Tibeti halottaskönyv, Kara György fordítása,Terebess Ázsia E-Tár

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

A köztes lét könyvei - Tibeti tanácsok halandóknak és születendőknek | könyv | bookline

A köztes lét könyvei
Tibeti tanácsok halandóknak és születendőknek

A mű eredeti címe:
ZAB-CHOS ZHI KHRO DGONGS-PA RANG-GROL.
BAR-DO THOS-GROL CHEN-MO
tibeti fanyomat, Bethlenfalvy Géza tulajdona

Tibetiből fordította, az előszót írta,
a szómagyarázót és a könyvészeti adatokat összeállította
© KARA GYÖRGY
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Fülszöveg

A Mahájána-buddhizmus tanítómesterei szerint a halál óráján, amikor a testet alkotó elemek egymásba omlanak, nem ér véget az élőlények útja. A tibeti, lámahitű buddhizmus úgy tartja, hogy a hús-vér test elhagyása után az eszmélőlény szellem-, azaz elme-testet ölt, és az elme önnön jelenései, utak, fények, istenek, szörnyek között bolyong a köztes lét szakadékában, szurdokában. Több napon át tart ez az állapot, legtovább hétszer hét, azaz negyvenkilenc napig, s az eszmélő onnan csak úgy szabadulhat, vagy legalább úgy kerülheti ki a Rossz Ösvények, gonosz utak csapdáit, önnön teste, szíve, szava tévedései, vétkei hatását, a Rossz Tettét, ha még életében avatott mestertől szerzett intelembe, tanácsba, a nemtudást és balgaságot szüntető Tudásba fogódzva szembesül önnön jelenéseivel, és megérti, hogy mindezek - istenek, szörnyek, mennyek és poklok - önnön elméjének szülöttei. Ha életében nem jutott volna kellő ismerethez, avatott tudáshoz, akkor most, a köztes lét napjaiban kell szellem-fülébe juttatni a tanácsot, és az intelem révén szembesíteni őt önnön jelenéseivel, önmagával, hogy - ha meg nem is szabadul - elkerülje a legrosszabb lehetőségeit. Ha végképp nem sikerül a születés kapuját berekesztenie, szerezhet még jobb születést, mindenekelőtt emberi sorsot, "kincses emberi testet", melyben a legtöbb esélye van a megvilágosodásra, a Törvény megismerésére, megszabadító Tudás, intelem szerzésére.
Ilyen intelmeket írnak le a Köztes Lét Könyvei, köztük a legismertebbnek, a Köztes Lét Hallomásbeli Nagy Megszabadítójának könyvei (Bar-do thos-grol chen-mo). Ez a gyűjtemény tibeti nyelven több, bővebb és szűkebb változatban, kéziratos és fanyomatos alakban ismeretes. Több rész-könyvének utószava szerint ez az írás egy a tengernyi "kincskönyv" közül, melyekben égiek vagy régiek titkos tanítása rejtőzik, s melyeket nehéz időkben és nehéz időkre rejtettek hegyek odvába, oszlop üregébe, biztos helyre, honnan kései századok avatott kincskeresői "hívták elő", azaz fedezték fel, és adták tovább méltó tanítványoknak a kincset érő tudományt. Gyűjteményünk utószavai csak annyit árulnak el a Hallomásbeli Nagy Megszabadító föllelőjéről (vagy összeállítójáról), hogy Karma-glingpa, azaz Karma-gling-beli (talán egy "óhitű", "veressüveges", Karmapa-szerzetesek lakta kolostorból való) személy, aki a Szgam-po-gdar hegyén, egy Lha-bran gar-bjed-pa ndra-ba nevű helyen fedezte fel könyvkincsét, melyet hagyománya a 8. századi, legendás ind térítőnek, a Tavirózsaszülött Padmaszambhavának tulajdonít.

Tartalom

Előszó / Kara György

A köztes lét könyvei

A Mélységes Törvényből,
a Nyugvót s Haragvót Megidéző Önszabadítóból,
a Háromtestű Mesterszerzés Könyörgése

Íme a Nyugvót s Haragvót Megidéző Mélységes Törvényből,
az Önszabadítóból,
a Törvénylényegű Köztes Lét Megvilágítása,
a Nagy, Hallomásbeli Megszabadító

Íme a Létel Köztes Létével Való Szembesítést Megvilágító,
a Hallomásbeli Nagy Megszabadító nevezetű

Íme a Nyugvót s Haragvót Megjelenítő
Mélységes Tanításból,
az Önszabadítóból,
a Megtisztultan Kiterjedtek és a Megvilágosult Szelleműek
Segítségét Társul Hívó Fohász,
a Félelemben Szabadulást Hozó,
a Köztes Lét Gyökérszava,
a Köztes Lét Szakadékából Megszabadító Fohász,
a Köztes Lét Fohászával,
a Rémülettől Megmenekítővel egyetemben

A Mélységes Törvényből,
a Nyugvót s Haragvót Megjelenítő
Önszabadítóból
a Halál Jeleivel Teljes Önszabadító íme helyesen

A Nyolc Nagy Megvilágosult Szellemű
és társnőik köszöntése
a Száz Köszöntésből

A Nyolc Haragvó Némber köszöntése
a Vétekszennytől Magunkat Szabadító
Száz Köszöntésből

A köztes lét és a halál jelei
ujgur nyelvből

Szómagyarázó

Könyvészet

SZÓMAGYARÁZÓ

az A jele (yi-ge ”a): az indiai írás szókezdő magánhangzó-hordozó betűjéről van szó, mely külön jel nélkül a hangot jelöl (tibeti megfelelője, az ún. „nagy A”, zöngétlen hangszalag-zárhangot rögzít). Az indiai betűsorban ez a nőtermészetűnek tartott magánhangzók betűi közül az első, és a teljes betűsort is ez nyitja, „minden Törvény kapuja”, vagy, ahogy a Mandzsusrí nevét magasztaló Námaszamgítiben olvasható, „az A az összes betűk legjava”. A tibeti betűsorban az utolsó helyre került.

akadály (gegs, bgegs; vibandha): lehet tárgyi, személytelen, s lehet személyes, szellemlény, akadályozó démon, mely kárt, kórt, bajt okoz, megzavar, gátol a jóban; nyolcvanezer fajtájáról beszél szövegünk.

az Akadályt Rendben Eltakarító (Sgrib-pa rnam-par sel-ba; Sarva-nivarana-vis-kamb-hin): eszme-bódhiszattva, egy a nyolc legfőbb Megvilágosult Szellemű közül, itt a Haszonnal Véghezvivő Amóghasziddhi kíséretének tagja, bélyege lehet a telihold, itt Mandzsusríval közös bélyege a tavirózsán lebegő könyv, de tarthat kívánságteljesítő kincset és nektáros csészét, védistenként koponyakupát és görbe élű bárdot emel. Társnője itt a Tánc, másutt Najvédjá, az Adomány. Az alaptudat ura.

Aksóbhja: l. Mozdulatlan, Gyémántszellemű

az Alap világossága, fényvilágossága (gzhi’i ’od-gsal): az Alap az adott élet, melyet az életemúlt épp odahagyott, s mellyel további sorsát „alapozta”.

Amitábha: l. Határtalan Fény, Mérhetetlen Fény

Amóghasziddhi: l. Haszonnal Véghezvivő

apa- és anyapár (yab-yum): férfi istenség és társnője ölelkező alakban; a nőalak az eszme, a bölcsesség, a férfi a cselekvő módszer, a gyakorlat jelképe, egyesülésük a kettő egységét jelképezi s egyben a kettősség feloldását.

Avadhúti vagy Dhúti (szkr. avadhūti, tib. dbu-ma is): a mozgékony életerő vagy szél ere vagy csatornája a Közép-Ér, mely tövétől a fejtetőig követi a gerincoszlopot, és a szeméremcsont táján fogadja a jobb és bal oldali eret; az életerő fő pályája, nem testi bonctani egység.

Avalókitésvara: l. a Nagy Irgalmú Úr, a Könyörületes Szemű

álommal tökéletes elegyes gyakorlat (gnyid dang mngon-sum ’dres-pa’i nyams-len): az elmének álombélit és kézzelfoghatót egyesítő, elegyítő gyakorlása, tapasztalása.

Álóké, a Mécses (Āloke és Mar-me-ma; Ālokā, másutt Dīpā): az oltári, áldozati mécsláng fényének megszemélyesítője, a Szelíd Dicsőségű Mandzsusrí vörös társnője a Mérhetetlen Fényű Amitábha kíséretéből. A jövő képzetének úrnője.

átváltás (’pho-ba; samkrānti): átváltozás, sorsváltás, a testehagyott életerő átköltözése valamely „tiszta mezőre”, a „magasságokba” (az alacsonyabb jóga-tantrák szerint); a megidéző, gerjesztő fokozatban jártasak számára ennek eszköze az átváltás a „szivárványtestű lét” és az újjászületés nélküli, eszmei halhatatlanság, egyesülés a fényvilágossággal, a fényes ürességgel, még a „kis halál”, a köztes lét kezdeti idején.

a balgaság (gti-mug; mohā): a legfőbb az Öt Erős Méreg közül.

a balgaságból támadt hét képzet (gti-mug-las gyur rtog-pa bdun): talán a Hét Gyarlósággal (nyon-mongs; kleśa) rokon, ezek a következők: vágy, gyűlölség, tapadás, gőg, tudatlanság, fonák látás és kétely. Az itt képzetnek fordított szó (rtog-pa) maga is jelent kételyt, kételkedést.

banyák (ma-mo; mātarī): félelmetes démonnők, számuk harminckettő. A Nyolc Haragvó Némber is ma-mo alakban jelenik meg (verses köszöntésükben a forma miatt boszorkányként).

bardo (tib. bar-do, bar-mdo; szkr. antarābhava): a köztes lét.

belátás, tökéletes belátás (mngon-par shes-pa; abhijñā): az emberfölötti képességek (dngos-grub; siddhi) közé tartozik, melyek a tökéletességet szerzettek (grub-thob; siddha) sajátjai; az akadálytalan megismerés módja, átható látás. Mélyebb foka a finom belátás (mngon-shes phra-mo).

bélyegjel (phyag-rgya „kéz-bélyeg”, „kéz-pecsét”; mudrā): jelenti a kötött tartalmú, jelképes kéztartásokat, de jelölheti a kéz tartotta tárgyat, sőt a testtartást is. L. még: Nagy Bélyegjel

Bikafejű őrdémon (raksa Glang-mgo-can): pokolbeli szellemlény, a Holtak Urának egyik kísérője.

a Boldogság mezeje vagy Jóllét földje (Bde-ba-can; Sukhāvatī): a Mérhetetlen Fényű Amitábha nyugati, vörös birodalma, a legnevezetesebb a „tiszta mezők” közül, melynek égi zene átjárta, gyönyörű tájára vágynak azok az élők, kik még fáznak a fényes üresség tüzétől.

Boldog Kor (bskal-pa bzang-po; bhadrakalpa): olyan korszak, melyben szabadulást hozó megvilágosult buddha jár az élők között.

bódhiszattva: megvilágosult szellemű lény, l. ott Brahma (Tshangs-pa, a Tiszta; Brahma): az indiai istenvilág egyik vezéralakja, a formák birodalmának istenura, arca négy, egyik bélyege a csatakerék, hátasa hattyú.

Brahma-lyuk (Tshangs-pa’i dbu-ga, Tshangs-dbug): a fejtető nyílása, a „fejelágya” (vertex), hová a Közép-Ér, Avadhúti torkollik, s amelyen át a kiváló jógin hite szerint a gyakorlott elme életmagja a magasságokba távozik.

buddha: felserkent, megvilágosodott lény, l. Megtisztultan Kiterjedt;

Buddha: a történeti, Sákjamuni Buddha Gautama.

Buddhahéruka (szkr. Buddhaheruka): a Fényhozó Vajrócsana haragvó alakja, az Öt Vérivó Nemzetség vezéralakja, az első nemzetség feje, a Törvénylényegű köztes lét nyolcadnapján ő kezdi a Haragvók sorát. Sötétbíbor a színe, feje három, keze hat, lába négy, társnője Buddhakródhésvarí anya (szkr. Buddhakrodheśvarī, a Felserkent Harag Hatalmas Asszonya).

Bűvitalú Amritakundalin (Bdud-rtsi ’khyil-ba; Amrtakundalin): az Öt Nemzetség jelképoltárainak négy kapuőre közül északé, színe zöld, káprázat és üresség mezsgyéjén őrködik, hozzá tartozik a nedvességből való születés; másképp egy az Öt Győzedelmest kísérő Tíz Haragvó közül.

Csandálí és Csaurí: l. a Nyolc Haragvó Némbernél

Csatakerékforgató Király (’Khor-lo sgyur-ba’i rgyal-po; cakravar-tin): világbíró uralkodó; más értelmezéssel: olyan király, kinek kocsikerekei tengertől tengerig érő birodalmában forognak. A csatakerék különben a buddhai tanítás, a Törvény jelképe is, Buddha ilyen értelemben „forgatja a Törvény kerekét”, azaz tanít.

a cselekvést véghezvivő Tudás (bya-ba grub-pa’i ye-shes; buddhakr-tyānusthānajñāna): egy az Öt Tudás közül, a többi négyet együtt érvényesítő, cselekvő Tudás, mely az irigység mérgét semlegesíti, „a Haszonnal Véghezvivő Amóghasziddhi könyörületes horgának fénye”.

csengettyű (dril-bu; ghanta): jelkép és szertartási eszköz, nyeles, ezüstbronzból öntött kis harang, nyele csúcsát fél gyémánt jogar (vadzsra) díszíti, palástját domború füzérdísz; egy körbefutó sávján ind betűkkel írt szent szótagok állnak. Az üresség, a nőelv és így az eszme, a bölcsesség jelképe.

a Csengettyű Asszonya (sgo-ma Dril-bu-ma; Kin˙kinidharī, de mantrája: om vajraghante hoh): az Öt Nemzetség jelképoltárának északi kapuőrnője, kígyófejű.

Dhúpá, a Jóillat (Dhu¯pe-ma és Spos-me-ma; Dhu¯pā): a füstölő, tömjénillatmegszemélyesítője, az Egyetemes Jó Szamantabhadra sárga társnője a Kincs- forrású Ratnaszambhava nemzetségében; „édes illatú füstölőt” tart, a szaglás úrnője. Dhúti, a Közép-Ér: l. Avadhúti a Dicsőséggel Teljes mezeje (Dpal-dang ldan-pa’i zhing-khams): a Kincsforrású Ratna- szambhava mennyei birodalma, a déli „tiszta mező”. a Dzsambugyümölcsű (’Dzam-bu-gling; Jambudvīpa): a négy világsziget közül a déli, kék, háromszögű (lapocka alakú), amelyen India is van.

Egetbíró (mkha’-spyod; gaganacārin v. vyomacārin): olyan lény, aki éppen élt élete alakjában az égi, boldog régiókba jut. az egyenlő lényegű Tudás (mnyam-pa nyid-kyi ye-shes; samatājñā-na): egy az Öt Tudás közül, melyben a Forgatagbeli Létel és a végső kialvás vagy megnyugvás, a szanszára és a nirvána azonos lényege tudatossá válik. A gőg mérgét semlegesíti. A Kincsforrású Ratnaszambhava nemzetségéé. Egyetemes Jóság (Kun-tu bzang-po; Samantabhadra): mint megvilágosult szellemű jelképistenség a Kincsforrású Ratnaszambhava nemzetségébe tartozik, társnője Dhúpá, a Jóillat. Bélyege kalász, s övé az orr-tudat. Ám nemcsak bódhiszattva, hanem mint Egyetemes Jóság Apa vagy férfielvű Egyetemes Jó, az ősbuddha Gyé- mánt jogart Tartó Vadzsradhara egyik megjelenési formája, s mint ilyen, minden felserkent szellem-őse. Társnője a nőelvű Egyetemes Jó (Jóság Anya) (Kun-tu bzang-mo; Samantabhadrī), a fogalmaktól megvált, tiszta értelem megszemé- lyesítője. egy-fogadalmú testvér vagy társ (mched grogs dam-tshig gcig-pa): azonos tanításba avatott, fogadalommal elkötelezett személy. egyhegyű odaadással (’dun-pa rtse gcig-tu): az egyhegyű (szkr. ekāgra) állapot az összpontosításnak a jógából jól ismert kifejezése. egykedvűség, a nagy egykedvűség (btang-snyoms chen-po): nem unalom vagy köz- napi módon értett közömbösség, hanem a részrehajlón ítélkező érdek hiánya, a mohó kívánság, vágy, görcsös ragaszkodás és makacs balgaság hiánya. egy-Törvény-fonalú, avatott társ (chos-brgyud gcig-pa’i bshes-gnyen): azonos Mestertől tanítást szerzett, beavatott személy. Egyszerreszületett vagy Együttszületett Tudás (dag-pa „tiszta”, lhan-cig skyes-pa’i ye- shes): a megismerés minden lény számára adott, veleszületett lehetősége. Együttszületett isten (lhan-cig skyes-pa’i lha): az életemúlt javára igyekvő szellem, a Jó tetteinek számon tartója, az erény-tudat megszemélyesítője. A „társul szegődött démon” az ellene törő, kérlelhetetlen és nem áltatható rossz lelkiismereté.

