Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

 

Terebess Gábor
JELLEMTIPOLÓGIA A PÁLI BUDDHIZMUSBAN
Terebess Kiadó, Budapest, 1998
A könyv borítója

Elektronikus kiadás > PDF
(Korábbi megjelenése: Kagylókürt, 1993, 14. szám, 10-14, 48-49. oldal.)

 

Az i.e. 6. században alapított buddhizmus az i.e. 4. század közepétől kezdett iskolákra tagozódni. A korai buddhizmusnak, amelyet a későbbi mahájána („nagyszerű eszköz”) buddhizmus becsmérlően hínajánának („kisszerű eszköznek”) nevez, kb. 30 iskolája közül ma csak egyetlenegy virul és őrízte meg elevenen hagyományait, a Ceylonban, majd Délkelet-Ázsiában elterjedt theraváda, „az idősbek útja”. Számottevő szövegemlék is csupán egyetlen másik hínajána iskolából, az egykor Kasmírban és Pandzsábban honos szarvásztivádából maradt fenn, részben szanszkritul, de főleg kínai és tibeti fordításban. Ám a theraváda iskolának színte teljes szöveggyűjteménye megmaradt egy ind nyelven, a pálin. A pálí nyelv úgy viszonyul a szanszkrithoz, mint a román nyelvek a latinhoz; Buddha korában a nép beszélt nyelveinek egyike lehetett. Ma holt nyelv, csak a theraváda buddhizmusban használják, mint a katolikus egyházban a latint. Ceylonban, Burmában, Thaiföldön, Kambodzsában a helyi írások betűivel írják a pálit, de az európai olvasó – elsősorban a Pali Text Society jóvoltából – latin betűkkel nyomtatott kiadásokban is elérheti a fontosabb szövegeket.

A páli nyelvű buddhista szövegek kanonikus tára, A hármaskosár, mint neve is jelzi, három gyűjteményt foglal magába: A fegyelmezés kosarában a szerzetesi rendszabályokat, A vezérfonalak kosarában Buddha tanítóbeszédeit, A kiemelt eszmék kosarában pedig a buddhista skolasztikát. Ez utóbbi a tan filozófiai és pszichológiai elemzése, rendszerezése, meglehetősen száraz, személytelen formában. Csak az i.e. 1. századtól jelennek meg számon tartott szerzők egyéni szövegértelmezései és tanulmányai. A legjelesebb theraváda kommentátor a 4. század végén és az 5. század elején élt Buddhaghósza. Főműve, A tisztulás útja, a páli nyelvű buddhizmus teljes és mesteri összefoglalása egy kötetben. (A páli szöveg több mint 600 oldalt tesz ki a Harvard Egyetem kiadásában.) Itt találjuk a legfigyelemreméltóbb buddhista jellemtipológia kifejtését is. Ahogy a buddhista tanítás „tutaj csupán az átkeléshez, amit nem kell továbbcipelni a túlparton”, úgy ez a buddhista tipológia sem egy örök és általános érvényű elméleti rendszer igényével készült, csupán meditációs mesterek gyakorlati kalauza, hogy tanítványaik egyéniségéhez megfelelő meditációs témát választhassanak.

Buddhaghósza ezt a hat típust különbözteti meg aszerint, hogy mi a jellem belső mozgatóereje. Ezután kettesével párhuzamba állítja őket:

érzékiség (rága)
utálat (dosza)
mulyaság (moha)
hit (szaddhá)

megértés (buddhi)

képzelgés (vitakka)

„Akit a hit vezérel, rokon azzal, akit az érzékiség vezérel; jellemvonásaik hasonlatosak, mert az érzéki emberben felülkerekedik a hit, midőn üdvöset cselekszik. Míg az érzékiség káros módon bizalmas és nehezen tántorítható, addig a hit üdvös módon az. Míg az érzékiség az élvezetet keresi, addig a hit az erényességet. Míg az érzékiség nem hagy fel azzal, ami ártalmas, addig a hit nem hagy fel azzal, ami áldásos.”

„Akit a megértés vezérel, rokon azzal, akit az utálat vezérel; jellemvonásaik hasonlatosak, mert az utálkozóban felülkerekedik a bölcsesség, midőn üdvöset cselekszik. Míg az utálat káros módon bizalmatlan és tárgyához nem rágaszkodó, addig a bölcsesség üdvös módon az. Míg az utálat nemlétező hibákat keres, addig a bölcsesség valódiakat. Míg az utálat magukat a lényeket ítéli el, addig a bölcsesség csak a késztetéseiket.”

„Akit a képzelgés vezérel, rokon azzal, akit a mulyaság vezérel; jellemvonásaik hasonlatosak, mert a mulyában gyakran merülnek fel aggályos képzetek, midőn arra törekszik, hogy üdvös állapotot keltsen magában. Ahogy a mulyaságot nyugtalanítja a kuszasága, úgy a képzelgést is a különféle lehetőségek kieszelése. Ahogy a mulyaság tétova a felületessége miatt, úgy a képzelgés is léha ábrándjai miatt.”

Az érzékiség, az utálat és a mulyaság hármasa gyakran előfordul a kánonban is, bár nem mint jellemtípus, hanem mint a három „káros gyökér”: „Az embert gerjeszti az érzékiség, dühíti az utálat, vakítja a mulyaság: eluralják és megháborítják; így romlásba dönti maga magát vagy mást vagy mindkettőjüket, s szívében csak fájdalmat és keserűséget tapasztal. Maga Buddhaghósza is megjegyzi, hogy „a jellemek felismerését szolgáló útmutatások nem maradtak ránk teljességükben sem a szövegekben, sem a kommentárokban, csupán egyes tanítómesterek vélekedésén alapulnak.” A „káros gyökerek alkalmazása a jellemtípusok meghatározására mégsem volt esetleges, hiszen eredeti megfogalmazásuk minden bizonnyal negatív embertípusok megfigyelésén alapult. De a hit, a megértés, a képzelgés későbbi hozzáadás, mert a pozitívabb beállítottságú személyek besorolhatóságára ellenpárokat kellett találni. A hit és a megértés esetében ez sikerült, de már a mulyaság ellentéte, a képzelgés, meglehetősen rosszalló. Bár a thai buddhizmus egyik legnagyobb egyházatyja, Vadzsiranyánavarórasza (1859–1921) még a hitnek és a megértésnek is ilyen negatív színezetet ad. A hit szerinte a mulyasághoz hasonlóan az intelligencia hiányát jelzi: „A megértés sem mindig előny. Ha túlzott, lehet olyan teher, amely kellő szellemi magatartás hiányában vagy helytelen tudásra építve, a szélsőségesen hamis nézetek szakadékába húzza az embert.” Érthető ez az elmarasztalás, hiszen a buddhizmus a magasztalást egyedül a buddháknak, azaz a „megvilágosultaknak” tartja fenn.

