Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

A köztes lét könyvei
Tibeti tanácsok halandóknak és születendőknek

A mű eredeti címe:
ZAB-CHOS ZHI KHRO DGONGS-PA RANG-GROL.
BAR-DO THOS-GROL CHEN-MO
tibeti fanyomat, Bethlenfalvy Géza tulajdona

Tibetiből fordította, az előszót írta,
a szómagyarázót és a könyvészeti adatokat összeállította
© KARA GYÖRGY
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Fülszöveg

A Mahájána-buddhizmus tanítómesterei szerint a halál óráján, amikor a testet alkotó elemek egymásba omlanak, nem ér véget az élőlények útja. A tibeti, lámahitű buddhizmus úgy tartja, hogy a hús-vér test elhagyása után az eszmélőlény szellem-, azaz elme-testet ölt, és az elme önnön jelenései, utak, fények, istenek, szörnyek között bolyong a köztes lét szakadékában, szurdokában. Több napon át tart ez az állapot, legtovább hétszer hét, azaz negyvenkilenc napig, s az eszmélő onnan csak úgy szabadulhat, vagy legalább úgy kerülheti ki a Rossz Ösvények, gonosz utak csapdáit, önnön teste, szíve, szava tévedései, vétkei hatását, a Rossz Tettét, ha még életében avatott mestertől szerzett intelembe, tanácsba, a nemtudást és balgaságot szüntető Tudásba fogódzva szembesül önnön jelenéseivel, és megérti, hogy mindezek - istenek, szörnyek, mennyek és poklok - önnön elméjének szülöttei. Ha életében nem jutott volna kellő ismerethez, avatott tudáshoz, akkor most, a köztes lét napjaiban kell szellem-fülébe juttatni a tanácsot, és az intelem révén szembesíteni őt önnön jelenéseivel, önmagával, hogy - ha meg nem is szabadul - elkerülje a legrosszabb lehetőségeit. Ha végképp nem sikerül a születés kapuját berekesztenie, szerezhet még jobb születést, mindenekelőtt emberi sorsot, "kincses emberi testet", melyben a legtöbb esélye van a megvilágosodásra, a Törvény megismerésére, megszabadító Tudás, intelem szerzésére.
Ilyen intelmeket írnak le a Köztes Lét Könyvei, köztük a legismertebbnek, a Köztes Lét Hallomásbeli Nagy Megszabadítójának könyvei (Bar-do thos-grol chen-mo). Ez a gyűjtemény tibeti nyelven több, bővebb és szűkebb változatban, kéziratos és fanyomatos alakban ismeretes. Több rész-könyvének utószava szerint ez az írás egy a tengernyi "kincskönyv" közül, melyekben égiek vagy régiek titkos tanítása rejtőzik, s melyeket nehéz időkben és nehéz időkre rejtettek hegyek odvába, oszlop üregébe, biztos helyre, honnan kései századok avatott kincskeresői "hívták elő", azaz fedezték fel, és adták tovább méltó tanítványoknak a kincset érő tudományt. Gyűjteményünk utószavai csak annyit árulnak el a Hallomásbeli Nagy Megszabadító föllelőjéről (vagy összeállítójáról), hogy Karma-glingpa, azaz Karma-gling-beli (talán egy "óhitű", "veressüveges", Karmapa-szerzetesek lakta kolostorból való) személy, aki a Szgam-po-gdar hegyén, egy Lha-bran gar-bjed-pa ndra-ba nevű helyen fedezte fel könyvkincsét, melyet hagyománya a 8. századi, legendás ind térítőnek, a Tavirózsaszülött Padmaszambhavának tulajdonít.

 

Tartalom

Előszó / Kara György

A köztes lét könyvei

A Mélységes Törvényből,
a Nyugvót s Haragvót Megidéző Önszabadítóból,
a Háromtestű Mesterszerzés Könyörgése

Íme a Nyugvót s Haragvót Megidéző Mélységes Törvényből,
az Önszabadítóból,
a Törvénylényegű Köztes Lét Megvilágítása,
a Nagy, Hallomásbeli Megszabadító

Íme a Létel Köztes Létével Való Szembesítést Megvilágító,
a Hallomásbeli Nagy Megszabadító nevezetű

Íme a Nyugvót s Haragvót Megjelenítő
Mélységes Tanításból,
az Önszabadítóból,
a Megtisztultan Kiterjedtek és a Megvilágosult Szelleműek
Segítségét Társul Hívó Fohász,
a Félelemben Szabadulást Hozó,
a Köztes Lét Gyökérszava,
a Köztes Lét Szakadékából Megszabadító Fohász,
a Köztes Lét Fohászával,
a Rémülettől Megmenekítővel egyetemben

A Mélységes Törvényből,
a Nyugvót s Haragvót Megjelenítő
Önszabadítóból
a Halál Jeleivel Teljes Önszabadító íme helyesen

A Nyolc Nagy Megvilágosult Szellemű
és társnőik köszöntése
a Száz Köszöntésből

A Nyolc Haragvó Némber köszöntése
a Vétekszennytől Magunkat Szabadító
Száz Köszöntésből

A köztes lét és a halál jelei
ujgur nyelvből

Szómagyarázó

Könyvészet

ELŐSZÓ

A dőre nemtudás, a tudattalan, mint világtalan anyóka botorkál, nem tudja, hol jár, mit tesz. A nemtudásból fakad a buzgalom, melyben a Tett, a korábbi cselekvések kérlelhetetlen hatása úgy formálja a tudattalant, mint a fazekas, ki a sárból edényt korongol. A buzgalomból ered a tudat, mely mint erdőn gyümölcstől gyümölcshöz futkosó majom, ingatag. A tudatból név és alak támad, hajó és utas gyanánt visz tovább, hajó a név, és utas az alak. Név és alak szüli az érzékelést, melynek gazdátlan palotájában úgy garázdálkodik a hat érzék: a szemmel látás, a füllel hallás, az orral szaglás, a nyelv ízlelése, a test tapintása meg az elme eszmélése, mint a rablók. Érzékelésből kél az érintkezés, melyben külsővel belső úgy elegyedik, mint szeretkező emberpár. Az érintkezés nyomába lép az érzés-észlelés, örömé és kíné, mely úgy ér utol, mint a szembe röpített nyíl. Belőle ébred a létvágy, mely örökké szomjas, mindig inna. Vele jár a vét, a szerzés, elfogadás, mely a gyümölcsöt mindenáron leszakítja. Ebből születik a létel, a Forgatag, mely úgy tartja fogva az élőt, mint fészkén tojást őrző madár. A létel teremti a születést, melyben előbbi létalak úgy szül utóbbit, mint anya gyermeket. Születésből támad a kór meg a vénség és a halál.

Ez az élet tizenkét, egymásra támaszkodó és összefonódó elemének láncolata, mely a halállal nem éri végét - így szól a Buddhára hivatkozó tanítás.

Az eszmélő élőlény - isten, félisten, ember, állat, vergődő szörnyalak s pokollakó - sorsát, élete helyét, idejét, tartamát, módját a saját cselekvése, a Tett szabja ki, s juttatja jobb vagy rosszabb létalakba; embert s állatot hús-vér testbe, a többit hasonlóképp romlandó, de szellemtestbe. Az élő, eszmélőlény teste s szelleme a világalkotó elemekből épül: földből, vízből, tűzbl, szélből (levegőből), de égből (éterből) és az egyetlen önálló, öntermészetű létezőből, a fényből is, és ha az éppen élt élet tartama fogyatkozik, akkor jelek hozzák hírül a közelgő halált.

A halál óráján az elemek egymásba omlanak, oldódnak, a föld a vízbe, víz a tűzbe s így tovább, a mozgó életerő s az eszmélő fény mint magcsepp elválik a testgépezettől, s azoknál, kik az egyetemes Törvényt (a róla szóló tanítás révén) megismerték és követték, ez a mag az egyetemes Fénnyel és Törvénnyel egyesül: megszűnik az önös én, a létszomj, és vele szűnik a szenvedés. Azoknál azonban, kiknél ezt az egyetemesből származó magot a Tett súlya nem engedi kitörni a hatféle létalak Forgatagából, a nemtudásból az imént átfutott úton ismét születés támad: az elemészthetetlen Tett vonzásában lel újra önös ént, testet, szellemet, újjászületést, és minden kezdődik elölről, vagy inkább folytatódik.

Az újjászületés azonban nem jár szorosan a pusztulás sarkában. A hús-vér test elhagyása után - így tanítják a mindenki számára járhatónak hirdetett út, a Mahájána tanítómesterei, szemben Buddha régibb követőivel - az eszmélőlény szellem -, azaz elme-testet ölt, és az elme önnön jelenései, utak, fények, istenek, szörnyek között bolyong a köztes lét szakadékában, szurdokában. Több napon át tart ez az állapot, legtovább hétszer hét, azaz negyvenkilenc napig, s az eszmélő onnan csak úgy szabadulhat, vagy legalább úgy kerülheti ki a Rossz Ösvények, gonosz utak csapdáit, önnön teste, szíve, szava tévedései, vétkei hatását, a Rossz Tettét, ha még életében avatott mestertől szerzett intelembe, tanácsba, a nemtudást és balgaságot szüntető Tudásba fogódzva szembesül önnön jelenéseivel, és megérti, hogy mindezek istenek, szörnyek, mennyek és poklok - önnön elméjének szülöttei

Ha életében nem jutott volna kellő ismerethez, avatott tudáshoz, akkor most, a köztes lét napjaiban kell szellem-fülébe juttatni a tanácsot, és az intelem révén szembesíteni őt önnön jelenéseivel, önmagával, hogy - ha meg nem is szabadul - elkerülje legroszszabb lehetőségeit. Ha végképp nem sikerül a születés kapuját berekesztenie, szerezhet még jobb születést, mindenekelőtt emberi sorsot, "kincses emberi testet", melyben a legtöbb esélye van a megvilágosodásra, a Törvény megismerésére, megszabadító Tudás, intelem szerzésére.

Ilyen intelmeket írnak le a Köztes Lét Könyvei, köztük a legismertebbnek, a Köztes Lét Hallomásbeli Nagy Megszabadítójának könyvei (Bar-do thos grol chen-mo). Ez a gyűjtemény tibeti nyelven több, bővebb és szűkebb változatban, kéziratos és fanyomatos alakban ismeretes. Több rész-könyvének utószava szerint ez az írás egy a tengernyi "kincskönyv" közül, melyekben égiek vagy régiek titkos tanítása rejtőzik, s melyeket nehéz időkben s nehéz időkre rejtettek hegyek odvába, oszlop üregébe, biztos helyre, honnan kései századok avatott kincskeresői "húzták elő", azaz fedezték fel és adták tovább méltó tanítványoknak a kincset érő tudományt. Gyűjteményünk utószavai csak annyit árulnak el a Hallomásbeli Nagy Megszabadító föllelőjéről (vagy összeállítójáról), hogy Karma-gling-pa, azaz Karma-gling-beli (talán egy "óhitű", "veressüveges", Karmapa-szerzetesek lakta kolostorba való) személy, aki a Szgam-po-gdar hegyén, egy Lha-bran garbjed-pa ndra-ba nevű helyen fedezte fel könyvkincsét, melyet hagyománya a 8. századi, legendás ind térítőnek, a Tavirózsaszülött Padmaszambhavának tulajdonít.

Karma-gling-pa talán a 14. században élt, amikorra már több mű is forgott avatott tibeti kezekben a köztes lét tanításáról. 1350-ben egy mongol hercegnek, Aszudajnak parancsára írta le török ajkú híve egy 12. századi tibeti szerző, Csog-ro Cshosz-kji rgjal-mchan (röviden: Cshosz-rgjal) munkájának ujgur fordítását. Ez sok közös elemet mutat a Karma-gling-pa-féle szöveggel, és meglehetősen szoros párhuzamot ad egy jeles kortárs, Sza-cshen Kun-dga sznying-po írásával, a Négy Fokozat Mélységes Tanításával. Mindketten, bár más ágon, a 11. századi híres Nagy Tanítómester, az indiai Nárópa szellemi utódai, aki a köztes létről is szóló Hat Törvényében a maga mesterének, Tillipának tanait építette tovább. Még messzibb, öregebb időkig követhető a Köztes Lét Könyveinek több eleme s a köztes lét fogalomtörténete indiai földön, e tan azonban Tibetben nyerte ma ismert alakját, s meggyökeresedett az ott ősibb bon-vallásban, melyből esetleg táplálkozhatott is. A benne (és általában a lámahitű buddhizmusban) oly erős szerepű fény-eszmében és az avatottakhoz szóló titkos tanítás, tudás fontosságában többek régóta nyugatibb, gnosztikus, főleg régi iráni hitek hatását sejtik. Buddha és Mani tanainak belső-ázsiai elegyedéséről különben írásos emlékek is vallanak.

A Karma-gling-pa nevéhez fűződő közteslét-könyvek közül eszméik és leíró tartalmuk miatt a legfontosabbak: a Törvénylényegű Köztes Lét Könyve és a Létel Köztes Létének Könyve. Az első magába foglalja "a halál órájabeli köztes lét" leírását is. A többi könyvek más jellegűek: imák, fohászok, himnuszok, jelkép-magyarázatok, a szertartásokhoz szükséges "igék", jelszók, mantrák foglalatai, a haláljelek könyve, az idejekorán érkező halál megváltásának, azaz elhárításának módjai stb. (A pokolbeli ítélet részletesebb leírása a számomra elérhető tibeti gyűjteményben nem szerepel.) A két legfontosabbon túl, az utóbbi, kisebb terjedelmű könyvek közül itt a bevezető, verses fohászkodás, valamint a segítségkérő fohászt, a "gyökérszót", a "megszabadító" és a "megmenekítő" fohászt egybegyűjtő könyv és a haláljeleké olvasható magyarul. Mutatóban szerepel két részlet a Száz Köszöntésből, meg egy ujgur közteslét-traktátus, mely ugyanabban a londoni (eredetileg tunhuangi) Stein-kéziratban olvasható, mint Csog-ro Cshosz-rgjal említett írása.

Az eddigi fordítások, azok is, melyek eredetiből készültek, és természetesen a fordítások fordításai is, többféle utat választottak a sajátos műszókkal építkező szöveg idegen ajkú megformálásában. A két szélsőség - az eredeti sajátos arculatának minél szorosabb követése vagy a nyugati eszméken nevelkedettek számára könynyebben érthető, szokottabb fogalmak használata - közül az itteni fordítás inkább a sajátos kifejezések szorosabb, szolgaibb megoldását vállalta, és egy másik szokástól eltérően az indiai műszók és nevek is csak akkor jelennek meg a fordításban, ha a tibeti is indiai alakot használ. (A tibeti általában az indiai eredetű tulajdonneveket is lefordítja. Bethlenfalvy Géza kutatótársam nem ért egyet az itt alkalmazott "purista" megoldással, műszókul a magyarban hagyományosan használt indiai szókat látja helyesnek.)

Az eredetiben nem kevés a vers: fő formai jegye a sorok állandó szótagszáma, ennek megtartása azonban a tibeti igen tömör volta, egytagú szókba sűrített világa miatt kockázatos, a formatartó fordítás itt a formánál súlyosabb tartalmat csorbította volna. Az eredeti verseit a fordításban a soros tördelés és a tartalom tömörebb szerkesztése jelzi. Alcímek, bekezdések, nagybetűk mind a fordítás sajátjai, az eredeti ilyet nem ismer, a tagolást a szöveg mondataiba ágyazza.

A Köztes Lét Könyvei a sino-tibeti nyelvcsalád legrégibb betűírásos hagyományú nyelvén, írott tibetiül szólnak (az élő hangzás Tibet középső és legnagyobb részén már sok évszázada jócskán eltér az írott alaktól, a különbség azonban többnyire igen szabályos). E "kincskönyvek" avatottaknak szóló, "mélységes" voltát másutt ritka szók és kifejezések is gyarapítják; néhányukat hiába keressük mai s tegnapi szótárakban. Ám még oly egyszerű szavai is, mint test, ér, szél, tudás, üresség, világosság, mást jelenthetnek, mint közönségesen. Némely fordítók ezért eleve lemondanak e köznapi szók használatáról, s olyanokkal helyettesítik őket, mely mélyebb értelmezésük bélyegét hordja. Tiszteletre méltó törekvés többet adni annál, mit az eredeti nyelvi felszíne mutat, mégis hűbbnek tűnt tisztelni a tibetiek kedvét, kik mindennapi szókat avattak titkos mélységek és magasságok jeleivé, sokértelműségbe is rejtve az "egyhegyű" értelmet (ahogy ezt tették ind mestereik, ujgur, mongol és kínai társaik s követőik). Ahol tehát nagyobb nehézség nem mutatkozott, ott magyarul is "földhözragadt" szavak szólnak hasonló tibeti testvéreik helyett. A csatolt jegyzetek dolga, hogy a szavak és fogalmak útvesztőjében némi fényt mutasson.

Amint már kiderült, itt háromféle köztes létről, halál és újjászületés (vagy a Forgatag elhagyása) közti háromféle közbülső állapotról van szó: elsőül a halál órájakoriról (a haldokláséról, a meghaláséról; az órát itt nem kell pontosan érteni, hisz némelykor kétszer evésnyi időre sem futja, de közönségesen negyedfél napig tart), mialatt a testet-szellemet alkotó elemek fokozatosan egymásba enyésznek, s közben fények ragyognak fel, melyekkel szembesülve az "életemúlt" megismeri önnön arcát és a végső valót, a "Törvénytestet", mellyel azonosulva kiszabadulhat a Forgatagból. Az első fény egy istenpár gyanánt jelenik meg, mely az összes jelképistenségek, a megszemélyesített eszmék őse, ez a "legtisztább üresség", a Törvénylényegű Egyetemes Jóság Anya és a vele való egyesülésben, az Egyetemes Jóság Apa. A második fényben a védisten vagy helyette a részvét, a segítőkészség jelképistene, a Nagy Irgalmú Úr, azaz Avalókitésvara megidézésével juthat az eszmélőlény szabaduláshoz.

Ha mindez eredménytelen, akkor tovább folytatódik a köztes lét, s elkezdődik második szakasza, a Törvénylényegű. Benne előbb az "Öt Nemzetség" vezette Negyvenkét Nyugvó, azaz békés, szelíd istenalak tűnik fel az "agy mélyéből". Mindegyik többrétű jelkép. Az első a jelképoltár közepén mélykékben fehéren Vajrócsana, a Fény Alkotója, a Jelenést Láttató és társnője. Ez az istenpár a "legjobb Tudás" hordozója, mely a legrosszabb rossznak, a balgaságnak szüntetője. Vele egy időben támad az istenek homályos fehér fénye, mely a Forgatagba csábít. Ha nem sikerül a szembesítés és az azonosulás, akkor e köztes lét másodnapján a jelképoltár fehér napkeletén támad a mélykék Gyémántszellemű, Mozdulatlan, azaz Rendületlen Aksóbhja és népesebb nemzetsége. Társnője a felserkent, megvilágosult látás jelképe, kísérőjük két megvilágosult szellemű, azaz bódhiszattva, és társnőik. E csapat a "tükörszerű Tudás" hordozója, mely a gyűlölség, harag szüntetője. A vele versengő füstszínű jelenés a pokolé. Harmadnap délen támad a sárga Kincsforrású, Ratnaszambhava nemzetsége, az "egyenlő lényegű Tudás" hordozója, mely az önösség, gőg szüntetője. A vele vetélkedő kékes fény az emberi világé. Negyednap napnyugaton a vörös Mérhetetlen Fény, Amitábha jelenik meg nemzetségével. A "külön-külön értő Tudás" hordozója, mely a birtoklás, görcsös ragaszkodás, a szenvedélyes vágy szüntetője. Vele verseng az éhségszörnyek sárgás fénye. (Ötödnap északon a zöld Amóghasziddhi, a Haszonnal Véghezvivő nemzetsége fogad, a "cselekvő Tudás" hordozója, az irigység szüntetője. Vele verseng a félistenek vöröses fénye. Az eszme-buddhák (Öt Nemzetsége, az Öt Mérget semlegesítő Öt Tudás, az Öt Elem, az Öt Érzék és az Öt Halmaz párhuzamos, s a személyiséget és a mindenség egészét átfogni kívánó rendet alkot.

Hatodnap (az eredeti több szövegében hetednap) még egyszer feltűnnek a Nyugvók, ezúttal együtt az Öt Nemzetség minden tagja, de mellettük megjelennek már a kapuőrök és kapuőrnők, az első jelképoltár kapui záródásának jeléül, s kívülebb a Hat Létalak Felserkentjei, a Negyvenkét Gyönyörtestű istenség, és velük versengve a Forgatag hatféle fénye, köztük (és itt először) az állatlét zöldes világa, mely a következő, hetednap főszereplője az Ismeretőrzőknek, a titkos igék tudóinak immár félelmetes alakja mellett.

Nyolcadnap kezdődik a Haragvók jelenés-sora, élükön Buddhahérukával, mely az Öt Vérivó istencsapatát bevezeti; ezek sorra az előbbi szelídek rémületes alakváltozatai, melyek ugyanúgy az elme szüleményei, s ugyanúgy jelképlények, mint az előzők. A tizenharmadik napon váltják fel őket a temető istennői, a Gaurí vezette Nyolc Haragvó Némber, s követi őket az Oroszlánfejű vezette Nyolc Boszorkánynémber, a Lóképű vezette Négy Kapuőrző Némber, az égtájak hat-hat démoni istennője, végül a Kakukkfejű vezette Négy Kapuőrnő, az utóbbi két csoport együtt: a Huszonnyolc Hatalmas Némber. Velük ér véget a Törvénylényegű köztes lét jelenése, mely a Törvény, a fényeszme síkjából támasztotta a Gyönyörtestet, a működés síkját.

Eztán, ha mindez nem elég, s nincs felismerés, nincs szembesülés akkor támad a Holtak Ura, a Tett bírája, következik az ítélet, majd az itt harmadik köztes lét, a Létel köztes léte, a Forgatagba való visszajutásé. Még itt is lehetséges a szabadulás, de nehezebb (mindig nehezebb), mint előbb, és a gyöngeség, gyarlóság miatt szükség lehet a "anyaméh kapujának berekesztésére", az újjászületés elkerülésének kísérletére. Ha ezek sem sikerülnek, s mindenképp új testet-szellemet követel a Tett hatalma, akkor még egy intelem igazít el az egeket hordozó Óriáshegy körüli világok és az anyaméh megválasztásában.

E három köztes lét történései a Három Test, azaz a Törvény-Fény, a fény-eszme három megjelenési síkjában zajlanak: a halál órájabeli az eszme valóságáé, a Törvénytesté, a Törvénylényegű köztes lét jelenései a működő, ható Törvény síkjáé, a Gyönyörtesté, a Létel köztes léte pedig a születések során kapott, váltott vagy választott Váltalakú Testé.

A második köztes lét kétszer hét napig tarthat (az utolsó számolt nap, mint láttuk, a tizenharmadik), s újabb négyszer hét nap lehet a Létel köztes létének tartama, ennek napjait azonban nem különíti el a leírás.

A Haláljelek Könyve a halál előjeleit és a halál érkezésének számításmódjait írja le, a "természetadta jeleket" szemlélő és magyarázó, valamint a jeleket kihívó, kikényszerítő és így magyarázó jóslás módjait. A jelek egy része ősi élettani megfigyeléseken alapszik, mások hiedelmek, melyeket a jövőt kutató kedv "pontos" számításokkal tetéz. Némely álomjelek költői képzelet ihlette képek. A lámahitű kánon több hasonló, haláljelekről szóló helyét említi Tucci, köztük az Időkerék Tantrájáét, melyről a kánont összeszerkesztő Bu-szton (14. század) külön is értekezett. Hasonlókról ír az egyik említett ujgur trakta, melyben a víz-elemnek a tűz-elembe való enyészésekor külső jel a nyelvháton megjelenő fekete rajzolat, a megfelelő belső jel délibábszerű fény; s hasonlót mond a Csoma Sándor hagyatékabeli tibeti kézirat, A köztes lét intelme, a Három Testbeli megszabadulás közel-útja: mikor a víz a tűzbe enyészik, a száj meg az orr kiszárad, a nyelv pedig a szájpadláshoz tapad, a test forró és fáradt. Könyvünk e haláljósló könyve a haldoklás leírásában beszél a szellem egymásra épülő "emeleteiről", melyek az elemekhez hasonlóan egymásba olvadnak: az értelem (= világosság, fény) a "kiterjedésbe" (fényáradásba), ez az "elérésbe" (célbajutásba), ez a végső, közeli vagy "szoros elérésbe", s azzal a szellem magja, az eszmélő fény-elem egyesül az egyetemes "fényvilágossággal", én és nem-én kettőssége elenyészik, és csak a tiszta fény marad. (Többek közt erről is szól az itt ujgurból magyarított, rövid írás, melynek tibeti eredetijét még nem sikerült fellelni.)

A köztes lét jelképei, istenségei a lámahitű művészetben kiváltképp a festészet tárgyai, a megjelenítő alkotások a szemlélődés és a halotti szertartások eszközei. Külön-különvaló és csoportonkénti, valamint együttes ábrázolásuk sok kötöttségén belül is maradt szabadság a kidolgozás finomságában, az alakok elrendezésében, a vonalak lendületében, részletekben, s nem utolsósorban a színek ragyogásában, mélységében. Vannak azonban olyan szikár, fekete-fehér ábrázolások is, melyeken szinte algebrai egyszerűsítéssel az istenalakok helyét gyökérszóik, jelszavaik vagy egy szótagnyi betűjeleik, "magszavaik" jelölik szigorú mértani rendben (különben ugyane rend az alapja a festett, színes képeknek). Az ilyen betűjelképes ábrák - melyeket többnyire fadúcra vésve sokszorosítottak - csak az alaposan beavatottak számára érthetők. A két szélső, elvont és alakos formát kötik össze az istenalakos és a részben alakos, részben betűrajzos, vonalas fametszetek.

Mind e könyvek és képek az emberi elme élettel s halállal viaskodó eszmélkedésének tanúi, egy olyan eszmevilág szülöttei, mely nem nyugszik bele a mindenség megismerhetetlenségébe, titkok tudására tör, mindent megszámol, rendszerez, mindent és minden tagadását igyekszik átölelni, szinte mindenhatóvá teszi a mulandó elme szándékát az én szabadulást ígérő megüresítésében, s a fény ragyogásában oldja fel a véges és végtelen határát, a Fényen, a Törvényen kívül minden mást a káprázat körébe vet. Egyszersmind hatalmas hatalmat ruház e káprázatra, az istenektől tárgyakig sereglő jelképekre, jelszavakra, titkos igékre, mozdulatokra, beveti a testet és szellemet idomító, egyszerre kötöző s oldó gyakorlatokat, ereklyetornyokat épít és oltáron áldoz, s felhasználja a káprázat szinte minden elemét, mely az avatatlan tekintet elől elrejti a belső világot, az egyetemes emberi tartalmakkal birkózva szabadságot, megismerést keresőt.
A fordító köszönetet mond Bethlenfalvy Gézának szívességéért, hogy a tibeti Köztes Lét Könyveinek egy tulajdonában őrzött fanyomatát rendelkezésre bocsátotta, s a fordítás és az eredeti szíves egybevetéséért.

 

A KÖZTES LÉT KÖNYVEI

A MÉLYSÉGES TÖRVÉNYBŐL,
A NYUGVÓT S HARAGVÓT MEGIDÉZŐ ÖNSZABADÍTÓBÓL
A HÁROMTESTŰ MESTERSZERZÉS KÖNYÖRGÉSE

Az igen tiszta Törvény Tere mindent átölelő palotájába,
a születetlen s vesződéstől megvált Törvénytestű Mesterhez
én hódoló odaadással küldöm könyörgésem.
El nem hagyott nemtudástól, balgaságtól magam szabadítván
az önnönszülte, nem-alkotott Tudás önteremtéséhez
kérem a Törvénytest kezdettől tiszta áldású szabadságát.
A fényes, tiszta Tudás nagyüdvű palotájába,
az akadálytalan nagyüdvű Gyönyörtestű Mesterhez
én hódoló odaadással küldöm könyörgésem.
El nem hagyott kívánságtól, sóvárgástól magam szabadítván
az önnönnemű Tudás nagyüdvű önszabadításához
kérem a Gyönyörtest önteremtő áldású szabadságát.
A bűntelen és igen tiszta Tavirózsa-palotába,
a meghatározatlan, önmaga-keltő Váltott-testű Mesterhez
én hódoló odaadással küldöm könyörgésem.
El nem hagyott fonákságtól s gyűlölettől magam szabadítván
az önértelmű Tudás önnön-ismeretű önnön világosságához
kérem a Váltott-test önszabadító áldású szabadságát.
A nagyon tiszta fényvilágú önnön-ismeret palotájába,
az irányulatlan nagyüdvű Három Test Mesteréhez
én hódoló odaadással küldöm könyörgésem.
El nem hagyott különségtől, érdek-hajlamoktól magam szabadítván
az önnön-szülte Tudás Három Teste önteremtéséhez
kérem a nagyüdvű Három Test áldásának szabadságát.
A határoktól megvált öneszmélést akik Törvénytestül meg nem értik,
s balgaság és dőreség miatt a Forgatagban tévelyegnek:
szánandók ez így kínlódó eszmélő-lények.
Mindahányan hadd érjék el a Törvénytestet!
Az önnön-ismeret nagy üdvét akik Gyönyörtestül meg nem értik,
s kívánság és szomjúság miatt a Forgatagban tévelyegnek:
szánandók e fonák vágyú eszmélő-lények.
Mindahányan hadd érjék el a Gyönyörtestet!
Az önnön eszme szülte szabadítást akik Váltott-testül meg nem értik,
s harag és kétkedés miatt a Forgatagban tévelyegnek:
szánandók e fonák hitű eszmélő-lények.
Mindahányan hadd érjék el a Váltott-testet!
Önnön eszméjüket akik bonthatatlan Három Testül meg nem értik,
és tudásukat abban makacs gyarlóságuk szennyei borítják:
szánandók e fölserkenni még nem érett járólények.
Mindahányan hadd érjék el a Három Testet!

A Mélységes Törvénynek, a Nyugvót s Haragvót Megidéző Önszabadítónak Háromtestű Mesterszerző Könyörgését, a Három Méreg el nem hagyásától önnön-szabadítót az urgjani apát, a Tavirózsaszülött szerezte. Míg a Forgatag világa meg nem üresedik, nem fogy e fenséges Törvény. A tökéletességet nyert Karma-gling-pa hívta elő a Szgam-po-gdar hegyéből, mely a táncoló szellem-szolgához hasonló.

 

Íme A NYUGVÓT S HARAGVÓT MEGIDÉZŐ MÉLYSÉGES TÖRVÉNYBŐL,
AZ ÖNSZABADÍTÓBÓL
A TÖRVÉNYLÉNYEGU KÖZTES LÉT MEGVILÁGÍTÁSA,
A NAGY, HALLOMÁSBELI MEGSZABADÍTÓ

Hódolat a Törvénytestű, véghetetlen világosságú Mérhetetlen Fénynek, a tökéletes gyönyörtestű nyugvó s haragvó Tavirózsa-istenségeknek, a váltott-testű Tavirózsaszülöttnek, eszmélőlények oltalmának, a Három Test Mestereinek.

A közepes jóginoknak köztes létből való szabadulásmódja, e Nagy, Hallomásbeli Megszabadító, háromrétű. Ezek: az elöljáróbeli, a való alap és a követendő. Közülük első az elöljáróbeli, a háromféle sorsúaké; mindenek előtt való a kalauz fokaiban szerzett gyakorlottság, s akiknek képessége kiváló, azok a kalauz révén bizonyosan megszabadulnak. Ám ha annak révén meg nem szabadulnának, akkor a halál órájabeli köztes létben az átváltásra emlékező önszabadítást kell gyakorolni. Annak révén a közepes jóginok bizonyosan megszabadulnak. Ám ha annak révén meg nem szabadulnának, akkor a Törvénylényegű köztes létben e Nagy, Hallomásbeli Megszabadítót kell gyakorolni. Abban az első: a jóginnak a halál jegyeit sorrend szerint a halál bélyegéül, önszabadító jelekül kell felfognia.

Mikor aztán a bizonyos halál jelei teljessé válnak, akkor az átváltozásra emlékezve kell megkísérelni az önszabadítást. Ha ott az átváltás sikerül, akkor nem szükséges a Hallomásbeli Megszabadító megszólaltatása.

Ám ha az átváltás sikertelen, akkor a Hallomásbeli Megszabadítót a tetem mellett tiszta hangon, világosan fel kell olvasni. Ha nincs tetem, akkor az életemúltnak az ágyán vagy ülőhelyén ülve kell hirdetni az Igazság erejét; megidézve a holt tudatát, úgy kell olvasni, olyan képzelettel, mintha előttünk volna. Nem való, hogy ekkor a közeliek, szívszerette társak sírjanak, fennhangon jajveszékeljenek, ezért ez tilalmas. Ha van tetem, akkor a külső lélegzet megszakadta és a belső lélegzet meg nem szakadta közt a Mester és a testvérek és a társak, a bizalmasok, a léleknek kedves társak és testvérek és a többiek a fülhöz ajkat épp csak nem érintve ezt a Nagy, Hallomásbeli Megszabadítót olvastassák fennszóval.

És ahhoz íme a Hallomásbeli Megszabadító magyarázata:
Ha mód van rá, akkor a Három Kincsnek széles és nagy áldozatot kell bemutatni. Ha nincs mód rá, akkor készíts bármit képzeleted támaszául, és azt elméddel mérhetetlenre váltva áldozz. Aztán mondd el a Megtisztulva Kiterjedteket és a Megvilágosult Lelkűeket segítségül hívó imát hétszer, de legalább háromszor. Aztán a Köztes Lét Rémületétől Menekítő Imát, a Köztes Lét Szakadékán Átjuttató Imát és a Köztes Lét Hat Gyökérszavának imáját szólaltasd meg tiszta hangon, majd e Nagy, Hallomásbeli Megszabadítót kell hétszer, de legalább háromszor, az alkalomnak megfelelően felolvasni.

