderi szarvú bivalyok / ágasszarvú ökör tetemek sarában / szekere oda már –
...De még lábon a Nagykán bosszúálló elefántja
...Megállj kurgán bocskoros bandája / megállj! – – –
Veszteségemet / gyászomat / tehetetlenségemet keserülni sincs időm
lapuló irhámat alítja már / ihol szimatolja a megvakított jószág
nosza futamodnom menedékért
vas mögé szurkák-furkák mögé / pártafal mögé magasra fel –
ihol van ihol ez az én szegényem – már erre dübbög / amonnan dobajlik
fujtat / idefujtat
veti hajigálja: ide! / felémlóbálja csapó orrmányát!
magamon érzem orrlika szelét
– hú! hú! –
Öregisten! és / orrmánya csapó döngését meg / azon ami körülöttem / velem:
– Járiji Láuhú! –
dől / rogy / reped / ropog s / megyen rapityára – – –
tarkómtól homlokomig – fel: / tar búbomon / kiver a hideg verejték mire / sebbel-lobbal s nagy lihegvést / törött lajtorjámra visszakapaszkodom
– – – innentova csak iszkolok-iszkolok / vak odébbállással iszkolok a magos tetőn
tudom ha elvetem magam – elhágy az erőm s többé fel nem kelek / soha! soha! fel! soha többé! – – – Míglen az is amiben most ihol alattam / – odalent féktelenkedtek a bolondulásig / ti Rombolók (azt hiszitek nem tudom ha nem látom? / azt is) alám nem romboljátok: parádés istállóimat
s most az istállók felső tető-vidékén / annak mohos kupoladombos hepehupáin kell átalvergődnöm
minek – hová: / ki annak a megmondhatója már –
a Nagykán elefántjának elvesztését / Ő palotás vezéri bivaly szekere elvesztését / veszett csaták emlékét kiheverni nagy idők múltával:
téli álom vermébe zuhanni –
magamat elvermelni fiakban-unokákban s / előtalálni bölcsőből-rugaszkodó / fiatal másik-magamban / csikómat szőrmentén megülve guggolvást / sörényemarkolvást / repülve rikoltozva –
tangut módra / dzsu-híjj! csa-hú! / dzsu-híjj! csa-huu-ú / soha már / soha
– – – Kóvályogva haladok füstlyukról-füstlyukra
be-belesek a boltozatain füstlyukán / (nagy óvatosan hogy / a szemembe – én is – nyílveszőt ne kapjak) de / ott is:
ugyanaz a martalóc banda / hancúz hadrál ketvenkedik fickándoznak / ízetlenkednek
piszkálják már / zaklatják alant a tevéket
egynek sámán-álarcot tűznek a fülére / a másiknak dorongot tüzesítenek...
– – – Az Alsó Palotaudvar!... ha / annak a kútjáig eljutok!
Eljutok
kávája lerondítva
cifra koronaháza lerontva
kút szája betemetve
– – – Ezektől?! / Szomjan halhatok
A mászásban porköntösömet elhagytam / rongyokban lóg a fejedelmi gúnya rajtam s így / takarva takaratlan: / megvallom rangomat
mikor? min? mivel szaggathattam össze? / szálkákon lógó lajtorják félbetört fokain?
Kalitkás házam vastüskéin? / A díszrácsok kajla szurkáin amikor / fel-le másztam hogy / mentsem irhám?!
Bárdolatlan bocskoros kurgán kasgár kerait gyülevészhad – hagyján: / emezeket próbálnám megcsapatni! / a másik rondáját
dölyfös-kis kegyencek / megannyi kisúr
apródi sereg az Alsó Palotaudvaromon
a Nagykán apródjai – nem enyéim
pávafogatomat hajkurásszák
kandúrkacagányos majmaimat kergetik
Lándzsa nyársán himbálódzva de már csak / dögében látom viszont kígyóölő mongúzomat amely / kiissza a kígyótojást és az óriás kobrát is / alázuhanva harapja nyakon:
a Nagykán mozgúza!
Amott hengergetik csőrös krokodilus férgemet és már / fokosaikkal a koponyáját verik-baltázzák hogy / a léken – könyékig velőben – kutassanak utána:
százat csináló egy bolond aki / elsőül elkiáltotta kárbunkulust mit / szeme mögött hogy rejtegetne krokodilusom nem igaz nem igaz ésde / még ha igaz volna is: / Császár Kárbunkulusa!