Buddhaghósza A tisztulás útjában más jellemtipológiákra is utal, amelyek vággyal, büszkeséggel, téves nézetekkel jellemezhető típusokat is ismernek. De az előbbi kettő szorosan kapcsolódik az érzékiséghez, a téves nézetek pedig a mulyaságoz – mondja Buddhaghósza –, megkülönböztetésük tehát indokolatlan. Buddhaghószának ez a megjegyzése világít rá, hogy egyéb tipológiai rendszerek is kialakultak a páli buddhizmusban, hiszen mindössze még egy tipológiával is foglalkozó szövegemlék maradt fenn: A szabadulás útja, ez is csak egy 6. századi kínai fordításban. Szerzője – Upatissza – nem azonasítható (számos Upatisszát ismerünk), de Buddhaghósza idézi és vitába száll vele A tisztulás útjában, tehát nála korábban élt. Upatissza ugyanezt a hat alaptípust határozza meg, de egyeseket összeköt egymással és további nyolc vegyes típust is felsorol. Buddhaghósza Upatissza szemére veti, ha már fígyelembe vesz kombinációs lehetőségeket, még több vegyes típussal (összesen 63-mal) kellene foglalkoznia, szerinte az egyszerűség kedvéért jobb az eredeti hatnál maradni, bár az átmeneti típusok létezésével számolni kell. Egyébként Buddhaghósza és Upatissza mind rendszerükben, mind nézeteik megfogalmazásában egyeznek. Valószínűleg egyikük sem tényleges alkotója ennek a tipológiának, hanem mindketten egy 4. századnál jóval régebbi közös hagyományból merítettek.

A jellemtípusok felismerésére Buddhaghósza öt szempontot sorol fel: miről ismerszik fel az érzéki, az utálkozó stb. ember? 1. A testtartásáról (járás, állás, ülés, fekvés), 2. a tevékenységéről, 3. az evéséről, 4. a pillantásáról, 5. a lelkivilágáról.” Majd így írja le őket:

1. „Az érzéki ember, ha szokott módján jár, kimért, lassan és egyenletesen teszi le a lábát, egyenletesen emeli fel, s a léptei ruganyosak. Az utálkozó úgy jár, mintha ásni akarna a lábujjaival, fürgén teszi le a lábát, fürgén emeli fel, s a léptei csoszogóak. A mulya aggódva jár, tétován teszi le a lábát, tétován emeli fel, s a léptei hirtelenkedőek. Ha áll, az érzéki típus magabiztosnak és megnyerőnek látszik, az utálkozó merevnek, a mulya zavartnak. Ülésnél hasonló a helyzet. Az érzéki takarosan és sietség nélkül veti meg az ágyát, lassan fekszik le rá, összetekeredik és békésen alszik el; ha felébresztik, nem serken fel mindjárt, késlekedve válaszol, mint aki vonakodik. Az utálkozó akárhogy és sebtében veti meg az ágyát, leveti magát rá és összeráncolt homlokkal alszik el; ha felébresztik, felugrik és úgy válaszol, mint akit megsértettek. A mulya sután veti meg az ágyát és jobbára hasonfekve alszik, szétterpesztett kézzel-lábbal; ha felébresztik, mordul egyet és lomhán kel fel.”

2. „Söpréskor az érzéki hozzáértéssel fogja meg a söprűt, tisztára és egyenletesen söpör, sietség nélkül vagy anélkül, hogy szétszórná a homokot, mintha virágokat teregetne szét. Az utálkozó erélyesen rágadja meg a söprűt, sebbel-lobbal söpör nem is tisztára, nem is egyenletesen, éktelen zajt üt és mindkét oldalon felveri a homokot. A mulya lazán tartja a söprűt, csak kavarja a homokot, ahol éri, nem söpör sem tisztára, sem egyenletesen. Ahogy a söprésben, úgy minden tevékenységében, legyen az ruhamosás vagy festés stb., az érzéki ügyes, kecses, egyenletes és gondos; az utálkozó kapkodva, mereven és egyenetlenül dolgozik; a mulya pedig nehézkes, balog, egyenetlen és határozatlan. Az érzéki magabiztosan viseli a csuháját, sem túl szorosan, sem túl lazán, s köröskörül egyformán takarja testét. Az utálkozó túl szűken hordja, anélkül, hogy körös-körül egyformán fedné be magát. A mulya pedig lazán és rendetlenül öltözködik.”

3. „Az érzéki a zamatos és édes italt kedveli, evés közben nem túl nogy, gömbölyded falatokat formál (Dél-Ázsiában kézzel esznek az emberek), lassan eszik, odafigyel az étel ízére és örömmel tölti el, ha valami jóízűt lel a kolduscsészéjében. Az utálkozó a csípős és savanyú ételt kedveli, sietősen eszik, teletömi a száját és nem figyel az étel ízére; ha valamí rosszízűt lel a kolduscsészéjében, bosszankodik. A mulyának nincs kífejezetten kedvenc étele, evés közben az apró, szögletesre-sikerült falatokból visszaejt morzsákat a csészéjébe, össze-vissza keni a száját, míg gondolatai el-elkalandoznak.”

4. „Ha az érzékinek egy kicsit is megtetszik valami, azt hosszasan nézegeti, mint akit elbűvöltek, megrágadja benne a jelentéktelen erényeket is, de nem figyel fel a valódi hibákra sem; amikor tovább indul, sajnálkozva fordul el, mintha nem szívesen válna meg tőle. Ha az utálkozónak egy kicsit is visszatetszik valami, azt futólag nézi csak meg, mint aki belefáradt, megrágadja benne a jelentéktelen hibákat is, de nem figyel fel a valódi erényekre sem; amikor tovább indul, sajnálkozás nélkül fordul el, mintha szívesen válna meg tőle. A mulya mindenben másokhoz igazodik: ha hallja, hogy mások csepülnek valamit, ő is csepüli, ha hallja, hogy mások dícsérnek valamit, ő is dícséri, de tulajdonképpen közönyt érez magában – a nemtudás közönyét.”