Ennek három része van: a halál órájabeli köztes lét világosságával való szembesítés, a Törvénylényegű köztes léttel való szembesítés meg a Nagy Fohászkodás, valamint a léttel köztes létében az anyaméh kapujának elreteszelése meg az Intelem.

Az első a halál órájabeli köztes lét világosságával való szembesítés. Itt azok a lények, kik jó felfogásúak, de nem szembesülnek, vagy azok, akik ráismernek ugyan, de kicsiny jártasságúak benne, mindazok a születettek, akik szűkölködve kalauzt keresnek és ebben részesülnek, szembesülnek az alap e világosságával, és a fölfelé törő, meredek ösvényen a köztes lét nélkül biztos elnyerik a születéstelen Törvénytestet.

Íme a teendő módja: a legjobb, ha az ember a kalauzul maga-kérte gyökér-mesterrel találkozhat. Ha nem találkozhat, akkor egy-fogadalmú testvér vagy társ szükséges. Ha azzal sem találkozhat, akkor egy-Törvény-fonalú, avatott társ szükséges. Ha ezek közül egyikkel sem találkozhat, akkor oly személynek kell ezt az írást számos alkalommal felolvasnia, aki világosan tagolva, tiszta hangon tudja megszólaltatni.

Így, miután a Mester a szembesítés dolgát felidézte, nyomban az alap fényvilágosságával szembesül a holt, és megszabadulása kétségtelen.

Íme a teendő ideje: ezután, hogy a külső lélegzet megszakad, a tudás fényvilágosságának szele a Dhútiba (a Közép-Érbe) enyészik, és a tudomás fényvilágossága a szóródástól megválva fölerősödik. Aztán a szél megfordul, s a jobb és bal oldali érbe menekszik, s ezzel megjelenik a köztes lét jelenés-útja; ezért addig s ott kell cselekedni, míg a szél a jobb és bal oldali érben el nem tűnik. Ennek tartama pedig a külső lélegzet megszakadta és a belső lélegzet még megléte közt annyi, amennyi idő alatt az ember az ételét megeszi.

A tennivaló módja pedig: a legjobb, ha akkor sikerül az átváltás mikor a lélegzet megszakadni készül. Ha nem sikerül, akkor ezt kell mondani:
"Ó, nemesi sarj, így és így nevezett! Eljött most útkeresésed ideje. Ezért, míg lélegzeted még nem készül megszakadni, benned íme megjelenik az, amit a köztes lét első alap-fényvilágosságának nevezünk: annak makulátlan s mezítelen ismerete, hogy a korábban, a Mester adta szembesítés értelmében, a külső lélegzet megszakadtával, minden Törvény, mint az ég, olyan, teljességgel meztelen s üres; világossága üresség, sem határa, sem közepe. És akkor ismerd meg benne önnön arcodat, s maradj abban az állapotban. Akkor én is szembesítelek vele."

És míg a külső lélegzet meg nem szakad, a haldokló fülébe sokszor mondva ezt, elméjébe kell szegezni.
Mikor aztán a külső lélegzet megszakadta közeledik, fektessétek akkor a haldoklót jobb oldalával a földre, a fekvő oroszlán helyzetében. Verőerei hullámzását vissza kell nyomni. Ha elszenderedne, s a két ér lüktetése szűnne, az ereket erősen le kell szorítani. Attól a szél a Dhútiban fogva marad, s nem tud belőle visszatérni, és biztosan a Brahmalyuk útján igyekszik távozni. A szembesítést is akkor kell véghezvinni.

Akkor az első köztes létet a Törvénylényegű fényvilágosságnak is nevezzük. A Törvénytest hibátlan szándéka minden járólény létfonalában megjelenik, és ugyancsak a külső lélegzet megszakadta és a belső lélegzet még meg nem szakadta között a szél ott az Avadhútiba enyészik. Ezt közönségesen úgy nevezik, hogy a tudat ájulásba merül. Tartama bizonytalan. Van jó meg rossz támasz, van ér és szél foka, de annál, aki már valamelyes tapasztalatú, vagy aki a szilárd nyugalom állapotát birtokolja, és azoknál, kik eredettől jó erűek, ez az állapot hosszú tartamú is lehet. Ezalatt pedig e szembesítésre való törekvést újra meg újra meg kell ismételni, mígnem az érzékszervek nyílásain a sárga savó megjelenik. Némely nagyvétkűeknél és eredettől hitvány erűeknél pedig az is előfordul, hogy ennek tartama annyi ideig sem tart, mint az ujjak pattintása. Némelyiknél evésnyi időre sem futja. A szútrák és tantrák közönségesen azt hirdetik, hogy félnappal együtt négy napig (azaz negyedfél napig) tart ez az ájulás. Közönségesen pedig félnappal együtt négy napig tartó állapotában kell a fényvilágosság szembesítésére törekedni.

A teendő módja: ha önmaga képes rá, akkor önmagának kell tudatát fölfelé ösztökélnie. Ha önmaga erre képtelen volna, akkor Mestert, tanítványt vagy testvért, társat, valakit, akivel esze s szíve elegyedett, ültessenek mellé, s akkor megmutatkoznak a földnek vízbe enyészését kísérő jelek, majd a víznek a tűzbe, a tűznek a szélbe, a szélnek a tudatba való enyészését kísérő jelek, s ezeket sorrendjük szerint kell megvilágítani. Mikor e jelek a sorrendjük szerint a teljességhez közelednek, így kell őt eszmélésre ösztökélni:
"Ó, nemesi sarj!" - így kell szólni, de ha tisztelendő mester a holt, akkor így: "Szentséged!" - "Az eszmélést lankadatlan szorgalmazd!" - fülébe halkan szólva így kell kérlelni. Ha testvér vagy bárki közrendű a holt, nevén kell szólítani s így beszélni: "Ó, nemesi sarj! Most oda jutottál s ott vagy, amit halálnak nevezünk. Ezért hát a magad eszmélkedését így intézzed: ,Ó, ím én halálom órájához értem. Most e halál a támaszom, és általa egyedül a szeretet és irgalom megvilágosult lelkének eszményét követem. Minden eszmélőlénynek, mindahánynak fel az égig, hasznára azon vagyok, hogy a tökéletesen megtisztult kiterjedettséget elérjem.' - Gondolatodban ilyen eszményt támasztva, minden eszmélő hasznára, különösen most igyekezz felismerni a halál fényvilágosságában a Törvénytestet, és annak régiójában a Nagy Bélyegjel gyakorlatának legjobb készségét elnyervén, minden eszmélő hasznára kell cselekedni. Ám ha ezt el nem nyered is, a köztes létet köztes létül ismerve fel és a köztes létbeli páros odaadás Nagy Bélyegjelű testét megjelenítve, ki-ki a megigazulásának fényessége szerint minden eszmélőnek, mindahánynak az ég határáig, hasznára cselekedhet. Az e gondolat feletti komoly eszmélkedéssel fel nem hagyva igyekezz fölidézni bármely meghagyás tapasztalatát, melyet korábban gyakoroltál!" - ezt kell mondani füléhez hajló ajakkal, világos szóval, s egy pillanatra sem hagyva helyt lankadásnak, megvilágítani a tapasztalást.

Mikor aztán a külső lélegzet végleg megszakad, az álomittas ereket meg kell szorítani, s világos szóval ezt kell mondani:
"Szentséges úr! - így, ha tisztelendő mesterről vagy magadnál nagyobb rendű felebarátról van szó. - Ott, ahol te vagy, most megjelent az alap fényvilágossága. Ismerd meg arcát! Igyekezz, kérlek, a tapasztalás csúcsára! Időzz a tapasztalás csúcsán!"

Mindenki mást meg így kell szembesíteni állapotával:
"Ó, nemesi sarj, így és így nevezett, hallgass meg! Most ím a Törvénytest tiszta fényvilágossága megjelent neked. Ismerd meg arcát! Ó, nemesi sarj! A te mostani bölcsesség-ismereted veleje a legtisztább üresség, ennek sem anyaga, sem jegye, sem színe, sem bármije velejében nincs, ami készített, csak a legtisztább üresség, ez pedig a Törvénylényegű, Egyetemes Jóság Anya. Ameddig ez a te bölcsességismereted üres, addig nem szakad meg az üresség sem, és önnön bölcsesség-ismereted a legfényesebb és legvilágosabb, nincs akadálya. Ez pedig az ismeret, a Megtisztultan Kiterjedt Egyetemes Jóság. Önnön ismereted veleje sem készült bármiféle anyagból, hanem üres, és önnön bölcsesség-ismereted a legfényesebb és legvilágosabb. Ezek ketten pedig elválaszthatatlanok, s ez a Megtisztultan Kiterjedett Törvényteste. Önnön ismeretedben, ebben a világos és üres, oszthatatlan és nagy fényhalomban nincsen sem halál, sem születés. Ezért a Megtisztultan Kiterjedett Nem Változó Fény ez. Illő, hogy ismerd arcát. Önnön bölcsesség-ismereted veleje a legtisztább üresség, ismerd meg benne a megtisztultan kiterjedtség arcát, és önnön ismeretedben önmagad látása az, mely a Megtisztultan Kiterjedett szemlélésébe juttat."

Ezt háromszor vagy hét ízben, tiszta hangon, világosan kell elmondani. Ezzel először a korábbi, mestertől szerzett szembesítésre emlékezik, másodszor az önnön-ismeret mezítelen fényvilágosságával szembesül, harmadszor önnönmagával szembesülvén a Törvénytesttel elválaszthatatlanul egyesül, és megszabadulása bizonyossá lesz. Így lehet az első fényvilágossággal szembesülve megszabadulni.

Ismét: ha valaki az első fényvilágosságot nem tudja megragadni, akkor ismét fényvilágosság támad előtte, a második. Annak is tartama a külső lélegzet megszakadásától alig tart tovább, mint egy evésnyi idő. A jó és rossz tettek a jobb s bal oldali erek közül a megfelelőbe hajtják az életszelet, mely valamely megfelelő kapun távozik, és a tudomás ekkor ragyogó világosságúvá lesz. Azt mondják, ez is evésnyi ideig tart. Ismét az erek jobb vagy rosszabb voltának, a tapasztalat meglétének vagy hiányának megfelelően különböző. Akkor, ahogy a tudatos tudat távozik, az elme nem ismeri fel, hogy meghalt-e vagy sem. A közeliekre, hozzátartozókra ugyanúgy tekint, mint azelőtt, síró hangjukat is hallja. Míg a tettek csalárdságának kegyetlen tüneménye nem támad, és a Holtak Urának ijesztő rémisztése el nem éri, még akkor kell a meghagyást neki átadni, mely kétféle: egyik a tökéletes fokozatúaké, másik a megidéző fokozatúaké. Aki tökéletes fokozatú, azt háromszor kell néven szólítani, és az iménti fényvilágossággal való szembesítést meg kell ismételni. Aki megidéző fokozatú, annak számára, amilyen védistene van, azt az istenséget felidéző verseket és az istenség tüzetes leírását kell felolvasni.

„Ó, nemesi sarj! Ezt a védistenedet idézd magad elé! Ne lankadj! Szilárd odaadással hagyatkozz védistenedre! Úgy idézd magad elé, mint jelenést, melynek nincsen öntermészete, olyan, mint vízben a hold mása. Ne úgy idézd magad elé, mint  valami testhez kötöttet!” – ezt kell mondani.  Ha közönségesen született élőről van szó, akkor így kell szólni: „A Nagy Irgalmú Urat idézd magad elé!” – így kell őt szembesíteni állapotával. Ha ily módon  szembesülnek, azok is kétségtelenül megbizonyosodnak, akik köztes létükről még  nem szereztek bizonyosságot.  Viszont kiket még életükben tanítómester szembesített e fényvilágossággal,  azok is képtelenek egymaguk a köztes létben tájékozódni, ha jártasságuk csekély.  Szükséges ezért, hogy mester vagy testvér vagy társ adja értésére a tennivalót. Ám  még azoknak is, kiknek van jártasságuk, mindenáron szükséges ez intelem, hisz a  halál órájában kegyetlen kórtól tévelyegve képtelenek emlékezni. Még inkább szükségük van erre azoknak, akik ugyan korábban jártasságot szereztek, de fogadalmuk  meg nem tartása vagy esküjük megszegése miatt rossz létalak vár rájuk. Legjobb,  ha a szembesítés még az első köztes létben sikerül. Ám ha abban nem sikerülne,  akkor a második köztes létben kell megvilágítani és a tudást felébreszteni, s ennek  révén megszabadulhat.  Ismét: a második köztes létben keletkezik az, amit Tiszta Káprázat-testnek nevezünk. Lángoló világosságú tudomás ez, melyben azonban a holt nem ismeri  fel, hogy meghalt-e vagy sem. Ha akkor és ott intelmet kaphat, akkor a Törvény  lényegével úgy találkozik, mint anyával a gyermek, s így a Tett nem kormányozhatja.  Hasonlatosan ahhoz, ahogy a nap fénye a sötétséget legyőzi, az út fényvilága is így  győzi le a Tett hatalmát, és így van szabadulás. Az pedig, amit második köztes létnek nevezünk, ugyancsak az elmebéli testben keletkezhet, s a tudomás a korábbihoz hasonlóan a hallomás tartományában forgolódik. Ha akkor sikerül ezt az  intelmet megkapnia, akkor haszna teljesül. Most, míg a Tett tévelyítő tüneményei  fel nem támadtak, még bármivé fordíthatók. Így bár az alap fényvilágával nem  szembesült a holt, a második köztes lét fény világával szembesülhet, s akkor megszabadul. Ám ha így sem szabadulna meg, következik az, mit harmadik köztes létnek nevezünk. 

Miután megjelent a Törvénylényegű köztes lét, megjelenik a harmadik köztes lét,  s vele támadnak a Tettnek tévelyítő tüneményei. Nagyon fontos, hogy akkor a Törvénylényegű köztes léttel való Nagy Szembesítés felolvastassék. Ereje s haszna-  erénye igen nagy. Eközben a közeliek s hozzátartozók sírása és jajveszékelése hallatszik. Ételt a holtnak már nem osztanak, s leveszik róla ruháit, fekhelyét eltakarítják. Kedveseit ő maga látja ugyan, azok azonban öt nem látják. Mikor kedvesei  szólongatják őt, hallja, de ha ő szólítja kedveseit, azok nem hallják, s ezért szívében  szomorúsággal és szorongással megy el. Akkor pedig hang-, fény- és sugárjelenés támad, s félelem, ijedség s rémület kergeti elméjét ájulásba. Ekkor a Törvénylényegű köztes léttel való Nagy Szembesítésre törekedve, az életemúltat a nevén  szólítva, tiszta hangon, világosan ezt kell mondani: 

„Ó, nemesi sarj! Lankadatlanul és szilárd odaadással figyelj! A köztes létnek hat  fajtája van. Hogy melyek? Az öntermészet szülőhelye, az anyaméh köztes léte, az  álombeli köztes lét, az elmélyülés és szemlélődés köztes léte, a halál órájának köztes léte, a Törvénylényegű köztes lét és a Forgatag rendjében keletkező Létel köztes  léte: ez a hat. Ó, nemesi sarj! Számodra közülük három köztes lét nyílhat: a halál  órájának köztes léte, a Törvénylényegű köztes lét és a Létel köztes léte. Tegnap, a  halál órájának köztes létében felfénylett ugyan előtted a Törvénylényegű fényvilágosság, te azonban nem ismerted fel, ezért kell itt bolyongnod. Számodra most  két köztes lét, a Törvénylényegű köztes lét és a Létel köztes léte nyílhat meg, s  mindazt, amivel most szembesítelek, lankadatlan ragadd meg! Ó, nemesi sarj!  Most értél oda, hogy azt mondjad: ,Meghaltam.’ – Ebből a világból a túloldalra  mégy, de nem te egyedül, mindenki sorsa ez, így hát ehhez az élethez ne ragaszkodj, utána ne kívánkozz! Ám ha mégis vágyakoznál, kívánkoznál utána, akkor sem  volna hatalmad benne megmaradni. Nem érsz el más egyebet, csak a forgatagbeli  bolyongást. Ne ragaszkodj hát! Ne kívánkozz! Emlékezz inkább a Három Kincsre!  Ó, nemesi sarj! A Törvénylényegű köztes létnek bármi félelmetes és riasztó tüneménye támad ugyan, e szavakról meg ne feledkezz! Elmédben idézd fel e szavak értelmét, s a szerint járj! Abban a szembesülés veleje. ,Ó, mikor ez órában előttem  feltárul a Törvénylényegű köztes lét, eltávoztatom minden rettegésem, ijedelmem,  félelmem, s bármi támad, önnön jelenésem ismeretéül ismerem fel, tudom, hogy  ez a köztes létbeli tünemények rendje. Mikor ez órában nagyérdekű állomáshoz  érkeztem, önnön jelenésemtől, a Nyugvók s Haragvók csapatától nem félek.’ Az  intelem e szavait harsány hangon hangoztatva, értelmét elmédbe idézve haladj tovább! Ne feledd, mert ez a nyitja annak, hogyha bármily félelmetes és ijesztő tünemény támad, azt biztosan önnön jelenésedül fogadd, s úgy szembesülj vele! 

Ó, nemesi sarj! Mikor tested és szellemed megválik egymástól, a tiszta Törvénylényeg jelenése finom, áttetsző, világló, sugárzó; öntermészete pedig félelmetes,  lenyűgöző, oly tündökléssel támad, mint ahogy a nyári síkon a délibáb lebeg. Ne  félj tőle! Ne riadj! Ne rettegj! Az a te önnön Törvénylényegű önnön arcod: így kell  ráismerned. A fény belsejéből pedig a Törvénylényeg erős önnön-hangja, nagy  dörgésű, olyan, mintha ezer sárkány egyszerre mennydörögne, oly dübörgő hangú.  Az is csak a te önnön Törvénylényegű önnön-hangod, így kell tudomásul venned.  Ne félj hát tőle! Ne rettegj! Ne riadj! Neked hajlamokból álló elme-tested van, megfogható hús-vér test nélkül való, így hát támadhat akármily hang, fény vagy sugár,  neked nem árthat. Neked már nincs okod halálra. Úgy illő, hogy magad csak önnön  jelenésül vedd tudomásul: köztes létbeli voltában vedd tudomásul. 

Ó, nemesi sarj! Ha nem úgy, nem önnön jelenésedül vessz róluk tudomást,  akkor ahogy az emberi világba képzeled magad, a szerint cselekszel, e mostani  intéssel pedig nem szembesülsz, s akkor félsz a fénytől, rettegsz a hangtól, riadsz a  sugártól. Ha ez intelem velejét nem tudod, akkor a hang, a fény és a sugár természetét nem ismerheted, s a forgatagban kell bolyongnod. 

Ó, nemesi sarj! Negyedfél napig tartott ájulásod. Ájulásodnak íme vége. És ha  gondolatban ezt kérdezed: ,Vajon mi történt velem?’ – akkor igyekezz ott a köztes  létet felismerni. Akkor a Forgatag visszájára fordul, és minden tünemény fényül és  testalakul kél elébed. Az egész ég mélykék jáspis színét ölti. Akkor középtájt, abból  a mezőből, melyet a Magcsepp Átjárt, megjelenik előtted a győzelemmel túljutott  Vajrócsana, a Jelenéseket Láttató: teste fehér színű, oroszlántrónuson ül, kezében  nyolc küllőjű kereket fog, csókban egyesül az anyával, az Ég Tere Úrnőjével. A  tudat halmaza pedig a helyére tisztul, és ezzel egy mélykék fény, a Törvénytestű tudásé, világos és tiszta, áttetsző és éles támad előtted Vajrócsana apa és  anya kebeléből, s oly fényesen süt, hogy szem nem tűrheti. Vele együtt az istenek  átlátszatlan fehér fénye is elébed vetődik. A rossz tettek hatalmából akkor félelem  támad benned attól a mélykék, áttetsző fénytől, mely a Törvénytestű tudásé, menekülsz előle, s az istenek átlátszatlan fehér fénye iránt támad benned öröm képzete.  Ám akkor te attól a mélykék, világosan kélő, igen tiszta és áttetsző fénytől, a legjobb  Tudás fényvilágosságától ne riadj, ne rémülj, hiszen az, melynek neve az Olyképpen Jöttnek a fényessége, a Törvény Terének tudása. Légy hát iránta vágyakozó  bizalommal, hódolattal. Azzal a gondolattal kell kérlelned, hogy ő a győzelemmel  túljutott Vajrócsana könyörületes fényessége, mert ő az a győzelemmel túljutott  Vajrócsana, aki a köztes lét szakadékában elébed jön. Vajrócsana könyörületes fényessége az. 

Az istenek átlátszatlan fehér fényében pedig ne leld örömed! Ne kívánd, hozzá  ne vonzódj, érte ne sóvárogj! Ha azt kívánod, akkor az istenek földjére tévedsz, és a  Hatféle Nemzetségben kell forognod. A szabadulás útját gátló akadály az, ne nézz  hát rá, hanem hódolj a mélykék, átlátszó ragyogású fénynek, Vajrócsanához fordulj  erős odaadással, és ezt a kívánságfohászt mondd utánam: 

Ó, makacs balgasággal mikor a forgatagban tévelygek, 
vezess a Törvényterű tudás világító fényútjára! 
Győzelmes Vajrócsana, vezess, te légy útmutatóm! 
Legjobb anya, Ég Úrnője, hátulról te támogass! 
A köztes lét félelmetes szakadékából könyörgök  megszabadításért. 
Kísérjetek a szűzi tiszta, tökéletes Megtisztultan Kiterjedt  földjére!

– ezt a kívánságfohászt mondd erős hódolattal! És miután ennek révén a Vajrócsana apa- és anyapár kebelének szivárványfényébe enyészel, a középtáj Sűrű Szerkezetű Mezejében megleled a tökéletes gyönyörtestbeli Megtisztultan Kiterjedt állapotát.” 

Ha azonban a szembesítés ellenére, harag és gyűlölet vétkének szennye miatt,  fénytől és sugártól megriadva menekülne, és ha a kívánságfohászt elmondaná  ugyan, de megzavarodna, akkor MÁSODNAPON a Gyémántszellemű istencsapata  és a pokolbeli Rossz Tettek fogadják majd. Akkor a következőképp kell szembesíteni. 

Az életemúltat a nevén szólítva ezt kell mondani: 
„Ó, nemesi sarj! Lankadatlan figyelj! A második napon a víz-elem nagyon tiszta,  fehér fénye támad. Akkor keleten, a Nyílt öröm mélykék színű mezejéből íme  megjelenik a győzelemmel távozott Vadzsraszattva Aksóbhja, a Gyémántszellemű  Mozdulatlan. Testszíne mélykék, kezében öthegyű gyémánt jogar, elefántháton az  ülése. Csókban egyesül az anyával, a Megtisztultan Kiterjedt Szeművel. Két megvilágosult lelkű: A Föld Szíve és Majtri, a Szeretet meg társnőik, Lászé, a Mosoly és  Puspé, a Virág veszik őket körül, és a Megtisztultan Kiterjedtnek hat testében jelennek meg. Az árny formák halmaza a helyére tisztul, és felragyog előtted a tiszta,  fehér fény, a tükörszerű Tudás fehéren izzó fényvilágossága, világos és tiszta; a  Gyémántlelkű apa- és anyapár kebeléből támad, és oly fényesen süt, hogy szem  nem tűrheti. Vele együtt elébed vetődik a pokol homályos, füstszínű fénye is, együtt  a Tudás fényével. Akkor benned a harag és gyűlölség hatalmából attól az áttetsző  fehér fénytől félelem s rémület támad, menekülsz előle, míg a pokol homályos,  füstszín fénye iránt öröm képzete éled benned. Ám akkor te attól az átlátszón ragyogó, világosan fénylő fehér fénytől ne félj, hanem ismerd fel benne a Tudást!  Légy iránta vágyakozó bizalommal, hódolattal! A győzelemmel túljutott Gyémántszellemű szívének fénye az. ,Menedéket nála lelek’ – ezzel a gondolattal hódolj neki  s könyörögj hozzá, mert ő a győzelemmel túljutott Gyémántlelkű, aki a köztes lét  félelmetességében s rémületében elébed jön. Hódolj neki mint a Gyémántszellemű  irgalmas fényessége horgának! A pokol homályos, füstszínű fényében pedig ne  leld örömed! Az a te nagy erős haragod s gyűlölséged gyűjtötte vétekszennyek  kárhozatos útja. Ha hozzá vonzódsz, bizony a pokol földjére zuhansz, hol elviselhetetlen szenvedések mocsarának foglya léssz, melyből soha ki nem jutsz. Hódolj  hát a szabadulás útjának, a világosan ragyogó fehér fénynek, a győzelemmel túljutott Gyémántlelkűhöz fordulj erős odaadással, és mondd el ezt a kívánságfohászt: 

Ó, makacs harag s gyűlölség miatt mikor a Forgatagban tévelygek, 
vezess a tükörszerű Tudás világító fényútjára! 
Győzelmes Gyémántlelkű vezess, te légy útmutatóm! 
Legjobb anya, Megtisztultan Kiterjedett Szemű, hátulról te  támogass! 
A köztes lét félelmetes szakadékából könyörgök  megszabadításért. 
Kísérjetek a szűzi tiszta, tökéletes Megtisztultan Kiterjedt  földjére!

– ezt a kívánságfohászt mondd erős hódolattal! Ennek révén a győzelemmel túljutott Gyémántlelkű kebelének szivárványfényébe enyészel, és keleten, a Nyílt Öröm  Mezejében eléred a tökéletes gyönyör-testbeli Megtisztultan Kiterjedett állapotát.” 

Ha azonban a szembesítés ellenére némelyek, kikben nagy a gőgnek vétekfoltja,  a könyörületesség fényességének horgától félve elmenekülnek, akkor majd a HARMADIK napon a győzelemmel távozott Ratnaszambhava, a Kincsforrású istencsapata meg az emberi fényút fogadja őket. Akkor a következőképp kell szembesíteni. 

Az életemúltat a nevén szólítva ezt kell mondani: 
„Ó, nemesi sarj! Lankadatlan figyelj! A harmadik napon a földelem igen tiszta,  sárga fénye támad. Akkor délen, a Dicsőséggel Teljes sárga színű mezejéből íme  megjelenik előtted a győzelmes Kincsforrású. Teste sárga színű, kezében kincset  érő drágakövet tart, a legszebb ló hátán van ülése. Csókban egyesül a legjobb anyával, Mámakíval. Két megvilágosult lelkű, az Ég Szíve és Szamantabhadra, az Egyetemes Jó meg társnőik, Málá, a Füzér, és Dhúpé, a Jóillat veszi körül őket. Szivárvány, sugárzás és fény közepéből megjelenik a Megtisztultan Kiterjedt hat teste, s  az érintés halmaza a maga terében eltisztulván, sárga fény támad, az egyenlő lényegű Tudás sárga ragyogása, melyet a magcsepp és a finom magcsepp ékesít, és  oly fényesen tündököl, hogy szem nem tűrheti. Ilyen fény tűz elibéd a Kincsforrású apa- és anyapár kebeléből, olyan, hogy az isteni páros kebelére szemmel nem tekinthetni. Azzal egy időben az emberi fény homályos kékje is, együtt a Tudás fényével a szívedre tűz. Akkor a gőg hatalmából benned félelem s rémület támad attól az  átlátszó ragyogású sárga fénytől, menekülsz előle, s a homályos kék emberi fény  iránt öröm és vágyakozás születik benned. Te azonban attól a világos, tiszta, sárga  fénytől, mely áttetsző és ragyogó, ne félj, hanem ismerd fel benne a Tudást. És  időzz annak csúcsán a nem-cselekvő értelem állapotában. És légy iránta odaadó bizodalommal, hódolattal! És amikor ráismersz a magad értelmének önnön arcára,  akkor a testalakok és a fényességek hódoló imádat és kívánságfohász nélkül is  mind tőled elválaszthatatlanul, veled együtt enyésznek el, és elérheted a Megtisztultan Kiterjedett állapotát. Ha azonban önnön értelmednek önnön arcát-színét fel  nem ismered, akkor hódolj ezzel a gondolattal: ,Ez a győzelemmel túljutott Kincsforrású könyörületességének fényessége, menedéket nála lelek.’ – És könyörögj  hozzá, hódolj neki mint a győzelemmel túljutott Kincsforrású könyörülő fényessége  horgának! Abban a homályos kék emberi fényben azonban ne leld örömed, mert az  a te makacs gőgöd gyűjtötte vonzalmak kárhozatos fényútja. Ha ahhoz vonzódsz,  akkor az emberek földjére zuhansz, hol születés, vénség, kórság és halál kínjait  ízleled, s a Forgatag mocsarából soha nem lelsz szabadítót. Akadály az a  szabadulás útjában, ne tekints hát rá, hanem hagyd el a gőgöt, hagyd el a szenvedélyes vágyat! Ne kívánkozz utána! Ne sóvárogj érte! Hódolj inkább a fényesen ragyogó sárga fénynek, fordulj egyhegyű odaadással a győzelemmel távozott Kincsforrásúhoz, és ilyen szóval könyörögj hozzá: 

Ó, makacs gőgöm miatt mikor a Forgatagban tévelygek, 
vezess az egyenlő lényegű Tudás világos fényútjára! 
Győzelemmel távozott Kincsforrású, vezess, te légy  útmutatóm! 
Legjobb anya, Mámakí, hátulról te támogass! 
A köztes lét félelmetes szakadékából könyörgök  megszabadításért! 
Kísérjetek a szűzi tiszta, tökéletes Megtisztultan Kitérjedett  földjére! 

– ezt a kívánságfohászt mondd erős hódolattal! Ennek révén a győzelemmel távozott Kincsforrású apa- és anyapár kebelének szivárványfényébe enyészel, és délen, a  Dicsőséggel Teljes mezejében a tökéletes gyönyörtestben elérheted a Megtisztultan  Kiterjedett állapotát.”  Így a szembesítés révén, az érzékszervek bármily gyengék legyenek is, a szabadulás nem lehet kétséges. Mégis, ha ilyen sokszoros szembesítés ellenére, azok az  emberek, kiknek vétke nagy, s a többi hasonlók, az esküszegők s a többi hasonlók,  a sorsuk-szakadtak most sem képesek a szembesülésre, és szenvedély vétkétől  indíttatva a hangtól és a fénytől riadva menekülnek, akkor NEGYEDNAPON a  győzelemmel túljutott Amitábha, a Mérhetetlen Fény istencsapata és a szenvedélyes kívánságból és fukarságból eredő éhségszörnyek fényútja fogadja majd őket.  Akkor a következőképpen kell szembesíteni. 

Az életemúltat a nevén szólítva ezt kell mondani: 
„Ó, nemesi sarj! Lankadatlan figyelj! Negyednapon a tűz-elem igen tiszta, vörös  fénye támad. Akkor nyugaton a Boldogság vörös fényű mezejéből megjelenik előtted a győzelemmel távozott Mérhetetlen Fény. Teste vörös színű, kezében tavirózsát tart, pávaháton van ülése, s csókban egyesül a legjobb anyával, a Fehér  Ruhájúval. Két megvilágosult lélek, a Könyörületes Szemű és a Szelíd Dicsőségű és  társnőik, Gítí, a Dal, és Álóké, a Mécses veszik körül őket, és a szivárványfény közepéből megjelenik a Megtisztultan Kiterjedett hat teste. A fogalmak halmaza a helyére tisztul, és vörös fény, a külön-külön értő Tudás, a vörösen ragyogó, a magcseppel és a finom magcseppel díszített, világos és tiszta, átlátszón ragyog, sugárzik a Mérhetetlen Fény apa- és anyapár kebeléről a magad szívébe oly fényesen,  hogy szem nem tűrheti. Te azonban attól ne félj! Ám vele, a Tudás fényével egyszerre támad az éhségszörnyek homályos, sárga fénye. Abban ne leld örömed!  Hagyd el a szenvedélyes kívánságot, a sóvárgást! Mert akkor a makacs kívánság  hatalmából rémület támad benned attól az átlátszón ragyogó vörös fénytől, s ahogy  menekülsz előle, öröm és kívánkozás ébred benned az éhségszörnyek homályos,  sárga fénye iránt. Ám te ne félj attól az átlátszón ragyogó, világos és tiszta, vörös  fénytől, hanem ismerd fel benne a Tudást! És annak csúcsán időzz, a nem-cselekvő  értelem állapotában! Ezentúl légy iránta vágyakozó bizodalommal és hódolattal! Ha  benne önnön arcodra magad ráismersz, akkor, ha nem hódolsz is neki és kívánságfohászt sem mondasz hozzá, az összes testalakok és fények tőled elválaszthatatlanul és veled együtt enyésznek el, és elérheted a Megtisztultan Kiterjedett állapotát. Ám ha ezt így nem tudnád megtenni, akkor ezzel a gondolattal: ,A győzegyőze túljutott Mérhetetlen Fény könyörületességének fénye az. Menedéket nála  lelek’ – hódolj neki és könyörögj hozzá! Az pedig a győzelemmel túljutott Mérhetetlen Fény könyörületes horgának fénye. Hódolj neki! Ne menekülj tőle! De ha  menekülsz is, tőled meg nem válik. Ne félj! Ne kívánkozz az éhségszörnyek homályos, sárga fénye után, mert az a te makacs kívánságod gyűjtötte vonzalmak kárhozatos fényútja. Ha hozzá kívánkozol, akkor az éhségszörnyek földjére zuhansz,  éhség és szomjúság elviselni nehéz kínjait ízleled majd, s mert a szabadulás útjának gátló akadálya az, ne kívánkozz utána, hagyd el a vágyakozást, ne sóvárogj! Hódolj a világosan ragyogó, vörös fénynek, s fordulj egyhegyű odaadással a Mérhetetlen Fény apához és anyához, és így szóljon hozzájuk kívánságfohászod: 

Ó, a makacs szenvedély miatt mikor a Forgatagban tévelygek, 
vezess a külön-külön értő Tudás világos fényútjára! 
Győzelemmel túljutott Mérhetetlen Fény, vezess, te légy  útmutatóm! 
Legjobb anya, Fehér Ruhájú, hátulról te támogass! 
A köztes lét félelmetes szakadékából könyörgök  megszabadításért! 
Kísérjetek a szűzi tiszta, tökéletes Megtisztultan Kiterjedett  földjére! 

