Vízisásból font barna fotel, puha, natúrfehér párnával, mellette komócsinból
font rekamié. A miliő kiegészítői a lila-fehér hímzett párnák, a hasonló színű
ágacskákból font mécsestartó, apró tálkák, kókuszrostból font szőnyeg.
A Távol-Kelet titokzatos világába szeretett bele a zen-buddhistává lett Terebess Gábor és felesége, Kiss Julianna, és elhatározták, hogy a keleti kultúrát népszerűsítik. Egy kis bolttal kezdték, mára országossá terebélyesedett az üzlethálózatuk. A kínaiak egyik legfontosabb bútora a fekvőhely volt, a „kan”, ami az ágy, és a pamlag keveréke. Három oldalán támla veszi körül, felületét gyékény borítja. A kör alakú díszágytól kezdve az ülőpadokig és a kétszemélyes, ópiumszíváshoz használt heverőkig sokféle volt a fekvő alkalmatosságuk. Gyakoriak az intarziák, lakkdíszítések, az áttört rácsozatok. A díszítés burjánzó, a japán stílus letisztultabb. Míg a kínaiak ágyban szerettek aludni, a japánok a földön, a tatamin, legfeljebb egy nyaktámasszal. A bútorok könnyűek, alapanyaguk fa és bambusz. A szék helyett jellemzőbb a zsámoly, de sokszor térdelnek vagy guggolnak. Az asztalok is más funkciót töltenek be, és alacsonyak. A szekrények helyett fali fülkéket alakítottak ki. A falak gyakran eltolhatók, kevés a dísztárgy. Nem voltak túlzsúfolva a szobák. A kínai és a japán kultúrára jellemző volt a biztos ízlés, és az a hit, hogy a természet részének tekintették magukat.
Mindez Terebess Gábor számára nem újdonság. Fél életét a keleti kultúra tanulmányozására fordította. Gyönyörű oltárasztalok és sokfiókos intarziás szekrénykék, japán kőlámpások, bambuszkalitkák, gőzölők, étkészletek, legyezők, selyempárnák komócsinból, vízi liliom erős sásleveléből, meg rattanból font bútorok, kis zsámolyok, ravasz fiókokkal teli, karcsú szekrénykék, kényelmes-bumfordi fotelek és magas fejtámlás ágyak várakoznak itt majdani gazdájukra. Némelyik régi ágy, mintha gyermekre volna méretezve, olyan kicsi. De hát tudjuk, a japánok is és a kínaiak is kis termetűek. No meg, ha volt is ágyuk, a gésák félig ülve aludtak, hogy össze ne nyomják bonyolult fejdíszüket. A régi gyermekbútorok gyűjteménye különösen értékes: fonott, ringatható bölcsők, stabil, tömzsi ágyacskák. Etetőszékek, amelyek úgy néznek ki, mint a mai gyorséttermi láncokban találhatók!
A távoli kultúrák megismertetésén túl azt is meg akarják mutatni, hogyan lehet együtt élni ezekkel a tárgyakkal. Ne csak egzotikus érdekességek legyenek, miként ez gyakran tapasztalható, hanem működő székek, ágyak, asztalok, kiegészítők, amelyek életünk szerves részei. Akkor nem válnak hamar megunt feleslegességgé. Így fér meg igazán egymás mellett Kelet és Nyugat, a régi és az új.
A komócsin
(lóperje) a pázsitfűfélékhez tartozó növény. A belőle font bútorok a párás lakást
szeretik. Fűtőtest mellett összeszáradnak, de ez nem gond, mert nyirkosan és
szorosan fonják. Nedves ruhával áttörölhetjük. Puha szőrű kefével tisztítsuk,
vegyszert ne használjunk.