Miután a hit rokon az érzékiséggel, a megértés az utálattal, a képzelgés a mulyasággal, az általuk uralt jellemtípus testtartása, tevékenysége, evése, pillantása is hasonló. Ezért Buddhaghósza csak a lelkiviláguk tárgyalásánál veszi őket újra külön sorra:

5. „Az érzéki embernél gyakran találkozunk olyan jellemvonásokkal, mint az álnokság, a csalfaság, a büszkeség, a sóvárgás, a becsvágy, az elégedetlenség, a cifrálkodás, a hiúság. Az utálkozóra jellemző a harag, a gyűlölet, a becsmérlés, a zsarnokoskodás, az irígység, a fösvénység. A mulyára pedig a tespedés, a bárgyúság, az izgalom, az aggódás, a tanácstalanság, a csökönyös rágaszkodás. Annál, akit a hit vezérel, gyakran találkozunk olyan jellemvonásokkal, mint a bőkezűség, a szent emberek tisztelete, az igazságkeresés, az ujjongás, oz őszinteség, a tisztesség, a bizalom abban, ami bizalomkeltő. Annál pedig, akit a megértés vezérel, gyakori a nyájasság, a jó barátságok ápolása, a mérsékletes evés, a figyelmesség és a tapintat, az éberség, a felháborodás azon, ami felháborító, a bölcs törekedés. Annál pedig, akit a képzelgés vezérel, a szószátyárság, a társaságkedvelés, a hasznos gyakorlatok elunása, az állhatatlanság, az éjjeli füstölgés (= kitervelés) és a nappali fellángolás (= nekifogás), a csapongás.”

Buddhaghósza szerint legjobb, ha egy tanítómester birtokolja a gondolatolvasás képességét – ez az öt „bűverő" egyike, amelyre a koncentráció gyakorlásával tehet szert –, de ha nem, figyelje meg alaposan és kérdezze ki tanítványait. Annál is inkább körültekintőnek kell lennie – mondja –, mert pl. az utálkozó is viselkedhet úgy, mint az érzéki, ha odafigyel arra, amit csinál. Ezen kívül a vegyes típusok magatartása sem határozható meg egyértelműen.

A buddhista szerzetesség valóban ad lehetőséget a tanítvány alapos megismerésére. A fiatal szerzetesek rendszerint egy tanítómester köré gyűlnek, életük állandó vándorlás, csak az esős évszak hónapjaiban tartózkodnak egy helyen. Tulajdonuk nem lehet más, csak három sárga lepelből álló csuhájuk, kolduscsészéjük, egy borotva, egy tű, egy vízszűrő. Élelmüket koldulással szerzik, és déltől másnap hajnalig kötelesek koplalni. A nincstelenség, az otthontalanság, az önmegtartóztatás mind arra szolgál, hogy legfontosabb tevékenységüknek, az elmélkedésnek élhessenek. Kivéve az esős évszakot, egyfajta mozgó pszichológiai laboratórium ez, ahol a pszichológus (a mester) éveken át ép és egészséges kísérleti alanyokon (a tanítványain) mérheti le meditációs módszerei hatékonyságát. Miután a mester megismerte tanítványa jellemét, sor kerülhet a káros vonások ellensúlyozására, megváltoztatására. Segíthet ebben az életkörülmények gondos megválasztása: a hajlék, a ruházat, a kolduscsésze, az utak, a falvak, az emberek, az étel, a testtartás – de mindenekfölött a megfelelő meditációs téma.

„Az érzéki jellemnek felmosatlan küszöbű hajlék való, egyszintű a talajjal, mint egy kiugró szikla alja, egy szalmából vagy lombból tákolt kunyhó stb., amely piszkos, denevér-lakta, düledező, szertelenül magas vagy túlságosan alacsony, környezete sivár, oroszlán, tigris stb. fenyegeti, sáros, göröngyös ösvény vezet hozzá, az ágyban és a székben nyüzsögnek a férgek; rút és bajos, undort szít, hacsak ránéz az ember. Alsó és felső csuhájának legyen feslett a szegélye, körös-körül szálak lógjanak ki belőle, legyen durva tapintású, mint a kendervászon, szennyes, súlyos, hogy nehezére essék viselni. Kolduscsészének megfelelő egy csúf, éktelenül toldozott-foldozott agyagcsésze, vagy nehéz és otromba vascsésze, étvágyrontó, mint egy koponya. A hozzá illő út, amerre alamizsnáért vándorol, zord, elhagyatott és rögös. A megfelelő falu, amelyet alamizsnáért jár, olyan, ahol az emberek csak akkor hívják: »Jer, Tisztelendő Úr!«, mikor üres kolduscsészével készül távozni, mert egyetlen családtól sem kapott alamizsnát. S olyan mellékesen látják el kásával és rizzsel, mintha tehenet hajtanának az istállóba. Szolgálatára rabszolgák vagy visszataszító, nyomorult cselédek valók, akik piszkos ruhában járnak, rossz-szagúak és undort keltenek, akik olyan gorombán mérik a kását és a rizst, hogy majdnem hozzávágják. A megfelelő fajta kása, rizs és szilárd étel szegényes, utálatos, kölesből, tört rizsből stb., áporodott író, megsavanyodott kása, fonnyadt zöldségből főzött mártás, vagy bármi, ami pusztán a gyomor megtöltésére jó. Megfelelő testtartás számára az állás vagy a járás.”