– ezt a kívánságfohászt mondd erős hódolattal! Ennek révén a Végtelen Jelenésű  Mérhetetlen Fény apa- és anyapár kebelének szivárványfényébe enyészel, és nyugaton, a Boldogság mezejében elnyerheted a tökéletes gyönyörtestű Megtisztultan  Kiterjedett állapotát.” 

Általa biztos a megszabadítás. Ám ha ilyen szembesítés ellenére is az eszmélőlény vonzalom és hosszantartó társi kötődés hatalmából, a vonzalmat el nem  hagyva, valamint irigység és rossz tett hatalmából a hangtól és a fénytől riadna, ijedezne, s emiatt a könyörületesség horga nem tudná őt megragadni, akkor ÖTÖDNAPON, sok tévelygése után a győzelemmel túljutott Amóghasziddhinek, a Haszonnal Véghezvivőnek istencsapata, könyörületes fényessége fogadja majd őt, de  elébe jön az esendőségből és az irigységből eredő félistenek fényút ja is. Akkor  ismét a következőképp kell szembesíteni. 

Az életemúltat a nevén szólítva ezt kell mondani: 
„Ó, nemesi sarj! Lankadatlan figyelj! Ötödnapon a szél-elem igen tiszta, zöld  fénye támad. Akkor északról, a Jól Felhalmozott Tettek zöld színű mezejéből megjelenik előtted a győzelemmel túljutott Amóghasziddhi maga és kísérete. Testszíne  zöld, kezében gyémánt jogar-keresztet tart, garuda-sas hátán van trónusa, és csókban egyesül az anyával, az Esküs Megszabadítóval. Két megvilágosult szellemű, a  Gyémántos Kezű és az Akadályt Rendben Eltakarító és társnőik, Illatvíz Asszonya  meg a Tánc Asszonya veszik körül őket. Szivárványfényük közepéből megjelenik a  Megtisztultan Kiterjedett hat teste. A cselekvés halmaza a helyére tisztul, és fölfénylik a zöld fény, a cselekvést véghezvivő Tudásé. Zölden ragyogó, világos és  tiszta, átlátszó és lenyűgöző fény ez, a magcseppel és a finom magcseppel ékes, és  a Haszonnal Véghezvivő apa- és anyapár kebeléből a magad szívébe tűz oly élesen,  hogy szem nem tűrheti. Te azonban attól ne félj, mert az önnön értelmed Tudásának önnön készsége, ezért időzz a vágytalan s haragtalan, közelit s távolit nem  ismerő, nagy és különbség nélküli egykedvűség állapotában. A Tudás fényével egyazon pillanatban, vele együtt megjelenik előtted a félistenek vörös fénye is, mely az  irigységből keletkezett és homályos. Vágytalan és haragtalan egykedvűséggel gondolj rá. Ha eszed netán alacsonyan járó volna, még akkor se leld örömed abban a  fényben. Mert akkor te a makacs irigység hatalmából megijedsz a zöld színű fénytől, mely átlátszón ragyog, és menekülsz majd előle, a félistenek ama homályos,  vörös fényében viszont örömed leled, és vágyakozás ébred benned iránta. Ám te ne félj attól az átlátszón ragyogó, világos és tiszta, zöld fénytől, hanem ismerd fel  benne a Tudást. Annak csúcsán ereszkedj bele simán a cselekvés nélküli és az  észen túllépett értelem állapotába. Aztán ezzel a gondolattal hódolj neki: ,A győzelemmel túljutott Amóghasziddhi könyörületességének fénye az. Nála menedéket  lelek’ – és könyörögj hozzá! És mert az a győzelemmel túljutott Haszonnal Véghezvivő könyörületes horgának fénye, a cselekvést véghezvivő Tudás nevezetű, hát  légy iránta hódolattal! Ne menekülj előle! Ha menekülnél, akkor sem tágít mellőled.  Ne félj tőle! És ne vágyakozz a félistenek homályos, vörös fénye után! Az a te makacs irigységed gyűjtötte tettek kárhozatos útja. Ha hozzá vágyódsz, akkor a félistenek földjére zuhansz, és a viszálykodás nehezen elviselhető kínját ízleled majd.  És mert ez a szabadító út gátló akadálya, ne vágyakozz utána, az iránta való vonzódást hagyd el! Hódolj a világosan ragyogó, zöld fénynek, s fordulj egyhegyű odaadással a győzelemmel túljutott Haszonnal Véghezvivő apához s anyához, és  mondd ezt a kívánságfohászt: 

Ó, a makacs irigység miatt mikor a Forgatagban tévelygek, 
vezess a cselekvést véghezvivő Tudás világos fényútjára! 
Győzelmes Haszonnal Véghezvivő, vezess, te légy  útmutatóm! 
Legjobb anya, Esküs Megszabadító, hátulról te támogass! 
A köztes lét félelmetes szakadékából könyörgök megszabadításért. 
Kísérjetek a szűzi tiszta, tökéletes Megtisztultan Kiterjedett  földjére! 

– ezt a kívánságfohászt mondd el erős hódolattal, és ennek révén a győzelemmel  túljutott Haszonnal Véghezvivő apa és anya kebelének szivárványfényébe enyészel,  és északon, a Jól Felhalmozott Tettek mezejében a tökéletes gyönyörtestben elérheted a Megtisztultan Kiterjedett állapotát.” 

Az ilyen, sokszoros szembesítés révén, még akkor is, ha a tettek hatása kedvezőtlen, s egyszerre nem sikerül is, másszor biztosan szembesül, s az életemúlt feltétlenül megszabadul. 

Ám ha a sokszoros szembesítés ellenére, nagy vonzalom és hosszantartó társi  kapocs miatt és a tiszta jelenségek tudásában való tájékozatlanság hatalmából,  rossz hajlamoktól félrevezetve, a könyörületesség fényességének horgát nem ragadja meg, akkor a fénytől és a sugártól rémület, félelem támad benne, és a Forgatagban lefelé fordul. Aztán HATODNAP az Öt Nemzetség apa- és anyapárjai kíséretükkel együtt egy időben megjelennek, és akkor a Hat Nemzetség hat fénye is egyszerre felfénylik. Akkor ismét a következőképpen kell szembesíteni. 

Az életemúltat a nevén szólítva ezt kell mondani: 
„Ó, nemesi sarj! Lankadatlan figyelj! Tegnapig külön-külön megjelent előtted az  Öt Nemzetség, de te a szembesítés ellenére, rossz hajlamaid hatalmából féltél és rettegtél tőlük, ezért mostanig itt van maradásod. Ha te az Öt Nemzetség Tudásának önnön arcaiban önnön jelenésedre ráismertél volna, akkor az Öt Nemzetség  közül bármelyiknek a szivárványfényébe enyészve, a tökéletes gyönyörtestben elérhetted volna a Megtisztultan Kiterjedett állapotát. Te azonban nem ismerted fel, és  mostanáig itt bolyongsz. Most hát lankadatlanul figyelj! Most a teljesen tökéletes  Öt Nemzetség együttes jelenése jön elibéd, és az, mit a Nagy Tudás összefonódó  jelenésének neveznek. Ó, nemesi sarj! A négy elem igen tiszta fénye négy színben  ragyog fel. És akkor középen, a magcseppel ékes mezőből a Megtisztultan Kiterjedett, a Jelenést Láttató, Vajrócsana apa és anya az előzők szerint ismét megjelenik. Keleten, a Nyílt Öröm mezejéből a Megtisztultan Kiterjedett, a Gyémántlelkű,  Vadzsraszattva apa és anya kíséretével egyetemben ismét megjelenik. Délen, a  Dicsőséggel Teljes mezejéből a Megtisztultan Kiterjedett, Kincsforrású, Ratnaszambhava apa és anya kíséretével egyetemben ismét megjelenik. Nyugaton, a  Tavirózsát Halmozó Boldogság mezejéből a Megtisztultan Kiterjedett, Mérhetetlen  Fény, Amitábha apa és anya kíséretével egyetemben ismét megjelenik. Északon, a  Jól Felhalmozott Tettek mezejéből a Megtisztultan Kiterjedett Haszonnal Véghezvivő, Amóghasziddhi apa és anya kíséretével egyetemben, szivárványfényének  közepéből azonmód előtted megjelenik. 

Ó, nemesi sarj! Az öt Nemzetség ama istenpárjainak kapuőrei, a Haragvó Biztos  Győző meg a Holtak Urával Végző meg a Lónyakú Király meg a Bűvitalú Amritakundali meg a kapuőrző asszony, a Vashorog Asszonya meg a Pányva  Asszonya meg a Vasbéklyó Asszonya meg a Csengettyű Asszonya meg az istenek  hatalmasa, Indra, az Erős, a Századományú meg a félistenek hatalmasa, a Szépmintás Kelméjű, az emberek hatalmasa, a Sákják Oroszlánja meg a kerülve járók,  azaz állatok hatalmasa, az Igen Szilárd Oroszlán, meg az éhségszörnyek hatalmasa,  az Égő Szájú, valamint a pokol hatalmasa, a Törvény Királya: a Hat Győzelemmel  Túljutott is megjelenik. A Férfielvű Egyetemes Jó és a Nőelvű Egyetemes Jó és minden győzelemmel távozottak legfőbb őse, az Egyetemes Jóság, páros, apa-anya  alakban megjelenik. A Gyönyörtestű istencsapat, a negyvenkettőé, a saját szíved  belsejéből árad ki és előtted megjelenik. Ahogy megmutatkoznak, saját tiszta jelenésed megmutatkozásául kell rájuk ismerned. 

Ó, nemesi sarj! Azok a mezők sem valahol másutt vannak, hanem saját szívednek négy táján s közepén terülnek el. Mikor szíved belsejéből így kiáradnak,  megjelennek előtted. Azok a testalakok sem valami másból erednek, hanem csakis  önnön értelmed önnön jártasságából valók. 

Ó, nemesi sarj! Azok a testek pedig sem nem nagyok, sem nem kicsinyek, de  részeikben arányosak, és mindnek megvan a dísze, léptéke, színe, tartása, trónusa-ülése, s mindegyiknek saját kézjele. És azok a testek is öt párt alkotnak, s mind az  ötnek ötfényű fényabroncsa van, az apai részt tartó nemzetségbeli megvilágosult  lelkű férfiak és az anyai részt tartó nemzetségbeli megvilágosult lelkű nők és az egész jelenéskör egyszerre teljesedik ki s így jelenik meg, s benne a magad védistenét kell felismerned. 

Ó, nemesi sarj! Az Öt Nemzetség ama apa- és anyapárjai kebeléről igen finom  és tiszta fényesség támad, mely a Négy Tudást egyesíti, s mely olyan, mintha  napsugárból fonott fonál volna, mind az öt egyenként szívedbe sugárzik. Abból is  első a Jelenést Láttató Vajrócsana szívéből támadt, fehéren tündöklő, átlátszó és  lenyűgöző fényszövedék, a Törvény Terének Tudása, mely szíveddel összefonódva  megjelenik. Annak a fény szövedéknek a belsejében pedig ott van a fényes, fehér  magcsepp, oly nagyon világló és átlátszón ragyogó, mint egy lefelé fordított tükör,  és az öntermészet öt-öt magcseppje is díszíti. Sem határa, sem közepe nincsen,  így, magcseppel és finom magcseppel ékesen jelenik meg. 

A Gyémántlelkű kebeléből a tükörszerű Tudás mélykéken világló szövedékén  megjelenik a mélykék magcsepp, olyan, mint egy lefelé fordított türkizcsésze, magcseppel és finom magcseppel ékesen. 

A Kincsforrású kebeléből az egyenlő lényegű Tudás sárgán világló szövedékén  megjelenik a sárga magcsepp, olyan, mint egy lefelé fordított aranycsésze, magcseppel és finom magcseppel ékesen. 

A Mérhetetlen Fény kebeléből a külön-külön értő Tudás vörösen világló fényszövedékén megjelenik a vörös fényességű magcsepp, olyan, mint egy lefelé fordított korallcsésze, a Tudás mélyével s felszínével teljes, tündöklő fényű, és ezt is az öntermészet öt-öt magcseppje ékesíti. Se határa, se közepe, magcseppel és finom  magcseppel ékesen jelenik meg. Azok pedig önnön szíveddel összefogódzva jelennek meg. 

Ó, nemesi sarj! Azok pedig önnön ismereted önnön jártasságából támadnak,  nem valaki mástól. Ezért hát ne fordulj feléjük vággyal, de ne is rettegj tőlük, hanem  ereszkedj a szerfölötti egykedvűség állapotába! És ahogy annak mélyén benned  mindama testek és fényességek elenyésznek, elérheted a Megtisztultan Kiterjedt  létet. 

Ó, nemesi sarj! A Cselekvést Véghezvivő Tudás zöld fénye pedig a te nemzetségedbeli tudásod tökéletlen jártasságod miatt nem fénylik fel. 

Ó, nemesi sarj! Azokat pedig az egyesült Négy Tudás jelenésének nevezzük, s  magának a Gyémántlelkűnek útja az – így mondjuk. Akkor te emlékezz a korábban a  Mestertől kapott intelemre. Ha felidézed a szembesítés dolgát, akkor azokra a  korábban támadt jelenésekre hagyatkozva úgy ismersz rájuk, ahogy anya és fia találkozik, vagy ahogy az, ki előbb tudakozódott valaki felől, s később meg is látja, s  kétség nélkül felismeri. Ha önnön jelenésed így önnön jelenésül ismered fel, akkor  az igen tiszta Törvény lényeg változatlan útjaként hagyatkozhatsz rá, benned örök  elmélyülés születik, s az értelem a magától termett nagy testbe enyészik, s a tökéletes Gyönyörtestben éred el a Megtisztultan Kiterjedt létet, többé vissza nem fordulsz. 

Ó, nemesi sarj! A tudás fényével egyszerre jelennek meg tisztátalan és kusza  jelenések, a Hat Nemzetség fényei. Hogy melyek? Az istenek fehér, homályos fénye  meg a félistenek homályos, vörös fénye meg az emberek homályos kék fénye meg a  hajlottan járók, az állatok homályos zöld fénye meg az éhségszörnyek homályos  sárga fénye meg a pokol homályos füstszínű fénye: ez a hat pedig a tudás tiszta  fényeivel egyszerre jelenik meg. Ezek közül akkor egyik fényhez se ragaszkodj,  egyikhez se vágyakozz, hanem ereszkedj a gondolattalanság állapotába! Ha te a  tiszta tudás fényétől riadsz, és a tisztátalan Hat Nemzetség Forgatagának fényeihez  vágyakozol, akkor a hatféle járólény közt szerzel élő testet, és a Forgatag kíntengeréből soha nem lesz szabadulásod. 

Ó, nemesi sarj! Ha olyan volnál, kinek nincsen mestertől való intelmű szembesítésed, akkor a fentebbi testektől és a tiszta tudás fényeitől félsz majd, riadozol, a  tisztátalan Forgatag fényéhez meg vágyakozol. Mégse tégy úgy! Hódolj inkább a  tiszta tudás átlátszón ragyogó fényeinek! Hódolj nekik azzal a gondolattal, hogy a  Győzelemmel Túljutott öt Nemzetség Üdvvel Érkezettjeinek könyörülő tudásfénye  téged magadat könyörületességgel megragadni kész! Hódolj így: Menedéket nála  lelek.’ – És ne vágyakozz a tévelyítő Hat Nemzetség fényeihez, utánuk ne sóvárogj,  hanem fordulj egyhegyű odaadással a Megtisztultan Kiterjedtek Öt Nemzetségű  apa- és anyapárjaihoz, és mondd ezt a kívánságfohászt: 

Ó, az öt Erős Méreg miatt míg a Forgatagban tévelygek, 
vezess a Négy Tudás együtt világító fényútjára! 
Győzelmesen uralkodó öt Nemzetség, vezess, te légy  útmutatóm! 
Legjobb anyák, Öt Nemzetségbéliek, hátulról támogassatok! 
A tisztátlan Hat Nemzetség fényútjától, kérlek, mentsetek meg! 
Mentsetek meg a köztes lét félelmetes szakadékából! 
Kísérjetek a tiszta mezőkre, az öt legjobbra!” 

E kívánságfohász elmondásával a jelenéseket önnön jelenésül ismeri fel, s a kettősség nélküli létbe enyészve elérheti a Megtisztultan Kiterjedett állapotát: ez a legfelső fok. Erős hódolatú önismerettel elérhető a megszabadítás: ez a közbülső fok,  de a nagyon tiszta kívánságfohász erejével még a leggyengébb is elérheti a hatféle  élőlényt szülő kapuk bereteszelését és a négy tudás együttes jelentésének felfogásával a Gyémántlelkű benső útján a Megtisztultan Kiterjedtek állapotát. Sőt, gyakran az is előfordul, hogy valamely jelesebb járólény, ha élte kialvásakor így világosan szembesítik, akkor (a való arcával) szembesül, és megszabadul. Az alantasok közt is utolsó emberek világában, azok közül is, kiknek a Törvényhez semmi  hajlamuk sincs, vétkesek, fogadalomszegők és a többi hasonlók közül is tévelygésükben némelyek a szembesítés ellenére sem szembesülnek, egyre mélyebbre  süllyedve bolyongnak, s akkor HETEDNAPON a Tiszta Égjárók mezejéről az ismeretőrző istenek csapatai jönnek elébük. Ám fogadásukra megjelenik az esendők balgaságából termett hajlottan járók, állatok fényút ja is. Akkor ismét íme a szembesítés. 

Az életemúltat a nevén szólítva ezt kell mondani: 
„Ó, nemesi sarj! Lankadatlanul figyelj! Hetednap a Hajlam Terében tiszta, tarka  fény támad. Akkor a Tiszta Égjárók mezejéről az ismeretőrző istencsapatok jönnek  elébed. Szivárványba és fénybe borított oltárkör közepén feltűnik az, kinek neve az  ismeretőrző, a legfenségesebb, a Tavirózsatánc Hatalmasa, testszíne az öt fény  ragyogásával teljes, a Vörös Égjáró anya öleli testét, görbe kés és véres koponyacsésze táncát járja, látványának bélyege az Égben Táncot Járóé. 

Annak az oltárkörnek a keleti tájáról feltűnik az, akit így hívnak: a Földön Lakozó  ismeretőrző. Testszíne fehér és arca mosolygó, a Fehér Égjáró anya öleli testét,  görbe kés és véres koponyacsésze táncát járja, látványának bélyege az Égben Táncot Járóé. 

Annak az oltárkörnek a déli tájáról feltűnik az, akit így hívnak: Életkort Uraló  ismeretőrző. Testszíne sárga s a szépségjegyekkel teljes, a testét a Sárga Égjáró  anya öleli, a görbe kés és véres koponyacsésze táncát járja, látványának bélyege az  Égben Táncot Járóé. 

Annak az oltárkörnek a nyugati tájáról feltűnik az, akit így hívnak: a Nagy Bélyegjel ismeretőrző. Testszíne vörös és arca mosolygó, a Vörös Égjáró anya öleli testét,  a görbe kés és véres koponyacsésze táncát járja, látványának bélyege az Égben  Táncot Járóé. 

Annak az oltárkörnek az északi tájáról feltűnik az, akit így hívnak: Önmagát Teremtő ismeretőrző. Testszíne zöld és arca haragvó, a Zöld Égjáró Anya öleli testét,  a görbe kés és véres koponyacsésze táncát járja, látványának bélyege az Égben Táncot Járóé. 

Ama ismeretőrzők külső soraiban az égjárónők mérhetetlen csapatával a Nyolc  Temetőhely Égjárói, a Négy Nemzetség Égjárói, a Három Hely Égjárói, a Tíz Hely  Égjárói, a Huszonnégy Ország Égjárói, a harcosok és női harcosok a fullajtárokkal  és a Törvényt oltalmazó őrizőkkel egyetemben mindnyájan a hat csontéket viselik,  van dobjuk és combcsontsípjuk, koponyadobjuk és hullabőr zászlajuk és emberbőrből baldachinjuk, emberbőrből lobogójuk, emberkozmás füstölőjük, mérhetetlen sokféle zenéjük, s a világot, a romlás edényét mindenütt betöltve jönnek  mindezt imbolygatva, hömpölygetve, gomolygatva, és zenéjük hangja is mind főt  repesztőn süvít. Jönnek különféle táncokat járva, jönnek az esküt tetteket fogadni s  az esküszegőket büntetni. 

Ó, nemesi sarj! A Hajlamok Terében a tiszta Egyszerreszületett Tudás fénye, az  ötszín-fényű, olyan, mint fonalakból sodrott nyaláb, tarkán hullámzik, hömpölyög,  lüktet, világlik és ragyog, áttetsző és lenyűgöző, s az ismerettartók öt vezérének  kebeléből a te szívedre tűz oly fényesen, hogy szem azt el nem viseli. 

Velük együtt a Tudás fényességével egyszerre tűnik fel a hajlottan járók zöld, homályos fénye is. Akkor tebenned a hajlam tévelyítő hatalmából riadalom támad  amaz öt fénytől, menekülsz előlük, és a hajlottan járók homályos fényéhez vágyakozol majd. Ám te akkor az áttetszőn ragyogó ötszínű fénytől ne félj, ne riadozz,  hanem ismerd fel benne a Tudást. Ama fény belsejéből pedig megszólal majd a  Minden Törvény Hangja, s úgy mennydörög, mintha ezer sárkány szólna. Erős  hangú, hatalmas dörgésű, dübörgő hangú, pergő hangú, szilaj hangú, erős varázssal teljes, úgy érkezik. Ne félj tőle! Ne menekülj! Ne riadozz! Ismerd fel benne  önnön jelenésed, értelmed önnön tapasztalását! 

A hajlottan járók ama homályos, zöld fényéhez pedig ne vágyakozz, utána ne  sóvárogj! Ha mégis hozzá vágyakoznál, akkor te a balgaság világába, a hajlottan  járó állatok világába zuhansz, a néma tompaság rabságának határtalan kínjait kell  szenvedned, s kiutat abból soha nem lelsz: hát arra ne vágyakozz, inkább fordulj  hódolattal ahhoz az ötszínű, világló-ragyogó fényhez, légy egyhegyű odaadással a  Győzelmes Ismeretőrző Tanítómesterek istencsapata iránt ím ezzel a szóval: ,Ezek  az ismeretőrző istenek a harcosokkal és az égj árokkal egyetemben engem a tiszta  Mennyei Tájon fogadni jönnek.’ És így szólítsd meg őket: ,Ti mindnyájan ismertek  engem. Az ilyen eszmélőlény, mint én, erényt halomba nem gyűjtött. A Három Idő  Üdvvel Érkezett Öt Nemzetségének valahány istencsapata irgalmának fényével  mind e mostani napig sokakat megragadott, a hozzám hasonlót azonban, ó, jaj, el  nem érte. Most hát ti, ismeretőrző istencsapat, ettől a mostani órától fogva  semmiképp el ne hagyjatok! Ragadjatok meg a könyörületesség horgával, és juttassatok el még most, könyörgök, a Mennyek tiszta mezejére!’ – e gondolatbeli egyhegyű odaadással fordulj hozzájuk, és mondd el ezt a kívánságfohászt: 

Ó, ismeretőrző istencsapatok, kérlek, emlékezzetek meg rólam! 
Nagy részvéttel vezessetek utamon! 
Makacs hajlamok miatt mikor a Forgatagban bolyongok, 
juttassatok az Egyszerreszületett Tudás világló fényútjára! 
Harcosok és ismeretőrzők, utam mutassátok 
Égjáró legjobb anyák, hátulról támogassatok! 
A köztes lét félelmetes szakadékából megszabadítva 
kísérjetek ama mennyei tiszta mezőkre! 

Erős hódolattal ezt a kívánságfohászt mondd, s vele az ismerettartó istencsapatok  kebelén szivárványszínbe enyészel, és nincs kétség: a tiszta Mennyei Tájra születsz.” 

Az erény barátainak minden neme is ennek révén szembesülhet és szabadulása  biztos. Ebben még a rossz hajlamúak is bizonyosan megszabadulnak. 

Ezzel a halál órájabeli köztes lét fényvilágosságaival való szembesítés meg a  Törvénylényegű nyugvók köztes létebeli szembesítése, a Hallomásbeli Nagy Megszabadító véget ért. Ithí. Szamaja. Rgja. Rgja. Rgja.   

Most hát a Haragvók köztes létének megjelenésmódját kell megmutatni. Az pedig  ilyen: az, aki az előzőkben a Nyugvók köztes létebeli szembesülés hét fokán a fokok  szerinti szembesítést megkapta, ha egy esetben nem szembesül is, egy másikban  szembesülve szabadulást nyerhet, s ilyen alkalom mérhetetlen sok van. És bár ilyen  sok van, az eszmélőlények száma is sok, a Rossz Tette számos, a vétkek szennye  hatalmas, a bűnös hajlam tartós, a balgaság, a nemtudás e tévköre nem fogyatkozik, bár nem is gyarapszik. Éppen ezért sokan vannak, kik a szembesítés ellenére  sem szabadulnak meg, hanem egyre lejjebb bolyonganak, s így eltávoznak előlük a  fogadásukra érkezett Nyugvó istenek és az Ismeretőrző Égjárók, s ez iménti Nyugvók istencsapatának helyén feltűnik az ötvennyolc Vérivó Haragvó istenség lángbaborult serege. Ez bizony most nem hasonlít a korábbira. Ez a Haragvók köztes léte,  s ezért itt a félelem, a rettegés, a riadalom hajtja a holtat, a szembesülés is igen  nehezen megy, az értelemnek nincsen szabadsága, az elme ájultan vergődik a Forgatag körében, bár ha egy kicsinyt is feleszmélne, könnyű volna a megszabadítás.  Hogy miért? Azért, mert a rettegés, a riadalom s félelem jelenései láttán az értelem  lankadatlan, s az értelem ebben az egyhegyűségben megzabolázható. Ha azonban  ez alkalommal ilyen intelemmel nem szembesülne, akkor tengernyi lehet bár hallomásból szerzett tudománya, itt semmi hasznát nem veszi. 

Még a regulaőrző apát-szerzetesek és a lényeget fejtegető nagy tanítómesterek is  a Forgatagban bolyonganak, ha önmagukkal itt nem szembesülnek. Még többen  vannak ilyenek az egyszerű szülemények: riadalom, rettegés és félelem űzi őket, menekülnek, és a Rossz Ösvények szakadékába zuhanva szenvednek. Ám a titkos  igékben jártas jógin, még ha utolsók közt is utolsó, a Vérivó istenek csapata láttán  rájuk hagyatkozik, védistenül ismeri fel őket, úgy, mint aki régi ismerőssel találkozik, s kettősség nélkül beléjük enyészve juthat a Megtisztultan Kiterjedtek állapotába. 

Hogy itt a testalakzatok feltűnésekor rájuk ismert és így szabadulást nyert,  annak nyitja, hogy még az emberi világban a vérivók e testeit elmélkedésében megjelenítette, áldozott nekik, dicsérettel magasztalta őket, vagy éppen csak látta testalakjaik festett képét vagy szobormását vagy affélét. Viszont az emberi világban  regulaőrző apát-szerzetesek és a lényeget fejtegető tanítómesterek bármennyire  igyekezzenek is a Törvény szerint élni, s a Törvény magyarázatában bármi bölcsek  is, halálukkor jeles csont, ereklye vagy szivárványfény s más effélék jele nem támad.  Az pedig azért van, mert még eleven életükben a titkos igéket észbe nem vették, a  titkos igéket becsmérelték, s ezért a titkos igék istencsapatai a köztes létben hiába  tűnnek fel előttük, tudatlanságuk hatalmából nem ismernek rájuk, s mivel korábban  nem látták őket, hirtelen láttukra ellenségeiknek vélik őket, szívükben rettegés  támad, s ennek függésében a Rossz ösvényekre térnek. Azért a regulaőrzők és a  lényeget fejtegetők lehetnek akármilyen jók, de ha nincs meg bennük a titkos igékbeli jártasság, akkor jeles csont, ereklye s szent hamvak, szivárványfény és más efféle jelek nem támadnak. A titkos igék tudója, bár utolsók közt is utolsó, közönséges természetű, durva, tiszteletre méltatlan, bölcsesség nélkül való, olyan,  ki a renddel össze nem férő magaviseletben leli örömét, sőt a titkos igék törvényét  befogadni sem képes, de nem illeti őket fonák tekintettel, és pusztán kételkedés  nélküli hittel hagyatkozik rájuk, ez alkalommal szabadulást szerez. És bár az emberi  világban magaviselete nem volt szép, halálakor jeles csont, szent hamvak, testalakzatok, szivárványfény és a többi hasonlók közül legalább egy jel megjelenik, s ez  azért van, mert e titkos igék áldó hatása szerfölött nagy. 

A közbülső, azaz átlagos jóginoknak, kik a tökéletes megidézésben elmélyedtek, és akik a gyökérszók megszólaltatásában és a hasonlókban gyakorlottak,  azoknak sem kell a Törvénylényegű köztes létben ennyire alant bolyongniuk: mikor  a lélegzet még nem készül megszakadni, az ismeretőrzők és a harcosok meg az  égjárók és a többiek biztosan elvezetik a tiszta mennyei létbe, s ennek jeléül az ég  ragyogó tiszta, szivárványfénybe borul, virágeső hullik, jóillat érzik, az égben zene  hangja szól, fénysugár, jeles csont, szent hamvak, testalakzatok és effélék támadnak. 

Annak okáért a regulaőrzők és a lényeget fejtegető tanítómesterek, a titkos igék  tudói közül az esküszegők, valamint a közönséges szülemények között senki számára sincs oly módszer, mely nélkülözhetné e Hallomásbeli Nagy Megszabadítót.  Csak a Nagy Tökéletesség és a Nagy Bélyegjel megidézésében és a hasonlókban  jártasak számára, kik a halál órájának köztes létében a fényvilágosságot felismerik és azzal a Törvénytestet elnyerhetik, nem szükséges e Hallomásbeli Nagy Megszabadítót felolvasni, ők a halál órájának köztes létében a fényvilágosságot felismerik,  és Törvénytestet szereznek, a Törvénylényegű köztes létben a nyugvók s haragvók  fényjelenségeit feltűnésükkor felismerik, és tökéletes Gyönyörtestet szereznek. Ha a  Létel köztes létében ismerik fel a fényeket, akkor Váltott Testet szereznek, s magas  helyre születvén e Törvénnyel találkoznak, és a későbbi újjászületésekben cselekvésük tetthatása szétárad; így e Hallomásbeli Megszabadító olyan Törvény, mely  elmélkedő megidézés nélkül juttat a Megtisztultan Kiterjedtek létébe. Olyan Törvény, mely puszta hallomásával megszabadít. Olyan Törvény, mely a nagyvétkűeket  a nemes Titkos Útra vezeti. Olyan Törvény, mely egy szempillantás alatt megmutatja a különbséget. Mélységes Törvény, mely egy szempillantás alatt eljuttat a  Tökéletes Megtisztultan Kiterjedtek létébe. Eszmélőlény, ki ezt követi, a Rossz  Ösvényre nem tévedhet. Ezt meg a Kötéssel Szabadítót együtt olyan gyanánt hirdessétek, mint amilyen az aranykorongba foglalt türkiz. 

A Hallomásbeli Megszabadító szükségét így megmutatván most következik a  szembesítés a Haragvók köztes létének megjelenésmódjával. 

Az életemúltat háromszor ismét a nevén szólítva így kell szólni hozzá: 
„Ó, nemesi sarj! Lankadatlan figyelj! Bár korábban előtted megjelent a Nyugvók  köztes léte, te mégsem ismertél rá, s ezért mostanáig itt bolyongsz. NYOLCADNAP  most feltűnik a Vérivó istencsapat. Lankadatlan igyekezz felismerni őket! Ó, nemesi  sarj! íme a nagy dicsőségű Buddhahéruka nevezetű: testszíne sötétbíbor, feje  három, keze hat, négy lábát terpeszti. Jobb arca fehér, bal arca vörös, a középső  bíborsötét, teste fényhalom gyanánt lobog, kilenc szeme a félelemmel riadozó  szembe tekint. Szemöldöke villám gyanánt cikázik, szemfoga rézkapaként izzik,  messzehangzó kiáltása: alala és haha, süvöltve zengő, hatalmas hangja szól, haja  vörös és sárga, és felfelé lobogva lángol. Fej ékül nap, hold és aszott koponyák  díszítik, testi éke fekete kígyó és vérlucskos koponya. Hat kezéből az első jobbja  kereket tart, a középső harci bárdot, az alsó kardot, első balja csengettyűt tart, a  középső ekeéket, az alsóban koponyatál van. Buddhakródhísvarí anya a társnője, ki  testére fonódik, jobbjával az apa nyakát öleli, baljával vértől vörös csigakagylót tart  a társa ajkához, szájpadlásán ha csettint, rettenetesen csattan, dübörgő hangja  olyan, mint a mennydörgés, a sárkányok szava; gyémánt gyanánt izzó, sűrű  szőréből a Tudás tüze lángol. Egyik lábát kinyújtja, másikat behajlítja, így áll Madárkirály emeltrónusán. Ekképp jelenik meg ott, a magad agyvelejének belsejéből  bukkan elő, a magad számára való nyilvánosságában. Tőle ne félj, ne rettegj, ne riadozz! Ismerd fel benne önnön értelmed testalakzatát! Ne rettegj tőle, hiszen a te  védistened ő. Valójában a győzelmesen túljutott Vajrócsana, a Jelenéseket Láttató,  apa- és anyapár az, hát ne félj! A felismerés és a megszabadulás ugyanakkor érkezik el.” 

