Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

A világegyetem fogalma

Az előszóban már tárgyaltuk a Nyugati Féltekén élő muszlimok helyzetét és az iszlám jövőjét. Ebben a részben az ember helyzetét tárgyaljuk a jelenkori világban, az általános helyzetet az iszlám szerinti világegyetem fogalmát vagy világnézetét. Felidézzük a már megtárgyalt fogalmakat, néhány új gondolatot is hozzáfűzünk és a téma variációit összefoglaljuk. Az emberiség jelenlegi helyzete ijesztő, ez nem túlzás! A jóakaratú és istenfélő emberektől törődést és gyors segítséget igényel. De nem kell, sőt, nem szabad kétségbe esni vagy rezignáltá válni. A remény lelke mindig az iszlám legfontosabb része volt, és lesz. (Ld pl. Korán 12:87; 65:3)

A modern idők krízise és problémái nem egészen páratlanok vagy furcsák. Az igaz, hogy nehezek, összetettek és kínzóak ezek a gondok. Lehetséges, hogy ma még inkább, mint azelőtt. De a különbség a mai idők és a korábbi századok között, csupán a problémák szintjében találhatók. A problémák növekedése éppen megfelel emelkedett igényeinknek és kapacitásunknak. Századokon át, a föld számos vallásában az volt a problémák fő okozója, hogy a családon kívüliekkel, a valamiben különböző és idegen emberekkel merev, elzárkózottan és türelmetlenül viselkedtek az emberek. Ez a fajta nézet vezetett a rasszizmushoz, elitizmushoz, bigottsághoz, igazságtalansághoz és minden efféle más érzéstelen viselkedéshez. Néhányan tagadják, hogy az emberiség rendkívüli krízissel áll szemben. Ez a jelenlegi emberi válság felborítani látszik az egyensúlyt külsőnk, anyagi dolgainkra fordított kutatás, külső viselkedésünk, és belsőnk, befelé mutató viselkedésünk, erkölcsi útkeresésünk között. Semmi sem könnyebb, mint felhívni az emberek figyelmét arra, hogy tartsák fenn e dolgok között az egyensúlyt, támogassák az „arany középút”-elvét. És semmi sem nehezebb, mint betartani ezt. A múltbéli kijelentéseket, mint: „nem csak kenyéren él az ember”.

Néha elferdítették és elfogadásuk úgy nyert teret, hogy az emberiség nem tulajdonított jelentőséget anyagi jólétének. Egyszerűbben, az Istenbe vetett bizalom félreértődött; Gyakran vezetett fatalizmushoz, vagy a szabad akarat és az emberi önmegvalósítás kategorikus tagadásához. A lelkiség túlzott hangsúlyozása és a mindenbe való belenyugvás a rezignáltság egy idő után elnyomja a materiális készséget, a racionalizmust a „szabad akaratot” stb. Korlátok közé szorít, a lélek esetleg babonássá és zavarodottá válhat. Amint az ellentétes nyomás a materializmust feslettséggé változtatja, a szabad akaratot szemtelenséggé, és a racionalizmust hiábavalóvá teszi.

Az ember fejlődése ezt a tendenciát mutatja az intelektuális fejlődés történetét áttekintve. Az utóbbi évtizedben a szellemi, lelki élet jelentősége hol felemelkedett, hol pedig lehanyatlott. A hatvanas és hetvenes éveket a világűr felfedezései tartották lázban. Hasonló szenzáció volt a belső lélek felfedezése, a belső birodalom létezése, bármennyire halványnak, kultikusnak, vagy neurotikusnak tűnt. E két páratlan, vagy nagyszerű felfedezés riasztó volt. Valószínűleg azért, mert nem látszott összefüggés, kapcsolat a kettő között. Nincs nyilvánvaló összefüggés, közös megerősítés vagy közös pontban való összefutás.

Ezen túl, bizonytalan kiegyensúlyozatlan létezésük állandó fenyegetés volt az emberek többségének. Ellentétes érzelmeket keltett bennük és zavart, ami talán megerősítette a társadalom problémáit és megnehezítette a modern ember dolgát. De ha olyan bizonytalan a tudomány felfedezése, mint a belső erkölcs tapogatozó útkeresése, akkor a kettő összeegyezhető.

Nem csak kenyéren él az ember. Ez teljesen igaz. De nem csak imádottságból él az ember. Ez is igaz. Az ember éppúgy politikai vagy anyagias állat, mint ahogy a szentség vallásos kutatója. Mint már említettük, a jelenkori világnak számtalan problémával kell megküzdenie. De ugyanúgy küzd az ellentétes megállapítások és előírások ellen is, amelyek e problémák legyőzésének módjáról szólnak. Néhány ember együtt énekli a jólismert lírikussal, hogy „amire a világnak most szüksége van, az a szeretet...” stb. Néhányan az emberiség újjászületésében látják a megoldást. Mások a marxizmushoz, humanizmushoz, sátánizmushoz, a tudományhoz fordulnak. Még mindig várják az eljövendő Megváltót. És még nem beszéltünk a közönyösökről, a reménytelenekről, elfásultakról, akik kiválnak az optimisták közül. De úgy tűnik, hogy a legnagyobb szükség, ma a „megértésre” van. Mire az embernek leginkább szüksége van, az önmaga megértése, képességeinek és korlátainak megértése, megérteni, hogy hol a helye a világegyetemben és hogy milyen kapcsolatban van annak elemeivel.

A kérdés most az, hogy hogyan segíthet az iszlám az embernek megértenie önmagát, elméjét megtisztítani homályos vízióitól? Hogy megpróbáljuk ezt a kérdést megválaszolni, szükséges felidézni, az iszlám alapvető fogalmait, amelyeket tárgyaltunk, és alaposan feldolgozni az értékrendszerét.

Ez remélhetőleg megmutatja, hogyan függnek össze a mai modern ember problémáival, és hogyan segíthetnek az embernek megtalálni a kiutat. A mérsékletesség az iszlám legjellemzőbb alapelve. Valószínűleg legjobban kifejezi ezt az iszlám nézőpontja az emberi természetre vonatkozóan, az élet értelmét és Isten képét illetőn. Az iszlám nem írja alá az egyoldalú humanista filozófiát, amely csak is az embert bálványozza és azontúl semmit sem vesz figyelembe. De elutasítja azt a felfogást is, amely azt állítja, hogy az ember esendően bűnös, gonosz, rossz, és nem ért egyet azzal sem, hogy az élet mocskos, brutális, hiányos és nyomorúságos.

Az iszlám az életnek pozitív jelentést ad és célt. Leértékelné az életet ha csak a másvilághoz viszonyítaná. Nem csak az itt és most jelenlévő dolgokkal kell törődni, és nem a gyorsan elérhető gyönyörökkel és nem a hedoizmussal. (*) De evilági életünk nem csak az eljövendő Paradicsom kitérője. Az emberi helyzet itt a földön, összefügg a majdani másvilágon az ember sorsával. A gond, természetesen megoszlik, a létezés mind két fázisa értékes (a földi és túlvilági lét egyaránt), kapcsolatban van az ember általános jólétével. (Korán 7:33; 17:18-21; 28:77; 57:20-21)

(*) Élvezetek hajszolása. – A fordító.

A Koránban van egy rész (2:27-39), ami jellegzetes az össze többire nézve. Ez a rész bemutatja a legfontosabb iszlám alapelveket és a világnézeteket.

Az alapelvek a következők.

A világ lényeges valósággá válik, a Tervező akaratából jött létre és Ő tartja fenn értelmes célokra. A történelmi folyamatok az Ő akarata szerint folynak és betartják törvényeit. Nem véletlenül történnek a dolgok, nem találomra és nem váratlan incidensekre jönnek létre.

Az embert is Isten teremtette és alkirályává tette a földön. Arra van kiválasztva, hogy művelje a földet és gazdagítsa az életet tudással, becsületességgel, céllal és jelentéssel, értelemmel. Hogy elérje ezt a célt, minden meg van adatva a földön és az égen, minden az ő szolgálatába van teremtve. Az élet ezen a bolygón nem börtön az ember számára: nem büntetésből került erre a világra. Nem űzték el egy másik világból, nem dobták erre a helyre. Létezése nem csupán véletlen vagy meg nem tervezett esemény.

A tudás az ember különleges képessége, személyiségének és létezésének jelentős része. A tudás az, ami az embert a Teremtő alkirályává tette, és tisztelik hűséggel még Isten angyalai is ezért.

A földi élet első szakasza nem bűnnel vagy Isten elleni lázadással kezdődött. Az Éden Kertjének elvesztése és ami azt követte – Ádám és Éva bűnbánata, Isten bocsánata és kegyelmessége irántuk, a Sátán és ember ellenségeskedése – ez mind nem volt meglepetés a Teremtő számára. És nem volt véletlen esemény. Ahhoz túl jelentős volt, hogy véletlen legyen. Ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy figyelmeztetés volt ez az első ember számára, tapasztalatot adott neki az eleséshez és a felálláshoz, erkölcsi vereség utáni erkölcsi győzelemhez, hogy elkóborlás után hogyan békülhet ki a Teremtővel. Így az ember felkészülté vált az életre és könnyebben tudott szembesülni az élet megpróbáltatásaival.

Éva nem a leggyengébb tagja volt az első emberpárnak. Nem beszélte rá Ádámot, hogy egyenek a tiltott fa gyümölcséből és nem is egyedül ő a felelős az Éden Kertjéből való kiűzetésért: mind ketten megbánták bűneiket és Isten megbocsátott nekik. Ez nagyon fontos dolog! Hiszen megszabadítja Évát a felelőségtől, ami évszázadokon keresztül megbélyegezte a női nemet, és egyedüli bűnösnek ítélte őt az Éden Kert elvesztéséért. Sőt, azt jelenti ez a kinyilatkoztatás, hogy a nők erkölcsi alsóbbrendűsége alaptalan ítélkezésen alapul és teljesen igazságtalan. A Korán nagyon érthetően tisztázza, hogy a férfi és a nő egyformán képes gyengeségre és erényességre, egyformán értelmesek és egyformán dicséretesek.

Az ember szabad akarattal megáldott szabad lény. Emberségének ez a lényege, felelőségének ez az alapja. Az ember viszonylagos szabadsága nélkül az élete értelmetlen lenne és Isten emberrel kötött szövetsége hiábavalóság lenne. Az emberiség szabad akaratának hiányában Isten saját célját hiúsítaná meg és az ember nem bízna egy csöppnyi felelőséggel sem. Ez persze elképzelhetetlen.

Az élet Istentől származik. Magától nem jön létre s magától nem fejeződik be, átmeneti fázis, ami után minden a Teremtőhöz fog visszatérni.

Az ember egy felelőségteljes lény. De a bűn felelőségét csak a bűn elkövetője viseli. A bűn nem örökölhető, nem átruházható és nem létezik „közösségi bűn”. Minden egyén a saját bűnéért felel. És amíg az ember képes a rosszra addig ugyanúgy képes a jóra és a változásra. Ez nem jelenti azt, hogy az iszlám előnyben részesíti az egyént a csoporttal szemben. Az egyén csekély jelentőségű a társadalomhoz viszonyítva. Ez azt jelenti, hogy az egyénnek különböző szerepei vannak. És úgy kell eljátszani a szerepét, hogy erkölcsileg emelkedjen, öntudatos legyen és Isten törvényeit betartva teljesítse társadalmi kötelezettségét.

Az ember egy nemes, tiszteletreméltó lény. Magasztosságának legfőbb oka az, hogy Isten saját lelkét lehelte bele a teremtéskor. Ami a legfontosabb ezzel a magasztossággal kapcsolatban, az az, hogy rassz, bőrszín és osztálytól függetlenül minden ember egyformán nemes. Ez az ember természetéből adódik, minden ember a legtiszteletreméltóbb lény a földön.

Ez a rész végül, rámutat Isten egyedüliségére és az emberiség egységére. Rámutat arra is, hogy az ember legfőbb erénye a jámborság és a tudás, amely tudást az isteni tanítás által sajátít el, így lesz sorsa a boldogság, és élete örömteli.


Harmadik fejezet

A hit gyakorlása

Ebben a fejezetben a hit nagy feladataival szeretnék foglalkozni, ahogyan az iszlámban szerepel. Ezek a pillérek a következők: imádság (SZALAT), bőjt (SZAUM), alamizsna vagy adomány (ZAKAT) és zarándoklat (HADZS).

Isten azért rendelte így, mert a szellemi célt szolgálja és kielégíti az emberi szükségletet. Van ezek között naponta végzendő; van, amit évente kell megtenni; és van olyan, amit az élet során legalább egyszer. Tehát magába foglalja a hét minden napját, a hónap minden hetét, az év minden hónapját, az élet minden évét, és mindezek fölött egész életünk Isten érintésének nyomát viseli ezáltal.

Már említettük, hogy a hit tettek nélkül halott dolog, már ami az iszlámra vonatkozik. A hit, természeténél fogva, nagyon érzékeny dolog és nagyon valóságos tud lenni. Ha viszont nem gyakorolják, akkor hamarosan elveszti élőségét és motiváló erejét.

Az egyetlen módja a hit életben tartásának, ha állandóan gyakorolják. A gyakorlás táplálja, életben tartja és valóssá teszi a hitet. A hit inspirálja az embert, hogy állandóan hű legyen hozzá és álhatatosan gyakorolja. Ez azért van így, mert a hit és a gyakorlat között szoros kapcsolat van, és összefüggésük érthető. Egy hitetlen személynek nincs sugalmazó forrása, és következményképpen, nincs érdemleges célja vagy törekvése, amit el szeretne érni. A hitetlen személy élete értelmetlen, napról-napra él csupán, ami egyáltalán nem élet. Másrészt, aki valja a hitet, de nem gyakorolja, az egy önámító személy, és valójában nincs hite. Ebben az esetben nem több ő, mint egy szerencsétlen eltévedt vándor. A hit és a gyakorlat kapcsolata az iszlámban elevenen tükröződik a vallás teljes rendszerében és megmutatja a tanításának mély filozófiáját.

Az iszlám nem fogadja el semmiféle elkülönítését a testnek és a léleknek, a szellemnek és anyagnak, a vallásnak és az életnek. Úgy fogadja az embert, ahogy Isten teremtette és természetét a test és a lélek összetételének fogja fel. Nem hanyagolja el az ember szellemiségét, különben az ember olyan lenne, mint bármelyik állat. De nem becsüli le fizikai szükségleteit sem; különben angyal lenne, ami igazában nem is lehet.

Az iszlám szerint, az ember áll a teremtés középpontjában. Nem pusztán szellemi létező, mert a szellemi létezők az angyalok, nem is haladja meg ezt, mert az egyetlen lény, aki meghaladja ezt, az Isten egyedül. Nem csupán anyagi vagy fizikai lény, mert azok egyedül az állatok vagy más nem-gondolkodó teremtmények. Mivel tehát az ember ilyen összetett természetű, ezért ennek megfelelő igényei és szükségleteti vannak: szellemi és anyagi, erkölcsi és fizikai.

