Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

C.W. Leadbeater – A.E. Powell
A láthatatlan világok élete, az asztráltestek világa

Forrás: http://www.globenet.hu/teozofia/
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


I. kötet

Szeretettel és méltánylással
ajánlom e könyvet mindazoknak,
akiknek fáradhatatlan munkássága
és kutatása nyújtotta azt az anyagot,
amelyből összeállítottam.

„Ismerni az embert annyi mint ismerni Istent.
Ismerni az Istent annyi mint ismerni az embert.
A világegyetem tanulmányozása annyi mint tanulni úgy az Istent,
mint az embert, mivel a világegyetem az Isteni Gondolat
kifejeződése és a világegyetem visszatükröződött az emberben.
Ha az én szabaddá akar válni, ismeretre van szüksége önmaga
megismerésére, úgy amilyen a maga mivoltában.”

Annie Besant


Az asztráltest


I. fejezet

Általános ismertetés

Mielőtt hozzáfognék az asztráltest és a vele kapcsolatos jelenségek részletes tanulmányozásához, hasznos lesz, ha előbb röviden körvonalazzuk a tanulmányozó előtt azt a területet, melyet ismertetni szándékozunk, hogy így megfelelő távlati képet nyújtsunk az egész tárgyról és néhány részének viszonylagos összefüggéséről.

Röviden, az asztráltest egy olyan test, amely a tisztánlátó előtt a fizikai testhez hasonlít, melyet felvillanó színekhez hasonló aura vesz körül, továbbá amely a fizikai anyagnál finomabb anyagi fokozatokból áll, amelyben az érzések, a szenvedélyek, a vágyak és indulatok vannak kifejeződve és amely híd vagy közvetítő gyanánt működik a fizikai agy és az értelem közötti átvitelnél, mely utóbbi egy még ennél is magasabb testben működik – a mentális testben.

Egyrészt míg minden embernek megvan az asztrálteste és használja is azt, másrészt aránylag kevesen tudnak létezéséről vagy képesek ellenőrizni működését és benne teljes tudatossággal működni. A legtöbb embernél alig más, mint kezdetleges asztrálanyag-tömeg, melynek mozgása és működése alig áll magának az embernek – az Egónak a felügyelete alatt. Másrészt viszont az asztráltest jól kifejlődött és teljesen szervezett vertikulum, melynek megvan a saját élete és amely tulajdonosának sok és hasznos erővel szolgál.

A fizikai test alvása alatt a fejletlen ember az ő aránylag kezdetleges asztráltestében álomszerű, határozatlan életet él és amikor fizikai testében újra felébred, egyáltalán nem vagy csak alig emlékezik áloméletére.

A fejlett embernél ellenben, mialatt a fizikai test álomba merül, az asztráltestben tevékeny és hasznos és ennek emlékezetét bizonyos körülmények között át lehet hozni a fizikai agyba. Az ilyen ember élete megszűnik az öntudatnappalok és feledéséjjelek sorozata lenni, ehelyett élete a megszakítatlan öntudatosság folytonos életévé lesz, amely váltakozva a fizikai és asztrál világokban vagy síkokban folyik le.

A legelső dolgok egyike amit az ember az asztráltestében megtanul, a benne való utazgatás, mivel az asztráltest nagy sebességgel képes mozogni és az alvó fizikai testtől nagy távolságokra eljutni. Ezen jelenség nagyon sok ún. „okkult” jelenségre vet fényt, mint amilyenek a sokféle kísérlet, a fizikailag sohasem látott helyek ismerete stb.

Miután az asztráltest az érzések és indulatok teste, összetételének valamint működésmódjának ismerete nagy értékkel bír az emberi lélek sok aspektusának megismerésében, akár egyénileg, akár egyetemlegesen véve azt, és egyúttal a modern lélekkutatás által felfedezett sok jelenség, gépezetének egyszerű magyarázatával is szolgál.

Az asztráltest szerkezetének, természetének, lehetőségeinek és határainak világos megértése lényeges annak az életnek a megértéséhez, melybe az emberek fizikai haláluk után belépnek. A számtalan sok vallás hívői által hitt sokféle „mennyország”, „pokol”, és purgatóriumi lét mind-mind természetszerűleg megtalálja a maga helyét és érthetővé válik amint megértettük az asztráltest és az asztrálvilág természetét.

Az asztráltest tanulmányozása segítségünkre lesz a szeánsz szobák sok-sok jelenségének, valamint betegségek bizonyos pszichikai vagy nem fizikai gyógymódjainak megértésénél is. Azok, akiket érdekel az ún. negyedik dimenzió szintén sok, a számtan és mértan segítségével leírt kialakított elmélet megerősítését fogják megtalálni az asztrálvilág jelenségeinek tanulmányozása révén úgy, amint azokat leírták azok, akik megfigyelték őket.

Az ember asztráltestének tanulmányozása ilyenképpen messzire elvisz bennünket és a pusztán csak a fizikai világra és fizikai érzékekre alapozott életfelfogásunkat rendkívül kibővítjük. Amint előbbre jutunk, látni fogjuk, hogy a fizikai érzékek, bármily felbecsülhetetlenek legyenek is, egyáltalán nem jelentik határát annak, amire az embert az ő testei azokra a világokra vonatkozóan, amelyekben él, megtanítani képesek. Az asztrálképességeknek cselekvő tevékenységre való felébresztése egy új világot tár fel a régin belül és amikor az ember képessé válik helyesen olvasni annak jelentőségeit, a saját életére és az egész természetre nézve olyan kiterjedt felfogásra tesz szert, amely feltárja az emberben rejtve levő majdnem korlátlan lehetőségeket. Ebből előbb vagy utóbb azonban elkerülhetetlenül megszületik az ösztönzés, majd később az ellenállhatatlan elhatározás, hogy uralja ezeket a világokat és önmagát is, hogy közelebb emelkedjék az ő földi rendeltetéséhez és értelmes együttműködővé váljék azzal, amit találóan a fejlődésben levő Legfelsőbb Akaratnak neveztek el.

Most áttérünk az asztráltest és a vele kapcsolatban levő sokféle asztrál jelenség részletes tanulmányozására.


II. fejezet
Az asztráltest összetétele és szerkezete

Az asztrálanyagnak hét fokozata van, megfelelően a fizikai anyag hét fokozatának, melyek a szilárd, folyékony, légnemű, éterikus, éterfeletti, atomalatti és atomi. Ezen asztrál állapotok jelzésére még nem találtak ki elnevezéseket és vagy úgy szokták jelölni, hogy a legfinomabbtól kezdődően az 1-től 7-ig terjedő számokat adják nekik vagyis amikor a legdurvább a hetes számot viseli, vagy a megfelelő fizikai állapotoknak neveit adják nekik. Így például szilárd asztrálanyagról beszélünk, értvén alatta a hetedik vagy legalsó változatot; amely a legfinomabbtól számítva a negyedik az asztrál éteranyag és így tovább.

Az asztrálanyag finomabb lévén a fizikainál, áthatja azt. Ennélfogva minden fizikai atom egy asztrálanyagból álló tengerben úszik, amely körülveszi és a fizikai anyagban levő minden közt kitölt. Természetesen jól ismert dolog az, hogy két atom még a legkeményebb anyagban sem érintkezik egymással és két határos atom közötti tér a valóságban szerfölött nagyobb, mint maguk az atomok. A hivatalos tudomány már régen feltételezi a minden ismert anyagot – a legsűrűbb szilárdat éppen úgy, mint a legritkább gázt, - átható étert; és éppen úgy, mint ez az éter teljesen szabadon mozog a legsűrűbb anyag részecskéi között, aként hatja át viszont az asztrál anyag az étert és mozog tökéletes szabadsággal a részecskéi között. Ilyenformán egy, az asztrálvilágban élő lény elfoglalhatja ugyanazt a helyet, amelyet egy, a fizikai világban élő lény elfoglal, emellett azonban egyáltalán nem tudnak egymásról és egyáltalán nem akadályozzák egymás szabad mozgását. A tanulmányozó tisztában kell hogy legyen ezzel az alapvető fogalommal, mert ennek világos megértése nélkül lehetetlen megértenie a nagyszámú asztrális jelenséget.

Az egymás áthatásának az elve teszi világossá azt, hogy a természet különféle birodalmai nincsenek egymástól elkülönülve a térben, hanem mindig itt léteznek körülöttünk úgy, hogy észrevevésükhöz és kikutatásukhoz nincs szükség térbeli mozgásra, hanem csak arra, hogy felnyíljanak bennünk ezek az érzékek, melyek segítségével észrevehetjük őket.

Ily módon tehát az asztrálvilág vagy sík, inkább egy állapota a természetnek mint valami hely.

Meg kell jegyeznünk, hogy a fizikai atomot nem lehet közvetlenül asztrális atomokra felbontani. Ha azt az erőt, amely a (megközelítőleg 14 milliárdnyi) „koilonban levő buborékot” egy végső (ultimate) fizikai atomba beleforgatja, egy akarat-erőfeszítés visszanyomja az asztrális küszöbén túlra, úgy az atom eltűnik és a „buborékok” felszabadulnak. Ugyanaz az erő egy magasabb síkon működve, nem egy asztrálatom által fejeződik ki, hanem 49 ilyen atomból álló csoport által.

Hasonló viszont létezik melyet a 49-es szám fejez ki, bármely két, egymással szomszédos természeti sík atomjai között: így egy asztrálatomban 493, azaz 282, 475, 249 „buborék” van, egy mentálisban 494 buborék és így tovább.

Van okunk hinni, hogy az elektronok asztrálatomok. A fizikusok azt állítják, hogy a hidrogén kémiai atomja 700-1000 elektront tartalmaz. az okkult kutatás azt állítja, hogy a hidrogén kémiai atomja 882 asztrálatomból áll. Ez lehet véletlen, azonban nem valószínű.

Meg kell jegyeznünk, hogy a végső fizikai atom kétféle, éspedig nőnemű vagy hímnemű. A hímnemű atomba az erő az asztrálvilágból folyik bele és azon keresztül a fizikai világba ömlik; a nőnemű atomba az erő a fizikai sík világából ömlik bele és keresztülfolyva az atomon az asztrálvilágba árad bele és ily módon eltűnik a fizikai világból.

Az aszrálanyag csodálatos pontossággal megfelel a fizikai anyagnak, melyet áthat és a fizikai anyag minden változata a neki megfelelő sűrűségű asztálanyagot vonzza. Így a szilárd fizikai anyagot áthatja az, amit szilárd asztrálanyagnak nevezünk, a folyékony asztrális, a folyékony fizikait, azaz a hatodik alsíkbeli anyag; hasonlóképpen van ez a gázszerű és a négy éter fokozatú anyaggal is, melyek mindegyikét a neki megfelelő fokozatú asztrálanyag hatja át.

Amint szükséges, hogy a fizikai test a maga összetételében magában foglalja a fizikai anyagot annak összes állapotaiban, tehát a szilárd, folyékony, légnemű és éter állapotban, éppen olyan elkerülhetetlenül magában kell hogy foglaljon az asztráltest is mind a hét asztrál alsík anyagából való részecskéket, bár az arányuk természetszerűleg nagymértékben különböző lehet.

Minthogy az ember asztrálteste mind a hét fokozatú anyagot magában foglalja, lehetséges számára, hogy a vágy mindenféle változatát a legteljesebb mértékben végigtapasztalja a legalacsonyabbtól a legmagasabbrendűig.

Az asztrálanyag sajátos felelés-fajtája az, amely képessé teszi az asztrálanyagot arra, hogy olyan hüvelyként szolgáljon, melyben az Én érzés tapasztalatokra tehet szert.

Az asztrálsík közönséges anyagán kívül az, amit a Harmadik Elemi Birodalom vagy egyszerűen az asztrálsík Elemi-eszenciája (elemi-lényeg) néven ismerünk, szintén nagy mennyiségben foglaltatik benne az ember asztráltestében és alkotja azt, amit „vágy-elem-lényeg”-nek nevezünk, s amiről a későbbi fejezetekben bővebben lesz szó.

Az asztrál elemi eszencia az asztrálsík hat alsóbb síkjának anyagából áll, melyet a Háromság Második Személyéből kiáradó Második Kiömlés éltet. Az asztrálanyag hasonlóképpen éltetett legmagasabb vagy atomikus síkbeli anyagát Monádikus Eszenciaként ismerjük.

A fejletlen emberben az asztráltest felhőszerű, lazán szervezett, bizonytalanul körvonalazott asztrálanyagból áll, melyben főként az alacsonyabb anyagfokozatok az uralkodók, durva, sötétszínű és sűrű, - gyakran olyan sűrű, hogy a fizikai test körvonalai majdnem elvesznek benne - és így alkalmas arra, hogy válaszoljon azokra az ösztönzésekre, amelyek szenvedélyekkel és vágyakkal kapcsolatosak. Nagyságát tekintve minden irányban 25-30 cm-nyire terjed a fizikai testen túl.

Az átlagerkölcsű és értelmű emberben az asztráltest már jóval nagyobb és a test minden oldalán mintegy 45 cm-nyire terjed, anyaga finomabb minőségű és sokkal kiegyensúlyozottabb és a ritkább anyagfajták jelenléte az egész testnek bizonyos fényt kölcsönöznek és körvonalai is tisztábbak és határozottabbak.

A szellemileg fejlett ember asztrálteste még nagyobb és az asztrálanyag minden egyes fokozatának legfinomabb részeiből tevődik össze, melyben főleg a magasabbrendűek vannak túlsúlyban.

Az asztráltestek színeiről oly sokat kell mondanunk, hogy ennek a tárgynak külön fejezetet szántunk. Mindemellett itt annyit mégis mondhatunk, hogy a fejletlen típusokban a színek durvák és zavarosak és ahogyan az ember érzelmi, mentális és szellemi tekintetben fejlődik, a színek is mindjobban fénylőkké válnak. A középkori alkímistáktól eredő „asztrál” elnevezés „csillagot” jelent, jelezni akarván vele az asztráltest fénylő kinézését.

Amint azt már mondottuk, az ember asztrálteste nemcsak áthatja a fizikai testet, hanem minden irányban terjedőleg felhőszerűen körülveszi.

Az asztráltest fizikai test határain túlterjedő részét rendszerint „aurá”-nak nevezik.

Az erős érzés nagy aurát jelent. Itt megemlítjük, hogy az aura megnövekedett nagysága a beavatás előfeltétele és benne megláthatók a „tulajdonságok”. Az aura természetszerűleg minden egyes beavatással növekszik. Azt mondják, hogy Buddha aurája három mérföld sugarú volt.

Minthogy a fizikai test nagyon erős vonzást gyakorol az asztráltest anyagára, következésképp az asztrál részecskék legnagyobb része (mintegy 99%) a fizikai test határain belül van összetömörülve és csupán a fennmaradó 1% tölti ki a tojásalak többi részét és alkotja az aurát.

Így aztán az asztráltest központi része pontosan a fizikai test formáját ölti fel és tényleg nagyon szilárd és határozott és egész tisztán megkülönböztethető a környező aurától. Általában a fizikai test asztrál másának (counterpart) nevezik. Az asztráltest mindazonáltal csak a külső forma tekintetében felel meg a pontosan a fizikai testnek és egyáltalán nem vonja maga után azt, hogy a különféle szervek is hasonlóképpen működnek, ahogyan azt majd bővebben látni fogjuk a „Csakrák” című fejezetben.

Nemcsak az ember fizikai testének, hanem minden fizikai testnek megvan a maga megfelelő és vele állandóan társult asztrálanyag fokozata, melyet nem lehet tőle elválasztani másképp, mint az okkult erő nagymértékű megerőltetésével és akkor is csak addig az ideig lehet elválasztva tartani, amíg az erő határozottan ebből a célból van megfeszítve. Más szavakkal, minden fizikai tárgynak megvan a maga asztrális mása. Minthogy azonban az asztrál részecskék egymás között állandó, a fizikai folyadék részecskéihez hasonló könnyedségű mozgásban vannak, ezért valamelyik fizikai részecske és azon asztrál anyagmennyiség között, amely valamely adott pillanatban történetesen mint asztrálmása szerepel, nincsen állandó társulás.

Egy tárgy asztrál része rendszerint némileg a fizikai részen túl is terjed, úgyhogy a fémeket, köveket stb. egy aurával körülvéve látjuk.

Ha az ember fizikai testének valamely részét eltávolítjuk pl. műtét által, úgy az élő asztrálanyag összetartozása sokkal erősebb, mint a levágott fizikai részhez való vonzódása. Következésképp egy tag asztrálmását a levágott fizikai taggal együtt nem lehet elvinnni. Minthogy az asztrálanyag megőrzi ezt a sajátos formát, folytatólagosan is meg fogja tartani eredeti alakját, majd rövidesen vissza fogja húzni a megcsonkított forma határai közé. Ugyanez a jelenség játszódik le akkor, ha egy fának levágják az egyik ágát.

Egy lélektelen testnél, mondjuk egy széknél vagy egy mosdótálnál, már nincs meg ugyanaz a fajta egyéni élet, hogy az fenntartsa az összefüggést. Következésképp ha egy fizikai tárgy eltörik, a mása szintén megosztódik.

A finomsági szempontból rendezett hét anyag fokozaton kívül létezik még egy teljesen eltérő asztrálanyag osztályozás is éspedig az anyag típusának megfelelő osztályozás. A teozófiai irodalomban a finomsági fokokat rendszerint vízszintes beosztással, míg a típus függőleges beosztásal jelzik. A típusok, melyeknek száma hét, oly tökéletesen vannak összekeverve mint a légkör alkotórészei és minden egyes asztráltestben mind a hét típusból van anyag és az ezek közötti arány mutatja az ember valamire való hajlamát, hogy vajon az illető áhítatos vagy filozófus, művészi vagy tudományos, tevékenykedő vagy misztikus-e.

Földünk és a fizikai bolygók asztrálrészei valamint naprendszerünk tisztán asztrális bolygói együttvéve alkotják a Nap-Logosz asztráltestét, ami azt mutatja, hogy a régi pantheisztikus felfogás igaz volt.