Ennek hírüladtával ha védistenét felismeri, akkor kettősség nélkül beleenyészik, és a tökéletes Gyönyörtestben eléri a Megtisztultan Kiterjedtek létét. 

Ám ha megint csak riadalom és rettegés támad iránta benne, és menekülve előle  nem szembesül vele, akkor KILENCEDNAPON is a Vérivó Gyémántnemzetség jön  elébe. Akkor íme ismét a szembesítés. 

Az életemúltat a nevén szólítva ezt kell mondani: 
„Ó, nemesi sarj! Lankadatlanul figyelj! Kilencednapon íme megjelenik a Vérivó  Gyémántnemzetségből a győzelmesen túljutott Vadzsrahéruka nevezetű, testszíne  sötétkék, háromarcú és hatkezű, és négy lábát terpeszti. Jobb arca fehér, a bal  vörös, a középső sötétkék. Hat keze közül a jobb első gyémánt jogart tart, a középsőben koponyatál, az alsóban meg harci bárd. A bal első kezében csengettyűt, a  középsőben koponyatálat, az alsóban ekeéket tart. Vadzsrakródhísvarí anya fonódik  a testére, jobbjával a nyakát öleli, baljával vértől vörös csigakagylót tart a társa ajkához, önnön agyad mélyéből támad ez, saját magadban tűnik fel. Ne félj hát tőle, ne  rettegj, ne riadozz! Önnön értelmed testalakzataiként igyekezz rájukismerni! A te védisteneid ők, ne félj hát tőlük! Valójában a győzelmesen túljutott Gyémántlelkű  apa- és anyapár az, fordulj hát feléjük hódolattal! A felismerés és a megszabadulás  ugyanakkor érkezik el.”

Ennek hírüladtával ha védistenét felismeri, kettősség nélkül beleenyészik, és a  Tökéletes Gyönyörtestben elérheti a Megtisztultan Kiterjedtek létét. 

Ám ismét azokban, kiknél a tettek szennye nagy, riadalom és rettegés támad,  menekülnek, és nem szembesülnek a jelenésekkel. TIZEDNAP is a Vérivó Kincsnemzetség jön elébe. Akkor íme ismét a szembesítés. 

Az életemúltat a nevén szólítván ezt kell mondani: 
„Ó, nemesi sarj! Lankadatlanul figyelj! Tizednapon a Vérivó Kincsnemzetségből  íme megjelenik a győzelmesen túljutott Ratnahéruka nevezetű, testszíne sötétsárga, arca három, keze hat, lába négy terpeszkedik. Jobb arca fehér, bal arca vörös, a középső sötétsárgán izzik. Hat keze közül a jobb elsőben kincset tart, a középsőben  koponyás kopját, az alsóban fütyköst, a bal elsőben csengettyűt, a középsőben  koponyatálat, az alsóban háromágú szigonyt. Ratnakródhísvarí anya fonódik a testére, jobbjával a nyakát öleli, baljával vértől vörös csigakagylót tart a társa ajkához.  És mert önnön agyadnak déli tájáról támad e jelenés, tőle ne félj, ne rettegj, ne riadozz, hanem igyekezz azt önértelmed testalakzataként felismerni! És mert a magad  védistene az, ne rettegj tőle! Valójában a győzelmesen túljutott Kincsforrású apa- és anyapár az, fordulj hát feléjük hódolattal! A felismerés és a megszabadítás ugyanakkor érkezik el.” 

Ennek hírüladtával ha védistenét felismeri, kettősség nélkül beleenyészik, és  elérheti a Megtisztultan Kiterjedtek létét. 

Ám ha a szembesítés ellenére a rossz hajlamtól megtéved, riadalom és rettegés  támad benne, menekül, s a védistent fel nem ismeri, hanem a Holtak Urának látja,  s a valóval nem szembesül, akkor TIZENEGYEDNAPON ismét a Vérivó Tavirózsanemzetség jön elébe. S akkor ismét íme a szembesítés. 

Az életemúltat a nevén szólítva ezt kell mondani: 
„Ó, nemesi sarj! Lankadatlanul figyelj! Tizenegyednapon a Vérivó Tavirózsanemzetségből megjelenik a győzelmesen túljutott Padma-héruka nevezetű. Testszíne sötétpiros, arca három, keze hat, lába négy terpeszkedik. Jobb arca fehér, bal  arca kék, a középső sötétpiros. Hat kezéből a jobb elsőben tavirózsát tart, a középsőben koponyás kopját, az alsóban pálcát, a bal elsőben csengettyűt, a középsőben  koponyatálat, vörös vérrel teltet, az alsóban kicsiny dobot. Padmakródhísvarí anya  fonódik a testére, baljával a nyakát öleli, jobbjával vértől vörös csigakagylót tart a  társa ajkához. Az ölelkező apa- és anyapár nyilvánvalósága önnön agyad mélyéből  támad, ne félj hát tőle, ne rettegj, ne riadozz, hanem erezz inkább örömet! Önnön  értelmed testalakzataként igyekezz ráismerni! A magad védistene az, ne rettegj hát  tőle, ne riadozz! Valójában a győzelmesen túljutott Végtelen Fényesség apa- és anyapárja az, fordulj hát felé hódolattal! A felismerés és a megszabadítás ugyanakkor érkezik el.” 

Ezt hírüladván ha a jelenést védistenéül ismeri fel, akkor kettősség nélkül beleenyészik, s elérheti a Megtisztultan Kiterjedtek létét. 

Ám ha a szembesítés ellenére a rossz hajlamtól megtéved, riadalom és rettegés  támad benne, menekül, s a védistenét fel nem ismeri, vele nem szembesül, akkor  TIZENKETTEDNAPON ismét a Vérivó Tettnemzetség istencsapata, velük a nyolc  Gaurí anya meg a boszorkánynők meg a nőhatalmasságok jönnek elébe, s ha nem  ismer rájuk, akkor rettegés támad benne, ezért íme ismét a szembesítés.

Az életemúltat a nevén szólítva ezt kell mondani: 
„Ó, nemesi sarj! Lankadatlanul figyelj! Eljött íme a tizenkettedik nap is, s feltűnik  előtted a Vérivó Tettnemzetségből a győzelmesen túljutott Karmahéruka nevezetű. Testszíne sötétzöld, arca három, keze hat; lába négy terpeszkedik. Jobb arca fehér,  bal arca vörös, a középső sötétzöld, dühöngő. Hat kezéből a jobb elsőben kardot  tart, a középsőben emberfőkkel ékes kopját, az alsóban pálcát. Bal első kezében  csengettyűt tart, a középsőben koponyatálat, az alsóban ekeéket. Karmakródhísvarí  anya fonódik a testére, jobbjával a nyakát öleli, baljával vértől vörös csigakagylót  tart a társa ajkához. Az apa- és anyapár nyilvánvalósága önnön agyadnak északi  táján bukkan elő, s tenmagadban támad, ne félj hát tőle, ne rettegj, ne riadozz,  hanem önnön értelmed testalakzataként igyekezz ráismerni! A magad védistene az,  ne rettegj hát tőle! Valójában a győzelmesen túljutott, a Haszonnal Véghezvivő apa-  és anyapár az, hódolattal és odaadó tisztelettel fordulj hát felé! A felismerés és a  megszabadítás ugyanakkor érkezik el.” 

Ennek hírüladtával ha a védistent felismeri, akkor kettősség nélkül beleenyészik,  és elérheti a Megtisztultan Kiterjedtek létét. 

Azokat a jelenéseket pedig a Mestertől kapott intelem segítségével önnön jelenésül, az értelem mesterkedéséül ismerve fel, úgy szabadul meg a lény, mint ahogy  ha kitömött oroszlánbőrre tekintve nem tudjuk, hogy az csak kitömött oroszlánbőr,  akkor riadalom és rettegés támad bennünk, ám ha valaki úgy szembesített vele bennünket, akkor a hamis ismeretből fakadó félelemtől megválunk: ahhoz hasonlóan  itt is, mikor a Vérivó istencsapat testalakjai, melyek hatalmasak, tagjuk visszataszító, égig érőn tűnnek elő, biztosan riadalmat és rettegést támasztanak bennünk. Aki azonban e szembesítés részese, az nyomban önnön jelenéséül vagy védistenéül ismer rájuk, s a korábban csak szemléletben idézett fényvilágok és a később  feltűnő, öntermészetű fényvilágok úgy fonódnak össze, mint anya és gyermek, s a  magunkban, magától keletkezettel önnön szabadulásunkul fogadva, ahogy korábbi  ismerőssel találkozunk, önnön értelmünk úgy lel önnön világosságára, s önmaga  úgy szabadul. Ha azonban nincsen része ilyen szembesítésben, akkor lehet valaki  bármilyen jó, mégis fonák útra tér, s a Forgatagban bolyong. 

TIZENHARMADNAP aztán a nyolcak élén Gaurí, a haragvó istennők meg a boszorkánynők különféle álorcái-kölcsönfői a holt önnön agyának mélyéből támadnak, s neki magának megjelennek. Akkor íme a szembesítés. 

Az életemúltat a nevén szólítva ezt kell mondani: 
„Ó, nemesi sarj! önnön agyadnak mélyéből íme megjelent a Gaurí vezette nyolc  némber. Ne félj tőlük! önnön agyadnak keleti tájáról íme megjelent előtted Gaurí, a  Fehér Némber, jobbjában tetemhusáng, a baljában vérrel teli rőt koponyatál. Ne  félj! Délről megjelenik Csaurí, a Sárga Némber, az íjára nyilat ajzó, nyugatról Pramóha, a Vörös Némber, a víziszörny-zászlót tartó, északról Vétálí, a Fekete Némber, aki gyémánt jogart és vérrel teli rőt koponyatálat tart, délkeletről Pukkaszí, a  Vörössárga Némber, aki jobbjában belet tart, baljában belet eszik, délnyugaton  Ghaszmarí, a Sötétzöld Némber, aki baljával vérrel telt koponyatálat tart és jobbja  gyémántjogart lenget, északnyugaton Csandálí, a Sárgásfehér Némber, aki testtől fejet szakít el, jobbjával szívet markol, és baljával a testet eszi, északkeletről Szmasání, a Sötétkék Némber, aki testtől fejet szakít el, s úgy eszi. A tájak Gaurí vezette  nyolc némbere, s hogy az öt Vérivó Apát körülveszik – mindez önnön agyadnak  mélyéből támadt, s neked magadnak tűnik fel. Ne félj tőle! 

Ó, nemesi sarj! Lankadatlanul figyelj! Annak külső sorából előbukkan s neked  magadnak megjelenik a tartományok Nyolc Boszorkány-némbere: keletről Szimhamukhá, a Sötétbíbor Némber, az Oroszlánfejű, két kezét a mellén összefonja,  szájában holttestet tart, és sörényt lobogtat; délről meg Vjághrímukhá jön, a Vörös  Némber, a Tigrisfejű, két kezét lefelé tartva keresztezi, szembogara rebbenéstelenül  néz, fogát vicsorítja; nyugatról meg Sirgálamukhá, a Fekete Némber, a Rókafejű,  jobbjával borotvát tart, baljával belet fog, úgy eszi, s vért nyal; északon Svánamukhá, a Sötétkék Némber, a Farkasfejű, két keze holttestet emel szájához, szembogara rebbenéstelenül néz; délkeletről Gridhramukhá, a Fehérsárga Némber, a  Keselyűfejű, aki vállán emberhullát visz, s keze csontvázat tart, délnyugatról meg  Kankamukhá, a Sötétvörös Némber, a Kányafejű, aki vállán emberhullát visz, északnyugatról meg Kákamukhá, a Fekete Némber, a Varjúfejű, ki baljában koponyatálat  tart, jobbjában kard, és tüdőt meg szívet eszik, végül északkeletről Úlumukhá, a  Sötétkék Némber, a Bagolyfejű, aki jobbján gyémántjogart fog, baljában meg kardot  tartva húst eszik. E tartományok nyolc boszorkánynémbere is körbefogja a Vérivó  öt Apát, s mindez önnön agyadnak mélyéből támadt, neked magadnak így jelenik meg. Ne félj tőle! Bármi támadt, mind önnön jelenésül, értelmed mesterkedéséül  igyekezz felfogni! 

Ó, nemesi sarj! A Négy Kapuőrző Némber is önnön agyadnak mélyéből támad,  neked magadnak így jelenik meg, s így igyekezz rájukismerni! Önnön agyadnak keleti tájáról jön a Lóképű, Fehér Némber, a Horog Asszonya, baljában vérrel teli rőt  koponyatál. Délről támad a Disznóképű, Sárga Némber, a Pányvahordozó, nyugatról meg az Oroszlánképű, Vörös Némber bukkan elő, s jelenik meg neked  magadnak, vasbéklyót tart. Északról jön a Kígyóképű, Zöld Némber, aki csengettyűt  fog. E kapuőrzők mind a négyen önnön agyadnak belsejéből tűnnek elő, s neked  magadnak jelennek meg, igyekezz hát őket így felismerni! 

Ó, nemesi sarj! Az erős Héruka harminc istenének külső sorában ott van a Huszonnyolc Hatalmas Némber, a különféle Kölcsönfejűek, különféle fegyverekkel:  ezek is önnön agyadnak mélyéből bukkannak elő, s neked magadnak jelennek meg.  Ne félj hát tőlük, hanem valahány csak megjelenik, mind önnön jelenésedül, értelmed mesterkedéséül igyekezz felismerni! Ebben a Nagy Hasznot, az üdvöt gátló,  nehéz órában igyekezz a korábbi intelmet emlékezetedben felidézni! 

Ó, nemesi sarj! Keletről megjelenik a sötétbíbor Némberszörny, a Jakfejű, kezében gyémántjogart fog, meg a vörössárga Bráhmanémber, a Kígyófejű, kezében  tavirózsát tart, meg a sötétzöld Nagyisten-némber, a Párducfejű, kezében háromágú szigonyt tart, meg az Érdekvágyú Némber, a Menyétfejű, kezében kereket tartó, meg a vörös Ifjú Némber, a Medvefejű, kezében rövid lándzsát tart, meg a  fehér Századományú, Indranémber, a Barnamedvefejű, kezében bél-pányvát tart, ezek a keleti jóginők önnön agyad mélyéből bukkannak elő, s neked magadnak  jelennek meg, ne félj tőlük! 

Ó, nemesi sarj! Délről megjelenik a sárga Gyémántnémber, az Emsefejű, kezében borotvát tart, meg a vörös Nyugodalmas Némber, a Víziszörnyfejű, kezében  kancsót tart, meg a vörös Bűvitalnémber, a Skorpiófejű, kezében tavirózsát tart,  meg a fehér Holdnémber, a Kányafejű, kezében gyémánt jogart fog, meg a sötétzöld Fütykösnémber, a Rókafejű, kezében aki pálcát suhogtat, meg a sötétsárga  Némberszörny, a Tigrisfejű, kezében véres koponyát tart: íme a dél hat jóginője  agyadnak mélyéből bukkan elő, s jelenik meg neked magadnak, ne félj tőlük! 

Ó, nemesi sarj! Nyugatról megjelenik a sötétzöld Evő Némber, a Keselyűfejű,  kezében fütyköst tart, meg a vörös Örömnémber, a Lófejű, kezében nagy üstöt tart,  meg a fehér Nagyerejű Némber, a Madárkirályfejű, kezében pálcát tart, meg a vörös  Némberszörny, a Kutyafejű, kezében gyémántborotva, azzal vág, meg a vörös Kívánság-némber, a Bankafejű, keze íjra nyilat ajzó, meg a vörös-zöld Kincsőrző  Némber, a Szarvasfejű, ki kezében kancsót tart: íme a nyugat hat jóginője agyad  mélyéből bukkan elő, és jelenik meg neked magadnak, ne félj tőlük! 

Ó, nemesi sarj! Északról megjelenik a kék Szélistennő, a Farkasfejű Némber,  kezében rojtzászlót lobogtat, meg a vörös Leánynémber, a Vadkecskefejű, kezében nyársat fog, meg a fekete Emsenémber, az Emsefejű, kezében agyaras pányvát tart,  meg a vörös Gyémántnémber, a Varjúfejű, ki kezében kicsi hullát tart, meg a sötétzöld Nagyorrú Némber, az Elefántfejű, ki kezében nagy tetemet tart, és vérrel telt  koponyából hörpöl, meg a kék Vízistennő, a Kígyófejű Némber, aki kígyó-pányvát  tart a kezében: ím észak hat jóginője agyadnak mélyéből bukkan elő, és neked  magadnak megjelenik, ne félj tőlük! 

Ó, nemesi sarj! A kapuőrző négy jóginő is íme agyadnak mélyéből támad, és  neked magadnak megjelenik: keletről a Fehér Gyémántnémber, a Kakukkfejű, ki  kezében horgot tart, meg délről a Sárga Gyémántnémber, a Kecskefejű, ki kezében  pányvát tart, meg nyugatról a Vörös Gyémántnémber, az Oroszlánfejű, ki kezében  vasbéklyót tart, északról a Sötétzöld Gyémántnémber, a Kígyófejű, ki kezében csengettyűt tart: íme a négy kapuőrző jóginő agyadnak mélyéből bukkan elő, és neked  magadnak megjelenik, ne félj tőlük! 

A Huszonnyolc Hatalmas Némber is a kegyetlen Héruka-istenség önmaga-támadt testalakzatának fortélyából kél, s igyekezz őket így felfogni! 

Ó, nemesi sarj! A Törvénytest ürességéből támadnak a nyugvó istenségek, s így  igyekezz rájukismerni! A Gyönyörtest világosságából támadnak a haragvó istenségek, s így igyekezz őket felismerni! Most, mikor önnön agyadnak mélyéről bukkan elő a Vérivó ötvennyolc istenségének csapata, és neked magadnak megjelenik,  tudd, hogy bármi alakzat tűnik is fel, mind önnön értelmed önnön sugárzásából támad. Ha ezt tudod, akkor azon nyomban, kettősség nélkül egyesülsz a Vérivó testével, és Megtisztultan Kiterjedtté leszel. 

Ó, nemesi sarj! Ha úgy mégsem ismered fel őket, akkor tőlük rémülten menekülsz majd, és ismét csak kínjaidat szaporítod. Ha úgy nem ismered fel őket, akkor  a vérivó istenek csapatát mind a Halál Urának látod majd, és a Vérivó isteneitől  félsz, riadozol, rettegsz, elájulsz, önnön jelenésed démonok között jár, és a forgatagban bolyongsz. Ám ha nem vonzódsz, de nem is rettegsz, akkor nem kell bolyonganod a Forgatagban. 

Ó, nemesi sarj! A nyugvók és haragvók ama testalakzatai közül pedig a legnagyobbak az ég határával egyenlők, a közepesek az Óriáshegyhez foghatók, de a  legkisebbek is tizennyolcszor akkorák, mint önnön tested, de te ne rettegj tőlük! Az  összes jelenés-létezők, azaz minden látható, fény- és testalakzatokban tűnnek fel.  És mindama jelenéseket, melyek fény- és testalakzatokban támadnak, önnön értelmed önnön villódzásául kell felismerned, s akkor önnön villódzásod önnön fény-  és testalakjaiba kettősség nélkül enyészve Megtisztultan Kiterjedtté leszel. 

Ó, nemesi sarj! Bármily félelmetesnek, rettenetesnek mutatkozzék is a jelenés,  melyet látsz, úgy ismerj rá, mint önnön jelenésedre! Fény-világosságul és önnön  értelmed villódzásául kell ráismerned! Ha így ismersz rá, akkor most kétségtelenül  Megtisztultan Kiterjedtté leszel. Egy szempillantás alatt tökéletes Megtisztultan  Kiterjedtté leszel: ez most íme bekövetkezik. Idézd fel elmédben!

Ó, nemesi sarj! Ha te most a jelenéseket fel nem ismered, hanem félsz tőlük,  akkor a Nyugvók testalakjai mind a Fekete Úr, Mahákála testében tűnnek fel, a  Haragvók testalakjai pedig mind a Holtak Urának, a Törvény Királyának testében  jelennek meg, s önnön jelenésed a démonok közé jutván a Forgatagban tévelyeg. 

Ó, nemesi sarj! Ha mindezt önnön jelenésedül fel nem ismered, ugyan a Parancsolatban, a Gyűjteményekben és a Hagyományozott Tudásban mindben bölcs lehetsz, és világkorszakokon át művelheted a Törvényt, Megtisztultan Kiterjedtté  mégsem lehetsz. Ám ha önnön jelenésedül ismered fel a fény jelenéseket, akkor  egyetlen lényeg, egyetlen verssor ismeretében is Megtisztultan Kiterjedtté leszel.  Ám ha önnön jelenésedül fel nem ismered, akkor holtad után nyomban a Törvény-  lényegű köztes létben a Holtak Urának, a Törvény Királyának a teste gyanánt tűnik  fel mindez. A Holtak Urának, a Törvény Királyának a teste pedig legnagyobb kiterjedésében égig érő, ha közepes, akkor akkora, mint az Óriáshegy, és betölti a világ  térségeit. Felső szemfoga alsó ajkát szorítja, szeme mint hegyikristály mered, haja  fejebúbján kontyba fonódik, hasa hatalmas, dereka keskeny, kezében a rovásfa, szájából üsd! és öld! kiáltás szól, agyvelőt hörpöl, és fejet a törzstől elválaszt, a szívet  meg kitépi: így jelenik meg a világ térségeit betöltve. 

Ó, nemesi sarj! Mikor ama jelenések támadnak és feltűnnek, te ne félj, ne rettegj, hisz te magad hajlam- s elmebéli test vagy, ölhetnek és vághatnak, te meg nem  halhatsz. Valójában önnön ürességed önnön alakzatai azok, nem kell tőlük menekülnöd, nem kell riadoznod. A Halál Urának alakjai is kinek-kinek önnön  ismerete önnön sugárzásából támadnak, megfogható valóságuk nincsen. Ürességnek üresség nem árthat, önnön értelmed önnön mesterkedéséből fakad mindez,  nem más. Kívül a nyugvók és haragvók, a vérivók és a kölcsönfejűek, a szivárványfények és a Halál Urának alakzatai, a félelmetesek s a többiek nem megfoghatók, nem valóságosak: bizonyosodj meg erről! Ha így ismered fel e jelenségeket,  akkor minden félelemtől és rettegéstől a maga helyén megszabadulsz, s kettősség  nélkül beléjük enyészve eléred a Megtisztultan Kiterjedtek létét. Ha így ismered fel e  jelenéseket, akkor fogadalmas védisteneddé válnak, s a köztes lét szakadékában  téged fogadni jönnek, s náluk oltalmat lelsz – ezt kell gondolnod s hódolnod nekik  odaadással. És emlékezz a Három Kincsre! Emlékezz a magad védistenére! Hívd  nevén, és mondd a következőt: ,Mikor egymagam, jaj, a köztes létben bolyongok,  jöjj segítségemre, tarts meg irgalommal, ó, kincs, védistenem!’ – így hívd, és  könyörögj hozzá! És szólítsd nevén a mestered is, mondván: ,Mikor a köztes létben  bolyongok, légy segítségemre, irgalmad el ne hagyjon!’ – És a Vérivó istencsapatához is könyörögj hódolattal, és mondd ezt a kívánságfohászt: 

Ó, makacs hajlam miatt mikor a Forgatagban bolyongok, 
riasztó és félelmes és rettentő jelenést eltávoztató fényútra 
vezessen a győztes nyugvók és haragvók csapata, legyen  útmutatóm! 
Tér úrnői, haragvó istennők hátulról támogassanak! 
A köztes lét félelmetes szakadékából könyörgök szabadításért. 
Kísérjenek a szűzi tiszta, tökéletes Megtisztultan Kiterjedett  földjére! 
Örömömnek társaitól elszakadván most egymagam bolyongok. 
Mikor önnön jelenésem ürességének álalakjai támadnak, 
adjon erőt a Megtisztultan Kitérjedettek irgalma! 
Riadalom, rettegés és köztes lét félelme ne gyötörjön! 
Mikor itt feltűnik a Tudás világának öt fénye, 
hadd ismerjek benne magamra félelem és rettegés nélkül! 
Mikor itt feltűnnek a Nyugvók és Haragvók testalakjai, 
hadd ne féljek, hadd bízzam, hadd ismerjem fel a köztes létet! 
A Rossz Tett hatalmában mikor szenvedés gyötör, 
fogadalmas védistenem oszlassa el kínjaimat! 
Ha a Törvénylényeg önnön hangja ezer sárkány szavaként  dörög, 
hadd változzék mind a Hat Igének a hangjává! 
Mikor oltalomtalan itt a Tettnek nyomát kell követnem, 
a Nagy Irgalmú oltalmazzon engem, könyörgök! 
Mikor hajlam és tett szenvedése gyötör engem, 
virradjon rám fény világ, Üdvös Elmélyülés! 
Öt Elem öt tartománya ellenségem ne legyen! 
Hadd lássam meg a Megtisztultan Kiterjedt Öt Nemzetség  országát! 

– erős hódolattal felvértezetten ezt a kívánságfohászt mondd! Félelmed, rettegésed  mind elül, s a Gyönyörtestben valóban elérheted a Megtisztultan Kiterjedtek létét,  bizony fontos hát e fohász! Ne lankadj!” – így kell szólni a holthoz háromszor, de  akár hétszer is. Bizonyos, hogy akármekkora is a vétke, s akármilyen kedvezőtlen is  a Tett erejének szétáradása, feltétlen van szabadulás. Ám ha mindezeket megkísérlik, és mégsem sikerülne a szembesítés, akkor a harmadik köztes létben, a Létel  köztes létében kell bolyongnia. Annak szembesítését majd alább pontosan megmutatom. És mivel közönségesen mind a nagy, mind a csekély jártasságúaknál a halál  óráján gyakran fordul elő eltévelyedés, nincs oly módszer, amely nélkülözhetné e  Hallomásbeli Nagy Megszabadítót. 

Akik az elmélyülésben gyakorlottak, azok számára a testgépezet és az értelem szétválásakor a Törvénylényegű út nyílik meg. Akik még eleven életükben, értelmük legjavában szembesültek, és elméjük ebben próbált, azok a halál órájabeli köztes  lét fényvilágosságának felvirradtakor igen nagy erejűek. Ezért igen fontos, hogy az  ember még eleven korában befogadja ezt és gyakorolja magát benne. 

Ismét azok, kik eleven éltükben a titkos igék istenségeinek megidézésében tökéletes gyakorlatra tettek szert, azok a Törvénylényegű köztes létben a nyugvók és  haragvók jelenéseinek felvirradtakor igen nagy erejűek. Ezért igen fontos, hogy az  eszmélőlény még eleven éltében kiváltképpen e Hallomásbeli Megszabadítót elméjében igen tisztán megőrizze. Ragadd meg hát ezt! Fogadd be mind! Olvasd fennen, és kellőmód őrizd meg elmédben! Tedd ezt, s ne tapadj a három időhöz! Szavát és értelmét igen világosan jegyezd meg elmédben! Ha száz pokollakó üldözne  is, ennek szavát és értelmét elmédben el ne feledd! És mert ez a Hallomásbeli Nagy  Megszabadító, ha ez fülébe jut, még oly ember is biztosan megszabadulhat, aki az  öt határtalan gonoszságot gyűjtötte halomba. Olvasd fennhangon sokaság közepén! Sokasítsd! Ha valaki csak egyszer hallotta, ha értelmét nem is fogta fel, a köztes létben az ő értelmének ereje megkilencszereződik, és ott a korábban nem értett  világossá válik, s akkor egyetlen versét sem felejtve fel tudja idézni. Azért hát még  eleven életükben, mindenek fülébe hirdesd! Minden beteg párnájánál fennhangon  olvasd! Minden holt teteme mellett fennhangon olvasd! Terjeszd nagy és széles  körben! Ki ezzel találkozik, a legjobb sorsra jut. De nem számítva azokat, kik erények sokaságát gyűjtötték, és vétekfoltjaiktól megtisztultak, ezzel szembesülni  nehéz. És ha valaki szembesül is vele, ésszel befogadni nehéz. Csak akkor van  megszabadítás, ha ennek hallgatásakor fonák látás nem támad. Annak okáért ezt  igencsak meg kell becsülni. Ez minden Törvénynek legjava. 

A Köztes Létről szóló Intelem, mely megszabadít, ha csak hallgatod, és megszabadít, ha csak látod, a Köztes Létnek Hallomásbeli Nagy Megszabadítója  nevezetű, a Törvénylényegű Köztes Léttel való Szembesítés véget ért. 

A tökéletességet szerzett Karma-gling-pa az Aranyos folyó partján, a Szgampo-gdar hegyéből hívta elő. Békesség mindeneknek! 

 

A minden Rossz Ösvénytől tökéletesen megvédő ige: tadjathá, óm sódhané sódhané szarvapápam visódhané, suddhé visuddhé, szarvakarma ávaranavisódhana  szváhá. Hétszeri idézésével az összes eszmélőlények megtisztulnak vétekfoltjaiktól  és makulátlanokká lesznek. 

Az összes vétkeket kioltó ige: óm kumára rúpa dhárani visvaszam-bhava ágacssha ágacssha, laghu laghu bhúm bhúm húm húm, dzsina-dzsik Mandzsusríjé, tarajé  mí szarvaduhkhébhjah phat phat, szamaja szamaja amitódbhavódbhava pápam  ménásaja szváhá. Bárki idézi ezt, általa még az Óriáshegynyi vétekhalmaz is eltisztul. 

A százmillióra gyarapító varázsige: óm dhuru dhuru dzsajamukhé szváhá. Ha ezt  jókor reggel hétszer megidézik, akkor amit aznap fennen olvasnak, az százmilliónyira gyarapszik. Ez a Kerék és az Időkerék tantrájából való kinyilatkoztatás. 

Óm hrih padmanartésvara húm húm phat, hanupása para hrda: aki ezt fennen  mondja s dolga végén megidézi, annak az a dolga százmilliónyira gyarapszik. Ez a  Tavirózsaháló és a Tavirózsafej ék tantrájából való kinyilatkoztatás. 

A húsevés vétkét megsemmisítő ige: szambhara óm, prabhara szváhá, óm abhirakhécsara húm. Ha ezt hétszer idézik, akkor a hús- és csontevés vétke semmissé lesz. Így szól a Szelíd Dicső, Mandzsusrí Gyökértantrája. 

Óm khécsakana, óm abhira húm, khacsaram. Ha ezt száznyolcszor idézik, akkor  a láb alatt pusztult élőlény elnyeri az igaz megváltás magvát. Így szól a Szelíd  Dicső, Mandzsusrí Gyökértantrája. 

Óm szmara szmara, vimanaszkara mahádzsava húm. Ha ezt idézik, szélessé,  naggyá lesz az áldás. 

Namó guru Sántakródha mandalabhja. 
A szerfölött kiterjedt mandala-tenger száz családja urainak, 
a Nyugvóknak és Haragvóknak mandaláját megteremtő mélységes 
Törvények közül a legjobbat, 
mely a veletartónak üdvös, Megtisztultan Kiterjedt Tavirózsa szava, 
a tökéletességet szerzett Karma-gling-pa lelte föl, 
s e mélységes Törvényt, a Hallomással Megszabadító gyémántszót 
a varázsigék szerzetesének, Kun-bzang-rgja-mchónak biztatására 
az adományt felajánló Do-lung uraságának 
nemes szándéka szerint fadúcokról könyvbe nyomatták. 
E jótéttel s a Három Időn át tartó tiszta fehérség erejével 
szilárduljon a tanítás őrizőinek lába, s tűnjék pusztítóinak még neve is! 
Terjedjen a győztes Tan, gyarapodjék minden élő boldogsága! 
Áldassék nyilvánvaló Megtisztultan Kiterjedtté minden szüleként  szeretett járólény!   

Mangalasríbhúti írta ezt, a bölcs és váltalakú, kit a legfehérebb erény megvalósítója  állhatatosan ösztökélt.

 

ÍME A LÉTEL KÖZTES LÉTÉVEL VALÓ SZEMBESÍTÉST MEGVILÁGÍTÓ,
A  HALLOMÁSBELI NAGY MEGSZABADÍTÓ NEVEZETŰ   

A Mesternek, a védelmező s az égben járó isteneknek áhítatteli elmével  hódolok. 
Készítsenek nekem a köztes létben szabadulást! 

A Hallomásbeli Nagy Megszabadítóból az előzőkben megmutattuk a Törvénylény  egű köztes létet. Innen a Létel köztes létének megvilágosítása nevezetű könyv  következik, mely így szól: 

Habár ama fentebbi, Törvénylényegű köztes lét szembesítését többször is megkíséreltük, azokat kivéve, kiknek a Törvénybeli jártasságuk nagy és Tettük kedvező  kiáradása nagy, minden többieknek, a jártasság híján valóknak és a súlyos vétkűeknek a félelem, a rettegés s a Rossz Tett hatalma miatt szembesítése nehéz. Ezért  tíz napon át a következőképpen kell megpróbálni a felvilágosítást. 

Áldozz áldozattal a Három Kincsetérőnek, és fohászkodással hívd a Megtisztul  tan Kiterjedteket és a Megvilágosult Szelleműeket segítőtársul, aztán az életemúltat  háromszor vagy hétszer a nevén szólítva ezt kell mondanod: 

„Ó, nemesi sarj! Jól figyelj, és tartsd eszedben: a pokol és az istenek és a köztes  létbeli testek mind a káprázat szülöttei. így van ez, ám midőn a Törvénylényegű  köztes létben a Nyugvók s Haragvók jelenése támadt, te mégsem ismerted fel őket önnön jelenésedül. Ezért ötödfél nap múltával a rettegéstől elaléltál, majd mikor  aléltságod eltisztult, és tudomásod világossá vált, korábbi magadéhoz hasonló,  sudár test keletkezett. így szól erről a Tantra, a Hagyományozott Tudás: 

Régi s leendő létbeli hús alakját ölti, 
öt érzéke hibátlan, mozgása kötetlen, 
teljes a Tett káprázatváltó erejével, 
s lát egyazon családút isteni tiszta szemmel. 