A vallás, amely segíteni tud az embernek és közel viszi Istenhez, az a vallás, amelyik figyelembe veszi ezeket az igényeket és szükségleteket, az a vallás, amelyik felemeli a szellemi állapotot és fegyelmezi a fizikai vágyakat. És ez az iszlám vallás. Az ember természetének bármelyik oldalát elnyomni, vagy bármelyiket túlhangsúlyozni, vagy egyirányba hajlani csak, ez ellentétben áll az ember természetével, mint ahogyan felelőtlen kihívás az emberi természettel, amelyben Isten teremtette.

Mivel az iszlám teljes figyelmet fordít az emberi természetre úgy, ahogyan kell, és egyformán mély érdeklődést mutat a szellemi és az anyagi jóléte iránt, így nem választja el a vallást a személyes ügyektől és az élettől. Másszóval, a vallásnak nincs értelme, ha a tanítása nem válik valósággá a személyes és közéletben. Másrészt, az élet értelmetlen, ha nem az isteni törvény szerint szervezik és irányítják. Ez magyarázza, hogy az iszlám miért terjedt ki az élet minden területére: egyéni és társadalmi viselkedés, munka és ipar, mezőgazdaság és politika, nemzeti és nemzetközi kapcsolatok, stb. Ez azt is megmagyarázza, hogy az iszlám miért nem fogadja el a szekularizmust, (*) vagy a vallás elválasztását a napi teendőjétől. Az igaz vallás és az értelmes élet közötti összefüggés létfontosságú.

(*) A szekularizmus a hit oktatásának ellemzése. – A fordító.

Az iszlám ezért hatol be az élet minden területére, irányítja az ember minden cselekedetét a jó úton, amely Istennek megfelelő, és az embernek kedvére való. Mint az igaz vallás és a mindennapi élet közötti kapcsolat eredményeként, az iszlám nem osztja azt a felfogást, miszerint „hat nap nekem vagy a világnak, és egy nap az Úrnak”. Ez a felfogás hosszútávon semmit sem ér, a vallás életerejét elhalványítja és legyengíti.

Ezzel a felfogással vészesen megzavarják az ember természetét, és bármelyik oldal túlhangsúlyozása degenerációt hozhat létre. Tehát: ha az ember hat napot adna elmélkedésre vagy magasszintű meditációra és egy napot adna saját magának, akkor sem lenne jobb. Akkor sem lenne egyensúly. A természetes és logikus folyamat az, amit az iszlám kínál. Mivel az ember természete összetett és a teremtés folyamának központában áll, komoly problémákat okozhat, ha elhanyagolja akár a lelkét, akár a testét, vagy ha bármelyik szükségletét túlhangsúlyozza.

Mindkettőre gondot fordítani, mindkettőt ápolni, ezeket egyensúlyba hozni, ez az ember legnehezebb feladata igazságban, tisztességben, akár csak akaratának hatalmával és igazságosságban. Hogy ezt a nehéz feladatot segítsen megoldani, az iszlám megmenteni jött az embert a hit szabályaival.


Az imádság (Szalát)

Az imádság célja

Az ima az iszlám egyik pillére és a vallás alaptétele. Bármely muszlim, aki elmulasztja az ima elvégzését, bűnt követ el. Ez a hiba nem csupán Isten ellen van, ami persze már magában véve is elég, hanem azért olyan nagy bűn, mert az ember természetét is sérti. Az ember ösztönösen hajlamos a nagyszerű létezőket imádni és vágyakozik a fennkölt eszmékre. A legnagyszerűbb létező és a legfennköltebb eszme Isten maga. A legjobb mód az ember személyiségének kialakítására és vágyakozásainak megvalósítására, a fejlettségnek ezen a fokán, az iszlám szerint végzett ima.

Az ima elmulasztása, elhanyagolása, az az ember tehetségének elnyomása és igazságtalan tagadása az imádat és szeretet jogának, a felemelkedés és törekvés jogának, a jobbá és nemessé válás jogának. Ez az elnyomás és tagadás egy nagyon komoly és leépítő offenzíva. Itt van az imádság életereje és fontossága az ember életében.

Mindig emlékeznünk kell arra, hogy Istennek nincs szüksége a mi imánkra, mert Ő minden szükségtől szabad. Őt mindig csak a mi érdekeink és a mi jólétünk érdekli. Amikor megállapította az ima szükségességét és bármilyen kötelességet szabott ki ránk, akkor segíteni akart, mert bármilyen jót teszünk, az saját hasznunkra tesszük és bármi rosszat követünk el, azzal saját lekünket támadjuk. Itt is az emberen van a hangsúly és az ő érdekei a fontosak. Az imádság haszna mérhetetlen és áldása minden képzeletet felülmúl. Ez nem csak egy „teória” vagy egy felvett szokás; ez tény és leki tapasztalat.

Itt a magyarázat az iszlámi imádkozás valósága:

Megerősíti az Isten létezésébe és jóságába vetett hitet és azt az ember szívének legbelső mélységébe viszi át.

Élővé teszi a hitet és az élet gyakorlati részében építővé teszi.

Segít az embernek megismerni, megérteni a természetét és vágyakozásra ösztönzi a nagyszerűség, magas erkölcsiség, nagyság és becsületesség iránt.

Megtisztítja az elmét és a szívet, segíti a lelkiismeretet és a lelket.

Megerősíti az emberben a jóságra és a tisztességre ösztönző hajlamot és elnyomja a rossz és helytelen vágyakat.

Amikor kielemezzük az iszlám imádkozást és tanulmányozzuk páratlan természetét, akkor megértjük, hogy ez nem csupán egy fizikai mozdulatsor, vagy egyszerűen a Korán recitálása. Ez egy egydülálló és páratlan formulája az intellektuális meditációnak, szellemi áhitatnak, erkölcsi emelkedettségnek, fizikai gyakorlatnak, mindez összekombinálva. Ez egy páratlan élmény, amikor a test minden izma csatlakozik a lélekhez és az elméhez Isten szolgálatára és dícséretére. Nagyon nehéz szavakban összefoglalni az iszlámi ima jelentését.

Talán így lehetne elmondani:

A fegyelem és akarat leckéje.

Isten áhitatának gyakorlása.

Éberen figyelmeztet Istenre és jóságának állandó megnyilatkozására.

Az erkölcs és a lélek megművelője.

Útmutató az élet legjobb útjához.

Őriz a rosszal és gonosszal szemben, megóv a rossz útra téréstől.

Az egyenlőség, szilárd egység és testvériség demonstrációja.

Isten iránti hála és megbecsülés megnyilvánulása.

A belső béke és stabilitás elősegítője.

A türelem és bátorság, a remény és bizalom forrása.

Ez tehát az iszlámi ima és ez az, amit az embernek nyújtani tud. A legjobb bizonysága ennek a kijelentésnek az, ha megtapasztaljuk az imádságot és a leki gyönyörűségét. Akkor tudjuk meg mit jelent.


Az imádság feltételei

Az ima minden muszlimnak kötelező, nőnek és férfinak egyaránt, aki:

Épeszű és értelmes.

Viszonylag fejelett és a pubertás korát elérte, általában tizennégy éves kor körül. (A szülők gyakorolhatják a gyerekkel az imát hét éves kor körül és nyomatékosan ösztönözhetik az imádság elkezdésére tíz éves korától.)

Nők esetében, nem menstruál, nem gyermekágyas. A maximum periódus tíz és negyven nap, külön-külön. Ezen körülmények között a nők fel vannak mentve az ima kötelezettsége alól, teljesen.

Az ima nem érvényes
a következő kitételek nélkül:

Szertartásos mosakodás elvégzése (wudu), amit később fejtünk ki.

Az egész test tisztasága, a viselt ruhák tisztasága és a föld teljes tisztasága, ahol az imát végezzük.

Az öltözet az erkölcsi szabálynak megfelelő legyen, az elrejtendő részek fedve legyenek. Férfiaknak a testet fedni kell legalább köldöktől térdig. Nőknek az egész testet fedni kell, kivéve az arc, a kezek és a lábfej. Mindkettőnek tiszta ruhát kell viselnie.

Az imádkozás szándékának a megléte (Nijjah).

A „Qibla” irányába fordulni, ami a Kába iránya Mekkában. Többféle módon megállapítható a helyes irány. Ha valakinek nincs aki elmondja, akkor saját megállapítását kell követnie.


Az ima fajtái

A következő fajtái vannak az imának:

Kötelező imák (Fard), amibe beletartozik a napi öt ima, a péntek déli istentisztelet csak férfiaknak. Ezeket elmulasztani komoly és büntetendő bűn, ha nincs rá ok.

Kötelességen felüli imák (Wadzsib és Szunna), amelyhez tartozik az istentiszteletet kísérő ima, és a két nagy ünnep alkalmából (Id) végzett imák.

Szabadon választott imák, amelyek bármikor végezhetők, éjjel vagy nappal, kivéve egy-két napszakot, amikor nem szabad imádkozni.


Az ima idők

Minden muszlim köteles a napi öt imádságot időben elvégezni. Az imák a következőek:

Kora reggeli ima (Szalat al Fadzsr), ami hajnal után, de még napfelkelte előtt végzendő, az egész periódus kb. 2 óra hosszáig tart.

A déli ima (Szalat al Zohr). Ezt az imát akkor kell végezni, amikor a Nap már elkezd hanyatlani a Zenitről, de még félúton van a teljes lemenésig. Ezután hamarosan kezdődik a következő ima ideje. Saját belátás szerint kell az időt megállapítani.

Délutáni ima (Szalat al Aszr), ami a déli ima után kezdődik és a naplementéig tart.

A naplementi ima (Szalat al Maghrib). Ennek az ideje rögtön naplementekor kezdődik és addig tart, amíg a nyugati láthatáron el nem tűnik az alkonyat. Ez a periódus kb. másfél óráig tart.

Esti ima (Szalat al Isa), ami a horizont piroslása után kezdődik és eltart éjfélig.

Észrevehető, hogy az iszlám úgy fektette le az imaidőket, hogy a lelki reakciónk megegyezzen fizikai állapotunkkal, kombinálta elménk nyugalmát testünk relaxációjával. A kora reggeli ima a reggeli ideje; a déli ima az ebéd idejével egyezik; a délutáni ima kb. a délutáni tea és kávé idejére esik; a naplementi ima a vacsora időre, az esti ima pedig a késő esti falatozással esik egybe.

Az is észrevehető, hogy a muszlim, az imák végzése által lelki pecséttel bélyegzi meg egész napját a kezdetekor, a végén és az egész napon át. Tehát összevonja a vallást az élettel, érzi Isten jelenlétét önmagában az egész napon át, egész napi cselekedeteit lelki érzéssel zárja le, az erkölcsi presztizsét erős alapokra helyezi. Sőt, ezen a módon a muszlim leki életerőt visz egész életébe, és a vallás megjelenik a tettek mezején. Valósággá válik üzletben, hivatalban, otthon, farmokon, gyárakban és földeken. Sugározza fényét minden munkában. Valójában az imádság időbeosztását azért kell figyelembe venni és jelentőséget tulajdonítani neki, mert az Isten munkája és az iszlám produktuma.

Jobb, ha az imát az imaidő kezdetén azonnal elvégezzük, nehogy valami miatt késsünk vagy utólag végezzük el. A győztes jutalma óriási, és jutalma felülmúl minden képzeletet. A boldogság, amit elérnek, az öröm, amit éreznek, és a tisztelet, amit kapnak, szavakkal el nem mondható. Mástrészt, elmulasztani ezeket az imákat büntetendő bűn. Szigorú büntetést, szellemi hiányt, mentális halált és társadalmi elszigeteltséget von maga után.

A déli (Zohr) és a délutáni (Aszr) imák összevonhatók, ha valaki utazik, vagy beteg. Ugyanez vonatkozik a naplementi (Maghrib) és az esti (Isa) imákra, pl. a délutáni imát közvetlenül a déli után lehet elvégezni. Vagy pedig a naplementi imát késleltetve közvetlenül az esti ima előtt lehet végezni.

Az imák elvégzésében akadályoztatott muszlimok aggodalmát enyhíti az imák összevonása, ha ok van rá (pl. utazás). Ha ez nincs, az imákat időben kell elvégezni. Az imákat bárhogy, bármikor össze lehet vonni, vagy „előrehozva” „késleltetve”.


A részleges mosakodás (Wudu)

Mielőtt imádkozik valaki, tiszta állapotban kell lennie. Szükséges megmosni a test részeit, amelyek érintkeznek, piszokkal, porral és füsttel.

Ezt nevezzük rituális mosakodásnak (Wudu), és a következőképpen kell végezni.

A szándék kijelentése, hogy a mosakodás célja az imádkozás és a megtisztulás.

A kezeket háromszor meg kell mosni csuklóig.

Háromszor kiöblíteni a szájüreget vízzel.

Az orrlukat háromszor kiöblíteni, úgy, hogy vizet szívunk bele.

Háromszor megmosni az egész arcot, lehetőleg mindkét kézzel, a homloktól lefelé az állig, és fültől-fülig.

A jobb kart könyékig megmosni, majd ugyan úgy a bal kart.

A fejet áttörőlni nedves kézzel, egyszer.

Mutatóújjal a fül belsejét áttörőlni és a fül mögött is, a fül külső részét is. Nedves kézzel, egyszer kell végezni.

Megmosni a két lábat bokáig háromszor, a jobb lábfejjel kezdve.

Ezzel teljesen kész a mosakodás, és aki elvégezte, az készen áll az imádkozásra. Amikor érvényes ez a mosakodás, addig tartja az ember, ameddig tudja és akár mennyi imát végezhet vele. De jobb, ha mindig megújítjuk, ahányszor lehetséges. Jó, ha ezt a szabályt betartjuk a mosakodásra nézve, de ha nem így végezzük, az is elfogadható. A mosakodás az elmondott módon lehetséges, ha csak nem veszti érvényét valamilyen okból.


A mosakodás érvénytelenítői

A mosakodást a következő dolgok érvénytelenítik:

Természetes kibocsátása vizeletnek, székletnek, gáznak stb.

Hányás.

Mély alvás.

Eszméletvesztés.

Ezek a dolgok érvénytelenítik a mosakodást, ezért azt újra el kell végezni imádság előtt. Természetes szükségleteink elvégzése után vízzel való mosakodás szükséges, mert a toalet papír használata nem elég a tisztaság elérésére az imádkozáshoz.


A mosakodás teljes helyettesítése (Tajammum)

A tajammum vagy tiszta homokkal való tisztálkodás helyettesítheti a mosakodást vagy akár a fürdést. Ez a következő esetekben megengedett.

Amikor valaki beteg és nem tud vizet használni;

Amikor nem jut megfelelő minőségű vízhez;

Amikor a víz használata bármi módon ártana neki;

Ha a mosakodás miatt lekésné a temetési imát vagy ünnepi imát, amit nem lehet bepótolni.

Ha a felsorolt esetek bármelyike fönnáll, akkor megengedett a Tajammum, amit a következőképpen kell végezni:

A két kezünket a tiszta homokhoz, földhöz, kőhöz ütjük, utána belefújunk és az arcunkat, utána a kezünket átdőrzsőljük.