Együttszületett Öröm (lhan-cig skyes-pa’i dga’-ba; sahajānanda): a valóság (itt a Fény- Törvény-Eszme) és az elme azonosulásának boldogsága, gyönyörűsége (Tucci: „beatitudine innata”).

elemek, világalkotó elemek, elemlétezők (’byung-ba chen-po; mahā-bhu¯ta, „nagy létező”): a négy elem a föld, víz, tűz, szél, mely mind a külső, mind a belső világ (személyiség) alkotója; továbbiak még: az ég (éter) és a fény, az utóbbi az eszme alkotója. az Elemlétezők hegyre-futása (’byung-ba ri-la sbnyegs-pa): haláljel neve; halálkor a lényt alkotó elemek közül az „alsók”, a „súlyosabbak” omlanak, enyésznek bele a „felsőbbekbe” vagy „könnyebbekbe”, felfelé a fényes ürességig, ez a „hegyre-futás” (az Avadhúti mentén, azaz képletesen az Óriáshegyen fel). elérés és szoros (közeli vagy végső) elérés (thob-pa és nyer-thob): az eszmélő szellem működési fokai, „emeletei”, Guenther Nárópa-tanulmánya szerint az utóbbi a szkr. upalabdha „belső izzás” (inner glow) megfelelője, Tucci fordításában: il estremo ottenimento. A fénnyel való azonosulás közeli szintjei (a megismerés felső állomá- saiul is érthetők). elme-test, elmebéli test, szellemtest (yid-lus): a hús-vér testtől megvált, halotti elme emlékekből, értelmi és érzelmi tartalmakból, tudatelemekből s tettei hatásából támadó jelenése.

elmélyülés (ting-nge-’dzin; samādhi): a mély szemlélődés állapota, melyben a szem- lélő és szemlélt, eszmélkedő és eszme azonosul. erény barátja (dge-ba’i bshes-gnyen, dge-bshes; kalyānamitra): avatott szerzetes, a tantrában jártas, szent életű személy.

erőszak-démon vagy ragály-szellem, másképp lidérc és sors-osztó (bcan dang rang-gis ’go-lha): Szumatiratna tibeti-mongol szótára szerint öt a száma a „sors-osztó szel- le meknek” (’go-lha, mong. ȷˇayaγ-ači): az első a tulajdonképpeni sors-osztó, a töb- biek: Leány-isten (mo-lha), Élet-isten (srog-lha), Férfi-isten (pho-lha) és Ellenség- isten (dgra-lha). De a szótár idézi az első dalaj-lámát (Dge-’dun-grub), aki szerint az önnön erényünkből támadó öt szellem az Éltetőisten (’cho-ba’i lha), az Őr-isten (bs- rung- ba’i lha), a Megmentő-isten vagy Oltalom-isten (skyob-pa’i lha) és a – tibeti neve kétértelműségéhez híven mongolul is kettősen fordított nevű – Sors-osztó Ra- gály isten (’go-ba’i lha), melyek a világiaknál az ősök, szerzeteseknél a mester- elődök, a létfonal tagjai. Esküs Megszabadító (Dam-tshig Sgrol-ma; Samaya-Tārā): a Haszonnal Véghezvivő Amóghasziddhi társnője, egy a megszabadító vagy megmentő Tára népes és nép- szerű megjelenései közül (van hétszemű fehér, huszonegy alakú zöld, egykontyú kék, valamint vörös és sárga Tára, az utóbbi az, Ki Összehúzza Szemöldökét (Bhrkutī). Az itteni bélyege gyémántjogar-kereszt, csengettyű, eleme a föld, de színe berillzöld.

eszmélőlény (sems-can): a buddhista felfogás szerinti élőlény, aki eszmélni, gondol- kodni, akarni képes; mindazon lények, akik Tettük vonzásában a körforgásban, a Forgatagban részt vesznek, mindenekelőtt azonban az ember.

Ég Szíve (Nam-mkha’i snying-po; Ākāśagarbha „az Égűr Veleje”): a Kincsforrású Ratnaszambhava nemzetségének megvilágosult szellemű, bódhiszattva kísérője, színe arany, bélyege itt kard, társnője Málá, a Füzér. A nyelv ízlelésének ura. Ég Tere Úrnője, legjobb anya (yum-mchog Nam-mkha’i dbyings-phyug-ma; Ākāśadhātvīśvarī): az eszme-buddha Fényhozó Vajró-csana társnője, legjobb anya = a legkiválóbb társnő, az Öt Nemzetség fő nőalakjainak állandó megjelölése. Bé- lyege kerék és csengettyű, holdszínű, eleme az ég. az Égben Táncot Járó (nam-mkha’-la gar mdzad-pa): „a látvány ismertetőjegyének” (lta-stangs-kyi phyag-rgya), az átható tekintetű ismeretőrző-társnők testtartásának meghatározása. égjáró (mkha’-’gro; dāka), égjárónő (mkha’-’gro-ma; dākinī): az indiai istenvilág eget járó szellemlényei, itt eszme-buddhák és más jelképistenségek alakjai, l. a Huszon- négy Ország Égjárói, a Négy Nemzetség Égjárói és a Nyolc Temetőhely Égjáró(nő)i címén is. az Égő Szájú, az éhségszörnyek hatalmasa (yi-dvags-kyi thub-pa Kha-’bar-ma): egy a hat létalak Hat Győzelemmel Túljutott Hatalmasa, jelkép-buddhája közül, a mohó- ság, kapzsiság áldozatai közt jár, bélyege kincsesláda.

az égtájak istenségei (phyogs-kyi lha): a Haláljelek Könyvében említettek talán a négy főégtáj szellemkirályai, a Négy Maharadzsa (rgyal-po chen-po bzhi; keleten Dhrtarāstra, délen Viru¯dhaka, nyugaton Viru¯pāksa, északon Vaiśravana,

különböző szellemlények, démonok urai), vagy esetleg Indra, Kelet istene, Járna, Dél istene, Varuna, Nyugat istene és Vajsravana vagy Kuvéra, Észak istene. éhségszörnyek (yi-dvags, talán „a szellem állatai”; szkr. preta): nagy hasú, vékony torkú szörnylények, préták, kiket a mohóság és kapzsiság vétke szült újjá ilyen kínos alakban. Szüntelen vágy kergeti őket, érzékeik előtt például kívánatos étkek lebegnek, s ha netán szűk torkukon beléjük jut falatnyi, rögtön lángra lobban, s tüzet okádnak tőle. Világuk ura az Égő Szájú. Tucatnyi fajuk közt van húsfaló, gyermek-betegítő, felejtető; négy osztályuk van, melyek kínjaikban különböznek: akik ehetnének-ihatnának, de kívülről akadályozzák ebben őket; akiket torkuk akadá- lyoz; akikben az étel-ital tűzzé válik; végül akik éhen-szomjan undorító szennyet esznek, isznak. életemúlt (tshe-’das): az elhunyt személy; az élet (tshe) itt idő, tartam, a születéstől halálig terjedő élethossz, egy szakasz a létezés, a Létel hosszú fonalán. az Életkort Uraló (Tshe-la dbang-pa’i rig-’dzin): ismeret őrző (l. Öt Ismeretőrző), égtája Dél, ismerete az Erényé, társnője a Sárga Égjáró, a „szépségjegyekkel teljes”. életszél (rlung): l. szél

ér (rca): több értelemben szerepel, egyrészt a véredények s hasonlók neve, más- részt azoké a „csatornáké” vagy inkább „pályáké”, melyekben az életerő, a „szél” és az „életmag”, a „magcsepp” áramlik. A Közép-Ér az Avadhúti, melybe a jobb oldali és a bal oldali ér (ro-ma és rkyang-ma; idā és pin˙galā vagy rasanā és lalanā)

torkollik. Az összes „erek” számáról különböznek a vélemények (Csog-ro Cshosz- rgjal szerint 21 600, Sza-cshen szerint 72 000). értelem: két tibeti szót fordít itt, az egyik közönségesen „tudás, ismeret” (rig-pa), a másik „világosság” és „jelenés” jelentésű is (snang-ba). az értelem a testgépezettől megvált (bem rig bral-nas): a testgépezet (bem) a kézzel- fogható, pusztán hús-vér test, értelem és tudás (rig) nélkül. ételt számára már nem osztanak (zas-skal bcad): más értelmezés szerint az ételből áldozati részt tesznek félre (Tucci, Evans-Wentz), a tibeti azonban nem ezt mondja (vö. a mongol fordítást és Dargyayét).

fadúcról nyomtatott könyv (par-gyi gleg-bam): a könyvnyomtatás e régibb módját, mely a középkori táblakönyvekével rokon, a tanai írásos terjesztésében buzgó buddhizmus igénye hozta létre a Tang-kori (618–907) Kínában, talán annak nyugati végein. A könyv minden lapjának tükörszövegét kézirat alapján falapokra vésték, s ezekről nyomtattak. Tibetben és a mongoloknál az újabb időkig űzött, főleg kolos- tori mesterség volt az ilyen könyvnyomtatás. fehér és fekete kövecskék (rde’u dkar-po, rde’u nag-po): a fehér erényű és fekete vétkű tetteket számlálják velük a Holtak Ura előtt az ítéletkor. a Fehér Ruhájú (Gos dkar-mo; Pāndarāvasīnī): a Mérhetetlen Fényű Amitábha társ- nője, színe vörös, ruhája fehér, eleme a tűz, tavirózsát és csengettyűt tart.

a Fekete Úr (Mgon-po nag-po), Mahákála (szkr. a „Nagy Fekete”): sokalakú, félel- mes istenség, Törvényt oltalmazó, azaz a buddhista tanítást védő (chos-skyong; dharmapāla), fogadalmas, esküs védisten (yi-dam), neve ellenére több színben jelenhet meg (vörös, kék, fehér, az utóbbi a gazdagság egyik megszemélyesítője), van két-, négy- és hatkezű, „sziklai”, brahmana-alakú, fütyköshordó, sátorrúdtartó, tigrishátasú, szilajt igázó és oroszlánhátasú, élet-ura Mahákála stb. a fekvő oroszlán helyzete (seng-ge’i ’dug-stangs): a hagyomány szerint ilyen, jobb oldalán fekvő helyzetben érte Gautamát, Sákjamuni Buddhát a végső kialvás, a nir- vána, felfelé vivő nagy áthatolás, másképp a meredek ösvény (zang-thal chen-po): kitörés a Forgatagból, l. még: átváltás félistenek (lha ma-yin, lha-min; asura): másképp titánok, az istenek és emberek kö- zötti világ érzelemtől, indulattól hajtott, harcias és féltékeny, irigy szellemlényei. Fé- nyük homályos vörös, vöröses. fény (’od, snang), fényvilágosság (’od-gsal): a Tantra egyik, ha nem legfőbb jelképe és fogalma, mely a Törvénnyel és az Ürességgel közös lényegű. Mind a Fény hozó Vajrócsana, mind a Mérhetetlen Fényű Amitábha a fény megszemélyesítője. Fényhozó, a Fénynek Alkotója: a Jelenéseket Láttató Vajrócsana.

a Fényhozó Hét Törvénye (Rnam-snang chos-bdun): a kánonbeli Nagy Vajrócsana Szútra hét tanítása hét „titkos igével”, más néven a Gyémánt jogar Hét Törvénye.

fogadalom (sdom-pa; samvara): Mkhasz-grub-rdzse szerint vannak közönséges, általános (thun-mong-pa) és nem közönséges (thun-mong ma-yin-pa) fogadalmak; az előbbiek: a menedékkérés (folyamodás a Három Kincshez), a megvilágosulás szándékának gerjesztése és a bódhiszattva fogadalom; a nem közönségesek az Öt Nemzetség jelképistenségeit illetik. fokozat, a tökéletes (rdzogs-rim; sampannakrama) és a megidéző (bskyed-rim; utpan- nakrama): a megidéző vagy gerjesztő fokozat a beteljesüléshez kellő elemek halmozása, gyakorlása, próbája; a tökéletes fokozat e fölé emelkedik, közbülső állo- mások nélkül. Forgatag (’khor-ba; samsāra): az élőlények, szülemények s egyszersmind halandók körforgása a hat létalakban. Föld Szíve (Sa’i snying-po; Ksitigarbha): megvilágosult szellemű bódhiszattva a Mozdulatlan Aksóbhja nemzetségéből, bélyege a kívánságteljesítő kincs (yid-bzhin nor-bu; cintāmani) és a nyolc függő gyűrűs, kolduló bot, itt azonban nádszál, társ- nője Lászé, a Mosoly. a Földön Lakozó (Sa-la gnas-pa’i rig-’dzin): Kelet és az elme ismeretőrzője, társnője a fehér és mosolygó Fehér Égjáró Anya.

a Fűzfalombú (Lcang-lo-can; Alakāvatī): hely az Óriáshegyen, az északi égtájt őrző szellemkirály Vajsravana vagy a gazdagság-isten Kuvéra szállása.

Gandhé, Illatvíz Asszonya (Gandhe-ma és Dri-chab-ma; Gandhā): az áldozati illatos víz megszemélyesítője, a Gyémántoskezű Vadzsra-páni kék tavirózsa-színű társ- nője, a Haszonnal Véghezvivő Amógha-sziddhi kíséretének tagja. A jelen képze- teinek úrnője. garuda-sas (mkha’-lding; garuda): a kígyóölő Madárkirály és népe. Gaurí és Ghaszmarí: l. a Nyolc Haragvó Némbernél Gíti, a Dal (Gīti-ma, Gī-rti-ma; Gītā, Gītī): az áldozati ének megszemélyesítője, a Könyörületes Szemű Avalókitésvara vörös társnője a Mérhetetlen Fényű Amitábha kíséretéből. Bélyege a lant. A hangzás úrnője. Egy másik tibeti neve szerint a Lant Asszonya (Pi-wang-ma).

gyakorlat (nyams-su len-pa, nyams-len „elmébe-fogadás”): az elme gyakorlása, a megidézés, eszmélkedés elemeinek elsajátítása. gyémánt, gyémántjogar (rdo-rje „kő-úr” vagy „királykő”; vajra): vadzsra, jelkép és szertartási eszköz, a villám és a férfielv, a ható, cselekvő módszer és gyakorlat jel- képe, mint ilyen, a nőelvű csengettyű társa. Természete szerint oszthatatlan és el- pusztíthatatlan. Alakja: egy hosszabb tengely felezőjénél van „markolata”, tőle mindkét vég felé sugarasan és részarányosán íves ágak indulnak ki s találkoznak a tengelyvégek közelében. A szertartási gyémántjogar bronzból vagy nemesebb fém- ből készül. Az ívek végei a tengely végén nem feltétlen forrnak egybe, ilyen az

öthegyű gyémánt jogar, melynek öt csúcsa az Ötösségek (Öt Nemzetség stb.) jel- képe. gyémántjogar-kereszt (sna-tshogs rdo-rje, esetleg rgya-gram; viśva-vajra): egymást ke- resztező két gyémánt jogar, többek közt az ég-elem jelképe, a Haszonnal Vég- hezvivő Amóghasziddhi társnőjének bélyege” a Gyémántjogart Tartó Vadzsradhara (Rdo-rje-’chang; Vajradha-ra): a Tantra szerint az összes felserkentek, buddhák szellemőse vagy ősalakja, melynek ezek megteste- sülései, váltalakjai; egyik fő megjelenési formája az Egyetemes Jóság (Szaman- tabhadra), a másik a Vérivó, Héruka. A tantrák hagyományát mint ősforráshoz hozzá vezetik vissza. Az indiai istenvilágban a villámfegyverű Indra viseli ezt a nevet. Gyémántlelkű: l. Gyémántszellemű, Vadzsraszattva a Gyémántoskezű Vadzsrapáni (Phyag-na rdo-rje „Kezében Gyémántos”; Vajrapāni): megvilágosult szellemű, smaragdzöld bódhiszattva a Haszonnal Véghezvivő Amóghasziddhi nemzetségéből, gyémántjogart tart és dísze kék tavirózsa (egyéb bélyegei: kard, pányva, csengő, fejdíszén garuda-sas), társnője az Illatvíz Asszonya. A gyarló elme tudatának ura. gyémántpokol (rdo-rje’i dmyal-ba): egyik a sok pokol közül; a poklok százhatvan fő- és alhivatalának szokott jegyzékében nem szerepel.

