Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Buda Ferenc
KIMONDOTT SZÓ - KILŐTT NYÍL
Török népek szólásai és közmondásai
Terebess Kiadó, Budapest, 1998
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

 

BASKÍR KÖZMONDÁSOK

Lovad ha elereszted, megfogod, szavad ha elereszted, meg nem fogod.

Gazdag az adósságát vagyonnal, a szegény verejtékkel fizeti.

Jégre rótt írás meg nem marad.

Járni tudatlan az utat rontja, szólni tudatlan a szót rontja.

Egy szem kölesből kása nem fő.

Az egész világot ha víz önti is el, a récének ettől mi bánata?

Ha kínálnak, legalább vizet igyál.

Ki tevét lop, az is tolvaj, ki tűt lop, az is tolvaj.

Kinek földje van, étke van.

Levágott kenyér a helyére vissza nem tapad.

Kenyér a bendő után nem járkál.

Belépted előtt kijuttodra  gondolj.

Régi az újat óvja.

Ökör ha döglik – hús, szekér ha törik – tüzelő.

Szíved ha szorong, a föld tágasságának mi haszna?

Ha már leesel, hát ess magas fáról.

Egy évig a nyúl bőre is kibírja.

A hőség nem tör csontot.

Rés a likat kacagja.

Tej-kérni ha jöttél, ne dugd el a korsót.

Szomszéd tyúkja lúdnak látszik.

Hegyes kazal tetejéről a szél is lefordul.

Jó asszony a rongyokból is subát told össze.

Dühöt nyelni – hegyet nyelni.

Korán szóló kakukknak a feje megfájdul.

Szamár is gondol a másnapra.

Más kapuján ha lábbal kopogtatsz, a te kapudon majd bottal kopognak.

Kezed ha kardot fogni reszket, fejed a földön marad.

Egy lóra két hámot nem raknak.

Bármint dörgölöd a rezet, arannyá nem válik.

Ebnek átka farkason nem fog.

Fecske fiókáit a medve repülni nem tanítja.

Mitsem hogy úrnak rabja légy, szegényembernek fia légy.

Lőni nem tudónak nyila hat ölnyire repül.

Éhében a mohó a kútba horgot vet.

Üres kanál kikezdi a szájat.

A vendég – a gazda szamara.

Vendéget ki nem kedvel, örömet az nem ismer.

A gyáva nap mint nap meghal, a bátor csak egyszer hal meg.

Furulyásnak dala van – a gyávának mije van?

Megrettent kutya három nap ugat.

Szájad ha kajsza, ne a tükörre fogd.

Ha görbén ülsz is, egyenesen beszélj.

Apáddal amit téssz, veled is azt tesznek.

Görbe dolog negyven év múltán is kitudódik.

Jószágnak kezdete – egy tyúk.

Lóval játszódó csikónak lába lesántul.

Hegyre fölmenni nehéz, lejutni könnyű.

A szája-égett a jeget is fújva kapja be.

Csirkéket össze számlálnak.

Sáskától aki fél, gabonát az nem vet.

Magányosnak az íja is odavész, sokaságnak a nyila is megkerül.

Két varjú ha verekszik, a nyilas tollhoz jut.

Két fél – egy egész.

Tojás a tyúkot ne tanítsa.

Egy kőnek is története van.

Botnak kettő a vége.

Célratörő ember a kőbe is beüti a szöget.

Esze-rövidnek nyelve a hosszú.

Nyelvvel malmot hajtván lisztet nem őrölnek.

Bolondnak a tenger térdig ér.

Szitában a víz, bolondban a szó meg nem áll.

Sótlanra a vak is ráismer.

Köpő a köpését vissza nem nyalja.

Kútba ne köpdöss: vizét fogod inni.

Róka halála az irhájáért esik.

A tisztesség – drágakő, a türelem – színarany.

Lakomába jóllakva menj.

Lagzi után a szó, csata után a hős megsokasodik.

Mennyegző múltán dobot nem vernek.

Gazdagnak ezer juha közül a szegénynek egyetlen bárányát kapta el a farkas.

Bunda gallér nélkül, ország törvény nélkül nincsen.

Bunda úgy jó, ha új, barát – ha régi.

A lélek ha nem vacog, a test sem vacog.

Igaz kő követ hasít.

Igaz szóló a rokonának sem kedvez.

Egyenes szavú megmenekül, görbe szavú kézre kerül.

A tanítás maga is mesterség.

Tetűre haragvó a köntösét vetette tűzbe.

Harminc fog közül ami kijő, harminc faluban kitudódik.

Kinek munkája nincsen, tisztessége sincsen.

Ifjúhoz szíves légy, öreghez tisztes légy.

A házadbeli hírt szomszédodtól kérdezd.

Szökdelni akart a szarka – járni is elfelejtett.

Szakállas ember a borostát nem állja.

Kettőt gondolj – egyet szólj.

Vak tyúknak minden búza.

Szíve-vaknak társa ne légy, szeme-vaknak társa légy.

A vak sokat lát, a sánta sokat jár.

Kemény szótól a fűz is elroppan, lágy szótól a kő is megolvad.

Kimondott szó – kilőtt nyíl.

Fül-hallotta fagyos szó a szívbe hatolván jéggé válik.

Két dervis egy szőnyegen elfér, két szultán a föld színén sem fér el.

Minden madár a maga hangján szól.

Ki kettőre számít, pártában marad.

Aranyat kőben keress, észt – főben keress.

Jószág a gazdájához húz.

A szó nem a gazdájával jár.

Ahol légy van, szúnyog is van.

Eb a szénát meg nem eszi, ám a lovat sem hagyja enni.

Ebnek farkát ha levágod is, eb marad.

Kutya a maga vackán erős.

Kutyától kutya születik, madártól madár születik.

Eb mondja a kutyának, az meg a farkának.

Farkas ereje a fogában, ember ereje a munkában.

Elmaradt dologra hó esik.

Kevés a soknak fejet hajt.

Keserűt s édeset ízlelve ismerni.

Keserűt ha nem ízlelsz, édeset sem ízlelsz.

Kimondott szó – szálló madár, ám az írás – hurok.

Arany kantár a lovat nem jobbítja.

Az erdőnek füle van, a mezőnek szeme van.

Arc mosásával a gonoszság el nem tűnik.

Egyetlen csalogány tavaszt nem hoz.

Lisztbe faló kutya a malomkő-nyalásról leszokni nem tud.

A hőst a harc szüli.

A madár röptében, a ló futtában, vitéz a csatában ismerszik meg.

Kötélből hosszú a jó, szóból a kurta.

 

Vissza a Kimondott szó – kilőtt nyílba