A tajammum szimbólikus megjelenítése a mosakodás fontosságának, ami egyaránt fontos az imádsághoz és az egészséghez. Amikor az iszlám előírta ezt az ismétlődő mosakodást, akkor ezzel a leghigiénikusabb formulát tette kötelezővé, amelyhez hasonlót egyetelen hittétel vagy orvosi előírás sem tett még.

Különleges engedmények a mosakodással kapcsolatban:

A mosakodásra nézve az iszlám könnyítéseket tett. Ha zoknit vagy harisnyát viselünk, amit mosakodás után vettünk fel, akkor nem szükséges levennünk a lábunkról mikor a mosakodást megújítjuk. Ahelyett, hogy levennénk, elég ha nedves kézzel áttöröljük.

Minden huszonnégy órában le kell vennünk és meg kell mosnunk a lábat.

Ugyanez vonatkozik a csizmára, ha a sarka és a talpa tiszta.

Egyszerűen, ha bármely testrészünknek ártana a vízzel való mosakodás, akkor megengedett a ruhát áttörőlni csupán nedves kézzel, amit azon a testrészünkön viselünk.


A teljes mosakodás (Guszl-fürdés)

Az egész test, az orrlukak, a száj és a fej megmosása szükséges ima előtt a következő esetekben:

Intim érintkezés után;

Tudatlan magömlés után;

Menstruációs periódus után nőknél;

Nőknél gyermekágy végén, amely maximum negyven nap. Ha hamarabb befejeződik, akkor el kell végezni a teljes mosakodást.

Le kell szögezni, hogy a fürdés vagy mosakodás előtt a szándékot ki kell fejezni, hogy a cél a megtisztulás és az imádság. De bárki saját szavaival is fohászkodhat, ha nem tudja a pontos szöveget. Elegendő Istent őszinte szívvel szeretni.


Az imára hívás (Azan)

Mostmár megmosakodott az imádkozó, és készen áll az imára. Amikor elérkezik az ima ideje, ez egy jó gyakorlat Muhammad hagyományához hűen, hogy imára hívást mondanak (Adan). Az imára hívó (*) arccal a Qibla felé fordul, (ami a Kába iránya Mekkában) kezeit füléhez emeli és hangosan a következőt mondja:

Allahu Akbar (Isten a legnagyobb). – Négyszer ismétli.

Ashadu Anna la iláha illalah (Tanúsítom, hogy nincs más isten, csak az Egy Isten). – Kétszer ismétli.

Ashadu Anna Muhammad raszul-l-lah (Tanúsítom, hogy Muhammad Isten prófétája). – Kétszer ismétli.

Hajja Ala-sz-szalat (gyertek gyorsan imára). – Kétszer ismétli, arccal jobbra fordulva.

Hajja Ala-l-falah (gyertek az üdvösségre). – Kétszer ismétli, arccal balra fordulva.

Allahu Akbar (Isten a legnagyobb). – Kétszer ismétli.

La ilahá illa-l-lah (Nincs más Isten, csak az egy igaz Isten). – Egyszer mondja.

(*) A törökök után a „MÜEZZIN” elnevezés ismert Magyarországon. – A fordító.

Amikor a kora reggeli imára szól a hívás, akkor a hívő a következő mondatot teszi hozzá:

Asszalatu Khajrún Min an naúm. (Az ima jobb, mint az alvás)

Kétszer ismétli meg. Azután folytatja a 6. és 7. résszel. Ez a forma csak a kora reggeli imánál van, mert olyankor az emberek még alszanak és emlékeztetni kell őket az imára.


Az ima elkezdése (Iqáma)

Amikor az imára hívás befejeződik, akkor az imádkozó készen áll az imára és a következő közléssel kezdi, amit IQAMA-nak hívnak. A szövege ugyanaz, mint az Azan, két kivétellel:

Kad kamatti-sz-szalat (az imádkozó készen áll)

Ezután a 6. és 7. pont következik és úgy fejeződik be, mint mindig.


Az imádság végzése

Miután az imádkozó mosakodott, és az Adan és az Iqáma is elhangzott, elkezdődhet az imádkozás.


A kora reggeli ima (Szalatul Fadzsr)

Ennek az imának két eleme (Raka) ajánlott először, mint kötelességen felüli ima (Szunna), és két másik raka követi, ami kötelező (Fard). A kötelességen felüli és a kötelező ima ugyanúgy végzendő, kivéve azt, hogy a szándék kinyilatkoztatásban különbséget kell tenni. Így végzendő:

1. aktus

Az imádkozó tisztelettel, hódolattal, alázatosan a Qibla felé fordult arccal áll, kezeit füleihez emeli és mondja: Allahu Akbar

Ezután leengedi karját és jobb kezét a balra helyezve, mellkasán összeteszi kezét. (*)

(*) Ez a póz az egyik törvény tanítása szerint van. Más tanítás más pózt kedvel jobban. Akár hogy is, ezek apró különbségek, és nem vonnak le semmit az ima értékéből. Valójában, minden apró különbség elfogadható, ami nem akadály, hanem könnyítés.

2. aktus

Ezután halkan ezt mondja:

„Szubhanaka-l-lahumma wa bihamdik, wa tabaraka szmuk, wa ta’ala Dzsadduk, wa la ilaha ghairuk. Audu billehi mina saitani-r-radzsim. Bi-smi-llahi-r-rahmani-r-rahimi.”

Ez azt jelenti. „Dicsőség Neked, ó Istenem, tiéd a dicsőség, áldott a Te neved, magasztalt a Te fennségességed, rajtad kívül nincs más Isten. Oltalmat keresek Istennél a Sátán elől. Az irgalmas és könyörületes Isten nevében. (*)

(*) Ez a rész ajánlott. Nem abszolút része az imádságnak. Ezután halk, hallható hangon a megnyitó szúrát kezdi recitálni (a Korán megnyitó része, al-Fatiha), ezt követően bármelyik szúráját a szent könyvnek. (A megnyitó szúrát és az azt követő szúrákra példákat fogunk adni a későbbiekben.)

3-4. aktus

Ezután azt mondja: Allahu Akbar! (Isten a legnagyobb!)

Meghajtja a fejét addig, míg derékszögbe nem ér, kezeit térdére helyezi és mondja: „Szubhana Rabbija-l-azím”.

Ez azt jelenti: „Dicsőség az én Uramnak, a hatalmasnak”, háromszor ismételve. Ezt nevezzük „RUKUИ-nak. Miután ebből a pózból feláll, azt mondja: Szami allahu liman Hamidah; Rabbana lakal hamd. (Isten mindenkit elfogad, aki hálás; Urunk,dicsőség Neked!). Amikor ezt mondja, kezei oldalt maradnak.

5. aktus

Az imádkozó azt mondja: „Allalu Akbar!” Leborul a földre úgy, hogy mindkét lábfeje, mindkét térde, mindkét keze, homloka a földet éri. Ezt a pozíciót úgy nevezik: Szudzsud.

A következő szavakat mondja: „Szubhana Rabbija-l-Ala” Ez azt jelenti: Dicsőség az én Uramnak, a legnagyobbnak (háromszor ismételve).

6. aktus

Felemelkedés közben Allahu Akbar-t mond és ekkor következik egy, kis pihenés ülő pózban, ez a dzsulusz. A bal láb külső része és a jobb lábbfej, amelyeket egyenesen kell tartani, a földet érintik, a két kéz a térden pihen. Ezután a leborulás megismétlődik ugyanúgy, mint az első, ugyanazokkal a szavakkal, mint az elsőben. Ez egy raka, egy teljes egysége az imának.

7. aktus

Az első raka után az imádkozó felemelkedik, Allahu Akbart mond és elkezdi a második rakát a megnyitó szúrával (Al Fatiha) és egy másik Korán részletet, mint az első rakában.

8. aktus

Miután befejezte a második meghajlást és a két leborulást, mint az első esetben, ülő helyzetet vesz föl, mint a dzsuluszban, és a Tashahudot recitálja. (Később lesz részletezve.)

9. aktus

Végezetül arcát jobbra fordítja, mondván: „Asszalamu” Allejkutn wa rahmatu-l-lahi (béke legyen veled és Isten irgalma.) Ezután balra fordulva ugyanezeket mondja, így kell tehát az imát végezni, akár plusz ima, akár kötelező. Ha tudjuk, hogy kell helyesen elvégezni az egyes rakákat, akkor nagyon könnyű lesz minden imádság. Le kell szögezni, hogy minden mozdulat és minden szó fontos az iszlám szerinti imában és mély jelentést szimbolizál.


2. A déli ima (Szalatu-z-Zohr)

Ez négy részből (rakából) áll, ami Szunna, és négy további részből, ami kötelező, Fard, és két részből, ami Szunna.

Az első két raka ugyan úgy végzendő, mint a reggeli imában. A Fatiha és a Korán részlet halkan recitálandó. A meghajlás és leborulás ugyan úgy történik.

Amikor a két raka után az imádkozó a Tashahud-ot recitálja, akkor a végén feláll és elkezdi a harmadik rakát.

Ezután elmondja a Fatihát, csak a harmadik rakában, Korán részlet nélkül.

Amikor befejezte a harmadik rakát, feláll és elkezdi a negyediket a Fatiha recitálásával, mint a harmadikban.

Meghajlás és leborulás után ülve marad és a Tashahud két részét elmondja.

Ezután elmondja az üdvözlést jobbra és balra fordulva.

A Szunna elvégzése ugyan úgy ajánlott, mint a reggeli imánál, de ezt csendesen kell mondani.


3. A délutáni ima (Szalatu-l-Aszr)

Négy egységből áll, ami Szunna, és négy kötelező, ami Fard. Ugyan úgy végzendő, mint a déli ima, csendben, halkan.


4. A naplementi ima (Szalatu-l-Magrib)

Ez három kötelező egységből és további két Szunna egységből áll. Az első két rakát hangosan végezzük, a harmadikat csendben. Ugyan úgy végezhető, mint a déli vagy a délutáni ima, abban tér el csupán, hogy nincs negyedik raka, és az utolsó ülés itt, a Fatiha recitálása, a meghajlás, a leborulások után, a harmadik raka befejeztével van, ami az üdvözlésekkel végződik. A két Szunna ugyan úgy végezhető, mint a reggeli ima.


5. Az esti ima (Szalatu-l-Isa)

Négy Fard (kötelező) egység, két Szunna, 1, 3, 5, 7, 9 vagy 11 egység Witr tartozik bele. (Witr: magasabb, mint a Szunna, de alacsonyabb, mint a Fard.) Az első két egysége a Fard-nak hangosan mondandó. A többi csendes, mint a déli ima vagy a délutáni ima. A két Szunna ugyan úgy végezhető, mint a reggeli ima. A Witr ugyan úgy történik, mint a naplementi ima, két kivétellel:

a harmadik rakában a Fatiha után van Korán idézet

meghajlás után, de még a leborulások előtt állva e szavakat mondja:

„Allahuma ijjáka naabud, wa laka nuszalli wa naszdzsud, wa ileika nasza wa nahfid. Nardzsu rahmatak, wa nakhsa adhabak, inna adhabaka bi-l-Kafirina mulhak. Wa nasztagfiruka wa nutní alajkal khajra, wa la nakfuruk, wa numinu bik, wa nakhdaau lak, wa nakhlaau man jalcfuruk.”

Ez a Qunut és így lehetne tolmácsolni.

„Ó Istenem téged imádunk és hozzád fohászkodunk és leborulunk, hozzád igyekszünk és engedelmeskedünk neked, irgalmadban reménykedünk és büntetésedtől félünk, büntetésedtől, ami eléri a hitetleneket. Ó Istenem! A segítségedet kérjük, és megbánást tanúsítunk tenálad, téged dicsőítünk, és nem tagadunk meg. Benned hiszünk, hozzád fordulunk alázattal, és megtagadunk mindenkit, aki eltagad téged.Ӡ

Ha ezt a Qunut-ot nem tudja valaki fejből, akkor egy-egy részt kell mondani belőle, mondani mindaddig, amíg teljesen meg nem tanulta. Minden Szunna (kötelességen felüli) imádságot az egyén egyedül végez, kivéve az ünnepi imák és a Witr Ramadan hónapjában. A Szunna imák nem fogadtattnak el attól a személytől, aki valamelyik Fard imát elmulasztotta. Inkább a kötelező imát végezze el, amit elmulasztott. A Szunna ima nem igényelt, ha a Fard ima ideje lejárt. Tehát, ha valaki lekéste valamelyik imát, akkor az csak a Fard imát pótolhatja. Ha az imádkozó nem tudja a teljes imát, akkor annak meg kell tanulnia arabul. Hogy az arab verzió könyebb legyen, azért adtuk meg a jelentését.

A Fard imát legjobb közösségben (Dzsamaa) végezni, Imám vezetésével. Az istentiszteletet végezni legjobb mecsetben, de bárhol máshol is elfogadható.


A közösségi (Dzsamaa) imák

A közösségi imákat Imám vezeti több imádkozó részvételével. Az Imám kiválasztott személy vallásossága, tudása és tisztessége révén.

Az Imám maga a közösség előtt áll, míg az imádkozók mögötte állnak egyenes sorokban, mindannyian arccal a Qibla felé. A közösség akár két emberből is állhat: az Imám és az imádkozó már közösséget alkot.

Miután az Imám megkezdte az imát, a Fatihát kezdi recitálni, majd azt követően bármely Korán részletet, hangos szóval a kora reggeli imánál, és a naplementi imánál az első két rakájában. Amikor az Imám hangosan recitálja a Koránt, az imádkozók elmélkedve, alázattal hallgatják. Ők nem recitálják sem a Fatihát, sem a Korán részletet az Imám után.

Amikor az Imám befejezte a Fatihát, az imádkozók azt mondják: „Ámín” (Ámen).
A meghajlásból felállva az Imám azt mondja: „Szemi-Allahu-Liman-Hamida” (Isten elfogad mindenkit, aki hálás). És az imádkozók így válaszolnak: „Rabbuna-lakal-Hamd” (Urunk, magasztalunk Téged).

Az imádkozóknak követni kell az Imám mozdulatát, anélkül, hogy megelőznék őt. Ha nem követi az Imám mozdulatait valaki, akkor imája érvénytelen.

Ha valaki az ima megkezdése után érkezik, akkor követnie kell az Imámot, még akkor is, ha lekésett egy vagy több rakát. Amikor végül az Imám befejezi az imát és az üdvözlő szavakat mondja, akkor a későn jövő nem csatlakozik ehhez, hanem feláll és elvégzi azokat a rakákat, amiről lekésett. Ha valaki meghajlásnál csatlakozik a közösséghez, mielőtt felállnak, úgy tekinthető, mintha a raka elejétől kezdve csatlakozott volna. De ha a meghajlás után csatlakozik, akkor az egész rakát egyénileg pótolnia kell, miután az Imám befejezte az imádságot.