a Gyémántszellemű Mozdulatlan: l. Mozdulatlan

gyémántvessző (rdo-rje’i nor-bu): e szövegben a hímvesszőt jelenti. gyökérigék, gyökérszók (rtsa-tshig): egy-egy istenséghez tartozó alap-jelszók. gyökér-mester (rtsa-ba’i bla-ma; mu¯laguru): az a tanítómester, aki a tanításba beava- tott, személyes szellemi vezető. Gyönyörtest (longs-spyod rdzogs-pa’i sku, longs-sku; sambhoga-kāya): egyik a Három Test közül, az a sík, melyben a szellem a megvilágosultság gyönyörűségét élvezi, s melyben mások, az élők üdvén munkálkodó s ezért a Forgatagot még el nem hagyó, de benne s rajta felülemelkedett megvilágosult szelleműek, bódhiszattvák létalakja. L. még a Negyvenkét Gyönyörtestű istennél. Győzelemmel túljutott (bcom-ldan ’das; bhagavan): olyan felserkent, megvilá- gosodott, aki legyőzte az életszomj és a balgaság-tudatlanság hajtotta Forgatag vonzását, eltávozott belőle, túljutott rajta; buddhák jelzője. a Győzhetetlen Törvénykirály (mi-pham chos-kyi rgyal-po): az Örömteli Föld ura.

hajlotton járók (’dud-’gro): az állatok. a Hajlamok Tere (bag-chags dbyings): az elmének az a működési síkja, melyet a haj- lamok, vonzások (bag-chags; abhyāsa) uralnak; belőle támad a tarka fény az isme- retőrzők előtt és az öt Ismeretőrző ötszínfényű Egyszerreszületett Tudása. A Tör- A Tör-lényegű köztes lét hetednapjának jelenése. a Halál Megváltásának Könyve (’Chi-bslu’i cho-ga, ’chi-bslu ’jigs-pa rang-grol): egyik a

Köztes Lét Könyvei közül, mely a „titkos igéket”, ráolvasásokat és a hozzájuk tar- tozó szertartásokat közli, melyektől a halálelőjelek visszafordítását, az időelőtti halál megelőzését várták. A megváltásnak fordított szó (bslu) valójában rászedést, csalást jelent, s a ’chi-bslu így fordítható a halál megcsalásának is. a Halál Ura (’Chi-bdag): l. a Holtak Ura a Haragvó Biztos Győző (sgo-ba khro-bo Rnam-par rgyal-ba; Vi-jaya): az Öt Nem- zetség jelképoltárainak Négy Kapuőre közül ő áll fehéren a keleti kapuban, élet és halál mezsgyéjén. harcosok, női harcosok, fullajtárok (dpa’-bo, dpa’-mo, ging): kisebb rangú isteni jel- képlények, a testtájaknak megfeleltetett Huszonnégy Ország urai stb. (Mongol fordításban a „fullajtárok” helyén qokimai yasun, azaz „aszott tetem, csontváz” olvasható.)

a Haszonnal Véghezvivő Amóghasziddhi (Don-yod grub-pa, Don-grub; Amoghasiddhi, a „Hibátlanul Valóraváltó”): egy az Öt Nemzetség eszme-buddhái közül, a Gyé- mánt(jogar) nemzetség feje, tája észak, eleme a szél, színe zöld, és bélyege a gyé- mánt jogar- ke- reszt. Hátasa garuda-sas. Társnője az Esküs Megszabadító, kísérője a Gyémántoskezű és az Akadályt Rendben Elhárító és társnőjük, Illatvíz Asszonya és a Tánc Asszonya. A cselekvés (’du-byed; samskāra; a bevezetőben buzgalomként szerepel) halmaza, ő az eszményi tett megszemélyesítője, és övé a cselekvést véghezvivő Tudás, mely az irigységet semlegesíti. Mennyei birodalma a Jól

Felhalmozott Tettek mezeje. Zöld fényével a félistenek homályos, vörös fénye ver- seng. A Törvénylényegű köztes lét ötödnapjának jelenése. a Hat Család = a Hat Nemzetség; a család szó a verses idézet szótagszáma miatt váltotta fel a nemzetséget. a hat csonték(szer) (rus-pa’i rgyan drug): a Haragvók és egyéb haragvó istenségek és a varázslók embercsontból faragott fej-, fül-, nyak-, kar-, csukló- és bokadíszítő ékszere. Hasonlót viseltek halotti szertartások végzői. a Hat Győzelemmel Túljutott Hatalmas (bcom-ldan ’das thub-pa drug): a hat sors vagy létalak buddhái, Indra az isteneké, a Szépmintás Kelméjű a félisteneké, Sák- jamuni az embereké, az Igen Szilárd Oroszlán az állatoké, az Égő Szájú az éhség- szörnyeké és a Törvény Királya, Jama a pokloké.

a Hat Ige (yig drug): a híres hat szótagú jelszó, óm mani padmé húm (szkr. om mani padme hu¯m) „ó, igazgyöngy a tavirózsában, hej”, a Nagy Irgalmú és Könyö- rületes Szemű Avalókitésvara varázsszava, melynek szó tagjai átfogják a Forgatag mind a hat világát, létalakját: a fehér ÓM maga Avalókitésvara, a Nagy Irgalmú, a zöld MA a Fényhozó Vajrócsana, a sárga NI a Mozdulatlan Aksóbhja, a kék PAD a Kincsforrású Ratnaszambhava, a vörös ME Amitábha, a Mérhetetlen Fény, a fekete vagy sötétkék HŰM a Haszonnal Véghezvivő Amógha-sziddhi, kik az élők hat vilá- gába visznek segítséget legfőbb bajaik, a gőg, az irigység, a szenvedély, a balgaság, a mohóság és a gyűlölet ellen.

a Hat Köztes Lét (bar-do drug): a születésé (skye-gnas), az álomé (rmi-lam), az elmé- lyülésé (bsam-gtan), a halál órájáé (’chi-kha), a Törvénylényegé (chos-nyid) és a Lételé (srid-pa); l. még a köztes létnél Határtalan Fény: l. Mérhetetlen Fény a Hat (féle) Nemzetség vagy Hat Család (rigs drug): a Forgatag hat létalakja: a gőg vezérelte isteni, az irigység vezérelte félisteni, a vágy vezette emberi, a balgaság ve- zette állati, a mohóság vezette szörnylényi és a gyűlölség vezette pokolbeli. (L. még Rossz Ösvények.) Homályos fényeik az előző rendben: fehéres, vöröses, kékes, zöldes, sárgás, füstszínű. a Hatszavú Törvény hangja (yig drug sgra): a Hat Ige hangja. a Három Avatás esküje (dbang gsum dam-tshig): a Négy Avatásból (megmosó kan- csós-ava-tás, titkos avatás, a Bölcsesség tudásába való avatás, valamint a Szavakba való beavatás) közül az utóbbi három, a „magasabb”; az avatás esküvel, fogada- lommal jár. Különben az Öt Nemzetség szerint is van avatás (az első a Mozdu- latlan víz-avatása), a kancsós avatásnak tizenegy neme, ez utóbbiak a Három Ava- tással együtt: a Tizennégy Avatás. a Három Hely Égjárói (gnas-gsum-gyi mkha’-’gro): a Törvénylény egű köztes létben a hetednap jelenései, az ismeretőrzők külső szomszédai.

a Három Idő (dus gsum): a múlt, a jelen és a jövő hármasa; „ne tapadj a három időhöz!” (dus-gsum-du ma chags-par bya’o): itt egy napon belüli szakaszokra érthető,

a napi három szolgálat idejét jelentheti (thun-gsum), ellentétben a négy napszak (négyszer három kettősóra, thun-bzhi) teljes körével. a Három Kincs (etérő) (dkon-mchog gsum; triratna): a Felserkent, a Törvény és a Közösség, azaz Buddha, tanítása és követőinek közössége (sangs-rgyas, chos, dge- ’dun; buddha, dharma, samgha). a Három Test (sku gsum; trikāya): a megvilágosodott személyiség állapotai, test- alakjai, síkjai, a Törvénytest, a Gyönyörtest és a Váltalakú vagy Váltott Test. a háromféle sorsúak (lus-can gsum, így szerepel a nyugat-berlini Waddell-gyűjtemény szövegében, másutt csak lus-can, tehát a „három” nélkül): a „testtel valók három neme”, a test azonban sorsot is jelent. Ha a „három” fölösleges, akkor a „testtel való” lehet egyszerűen „élő” is, ha a test nem sorsot jelent, s a „három” is helyén van, akkor talán a hús-vér test, káprázat-test és elme-test lehet e szavak nyitja. a Hely Ura (sa-dbag): a mindenkori hely, az adott táj szellemgazdája, helyi istenség, hegy, víz, fa, föld szelleme (mint a táltoshitben), milyet legendáiban sokat igázott le a Tavirózsaszülött Padmaszambhava tibeti útján.

Héruka harminc istene: a Vérivó Héruka vezette Öt Vérivó Nemzetség, a Nyolc Ha- ragvó Némber s talán a Nyolc Boszorkánynémber meg a Négy Kapuőrnő; a Tör- vénylényegű köztes létben a nyolcadnaptól támadó Haragvók. L. még a Vérivónál a Holtak Ura, a Törvény Királya (Gshin-rje Chos-kyi rgyal-po; Yama Dharmarāja): az alvilági bíró, ki a tetteket megméri. Bikafej jel szokták ábrázolni, amint tetemet tipró

(vagy női testre hágó) bika hátán áll, pokolbíróként sötétkék testű, bal lábával em- bert tipor, szállása a poklok közepén van. Vörös megjelenési alakját győzte le Tibet védnöke, a Szelíd Dicsőségű Mandzsusrí, a félelmetes Jamántaka alakjában, l. a következő jegyzetet. a Holtak Urával Végző, Jamántaka (Gshin-rje’igshed-po; Yamān-taka): itt az öt Nem- zetség jelképoltárainak Négy Kapuőre közül a déli, a sárga kapuőr, a halhatatlanság és szertefoszlás mezsgyéjén áll. A sárgasüveges szerzetesrend és Tibet egyik védnökeként tisztelt Mandzsusrí-Jamántaka vagy Vadzsrabhajrava (Rdo-rje ’jigs- byed; Vajrabhairava); kilencarcú, fő arca bikafő, ezt és még hét arcát az öt koponya ékíti, harmincnégy karja fegyvert, zászlót, tetemet, koponyatálat stb. tart bélyegül, tizenhat lába huszonnégy ember- s állatalakon tapos. horog vagy horgas ösztöke (lcags-kyu; an˙kuśa): a megmentés jelképeszköze, mikor az irgalom horga húzza a veszélybe jutottat, a félelmetesek, haragvók kezében azon- ban fenyegető fegyver. Megszemélyesítője a Horog Asszonya, Kelet fehér és Lóképű kapuőrnője.

a Huszonnégy Ország Égjárói (yul nyi-shu rtsa bzhi’i mkha’-’grornams): huszonnégy indiai táj, egykori ország (az elsők: Pulliramalaja és Dzsálandhara, szerepel köztük Málabar, Kósala, Himálaja és Szindhu, mindegyiken egy-egy ölelkező szellempár), mely a jelképoltárban „földrajzi” eszközzel jelöli a külső világot, e tájakat emberi testtájakkal azonosítva, szellemuraikat megélve és feloldva azonosul a

szemlélődőben a külső és belső világ. a Huszonnyolc Hatalmas Némber, a Kölcsönfejűek (dbang-phyug-ma nyi-shu rtsa br- gyad mgo-brnyan sna-tshogs-dang bcas…): a négy fő égtájanként hat jóginő és a négy kapuőrző „gyémántnémber”. Az első huszonnégy: [keleten] a sötétbíbor Némberszörny, Jakfejű (Srin-mo smug-nag G-yag-mgo-ma) a vörössárga Bráhmanémber, Kígyófejű (Tshangs-pa dmar-ser Sbrul-mgo-ma) a sötétzöld Nagyistennémber, Párducfejű (Lha-chen ljang-nag Gzig-mgo-ma) a sötétzöld Érdekvágyú Némber, Menyétfejű (Gtogs-’dod sngon-mo Sre-mong- mgo-ma) a vörös Ifjú Némber, Medvefejű (Gzhon-nu dmar-mo Dred-mgo-ma) a fehér Századományú Indranémber, Barnamedvefejű (Brgya-sbyin dkar-mo Dom- mgo-ma) [délen] a sárga Gyémántnémber, Emsefejű (Rdo-rje ser-mo Phag-mgo-ma; másutt Dene- vérfő) a vörös Nyugodalmas Némber, Víziszörnyfejű (Zhi-ba dmar-mo Chu-srin-mgo) a vörös Bűvitalnémber, Skorpiófejű (Bdud-rtsi dmar-mo Sdig-pa’i mgo) a fehér Holdnémber, Kányafejű (Zla-ba dkar-mo Khra’i mgo)

a sötétzöld Fütykösnémber, Rókafejű (Be-con ljang-nag Wa’i mgo)

a sötétsárga Némberszörny, Tigrisfejű (Srin-mo ser-nag Stag-gimgo) [nyugaton] a sötétzöld Evő Némber, Keselyűfejű (Za-ba Ijang-nag Bya-rgod-mgo) a vörös örömnémber, Lófejű (Dga’-ba dmar-mo Rta’i mgo) a fehér Nagyerejű Némber, Madárkirályfő (Stobs-chen dkar-mo Khyung-gi mgo) a vörös Némberszörny, Kutyafejű (Srin-mo dmar-mo Khyi’i mgo) a vörös Kívánságnémber, Bankafejű (’Dod-pa dmar-mo Pu-shud-mgo) a vörös-zöld Kincsőrző Némber, Szarvasfő (Nor-srung dmar-ljang Sha-ba’i-mgo) [északon] a kék Szélistennő, Farkasfő (Rlung-lha sngon-mo Spyang-ki’i mgo) a vörös Leánynémber, Vadkecskefő (Mi-mo dmar-mo Skyin-gyi mgo) a fekete Emsenémber, Emsefejű (Phag-mo nag-mo Phag-gi mgo) a vörös Gyémántnémber, Varjúfejű (Rdo-rje dmar-mo Khā-ta’i mgo) a sötétzöld Nagyorrú Némber, Elefántfő (Sna-chen Ijang-nag Glang-chen-mgo) a kék Vízistennő, Kígyófejű (Chu-lha sngon-mo Sbrul-gyi mgo), l. még a Négy Kapu- őrző Gyémántnémbernél

igék: l. titkos igék az Igen Szilárd Oroszlán (byol-song-gi thub-pa Seng-ge rab-brtan): a kerülve (v. téve- lyegve) járók, az állatok hatalmasa, bélyege könyv (a tudás a balgaság ellen). Egy a

Hat Győzelemmel Túljutott Hatalmas közül. Illatvíz Asszonya: l. Gandhé Indra, az Erős, a Századományú (lha’i thub-pa, Dbang-po, Brgya-byin = szkr. Śatakratu): Brahma társa a Harminchárom Isten Egében, egyik bélyege kincs, há- tasa elefánt, itt azonban az isteni világ buddhája, egy a Hat Győzelemmel Túljutott Hatalmas közül, kinek bélyege a lant. ismeret (rig-pa; vidyā): az így fordított tibeti szó jelenti az értelmet és a titkos igék, jelszavak tudását is. L. még: öt Ismeretőrző ismeretőrző tanítómester istencsapata, a győzelmes (bcom-ldan rig-’dzin slob- dpon-gyi lha-tshogs): a győzelmes jelző megvilágosult lényre utal, az „ismeretőrző” szó a titkos igék, jelszavak ismeretére, a tanítómester lehet maga az ős-buddha Gyémántjogart Tartó Vadzsradhara, ki több tantrabeli mester-tanítványi láncolat élén szerepel mint a titkos igék és a Tudás ősforrása. Egy közteslét-oltárkör egyik gyűrűjében olvashatók a mesterek nevei, az őket köszöntő jelszavak. istenek (lha; deva): egyrészt a Forgatag egyik létalakjának emberfeletti lényei, más- részt a legkülönbözőbb eszmék, tartalmak megszemélyesítői, jelképistenek, az elme jelenései, ők nem részei a Forgatagnak.