Hasonlóképpen az asztrálanyag hét típusának mindegyikét bizonyos mértékben úgy tekinthetjük mint egy egészet, mint egy különálló testet és úgy is lehet gondolni, mint egy al-istenség legfutólagosabb gondolata, mozgása vagy bármely fajta változása ilyen vagy olyan úton azonnal visszatükröződnek az összes megfelelő típusú anyagban. Ilyen pszichikai változások időszakosan meg is történnek, talán a fizikai síkbeli ki- és belélegzésnek vagy a szívünk dobogásának felelnek meg. Megfigyelték, hogy a fizikai bolygók mozgása alapul szolgál az ezen változásokból eredő befolyások működésére; ez a magyarázata az asztrológia tudományának. Továbbá innen van az, hogy minden ilyen változás bizonyos mértékben minden emberre kell hogy hasson, éspedig olyan arányban, mely megfelel azon anyagtípus mennyiségének mely az ő asztrális testében van. Így az egyik változás az indulatokra hat, vagy az értelemre, vagy mindkettőre, egy másik erősítőleg hathat az idegizgalmakra és ingerlékennyé tesz. Ez az arány az, amely minden emberben, állatban, növényben vagy ásványban bizonyos alapvető jellegzetességet határoz meg, melyek sohasem változnak, - amelyek néha az illető színének, sugarának vagy ismertetőjelének nevezünk. Ezt az érdekes gondolatfonalat tovább követni meghaladná e könyv célját és így az olvasót a „The hidden side of things” (A dolgok rejtett oldala) című könyv I. kötetének 43-48 oldalára utaljuk.

Minden típusban hét altípus van, ami összesen 49 altípus.

A típus vagy sugár az egész bolygórendszer alatt állandó marad, úgy, hogy egy „A” típusú elemi eszencia az „A” típusú ásványokat, növényeket és állatokat lelkesíti meg és belőle fognak kiemelkedni az ugyanezen típusú emberi lények is.

Az asztráltest lassan, de állandóan kopik éppen úgy, mint a fizikai, azonban az elhulló részecskék pótlása táplálkozás helyett a környező aurából történik. Az egyéniség érzése az újonnan belépő részecskékkel azonnal közli, azonkívül a minden egyes ember asztráltestével összekapcsolódott elemi eszencia is kétségtelenül egy lényfélének érzi magát és annak megfelelően cselekszik, amit saját érdemének tekint.


III. fejezet
Az asztráltest színei

A tisztánlátó előtt az asztráltest egyik alapvető sajátossága az, hogy színekből áll, amelyek állandóan átvillannak rajta és ezek a színek érzéseknek, szenvedélyeknek és indulatoknak felelnek meg; ezek kifejezései az asztrálanyagban. Az általunk ismert összes színek és még sok mostanában még ismeretlen szín a természet minden egyes magasabb síkján megvan, amint azonban az egyik fokozatról a másikra emelkedünk, mind finomabbakká, mindjobban fénylőkké válnak úgy, hogy azt írhatnám le mint a színek felső oktávjai. Minthogy ezeket az oktávokat lehetetlen papírra vetni, a fenti tényeket szem előtt kell tartani, amikor az asztráltest alább leírt színes ismertetéseit szemléljük.

A következőkben felsoroljuk az alapvető színeket, valamint azokat az érzéseket, melyeket kifejezésre juttatnak.

Az öröm úgy a mentál- mint az asztráltest általános ragyogásában és sugárzásában, valamint a testfelületének különleges hullámzásában nyilvánul meg. A jókedv e felület változó bugyborékolásában mutatkozik és így van ez az állandó derűnél is.

A meglepődés a mentáltest éles összehúzódásában nyilvánul meg és rendszerint áthúzódik úgy az asztrális mint a fizikai testre, melynek érzés színövének erős izzása kísér hogyha a meglepetés kellemes, míg kellemetlen meglepetés esetén a színnövekedés szürke és barna. Ez az összehúzódás gyakran okoz kellemetlen érzéseket és néha a plexus solarisra hat, amikor is rosszullétet és ájulást okoz, néha pedig a szívközpontra hat, ez pedig szívdobogást, sőt halált is okozhat.

Meg fogjuk érteni, hogy miután az emberi érzések mindig kevertek, éppen ezért ezek a színek is ritkán tökéletesen tiszták, hanem éppen olyan kevertek. Így sok tisztaságát homályosítja el az önzés durva barnásszürke színe, vagy festi meg a gőg mély narancsszíne.

A színek teljes jelentéséről olvasva még más szempontokat is figyelembe kell venni. Így az asztráltest általános ragyogását, körvonalainak arányos határozottságát vagy határozatlan voltát; a különféle erőközpontok viszonylagos ragyogását. (Lásd az V. fejezetet.)

Az értelem sárga, a vonzalom rózsaszínű, az odaadás kék színe mindig az asztráltest felső részében találhatók; az önzés, a fösvénység, a ravaszság és gyűlölet színei pedig az alsó részében; az érzéki érzések tömege rendszerint a kettő között úszkál.

Ebből következik, hogy a fejletlen embernél a tojásalak alsó része nagyobb mint a felső, úgy, hogy az asztráltest alakja egy hegyével felfelé mutató tojásra hasonlít. A fejlettebb embernél az eset fordított és a tojásalak keskenyebb vége mutat lefelé. A törekvés mindig az, hogy a tojásalak arányos voltát visszaállítani törekszik, úgy, hogy az ilyen kinézés gyakran csak ideiglenes.

Minden fajta tulajdonságnak, mely mint szín fejeződik ki, megvan a saját különleges asztrálanyag típusa és ezen színek átlag helyzete az illető anyagfokozat különleges súlyától függ. Általános elv az, hogy a rossz vagy önző tulajdonságok a durvább anyag viszonylag lassú rezgéseiben, míg a jó és önzetlen tulajdonságok a finomabb anyagban fejeződnek ki.

Szerencsénkre így lévén ez, a jó érzések mindig hosszabb ideig kitartanak mint a rosszak és egy erős szeretet vagy odaadás érzés hatása az asztráltestben még sokkal azután is megmarad hogy azt ami okozta elfelejtjük.

Lehetséges, bár szokatlan eset, hogy az asztráltestben egy időben két erős rezgéssorozat indul meg, pl. a szeretet és a harag rezgései. Az utóhatások egymás mellett mutatkoznak, azonban az egyik sokkal magasabb síkon mint a másik és ennélfogva tovább is tart.

A magasabbrendű önzetlen vonzalom és odaadás a legmagasabb asztrál alsíkhoz (atomi alsík) tartozik és ezek átvetítődnek a mentálsík megfelelő anyagába is. Ilyenformán a kauzál (felső mentál) testet érintik, nem pedig az alsó mentálist. Ez egy olyan fontos pont, hogy a tanuló különösképpen meg kell hogy jegyezze magának. Az Egót, aki a felső mentálsíkon lakozik, így csak önzetlen gondolatok érintik. Az alsórendű gondolatok nem az Egót, hanem a permanens atomokat érintik.

Következésképp a kauzáltestben az alsórendű érzéseknek és gondolatoknak megfelelően nem rossz színek, hanem hézagok vannak. Az pl. mint a vonzalom és együttérzés hiánya mutatkozik: midőn az önzést ellentéte az önzetlenség váltja fel, a kauzáltestben a hézag kitöltődik.

Az asztráltest durva színeinek az erősödése melyek az alacsonyabbrendű érzéseket jelzik, mivel nem találnak közvetlen kifejeződést a kauzális testben arra törekszenek, hogy kauzáltestben levő ellentétes erényeket jelentő színek fénylő voltát elhomályosítsák.

Hogy az asztráltest kinézését felfoghassuk, szem előtt kell tartanunk, hogy az asztráltestet alkotó részecskék mindig gyors mozgásban vannak. A legtöbb esetben a színfelhők egymásba olvadnak és egész idő alatt össze vissza kavarognak, hömpölyögnek és hömpölygésük közben hol eltűnnek, hol megjelennek úgy, hogy a fénylő köd felülete némileg emlékeztet az erősen forrásban levő víz felületére. A különféle színek tehát egyáltalán nem tartják meg ugyanazon helyzetüket, habár van egy rendes helyzetük, melybe visszatérni törekszenek.

A tanítványnak ajánljuk Leadbeater által írt „Látható és láthatatlan ember” c. munka következő képeit, melyek az asztráltest tényleges kinézetét szemléltetik:

VII. lap 88. oldalán, a vadember asztrálteste.

X. lap 94. oldalán, az átlagember asztrálteste.

XXIII. lap 123. oldalán, a fejlett ember asztrálteste.

A három ismertetett típus a vadember, az átlagember és a fejlett ember fő jellegzetességei az alábbiakban foglalhatók össze:

A vadember típusa: nagy érzékiség, álnokság, önzés és kapzsiság a szembetűnők. Az erős haragot a tompa skarlát színfoltok jelzik; egy nagyon kismértékű vonzalom mutatkozik valamint olyan értelem és vallásos érzés, amilyen alacsony fokban csak létezni képes. A körvonalak szabálytalanok, a színek pacázottak, nehezek és sűrűk. Az egész test nyilvánvalóan rosszul szabályozott, zavaros és ellenőrizhetetlen.

Az átlagembernél, az érzékiség bár még mindig szembetűnő, de sokkal kevesebb; az önzés is uralkodó és személyes célok érdekében némi hajlam a csalárdságra, bár a zöld két határozott tulajdonsággá kezd szétválni azt mutatván, hogy a ravaszság fokozatosan alkalmazkodássá válik. A harag már jellegzetes; a vonzalom, értelem és odaadás már jobban szembeszökők és magasabb minőségűek. A színek, mint egy egész, már határoltabb és határozottan ragyogóbbak, bár egyikük sem tökéletesen tiszta. A test körvonala már jobban határolt és szabályosabb.

A fejlett embernél a nemkívánatos tulajdonságok már majdnem teljesen eltűntek. A test hegyén keresztül lila csík húzódik, jelezve a spirituális törekvéseket. A fej felett és azt beburkolólag ott van az értelem ragyogó sárga színe. Ez alatt ott van az odaadás széles kék színű öve; ezután a törzsön keresztül ott a vonzalom még szélesebb rózsaszín öve és a test alsóbb részében az alkalmazkodóképesség és a szimpátia nagy mennyiségű zöld színe található. A színek ragyogóak, világítóak, tisztán határolt övekben, a körvonalak jól megjelöltek és az egész asztráltest azt a benyomást kelti, hogy rendezett és tökéletes ellenőrzés alatt áll.

Bár ebben a könyvben nem foglalkozunk a mentáltesttel, mégis meg kell említenünk, hogy amint az ember fejlődik, az asztrálteste mind jobban és jobban hasonlít a mentáltestéhez, míg végül alig lesz több, mint ennek a visszatükröződése az asztrálsík durvább anyagában. Természetesen ez magával vonja azt, hogy az ember vágyait teljesen az értelem ellenőrzése alatt tartja és többé már nem alkalmas arra, hogy az indulatok hullámai magukkal ragadják. Kétségtelen, hogy az ilyen alkalmilag ingerlékennyé lesz, valamint a különféle nem kívánatos vágyaknak lesz kitéve, azonban most már tudja, hogy ezeket az alsórendű megnyilvánulásokat hogyan fojtsa el [???!!! … hogyan legyen rajtuk úrrá …] és ne engedje át magát nekik.

Egy későbbi fokon maga a mentáltest válik a kauzáltest visszatükröződésévé, minthogy az ember ekkor már megtanulja, hogy egyedül csak a felső Én ösztökéléseit kövesse és eszét kizárólag csak általa vezesse.

Így egy Arhát értelem [és] asztráltestében alig lesz valami azok saját jellegzetes színeikből, ellenben a kauzális test utánzatai lesznek oly mértékben, amint azt alsóbb oktávjaikkal kifejezni képesek. Kedves opalizáló csillogásuk van, igazgyöngy-féle hatással, mely messze felette áll minden leírásnak vagy ábrázolásnak.

A fejlett ember asztráltestében ötféle rezgésszám van. A közönséges embernél legalább kilencféle frekvencia mutatható ki és ezen felül különféle árnyalatok keverednek. Sok embernek 50-100 rezgésszáma van és az egész test felületét apró örvények és keresztáramlatok sokaságára oszlik, melyek egyike a másik ellen küzd, őrült zűrzavarral. Ez a szükségtelen indulat és gyötrődés eredménye, márpedig a nyugati ember ezeknek a tömegéből áll, ami által erejéből sok elfecsérlődik.

Az egyszerre 50 módon rezgő asztráltest nemcsak csúnya, hanem komolyan untató látvány is. Egy olyan fizikai testhez hasonlítható, mely az idegbénulás fokozott formájában szenved és amelynek minden izma egyszerre különféle irányban rángatózik. Az ilyen asztrális hatások ragályosak és minden közelben levő érzékeny emberre hatással vannak, amennyiben a nyugtalanság és a gyötrődés kínteljes érzését adják át neki. Éppen ezért, mert milliónyi embert nyugtalanítanak - az ekképpen szükségtelenül a mindenféle ostoba vágyak és érzések -, ezért olyan nehéz az érzékeny embernek a nagyvárosban élni vagy nagy tömegben mozogni. Ezen felül az örökös asztrális zavarok hatással lehetnek az étermáson át is [a fizikai testre] és ideges betegségeket okozhatnak.

A felhevülések központjai az asztrális testben olyanok, mint a kelések a fizikai testben – nemcsak kényelmetlen, hanem egyúttal gyenge helyek is, melyeken keresztül az életerő elfolyik. Ezen felül gyakorlatilag nem fejtenek ki ellenállást a rossz befolyásokkal szemben és meggátolják a jó befolyásokat érvényesülésükben. Ez az állapot szomorúan általános; orvossága: kiküszöbölni a gyötrődést, félelmet és bosszankodást. Az okkult tanítványnak nem szabad, hogy olyan személyes érzései legyenek melyek bármilyen körülmények között érzékennyé tegyék.

Csak a fiatal gyerekeknek van fehér vagy aránylag színtelen aurája és a színek csak akkor kezdenek mutatkozni, amikor a tulajdonságok fejlődni kezdenek. A gyermek asztrálteste gyakran a leggyönyörűbb látvány – szinte tiszták és ragyogóak, mentesek az érzékiség, fösvénység, rosszakarat és önzés foltjaitól. Látni lehet benne azokat a rejtett csírákat és törekvéseket, amelyeket elmúlt életéből hozott át, melyek egyike rossz, másika jó és így látni a gyerek jövő életének lehetőségeit.

Az intellektus sárga színe - melyet mindig a fej közelében találhatunk - az eredete a szentek feje körüli dicsfénynek vagy nimbusznak, minthogy ez a sárga szín az asztráltest legszembetűnőbb színe és amelyet a legkönnyebben észrevehet a kezdő tisztánlátó. Néha - amit az értelem szokatlan tevékenységének tudhatni be -, a sárga szín még a fizikai anyagban is láthatóvá válik olyannyira, hogy a közönséges látással észre lehet venni.

Már láttuk, hogy az asztráltestnek van egy bizonyos normális elrendezettsége, melybe különböző rezgéssel csoportosulni törekszenek. Egy hirtelen szenvedély vagy érzésáram azonban az asztráltestben levő egész vagy majdnem egész anyagot ideiglenesen arra kényszeríti, hogy bizonyos [frekvenciájú] rezgéssel rezegjen, ilyenképpen teljesen meglepő eredményeket hozhat létre. Az asztráltest egész anyagát mint valami forgószél felkavarja úgy, hogy erre az időre a színek nagyon nagy mértékben összekeverednek. ezen jelenség színes példáit képek mutatják be a „Man visible and invisible”-ben („Látható és láthatatlan ember”) éspedig a XI. lap 98. oldalán a hirtelen odaadást, a XIII. lap 100. oldalán az erős haragot, a XIV. lap 103. oldalán egy félelmet okozó megrázkódtatást.

A tiszta vonzalom hirtelen hulláma esetén, amikor pl. egy anya felkapja gyermekét és össze-vissza csókolgatja, az egész asztráltest egy pillanat alatt működésbe jön és erre az időre az eredeti színek majdnem elhomályosulnak.

Az elemzés négy különálló hatást állapít meg:

  1. Jól határoltak, szilárd kinézetű és belülről erős fénnyel izzó élénk színörvények vagy hengerek láthatók. ezek mindegyike a valóságban erős vonzalom gondolatformák, melyek az asztráltestben belülről keletkeznek és belőle az érzés tárgya felé ömlött ki. Az élő fény örvénylő felhői leírhatatlanok, bájosak, bár nehezen ábrázolhatók.
  2. Az asztráltest vízszintes lüktető karmazsin színű vonalak kereszteződéséből áll, melyeket mozgásuk rendkívüli gyorsasága miatt még nehezebb ábrázolni.
  3. Az egész asztráltest felületét rózsaszínű hártya-féle borítja úgy, hogy minden belül levőt ezen keresztül látni, mint valami festett üvegen át.
  4. Az egész asztráltestet karmazsin színű áradat tölti be, amely bizonyos mértékig megfesti a többi színeket is és itt-ott félig kialakult felhőhöz hasonló szabálytalanul úszkáló seprűkké sűrűsödik.

Ez az egész jelenség valószínűleg csak néhány másodpercig tart, ezután a test újra rendes állapotba tér vissza, a különféle anyagzatok újból a rendes övezettel rendeződésüket öltik fel különleges fajsúlyuknál fogva. Ezenfelül minden egyes ilyen érzéshullám egy kissé növeli a tojásalak felső részében levő karmazsin színt és egy kissé könnyebbé teszi az asztráltest számára az elkövetkezhető legközelebbi vonzalom hullámra való válaszolást.

Hasonlóképpen az olyan embernél, aki gyakran érez magasrendű odaadást, rövidesen egy nagy terület kék színnel fog rendelkezni az asztráltestében. Az ilyen impulzusok hatásai ekképpen nagyobbodók és a szeretet és öröm élénk rezgéseinek sugárzásai ezenfelül másokra is jó hatással vannak.

