Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Joseph Conrad (1857-1924)

 

A sötétség mélyén (Vámosi Pál fordítása)

Heart of Darkness


A titokzatos idegen (Katona Tamás fordítása)

The Secret Sharer

 

Lengyel származású angol regényíró, novellista. Eredeti neve Teodor Józef Konrad Korzeniowski. 1857. december 3-án született a ma Ukrajnához tartozó Bergyicsevben. Lengyel nemesi családból származott, birtokaikat azonban az orosz hatóságok elvették, mert szülei résztvettek a cári elnyomás elleni mozgalomban. Apja költő és fordító volt. Szülei ellenállási tevékenysége miatt 1861-ben a cári hatóságok családjukat száműzték az észak-oroszországi Volgodába. Tizenkét éves korára árván maradt, szülei tüdőbajban haltak meg. 1869-ben Svájcban élő nagybátyja vette pártfogásába, aki Krakkóba küldte tanulni. Tanulmányai során az irodalom mellett elsősorban a földrajz érdekelte, és sikerült rábeszélnie nagybátyját, hogy tengerésznek állhasson.
Tizenhat éves korában Marseille-be utazott, előbb francia, majd angol hajókon szolgált. 1886-ban kapitányi képesítést szerzett. Ugyanebben az évben felvette az angol állampolgárságot, és nevét is angolra változtatta. Tengerészeti karrierje során bejárta a Távol-Keletet, járt Ausztráliában, Dél-Amerikában és Afrikában is. 1894-ben egészségi állapota miatt fel kellett hagynia a tengerészettel.
1885-ben feleségül vette Jessie George-ot, akivel az angliai Ashordban telepedtek le. Két fiuk született.
Első regénye, A félvér 1895-ben látott napvilágot. A regényben Conrad távol-keleti, elsősorban a maláj szigetvilágban szerzett élményeit dolgozta fel. Első regényei elsősorban egzotikus helyek színes ábrázolásai, de Flaubert és Maupassant hatására Conrad egyre inkább a lélektani ábrázolás felé fordult. Műveiben ötvözte a romantikus kalandregény vonásait a modern, pszichológiai igényű lélekrajzzal.
Regényei hamar meghozták számára az elismerést. Jó barátjává vált Galsworthy és Ford Madox Ford, a fiatal író közül pedig Henry James és H. G. Wells is példaképüknek tartották. Regényeinek alapmotívuma továbbra is a tenger maradt. Az 1887-ben megjelent A Narcissus négere című regényétől kezdve elsősorban a természettel szemben felülkerekedő ember ábrázolása foglalkoztatta. A mélyülő lélektani ábrázolás példája az 1900-ban napvilágot látott Lord Jim című regénye, melyben azt kutatta, milyen okok miatt válik valaki árulóvá. A Lord Jimben és az ifjúsága kongói kalandjaira épülő, A sötétség mélyén (1902) című regényében Conrad meglehetősen sötét, pesszimista képet fest az emberi természetről.
Az 1904-ben megjelent Nostromó az első társadalmi regénye. A sokak által legjobb regényének tartott, Dél-Amerikában játszódó regényben a tőkés fejlődést és annak társadalmi következményeit vizsgálja. Társadalmi regényei közé tartozik A titkosügynök (1907) és a Nyugati szemmel (1911) című regénye is.
Kritikai körökben Conrad munkásságát pályája elejétől elismerték, de az igazi közönségsikert csak az 1913-ban megjelent Véletlen című regénye hozta meg számára. Utolsó regényei közül a Győzelem (1915), Az árnyékvonal (1917) és A kalóz (1923) emelkedik ki.
Conrad utálta a kitüntetéseket, időskorában öt egyetem tiszteletbeli doktori címét is visszautasította, 1924-ben pedig nem fogadta el, hogy az uralkodó lovaggá üsse.
1924. augusztus 3-án szívrohamban halt meg a Bishopsbourne-ban. A közeli Canterburyben temették el.

Juhász Tamás: "Ifjúság" - Joseph Conrad és a tranzakcionális irodalom jelensége
Jerzy Stempowski: Conrad kalinowkai öröksége