istenölés (lha bsad-pa): „istenölő” az, aki a haláljelek elhárítását meg sem kísérelve mindjárt az átváltásra törekszik, s nem él az istenséggel való azonosulás („istenné születés”) lehetőségével (Tucci magyarázata).

ithi, ithī (vö. szkr. itthā-dhī „így valóságos” stb.): záró formula, művek végén használatos.

járólény (’gro-ba; cara): élőlény, ember, állat stb. a hat létalak lényei, szemben a növényekkel és az élettelen világgal. jártasság (goms-’dris): valamely tantrában, jógában való gyakorlottság, ügyesség, pallérozottság. jelenés (snang-ba): világosság, jelenés és az elme tartalma, értelme, valamint min- den látomás, melyet az elme felfog, ami benne támad, belőle születik, közte a vágy, szenvedély, a gyűlölség, harag és a balgaság jelenései is. a Jelenéseket Láttató, Fény hozó, a Fény Alkotója (Rnam-par snang-mdzad; Vairo- cana): a Nyugvók Öt Nemzetségének feje, a közép eszme-buddhája, ki a Törvény Tere Tudásával szünteti meg a balgaság, a tudatlanság mérgét; mélykék égben fehé- ren tűnik fel, eleme az ég (űr, éter), bélyege a kerék (a Törvény és a buddhai tanítás jelképe), trónja oroszlán hátán. Társnője az Ég Tere Úrnője. Ő az eszmény-Test. Körébe tartozik a tudatos tudat halmaza: Mélykék fényével verseng az istenek homályos, fehéres fénye.

jeles csont, ereklye, szent hamvak (gdung, ring-bsrel; śarīra): felserkent, megvilágosult, a Forgatagból kilépett személy, buddha elhamvasztott testének maradványai, melyeket ereklyeőrző halmokba, ereklyetornyokba rejtenek. Legendák szólnak

elhamvasztott szív helyén lelt csontról, épen maradt szemekről és hasonló „jeles csontokról”. jelképbáb (gtor-ma; balt): főképp tésztából (hidegben vajból is) formált áldozati ételek, a Hely Urának ajánlott például a „Dzsambu-sziget eledele” nevezetű, mely fehér, karcsú, csúcsos harangformát mintáz, csúcsán színes vajból a sárga félhold és a vörös nap meg a kívánságot teljesítő, ötszínű drágakő díszíti. A haragvó iste- neké lehet gúla alakú, az ellenségre pusztulást kérő jelképbábot levágott tészta- kezek, -lábak, -nyelv, -szív és -velő ékesíti, ezt a „hús-vér” jelképbábot nem fo- gyaszt ják el, hanem a szertartás után elégetik, tűzbe vetik (a gtor-ma eredetileg szóró-áldozatot jelentett).

jelképoltár (dkyil-’khor; mandala): jelképkör, jelképek alkotta oltárkör (kör, korong, régió stb.); mint jelképoltár, a mindenség és a személyiség síkbeli vagy térbeli ábrája, a szemlélődés és elmélyülés eszköze, a külső és belső lét azonosításával, a mindenség és a személyiség kettősségének feloldásával, istenségekkel jelképezett tartalmak tudatosításával és meghaladásával lép túl a belemélyedő elme önmagán, önös énjén, s így üresíti, tisztítja meg a Törvény megismerését, azaz a vele való azonosulást a gátló káprázatoktól. A fogadalmasok számára avatási eszköz. A sík- A sík- (festett vagy nyomtatott kép, színes porokból szoros szabályok szerint szer- kesztett-il-lesztett „por-mozaik”) jelképoltár többnyire felülről tekintett ereklye- torony emeleteit sűríti síkba, e torony egyszerre temetőhely s mindenség-minta, a

külső-belső mindenség sűrített mása. Van térbeli, teljes épületnyi alakja, van, mely a jelképisteneket jelképező jelszavakból és „magszótagokból” vagy „betűma- gokból” áll. A fordításban jelképoltárként szerepelnek a körközpontok (’khor-lo; cakra „kör, kerék”,) is, melyek a testnek, a szónak és a szellemnek (szívnek) felel- nek meg, s melyek közül a test-kör korongja fehér, helye a szemöldök szintje, szó- tagja OM (a test itt a cselekvés képe), a szó-kör korongja vörös, helye a torok szint- je, szótagja ÁH, a szellem-kör korongja kék, helye a szív; az első a vágyat gyűrheti le (alakíthatja nemessé) az Ötvennyolc Haragvó révén, a második a gyűlöletet az Öt Ismeretőrző s társnőik révén, a harmadik a balgaságot a Negyvenkét Nyugvó jel- képistenség segítségével. jógin és közepes jógin (rnal-’byor, rnal-’byor ’bring): itt nem a jóga „hivatásos” műve- lőit, hanem a könyvbe foglalt tanítások gyakorlóját, magát az életemúltat kell érte- nünk rajta, aki ebben szerzett ilyen vagy amolyan fokú jártasságot. a Jól Felhalmozott Tettek mezeje (Las rab-brcegs-pa’i zhing-khams; Śubhakrtsnā?): a Haszonnal Véghezvivő Amóghasziddhi zöld, északi tiszta mezeje, mennyei biro- dalma. a Jóllét Földje: l. Boldogság mezeje

kalauz (khrid): vezérfonal, útmutató. a Kamkanikezdetű ige: halotti szertartás indiai imájának kezdő szava (kamkani) itt

az ima neveként szerepel. Karmahéruka (tib.-szkr. Karmaheruka): a Vérivó Tettnemzetség feje, alakja mint Buddhahérukáé, de színei és bélyegei mások, a Haszonnal Véghezvivő Amógha- sziddhi haragvó alakja, társnője Karmakródhésvari (Karmakrodheśvarī), a Tett Ha- ragvó Hatalmas Asszonya. A Törvénylényegű köztes létben a tizenkettedik nap jele- nése. káprázat (sgyu-’phrul; māyā): az érzékelt valóságot a Tantra látszattá, káprázatta fo- kozza le, melynek nincs öntermészete (olyan, mint a hold képe a víz színén stb.), s a káprázat feloldása, megtörése mutatja meg, hogy kín és üdv, a Forgatag és a Kial- vás egyazon valónak két arca, szemlélet, látásmód függvénye. Azonban alanya, ala- nyisága is viszonylagos, az én tudatosítása itt megszüntetésének eszköze. A fordí- fordí a káprázat szó adja vissza a „testentúli”, varázslatos átalakulás egy tibeti összetételét is (rdzu-’phrul; rddhi), melynek első tagja fortélyt, megtévesztő látványt, szemfényvesztést is jelent, itt azonban kedvező értelemben fordul elő. káprázattest (sgyu-lus): a köztes létbeli lénynek hús-vér valóság káprázatával teljes, de valósága híján való teste.

a Kellemetlen Hangú (Sgra mi-snyan; Uttarakuru, Kuru): az északi, zöld világsziget, alakja négyszögletű, s ilyen lakói arca is, kik zajos, dühös, lovas népek. a Kerék és Időkerék tantrája (’Khor-lo dang Dus-’khor-gyi rgyud): nyilván a kánon és benne a Kandzsur Tantra-részének elején olvasható valamelyik könyvről van szó,

egyről, mely Csakrasamvaráról vagy Csakraszamvaráról (Bde-mchog ’khor-lo „a Leg- jobb Gyönyör Köre”; Cakraśamvara, vagy ’Khor-lo sdom-pa „a Megkötött Kör”, Cakrasamvara) és a másikról, mely Kálacsakráról (Dus-kyi ’khor-lo; Kāla-cakra), a megszemélyesített időről szól. kettősség nélküliség (gnyis-med; advaya): a szemlélő és a szemlélt, az önnön és a más kettősségének eltűnése, azonosulás, a „valósággal való közvetlen egyesülés”, a tárgyával azonosuló, megismerő elme állapota. a Kezében Gyémántos Vadzsrapáni: l. Gyémántoskezű a Kincsforrású v. Kincset Termő Ratnaszambhava (Rin-chen ’byung-ldan, Rin-’byung; Ratnasambhava): egy az őt Nemzetség eszme-buddhái közül, a Kincsnemzetség feje, tája dél, eleme a föld, színe sárga, és bélyege drágakő. Hátasa a legjobb ló. Társnője Mámakí, kísérője Ég Szíve és Szamantabhadra, az Egyetemes Jó, és társ- nőjük, Málá, a Füzér, és Dhúpé, a Jóillat. Körébe tartozik az érintkezés (tshor-ba; vedanā) halmaza, ő az eszmény-Erény, övé az Öt Tudás közül az egyenlő lényegű, mely a gőgöt semlegesíti. Mennyei birodalma a Dicsőséggel Teljes mező. Sárga fényével az emberi lét kékes, homályos fénye verseng. A Törvénylényegű köztes lét harmadnapjának jelenése.

kincskönyv (gter-ma, gter-chos): a régi tibeti irodalom sajátos és gyakori jelensége a „titkos tudást”, jóslatot, híradást, tanítást őrző, „rejtett könyvek fellelése”; ezeket a fellelő vagy hamisító hagyománya isteni vagy szent eredetűnek vallja. „Kincsfellelő

mester” (gter-ston) e Köztes Lét Könyveinek összeállítója is. kiterjedés (mched-pa): másképp kiáradás, az emberi szellem egyik szintje és műkö- dési alakja, az „erős fényáradás” (Guenther szerint a szkr. ālokābhāsa megfelelője), a tibeti szót és fogalmat a 14. századi ujgur fordító „finom elmének” (inčkä köngül) értelmezte, nála a sorozat ilyen: szél – tudat – elme – finom elme – nemszülető elme – fényelme; a tibeti szövegben a nemszülető elmének két foka van: az elérés és a szoros elérés (célbaérés). Vö. még Mkhasz-grub-rdzse (Lessing-Wayman 264): fény – fényáradás – fényözön – tiszta fény (snang mched thob gsum ’od-gsal- dang bcas-pa; az első három tibeti szó ind megfelelői: āloka, ālokābhāsa, ālokopalabdhi; ’od-gsal = prabhāsvara, a tiszta fény vagy fényvilágosság). kívánságfohász (smon-lam „kívánság-út; áldás-út”; pranidhāna): az ima egyik alakja; egy másik a könyörgés (gsol-’debs „kérés vetése”), mindkettő inkább az eszmél- kedés eszköze (melyben az elme ostromolja megismerése tárgyát, önmaga kivetí- téseit). a Kívánságteljesítő Csodafa (dpag-bsam shing, dpag-bsam ljon-shing; Kalpavrksa): az indiai világképben a világ közepén magasodó Óriáshegy Szuméru csúcsán áll ez az égig érő fa, melyhez ha valaki elér, kívánsága teljesül.

a Kivánságteljesítő Csodafára egyetlen félelmes ellenségként támad a Halál Fekete Ura (dpag-bsam shing-la ’Chi-bdag nag-po ni ya-ba rkang-cig dgra-ru langs): Tucci szerint „a Csodafán ellenségesen egy ágat emel” (il signore nero della morte sull’albero

paradisiaco solle-vante ostilmente un ramo), azaz szövegében ya-ba helyett yal-ga „ág” állhatott. A mi szövegünkben szereplő ya-ba értelmezése sem könnyű, ya lehet „egy a kettő közül; társ”, talán „vetélytárs”, vö. még g-ya „rémület” (Csorna szótára szerint), a fenti magyar fordítás is ideiglenes: a dolgot bonyolítja, hogy biz- tosan csak a ya-nga-ba összetétel jelent „félelmetest”, és hogy az „egyetlen” érte- lemben fordított rkang-cig, szó szerint „egy láb”, a pa toldalékszóval „egylábú”, képes szó, mely fát is jelent. a Kívánságteljesítő Tehenek szigete (Ba-glang-spyod; Godaniya): vörös világsziget napnyugaton, kerek alakú, s ilyen arcúak marhahúsevő, marhapásztor lakói is, öt nagy vize közül az egyik a Jóvíz. A „kívánságteljesítő” jelző nincs az eredetiben, itt elfogadtam Fremantle értelmezését, aki e sziget jószágaiban az ind rege világ mesés tehenét (’Dod-’jo; Kāmadhenu) látta. koponya, koponyakupa, -csésze (thod-pa; kapāla), -tál (bandha, bhandha, vö. szkr. bhāndaka): a legyőzött ellenség, az Öt (és benne a Három) Méreg legyőzésének jel- képe (a haragvó istenek koronája is öt koponya); a koponyakupából ivott vér kettős jelkép: a legyőzött ellenségé, de a rosszból jóvá, nemessé fordított erőké is.

a Könyörületes Szemű (Spyan-ras-gzigs, szkr. Avalokiteśvara): l. a Nagy Irgalmú Úrnál a Kötéssel Szabadító (Btags-grol): ráolvasás-gyűjtemény a Köztes Lét Könyvei közt. köztes lét (bar-do; antarābhava): e könyvben mindenekelőtt a halál és újjászületés (vagy újjá nem születés) közti, közbülső létezést, annak alakjait jelenti, ujgurból

fordított szövegünk ennél sokkal többet említ, de tibeti traktánk is elősorol hatot (az anyaméh köztes léte, rang-bzhin skye-gnas-kyi bar-do; az álombeli, rmi-lam-kyi bar-do; az elmélyülésé és szemlélődésé, ting-nge-’dzin bsam-gtan-gyi bar-do; a halál órájabeli, ’chi-ka’i bar-do; a Törvénylényegű, chos-nyid-kyi bar-do; a Forgatag rend- jében keletkező Lételé, lugs-’byung srid-pa’i bar-do. Kun-bzang rgya-mcho szerzetes és Do-lung urasága (Kun-bzang rgya-mtsho sngags- ban, sbyin-pa’i bdag-po Do-lung spyi-dpon): egyik a szöveg kiadását szorgalmazó, a másik az anyagi feltételeket előteremtő kegyúr; a szerzetes címe (sngags-ban, azaz ban-dhe) szerint a mantrákban, jelszavakban jártas tudós volt. a külön-külön értő Tudás (so-sor brtag-pa’i ye-shes; pratyaveksājn¯ā-na): egy az Öt Tudás közül, a valót megragadó, feltáró, elemző képesség, mely a balgaság mérgét teszi ártalmatlanná. A Mérhetetlen Fényű Amitábha körébe tartozik.

Lászé, a Mosoly (Lāse-ma, Lāsya dkar-mo; Lāsyā): a megvilágosult szellemű Föld Szíve (Ksitigarbha) fehér társnője a Mozdulatlan Aksóbhja kíséretéből. Bélyege tükör, s a formák jelenésének úrnője. lélegzet (dbugs): külső és belső lélegzet, a külső az életerőt jelentő „szél” (rlung) élettani megfelelője, a belső az „erek” sokaságában áramló életerő. A lélegzet nyílvesszőnyire nyúlik (dbugs ni mda’ gang tsam-du chad): Tuccinál a nyílvessző (mda’) helyett arasz (mtho) szerepel, amely mind az előző, mind a következő

mértéknél (sing vagy könyökhossz és öl) kisebb, így megtöri a változás növekvő irányát. lélek: olyan halhatatlan s személyes lelket, milyen sok más világnézet, vallás ismer, Buddha tanítása nem tesz fel; a fordításban ez a szó az elme, szív, szellem megfe- lelője (vö. azonban: megvilágosodó maglélek). Tanulságos, hogy az itt tudatos tudatnak fordított tibeti műszót (rnam-shes; vijñāna) a mongol párhuzam a táltos- hitűek „lélek” szavával (sünesün) adja vissza, s nem a tudós szakszóval. Lényegtest (ngo-bo-nyid-kyi sku): a Három Test egysége és együttese, mely így a negyedik test a Négy Test közül, s mindhárom előbbi sajátosságait osztja. létalak: l. a Hatféle Nemzetségnél Létel (srid-pa; bhava): az élő világbeli lét, lét a Forgatagban. A megöregedett böl- cseleti műszót a fordítói önkény élesztette fel itt az élők, eszmélőlények „levésé” megjelölésére, hogy köztes lét és élet fogalma elkülönöljön tőle. létfonal (rgyud): szellemi családfa, az egymást követő mesterek és tanítványok láncolata, melyek nemzedékről nemzedékre hagyományozzák a tanítást, a tantrákat (ez is rgyud), mely őket összeköti; itt vagy ugyanazon (eszményi) lény egymást követő létalakjainak, megtestesüléseinek láncolata (sku-rgyud), vagy a szülő- gyermek láncolat (gdung-rgyud), vagy a mester-tanítvány láncolat (slob-rgyud).

a Lónyakú Király (Rta-mgrin rgyal-po; Hayagrīva-rāja): napnyugat vörös kapuőre lét és nemlét mezsgyéjén; az indiai eredetű Lóistenből származó „Törvényt oltalmazó”

és bódhiszattva alakjából, ki maga is sokalakú (a legbonyolultabbnak arca három, keze hat, lába nyolc).