Ha a karmazsint kékkel helyettesítjük, például egy hirtelen odaadás kitörés, mely egy kontemplációba merült apácát önt el, majdnem azonos hatást hoz létre.

Erős harag esetében az asztráltest hátterét nehéz, koromfekete villámló tömegekből álló hengerek vagy örvények sötétítik el, és belülről az élénk gyűlölet komor fénye világít ki. Ugyanolyan sötét felhősöprűket lehet látni amint betöltik az egész asztráltestet, miközben a szabadjára engedett harag tüzes nyilai lövődnek kik közülük villámhoz hasonlóan. ezek a rémületes felvillanások kardhoz hasonlóan képesek átjárni mások asztráltestét és így megsebezhetnek másokat.

Úgy ebben az esetben is, mint másokban is minden egyes dühkitörés az egész asztráltest anyagát hajlamossá teszi, hogy némileg gyorsabban válaszoljon mint annak előtte minden egyes ezen nagyon is nemkívánatos rezgésekre.

Egy hirtelen rémület okozta megrázkódtatás az egész testet különleges élénk szürke köddel borítja el, ugyanakkor azonos színű vízszintes vonalak jelennek meg, amelyek azonban olyan hevesen rezegnek, hogy alig lehet őket különálló vonalként felismerni. Az eredmény leírhatatlanul iszonyatos. A testből erre az időre minden fény eltűnik és az egész szürke tömeg kocsonyához hasonlóan gyámoltalanul rezeg.

Egy érzésáradat nem gyakorol nagy hatást a mentáltestre, bár egy időre majdnem lehetetlenné teheti, hogy a mentáltestből valamilyen tevékenység rajta keresztül a fizikai agyba juthasson, mert az asztráltest, mely az agy és a mentáltest között mint egy híd működik, olyannyira teljesen egy gyorsasággal rezeg, hogy nem képes egyetlen olyan hullámzást sem átszármaztatni, amely nincs vele összhangban.

A fentiek az ideig-óráig tartó hirtelen érzéskitörésnek példái. Vannak azonban más, némileg hasonló hatások is, melyek sokkal állandóbb jellegűek, s melyeket bizonyos jellem hangulatok vagy típusok hoznak létre.

Így pl. hogyha valaki szerelmes lesz, az asztráltest olyannyira átalakul, hogy alig lehet felismerni, mint ugyanazon személyhez tartozót. Az önzés, ravaszság, a kapzsiság eltűnnek és a tojásalak legalsó részét az állati szenvedélyek nagymértékű kifejlődése tölti be. [???] Az alkalmazkodás zöldjét a féltékenység különleges barnás-szürke színe váltja fel és ezen érzés rendkívüli tevékenységét a harag ragyogó skarlátszínű felvillanásai mutatják. Ezeket a nemkívánatos változásokat azonban kiegyensúlyozza az a pompás karmazsinöv, mely a tojásalak oly nagy részét megtölti. Erre az időre ez az uralkodó jelenség és az egész asztráltest ennek fényével izzik. Befolyása alatt a rendes asztráltest általános volta eltűnik és a jó és rossz színek egyaránt mind ragyogóak és tisztán kialakultak. Az élet megerősödése ez különféle irányokban. Az odaadás kék színe is határozottan megjavult, sőt egy kis ibolya szín is megjelenik a tojásalak tetején, jelezvén a képességet, hogy ez igazán magas és önzetlen ideálra válaszoljon. Az értelem sárga színe azonban egy időre teljesen eltűnik – s ez olyan tény, melyet a cinikus ezen állapot jellegzetességeként tekinthet!

Az ingerlékeny ember asztrálteste rendszerint széles skarlátövet mutat szembeszökő vonásként és ezenfelül az egész asztráltestet apró, némileg kérdőjelhez hasonló úszkáló skarlátszínű foltok borítják.

A fösvénység esetében a kapzsiság, önzés, álnokság és alkalmazkodóképesség természetszerűleg megnövekszik, az érzékiség azonban csökken. A legjellegzetesebb változás mindamellett azon tojásalakot keresztező vízszintes párhuzamos furcsa vonalsorozat, mely egy kalitka benyomását kelti. A pálcikák mély barna, majdnem égetett, színezete szienna.

A kapzsiság bűnének úgy látszik az a hatása, hogy erre az időre teljesen meggátolja a fejlődést és nagyon nehéz dolog megszabadulni tőle, ha egyszer erősen megvetette a lábát.

A mély levertség a fukarság esetében hasonló hatást hoz létre, azonban a barna helyett a szürke színben. az eredmény leírhatatlanul komor és leverő hatást gyakorol a szemlélőre. Nincs olyan érzésállapot, mely olyan fertőző volna, mint a levertség érzése.

Az olyan nem intellektuális ember asztrálteste, akiben határozott vallásosság van, jellegzetes vonásokat mutat. Egy kis ibolyaszín azt a lehetőséget mutatja, hogy egy magasabb ideálra válaszoljon. Az odaadás kék színe szokatlanul jól fejlett, ellenben az értelem sárga színe gyér. Van tiszta vonzalom és alkalmazkodás is, azonban szembeszökő az átlagnál nagyobb érzékiség, álnokság és önzés is. A színek rendellenessége összezavarodik, egyik a másikba olvad, a körvonal határozatlan, jelezvén ezzel az odaadó természetű ember határozatlan voltát.

A rendkívüli érzékiség és az odaadó temperamentum gyakran láthatók együttesen, talán azért, mert ezek az embertípusok főképp érzéséletet élnek és azok vezetik őket, ahelyett, hogy az ésszel ellenőrizni iparkodnának azokat.

Nagy ellentéteket lehet tapasztalni a tudományos embereknél. Az odaadás teljesen hiányzik, az érzékiség sokkal az átlag alatt marad, ellenben az intellektus rendellenes fokig fejlődik. A vonzalom és az alkalmazkodás kismértékűek és szenvedélyes minőségűek. Egy nagy csomó önzés és kapzsiság van jelen és némi féltékenység is. Ragyogó narancsszínű óriási kúp az értelem sárga színének közepében a szerzett tudással kapcsolatos gőgöt és becsvágyat jelent. Az értelem tudományos és rendszeres életmódja eredményezi a színek elrendeződését, amennyiben azok szabályszerű övekké alakulnak és a köztük levő szélvonalak teljesen határozottak és tisztán jelzettek.

A tanítványnak komolyan ajánljuk, hogy tanulmányozza azt a csodás könyvet, melyből a fenti adatokat vettük, mert a nagy és tehetséges író, C. W. Leadbeater munkái közül ez egyike a legértékesebbeknek.

Miután a fentiekben foglalkoztunk az asztráltestben levő színekkel, itt megemlítjük, hogy azokkal az elemi lényekkel való érintkezésnek, - amelyek az ember asztráltestével olyan szoros kapcsolatban vannak -, a hangok és színek az eszközei. A tanítvány emlékezhet egy színnyelvre tett homályos célzásra és arra a tényre, hogy az ősi Egyiptomban a szent iratokat színekkel írták le és a másolásban elkövetett hibákat halállal büntették. A szellemi lények előtt a színek éppen olyan érthetők, mint a szavak az emberek előtt.


IV. fejezet
Az asztráltest működése

Az asztráltest működéseit nagyjából a következő három fejezet alá lehet sorolni:

  1. Lehetségessé teszi az érzést.
  2. Híd gyanánt szolgál az értelem és a fizikai anyag között.
  3. Úgy működik mint egy független öntudat és cselekvő test.

Ezzel a háromféle működéssel az alábbiakban fogunk foglalkozni.

Ha az embert princípiumokra (életelvekre) azaz az élet megnyilvánulási módjaira osztjuk, úgy a négy alsóbb életelv, amelyeket gyakran az „alsó quaternary”-nak neveznek, a következők:

A negyedik princípium a Káma, az asztráltestben megnyilvánuló és általa feltételezett élet. Jellegzetessége az érzés tulajdonsága, amelynek kezdetleges alakja, a megérzés (sensation) és összetett alakjában érzelem (emotion), e kettő között sok fokozattal. Ezt néha vágyként összegezik, vagyis az, amelyre a tárgyak vonzó vagy visszautasító hatással vannak aszerint, hogy örömet vagy fájdalmat okoznak.

Ilyenformán a Kama mindenféle érzést foglal magába és úgy írható le, mint a szenvedélyes (passional) vagy érzés (emotional) természet. Magába foglal minden állati vágyat, mint amilyen az éhség, szomjúság, nemi vágy; minden szenvedélyt, mint amilyenek a szeretet alsóbb alakjai, a gyűlölet, irigység és féltékenység; és az érző lét utáni, az anyagi örömök tapasztalása utáni vágy – „a hús vágya, a szemek vágya, az élet kevélysége”.

Káma a bennünk levő állat, Tennyson „majma és tigrise”, az az erő, mely a legjobban hozzásegíti ahhoz, hogy a földhöz legyünk kötve és az érzéki csalódások révén megfojt bennünk minden magasabbrendű vágyakozást. Ez az emberi természetben levő leganyagibb és az, ami őt erősen a földi élethez köti. „Nem a molekulárisan alkotott anyag, az összes emberi testek között a legjelentéktelenebb, a Sthula Sharira ez, amely az összes princípiumaink között a legdurvább, ellenben a valóságban a középső princípium, az igazi állati központ; minthogy testünk annak csak hüvelye, a felelőtlen tényező és a közvetítő, melyen keresztül a bennünk levő állati az egész életét éli.” (Secret Doctrine I. 280.)

A Kámát vagy vágyat úgy is leírják, mint az Atma vagy akarat egyik visszatükröződését vagy alsóbb arculatát és a különbség köztük az, hogy amíg az akarat ön-elhatározott (self determinated), addig a vágyat a környező tárgyakból eredő vonzalmak vagy visszautasítások késztetik cselekvésre. A vágy ilyenformán koronájától megfosztott akarat, az anyag foglya, rabszolgája.

A Káma egy másik szemléleti módja Ernest Wood: The Seven Ray (A hét sugár) című nagyszerű könyvében jut kifejezésre; a Káma „minden vágyat” jelent. Maga a vágy a három világhoz tartozó dolgok szeretetének kifelé fordult arculata, míg a szeretet tulajdonképpen az élet-szeretet és az isteninek szeretete és a felső vagy befelé fordult Énhez tartozik.”

E könyv céljaira a vágyat és érzést használjuk mint a gyakorlatban rokon jelentésűt, pontosan véve azonban az érzés a vágy és értelem terméke.

Az asztráltestet gyakran mint Káma-Rupát ismerik és a régi szakkifejezéssel mint Állati-Lelket.

A fizikai testet érő kívülről jövő lökések a Prána vagy életerő közreműködésével mint rezgések származtatnak át, azonban puszta rezgések maradnának, puszta mozgás a fizikai síkon ha a Káma, az érzés princípiuma a rezgést nem fordítaná át érzéssé. Eként az öröm és fájdalom addig nem jönnek létre, míg csak az érzések el nem érték az asztrális központot. Így van az, hogy a Pránával összekapcsolódott Kámát az „élet leheletének” hívják, a vitális érző princípiumnak, mely a test minden részére kiterjed.

Úgy látszik, hogy a fizikai test egyes szervei, különösen kapcsolatosak a Kámával, ezek közül való a lép és a máj.

Itt megjegyezhetjük, hogy a Káma vagy vágy az ásványi birodalomban éppen csak hogy tevékenykedni kezd, ahol mint kémiai rokonság fejeződik ki.

Növényországban a Káma természetesen már jóval fejlettebb és az alsóbb asztrális anyag használatának tekintetében már sokkal nagyobb képességet árul el. A növénytannal foglalkozók előtt ismert, hogy a vonzalom vagy idegenkedés azaz vágy, sokkal szembeszökőbb a növényi világban mint az ásványiban és hogy sok növény sok ügyességet és találékonyságot mutat célja elérésében.

A növények gyorsan válaszolnak a szerető gondoskodásra és a reájuk irányuló emberi érzés határozottan hat rájuk. Örvendeznek a csodálatnak és válaszolnak rá; fogékonyak az egyéni ragaszkodás az idegenkedés és bosszúság iránt.

Az állatok az alacsonyabbrendű vágyak lehető legteljesebb mérvű tapasztalására képesek, míg a magasabbrendű vágyakkal szemben sokkal korlátozottabb a képességük. Mindemellett megvan és kivételes esetekben egy állat képes lehet arra, hogy a vonzalom vagy odaadás rendkívül magas tulajdonságát nyilvánítsa ki.

Az asztráltest második működésére térve át, hogy t.i. híd gyanánt működik az értelem és a fizikai anyag között – megjegyezzük, hogy a fizikai érzéket ért lökés melyet a Prána közvetít befelé, érzetté az érzőközpont tevékenysége révén válik, melyek a Kámában székelnek és a Manasz vagy értelem veszi észre. Így tehát az asztráltesten keresztül történő általános működés nélkül nem volna meg a kapcsolat a fizikai lökések és az értelem általi észrevevésük között.

Fordított esetben, amikor gondolkozunk a bennünk levő mentálanyagot hozzuk mozgásba; az ekként létrehozott rezgések átadódnak asztráltestünk anyagának, az asztrálanyag hat az éteranyagra, ez pedig a sűrű fizikai anyagra hat, az agy szürke anyagára [szürkeállományára].

Az asztráltest ily módon valóban hidat képez a fizikai és mentális életünk között, minthogy közvetítőként szerepel a rezgések számára úgy a fizikaiból a mentálisba, mint a mentálisból a fizikaiba és valójában főként a rezgések ezen ide-oda történő állandó átjárása fejleszti.

Az ember asztráltestének fejlődésében két határozott fokozatot lehet megkülönböztetni: az asztráltestet először is mint egy közvetítő testet meglehetősen magas fokra kell fejleszteni, majd pedig független testté kell fejleszteni, melyben az ember az asztrálsíkon működni képes.

Az emberben a normális agy-értelem a Kámának a Manasszal vagy értelemmel való egyesüléséből jön létre és ezt nevezik Káma-Manasznak. A Káma-Manasz H. P. Blavatsky mint az ember józan azonban földi vagy fizikai értelmét írja le, mely az anyagba van bezárva és általa megkötve és ennélfogva az utóbbi befolyásának a tárgya. Ez az „alsó Én”, mely az illúziók ezen síkján működve azt képzeli magáról, hogy ő az igazi Én vagy Egó és abba esik, amit a buddhista filozófia „különváltság eretnekségének” nevez.

A Káma-Manasz - amely a Manasz a vággyal együtt -, képletesen mint a külső dolgok iránt érdeklődő Manaszt írják le.

Futólag megjegyezhetjük, hogy azon ténynek tiszta működése, hogy a Káma-Manasz az emberi személyiséghez tartozik és hogy a fizikai agyban és általa működik, az újraszületés folyamatának helyes felfogása szempontjából lényeges és önmagában véve is elegendő annak bizonyítására, hogy mindaddig lehetetlenség visszaemlékeznünk előző életeinkre, amíg az öntudatosság nem tud föléje emelkedni az agygépezetnek, minthogy ez a gépezet és ezzel együtt a Káma gépezet is, minden egyes életben új és nincs semmiféle közvetlen kapcsolatban az elmúlt életekkel.

A Manasz önmagában nem volna képes hatni a fizikai agy molekuláira: amikor azonban egyesül a Kámával már képes mozgásba hozni a fizikai molekulákat és így létrehozni az „agy-tudatosságot” mely magába foglalja az agy emlékezetet és az emberi értelem mindenféle működését úgy, mint azt rendesen ismerjük. Természetesen nem a felső Manasz, hanem csak az Alsó Manasz (a mentálsík négy alsó alsíkjának anyaga) az, ami a Kámával kapcsolatos. A nyugati pszichológiában ez a Káma-Manasz annak egy részévé lesz, amit ebben a rendszerben értelemnek neveznek. Minthogy a Káma-Manasz alkotja az összekötő kapcsot az ember felső és alsó természete között, képezi az élet küzdőterét és mint alább látni fogjuk, fontos szerepet játszik a halál utáni életben.

A Manasz és a Káma társulása oly szoros, hogy a hinduk azt mondják, hogy az embernek öt hüvelye van, melyek egyike az értelem és a vágy összes megnyilvánulása számára szolgál.

Ez az öt a következő:

  1. Anandamayakosha: boldogság hüvelye Buddhi
  2. Vignamayakosha: megkülönböztető Felső Manasz
  3. Manomayakosha: értelem és vágy Alsó Manasz és Káma
  4. Pranamayakosha: életerő hüvely Prána
  5. Annamayakosha: táplálék hüvely sűrű fizikai test

A Manu által használt beosztásban a Pranamayakosha és az Annamayakosha együttesen vannak osztályozva és mint Bhutatman vagy elemi-én vagy cselekvés teste ismeretes.

A Vignamayakosha és a Manomayakoshát az érzés-testnek nevezik és a Jiva nevet adja neki; mint azt a testet határozza meg, melyben a Tudó, a Kshetragna érzékennyé válik az örömökkel és fájdalmakkal szemben.

Külső viszonyaikban a Vignamayakosha és a Mannomayakosha, de kiváltképp a Mannomayakosha a Déva Világgal vannak viszonyban. Azt mondják, hogy a dévák beléptek az emberbe ami utalás az elemek élén álló istenségekre. Ezek a vezető istenségek teszik lehetővé az érzéseket az emberben, amennyiben a kívülről jövő érintkezéseket érzetekké változtatják át vagy az érintések megismerésévé belülről, ez lévén kiváltképpen egy déva tevékenysége. Innen ered ez a kapcsolat ezekkel az alsórendű Dévákkal, amely, hogyha megszerezte a legfelsőbb ellenőrzést, az embert a világegyetem minden területének az urává teszi.