Amott kanalazzák kondérba hátukrafordított idomított teknősbékáimat / Palotaünnepi díszőrség a Trón ablaka előtt: / színes mécslánggal a hátukon – teknőceim / katonás rendben imbolyognak a hárem tulipános kertjében / hát – – – érdemel ilyen teknősbékalevest ez a csürhéje?!
így gyalázza el palotám – elgyalázza mielőtt / csodáit felérné ésszel –
Ők azok –
Ez az eleven rontás ami /szép ajándékomba / Urunknak / beléesett – örömnapomon / az örömlakoma napján
ez az a rontás
Jagtáj villogó üstökét keresem / Vastagnyakú zsivány Szecsent – meg / harmadik jómadaramat: Tamedzsin sárgatangut pofáját de / sehol!
de sehol –
eloldalogtak azok is / testőreim / akár a pusztai sakál ha / megérzi a tigrisjárást és / berántott horpasszal / akkora tisztes távolba takarodik hogy / a füle se látszik
a füle se
azt is letagadná – a tegnapi dögöt a gyomrában / hát még a holnapi otthagyott maradékot
így voltak ezek engem-vigyázók: csak / máshogyan vigyáznak és máshonnan már:
másnak őrözvén levágott testemet
Jagtáj! / Szecsen! / Tamedzsin!
hóhérnak vedleni pironkodnak még – de / testőrnek maradni restellik
három zsiványa
ha leszámolás hát / – leszámolás
lesni a lesőket
fellelni – szembekerülni
Falnakvetett háttal / oldalazva húzódom alább – hogy / rajtuküssek / beléjükszálljak:
szembekerüljek a főkolomposokkal
...Bárcsak megvakítanátok elsőbbet – inkább! / inkább mint sem hogy / ezt kelljen látó szemmel lakolnom / rontás látásnak szemem közé sújtó korbácsát
mely bosszúlatlan maradó szégyenemtől / olyan hányinger környékez mintha / megforgatnátok gyomromban a kést
– – – Ami a Pávatróntól volt nekem
titkos kieszközlő királyi jegyajándék (hogy / téríteném el fejükről / hadrakelő Urunk szándékát:)
idáig rejtegettem / idáig tartogattam / palotájában (palotámban) / ajándék terítő nagy napomon hogy / Hadurunknak felajánljam
Amelyen magos égbe lépni és / hordáinak felette három trón-sas szárnyán / ellebegni: csupán a Nagykánt illeti meg
– az eleven Sastrón!
Három haragos sasom röptette trónomat / Hurpagu haditrónját apródok próbálják / egy már kupolakárpitomnak a nyergébe telepedett
sasfogat bakján három Telibendő / vasgyúró három jó saskocsisom: / ne hagyd magad üsd-vágd ne hagyd magad!
bakjukról kipenderítik
három Telibendőm lependerítik
maguk kerekednek három sas-hajtó bakra
piszkálja már háromfelől boldogtalan sasaimat / három ördögfajzat
nyújtogatja már éhes csőröknek fölibé / három póznám horgára tűzött vadhús emelő koloncát... Ej! –
értenek is ezek felcsalogatáshoz / döghús kelletéshez! –
sasaim felhorgadnak
alákapnak a véres büdösének
csőrözik / csipkedik
amazok csapkodják / ütik-verik mint afféle / állathoz-nem-értő ki e hármóját egyfele hergeli
póznám is fel-feldugogatják: / váltig a z t váltig ugyanegyet / – három madaram egy-húskoloncra száll ugyanegy / húsért verekszik míg a másik két hús meg / kajmóján kornyadoz
– Elhagyjátok madarak szurkapiszkálását / szálltok le bakról sasokról / ártók! / tönkretevők!...
Nem tudnak ezek trón-röptetéshez
nem tudnak ezek háromfele felindított három sasmadaram / mind fennebb lebegtetéséhez:
hajójában – trónján: a Kagán / felséges Személyében Az Kit ez megillet
mit csapkodjátok annak a szárnyát? / mit vadítjátok a hármat egymásra – egy-húsra?!
mit ijesztgetik ezek: most meg már rájuknyilaznak
nyilaznak rájuk: / körülnyilazzák
Trónom gondoláját tizen is megszállják
– Tűz Öregisten! Atyám! / Sújtó villámoddal! –
meglebeg! / fellebeg / ellebeg lankadtan
megbilleg / billen már – – – felbillen! / lebillen
oldaltpenderül és nagy szántással ahova / lecsattan s az a porfelleg meg ami / felvág körülötte! –
meglőtt madarastul
tövestül kicsavart / csavart-oszlopostul
lenyaklott arany / trónkárpitostul
alátemetett trónostul
a Nagykán sasok-ragadta repülőtrónja / a nem-csak-faragott!
az igazi! / az Eleven Sastrón!
oda! oda!