Ha bármikor alkalom adódik a közösségi imára, a muszlimnak nem szabad elmulasztania. A közösségben való egység egy szép megjelenítése az egységnek, egységes célnak és tettnek, becsületességnek, Istennel szembeni alázatnak, muszlimok közötti szolidaritásnak. Az iszlám közösség pozitív válasz, pozitív megoldás az emberiség állandó problémáira; felülemelkedik a faji megkülönböztetésen, társadalmi osztályokon, emberi üldöztetésen. Az iszlám közösségben nincs király vagy alattvaló, gazdag vagy szegény, fehér vagy színesbőrú, első vagy másod osztály, alsó vagy felső réteg, nincs külön foglalt páholy és közösségi szék. Minden imádkozó egymás melett áll; váll a vállhoz, fegyelmezett módon, egyetlen szó elhangzása nélkül.


6. A Pénteki ima (Szalatu-l-dzsumaa)

Eddig a mindennapi imákról esett szó. Most elérhetünk a hetente egyszer végzendő, pénteki közösségi imához. Ez a kötelezettség minden muszlim férfira, akire a többi ima kötelezettsége is érvényes, nincs semmiféle alapja felmentésének. Ez az ima minden hét péntekjére esik, ami különösen fontos a következő okokból:

Ezt az alkalmat Isten jelölte ki a muszlimoknak, hogy összetartozás érzésük növekedjen.

Végigtekinthetünk az elmúlt hét lelki eseményein, és felkészülhetünk a követekző hétre, amint az emberek sok más ügyben teszik.

Ez mintegy biztonságot ad a muszlimnak, megújítja vallási elkötelezettségét és társadalmi összetartozást eredményez erkölcsileg és lelkileg.

Megmutatja, hogy a muszlimok mennyire tesznek eleget Isten hívásának, mindenféle vonatkozásban.


Az imádság fénypontja

A pénteki ima jellemzői

Az ideje egyezik a déli imával (Salatu-z-zohr) a déli imát helyettesíti.

Közösségben, Imám vezetésével kell végezni, egyedül nem lehet.

Ha bárki lekési, nem pótolhatja. Ehelyett a déli imát kell imádkoznia; azt, amit ez az istentisztelet normálisan helyettesít.

Minden normális munkát lehet végezni pénteken, akár csak a hét más napjain. A muszlímoknak nincs „Szabbat”-juk. (*)

(*) Szabbat: a zsidók szombatja, a pihenőnap, amikor senki sem dolgozhat. – A fordító.

A pénteki imát mecsetben kell tartani, ha van rá lehetőség. Ha nincs bármely más gyülekezőhelyen meg lehet tartani, pl. otthon, farmokon, parkolókban stb.

Amikor eljön az ima ideje, az Azan elhangzik. Amikor ezt teljesítették, akkor az Imám feláll. Szembe fordul az imádkozókkal, és elmondja prédikációját, a beszédét (Khutbah), ami egy lényeges része az istentiszteletnek. Amíg a beszéd tart, senki nem beszélhet, senki nem imádkozhat; mindenki ülő helyzetben hallgatja a beszédet, végig csendben.

A beszéd (Khutbah) két részből áll, mindkettő az Isten dicsőítésével és Muhammad prófétára kért áldással kezdődik. Az első részben néhány Korán részletnek kell elhangoznia, és el kell magyarázni intelmeit és figyelmeztetését. Az első rész után az Imám kicsit pihen ülő helyzetben, majd feláll és elkezdi a második részt. A muszlimok általános gondjait meg kell beszélni egyik vagy mindkét részben. A második részben az Imám imádkozik a muszlimok általános jólétéért.

Ezután felhangzik az Iqáma és a két kötelező raka elvégzése következik. Az Imám vezetésével, aki a Fatihát és a Korán részletét hangosan mondja. Amikor ezt, elvégezték, akkor az ima teljesítése megtörtént. Ezután a két Szunna raka következik, csendben elmondva. Az ezt megelőző négy, és azt követő két szunna rakát otthon ajánlott elvégezni. Helyettesíteni lehet azokkal a kötelező imákkal is, amelyeket elmulasztott az imádkozó s ekkor bepotólhatja. Minden résztvevőnek tisztán, rendesen kell megjelennie a pénteki istentisztelen, vagy az ünnepi (Id) imán. Ha nincs is ideje a teljes mosakodás elvégzésére, akkor is ajánlott elvégezni, mert felfrissíti az embert és kellemes közérzetet nyújt.


Az Id imák jelentősége

„Id” annyit jelent, mint öröm, ünnep. Az Id-ima nagyon fontos minden muszlimnak. A lényege ugyanaz, mint a napi imáknak, a hatása megegyezik a közösségi imával (dzsama). Ez egy évenkénti összejövetel. Két ilyen Id van. Az első az „Idu-l-Fitr” (A böjt végi ünnep). Ez Sawwal napjára esik, ami a muszlim év tizedik hónapja a Ramadant követő hónap, amely hónap a Korán parancsa szerint a böjti hónap. A második az Idu-l-Adha (áldozat ünnepe). Ez a tizedik napja a Zu-l-hiddzsa nevű hónapnak, amely a Haddzs befejezését követi, (a Mekkába történő zarándoklatot), ami egy óriási áhitat. Az iszlám Idek páratlanok mindenképpen. Egyetlen páratlan ünnep vagy szociopolitikai rendszer nem fogható hozzá. Magas leki és erkölcsi jellemzői mellett egyedülálló tulajdonságai vannak:

Mindegyik Id a muszlim egyén teljesítményének ünnepe, már ami az Isten szolgálatát illeti. Az első Id az abszolút végig böjtölt hónap után következik. A második Id a haddzs teljesítését jelzi, amelyben a földi dolgokról való lemondás és Isten szavára való hallgatás szépen megmutatkozik.

Mindegyik Id háladó ünnep, mikor a muszlimok összegyülnek és testvéri, boldog hangulatban adnak hálát Istennek, amiért segített nekik beteljesíteni lelki kötelezettségeiket az Id jöveteléig. Ez a hálaadás nem korlátozódik csupán lelki rajongásra, lelki áhitatra és szavakra. Sokkal több ennél; társadalmi és humanitárius szellem kedves megnyílvánulása. A böjtöt elvégző muszlimok úgy adnak hálát Istennek, hogy alamizsnát adnak a szegényeknek és szűkölködőknek az első Id-ben. Azok a muszlimok, akik elvégezték zarándoklatukat, és azok is, akik otthon voltak ez idő alatt, egyaránt levágnak egy áldozati állatot, amit a szegényeknek és szűkölködőknek adnak. Ez az alamizsna osztás az Id fénypontjának egy fontos része. A hálaadás iszlámi formája gyönyörűen összekapcsolja a lelki áhítatot és a humanutárius jóakaratot, amely sehol máshol nem található meg ebben az összefüggésben, csak az iszlámban. Mindegyik Id egy megemlékezés. Még legörömtelibb napjukon is a muszlimok a nap kezdetén Isten imádására, gyülnek össze. Imádkoznak hozzá és dicsérik a nevét, megemlékeznek kegyelméről. Ezenkívül megemlékeznek a halottakról, imádkoznak lelkeikért, megemlékeznek a szűkölködőkről segítő kezet nyújtva, a szomorúaknak vigaszt nyújtanak kedvességgel, együttérzéssel, a betegeket meglátogatják és jókívánságaikat fejezik ki, a távollevőknek üdvözletet küldenek, stb. A megemlékezés napja áttör minden korlátot, az emberi élet minden területére kiterjed.

Minden Id a győzelem napja. Az az egyén, akinek sikerül megőrizni szellemi jogait és érettségét, az győzelmes lélekkel, ünnepelheti az Idet. Az az egyén, aki hűségesen betartotta kötelezettségeit, amik az Idhez kapcsolódnak (böjt, zarándoklat), az a győztes. Bebizonyította, hogy kordában tartja vágyait, erős önkontrollt gyakorol és élvezi a fegyelmezett élet gyümölcsét. Ha valaki eléri ezeket, akkor a legnagyobb győzelmet vívta ki; mert az a személy, aki tudja önmagát kontrollálni és fegyelmezni a vágyait, az mentes a bűntől, rossztól, félelemtől, gyávaságtól, vétkektől, illetlenségtől, féltékenységtől és kapzsiságtól, megalázástól és leigázástól. Tehát, amikor az Id elérkezik, ami éppen ezt a szabadságot, jelzi, valóban ünnepelheti győzelmét, és így lesz az Id győzelem napja.

Minden Id egyben a betakarítás napja. Isten minden szolgálója, minden hűséges hivő learatja jóléteinek gyümölcsét ezen a napon, ahogyan Isten megígérte kegyelmét és áldását. Az iszlám társadalom, másrészről, hozzájárul a vallásos testvériség és társadalmi felelőségérzethez, amely kölcsönös szeretetben, egyetértésben és jó kapcsolatokban nyílvánul meg. Az iszlám társadalom minden egyes tagja learatja ennek gyümölcseit, valamilyen módon haszonhoz jut ezáltal. Isten végtelenül ad, különösen azoknak, akik törődnek felebarátaik jólétével. Azok is megkapják jutalmukat, akik nem tudnak alamizsnát adni a szegénységük miatt. A gazdagok és szegények egyaránt élvezik Isten adományait és ez a nap valóban a betakarítás napja.

Mindegyik Id a megbocsátás napja. Amikor a muszlimok az ünnepi istentiszteletet tarják, akkor teljes szívvel imádkoznak megbocsátásért és hitük megerősítéséért. És Isten biztosította az őszinte könyörgőknek, hogy kegyelmet gyakorol irántuk és megbocsát. Ezen az összejövetelen, ezen a magas szintű lelki istentiszteleten, minden igaz muszlim szégyelné magát Isten előtt, ha bármilyen bűnös érzést rejtegetne belsőjében. Egy igaz muszlimra mély hatást gyakorol ez a testvéri és szellemi összejövetel, és minden bűnös gondolatot elűz magától, ha voltak benne ilyenek. Úgy érzi magát, mint akit elragad e nap szellemisége és megtisztítja szívét és lelkét. Ezért megbocsát az ellene vétkezőknek; mert ő maga Isten bocsánatáért imádkozik, és igyekszik megkapni. E magas szintű áhitatos összejövetel szellemisége megtanítja neki, hogy aki megbocsát, az bocsánatot nyer. És amikor megbocsát, akkor, a megbocsátás erényét mutatja Istennek, és a muszlimok közötti széleskörű változást. És ez teszi ezt a napot a megbocsátás napjává.

Mindegyik Id a béke napja. Amikor a muszlim megvalósítja szívében a békét Isten törvényének betartása által, és fegyelmezett életet él, Isten békéje árad szét benne. És ha valaki Istennel békében van, akár békességben van önmagával, és az egész világegyetemmel. Tehát ha az Idet a megfelelő módon ünnepli, akkor az Isten és önmaga közötti békét ünnepli, és ez teszi az Idet a béke napjává. Tehát az Id jelentése: a béke és hálaadás napja, a megbocsátás és erkölcsi győzelem napja, a betakarítás és teljesítmény napja, és a megemlékezés napja. És ez az iszlám Id még ennél sokkal több; mert ez az iszlám napja, Isten napja.


A Id-imádság elvégzése (Szalatu-l-Id)

Mint pénteken, minden hívőnek el kell menni az Id istentiszteletre, ha van rá lehetőség rendesen és magas lélekkel. A mecsetben vagy a gyülekezeti helyen, egy beszéd hangzik el az Imámtól az aktuális ima kezdete előtt. Ezt TAKBIR-nak nevezik, e fejezet végén majd részletezve lesz.

Az Id ima ideje bármikor napfelkelte után. és delelés előtt van. Sem az Azan, sem az Iqáma nem hangzik el. Két rakából áll, amiben az Imám hangosan mondja a Fatihát és a Korán részletét.

Az Imám kijelenti szándékát, hogy szeretni fogja az imádságot, azt mondja: Allah Akbar (Isten a legnagyobb). Ezután hétszer megismétli ugyanezt a mondatot, kezeit füleihez emeli, és minden mondat után leengedi oldalához. Az utolsó mondat befejeztével, jobb kezét a balra téve összeteszi a mellkasán, mint más imánál. Az imádkozók követik az Imámot lépésről-lépésre, ugyanúgy mozdulnak és ugyanazt mondják, mint ő.

Az első raka végén az Imám feláll a másodikhoz, azt mondván, Allah Akbar. Ezután hozzáteszi ugyanazt a hét mondatot, amit az első raka előtt mondott, és folytatja az istentiszteletet a szokásos módon.

A két rakából álló imádság után az Imám egy beszédet mond, köztük kis szünetet tart. Az első rész Allahu Akbar-ral kezdődik, kilencszer mondva. A második részt hét Allahu Akbar-ral kezdik. A beszéd nagy részét a figyelmeztetés és a buzdítás képezi, mint a pénteki prédikáción.

Az első Id beszédében az Imámnak fel kell hívnia a figyelmet a SADAKATU al Fitr-re (a böjt végi jótékonyságra). Ez egy kötelező fizetség, amelyet minden muszlim egyénileg fizet, aki teheti; ételt vagy annak árát adja a szegénynek. Ha vannak tőle függő személyek, akkor helyettük is ki kell fizetni ezt az „adót”. Például ha magán kivül még három személyről gondoskodik, akkor minimum négy személyre elegendő ételt, vagy annak árát kell lerónia a szegényeknek. Ezt a jótékonykodást már jóval az imádság előtt kell elvégezni, hogy a szegények úgy fogadhassák az ünnepet, hogy lekükben öröm legyen.

A második Id beszédén az Imámnak fel kell hívni a figyelmet az áldozat hozásra. Ez Id al Adha napján (áldozat napja) minden muszlimnak, aki megteheti, el kell végeznie az áldozatot. Egy kecskét vagy bárányt családonként le kell vágni. Hét család vághat együtt egy tehenet vagy ökröt. Leghelyesebb az Id napján, ima után levágni az áldozati állatot. De ha a második, vagy a harmadik napon vágják le, az is elfogadott. A húsra a következő utasítást adja a Korán: „Egyetek belőlük és agyjatok enni annak, aki alázatosan kér, s annak, aki bár szegény, nem kér! Eképpen rendeltük...” (Korán 22:36).
Ezzel kapcsolatban a Korán kijelenti, hogy Isten nem érdekelt az áldozati állatot illetően, sem húsát sem vérét nem kapja meg. Ő a hivők tisztességében érdekelt és csupán azt kapja meg. El kell ismételnünk, hogy az Id imádság nem helyettesíti a reggeli imát, és nem helyettesíti az Id imát egyik más imádság sem. A Takbir, amint már – említettük, az Id imák előtt mondandó, és a második Id három napjában minden közönséges ima után, de ekkor Takbiru-t-Tasrig a neve.