Madárkirály (khyung, mkha’-lding; garuda): a levegő ura, a sárkánykígyók ellensége, Visnu hátasállata, a garuda-sas. magcsepp (thig-le; tilaka, bindu): a csírasejt („fehér magcsepp”) és a petesejt („piros magcsepp”), mint az élet hordozója, az alkotó, teremtő erő jelképe, de je- lent csepp alakú foltot, írásjelt, az óm és a húm és hasonlók pont vagy kör alakú m jelét (anusvara), melybe a szemlélődő elmélyülés csúcsán a jelenségek, tar- talmak összesűrűsödnek, s a fényes ürességbe jutnak; ebben a szövegben a mag- csepp és a finom magcsepp (thig-phran) a jelképistenek jelképékszere is. A fehér és piros magcsepp (thig-le dkar dmar), az apától és az anyától kapott élet-mag egyesüléséből támad a magzat, mely az első hét végére habgomoly (mer-mer-po; kalala), a második végére tojásdad tarhó (nur-nur-po; arbuda) alakú (más értel- mezés szerint az elsőben tojásdad, a másodikban hosszúkás, ismét más szerint az elsőben pehelyforma, a másodikban hólyagocska stb.), ahogy ókori ind orvosi hagyományra visszamenő tibeti írások állítják.

a Magcsepp Átjárta mező (thig-le brdal-gyi zhing-khams): a Fényhozó Vajrócsana megjelenési mezeje, a jelképoltár közepe. Majtri, a Szeretet (Byams-pa’i Maitri; Maitri, Maitreya): egy a Nyolc Megvilágosult

Szellemű közül, a jövendő világkorszak buddhája, Majtréja, aki itt a Haszonnal Véghezvivő Amóghasziddhi kíséretéhez tartozik, társnője Puspé, a Virág. Bélyege itt „sárkányfa”. A fül-tudat övé. mandala: l. jelképoltár Mandzsusri bódhiszattva: l. Szelíd Dicsőségű Mangalasríbhúti, a bölcs és váltalakú (mkhyen sprul Mang-ga-la-shrī-bhu¯-ti; Man˙galaśrībhu¯ti): a Törvénylényegű köztes lét könyvének zárszava szerint a mű leírója; a szanszkrit név mögött tibeti személy rejtőzik; indiai nyelvű név használata olyan szokás volt a buddhista tibetiek, ujgurok és mongolok között, mint a latin neveké a még klasszikus műveltségű Európában. E név tibeti megfelelője Bkra-shis dpal-’byung vagy dpal-’byor lehetett, azaz az Áldás és Dicsőség Forrása. Kilétéről a zárszó annyit árul el, hogy nem egyszerű szerzetes volt. Málá, a Füzér (Mā-le-ma, Phreng-ba-ma; Mālā): a füzérdísz és az olvasófüzér meg- személyesítője, itt az Ég Szíve Ákásagarbha bódhiszattva sárga társnője („égjárónő”, mkha’-’gro; dākinī), a Kincsforrású Ratnaszambhava kíséretéből. Bé- lyege a füzér, s a Törvény-képzetek úrnője. Mámakí (tib., szkr. Māmakī): a Kincsforrású Ratnaszambhava színarany szín társ- nője. Bélyege kincs és csengettyű, eleme a víz.

meghagyás (gdams-ngag): intelem, tanács, a szóban hagyományozott titkos tudás foglalata, melynek fontosságára a szöveg maga is többször utal.

Megtisztultan Kiterjedt (sangs-rgyas; buddha): a felserkent, megvilágosult szemé- lyiség, buddha, a történeti Sákjamuni Gautama éppúgy, mint az eszme-buddhák és seregnyi jelkép-társuk, melyek a szemlélődő elmélyülés, a megismerés és a szaba- dulás eszközei. A „valóban tiszta, tökéletes M.” (yang-dag-par rdzogs-pa’i sangs- rgyas; samyaksambuddha) olyan, aki a felserkentség teljes, legfelső fokát elérte. A tibeti műszó magyarítását a 17. század első mongol főpapjának, Öndör Gegen- nek értelmezése sugallta, akinek szélsőséges, mindent lefordító mongol Hitvallása a fordítás tibeti elvét követi. a Megtisztultan Kiterjedt Szemű (Sangs-rgyas spyan-ma; Buddha-locanā): a Gyémántszellemű Mozdulatlan Aksóbhja berillzöld társnője. Bélyege gyémánt jogar, csengettyű, eleme a föld. a megvilágosodó maglélek (byang-sems-kyi thig-le; bodhicitta-bindu) az élőlényt lét- rehozó mag, csíra, nemcsak az apai magcsepp, hanem a minden élőben feltett megvilágosodás-csíra, az egyetemes fény része, az üdvösség lehetősége.

a Megvilágosult Lelkűek, Megvilágosult Szelleműek (byang-chub sems-dpa’; bodhi- sattva): a teljes megvilágosodás útján elindult személyiségek, bódhiszattvák, a ti- beti szó szerint „a megtisztuló, tökéletesedő eszmélet hősei, harcosai”, akik szá- mos fokozaton át érik el a teljes megvilágosodást, de akik a még tévelygők érde- kében eztán sem távoznak a nirvánába, a végső kialvásba, a Törvény-Fény-Üresség tisztaságába, hanem a Forgatagban segítik az élők megigazulását, szabadulását.

A Mahájána többek közt ilyenek seregével, különféle eszmék megszemélyesítőivel népesítette be jelképvilágát. Közöttük vannak egy-egy eszme-buddha „nemzet- ségének” tagjai, kísérői, „kisugárzásai”. A Nyolc Nagy Megvilágosult Szellemű a nyolcrétű tudatos tudat őrzője: Föld Szíve, Szeretet, Egyetemes Jó, Ég Szíve, a Könyörületes Szemű, a Szelíd Dicső, az Akadályt Rendben Eltakarító és a Gyémán- toskezű (Ksitigarbha, Majtréja, Szamantabhadra, Ákása-garbha, Avalókitésvara, Mandzsusrí, Szarvanivaranaviskambhin, Vadzsrapáni). mennyei táj v. birodalom: l. tiszta mező meredek ösvény (zang-thal): a Tett-hatás és az életerő „tudatos tudatának”, az egye- temesből származó életmagnak az útja az Avadhútin és a Brahma-lyukon át a „magasságokba”. Vö. átváltás. mester, tanítómester (bla-ma „felsőbb[nek tisztelt]”, slob-dpon „a tanítás ura”; guru): a lámahitben, a Tantra világában a Tudás megszerzésének eszköze, a titkos isme- retek avatott értője. Ezért idézi Sza-szkja pandita Mesterszerzése, hogy a Mester egyetlen hajszálának tisztelete felér az összes buddhák imádásával. Mécses: l. Álóké

a Mérhetetlen Fény(ű) Amitábha (’Od-dpag-med; Amitābha), másképp Határtalan Fény vagy Végtelen Világosság, Végtelen Jelenésű (Snang-ba mtha’-yas): egy az Öt Nemzetség eszme-buddhái közül, a Tavirózsanemzetség feje, tája napnyugat, eleme a tűz, színe vörös, és bélyege tavirózsa. Hátasa páva. Társnője a Fehér

Ruhájú Asszony, kísérői: a Könyörületes Szemű Avalókitésvara meg társnője, Gítí, a Dal és a Szelíd Dicsőségű Mandzsusrí meg társnője, Álóké, a Mécses. Körébe tar- tozik a fogalmak halmaza (‘du-shes; samjñā), övé a külön-külön értő Tudás, mely a szenvedélyt, vágyat kioltja. Mennyei birodalma a Boldogság mezeje. Vele szemben támad az éhségszörnyek sárgás fénye. Nemzetsége a Törvénylényegű köztes lét ne- gyednapján tűnik fel. a Mozdulatlan v. Rendületlen Aksóbhja, a Gyémántszellemű (Rdo-rje sems-dpa’ Mi- bskyod- pa, Aksobhya): egy az Öt Nemzetség eszme-buddhái közül, a Gyémánt- nemzetség feje, tája kelet, eleme a víz, színe fehérben mélykék, és bélyege az öthegyű gyémántjogar. Hátasa elefánt. Társnője a Megtisztultan Kiterjedt Szemű Buddhalócsaná. Kísérői: a Föld Szíve meg társnője, Lászé, a Mosoly, és Majtri (Majtré-ja), a Szeretet meg társnője, Puspé, a Virág. Körébe tartozik az árnyformák halmaza (gzugs; rüpa); övé az Öt Tudás közül a tükörszerű, mely a gyűlölség elosz- latója. Mennyei birodalma a Nyílt Öröm mezeje, tiszta fehér fényével verseng a pokol füstszínű világa. Nemzetsége a Törvénylényegű köztes lét másodnapján jelenik meg.

a Nagy Bélyegjel (phyag-rgya chen-po; mahāmudrā): a minden üresség megvaló- sítása, az elme és a világ kettősségének megszűnése az üresség fényességében, jel- képes formája istenpár egyesülése, a testi szerelem elragadtatása. Mély szemlélése,

megélése a Nagy Bélyegjel Elmélyülése (phyag-rgya chen-po’i ting-nge-’dzin). a Nagy Bélyegjel Ismeretőrzője (Phyag-rgya chen-po’i rig-’dzin): napnyugat ismeret- őrzője, övé a Szó világa, társnője a Vörös Égjárónő. a Nagy Irgalmú Úr (jo-bo Thugs-rje chen-po; Mahākarunika): a részvét, könyörü- letesség megszemélyesítője, a Könyörületes Szemű Avalókitésvara bódhiszattva, egy a Nyolc Nagy Megvilágosult Szellemű közül, tiszteletének évezredei során szá- mos alakja született, gyakran ábrázolják tizenegy arcú alakban, van ezerkezű, ezer- szemű, segítségre mindig kész megjelenése is (vö. kínai Guanyin, japán Kannon), övé a Hat Ige, a hat szótagú jelszó. Kései tanítás szerint ő Padma-szambhava mes- ter Gyönyörtest-alakja. A Tavirózsanemzetségben Amitábha kísérője, társnője Gítí, a Dal. a Nagy Jármű (theg-pa chen-po; mahāyāna): Mahájána, a buddhizmus későbbi, északi ága, mely az ősibb, Kis Jármű, Hínajána, keveseknek elérhető üdve helyett egyetemes üdvöt, az összes élők szenvedéstől való megszabadulását ígéri; egyik sajátos arculatú hajtása a tibeti lámahit.

a Negyvenkét Gyönyörtestű isten csapata (longs-sku’i lha-tshogs bzhi-bcu rtsa gnyis): a Nyugvók serege, szemben az Ötvennyolc Ha-ragvóval; a Vajrócsana istenpár, a négy többi eszme-buddha öt-öt kísérővel (az öt Nemzetség), a Négy Kapuőrző istenpár, valamint a Hat Győzelemmel Túljutott Hatalmas meg az Egyetemes Jó istenpár.

Nem Változó Fény (’Od mi-’gyur-ba): a Mérhetetlen Fényű Amitábha, ahogy az ismeretben (értelemben, rig-pa) megjelenik. nemesi sarj (rigs-kyi bu): szó szerint „nemzetség fia”, ahol a „nemzetség, család” (rigs) jó származást jelent, amint ezt több keleti nyelv buddhista gyakorlata is tanú- sítja. Hogy azonban ez nem szükségszerűen társadalmi rang, azt bizonyítja szöve- günk, melyben „fekete eredetű”, közrendű életemúltnak is ez a megszólítása. Különben a „jó családbeli” (rigs-bzang) összetétel remetét, aszkétát, szent rend tag- ját is jelentheti. a Négy Kapuőr (sgo-ba bzhi): a Haragvó Biztos Győző, a Holtak Urával Végző, a Ló- nyakú Király meg a Bűvitalú Amritakundalin, a társnőik a kapuőrnők, a Vashorog Asszonya, a Pányva Asszonya, a Vasbéklyó Asszonya meg a Csengettyű Asszonya, l. a köv. Négy Kapuőrnőt

a Négy Kapuőrnő (sgo-ma bzhi) vagy Kapuőrző Némber: az ereklyetorony vagy jelkép- oltár kapuőrnői: keleten a fehér Lóképű, a horog asszonya (Rta-gdong dkar-mo lcags-kyu-ma), délen a sárga Disznóképű, a pányvahordozó (Phag-gdong-ma ser-mo zhags-pa ’dzin-pa), nyugaton a vörös Oroszlánfő, a vasbéklyós (Seng-gdong dmar- mo lcags-sgrog ’dzin-pa) és északon a zöld Kígyóképű, a csengettyűs (Sbrul- gdong-ma ljang-gu dril-bu ’dzin-pa), a négy határtalan (részvét, szeretet, öröm és egykedvűség) képviselői is. Előbb a Nyugvók seregének végén, majd a Haragvók Nyolc Boszorkánynémbere után következnek.

a Négy Kapuőrző Gyémántnémber: keleten a Fehér Gyémántném-ber, a Kakukkfejű (Rdo-rje dkar-mo Khu-byug-gi mgo-can), délen a Sárga Gyémántnémber, a Kecskefő (R. ser-mo Ra-mgo-ma), nyugaton a Vörös Gyémántnémber, az Oroszlánfő (R. dmar-mo Seng-mgo-ma) és északon a Sötétzöld Gyémántnémber, a Kígyófő (R. ljang-nag Sbrul-mgo-ma), a Huszonnyolc Hatalmas Némber sorát zárják. a Négy Nemzetség Égjárói (rigs bzhi’i mkha’-’gro): a jelképoltárban az ismeretőrzők külső szomszédai a Törvénylényegű köztes lét hetednapján, az égjárónők sere- gében. Biztos nem azonos az eszme-buddhák Ratnaszambhava nélküli Négy Nem- zetségével, melyről Mkhasz-grub-rdzse ír a Négy Testtel és Négy Tudással párhu- zamban. a Négy Születés (skye-ba rnam-pa bzhi, másutt skye-gnas bzhi; catu-ryoni): a tojásból való (sgong-skyes), az anyaméhből való (mngal-skyes), a varázs-születés, nem-testi születés (rdzus-skyes) és a langy nedvességből való (drod-gsher-la skyes-pa); az utolsóelőtti szellemi születés, az utolsó a férgeké s hasonlóké. a Négy Test (sku bzhi): a Három Test meg az ezek egységéből eredő s velük együtt ható Lényegtest. a Négy Tudás (ye-shes bzhi): az Öt Tudás az Igen Tiszta Törvénytér („az eszmei sík”) Tudása nélkül.

a Nyílt Öröm mezeje (Mngon-par dga’-ba’i zhing-khams): a keleti „tiszta mező”, a

Mozdulatlan Aksóbhja mennyei birodalma. a Nyolc Boszorkánynémber (yul-gyi phra-men brgyad): a Nyolc Nagy Megvilágosult társnőinek ellenpontjai, a Törvénylényegű köztes lét tizenharmadik napjának jele- nései közt így szerepelnek: keleten a sötétbíbor Oroszlánfő (Simhamukha smug-nag Seng-mgo-can) délen a vörös Tigrisfő (Vyāghrīmukha dmar-mo Stag-gi mgo-can) nyugaton a fekete Rókafő (Śrgālamukha nag-mo Wa-mgo-can) északon a mélykék Farkasfő (Śvānamukha mthing-nag Spyang-mgo-can) délkeleten a fehérsárga Keselyűfő (Grdhramukha dkar-ser Bya-rgod-mgo-can délnyugaton a sötétvörös Kányafő (Kan˙kamukha dmar-nag Dur-bya’i mgo-can) északnyugaton a Varjúfő (Khakhvamukha nag-mo Bya-rog-mgo-can) északkeleten a sötétkék Bagolyfejű (Ūlumukha mthing-nag ’Ug-pa’i mgo-can) a Nyolc Haragvó Némber (Ko’urī brgyad-kyi khro-mo): a temető démonnői, másképp a Nyolc Keurima, tibeti neveik az indiaiak torzításai, közülük Vétálí = tetembe bújt démonnő, Szmasání = temetőlakó. Égtájukat és színüket l. a Köszöntésben (neveik tibeti alakban: Ko’urī-ma, Tso’urī, Pramo, Vetālī, Pukkasī, Kasmarī, Tsandalī, Smeshanī stb.). L. még a Nyolc Temetőhely Égjáróit

a nyolc kedvező feltétel és a tíz előny (dal-’byor phun-sum-tshogs): a „kincsetérő” em- beri test (mi-lus rin-po-che) sajátja; a nyolc: nem születni az örömökbe merült iste- nek közé, nem a féltékeny, háborúskodó félistenek közé, nem a tompa állati létbe,

nem az éhségszörnyek közé, sem a pokolvilágba, nem szenvedni hamis tanok fonák látásától, nem érzékszervi, sem egyéb fogyatékosságtól (dal-ba brgyad), a tíz: maga az emberi születés, a Buddhától megszentelt Magadha országában való szü- letés, épség, Rossz Tettől való szabadság, hit a Törvényhez, felserkenttel való talál- kozás, tanítás szerzése, annak állandósága, benne való hit és neki való adakozás, másképp: hit, türelem, értelem, egyenesség, céltudatosság, jámborság, felserkent jelenléte, mesterszerzés. a Nyolc Seregbeli halálszörnyek (sde-brgyad shi-’dre): ártó szellemlények több nyolcas seregét említik, így a négy égtáj szellemkirályai nyolc démonseregét (illatevők, hús- falók, kígyószellemek, prétaszörnyek, nága-sárkányok, bhútana-ördögök, jaksák és ráksaszák, ahogy a Pancsaraksa, az Öt Oltalom Könyve írja; vagy a déva-szellemek, a nága-sárkányok, a repülő jaksa-nép, az illatevő gandharvák, a félisteni aszura-nép, a kígyóölő garuda-nép, a zene-démon, félemberi kimnara-nép és a kígyószellem mahóraga-nép, ahogy a Fehér Tavirózsa Könyve sorolja), Das tibeti szótára még három, itt-ott egyező listát ad a Nyolc Sereg (sde-brgyad) értelmezéséül, a halál- szörny azonban így egyikben sem szerepel.