Amint már fentebb mondtuk, a Manasz vagy értelem, nem lévén képes hatni az agy durva részecskéire, önmaga egy részét, azaz az Alsó Manaszt kiveti magából, mely asztrálanyagba burkolja magát, majd pedig éteranyag segítségével még a születés előtt áthatja ennek egész idegrendszerét. A Manasz vetületét gyakran mint a Manasz visszatükröződését említik, mint annak árnyékát, annak egy sugarát és még sok allegorikus név alatt ismeretes. H. P. Blavatsky a Key to Theosophy c. munkájában a 184. oldalon írja: „Ha egyszer bebörtönözve, inkarnálódva vannak, lényegük kettőssé válik, ami azt jelenti, hogy az Örök Isteni Értelem sugarai - melyeket mint egyéni lényeket szemlélünk - kétszeres tulajdonságot öltenek magukra, amelyek alkotják a lények lényegi, benne lakozó, jellegzetes, felfelé vágyó értelmét, (Felső Manasz) és a gondolkodás, az állati gondolkodás emberi tulajdonságát, melynek ésszerűsítését az emberi agy felsőbbségének köszönheti, ami a Káma-törekvés vagy Alsó Manasz.”

Ily módon az Alsó Manasz bele van taszítva a quaternaryba és úgy tekinthető , hogy az egyik oldalon a Kámába kapaszkodik míg a másik oldalon fenntartja atyjával a Felső Manasszal való kapcsolatát. Akár a Káma húzza lefelé és teljesen elszakad a triadtól (atma-buddhi-manasz) melyhez természeténél fogva tartozik, akár győzedelmesen viszi vissza forrásához a földi életének megtisztított tapasztalatait – ez az életfeladat, melyet minden egyes testetöltésben megold. Ezt a pontot a „Halál utáni élet” c. fejezetben behatóbban fogjuk tárgyalni.

Ily módon szállítja a Káma az állati és szenvedély elemeket; az Alsó Manasz célszerűsíti és hozzáadja az értelmi elemet. Az emberben ez a két princípium az élet tartama alatt egymással össze van fonódva és ritkán működik különváltan.

A Manaszt úgy lehet tekinteni mint egy lángot, s a Kámát és a fizikai agyat mint a belet és égőanyagot, amely táplálja a lángot. Minden ember Egója – akár fejlett, akár fejletlen az illető – ugyanazon lényegű és anyagú; az ami az egyik embert nagy emberré és a másikat közönséges együgyű emberré teszi, az a fizikai test milyensége és felkészültsége, továbbá az agy képessége abban a tekintetben, hogy hogyan adja át és fejezi ki az igazi benső ember világosságát.

Röviden a Káma-Manasz az ember személyes énje, az alsó Manasz adja meg azt az egyéniesítő érintést, amely a személyiséggel önmagát, mint az „én”-t ismerteti fel. Az Alsó Manasz a személyiséget megvilágító sugara a halhatatlan Gondolkozónak. Az alsó Manasz az, amely az érzékeknek és az állati természetnek a gyönyör végső érintését adja azáltal, hogy az előérzés, az emlékezés és képzelet erejét adja neki.

Bár e könyv terjedelme nem engedi meg, hogy túlságosan behatoljunk a Manasz és a mentáltest birodalmába, mégis segítségére lehet a tanítványnak, ha hozzátesszük, hogy a szabad akarat a Manaszban lakozik, a Manasz lévén a Mahat, az Egyetemes Értelem helyettese. A fizikai emberben az alsó Manasz a szabad akarat képviselője. A Manaszból ered a szabadság érzése, az a tudat, hogy kormányozhatjuk magunkat, hogy a felső természet uralja az alsót. Az önuralomhoz vezető úton ilyképpen egy fontos lépés, ha az öntudatot a Mama helyett a Manasszal azonosítjuk.

A Manasz nagy harca, hogy érvényesüljön a legjobb bizonyítéka annak, hogy természeténél fogva szabad. Az Egó jelenléte és ereje az, ami az embert arra képesíti, hogy válasszon a vágyak között és fölébe kerekedjék azoknak. Amint a Manasz kormányozza a Kámát, az alsó négyesség elfoglalja a maga igazi helyét a felső triad – atma, buddhi és manasznak való alárendeltségben.

Az ember princípiumait a következőképpen osztályozhatjuk:

  1. Atma, Buddhi, Felső Manasz: halhatatlan,
  2. Kama-Manasz: feltételesen halhatatlan
  3. Éter-testmás, sűrű test: halandó

Most áttérünk az asztráltest harmadik működésének szemléltetésére – amikor az az öntudatosság és cselekvés független eszközéül szolgál. Tárgyunk ezen részével – az asztráltest használatával, fejlődésével, lehetőségeivel és korlátozottságaival a saját síkján – lépésről lépésre a következő fejezetek legtöbbjében fogunk foglalkozni. Itt elegendő lesz ha nagyon röviden felsoroljuk azokat a fő módokat, ahogyan az asztráltestet az öntudat független eszközeként használni lehet. Ezek a következők:

  1. A közönséges éber öntudat alatt, azaz mialatt a fizikai agy és az érzékek teljesen éberek, az asztrálérzékek erőit működésbe lehet hozni. Az erők néhánya megfelel a fizikai testben levő érzékeknek és cselekvéserőknek. Ezeket a következő „Csakrák” című fejezetben fogjuk tárgyalni.
  2. Alvás vagy transz alatt az asztráltest elkülönülhet a fizikai testtől és szabadon mozoghat és működhet saját síkján. Ezt az „Álomélet” című fejezetben fogjuk tárgyalni.
  3. Az asztráltest erőit úgy ki lehet fejleszteni, hogy az ember tetszés szerinti időben tudatosan és szabadon elhagyhatja a fizikai testét és megszakítatlan tudatossággal átléphet az asztráltestébe. Ezt „Az öntudat folytonossága” című fejezetben fogjuk tárgyalni.
  4. A fizikai halál után az öntudat visszahúzódik az asztráltestbe és az asztráltestben egy oly élet válik lehetővé, mely erősségében és tartalmában nagyon változhat, néhány tényezőtől függően. Ezt a „Halál utáni élet” című fejezetben fogjuk tárgyalni.

Tárgyunk ezen beosztásba számos mellékággal fogja alkotni ezen tanulmány hátralévő részének legnagyobb hányadát.


V. fejezet
A csakrák

A csakra szó szerint kereket vagy forgó korongot jelent szanszkrit nyelven. Azoknak a megjelölésére szokás használni, amiket gyakran neveznek az emberben levő erőközpontoknak. Ilyen csakrák az ember minden vehikulumában vannak és olyan érintkezési pontok ezek, melyeken keresztül erő áramlik át az egyik vehikulumból a másikba. Ezen felül benső kapcsolatban vannak a különféle testek erőivel vagy érzékeivel.

Az étertestmás csakráit teljesen leírtuk az „Éterikus testmás” c. munkában és a tanítványt ehhez a könyvhöz utasítjuk, mert az éter csakra tanulmányozása megkönnyíti az asztrál csakrák megértését.

Az étercsakrák az étertestmás felületén vannak elhelyezve és rendszerint azon fizikai szervek nevével vannak elnevezve, amelyeknek megfelelnek. Ezek a következők:

  1. A gerinc alján lévő csakra,
  2. a köldök csakra,
  3. a lép csakra,
  4. a szív csakra,
  5. a gége csakra,
  6. a szemöldökök közötti csakra,
  7. a fejtetőn levő csakra.

Van ezenkívül még három alacsonyabb csakra is, minthogy azonban ezeket csa a fekete mágia bizonyos iskolája használja, így nem is foglalkozunk vele.

Az asztrálcsakrák, melyek gyakran az éter testmás belsejében vannak, régi dimenziójú örvények (lásd XVIII. fejezet) és így az éteritől teljesen eltérő irányú kiterjedésük van, következésképpen, bár megfelelnek az étercsakráknak, egyáltalán sohasem esnek velük egybe, habár egyes részeik mindig érintkeznek.

Ezeknek az asztrálcsakráknak ugyanazokat a neveket adták mint az étertestmás csakráinak és működésük a következő:

1. A gerincoszlop alján levő csakra: ez a székhelye a Kundalininek, a Kígyótűznek, egy olyan erőnek, amely minden síkon létezik és amelynek segítségével ébresztetnek fel a többi csakrák.

Az asztráltest eredetileg egy majdnem tétlen tömeg volt, mely csak a leghatározatlanabb öntudatossággal rendelkezett, nem volt semminő határozott ereje, hogy bármit is tegyen és az őt körülvevő világra nézve semmiféle tiszta ismerettel nem rendelkezett. Az első dolog, ami megtörtént a Kundalini felkeltése az asztrálsíkon.

2. Köldök csakra. A Kundalini, miután az első csakrában felébresztették a köldök központ felé mozgott, melyet éltetett és így felébresztette az asztráltestben az érzés erejét – a mindenfajta behatások iránti érzékenységet bár anélkül, ami hasonló ahhoz a határozott megértéshez, mely a látásból és hallásból eredt.

3. Lép csakra. Ezután a Kundalini a lépcsakrába jutott el és annak révén éltette az egész asztráltestet, minthogy ezen csakra egyik működése a Prána, az életerő felvétele, amely szintén minden síkon létezik. A lépcsakra éltetése az embert az ő asztráltestében való tudatos utazásra képesíti, bár mindig anélkül, hogy az utazása alatt tapasztaltakra nézve határozott felfogása volna.

4. Szív csakra. Az a csakra a más asztrállények rezgéseinek megértésére és azokkal való rokonszenvezésre képesíti az embert, úgy, hogy ösztönösen megérteni képes érzéseiket.

5. A gége csakra. Azt az erőt nyújtja az asztrálvilágban, mely a fizikai világban a hallásnak felel meg.

6. A szemöldökök közötti csakra azt az erőt szolgálja, hogy az ember határozottan észrevegye az asztrális tárgyak alakját és természetét ahelyett, hogy csak homályosan érezné jelenlétüket.

Ezzel a csakrával párhuzamosan, ill. párosulva jelenik meg a legkisebb fizikai vagy asztrális részecskének tetszés szerinti nagyságra való megnagyíthatóságának ereje, mintha mikroszkópot használna az ember. Ez a képesség az okkult kutatót a molekulák, atomok stb. észrevevésére és tanulmányozására képesíti. Ezen képesség teljes ellenőrzése mindazonáltal inkább a kauzális testhez tartozik.

A megnagyítás képessége egyike a keleti könyvekben említett siddhi-knek, ahol mint egy „olyan erő van leírva, melynél fogva az ember tetszés szerint naggyá vagy kicsinnyé teheti magát”. A leírás találó, mert az alkalmazott módszer egy elképzelhetetlen apró ideiglenes látógépezet alkalmazása. Fordítva, a látottak megkicsinyítése egy ideiglenes és rendkívül nagy látószerkezet létrehozásával érhető el.

A megnagyítás képessége teljesen eltér egy magasabb síkon való működés képességétől, mint ahogy egy csillagász azon ereje, hogy megfigyelje a bolygókat és csillagokat teljesen eltérő attól a képességtől, hogy közöttük mozogjon vagy működjék.

A hindu versekben azt olvashatjuk, hogy a nyelv egy bizonyos részében való meditálás asztrállátást nyújt. Az állítás „vak” és a nyálkamirigyre vonatkozik, mely éppen a nyelv ezen része felett székel.

7. A fejtetőn lévő csakra. Ez a csakra teszi kerekké és teljessé az asztráléletet és az embert képességeinek teljeségével ruházza fel. A csakrák úgy látszik kétféle módon dolgoznak.

Az egyik embertípusban a hatodik és hetedik csakra a nyálkatest fölé hajlik, minthogy ezen típus számára ez a test jelenti a közvetlen kapcsolatot a fizikai és a magasabb síkok között.

A másik embertípusban ellenben a hatodik csakra még a nyálkatestre támaszkodik, a hetedik csakra pedig addig hajlik, amíg örvénye a tobozmiriggyel nem találkozik. Az ezen típusú emberben a tobozmirigy ilyenformán éltetődik közvetlen összekötési vonalba kerül az alsó mentálissal anélkül, hogy a rendes útvonalon a közben fekvő asztrálsíkon észrevehetően keresztül menne.

A fizikai testben ahogyan ismerjük, minden egyes érzéknek megvan a maga elkülönült szerve, a szemek a látásra, a fülek a hallásra, és így tovább. Az asztráltestben nem így van.

Az asztráltest részecskéi a forrásban levő vízhez hasonlóan állandó örvénylésben és áramlásban vannak; következésképp egyetlen olyan külön részecske sincs amelyik állandóan valamelyik csakrában maradna. ellenkezőleg, az asztráltest minden egyes részecskéje minden egyes csakrán keresztül megy.

Minden csakrának az a működése, hogy azokban a részecskékben, melyek rajta keresztülfolynak, bizonyos válaszoló erőt ébresszen fel az egyik csakra a látás, a másik a hallás erejét stb.

Következésképp egyetlen asztrál érzékszerv sincs az asztráltest valamelyik külön részéhez hozzákötve vagy arra korlátozva. Inkább az asztráltest részecskéinek összessége az, amely a válaszolás erejének birtokában van. Ennélfogva az az ember, aki kifejlesztette asztráltestének asztrállátását, minden egyes részét használja ha látni akar és így éppen olyan jól láthatja az előtte, mint a mögötte, a felette, az alatta vagy bármely oldalon levő tárgyakat. Ugyanígy van minden más érzékkel is. Más szavakkal, az asztrálérzékek egyformán tevékenyek a test minden részében.

Nem könnyű leírni azt a nyelvpótlót, amelynek segítségével a fogalmakat asztrális módon közlik. A hang a szó szoros értelmében lehetetlen valami az asztrálvilágban – és a valóságban nem lehetséges már a fizikai világ magasabb részében sem. Nem volna helyes az sem, ha azt mondanánk, hogy az asztrálvilág nyelvezete a gondolatátvitel, a legtöbb, amit mondhatunk az az, hogy különleges módon alakított gondolatok átvitele.

A mentálvilágban egy gondolat pillanatnyilag átvivődik egy más ember értelmébe mindenféle szóhasználat nélkül, ennélfogva a mentálvilágban a nyelv egyáltalán nem okoz gondot. Az asztrálvilág közlési módja úgyszólván a középhelyet foglalja el a mentálvilág gondolatátvitele és a fizikai világ konkrét beszéde között és még arra is szükség van, hogy a gondolatot szavakban alakítsuk ki. Ezen kicserélés végett ennélfogva mindkét félnek szüksége van valamilyen közös nyelvre.

Az asztrális és éterikus csakrák nagyon szoros kapcsolatban vannak egymással, azonban van közöttük egy nem könnyen leírható módon áthatva őket, egy szorosan szőtt szerkezetű háló vagy hüvely, mely egyetlen egy fizikai atomrétegből áll, amely nagyon össze van préselve és át van hatva egy különleges Prána fajtával. Az Isteni Élet, amely normálisan az asztrálisból a fizikaiba száll alá, olyan összetételű, hogy ezen a pajzson tökéletesen könnyedén tud áthatolni, azonban a pajzs akadályt képez minden más erő számára, amely nem tudja a két sík atomikus anyagát használni. Ez a szövedék természetes védelmet képez annak meggátlására, hogy e két sík között időnek előtte megnyíljék az összeköttetés, melynek kifejlesztése csak sérelmet eredményezne.

Ez az, ami rendes körülmények között megakadályozza az áloméletre való tiszta visszaemlékezést és ez az, ami azt a pillanatnyi öntudatlanságot okozza, amely a halál alkalmával mindenkor beáll. Ezen védelem nélkül a közönséges ember valamely asztrális lény révén bármely pillanatban olyan erők befolyása alá kerülhet, melyekkel nem tudna szembeszállni. Alkalmassá válna, hogy állandóan megszállják az olyan asztrállények, akik testét elfoglalni vágynak.

Ezt a szövedéket többféle módon lehet megsérteni:

1. Az asztráltestet ért nagy megrázkódtatás által pl. egy hirtelen ijedelem széttépheti ezt a finom szervezetet és az embert, ahogyan ezt közönségesen szokták mondani, az őrületbe kergeti. Egy rettenetes haragkitörés ugyanezt eredményezheti, amint minden más nagyon erős indulat is létrehozhatja, amely robbanásfélét okoz az asztráltestben.

2. Az alkohol és kábítószerek használata, beleértve a dohányt is. Ezek az anyagok olyan alkotóelemeket tartalmaznak, melyek felbomolva elpárolognak és némelyikük a fizikai síkból az asztrálisba megy át. Még a tea és a kávé is tartalmaznak ilyen anyagot, azonban olyan kis mennyiségben, hogy csak a hosszú időn át folytatott élvezetük hozná létre a fenti hatást.

Az alkotóelemek a csakrákon keresztül éppen az ellentétes irányba haladnak mint kellene és ha ez ismételten megtörténik, úgy komolyan megsérthetik, sőt végül szét is rombolhatják a finom szövedéket.

Ez az elpusztítás vagy rombolás kétféle módon történhet meg a fenti embertípusnak az éter- és asztráltestében levő alkotóelemek arányának megfelelően.

Az egyik típusban az elpárolgó anyag rohanása valóságosan elégeti a szövedéket és emiatt nyitva hagyja az ajtót a mindenféle rendellenes erők és rossz befolyások számára. Azok, akik ilyen módon vannak megtámadva delírium tremensbe, megszállottságba vagy őrületbe esnek.

A másik típusnál az elpárolgó alkotóelemek keresztülfolyásuk közben némileg megkönnyítik az atomot úgy, hogy lüktetését nagymértékben meggátolja és megbénítja és a Prána azon különleges típusa, amely a szövedékbe bekapcsolja, többé már nem képes vitalizálni. Ennek eredményeképp a szövedék bizonyos módon annyira megkeményedik, hogy ahelyett, hogy rajta keresztül az egyik síkról a másikra túl sok folyna át, ez a mennyiség csak nagyon kevés. Az ilyen emberben a [pozitív] tulajdonságok hanyatlani kezdenek, aminek durva anyagiasság, kegyetlenség és állatiasság az eredménye. Az összes finomabb érzések kivesznek belőle, az önmaguk uralásának erejével együtt. Azt mondják, hogy ez az embertípus igen gyakori a dohányzás rabszolgái között.