A következő:

Allahu Akbar! (háromszor)
La Ilaha Illallah!
Allahu Akbar (kétszer) wa lil-Lahi-l-Hamd!
Allahu Akbar Kabira.
Wa-l-hamdu li-l-Lahi Kathira.
Wa szubhana-l-lahi bukratan wa aszila. La ilaha illallahu wahda.
Szadaka wa adah, wa naszara abda.
Wa azza dzsundahu wa hazama-l-azaba wahda.
Le illaha illa-l-Lahu wa la nabdu
illa lia, mukliszina la Huddina wa law
karika-l-kafirún.
Allahwnma szalli ala Szajjidina Muhammad,
Wa ala ali Szajjidina Muhammad,
Wa ala Aszhabi Muhammad,
Wa ala anszari Szajjidina Muhammad,
Wa ala Azwadzsi Szajjidina Muhammad,
Wa ala durijjati Szajjidina Muhammad
Wa szalim taszliman kathira.

A Takbir jelentése:

Isten a legnagyobb (háromszor)
Nincs más Isten, csak az Egy Igaz Isten.
Isten a legnagyobb (kéteszer) és Ő a Dicsőséges.
Bizonyos, hogy Isten a legnagyobb.
Ő a Dicsőség.
Dicsérjük nappal és éjjel.
Nincs más isten, csak az egy igaz Isten.
Betartja ígéretét, segítette Szolgáját (Muhammadot)
Győzelemre vitte katonáit, vereséggel súlytotta ellenségeit.
Nincs más Isten, csak Ő, és nem imádunk mást, csak Őt.
Őszinte áhítattal, még akkor is, ha hitetlennek neheztelnek.
Ó, Isten! Emeld fel és áld meg Tanítónkat, Muhammadot.
És minden emberét Tanítónknak, Muhammadnek.
És a társait Tanítónknak, Muhammaduek
És a segítőit Tanítónknak, Muhammadnek
És a feleségeit Tanítónknak, Muhammadnek
És az utódait Tanítónknak, Muhammadnek
És üdvözítsd őket békével.


Az ima lerövidítése

Amikor az ember megkezdi az utazást akkor megengedett, hogy kötelező imáit négy rakáról két rakára rövidítse. (*)

(*) Az utazás szó alatt azt a távolságot értjük, amelyet az emberek már utazásnak neveznek. – A lektor.

Ez a déli (Zohr) imára, a délutáni (Aszr) imára, az esti (Isa) imára vonatkozik. A reggeli (Fadzsr) és a naplementi (Magrib) imák nem változnak.

Ez a kedvezmény akkor is fennáll, ha az utazó megérkezett végcéljára.

Amig utazik, felmentést kap minden plusz ima alól (Szunna), kivéve a reggeli ima két Szunnáját (Fadzsr) és az esti ima (Isa) utáni Witr-t.


Az ima tiltásának idejei

A muszlimnak tilos plusz imát végeznie a következő időkben:

A reggeli ima után napkeltéig.

Abban az időben, amikor a Nap éppen felkel.

Amikor a Nap a zeniten áll (delel).

A délutáni ima után naplementéig.

Amikor a Nap éppen lemegy.

Miközben az Imám mondja a beszédét a pénteki imában.


Az elmulasztott ima bepótlása

Amint az szabály, minden muszlim, nő vagy férfi, köteles az imát időben elvégezni. Ha ezt elmulasztja, bűntetendő bűnt követ el, ha csak nincs rá valami oka.

Kivéve a nők menstruációs periódusát és az időleges eszméletvesztés vagy öntudatlanság állapotát, minden muszlimnak be kell pótolni az elmulasztott kötelező imát.

Az elmulasztott imát eredeti formában kell elvégezni, tehát ha rövidített formában volt, akkor úgy kell elvégezni.

Az elmulasztott imák sorrendjét és az elmulasztot és jelenlegi imák közötti sorrendet be kell tartani; az első az elmulasztott ima. Ha ezt megtettük utána imádkozhatjuk az időben esedékest. A muszlinak mindenképp be kell pótolni elmulasztott imáit tudása szerint, és biztosnak kell lennie abban, hogy nincs több kihagyott imája.


A Tarawih imák

Ezek az imák a ramadan jellemzői. Az Isa imák (esti) után következik. Nyolctól húsz rakáig terjedhet, két raka után szünetet hagyva. A legjobb közösségben elvégezni a Witr előtt, ami az esti ima utolsó része.


Az ima érvénytelenítői

Bármelyik ima érvénytelenné válik a következő esetben:

Az Imám nem követése az ima bármely mozzanatában;

Ima közbeni evés vagy ivás;

Beszélni vagy mondani valamit, ami nem tartozik az imához;

Nem Mekka felé fordulva végezni az imát;

Bármit tenni, ami a mosakodást érvényteleníti; pl. vizelet, széklet, gáz, vér stb.

Elmulasztani bármelyik részét az imának pl. felállás, Korán recitális, Ruku, Szujud stb.

Felfedni a test részét, férfiaknál a köldöktől a térdig, nőknél a kézen, arcon és lábfejen kívül bármit.

Ha bármelyik ima érvénytelenné válik, akkor meg kell ismételni.


A halotti ima (Szalatu al dzsanaza)

A halott muszlimért való fohász Istenhez, a muszlimot kollektiv, közös kötelessége. Ez azt jelenti, néhány muszlimnak el kell végezni ezt az imát, és amikor más muszlimok imádkoznak érte, az előbbiek fel vannak mentve e kötelesség alól.

Amikor a muszlim maghal, az egész testét – kezdve a mosakodás részeivel (Wudu) – le kell mosni néhányszor szappannal vagy bármilyen mosószerrel, és minden látható tisztátalanságot le kell tisztítani róla. Amikor tiszta, még többször le kell törölni tiszta ruhával az egész testét, kivétel nélkül.

A halott test ezután koporsóba kerül és az ima helyére viszik, a mecsetbe vagy bármilyen tiszta helyre. A test úgy van elhelyezve, hogy arccal Mekka felé legyen.

Minden résztvevőnek mosakodni kell, ha nem rég végezte el a mosakodást, akkor nem muszáj. Az Imám a test mellett áll a Qibla felé fordulva, az imádkozók mögötte állnak sorban.

Az Imám füléhez emeli kezét és azt mondja: Allah Akbar (Isten a legnagyobb). Az imádkozók követik az Imám vezetését, ezután a jobb kezüket a balra helyezve összekulcsolják a mellkasuknál, mint más imáknál.

Ezután az Imám halkan recitálja a Thanát, amit általában máskor is szokott, és a Fatihát.

Ekkor Allahu Akbar-t mond anélkül, hogy kezeit felemelné, és a Tashaud második részét kezdi recitálni (onnan, hogy „Alahuma szali ala szajjidina Muhammad” egészen végig.)

Ezután a harmadik Takbirt mondja három Allahu akbar-ral anélkül, hogy a kezét felemelné, és könyörög (Dua), fohászkodik bármilyen szavakat használva, a legjobb ez: Allahuma-ghfir li hajjina wa majitana, wa sahidina wa ghaibina wa szaghirina wa kabirina wa dhakirana wa untana.
Allahumma man ohjajtahu minna fa ahjihi ala-l-iszlám. Wa man tawaffajtu minna fa tawafahu ala-l-iszlám. Allahumma la tahrimna ajrah, wa la taftinna bada.
„Ó Istenünk! Adj megbocsátást életünknek és halálunknak, azoknak, akik jelen vannak, és azoknak, akik hiányoznak, a fiataljainknak és öregjeinknek, nőknek és férfiaknak.
Ó, Istenünk! Akiknek életet adsz körülöttünk, segíts nekik az iszlámban élni, és akik közülünk meghalnak, segits nekik hitben meghalni. Ó, Istenünk! Ne fossz meg minket a türelmünktől elvesztése miatt, és ne tégy minket az ő megpróbáltatására.”

Amikor a negyedi Takbir is elvégeztetett (Allahu Akbar-t mondva), anélkül hogy kezeit felemelné, jobbra és balra fordulva elmondja az üdvözlő szavakat, mint a többi ima végén. Emlékeztetnem kell az olvasót, hogy az imádkozók az Imám mögött sorban imádkoznak, követve az Imámot lépésről-lépésre, és egyénileg halkan recitálják ugyan azt a szöveget halkan.

Az ima befejeztével, a halott testét eltemetik arccal Mekka felé. Miközben temetik, e szavakat mondják:
„Biszmillahi waala Millati Raszuli-l-lahi”
„Isten nevében és, a Szunna (Hagyomány) szerint, amit Isten prófétája, Muhammad hagyott ránk”
Ezentúl bármilyen ima végezhető.

Abban az esetben, ha a halott pubertáskori gyermek, az ima ugyanúgy történik, kivéve az, hogy a harmadik Takbir után és a hosszú könyörgés előtt ezt mondják az imádkozók:
„Allahumma-dzs-alhu lana faratan wa dzsaalhu lana dhukra, wa dzsalhu lana safian wa mussafaan.”
„Ó, Istenünk! Tedd őt előfutárunká, tedd őt jutalmunká és kincsünké, tedd őt védőnké,és fogadd el védelmét.”

Az egész temetési ima álló helyzetben végzendő. Ha bárhol egy temetési menet halad el, lett légyen muszlim vagy más, minden muszlimnak meg kell állni tiszteletből a halott iránt. Férfiak mossák a férfiakat, nők mossák a nőket. A feleség mosdathatja a férjét, és a férfi vagy a nő mosdathatja a gyermekeket. Mosdatás közben a mosdató kezén kesztyű legyen, vagy bármilyen más ruhával takarja be kezét, a test intim részeit úgy mossa, hogy nem néz oda.

A sírt egyszerűnek kell csinálni és jelölni. A halott testét fehér lepelbe kell csavarni. Minden különleges sír, vagy a halott felöltöztetése nem iszlámi dolog. Ez fölösleges hiúság és pazarlás.

Néhány észak-ameriaki muzulmánnak szokása nagy síremléket emelni a halott sírja felé, ami egyeltalán nem muszlim szokás, érthetetlen pénzpocsékolás és pazarlás, pedig azt a pénzt, amit ráköltenek, hasznos dolgokra is fordíthatnák.


Az ima általános jelei

Amint már említettük, a muszlim elméjét Istenre való emlékezésnek kell betöltenie és nyelvének a dícséret és dicsőítés szavaitól kell elfoglaltnak lennie. Az eddig említett alkalmakon kívül van néhány más eset, amikor imádkozni kell, Muhammad utasítása szerint. Ilyen esetek a következők:

Túl sok esőzés idején.

Aszály esetén,

napfogyatkozáskor.

Ezen alkalmakkor a muszlimok a hagyományban szereplő leírás szerint imádkoznak. Vannak olyan esetek, amikor a muszlim bizonyos mondatokat mond, eltérő módon az imádkozás formájától. Ezek a mondatok a muszlim háláját és köszönetét fejezik ki Isten felé, reménykedését és bizalmát Isten segítségében, megemlékezését Istenről és könyörületességéről. A következő alkalmakkor:

Ha gyerek születik;

Esküvőkor;

Felkeléskor és ágyba fekvéskor;

Amikor elhagyjuk a házat, és amikor visszatérünk;

Amikor belépünk a toalett helyiségbe, és amikor kilépünk onnan;

Amikor utazni kezdünk, és amikor megérkezünk.

Lovagláskor vagy vezetéskor.

Amikor csónakba szállunk.

Veszély idején.

Mielőtt tükörbe nézünk.

Fürdés vagy mosakodás előtt.

Az első gyümölcs leszedésekor (aratásnál, betakaritásná).

Temető látogatásakor.

Ezekben az esetekben az embernek meg kell emlékeznie Istenről elmélkedő, igaz gondolatait ki kell fejeznie. Vannak speciális fohászok ezekre az alkalmakra, de saját szavakkal is lehet Istent dicsőíteni és megemlékezni Róla. Itt megemlítünk pár példát, amit használhatunk akár mintának is:

Evés vagy ivás előtt ezt mondja:
„Biszmillahi.”
„Isten nevében.”

Az étkezés végén azt mondja:
„Alhamdu Lillahi-l-ladi Ataamaní hada, warazaqníhi min gayri haulin minní wa la quua”
„Minden dicsőség Istent illeti, aki enni és inni adott nekem erőkifejtés nélkül.”

Amikor beteget látogat, ezt mondja:
„la baasz, tahúrun in saallah.”
„"nincs baj, tisztulás Allah akaratával.”

Itt az ideje, hogy megismeikedjünk a Fatihával, a Tasahuddal és néhány rövid Korán idézettel.

1. A FATIHA (Megnyitó, vagy Alhamd)

Biszmillahi-r-Rahmani-r-Rahim.
Alhamdulullahi Rabbi-l-alamín,
Ar-Rahmani-r-Rahím,
Maliki jaumiddin,
Ijaka naabudu wa ijaka nasztaín,
Ihdina-s-szirata-l-lmusztakím
Sziráta-l-adína anamta alaihim
wa lad-dálin. Ámín.

Így lehet ne az értelmét lemásolni:

Allah, Könyörületes és az Irgalmas nevében.
Dicsőség Allahnak, a teremtmények Urának,
a Könyörületes és az Irgalmasnak,
aki az ítélet napját uralja!
Neked szolgálunk és hozzád fordulunk segítségért.
Vezess minket az egyenes úton,
azoknak az útján, akik iránt kegyesnek mutatkoztál,
s ne azokén akiket haragvásod sújt,
sem a tévelygőkén. Ámen.

2. A TASAHUD

(a) az első része

Attahijatu Lillehi wa szalawatu
wa-t-tajibát.
Asszalamu ala-n-nabiji
wa Rahmatu-l-lahi wa barakatuh.
Asszalamu alaina wa ala ibadillahi
szalihín.
Ashadu an la ilaha illa-l-lah wa ashadu anna Muhammadan abduhu wa raszuluh.

Lefordítva:

Minden tisztelet, minden imádat, minden szentség Istent illeti.
Béke legyen a prófétával, és Isten kegyelme és áldása.
Béke legyen mindannyiunkkal és Isten minden jó szolgájával.
Tanúsítom, hogy nincs más Isten, csak Allah, és tanúsítom, hogy Muhammad az Ő szolgája és Küldötte. (Ezt a részt minden második raka után recitálja az imádkozó, ha az ima három vagy négy rakából áll; utána feláll a harmadik raka elvégzésére.)

(b) második része

Allahumma szalli ala
Muhammad wa ala ali Muhammad,
Kama szalajta ala Ibrahim
wa ala ali Ibrahim.
innaka hamídun madzsíd
Allahumma bárik ala Muhammad
wa ala ali Muhammad,
Kama barakta ala Ibrahim
innaka hamídun madzsid.

Lefordítva:

Ó, Istenünk! Emeld fel Muhammadot és az ő népét, ahogyan felemelted Ábrahámot és az ő népét. Te vagy a legdicsőbb és dícséretes. És áldd meg Muhammadot és az ő népét, ahogyan megáldottad Ábrahámot és az ő népét, Te vagy a legdicsőbb és dícséretes. (A Tasahud két része minden ima végén recitálandó. A második rész végén, az üdvözlő szavakkal az ima befejeződik. A második rész magában a temetési imában a harmadik Takbir után hangzik el.)