a Nyolc Temetőhely Égjárói (dur-khrod brgyad-kyi mkha’-’gro): a jelképoltárban az ismeretőrzők külső szomszédai a Törvénylényegű köztes lét hetednapján, azo- nosak a Nyolc haragvó Némberrel, kik a tizenharmadik nap jelenését kezdik. A - A - Nyolc Temető (Hamvasztó) alkotja többek közt a Haragvók és Csakrasamvara

jelképoltárának kívülről harmadik gyűrűjét, benne a Nyolc Ereklyetoronnyal. (A lánggyűrű a legkülső, a gyémántjogar-kerítésé a második.) Említik az ősi India híres Nyolc Nagy Temetőjét Magadhában és a Nyolc Ereklyetornyot, Buddha tettei emlékét. Sákjamuni maga is halottégető temetőhelyen kezdte elmélkedését, miután elhagyta családját. Nyugvók és Haragvók (zhi khro; śānti és krodha) ; másképp Békések és Háborgók, Szelídek és Acsarkodók, Vonzók és Taszítók, Megnyugtatók és Félelemkeltők, az elme jelenéseiként támadó jelképistenségek.

oltárkör: l. jelképoltár, mandala Olyképpen Jött (de-bzhin gshegs-pa; tathāgata): felserkent, ki akként, ugyanúgy érke- zett, mint elődei, Gautama Sákjamuni éppúgy, mint hat „földi”, legendás előde, vagy a Nagy Jármű buddháinak ezrei, azt példázva, hogy a megvilágosodás útja nem egyszeri, egyetlen lény számára nyílt, megismételhetetlen út. Itt elsősorban az Öt Nemzetség fői. óm áh húm (om āh hu¯m): a test, a szó és az elme három szótagjelszava. Az első- nek az ilyen kincskönyvekben többnyire túlhosszú alakja használatos (ōm). Orgjan l. Urgjan az Óriáshegy, a hegyek királya (ri’i rgyal-po Ri-rab; Sumeru): az indiai és a buddhista világképben a világok közepén magasodó, égig érő Méru v. Szuméru, a Himalája (a

Kajlász-csúcs) eszmei tükre, a Tantra test-felfogásában pedig az Avadhúti, a Közép- Ér jelképe, s vele a gerincoszlopé. Az Óriáshegy keleti oldala ezüstszín vagy hegyi- kristály, a déli zafír v. berill, a nyugati rubin, az északi arany. Tartja az egek öteme- letes s még többrétegű világát (az alsó három emelet alulról: a vágy világ, a tiszta formák világa és a formáktól szabad világ). Csúcsán áll a Kívánságteljesítő Cso- dafa. Körülötte hegyek gyűrűi, világtengerek, s rajtuk a világszigetek.

az önmagát Teremtő ismeretőrző (Lhun-gyisgrub-pa’i rig-’dzin): a Tett ismeretőrzője a zöld Északon, a Zöld Égjárónő a társa. A név (lhun-grub; nirābhoga, anabhoga) a magától keletkezett, hirtelen támadó és hatalmassá gyarapodó erőt jelenti, mely az előző négy ismeretőrző tartalmait egyesíti. önszabadító (rang-grol): magától, önkéntelenül megszabaduló, megmenekvő; arra utal a szó, hogy e könyv puszta hallása is önkéntelen szabadulást hoz annak, ki hí- véül szegődik. öntermészet (rang-bzhin; svabhāva stb.): valaminek sajátos lényege (ngo-bo-nyid), mely mástól megkülönbözteti és önálló létének bélyege, jegye. A Négy Test közül egynek és sajátosan a Nagy Bélyegjelnek s a tükörszerű Tudásnak megfelelő „test- nek” is neve. az Örömteli Föld (Dga’-ldan; Tusita): az eljövendő Buddha, a Megvilágosult Szel- lemű Szeretet, Majtréja „tiszta mezeje”, mennyei birodalma, hol földre szállásáig

várakozik. Istenlakóinak életkora négyezer év, s egyetlen éjszakájuk négyszáz em- beri esztendőnyi. Majtréja belső palotája ott negyvenkilenc udvarú, negyvenkilenc emeletű, negyvenkilenc igazgyöngy csarnokkal, igazgyöngy palotákkal. A Nagy Igazgyöngy Csarnokban hirdeti a Törvényt Majtréja. Négy udvara az égtájakat őrző szellemkirályoké. az Öt Elemlétező (’byung-ba lnga): l. az elemeknél az Öt Erős Méreg (dug lnga drag-po): a balgaság (gti-mug; moha, de tudatlanság is: ma-rig; avidyā), a szenvedély(es) vágy (’dod-chags; rāga), a gyűlölség (és harag, zhe- sdang; dvesa), a gőg (nga-rgyal; māna) ; az irigység (phrag-dog; irsyā), melyekkel szemben az Öt Tudás hat. A legerősebb méreg a balgaság. Az első hármat disznó, kakas és kígyó képében mutatja a Forgatag „életkerék” rajzának középső köre. az öt Érzék (dbang-po lnga) vagy érzéklőerő, érzékelőképesség, mely pl. a Csorna- gyűjtemény egy kézirata szerint az elemekkel így függ össze: a földé a látás, a vízé a hallás, a tűzé a szaglás, a szélé az ízlelés, az ötödiknek, az érintésnek, amely a legtovább marad az elemek egymásba enyészésekor, a tudat(os tudat) az „eleme”. Ujgur traktátusunk szerint szín, hang, szag, íz és tapintás előbb egymásba enyész- nek, majd a négy elembe. Az érzékletek jelképei: tükör, cintányér, illattartó szaru, gyümölcs és selyemkendő.

az Öt Halmaz (phung-po lnga; pañca-skandha): az elmeműködés összetevői; a rom- landók: az alakok (gzu¯gs; ru¯pa), benne az érzékszervek, az érzékelés (tshor-ba,

vedanā),a gyönyöré, kíné, közömbösségé, az észlelés (’du-shes; samjñá) és a vele támadó fogalmak, az összetevő, cselekvő buzgalom (‘du-byed; samskāra), az előző cselekvéseknek a következőkben jelentkező, feltételteremtő hatása, kifejeződése, végül a tudatosság (rnam-shes; vijñāna); a romolhatatlanok: az erkölcs fegyelme (tshul-khrims; śīla) ,a szemlélődő elmélyülés (ting-nge-’dzin; samādhi, de dhyāna is), a bölcsesség (shes-rab; prajñā), a szabadulás (rnam-grol; vimukti) és a szabadulás tudása (rnam-par grol-ba’i ye-shes mthong-ba; vimuktijñānadrsta). az Öt Határtalan Gonoszság (mtshams-med-pa; ānantarya): anyagyilkosság, szent megölése, apagyilkosság, viszálykeltés a közösségben, felserkent személy (buddha) vérének kiontása. az Öt Ismeretőrző v. Ismerettartó (rig-’dzin; vidyādhara): a Törvénylényegű köztes lét hetednapjának jelenései, a torok szintjének jelképoltárához tartoznak, a jelszók is- meretének megszemélyesítői, középütt a Tavirózsatánc Hatalmasa, keleten a Föl- dön Lakozó, délen az Életkort Uraló, nyugaton a Nagy Bélyegjel ismeretőrzője, északon az önmagát Teremtő, társnőik égjárók, bélyegük koponyakupa és görbe kés. az Öt méreg: l. az Öt Erős Méreg

az Öt Nemzetség (rigs lnga; pañcakula): az Öt Győzedelmes, Olyképp Jött eszme- buddha és csoportja, a Fényhozó, Jelenést Láttató Vajrócsana, a Kincsforrású Ratnaszambhava, a Mérhetetlen Fényű Amitábha, a Haszonnal Véghezvivő

Amóghasziddhi és a Mozdulatlan Aksóbhja nemzetsége, családja, társnőik (yum; śakti, prajñā), bódhiszattva-”fiaik” és azok társnői. (A hatodik nemzetség mindezek őséé, a Gyémántot Tartó Vadzsradharáé.) Az Öt Nemzetség az öt elem, égtáj (a középpel, ill. fenttel), az öt halmaz, az öt érzék, az öt Tudás: az ötösségek megfe- lelői. az öt Tudás: a Törvénytér Tudása, a külön-külön értő Tudás, a tükör szerű, az egyenlő lényegű és a cselekvést véghezvivő. az öt Vérivó Nemzetség: l. Vérivó ötödfél nap (zhag phyed dang rtsa lnga „fél nappal együtt öt”): némelyek három és fél napra javították, némelyek öt és fél napnak értették, többen megtartottuk az ere- deti négy és fél, azaz ötödfél napot. az Ötvennyolc Haragvó (khro-bo lnga-bcu rtsa brgyad): az Öt Vérivó Nemzetség istenpárja, a Nyolc Haragvó Némber, a Nyolc Boszorkánynémber, a Négy Kapu- őrző Gyémántnémber és a Huszonnyolc Hatalmas Némber.

Padmahéruka: a Vérivó Tavirózsanemzetség feje, alakja mint a Buddhahérukáé, más színekkel és bélyegekkel. A Mérhetetlen Fényű Amitábha félelmetes megje- lenése. Társnője Padmakródhésvarí (Padmakrodhes᾿varī). A Törvénylényegű köz- tes lét tizenegyednapi jelenése. a Parancsolat, a Gyűjtemények és a Hagyományozott Tudás (bka’ mdo rgyud): a

buddhista kánonból a Buddhának tulajdonított kinyilatkoztatások, a róla szóló szútrák és az avatottak titkos tudását őrző tantrák. a Pálmahegyű (Ri-bo tala v. Tāla’i phreng-ba): a déli tengeren túli hegység. a Pányva Asszonya (sgo-ma Zhags-pa-ma; Pāśadharī): a jelképoltár déli, sárga kapuőrnője, az anyaméhből való születés őre is. páros odaadás (zung-’jug): Tucci szerint sinergia, azaz összehangolt együttműködés. pokol (dmyal-ba; naraka): a Forgatag hat világa közül a legkegyetlenebb, a három Rossz Ösvény, azaz létalak közül a legrosszabb, melybe az élőt saját gonosz tettei vezérlik. A buddhista kánonban és a tágabb irodalomban számos színes leírása van, az elkövetett tettek és fizetségük, következményeik hivatalnoki pontosságú számadása sem hiányzik. A pokol forró és fagyos poklokra, fő- és alpoklokra osz- lik, melyeket a jámborságtól tomboló képzelet a legvadabb kínokkal, válogatott rémségekkel népesített be. Az alappokol nyolc forró és nyolc fagyos főpokolból áll, és pl. mindegyik forró pokolból négy kapu nyílik négy alpokolra, melyekből további mellékpoklok nyílnak, összesen tizenhat. Így az összes forró poklok száma száz- harminchat. Vannak még helyi, kisebb poklok is, pl. egy-egy hegy gyomrában, siva- tagban stb. Kevésbé vérmes számítás száznegyvennégy, egy vérmesebb százhatvan pokolról tud. Vö. Bethlenfalvy G., Sárközi A., Lámaista pokolképek (Keletkutatás 1975, 87-113).

megszemélyesítője, a Szeretet, Majtréja bódhiszattva gyöngyfehér társnője a Gyé- mántszellemű Mozdulatlan Aksóbhja kíséretéből. Bélyege fehér tavirózsa, a múlt képzetének úrnője.

rakta (ma-las thob-pa’i rakta; rakta „vér”): az anya lényéből származó élet-elem, vér, mely az apai magcseppel, a megvilágosodó maglélekkel egyesülve alkotja a szár- mazott személy „magját”. Ratnahéruka: a Vérivó Kincsnemzetség feje, alakja mint Buddha-hérukáé, színei és bélyegei mások. A Kincsforrású Ratnaszambhava haragvó megjelenése. Társnője Ratnakródhésvarí anya. A Törvénylényegű köztes létben a tizednap jelenése. Ratnaszambhava: l. Kincsforrású Ratnaszambhava regulaőrző apát-szerzetesek és lényeget fejtegető tanítómesterek (’dul-ba ’dzin-pa dang mtshan-nyid-pa): szerzőnk nyilvánvalón elmarasztalja a „hivatalos tudomány” és a kolostori rend embereit, a lényeget fejtegető írástudókat, bölcselőket, akik a tanítás eredeti értelmét keresték, kevésbé titkos módon, puszta gyarló értelemmel. „Régi s leendő létbeli hús alakját ölti…” idézet az 5. századi bölcselőnek, az ifjabb Vaszubandhunak Abhidharmakósa, azaz a Nyilvánvaló Törvény Kincsestára című hatalmas munkájából (l. az ujgurból fordított szövegben is). rész-alkotta tettből meg ok-alkotta tettből termett (’dus-byas-las dang rkyen-las grub- pa): az előbbi a vágy világ, az alakvilág (a tiszta formák világa) és a formáktól

szabad világ cselekvése, az utóbbi az ok-okozati körülmények hatása lehet (az ere- deti itt verses, és lehet, hogy a las ismétlését csak a szótagszám kívánta, akkor pedig ez inkább toldalékszó, -tól, -ból jelentéssel, nem a tett szava, s így han- goznék: „rész-alkottából és okozatból termett”). A hely fordítása ideiglenes. rgja (rgya „bélyeg, pecsét, pecsétjel”,): a titkos tanítás bélyege, mely a róla szóló írás végét „lepecsételi”, ott hasonló szerepű, mint az ind szamaja (samaya, külön- ben szerződést, megállapodást is jelent) a Rossz Ösvények (ngan song): az emberalatti létformák, a tompa eszméletű állatoké (a „hajlottan” vagy „tévelyegve, kerülve” járóké), a mohóság gyötörte éhség- szörnyeké és a pokollakóké. A tibeti kifejezés szó szerint „rossz menetel”. rovásfa (khram-shing), melyet kezében a Holtak Ura, a Törvény Királya, a pokolbíró tart (vö. Nebesky-Wojkowitz, pp. 25-27, 274-275; Róna-Tas A., Acta Orient, Hung. VI, 1956, pp. 163-177). Más értelmezés szerint ez az a deres, amelyre az ostorra váró bűnöst kötözik (Das), Szumatiratna szerint „rajzosfa (= rovásfa), büntetőfa”, Tucci szerint számológép (abacus), ahogy Pápai Páriz latin szótára mondja: számvető tábla.

a Sákják Oroszlánja, az emberek hatalmasa (mi’i thub-pa Shākya seng-ge; Śākyasimha): egy a Hat Győzelemmel Túljutott Hatalmas közül, Sákjamuni mint az emberi világ felserkentje, bélyege itt a kolduló szilke és bot.

a sárgaszemű irigység: az eredetiben csak „sárga szem” (mig-ser), azaz irigység, féltékenység. sárkányok (’brug): a felhők, eső és mennydörgés gazdái, hangjuk (’brug-sgra) a mennydörgés; a sárkánykígyók (klu; nāga) a tengerek, tavak, vizek urai, örökös harc- ban a levegőt uraló Madárkirály garuda-sas népével. a Sűrű Szerkezetű vagy Sűrűn Rakott mező (Stug-po bkod-pa’i zhing-khams vagy ’Og- min „a Nem-Alsó”; Akanistha): a Fénythozó vagy Jelenést Láttató Vajrócsana men- nyei birodalma közepén, a legfelső égben van.