A régi s leendő szó pedig itt azt jelenti, hogy a te korábbi szenvedélyed, hajlamod  szerinti hús-vér testedhez hasonló tested van, mely azonban a Boldog Korbeli testéhez hasonló némely jelekkel és szépségjegyekkel ékes és sugárzó. Az elme-test  jelenése ez, ezért a köztes létbeli jelenést elme-testnek nevezzük. Ha ekkor az istenek közé születnél, akkor az istenek földjének jelenése támadna, ha a félistenek,  emberek, hajlottan járó állatok vagy éhségszörnyetegek közé, netán valamely pokolba születnél, akkor annak jelenése támadna előtted. így hát a régi itt azt jelenti,  hogy negyedfél napon át régebbi hajlamod a Létel húsalakját öltő képzetet kelt, a  leendő pedig elkövetkező születésbeli alakod jelenését kelti. Ez a régi s a leendő. 

Most pedig bármi jelenésed támad, nyomába ne szegődj! Hozzá ne vágyakozz!  Utána ne sóvárogj! Ha sóvárogsz, ha vágyakozol, akkor a Hat Család között bolyongva szenvedsz majd. 

Tegnap, lám, a Törvénylényegű köztes lét jelenése fölfény lett ugyan, de te mégsem ismerted fel, s ezért itt kell bolyongnod. Most hát ne lankadj, s ha a lényed  magadnak meg tudod őrizni, akkor igyekezz a Mestertől szembesített értelem fényes, világos, legtisztábban és legmeztelenebbül üres állapotába, s maradj annak  csúcsán semmibe sem kapaszkodó, semmivel sem elegyedő! Így nem kell átlépned  az anyaméh kapuját, és megszabadulsz. 

Ha a magad arcát fel nem ismered, akkor igen fontos, hogy valamely védistenedet vagy saját mesteredet fejed fölé megidézzed, és rendíthetetlenül erős odaadással reáhagyatkozz. És tedd ezt újra meg újra, lankadatlanul!” Így kell hozzá  szólni.

Ha megérti, akkor nem kell a Hat Családban bolyongania, s megmenekül. Ám ha a Rossz Tett hatalmában a felismerés ismét nehéznek bizonyul, akkor ezt kell  mondani: 

„Ó, nemesi sarj! Elmédben lankadatlanul figyelj! Az, hogy minden érzék hibátlan,  s a mozgás kötetlen, annyit jelent, hogy bár eleven életedben vak voltál, süket és  béna, a köztes létben most szemed világos alakot lát, füled hangokat hall, s többi  érzékszerved is hibátlanul, tisztán érzékel. Ezért mondja a tanítás, hogy minden  érzékszerv tökéletes, s mikor halálod után a köztes létben bolyongsz, ezt a köztes lét  jeleként ismerd fel! Emlékezz az intelemre! 

Ó, nemesi sarj! Az, hogy kötetlen, azt jelenti, hogy tested itt elmetest, és értelmed a támaszától megválván, anyagi tested nincs. Azért az Óriáshegyen, házfalon,  földön vagy kövön, hegyen és sziklán, mindenen kötetlenül, akadálytalanul át képes  hatolni, ilyen most a tested. Csak az anyaméhen és a gyémánttrónuson nem, minden máson áthatolhatsz, túl és innen, át a hegykirály Óriáshegyen, ilyen most a tested. 

Annak jele ez, hogy a létel köztes létében bolyongsz. Emlékezz hát a Mestertől  szerzett intelemre, és könyörögj a Nagy Irgalmú Úrhoz! 

Ó, nemesi sarj! Az, hogy teljes a Tett káprázatváltó erejével, azt jelenti, hogy bár  neked erényből vagy elmélyülésből fakadó, semmi káprázatváltó erőd nincs, most  mégis a Tett erejéből, a Tettből fakadó káprázatváltással, mely a Tettel arányos, a  négy világszigetet s az Óriáshegyet egy szempillantás alatt körbejárhatod, s bárhová kívánkozol, puszta felidézésével, egy szempillantás alatt odaérkezel. Míg  emberszülötte a kezét kinyújtja s visszahúzza, odaérkezel, ilyen erőd van. Ez a
legkülönbözőbb és legváltozatosabb, elgondolt és el sose gondolt káprázatváltó csodákra képes, s mindaz, amit elgondolsz, ilyen: nincs, amire azt mondhatnád, hogy  ezt meg tudod tenni, de azt nem. És mert ilyen megkötöttség nélkül láttatni képes  erőd van most, ismerd meg arcát, és könyörögj a Mesterhez! 

Ó, nemesi sarj! Az, hogy lát egyazon családút isteni tiszta szemmel, azt jelenti,  hogy a köztes létben mindazok, akik egyazon családba, azaz létalakba születnek,  egymást látják, így azok, kik abban egyenlők, hogy istenek közé születnek, látják  egymást. Akként a Hat Család közül akármelyikbe születők a velük egyazon családúakat látják. Ám te ne sóvárogj utánuk, hanem elmélkedve idézd a Nagy Irgalmút!  Ismét az, hogy isteni tiszta szemmel lát, azt is jelenti, hogy nem istenek és hasonlók  érdemének erejéből lett, hanem az elmélyülés, tisztán való felidézés igen tiszta, isteni szemével lát a lény a köztes létben. Az azonban nem mindenkori látás. Csak  akkor van, ha erős a nézés szándéka. Ha nincsen szándék, nincsen látás, s szűnhet  az elmélyülés lankadtával is. 

Ó, nemesi sarj! Ilyen most a te tested, s vele láthatod az otthonod, a rokonaid, a  hozzád közel állókat, mintha álomban találkoznál velük. Ám ha felkeresed őket, beszélsz, szólsz hozzájuk, ők nem válaszolnak. Aztán látod, hogy rokonaid, kedveseid sírnak, s akkor megérted, hogy meghaltál, s kérded, mitévő légy. És oly szilaj  fájdalom gyötör, mint a vergődő halé, kit a forró homokra vetettek. Ám hiába kínlódsz, semmi haszna. Ha van Mestered, könyörögj a Mesterhez. És könyörögj a  védistenhez, könyörögj a Nagy Irgalmúhoz is! Baráthoz, rokonhoz hiába ragaszkodsz, haszna nincs, ne tedd hát! Könyörögj a Nagy Irgalmúhoz, és kínod, rettegésed s riadalmad szűnik. 

Ó, nemesi sarj! Téged a Tett nyugtalan szele hajt. Szabadságod nincs, és nincs  értelmednek támasza. Szélhordta pehelyként, leheletló hátán sodródsz és lebbensz  és fordulsz és térülsz, és közben ezt gondolod: ,Mind e síróknak hasztalan mondom: itt vagyok, ne sírjatok! Szavam nem értik, én hát halott vagyok.’ – És ettől a  gondolattól igen nagy fájdalom fog el. Nem kell azonban annyira szenvedned. Éjjel  és nappal egybemosódik, s egy, az őszi hajnalokéhoz hasonló, fehéres derengés  világlik majd előtted szüntelen. Az akkénti köztes létben egy hétig vagy kettőig,  háromig vagy négyig, ötig, hatig vagy hétig, összesen legfeljebb negyvenkilenc napig lehetsz. Közönségesen a Létel köztes létének kínja huszonegy napon át tart –  így szól a tanítás. A Tett hatalmából azonban ebben nincsen biztos egység. 

Ó, nemesi sarj! Akkor a Tett vörös, nagy szele ugyancsak félelmetes, elviselhetetlen kegyetlenséggel viharzik, és hátulról támad rád. Te azonban ne félj tőle! Az  csupán a te tévelygésed jelenése. Szörnyű nagy félelem kibírhatatlan, tűrhetetlen  nagy sötétsége fogad szemből. Üsd! Öld! – ilyen és hasonló kiáltások keltenek benned iszonyú félelmet. Te azonban ne félj tőlük! Más, nagy vétkűeken a Tett húsfaló  szörnyeinek különféle pengékkel fölfegyverzett sokasága marakszik, s dörgő hangon üvölti Öld! Öld! Üssed! Üssed! és más efféle kiáltásait. És támad ilyen jelenés is:  szörnyűséges ragadozó bestiák üldöznek, hó és eső ver, sötétség kerít, hadsereg  hajszol. Hegyomlás robaja, tenger moraja, tűzvész sistergése, nagy szél zúgása  támad. Tőlük riadva bárhova futnál enyhelyet keresni, előtted három szakadék tátong: fehér, vörös és fekete, mind mély és hosszú, és már-már rémületes torkukba  zuhansz. 

Ó, nemesi sarj! Azok pedig valójában nem szakadékok, hanem a harag, a szenvedélyes vágy és a balgaság. Akkor fel kell ismerned: íme a Létel köztes léte. És  akkor a Nagy Irgalmúnak tiszteletreméltó nevét idézve így kell szólnod: Ó, Nagy Irgalmú Úr, Mester és Három Kincsetérők! Íme engem, kit így meg így hívnak, ne  engedjetek a Rossz Ösvényekre! – Így könyörögj erősen, meg ne feledkezz róla! 

Másokat pedig, akik jótettet gyűjtöttek, és erényesen éltek, és őszintén cselekedték a Törvényt, azokat mindenféle tökéletes gyönyörök fogadják, és mindenféle tökéletes boldogságok ízét ízlelhetik. Azok pedig, akik sem jámbor erényt,  sem bűnt nem cselekvő, közömbös balgák, azok sem jót, sem kínt nem ízlelnek,  számukra csak a balga közömbösség jelenik meg. Ám ezek közül bármi támadt  volna előtted, ó, nemesi sarj, akár kívánt javak, akár gyönyörűségek, hozzájuk ne  vonzódj, ne sóvárogj utánuk, hanem áldozz a Mesternek és a Három Kincsetérőnek, s elméd hagyjon fel a szenvedéllyel és a sóvárgással! És ha mind a boldogság, mind a kín képzete nélküli közönyösség jelenése támadna is benned, akkor  értelmedet tartsd eszmélkedés nélkül és lankadatlanul a Nagy Bélyegjel állapotában. Ez a legfontosabb. 

Ó, nemesi sarj! Akkor kis időre hídnál, istenházánál, szentelt hajlékban, fűkunyhóban vagy ereklyetoronynál s más hasonlóknál lelsz menedéket, de hosszan  benne nincs maradásod, hiszen az értelem a testtől megvált, meg nem állapodik,  hajlama hideg, nyugtalanság emészti, te hánykolódsz, tudatod teng-leng, habra  hág. Akkor ím egy gondolat támad benned: ,Ó, jaj, hiszen én halott vagyok! Most  hát mitévő lehetnék?’ S ettől a gondolattól tudatod megszomorodik, szíved hűl és  gyászol, s kegyetlen és mérhetetlen szenvedés gyötör. Egy helyt sincs maradásod,  menned kell. Ezért hát elméd ne forgassa különféle emlékeit, s értelmed ereszkedjék a szilárd nyugalomba! 

Eljön az idő, mikor ételre csak vágyódsz, de nem eheted, és mikor társakban sincs bizonyosságod. Az pedig annak jele, hogy elme-tested a Létel köztes létében  bolyong. Akkor a gyönyör és a kín egyaránt a Tett nyomán gyarapszik. Saját családod, házadnépe körében meglátod majd a magad tetemét is, és így gondolkozol:  ,Most hát halott vagyok. Vajon mit kellene tennem?’ – És amaz elme-tested szerfölött kétségbeesik, s így gondolkozol: ,Mi volna, ha most egy testet szereznék?’ És  olyan jelenés támad benned, mintha szerte járnál, mindenütt testet keresni. A magad tetemébe kilencszer is megpróbálsz visszatérni, ám a Törvénylényegű köztes lét tartama szerint télen a test megfagy, nyáron hamar rothad, de ha ez be nem  következik is, házadnépe elhamvasztja vagy sírba rejti, vagy ragadozó madárnak, vadnak hagyja, vízbe veti, s helyét nem leled. Szívedben szerfölött örömtelen  rejtőznél minden szirt, göröngy és kő hasadékában: ilyen jelenésed támad. A kínszenvedésnek ilyen támadása íme a Létel köztes léte: testet hiába keresel, a  kínszenvedéstől nem távozhatsz. Hagyj fel hát a test utáni sóvárgással, s ereszkedj  lankadatlan a tested iránt érdektelen közömbösség állapotába!” 

Ha azonmód szembesül vele, akkor a köztes létben szabadulást nyerhet. Ám ha  a Rossz Tett hatalmából ily módon a köztes léttel ismét hasztalanul szembesítenék  őt, mert nem tudna a köztes léttel szembesülni, akkor az életemúltat a nevén szólítva ezt kell mondani: 

„Ó, nemesi sarj, így és így nevezett! Jól figyelj! Ez a te szenvedésteli voltod a  magad tette miatt van, nem valaki másnak adóssága, s mert a magad tette az, fohászkodj erősen a Három Kincsetérőhöz, s azzal megmenekülhetsz. De ha nem  tudsz úgy fohászkodni, s a Nagy Bélyegjelet sem tudod felidézni, és védőszellemedet sem tudod magad elébe hívni, most az Együttszülöttnek az istene annyi  kis fehér követ húz halomba, valamennyi erényes cselekedetet gyűjtöttél életedben, a társul szegődött démon pedig annyi fekete kövecskét húz halomba, valahány vétket elkövettél. Akkor te bizony megrettensz, megijedsz, félsz és reszketsz és hazugságot szólsz: ,Én nem vétkeztem.’ Akkor így szól a Holtak Ura: ,Megnézem a Tettek  Tükrében.’ És ahogy a tükörbe tekint, erény és bűn mind ott tarkállik a tükörben  fényesen, világosan, így hazudhatsz bár, haszna nincsen. Akkor a Holtak Urának  szolganépe kötelet kötöz nyakadra, s úgy vezet, majd most nyakad metszi, szíved  kitépi, beled bontja, velőd hörpöli, véred issza, húsod falja, csontod marja, halált te  mégsem lelsz. Tested bár cafatokra foszlik, újra éppé lesz, újra meg újra szétszakad, és nagy kínszenvedés tör rád. Ám ha akkor a fehér kövecskék gyarapodnak,  te mégse riadozz, ne rettegj, és hazugságot se szólj, és a Holtak Urától se félj!  Mivelhogy magad szellemtest vagy, ezért ha meg is ölnek, szét is szaggatnak, ismét  felépülsz, és nem halhatsz meg. Valójában mindez önnön ürességed képalakja,  nem kell hát riadoznod tőle. A Holtak Urának szolganépe is önnön jelenésed üres  képalakja mind. S mivel önnön hajlamod szellemteste üres, üresség ürességnek  nem árthat, jegytelen a jegytelennek nem árthat. Önnön tévelygő jelenésed nem  valóságát, vagy kívülről tekintve: a Holtak Urának, istennek, démonnak, Bikafejű őrdémonnak és a többinek nem valóságos anyagból egybeillett voltát igyekezz felismerni! Igyekezz akkor felismerni, hogy mindez a köztes lét. Idézd fel a Nagy Bélyegjel Elmélyülését! Ám ha nem is tudnád felidézni, akkor is nézd meg alaposan azt,  ami benned félelmet, rettegést szül, lásd meg, hogy természete a semmiből való  üresség, s hogy lényege a Törvénytest nevezetű. Amaz üresség pedig nem válik  közömbössé, ürességének természete a félelmetesség, s e gondolat átható, világos  tudása révén lehetséges a tökéletes Gyönyörtest felidézése. Az üresség és a világosság pedig egymástól meg nem váló pár: az üresség természete a világosság, a  világosság természete az üresség. A világosság és az üresség különbség nélküli  voltának kendőzetlenül meztelen tudása most magában való, nem alkotott állapotában lakozik. Az pedig a Lényegtest. Az meg, amelyiknek hatása gátolatlan, s  bármiként támadhat, az a részvétteli Váltalaktest. 

Ó, nemesi sarj! Így hát lankadatlanul figyelj! Ha mindezt valamennyire is felismered, akkor bizonyosan eléred a Négy Testbéli tökéletes-teljes Megtisztultan  Kiterjedtnek állapotát. Ne lankadj! Itt vonul a határ a Megtisztultan Kiterjedtek és az  eszmélőlények közt. Bizony fontos e mostani pillanat! Ha most lankadnál, időd  szüntelen a kínszenvedés sarában telik, s belőle kijutni nem lesz érkezésed. Egyetlen szempillantásnyi a különbség: egyetlen szempillantás, és a tökéletesen Megtisztultan Kiterjedt állapotba érhetsz, s ennek íme most az ideje. Magad tegnap óta  ellankadtál, és elszalasztottad az alkalmat, valahány köztes lét jelent meg előtted, nem szembesültél egyikkel sem, s mindahányszor félelmed és rettegésed győzött.  Ha most is ellankadsz, s a pillanatot elszalasztod, akkor elvágod az irgalom kötelét, és a megváltás nélküli helyre kerülsz. Légy inkább serény!” 

Ilyen szavú szembesítés révén – ha korábban nem szembesült volna – itt szembesülhet, és szabadulást szerezhet. Ha úgy eszmélkedni képtelen, fekete rendű  ember volna, akkor így kell hozzá szólni: 

„Ó, nemesi sarj! Ha úgy, ahogy kell, eszmélkedni képtelen vagy, akkor emlékezz  a Megtisztultan Kiterjedtre és a Törvényre és az Erényesek Közösségére és a Nagy  Irgalmúakra, és könyörögj hozzájuk! Minden félelmetes és rettegett jelenést gondolj a Nagy Részvétűnek, gondold mindet a magad védistenének! És ha az emberi  világban bármely titkos nevet kaptál, emlékezz rá és mesteredre, s a Holtak Uránál,  a Törvény Királyánál rájuk hivatkozz! Ha szakadékba zuhannál, baj akkor sem érhet.  Hagyd hát a szorongást, hagyd a rettegést!” 

Így kell hozzá beszélni, s ha a szembesítéssel korábban meg nem szabadult  volna, itt most megszabadulhat. De mert netán ezúttal sem szembesül, s meg nem  szabadul, bizony fontos, hogy még egyszer próbálkozz! 

Ezért az életemúltat ismét a nevén szólítva, ezt kell mondani: 
„Ó, nemesi sarj! E mostani jelenés téged egy szempillantás alatt, mint követ a  hajítógép, hol öröm, hol kín igen heves állapotába röpít, ne hagyd hát, hogy benned akár szenvedély, akár harag jelenése támadjon! Ha a magasságba születő volnál, akkor a magasság jelenése támad előtted, de ha elhagyott helyeden a hátramaradott rokonok halotti ájtatosságukban sok eszmélőlény életét szakasztva  áldozati adományt adnak, akkor emiatt tisztátalan jelenések támadnak előtted, s  szilaj harag és gyűlölség ébred benned. Ha azzal közösködsz, akkor pokolra kell  születned, ezért akármit tesznek a hátrahagyottak, ne hagyd, hogy benned harag,  gyűlölség támadjon, hanem gondolkozz a szeretet felől! 

Ismét: ha hagyod, hogy benned vágyakozás támadjon a hátrahagyott kincseid  iránt, vagy ha a hátramaradottak iránt haragot érzel, mert javaidat most mások  birtokolják, mások élvezik, s ha ezzel az érzéssel közösködsz, akkor hiába érhetnél  a magasságba, mégis biztosan pokolra vagy az éhségszörnyek közé születsz. Ezért  a hátrahagyott javaid iránt is hiába vágyakozol, magadhoz nem ragadhatod, hatalmad nincs fölötte, számodra haszna nincsen többé. Hagyj fel hát a hátrahagyott  javak iránti vágyakozással, sóvárgással, hagyj fel vele teljes bizonyossággal. És  bárki élvezze is javaid hasznát, ne tekints rá irigységgel, hagyd el! Ajánld mindened  egyhegyű óhajtással a Mesternek, ajánld a Három Kincsetérőnek! Maradj a
szenvedélytelenség és sóvárgástalanság állapotában! 

Ismét: mikor éretted halotti szertartást tartva, a kamkani kezdetű igét olvasva a  Rossz Ösvényektől eltéríteni igyekeznek, de ezt tisztátlanul, álmosan és megfáradtán teszik, esküs fogadalmukat beszennyezik, gondatlanul járnak el, te pedig  mindezt látod a Tettedből fakadó finom tudat észlelésével, akkor benned hitetlenség és fonák látás ébred, félelem és rettegés támad, ismered a Fekete Tetteket és a Törvényjáró szertartásokban elkövetett tisztátlanságokat, s akkor így gondolkozol: ,Ó, ezek engem megcsalnak, igazán megcsalnak!’ – és ettől a gondolattól  igen szomorú léssz, és nagy bánat lep meg, s nemhogy tiszta jelenés hite ébredne  benned, hanem inkább fonák látás és hitetlenség támad, s ha azzal közösködsz,  akkor bizonyosan a Rossz Ösvényekre térsz, ezért az ilyen gondolatnak ártása nagyobb, mint a haszna. így hát a hátramaradtak a szertartást bármi tisztátlanul  végezzék, ezt kell gondolnod: ,Mindez az én önnön tisztátlan jelenésem. Ugyan  hogy lehetne tisztátlanság a Győzedelmes szavában? Olyan ez, mint mikor önnön  arcom árnyait tükörben látom. Önnön tisztátlan jelenésem hatalmából vannak  ezek. Menedékül előlük folyamodom a Testhez, mely az Erényesek Közössége, a  Szóhoz, mely a Fenséges Törvény, és az Eszméhez, mely a Megtisztultan Kiterjedtnek lényege.’ Ennek hitével és őszinte tiszta értelemmel cselekedj! Úgy bizonyára hasznodra lesz, bármit is cselekszenek a hátrahagyottak, s mert az ilyen tiszta  értelmű cselekvés igen fontos, meg ne feledkezz róla, s ekként cselekedj! 

Ismét: ha a Három Rossz Ösvény sorsára születő volnál, ám a Rossz Ösvények  jelenésének támadtakor a hátramaradt rokonok vétekkel nem elegyes, fehér erényű  szertartásokat végeznek, és mesterek, tanítók a test, a szó és az elme révén az erény  szerfölött tiszta Törvényét gyakorolják, te pedig ezt látod, benne amilyen örömöd  leled, s amennyire azzal közösködsz, olyan s annyira hasznos az öröm abban, hogy a magasságba biztosan visszajutsz, hiába kellene a Rossz Ösvények mélyére  zuhannod. Bizony fontos hát, hogy tisztátlan jelenés nélkül, tiszta értelmű hittel, elfogulatlanul és tévelygés nélkül cselekedj, erre igyekezz! 

Ó, nemesi sarj! Íme röviden: a köztes létben most értelmed támasztalan,  könnyű és mozgékony, s akár erényes, akár nem erényes jelenésnek nagy a hatalma  rajta. Nem erényes tettet hát elmédben semmit se gondolj, hanem emlékezz az  erény gyakorlására! Ha járatlan vagy az erény gyakorlásában, akkor igen tiszta értelemmel és hittel könyörögj a védistenedhez és a Nagy Irgalmúhoz! Állhatatos fennszóval így fohászkodj hozzájuk: 

Ó, most, hogy jó társaimtól távol, egymagam bolyongok, 
s önnön jelenésem ezernyi képalakja támad, 
áradjon rám a Megtisztult Kiterjedtek irgalma, 
s erejétől szűnjék a köztes lét félelme!   

A Rossz Tett hatalmából mikor a szenvedés gyötör, 
védőistenem oszlassa el minden kínomat! 
Ha a Törvénylényeg ezer sárkány hangján mennydörög, 
hangozzék az nekem mind a Hat Ige gyanánt!   

Most, mikor a Tett súlyát nyögöm, s nincsen menedékem, 
a Nagy Irgalmút kérlelem, hogy adjon menedéket!
Most, mikor a szenvedély és vágy tettétől szenvedek, 
jöjjön el a ragyogó fény boldog elmélyülése! 

– e szavakkal fohászkodj erősen, s utadon vezetőd biztos megleled. Nagyon fontos, hogy biztos légy benne: ebben nem csalatkozol.” 

Így kell szólni hozzá, s akkor emlékezni fog, felismeri a köztes létet, és megszabadulhat. És bár ezt sokszor megismétlik, a Rossz Tett túlerejétől nehéz a szembesülés, ezért mennél többször ismétlik, annál nagyobb a haszna. Most hát az életemúltat ismét a nevén szólítva, így kell hozzá beszélni: 

„Ó, nemesi sarj! Ha nem fogtad fel az előzőket, tudd, hogy mostantól fogva korábbi életednek teste elhaloványul, s következő tested egyre világosabban látszik.  Attól elszomorodsz, és így gondolkozol: ,Ilyen gyötrelmes vagyok! Keresek inkább  egy testet, akármilyen legyen is!’ És bármi támad előtted, utánaeredsz, bolyongsz  hol erre, hol arra. És mikor a Hat Nemzetség járólényeinek fényei felderengenek, a  legfényesebb az lesz közülük, amelyikhez születésed a Tett köti. 

Ó, nemesi sarj, figyelj! Hogy melyik az a hat fény? Az istenek homályos fehér  fénye támad, és hasonlóképp a félistenek vörös fénye és az emberek kék fénye, az  állatok zöld fénye és az éhségszörnyek sárga fénye meg a pokol homályos, füstszínű fénye: ez az a hat fény. És akkor a test színe is annak a fénynek a színét ölti,  amelyiknél születsz majd. 

Ó, nemesi sarj! Akkor az intelem bizony igen fontos. Bármelyik fény virradna rád, fogadd azt a Nagy Irgalmú gyanánt! Mikor az a fény megjelenik, szemléld úgy,  mint a Nagy Irgalmú Urat! Ez a mélységes lényeg, ez a legfontosabb. Így meggátolható a születés. Ismét: ha van valamely védistened, szemléld azt tartósan oly  káprázat gyanánt, mint amelynek nincsen öntermészete. Annak pedig tiszta káprázattest a neve. Aztán mikor az a védistened összezsugorodva a végtelenbe tűnik,  egy pillanatra maradj veszteg a semmiből sem alkotott, fényes és megragadhatatlan  üresség állapotában! És szemléld azt egyszer védistenedül, szemléld egyszer fény  világosság gyanánt! Így szemléld váltogatva, s majd értelmed is a végtelenbe tűnik,  s amit az égűr átfog, átfogja azt az értelem, s amit az értelem átfog, átfogja azt a  Törvénytest. Maradj akkor szilárdan a Törvénytestnek éntelen és szóródástól megvált állapotában, és onnan, a születést megakadályozván, Megtisztultan Kiterjedtté  válhatsz.” 

Azok azonban, kiknek gyakorlottsága szegényes, és kik az eszmélkedésben pallérozatlanok, a köztes létet nem tudják megragadni, tovább bolyongva az anyaméh  kapujához tévelyednek. Ezért bizony igen fontos AZ ANYAMÉH KAPUJÁNAK ELRETESZELÉSE. Az életemúltat a nevén szólítva így kell hát hozzá beszélni: 

„Ó, nemesi sarj! Az előzőkhöz hasonlóan ha most sem ismerted fel a sorsodat,  akkor most a Tett hatalmánál fogva olyan jelenés támad benned, mintha felfelé  haladnál, vagy félre kitérnél, vagy fejjel lefelé tartanál. Ha ilyet érzel, magadban  nyomban idézd meg a Nagy Irgalmút! Emlékezz rá! Aztán a korább mondottak szerint forgószél és szélvihar és jégeső és sötétség és üldöző sokaság képzete  támad benned, s menekülsz. Azok, akiknek nincs elég érdemük, azok a szenvedés  tájára futnak: ilyen képzet támad bennük. Azok, akiknek van elég érdemük, azok a  boldogságteli tájra érkeznek: ilyen képzet támad bennük. Akkor, ó, nemesi sarj,  amely világszigetre születendesz, és amely országba születendesz, annak összes  jelei felfénylenek előtted, s akkor az intelmet, mert igen mélységes veleje sok, lankadatlan hallgasd! 

Ha fel nem fogtad is az előző szembesítések velejét, itt, még ha gyakorlottságod  igen csekély is, hallgasd meg ezt, hogy velejét megragadhasd! Bizony fontos most,  ebben az időben, hogy a méh kapujának elreteszelését, módjait gondosan megismerd. Az elreteszelés módja pedig kétféle: a behatolni kívánó személyiség kirekesztése és a behatolásra váró anyaméh kapujának berekesztése.”

A behatolni kívánó személyiség kirekesztésének intelme pedig ez: 
„Ó, nemesi sarj! Így és így nevezett! Bárki is a te védistened, tisztán idézd  magad elé, s szemléld oly nyugodtan, mint káprázatszerű jelenést, melynek nincs  öntermészete, mely olyan, mint a vízben tükröződő hold. Ha nincsen biztos védistened, akkor elmédben oly tisztán idézd meg a Felségest, a Nagy Irgalmút, mintha  Ő maga volna az. És mikor a védisten aztán összezsugorodva a végtelenbe enyészik, szemléld a ragyogó fényt, az ürességet, szemléld bármi gondolat nélkül! Ez az  intelem mélységes veleje. így nem hatolhatsz anyaméhbe – így szól a tanítás, hát aszerint eszmélkedj! 

Ám ha nem sikerülne kívülmaradnod, és indulnál, hogy a méhbe hatolj, attól  véd a behatolásra váró anyaméh kapuját berekesztő, mélységes intelem. Íme, hallgasd meg! Így szólnak a köztes lét gyökérigéi, mondd hát utánam: 

Ó, most, mikor előttem a Létel köztes léte támad, 
ím egyhegyű elszánással igyekszem megragadni, 
s hosszítani a Jó Tett messzesugárzó hatását, 
zárom a méh kapuját, gondom a szembeszegülés! 
Itt az idő, hol szilárd szív kell és tiszta értelem. 
Irigységtől szabadulván, hívom az ölelkező Mesterpárt.

– ezt mondd tisztán, hangosan, s emlékezeted így ösztökéld! Bizony fontos, hogy  értelmét elgondold és elmédbe fogadva gyakorold. 

Ím hát e szavak értelme: most, mikor előttem a Létel köztes léte támad, azt jelenti, hogy most még mindig a Létel köztes létében bolyongsz. Jele az, hogy hiába  néznéd magad a víz színén, másod ott meg nem láthatod, s hogy testednek árnyéka  nincsen, azaz nincsen kézzel megfogható, hús-vér tested, s elme-tested a Létel köztes létében bolyong. Ezért most egyhegyű elszánással, lankadatlanul kell létedet  elméddel megragadnod. Bizony most az egyhegyű elszánás a legfőbb! Hasonlatos  ahhoz, ahogy a ló száját a zabla zabolázza. És mert most bármi szándékod teljesülhet, ne engedd szívedbe a Rosszak tetteit! Emlékezz inkább az emberi világban hallott Törvényre és intelemre, beavatásra, parancsra, a köztes létből menekítő,  Hallomásbeli Megszabadítóra és bármi hasonlóra, melyben részed volt. Igyekezz a  Jó Tett kisugárzását fenntartani! Igen fontos ez, meg ne feledkezz róla! Meg ne lankadj! Ez itt most a felfelé jutás és a lefelé jutás mezsgyéje. Ez itt most az az alkalom, mely örök gyötrelemre juttat, ha csak egy szempillantásra is elfogna a restség; de ha egyhegyű odaadással ragaszkodsz, akkor ím itt az alkalom, hogy örök boldog ságra juss. Egyhegyű elszánással ragadd ezt szívedbe, és igyekezz fenntartani a  Jó tetteinek kisugárzó hatását! Ím elérkeztél az időhöz, mikor az anyaméh kapuját  be kell rekeszteni: Zárom a méh kapuját, gondom a szembeszegülés. Itt az idő, hol szilárd szív kell és tiszta értelem – ez pedig azt tanítja, hogy íme elérkezett az az idő,  mikor első dolog az anyaméh kapujának berekesztése, ennek pedig ötféle módja  van, jól vésd a szívedbe! 

Ó, nemesi sarj! Most férfi és nő szeretkezésének jelenése támad előtted. Mikor  azt látod, közibük ne keveredj! Emlékezz, és úgy szemléld őket, mint a Mestert, az  apát, s társát, az anyát, kik ölelkeznek. És áldozz nekik hódoló meghajlással és  elméd áldozatával. Erős bizodalommal légy irántuk, és erős elszánással kérd a Törvényt tőlük, s ha így fordulsz feléjük, az anyaméh kapuja biztosan berekeszthető. 

Ám ha így sem sikerülne a berekesztés, és indulnál, hogy a méhbe hatolj, szemléld akkor az ölelkező Mesterpárt bármely illő védistenül vagy a Nagy Irgalmú gyanánt, ahogy apaként az anyával ölelkezik, és áldozz neki elméd teremtette áldozattal! Kérj tőlük tökéletességet, a való beteljesülését, kérd erős bizodalommal!  Az anyaméh kapuja így berekeszthető. 

Ám ha így sem sikerülne berekeszteni, és indulnál, hogy a méhbe hatolj, akkor  itt van íme a harmadik mód, a szenvedély és harag visszafordítására való tanács. Az  pedig így szól: Négyféle a születésnek módja. Van tojásból való születés, van anyaméhből való születés, van testentúli születés vagy váltalakú születés, és van a langy  nedvességből való születés. A tojásból való születés meg az anyaméhből való születés egynemű abban, hogy a fentiek szerinti hím és nő egyesülésének látásával jár,  s ha akkor a szenvedély és harag hatalmában az anyaméhbe hatolsz, akkor születhetsz akár ló, madár, kutya, ember vagy más hasonló alakjában. És ha hímnek kell  születned, akkor hím-hajlamú léssz, s az apa iránt heves gyűlölet, harag ébred benned, az anya iránt viszont féltékeny sóvárgást, vágyakozást érzel. Ha pedig nőnek  kell születned, akkor nő-hajlamú léssz, s az anya iránt heves irigység, féltékenység  ébred benned, az apa iránt viszont heves vágyakozást, epekedést érzel. S ha ennek  okán az anyaméh útjára térsz, akkor a fehér és a vörös magcsepp egyesülésének  közepén az Együttszületettnek örömét ízleled, és a gyönyörűség állapotában a tudat  ájulatba zuhan. Előbb habgomoly, majd tojásdad tarhó alakzaton s a többin át test  érlelődik, elhagyja az anyaméhet, szeme kinyílik majd, s kutyakölyökként jön a világra. Előbb ember voltál, most kutyasorsra jutottál, kutyavackon kínlódsz, de  lehetnél ugyanígy disznóalmon, hangyabolyban vagy féreg fészkében, vagy születhetnél szarvasmarha, kecske vagy juh magzataként, és nincs mód, hogy  elmenekülj. Nagy balgaságod, nagy tudatlanságod miatt kell különféle kínokat viselned. 