„Az utálkozó jellemnek egy sem túl magas, sem túl alacsony hajlék felel meg, árnyékkal és vízzel, arányos falakkal, pillérekkel és lépcsőfokokkal, kidolgozott szegélydíszekkel, rácsokkal, színes festményekkel, egyenletes, sima, puha padlóval, ékes virágfűzérekkel, tarka ágysátorral… Az ágyat és a széket szépen terített, tiszta, tetszetős huzatok borítják, árad belőlük a virágok és illatszerek illata, s az otthonos kényelem boldoggá és derűssé teszi az embert, hacsak rápillant. A hajlékhoz vezető út biztonságos, tiszta, sima és megfelelően kiépített. Legjobb, ha a hajlék berendezése nem túl zsúfolt, nehogy búvóhelyre találjanak a férgek, bogarak, kígyók és patkányok, ezért elég egy ágy és egy szék. Alsó és felső csuha részére bármilyen elsőrendű anyag megfelel: kínai kelme, szomára gyolcs, selyem, finom pamutszőttes, finom lenvászon, akár egy-, akár kétrétegű, igen könnyű és szépen festett, színtiszta, szerzeteshez méltó. Kolduscsészéje vasból készüljön, legyen formás, mint egy buborék, csiszolt, mint egy drágakő, makulátlan és színtiszta, szerzeteshez méltó. A megfelelő út amerre alamizsnáért vándorol, veszélytelen, sima, kellemes, mely nem húzódik a falvakhoz se túl közel, se túl messze. Alamizsnát kolduló útján a neki való faluban az emberek e szavakkal várják: »Most jő a mi Urunk!«; széket készítenek egy fellocsolt, felsöpört helyre, elémennek köszönteni, átveszik a kolduscsészéjét, bevezetik a házba, leültetik az előkészített székre és gondoszan, saját kezűleg szolgálják ki. Szolgálatára jómegjelenésű, megnyerő, tisztára fürdött, bekent, tömjénnel-virággal szagosított, színes, tiszta, szép kelmébe öltözködött emberek valók, akik gonddal végzik el teendőiket. Kásának, rizsnek és szilárd ételnek csak az felel meg, aminek van színe, szaga, íze, tápláló ereje, étvágygerjesztő, elsőrendű minden tekintetben és igényeit kielégíti. Megfelelő testtartása a fekvés vagy az ülés.”

„A mulya jellemnek olyan hajlék való, ahonnan nyílt a kilátás, széttekinthet a négy égtáj felé még ülés közben is. Ami a testtartást illeti, hozzá a járás illik. A többi ugyanaz, mint az utálkozó jellemnél.” (Közbevetőleg érdemes idézni néhány kiegészítő megállapítást Upatissza művéből, A szabadulás útjából: „A mulya viselheti azt a csuhát, eheti azt az ételt, járhatja azt a falut, ami épp adódik számára.” A fontos az, hogy „tanítómestere közelében éljen és hagyatkozzon reá”. „Az érzéki emberben a kívánatos dolog kelti fel a hitet. Az utálkozó emberben a visszataszító. A mulyában pedig a nem-vizsgálódás.”)

„A hit által vezérelt jellemnek megfelel minden útmutatás, ami az érzékire vonatkozik.”

„A megértéstől vezéreltnek akár a hajlékot, akár a többit illetően minden alkalmas.”

„A képzelgés által vezéreltnek olyan hajlék, ahonnan nyílt a kilátás és ülés közben széttekinthet a kertekre, ligetekre, tavakra, ahonnan kellemes a távlat, a falvak, a városok, a vidék látványa, a hegyek kék derengése – nem megfelelő, mert elősegítik a képzelet csapongását. Így hát olyan hajlékban lakozzon, amely olyan, mint egy erdő-takarta mély barlang... Az egyebek, mint az érzéki jellemnél.”

Ám az érzékiség, az utálat, a mulyaság és egyéb rossz tulajdonságok, szokások kiírtása egész a tudattalan gyökerekig nem oldható meg csupán a környezet megfeleltetésével, az igazi küzdelem belül zajlik. A buddhista meditáció ezt két úton próbálja elérni: A lelkinyugalom megteremtésével és a tisztánlátás megteremtésével. Az előbbi tulajdonképpen figyelem-összpontosító gyakorlatokkal teszi alkalmassá az elmét az utóbbira, az elmélyült vizsgálódásra. A tisztulás útja 40 meditációs témát sorol fel, amely a koncentráció tárgya lehet:

10 körlet: föld, víz, tűz, szél, kék, sárga, vörös, fehér, fény, zárt tér;

10 förtelem: felpuffadt hulla, foltos hulla, oszlásnak indult hulla, felmetszett hulla, szétmarcangolt hulla, szétfoszlott hulla, feldarabolt és szétfoszlott hulla, véres hulla, féregette hulla, csontváz;

10 felidézés: a Megvilágosult (Buddha), az Eszme, a Közösség, erényesség, adakozás, dévák (tündöklő égi lények), halál, a test 32 arculata (haj, szőr, köröm, fog, bőr, hús, ín, csont, csontvelő, vese, szív, máj, rekeszizom, lép, tüdő, bél, bélfodor, gyomor, ürülék, epe, köpet, genny, vér, verejték, háj, könny, faggyú, nyál, takony, izületi savó, húgy és agyvelő), légzés, béke;

4 „fölséges lakozás" (szeretet, könyörület, együtt-örvendés, elfogulatlanság);

4 alakzatmentes állapot (véghetetlen tér, határtalan tudat, semmi, sem-észlelés-sem-nem-észlelés);

az étel undorító voltának észlelete;

a négy elem (föld, víz, tűz, szél) meghatározása.

Ezek között csak két olyan meditációs téma van, amely mindig és mindenkinek üdvös: a szeretetről és a halálról való elmélkedés. A többi csak bizonyos egyéneknek bizonyos körülmények között jó. Az érzéki jellemtípusoknak a 10 förtelem vagy a test 32 arculatának szemlélése való. Az utálkozónak a 4 „fölséges lakozás” vagy a 4 szín-körlet. A mulyaság- és képzelgés-vezette jellemtípusnak a ki- és belégzésük figyelése. A hittől vezéreltnek az első 6 felidézés, a megértőnek pedig az elmélkedés a halálról, a békéről, az étel undorító voltáról vagy a négy elem meghatározása. A többi körlet és a 4 alakzatmentes állapot mindegyik jellemnek megfelelő meditációs téma, azzal a fenntartással, hogy a mulya terjedelmes körletekre koncentráljon, „egy gabonarostáló kosár méretűre vagy legalábbis egy csészealjnyira”, mert korlátozottabb térben könnyen összezavarodik. A képzelgéstől vezéreltnek pedig éppen ellenkezőleg, kisebb körlet való, mert egy terebélyes tárgy a képzelet csapongására ad alkalmat.

