Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Joseph Conrad (1857-1924)
A sötétség mélyén (Vámosi Pál fordítása)
A titokzatos idegen (Katona Tamás fordítása)
Lengyel
származású angol regényíró, novellista. Eredeti neve Teodor Józef Konrad Korzeniowski.
1857. december 3-án született a ma Ukrajnához tartozó Bergyicsevben. Lengyel nemesi
családból származott, birtokaikat azonban az orosz hatóságok elvették, mert szülei
résztvettek a cári elnyomás elleni mozgalomban. Apja költő és fordító volt. Szülei
ellenállási tevékenysége miatt 1861-ben a cári hatóságok családjukat száműzték
az észak-oroszországi Volgodába. Tizenkét éves korára árván maradt, szülei tüdőbajban
haltak meg. 1869-ben Svájcban élő nagybátyja vette pártfogásába, aki Krakkóba
küldte tanulni. Tanulmányai során az irodalom mellett elsősorban a földrajz érdekelte,
és sikerült rábeszélnie nagybátyját, hogy tengerésznek állhasson.
Tizenhat
éves korában Marseille-be utazott, előbb francia, majd angol hajókon szolgált.
1886-ban kapitányi képesítést szerzett. Ugyanebben az évben felvette az angol
állampolgárságot, és nevét is angolra változtatta. Tengerészeti karrierje során
bejárta a Távol-Keletet, járt Ausztráliában, Dél-Amerikában és Afrikában is. 1894-ben
egészségi állapota miatt fel kellett hagynia a tengerészettel.
1885-ben feleségül
vette Jessie George-ot, akivel az angliai Ashordban telepedtek le. Két fiuk született.
Első regénye, A félvér 1895-ben látott napvilágot. A regényben Conrad távol-keleti,
elsősorban a maláj szigetvilágban szerzett élményeit dolgozta fel. Első regényei
elsősorban egzotikus helyek színes ábrázolásai, de Flaubert és Maupassant hatására
Conrad egyre inkább a lélektani ábrázolás felé fordult. Műveiben ötvözte a romantikus
kalandregény vonásait a modern, pszichológiai igényű lélekrajzzal.
Regényei
hamar meghozták számára az elismerést. Jó barátjává vált Galsworthy és Ford Madox
Ford, a fiatal író közül pedig Henry James és H. G. Wells is példaképüknek tartották.
Regényeinek alapmotívuma továbbra is a tenger maradt. Az 1887-ben megjelent A
Narcissus négere című regényétől kezdve elsősorban a természettel szemben felülkerekedő
ember ábrázolása foglalkoztatta. A mélyülő lélektani ábrázolás példája az 1900-ban
napvilágot látott Lord Jim című regénye, melyben azt kutatta, milyen okok miatt
válik valaki árulóvá. A Lord Jimben és az ifjúsága kongói kalandjaira épülő, A
sötétség mélyén (1902) című regényében Conrad meglehetősen sötét, pesszimista
képet fest az emberi természetről.
Az 1904-ben megjelent Nostromó az első
társadalmi regénye. A sokak által legjobb regényének tartott, Dél-Amerikában játszódó
regényben a tőkés fejlődést és annak társadalmi következményeit vizsgálja. Társadalmi
regényei közé tartozik A titkosügynök (1907) és a Nyugati szemmel (1911) című
regénye is.
Kritikai körökben Conrad munkásságát pályája elejétől elismerték,
de az igazi közönségsikert csak az 1913-ban megjelent Véletlen című regénye hozta
meg számára. Utolsó regényei közül a Győzelem (1915), Az árnyékvonal (1917) és
A kalóz (1923) emelkedik ki.
Conrad utálta a kitüntetéseket, időskorában öt
egyetem tiszteletbeli doktori címét is visszautasította, 1924-ben pedig nem fogadta
el, hogy az uralkodó lovaggá üsse.
1924. augusztus 3-án szívrohamban halt
meg a Bishopsbourne-ban. A közeli Canterburyben temették el.
Juhász
Tamás: "Ifjúság" - Joseph Conrad és a tranzakcionális irodalom jelensége
Jerzy
Stempowski: Conrad kalinowkai öröksége