3. Rövid Korán részletek

(a) Biszmi-l-lahi-r-Rahmani-r-Rahím
Qul Hua Allahu Ahad
Allahu-sz-Szamad
Lam jelid wa lam julad
Wa lam jakun Lahu Kufwan ahad

Lefordítva:

Az Irgalmas és Könyörületes Allah nevében.
Mondd: „Ó, Allah, az egyedülvaló Allah az örökkévaló! Nem nemzett és nem nemzetett És senki sem fogható hozzá.” (Korán 112)

(b) Biszmi-l-Lahi-r-Rahmani-Rahím
Wa-l-aszr.
Inna-l-inszana lafi khuszr
Illa-ladína amanu wa amílu
szalaheti wa tawasaw bil haggi
Wa tawaszaw bisszakr.

Lefordítva:

A délutánra. Bizony, az ember kárvallott lesz,
kivéve azokat, akik hisznek, jótetteket cselekszenek és az igazságot és állhatatosságot kötik egymás lekére. (Korán 103)

Ilyen rövid Korán részlet recitálható a Fatiha után, minden ima első két rakájában. A harmadik és a negyedik rakában csak a Fatihát recitálják. A Koránnak sok rövid, könnyű részlete van. Minden muszlimnak meg kell tanulnia annyi részt, amennyit csak tud. A Korán magyarázatokat is olvasnia, tanulmámyoznia kell. A Korán olvasása magában is a magas szintű imádat formája és gyümölcsöző módja az áhitatnak.


A böjt (Szaum)

Egy másik páratlan erkölcsi és szellemi jellemzője az iszlámnak az előírt böjt. A böjtölés definiciója le van írva, szó szerint azt jelenti, hogy tartózkodni „teljesen” az ételektől, italoktól, intim érintkezéstől és dohányzástól, hajnal előttől kezdve egészen naplementéig, a Ramadan hónapon át, ami az iszlám év kilencedik hónapja. De ha azt hisszük, hogy az iszlám böjt jelentése csupán erre korlátozódik, akkor sajnálatos tévedésben vagyunk.

Amikor az iszlám bevezette ezt a páratlan dolgot, akkor a határtalan erény örökké növekvő fáját ültette el és páratlan eredményt hozott. Itt van az iszlám böjt lelki jelentésének magyarázata:

Megtanítja az embert az őszinte szeretre; mert amikor a böjtöt betartja, akkor az Isten iránti mély szeretetből teszi. És aki Istent szereti, az igazán tudja mi a szeretet: a remény teremtő erejével és optimista világnézettel tölti el az embert; mert amikor böjtöl, akkor reménykedik, hogy Istennek kedvez és kegyelmére törekszik.

A végtelen áhitat valódi erénye itatja át az embert, becsületes felajánlás ez és Isten közelségét eredményezi; mert amikor böjtöl, akkor Istennek teszi és csak is az Ő kedveéért.

Az ember lelkiismeretét éberré és erőssé teszi; mert amikor valaki böjtöl, akkor ezt titokban és nyilvánosan is teszi. A böjtben különösen nincs hivatalos ellenőr, aki az ember viselkedését ellenőrzi vagy kényszeríti a böjt megtartására. Azért tartja be, mert Istennek kedvez és saját lekiismeretének tesz eleget azzal, hogy hűséges hívő titokban és nyilvánosan is.

Az embert türelemre és önzetlenségre neveli; mert amikor böjtöl akkor érzi a megvonás fájdalmát, de türelemmel viseli. Igazán ezt az érzést csak időlegesen érzi, kétségkívül megtapasztalja milyen szigorú, kemény fájdalmakat viselnek el mások, akik esetleg napokig, hetekig, hónapokig nincs mit ennie.

Ez egy igazi lecke mérsékletességből és akaratból. Az aki betartja a böjtöt, az fegyelmezni tudja vágyait és felülemelkedik a fizikai kísértésen. Az ember amennyire a személyiség és jellem embere, annyira az akarat és végzet embere is.

Tiszta lélekkel látja el az embert, hogy felemelkedjen, tiszta elmével, hogy gondolkozzon és könnyű testtel, hogy mozogjon és cselekedjen. A könnyű gyomor mindenkor ezt eredményezi. Orvosi vizsgálatok, biológiai szabályok egyéni tapasztalatok támasztják alá ezt a tényt.

Megmutatja az embernek a bölcs takarékoskodás egyik új módját; mert ha kevesebb mennyiséget vagy kevesebb ételt eszik, akkor kevesebb pénzt költ és kevesebbet fárad. Ez az otthoni gazdálkodás és takarékoskodás leki iskolája.

Képessé teszi az embert a fejlett alkalmazkodásra. Könnyen megérthetjük, ha tudatosítjuk, hogy a böjt az ember hétköznapi életét teljesen megváltoztatja, a szokásostól eltérővé teszi. Arnikor így megváltoztatja életét, akkor természetesen alkalmazkodik egy új rendszerhez és az új szabályokhoz. Ez hosszú távon kifejleszti benne az alkalmazkodó készséget és segít leküzdeni az előre nem látható akadályokat az életben.

Az emberben megalapozza a fegyelmet és az egészséges túlélést. Amikor valaki betartja a böjt szabályait a Ramadan szent havának egymást követő napjait és az egymást követő évek szent hónapjait, az a fegyelmezettség magas szintjét és az önuralom felsőfokát valósítja meg. Amikor az ember megkönnyíti, pihenteti a gyomrát és emésztési rendszerét, akkor bebiztosítja testét, a lelkéről nem beszélve, minden ártalom ellen, ami a gyomrát megtámadhatná. A pihenésnek ebben a formájában biztos lehet az ember abban, hogy teste megszabadul a gyakori rendetlenségtől, zavartól és leke továbbra is tisztán, békésen fog ragyogni.

Megteremti az emberben az igaz társadalmi összetartás, egység, testvériség, egyenlőség szellemét Isten előtt épp úgy, mint a törvény előtt. Ez a szellem annak a ténynek következménye, hogy amikor az ember böjtöl, akkor érzi, hogy az egész muszlim társadalommal együtt végzi ugyanazt a kötelességet, ugyanolyan módon, ugyanazon okból, ugyanolyan végre. Egyetlen szociológus sem állíthatja, hogy a történelem folyamán bármilyen ehhez fogható dolog lett volna, mint amit az iszlám bevezetett. Az embernek évszázadokon, korszakokon át kiabálták, hogy összetartozást, egységet, testvériséget, egyenlőséget akarnak; de hangjuk visszhang nélkül maradt és nagyon kis eredményt értek el. Hol találhatják meg céljaikat az iszlám útmutató fénye nélkül?

Ez egy Isteni előírás az ön-bebiztosításra és az önkontrollra, az emberi magasztosság és szabadság megtartására, a győzelemre és a békére. Az eredmény mindig megmutatkozik, mint élő valóság a szívben; annak az embernek a szívében, aki tudja, hogyan tartsa a böjtöt. Amikor a megfelelő módon böjtöl valaki, akkor kontrollálja magát, és parancsol a szenvedélyeinek, fegyelmezi a vágyait és ellen áll a gonosz csábításának. Ez által abban a helyzetben van, hogy biztonságban érezheti magát, helyre állítja a magasztosságát és becsületét, és megszabadul a gonosz hajlamoktól.

Most, néhányan késztetést éreznek feltenni egy kérdést: Ha ez a helyzet az iszlám böjttel és ha ez az iszlám képe ebből a szemszögből, miért nem élnek a muszlimok egy elképzelt eszményi társadalomban.

Erre az ellenvetésre csak annyit tudunk mondani, hogy a muszlimok benne éltek és élveztek egy utópiát, történelmük bizonyos időszakában. Ennek az utópiának a megvalósítása páratlan jelenség volt az emberiség történelmében. Azért mondjuk hogy páratlan, mert az iszlámon kívül egyik vallás vagy társadalmi rendszer sem tudta megvalósítani eszményeit. Más vallások és szociális rendszerek utópiái mindig megmaradtak a teória, vágyakozás és álom szintjén, néha tisztán, néha homályosan, néha közel jártak hozzá, de legtöbbször távol. De az iszlám utópiája megvalósult és gyakorlattá vált és teljes mértékben működött.

Emberi és gyakorlati értelemben ez azt jelenti, hogy az iszlám utópiája újra megvalósítható, itt ezen a földön és hogy valóban szilárd alapokon és keresztülvihető elveken alapszik. Az ok, amiért az iszlám utópia nem áll fenn napjainkban, azt többféleképpen magyarázható. De a böjt tárgyalására szorítkozva azt kell mondanunk, hogy azok a muszlimok, akik szerencsétlenségükre nem tartják be a böjtöt, azok jó esetben közönyössé válnak. Másrészt azok, akik betartják, nem valósítják meg az igazi értelmét, és eredmény képpen nagyon kevés előnyük származik belőle, ha egyáltalán származik. Ez az oka annak, hogy a mai muszlimok teljes mértékben nem élvezik a böjt kiváltságait.

Megint mondhatja valaki, hogy ami az iszlám böjtre vonatkozik, az ugyanúgy igaz más böjttípusokra is, mint a zsidó húsvét, keresztény nagyböjt, a Gandhi-féle böjt stb. Miért mondják akkor a muszlimok ezt önhatalmúan az ő böjtjükről? Erre a kérdésre a következőképpen válaszolunk.

Ellenkezne a vallásunkkal és erkölcsünkkel, mint muszlimoknak, becsmérelni Isten bármely prófétáját, vagy bármely isteni vallás igazságát vagy hamisságát elvetni. Más emberek szabadon követnek el efféle felelőtlen támadásokat, de mi muszlimok nem teszünk ilyet, mert tudjuk, hogy ha egyszer ilyen mélyre süllyedünk erkölcsileg vagy erkölcstelenséget követünk el, akkor tulajdonképpen kiesünk az iszlám rendjéből.

Azt is tudjuk, hogy a böjt intézménye olyan régi, mint maga a történelem, és hogy ezt előírta Isten az embereknek, már az iszlám előtt is, mint ahogy előírta a muszlimoknak is. De nem tudjuk – és nem hisszük, hogy sokan tudják – az Isten által előírt pontos formáját és valódi módját ezeknek a böjttípusoknak. Akárhogy is, az igazság és felvilágosult tudásvágy érdekében, igazolhatjuk állításunkat úgy, hogy összehasonlítjuk az iszlám böjtöt más böjt tipusokkal.


Böjt, összehasonlító megvilágításban

Más vallásokban és dogmákban, más filozófiákban és tanokban a böjtölő bizonyos ételektől, vagy italoktól, vagy anyagi dolgoktól tartózkodik, de pótolhatja ezeket mással, és megtöltheti gyomrát ezzel a helyettesítő dologgal, ami szintén anyagi természetű. Az iszlámban a böjtölő minden anyagi természetű dologtól tartózkodik, étel, ital, dohány, stb. abból a célból, hogy lelki boldogságra és erkölcsi fejlődésre tegyen szert. A muszlim kiüríti gyomrát minden anyagi dologtól: megtölti lelkét becsülettel, és hittel, elméjét bölcsességgel és határozottsággal.

A böjt szándéka más vallásokban és filozófiákban mindig részleges. A böjt lelki célú, VAGY fizikai szükséglet, VAGY szellemi nevelés; de sohasem ezek összessége. De az iszlámban a böjt mindezekért van és még sok más célból, társadalmi és gazdasági vonatkozásban, erkölcsi és humanitárius értelemben; egyéni és nyilvános, személyes és közös, belső és külső, helyi és nemzeti szándék mutatkozik meg benne; mindezek összekombinálva ahogy már említettük.

A nem-iszlám böjt nem jelent többet, mint részleges tartózkodást bizonyos anyagi dolgoktól. De az iszlám böjtöt extra áhítat és imádat kíséri magas fokú jótékonykodás és a Korán tanulmányozása, barátságosság és élénkség, felsőfokú önfegyelmezés és a lelkiismeret felébresztése. Ezért a böjtölő muszlim teljesen más embernek érzi magát. Annyira tiszta, belül éppúgy, mint kívül, és lelke annyira tiszta, hogy majdhogynem tökéletesnek érzi magát, mert annyira közel van Istenhez.

Legjobb tudásunk és mindennapi tapasztalataink szerint más filozófiák és vallások arra tanítják az embert, hogy addig nem érheti el erkölcsi céljait és nem léphet be Isten királyságába, amíg a világi dolgokat gyökerestől ki nem írtja magából. Ezek szerint, az ilyen embernek meg kell válnia evilági érdeklődéseitől amelynek része a böjt. A böjtnek ez a formája, amit ezek az emberek használhatnak – és valóban használják – egy ürügy arra, hogy az emberek megfutamodjanak az élet normális formája elől. De az iszlámban a böjt nem elválás az élettől, hanem egy boldog házasságkötés az élettel; nem megfutamodás, hanem lelki fegyverekkel való behatolás az életbe; nem megtagadása, hanem erkölcsi gazdagítása az életnek. Az iszlám böjt nem választja el a vallást a mindennapi élettől, nem választja szét a lelket és a testet. Nem tör szét hanem harmonizál. Nem felold, hanem transzfúzionál (átömleszt). Nem bomlaszt, hanem áthidal és megvált.

Az iszlám böjt időrendje meglepő jelenség. Más esetben a böjt pontos ideje az év valamelyik meghatározott napjára esik. De az iszlámban a Ramadan hónap a böjt hava, amely az iszlám év kilencedik hónapja. Az iszlám naptár Hold-naptár, és a hónapok a Hold változó pozíciói alapján telnek.

Ez azt jelenti, hogy az évek bizonyos periódusain keresztül, az iszlám böjt kiterjed az év négy évszakára, és visszafordul, és újra nyár, ősz, tél, tavasz, örök körforgás. A Hold-naptár természeténél fogva a Ramadan hónap néha januárra esik, néha decemberre, és bármelyik közbeeső hónapra esik a következő években. Lelki értelemben ez azt jelenti, hogy a muszlim élvezi a böjt erkölcsi tapasztalatát különböző szinteken, megízleli a zamatát különböző évszakok, különböző időjárásában, néha a rövid hideg téli napokon, máskor a hosszú forró nyári napokon, esetleg a kettő között. De ezek a változatos tapasztalatok megőrzik az iszlám intézmény (a böjt) élénk jellemvonását. Azon kívül kifejezi a készenlétet, dinamizmust, alkalmazkodó képességet a muszlim hívő részéről. Ez egész biztos egy egészséges, figyelemreméltó eleme az iszlám tanításának.


A böjt periódusa

Már kifejtettük, hogy a kötelező böjt hónapja a Ramadan hónap. A böjt naponta hajnalhasadás előtt kezdődik, és rögtön naplemente után befejeződik. Normális esetben rendelkezésre áll egy naptár, ami a pontos időt megmutatja, de ha ez nincs, akkor az egyén maga állpítja meg óra és a Nap helyzetének vizsgálata szerint, vagy a helyi újságokból, és időjárásjelentésekből értesülhet a napfelkelte naplemente időpontjáról. A Ramadan havi böjt kötelező minden felelősségteljes muszlim számára (Mukallaf) de vannak más időpontok, ami erősen ajánlott Muhammad próféta hagyományai alapján. Ezek közül való: a hétfő és a csütörtök minden héten, a Ramadant megelőző két hónap néhány napja ti. a Radzsab és Shaaban, hat nap Ramadan után az Idu-l-Fitr-t követően.