Minden benyomás amely egyik síkjáról a másikra hat, csupán csak az atomikus síkon törekszik áthaladni, amikor azonban megkezdődik ez a hanyatlási folyamat, az nemcsak a másik atomikus anyagot fertőzi meg, hanem még a második és harmadik síkok anyagát is úgy, hogy az éter- és asztrálsík között közlekedés csakis az alsóbb síkokról lehetséges, ahol pedig éppen a kellemetlen és rossz befolyások találhatók.

A közönséges ember öntudata még nem tudja használni a tiszta atomikus anyagot sem a fizikain, sem az asztrálison és ilyenformán rendes körülmények között lehetetlenség számára e két sík között a tudatos érintkezés. A megfelelő mód, hogy ezt elérjük, a testek megtisztításából áll, míg csak mindkét síkbeli atomikus anyag teljesen éltetve nincs úgy, hogy a kettő közötti érintkezés ezen az úton történhetik. Ebben az esetben a szövedék a legteljesebb mértékben megőrzi helyzetét és tevékenységét és többé már nem képez akadályt a tökéletes érintkezés útjában és ugyanakkor továbbra is folytatólagosan megakadályozza az alacsonyabb és nemkívánatos alsíkokkal való szoros kapcsolatot.

3. A harmadik mód, ahogyan a szövedék megsérthető az, amit spiritiszta nyelven „fejlődéshez való ülésnek” neveznek.

Nagyon is lehetséges és a valóságban nagyon is gyakori eset az, hogy valaki akinek asztrál csakrái jól fejlettek, úgy, hogy szabadon képes mozogni az asztrálsíkon, amikor azonban visszatér éber állapotába asztrál élményeiből semmire sem emlékszik. Ezzel a jelenséggel bővebben „Az álmok” című fejezetben fogunk foglalkozni.


VI. fejezet
A Kundalini

A Kundalini leírását, valamint az étertesttel és annak csakráival való különleges kapcsolatát illetőleg a tanítványt az „Éterikus testmás” című munkához utaljuk. Itt vele csak az az asztráltesttel való kapcsolatában fogunk foglalkozni.

A Logoszból kiáradó három ismert erő a következő:

  1. A Fohát, mely mint elektromosság, hő, fény, mozgás stb. nyilvánul meg.
  2. A Prána, mely mint életerő mutatkozik.
  3. A Kundalini, mely mint Kígyótűz ismeretes.

Ez a három erő mindegyike minden egyes síkon létezik melyről valamit tudunk. Amennyire tudjuk, ezen erők egyike sem változtatható át egy másikká: mindegyikük különálló és határozott.

A „The voice of the silence” (A csend hangja) a Kundalinit a „Tüzes Erőnek” és a „Világ Anyjának” nevezi. Az elsőnek azért, mert folyékony tűzhöz hasonlóan tűnik fel amint a testen keresztül rohan és az az út, melyet követnie kell, csavaros út, hasonló egy kígyó tekerületeihez. A Világ Anyjának azért nevezik, mert általa éltetni lehet különféle testeinket úgy, hogy a magasabb világok sorban megnyílhatnak előttünk.

Lakhelye az emberi testben a gerinc alján levő csakra és a közönséges emberben egész élete alatt itt nyugszik fel nem ébresztve és nem is gyanítva. Számára jobb ha alvó állapotban marad addig, amíg az ember határozott erkölcsi fejlettséget nem ért el, amíg nem eléggé erős hogy uralja és gondolatai nem eléggé tiszták, hogy arra képesítsék, hogy felébresztésének minden sérelem nélkül nézhet elébe. Senkinek sem volna szabad kísérletezni vele anélkül, hogy határozott tanítást ne kapott volna olyan tanítótól, aki teljesen ismeri a tárgyat, mert a vele kapcsolatos veszélyek nagyon is valók és komolyak. Néhányuk tisztán fizikai. Ellenőrizhetetlen mozgása gyakran okoz erős fizikai fájdalmat, gyorsan széttépheti a szöveteket sőt a fizikai életet is elpusztíthatja. Ezenfelül a fizikainál magasabb testeknek is okozhat maradandó sérülést.

Korai felébresztésének egyik leggyakoribb hatása, hogy a testben nem felfelé, hanem lefelé rohan és így a legkevésbé kívánatos szenvedélyekre ingerel, hatásaikat oly fokra emeli, hogy az ember teljesen képtelen azokat ellenőrizni és nekik ellenállni, mert oly erősen működik, hogy az ember teljesen tehetetlen velük [szemben]. Az ilyen emberek szatírokká, a romlottság szörnyeivé válnak, mert ez az erő az ember normális ellenálló-képességének határán túl van. Valószínűleg bizonyos rendellenes erőkre tesznek szert, ezek azonban olyanok lesznek, melyek a fejlődés egy alacsonyabb rendjével hozzák őket érintkezésbe, mellyel az emberiség nem óhajtja fenntartani az érintkezést és a szolgaságukból való menekülés több újraszületésbe is kerülhet.

Van a fekete mágiának egy iskolája, mely ezen az úton célzatosan használja fel ezt az erőt, hogy általa éltethesse azokat a csakrákat, melyeket a Jó Törvény követői sohasem használnak.

A Kundalini korai felkeltésének még más kellemetlen lehetőségei is vannak. Mindent megerősít az ember természetében és sokkal gyorsabban eléri az alacsonyabb és rossz tulajdonságokat, mint a jókat. A mentáltestben a becsvágy nagyon hamar felébred és egyhamar hihetetlenül rendellenes fokra növekszik. Vele együtt rendellenes és sátáni gőg kíséretében valószínűleg az értelem is oly nagy mértékben megerősödik, ami a közönséges ember előtt teljesen elképzelhetetlen.

Ha valaki, aki nincs kioktatva, úgy találja, hogy a Kundalini véletlenül felébredt, azonnal olyan valakivel kellene érintkezésbe lépnie aki ezekben a dolgokban teljesen járatos.

A Kundalini felébresztését – melynek módját nem hozzák nyilvánosságra – és annak megkísérlését, hogy áthajtsuk a csakrákon – melynek sorrendje szintén megfontoltan el van titkolva a nyilvánosság elől – sohasem kellene megkísérelni kivéve egy Mester kifejezett sugalmazására, aki a kísérlet különböző fokozatai alatt őrködni fog tanítványai felett.

A tapasztalt okkultisták a legkomolyabban intenek a Kundalini bármilyen úton való felkeltésének megkísérlésétől, kivéve ha az képesített vezetés mellett történik, a vele járó nagy és valóságos veszélyek miatt.

Amint a Hatha jóga pradipika mondja: „a jóginak felszabadulást ad, ellenben megköti az esztelent”. (III. 107.)

Néhány esetben a Kundalini magától ébred fel, úgy, hogy tompa izzást észlelni; sőt önmagától mozogni kezdhet, bár ez ritka eset. Ebben az utóbbi esetben valószínűleg nagy kínt okozna, minthogy útja nem lévén előkészítve, útját úgy kell megtisztítania maga előtt, hogy a valóságban egy nagy csomó étersalakot éget fel, ami szükségképpen kínteljes folyamat. Hogyha önmaga ébred fel vagy véletlenül ébresztik fel, rendszerint a gerinc belsejében igyekszik felfelé rohanni, ahelyett, hogy azt a csavaros utat követné, amelybe az okkultista megtanulta belévezetni. Ha lehetséges, az akaratot kell működésbe hozni és a felfelé való rohanásnak útját állni. Ha azonban ez lehetetlennek bizonyul, ami a legvalószínűbb, nem kell megijedni. Valószínűleg a fejen keresztül ki fog rohanni és a környező légkörbe kiszökkenni és egy kis gyengeségen kívül feltehetőleg nem fog más bajt okozni. Nem kell mástól félni, mint az öntudat ideiglenes elvesztésétől. A legnagyobb veszély nem a felfelé, hanem a lefelé és befelé fordulásával járnak együtt.

Az okkult fejlődéssel kapcsolatban alapműködése az, hogy az étertestekben működő csakrákon keresztül küldve élteti ezeket a csakrákat és mint a fizikai és asztrál testek közötti összekötő kapukat teszi őket hasznavehetőkké. A „Csend hangja” azt mondja, hogy amikor a Kundalini eléri a szemöldök központot és teljesen élteti azt, ez azt az erőt nyújtja, hogy meghalljuk a Mester hangját ami ebben az esetben azt jelenti, hogy az Egó vagy a Felső Én hangját. Ennek az oka az, hogy amikor a nyálkatest működni kezd, tökéletes összeköttetést alkot az asztráltesttel úgy, hogy rajta keresztül fel lehet fogni minden belülről [felülről] jövő üzenetet.

Ezenkívül megfelelő sorrendben fel kell ébreszteni az összes magasabb csakrát is és valamennyit válaszolóképessé kell tenni a különböző alsíkokról eredő mindenféle asztrál befolyással szemben. A jelen testesülés alatt a legtöbb ember ezt nem tudja elérni, ha ez az első eset, melyben ezekkel a dolgokkal komolyan foglalkoznak. Egyes indusok meg tudják ezt tenni, mert testeik örökségeképpen sokkal alkalmasabbak voltak mint a legtöbb másé; az emberek többsége számára teljesen egy későbbi életciklus munkájához tartozik.

A Kundalini legyőzését minden egyes újratestesülésünkben meg kell ismerni, minthogy a testek minden esetben újak, ha azonban egyszer már elértük, úgy ezek az ismétlések már sokkal könnyebbek lesznek. Működése a különböző embertípusok szerint eltérő. Egyesek inkább látják a Magasabb Ént, mint hallják a hangját. Még a Felső Énnel való ezen kapcsolatnak is sok fokozata van; a személyiség számára az Egó befolyását jelenti; ellenben az Egó számára az már a Monád befolyása; a Monád számára viszont már azt jelenti, hogy a Logosz tudatos kifejezésévé válik.

Úgy látszik, hogy a kor nem játszik semmi szerepet a Kundalini felkeltésénél, a fizikai egészségre ellenben szükség van, tekintettel a vele járó feszültségre.

Egy ősrégi szimbólum volt a thyrsus – egy fenyőtoboz végű bot. Indiában megtaláljuk ugyanezt a szimbólumot, azonban a bot helyett egy bambuszpálcát hét csomóval. A misztériumok néhány változatában egy vasrudat használtak, mely amint mondták, tüzet tartalmazott. A rúd vagy hét csomójú pálca a gerincoszlopot jelképezi annak hét csakrájával. A rejtett tűz természetesen a Kundalini. A thyrsus nemcsak egy szimbólumot jelez, hanem egy gyakorlatban is használt tárgy volt. Egy nagyon erősen magnetizált eszköz volt, amit a beavatottak arra használtak, hogy amikor teljes tudatossággal ebbe a magasabb életbe emelkedtek az asztráltestet a fizikaitól szabaddá tegyék. A pap, aki magnetizálta, a jelölt gerincére fektette és ezután valamit átadott neki a saját magnetizmusából, hogy segítségére legyen neki ebben a nehéz életben és az előtte álló erőfeszítésekben.


VII. fejezet
A gondolatformák

Az úgynevezett gondolatformák keletkezésével főképpen a mentál- és az asztráltestek kapcsolatosak. A gondolatforma elnevezése nem egészen találó, mert a létrehozott formák mentálanyagból állhatnak vagy ahogy az esetek többségében van, úgy mentál, mint asztrálanyagból.

Bár ebben a könyvben elsősorban az asztráltesttel foglalkozunk és nem a mentáltesttel a gondolatformák, amint már mondottuk, az esetek többségében mégiscsak mentál- és asztrálanyagból állók. Ennélfogva a tárgy megértése miatt szükséges, hogy nagyon behatóan foglalkozzunk a tárgy mentál és asztrál oldalával.

A tisztán intellektuális és személytelen gondolat, amilyen pl. ha valaki számtannal vagy mértannal foglalkozik – tisztán mentálanyagra van korlátozva. Ha viszont a gondolattal valami önző vagy személyes vágy van kapcsolatban, a mentálanyagon kívül asztrálanyagot is vonz maga körül. Továbbá hogyha a gondolat spirituális természetű és hogyha azt szeretet és törekvés vagy mély önzetlen érzés hatja át, akkor valami még a buddhikus sík ragyogásából és dicsőségéből is adódik hozzá.

Minden határozott gondolat kétféle hatást hoz létre: először egy sugárzó rezgést, másodszor egy lebegő formát.

A mentáltestben keletkezett és abból kisugárzó rezgést színek játéka kíséri, melyet úgy írnak le, mint ami hasonlít a vízesés permetezéséhez amikor a napfény süt rá. Azonban az élő gyönyör és szín n. fokára emelve.

Ez a sugárzó mozgás, rezgés minden mentáltestből, melybe beleütközhet, a saját rezgésgyorsaságát [frekvenciáját] igyekszik kiváltani, azaz, ugyanazon gondolattípusokat létrehozni, melyből a rezgés ered. Meg kell jegyeznünk, hogy a sugárzó rezgés nem a gondolat tárgyát hordozza, hanem annak jellegét. Így, egy a Shri Krishna iránti odaadásban elmerülten ülő hinduból kisugárzó gondolat-érzelem rezgéshullámok arra törekednek, hogy mindenkire akire hatnak, odaadó érzést váltsanak ki, nem szükségképpen Shri Krishna iránt, hanem egy keresztény esetében Krisztus, egy buddhista esetében az Úr Buddha iránt és így tovább.

A rezgés ereje, hogy ilyen hatásokat hozzon létre, főképpen a gondolat-érzés tisztaságától és határozottságától függ, ezenfelül - ami természetes - a beléje helyezett erő mennyiségétől.

A sugárzó rezgések hatékonysága abban az arányban fogy, ahogyan eltávolodnak forrásuktól, habár valószínű, hogy a változás a távolság köbével változik, ahelyett, hogy ahogyan a vonzerőnél és más fizikai erőknél van, a távolság négyzetével volna arányos és ez a hozzájött (negyedik) dimenzió miatt van.

Az a távolság, amelyre egy gondolathullám hatékonyan ki tud sugárzódni, azoktól az ellenállásoktól függ amelyekkel találkozik. Az asztrálanyag alacsonyabb típusainak hullámait rendszerint egyhamar elterelik vagy elnyomják az ugyanazon sík számtalan rezgései éppen úgy, mint a gyenge hangot elnyomja a város moraja.

A másik hatás – egy lebegő forma – úgy jön létre, hogy a mentáltest önmaga egy rezgő részét kiveti magából, mely a gondolat természete szerint alakult, mely megfelelő finomságú anyagot vonz maga köré a mentálsík környező elemi eszenciájából. Ez egy egyszerű és tiszta gondolatforma, mely csak mentálanyagból áll.

Ha finom anyagfajtából alakult ki, úgy nagy lesz az ereje és energiája és ha egy erős és kitartó akarat irányítja, a leghatalmasabb eszközzé lehet.

Ha valaki energiáját a vágy külső tárgyai felé irányítja, vagy pedig ha szenvedélyes vagy érzelmi tevékenységgel van elfoglalva, hasonló folyamat játszódik le az asztráltestben: annak egy része kivetítődik és az asztrálsíkról elemi eszenciát gyűjt maga köré. Ilyen gondolat-vágy formákat a Káma-Manasz okoz, az állati természet uralma alatt lévő értelem, a Káma által uralt Manasz.

Az ilyen gondolat-vágy forma testét az elemi eszencia alkotja és meglelkesítő lényét az a vágy vagy szenvedély mely kivetítette. Úgy a gondolat-vágy formákat, mint a tisztán mentális gondolatformákat mesterséges elemi lényeknek nevezik. A közönséges gondolatformák legnagyobb része az elsőhöz tartozik és a közönséges férfiak és nők kevés gondolatformáját nem színezi a vágy, szenvedély vagy érzelem.

Úgy a mentális mint az asztrális elemi eszencia, amelyek saját fél intelligens élettel rendelkeznek, nagyon készségesen válaszolnak az emberi gondolat és vágy befolyásolására; következésképp minden impulzus, akár az ember mentáltestéből akár az asztráltestéből származzék, azonnal elemi eszenciából álló ideiglenes burokba öltözik. Ezek a mesterséges elemlények ilyenképpen erre az időre élőlényekké válnak, erősen tevékenyek, s melyeket az a gondolat lelkesít meg, mely megteremtette őket. A gyakorlatban a pszichikus vagy tisztánlátó a valóságban gyakran tartja őket igazi élőlényeknek.

Így, amikor az ember egy konkrét dologról gondolkozik – egy könyvről, házról, tájról – a tárgy egy kicsike képét alkotja meg mentálteste anyagában. Ezen kép a test felső részében lebeg, rendszerint az emberrel szemben, a szemek síkjában. Addig marad itt, amíg az ember elmélkedik róla és rendszerint még egy kis ideig azután is és élete hossza a gondolat tisztaságától és erősségétől függ. A forma teljesen tárgyi, és mentál-látással bíró más egyének láthatják is. Ha valaki egy másvalakiről gondolkodik, úgy a leírt módon egy parányi kis képet alakít ki róla.

A gondolatformát egy leydeni palackhoz szokták hasonlítani (statikus villamossággal töltött edény) amikor is az edény az elemi eszenciának felel meg, a villamos töltés pedig a gondolat-érzésnek. Amiként a leydeni palack, ha más tárggyal érintjük, a gyűjtött villamosságát e tárgyba meríti, akként a mesterséges elemi lény is ha egy mentál- vagy egy asztráltestbe ütközik, a felhalmozott mentál- és asztrálenergiát ebbe a testbe üríti ki.

Minden gondolat-vágy forma keletkezésnél szerepet játszó alapelvek a következők:

  1. A szín, melyet a gondolat vagy érzés minősége határoz meg.
  2. A forma, mely a gondolat vagy érzés természete határoz meg.
  3. A körvonalak tisztasága, melyet a gondolat vagy érzés határozottsága határoz meg.

Egy gondolatforma élettartama függ:

  1. annak kezdő erősségétől,
  2. annak táplálásától, amit a gondolat ismétlése nyújt, akár a létrehozó, akár mások részéről.