– – – Felvérzett könyököm tapogatva / feltépett ajkam lágyát lapogatva / elharapott nyelvem vérét eleredt könnyem csurgásával nyelve
félvakon is: a kapukig!
a kapukig csak / csak a kapukig elérjek / míg be nem csukják
várnak hídját valamíg fel nem vonják s én míg / benn nem rekedek
S már idáig is – lám! – / hová le nem kergettek / hová le nem szorítottak –
– – – a falak tövében mi fárasztó is ez a somfordálás / temetetlen mészgödrök hányásán / hullott vasakon / besuvadt köveken / kávákon szurokkondérokon átal
s még ami ez palota rakásból kimaradott / Mi fáradalmas botlogolás az alant járónak hol / a palota koszlott kutyái a dögöket cibálják
amit itt látok alant egyberéved / lovagterem idelátó magasával a felházban / s ha mit látton-látva nem hallanék hát / hozzáhallom a rettentő gyanút / Hadúr fekvőszékénél rémeket halló fülemben
Tigrid mondja –
(mind mondja! / most mondja) –
hozzáhajol s úgy: mondja-csepegteti / olajfekete haja keretezte / olajbarna fülébe / ...Ez a Mangún / te-sáfárod még tegnap is aki volt / Megvigyázd Nagyuram / ...Mangún a sáfárunk még tegnap is aki volt mondod: / hogy megvigyázzam?! / Úgy-úgy Uram: / Mangún / a Palotás Mangún aki volt s azt vette fejébe hogy / megajándékozza Világbíró Hurpagut egy játékkockarakással / ...Mangún a Sáfár? / Bírja bizalmunkat s egyet se gyanakszunk rá / hanem te mondd csak azért / ...Magabízó nagyon s / dölyfös magahányó Udvarodban: / szólhatok Nagyuram / bírom engedelmedet?! / ...Szólj szabadon Tigridem / szólj bátoran és egyenest / ...Uram! Ez a te Mangúnod / ...Nos? ez a mi Mangúnunk?! / Beszélj / Parancsolom / ...Huláguhoz vágtat s míg te csak megnyergeltetsz / napszállatig fél puszta előnye van! – – –
S ha nem így hát amúgy
mind mondja / felmondja
az én Tigridem / Urunk behálózója
bizonnyal célozgat rá a Nagykánnál és most ő / most ő csiklándoz sugdosódó szakállával / Nagyúr fülébe –
feldereng a trón. Fekvőszékén, Hurpagu, felségesen elhenteredve felkönyököl s a földről melléhunyászkodó Tigriddel társalog. Körülöttük a kánok visszahúzódó – figyelmezve sugdolódzó csoportja.
Tigrid. Ez a Mangún / Te Sáfárod még tegnap is aki volt / Megvigyázd Nagyuram
Hurpagu. Mangún / a sáfárunk még tegnap is aki volt és / mind a mai napig Első Sáfárunk: / hogy megvigyázzam mondod?
Tigrid. Úgy-úgy Uram / Mangún kán / a Palotás Mangún aki volt és / Világbíró Hurpagut (kire / a Selyem Horda mint Hadurára tekint: / a Földkerekség fejedelmét s nincs olyan hogy / ne Ő jószága lenne ha csak átalsikló Tekintetétől is:
Hurpagut ez a Mangún / tarka márvány játékkocka rakással
megajándékozni vette eszébe
Hurpagu. Jónéven vettük jószívvel fogadtuk
nagyon-sok szolgálata / okos szólása / éles értelme csak Udvarunk fényét emeli és / megacélozza fejedelmed erejét a / tangutok legöregebb nemzetségével
Tigrid. Mangúnodat nem becsüljük eléggé
s hogy ez így igaz én tudom igazán hiszen / némi rokonság laza szálai fűznek a sárga tangutok öregfejedelméhez míg Téged / ma még / – ma még – / ilyen kötelék nem fűz Mangúnodhoz s így / a rokonság nem kötelez
Hurpagu anélkül hogy megmoccanna, tartása keményebbre válik és hangja is karcos-acélosabb.