Ekként forogsz majd a pokollakók, majd a szörny lények s a többivel együtt a  Hat Nemzetség létalakjaiban, s mérhetetlen kínok között őrlődsz. Nincs ennél  hatalmasabb, nincs ennél rettenetesebb, ó, jaj, félelmetes! Ó, jaj és jaj! Ó, jaj és jaj! 

Hát még azok, akiknek fenséges mesterektől intelmük nincsen! Ekként ők a Forgatag hatalmas szakadékába zuhannak, és örökké és szakadatlan, elviselhetetlen  kínokat szenvednek. Azért hát figyelj az én szavamra! Vésd szívedbe ezt az intelmemet! íme most megtanítom neked a szenvedélyt és haragot visszafordító s ezzel  a méh kapuját berekesztő intelmet. Figyelmesen fogadd szívedbe! Így szól a tanítás: 

Zárom a méh kapuját, gondom a szembeszegülés. 
Itt az idő, hol szilárd szív kell és tiszta értelem. 
Irigységtől szabadulván, hívom az ölelkező Mesterpárt. 

Az előzők szerint ha hímnek kell születned, akkor az anya iránt ébred vonzalom  benned, az apa iránt meg gyűlöletet érzel, ha pedig nőnek kell születned, akkor az  apa iránt ébred vonzalom benned, az anya iránt meg gyűlöletet érzel. Mikor érzed,  hogy irigység támad benned, arra az időre szól egy következő mélységes intelem. 

Ó, nemesi sarj! Így gondolkozz akkor, mikor az a szenvedély vagy az a gyűlölet támad: ,Ó, a hozzámfogható, ilyen Rossz Tettű eszmélőlény, aki már mióta a  Forgatagban tévelyeg, mind azért bolyong, mert a szenvedélyre vagy a haragra hagyat kozott. Ha most ily szenvedély vonzalmát vagy harag gyűlöletét érzem, akkor a  Forgatagban kell bolyongnom, végtelen, és hosszú időkre a kínok tengerében kell  fuldokolnom. Félre hát most szenvedéllyel és haraggal! Ó, jaj! Soha többé nem táplálok se szenvedélyt, se haragot!’ – ezt kell egyhegyű elszánással szívedben tartanod, s azzal az anyaméh kapuját magad berekesztheted, így szól a Tantra tanítása. 

Ó, nemesi sarj! Ne lankadj! Egyhegyű elszánással tartsad ezt szívedben! 

Ám ha így mégsem sikerülne az anyaméh kapuját berekesztened, és indulnál,  hogy a méhbe hatolj, akkor kíséreld meg a méh kapujának berekesztését a valóság  nélküli káprázatról szóló intelem segítségével! Arról pedig így gondolkozz: ,Ó,  mindez: anya és apa párossága és felhőszakadás és szélörvény és égzengés és  félelmetes jelenés, a létel minden eleme természete szerint káprázat csupán. Akármi támadna is, nincsen valósága, valótlan annak minden eleme, hamis. Olyan,  mint a ködgomoly, nincs állandósága, nincsen szilárdsága. Minek iránta szenvedély? Minek iránta félelem, szorongás? Csak annyi az, mint nemlétezőt létezőnek  vélni. Pedig mindez csak önnön elmém jelenése. S elmém, szellemem maga is  csak káprázat, nem kezdettől fogva való, így mindez kívülről honnan jöhetne? És  mert ezt korábban nem értettem, a nemlétezőt létezőnek véltem, a valótlant valónak véltem, a káprázatot valóságosnak véltem, azért bolyongok ily sokáig a Forgatagban. Ha most sem ismerem fel káprázatát, és még hosszú időn át a Forgatagban bolyongok, akkor bizonyosan a különféle szenvedések sarába süppedek.  Íme mindez csak olyan, mint az álom, olyan, mint a káprázat, olyan, mint a visszhang, olyan, mint a tündérek légvára, olyan, mint a páraköd látomása, mint a víztükrön lebegő hold, mint tükörkép, olyan, mint a szemfényvesztés; olyan, és megszólalásnyi ideig sem alkot valóságot, biztosan valótlan, biztosan hazug!’ – ehhez  ragaszkodj egyhegyű elszánással, ezzel törd meg a valótlant valónak vélő hitet, s ha  így a Meghagyásra hagyatkozol, akkor önösséged visszafordítható. És ha így a  hamisságot őszintén megismered, akkor az anyaméh kapuját biztosan berekesztheted.” 

Ám ha mindezek ellenére ismét nem sikerülne a valótlant valónak vélő hitet  megtörni s az anyaméh kapuját elreteszelni, és indulna, hogy a méhbe hatoljon,  arra is van mélységes intelem. 

„Ó, nemesi sarj! Ha mindezek ellenére nem sikerült volna az anyaméh kapuját  elreteszelned, akkor most íme az ötödik mód: az anyaméh kapujának berekesztése  a fényvilágosság megidézésevel. A megidézés módja pedig így van: 

,Ó, minden dolog csak önnön szellemem, s e szellem pedig üresség, mely elvált  mind születéstől, mind akadálytól.’ – Ezt kell gondolnod elmédben-szellemedben  mesterkéltség nélkül, nyugodtan; úgy, mint mikor vízhez vizet öntenek, elméd is önnön színén leli önnön módját, maga állapodik meg, könnyed, lebegő, eleresztett,  s e mesterkéltség nélküli könnyed megnyugvásával mind a négyféle születés és  minden anyaméhkapu berekesztése teljesen bizonyos. Újra meg újra idézd ezt  magad elé, mígnem a méh kapuját berekeszted.” 

Mindeddig számos mélységes és igen tiszta intelem hangzott el az anyaméh  kapujának bereteszeléséről. És nem lehet, hogy valamelyikük segítségével mindazok, kiknek ereje kiváló, közepes vagy közönséges, meg ne szabaduljanak. Hogy  miért? Azért, mert a köztes létbeli tudatnak emberfeletti tudása, belátása van a még  folyó-csorduló, azaz evilági dolgokról. Először is hallja, amit én mondok; másodszor: lehetett akár vak, akár süket, érzékereje itt megtisztul, és akármit mondanak,  felfogja mind; mivel pedig szüntelen félelem és rettegés tartja hatalmában, emlékezete éberen kutatja, mit tehet, ezért is hallja mind, bármit mondanék: ez a harmadik ok; negyedszer: tudata testi támasz nélkül lévén, könnyű vezetni, amerre a  vágya irányul. És emlékezete most kilencszeres világosságú, s ezért akármily tompa  volt, itt a Tett hatalmából értelme annál világosabbá válik, s bármit tanítanak neki,  mindent képes felidézni, ilyen erény s adomány van birtokában. És ezek az okok teszik hasznossá a halotti szertartást is. 

Annak okáért igen fontos, hogy e köztes lét Hallomásbeli Nagy Megszabadítóját  negyvenkilenc napig serényen olvassuk. Ha az egyik szembesítéskor nem is szabadul meg, a másik révén szabadulást szerez. Ezért szükséges a többszöri, különféle szembesítés. 

Mindazonáltal sokan vannak olyanok, kiknek az erényes Tettben csekély gyakorlatuk van, vagy kezdettől fogva a nem erényes Tettben van nagy, erős gyakorlatuk,  vagy vétekszennyük súlya, halma nagy, s ennek hatalmából, hiába érte el őket annyi  előző szembesítés annyi tárgya, módja, meg nem szabadultak. Ha tehát most a  halálban a méh kapuját elreteszelni nem sikerült, akkor ettől fogva AZ ANYAMÉH  KAPUJÁT MEGVÁLASZTÓ MÉLYSÉGES INTELMET kell megtanítani. Az így szól: 

„Ó, nemesi sarj! Te életemúlt, így és így nevezett, figyelj! Elébb neked annyiféle  intelmű szembesülésre adatott alkalom, te azonban egyet sem fogtál fel, az anyaméh kapuját be nem rekeszthetted, és most íme itt az idő, mikor testet kell szerezned. Nem egynemű, hanem sokféle az anyaméh kapuját megválasztó mélységes  és igen tiszta intelem: vésd emlékezetedbe, ne lankadj, erős odaadással, jól figyelj,  s fogadd elmédbe! 

Ó, nemesi sarj! Ismerd meg most a jeleket és bélyegeket, melyek megmutatják, melyik világszigetre kell születned. Vizsgáld meg, hová születsz, s válaszd meg,  melyik világszigetre! 

Ha keleten, a Tisztatestűre születnél, akkor hím és nő vadlúddal ékes tavat látsz.  Oda azonban ne menj, hanem emlékezz a visszakozásra! Ha oda születnél, olyan  világsziget az, hol bő a jólét, ám az élő ott nem a Törvényhez térő, így hát oda ne  igyekezz! 

Ha délen, a Dzsambugyümölcsűre születnél, akkor szívet vidító szép házat  látsz. Ha ott volna lakásod, ott lakozz! 

Ha nyugaton, a Kívánságteljesítő Tehenekhez születnél, akkor csődörrel és kancával ékes tavat látsz. Ám oda ne menj, fordulj vissza! Olyan világsziget az, hol bár  nagy a gazdagság, de az élő ott nem a Törvényhez térő, hát oda ne igyekezz! 

Ha északon, a Kellemetlen Hangúra születnél, szarvasmarhákkal ékes tavat vagy csudafával ékes tavat látsz. Ismerd fel ezeket, mint születés-szerzésed előjeleit!  Oda azonban ne igyekezz! Bár életidőnek s erénynek nincsen híján, ott sem térhetsz a Törvényhez, oda hát ne törekedj! 

Ha az istenek közé születnél, akkor különféle kincsekből épült, emeletes istenházat, szívet vidítót látsz. Ha kész vagy ott lakozni, hát lakozz ott! 

Ha a félistenek közé születnél, akkor szívet vidító ligetet, erdőt vagy visszafelé  forgó tűzkereket látsz. Ott semmi áron meg ne állapodj, hanem emlékezz a visszakozásra! 

Ha a hajlottan járók, az állatok közé születnél, akkor bérci barlangot és szakadék-üreget meg fűkunyhót látsz, mintegy ködgomolyon át. Oda se igyekezz! 

Ha az éhségszörnyek közé születnél, akkor vastag fatörzset, feketén hajladozót,  vagy vízmosást, beomlott üreget, feketén tátongót látsz. Ha odajutsz, éhségszörnnyé születsz, éh és szomj különféle kínjait ízleled majd. Oda hát semmiképp  ne menj, hanem emlékezz a visszakozásra! Légy szilárdszívű! 

Ha pokolra kellene születned, akkor a Rossz Tettűek éneke hallatszik, és akaratod ellenére betérsz oda, vagy koromsötét világban érzed magad, vagy fekete házban, vagy vörös házban, vagy fekete üregben, vagy fekete úton. Ha odamégy, pokolra jutsz. Forróság és hidegség elviselhetetlen kínját ízleled, s nem jő menekvésednek ideje. Annak sűrűjébe be ne hatolj, oda semmi áron ne juss, vigyázz! Az  anyaméh kapuját berekesztvén emlékezz a visszakozásra! 

Zárom a méh kapuját, gondom a szembeszegülés – most van szükség erre a  szóra! 

Ó, nemesi sarj! Szeretnél nem menni, de nincsen szabadságod: visszahúz a Tettért Fizető Hóhér, nincs erőd maradni, menni kényszerülsz. Elöl hóhér vezet és  életet elmetsző, és sötétség, nagy veres forgószél és sárkányhang és hó meg eső és  szilaj jégverés és hóvihar förgetege kerekedik, s te menekülnél előle. Oltalomkeresésedben ott elgyámoltalanodva az imént említett szép házba vagy bérc odvába  vagy föld üregébe vagy erdő rengetegébe vagy tavirózsa kelyhébe vagy akármi másnak oltalmába szabadulnál, de hiába rejtőzöl benne, elő kell jönnöd onnan. Hiába  gondolod, hogy innen most nem szabad kimennem’, meg kell válnod attól a helytől, s nagy sóvárgás ébred benned iránta. Amikor kijössz onnan, akkor a köztes lét  félelmei s rettenetei fogadnak, s te félve és riadva benn rejtőznél, és testet szerzesz  magadnak, akármi hitványát, és különféle gonosz kínokat szenvedsz. Annak jele az,  hogy démonok, ártó lények állnak utadba. Akkorra szól az intelem mélységes veleje, figyelj hát, és vésd elmédbe! 

Akkor hóhér vonszol akaratod ellen, és félelem és rettenet támad benned, de ha  szempillantásnyira teljes mivoltában felidézed a Győzelmesen Túljutottat, a dicső  Hérukát vagy a Lónyakút vagy a Gyémántoskezűt vagy más hozzájuk foghatót vagy,  ha van, a magad esküs védistenét úgy, hogy teste hatalmas és tagja testes, és félelmetes haragjában összezúzza kínzóidat, akkor áldásával és irgalmával megszabadulhatsz a hóhéraidtól, és szabadságot szerezhetsz az anyaméh kapujának megválasztásában. Ez az intelem mélységes és igaz veleje, fogadd hát elmédbe! 

Ó, nemesi sarj! A szemlélődés istenei és a hozzájuk hasonlók egyébként az  elmélyülés hatalmából szereznek születést. Némely éhségszörnyek és a többi  démonfajzat nagy csapata pedig magában a köztes létben észlelhető képzet-testet  öltenek, éhségszörny- és démontest különféle váltalakjait képesek láttatni, s abba a  szellemtestbe átváltozni. A mélységekben lakozó éhségszörnyek és az égűrben  járó éhségszörnyek és a nyolcvanezer gátló, démonfajzat és a hasonlók mind, az  összes elme-testek, észlelhető képzetalakká lesznek, és így járnak. Akkor legjobb,  ha emlékezetedbe idézed az Üresség Nagy Bélyegjelét. Ha nem sikerülne, fogadd  őket káprázat gyanánt, s magad ebben gyakorold! Ha ez sem sikerülne, akkor elmédet tartsd vissza bármi vágyakozástól, és esküs védistenedül idézd meg a Nagy Irgalmút, s vele a köztes létben elérheted a Gyönyörtestbeli Megtisztultan Kiterjedt  állapotát. 

Ó, nemesi sarj! Ha a Tett hatalmából így mégis anyaméhbe kellene térned, akkor  most íme átadom neked az anyaméh kapuját megválasztó intelmet. Hallgass meg!  Akkor pedig, ha anyaméh kapuja tárul, ne menj be akármelyiken! Ha hóhérod jő, és  nincs erőd nem menni, idézd meg akkor a Lónyakút! És mert neked most emberfeletti tudásod, pontos belátásod van, rendjük-rangjuk szerint felismered az összes  helyeket, cselekedj hát az intelem szerint! Az pedig kétféle: egyik a valóban tiszta  Megtisztultan Kiterjedt földjére való átváltás, a másik a tisztátlan Forgatagbeli anyaméh kapujának megválasztásában segítő intelem. Hát eszerint cselekedj!

Íme az első, az Igen Tiszta Égűrbe való átváltás. Így történik a kilövellés: ,Ó, én  számtalan és mérhetetlen világkorszak kezdettelen hosszú ideje óta mostanáig e  Forgatag sarában élek: szánnivaló! Korábbi annyi sok Megtisztultan Kiterjedt idején  magamat íme meg nem szabadítottam. Ó, jaj! Mától fogva e Forgatagtól undorodva hőkölök, iszonyodva rettegek, vergődve visszakozom. Itt az idő, hogy most  menekülésre készüljek napnyugatra, a Jóllét Földjére, hol. a Megtisztultan Kiterjedt  Végtelen Világosság lába előtti tavirózsa kelyhében kívánok magamnak váltalakú  születést.’ – Ezzel a gondolattal igyekezz serényen, erős elszánással a napnyugati  Jóllét Földjére! Ámde bármely másik igen tiszta földre kívánkozol, akár a keleti Nyílt  örömére, akár a Sűrűn Rakottéra, akár a Fűzfalombúéra vagy a Pálmahegyűre vagy  a Tavirózsafény Palotájába, Orgjan mellé, igyekezz oda lankadatlanul, erős elszánással és egyhegyű eltökéltséggel, s akkor hamarost arra a földre születsz. Vagy ha az Örömteli Földön, Majtréja, a Szeretet ura elébe kívánnál menni, akkor meg ezt  kell gondolnod: ,Íme, a köztes lét idején eljött az óra, mikor az Örömteli Földön a  Győzhetetlen Törvény király elébe járulhatok, s most hozzá indulok.’ – Ezzel a szilárd elszánással a Szeretet, Majtréja elébe születsz újjá váltalakban, tavirózsa szívén. 

Ám ha ez így mégsem sikerülne, és anyaméhbe kívánkoznál vagy kényszerülnél,  arra is van intelem: a tisztátlan forgatagbeli anyaméh kapujának megválasztásában  segítő. Íme, hallgasd! Amint imént a világszigetekről szóló intelemnél, most is az  emberentúli belátással tekints körül, s oly helyet keress, ahol a Törvényhez térhetsz. 

Ha mégis valamely tisztátlan, szennyes anyagban lelnél váltalakú születést, az  azért van, mert ama tisztátlan gomolyagról illat- és ízképzeted támadt, hozzá vágyakozol, és abba születsz. Ezért bármilyen jelenés kél, hozzájuk ne vonzódj, hanem a  vágyódás és a riadalom bármi jele nélkül cselekedj: így válassz jó anyaméhkaput!  És mert az odaadás ott is igen fontos, hát így kell szólnod: 

,Ó, hadd szülessem én az összes eszmélőlények javára vagy mint Csatakerékforgató Király, vagy mint Brahma-nembéli, hatalmas Szálához hasonló, vagy  mint tökéletességet szerzett szülöttnek sarja, hadd szülessem vagy a Törvényt  szeplőtelenül őrző nemzetség, vagy hívő szülők családjába, s hadd szerezzek oly  testet, mely minden eszmélőlény javára tenni tudó erényű!’ – és e gondolathoz hajló odaadással térj anyaméhbe! 

Akkor pedig amely anyaméhbe hatoltál, szenteld azt istenek palotájául, s kérleld  állhatatosan a tíz égtáj Megtisztultan Kiterjedteit és a Megvilágosult Szelleműeket  és a fogadalmas védisteneidet és a többieket, legfőképp a Nagy Irgalmú Urat, hogy  hatalmukba avassanak, s áldásukkal hatolj be az anyaméhbe! 

Ha ott az a veszély fenyeget, hogy ezt az anyaméh kapuját illető tanácsot elvéted, és a Tett erejénél fogva a jó anyaméh kapuját rossznak látod, a rosszat pedig  jónak, akkor igen fontos a tanács veleje, akkor ismét a következőképp kell tenned. 

Bár jó anyaméh kapujának jelenését látod, hozzá ne vágyakozz! Bár rossz anyaméh kapujának jelenését látod, tőle ne riadozz! Jót és rosszat sem elfogadva, sem  elvetve, a vágyakozástól és a visszarettenéstől megszabadult nagy egykedvűség  állapotába térve megleled a mélységes, igaz lényeget.” 

Némelyeket kivéve, kik ebben tapasztaltak, nehéz az embernek eltávoztatni a  rossz hajlam kórságának maradékát. Ha nem sikerülne megválni a vágyakozástól  és a visszarettenéstől, akkor íme az OLTALOMKÉRÉSSEL VALÓ VISSZAFORDÍTÁS. Az életemúltat ismét néven szólítva így kell hozzá beszélni: 

„Ó, nemesi sarj! Ha nem ismervén az anyaméhkapu tanácsát, nem sikerült a vágyakozástól és a visszarettenéstől megválnod, akkor akármily jelenés támadna is  előtted, te mondd a Három Kincsetérő nevét, és oltalomért hozzájuk folyamodj! És  fohászkodj a Nagy Irgalmúhoz! És felemelt fővel járj! És ismerd fel a köztes lét arcát! Hátrahagyott kedves, fiú, leány, rokon vagy barát iránti sóvárgásoddal hagyj  fel! Neked ők többé nem használhatnak. Térj most az emberi kék fényességhez és  az isteni fehér fényességhez! Térj be a kincsek jó házába, térj a vigasság ligetébe!” –  ezt kell mondani hétszer. 

Eztán a Megtisztultan Kiterjedtekhez és a Megvilágosult Szelleműekhez kell fohászkodni. És ugyancsak hétszer kell megszólaltatni a Köztes Lét Fohászát, a  Rémülettől Megmenekítőt és a Köztes Lét Gyökérszavát meg a Köztes Lét Szakadékából Megszabadító Fohászt. Eztán világosan, tiszta hangon fel kell olvasni a  Jelek Útján Értéssel Szabadítót, a Halmazoktól Magunk-Szabadítót is. Ugyancsak  fel kell olvasni a Törvény Gyakorlását, a Hajlamoktól Magunk-Szabadítót. 

 

Így a regula szerint cselekedvén a jógin, kinek értése magasztos, a halál órájában  eléri az átváltást, s a köztes létben nem kell bolyongania, hanem a felfelé vivő nagy  áttörés meredek útján megszabadulhat. A nála gyöngébbek közül is némelyek, kiknek van bizonyos jártasságuk, a halál órájának köztes létében felismerik a Törvény  lényeg fényvilágosságát, és a felfelé vivő áttörésben Megtisztultan Kiterjedtté válhatnak. A náluk gyöngébbek közül viszont a Törvénylényegű köztes létben a hét  nap sora szerint, mikor a Nyugvók s Haragvók jelenése támad, a Tett kisugárzásának és az érzéklőerőnek a különbsége miatt egyik meg nem szabadul, a másik  megszabadulhat. A szembesítésnek sok foka van, s közülük bármelyiket ragadja  meg, szabadulása lehetséges. 

Azoknak viszont, akiknél a jó Tett kisugárzása gyönge s a vétek szennye, a rossz  Tett tetemes, ismét alant, a Létel köztes létében kell bolyongniuk, de a szembesítés  ott is lehetséges. Nem is egy van, hanem a létrafokokhoz hasonlóan több az ilyen  lehetőség, s ha az egyik fokon nem sikerült, a másikon sikerülhet a szembesítés, s szabadulást hozhat. 

A még gyengébbek, akiknél a jó Tett kisugárzása nagyon gyönge, nem szembesülnek, hanem félelem és rettenet keríti őket hatalmába, ám ott van az anyaméhkaput berekesztő meg az anyaméhkapu-választó intelem, a fokok szerint ennek is  több neme van, s ha az egyiket nem is sikerül megragadni, a másiknál lehetséges a  szembesülés, az eszme megragadása, s ennek magasabb létbe juttató erénye határtalan. 

Még az alantasok között is utolsók, a hajlottan járókéhoz, állatokéhoz hasonló  nembéliek is, annak erényével, hogy oltalomért folyamodnak, visszahőkölnek a  Rossz Ösvényektől, s a kincses emberi testbe, a nyolc kedvező feltétellel és a tíz  előnnyel tökéletesbe költözhetnek, végső születésükkor pedig Mesterrel, erények  társával találkozhatnak, s tőle tanácsot, intelmet szerezvén megszabadulhatnak. 

A Létel köztes létébe érve e Törvény megnyújtja a Jó Tettének kisugárzását,  ahogy a vízvivő csatorna végéhez cső csatlakozik. Ilyen intelem birtokában még a  nagyvétkűek is mind megszabadulnak, ha e törvényt meghallják, nincs köztük egy  sem, ki meg nem szabadulhatna. Hogy miért? Azért, mert a köztes lét idején a Győzelmes Nyugvó és Haragvó istenségek összes seregei irgalmának kísérete és a  Gonosz meg az utat elállók kísérete egyszerre jön az életemúlt fogadására, s ha ő e  törvényt akkor épp csak hallja, értelemvilágát ez megfordítja, s ő szabadulást nyerhet. Mivel pedig ott hús-vér támasza nincsen, csak elme-teste van, hát megfordítani  könnyű. Ha sokáig bolyong is a köztes létben, a Tettnek finom belátásával lát és  hall, s ezért emlékezete segítségével egy szempillantás alatt eléri esze megfordítását, ez hát igen hasznos, és erénye nagy. Hasonlatos ez például a kővető gép  szerkezetéhez, vagy ahhoz, ahogy a nagy fatörzset, mellyel száz ember sem bír, egy  pillanat alatt odahúzhatod, ahová akarod, mihelyt vízbe dőlt, vagy hasonlatos  ahhoz, amint a lovat a zabjával kormányozzák. 

Ezért hát minden életmúltnak; jöjjön a hajlékába egy barát, s ha van tetem, akkor  mindaddig, míg annak orrlyukából a vér vagy a savó elő nem bukkan, idézze meg  ezt fennszóval! Azalatt pedig a holttestet ne bolygassák! Fogadalma pedig ennek,  hogy halotti áldozatul eszmélő-lény életét meg ne szakasszák, s a tetem mellett  bárki másnak hangja, rokon s barát sírása, zajütés, jajgatás ne hallassék, szóbeszéd, ráolvasás ne hangozzék, hanem valahány csak lehet, nemes erényű tett tétessék! 

Máskülönben e törvény, a Köztes Lét Hallomásbeli Nagy Megszabadítója, a Törvény bármely nemének tanításához illő, s mélységes hatású, ha ezt hirdetik s hangoztatják vezérlő kalauzul. 

Máskülönben ezt idézd szüntelen, szava értelmét, fogalmát eszedbe vésd, s ha  majd biztos a halál jövetele, s a halál jeleit felismered, ha érzékeid engedik, majd  magad megidézheted ezt, elmédben végiggondolhatod; ha meg nem volnál rá  képes, akkor testvért vagy társat kell megkérni, hogy olvassa fel a könyvet, s emlékezeted így felelevenítve biztos: megszabadulásodhoz kétség nem férhet. 

Oly Törvény ez, mely nem kíván megidéző készséget, tökéletességet. Látása  megszabadít és hallása megszabadít és felolvasása megszabadít: ilyen mélységes  intelem ez. E mélységes intelem szavát és értelmét, mely még a nagyvétkűt is a  meredek útra vezérli, akkor se feledd, ha akár hét kutya kerget. Ha így cselekszel,  akkor oly Törvény ez, hogy ha a halál óráján a Megtisztultan Kiterjedt intelmét a  Három Idő Megtisztultan Kiterjedtei adnák át neked, az sem múlja felül ezt. 

Íme a köztes lét tanácsa, a testbélit szabadító, a Nagy, a Köztes Létbeli Hallomással Megszabadító, a Mélységes veleje. Ithí. Vége. 

Kincskönyv ez, melyet a tökéletességet szerzett Karma-gling-pa a Szgampo-gdar hegyéről fogadott. Ez is hozzon hasznot a Tanításnak, az eszmélőlényeknek! Békesség mindeneknek! 

 

 

ÍME A NYUGVÓT S HARAGVÓT MEGJELENÍTŐ MÉLYSÉGES  TANÍTÁSBÓL,
AZ ÖNSZABADÍTÓBÓL A MEGTISZTULTAN KITERJEDTEK 
ÉS A MEGVILÁGOSULT SZELLEMŰEK SEGÍTSÉGÉT TÁRSUL HÍVÓ  FOHÁSZ, 
A FÉLELEMBEN SZABADULÁST HOZÓ,  A KÖZTES LÉT GYÖKÉRSZAVA, 
A KÖZTES LÉT SZAKADÉKÁBÓL MEGSZABADÍTÓ FOHÁSZ,
A KÖZTES  LÉT FOHÁSZÁVAL, A RÉMÜLETÉBŐL MEGMENEKÍTŐVEL EGYETEMBEN 

Önnön halálidőd óráján és minden időn a Megtisztultan Kiterjedteket és a Megvilágosult Szelleműeket segítőtársul szólító Három Kincsnek valóságban elkészített és  elmével támasztott áldozattal áldozz! Kezedben édes illatú tömjénnel, lelkedben  nagy erős óhajtással ezt kell mondanod: 

Ti, a tíz égtájt lakozó Megtisztultan Kiterjedtek és Megvilágosult Szelleműek,  irgalmasok, bölcsességgel valók, tisztaszeműek, szeretetteljesek, kik a járólények  menedékei vagytok, irgalmatok erejéből jöjjetek erre a helyre! Ízleljétek meg valóságban elkészített és elmével támasztott áldozataimat! Tinéktek, könyörületeseknek  tudástok, szeretetteli irgalmat hozó cselekvéstek s menedéket adó hatalmatok  gondolattal fel nem fogható! Ó, ti irgalmasok, segítsétek ezt az így meg így nevezettet, aki e világból a túlsóba megy, e világot elhagyja, nehéz költözködésben van,  társa nincs, kínja nagy, menedéke nincs, oltalma nincs, barátja nincs, világossága most elenyészik, a járólények más útjára tér, koromsötét sűrűjébe jut, szakadékba  zuhan, sűrű erdőrengetegben áll, a Tett ereje hajtja, nagy magányosságban jár, átkel  a nagy tengeren, a Tett szele űzi, oly földön kell mennie, hol megpihenni nincs hajléka, nagy tusakodásban van, nagy ártólények ragadják meg, a Holtak Urának követétől fél és retteg, a Tett szerinti lételében a Tett szerinti lételétől fél, ereje nincs,  egyes-egyedül, társtalanul kell vándorolnia. 

Ó, ti irgalmasok, mikor mindennek ideje eljő, adjatok menedéket az így és így  nevezett menedék nélkülinek! Adjatok oltalmat, adjatok mellé barátot! Menekítsétek  ki a köztes lét nagy sötétségéből! Fordítsátok vissza a Tett vörös, nagy szelétől!  Menekítsétek ki a Holtak Urának nagy félelmetességéből, rettegettségéből! Szabadítsátok ki a köztes lét hosszú, nagy szakadékából! 

Ó, ti könyörületesek! Könyörületességetek ne sajnáljátok tőle! Adjatok neki segítséget! Ne hagyjátok a három Rossz Ösvényre jutni! Korábbi ígéretetekben nem lankadva árasszátok el őt gyorsan az irgalom erejével! 

Ó, Megtisztultan Kiterjedtek és Megvilágosult Szelleműek! Ettől az így és így  nevezettől irgalmatok szerét és erejét ne sajnáljátok! Könyörületességtekkel ragadjátok meg! Eszmélőlényt sújtó Rossz Tett hatalmában ne hagyjatok! Kérem a  Három Kincset, adjon menedéket a köztes lét kínjától! 

Erős odaadástok kapujából magad és a többiek mind, kiáltsátok ezt háromszor! 

Eztán a Hallomásbeli Megszabadítót, a Köztes Lét Szakadékából Megszabadító és a Rémülettől Megmenekítő Fohászt kell útjára bocsátani. A Megtisztultan Kiterjedteket és a Megvilágosult Szelleműeket Segítőtársul Szólító Fohász a Forgatag  meg nem üresedtéig meg nem szakad. Szamaja. 

Így alkotta ezt az Urgjanbéli apát, a Tavirózsaszületésű; a Tókirály írásba foglalta, és kincskönyvül elrejtette. Ismét aztán a Karma-gling-beli a Dicső Szgam-po hegyéről hívta elő.

ÍME A HAT KÖZTES LÉT GYÖKÉRSZAVA: 

Ó, most, hogy itt van előttem a köztes létben a születőhely, 
elhagyom már életemnek henyélő sok üres idejét, 
lankadatlan figyelem és elmélyülés, eszmélkedés útját járom, 
értelmem és eszmélésem útját vezérelni 
jelenjék meg nekem nyilván a Három Test! 
Most, hogy egyszer embertestet nyertem, 
nincs idő, hogy meglankadva megállják utamon.   

Ó, most, hogy itt van előttem az álom köztes léte, 
elhagyom már balgaságom méltatlan tetemhagyó helyét, 
a lankadatlan emlékezet állapotterébe térek, 
álomba fogódzva hadd tisztuljon álomváltó fényvilágosságom! 
Hajlott hátú állat gyanánt hadd ne heverjek! 
Álommal jól összesimult gyakorlatra törekszem.   

Ó, most, hogy itt van előttem az elmélyülés köztes léte, 
elhagyom már a szétszórtságnak megtévesztő halmazait, 
a lankadatlan nem fogódzó s határaszűnt állapotba térek, 
hadd szerezzek szilárdságot gerjesztésben és tökélyben! 
Hagyva most a cselekvést, egyhegyű szemlélődésemkor, 
hadd ne jussak a zavartság megtévesztő hatalmába!   

Ó, most, hogy itt van előttem a halál-óra köztes léte, 
elhagyom a minden-vágyó szándék sóvár fogódzását, 
lankadatlan hadd lelem helyem a világosan intő tanács terén, 
hadd váltsam át értelmem a nemszülető Égi Térségbe! 
Hadd váljak meg rész-alkotta, hús-vér-testemtől! 
Hadd ismerjem a mulandónak káprázatnyi voltát!   

Ó, most, hogy itt van előttem a Törvénylényegű köztes lét, 
elhagyom már a mindentől riadó, rettegő, félő értelemvilágot, 
bármi támad, hadd tudom, hogy mind csak önnön értelemvilágom.
Hadd ismerjem a köztes lét jelenését mind csak puszta módnak! 
Fontos ügy végére járó, döntő alkalom ez most. 
Hadd ne riadjak önnön értelmem jelenéseitől, a Nyugvók és Haragvók seregétől!   