Befejezésül őszintén be kell vallani, hogy a páli buddhizmusban nincs különösebb jelentősége a jellemtipológiának. Az alábbi irodalomjegyzék – melyet Miss I. B. Horner áldozatos segítségével sem tudtam tovább bővíteni* – tanúsítja, hogy az elméleti munkák száma elenyészően csekély, és azok is szinte kizárólag és gépiesen ismétlik egymást. Ami pedig a gyakorlatot illeti, a theraváda meditáció mesterei mindig csak néhány, bárkinek megfelelő meditációs témát ajánlottak úgyis, leggyakrabban a légzés figyelését.

A buddhizmus a jellemtipológiának legfeljebb átmeneti és korlátozott szerepet szánhat, hiszen célja eleve a tipizálhatatlan, teljes ember kibontakoztatása.

Budapest, 1976.


Irodalom
(Javított, bővített)

ANURUDDHA, Abhidhammattha Sangaha - A Manual of Abhidhamma, ed., trsl. Narada. Buddhist Publication Society, Kandy, 1968, 384-395.
Complete book in PDF

ANURUDDHA, Compendium of Philosophy, trsl. Shwe Zan Aung, rev. C.A.F. Rhys Davids. Pali Text Society, London, 1910, (reprint, 1967), 203-205.

BAPAT, P. V., Vimuttimagga and Visuddhimagga, A Comparative Study, Poona, 1937.
Complete book in PDF

BUDDHAGHOSA, The Six Types of Persons, trsl. E. Conze, In: Buddhist Scriptures, Penguin Books, Harmondsworth, 1959, 116-121.

BUDDHAGHOSA, The Path of Purification, trsl. Nyanamoli. A. Semage, Colombo, 1964, (2nd ed.), 102-111.
Complete book in PDF
pp. 96-104.

BUDDHAGHOSA, The Path of Purity, trsl. Pe Maung Tin. Pali Text Society, London, 1922-31, (reprint, 1971), 118-128.

BUDDHAGHOSA, Visuddhimagga, ed. H.C. Warren, rev. Dh. Kosambi. Harvard University Press, Cambridge, 1950, 82-89.

BUDDHAGHOSA, Visuddhimagga, input by the Sri Lanka Tripitaka Project. Text converted to Unicode (UTF-8).
http://gretil.sub.uni-goettingen.de/gretil/2_pali/4_comm/visudd_u.htm
http://what-buddha-said.net/library/Pali/Vism.htm

BUDDHAGHOSA, Der Weg zur Reinheit, übs. Nyanatiloka. Verlag Christiani, Konstanz, 1975, (3. Auflage), 122-131.
http://www.palikanon.com/visuddhi/vis_idx.html > > http://www.palikanon.com/visuddhi/vis03_08.html > http://www.palikanon.com/visuddhi/vis03_11.html

BUDDHAGHOSA, Le chemin de la pureté, trad. Christian Maës, Fayard, Paris, 2002.

DHAMMARATANA, U., Guide Through Visuddhimagga, Maha Bodhi Society, Varanasi, 1964, 39-46.

UPATISSA, Csie-to tao lun, kínaira ford. Sanghapala (Upatissa
優波底沙Jietuo dao lun 解脫道論、Saṅghapāla 僧伽婆羅、460-524). In: Taisho shinshu daizokyo, Taisho issaikyo kandokai, Tokyo, 1924-34. (32. kötet, No. 1648, III. rész, 6. fejezet.)
http://www.cbeta.org/result/normal/T32/1648_001.htm
http://21dzk.l.u-tokyo.ac.jp/SAT/ddb-bdk-sat2.php?lang=en

Pálos István: A hat alaptípus nevei és azok értelme (kézirat)

UPATISSA, The Path of Freedom, trsl. N.R.M. Ehara, Soma, Kheminda. D. Roland D. Weerasuria, Colombo, 1961, 54-61.
Complete book in PDF


VAJIRANANA, P., Buddhist Meditation in Theory and Practice. M.D. Gunasena, Colombo, 1962, 108-111.

VAJIRANANAVARORASA, Dhamma Vibhaga (Numerical Sayings of Dhamma), Part II., Mahamakut Buddhist University, Bangkok, 1970, 102-103.

 

Kiegészítő jegyzet:
Cf. Mahāsamaya Sutta, DN 20
http://www.softerviews.org/DPPN/mahasamaya_sutta.html

The Commentaries give long accounts of the teaching of the Mahāsamaya (e.g., SNA. 357 ff; DA.ii.672 ff).
[…] The Buddha told the monks the names of the devas present (as given in the Mahāsamaya), and, surveying the assembly, saw that it consisted of two kinds of beings, one capable of benefiting by his teaching (bhabbā), and the other not so capable (abhabbā). The capable he saw, could be divided into six groups according to temperament: those of lustful temperament (rāgacaritā), hating (dosa), deluded (moha), discursive (vitakka), faithful (saddhā), and intelligent temperament (buddhicaritā). To these, respectively, he taught six suttas, calculated to benefit each separate class, and, in order that each sutta might take the form of a dialogue, he created a Buddha form to ask questions, while he himself answered them.
The six suttas, so taught, were the Sammāparibbājaniya Sutta (rāgacaritā), Kalahavivāda Sutta (dosacaritā), Mahābyūha Sutta (mohacaritā), Tuvataka Sutta (saddhācaritā), Purābheda Sutta (buddhicaritā), Cūlabyūha Sutta (vitakkacaritā) in the Sutta-Nipāta.
(from G.P. Malalasekera, Dictionary of Pāli Proper Names; see the translations by M. Coomarswamy, V. Fausböll, E. M. Hare, Dines Andersen & Helmer Smith, Lord Chalmers, K. R. Norman, Bhikkhu Ṭhānissaro, Paññobhāsa Bhikkhu, John D. Ireland, Bhante Varado, N. A. Jayawickrama, L. F. Lebkowicz & Tamara Ditrich, and Ven. H. Saddhātissa)

Sammāparibbājaniya Sutta (rāgacaritā), Snp 2.13
https://suttacentral.net/en/snp2.13
http://static.sirimangalo.org/mahasi/Sammaparibbajaniya%20Sutta.htm