Ezenkívül bármikor pótolhatjuk a böjtöt az év bármely napján, kivéve a megtiltott napokon amikor egyetlen muszlim sem böjtölhet. Meg kell ismételnünk, hogy az egyetlen kötelező böjti hónap a Ramadan, – ami 29 vagy 30 napos lehet, a Hold pozíciójától függően. Ez az iszlám egyik pillére és betartásának elmulasztása (hacsak nincs rá nyomós oka a muszlimnak) büntetendő bűn. Tudván, hogy a böjt mit nyújt az embernek, Isten utasította az embert, hogy három napig böjtöljön az, aki esküjét megszegte. (*) Továbbá, ha valaki feleségét olyannak nyilvánítja ki, ami számára tilos, mint az anyja – ez egy régi iszlám előtti szokás – akkor meg kell fizetnie felelőtlenségéért, és óvatlanságáért. Vezeklésképpen ezért a bűnért két egymást követő hónapon át böjtölnie kell.

(*) Érdemes megjegyezni, hogy az esküszegés levezeklése lehet tíz rászoruló ember etetése vagy felruházása. Ha ez nem lehetséges, akkor fel kell szabadítania egy rabszolgát. Ha ezt sem tudja megtenni, akkor három napot kell böjtölnie. (Korán, 5:92) Abban az esetben, ha meggondolatlanul használja azokat a szavakat, azt az ízléstelen iszlám-előtti szokást gyakorolja, akkor fel kell szabadítania egy rabszolgát. Ha nem tudja megtenni, akkor két egymást követő hónapot kell végig böjtölnie, anélkül, hogy feleségével érintkezne böjt közben. Ha nem tud böjtölni, hatvan szegényt kell etetnie. Más okok is vannak amelyek miatt böjtölni kell, vagy fizetni kell a szegényeknek valamilyen formában.

„Ti hívők! Előíratott nektek a böjtölés, amiként előíratott azoknak, akik elöttetek éltek. Talán istenfélők lesztek. [Böjtöljetek] bizonyos számú napig! Ha valaki közületek beteg, vagy úton van, akkor [azonos] számú másik napig [kell böjtölnie]! Akik pedig képesek lennének [böjtölni, de nem teszik], azok megváltással tartoznak, [s ez] egy szegénynek a tápláléka. Aki pedig önkéntesen valami [nagyobb] jót cselekszik, az javára válik. Jobb nektek az, hogy böjtöljetek, ha különbséget tudtok tenni. [A böjt ideje] a ramadan hónap, amikor a Korán mint útmutatás [elsö ízben] küldetett le az emberek számára, s [nyilatkoztatott ki] az útmutatás és a megkülönböztetés nyilvánvaló bizonyítékai gyanánt. Aki közületek e hónap idején [a maga helyén] jelen van, az böjtölje végig! Ha pedig valaki beteg, vagy úton van, akkor [azonos] számú másik napig [kell böjtölnie]! Allah könnyebbséget akar nektek, nem pedig nehézséget. Töltsétek hát be [az előírt napok] számát és magasztaljátok Allahot azért, hogy az igaz úton vezérelt benneteket! Talán [még] hálásak lesztek.” (Korán 2: 183-185)

„Engedelmeskedjetek Allahnak és engedelmeskedjetek a küldöttnek és vigyázzatok! Ha elfordultok, akkor tudnotok kell, hogy a küldöttünk feladata [csupán] az, hogy [az üzenetet] világosan átadja!”. (Korán 5:92)

„Allah meghallotta annak a szavát, aki férje miatt vitába szállt veled és panaszkodott Allahnak. Allah hallja a szóváltásotokat. Allah [mindent] hall és lát. Akik ezekkel a szavakkal válnak el közöttetek a feleségeiktől, hogy: „olyan legyél nekem mint az anyám háta!”, [azok tudják meg, hogy] a feleségük nem az anyjuk. Egyedül az anyjuk az, aki a világra hozta őket. Bizony, förtelmes szót és hamisságot mondanak ők. Allah azonban elnéző és megbocsátó. Akik ezekkel a szavakkal válnak el a feleségeiktől, hogy: „olyan legyél nekem mint az anyám háta!”, aztán megismétlik azt, amit már kijelentettek, azoknak [engesztelésképpen] egy rabszolgát kell felszabadítaniuk, mielőtt újra illetnék egymást. Intés ez nektek. Allahnak tudomása van arról, amit cselekesztek. Akinek erre nincs meg a lehetősége, annak két egymásra következő hónapig kell böjtölnie, mielőtt újra illetnék egymást. Aki nem képes erre, annak hatvan szegényt kell táplálnia. Azért van így, hogy higgyetek Allahban és a küldöttében. Ezek Allah előírásai. A hitetleneknek pedig fájdalmas büntetés lesz. az osztályrészük.” (Korán 58:1-4)


Kinek kell böjtölni?

A Ramadan böjtje minden muszlimnak kötelező, férfinak és nőnek egyaránt, aki a következő kitételeknek megfelel:

Mentálisan és fizikálisan alkalmas legyen, ami azt jelenti, hogy értelmes és képes böjtölni.

Megfelelő korban legyen a pubertás és szellemi érettség korában, ami kb. 14 éves korban van. Az ennél fiatalabb gyerekeket bíztatni kell a böjt egy könnyebbik fajtájának gyakorlására, hogy amikor a pubertás korát eléri, akkor már kellően felkészült legyen mentálisan és fizikailag a böjt betartására.

Állandó tartózkodási helyén legyen, saját városában, saját telepén, saját üzleti helyén. Ez azt jelenti, hogy nem utazik.

Bizonyosnak kell lennie abban, hogy a böjt ártalmatlan számára, fizikailag és mentálisan; más gondot nem okoz, mint az éhség, szomjúság, stb.


A böjt alóli mentesség

A következő kategória mentesül a böjt kötelezettsége alól:

Gyermekek, akik nem érték el a pubertás és szellemi érettség korát.

Értelmi fogyatékosok, akik nem felelősek tetteikért. E két kategóriába tartozó emberek mentesülnek a böjt alól, és nem kell bepótolniuk a mulasztást.

Férfiak és nők, akik túl öregek és gyengék a böjt elvégzéséhez, és nehézségeit nem bírnák. Ezek az emberek mentesülnek a böjt alól, de naponta egy szegény muszlim embert etenie kell, (vagy az étel árát odaadnia). Ez azt jelenti, hogy ha akár egy napot tudna böjtölni egy hónapból, akkor böjtölniük kell és így kell helyettesítnei a többi napot, amelyet nem bírnak végig böjtölni. Ha nem úgy tesznek, akkor felelősek hanyagságukért.

Betegek, akiknek egészségét méginkább támadná a böjt betartása. Ők elhalaszthatják a böjtöt egészen addig amíg betegek, de minden egyes napot be kell pótolniuk egy későbbi időpontban.

Az emberek időlegesen megszakíthatják a böjtöt, addig amíg utaznak, és egy későbbi napon pótolják napról-napra. De jobb nekik, mondja a Korán, ha betartják a böjtöt, ha nem, túlságosan nehéz az utazás miatt.

Várandós nők és szoptató anyák megszakíthatják a böjtöt, ha a böjt veszélyeztetné egészségüket, vagy gyermekeik egészségét. De később be kell pótolniuk minden egyes napot.

Nők, menstruációs periódus idején (max. 10 napig) és gyemekágyasság idején (max. 40 napig). Ezen időben akkor sem szabad böjtölniük, ha tudnának. El kell halasztaniuk a böjtöt és későbbi időpontban bepótolniuk minden egyes napot.

Meg kell értenünk, hogy mint más kötelességnek az iszlámban a szándékot tisztán meg kell fogalmazni, miszerint cselekedetünk Isten iránti engedelinességből, szeretetből fakad, parancsait betartva!

A Ramadan bármelyik napjának böjtje érvénytelenné válik szándékos evés, ivás, dohányzás vagy bármilyen fajta intim érintkezés által, és ha valami a test belsejébe jut a szájon keresztül.(*) És ha ez az intim érintkezés szándékosan történik, akkor annak hatvan egymást követő napot kell végig böjtölnie, ha ezt valamelyik oknál fogva nem bírja, akkor másik lehetőségként hatvan szegényt kell etetnie és ezenkívül be kell pótolnia az érvénytelenített böjti napot. Amikor a böjt megszakításának valódi oka van, azok közül valamelyik amelyeket az előbbiekben felsoroltunk „Felmentés” címszó alatt, akkor a böjtöt elhalasztva később kell bepótolni, minden egyes napot. Ha bárki elfelejti ami – normális esetben érvényteleníti a böjtöt, akkor nem érvénytelen a böjtje, ha azonnal abbahagyja, amint észleli, hogy mit tesz. A Ramadan teljesítésének utolsó pontja a speciális jótékonykodás, amit Szadqatu-l-Fitr-nek hívnak (böjt végi jótékonyság) és le kell róni.

(*) Más muszlim nézőpont szerint, ha ezt mégis megszegi és véletlenül eszik vagy iszik a hívő, akkor ezt nem tudja jóvá tenni. Mohamed mondta: Ha egész élete végéig böjtől, akkor sem tudja jóvátenni.


Általános utasítások

A következő szigorú parancsokat kell betartani, amelyek Muhammad próféta utasítása szerint a Ramadan gyakorlati részére vonatkoznak:

Könnyű ételt enni hajnalhasadás előtt, amit Szuhur-nak hívnak.

Három szem datolyát enni és egy pohár vizet inni rögtön naplemente után azt imádkozva: Allahumma laka szumna, wa ala rizqika aftarna. (Ó Isten, a Te kedvedért böjtölünk és most megszakítjuk a böjtöt azzal az étellel, amit Te adtál.)

Könnyűnek készíteni az ételeket, mert ahogy a Próféta mondta, a legrosszabb dolog amit az ember megtömhet az a gyomra.

Megtartani a kötelező imákon felül a plusz imát, a Tarawih-t.

Társadalmi látogatásokat eszközölni, és növelni az emberi szolgálatok intenzitását.

Növelni a Korán tanulmányozását és recitálását, olvasását.

Nagyobb alázatosságra és türelemre törekedni.

Rendkívül óvatosnak lenni az érzékek, az elme, és főleg a nyelv használatában; tartózkodni a felelőtlen pletykálástól, és minden gyanús mozzanatot elkerülni.


Az alamizsna (Zakat)

Az iszlám egy másik figyelemreméltó intézménye, és egyik alapvető pillére: a Zakat. A Koránban lévő „Zakat” szónak valódi jelentésével nincs megegyező szó más nyelveken, tudomásunk szerint. Ez nem egyszerűen egy adomány, alamizsna, jótékonyság, vagy adó, vagy valamiféle „dézsma”, tized. (*)

(*) A jobbágyok fizettek régen „dézsmát” a földesúrnak minden terményből. – A fordító.

Nem is egyszerűen a jóság megnyilvánulása; a jelentése mindezek összessége, és még ennél is több. Nem egyszerűen egy nyereségből történő néhány százalékos levonás, hanem bőséges jutalom és lelki befektetés. Nem egyszerű önkéntes adakozás valakinek, valamilyen okból, nem is hivatalos adó, amit bármelyik agyafúrt éleseszű ember kijátszhat, hanem egy Isten által előírt kötelesség, amit a muszlimok vállalnak a közösség érdekében. A Koránban a Zakat szó nemcsak jótékonykodást, alamizsnát, jóságot, hivatalos adót, önkéntes adományt jelent; hanem ezeken felül istenfélelmet és erkölcsi motivációt is. Ezért nem lehet más nyelvekben ugyanilyen jelentésű szót találni, mert a Korán eredete magasságos, a Korán Isten kinyilatkoztatott könyve. A szó szerinti jelentése a Zakatnak, egyszerűen tisztaság. Mint szakkifejezés az évenkénti összeget jelöli, ami természetben vagy pénzben fizetendő, amit a muszlimnak ki kell osztania a rászorulók között. De a vallásos és lelki értelme a Zakatnak ennél jóval mélyebb és élőbb. Ez pedig a humanitárius és szociopolitikai értéke.

Itt van a Zakat tényének magyarázata:

A Zakat megtisztítja az ember vagyonát és megszabadítja attól a résztől, ami nem tartozik hozzá többé, attól a résztől, amit a szegények között kell kiosztani. Amikor a Zakat fizetendő, akkor a vagyon bizonyos százalékát kell a megfelelő módon szétosztani, mert a tulajdonosnak nincs erkölcsi vagy törvényes joga ezt a százalákot megtartani. Ha ezt nem teszi meg, akkor nyilvánvalóan olyasmit tart meg, ami nem az övé. Ez erkölcstelen bitorlás minden nézőpont szerint erkölcsi, szellemi, törvényes és kereskedelmi értelemben is. Ez azt jelenti, hogy a megtartott százalék az egész vagyont tisztátalanná teszi és veszélyezteti azt. De ha a szegények részét levonják belőle és kiosztják, akkor a vagyon tiszta és rendes lesz. Tiszta tőke és rendes vagyon az, ami nélkülözhetetlen a tartós boldoguláshoz és a tisztességes üzletekhez.

A Zakat nem csak a vagyont tisztítja meg, hanem a szívet is megtisztítja az önzéstől, és a kapzsiságtól. Ugyanakkor a szegény embert (aki megkapja az adományt) megszabadítja az írigységtől, és a féltékenységtől, a gyűlölettől és nehezteléstől; és ehelyett a szívét jóakarattal és meleg érzelmekkel tölti meg az adakozó iránt. Eredményképpen, a társadalom megszabadul az osztályharctól, az elnyomástól, a beteges érzésektől, és a bizalmatlanságtól, korrupciótól és a széthullástól, és más efajta gonoszságoktól.

A Zakat enyhíti a társadalom szűkölködőinek és szegényeinek szenvedését. Ez a legjobb vigasz a szerencsétlen emberek számára, azonkívül hangos felhívás ez mindenki számára, hogy gyűrkőzzön neki és használja fel vagyonát a lehető legjobban. A szegénynek azt jelenti, hogy ez egy szükség intézkedés, és hogy nem függhet teljesen tőle, hanem tennie kell valamit önmagáért és másokért is. Az adakozónak ez egy meleg felhívás arra, hogy többet takarítson meg, hogy több előnyre tegyen szert. Mindenki számára tehát, akár direkt, akár indirekt módon, ez egy szellemi befektetésre szolgáló kincs, ami bőségesen megjutalmaz mindenkit.

A Zakat egy egészséges forma, amely bebiztosít az önző kapzsiság és társadalmi nézeteltérések ellen, az erőszakosság és a pusztító ideológiák ellen. Ez egy valóságos eszköz a lélek társadalmi felelősségre való tanításához az adakozó részéről, és a biztonság érzethez és az összetartozás érzésének kialakulásához, az adományozott részéről.