Ó, most, hogy itt van előttem a Létel köztes léte, 
az áhitozás egyhegyű eszméjébe fogódzva 
hadd terjesszem ki serényen a Jó Tettek áradó hatását! 
Anyaméh kapuját elreteszelve hadd emlékszem a visszakozásra! 
Itt az idő, mikor állhatatosság s tiszta értelem kell. 
Hagyd hát a sárgaszemű irigységed, s idézd meg az apa-anya Mester-párt!   

Aki hosszan nem gondol a halál érkezésével, 
és haszontalan végezgeti mai élte dolgait, 
most üresen fordul vissza, s nagy a tévelygése. 
A szükség: a felismerés, a fenséges, isteni Törvény. 
Íme így szól az isteni Törvény 
a választottak és a nagy tökéletességűek ajkán: 
ha a Mester intő tanácsát szívedbe nem fogadod, 
önmagadat meg nem válthatod magad. 

A köztes létből menekítő Hallomásbeli Megszabadítónak e gyökérszava el nem  apad, míg a Forgatag meg nem üresedik. 

 

ÍME A KÖZTES LÉT SZAKADÉKÁBÓL 
MEGSZABADÍTÓ FOHÁSZ: 

Hódolat a Mesternek és a védisten-égbenjárók csapatának! Kérem, legyenek nagy  szeretettel utam vezetői! 

Most, hogy tévelygéseim miatt a Forgatagban bolyongok, 
vezessenek engem figyelem és elmélyülés, eszmélkedés  lankadatlan fényútjára, 
vezetőim legyenek a Szót meghagyó Mesterek! 
Égben járó legjobb anyák serege hátulról segítsen! 
Juttassatok ki a köztes lét félelmetes szakadékából! 
Vezéreljetek a tökéletes Megtisztultan Kiterjedt földjére!   

Makacs balgaságom miatt hogy a Forgatagban bolyongok, 
a Törvény tere világos tudása fényútjára 
vezess győzedelmes, Fénynek Alkotója! 
Legjobb anya, Tér Úrnője, hátulról támogass! 
Juttassatok ki a köztes lét félelmetes szakadékából! 
Vezéreljetek a tökéletes Megtisztultan Kiterjedt földjére! 

Makacs harag miatt hogy a Forgatagban bolyongok, 
a tükörszerű tudásnak fényútjára  vezess győzedelmes,
Gyémántszellemű!  Legjobb anya, Megtisztultan Kiterjedt Szemű, hátulról támogass! 
Juttassatok ki a köztes lét félelmetes szakadékából! 
Vezéreljetek a tökéletes Megtisztultan Kiterjedt földjére!   

Makacs gőg miatt hogy a Forgatagban bolyongok, 
az egyenlő tudásnak fényútjára  vezess győzedelmes,
Kincset Termő!  Legjobb anya, Mámakí, hátulról támogass! 
Juttassatok ki a köztes lét félelmetes szakadékából! 
Vezéreljetek a tökéletes Megtisztultan Kiterjedt földjére!   

Makacs vágyódás miatt hogy a Forgatagban bolyongok, 
a különváló tudásának fényútjára  vezess győzedelmes,
Végtelen Világosság!  Legjobb anya, Fehér Mezű, hátulról támogass! 
Juttassatok ki a köztes lét félelmetes szakadékából!
Vezéreljetek a tökéletes Megtisztultan Kiterjedt földjére! 

Makacs irigység miatt hogy a Forgatagban bolyongok, 
a cselekvő tudás fényútjára  vezess győzedelmes,
Haszonnal Véghezvivő!  Legjobb anya, Esküs Megszabadító, hátulról támogass! 
Juttassatok ki a köztes lét félelmetes szakadékából! 
Vezéreljetek a tökéletes Megtisztultan Kiterjedt földjére!   

Makacs szenvedély miatt hogy a Forgatagban bolyongok, 
az együttszületett tudás fényútjára 
vezessetek, tudás vitéz őrizői! 
Legjobb anyák, égjárók serege, hátulról segítsetek! 
Juttassatok ki a köztes lét félelmetes szakadékából! 
Vezéreljetek a tökéletes Megtisztultan Kiterjedt földjére!   

Makacs tévelygés miatt hogy a Forgatagban bolyongok, 
riadást, rettegést, félelmet elhagyó tudás fényútjára 
vezess, győzedelmes Nyugvók s Haragvók csapata! 
Tér Úrnői, égjárók csapata hátulról támogass! 
Juttassatok ki a köztes lét félelmetes szakadékából!
Vezéreljetek a tökéletes Megtisztultan Kiterjedt földjére! 

Ó, égi térségek, ellenségül ne támadjatok! 
Hadd lássam meg az égkék Megtisztultan Kiterjedtnek földjét! 
Víz térségei, ellenségül ne támadjatok! 
Hadd lássam meg a fehér Megtisztultan Kiterjedtnek földjét! 
Föld térségei, ellenségül ne támadjatok! 
Hadd lássam meg a sárga Megtisztultan Kiterjedtnek földjét! 
Tűz térségei, ellenségül ne támadjatok! 
Hadd lássam meg a vörös Megtisztultan Kiterjedtnek földjét! 
Szél térségei, ellenségül ne támadjatok! 
Hadd lássam meg a zöld Megtisztultan Kiterjedtnek földjét! 
Szivárvány térségei, ellenségül ne támadjatok! 
Különféle Megtisztultan Kiterjedtek földjei, ellenségül ne támadjatok! 
Hang és fény és sugár, ellenségül ne támadjatok! 
Hadd lássam a Nyugvók és Haragvók igen tágas tartományát! 
Hadd ismerjek minden hangot önnön hangomul! 
Hadd ismerjek minden fényt önnön fényemül! 
Hadd ismerjek minden sugárt önnön sugaramul! 
Hadd ismerjem meg magam a köztes létet önnön arcomul!
Hadd lássam nyilvánvalón a Három Testnek tartományát! 

A Köztes Lét Szakadékából Megszabadító Fohász nevezetűt az Orgjanbéli Tavirózsaszületésű alkotta. El nem apad, míg a Forgatag meg nem üresedik.     

 

ÍME A KÖZTES LÉT FOHÁSZA, 
A RÉMÜLETTŐL MEGMENEKÍTŐ: 

Ó, most, hogy az életút végére értem, 
s e világból nincsen társam, ki segíthet, 
s a köztes létben egymagam bolyongok, 
borítson a győztes Nyugvók s Haragvók irgalma! 
Tisztuljon a tudatlanság sűrű sötétsége!   

Kedves baráttól megválva hogy magam bolyongok, 
s önvilágom űrének sok képalakja támad, 
borítson a Megtisztultan Kiterjedtek irgalma! 
Köztes létből rettenet ne szülessék bennem!   

Ha a világos Tudás öt fénye támad, 
hadd ne féljek, ne rettegjek, hadd ismerjem önnön arcomul! 
Ha a Nyugvók és Haragvók képalakja támad, 
hadd ne féljek, s bízva hadd ismerjek a köztes létre! 

Ha a Rossz Tett hatalmából szenvedés gyötör, 
oszlassák el kínom a győztes Nyugvók és Haragvók! 
Ha a Törvénylényeg hangja ezer sárkányként dörög, 
változzék a Nagy Jármű Törvényének hangjává!   

Mikor menedék nélkül a Tett nyomába szegődöm, 
menekítsetek meg, győztes Nyugvók és Haragvók! 
Ha szenvedély s vágy Tette kínját ízlelem, 
keljen a fény világból üdvös szemlélődés!   

Ha a Létel-köztesléttől csalatva születnék, 
ne ártson a fonák Gonosz hamis tanítása! 
Bárhova juttat a gondolat hatalma, 
Rossz Tettnek tévelyítő riadalma ne támadjon!   

Hogyha dühös ragadozók ordítása hallatszik, 
változzék a Hatszavú Törvény hangjává! 
Hogyha hóvihar dúl, és sűrű a sötétség, 
hadd kapjam meg a világos Tudás isten-szemét!   

A köztes lét sok, velem közös osztályrészű lénye 
irigység nélkül hadd szülessék egyre magasabbra!
Szörnyű szenvedélyek éhe, szomja idején 
éh és szomj és hév és fagy kínja ne támadjon!   

Ha majdani apám s anyám egybekelését látom, 
lássam bennük a győztes Nyugvók s Haragvók ölelkezését! 
Bárhová születni nyerjek szabadságot, s mások hasznára 
nyerhessek jellel s jeggyel ékes, tökéletes testet!   

Tökéletes testet szerezve így magamnak, 
hadd szabaduljon nyomban mind, ki engem lát, hall! 
Nem szegődve semmi Rossz Tettnek nyomába, 
hadd szegődjem az Erényhez, gyarapodjék valahány!   

Bárhová és bármiként szülessem is, mindenütt 
találkozzam éppen megélt életem védőszellemével! 
Ahogy megszülettem, tudjak járni s tudjak szólni is, 
s legyen erőm emlékezni, ne feledjem régi születéseim!   

Nagy és kicsi, közepes és mindenféle jó erényt 
hadd ismerjek puszta hallásra, puszta látás révén! 
Bárhová szülessem is, legyen áldott az az ország! 
Legyen boldog ott minden eszmélőlény! 

Ti Nyugvók s Haragvók, akármely testalakban, 
magatok s kísérőtök teste, léte hossza s tere szerint, 
legkiválóbb jegyeitek bármihez, akármihez foghatók, 
azokhoz és tihozzátok hasonlóvá legyünk mi magunk!   

Az Egyetemes Jó, a Nyugvók s Haragvók, az áradó irgalom, 
a Törvénylényegű tiszta igazság ereje 
és az Igét bírók egyhegyűn teljes áldásával 
teljesüljön akként ez a kívánság-fohász!   

A Köztes Lét Fohásza, a Rémülettől Megmenekítő nevezetű, el nem apad, míg a  Forgatag végképp meg nem üresedik. Békesség mindeneknek! Srijó bhavantu. Üdv  az összes Ekként Érkezettek szívének! Anugaté óm kurumgini szváhá. Egyszeri olvasására százezernyi világkorszakban összehalmozódott akadály tisztul el maradéktalanul. Óm Vadzsraszattva húm. A-asaszamahá. Óm Szupratisthavarajé szváhá. 

 

 

A MÉLYSÉGES TÖRVÉNYBŐL, 
A NYUGVÓT S HARAGVÓT MEGJELENÍTŐ ÖNSZABADÍTÓBÓL A HALÁL 
JELEIVEL TELJES ÖNSZABADÍTÓ 
ÍME HELYESEN: 

Meghajlok a Nyugvóknak s Haragvóknak, az önvilágosságú, háromtestű istenségnek. A Mélységes Törvényből, a Nyugvót s Haragvót Megjelenítő Önszabadítóból, a Köztes Létből Hallomással Önszabadító részéül megtanítom a Halál  módjait s jeleit megmutató önszabadítót. Nemesi sarj! Ezt is jól figyeld meg! Szamaja. 

Ó, ennek a rész-alkotta tettből meg ok-alkotta tettből termett káprázat-alaknak gyönge épületében nincsen öröklét: olyan, mint szélben a mécs, és egy sincs, mely  elkerülné a halál hatalmát. És mert azt sem tudni, mikor támad a halál, szüntelen  halálra ébren, jóra törekedj! 

Az emberi eszmélőlény halálának eredete szerint két neme van. Az egyik: időelőtti halál. A másik: élettartam fogytával érkező. Az időelőtti, hirtelen halál, ha  megváltják, visszafordítható. Az élettartam fogytával érkező halál a mécs olajának  fogytához hasonló. Nincs mód rá, hogy megváltsák és visszafordítsák. Készülni  kell hát a távozásra. És igen fontos, hogy így mindenikhez értsünk. Ebben pedig a  fődolog hatféle – így szól a tanítás. Külső és belső és titkos haláljelek, távoli és közeli és magányos haláljelek, ezekkel együtt hatfélét tanít. 

Abban legelső, hogy a halál vizsgálatakor a Mesternek, a fogadalmas védistenségnek és az égjárók csapatának áldozz! A Törvényt oltalmazóknak és az őriző  istennőknek jelképbábbal szerezz örömöt! A testvéreket hívd össze, és ossz adományt a járólényeknek! Aztán így vizsgáld meg jól a halált: 

Az első a külső vizsgálatok halmaza. A halál jele így az elemek révén vizsgálható. Az pedig e négy elemből – földből, vízből, tűzből s szélből – összeállt halmazat pusztulásának előjele, s kezdetben így jelentkezik: mindenekelőtt a halandó  keveset eszik, érzékei elhomályosulnak, teste, beszéde s elméje zaklatott, öneszmélése csapong, ingatag, álma háborgó, kedélye változékony, testszíne bizonytalanná válik: mindezek annak előjelei, hogy az életidőben akadály támadt. 

Íme a különösen biztos, testi haláljelek: 
Ha a végtag körme vértelen és fényét veszti, akkor kilenc hó múlva déltájban jő  a halál. Ha a szemet hályog fedi, öt hó múlva jő a halál. Ha a tarkón a haj felfelé  fordul, három hónap múlva jő a halál. Ha e három: húgy, sárpiszok és takony egyszerre jelenne meg, haláljel az. Ha a húgy két ágban csordulna, s ha az izmok, húsos részek mind ernyedten csüngenének, s ha bélsár, húgy és ondócsepp egyaránt érkezne, ha a test oly szagtól, milyené korább nem volt, most szaglana, s ha a  halandó korább nem tapasztalt módon viselkedne, ha arca pirossága fogyna, s arcszíne haloványsárga volna, hangszíne hanyatlana, látása gyöngülne; ha orrcimpáját  finom veríték lepi, ha szeme a formák alakját nem világítja meg, hanem inkább fonákul látja, és így tovább: hangot nem hall, vagy félrehall, szagot nem érez, vagy  félreérez, ízt nem érez, vagy félreérez, érintést nem érez, vagy félreérez; ha szemöldökköze tágul, ha fejbúbjának párája megszakad: ezek jelentik, hogy a halandó a  Halál Urának keze közé jut. 

Más: ha a halandó nem beteg, akkor a két szemet ujjal megnyomva fénykör látszik. Ha ez a balszemben alul nem látszana, akkor hat hó múlva jő a halál, ha felül  nem látszana, akkor három hó múlva hal meg az élő. Ha az orr felől nem látszana, egy hónap múlva, ha a fül felől, akkor két hó múlva. Ha a jobbszemben alul nem  látszana, akkor tíz nap múlva jő a halál – így tudd! Ha felülről nem látszana, öt nap  múlva halsz meg, ha a fül felől nem látszana, akkor három múltán. Ha az orr felől  nem látszana, akkor két nap múlva halsz, még ha nem volnál is beteg – így tudd!  Másodszor: ha a fület ujjal berekesztve egy napon át zúgó hang nem támad  benne, akkor tudnod kell, hogy hat év múlva halsz meg. Ha két napon át nem hallanád, akkor két hó híján hat év múlva lesz halálod, így minden ilyen nap három-három hónappal rövidíti meg a halál érkezésének idejét. Ha három vagy négy számos napon át nem mutatkozna, akkor is három-három hóval rövidül meg a halál  érkezésének ideje. A biztos számos napot azonban nem lehet tudni – így szól a  tanítás. 

További haláljelek: harag és ingerlékenység, félelem, rettegés bármitől, a tiszta  jelenések iránti bizodalmak elhagyása és a magasztos szülöttek iránti harag; ha bárhol volnál, egyre csak mozdulni, menni kívánnál, vagy ha a Törvényhez illők  körétől meg akarnál válni, vagy ha a Forgatag tobzódó sürgésében lelnéd örömöd,  és ha szenvedélyed, haragod, gőgöd nagyra nőne, mindez jelzi, hogy a Halál Urának kezébe kerülsz. Ezeket nevezzük a külső haláljegyeknek. A halál megváltásával  visszafordíthatok – így szól a tanítás. A visszafordítás módjait pedig a Halál Megváltása könyvében lásd! 

Másodikul: a halál belső bélyegei lehetnek szélből érthetők és álomból érthetők. 
Íme az elsők, a szélből érthetők. Napéjegyenlőség idején az első nappal, az  éjszaka szakadtával lábad keresztbetéve, egyenes törzzsel gyakorold a Fényhozó  Hét Törvényét! Akkor abból érts, ahogy a szél belülről megindul. Ha akkor a szél a  bal orrlyukban áramlik, akkor hárómnapnyi ideig tart így áramlása, majd a negyedik  nap reggelétől aztán átvált, s három napon át a jobb orrlyukban áramlik. Így három-három napig tart a bal- és jobboldali áramlás váltakozása. A napok számát hibátlanul, pontosan kell számolni. Ha aszerint hibátlan áramlása másfél hónapon belül  visszájára fordulna, s úgy áramlana, akkor hat hó múlva halsz – így szól a tanítás.  Ha egy hónapon belül fordulna vissza az áramlás rendje, akkor annak súlyos következményei támadnak – így mondják. Ha félhónapon belül fordulna meg, kegyetlen  kór, láz lep meg. Ha néhány nap múlva fordulna visszájára, akkor keserves szóbeszéd támad. Ha tíz napon át nem jőne váltás, akkor utána az első váltáskor nyomban elérkezik halálod. Ha mindkét orrlyukból és a szájból egyszerre áramlana a szél, akkor félnapon belül meghalsz. Ha az orrbeli áramlás megszakadna, és a szél  a szájba áramlana, rögtöni halált jelent – így mondják. 

Másodszor: íme az álombeli haláljelek értelmezése. Az esti és éjféli álom bizonytalan, a hajnal és a felserkenés között azonban, ha újra meg újra tisztán olyan  álmot látsz, amelyben keleten macskán vagy veres képű fehér majmon lovagolsz,  jelenti, hogy a király megölet – így mondják. Ha újra meg újra azt álmodod, hogy  nőstény tigrisen vagy rókán vagy holttetemen lovagolsz, bivalyt vagy disznót vagy  tevét ülsz meg, vagy szamárháton lovagolsz, és délnek tartasz, jelenti, hogy a Holtak Urának kezébe kerülsz, azaz jelenti halálod. Ismét más álmok: ha eledelül  tisztátalant eszel, ha fekete ruhát viselve szállsz alá, ha szoros kalitka vagy háló  venne körül, ha tagjaid vasláncok béklyóznák, ha fekete nőalakon vagy hajlottan  járók, állatok testén töltenéd ki érzéki vágyadat újra meg újra, halál jele az. Ha fekete nő nagy gerjedelemmel hasát kitárva belét kivetné, ha fekete ember,  vasvesszős jönne, így szólna: eredj!, és nyakadnál fogva fekete kötélen vezetne,  végül árokkal és fallal övezett, magas, vörös erődbe érnél, ha levágott fejedet  másvalaki vinné, ha varjak és siralmas éhségszörnyek kísérete venne körül, ha vágytól vezettetve menyasszonyodhoz mennél, ha meztelen volnál s hajad, szakállad  borotvált volna, ha mindig elholt társaiddal társalkodnál, ha holtak serege szorongatna, ha vízbe ugornál, sárba süppednél, hal nyelne el, ha anyaméhbe kerülnél s benne hálnál, ha viaskodnál, dulakodnál, s magad veretvén ellenséged győzelmet szerezne, ha veresbe öltöznél, s vörös füzér volna éked, ha újra meg újra vörös  virágot szakítanál, ha vörös fénymáz színű hegyen kaptatnál, ha fejedre vörös selyem turbánt csavarnál, ha fejeden fűzfa nőne, és rajta madár fészkelne, ha újra meg  újra félelmetes temetőhelyen feküdnél, ha magad vénülten vinnél bírhatatlan terhet,  ha sötétség támadna, nap és hold a síkra zuhanna, ha fejjel lefelé gödörbe esnél, ha  démonok seregével együtt ropnál táncot, ha könyvekben híre sincs tájra, messzi vidékre utaznál, s onnan nem akarnál soha visszatérni: ezek s a hasonló, szorongató  álom-utak, ha nincs betegség, nem biztosak, és a megfelelő szertartással megszabadulhatsz tőlük. Ám ha szüntelen ilyet álmodsz, esztendőn belül meghalsz. Ha  a nap meg a hold megfogyatkozik, a síkra hull, vagy újra meg újra lenyugszik, jelenti, hogy apád, anyád vagy mestered hal meg. Ha még betegség is van, biztos a  halál – így mondják. Ezek a belső jelek: az előzőeknél kissé nehezebb a megváltásuk.

Harmadikul íme a titkos haláljelek megmutatása. Mikor a külső és belső haláljelek előtűnnek, ismételt halál-megváltó szertartással megfordíthatok. Ám ha a  külső és belső jelek vissza nem fordulnának, akkor a titkos haláljeleket így értsd:  készítsd elmédet előbb a legnemesebb megvilágosodásra, és menedékért folyamodva fohászkodj! Aztán újhold elsejének reggelén így értsd a magcsepp érkezését: ha férfi szülöttnek magcseppje feketén bukkan elő, vagy ha asszonyi hónapjel fehér volna, két hó múlva jő a halál – így szól a tanítás. Ha férfi magcseppje pirosan csordulna, hat hónap múlva jő a halál, vagy keserves szóbeszéd támad. Ha  a fehére egyenletesen jő, akkor nincs életakadály. Míg melege meg nem hűl, az  orron át kell beszívni: ez halálmegváltó mód. Más: ha a magcsepp érzékelés nélkül  elered, és sűrűjében higanyhoz hasonló, szezámmagnyi, elszórt gömböcskék jelennének meg, akkor a halál biztosabb, mint az előzőkben – így szól a tanítás. 

Ha a nő hónapjele megjön, és nem tisztul el, s ő álmában vörös virágot szed, meghal. 

Más: habár valaki gyarlóságban nem ölelkezett, magcseppje mégis szüntelen  csepegne, négy hó múlva meghal – így szól a tanítás. Ha önnön gyémántvesszejének kincses torkolatán korább nem észlelt fekete folt jelenne meg, ha gyarlóság, kéjvágy, paráznaság sorát meg nem szakítani elméjében szüntelen asszony  képe járna, s az avatás három esküjét megszegné, halálnak jele. Annak jele, hogy  majdan a gyémántpokolra jut. Ha kellő vezeklését le nem vezekli, bizony a pokol  kínját ízleli majd szakadatlan. Annak vezekléséül pedig titkos halál-megváltás szükséges. Ebből megváltást szerezni nehezebb, mint az előző kettőből. Ezek a titkos haláljelek. 

Negyedikül íme a távoli haláljelek, az esztendő meg a hónap halálelőjeleinek  értelmezése. Az égi időt s az égnek alakját így kell értelmezni: van halál és nem-halál, van visszafordulás és vissza nem fordulás. Áldozz áldozattal a Mesternek és  a Három Kincsetérőnek! Adj áldozati jelképbábot az Égjáróknak és a Törvényt oltalmazóknak! Folyamodj oltalomért, fohászkodj, majd így értsd a jeleket: magányos helyen, hol az ég látható, újhold elsejének nappalán, délelőtt és délután meg  tizenötödike estéjén, éjszaka és hajnaltájt, mikor az ég tiszta és szélcsöndes, ülj kényelmes helyre mezítelen, és erős könyörgés után ezt a jelszót, varázsigét idézd:  Óm Ajusé szarahakarésvaré húm phat! Idézd pedig ezt egyszázszor, majd azon mezítelenül állj fel, köszöntsd hét-hét ízben hódolattal az égtájak istenségeit is, majd  négy tagod nyújtsd ki egyenest, kezedben tarts füzért mint egyetlen kézbeli jegyet,  és árnyékod szívére írd az A jelét, s ezt az A jelet figyeld mereven, szemhunyás  nélkül, értelmed reá irányítsd! Mikor szemed elernyed, az ég körét felhőtlen égboltnak látod, s akkor önnön alakod megjelenik az ég kárpitján. Fej és test ha hibátlan  és halványsárga színű, nincs akadály, s a nem-halál jó jele az – így tudd! Ám ha az  égen az a kép nem látszana, akkor akadály-elhárító szertartásra van szükség: gyémánt tavirózsaülésben, kezed az elmélyülő azonosulás tartásában, nézz úgy, mint  az imént! Ha arra sem támadna kép, nincs baj: az ég felhős, vagy hűvös szél szabdalja, hát később, majd ha kitisztul, akkor nézd! Három dolog van abban: az eltérés, az alakzat és a szín. 

Az elsőt, az eltérést így kell érteni: abban az első az év eltérésének megismerése.  Ha a kéznek bélyege, jegye tűnne semmibe, annak neve a „támaszul választott  istenségtől való elválás”, s ez jelenti, hogy éppen hét év múlva következik az élet  végideje. Ha a jobbkéz hiányozna, öt esztendő múlva halsz. Ha a balkéz hiányozna, három év múlva halsz. Ha a jobbláb térden alul hiányozna, éppen két év múlva lesz  halálod. Ha balláb nincs, akkor egy év múlva halsz.

A második a hónap eltérése; azt így kell felismerni: ha a fej jobboldala hiányzik,  kilenc hó múlva halsz, ha a fej baloldala hiányzik, hét hó múlva, ha a nyak felett  hiányzik, öt hó múlva, ha a nyakkal együtt hiányzik, akkor három hó múlva, ha a  törzs felső része hiányzik, két hó múlva halsz, ha a törzs alsó része hiányzik, akkor  hónap múlva jő halálod. 

A harmadik a napok számának eltérése; azt így kell felismerni: ha a test jobboldala hiányzik, huszonkilenc nap múlva kell halnod, ha a baloldali hiányzik, huszonegy nap múlva. 

A második elem, az alakzat értelmezése, ilyen: ha négyszögű volna, öt hó  múlva halsz, ha kerek volna, négy hó múlva, ha félhold alakzatú, akkor három  hónap múlva, ha hosszúkás, akkor két hó múlva érkezik halálod. Ezeket a jeleket  azonban meg lehet váltani, s így a halál visszafordítható. Ha az alakzat háromszögletes volna, egy hó múlva jő a halál, ha a test gömbölyűnek látszana, félhó  múlva kell halnod, ha fejteteje csúcsos volna, tíz napra rá jő a halál. E három jel  visszafordíthatatlan, biztos halálé. 

A harmadik elem a szín, azt így kell értened: ha a szín fehér és középütt eltűnőben volna, az annak jele, hogy a sárkányok, a királyok és a félistenek örvendeznek. A fekete szín, mely jobboldalon tűnik el, annak jele, hogy démonok és banyák ragadnak meg, és gyötörnek. Vörös szín, mely balra foszlik szét, jelenti,  hogy erőszak-démon vagy ragályszellem száll meg, s különben himlőseb és kórság  hírnöke. Ha sárga színű volna, s a fejnél foszlana szét, jelenti, hogy sárkány, király  vagy baljós szellem ragad meg. Ha kék a színe, mely a lábnál foszlik szét, jelenti,  hogy a sárkányok vagy a tavi ártók ragadnak el. Ha összevissza, szanaszét szóródna, jelenti, hogy a banyák népe vagy a Holtak Ura ragad meg. Ha itt-ott épp csak  sárgás volna, az a Hely Urának jele. Ha pettyes, foltos, tarka volna, akkor a Nyolc  Seregbeli halál-szörnyek ragadnak el. Ám ha tagjai kitisztulnak, akkor e jelek megválthatók. Ha azonban a halál-megváltás háromszori kísérletre sem sikerülne, az  annak jele, hogy eljött az élettartam elfogytának ideje, ezért a kiváló jógin folyamodjék a mélységes tanítás szemléletéhez, a középszerű idézze meg a fogadalmas  védistenség gerjesztését és beteljesítését, a közönséges meg igyekezzék a részekből alkotott erények gyűjtésére! Ez tehát az égi halmaz alakjainak értelmezése. 

Ötödikül, íme a közeli haláljelek értelmezése. Az előzők, a betegség nélküli idő  jelei s a távoli jelek megváltása sokszor elérhető. Itt viszont a született élő betegségekor mutatkozó haláljelek következnek. Íme így jelentkeznek: 

Ha a fog tövéhez fekete lepedék tapad, annak neve az Elemlétezők öndémonainak gyülekezése, s jelenti a kilenc nap múlva érkező halált. Ha az orrcimpák beesettek és összelapulnak, annak neve a Szél-kapu bezárulása, s jelenti a kilenc nap  múlva érkező halált. Ha a végtagok újra meg újra kinyúlnak s összehúzódnak, annak neve az Elemlétezők hegyre-futása, s jelenti az öt nap múlva érkező halált.  Ha a két szem nyitás és hunyás nélkül áthatón mered, annak neve a Szél-anya  menekülése, és jelenti a három nap múlva érkező halált. Ha a két orca összeráncosodna és beesne, annak neve a Föld peremének csorbulása, s jelenti tíz nap  múlva jövő reggeli halálod. Ha a lélegzet újra meg újra gyöngül, annak neve a Szél-  eszmélet elvetése, és jelenti a hat hó múlva érkező halált. Ha az orrhegy jobbra  vagy balra hajolni látszik, annak neve az Orrtő oszlopának megtörése, s jelenti hét  nap múltán érkező esteli halálod. Ha szemedből érintés nélkül könny csorogna,  annak neve Akadály, s jelenti öt nap múlva jövő halálod. Ha balorcád összeráncosodik, annak neve a Belső hús megtörése, és mindössze egy napnyi életet jelent.  Ha a felső és alsó fogak szorosan összezáródnak, annak neve az Elemlétezők útjának megszakadása, s jelenti három nap múlva délben érkező halálod. Ha fekete  cseppfolt jelenne meg a nyelven, bizonyos, hogy két nap múlva meghalsz. Ha a fül  laposan a fejhez tapadna, annak neve a Fül küszöbének megtörése, s jelenti félnap  múlva jövő halálod. Ha mellbimbóid fonnyadnának, annak neve a Vízelem eredetének megszakadása, s jelenti félhó múlva érkező halálod. Ha álltodban kezed hosszasan remeg, jelenti hamar halálod – így tudd!

Más haláljelek még így ismerhetők: ha délben dél felé tekintesz, könyököd a térdeden, s kezed felfelé emeled a szemöldökközig, s így tartva ott szemednek szerfölött vékonynak látszana és megszakadna, annak neve a Fényes köz, az eget és földet összekötő zsinór megszakadása, és jelenti tizenkilenc nap múlva érkező  halálod. Ha kelet felé tó vagy medence terülne, s te a nyugati oldal épített falával  szemben állva néznél, két árnyék látszik akkor egymásra vetülni. Ha az árnyék felső  része a semmibe tűnne, annak neve az Óriáshegy oldalán fehér oroszlánt megülő  ember aláereszkedése, s jelenti, hogy tizenhat nap múlva délben jő halálod. Más  mód: kerüld a testiség gyarlóságát, részegítő sört ne igyál, sok beszédbe ne elegyedj, s másnap reggel, mikor a nap kelni készül, tölts meg egy köcsögöt saját húgyoddal, s nézz belé! Ha kékes vagy vöröses pára nem mutatkozna, annak neve a  Tengerhab eltűnése, s jelenti kilencednapra jövő, biztos halálod. Ha fekete volna és  zavaros, egyetlen nap marad csak halálodig. Ha vörös magcsepp volna benne, kilenc nap után halsz meg. Más mód: mikor a nap kelni készül, a nagy tisztátlanság  felszínén pára ha nem mutatkozna, annak neve: a Tiszta földvárosban megszakította a füstöt az erény barátja, s jelenti, hogy kilencednapon érkezik halálod. 

Ha két szemed megnyomva fénykör nem támadna, annak neve: az Óriáshegy ormán örökös napnyugta, s jelenti három vagy hét nap múlva érkező halálod. Ha  ujjal befogott jobb- és balfüledben a dübörgő hang elmarad, annak neve az Óriáshegy gyomrabeli Égjárónők önnön-hangja megszakadt, s jelenti hetednap vagy tizenharmadnap érkező halálod. Ha reggel, mikor már süt a nap melege, a tiszta  napnak háttal állsz, és az árnyék fejtetején nem látszik pára, annak neve: az Óriáshegy ormáról letörik a Kívánságteljesítő Csodafa, s jelenti öt nap múlva érkező halálod. Ha éppen a tarkó ördögkapuján egy hajcsomó a többitől eltér, s felfelé hajlik, annak neve: a Kívánságteljesítő Csodafára egyetlen félelmes ellenségként támad  a Halál Fekete Ura, s ez jelenti hét nap múlva érkező halálod.

E haláljelek közül bármelyik egyenértékű az idő biztos találkozásával, ezért  három-három halál-megváltó szertartást kell végezni, így az idő előtti halál visszafordítható. Gyakorlatát a Halált Megváltó és Félelemtől Önszabadító szertartása  szerint, serényen kezdd, és nagy igyekezettel végezd! Ha háromszoros halálmegváltó kísérlet ellenére sem sikerülne a jelek visszafordítása, akkor kimért időd  órája eljött, s biztos a halálod. 

Hatodikul íme a rész-haláljelek megmutatása. E jelek akkor is előfordulhatnak, ha beteg vagy, s akkor is, ha tested épp nem bántja kór. Ha szemed az orrhegyed  nem látja, akkor öt hó múlva lesz halálod. Ha nyelved hegyét nem látod, három nap  múlva meghalsz, még ha nem is vagy beteg. Ha színtiszta tükör színére tekintesz, és balszemed nem látod, hét hó múlva lesz halálod. Ha tenyeredbe lehelsz, az  meleget támaszt, ha ráfújsz, az hideget, ám ha ez visszájára fordul, tudd meg, hogy  tíz nap múlva meg kell halnod. Ha álló víztükörre nézve magadat nem látnád, halálod jele. Ha mosakváskor a szíved táját a víz elkerülné, vagy a szívtájon a víz meg  nem száradna, meghalsz. Ha ujjad csettintése hangtalan, meghalsz – így szól a  tanítás. 