Kalahavivāda Sutta (dosacaritā), Snp 4.11
https://suttacentral.net/en/snp4.11
http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/kn/snp/snp.4.11.than.html
http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/kn/snp/snp.4.11.irel.html
http://suttas.net/english/suttas/khuddaka-nikaya/sutta-nipata/atthakavagga%20-%20php%20version%201.4/11-quarrels.php

Mahābyūha [Mahāviyūha] Sutta (mohacaritā), Snp 4.13
https://suttacentral.net/en/snp4.13
http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/kn/snp/snp.4.13.than.html
http://suttas.net/english/suttas/khuddaka-nikaya/sutta-nipata/atthakavagga%20-%20php%20version%201.4/13-greater.php

Tuvataka Sutta (saddhācaritā), Snp 4.14
https://suttacentral.net/en/snp4.14
http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/kn/snp/snp.4.14.than.html
http://suttas.net/english/suttas/khuddaka-nikaya/sutta-nipata/atthakavagga%20-%20php%20version%201.4/14-quick.php
http://static.sirimangalo.org/mahasi/Tuvataka%20Sutta.htm
http://www.softerviews.org/AIM/A%20Discourse%20on%20the%20Tuvataka%20Sutta.pdf

Purābheda Sutta (buddhicaritā), Snp 4.10
https://suttacentral.net/en/snp4.10
http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/kn/snp/snp.4.10.than.html
http://suttas.net/english/suttas/khuddaka-nikaya/sutta-nipata/atthakavagga%20-%20php%20version%201.4/10-destruction.php
http://static.sirimangalo.org/mahasi/Purabheda%20Sutta.htm
http://www.softerviews.org/AIM/A%20Discourse%20on%20the%20Purabheda%20Sutta.pdf

Cūlabyūha [Cūlaviyūha] (vitakkacaritā), Snp 4.12.
https://suttacentral.net/en/snp4.12

http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/kn/snp/snp.4.12.than.html
http://suttas.net/english/suttas/khuddaka-nikaya/sutta-nipata/atthakavagga%20-%20php%20version%201.4/12-lesser.php

 

Pálos István [Stephan Palos] kommentárja
(kézirat; magánlevél Terebess Gábornak; 1976, München)



A Dictionary of Chinese Buddhist Terms by William Edward Soothill and Lewis Hodous

1. rāgacaritā 貪 行者 [tan xingzhe]
2. dosacaritā 瞋 行者 [chen xingzhe]
3. mohacaritā 癡 行者 [chi xingzhe]
4. saddhācaritā 信 行者 [xin xingzhe]
5. buddhicaritā 覺 行者 [jue xingzhe]
6. vitakkacaritā 尋 行者 [xun xingzhe]

caryā 修行 xiu xing

 

A 63 csaritá típus

Egyes

rága csaritá

dosza csaritá

moha csaritá

buddhi csaritá

szaddhá csaritá

vitakka csaritá

Kettős

rága csaritá+dosza csaritá

rága csaritá+moha csaritá

rága csaritá+buddhi csaritá

rága csaritá+szaddhá csaritá

rága csaritá+vitakka csaritá

dosza csaritá+moha csaritá

dosza csaritá+buddhi csaritá

dosza csaritá+szaddhá csaritá

dosza csaritá+vitakka csaritá

moha csaritá+buddhi csaritá

moha csaritá+szaddhá csaritá

moha csaritá+vitakka csaritá

buddhi csaritá+szaddhá csaritá

buddhi csaritá+vitakka csaritá

szaddhá csaritá+vitakka csaritá

Hármas

rága csaritá+dosza csaritá+moha csaritá

rága csaritá+dosza csaritá+buddhi csaritá

rága csaritá+dosza csaritá+szaddhá csaritá

rága csaritá+dosza csaritá+vitakka csaritá

rága csaritá+moha csaritá+buddhi csaritá

rága csaritá+moha csaritá+szaddhá csaritá

rága csaritá+moha csaritá+vitakka csaritá

rága csaritá+buddhi csaritá+szaddhá csaritá

rága csaritá+buddhi csaritá+vitakka csaritá

rága csaritá+szaddhá csaritá+vitakka csaritá

dosza csaritá+moha csaritá+buddhi csaritá

dosza csaritá+moha csaritá+szaddhá csaritá

dosza csaritá+moha csaritá+vitakka csaritá

dosza csaritá+buddhi csaritá+szaddhá csaritá

dosza csaritá+buddhi csaritá+vitakka csaritá

dosza csaritá+szaddhá csaritá+vitakka csaritá

moha csaritá+buddhi csaritá+szaddhá csaritá

moha csaritá+buddhi csaritá+vitakka csaritá

moha csaritá+szaddhá csaritá+vitakka csaritá

buddhi csaritá+szaddhá csaritá+vitakka csaritá

Négyes

moha csaritá+buddhi csaritá+szaddhá csaritá+vitakka csaritá

dosza csaritá+buddhi csaritá+szaddhá csaritá+vitakka csaritá

dosza csaritá+moha csaritá+szaddhá csaritá+vitakka csaritá

dosza csaritá+moha csaritá+buddhi csaritá+vitakka csaritá

dosza csaritá+moha csaritá+buddhi csaritá+szaddhá csaritá

rága csaritá+buddhi csaritá+szaddhá csaritá+vitakka csaritá

rága csaritá+moha csaritá+szaddhá csaritá+vitakka csaritá

rága csaritá+moha csaritá+buddhi csaritá+vitakka csaritá

rága csaritá+moha csaritá+buddhi csaritá+szaddhá csaritá

dosza csaritá+szaddhá csaritá+vitakka csaritá+rága csaritá

dosza csaritá+buddhi csaritá+vitakka csaritá+rága csaritá

dosza csaritá+buddhi csaritá+szaddhá csaritá+rága csaritá

moha csaritá+vitakka csaritá+rága csaritá+dosza csaritá

moha csaritá+szaddhá csaritá+rága csaritá+dosza csaritá

buddhi csaritá+rága csaritá+dosza csaritá+moha csaritá

Ötös

dosza csaritá+moha csaritá+buddhi csaritá+szaddhá csaritá+vitakka csaritá

rága csaritá+moha csaritá+buddhi csaritá+szaddhá csaritá+vitakka csaritá

rága csaritá+dosza csaritá+buddhi csaritá+szaddhá csaritá+vitakka csaritá

rága csaritá+dosza csaritá+moha csaritá+szaddhá csaritá+vitakka csaritá

rága csaritá+dosza csaritá+moha csaritá+buddhi csaritá+vitakka csaritá

rága csaritá+dosza csaritá+moha csaritá+buddhi csaritá+szaddhá csaritá

Hatos

rága csaritá+dosza csaritá+moha csaritá+buddhi csaritá+szaddhá csaritá+vitakka csaritá