Létét ezzel az ismétléssel nyújtani lehet; az olyan gondolat ugyanis, amely felett töprengenek, nagy formaszilárdságot ér el. A hasonló jellegű gondolatformák vonzódnak egymáshoz és egyik erősíti a másikat, ami egy formát nagy energiájúvá és erősségűvé tesz. Továbbá az ilyen gondolatforma úgy látszik ösztönszerű vággyal bír, hogy megnyújtsa életét és visszahat megteremtőjére, arra törekedvén, hogy kiváltsa belőle azon érzés megújítását, mely őt magát megteremtette. Hasonlóképpen, bár nem olyan tökéletes módon fog hatni mindenkire akivel érintkezésbe jöhet.

Azok a színek, melyekben a gondolatformák kifejezik magukat, azonosak azokkal a színekkel, melyeket az aurában találunk.

A színek ragyogása és mélysége rendszerint mértéke az érzés erejének és tevékenységének.

Jelen célunkra a gondolatformákat három csoportra oszthatjuk:

  1. Azokra, melyek egyedül megteremtőjükkel kapcsolatosak,
  2. azokra, melyek más személyekkel kapcsolatosak,
  3. azokra, melyek nem határozottan személyes jellegűek.

Ha az ember önmagáról gondolkodik vagy valamely személyes kérdés képezi az alapot, amint ez a gondolatok hatalmas többségénél van, úgy a gondolatforma megteremtője közvetlen közelében fog lebegni. Azon idő alatt, amikor passzív állapotban van – vagyis amikor gondolatai és érzései különösképpen nincsenek elfoglalva – a saját gondolatformája vissza fog térni hozzá és magára szabadítja azt. Sőt, minden ember mint egy mágnes szerepel és magához vonzza a mások, sajátjához hasonló gondolatformáit és ilyenképpen kívülről vonz magához energia megerősítéseket. Azok, akik érzékenyek, ily esetekben azt gondolják, hogy az „ördög” kísértette meg őket, holott a saját gondolatformái azok, melyek ebben az esetben megkísértik őket. Az ugyanazon tárgyon való hosszas gondolkodás óriási erejű gondolatformát hozhat létre. Az ilyen forma évekig lehet élő és az egész idő alatt egy valóban elő lény megjelenésével és erejével bírhat. Sok ember a szó igazi értelmében egész élete alatta a saját teremtményeiből álló kalitkában mozog, a megszokott gondolatai által teremtett formáktól körülvéve. Ennek egyik fontos hatása az, hogy minden ember a világra ezen saját gondolatformáin keresztül néz és ekképp mindent általuk megszínezve lát.

Így az ember saját gondolatformái visszahatnak reá és igyekszenek újra létrejönni, határozott gondolat és érzés szokásokat alakítva ki, melyek segítséget nyújthatnak, hogyha magasztos jellegűek, gyakran azonban gátolják és akadályozzák a növekedést, elhomályosítják a mentális látást és megkönnyítik az előítélet, makacs magatartás és kedélyállapot kialakulását, ami határozottan bűnné fejlődhetik ki.

Amint a Mester írta: „Az ember az ő térbeli útját folytonosan benépesíti képzelete, vágyai, szenvedélyei és ösztönei szülötteivel, saját zsúfolt világával.” Ezek a gondolatformák ott maradnak az aurájában, számuk folyton nő és folyton erősbödik, míg bizonyos fajtájuk annyira uralja a mentális és érzelmi életét, hogy az ember inkább válaszol az ő ösztönükre, minthogy újból határozzon; így alakulnak ki a szokások, mint az ő felhalmozott erejének külső kifejezése és így épül ki a jellem is.

Továbbá, mivel minden ember egy gondolatformákból való nyomot hagy maga után, következik, hogy amikor végigmegyünk az utcán, más emberek gondolatainak tengerében járunk. Ha az ember egy ideig üresen hagyja értelmét, más emberek ezen gondolatai áthatolnak rajta. Ha valamelyik történetesen vonzást gyakorol rá, úgy értelme megragadja, sajátjává lesz, s a saját erejének hozzáadásával megerősítve kivetíti magából, hogy ismét másra hasson. Ilyenformán az ember nem felelős azokért a gondolatokért, melyek agyába hatolnak, azonban felelős ha azokat felveszi magába, azokkal foglalkozik, majd megerősítve újból kiküldi.

A gondolatformák egy példája azok a nehéz kék színű alaktalan felhők, melyeket sűrű füstkoszorúhoz hasonlóan gyakran láthatunk hömpölyögni egy templomi gyülekezet felett. A templomokban, ahol a spiritualitás alacsony színvonalú, az emberek értelme alakok sorozatait teremtheti meg, melyek megmutatják, hogy hogyan foglalkoznak üzletükkel, spekulációikkal, ugyanakkor a nők értelme divatcikkek, ékszerek stb. képét alakíthatja ki.

A hipnotizmus egy másik gondolatforma példával szolgál. A hipnotizőr kialakíthat egy gondolatformát és azt egy tiszta papírra vetítheti ki, ahol az általa hipnotizált egyén számára láthatóvá válik, vagy oly tárgyiassá teheti az alakot, hogy a hipnotizált úgy láthatja és úgy érezheti, mintha az egy igazi fizikai tárgy volna. A hipnotizmus irodalma tele van ilyen példákkal.

Ha a gondolatforma egy másik személyre irányul, úgy az eljut ahhoz a személyhez. Kétféle eredmény egyike jöhet létre:

1. Ha az illető aurájában van olyan anyag, amely a gondolatforma rezgéseire válaszolni tud, akkor a gondolatforma az illető közelében fog maradni, esetleg az aurájában és amint erre alkalom nyílik, önmagától felszabadul, ekképpen megerősíteni igyekezvén az illetőben ezt a rezgésszámot. Ha az a személy akire a gondolatforma irányul, történetesen el van foglalva, vagy már le van kötve valami határozott gondolatsorral, akkor a gondolatforma, miután nem képes az illető mentáltestébe hatolni, mely már egy bizonyos meghatározott rezgésszámmal rezeg, addig tartózkodik az illető közelében, amíg annak mentálteste eléggé meg nem nyugszik, hogy lehetővé válik az abba való behatolást.

Amikor ezt teszi nagy értelmet és alkalmazkodást látszik elárulni, bár igazában egy olyan erő, amely a legcsekélyebb ellenállás irányába hat - amely az egész idő alatt rendületlenül egyenesen egyazon irányba nyomul előre és felhasznál minden csatornát amit csak útjában találhat. Az ilyen elemi lényeket ugyanazon gondolat ismétlésével természetesen meg lehet erősíteni vagy élettartamukat meghosszabbítani.


2. Másrészt, hogyha az illető aurájában nincsen válaszolásra képes anyag, akkor a gondolatforma egyáltalán nem képes rá hatni. Ezért visszapattan róla éspedig olyan erővel, amely arányos azzal az energiával amellyel beleütközött és visszatérve megteremtőjéhez arra gyakorol hatást.

Így például az ivás vágyának gondolatát nem volna képes beléptetni egy valóban józan emberbe. Beleütköznék ugyan az asztráltestébe, azonban nem tudván áthatni, visszatér küldőjéhez.

Az a régi mondás, hogy „Az átkok (ehhez lehet számítani az áldásokat is) hazajárnak pihenni.” ezt az igazságot foglalja magában és magyarázza azokat az eseteket, amikor, ahogyan azt sokan tudják, a jó és a magasan fejlett emberre irányított ilyen rossz gondolatok őt egyáltalán nem támadják meg, ellenben néha rettenetes és pusztító hatást fejtve ki visszahatnak teremtőjükre. Innen ered az a nyilvánvaló következtetés is, hogy a tiszta értelem és szív a legjobb védelem a gondolatok és érzések ellenséges támadásával szemben.

Másrészt a szeretet és a védelmezés vágyának gondolatformája melyet erősen egy szeretett lényre irányítunk, úgy hat, mint egy oltalmazó védőeszköz: minden alkalmat meg fog keresni, hogy szolgáljon és védelmezzen, erősíteni fogja az aurára ható barátságos erőket és gyengíteni az ellenségeseket. Tárgyát megvédelmezheti a tisztátlanság, ingerlékenység, félelem stb. ellen.

Így hozzák létre és tartják fenn a barátságos gondolatok, a komoly jó kívánságok azt, amit a gyakorlatban „őrzőangyalnak” neveznek, amely mindig ott van az illető oldala mellett, bárhol tartózkodjék is. Sok anya gondolata és imája nyújtott már például segítséget és védelmet gyermekének. Ezeket gyakran láthatják a tisztánlátók, sőt ritkán anyagiasulhatnak és fizikailag is láthatókká válnak.

Nyilvánvaló ilyenképpen, hogy az egyik személy által a másikhoz küldött szeretetgondolattal együtt jár az, hogy a küldőtől a felvevőre egy bizonyos mennyiségű erő és anyag vivődik át.

Hogyha a gondolat eléggé erős, akkor a távolság egyáltalán nem játszik szerepet, ellenben egy gyenge és terjengős gondolat csak korlátolt területen hatóképes.

Első csoportunk egyik változatát képezik azok az esetek, amikor az ember mint egy távoli helyen lévőre gondol erősen önmagára. Az ilyenképpen létrehozott formában nagymennyiségű mentálanyag van, a gondolkodó képét ölti magára és eleinte kicsi és összenyomott. Majd tekintélyes mennyiségű asztrálanyagot vonz maga köré és rendszerint életnagyságúra terjeszkedik ki mielőtt megjelenik rendeltetése helyén. A tisztánlátók gyakran látnak ilyen formákat és elég gyakran az illető asztráltestének vagy magának az embernek tartják.

Amikor ez megtörténik, a gondolat vagy vágy elég erős kell hogy legyen, hogy a következő három dolog közül az egyiket megtehesse:

  1. Mesmerikus befolyás által a gondolkodó képét idézze fel annak az embernek az értelmében, akinek ő megjelenni óhajt.
  2. Ugyanazon erővel egy pillanatra az illető pszichikus képességeit úgy ösztönözze, hogy az képes legyen látni az asztrál látogatót.
  3. Olyan ideiglenes anyagiasítást hozzon létre, amely fizikailag látható lesz.

A halál alkalmával történő látomások, melyek elég gyakoriak, legtöbbször a valóságban a haldokló asztrálalakja; lehetnek azonban olyan gondolatformák is, melyeket a haldoklónak az az óhaja hozott létre, hogy valamelyik barátja láthassa őt, mielőtt eltávoznék. Néha a látogatót közvetlenül a halál pillanata után vették észre ahelyett, hogy előtte látták volna meg, azonban különféle okokból a látomás ezen alakja sokkal ritkább mint a másik.

A családi kísértet lehet

  1. gondolatforma,
  2. szokatlan élénk benyomás az asztrálvilágosságban vagy
  3. egy földhöz kötött ős, aki valami különleges helyen kísért.

Ezzel kapcsolatban még hozzátehetjük, hogy amikor az embernek erős érzése van, amilyen például a bánat, rémület, gyűlölet, fájdalom, stb. olyan erős benyomás történik az asztrál fényre, hogy azokra a személyekre, akik csak egy kis pszichikai képességgel rendelkeznek, benyomást gyakorolhat. Az érzékenység ideiglenes gyenge megerősödése arra képesítené az embert, hogy az egész jelenetet lássa; az az eredete a sok kísérteties történetnek és az olyan helynek kellemetlen befolyásának, mint amilyenek a Tyburn Tree és Mme. Tussaud Rémületek Szobája.

Az olyan helyeken történő látomások, ahol bűntettet követtek el, rendszerint a bűnös által kivetített gondolatformák, aki akár él, akár nem, - leginkább azonban akkor amikor már halott – ismételten átgondolja tettének körülményeit. Minthogy ezek a gondolatok természetüknél fogva különösen élénken élnek a bűn elkövetésének évfordulóján, megtörténhet, hogy a gondolatforma elég erős arra, hogy anyagiasuljon úgy, hogy a fizikai látás számára láthatóvá válik, ami megmagyarázza azt a sok esetet amikor a látomás időszakos.

Hasonlóképpen egy drágakő, amely sok bűnnek volt okozója, a bűnökre sugalló érzések benyomásait sértetlen tisztasággal sok ezer éven keresztül megtarthatja és állandóan kisugározhatja azokat.

A jelenségi energia és koncentráció gondolata, akár áldás az, akár átok, egy elemi lényt kelt életre, amely gyakorlatilag egy óraműhöz hasonló függelékkel ellátott élő tárházelem. Úgy lehet megállítani, hogy szabályosan naponta bizonyos órában vagy bizonyos évfordulón szabadul fel vagy pedig életre keltése csak bizonyos alkalmakra korlátozott lehet.

Az elemlény ezen osztályáról sok esetet jegyeztek fel különösen Skóciában, annak a felföldjein, ahol egy család valamely tagjának halála előtt előre való figyelmeztetések történtek. Ezekben az esetekben rendszerint egy ős erő teljes gondolatformája az, amely a figyelmeztetést adja, annak szándékának megfelelően, amelyre hivatva van.

Az eléggé erős kívánság – erős szeretet vagy elkeseredett gyűlölet összpontosított erőfeszítése – egyszer s mindenkorra egy ilyen lényt teremt, egy olyan lényt, amely azután egyáltalán nincs összeköttetésben teremtőjével és amely kijelölt feladatát megteremtőjének későbbi szándékait és vágyát egyáltalán figyelembe nem véve végzi el. Puszta ismételt megbánás nem képes visszahívni vagy meggátolni működését, mint ahogy egy kilőtt puskagolyót sem képes megállítani a megbánás.

Erejét semlegesíteni csakis azzal lehet, hogy ellentétes törekvésű gondolatokat küldünk utána.

Alkalmilag egy ebbe az osztályba tartozó ilyen elemi lény, nem lévén képes erejét sem tárgyára sem pedig teremtőjére kiárasztani, egy vándorló démonfélévé lehet és bármely olyan személy magához vonzhatja, aki hasonló érzéseket ápol. Ha eléggé erőteljes egy pusztuló burkot ragadhat meg és abban lakhat, melyben eszközeivel sokkal jobban működhetik. Ebben az alakjában megnyilvánulhat egy médium által és jól ismert barát képében befolyásra tehet szert olyanok felett, akikre másképp csak kevés befolyással volna.

Akár tudatosan, akár öntudatlanul megteremtett ilyen elemi lények, melyek ilyen vándordémonokká lettek, elkerülhetetlenül életük meghosszabbítását keresik akár úgy, hogy vámpír módra emberi lények életerejéből táplálkoznak, akár úgy, hogy befolyásolják őket, hogy áldozatot hozzanak neki. Az egyszerű félvad törzsek között gyakran sikerült magukat, mint a falu vagy a család istenét elismertetni. A kevésbé kifogásolható típusok megelégszenek rizzsel vagy főtt táplálékkal; a legalacsonyabb és legutálatosabb osztály véráldozatokat követel. Manapság Indiában mindkét változat megvan és még nagyobb számban Afrikában.

Azáltal, hogy híveikből főleg életerőt vonnak ki, valamint azon táplálék révén, melyet az áldozatokból nyernek, létüket évekre, sőt évszázadokra meghosszabbíthatják. Alkalmilag szelíd alakban nyilvánulhatnak meg, hogy emeljék követőik hitét és buzgalmát és ha megtagadják a nekik szóló áldozatokat, úgy elkerülhetetlenül valamilyen módon kellemetlenné teszik magukat.

Atlantisz fekete mágusai – „a fekete arc urai” – a mesterséges elemi lények ezen fajtájában úgy látszik különösen szakemberek voltak, mert azok néhányan, ahogyan mondják, még a mai napig is képesek voltak megőrizni létezésüket. Kali, a rettenetes indiai istenség, úgy látszik egy ezen típusbeli maradvány.

A gondolatformák legnagyobb része egyszerűen emberek vagy más anyagi tárgyak másolatai vagy képei. Először a mentáltesten belül alakulnak ki, majd kilépnek onnan és az ember előtt függve maradnak. Ez áll mindenre amiről gondolkodhat az ember: személyekre, házakra, tájképekre vagy valami másra.

Egy festő például mentáltestének anyagából leendő festménye eszméjét alakítja ki, azt maga elé vetíti a térbe, ott tartja „értelmi szemei” előtt és lemásolja. Ez a gondolat és érzésforma kitartó és úgy lehet tekinteni, mint a festmény láthatatlan mását, amely a saját rezgéseit kisugározza és mindenkire hat, aki befolyása alá kerül.

Hasonlóképpen alakítja ki a regényíró a mentálanyagban jellemeinek képeit, majd akaratával ezeket a kis bábukat az egyik helyzetből vagy csoportozatból a másikba mozgatja úgy, hogy történetének cselekménye szó szerint előtte folyik le.

Az ilyen esetben érdekes hatás jön létre. Valamely játékos kedvű természeti szellem meglelkesítheti ezeket a képeket és úgy intézheti, hogy azok egészen mást csinálnak, mint amit az író velük cselekedni szándékozott. Még gyakrabban egy elhalt író veheti észre a képeket és mivel az írás mestersége még mindig érdekli, a jellemeket átalakíthatja és cselekedeteiket befolyásolhatja a saját eszméinek megfelelően. Így azután az igazi író gyakran úgy találja, hogy cselekményei az eredeti tervtől eltérően teljesen másként alakulnak.

Egy könyv olvasása közben lehetséges, hogy egy igazi tanítvány teljes figyelem összpontosítás mellett érintkezésbe jöhet azzal az eredeti gondolatformával, amely az író felfogását mutatja akkor, amikor írt. A gondolatformán keresztül még magát az írót is el lehet érni és ilyenformán további felvilágosításokat lehet szerezni vagy magyarázatokat nyerni meg nem értett szempontokra vonatkozóan.