Ha bokacsontod kiugrana, hónap múltán meghalsz. Ha puha földön nyomod nem látszana, meghalsz. Ha csemegét, étel javát eszed, s testi erőd mégis egyre  csökken, és tested árnyéka eltűnik, meghalsz. Ha tetű és nyű gyűlik rajtad, majd  újra elhagy, meghalsz. Ha valaki szelíd, fegyelmezett, vagy éppen haragvó, szenvedélyes volna, de korábbi viselkedése visszájára fordulna, ha magatartása, hibája,  erénye formát váltana, az is annak az embernek halálát jelenti. Ha víz színén vagy  tükörben árnyképednek feje, tagja nem volna, halálod jele. Ha hímvessződ süppedne, és heréid csüggése rendellenesre fordulna, ha köhögésed, tüsszentésed  hangja szokatlan volna, ha kialvó mécslángnak szagát nem éreznéd: ezek mind a  biztos halál jelei – így mondják.

Más egyebek meg így mutatkoznak: ha tudatod tartósan tompa és homályos, ha  evéstől-ivástól korább-volt étvágyad később elpártolna, ha magad nemes tettre  szánnád, s megtenni képtelen volnál, ha egy helyben nem volna maradásod, mindig menni vágynál, ha szokott fekhelyed kényelmetlennek, álmod elégtelennek  tűnne, ha újra meg újra zavart és zaklatott volnál, ha régi barátot idézve találkozni  vágynál vele, ha halni kívánnál, és halálod keresnéd, ha vágynál egymagádban, társtalan bolyongva járni, ha restté válnál és ijedezővé, ha korábbi jellemed elváltozna,  ha tested rossz ügye-baja megsokasodna, ha álmod zavaros volna s újra meg újra  gonosz, ha elméd vad félelem, szorongás fogná el, ha a gyarlóság öt mérge kiterjedne, s gátlástalan módon élnél, ha a kapott intelem elhomályosulna, s fonákság  támadna benne, ha a megvilágosodó maglélek ingataggá válna, s szüntelen csorogna: ezek mind a közel halál jelei. Értelemmel értsd meg őket, s törekedj az  átváltásra! 

Következik íme az igen közeli haláljelek megmutatása. Az öt elemi létező sorjában egymásba enyészik, s külső jelül először ételt-italt meg nem emésztesz, sőt  kihánysz, a melegség csökken benned, a nyak nem tartja a főt, s fejed lehanyatlik.  Az öt elemi létező elenyészésének rendje pedig ez: a belső földelem, a hús és  csont mikor a külső föld-elembe enyészik, annak jele az, hogy a test elnehezül, és a  földre zuhan, belső jele pedig az, hogy a föld-elem mintha megtöredezne, s elsüllyedne. Ha a föld-elem hatóereje a vízbe enyészik, formát nem képes tartani, a test  ereje elhagy, és a tudat ködbe borul. 

A belső víz-elem a vér és a savó. Mikor az a külső víz-elembe enyészik, annak  jele az, hogy a nyál és az orr vize elfogy, a torok és a nyelv kiszárad. Mikor a víz-elem hatóereje a tűzbe enyészik, a testi melegség megfogyatkozik, a tudat hol világos, hol világtalan, s ami belső melegség volt, most a külsőbe enyészik, s ekkor a  két szem fennakad, nem fog fel, és nem ismer fel. Mikor a tűz-elem hatóereje a  szélbe enyészik, a melegségek összezsugorodnak. 

A belső szél a lélegzet, s amikor a külső szél-elembe enyészik, annak jele az,  hogy a lélegzet megnehezül, s a tagok ránganak. Belső jele az, hogy a tudat eltorzul,  megzavarodik, és délibáb káprázatához fogható, csilló-villó jelenés támad, a tetvek  és nyüvek mind kifelé menekülnek, az anyától kapott rakta, a vörös magcsepp, felfelé halad, útja a vörös út, s vörös út jelenése támad. Akkor a szél a jelenésértelembe, az értelem pedig a kiterjedésbe enyészik, s ezzel a szenvedélyből, vágyból támadt negyven képzet meggátlódik. Az apától kapott megvilágosodó maglélek  lefelé zuhan. Ez a fehér út, s fehér út jelenése támad. Akkor a kiterjedés az elérésbe  enyészik, s a gyűlöletből támadt harminchárom képzet meggátlódik, s a lélegzet is  kifelé egyre hosszabb és hosszabb lesz; a test minden vére pedig az élet ereibe  gyűlik, majd a szív közepén egyetlen vércseppet alkot. Ez a fekete út, s oly fekete  szorongás fog el ott, mintha sötétségben szakadékba zuhannál. Akkor az elérés a  végső elérésbe enyészik, s vele a balgaságból támadt hét képzet meggátlódik, a száj  kitárul, a két szem fennakad, fehérbe fordul, a külső jelenés pedig napnyugtához  hasonló. Az érzékszervek, az emlékezet, a látás jelenése mind meggátlódik, az  összes jelenések feketeséggé tömörülnek össze. Akkor a lélegzet pedig singnyire  nyúlik. Az akkor támadó belső jelenés esti, sötét szürkülethez fogható. Aztán a szívben a vércsepp kettéválik, majd a fej legörbed, a lélegzet nyílvesszőnyire nyúlik,  aztán a szívben a vér három cseppre oszlik, megindul a csuklás, a lélegzet ölnyire  nyúlik, a fekete úton nincs emlékezés, és a külső lélegzet megszakad, a fehér és a  vörös, megvilágosodó maglélek a szívben összetalálkozik, s akkor, a gyönyör igájában a tudat eszméletét veszti, a tudatos tudat pedig a fényvilágosságba enyészik.  Ezzel az Együttszületettnek örömét ízleli. Az értelem a szív közepén a Törvénnyel  úgy olvad össze, mint anya és fia ölelkezik. A belső lélegzet megszakad, és a szél meg az eszmélkedés a középső érben lakozik, s az Alap fényvilágossága minden  élőlény számára felfénylik. 

Némely értő jóginnak úgy jön elébe akkor az út fénye, mint anya jön fia elébe, s  egyetlen szempillantás alatt, a felfelé vivő meredek ösvényen tökéletessé válik  születéstelen Törvényteste, s Gyönyörtestben meg Váltalaktestben mérhetetlen  hasznot szerez a járólényeknek. Mikor a Három Test együtt teljesül, akkor a lény  Megtisztultan Kiterjedtté válik. Azért hát értve az emberi test szerzésének hasznát,  fontos a mélységes út intelmét gyakorolni. Mindazoknak a járólényeknek, akik ezt  nem értik, hiába fénylik fel a hasznot hozó fényvilágosság, ők nem észlelik. 

Venni vagy elvetni való születés számtalan s határtalan sok van, s fényvilágosságaik támadtát mind elősorolni sem lehet, mégis az Együttszületettnek makacs  nemtudása eltakarja őket, s a végtelen s határtalan Forgatagban kell bolyonganod.  Azért fontos most, hogy biztos helyre lelj.

Így hát, mikor a külső lélegzet megszakadni készül, a későbbi születés helyének  jele is így mutatkozik. Ha a jobbkéz remeg és a szájból tagolatlan hangok törnek  elő, s a jobb hónaljba gyűlik a melegség, akkor a félistenek közé születsz. 

Ha a bal orrlyukban orr vize s szél áramlik, a melegség meg a balszembe gyűlik, akkor az emberek földjére születsz. 

Ha a szájból a hajlottan járók, az állatok hangja szólna, s a víz-útról a víz kicsordul, a melegség meg a nemnek bélyegéhez gyűlik, akkor a hajlottan járók közé születsz.

Ha a test színe sárga s fényehagyott, és nyál tolul, mint éhes szájba, s a mag is  kicsordul, akkor az éhségszörnyek közt lelsz következő születést. 

Ha a jobbláb rángatózik, és sárnak szennye, ganaj tör elő, és gyűlölet támad  belül, és illan a talp melege, akkor az ember pokolra születik – így szól a tanítás. 

Ha gőg támad belül, s az orrba gyűlik a melegség, s az orron át fúvódik ki a  tudatos tudat, akkor ártó démonul születsz. 

Ha jó alap súlyát kevés akadály csökkenti, ha emlékezet és értelem világos, ha  mester, testvér vagy társ akad, ha tiszta a jelenés, s a fejtetőn savó s hasonló bukkan elő, akkor a fejtetőn át vált át a tudatos tudat, akkor van megszabadulás, és a  magasságokba születsz – így szól a tanítás. Azért hát igen fontos a döntés a halál  órájában. 

Más: mikor az eszmélőlény az élet fogytát éli, a magasabb és alacsonyabb születés jele s bélyege a számolt napok idején az ég színéből, változásából látható. 

Ha az ég sötétvörös vagy sötét, és a szájból pára kél, ha szél, fagyos fuvallat és  hóvihar támad, jelenti, hogy az ember pokolra születik. 

Ha az ég ködös és sárga arcú, és a nap meg a hold kialszik, ha fagyos szél nem  fú, de a nap sem fényes, ha eső után este ismét eső esik, jelenti, hogy az ember  szörnylénnyé születik. 

Ha az ég bíborszín és fekete, sűrű felhős, valamint ha ködös ege bíborszín, s a lélek örömtelen, jelenti, hogy az ember tévelygővé, állattá születik. 

Ha az égen sötétbarna felhő félelmetes alakját szerfölött szilaj szél ide s tova  kergeti, ha villámlik, ha mennydörög, ha nap és hold fénytelen, jelenti, hogy az  ember félistenné születik. 

Ha az ég világos, és a nap meg a hold fénye világlik, ha nem fú szél, se fagyos  fuvallat, s tiszta a ragyogás, jelenti, hogy az ember az istenek közé születik. 

Ha az ég világos, és felhője mint fehér selyem, áttetsző, s a nap meg a hold  fényházát fényudvar keríti, jelenti, hogy az ember ismét emberré születik. 

A tiszta születésű Három Test elérésének és az Egetbíró megváltatás elérésének  jelei pedig a Tetemégető Tanításban és a jeleket Értelmező Megszabadítóban tanítottak szerint részletesen megismerhetők. Hogy a járólények mikor halnak meg,  nem tudni, ezért a Haláljelek e könyvét újra meg újra meg kell nézni. Ha biztos  halál jele mutatkozna, akkor hagyj fel minden más egyébbel, és fohászkodj a Mester vagy testvér vagy társ vagy aki akad, annak intelméért, s törekedj legfőképp a  megfelelő átváltásra! Gondolj a Köztes Létből Hallomással Megszabadító Törvény  hallgatására! Mikor a külső, a belső és a rejtett haláljelek mutatkoznak, és nem követi őket sikeres halál-megváltó szertartás, hanem az önnön testedbeli Győzelmesek, Nyugvók s Haragvók istencsapatai eltűnnek, s a kivettetés fonák  zuhanásából vagy az esküszó, fogadalom megszegéséből a pokolra indulsz, akkor  a határtalan, megbocsáthatatlan bűnöknél is nagyobb bűnödnek kell lennie – így  szól a tanítás. 

Mindazonáltal a halál-megváltó szertartást serényen végezd! Ha a külső és  belső haláljeleknél egyenként váltasz át, annak neve: istenölés. És ha a zuhanás  igen nagy, az átváltás nem sikerül. Ha minden haláljelet megváltanál, és mégsem  fordulnának vissza, akkor az átváltás intelmét kell gyakorolni. Az idejében érkezett  átváltás erénye akkora, hogy még olyan ember is elérheti a magasságok és a boldogan járók megigazulását, aki határtalan, megbocsáthatatlan vétekkel vétkezett –  így szól a Tantra, a Tanítás. 

Íme a mélységes Törvényből, a Nyugvókat s Haragvókat megidéző önszabadítóból, a Köztes Létbelit Hallomással Megszabadító Törvény része gyanánt a  Haláljelek és -bélyegek Önszabadítójának megmutatása; így értsétek, ó, kései  nemzedékek jóga-követői! Szamaja. Rgja rgja rgja. 

A szerencsés cselekedetű, bölcsességgel és ésszel áldott, hittel igyekvő irgalmassal legyen találkozástok! 

Ez a tanítás, mely a Haláljelek és -bélyegek Önszabadítója nevet viseli, mindaddig nem veszti hatását, míg a Forgatag üressé nem lesz. Szamaja. A tökéletességet szerzett Karma-gling-pa kincskönyve.

Boldogság legyen! 

 

 

A NYOLC NAGY MEGVILÁGOSULT SZELLEMŰ ÉS TÁRSNŐIK 
KÖSZÖNTÉSE A SZÁZ KÖSZÖNTÉSBŐL 

Megtisztítasz a szem maradó tudatától 
te nádat és csengőt tartó, havas-hófehér 
fényes szellemű, ki az élők hasznán fáradsz, 
Ksitigarbha, te Föld Szíve, hódolat illet.   

Megtisztítasz a fül maradó tudatától 
te sárkányfát és csengőt tartó, felhő-fehér 
fényes szellemű, ki az élők hasznán fáradsz, 
Majtréja, nemes, jó Szeretet, hódolat illet.   

Megtisztítasz az orr maradó tudatától 
te kalászt és csengőt tartó, topázos színű 
fényes szellemű, ki az élők hasznán fáradsz, 
Szamantabhadra, te Jóság, hódolat illet.   

Megtisztítasz a nyelv maradó tudatától 
te kardot meg csengettyűt tartó, sáraranyszín 
fényes szellemű, ki az élők hasznán fáradsz, 
Ég Szíve, Ákásagarbha, hódolat illet.

Megtisztítasz a test maradó tudatától 
te csengőt és tavirózsát tartó, korallszín 
fényes szellemű, ki az élők hasznán fáradsz, 
Avalókita-ísvara, hódolat illet.   

Megtisztítasz elmém maradó tudatától 
te csengőt s kék tavirózsát tartó, narancsszín 
fényes szellemű, ki az élők hasznán fáradsz, 
ifjú Szelíd Dicsőséges, hódolat illet.   

Megváltasz az alap maradó tudatától 
te csengettyűt és könyvet tartó, jázminszínű 
fényes szellemű, ki az élők hasznán fáradsz, 
jó Nivarana-viskambhin, hódolat illet.   

Megváltasz a gyarló maradó tudatától 
te gyémánt jogar- és csengő ékű, smaragdszín 
fényes szellemű, ki az élők hasznán fáradsz, 
Vadzsrapáni, te gyémántos, hódolat illet.   

Megváltasz alak-jelenés maradó tudatától 
te tükröt s csengőt tartó hegyikristályszín lány, 
ki Három Idő buddhái szemének hódolsz, 
fehérszép Lászé, te Mosoly, hódolat illet.   

Megváltasz múltbeli kétség maradékától 
te fehér tavirózsás, csengős, gyöngyszínű lány, 
ki a Három Idő buddháinak áldozol, 
fehérszép Puspé, te Virág, hódolat illet.   

Megváltasz a törvény-kétség maradékától 
te füzért és csengőt tartó, sáfrányszínű lány, 
kiben Három Idő buddhája gyönyörködik, 
szép sárga Füzér, Málá, ím hódolat illet.   

Megváltasz az illatérzés maradékától 
édes szagú füstölővel te boglárszín lány, 
ki Három Idő buddhái orrának hódolsz, 
Tömjénillat, sárga Dhúpé, hódolat illet.   

Megváltasz a hangosságok maradékától 
zengő húrú lantoddal, te mályvaszínű lány, 
ki Három Idő buddhái fülének hódolsz, 
szépséges Dal, vörös Gítí, hódolat illet.

Megváltasz a jövő-kétség maradékától 
fényes lángú mécseddel, te tündérrózsa-lány, 
ki Három Idő buddhái szemének hódolsz, 
fénylő Mécses, vörös Áló, hódolat illet.   

Megváltasz a jelen-kétség maradékától 
jóillatszerű szűkeddel, liliomzöld lány, 
ki Három Idő buddhái testének hódolsz, 
Illatvíz, zöldszínű Gandhé, hódolat illet.   

Megváltasz az íz-kétségek maradékától 
zsengéidnek legjavával, tengerszínű lány, 
ki Három Idő buddhái nyelvének hódolsz, 
jó Étek, te zöldszínű Nítí, hódolat illet.[2] 

 

A NYOLC HARAGVÓ NÉMBER KÖSZÖNTÉSE A VÉTEKSZENNYTŐL 
MAGUNKAT SZABADÍTÓ SZÁZ KÖSZÖNTÉSBŐL 

A Haragvó Fehér Némber tetem-trónuson ágaskodik, 
a Forgatagbeli kétely ellen holttestet ráz fütykösül, 
és boszorkány-alakban szerzi most a járólények hasznát 
itt napkeleten Gaurí Asszony: íme hódolat neki!   

A Haragvó Sárga Némber tetem-trónuson ágaskodik, 
és hogy Mód és Tudás jól összeforrjon, íjára nyilat tesz, 
és boszorkány-alakban szerzi most a járólények hasznát 
a déli tájon Csaurí Asszony: íme hódolat neki!   

A Haragvó Vörös Némber tetem-trónuson ágaskodik, 
nem engedve a Forgatagnak víziszörny-lobogót lenget, 
és boszorkány-alakban szerzi most a járólények hasznát 
napnyugaton Pramóha Asszony: íme hódolat neki!   

A Haragvó Mélyzöld Némber tetem-trónuson ágaskodik, 
a Törvénylényeg sosem múló gyémántját koponyában tartja 
és boszorkány-alakban szerzi most a járólények hasznát 
északon ott Vétála Asszony: íme hódolat neki! 

A Haragvó Sárgavörös Nő tetem-trónuson ágaskodik, 
és hogy a gyarlóság tájáról elvonszoljon, beleket tép, 
és boszorkány-alakban szerzi most a járólények hasznát 
délkeleten Pukkaszí Asszony: íme hódolat neki!   

A Haragvó Sötétzöld Némber tetem-trónuson ágaskodik, 
és hogy a Forgatagot megehesse, kagylóból vért iszik, 
és boszorkány-alakban szerzi most a járólények hasznát 
délnyugaton Ghaszmarí Asszony: íme hódolat neki!   

A Haragvó Sárgafehér Nő tetem-trónuson ágaskodik, 
és hogy a ferde hittől elszakítson, testről fejet szakít, 
és boszorkány-alakban szerzi most a járólények hasznát 
északnyugtán Csandalí Asszony: íme hódolat neki!   

A Haragvó Mélykék Némber tetem-trónuson ágaskodik, 
és támasztól fosztani Forgatagot: tetemet tép ketté, 
és boszo-alakban szerzi most a járólények hasznát 
északkeltén Szmasání Asszony: íme hódolat neki![3] rkány

 

 

A KÖZTES LÉT ÉS A HALÁL JELEI UJGUR NYELVBŐL 

Óm szvaszti sziddham. Üdv a tökéletességet szerzettnek! 

Az igaz, valódi, nagy Kincs-Mester fenségének hódolok. 
A legfontosabb tudnivaló röviden így szól: tizenöt köztes lét van, 

a három köztes lét, a három test, 
a három összekapcsolódás, 
a három elegyedés és 
a három tanúbizonyság köztes léte. 

A három köztes lét pedig 

a születés és halál köztes léte, 
az álombeli köztes lét és 
a köztes létbeli köztes lét. 

A három test pedig 

a születő s haló hús-vér test, 
az álombeli hajlam- s gondolattest és 
a köztes létbeli elme-test. 

A három összekapcsolódás pedig 

anya és apa összekapcsolódása, 
álomnak s álom tudatosodásának összekapcsolódása és 
Mester-adta intelemnek s képzelőerőnek összekapcsolódása. 

A három elegyedés pedig 

születés és halál köztes létének és szenvedélynek elegyedése, 
álombeli köztes lét és tudattalan tudás elegyedése és 
köztes létbeli köztes létnek s gyűlölségnek elegyedése. 

A három tanúbizonyság pedig 

a születés és halál köztes létében a két vértezet közös tanúbizonysága, 
az álombeli köztes létben a káprázattest és a fény kettősségének tanúbizonysága és 
a köztes létbeli köztes létben a köztes lét tudatosságának tanúbizonysága. 

Ekképp e tizenötről az alapként tudni való röviden így szól: módja ez annak,  hogy a köztes létről mindent megtudj. Most hát itt a valóraváltó módszert, röviden  a Gyümölcsöt elérő köztes létnek nevezettet, a köztes létben kalauzló módot kell a  Mestertől megtanulni. 

Óm namó ratnaguru. Üdv a kincsetérő Mesternek! 
A köztes létbeli kalauz nevezetű röviden így szól: 

A véghezvivő köztes létnek két neme van. Egyik az öntermészet kibontakozása,  a másik a jelekre hagyatkozó és valóraváltó mód. 

Az első, az öntermészet kibontakozásának módja pedig ez: a Tantrából tudható, hogy Anyag s Törvény száma szerint, mint durva s finom, elenyészik, majd a fényességet párosan valóraváltó test kiváltképp felfénylik. Páros valóraváltás is kettő  van: útmutatással való és a nélküli. Az útmutatás nélkül való is elnyeri gyümölcsét  – így szól a tanítás. 

Most pedig íme az Anyag s Törvény elenyészéséből a durvának elenyészése:  mindenekelőtt, mikor a szín a hangba enyészik, a szem a finom színt nem látja, s  mikor a hang a szagba enyészik, az orr szagot nem érez. Mikor az íz az érintésbe  enyészik, a nyelv ízt nem érez. 

A négy elem pedig egymás után sorban így enyészik el: mikor a föld a vízbe  enyészik, a test oly nehéz lesz, mint a vízbe vetett kő, s fáj a főt felemelni. Mikor a  víz a tűzbe enyészik, a száj meg az orr kiszárad. Olykor az orrból s a szájból víz folyik, a torok kiszárad. Mikor a tűz a szélbe enyészik, a kéz meg a láb kihűl. Mikor a  szél a tudatba enyészik, a szem káprázatba vakul, hosszú a lélegzet, és a kéz meg a  láb összerándul. Mikor a tudat a finom tudatba enyészik, négy időízben felfénylik a  Négy Tudás. 

Mikor a külső lélegzet szaporábbá lesz, a belső lélegzet pedig nem, akkor az  első ízben a látó Tudás fénylik fel. Kifelé tekintve olyan fehérség látszik, mintha hó  esett volna, befelé tekintve meg füstszerű látvány látszik. A második ízben a kiterjedő Tudás fénylik fel. Kifelé tekintve olyan veresség látszik, mintha nap kelt volna,  befelé tekintve fénybogárnyi fény épp csak világol. A harmadik ízben a Tudás elérése fénylik fel. Kifelé tekintve feketeség látszik, befelé tekintve mécsvilágnyi fény  világol, s az elme a korábbinál jobban fénylik. A negyedik ízben a Tudás közeli,  szoros elérése fénylik fel. Kifelé tekintve a hajnali sárga fényhez fogható világias látszik, befelé tekintve ragyogó fényesség támad és gondolattalanság, s úgy fénylik,  mint mikor az ég felhői széjjelnyílnak. Öntermészete a fényesség. 

A halál a Törvénytest – így mondjuk. 
A halál a fényragyogás – így mondjuk. 
A halál a valóság – így mondjuk. 
A halál a Tudás tökéletes erénye. 

Ezek a jelenségek az élőlények minden törzsében-nemzetségében felfénylenek, ám  a Mesterek igazi Törvényének módját, szerét nem ismerő gyarlóság miatt azok  lényegét meg nem értik. A Mesterek Törvénye módszerének birtokában az ismerőnek és gyakorlottnak olyanok ezek a jelenségek, mint mikor korább megismert,  jószándékú emberrel újra találkozunk, vagy olyan, mint mikor víz és tej elegyedik.  Az a ragyogó fény pedig önnön fényvilágosságoddal kettősség nélküli eggyé válik, és magad és más élőlények hasznát teljesen-tökéletesen elnyered. 

Akik az úton a fényvilágosságot nem váltották valóra, azok az alapfényt nem  ismerik, s ezért olyanok, mint akik önmaguktól félnek, riadnak, és az elme-testet  köztes létnek vélik. Meg van írva a Kósavrittisásztrában, azaz az Abhidharmakósa  könyvében, hogy „mert a korábban támadt lét testével és az összes érzékszervekkel teljes, teljes az akadálytalanul ható cselekvés varázserejével, és mert isteni szemmel teljes, egyik a másikát látja”. Az, hogy „minden érzékszervvel teljes”, azt jelenti,  hogy teljes szemmel, füllel és a többivel. Az „akadálytalanság” pedig azt jelenti,  hogy a Négy Világszigeten, a Szuméru Óriáshegyén és más Anyag-Törvényekben  nincs akadály előtte. Az anyaméhen és a gyémánttrónuson kívül másutt olyan a  cselekvő varázsereje, hogy felül vizet áramoltathat, alul tüzet égethet, számosat egy  gyanánt mutathat, egyet számos gyanánt mutathat, s így tovább. Az isteni tiszta  szeműek látják, mások nem látják. Egymás látása pedig ez: a köztes létbeliek egymást látják. Annak mértéke pedig hét nap. Részletesebben szólva: ennek két neme  van, a tiszta és a tisztátlan. A tisztátlanban három és fél napig nem tud a holt a  maga holtáról, rokonaihoz, háznépéhez és a többi hasonlókhoz húz, s az utat nem  képes valóra váltani. A tisztában a holt három és fél napon belül ráébred a valóra, s  így szól „íme, most meghaltam”, s akkor képes arra, hogy az utat valóraváltsa.  Ilyenképp a köztes lét hétszer hét, azaz negyvenkilenc napig tarthat. 

Ha a holt itt életet szerez, a Négy Születés valamelyikével születhet anyaméhből, születhet tojásból, születhet bűvös váltalakban, s születhet nedvességből. 

Köztes létbeli testét a Tett szele tereli, s félelmetes sötétség jön elébe. „Fogd  meg!”, „Öld meg!”, „Fogd meg!” – ilyen hangokat hall, és retteg tőlük. Ha jó hasadékot lel vagy hegyi barlangot vagy templomot, kolostort és hasonlót, betér és elrejtőzik benne. Az iménti félelmetestől retteg, s ha akkor úgy érzi, mintha mély álom nyomná el, vagy mintha hirtelen elszenderedne: test támad akkor. 

Röviden szólva: ha hímnemű lény lesz, vágyakozásból születik. Ha valamely létalakban születést szerez, annak megfelelő szülőktől születik. Ha emberlétre szerez  születést, mind anyja, mind apja emberi lény lesz, s maga is emberi formát ölt.  Anyát és apát lát szerelemben összefonódni, s hozzájuk vágyódik. Ha férfinak születik, anyjához húzza a vágy, apja iránt meg gyűlölség ébred benne. Ha nőnek születik, apjához húzza a vágy, és anyja iránt ébred benne gyűlölség. Ha férfiembernek  születik, apja száján lép be, és anyja méhéből kilenc hó és tíz nap teltével születik.  Ilyenképp maga ahová születne, olyan anyát, apát és testet kap, olyan születést szerez. Vége a magunk s mások születést szerző módjának.

Az utat valóra váltó mód pedig így van: mikor a színnek a hangba enyészte s a  többi hasonlók egyenként jelül megjelennek, rájuk támaszkodva kell valóraváltani.  Aztán Mesterül pedig a nemes Törvényű módot s rendet értő, egy-Törvényű társat  ültetve magad elé, adományáldozatul add neki, mid van, s távoztatva rokon, barát s  a többiek sírását-rívasát, a három elöljáró Törvényt kell megjeleníteni. Egy Törvényt  valóra kell váltani. 

Mindenekelőtt, mikor a színnek a hangba enyészte jelül megjelent, tudnod kell,  hogy az most bizonyos haláljel, és a Mester tanította három elöljáró Törvény módját kell valóra váltani. Mindenekelőtt a Felserkent Elmét kell felidézni ezzel a gondolattal: „Magam az első köztes létben felismerve a fényes Törvénytestet, s az összes élőlények közt nem téve oly különbséget, hogy magam és idegen, így törekszem az  élők hasznát tenni.” Oltalomul a Mesterre kell gondolni, s az igaz Mestert elibéd az  égbolton fényesen felidézni, s így kérlelni: „Kegyesen áldj meg, hogy minden élők  hasznára most az első köztes létben felismerhessem a Fényt, a Törvénytestet!” 

A magad védistenének felidézésében pedig így kell tenned: védistenedet mint  önmagadat egy pillanat alatt a tavirózsás napkorongtrónon kell felidézned. A megjelenítés pedig így van: a Mahámudrát, a Nagy Bélyegjelet kell elgondolni és  felidézni, s abban időzni gondolattalan. 

Ilyképpen, mikor a szín a szagba enyészik, a szag meg az ízbe enyészik, s a  többi jelek egyenként megjelennek, a valóraváltás fokait össze nem zavarva kell valóraváltani az elöljáró három Törvényt megjelenítő Nagy Bélyegjelet. 

Mikor az íz az érintésbe enyészik, az érintés meg a négy elembe enyészik, mikor  a szél a tudatba enyészik, akkor a három elöljáró Törvényt elhagyva, a Nagy Bélyegjel lényegét kell valóraváltani, az Anyát kell valóságul megélni. Mikor a finom tudat  a fénybe enyészik, hagyd el akkor végleg a három elöljáró Törvényt, és egyedül a  Nagy Bélyegjelet váltsd valóra mint Anyát. A negyedik ízben a Nagy Bélyegjel gerjesztése nélkül kell gondolattalanul megpihenni. 

Ilyen valóraváltással, a négy időízben az iménti módú valóraváltást követve a  halál érkezésekor a valóraváltás fényes alapja a Fénnyel kettősség nélkül egyesül, s  a magad és a mások haszna teljesül. A magad haszna pedig a Törvénytest. 

A mások haszna a két másik, nem látható, színes test: a Gyümölcstest (azaz a  Gyönyörtest) és a Jelenéstest (azaz a Váltalakú Test), melyek révén minden dolog  teljesül. 

Aki erre hagyatkozik, oly nagyon erős lesz, hogy egyetlen életben módja van  arra, hogy maga elnyerje a Felserkent üdvét. Ha a halál érkezésekor a közepes  érzékszerv felfogni képtelen, akkor az elme köztes létbeli teste támad. Akkor ilyen  valóraváltással kell hétnapi fényes tűzzel elégetned a kétely-bélyegű s -lényegű rőzsét, és magad és mások haszna teljesül. 

Ha ilyen valóraváltás ellenére mégis születést szerzendő volnál, akkorra való az  anyaméh kapuját berekesztő módszer, mely ötféle: anyát és apát Mesterül idéző,  magadat védistenül idéző, a Fényességet idéző, a káprázat gyanánt idéző és a  gondolattal és kívánsággal berekesztő. 

Apa és anya ölelkezésekor mindenekelőtt a magad védistenét kell Mesterül felidézni s valóraváltani. Azt kell megidézned, ahogy a Mestertől titkos avatást nyertél.  Iránta való odaadással fordulj el a születéstől! Elfordultadban a három elöljáró Törvény szerint váltsd valóra a Nagy Bélyeg jel lényegét! 

Ha ilyen valóraváltásnál mégis azt látnád, hogy anyától s apától születést szerzendő volnál, akkor idézd fel másodszor is védistenedet, s a titkos áldozatok  áldozatával kell visszafordulnod. Visszafordultadban ismét a Nagy Bélyeg jelet kell  valóraváltanod. 

Ha ilyen valóraváltás ellenére is azt látod, hogy anyától s apától volnál életet  szerzendő, akkor harmadikul a Fény felidézésével rekeszd be a kaput, s az üresség  felidézésével fordulj vissza. Visszafordultadban negyedikül a Nagy Bélyegjel lényege révén zárd a kaput, s mindent Káprázatul tekintve fordulj vissza! Visszafordultadban ugyancsak azt a Nagy Bélyegjelet váltsd valóra! 

Ha ilyen valóraváltásnál mégis azt látod, hogy anyától s apától volnál születést  szerzendő, akkor gondolattal és kívánsággal így kell a kaput berekesztened: menekülj ezzel a gondolattal: „Ó, a kezdettelenül hosszú Forgatagban már mióta járunk  s futunk kicsiny örömökhöz, apró gyönyörökhöz ragaszkodva és tapadva. Mostantól immár nem akarok hozzájuk tapadni.” E jó szándék szerével igyekezz gyorsan másfele futni. Menekültödben a Nagy Bélyegjel valóraváltásával, a fényesség  tüzével égesd el a kétely gondolatának tűzrevalóját, és abban a köztes létben így  magad és mások minden dolgai teljesülnek. 

Ama Törvény módszere ez, mellyel a közepes érzéklőerejű a káprázattestére támaszkodva elnyerheti a legfelsőbb felserkentség üdvét. 

Ha ilyen valóráváltás ellenére is azt látod, hogy anyától s apától volnál születést  szerzendő, akkor a születésszerző kaput kell megvizsgálnod. Az így támadó köztes  lét idején mintegy makulátlan tiszta tükörben makulátlan tisztán látszanak az alsó  utak élőlényei, minden birodalmuk, városuk. Nehogy kutya, disznó vagy nincstelen,  hitvány létalakba lépj! Ha olyan születés, létalak szerzését kellene látnod, akkor menekülj másfele, s mikor végre brahmana vagy egyéb jógakövetők s hasonlók közüli, igaz tekintetű anyától, apától volnál születést szerzendő, akkor így gondolkodj:  „Minden élők hasznára hadd nyerhessem a felserkentnek üdvét!” Ezzel a gondolattal tekintsd az elmét a húm szótag jelének, s így hatolj anyaméhbe. Ha így gondolod el, akkor örömre szállsz meg a méhben, és a későbbi létalakban intelem nélkül is eléred a Törvényt. 

Ez az a mód, mellyel a megvilágosult szelleműek a maguk elméje szándéka szerint születést szereznek. 

Vége a Törvénynek, melyet a gyarló érzéklőerejű élőlények is fokonként valóraválthatnak, s mellyel megvilágosulhatnak. 

E Törvény hagyományozása pedig a Gyémánttartó Vadzsradharától Tilópa, Nárópa, Marpa, majd tőle Sangpa mesterig és Tancsikpa mesterig ér. 

A halál jelei pedig ezek: 

Mikor a hang berekesztődik, a fejtetőn pára támad. Ha testnek árnyéka, fülnek  hangja és szemnek ereje s a többi jelek egyszerre tűnnek el, tudd: ez halálod.[4]