 

 

Két újabb angol nyelvű összefoglalás

Abhidhamma In Daily Life
by Ashin Janakabhivamsa

Translated by Professor Ko Lay, Revised by Sayadaw U Silananda,
International Theravada Buddhist Missionary University, Yangon, 1999
Chapter 5 – Carita
Nature, Character Or Habitual Conduct
http://www.wisdomlib.org/buddhism/book/abhidhamma-in-daily-life_2/d/doc3141.html

In The Previous four chapters we have explained the nature of cittas and cetasika. These two are concerned not only with good or bad thoughts in our present lives, but also with traits and predisposition accumulated in the past existences. Those who had accumulated good traits are blessed with good mentalities in this present life. And it is difficult to tame the bad minds of those had amassed bad traits in the past lives.

It is true that we can harness our bad predisposition by associating with the wise but when are parted from the wise and have our own way, we usually give in to the bad habits accumulated from the countless past existences. We lose our morality when not in the company of the virtuous just as molten lac hardens when deprived of heat. Even if you enclose the tail of a dog in a cylinder softening it with oil for twenty years, with a view to straighten it, you will find efforts in vain once the cylinder is removed. The tail will curved as it was.

Habits strongly and rigidly conform to one's characteristics. For example, even if you feed a dog well he will surely nibble on an old worn out shoe once he gets hold of one. Or at the least he will sniff at the shoe. Likewise a person with bad habits will be mean and base in words and deeds. Even when the noble, the wise help him to a high status he will occasionally expose his bad carita (characteristics or traits). He cannot get rid of his rooted habits. Therefore it is important to examine one's own carita and of others associated with one. What kind of carita or vasana do you have?

Carita (Nature, Character Or Habitual Conduct)

Carita is a predominant nature in one's behavioral pattern.

Carita is of six types:

  1. Raga carita (the greedy or passionate nature)
  2. Dosa carita (the angry nature)
  3. Moha carita (the deluded nature)
  4. Saddha carita (the faithful nature)
  5. Buddhi carita (the intelligent nature)
  6. Vitakka carita (the ruminating or pondering nature)

The first three are bad tendencies and the later three are good. A person can have one or a mixture of two or three caritas.

How to Judge A Person's Carita

One can generally identify a person's carita by watching attentively his gestures and movements, his style of living, the food he likes and his behavioral pattern. Person with raga carita and those with saddha carita display common carita and those with buddhi carita. And persons with moha carita and those with vitakka carita are similar in nature.

Person with Raga Carita and Saddha Carita

Both persons are usually gentle and polite. They are generally clean, neat and tidy. They prefer sweet, aromatic and tender food. Yet there are vast differences between these two characters. The one with raga carita, the lustful one has attachment to five sensual pleasures. He is wily, cunning, proud and greedy. On the contrary, the one with saddha carita, is more truthful and honest. He is generous in nature, and hence is liberal in charity. He is more or less pious, reveres the Three Jewels and enjoying listening to Dhamma discourses.

Maxim: Both raga carita and saddha carita person are civilized and are fond of luxury. But the former is greedy, stingy, lustful and cunning while the latter is liberal, generous, devoted and pious.

Person with Dosa Carita and Buddhi

Both types are crude and unbecoming in department. They are usually slipshod and untidy. Both types live lour, salty, bitter or pungent food. They cannot understand sights and sounds. They always react with abusive words, hatred, violence, and wrath. So the dosa dominant person and the buddhi dominant person have common characteristics which become their second nature. (until such tiles as when they begin to reform).

Yet they differ vastly in many respects. The dosa carita person always shows grudge, revenge, envy, jealousy, slander, pride and stubbornness. The buddhi carita person is the opposite pole of the dosa domaint. He is free from grudge, jealousy and is amenable to good advice. He does everything with mindfulness and wisdom. He is quite aware of the coming existences and so is fond of doing good deeds for fulfillment of paramis.

Maxim: A dosa dominant person is crude in manner, untidy and undisciplined, loves pungent food and reacts violently to ugly visual forms, and unpleasant sounds. A buddhi dominant person is free from the evils of the dosa carita. He is ready to learn from the wise and is generally mindful. He is farsighted and fond of virtuous deeds.

Person with Moha Carita and Vitakka Carita

A moha based person is associated with ignorance, delusion and forgetfulness. He is usually perplexed and confused. He cannot distinguished between right and wrong, good and bad. He is incapable of making his own judgments, so follows the opinion of others in denouncing or praising some one. Since he is devoid of sati and paññá (wisdom) he waste his time by being lazy, indolent and skeptic. He is the victim of sloth and torpor.

Like moha carita, the vitakka carita person also lives in the way of uncertainty and skepticism. He is indolent and incapable of doing moral deeds. He flocks with those of the same feather. He indulges in useless babbles, speculations and imaginations, so he becomes a useless person, squandering his time in vain.

Maxim: A moha dominant person is generally idle, confused and deluded. He cannot differentiate vice from virtue and right from wrong. He lacks of power of judgment and is void of sati and paññá. As for vitakka person he is incapable of doing moral deeds being very lazy. He talks away his precious times and does nothing substantial.

The Origin of Carita

Carita distinguished one person from another, people differ in outlook, attitude, habit and tendency. Why? In the previous existences if his deeds were mostly influenced by greed, then kamma and vipaka cause him to be raga dominant. If dosa was significant in his deeds in the past lives his tendency in the present existence would be one of dosa carita. If ignorance accompanied his kamma in the past lives, now the result will be a moha dominant person. If a person loved wisdom in the past and did meritorious deeds pertaining to paññá, he will now be reborn as a buddhi carita person.

In the same fashion, deeds accompanied by saddha and vitaka will correspondingly result in saddha carita and vitakka carita. Thus we can now see that past deeds are the root cause of present carita. We ought, therefore, to perform meritorious deeds accompanied by saddha and paññá so as to acquire good caritas in the next existences.

