Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Buda
Ferenc
KIMONDOTT SZÓ - KILŐTT NYÍL
Török
népek szólásai és közmondásai
Terebess Kiadó, Budapest, 1998
Elektronikus
kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
BASKÍR KÖZMONDÁSOK
Lovad ha elereszted, megfogod, szavad ha elereszted, meg nem fogod.
Gazdag az adósságát vagyonnal, a szegény verejtékkel fizeti.
Jégre rótt írás meg nem marad.
Járni tudatlan az utat rontja, szólni tudatlan a szót rontja.
Egy szem kölesből kása nem fő.
Az egész világot ha víz önti is el, a récének ettől mi bánata?
Ha kínálnak, legalább vizet igyál.
Ki tevét lop, az is tolvaj, ki tűt lop, az is tolvaj.
Kinek földje van, étke van.
Levágott kenyér a helyére vissza nem tapad.
Kenyér a bendő után nem járkál.
Belépted előtt kijuttodra gondolj.
Régi az újat óvja.
Ökör ha döglik – hús, szekér ha törik – tüzelő.
Szíved ha szorong, a föld tágasságának mi haszna?
Ha már leesel, hát ess magas fáról.
Egy évig a nyúl bőre is kibírja.
A hőség nem tör csontot.
Rés a likat kacagja.
Tej-kérni ha jöttél, ne dugd el a korsót.
Szomszéd tyúkja lúdnak látszik.
Hegyes kazal tetejéről a szél is lefordul.
Jó asszony a rongyokból is subát told össze.
Dühöt nyelni – hegyet nyelni.
Korán szóló kakukknak a feje megfájdul.
Szamár is gondol a másnapra.
Más kapuján ha lábbal kopogtatsz, a te kapudon majd bottal kopognak.
Kezed ha kardot fogni reszket, fejed a földön marad.
Egy lóra két hámot nem raknak.
Bármint dörgölöd a rezet, arannyá nem válik.
Ebnek átka farkason nem fog.
Fecske fiókáit a medve repülni nem tanítja.
Mitsem hogy úrnak rabja légy, szegényembernek fia légy.
Lőni nem tudónak nyila hat ölnyire repül.
Éhében a mohó a kútba horgot vet.
Üres kanál kikezdi a szájat.
A vendég – a gazda szamara.
Vendéget ki nem kedvel, örömet az nem ismer.
A gyáva nap mint nap meghal, a bátor csak egyszer hal meg.
Furulyásnak dala van – a gyávának mije van?
Megrettent kutya három nap ugat.
Szájad ha kajsza, ne a tükörre fogd.
Ha görbén ülsz is, egyenesen beszélj.
Apáddal amit téssz, veled is azt tesznek.
Görbe dolog negyven év múltán is kitudódik.
Jószágnak kezdete – egy tyúk.
Lóval játszódó csikónak lába lesántul.
Hegyre fölmenni nehéz, lejutni könnyű.
A szája-égett a jeget is fújva kapja be.
Csirkéket össze számlálnak.
Sáskától aki fél, gabonát az nem vet.
Magányosnak az íja is odavész, sokaságnak a nyila is megkerül.
Két varjú ha verekszik, a nyilas tollhoz jut.
Két fél – egy egész.
Tojás a tyúkot ne tanítsa.
Egy kőnek is története van.
Botnak kettő a vége.
Célratörő ember a kőbe is beüti a szöget.
Esze-rövidnek nyelve a hosszú.
Nyelvvel malmot hajtván lisztet nem őrölnek.
Bolondnak a tenger térdig ér.
Szitában a víz, bolondban a szó meg nem áll.
Sótlanra a vak is ráismer.
Köpő a köpését vissza nem nyalja.
Kútba ne köpdöss: vizét fogod inni.
Róka halála az irhájáért esik.
A tisztesség – drágakő, a türelem – színarany.
Lakomába jóllakva menj.
Lagzi után a szó, csata után a hős megsokasodik.
Mennyegző múltán dobot nem vernek.
Gazdagnak ezer juha közül a szegénynek egyetlen bárányát kapta el a farkas.
Bunda gallér nélkül, ország törvény nélkül nincsen.
Bunda úgy jó, ha új, barát – ha régi.
A lélek ha nem vacog, a test sem vacog.
Igaz kő követ hasít.
Igaz szóló a rokonának sem kedvez.
Egyenes szavú megmenekül, görbe szavú kézre kerül.
A tanítás maga is mesterség.
Tetűre haragvó a köntösét vetette tűzbe.
Harminc fog közül ami kijő, harminc faluban kitudódik.
Kinek munkája nincsen, tisztessége sincsen.
Ifjúhoz szíves légy, öreghez tisztes légy.
A házadbeli hírt szomszédodtól kérdezd.
Szökdelni akart a szarka – járni is elfelejtett.
Szakállas ember a borostát nem állja.
Kettőt gondolj – egyet szólj.
Vak tyúknak minden búza.
Szíve-vaknak társa ne légy, szeme-vaknak társa légy.
A vak sokat lát, a sánta sokat jár.
Kemény szótól a fűz is elroppan, lágy szótól a kő is megolvad.
Kimondott szó – kilőtt nyíl.
Fül-hallotta fagyos szó a szívbe hatolván jéggé válik.
Két dervis egy szőnyegen elfér, két szultán a föld színén sem fér el.
Minden madár a maga hangján szól.
Ki kettőre számít, pártában marad.
Aranyat kőben keress, észt – főben keress.
Jószág a gazdájához húz.
A szó nem a gazdájával jár.
Ahol légy van, szúnyog is van.
Eb a szénát meg nem eszi, ám a lovat sem hagyja enni.
Ebnek farkát ha levágod is, eb marad.
Kutya a maga vackán erős.
Kutyától kutya születik, madártól madár születik.
Eb mondja a kutyának, az meg a farkának.
Farkas ereje a fogában, ember ereje a munkában.
Elmaradt dologra hó esik.
Kevés a soknak fejet hajt.
Keserűt s édeset ízlelve ismerni.
Keserűt ha nem ízlelsz, édeset sem ízlelsz.
Kimondott szó – szálló madár, ám az írás – hurok.
Arany kantár a lovat nem jobbítja.
Az erdőnek füle van, a mezőnek szeme van.
Arc mosásával a gonoszság el nem tűnik.
Egyetlen csalogány tavaszt nem hoz.
Lisztbe faló kutya a malomkő-nyalásról leszokni nem tud.
A hőst a harc szüli.
A madár röptében, a ló futtában, vitéz a csatában ismerszik meg.
Kötélből hosszú a jó, szóból a kurta.
Vissza a Kimondott szó – kilőtt nyílba