Magad is jól tudod: kardom élével / előrébb tartom a rokonságot s / markolatával meg az atyafiságot vér szerint
Ha ki eddig hasznunkra vált / – személyével és tanácsaival –
mi megbecsüljük / számontartjuk:
az ő sáfárkodása óta a Sárkánytrón / egyetlen évi ajándékkaravánja nem marad el
a Pávatrón tetézve küldi nagy-sok szekér hódolatát ésde lásd / amaz is jól ügyel erre s másfele portyázik fejedelmi fivérem az ilkán
Tigrid mély deferenciával.
Uram Hurpagu: már hogy is mondanám jaj! / dehogy-dehogy
Miként ő / haszonnal forgatja sáfárkodását / magam is használtam sáfárod tanácsát s nem bántam meg soha
engedd el nékem az utóját s ha mit tán / elején hallottál – felejtsd el
Hurpagu. Keserű a beszéded
Tigrid. S én meg már bánom hogy belefogtam
Hurpagu. Egyet se bánd!
Tigrid. Engedd el Uram! és én / parancsolatodra / Mangún kánt megkövetni fogadom
Hurpagu. Most meg már kicsúsznál s / másfele forgatod / Tigrid! / Megfekszi gyomrom / a főemberek közt ha / torzsalkodás van / Azért hát – jó Tigridem! – mondd csak / mondd elé! / Hallgatlak
Tigrid közelhajol.
Még csak az kéne hogy / elbízza magát a dúskálásban / még csak az kéne Uram / – – – Hátha:
hátha azért rakta lábad elé palotáját hogy / gyanakvásodat elaltassa ésde / álmodban se jusson eszedbe / firtatni / el-nem-fogott futárjának titkos útjait a pusztán –
Hurpagu fülönfüggőivel babrál.
Kíváncsivá teszel
Tigrid. Szólhatok Nagyuram / bírom engedelmedet?!
Hurpagu. Szólj szabadon Tigridem / szólj bátoran s egyenest / vedd fejedelmi ígéretünket hogy amit / innentova mondandó léssz – azt / nem Mangúnnal tanácskozzuk meg!...
Szólj bizalommal s te csak / ne fékezd nyelvedet
Tigrid előredőlve – belelendül.
Ez a te Mangúnod – – – Mangún kán – – –
Hurpagu. Nos?!
Tigrid. Míg mi itt beszéldegélünk – – –
Hurpagu. Ki vele!
Tigrid hangot vált. Kígyó-sziszegéssel.
Huláguhoz vágtat s mire Te csak megnyergeltetsz / napszállatig fél puszta előnye van
fellármázza táborait és annyival sebesebb is vedd észbe! mivel / kuporogva üli meg a lovat s karját-pajzsát felterjegetve félig repül – – –
Mongoljaival alárohan az ilkán!
A trón lassan visszasüllyed a sötétbe. De addig-és azalatt míg halványul – látni a hirtelen sürgést-forgást. A kánok közelebb nyomulnak Hurpagu köré. Haditanács.
Mangún. Még hogy! / Mongoljaival! / Akit én hoznék rájuk: / alárohan az ilkán!
A felházból
Így rémlenek mindenféle beszédek
S hiába hessegetem vissza-visszajár a fecsegők beszéde is
a lebzselője – az alja-nép is / mintha onnan tudná / az ő nótáját fujja / Tigridét
...Hasztalan korholom magam / Vén Mangún: a / kócsagot néznéd hollónak? / Hogy rémeket látok / S magasztalhatom Tigridemet váltig: míly / előzékeny mi sarkonforgó / mi kényes és palotás maga-viseletje meg hogy / sokak jó példával elöljárója a főrendek között ésde / mi feddhetetlen úr
...Irgalmatlan Tűz Öregisten! Hát nem én szállítottam-e Urunknak / nem szolgáltattam-e be háremébe / minden másodesztendőre / Ungutból / száz fiatal java-némbert?
...Nem gyűjtöttem-é be évről-évre a / Volgai Harácsot s / nem raktároztam-e be a / Kagán ponyvája alá minden ajándékkaravánok minden ajándékát?
...Hát nem Őérette tettem mindent: / Hadurunkért?! /
...S hogy én – Huláguhoz? Soha / a fejemben meg nem fordult s még / hatalmasabb sem nem hogy az ilkán
...Mit tudnak ezek a hűséghez – ezek a / vérükkel szerződést szegők?