A mentál- és asztrálvilágban jól ismert történeteknek sok ábrázolója létezik, minden nemzetnek rendszerint meglévén a maga külön képviselője a saját külön nemzeti ruházatba öltöztetett jellegzetességeikkel. Így léteznek itt olyan emberek kiváló és élethű gondolatformái mint Sherlock Holmes, Kettle kapitány, Robinson Crusoe, Shakespeare stb.

A valóságban az asztrálsíkon nagyszámú aránylag állandó jellegű olyan gondolatforma van, amelyek gyakran nemzedékek felhalmozott munkásságának eredményei. Ezek közül sok idézett vallásos történetekre vonatkozik és hogy az érzékeny ember meglátja őket, annak a sok teljesen hamisítatlan leírásnak amit a gyakorlatban jósok és jósnők adnak. Minden nagy történelmi eredménynek, ill. eseménynek, melyre sok ember állandóan gondol és melyet élénken elképzel, mintegy határozott gondolatformája létezik a mentálsíkon és ha valami erős érzés is kapcsolatos vele, úgy az asztrálanyagban is anyagiasul és következésképp a tisztánlátó láthatja is.

A fentiek ugyanúgy állnak természetesen a képzelt jelenetekre, helyzetekre és drámákra.

A maguk tömegében szemlélve könnyű megérteni azt a rettenetes hatást, amit ezek a gondolatformák vagy mesterséges elemi lények a nemzeti és faji érzésre gyakorolnak és ekképp az értelem irányítására és előítéleteire, mert a hasonló gondolatformák tömörülni és egy egyesült lény-félét alkotni igyekeznek. Mi mindent ezen a légkörön keresztül látunk, minden gondolat többé vagy kevésbé megtörik rajta és asztráltesteink vele összhangban rezegnek. Mivel a legtöbb ember inkább felfogó mint kezdeményező természetű, majdnem gépiesen, mint ezeknek a gondolatformáknak visszaidézői cselekszenek melyek reájuk hatnak és ilyen módon a nemzeti légkör állandóan még jobban megerősödik. Ez a tény a nyilvánvaló magyarázata a tömegtudatosság jelenségének. (lásd a XXV. fejezetet)

Ezen tömörült gondolatformák befolyása még tovább is terjed. A romboló hatású gondolatformák mint szétválasztó eszközök hatnak és gyakorta siettetik a fizikai síkbeli pusztulást, amennyiben „szerencsétlenségeket”, természeti megrázkódtatásokat, viharokat, földrengéseket, özönvizeket vagy bűntetteket, betegségeket, társadalmi felfordulásokat és háborúkat okoznak.

Az is lehetséges, hogy egy halott vagy valamilyen nem emberi lény, mint amilyenek például a természeti szellemek, belépjen és éltesse ezeket a gondolatképeket. A gyakorlott látó meg kell, hogy tanulja a gondolatformának az élőlénytől való különböztetését még ha éltetett is az az asztrálvilág szembeszökő tényeinek azoktól az ideiglenes formáktól való megkülönböztetését, melyekben alakítva vannak.

A gondolat-érzés formák harmadik csoportját képezik azok, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban valamely természeti tárggyal és amelyek ennélfogva teljesen a saját formáikban fejeződnek ki és a bennük lakozó tulajdonságokat abban az anyagban fejezik ki, melyet maguk köré vonzanak. Ebben a csoportban ennélfogva a mentál- és asztrálsíkok természetes formáinak felvillanásait láthatjuk. Az ezen osztályba tartozó gondolatok majdnem állandóan az asztrálsíkon nyilvánulnak, mivel a legnagyobb részük éppúgy érzések mint gondolatok kifejezői.

Az ilyen formák elkülönülve lebegnek a légkörben és egész idő alatt olyan rezgéseket sugároznak ki, melyek a teremtőjük által kiválasztott eredeti rezgésekhez hasonlóak. Ha egyetlen más asztráltesttel sem jön érintkezésbe, a kisugárzás fokozatosan kimeríti energiakészletét, majd a forma darabokra esik szét; ha azonban valamelyik közelében levő mentáltestben sikerül rokonszenves rezgéseket kiváltani, vonzás jön létre és a gondolatformát ez a mentáltest rendszerint felveszi magába.

A fentiekből látjuk, hogy a gondolatforma befolyása kevésbé messze ható, mint a gondolatrezgésé, ellenben sokkal nagyobb pontossággal működik. A gondolatrezgés hasonló rendű gondolatokat vált ki, mint amely létrehozta őket. A gondolatforma ugyanazt a gondolatot hozza újból létre. A rezgések ezekre hatnak és bennük az eredetivel egyazon színvonalú gondolatokat mozgathatnak meg, bár ezek egyike sem lehet vele azonos. A gondolatforma csak nagyon kevesekre tud hatni, azonban ebben a néhány esetben pontosan a kezdeményező eszmét fogja újból kiváltani.

A tanítványnak ajánljuk Annie Besant és C. W. Leadbeater „Thought Forms” (Gondolatformák) című, ezzel a tárggyal foglalkozó örökbecsű munkáját, melyben sokfajta gondolat és érzés forma festett, színezett ábrázolását találhatjuk. Ez az egész fejezet valóban nem más, mint az ebben a munkában közreadott alapelvek összesűrített összefoglalása.

A határozatlan gondolatok és érzések, mint határozatlan felhők mutatkoznak. A határozott gondolatok vagy érzések tisztán határolt formákat teremtenek. Így egy külön egyénre irányuló határozott vonzalom gondolat formája lövedékhez hasonlóvá alakul ki: egy elhajított (projective) vonzalom gondolat némileg egy madárhoz lesz hasonlóvá, melynek központi része sárga színű és két rózsaszínű szárnyszerű kiálló része van; az általános szeretet rózsaszínű nappá lesz, melyből minden irányban sugarak áradnak ki.

Az olyan gondolatok, amelyekbe az önzés vagy kapzsiság szembeszökő, rendszerint horogszerű alakot öltenek magukra és a horgok néha valóságban körülragadják a vágyott tárgyat.

Általános szabály az, hogy az önző gondolatok energiája zárt körbe vonalon mozog és így elkerülhetetlenül visszatér és kiterjed a saját síkján. Egy teljesen önzetlen gondolat vagy érzés ellenben nyílt görbe vonalba rohan és ilyformán rendes értelembe véve, nem tér vissza, hanem átfúrja magát a felette levő síkba, mert csak ebbe a magasabb állapotban, annak megnövekedett kiterjedtségében tud teret találni a kiterjedésre. Ezen keresztültörés révén az ilyen gondolat vagy érzés képletesen kifejezve magukat, egy ajtót nyit fel, melynek kiterjedtsége egyenlő az átmérőjével és így egy csatornát készít, melyen keresztül a magasabb síkok leáradni képesek az alsóbbakba – gyakorta csodás eredménnyel, miként az ima esetében, úgy a gondolkozóra mint másokra nézve.

Az ima meghallgatásában való hit legmélyebb és legmagasabb rendű magyarázata abban rejlik. A magasabb síkokon mérhetetlen erőáradat áll mindig készen és arra vár, hogy amint egy csatorna nyílik, azon átömöljön. A tökéletes önzetlen odaadás gondolata egy ilyen csatornát készít és az ilyen gondolat a legmagasabb és legfenségesebb része magához a Logoszhoz száll fel. A Tőle jövő válasz az Isteni Élet alászállása, amely a csatorna készítőjének nagymérvű megerősödésében és felemelkedésében nyilvánul meg, továbbá a belőle mindenfelé kiáradó erőteljes és jótékony befolyásban amely az Emberiség megsegítése céljából a magasabb síkokon létező tartományon keresztül folyik. A spiritualitás erő tartományának ezen szaporulata a túlbuzgóság munkáiban való katolikus felfogásban levő igazság. A Nirmanakayak ezzel a nagy erőtartománnyal kiváltképpen kapcsolatban vannak.

Egy Mesteren való meditálás kapcsolatot teremt Vele, amely a tisztánlátó előtt, mint egy fényvezetékféle jelenik meg. A Mester mindig megérzi tudat alatt egy ilyen vezeték belé ütközését és azon keresztül válaszként egy kitartó magnetikus áramot küld, amelynek hatása sokkal a meditáció után is tart. Az ilyen meditációban a rendszeresség nagyon fontos tényező.

A határozott, kitartó odaadás gondolata egy erősen virágra emlékeztető alakot ölthet magára, míg a spiritualitás törekvés egy kék kúpot fog létrehozni, melynek csúcsa felfelé mutat.

Az odaadás ilyen gondolatformái gyakran nagyon szépek és külső vonalaikban igen változatosak lehetnek, jellegzetességük mégis az égszínkék lánghoz hasonló felfelé hajló szirmok. Lehetséges, hogy az odaadás formáinak virágszerű jellegzetessége vezetett ahhoz a szokáshoz, hogy a vallásos istentiszteleteknél virágot áldoznak, amelyben a virágok jelzik az asztrál látás előtt látható formákat.

Az erős kíváncsiság vagy tudásvágy sárga kígyó alakot ölt magára; a harag vagy bosszúság kitörése vörös vagy narancssárga foltot; a kitartó harag egy éles, vörös tőr alakját ölti fel, a rosszindulatú féltékenység mint egy barna kígyó jelenik meg.

Az olyan emberek által létrehozott formák, akik értelmüket és érzéseiket jól uralják és akik határozottan gyakorlottak a meditációban, tiszták, nagyon szép szabályosak, gyakran öltenek magukra jól ismert mértani formákat, mint pl. háromszögek, két, egymással keresztülfont háromszög, ötágú csillagok, hatszögek, keresztek és így tovább; ez jelzi a kozmikus renddel vagy metafizikai fogalmakkal foglalkozó gondolatokat. Több ember egyesített gondolatereje mindig sokkal nagyobb, mint különálló gondolataik erejének összessége; eredményük révén sokkal jobban van képviselve.

A zene szintén hoz létre formákat, melyek technikailag talán nem gondolatformák – hacsak nem úgy vesszük őket, amit meg is tehetünk, mint szerzőik gondolateredményeit, amit a zenész ügyessége hangszerén keresztül kifejt.

Ezek a zenei formák a zene típusa szerint változnak, továbbá a zenei eszköz szerint melyen játsszák, valamint az előadó képessége és kiválósága szerint. Ugyanez a zenedarab, pontosan lejátszva, mindig ugyanazt a formát fogja kialakítani, azonban ez a forma, ha a darabot templomi orgonán játsszák vagy ha azt egy zenekar játssza, rendkívüli módon nagyobb és egyben más szerkezetű lesz, mint hogyha azt egy zongorán való eljátszás hozná létre. Ha ugyanazt a darabot hegedűn és egy fuvolán játsszák el, úgy szintén szerkezeti különbség lesz a létrehozott eredmények között. Nagy lesz a különbség a forma sugárzó szépségében is, hogyha azt egy igazi művész hozza létre, a forma tökéletes kifejezése és kivitelezése folytán, szemben az ügyetlen és gépiesen játszó muzsikus által létrehozott aránylag tompult hatással.

A zene formái mint összefüggő építmények hosszú ideig megmaradhatnak – legalább egy vagy két óráig – és az egész idő alatt minden irányban kisugározzák jellegzetes rezgéseiket éppen úgy, mint a gondolatformák.

A „Gondolatformák” című munkában három színes zenei gondolatforma van, amelyeket Mendelson, Gounod és Wagner zenéje alkotott.

A létrejött formák nagyban változhatnak a különféle zeneszerzők szerint. Egy Wagner nyitány nagyszerű egészet alkot, mintha lánghegyek volnának kősziklára építve. Egy Bach fúga rendezett formát épít fel, amely merész mégis pontos, egyenetlen és mégis arányos, párhuzamos arany és ezüst vagy vörös erecskékkel, melyekkel rajta átfutnak és a vezető gondolat fokozatos megjelenését jelzik. Mendelson „Liebe ohne Worte”-jének egyike egy olyan légies építményt hoz létre, amely hasonló a megfagyott ezüstben létrejött filigrán munkájú kastélyhoz.

Ezek a zenei előadók által létrehozott formák teljesen eltérnek azoktól a gondolatformáktól melyeket maga a zeneszerző alkotott melyek gyakran sok éven, sőt évszázadokon keresztül megmaradnak, ha annyira megértették és méltányolták őt, hogy eredeti eszméjét megerősítették csodálóinak gondolatai. Hasonló épületeket hoz létre egy költő eszméje költeményéről vagy egy író felfogása tárgyáról. Néha természeti szellemekből álló tömegeket lehet látni, amint a zenei formákat csodálják és az ezek által kiárasztott hullámokban fürdenek.

A gondolatformák festett képeit tanulmányozva fontos szem előtt tartanunk, hogy a gondolatformák négy kiterjedésűek. Ennélfogva gyakorlatilag lehetetlenség volna őket szavakkal megfelelően leírni, ami közönséges háromdimenziós tapasztalásaink szerint és még kevésbé lehet őket kétdimenziós papíron lerajzolni. A negyedik dimenzió tanulmányozói meg fogják érteni, hogy a legtöbb amit tenni lehet az, hogy a négydimenziós formákból egy metszetet ábrázolunk.

Figyelemreméltó és nagyfontosságú az a tény, hogy sok magasabb típusú gondolatforma olyan alakot ölt fel, mely nagyon is emlékeztet a növényi és állati formákra. Így legalábbis feltehetjük, hogy a természeti erők oly irányban dolgoznak, melyek némileg hasonlók a gondolat és érzés munkavonalához. Minthogy az egész Világegyetem a Logosz által létrehozott hatalmas gondolatforma, nagyon is lehetséges, hogy annak kis részei ugyancsak kisebb lények gondolatformáinak eredményei, melyek ugyanazzal a teremtő munkával foglalkoznak. Ez a felfogás természetszerűleg eszünkbe idézi azt a hindu hihet, hogy 330 millió Déva van.

Megjegyzésre méltó az is, hogy noha egyes gondolatformák olyan összetettek és oly kitűnően szerkesztettek, hogy létrehozataluk messze túlhaladja az ember erejét, mégis erősen megközelíthetők gépies eszközökkel. A harmonográf néven ismert készülék egy finom csúcsból áll, melyet útján néhány olyan inga vezet, melyek mindegyikének megvan a saját független lengése és ezek mindegyike egyetlen összetett mozgássá van összekapcsolva, mely átadódik a csúcsnak és melyet ez a csúcs egy alkalmas felületre feljegyez.

Más, bár egyszerű formák, a jól ismert Chlandi-féle homloklapon létrehozott homlokzatokra emlékeztetnek, vagy amelyet egy Bidofon hoz létre (lásd Margaret Watts Hughes: Eidophon Voice Figures) (Eidofon= hangalakzatok).

A hanglépcsők és arpeggiok lasszószerű hurkokat és görbe vonalakat vetítenek ki; a zenekarral kísért ének egy csomó, a dallam ezüst fonalára fűzött gyöngyöt hoz létre; egy karénekben vagy páros énekben különféle színű összefonódó fonal és szövedék jön létre. Egy körmenetbeli himnusz egy sorozat pontos derékszögű alakot eredményez, egy lánc szemeihez vagy egy vonat kocsijaihoz hasonlókat. Egy anglikán egyházi ének ragyogó töredékeket alkot, melyek teljesen eltérnek a gregorián hangszínezet izzó egyformaságától, mely egy indiai pandit (tudóst) által énekelt szanszkrit versek hatásához hasonlít.

A katonazene egy hosszú ritmikusan rezgő formafolyamatot hoz létre és ezen hullámzások szabályos ütemei a katonák asztráltestének hullámzását megerősíteni igyekszik, az állandó és erőteljes rezgések egymást követő ütközése tölti be erre az időre az akaraterő helyét, melyet fáradtság által el lehet bágyasztani.

A mennydörgés egy lángoló színcsomót teremt egy robbanás egy robbanó bomba kinézését mutatja vagy egy szabálytalan gömböt a belőle kivetítődő hegyes részekkel. A tenger hullámai, amint a parton megtörnek változó színű párhuzamos hullámszerű vonalat hoznak létre, melyek a viharban hegyláncokká lesznek. Egy erdő levelei közötti szél az erdőt csillogó hálóval fedi be, amely gyengéd hullámszerű mozgással hol emelkedik, hol süllyed.

A madarak éneke görbe fényvonalakat és hurkokat mutat. Kezdve a campanero arany görbéjétől, egy papagáj sivításának alaktalan és durván színezett tömegéig. Egy oroszlán ordítása szintén látható a magasabb anyagban és lehetséges, hogy egyes vadak ezt látni is képesek ami még növeli rémületüket. A doromboló macska sűrű rózsaszínű felhőfátylakkal veszi magát körül, az ugató kutya jól határolt, élesen rajzolt lövedékeket lövell ki magából, melyek egy puskagolyóhoz hasonlóak és amelyek átfúrják az ember asztráltestét és komoly zavarokat okoznak abban. Egy véreb csaholása labdához hasonló gömböket vet ki magából melyek lassúbb mozgásúak és kevésbé sértők. Ezen lövedékek színe rendszerint vörös vagy barna és az állat érzelme, valamint hangja szerint változók.

A tehén bőgése tompa végű fatörzshöz hasonló idomtalan alakot hoz létre. A juh bégetése sokhegyű és mégis alaktalan felhőt alkot, amely egy porfelhőhöz hasonlít. Egy galamb-pár turbékolása fordított S betűhöz hasonló görbe vonalat alkot.

Áttérve az emberi hangra, egy haragos felkiáltás skarlátszínű lándzsaként vetítődik ki; az ostoba fecsegés áradata nehéz barnás szürke színű fémszerű vonalakból álló szövevényes hálót alkot, amely majdnem tökéletes akadályt képez minden magasabbrendű vagy szebb gondolattal és érzéssel szemben. A fecsegő ember asztrálteste meglepő szemléltető tanítás a szükségtelen, haszontalan és kellemetlen beszéd értelmetlenségét illetően.

Egy gyermek kacagása rózsaszínű görbe vonalakban bugyborékol; egy üresfejű ember nevetése egy szabálytalan tömegben végbemenő robbanó hatást vált ki, amely rendesen barna vagy piszkos-zöld színű. A gúnyolódás egy tompa vörös színű alaktalan lövedéket vetít ki, amely rendszerint barnán-zöld színűen és foltos és éles csúcsokkal sörtézett.