szabadság: szó szerint önhatalom, önerő (rang-dbang). szamaja (szkr. samaya): itt a tibeti rgja megfelelője (l. ott), különben „eskü, foga- dalom” értelemben is szerepel (tib. dam-tshig). Szamantabhadra, az Egyetemes Jó(ság) (Kun-tu bzang-po; Sa-mantabhadra): egy a Nyolc Nagy Megvilágosult Szellemű közül, a Kincsforrású Ratnaszambhava kísére- téből. Bélyege itt kalász és csengettyű, másutt jobbjában gyémántjogar, baljában tavirózsa. Övé az orr-tudat. Társnője Dhúpé, a Jóillat. Önálló, ős-buddha megjele- nésként l. Egyetemes Jóság. Szála (bram-ze’i rigs-shing Sāla chen-po): a bráhmana-nemzetségbeli fa, a Nagy Szála, a fák legnemesebbike, melynek árnyékában a hagyomány szerint Sákjamuni Buddha született és meghalt (két különböző Szála-fáról van szó).

a Szelíd Dicső(ségű) Mandzsusrí (’Jam-dpal; Mañjuśri): a tudást megszemélyesítő jel- képistenség, megvilágosult szellemű, egyik a Nyolc Nagy közül, itt társnője Álóké, a Mécses, a Mérhetetlen Fényű Amitábha kíséretéből. Bélyege itt kék tavirózsa, s övé az elme tudata. Tibet egyik védistene, a Holtak Urával Végző Jamántaka alakjában a megújított lámahit, a sárgasüvegesek rendjének védője, számos formájában tisz- telik (a Szelíd Hangú Mandzsughósa, a Szelíd Gyémánt Mandzsuvadzsra stb.), a tudás kardja és a két tavirózsán nyugvó könyv a legfőbb bélyegei szelíd alakjainak, másutt hátasa oroszlán, és társnője a fehér Szaraszvatí, a Zene és Jóhangzás Asszonya. „Gyökér-tantrája” (rtsa-rgyud) a kánonban olvasható, neveinek dicső- ítése, a Námaszamgíti, a pekingi s minden vele rokon szerkezetű Kandzsurban a tantrák élén áll. szellem-test: l. elme-test szembesítés (ngo-sprad) és szembesülés (ngo-’phrad), ahol az első tibeti szó arcot je- lent, a második tag egyazon tő átható, ill. nem-átható tartalmú alakja, „találkozásra, szembenézésre késztetés”, ill. „találkozás”, a műszó jelenti az elme találkozását, ill. szembesítését önmagával, önnön tartalmaival, melyeket különféle szellemlények alakjában lát.

szemlélődés, eszmélkedés (bsam-gtan; dhyāna, de samādhi is): a gondolati, eszmei összpontosítás állapota, a megismerés és vele az elmélyülés és a látszatvilágból való kikapcsolódás, felemelkedés eszköze. (A japán zen forrása – kínai úton – az ind dhyāna.) a szenvedélyből támadt negyven képzet (’dod-chags-las gyur rtog-pa bzhi-bcu): maga a szenvedély(es vágy) négyféle, az alakhoz tapadó testi vágy, a térhez tapadó szellemi vágy, az érintéshez tapadó érzéki vágy, és olyan erkölcsi vágy, mely nem a tökéletes megszabadulásra tör; talán ezek további részletezéséről van szó (a „képzet, foga- lom” eredetije, rtog-pa, jelenthet kétkedést, ingadozást is, itt mindenképp kedve- zőtlen értelmű, akadály). Nakamura buddhista szótára idézi a negyven tudatlan- ságnemet, melyekkel fejlődésének negyven fokán a bódhiszattva megküzd. szél (rlung; vāyu): egyrészt az életerő jelképe, mely az „erekben” áramlik, ilyen a tudás fény világosságának szele is, másrészt a légnemű elem, egyik az öt Elem, az elemi létezők közül. Az előbbinek öt fő nemét különböztetik meg (élettartó, lefelé tisztító, összekötő, egyenletesen mozgó és térfoglaló szél), de van szél-elem szele, tűz-elem szele stb., s több tízezer alakját tartják számon. A szellem működésében van Tett-szél (las-kyi rlung), mérlegelő, különbségtevő szél (rnam-par rtog-pa’i rlung), bölcsesség-tudatosság-szél (ye-shes-kyi rlung) és tárgyiasító szél (gzung- bskyed-kyi rlung), valamint kedvszél (’drin-gyi rlung) (vö. Guenther, Nāropa). a Szél-anya menekülése (Rlung yum shor-ba): haláljel neve; nyelvtan szerint ter- mészetesebbnek tűnhet az Anya-szél fordítás, de egyelőre nem sikerült párhuzamra lelni.

a Szépmintás Kelméjű (lha-ma-yin-gyi thub-pa Thags-bzang-ris: Vemacitra): a

élistenek hatalmasa, egy a Hat Győzelemmel Túljutott Hatalmas közül, színe zöld, bélyege kard és pajzs. szépségjegyek, nagy és kis szépségjegyek (skyes-bu chen-po’i mtshan és dpe-byad bzang-po; laksana és anuvyañjana): a megvilágosodott személy külső ismerte- tőjegyei, harminckét főbb és nyolcvan kisebb. Néhány a harminckettő közül: kidu- dorodó fejtető, jobbra csavarodó haj-tincsek, negyven fog, aranyszínű, bársonyos bőr, hosszú ujjak… Néhány a nyolcvanból: gömbölyű ujjak, hosszúkás („magas”) körmök, mély köldök, kerek has, piros, széles, vékony nyelv, egyenletes, fehér fogak, nagy szemek… szóbeszéd, keserves szóbeszéd (kha-smras): az eredeti nem világos, az ismert (és lefordított) jelentés nem illik a környezetbe. Tucci viszálynak fordítja (litigio), de hivatkozik a smras „beszéd” jelentésű-höz hasonló smre „siralom” szóra. szútrák (mdo; su¯tra): a „Gyűjtemények”, a lámahitű és általában a buddhista kano- nikus irodalom egyik, korántsem egységes műfaji csoportja, ahogy a kánon maga mondja: különféle szútrák (mdo sna-tshogs). született, szülött (skyes-pa): élőlény, ember.

tantra (rgyud; tantra): az eredetileg fonál jelentésű szó tárgyak, személyek egymás- utánját, itt mindenekelőtt a tanítás hagyományfonalát, a Hagyományozott Tanítást jelöli, ezen belül a lámahitű kánon egyik tetemes műfaji csoportját, a „titkos tudást”

hagyományozó műveket; sokuk foglalkozik mágikus szertartással, „titkos igékkel”. tapasztalás (nyams-len): l. gyakorlat a tarkó ördögkapuja (ltag-pa’i bdud-sgo): az öreglyuk, ahol a gerincoszlop a kopo- nyával találkozik. tavi ártók (mtsho-sman): így értelmezi a tibeti szót Szumatiratna szótára; Tucci nem fordítja le, de jegyzetében másképp magyarázza. L. még az erőszak-démonnál

tavirózsa (tib., szkr. padma) vagy lótuszvirág: gyakori és többértelmű jelkép, számos alakja és neve van; a fehér, piros, rózsaszín, de kiváltképp a kék színű utpala a „szem barátja”, a többnyire fehér padmát nevezik tószülöttnek (mtsho-skyes), sárszülöttnek (’dam-skyes), víz ékének (chu-rgyan), méztartónak (sbrang-rtsi-’dzin), naphívtá-nak (nyi-ma-bshad), van hatszirmú (mint amelyik Avalókitésvara Hat- szótagú Igéjét hordozza), nyolc- és ezerszirmú, a nyolc szirom lehet a Nyolc Nagy Megvilágosult Szellem. A tavirózsa jelképezi a Forgatag mocsarából a fénybe emel- kedő szellemet, a váltalakú, tiszta születést és újjászületést, a születés „kapuját” (az anyaméhet és bejáratát); az egymást keresztező, felfelé forduló talpú lábbal való jógaülés egyik jelzője, trónusa buddháknak és bódhiszattváknak, bélyege a Mérhe- tetlen Fényű Amitábha Tavirózsanemzetségének. A Tavirózsafény Palotája (pad-ma ’od-kyi gzhal-yas) nem világos; egy Tavirózsafény, Padmaprabha ismeretes, mint a híres Buddha-tanítvány, Sáriputra buddha-alakja. A Tavirózsaháló (Padma dra-ba) és Tavi-rózsafejék tantráját (Padma cod-pan-gyi rgyud) a pekingi Kánon 2622., ill 375.

írásában találjuk. a Tavirózsatánc Hatalmasa (Padma gar-gyi dbang-phyug): a közép és a test ismeret- őrzője (test mint cselekvés), testszíne „az öt fény ragyogásával teljes”, társnője a Vörös Égjáró Anya. L. Öt Ismeretőrző a Tavirózsából Termett vagy Tavirózsaszülött (Padma ’byung-gnas; Padmasambhava): Padmaszambhava, Tibet legendás indiai térítője, aki a hagyomány szerint a 8. szá- zad közepén érkezett Tibetbe, s akihez kötik, számos más tantra mellett, a tibeti közteslét-írások eredetét. Tanítványa, Sántaraksita (mkhan-chen Zhi-ba mtsho) volt a híres Szamje (Bsam-yas) kolostor első apátja, egyik asszony-tanítványa nevét (Ye- shes mtsho-rgyal) szövegünk is említi (Tókirály). támasz (rten): amire a szellem a szemlélődésben támaszkodik, valamely jelkép (istenség, tárgyiasított eszme), de maga a test és az elme is támasza a cselek- vésnek, működésnek, mely a „megtámasztott” (brten-pa). a Tánc (Nīrti-ma, Nrtye; Nrtyā): a megszemélyesített szent tánc, az Akadályt Rend- ben Elhárító megvilágosult szelleműnek a tengerzöld társnője a Haszonnal Vég- hezvivő Amóghasziddhi kíséretéből. Másutt helyette az áldozati Étek (Zhal-zas-ma; Naivedyā) szerepel.

a Test, az Erényesek Közössége (sku dge-’dun), a Szó a Fenséges Törvény (gsung dam chos), az Eszme a Megtisztultan Kiterjedt lényege (thugs sangs-rgyas-kyi ngo- bo): a test, a szó és a szív (szkr. kāya, vāk, citta) hármasa a személyiség három

működési síkja: a cselekvés, a beszéd és az értelem- s érzelem világ. testhez kötött (gdos-bcas, gdos-pa-can): megfogható anyagiságú, tárgyi valóságú. a Tetemégető Tanítás meg az Értelmezéssel Megszabadító (Sku-gdung ’bar-ba’-i rgyud és Brtags-grol): az elsőt a Karma-gling-pa gyűjteménye nem tartalmazza, de számos hasonló tárgyú van a Tandzsurban (Ro-bsreg-gi cho-ga stb.); a másik a haláljelek értelmezéséről szóló írás lehet (vagy elírás a Kötéssel Szabadító Btags-grol he- lyett?). Tett (las; karma): a cselekvések hatása, eredménye, mely meghatározza a létalakot, az életerő érvényesülési terét, testi-szellemi alakját, hatása világkorszakokon át el- pusztíthatatlanul érvényesül, de a Jó és Rossz Tettei egymást semlegesítik, s a több győz. A Tettek Tükre (las-kyime-long) a Holtak Urának igazságvizsgáló eszköze. A Tettért Fizető Hóhér (Las-kyi gshed-ma) a Holtak Urának kísérője.

tiszta mező (dag-pa’i zhing-khams): mennyei birodalom, az egetbí-rók tiszta helye (dag-pa mkha’-spyod-kyi gnas): a megszabadult elme létezési síkja, az avatatlan, köznapi értelem számára amolyan mennyországféle. Mindegyik tiszta mező egy-egy eszme-buddhához vagy bódhiszattvához tartozik. A Mérhetetlen Fényű Amitábha birodalma a Boldogság földje, a Kincsforrású Ratnaszambhaváé a Dicsőséggel Tel- jes, a Mozdulatlan Aksóbhjáé a Nyílt Öröm mezeje, a Haszonnal Véghezvivő Amóghasziddhié a Jól Felhalmozott Tettek mezeje, a Jelenést Láttató Vajrócsanáé a Sűrűn Rakott vagy Sűrű Szerkezetű mező.

a Tisztatestű (Lus ’phags-po; Pu¯rvavideha, Videha): a keleti világsziget, félhold alakú, s ilyen arcúak szelíd és nyugodt lakói, tizenhét nagy folyam öntözi, egyikük a Sár- kányvíz; tizennégy közülük A Páva-gyülekvő Hegyből ered. titkos igék (gsang-sngags és gzungs; mantra és dhāranī): jelszavak, jelmondatok, -szótagok, melyek a megidéző eszmélkedés, szemlélődő elmélyülés elemeit „sűrí- tik” magukba, melyek mint vezényszavak vagy géptudatba táplált utasítások, a gya- korlott elme fegyelmét, a gyakorlat folyamatainak irányítását, rendjét biztosítják (hasonlóképp az ingerekhez és ingerválaszokhoz rögzített jelekhez vagy a mennyi- ségtan műveleti jeleihez). Nyelvük mindig indiai, de nem mindig van közvetlen, for- dítható jelentésük; az igemagok, magszótagok gyakran rövidítések (sa-bon; bīja). a tíz égtáj (phyogs bcu; daśadis): a négy fő és a négy mellékégtáj meg a fenn és lenn. „ a Tíz Hely Égjárói (gnas-bcu’i mkha’-’gro): a jelképoltárban az Öt Ismeretőrző külső szomszédai.

tökéletességet szerzett (grub-thob; siddha) személy: emberfeletti képességek birto- kosa, melyek (dngos-grub; siddhi) lehetnek „közönségesek” (thun-mong-gi d.) és „kiválók” (mchog-gi d.), az előbbiek száma nyolc: legyőzhetetlen, bűvös kard, sűrítő bűvös labdacs (mely nagyot kicsinnyé tesz), mindenlátó szem-ír, akadálytalan, gyors járás, ifjító nedű, égbenjárás, láthatatlanság és a föld alatti kincsek ismerete, birtoklása (vagy szilárd akadályokon való akadálytalan áthatolás képessége), vagy

másképp: önsokszorosítás (egyszerre több helyen való megjelenés), a végtelen kiterjedés, a nehézkedés legyőzése és akadálytalan helyváltoztatás, testrészek egy- mással való helyettesítése, minden dolog elérhetősége, egyetlen versszaknak világ- korszakon át tartó magyarázata, végül szilárd testeken való áthatolás hatalma. Törvény (chos; dharma): az egyetlen elismert egyetemes létező, melynek természete fény és üresség. Ugyané szót használják a buddhista tanítás (Buddha Törvénye) és másutt a világalkotó elemlétezők, elemek, valamint a természet megjelölésére is. a Törvény Királya (dmyal-ba’i thus-pa Chos-kyi rgyal-po): a Holtak Ura, a Halál Ura, a pokollakók világának felserkentje, egy a Hat Győzelemmel Túljutott Hatalmas közül, bélyege a forrót és fagyost ígérő tűz és víz. Törvény Tere, Törvénytér (chos-dbyings; dharmadhātu): az az állapot, hol a Törvény tisztán, káprázattól mentesen érvényesül, nem jelképek közvetítette módon, tehát ahol az elme azonosul belső tárgyaival, a szemlélő a szemlélttel, az egyetemes Tör- vény- Fény- Üres- ség része az egésszel. A Törvény tér Tudása (chos-dbyings-kyi ye- shes; dharmadhātujñāna): a Fényhozó Vajrócsanáé, mely a balgaság mérgét semle- gesíti, egy az Öt Tudás közül. Törvényjáró szertartások: az eredeti (chos-spyod; dharmacarya) kettős, formai és tar- talmi fordítása; a Törvény, a tanítás szerint végzett gyakorlatok, szertartások, a Tör- vény gyakorlása.

a Törvényt Oltalmazó Őrizők (chos-skyong-ba’i srung-ma; dharma-pāla): a

jelképoltárban az ismeretőrzők külső szomszédai, haragvó alakú istenségek. Törvénytest (chos-sku, dharmakāya): egy a Három Test közül; a megvilágosult sze- mélyiségnek a Törvény fényes ürességével egyesülő alakja, mely a Törvény Terében érvényesül, mentes a látszatoktól, gátló fogalmaktól, s korlátlan és háborítatlan azonosul a valósággal. Tucci szerint „il corpo della infinita Potenzialità spirituale”, Guenther szerint „authentic dealing with situation”. tudatos tudat (rnam-shes, vijñāna): a tudatosság sokrétű fogalma, a Köztes Lét Könyveinek egyik írása nyolcfélét különböztet meg: a szem tudatát (mely a Föld Szívéé), a fülét (mely Majtrié, a Szereteté), az orrét (mely Szamantabhadráé), a nyelvét (mely az Ég Szívéé), a testét (mint felfogó felületét, mely Avalókitésvaráé, a Könyörületes Szeműé), az elméét, mely a Szelíd Dicsőségű Mandzsusríé), az összes alapjáét (mely az Akadályt Rendben Elhárítóé) és a gyarló elméét (talán a gyarlóság tudatosodásáét, mely a Gyémántoskezű Vadzsrapánié), majd ezeket kö- veti a formákbeli értés, alak-értelem (melynek úrnője Lászé, a Mosoly). A soro- soroból világos, hogy a tudattalan elme itt az „érzékszervi tudatokon” át tudatosul, ezért is értelmezik némelyek az adott tibeti műszót észlelő képességnek.