...Mit tudnak ezek Mangún vak trónhűségéről? Ő Főfejedelmének szekértrónja elé szórt / vak életnapjáról míg / az utolsója is el nem fogy? Arról?!
...Arról, hogy / Uram elárultatása általam: botorság / Mangúnjának Huláguhoz futása: képtelenség
...Arról hogy
edényem betöltője ez az Egy
sátram szövétnek világa ez az Egy
szívem szerelemvallása ez az Egy
trónjára felhágó Fejedelmünk felséges személye és hatalma
a Nagykán: Ő ez az Egy / az Ő megörvendeztetése / a szolgálat és a vezér
s innen volt az én alámenésem
...Messziről követő testőri cselédeim is / mind – ahányan volt:
egy erre sompolygott más amarra
egyenként szeleltek el s vaj gondoltam volna valaha is hogy / testőröm nélkül tulajdon palotámban / nem lesz biztonságos a járásom – (vagyis hát / a Kagán palotájában akire / nem kellett olyan nagyon tukmálni: úgy is / ráháramlott volna egyszer)
mintha nem volna mindenünk az Övé / ideigvaló kegyelme jeléül átengedve / használatra-s haszonélevezetre / Mi tettük-nem tettük: / még az első kapavágást meg se tettük és már / az volt: / az Övé
és Ő / már ládd: már / Ő is / minden s mindenki elhágy ihol én / kíséret s tőrös cselédek nélkül
egyszeribe nagy hirtelen íly egy-szál magam – ihol már / falakon ugráló hátuljáró árnyékomtól is / összerezzenek: pedig / kapuvédő előudvaromon átvágni / testőr és fegyver nélkül még / kegyelt főrendnek sem tanácsos – nem hogy / ilyen azóta ki tudja már / kegyből hullott s / hová nem tiport tetűnek
most lát meg
– megláttak! –
lát már a soros őrség
nem sok jót ígérő szemmel / követi minden sántikáló lépésemet s ahogy ezeket a / vágottszemű kasgarokat loppal elnézem – már / nem tudok választani mi volna jobb: ha / felismernének vagy / ha – – –
mert hogy ügyet se vessenek rám és / levegő számba vegyenek – arra / nem tenném fel az életem: ahhoz / nagyon líglóg s harangoz a rongygúnyám aranyos cifrája
– – – vajon kiszegezték-e már / belehúzó hóhér karójára / nevem alá a jelet / ...Mangúnt! Élve vagy halva!... / Rajt vagyok-e a proskribáltak jegyzékén?
máris / most is / kettesével hármasával / egybeverődik s nagyon tárgyal engem ez a sok / marcona képű
hiszen csak a kapuboltot elérjem s békén alásurranhassak –
de annak a hosszú meredek / aláhajló / kútaknás folyosóján
ellenem fordítják cudarul s onnantúl már / csúful kihasználják a napvilág hiányát hogy még / nincs itt a fáklyagyújtás ideje s mindvalahányszor megbotlom / szúró kiálló kapcsokban macskakövekben hát legott / lökdösődni támad kedvük
s nem tudom / mikor vetnek gáncsot – mikor buktat a kő
...Micsoda barom az ember
a fojtott röhécselésével
az odahúgyozásával
az átkiáltozásával setét verem sarokból / másik setét verem sarokba:
micsoda barom is és hanyadszor hallom ezt
egyszer már hallottam az asztalvégről Urunk lovagtermében / egyszer a lófráló csőcseléktől / egyszer a kaputornyok alatt a páston ahogy / idelopóztam
igen-igen: már ott ugyanilyen / setét kaniperdák vettek körül
a kaputorokban már / hangosan tárgyalták arcátlanságomat és most / megint / aláhajló kapu alagútján (melynek korom ködléséből a kőfülkét támasztó fene legények / meg se nyikkannék: akár / be is ránthatnának a kampóval-s le is hajíthatnák / váram árkába bezúzott koponyájú holttestemet hogy / elsőbbet fel se kössenek a fáklyahorogra – kigombolyodó belemnél)... ugyanúgy / újra hallom / engem őrölnek megint:
Mit akar ez a tetű
Még ő ajándékoz valamit is / Világbíró Hurpagunak / a Vezérnek
A Nagykán majd arra vár
Mintha nem volna ő maga is mindenestül / szőröstül-bőröstül
pökhendi kastélyostúl / az Övé
hamarabb mintsem kigondolta
márványát kikaparta
Urunk lábához rakta
Mondják a palotarakó rondája hogy / császári lány kezére pályázott és / azért rakatta: azért volt!