Az öntudatos ember nevetése forrongó iszaptó kinézetű és színű. Az ideges nevetés barna és tompán sárga színű fonalakból álló hínárszerű fonadékot teremt és nagyon rossz hatással van az asztráltestre. A vidám, kedves nevetés arany és zöld színű kerekded formában hullámzik. A lágy és zeneszerű fütyülés olyan valamit hoz létre ami egy kis flótához hasonló azonban élesebb és sokkal fémszerűbb. A dallamtalan fütyülés kicsiny, piszkos színű áthatoló lövedékeket küld ki.

A sürgés-forgás vagy nyugtalanság az aurában rémült rezgéseket okoz úgy, hogy semmiféle rezgés vagy gondolat sem juthat az aurába vagy abból ki torzulás nélkül, sőt a kiküldött jó gondolat ilyenképp szétroncsolódik és gyakorlatilag semlegessé válik. A gondolkozásbeli pontosság lényeges, azonban ezt nem sietséggel vagy sürgés-forgással, hanem tökéletes nyugalommal kell elérni.

A vasúti mozdony éles sivítása még áthatolóbb és erőteljesebb lövedéket hoz létre, mint egy kutya ugatása és olyan hatást gyakorol az asztráltestre, amely a fizikai testet ért kardszúráshoz hasonlítható. Az asztrálseb néhány perc alatt begyógyul, ellenben az asztráltestet ért rázkódtatás már egyáltalán nem tűnik el olyan könnyen.

Az ágyú tüzelése komoly hatással van az asztrál áramokra és az asztráltestre. A puska vagy pisztolylövés kis tűkből álló áramot lövell ki.

Az ismétlődő zaj az asztrál- és mentáltestre éppen azzal a hatással van, mint az ütések a fizikai testre. A fizikai testben az eredmény fájdalom, az asztráltetben ingerlékenységet jelent, a mentáltestben fáradtság érzését és a tiszta gondolkodás lehetetlenségét jelenti.

Eléggé világos, hogy minden éles lármát vagy hirtelen hangot amennyire csak lehetséges, mindenkinek kerülni ajánlatos, aki jó állapotban akarja tartani mentál- és asztráltestét. Egy város szüntelen zaja és zúgása különösen rossz hatással van a gyermek plasztikus asztrál- és mentáltestére.

A természet összes hangja egyetlen hangba egyesül, amelyet a kínaiak a „Nagy Hang”-nak vagy Kung-nak neveznek. Ennek szintén megvan a maga formája, amely minden forma összetétele, mérhetetlen és változatos mint a tenger, s amely a szférák zenéjében a mi Földünk hangját képviseli. Egyes írók azt mondják, hogy ez megfelel a mi skálánk F hangjának.

Természetesen egy gondolatformát el is lehet pusztítani – ez néha meg is történik – például amikor valakit halála után rosszindulatú gondolatforma üldöz, melyet valószínűleg azok gyűlölete alkotott, akiket ő a fizikai világban megsértett. Habár az ilyen gondolatforma úgy jelenhet meg mint egy élőlény – leírtak egy esetet, amikor egy óriási torz gorillára emlékeztetett – mégis egyszerűen csak egy rossz szenvedély [érzelem] ideiglenes teremtménye és egyáltalán nem egy fejlődő lény, úgyhogy szétszórni annyi, mint széttörni egy leydeni palackot és semmi tekintetben sem vétkes cselekedet.

A legtöbb ember tudatában van annak, hogy azok a cselekedetek, amelyek másokat sértenek, határozottan és nyilvánvalóan helytelenek, azonban kevesen vannak tudatában annak, hogy éppen olyan helytelen dolog féltékenységet, továbbá gyűlöletet, becsvágyat stb. érezni, még ha ezek az érzések nem is jutnak szavakban vagy cselekedetekben kifejezésre. A halál utáni állapotok vizsgálata (XIII-XV. fejezet) elárulja, hogy az ilyen érzések megsebzik azt, aki ápolja őket és a halál után heves szenvedést okoznak neki.

A gondolatformák tanulmányozása ilyenformán a komoly tanítvánnyal érezteti az ilyen teremtmények rettenetes lehetőségeit, valamint a helyes használatukat, illetve felelősségét. A gondolatok nemcsak dolgok, hanem rettenetesen hatalmas dolgok. Mindenki szüntelenül éjjel és nappal teremti őket. Gyakran nem lehet fizikai segítséget nyújtani azoknak, akik szükségben vannak, ellenben nem létezik olyan eset, amikor nem lehet gondolattal segíteni, vagy amelyben egy határozott eredmény elmaradhat. Senki ne habozzék ezt az erőt teljesen kihasználni, feltételezve mindig, hogy önzetlen célra használják és a fejlődés Isteni Tervének elősegítésére.


VIII. fejezet
A fizikai élet

A II. fejezetben általános körvonalakban szemléltettük az asztráltest szerkezetét és összetételét. Most áttérünk - nagy részletekben – annak tanulmányozására, hogy a fizikai test éber tudata alatt, hogyan létezik és hogyan használjuk.

Azok a tényezők, amelyek a fizikai élet alatt az asztráltest természetét, tulajdonságait meghatározzák nagyjából a következőképpen csoportosíthatók:

  1. a fizikai élet,
  2. az érzés élet,
  3. a mentális élet.

1. A fizikai élet

Már láttuk, hogy a fizikai test minden részének megvan a maga megfelelő asztrál „mása”. Amiként a szilárd, folyékony és gázszerű és éteri anyag, amelyekből a fizikai áll, lehet finom vagy durva, goromba vagy lágy, következésképpen olyan lesz a megfelelő asztrál burkolat is. A tisztátalan táplálékkal táplált fizikai test megfelelően tisztátalan asztráltestet fog létrehozni, míg ellenben a tiszta étellel és itallal táplált fizikai test elősegíti az asztráltest tisztaságát.

Az asztráltest az érzés, szenvedély és indulat vehikuluma lévén, következésképpen egy durvább típusú asztráltest főképpen a durva fajta érzés és indulat által lesz megközelíthető, míg egy finomabb asztráltest sokkal készségesebben fog rezegni a sokkal finomabb érzésekre és törekvésekre.

Lehetetlenség, hogy a fizikai test eldurvításával egyidejűleg finomabb célokra rendezettebbé tegyük az asztrál- és mentáltestet; az sem lehetséges, hogy tiszta fizikai testünk legyen és mellette tisztátalan asztrál- és mentáltestünk. Ilyenformán mindhárom test függ egymástól.

A megevett étel nemcsak a fizikai testre, hanem a magasabb testekre is hatással van. A húsevés végzetes minden okkult fejlődésre és azok, akik élnek vele, komoly és szükségtelen nehézségeket gördítenek maguk elé, mert a húsétel erősítőleg hat az alacsonyabb síkok minden nemkívánatos elemére és szenvedélyére.

Az ősrégi misztériumokban az emberek a legnagyobb tisztaságban éltek és rendszerint vegetáriánusok voltak. A raja-yogista különleges szenvedélyeket vállal magára, hogy fizikai testét gondosan kidolgozott étkezési és alvási stb. rendszerrel megtisztítsa és csak olyan ételeket vesz magához, melyek sattvikusak, azaz „ritmikusak”. Az egész étkezési anyagokra vonatkozó rendszer arra irányul, hogy elősegítse a test előkészítését a magasabb tudatosság használatára. A húsételek raja síkúak, azaz mivel a tevékenység tulajdonsága alá tartoznak, ingerlők és az állati vágyak és cselekmények kifejezésére szolgálnak. Teljesen alkalmatlanok az idegszervezet finomabb típusai számára. Ennélfogva a yogi nem használhatja ezeket a gondolatokat magasabbrendű folyamatai számára.

A rothadó táplálékot, mint a hús, vadhús, vadpecsenye stb. valamint az alkohol, tama síkúak vagy nehezek és ezért szintén kerülendők.

Az olyan táplálékok, melyek növekedni törekszenek, mint a gabona és gyümölcsök, satvikusak, azaz ritmikusak, minthogy a legnagyobb mértékben életerősek és alkalmasak arra, hogy a testet érzékennyé és ugyanakkor erőssé tegyék.

Bizonyos más anyagok szintén kártékonyan hatnak úgy a fizikai, mint az asztráltestre. Így a dohány tisztátalan részecskékkel hatja át a fizikai testet és oly anyagias kiáramlásokat okoz, hogy azokat gyakorta észlelni is lehet a szaglás érzékével. Asztrális tekintetben a dohány nemcsak tisztátalanságot visz be a testbe, hanem kiölni igyekszik a test érzékeny voltát, amint mondják megnyugtatja az idegeket. Bár a mai modern élet körülményei között ez néha kevésbé káros lehet, semmint nyugtalanoknak hagyni az idegeket, mégsem kívánatos egy okkultista számára, akinek szüksége van arra, hogy minden rezgésre azonnal válaszolni tudjon és ugyanakkor természetesen teljesen ellenőrzésük birtokában kell hogy legyen.

Hasonlóképpen nem kétséges, hogy az alkohol úgy az asztrál mint a mentáltest szempontjából mindig rossz.

A hússal és alkohollal táplált test mindig hajlandó arra, hogy egészségileg veszteség érje a felsőbb öntudatosság megnyílása révén és az ideges betegségek részben annak köszönhetők, hogy az ember öntudatossága oly testeken át igyekszik kifejeződni, melyek hústermékekkel vannak megfertőzve és alkohol által megmérgezve. Kiváltképpen a nyálkatestet mérgezi meg nagyon könnyen még nagyon kis mennyiségben mennyiségű alkohol is és ezáltal felsőbb fejlődése van meggátolva. A nyálkatest az alkohol által való megmérgezése az, amely a delírium tremenssel kapcsolatos rendellenes és képtelen látomásokhoz vezet.

Azonfelül, hogy a hús, a dohány és az alkohol a fizikai és asztráltestet egyenesen eldurvítja, még ott van az a komoly lehetőség, hogy nemkívánatos lényeket igyekeznek vonzani, melyek a vér és az alkohol szagában találják élvezetüket. Ezek körülveszik az embert, gondolataikat beléhelyezik, befolyásukat ráerőszakolják asztráltestére úgy, hogy az illető auráját egy nemkívánatos lényekből álló burok veszi körül. A Jobb Kéz Örvényének Jógájában a hús, valamint a bor élvezete főképpen ezen okból van teljesen tiltva.

Ezek a lények mesterséges elemi lények, amelyek az ember gondolatait és vágyait befolyásolják, de amelyeket az ember gondolatai és vágyai teremtenek meg és ezenfelül olyan emberek is akik erkölcsileg romlottak s kiknek ezek az elementálok asztráltestükbe vannak bebörtönözve. Ezek az elemi lények olyan emberekhez vonzódnak, akiknek az asztrálteste olyan anyagot tartalmaz, amilyen az ő természetükkel rokonszellemű, viszont az elementálok természetszerűleg oly bűnöknek igyekeznek hódolni, amilyenekre önmagukat sarkallták, amíg fizikai testben voltak. Az asztrál tisztánlátó az utálatos elemi lények hordáit láthatja, amint körülrajzzák a hentesboltokat, míg a sörházakban és borházakban főképpen az elementálok gyűlnek össze, ahol a folyadékok kiáramlásaiban lakmároznak és néha az ivók saját testeibe is befurakszanak.

Majdnem minden olyan szer, amilyen az ópium, kokain, a teában levő thein, a kávéban levő koffein stb. pusztítólag hatnak a magasabb testekre. Természetesen alkalmilag bizonyos betegségeknél majdnem szükségesek, azonban egy okkultista a lehető legkisebb mértékben él velük.

Az, aki tudja, hogy ezt hogyan tegye, el tudja távolítani az ópium rossz hatását (melyet nagy szenvedések enyhítésére lehet használni) az asztrál- és mentáltestből, miután elvégezte a maga munkáját a fizikai testben.

A mindenféle piszok is sokkal jobban kifogásolható a magasabb világokban, mint a fizikaiban, amely egy alacsony fajta természeti szellemet vonz. Ezért szükséges, hogy az okkultista minden tekintetben ügyeljen a tisztaságra. Különös súlyt kell helyezni a kezekre és a lábakra, mert ezeken a végtagokon könnyen megy a kiáramlás.

A fizikai zaj, mint amilyen egy városban uralkodik, sérti az idegeket és így izgalmat és fáradtságot okoz. A hatást fokozza a sok különféle gyorsasággal rezgő más asztráltest hatása és ezek valamennyiét semmiségek izgatják és zavarják. Habár az ilyen izgatás csak felületes és az értelemből tíz perc alatt el is távozhat, mégis oly hatást hozhat létre az asztráltestben, amely 48 óráig is eltarthat. Ilyenképpen a modern városban élők nehezen tudják elkerülni az ingerlékenységet, különösen azok, akiknek teste sokkal nagyobb mértékben feszült és érzékeny mint a közönséges embereké.

Általában azt mondhatjuk, hogy minden ami elősegíti a fizikai test egészségét, egyúttal kedvezően hat a magasabb testekre is.

Az utazás azon sok tényezői közül, melyek az asztráltestre hatnak egyike az, amely az utazót a minden egyes hellyel vagy vidékkel kapcsolatos éter és asztrál befolyásváltozásoknak teszi ki. Az óceánoknak, a hegységeknek, az erdőségeknek, a vízeséseknek valamennyinek megvan a saját különleges úgy asztrál és éter, mint látható élettípusa és ennélfogva a saját befolyásfaja is. Ezen láthatatlan lények közül sokan életerőt árasztanak ki és az éter, asztrál és mentáltestre minden esetben gyakorolt hatásuk végeredményben valószínűleg egészséges és kívánatos, habár ugyanakkor a változás némileg fárasztó lehet. Ennélfogva a városból vidékre való utazás úgy az emocionális, mint a fizikai egészség tekintetében jótékony hatású.

Az asztráltestre hatással lehetnek az olyan tárgyak, mint egy talizmán. Ezek elkészítésének módjai az „Étertestmás” című munkában vannak leírva. Itt csak általános hatásukkal foglalkozunk.

Ha egy erre alkalmas egyén egy tárgyat bizonyos célból erősen megtölt magnetizmussal, úgy az talizmánná válik és ha helyesen készítette, úgy ezt a magnetizmus sok éven keresztül változatlan erővel folytonosan ki fogja sugározni.

Sokféle célra lehet felhasználni. Így például egy talizmánt meg lehet tölteni tisztaság gondolatokkal, melyek mint határozott rezgésgyorsaságot fognak kifejezni az asztrál- és mentálanyagban. Ezek a rezgésgyorsaságok, minthogy éppen ellentétjei a tisztátalanság gondolatának, minden feltámadó tisztátalan gondolatot semlegesíteni vagy legyőzni igyekeznek. A tisztátalan gondolat sok esetben egy véletlenül felszedett gondolat lehet és ennélfogva önmagában véve nem nagy erejű. A talizmán ellenben szánt-szándékkal és erősen meg van töltve úgy, hogy amikor a két gondolatáram találkozik, egyáltalán nem kétséges, hogy a talizmánnal kapcsolatos gondolatok fognak győzni.

Ezenfelül a két ellentétes gondolatsorozat között kezdődő összeütközés fogja magára vonni az ember figyelmét és így időt fog neki engedni, hogy összeszedje magát úgy, hogy nem is kell résen lennie, ahogyan ez gyakran történik.

Egy másik példa az, amikor a talizmán hittel és bátorsággal van megtöltve. Ez két módon hat. Először is a talizmánból kiáramló rezgések szembehelyezkednek a félelem érzésével amint ezek létrejönnek és így meggátolja, hogy azok egyesülhessenek és egyik a másikat megerősíthesse, mint ez gyakran történik, míg azután ellenállhatatlanokká nem válnak. A hatást egy giroszkóp hatásával hasonlították össze, mely ha egyszer valamilyen irányba mozgásba kerül, erős ellenállást fejt ki egy másik irányba való elfordításával szemben.

Másodszor, a talizmán közvetlen viselőjének értelmére is hat: amint érzi, hogy a félelem érzetek kezdenek fellépni, valószínűleg rágondol a talizmánra és csatasorba állítja saját tartalék erejét, hogy ellenálljon a nemkívánatos érzésnek.

A talizmán egy harmadik hatáslehetősége abban áll, hogy kapcsolatos azzal a személlyel, aki készítette. Ha viselője a levertség állapotában van, úgy felhívja a készítő figyelmét és annak válaszát váltja ki. A készítő tudatos lehet vagy nem erről a hívásról, Egója azonban minden esetben tudni fog róla és válaszolni fog azáltal, hogy a talizmán rezgéseit megerősíti.

Bizonyos tárgyak már a természetüknél fogva nagymértékben amulettek vagy talizmánok. Ilyen minden drágakő és mindegyiknek határozott befolyása van, amelyet kétféleképpen lehet hasznosítani.

  1. A befolyásolás bizonyos fajta elemi lényeket vonz hozzá, valamint olyan gondolatokat és vágyakat, amelyek természetszerűleg ezen eszencia által fejezik ki magukat.
  2. Ezek a természeti sajátosságok alkalmassá teszik, hogy olyan magnetizmus hordozójává váljék, amely éppen abban az irányban igyekszik működni, mint ezek a gondolatok és vágyak. Így például a tisztaság amulettjéül egy olyan követ kell választani, amelyek természetes hullámzásai nincsenek összhangban azzal az alaphanggal, amelyben a tisztátalan gondolatok kifejezik magukat.

Jóllehet a kő részei fizikaiak, mégis, minthogy ezen a síkon egy kulcs szerint azonosak a tisztaság magasabb síkbeli kulcsaival, a kő magnetizálás nélkül is meggátolja a tisztátalan gondolatot és érzést. Továbbá a követ az asztrál- és mentálsíkokon gyorsan lehet tölteni a tiszta gondolat és érzés hullámaival amelyeknek ugyanezen kulcs az alapjuk.

folytatás