Vasana (Tendency Continues Life After Life)

Predisposition plays a role in a person's life, past or present. Tendency to proliferate bad habits in promoted by kelisa (mental defilement). Vasana based on morality or good deeds is classified as samma chanda (wholesome wish). This vasana is inherent in the mind-continuum of all beings. Thus in your past kamma actions if you have cultivated greed along with them, your vasana will now be greedy in nature. If you do not reform this bad tendency in this existence, raga carita vasana will continue to dominate you in your future births as well. Dosa, moha, and vitakka characters also, will continue to dominate likewise. If you are endowed with paññá carita now and if you cultivate wisdom continually, this tendency will produce its own result here and hereafter. You will be reborn a person with paññá in forthcoming existences.

If you had resolved for the attainment of Buddhahood, you can, be virtue of your paññá carita vasana, achieve this supreme goal with paññá predominant, paññá dhika. If you had resolved to become a chief disciple, you may become one like the Venerable Shariputra, second only to the Buddha in wisdom through wisdom based good deeds in the series of past existences. Therefore it is of paramount importance that we abstain from duccarita in this life, to develop a virtuous noble carita in our next life.

Those who have raga carita, should as an antidote, mediate on unpleasant deplorable sense-objects such as decaying corpses. Then only tendency to lust will gradually fade away and disappear totally. As for dosa carita persons they should now practice mettá bhávaná (loving-kindness meditation) constantly; mettá is the cool element which can extinguish the flame of hatred. Moha carita persons should approach the wise and learned and clarify their delusions. And they should practice Anapana (inhalation-exhalation) meditation disappear in due course. Those who already possess good traits such as saddha and paññá should try to develop these virtues further and further with appreciation and satisfaction.

I will now conclude my discussion on carita. May all acquire good caritas through my presentation. May my associates expel bad traits and nurture good ones from this existence and hereafter. May all priceless paññá carita dwell in my mind-continuum forever and ever. And may saddha carita enable me to devote only in the righteous.

[Here Ends The Chapter On Carita]

 

In Search of a Teacher: Six Kinds of Human Characters
by Dr. Tin Htut, Sheffield, UK (Nov/1998)
http://www.myanmarnet.net/nibbana/tinhtut.htm

According to the Vissuddhimagga the characters of human beings (carita) can be categorised as

1) Lustful person, disposed or inclined to sensual pleasures (Raga)

2) Hateful, loathsome, detestable, repulsive person, disposed or tendency to hatred (Dosa)

3) Deluded, deceived or mislead person, disposed to delusion (Moha)

4) Person of faith, disposed to faith (Saddha)

5) Intellectual person, disposed to intellectuality (Buddhi)

6) Agitated, disturbed person, disposed to agitation (Vitakka)

It is said to be possible to judge one's character: firstly, by observing carefully how a person behaves, by his postures, movements and on how a person walks, stands, sits, sleeps etc.

Secondly, by observing the way in which a person performs physical tasks such as cleaning, sweeping, dressing etc.

Thirdly, by a person's choice of food, and the manner of eating it.

Fourthly, by a person's reaction to sense-stimuli.

Fifthly, by a person's mentality.

The commentaries explain that the character of a person is the expression of his mentality and is determined by his previous kamma, and by the condition of physic (four physical elements). Humans are also of different temperaments as determined by racial differences, geographical situation and climatic conditions. It is important to note which class a person belongs to in order to receive the right subject of meditation. The teacher usually decides this issue after examining the mentality and the character of the pupil. If the teacher is not in a position to read the thoughts of the pupils, he may ask directly to the pupil regarding to the character, proneness and the wish of the pupil. The following descriptions should enable one to express the vital statistics when asked upon by the teacher.

Lusty individual (raga)

A person who is of a lustful or sensuous nature will be graceful, charming and polite; sleeps in a composed manner, keeping the limbs still; does things artistically and carefully, skilful, polished, tidy and a circumspect worker; on viewing objects of admiration the person looks carefully, admires, get attracted and attached to it longer than others; eats slowly and enjoys soft, sweet food that is well prepared and served in sumptuous fashion; the persons nature will be deceitful, proud, pretentious, lusty, covetous and dissatisfied. The sole of lusty person has a deep hollow in the middle, creating a foot print that is divided in the middle.

Irascible, hot-tempered individual (dosa)

A person who is unfriendly and gets irritated easily walks in a jerky gait as if digging with the toes when walking bare footed. The foot print shows a trailing mark as though he dragged the foot in placing it; stands stiffly, sleeps with body stiff and un-relaxed, do things hastily, roughly, carelessly; prefers a sour, sharp and penetrating taste; unattracted to objects of art, and picky; short-tempered, malice, envy and mean.

Deluded individual (moha)

A mislead person walks in a shambling gait, pacing as though he were nervous; makes bed untidily, sleeps with the body sprawling, keeping the face downwards most of the time; do things awkwardly, unevenly and without order; has no particular taste for food, eats ungraceful; has no interest, no distinctive taste of his own for things, depends upon the opinion of others and acts accordingly. His mentality will be of sloth, torpor, distraction, remorse; obstinate and tenuous.

Person of faith (saddha)

The outward expression of a person of faith resembles lustfulness, but with distinctive characters for liberality, charity, desire to meet people who are engaged in religious practices, desire to listen to their doctrine, cheerfulness, frankness, honesty, faith and devotion on religious matters.

Intellectual individual (buddhi)

An intellectual person has similarities to that of a hot-tempered personality, but can be distinguished by gentleness, good friendship, moderation, mindfulness, self-possession and alertness; he feels deeply moved at the emptiness and sorrow of things, but wisely taking them as they are and makes the right effort for deliverance.

Agitated individual (vitakka)

A disturbed person has a character synonymous with that of a deluded individual except for being talkative, desire for company, lack of sustained moral application, unsteadiness in work, and lack of concentration. These are the general observations of that will help one to define the disposition of a person from his or her outward characteristics, but divergence should be expected owing to the great variety and complexity of the mind. If a person seems to fit in more than three groups of characteristics, he may be best classed as mixed character or Sabba carita.

The teacher who is able to determine the character of his disciple , either through the faculty of reading other's mind or by questioning and watching the individual's behaviour, should choose a suitable subject for that person among the forty meditation subjects (kammatthanas).