Azért volt! Azért volt!
Hogy Császár Veje lehessen
Császár Veje: / ez a tetű?!
1. Kasgar. Mit akar ez a tetű
2. Kasgar. Még hogy ő ajándékoz valamit is / Hurpagu Főfejedelmünknek! / Haha!
3. Kasgar. A Világbíró Nagykán majd arra vár / Mintha nem volna ő maga is mindenestül / szőröstül-bőröstül / pökhendi kastélyostul / Ő szolgáló rabja: / az Övé!
1. Kasgar. Hamarabb semmint kigondolta / márványát kikaparta / Urunk lábához rakta!
2. Kasgar. Mondják a palotarakó rondája hogy / császári lány kezére pályázott és / azért rakatta!
3. Kasgar. Azért volt!
1. Kasgar. Azért volt!
2. Kasgar. Azért volt! Hogy / a Császár Veje lehessen
3. Kasgar. Császár Veje: / ez a tetű?!
Mangún. ...Micsoda barom az ember
a fojtott röhécselésével
az odahúgyozásával
az átkiáltozásával setét verem sarokból / másik setét verem sarokba:
hanyadszor hallom ezt
hányszor hull vissza fejemre gyalázatom: / a Palota Rakó / a Császár Megajándékozó
...Nincs baj amíg / nem bántanak igazán s a végén világoló / nekem táruló kapunyílást elérem – s akkor!
akkor ha / egérutat vettem: azután hogy / kolostorpalotájában vajon színe elé bocsát-e a Szemjún / megemlékezik-e hány imádságos szájat etettem / hány szépszarvú jószágnál tévesztettem el a kolostorok javára a belesütött bélyeget
vagy ha nem – és sárga tangutjaim is kitűzik / Hurpagu Jelét hogy nem ismernek... –
Jaj csak azt a tátongást a kapum végén a fényre: / csak azt a fényt ha megérném!
...Nincs baj amíg / ide se hederítenek s ne is legyen – – – de / igen sűrűsödnek a nyílása felé igen sokasodnak ésde már / lökdösődésük is olyan miként ha / kötözködni dulakodni próbálnának
olyik vakmerő úgy alátenyerel a hónomaljának mintha / a pénzes szütyőmet akarná kitapintani – vagy / méginkább hogy van-e nálam fegyver
(van hát: egy koszperdem / kicsike – de az is: mit ér ha / a karom ez a mihaszna kimarjult a mászásban és / karmolt vágott szúrt sebeimen már / vért is igen sokat vesztettem
mintha árnyakkal lökdösődnék
ennek is! meg ennek! / ej no! ha mondom! / annak! / amannak! – – – Ha / át nem lépem a gáncsvető lábát már / a földön volnék s ők meg énrajtam: / egyszerre hárman
...Ijedtemben? Nem is: tán inkább / zavarodottságomban hogy ez vélem megeshet / nekiiramodom
szaladni kezdek
futni / rohanni
a kapurabszolgát szólítom / Kiáltok
– Jagdún! / Jagdún! / Jag!-Dún!...
kezemhez szokott emberem / maga-megbecsülő kasgár s tán
fel is szabadítom egyszer ha – – –
– Jagdún! Hé! Kapurabszolga!
...Idenézhetne s már azzal is ha csak a szurkáját elémutatná: / megtorpanthatja (ha ki amit hallok jól hallom a setétben hogy
követnek nem is egy / Nagy a gyorsalkodás hegyem-hátamban s tán üldöznek is már:)
üldözőimet
meghallgatná
megtorpanthatná
... – Jagdún / urad szól / Jag-Du-uuún!
igaz – karikán viseli láncát de / akár a kutya a láncán: / szaladgálhat a kaputorok egész szélességében / elállhatná az útjukat a szurkájával aki mindene van
no de úgy még kapurabszolga kikorbácsolva nem volt –
Jagdún / Jag-Du-uuún! / Kapurabszolga!...