A Zakat az egyén és a társadalom egymásra kifejtett hatásának humanitárius lelkületének élő megnyilvánulása. Ez jól illusztrálja hogy bár az iszlám nem akadályozza meg a privát vállakozások létrejöttét, nem ítéli el az egyéni vagyont, de nem tolerálja az önző és kapzsi kapitalizmust. Ez az iszlám általános filozófiája, ami a mérsékletes, közepes, de pozitív és effektív kapcsolat elvét vallja az egyén és a társadalom között, a polgár és az állam között, a kapitalizmus és a szocializmus között, a materializmus és a spiritualizmus között.


A Zakat mértéke

Minden muszlim, férfi vagy nő, évenként Zakatot kell fizessen: minimum két és fél százalékot. Abban az esetben, ha az összeg készpénzben van, a dolog könnyű. De ha valakinek árucikkben van ez az összeg, akkor fel kell értékelnie vagyonát minden évben, és eszerint kell Zakatot fizetnie, ugyanúgy két és fél százalékát az összvagyonnak. Ha befektetése mozdíthatatlan, például épületekben vagy gyárakban van a vagyona, akkor a nettó bevétel alapján számolja a Zakatot, nem a teljes vagyon szerint. De ha az épületeket és házakat eladja, vagy kereskedik velük, akkor a Zakat a teljes érték szerint fizetendő.

Ha valaki hitelező és valaki tartozik neki, akkor azután az összeg után is kell Zakatot fizetnie, mert az egy része vagyonának. Minden esetben emlékeznünk kell arra, hogy csak a nettó egyenleg után kell Zakatot fizetni. Személyes kiadásai, családi kiadásai, szükséges költségei, adói először fizetendők és a megmaradt jövedelem után fizeti a Zakatot a muszlim. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy ez a 2,5% a minimum. Vészhelyzetben vagy a szükségletek növekedésekor nincs határérték; ha valaki többet ad, az jobb mindenkinek.

A Zakat fedezete minden más fedezetet helyettesít. Történelmi tény, hogy a feljegyzett iszlám történelemben volt olyan idő, amikor nem akadt ember, akinek a Zakat adható lett volna; minden alattvalója – muszlim, keresztény és zsidó – az óriási iszlám birodalomnak, elegendő jövedelemmel rendelkezett szükségleteinek kielégítésére és az uralkodó kénytelen volt letétbe helyezni a Zakat gyűjteményt az állampénztárba. Ez megmutatja, hogy amikor a Zakat törvényét betartják, akkor minimálisra csökken a polgárok szükséglete és az állampénztárt gazdagítja olyan mértékben, hogy nem lesznek szűkölködők vagy szegények, és hogy roppnat nagy összeg áll rendelkezésre, mint fölösleg.

A nyilvános részesedés nyilvánvaló hatalma onnan ered, hogy ez egy isteni parancs, utasítás, magától Istentől. Ez nem egy személyes dolog, vagy önkéntes adomány, ez egy kötelesség amiért egyenesen Istennek tartozunk felelősséggel. Mivel a Zakat Isten törvényhozása, érvényre juttatni a közös érdekeket, egyetlen muszlimnak sem szabad elhanyagolni. Ha nem tartják be, az állami hatóságnak kell közbelépni és betartani ezt az intézményt és utánanézni, hogy érvényre jut-e.(*)

(*) Iszlám társadalomban. – A fordító.


A Zakat illetékes átvevője

A szent Korán a következőket mondja illetékesnek a Zakat átvevésére:

A szegény muszlimok, hogy helyzetüket enyhítsék.

A szűkölködő muszlimok, hogy a megélhetésükre valóval ellássák őket.

Az új muszlimoknak, akik megtértek hogy képessé tegyék őket a megállapodásra és rendkívüli szükségleteik kielégítésére. Vagy olyan valakinek aki hitetlen de hajlik a szíve az iszlámhoz.

Rabszolgák szabadítására.

Muszlimok, akik tartoznak megszabadítani tartozásuktól azokat, akik sürgető szükségleteik kielégítésére keveredtek adóságba.

Mindenki, aki a Zakat gyűjtésével, osztásával, vagy egyébbel foglalkozik.

Azok a muszlimok, akik Istenért harcolnak. Ez az összeg költségeik fedezésére szolgál és segíti őket.

A muszlim utazók, akik nehéz helyzetbe kerültek idegen országban és segítségre szorulnak.

A Zakátot ki lehet fizetni egyenesen személyeknek vagy személynek, ebből a rétegből, amelyről beszéltünk, vagy olyan szervezetnek, amely a szegényekről gondoskodik.

Kifizethető iskoláztatás formájában, segítségül muszlim diákoknak és kutatóknak, vagy jóléti szervezeteknek, és nyilvános szolgálatoknak amelyek ezeket patronálják. A munkaképtelen vagy beteg muszlimnak adjon az, aki munkaképes és van lehetősége pénzt keresni. Az adományozónak legjobb tudása szerint igazságosan kell megtalálni a legjobban rászorulót. Azok az adók, amiket manapság fizetünk az államnak nem helyettesítik ezt a vallási kötelességet; ez egy speciális kötelezettség és külön kell választani az állami adóktól. Ennek ellenére, észak-amerikai muszlimoknak saját hasznukra kéne fordítani az adótörvényt. Ki kellene fizerniük a Zakatot a rászorulóknak, azután visszaigényelhetnék az összeget, mint legális levonást. Az adományozónak nem szabad büszkeségre vagy népszerűségre törekednie, amikor ezt a kötelességét beteljesíti. A legnagyobb titokban kell csinálni, nehogy érvénytelenné váljon képmutatás vagy hiúság miatt, ami minden jó cselekedetet leértékel. De ha közzéteszi nevét adományozáskor, vagy kihirdeti adományozását, akkor ösztönöz másokat és serkenti őket, ez pedig helyénvaló.

A Zakat kifizethető jószágban, vagy mezőgazdasági termékben. Ebben a vonatkozásban az adomány különböző módon fizetendő, esetektől függően, ez részletes tárgyalást igényelne. Tehát az olvasónak azt tanácsolom, hogy nézzen utána a törvény és vallás forrásában.


A Zarándoklat (Hadzs)

Az utolsó pillére és az egyik legszebb intézménye az iszlámnak, a Hadzs, a Mekkába történő zarándoklat. A Hadzs véghezvitele egyszer kötelező az életben, minden muszlim számára, férfinak és nőnek egyaránt, aki mentálisan, anyagilag és fizikailag képes rá. Az a muszlim, aki felelős korban van, elég jó egészségnek örvend és anyagilag tehetős, annak legalább egyszer el kell végeznie a zarándoklatot élete során. Az anyagi tehetősség itt azt jelenti, hogy van elég pénze saját és hozzátartozói szükségleteinek kielégítésére, adóságának kifizetésére, ha tartozik, amíg a zarándoklatot végzi. A Hadzs egy másik páratlan jellemzője az iszlámnak. Isten előírta több célból is, a következő közülük való:

Ez a hit legnagyobb gyülekezete, ahol muszlimok találkoznak, megismerik egymást, közös gondjaikat megbeszélik és segítik egymást. Ez egyben a legnagyobb béke konferencia, amit az emberiség történelmében ismerünk. A Hadzs folyamán a béke a legfontosabb téma; béke Istennel, az ember lelkével, béke egymással és az állatokkal, béke a madarakkal és még a bogarakkal is. Bárkivel, bármilyen teremtménnyel megbontani ezt a békét szigorúan tilos.

Az iszlám egyetemességének a muszlimok testvériségének, egyenlőségének szép megnyilvánulása. Mindenféle életkörülményű, különböző osztályú muszlimok a föld minden sarkából mennek Mekkába, válaszul Isten hívására. Mindannyian egyformán egyszerű öltözéket viselnek, ugyanazokat a szabályokat tartják be, ugyanazokat a könyörgéseket mondják ugyanúgy, ugyanakkor, ugyanazért. Nincs királyság, csak Isten iránti hűség. Nincs arisztokrácia, csak alázat és áhítat.

Megerősíti a muszlimok Isten iránti kötelezettségét és megerősíti azt a készséget, hogy elhagyják anyagi érdekeiket Isten kedvéért.

A zarándok megismerheti Muhammad próféta szellemi és történelmi körülményeit, így inspirációra és erősebb hitre tesz szert.

Ez egy megemlékezés az Ábrahám és Iszmael által megtartott isteni rituálékra (Ibrahim és Iszmael), akik elsőként zarándokoltak Isten első házához a földön, t.i. a Kábához, Mekkába.

Emlékeztető a majdani nagy gyülekezésre az ítélet napján, amikor az emberek egyformán fognak Isten előtt állni, várva végzetükre, és ahol nem lesz felsőbbrendű faj vagy nép. Arra is figyelmeztet, hogy egyedül Mekkát tisztelte meg Isten azzal, hogy az egész világon ez a monoteizmus központja Ábrahám idejétől kezdve, és mindig ez lesz az iszlám, a tiszta monoteista vallás központja az idők végezetéig.

A zarándoklat elvégzéséből könnyen észrevehető, hogy ez egy lelki meggazdagodást és erkölcsi felemelkedést eredményező folyamat, az áhítat és fegyelem felső foka – mindez együtt az iszlám egyetelen intézményében. A zarándoklat szabályainak lépésről-lépésre való leírása túl hosszú lenne. Ezt nem tárgyaljuk itt. Ennek ellenére, annyit el kell mondani, hogy az egész zarándoklat során rendelkezésre állnak információk, útmutatások, amelyek mindig segítik a zarándoklót a helyes instrukciókkal. Azt is feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a határtalan áhítat egyedül Istennek szól. A muszlimok Istent dícsérni mennek Mekkába, nem azért, hogy egy követ csókoljanak meg, vagy hogy egy embert, vagy valamiféle sémi-istenséget imádjanak. A Kába fekete kövének érintése, vagy csókja, csupán egy szabadon választott cselekedet, nem kötelesség, vagy előírás. Azok, akik a követ megcsókolják vagy megérintik, nem azért teszik ezt, mert hisznek a kőben, vagy bármilyen felsőbbrendű tulajdonsággal ruházzák fel.

Egyedül Istenben hisznek. Csakis azért csókolják, simogatják meg a követ, mert ezt sugallja tiszteletük, szeretetük a Próféta iránt, aki a Kábába helyezte a követ, az átépítéskor. Ez az eset fontos hangsúlyt kapott. Úgy festi le Muhammadot, mint a béke megtestesítőjét. Amikor a Kába átépítés alatt volt, még az iszlám eljövetele előtt, a fekete kő az alapjában volt elhelyezve. A törzsfőnökök veszekedtek, hogy ki lesz az a megtisztelt személy, aki a Kába kövét visszahelyezi. Ez egy nagyon komoly probléma volt, és a polgárháború veszélye ott lebegett felettük. A követ különösen tisztelték a törzsfőnökök, bár nem volt több, mint egy darab kő. Ez a nagyfokú tisztelet talán annak volt köszönhető, hogy a kő kapcsolatban volt Ábrahámmal, az arabok ősatyjával, és ez volt az egyetlen kő, ami megmaradt a szent építményből, amit Ábrahám próféta épített. Akárhogy is van, a kőnek nincs hangsúlyos jelentősége az iszlámban a muszlimok számára.

Amikor a törzsfőnökök nem tudták eldönteni, hogy ki legyen az a személy, akkor megegyeztek végül, hogy az ajtón először belépő személy fogja a vitát eldönteni. Az ajtóban Muhammad jelent meg, ő volt az első belépő. Úgy döntötte el a vitát, hogy egy nagy darab ruhába csomagolták a követ, és a vtázók együttesen felemelték, és úgy helyezték vissza, hogy minden törzsfönök részt vett benne. Nagyon boldogok voltak ettől a döntéstől, azonnal végre is hajtották a dolgot. Ezzel a vita megoldódott és a béke megmaradt. Ez az erkölcsi tanulsága a fekete kő történetének. Tehát, amikor a zarándokok megcsókolják a követ, vagy tisztelettel rámutatnak, akkor ezt Muhammadre való emlékezésként teszik, a bölcs békítőre. Ezt a dolgot tisztázhatjuk egy összehasonlítással.

Természetes dolog egy jó hazafi számára, hogy messzeségből hazatérve, és a harcoló katona számára a frontról hazatérve, hogy bizonyos dolgokat tegyen, amint eléri szeretett hazájának határát. Például, megcsókolja az anyaföldet, vagy mély érzésekkel telve megöleli az első honfitársát, akivel találkozik, vagy imádattal fordul valamely jellemzőjéhez hazájának.

Ezt normálisnak fogadják el, és senki sem gondolja, hogy a hazafi vagy a katona imádja a földet, vagy isteníti a honfitársát vagy isteni tulajdonságokkal látja el hazájának jellegzetességeit. A zarándok viselkedése ugyanúgy magyarázható.

A Kába Mekkában az iszlám központja és minden muszlim lelki hazája. Amikor a zarándok eléri Mekkát, érzelmei olyanok lehetnek, mint a hazatérő hazafinak, vagy a győzedelmes katonának, aki a frontról tér meg. Ez nem jelképes magyarázat. Ez a történelem tényeivel kapcsolatos. A korai muszlimok száműzöttek voltak otthonukból és idegen, távoli országokban kényszerültek élni évekig. Megfosztották őket attól a joguktól, hogy a Kábánál imádkozhassanak, ami Isten legszentebb háza, ami létezik. Amikor visszatértek száműzetésükből a Kába volt a fő célállomásuk. Boldogan léptek be a szent szentélybe, széttörtek minden bálványt ami ott volt, és elvégezték a zarándoklatot.

Ezt a magyarázatot megvilágíthatjuk néhány különleges ember különös tapasztalatával. Például, egy híres magyar író (*) elhagyta az idegen hódítók által elfoglalt hazáját, és magával vitt egy maroknyi földet. A leírások szerint az író legnagyobb örömét e maroknyi földbe lelte. Ez volt reményének legnagyobb inspirálója és szimbóluma, hogy egyszer még hazatérhet szabad hazájába. Ezt az ötvenes évek felé olvastam valahol, de sem a forrásra, sem az író nevére nem emlékszém. Ugyanúgy, egy dokumentum szerint, aminek „A Palesztinok” volt a címe a CBS televízióban sugározták 1974. június 15-én szombaton, tehát ebben a dokumentumfilmben egy palesztin üzletembert interjúvoltak meg, aki a cionista terror idején hagyta el Palesztinát. Amikor csodás, gazdag bejrúti házában megkérdezték tőle, örül-e annak, hogy szerencsésen megmenekült, mosolyogva mutatott egy földdel teli üvegre és elmondta, hogy ezt akkor hozta magával amikor elhagyta Palesztinát. A föld Jeruzsálemből való, és ez jelenti legnagyobb kincsét és bármikor feladná egész gazdagságát, ha visszatérhetne Palesztinába, a hazájába.

(*) Mikes Kelemen volt az író – A fordító.

folytatás