Tudás (ye-shes; jñāna): l. Öt Tudás, Négy Tudás, Egyszerreszületett Tudás tudomás, tudás (shes-pa; jñāna): a megismerőképesség; sokfélét különböztetnek meg; a nagy buddhista műszótár, a Mahávjutpatti tízféle tudása (shes-pa bcu; dasa-jñānāni): a Törvényé, a mások gondolatáé, eszméléséé, a követni tudásé, a

viszonylagosságé, a szenvedésé (hogy a lét szenvedéssel jár), az eredeté (hogy a létszomjból ered), a megszüntetésé (a szenvedés megszüntetésének lehetőségéé), az úté (mely a megszüntetéshez vezet), a megszűnésé és a nem-születésé; e tízben Buddha Négy Nemes Igazságának tudása az ötödiknél kezdődik. a tükörszerű Tudás (me-long lta-bu’i ye-shes; ādarśajñāna): egy az Öt Tudás közül, mely a valót és önnön arcunkat mintegy tiszta tükörben láttatja, s a gyűlölség, harag mérgét teszi ártalmatlanná. A Gyémántszellemű Mozdulatlané.

Urgjan (U-rgjan, O-rgjan): régi északnyugat-indiai ország, Odijá-na (szkr. Uddiyāna) a Szvat völgyében; ennek nevét viseli előnevében (U-rgyan-pa) a tibetiek istenített ind térítője, a Tavirózsaszülött Padmaszambhava, könyveink állítólagos szerzője. Üdvvel Érkezett (bde-bar gshegs-pa; sugata): a felserkentek, Meg-tisztultan Kiter- jedtek, azaz buddhák jelzője. üresség (stong-pa-nyid; śu¯nyata): az az állapot, melyben a lét Lételalakja és nirvána- alakja egyaránt üres, minden mástól mentes: káprázattól, viszonylagostól (gzhan- stong), és mentes magamagától, énjétől is (rang-stong), különben az üresség a Fény-Törvény természete. A Mahávjutpatti szótár tizennyolc nemét sorolja fel. Mindig a Fényé s Törvényé, mindig kedvező tartalmú.

vadzsra (rdo-rje; vajra): l. gyémánt(jogar) Vadzsradhara: l. Gyémánt jogart Tartó Vadzsrahéruka (Ba-dzra-heruka; Vajraheruka): a Vérvivó Gyémántnemzetség feje, alakja mint Buddhahérukáé, színei s bélyegei eltérők, a Gyémántszellemű Vadzs- raszattva haragvó megjelenése. Társnője Vadzsrakródhésvarí anya (Ba-dzra-kro-dhī-shvari-ma; Vajrakrodheśvarī). A Törvénylényegű köztes létben a kilencednap jelenése. Vajrócsana: l. Jelenéseket Láttató, Fényhozó a Vasbéklyó Asszonya (sgo-ma Lcags-grog-ma; Vajraśrin˙khalā): egy az Öt Nemzetség jelképoltárai Négy Kapuőrnője közül, a nyugati kapu vörös őre, körébe tartozik a tojásból való születés. (Mantrája, ōm Ba-dzra-spho-ta bam, azaz ind neve lehet Vadzsraszphóta is.) vágytól vezettetve ha menyasszonyhoz mennél (bro-bas khrid-dang bag-mar phyin-pa dang): a tib. bro hangsor több különböző fogalomé, lehet tánc, eskü, íz, vágy, azaz ez a hely így is érthető: táncostól vezettetve vagy tánccal vezetve, azaz táncot járva (így fordítja Tucci, s ez az álmok kevésbé elvont, képi nyelvéhez talán jobban is illik), ű

védisten, védőszellem (yi[d]-dam [lha]): a fogadalommal választott jelképistenség, melyet az avatott személy szemlélődéssel idéz meg s vele azonosul, ennek eszköze áldozat-, jelképoltár-idéző jelszó (titkos ige), ábrázolás. a Vérivó Héruka (Khrag-’thung; Heruka): az Én megélésének jelképistene, a Legjobb Üdv, a Legfelső Gyönyör Körének (Bde-mchog ’khor-lo; Cakraśamvara) és jelképol- tárának központi alakja, itt az Öt Vérivó Nemzetség „őse”, az Egyetemes Jó (és így az ős-buddha Vadzsradhara) félelmes megjelenése: arca három, szeme kilenc, keze hat, lába négy, jobb kezeiben gyémánt jogar, háromhegyű dárdaszigony és kis dob, baljaiban csengő, koponyakupa, bélparittya. Társnője Buddhakródhésvarí. Trónja négyszirmú tavirózsa, lángok körítik. Mint Ős-Héruka a Nagy és Dicső (che- mchog), az öt Héruka fölött lebeg (a fejcsúcs szintjén). a Vérivó Gyémántnemzetség (Khrag-’thung rdo-rje-rigs): a Gyémántszellemű nemzet- ségének vérivó alakja, feje Vadzsrahéruka. a Vérivó haragvó istencsapata, az ötvennyolc lángoló istenség (Khrag-’thung khro-bo’i lha-tshogs ’bar-ba lnga-bcu rtsa brgyad): l. Ötvennyolc Haragvó a Vérivó Kincsnemzetség (Khrag-’thung rin-chen-rigs): a Kincsforrású Ratna- szambhava nemzetségének félelmes alakja, feje Ratnahé-ruka.

a Vérivó Tavirózsanemzetség (Khrag-’thung padma-rigs): a Mérhetetlen Fényű Ami- tábha nemzetségének félelmes alakja, feje Padma-héruka. a Vérivó Tettnemzetség (Khrag-’thung las-kyi rigs): a Haszonnal Véghezvivő

Amóghasziddhi nemzetségének vérivó alakja, feje Kar-mahéruka. világkorszak (bskal-pa; kalpa): sok százezer évnyi időt is átfogó szakasz, egy-egy világ keletkezésétől pusztulásáig tarthat; van világkorszak, melyben a Törvény hirdetése eredményes, van, melyben lehanyatlik, van szerencsés, boldog korszak, melyben buddha él a földön, s van boldogtalan, mely nem részesül e jóban. világszigetek (gling; dvīpa): az Óriáshegy Szuméru, azaz a világ (világok) közepe körül tengerek terülnek el, ezek hátán lebegnek a szárazföldek, közülük a négy főbb keleten a Tisztatestű, délen a Dzsambugyümölcsű, nyugaton a Kívánságteljesítő Teheneké (vagy egyszerűbben a Marhapásztoroké), északon a Kellemetlen Hangú. visszakozás, visszaút, szembeszegülés (ru-log): elfordulás, menekvés a köztes lét veszélyes helyeitől, csapdáitól.

KÖNYVÉSZET

Back, D. M., Eine buddhistische Jenseitsreise. Das sogenannte „Totenbuch der Tibeter” aus philologischer Sicht. Wiesbaden 1979.

Bar-do’i gdams-pa sku gsum thar-pa’i nye-lam. Tibeti kézirat Csorna Sándor hagyatékában.

Dargyay, Eva, Das tibetische Buch der Toten. Bern 1977.

David-Neel, Alexandra, Textes tibétains inédits. Paris 1952.

Evans-Wentz, W.Y., Das tibetanische Totenbuch. Übersetzt und eingeleitet von L. Göpfert-March; mit einer Einführung und einem psychologischen Kommentar von C. G. Jung und einem Vorwort von Sir John Woodroffe. Zürich 1953⁵.

Evans-Wentz, W. Y., Le livre des morts tibétain, ou Les expériences d’après la mort dans le plan du Bardo. Traduction française de M. La Fuente, précédée d’une préface de Jacques Bacot. Paris 1933.

Evans-Wentz, W. Y., The Tibetan Book of the Dead, or, The After-Death Experiences on the Bardo Plane, according to Lama Kazi Dawâ-Samdup’s English Rendering. London, New York 1949² (az első kiadás Oxfordban, 1927-ben jelent meg).

Fremantle, Francesca, und Chögyam Trungpa, The Tibetan Book of the Dead The Great Liberation through Hearing in the Bardo by Guru Rinpoche according to Karma Lingpa. A new translation from the Tibetan with commentary. Berkeley and London 1975.

Guenther, H. V., The Life and Teaching of Nāropa. Oxford 1963.

Jung, C. G.: A tibeti Holtak Könyve. Pszichológiai értelmezés. Kovács József fordítása. Helikon Világirodalmi Figyelő. 1974. 2. 203–215. p:

Krueger, J. R. (ed.), The Great Doctrine of Liberation by Hearing (Sonosuġad yekede tonilġaġči). Mongolian Text of the Tibetan Book of the Dead (Bar-do Thos-grol). Bloomington, India, 1965.

Kun-dga’ snying-po, Sa-chen, Rim-pa bzhi’i gdams-ngag. In: Sa-skya bka’-’bum I, Tōkyō 1968.

Lauf, D. I., L’héritage du Tibet. Nature et signification de l’art bouddhique au Tibet. Berne 1973.

Lauf, D. L, Secret Doctrines of the Tibetan Books of the Dead. Boulder and London 1977.

Lessing, F., Wayman, A., Mkhas grub rje’s Fundamentals of the Buddhist Tantras. The Hague, Paris 1968.

Nebesky-Wojkowitz, René de, Oracles and Demons of Tibet. s’Gravenhage1956.

Poucha, P., Das Tibetische Totenbuch im Rahmen der eschatologischen Literatur. In: Archiv Orientálni XX (Praha 1952), pp. 136-162.

Poucha, P., Une version mongolé – texte bilingue – du Livre des morts tibétain. In: Études mongoles 5 (Paris 1974), pp. 97-106.

Tibeti halottaskönyv (Bar-do thos-grol). A halál utáni átmeneti állapotból hallás útján való megszabadulás yógája. Kazi Dawa-Sam-dup Lāma fordítása, W. Y. Evans-Wentz összeállítása alapján Dr. Hetényi Ernő fordítása. Buddhista Misszió. Budapest 1984.

Tibeti misztériumok. Fordította és bevezetéssel ellátta: Hamvas Béla. Budapest 1944. Bibliotheca.

Tucci, G.3 II libro tibetano dei morti. Milano 1949.

Tucci, G., II libro tibetano dei morti (Bardo Tödöl). In: Classici delle religioni. Unione Tipografico-Editrice Torinese, 1972, 1981.

Zab-chos zhi khro dgongs-pa rang-grol-las: Sku-gsum-bla-ma’i rnal-’byor-gyi gsol’debs Dug gsum ma-spang rang-grol. Tibeti fanyomat.

Zab-chos zhi khro dgongs-pa rang-grol-las: Chos-nyid bar-do’i gsal-’debs thos-grol chen-mo. Tibeti fanyomat.

Zab-chos zhi khro dgongs-pa rang-grol-nas: Srid-pa bar-do’i ngo-sprod gsal-’debs thos-grol chen-mo. Tibeti fanyomat.

Zab-chos zhi khro dgongs-pa rang-sgrol-las: Sangs-rgyas dang byang-chub sems-dpa’-rnams ra-mdar sbran-pa’i smon-lam ‘Jigs-pa-rang-grol dang: Bar-do’i rtsa-tshig dang: Bar-do ‘phrang-sgrol dang: Bar-do ‘jigs-skyobs-ma bcas. Tibeti fanyomat.

Zab-chos zhi khro dgongs-pa rang-grol-las: Btags-grol phung-po rang-grol-gyi: Don-bsdus rang-grol snying-po (= Btags-grol). Tibeti fanyomat.

Zab-chos zhi khro dgongs-pa rang-grol-las: Brgya-phyag sdig-sgrib rang-grol zhes bya-ba Bar-do thos-grol phyi cha-lags (= Brgya-phyag). Tibeti fanyomat.

Zab-chos zhi khro dgongs-pa rang-grol-las: Chos-spyod bag-chags rang-grol zhes bya-ba Bar-do thos-grol-gyi cha-lag. Tibeti fanyomat.

Zab-chos zhi khro dgongs-pa rang-grol-las: Zhi khro’i klong-bshags brjod-pa rang-grol (= Klong-bshags). Tibeti fanyomat.

Zab-chos zhi khro dgongs-pa rang-grol-gyi: ‘Chi-ltas mtshan-ma rang-grol legs-par bzhugs-so (= Rang-grol). Tibeti fanyomat

Rdzogs-pa chen-po’i lo-rgyus mdo byang po-ti smug-chung-las: ‘Chi-bslu zab-mo (= ‘Chi-bslu). Tibeti fanyomat. A Zab-chos zhi khro dgongs-pa rang-grol című gyűjtemény utolsó könyve.

Zieme, P., Kara, G., Ein uigurisches Totenbuch. Budapest, Wiesbaden 1978.

A listában szereplő nyugati munkák maguk is adnak könyvészeti adatokat.

[1]      A tibeti és indiai nevek a fordításban magyaros helyesírással íródtak, a magyarázatokban azonban zárójelben megtalálható az eredeti alak (dőlt betűkkel; a klasszikus tibeti szók mellékjel nélküli átírásban, melyben y = j; j = dzs; c = cs; ch = csh; s = sz; sh = s; zh = zs; ts = c; tsh = c+h; az indiai szók második helyen, pontosvessző után, betűhű tudományos átírásban; a tibeti élőnyelvi ejtés nem szerepel).

[2]      (Részlet a Brgya phyag sdig-sgrib rang-grol című írásból, Cha-lags 3b-5b. Az érzékszervek „maradó tudata”, rnam-shes ma spangs, szó szerint „el nem ha- gyott tudat”, a szabadulást akadályozó korlát, hasonlóképp a kétségek alapját teremtő, kétséges képzetek, rtog-pa; a törvény itt a rész-elveket jelenti, melyek meg nem haladásából, „el nem hagyásából” hamis értékek születnek.) [3]      (Részlet a Brgya phyag sdig-sgrib rang-grol című írásból, Cha-lags 8b. Itt a második sorok „magyarázzák” a jelképeket: íj és nyíl = Mód és Tudás; kagylóból vér = a Forgatag élettől való megfosztása stb.)

[4]      Az ujgur szöveg Tunhuangból került elő, egy Stein Aurél szerezte kézirat, British Library, Ms. Or. 8212/109, ff. 1-11b lapjain olvasható. Itteni fordítása több ponton javítja az első, német kiadást, vö. Zieme-Kara, Ein uigurisches Totenbuch. Az ott közöltekkel egyezően biztos ez ujgur írás tibeti eredete; az imént felsorolt mesterek közül, az istenség Gyémánttartó és az indiai Tilópa [azaz Tillipáda] és Nárópa [azaz Nádapáda] utániak tibetiek: a 11. századi Mar- pa Lho-brag-pa és közvetett tanítványai, talán Sangsz-pa Rin-po-cshe [12. szá- zad] és Sztan-gcsig-pa Gzson-nu chul-khrimsz, ki szerint, ahogy a 14. századi Kék Könyv tanúsítja, „öröm a kór és gyönyör a halál”. Az Abhidharmakósa- idézet ugyanaz, mint a Létel köztes létének könyve elején, míg azonban a tibeti versben szól, az ujgur még a sorok tördelését sem jelzi. A valóraváltás ujgur eredetije „érlelés, tökéletesítés, véghezvivés” [a bïš- „érni, főni” igéből, mely a ti- beti sgrub egyik megfelelője], s itt az eszmei tartalmak teljes, részletes, szinte kézzelfogható valóságú átélését, megélését jelenti, pl. az Anyáét, aki, mint az előző szövegekben is, nem a szülő, hanem az eszmét, tudást megszemélyesítő, ölelő társnő.