A kapurabszolga másfele néz
...Ha az utolérők utolérnek (feltéve hogy vannak és nem hegyén-hátán képet-rémképre halmozok – egyik hogy megteremtse a teremtő képzelgést / másik hogy odaképzelje a teremtést aki / ez a három-négy emberbarom ez a
vasával a hátamnál hadonászó ez a
parancs alatt cselekvő ez a
három-négy ez a
nagy otromba itt a sarkamban ez a
kasgar:) ha az én utolérőm a hátamnál / utolér
– Jag-Du-uuún! / Jagdún fiam! Hamar! / Jag!
A kapurabszolga másfele néz
ő is tudja hát...?!
a Császár akaratából és rendeletére
ő is tudja – – –
...De lehet-e gyorsítani ezt a gyorsat / akármilyen gyorsalkodva csinálják ha / vasukkal a világ megáll?!
eleven bőrrel a szúrónak s beszakadt bőröddel / hegye körül hússal az élének: / húsnak hátsága hátad / elfogyhatatlan elefánthát
légy áthatolhatlan hegysége a húsnak / húsoddal vasnak szegülő Mangún!...
kardpenge suholó visítása – halálzene
Minden parányi cikkanása egy-egy mérföld / Sohasem gondoltam volna hogy kardpenge / ilyen temérdek hosszú lehet
rajta utaztam
velem hersenő pengéjével Hadak és Istenek Útján
ott utaztam / ott / rajta az élén míglen
át nem ért szívemig / szívemen / azon is:
azon is túl-és / keresztül
leölőim utánamugattak még / vasukkal a lebukóban / De bizonyos vagy benne? / Mangún-e: ő-e? / Mangún legyen ám – élve vagy holtan / Bizonyos vagy benne?
addigra végeznek a „szigetszínpadra” menekült Mangúnnal. Lábukkal löködik-böködik, elégedetlenül hengergetik-vizsgálgatják a testet.
A végjelenet mintegy megismétlése az előjátéknak – azzal a különbséggel, hogy ezúttal a két gyilkos maga beszél és nem a hangszórón halljuk izgatott, pattogó-sziszegő sugdosódásukat.
1. Gyilkos szorongó aggodalommal.
Jót szúrtál-e, azt szúrtad-e, akit szúrnod kellett?
2. Gyilkos. Azt hát.
1. Gyilkos. De bizonyos vagy benne?
2. Gyilkos. Bizonyos hát. Nem először látom.
1. Gyilkos. Mangún-e? Ő-e?
2. Gyilkos. Mangún hát. A sárga tangutok fejedelme.
1. Gyilkos. Mangún legyen ám – élve vagy holtan. Bizonyos vagy benne, megforgattad-e, nézd meg jól!
2. Gyilkos. Megforgattam. Az hát. Mangún.
Kirángatják vasukat a testből s fel az úton – pengéiket zekéik ujjához törölgetve – visszatakarodnak a palotába.
Mangún a halott. Ficamosra facsart, hullamerev mozdulatban kinyúlva hever. Hangja a hangszórón – hullámokban érkező visszhang kíséretében.
rajta utaztam
velem hersenő pengéjével Hadak és Istenek Útján
ott utaztam / ott / rajta az élén míglen
át nem ért szívemig / szívemen / azon is / nagyon is csak már
keresztülhatolását érhettem meg:
varkocsom alatt a társa / fokos szekercéjével a visszájáról: / alázúzott tar koponyámnak
...Van-e annak tudója / sámán – kidobolója / kolostorpalotájában a Szemjún – kiénekelője / a becsattant csont alatt velem ami gondolódott: annak / van-e?
...Egy írásos gombolyagra való / sokcsomós keserű igazságot tanultam és hadartam el de már csak a / visszabeszélőm amint magának mondja
Ez jár annak aki
A Császár Megajándékozónak
Ez jár
Markolatig a vassal mellemben / görögtem el / s azzal a belenyomódó nyomorodott tévhittel tűnő tudatomban hogy
még szaladok
még elérem az Elérhetetlen Császár Köntöse Szegélyét
Lábának – trónján – még elébeeshetek
és Jogos Haragját egy új / egy újdonatúj de / sokkalta káprázatosabb palotával – ó igen:
áradó hang. A visszhang felerősödik.
egy új
egy újdonatúj – de
sokkal-de-sokkalta káprázatosabb palotával
megengesztelhetem
szekérravatal dűlöngélő döcögése, nyikorgó csürüszkölése; ünnepi lárma, tutulás, dübbögés – jobbról balra és el.
Vissza a Keleti kulisszákba
